Betűtészta 13
SZERZŐ: SZIJ BARBARA
igen szigorú keretek közé szorulnak, a nők lehetőségei pedig még annál is korlátozottabbak: nem birtokolhatnak tulajdont, nem dolgozhatnak, nem olvashatnak, és főképp nem dönthetik el, hogy milyen szerepet töltenek be a társadalomban. Gileádban ugyanis minden nőnek megvan a helye. A nukleáris katasztrófák után még termékenyen maradtakat kiutalják a magas pozícióban lévő férfiaknak, akiknek azonban van egy „hivatalos” felesége, aki vagy túl idős a gyermeknemzéshez, vagy más okból meddő – vele nem is ápolhatnak intim kapcsolatot, de a Szolgálólánynyal sem érintkezhetnek a szükségesnél (értsd: a kötelező aktusoknál) többet. Rajtuk kívül vannak még olyanok, akik házimunkát végeznek (tehát a cselédek), és azok a fanatikusok, akik a Szolgálólányok „kiképzését” végzik. Ez a társadalmi rend ugyanis a történet szerint mindössze három éve áll fenn, így a rendszer irányítóinak komoly agymosást kell bevetniük a korábban a mi jelenlegi világunkéhoz hasonló módon élő nők ellen. A kemény fizikai fenyítés és a közösségi nyomás azonban gyorsan meggyőz arról mindenkit, hogy ne akarjon ellenállni. Persze vannak rebellisek és szökevények, de ők vagy megtörnek a durva büntetésektől, vagy nyomtalanul eltűnnek, és társaik csak reménykedhetnek benne, hogy végül sikerült maguk mögött hagyniuk Gileádot. A szigorú szabályok megszegésétől rettegő Szolgálólányok teljesen elszigetelődnek egymástól, és bár mindig párban kell járniuk mindenhová, nem barátkoznak össze, hiszen a másik bármikor elárulhatja őket a hatalomnak egyetlen rossz kijelentés miatt. És hogy mi lesz a többi nővel, a lázadókkal, az idősekkel, vagy mondjuk a leszbikusokkal, akik nem hajolnak meg a totalitárius rendszer előtt? Őket küldik el a Telepekre, ahol sugárszennyezett hulladékot lapátolhatnak, aminek egyenes következménye a fájdalmas halál. Érző emberekről lévén szó, szabályszegőkből akad bőven; természetesen éppen ez indítja be a történetet, amit Fredé elbeszéléséből megismerhetünk.
Igazi értéke tehát csak akkor van egy nőnek Gileádban, ha képes egészséges gyereket a világra hozni, akkor viszont egyfajta védelmet is élvez. Ez a „védelem”, valamint a nők és férfiak viszonyainak szabályok közé szorítása, az állandó gyanakvás kiépítése, a diktatórikus szabályok, a vallásos dogmákba való menekülés egy olyan világból, ami már nem igazán alkalmas az emberi élet fennmaradására – mindezek az elemek teszik Atwood regényét épp annyira aktuálissá most, mint a nyolcvanas években. Hiszen ha végiggondoljuk, hogy olyan világban élünk, ahol az emberek helyenként már csak maszkban bírnak utcára lépni a levegőszennyezéstől, ahol a vezetők hazugságai „alternatív tények”, ahol a félelem és a gyűlölet tömegeket képes megmozgatni, és ahol az emberek „szabadon ébrednek” a tudomány valósága helyett, Gileád már nincs is olyan messze.
•
BUDAPEST
KEDVENC SZAUNÁJA! www.gaysauna.hu