Page 1

Gyülekező

2019.szeptember 29. 5780

ÚJ iskola ÉV


2019 SZEPTEMBER 29

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:gyorgyal@ideotron.ca

web: www.gyulekezo.com

*

protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak * if it is not stated otherwise the pictures are from the pixabay and the wikipedia

TARTALOM:

VERS DEMETER ZSOLT: 3. oldal NAGYBACON A FALUM REV. DR. PUNGUR JÓZSEF Nacionalizmus – Patriótizmus "Különösen a második világháború óta fokozatosan átokszóvá vált a nacionalizmus szava és fogalma. A nacionalizmus helyét Kelet­ Európában az internacionalizmus kísérelte meg átvenni, nyugaton pedig a kozmopolitizmus. " 4‐5 old.

Rt. Rev. Lizik Zoltán püspök 6­7. oldal JOBB AZ ÚJ

Sokan bírálják a Bibliát, mert mindent elvárnak tőle, pedig az csak egy kézikönyv, egy használati utasítás nekünk embereknek, arról, hogy hogyan kell élnünk.

8­9. oldal : TERMÉKETLEN? "Sokféleképpen lehet valóban elmondani, megvallani, hogy mi is nekünk a templom? "

11­12.oldal: A LATOR "Szoktuk is mondani, ha én lennék az Isten csak egy napra, minden másképp lenne. Mindenki az Istent akarja megváltoztatni, a maga oldalára állítani, de senki sem akar meghalni és megtérni, az Isten pártjára állni!

14­15. oldal: A RÓMAI SZÁZADOS "Nagyon nagy dolog, ha egy ... bűnös, mint a lator, egy közönséges bűnöző, de hogy egy ölésre, gyilkolásra kiképzett ember térjen meg és legyen apostol, hitvalló, ez érdekes, ez már mesébe illő dolog, igen a Bibliába illő dolog, ott ilyen történetek sokasága van leírva. ."

PRAYER FOR THE OTHERS 17­18. old Rev. Attila Gyorgy

www.gyulekezo.com


Demeter Zsolt Nagybacon, a falum Arca nem kendőzött. Hol poros, hol sáros benne az országút, de csak út és nem utca. Kopogólépésű, keményölelésű emberek laknak ott, templombajáró öreg nénik a múlt imakönyvét nézik. Visszajöttem keblemre ölelni, mindent ami nekem kedves, ami kézen fogva vezet. Megcsókolni a földet, a felhőt, patakot, hegytetőt, füvet és fát, a mezőt, a hallgató kopjafát. Visszajöttem, és ismét elmegyek. Utánam integet felhős kalapjával a Leshegy, a kopasz Csókás domb, Tatárvágás, a Kinyir szuronyok hegyén ülő béke , a szántó‐vető barázdája. A római úton botorkálok Alcsík felé. Virággá válok hajnalhasadtára.

­3­


Nacionalizmus – Patriótizmus Rev. dr. Pungur József “Liberalizmus + Imigráció = Trianon 3” Nacionalizmusról a 19. század közepe óta beszélhetünk, bár kezdetei a Francia Forradalomig nyúlnak vissza. Fontos szerepe volt és van a nemzetállamok kialakulásában és fennmaradásában. A közös eredetű, múltú, nyelvű, kultúrájú és identitású népcsoportok fokozatosan ébredtek rá az összefogás fontosságára, egyrészt saját biztonságuk védelme miatt, kívülről támasztott igények ellen, másrészt hatalmuk kiterjesztésére gazdaságilag, nemzetiségükben és létszámukban gyengébb szomszédaikra. Mindkét esetben a konfliktusok számos esetben háborúkhoz, sőt világháborúkhoz vezettek. Különösen a második világháború óta fokozatosan átokszóvá vált a nacionalizmus szava és fogalma. A nacionalizmus helyét Kelet­Európában az internacionalizmus kísérelte meg átvenni, nyugaton pedig a kozmopolitizmus. Mindkettő meghirdette a nemzetállamok túlhaladott voltát, s azok lebontására törekedett. Korunkban a kozmopolitizmus előtt nyílt tér, mely a globalizmus és a baloldali vezetésű Európai Unió ideológiájává vált, s amelynek kiszemelt koncentrált támadásai alatt nemzetünk immár évek óta áll. A nacionalizmus elleni internacionalista­kommunista küzdelem vonatkozásában a második világháború óta furcsa kétarcúságot lehet megállapítani. Magyarországon – már ami abból megmaradt az 1947­es Párizsi Békediktátum miatt, amely szinte pontos másolata volt az 1920­as Trianoni Békediktátumnak – még beszélni sem lehetett magyar összetartozásról, egységről, testvériségről, nemhogy az ismét elszakított országrészeken élő magyarokról, csupán a nagy nemzetközi proletár­ munkás­paraszt testvériségről. Egyszóval a nacionalizmus nálunk mindenfajta, mégoly halovány megnyilvánulása nemcsak hogy szigorúan volt tiltva, hanem még büntetve is! Ugyanezen időben a szomszédos népeknél, ahol meghirdetve ugyanaz az internacionalizmus volt, mégis ezalatt nemhogy tovább élt, de virágzott a legagresszívebb nacionalizmus. Szlovákiában a hírhedt Beneš Dekrétumok jogfosztottá, kifoszthatóvá, elüldözhetővé és kollektív háborús bűnössé tettek egy millió magyart. A Szovjetunióhoz csatolt Kárpátaljáról legalább 50 ezer magyar férfit és nőt hurcoltak el kényszermunkára “malenkij robotra”, akik közül évek múlva csak a töredéke tért haza. Jugoszláviában 40 ezer magyart mészároltak le a szerb partizánok, nem

4

kímélve sem nőket sem gyermekeket – csupán azért mert magyarok voltak. Észak­Erdélyben a Maniu gárdisták ölték, fosztogatták s internálták a székely lakosságot. Aztán Ceauescu telepítette őket szerte, s románokkal telepítette be Erdélyt. 1949­ben a kolozsvári Babes­ Bolyai magyar egyetemet államosították, azaz románná tették, s mi minden mást oroztak el az internacionalizmus jegyében: „ami a tied, az az enyém!” Mindezt a népirtást, borzalmat és üldöztetést a győztes demokratikus hatalmak szó nélkül hagyták, elnézték, s ellene még a szavukat sem emelték fel! Sokan remélték azt, hogy az 1989­es kelet­európai politikai változások egy igazságosabb világot fognak eredményezni, Azután, főleg amikor 2004­körül a Kelet­európai országok is csatlakoztak az Európai Unióhoz, különösen bíztató volt, hogy minden csatlakozó aláírt számos kötelező okmányt az emberi jogokkal, kisebbségekkel, és a nyelvhasználattal kapcsolatosan, de mindig csalódniuk kellett. Egy idő után arra kellett ráébredni, hogy az aláírt dokumentumok, a demokratikus jogok elismerése mellett, ámde a kozmopolita ideológia égisze alatt a magyarság ugyanolyan kisemmizett helyzetben maradt, mint az internacionalista­kommunista időkben. Mintha semmi sem változott volna, s tényleg lényegileg nem is változott! A nagy demokratikus elvek látszólagos elfogadása alatt ugyanaz a nacionalista magatartás érvényesül szomszédainknál mint azelőtt mindig is, lett légyen az királyi, kommunista és most a demokratikus berendezkedésü – a lényeg: az agresszív nacionalista magyarüldözést, megfélemlítés, felszámolás és beolvasztás, ha más eszközökkel is de változatlanul tovább folyik! Gondoljunk itt a jugoszláv belháború idején történt magyarüldözésekre, rátelepítésekre, a magyarlakta területek felhígítására és a meg nem szűnő magyarverésekre. A Román uralom alatti Erdélyben a trükkök sorozatára, amellyel a székelyföld felszámolásán mesterkednek, a hagymakupolás terjeszkedésre, az új régiók felállítására, a területi autonómia megtagadására. Kárpátalján a feltámadt ukrán nacionalizmus okoz gondokat, nemcsak a magyar emlékművek meggyalázása miatt, hanem a magyarnyelvű oktatás megszorításával is. Szlovákia hírhedtté vált a magyar nyelv korlátozása, a magyarlakta területek elhanyagolása, a kettős állampolgárság engedélyezésének megtagadása miatt. Jellemző, hogy az Európai Unió a magyar utódállamok agresszív nacionalizmusa felett évek óta szemet huny, mintha mindez normális lenne, vagy elhanyagolható, legalább is a szőnyeg alá söpörhető.


Miért? Mindenek előtt Trianon miatt. Több okból. Az első az utódállamok máig létező rossz lelkiismerete, hogy 3.5 millió alájuk vetett magyar ellen immár 99 esztendőn át válogatott gonoszságokat, embertelen cselekedeteket és égbekiáltó bűnöket követtek el folyamatosan, s mégsem tudták őket kiirtani, elűzni vagy beolvasztani és még mindig van belőlük legalább 2.5 millió! Rossz lelkiismeretük még agresszívabb nacionalizmusra tüzeli őket. Gondoljunk csak az Úzoni mqgyar kqtonatemető elfoglalására. A másik, a szövetséges nagyhatalmak, akik Trianont szemrebbenés nélkül engedték Clemenceaunak nyélbe ütni. Jóllehet hamar kiderült, hogy a magyarság és országa kíméletlen feldarabolása a korai kozmopolita nyugati vezető réteg valaha is a legindokolhatatlanabb, legdiktatórikusabb és legbarbárabb rémtette volt, amit a magyarok semmiképpen nem érdemeltek meg. Mindezt megtetézték, és megtetézik azzal, hogy 99 év alatt maguktól egy jottányit sem engedtek – legalább az elszakított Magyar részek autonőmiájával. Ezt a magatartást az Európai Unió vezetősége is maradéktalanul örökölte. Nem feltűnő‐e, hogy az 1990‐es évek elején rab népek sora lett önállóvá ismét a Balti tengertől a Boszporuszig, a magyar kérdésben azonban semmi nem változhatott? Pedig 1956‐ban mi rántottuk le a leplet a Kommunizmus igazi arcáról, és 1989‐ben mi vágtuk át a Vasfüggönyt, mégis – Trianon mindezideig maradt! Lehetséges, sőt valószínű, hogy a 2004‐es keleti EU csatlakozások előtt, amikor mindegyik csatlakozóval – köztük utódállamainkkal – tárgyaltak a feltételekről, ezek bizonyára

once upon a time AUSTRIA ­ HUNGARY

felvetették az Unión belüli szabad mozgás tételénél a feltámadó magyar veszélyt, azaz, hogy majd megkísérlik az elszakítottak bekebelezését. Biztosítékokat kérhettek e veszély ellen, amiket meg is kaphattak bizonyára a szerződés záradékában foglalt titkos egyezményekben. Innen érthető meg az EU erőlködő és átlátszó támogatása minden magyar ballib kormánynak, amely magyarellenes és kozmopolita volt! Innen érthető az utódállamok ma is meglevő agresszív nacionalizmusa, és ezekre az EU illetékeseinek mély hallgatása és csöndje, illetve a feltámadó magyar nacionalizmus miatti aggodalom, kákán is csomót keresés és fenyegetés. Ami pedig a nacionalizmust illeti: manapság a még meglévő nemzetállamok ellen a globalizmus és kozmopolitizmus szellemében a nacionalizmus megszégyenítő megbélyegzését használják unos‐untalanul, mintha az valami ördögtől való dolog lenne. . Elfelejtik, elfeledtetik, s elrejtik az emberiség elől, hogy a nacionalizmusnak két fő válfaja

5

van: az agresszív nacionalizmus, amely mások ellen tör, leigázva, alávetve és megsemmisítve azokat. A 20‐ik század története elégséges példát szolgáltat erre. A másik fajta pedig a defenzív, vagy védekező nacionalizmus, amely csupán védi, ami a magáé, ami az övé, amit nem adhat fel, mert az már önfeladás, megsemmisülés, eltűnés lenne! Fiatal ellenzéki korában ezt még a mai balos Konrád György is vallotta. Illyés Gyula szerint „Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért”. A defenzív nacionalizmusnak egyik korai megalkotója Kossuth Lajos volt, aki az 1848‐ban, a szabadságharc kezdetekor felállított magyar katonaságot nem hadseregnek vagy haderőnek, hanem „Honvédségnek” nevezte, mert az a Haza védelmét szolgálta! Az egészséges magyar nacionalizmus mint patriótizmus a modern időkben már nélkülözhetetlen! Dr. Pungur József


Jobb az új!

2019.09.01. Lectio: Efézus 4,17‐ 5,21. Textus: Máté 9,14‐17 Kedves testvérek! Ma nagyon bonyolult és érthetetlen leszek, a múlt héten sokat autóztam, Ligonierig kb. 6‐7 óra, vissza szintén 6‐7‐óra, úgy látszik ez ragadt meg bennem. Ezért ma kicsit autós dolgokról fogok beszélni. Sokan bírálják a Bibliát, mert mindent elvárnak tőle, pedig az csak egy kézikönyv, egy használati utasítás nekünk embereknek, arról, hogy hogyan kell élnünk. Meg lettünk az Isten által formálva, alkotva és bár hasonlítunk egymásra, mégis egyediek, különlegesek vagyunk. Olyan ez, mint az autók sokasága, de mégis a tied az egyedi, a sajátod. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma autó sem. Az autókhoz is adnak kézikönyvet, használati utasítást, hogy ne kelljen mindenkinek magának felismerni vagy megtalálni a problémát. De ez a kézikönyv mindig arra a típusra és arra a szériára van megírva. A Ford kézikönyve nem a Hondáé, a Mercédeszé nem a Fiaté. Ezért ne keressük benne azt, ami nincs benne. Vannak általános dolgok, amik minden autóban egyformák, de a specifikus, különleges dolgok csak ebben vannak megírva. Így vagyunk a Bibliával is. Volt kézikönyv Ádám és Éva életéhez. Volt Noéhoz, Ábrahámhoz, Mózeshez, Dávidhoz, ezek az eligazító, saját tartalommal bíró könyvek egymás mellé lettek téve, ebből lett az Ószövetség 39 könyve, (persze van több írás is,) de most már ismerjük, hogy működtek ők, jól vagy rosszul, és hogy javítgatta, szervízelte őket az Isten. De az utolsó időkben Isten, Fia által szólt hozzánk. Nagyobb ismeretet, több információt adott át, mint eddig bármikor. Ebben már minden és mindenki benne van, az egész világ, nem csak a kiválasztott nép. Isten Jézus Krisztusban megszerelt, megjavított bennünket, ő volt a

garázsmester, új teremtményekké tett minket. Új üzemeltetésüek lettünk, eddig a bűn uralkodott a mi halandó testünkben, ezek után a Szentlélek. Ez olyan, mintha az eddig szennyező benzin vagy diesel, gázolaj helyett most már tiszta elektromos autóként működnénk. Lelki módon élünk, nincs motor, mégis megy az autó. A hit hajtja az életünket. Nincs kipufogógáz, nem kormol, nem füstöl, nem árt. Nem a bűnt adjuk már tovább, hanem gyógyítjuk környezetünket, tisztább lett az élet, ez a világ. Már nem fuldokolunk a bűnben, hanem igyekszünk kimenteni abból az embereket. Missziónálunk, térítünk, rábeszéljük az embereket, hogy váltsanak, változtassanak, térjenek meg, cseréljék le erre az új működésre az életüket. Ne károsítsák, ne rongálják magukat és egymást, hanem legyenek áldás mások számára. Pál az Efézus 4 és 5‐ben erről a változásról sokat beszél, érdemes megfogadni tanácsát. Ennek ellenére senki sem akarja ezt. Jézus idejében is az volt a probléma, ezt mondták az emberek: jobb a régi bor, mint az új, ragaszkodtak az óborhoz. De Jézus a kánai menyegzőn megmutatta, hogy amit Ő ad, az minden eddiginél jobb. Ő az Újszövetség új borát adta. Az embereknek nem kellett az új ruha, megszokták a régit. Az új folt nem passzolt a régi ruhához, elütött tőle. Igen, aki új életet él, az más ember lesz. Nem nagyon illik a többiek közé. Már nem megy inni, partizni, csak az időt tölteni, más és fontosabb dolgai is vannak, mint időt pazarolni. Már az Isten munkatársa, segít, szolgál, már látogat öregeket‐ betegeket, vígasztal csüggedőket, már jót cselekszik, mint az irgalmas samaritánus, nem nyugszik bele mindenbe, nem fogja tudni ugyan megváltani a világot, de azt a keveset, amit megtehet, azt megteszi. A maga portája előtt elsöpri az utcát,

6

járdát, tisztává teszi környezetét, a maga kertjében gyomlál, kihúzza onnan a gyomot. Ez nem sok, de jel a jobbról az Istenről. Szeptember elseje van, kezdődik az iskola, mire van szükség? Erre a jobbra! Jó szülőre, jó tanulóra, jó tanárra, jó munkásra, jó dolgozóra, akkor vidámabban fog menni az élet. Legyünk azok! Mi a cél? A türelem! Istennél rend van, a napok mennek egymás után, mi nem tudjuk miért és meddig. Meg vannak számlálva, végesek, a Biblia azt mondja: Ameddig a pogányok teljessége be nem megy az Isten Országába, addig nem jön el a vég. Azt egyedül csak az Isten tudja, hányan tértek meg és mennyi van még belőlük hátra, hány embernek kell még megtérni. Tőlünk a hűséget várja el, hogyha semmi nem történik, akkor is várjunk és szolgáljunk, visszajön és szolgálatunknak meglesz a jutalma. A ránk bízottakat végezzük el, ez sem kevés, ezt sem tudjuk, ezt sem bírjuk. Tegyetek tanítványokká minden népeket! Ez már majdnem sikerült, de aztán fordult a helyzet, most már minket kezdenek térítgetni mások, sőt üldözni és írtani. Vesztes pozícióban vagyunk. Ráadásul már a saját családunkat, rokonainkat is elveszítettük Isten számára. Miért van ez? Miért nem hallgatnak Istenre az emberek? Úgy látszik kimerülőben vannak az olajkészletek és ezért a világ is kezd más üzemanyagokat használni. Próbál újabb és újabb dolgokat, pl: alkohol, drog, sex, pénz, tudomány, hatalom, fegyver, de ezekkel nem javult a helyzet, sőt romlott. Két világháború, Auschwitz stb. Még nagyobb kár keletkezett az autóban, az emberekben. Mert nem lehet mást használni, mint ahogy az Alkotó, a Teremtő azt kitalálta. Sok áldozata van ennek a kisérletezésnek. Pál is mondja: ne részegedjetek meg az italtól, hanem teljetek meg Szentlélekkel!


A rendes dolgot használjátok, ne a pótlékot. Péter is erre hivatkozik Pünkösdkor: Nem édes bortól részegedtek meg az apostolok, a Szentlélek mámorosító hatása alatt állnak, hiszen képesek minden nép nyelvén beszélni Isten nagyságos dolgairól. Szükség van erre a cserére. Jézus megmondta Nikodémus‐ nak: Szükség néktek újonnan születnetek, mert enélkül senki sem képes eljutni az Isten Országába, egy másik életbe, egy másik szintre, magasabb létformába, a lelkek országába. Sajnos sok ember ragad itt a földi világban. Aki testtől született test az, s az is marad, aki Szentlélektől született lélek az és mehet egy magasabb régióba, mint Jézus Menybemenetele napján. A Föld nem bírta visszatartani, a

gravitáció nem tudta visszahúzni a földre, más erők érvényesültek már, eljött érte az a világ, amely képes beleszólni, megváltoztatni az eddig érvényes dolgokat. Azt, aki az övé, azt elviszi, ez az elragadtatás, ez a hazaköltözés. – Kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb! Efelé a jobb felé megyünk és haladunk. A latornak azt mondta Jézus: Még ma velem leszel a Paradicsomban, egy másik világban. Isten nem temetőket épít, nem emberi roncstelepeket hoz létre, hanem feltámasztja, hazaviszi az övéit. István halálakor ezt kérte Jézustól: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet, ne hagyj itt! Csak a teste maradt ott! Jézus feltámadásakor a sír üres maradt.

7

Az angyalok azt a felvilágosítást adják: Mit keresitek a holtak közt az élőt?! Azért nincs itt, mert nem halott már, él, feltámadott, az élők között van! Mi is csak üres sírokat hagyunk majd magunk után. Halottainkat már Ő nála keressük. A mi Országunk, Hazánk a Mennyekben van, ahonnan a mi Megtartó Urunkat, az Úr Jézus Krisztust várjuk. Ezért mondja Pál: Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Ezért nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség. Az a végső reménységünk, hogy Isten végül egybeszerkeszt mindenkit, földieket és mennyeieket, hogy majd mindenkor az Úrral legyünk. Ámen.

Ft. Lizik Zoltán AMRE Püspök


Terméketlen? 2019.09.08. Lectio: Lukács 13,1‐15. Textus: Máté 11,28‐30. Kedves testvérek! Zoli bácsi a múlt vasárnap bíztatott, hogy ne csak az autózásból vett dolgokkal példálózgassak, hanem a repülővel és más dolgokkal kapcsolatban is, megfogadtam a tanácsát. Sokféleképpen lehet valóban elmondani, megvallani, hogy mi is nekünk a templom? Az egyik ilyen meghatározás a repülő, amely lehetővé tesz egy utazást, egy másik országban való tartózkodást. Amikor leülünk a templompadokban Isten invitál minket egy másik világba. Felemel bennünket, szinte kiemel ebből a zűrös, zajos, dolgokkal, ügyekkel terhes világból és elrepít az Ő Országába, ahol béke vár minket, gyönyörűség, napsütés, öröm, mintha a télből a nyárba, a nyugtalanságból a nyugodtságba jutnánk, s ott elkezd velünk foglalkozni az Isten, tanít és szavai nyomán árad a békesség, és oldódik életünkben a feszültség, könnyebbül a teher, olyan, mintha mindent itt hagynánk és nyaraláson lennénk, ahol nem kell csinálni semmit, mert kiszolgálnak. Nem tudjuk megmondani miért, mert sokszor csak annyit tudunk mondani, olyan jó volt, de hogy mi volt jó a templomban, azt így nem lehet megmondani, minden, az egész. A valóságban is így van, a zord hidegből Kanadából, órák alatt a napsütötte Floridában lehetünk és ezt nem lehet mindig elmondani, milyen ott, csak azt, hogy más, jó! Itt is így vagyunk. Ott gondoskodnak rólunk: Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok! – hangzik a felszólítás, megszűnik az aggódás, kisimul minden. Jó tudni azt, hogy van egy másik világ, hetente ide el lehet jönni, itt meg lehet pihenni, itt más van. Ez csoda. Ostoba és buta az az ember, aki ezt a lehetőséget kihagyja. Mert, ahogy az énekben is

énekeltük: Érzem, hogy az örök élet már itt a földön az enyém lett! Mit mondott Jézus? Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. – Miért? – Mert én megnyugtatlak titeket. Nálam felüdülést, pihenést találtok. Lehet, hogy kevesebb lenne e világban az idegösszeomlás, az agyvérzés, a szívinfarktus lehetősége, ha a 6 napi megterhelés után nála keresnénk a felüdülést? Hat nap munka, elfoglaltság, de a hetedik nap, csend, pihenés, feltöltődés, megszentelődés. Ez a teremtési ritmus. Ő állított be így minket, hat nap után szükség regenerálódni! Különben leeresztünk! Aztán megbetegszünk! Az Áldott Orvos kezelésére bízhatnánk magunkat: Uram, nyugtalan vagyok! Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellenének! – Ne félj, drága gyermekem, mondja Ő: ‐ Én megnyugtatlak téged. Nincs olyan dolog, amit én ne tudnék megoldani a te életedben. Hihetetlen ígéreteket kapunk. Kipróbáltuk már egyszer is? Kértünk, imádkoztunk Hozzá? Ahogy az ének mondja: Istenre bízom magamat! Ő tudja mit akar velem kezdeni, mert feleslegesen nem vagyok itt ebben a világban az biztos. Miért foglalnám el a földet hiába? Minek élnék itt feleslegesen, haszontalanul? A terméketlen fügefa példázata erre figyelmeztet, haszontalan, terméketlen élet nincs, azt előbb‐ utóbb ki fogják vágni. Ekkor mit tesz velem a vincellér, a Közbenjáróm, Jézus Krisztus? Védelmébe vesz: megkapálom, megtrágyázom, hogy gyümölcsöt teremjen, biztos nem kapott elég lelki hatást. Ez történik itt velünk az istentiszteleten, lelki előkészítés, felkészítés a gyümölcstermésre. A másik ilyen kép a távcső vagy a messzelátó, de nevezhetnénk szemüvegnek is. Amit eddig nem láttam, most látom. Ez is csoda. A Biblia

8

hihetetlen messzeségekbe képes vinni előrefelé évezredekkel, és visszafelé is évezredekkel. Van, amikor az, amit látunk nem éles, homályos, bizonytalan, érthetetlen! A képet élesíteni kell, ez a hit. A hit fókuszál arra a helyre, időre, ami fontos nekünk, és tisztánlátást ad. Ilyen például az, amikor a világ Teremtése elé nézünk! Más azt kérdezi, akkor is történt valami? Hát még nem volt semmi! De a hit rávilágit erre is, hogy mi történt akkor és azt látja, azt találja, hogy mielőtt bármi elkezdődött volna, Isten már kiválasztott minket a Krisztusban, vagyis eljegyzett magának, gondoskodott rólunk előre, biztonságba helyezett minket, mindegy mi fog történni, mi már védettek vagyunk! Jöhet bűnbeesés, világháború, stb, már gondoskodott rólunk előre! Ha a Teremtés idejére nézünk, akkor nem csak azt látjuk, hogy Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, a láthatókat és a láthatatlanokat, hanem ettől fontosabbat is: azt is észreveszi, hogy volt itt még valami, Valaki más is. Kezdetben volt, élt, létezett az Ige. Az Ige Isten volt! És az Ige Istennél volt, ott tartózkodott és, hogy ez az Ige testté lett, emberré lett, Jézus Krisztussá lett, eljött ide. Isten a maga képére és hasonlatosságára formálta az embert, akkor ki volt a minta, ki volt az ábra? Jézus! Pál azt mondja, Ő az Isten képe! Az ember tehát Istenképű, Jézusképű! Ez a végén is így lesz! János apostol örömmel mondja, fiacskáim, most Isten gyermekei vagyunk! De még nem tudjuk mivé leszünk a jövőben, a halál után, az elváltozás vagy az elragadtatás után, csak azt tudjuk, hogy olyanok leszünk, mint Ő, hasonlítani fogunk rá! Az új teremtés is Jézusképű, Jézusformájú lesz, hibátlan és tökéletes, romlatlan! Ha a világ végére nézünk, azt látjuk, hitben természetesen, hogy nagy öröm is lesz, meg nagy bánat is. Miért?


Isten különválasztja az embereket egymástól! Ahogy a pásztor elkülönítette a bárányokat a kecskéktől, az értékeseket, az értéktelenektől. Akkor az egyik felvétetik az angyalok által, a másik otthagyatik. Együtt dolgoznak a mezőn, az egyik eltűnik, együtt fekszenek egy ágyban, az egyik elvitetik, a másik otthagyatik. Az egyik kell, a másik nem kell. Ez lesz a nagy csalódás, ‐ én nem kellettem! Nagy szelektálódás lesz. Sokan ki fognak maradni, esni, akik azt gondolták, ők értékesek, fontosak, de nem, maradnak! És ha egészen messzire előre tekintünk, az új ég és az új föld világába, akkor azt látjuk a hit segítségével, hogy ott nem lesz többé fájdalom, sírás, jaj és keserűség, halál, hanem csak Isten szerint való örvendezés. Olyan öröm, amely kibírja majd az Isten jelenlétét. Meg nem romló öröm lesz, ott az ivászat nem csap át részegeskedésbe, a szerelmeskedés paráználkodásba, a beszélgetés, vitába, káromkodásba, veszeke‐ désbe. Nem érdemes így látni, így nézni a dolgokat? De igen! Sokkal érdekesebb, izgalmasabb, lelkesítőbb, mint a földi dolgok, események. Ezért szeretünk templomba járni. Isten szerelmesei vagyunk! És akkor itt van még az, ami talán az egészben a legcsodálatosabb, hogy mik azok a dolgok, amelyek megerősítik hitünket, melyek azok az ígéretek, amelyek a mi időnkben mennek végbe Isten dolgaiból? Sok‐sok dolog megy és ment végbe, de nem lettünk tőlük izgatottabbak! Pedig kellett volna, kellene! Isten megígérte, ha a kiválasztott nép nem úgy él, ahogy kell, ítéletet hajt végre rajta. Ez volt előbb az északi országrésznek, Izraelnek, a 10 törzsnek a fogságba menése, aztán a megmaradt déli résznek, 150 év múlva a pusztulása és a babiloni fogságba menetele. A mi időnkben volt a Holocaust, ami egészen égőáldozatot, tűzáldozatot jelent, ahogy annakidején Ábrahámnak kellett volna Izsákot

feláldozni! Embert egészen a tűznek áldozni! A teljes fizikai megsemmisítés! Végbement ez is rajtuk. Érdekes nem? És nem lettek a zsidók hitehagyottá, tudták ennek így kellett lenni, elfogadták. Ahogy mi is hisszük a Himnusz soraival a magyarságról: „Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.” ... Aztán végül, az utolsó időkben élünk! Létrejött és megalakult 1948‐ban Izrael országa, 1800 év után! Ez nagy jel, nagyon nagy jel! A fügefáról vegyétek a példát! – mondta Jézus, ‐ a fügefa Izrael. Amikor leveleket hajt, tudjátok már itt van az idő. 71 év telt el, jönni kell a gyümölcstermésnek. Egy évvel ezelőtt az addig három részre osztott Jeruzsálemet, keresztyének, muszlimok és zsidók városát kinevezték Izrael fővárosává. Micsoda változás? Jelek, amelyeknek jelentőségük van, de az élet nem áll meg itt. A napokban történt egy érdekes dolog, igaz csak kísérletképpen. Bemutattak egy állatáldozatot Izraelben, egy vörös üszőt áldoztak fel, amelynek hamuja kell majd az új harmadik jeruzsálemi templom felszenteléséhez. Ezt Ezékiel próféta leírja a 36. fejezetben. Most még csak Olajfák hegyén történt meg ez az áldozás, ez volt a zsidóság életében a 9. ilyen alkalom. A legutolsó Kr. u. 60‐ ban volt, a zsidó‐római háború kezdete előtt, annak az üszőnek a hamvai 300 évig tisztították meg az ország népét. Ez csak egy előzetes kísérlet volt, mert a templomi Intézet jelöli majd ki a végleges helyszínt a Sion hegyén. A mostani oltár fából volt, de a véglegesnek kőből kell elkészülnie, 4,2 méter hosszú, 2 méter széles és 90 centi magasnak kell majd lennie.

9

A próba során egy 270 kg‐os üszőt áldoztak fel, 12 férfi segítségével (12 törzs) emelték rá az egyenlőre fából épített áldozati oltárra. A tűz 9 órán át égett, majd több napig kellett várni, míg lehűlt a hamu és alkalmas lett a vizsgálatokra. 11 kg súlyú hamu gyűlt össze, most azt vizsgálják, ez hány zsidó ember megszentelésére alkalmas? De a tökéletes üszőt még nem találták meg. Ezt is fel kell nevelni, ki kell választani, meg kell vizsgálni és ha mindent rendben találnak, akkor lehet majd csak feláldozni, ha lesz hol! Mert ugye most még két muszlim mecset áll a helyén. Mi magyarok is gondolhatunk a fehér ló áldozatokra, vagy, hogy került elő a fehér ló Horthy Miklós Budapestre való bevonulásakor? Az sem születik minden nap! Azt is fel kellett nevelni, azt is be kellett törni stb. Ez csak előkészület volt, de ez már a mi időnkben történt. Te nem várod ezeknek a dolgoknak a beteljesülését, megvalósulását? De hol hallasz te ilyeneket? Csak itt! Ezért vagyunk a legjobb helyen. Ezek csodák, más ember nem ebben a csodás világban él! Mindamellett, hogy mi hisszük, hogy Jézus Krisztus vére tisztit meg minden bűnünktől, és nem a veres tehén hamva, hogy Jézus vére jobbat beszél, mint Ábel vagy a veres tehén hamva. És, hogy Ő csak egyszer áldozatott fel és nincs szükség ennek megismétlésére. Mert nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által szerzett örök váltságot nekünk. Zsidó 9,12‐14. 10,4, „mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket!” 12. 1. János 1,7, 2,2. De természetesen tudnunk kell mások hitéről is. A jel attól még jel! Ámen.

Ft. Lizik Zoltán AMRE Püspök


SIMON THE ZEALOT (wiki)

Finnish Evangelical Lutheran cathedral of the Diocese of Helsinki


A L ATO R 2019. 09.22. Lectio: Lukács 23,13‐43. Textus: Lukács 23,42‐43. Kedves testvérek! A Biblia az Élet könyve, emberek sorsa, élete van abban leírva, de az emberek nem egyformák. Különböző helyen élnek a világban, különbözőképpen él‐ nek, gondolkoznak, viselkednek, vagy hisznek Istenben vagy nem hisznek, erkölcsösek vagy nem erkölcsösek, vagy jó példák vagy rossz példák. Nem csak az életük, cselekedeteik az érdekesek, hanem a haláluk is. Többen nem csupán betelve az élettel távoznak el ebből a földi világból, mint például Ábrahám, hanem erőszakos, szörnyű, kínos halált halva. Az özönvíz után Isten kifejezetten védi az emberi életet, nem szabad emberi vért ontani, egyik ember nem lehet a másik bírája, Istene, nem veheti el az életét, ha mégis megteszi, rettenetes dologgal kell szembenéznie, vele is ugyanez fog megtörténni! Szemet‐szemért, fogat‐fogért, embervért‐embervérért, meg kellett torolni, ez volt a vérbosszú törvénye. E mellett a mindenkori világi hatalomnak megengedi az ítélkezést az emberek fölött, a rend fenntartása érdekében, aki a gonoszt kipusztíthatja a közösségből. Ezért is voltak sokszor a kivégzések nyilvánosak, hogy elrettentsék az embereket a hasonló dolgok elkövetésétől. A rendet fenn kellett tartani. Voltak nagyon brutális kivégzések, karóbahúzás, akasz‐ tás, felnégyelés, fejlevágás, máglyán való megégetés. Azt hinnénk a sok ezer év alatt

ezek finomultak, de kiderül, nem, barbárabnál‐barbárabb módon végezték ki továbbra is az embereket évezredek alatt. Jézus kivégzése is ilyen barbár módon végrehajtott ítélet volt, a keresztre feszítés. Ez roppant sok szenvedéssel, fájdalommal, kínlódással járt, fulladásos halál. Nagypénteken Jézussal még két másik elítéltet is kivégeztek, azok közül az egyik megtér, felvétetik. Ezért került bele a Bibliába. A legnagyobb mellett, Isten Fia mellett, az ő halála is meg van említve! Nem véletlenül. Ő maga is úgy érezte, hogy ez egy rendkívüli nap. Hárman voltak, a vezetőjük egy Barabás nevű ember volt, ez egy elég ismert rabló‐gyilkos volt. Úgy volt, hogy együtt végzik ki őket, de egyszer csak azt hallja, Barabást elengedik, helyette egy másik embert, a zsidók királyát, a Názáreti Jézust fogják kivégezni, aki ráadásul Isten Fiának is mondja magát, Messiásnak, Szabadítónak. Kicserélték Barabással – ő még ezt egyenlőre nem tudja, hogy a szentet, aki bűnt el nem követett, megfeszítik, de akit elítéltek rablásért, gyilkosságért, azt szabadon engedik, ez ritka, mint a fehér holló! Arra sem gondolt, hogy ezen a napon össze fog veszni a másik társával és Jézus védelmére fog kelni, ő lesz Jézus szószólója, védője. Hogy is mondta Jézus? Aki vallást tesz én rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én Mennyei Atyám előtt. A másik lator azonban hamarabb kap észbe, mint ő. Meg is szólítja Jézust: ha te vagy a Krisztus, a Szabadító,

11

szabadítsd meg magad és minket is! Ez az a nagy pillanat, amikor az ember, ha bajba kerül, elismeri az Isten létét, de az Isten csak arra kell neki, hogy szabadítsa meg a haláltól és nem arra, hogy szeresse és higgyen benne! Ez az ember is így gondolkozik: Ha bajban vagyok, Istenhez kiáltok és mint a mesében a Szellem, a dzsinn előjön valami erő, hatalom és megmutatja magát, segít rajtam. De nem történt semmi. Csalódott Istenben. – Ha van Isten, miért nem használja hatalmát? Miért nem tesz csodákat? Szoktuk is mondani, ha én lennék az Isten csak egy napra, minden másképp lenne. Mindenki az Istent akarja megváltoztatni, a maga oldalára állítani, de senki sem akar meghalni és megtérni, az Isten pártjára állni! Az Isten itt van velük a Kereszten, imádkozik, szenved és meghal, ‐ ő magasabb célok, dolgok értelmében nem hisz, abban, hogy az Isten úgy segít, hogy nem segít! (József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött...) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október


Nem hallott a helyettes szenvedésről, az Isten Bárányáról, aki elveszi a világ bűneit, aki nem nyitotta meg száját az őt nyírók előtt, sőt, imádkozik gyilkosaiért, bocsánatot kér számukra. Nem érti, hallja, látja ugyan, hogy mi történik, de nem érti. A másik úgy látszik megkapja a hit ajándékát, Jézus példája, imája hat rá. Meg is próbálja megmagyarázni társának: Hát nem érted, ‐ mi méltán szenvedünk, amit vetettünk, azt aratjuk. Cselekedeteink méltó büntetését kapjuk, de ez semmi rosszat nem cselekedett. Minket utolért az igazságszolgáltatás, Isten és az emberek keze. Méltán vagyunk ez alatt az ítélet alatt. Csak azt kapjuk, amit megérdemeltünk. De ne bántsd, ne szidd az Istent még halálodban sem! Ne okold, várj! Bevallotta ez a lator, hogy mi rossz dolgokat, törvénytelen dolgokat cselekedtünk, ez jár érte. Ő ezt érti: A bűn zsoldja a halál előbb vagy utóbb. Nem éltünk törvényesen. Nem mi vagyunk ezek, vagy nem ilyenek vagyunk mi is? Mi okoztunk rengeteg bajt az embereknek, mi rontottuk el sok ember életét, nem az Isten volt ez, hanem mi! Loptunk, csaltunk, hazudtunk, házasságot törtünk, öltünk, sokszor csak szavakkal, de erőszakosak voltunk, latrok vagyunk. Ő hisz az Istenben, hisz abban, hogy valami nagy dolog történt: Megváltozott az Isten! Már nem igazságos, már nem bűn gyűlölő, az Isten az emberek helyébe lépett, magára vette bűneinket, maga szenved, önmagát adta értem, értünk. Nem a földi haláltól ment meg, hanem attól súlyosabbtól, az utána következő isteni ítélettől, a kárhozattól, a gyehennától. Az Isten irgalmas, kegyelmes, az Isten Szeretet. Lesz ez még másképpen is! A jövő! Itt van Isten velünk a

Kereszten! Meghal értünk, mindenben hasonló volt hozzánk, nem csak testünket vette fel, de a halált is elszenvedte ebben a testben. Ekkor tér meg! Amikor idáig jut, már nem a társával foglalkozik, hanem Jézussal, Vele beszélget: Uram, emlékezzél meg rólam, még egy esély maradt! Van még egy élet, a feltámadott élet! Kegyelmet kért a maga számára, már most, nem csak akkor, amikor Jézus visszajön királyságában, nagy hatalommal ítélni élőket és holtakat és uralkodni ezer évig, amikor ellenségeit meg fogja semmisíteni, de akkor sok dolga

12

lesz, most talán ráér. Attól az ítélettől még meg lehet menekülni! Jézus felel neki, ‐ meghallgatja kérését: Még ma kiveszlek az ítélet alól, Velem leszel az Isten Országában. Van, ami rosszabb, mint a halál, az elkárhozás. A halál utáni ítélet az örök és végleges. Ott nem lehet ezért semmit tenni már. Itt lehet rajta változtatni, hit által, most. Ez olyan nagy hit, hogy ezért üdvösség jár, aki ezt hiszi! Nem a halál a legrosszabb, hanem a kárhozat, a halálból van feltámadás, de nem mindegy, hogy mire? Örök életre vagy örök kárhozatra? Ez az ember már nem képes fegyverrel küzdeni Jézusért, nem tudja megvédeni az emberektől, de egyet tud, ‐ megvallani hitét. Ő a szájával, szívével, eszével védi Jézust, még társával szemben is. Ki vagy te? Van neked bátorságod hitetlenek, istenkáromlók között, a börtönökben lévők között, megszólalni, védelmedbe venni Jézust, mint ez a lator? Van ilyen hited, mint ennek az embernek? Ez az igazi bátorság, ez az igazi hősiesség. Már nem magáról beszél, Jézusról, a nagy királyról, a visszatérő Istenről, aki majd újra ítél ember és ember között, ember és ember felett! S az Ő ítélete visszafordíthatatlan lesz. Ne attól féljetek, aki megölheti a ti testeteket, inkább attól féljetek, aki mind testeteket, mind lelketeket a gyehennára vetheti. Érdekes, a Bibliában egyedül Jézus beszél a Gyehennáról, a kárhozat helyéről. Ugye, hogy Jézus többet tanított mindenki másnál? Feltárta a lényeget! Mi vár ránk? Ez a szeretet, amikor ezt Ő tudja és megment ettől, még az élete árán is. Szeresd Őt! Ezért hitkérdés ez, megmentett. Ámen.

Ft. Lizik Zoltán AMRE Püspök


A római százados 2019.09.28. Lectio: Máté 27,27‐ 56. Textus: Lukács 23,44‐47. Kedves testvérek! Nagypénteken történt egy érdekes haláleset, amely megváltoztatta sokak életét, az egész világ sorsát. Ezek közül egy volt a római százados, a kivégzőosztag parancsnoka. A hagyomány tudni véli a nevét is: Longinus. Ő sem gondolta volna, hogy aznap hitvallást fog tenni egy kivégzett ember mellett, akit az ő felügyelete alatt feszítenek keresztre. Nem gondolta azt, hogy meg fog térni, és hívő lesz, ő a harmadik az aznap megtértek közül. Beszéltünk már Czirénei Simonról, a jobb oldali latorról és most ő róla mondunk el néhány dolgot. Minden egyes kivégzési nap nagy feszültséggel terhes. Bármi történhet, a tömeg fellázadhat, a hozzátartozók megpróbálják kiszabadítani az elítélteket, a kivégzendők kemény ellenállást, ellenkezést tanúsíthatnak, és előre nem várt dolgok történhetnek. Ez a római százados jólértesült ember volt, tudott mindenről, ő felelt azért, hogy ez a három elítélt megkapja méltó büntetését. A két rablóval nem is volt baj, ‐ mintha ő mondaná most el a történetet, adjuk át neki a szót, ‐ bírták a Golgotáig vezető utat, de Jézussal annál több baj volt. Gondoltam, hogy vele baj lesz, mert előtte megostorozták, sebektől vérzett, ezért elgyöngült, az úton háromszor is elesett, ezért ki kellett jelölni a tömegből egy embert, hogy segítsen rajta, vigye a keresztjét. Ez sem szokványos. A jeruzsálemi asszonyok részvéttel voltak iránta, megsiratták, de ő ezt nem engedte meg nekik, figyelmeztette őket, hogy kemény

idők jönnek, ők és gyermekeik is így fognak járni, magukon és egymáson sírjanak hát. Őt lesz, aki megmentse, de őket ki fogja megmenteni? A keresztre feszítés elég simán ment, minden gond nélkül, eltekintve attól az apróságtól, hogy Jézus imádkozott értünk, hogy Isten bocsásson meg nekünk, mert nem tudjuk, hogy mit csinálunk. Pedig tudtuk, hogyne tudtuk volna, kötelességünket teljesítettük. Szolgálatban voltunk, katonák vagyunk, parancsot teljesítettünk. Mi ezen nem gondolkozunk, csináljuk, ha jó, ha rossz, meg kell tenni. Mit cselekedtünk? Végrehajtottuk a kiszabott ítéletet három emberen. A vezetők azt mondták, bűnösök, ki kell őket végezni, akkor ez így van, ezt végre kell hajtani. Az SS katonák és az Auschwitzban szolgálatot teljesítők is erre hivatkoztak kétezer évvel később, amikor felelősségre vonták őket: vezetőink azt mondták, hogy ki kell írtani a zsidókat, mert azok a német nép ellenségei. Mi nem is gondolkoztunk tovább ezen, tettük a dolgunkat, ők tudták mit akartak. A katona engedelmességgel tartozik feljebbvalójának, nem tagadhattuk meg a parancsot. De, aki öl, aki embert öl, az soha nem tudja, hogy mit cselekszik, hogy mihez és kihez nyúl, mit sért és bánt, mit kockáztat ezzel. Jézus tudhatta, hogy ennek következménye lesz, mert bocsánatot kért számukra az Atyától. A németek is évekig dolgoztak ezekben a lágerekben, minden nap öltek, több száz, vagy ezer embert. Normális ez? Meg lehet szokni a halált, az ölést, a gyilkolást? Nem valószínű, csak elaljasulni lehet.

14

„Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszer‐ képzetek” (Radnóti Miklós: Töredék). Pál apostol is le meri írni, egészen biztos benne, ha megismerték volna e világ vezető emberei, fejedelmei, hogy ki az, akit megölnek, kire emelnek kezet, nem feszítették volna meg a dicsőség urát! 1. Korinthus 2,8. A katonák is megtagadták volna a parancsot! De nem is akarták! Csúfolták, szidalmazták, de Ő nem szólt senkihez, de a hozzá forduló latornak megígérte, hogy még ma elviszi a Paradicsomba. Az anyjától is elbúcsúzott, egyik tanítványára bízta. Végül megszomjazott, de azután mégsem akart inni, majd Istenhez sírt fel: Miért hagyta el? Aztán annyit mondott, hogy elvégeztetett, majd az Isten kezébe tette le az életét! Nem a lelkét! A lelkét, lélegzetét kilehelte, nem lélegzett tovább, de az életét, a tudatos Énjét önként letette. Akkor amikor akarta, az életét nem elvették tőle, Ő azt letette az Atya kezébe! És onnan a halál sem ragadhatta ki! Biztonságba helyezte magát! Az Isten ott volt jelen! Közben elég rossz idő lett, besötétedett fényes nappal, majd földrengés támadt, a sziklák megrepedeztek, ijesztő volt, félelem fogott el mindnyájunkat, mert tudtuk ezek nem normális dolgok, ezek rendkívüli jelenségek voltak, a halálával összefüg‐ gésben. Állítólag még a templomban is történt valami baj, a temetőkben sírok nyíltak meg. Féltünk Isten haragjától, mert végül is ez egy vallásos kivégzés volt, hiszen Isten Fiának tartották, nem akárki volt, ez nem csupán egy polgári ügy volt, mint a két lator esetében,


több annál, sokkal több. Ez Istenre is tartozott és Isten jelen volt ott. Ezt láttuk, éreztük. Érdekes kettősség áll fenn, az egyik Evangéliumban a százados Isten Fiának mondja Jézust, a másik Evangéliumban, igaz embernek! Ellentmondás lenne, vagy annál több? A kivégzést azért kellett végrehajtani, mert vád volt Jézus ellen megfogalmazva: félrevezeti a népet, tiltja a császár adójának fizetését, mivel magát a király Krisztusnak mondja! Lukács 23,2. A százados nyilván hallotta, tudta ezeket, de nem foglalkozott vele, talán el is fogadta kételkedés nélkül, de később ezt felülvizsgálta magában és azt mondta: Nem volt bűnös! Ez az ember igaz ember volt! Pál apostol azt tanítja és kimondja: minden ember bűnös, nincs egy igaz sem ezen a világon. Akkor? Valóban Jézus kivétel volt, más, onnan felülről való, Isten Fia volt, nem csupán ember. Egy természetfeletti, egy emberfeletti ember halt meg itt, az Isten Fia! Így mindkettő igaz! Nemcsak a főpapoknak vagy Pilátusnak volt pere ezen a napon, hanem Istennek is pere volt az emberiséggel, amit ezen a napon vitt végbe. Mivel minden ember bűnös, mindenkire kimondta a halálos ítéletet. Nagypénteken ítélethirdetés volt Isten részéről, de Ő Jézust, a Fiát, mint embert rendelte engesztelő áldozatul, vagyis minket, embereket Ő miatta felmentett az ítélet végrehajtása alól és minket meghagyott, nekünk megkegyelmezett, igazaknak nyilvánított. Nemcsak Jézus igaz, de Isten igazzá teszi azt is, aki Jézusban, a Helyettesítőjében, Megváltójában hisz! Ez a hit átformál, átalakit, más emberré tesz. Elítélt voltam, de kegyelmet nyertem, megmentett lettem. Másokat megmentett, mentse meg most magát. Márk 15,31.‐ vágták a fejéhez, közben éppen ezt teszi,

de aki nem akarja érteni, az nem érti. A százados azonban már érti, azt, amit más még nem, ő már most hirdeti azt, amit Pál és a többi apostol csak a feltámadás után mernek hirdetni, hogy Jézus az Isten Fia, szerintük a feltámadása által bizonyult annak, nem! Már most is az! Ő ezt már a meghaló Jézusról ki meri mondani. De nagy hit ez! Istennek ez az utolsó szava ebben a perben, lezárta az emberiséggel való ősi perét, az asszony utóda a kígyó fejére taposott, az megmarta, megsebesítette, megölte, de harmadnapra feltámadott, letett életét visszavette az Atya kezéből. Azóta csak ezt a tényt közli mindenhol, mindenkivel Isten: Elvégeztetett! Megtörtént a helyettes áldozat, ‐ te kegyelmet kaptál. Ezért élj új életet. Ezt értette meg a római százados. Ezért tett hitvallást Jézusról, ez az ember nem magáért halt meg! Ez az ember le tudott volna szállni a keresztről, ez az ember meg tudott volna szabadulni a haláltól, de az Isten akaratához való ragaszkodás és az emberek iránti szeretetet ott tartotta! Tudta kicsoda! Szabadítója a világnak! Ennek ára volt, ezt az árat lefizette helyettünk! De a történetnek még nincs vége, egy előkelő zsidó ember jött másokkal, hogy el akarja Jézust temetni, engedélye volt. Mi mást tehettem volna, az idő is sürgetett, az ünnep előtti délután volt, lándzsámmal a biztonság kedvéért szíven szúrtam, a két latornak eltörtük a lábszárcsontjait és mehetett is a temetés. A sírt le is pecsételtük, annak rendje és módja szerint, őrséget is állítottunk, minden rendben volt, szabályos volt. Aztán nem tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy harmadik napra üres lett a sírja, Őt nem találták és azt mondták, hogy feltámadt. A főpapok próbálták őket

15

megvesztegetni, sok pénzt kínálva nekik, de Longinus és két társa nem fogadták ezt el, de nem is hallgattak a dolgokról, nem is maradtak csendben. Ők is hirdették sokaknak az Isten Fiának halálát és feltámadását, az apostolok a hagyomány szerint megkeresztelték őket és ők elhagyták a katonai szolgálatot. Longinus is elhagyta Júdeát és visszavonult szülőföldjére Cappadóciába (a hagyomány szerint itt a magyarok ősei éltek) ott van a mai Törökországban, ahol azok az érdekes föld alatti városok, települések vannak kialakítva, ahol mindenestől biztonságban élhettek az ellenség ellen, szellőzőrendszerekkel, vízellátással biztosítva azok. Hirdette, hogy Jézus az Isten Fia és a két katona követte őt élete végéig. Cappadócia is meg van említve Pünkösdkor, hogy innen is voltak az ünnepen Jeruzsálemben zsidók és istenfélő pogányok, nyilván komoly lelki életet élhettek. A hagyomány szerint később Cappadócia püspöke lesz és vértanúhalált halt. Nagyon nagy dolog, ha egy vétlen ember tesz Jézusról bizonyságot, mint Czirénei Simon, aki véletlenül keveredik bele az ügybe, vagy egy bűnös, mint a lator, egy közönséges bűnöző, de hogy egy ölésre, gyilkolásra kiképzett ember térjen meg és legyen apostol, hitvalló, ez érdekes, ez már mesébe illő dolog, igen a Bibliába illő dolog, ott ilyen történetek sokasága van leírva. Istennek semmi sem lehetetlen, megtöri a kőszíveket is. Jézus megmondta: Ha a tanítványai elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani, az addig lelkileg halott, élettelen, kőkemény emberek keltek lelki életre és tettek bizonyságot Jézusról. Isten soha nem hagyja az Ő fiát bizonyságtevő nélkül. Most te következel! Ámen.

Ft.Lizik Zoltán


Prayer for the others Giving thanks in general and public worship might be other categories, HOWEVER we often think that our personal prayers are between us and the Lord. Especially when we pray for our personal matters, regarding forgiveness, health, happiness, relationship, wealth, well‐being, progress of any kind. These are the Prayers like saying: Oh Lord, you can see that I am sick, I can not lift my finger, I am bed bound, or I am in wheel‐ chair for years, or there is cancer in the body and chemo in the veins, there are tumors here and there, blockages in the arteries, big pain in the chest, the heart is tired to beat, the lungs are shadowed, infections everywhere, broken hips, rusty knees, high blood sugar, high blood pressure, hernia in the front, hernia in the back, broken limbs, broken ribs, cracked spine, shaken brain,weakened bones, Alzheimer and Parkinson in the brain, mental illness in the soul, or just suffering from the spread of epidemics or simple flu. O Lord heal me, O Lord heal me, please have mercy upon me. We can have similar personal prayers, that O Lord I have committed my picadillos, my transgressions here and there, You can see and judge my sins, but oh Lord, my burden is unbearable, heal me , heal me, have mercy upon me, give me forgiveness. We can have our personal prayers regarding our relationships, that O Lord I am lonely, oh please give me a fiance, give me a spouse, give me a child, give me a friend, give a company, give me a community. Or the similar one, that Oh Lord

my relationship is broken with my spouse or with my children or with my parents or with a friend or a friendship circle or with the community. O Lord heal my relationships, please have mercy upon me. Similarly in a personal prayer we used to pray for the bread on the table, hopefully not for the lotto prize but for the necessities of the life, especially in the time of need where and where the bread is profoundly missing, poverty hits, hunger and cold prevails. O Lord help me in the need, may Your kingdom, and your abundance come into my life. All of these personal prayers might be completely legitimate and justified. There is the human need, and the human turns to the Almighty Creator, Healer, Sustainer God in prayer, asking for forgiveness, healing and Providence. SO FAR SO GOOD. However we should pay attention to the very advice of Apostle James, otherwise we could somehow end up as even Apostle Paul. Paul confessed in his second letter to the Corinthians that “a thorn was given me in the flesh, a messenger of Satan to harass me, to keep me from becoming conceited. Three times I pleaded with the Lord about this, that it should leave me.” He prayed three times but the thorn stayed. The very advice of Apostle James is similar to what Jesus told to the disciples regarding prayers. The Master said according to the gospel of Matthew that the Lord knows all your needs and also the urging importance of the necessities, however " seek first the kingdom of God and his righteousness;

17

and all these things shall be added unto you. The Apostle James wrote that when You pray You shall pray first for the others, and as a community you shall pray for each other, then conclusively the personal prayers will be heard as an addition. The first question regarding prayer, that why should we pray if God knows all of our needs even before we word them, and moreover he knows better what we really need than we know it ourselves. We have to pray because prayer is already an acknowledgment of the kingship and ultimate parenthood of God. God does not need an acknowledgment, he is not fed by our prayers and indeed he does not need our prayers to know us. Praying is for our benefit. As the epistle of James says prayer may heal the sick, and it is a great tool of repentance on the path to be forgiven, as the sinner turns to God in prayer. However again the epistle of James in the chapter four warns us, that we pray but we do not get it or as he says that 4:3 “You ask and do not receive, because you ask wrongly, to spend it on your passion” James warn us that the prayer of the righteous is powerful and effective, which also means that the prayer of the wicked sinners are heard in Heaven. The born blind man’s case says the same thing. When Jesus healed him giving back his eye sight, his neighbors and those who had formerly seen him begging , they asked that How were your eyes opened?" they asked. He replied, "The man they call Jesus made some mud and put it on my eyes. He told me to go to the lake Siloam and wash.


So I went and washed, and then I could see." The Pharisees also came to rebuke him and the same time accusing Jesus. But the man answered that: We all know that God does not listen to sinners, but if anyone is a worshiper of God and does his will, God listens to him. Never since the world began has it been heard that anyone opened the eyes of a man born blind. If this man were not from God, he could do nothing.� So it is a great instruction to receive from directly from the Gospel, that only the prayer of the righteous is heard it the Heaven. That is why so significant the commandment in the Epistle of James that You shall pray for the others first, and pray for each other as a community, because it is a prevalent characteristic of the

righteous that they pray for the others. The Epistle mentions Elijah, that when he prayed there was no rain in Israel for three years. It happened not because Elijah was in a whimsical mood against precipitation, but it was a prophetical action. We take the fertilizing rain as granted, however it is a gift from God. The Prophet made it visible that sinners do not deserve to be rewarded, thus the rain was not taken but withheld from the land which committed thorough idolatry at that time. He did not pray for personal gain, or anything for himself, but he conveyed God’s message to the sinning country. That message is always the same. REPENT and TURN to GOD. Jesus on the cross was mocked to make a miracle and leave his

cross and the torture behind. Instead of doing that he prayed for his scoffers and persecutors asking God to forgive them, because they do not know what they do. So in order to reach the heights of healing, forgiveness, health and providence we have to learn to pray for others. It may be easy if you try really hard, to care about the others. Any selfish and egoistic prayer turns to be the opposite, instead of becoming a blessing, the ego inflation is a curse, even if we aim the skies with them. Praying for others, praying for each other is the LEAP OF THE FAITH which is very much needed to be heard above. MAY THE LORD LISTEN TO OUR PRAYERS, Amen. Rev. Attila Gyorgy


5780 Genesis 12: 1­3 "Now the Lord said to Abram, “Go from your country and your kindred and your father’s house to the land that I will show you. I will make of you a great nation, and I will bless you, and make your name great, so that you will be a blessing. I will bless those who bless you, and the one who curses you I will curse; and in you all the families of the earth shall be blessed."


Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ 2019 SZEPTEMBER 29.  

GYÜLEKEZŐ 2019 SZEPTEMBER 29.

GYÜLEKEZŐ 2019 SZEPTEMBER 29.  

GYÜLEKEZŐ 2019 SZEPTEMBER 29.

Profile for hunited
Advertisement