Page 34

Emberkép

Fontos megemlíteni a genderkutatások kapcsán, hogy a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetben működik egy ún. „Gendertudományi Központ”, aminek én is tagja vagyok, tehát van megfelelő intézményes háttere is az ilyen jellegű munkánknak. A maszkulinitással foglalkozó kutatásaimat pedig támogatja az Akadémia is egy Bolyai-ösztöndíjjal és az EMMI is egy ÚNKP ösztöndíjjal. Eddig a konferenciáink megszervezésére és köteteink megjelenésére is mindig kaptunk anyagi támogatást, így eddig hazai viszonylatban, én úgy érzem, kifejezetten szerencsés körülmények közt folytathatjuk a munkát. Gy. Zs.: Tanulmányköteteink összeállításakor azt a szemléletet követjük, hogy a kortárs társadalmi, ideológiai és kulturális kontextus hangsúlyos legyen az elemzésekben, ugyanakkor szerzőinkkel egyetértésben azt is fontosnak tartjuk, hogy a kurrens nyugati szakirodalom tükrében problematizáljuk a hazai viszonyok filmes ábrázolásait. A köteteinkben vizsgált filmek többségéről sokat lehet olvasni a sajtóban és más kiadványokban is. Jelen kötetben ilyenek például a Saul fia, a Csak a szél, az Érzékek iskolája, a Szenvedély vagy az Aglaja, ugyanakkor megjelennek benne kevésbe ismert és kutatott filmek, mint a Nekem Budapest című szkeccsfilm, Dobray György K-filmjei, vagy éppenséggel Nagy Viktor Oszkár Felsőbb parancs és Bódis Kriszta Falusi románc (meleg szerelem) című dokumentumfilmjei. A kötet hívószavai biztosítják azt, hogy legyenek közös problémák, egyfajta fókusz, amit az egymástól nagyon különböző filmek árnyalnak. Feldobunk fogalmakat és problémakontúrokat, amiket a szerzőink alakítanak, pontosítanak, árnyalnak: ezt a koncepciót próbáljuk konzekvensen képviselni a kezdetek óta. Fontos az is, hogy a szerzők szabadon választják meg a filmeket, amiről írni akarnak. Számomra azok a kutatások a legértékesebbek, amik úgymond az ember bőrére mennek, nemcsak szakmai, hanem személyes jelentőséggel is bírnak és világképet formálnak. Mit gondoltok a magyar film jelenéről? Gy. Zs.: Fontos átalakulási időszakban van a magyar film, a szerzői film korábbi dominanciájának leáldozni, míg a műfajiság megerősödni látszik. Ez remélhetőleg nem vezet majd a társadalmilag érzékeny filmek számának csökkenéséhez, ahogy a nézőt infantilizáló alkotások elburjánzásához sem. A piaci alapokon működő magyar filmipar illúzió, amíg „állambácsi” állja a cechet, addig érdekeit ezen a területen is érvényesíteni fogja. Az már más kérdés, hogy milyen kultúrafelfogást érvényesít, az alkotói autonómia tiszteletbe tartása fontosabb annál, hogy hány művészfilm és hány népszerű alkotás készül egy évben. Szerintem az elmúlt években felbolydult a magyar játékfilmgyártás, senki sem ülhet a babérjain és ez felerősítette a kísérletező szellemet. Különben szigorú filmtudományi szempontból nincs jó és

32

rossz film, minden egyes alkotás figyelemre érdemes és fontos társadalmi folyamatokat tesz olvashatóvá, csak meg kell találni, vagy meg kell kreálni a hozzá illő szemüveget. A filmkultúra egészére nincs teljes rálátásom, de kissé hiányolom az alulról jövő filmtervek intézményes támogatását, az elkészült munkák terjesztésének hatékonyabbá tételét. Sok fontos közös ügy kerül filmes feldolgozásra civil szervezetek közreműködésével, de olyan ez, mint a jéghegy csúcsa: csak kevés jut el a szélesebb közönséghez. Pedig ezek a mikroperspektívák fontos mentalitásformáló erővel bírnak – végső soron ezek társadalmiasítása a közösségi lét minden szintjét komoly erővel ruházná fel. Az várhatja el, hogy meghallgassák, aki maga is meghallgat másokat. K. Gy.: Véleményem szerint a Vajna-korszak összességében – még az ideológiai hatásgyakorlás negatív hatásait figyelembe véve is – megújította a hazai filmgyártást és számos pozitív hatással járt. Ebben az időszakban sokat le tudtunk vetkőzni az államszocializmusban kialakult filmes beidegződésekből, új rendezői generációk és stílusok jelentek meg, és összességében a magyar filmgyártás sokkal sokszínűbb lett, mint korábban. Jómagam a rendezői és műfaji filmes tradíciók keveredését is érdekesnek és produktívnak találom. Óriási fegyvertény, hogy Magyarországon működik Európa több csúcskategóriás filmstúdiója, ahol hazai szakemberek százai dolgozhatnak filmeken, elsőrendű technikai körülmények között, gyakran a legnagyobb nemzetközi nevek oldalán. Az ő tudásuk és gyakorlatuk is a hazai filmkultúrát gazdagítja. De a legfontosabb pozitív változás talán mégis a technológiai robbanásnak, konkrétan a digitális képkészítő és szerkesztő eszközök gyors fejlődésének köszönhető. Egyre egyszerűbb és olcsóbb ma filmet készíteni, Magyarországon is, legyen az dokumentumfilm, kísérleti film, vagy akár nagyjátékfilm. Az internetnek hála pedig egyre könnyebb ezeket a munkákat összekötni a közönséggel. Ez a technológiai forradalom hozzáférhetőbbé teszi a filmkészítést, alternatív filmes szcénák születéséhez vezet. Lassan, de feloldja az elit profi filmkészítők és amatőrök közötti éles határokat is, és ezért egyre színesebbé, demokratikusabbá, ideológiailag nyitottabbá, és a kisebbségek reprezentációjában is progresszívebbé teszi a hazai vizuális kultúrát. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Profile for Humen Magazin

Humen Magazin 2019. 04. szám (május)  

Humen Magazin 2019. 04. szám (május)  

Advertisement