Page 1


A szerző neve: Horváth Bence I.évfolyam, szerkezettervező építészmérnök msc szak Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar Konzulens: Dr. Horváth Magdolna, adjunktus Kósa Balázs, okl. építész, DLA hallgató Turi Tamás, okl. építőmérnök, PhD hallgató

2


TARTALOMJEGYZÉK

Rezümé

5

Szent Benedek élete és a szerzetesrend alapítása

6

Korai századok

13

Pusztulás és újjáéledés

25

Új évezred

29

Bencés monostorok

41

3


C. S. P. B. CRUX SANCTI PATRIS BENEDICTI SZENT BENEDEK ATYÁNK KERESZTJE C. S. S. M. L. CRUX SACRA SIT MIHI LUX A SZENT KERESZT LEGYEN AZ ÉN FÉNYEM N. D. S. M. D. NON DRACO SIT MIHI DUX NE A GONOSZ LEGYEN AZ ÉN URAM V. R. S. N. S. M. V. VADE RETRO SATANA, NUNQUAM SUADE MIHI VANA TÁVOZZ TŐLEM, SÁTÁN, SOHA NE KÍSÉRTS HIÁBAVALÓ DOLGOKKAL S. M. Q. L. I. V. B. SUNT MALA QUAE LIBAS IPSE VENENA BIBAS ROSSZ AZ AMIVEL KÍNÁLSZ,TE MAGAD IDD MEG A MÉRGED EIUS IN OBITO NRO PRAESTINA MUNIAMUR HALÁLUNKKOR VÉDELMEZZEN MEG JELENLÉTÉVEL

4


REZÜMÉ

A magyarországi bencés építészetet a művészettörténeti kutatások alapján a szétaprózottság és a sokféleség jellemzi. A magyarországi bencés rend építkezéseit a 11. századi kezdetektől fogva a templomok, monostorépületek nagy típusbeli változatossága, eltérő építészeti rendszerek alkalmazása és különböző épületformák megjelenése jellemezte. Ugyan az épületek gondolatisága hasonló, hiszen Nursiai Szent Benedek hitvallásán alapszik a rend szervezése és a templomaik felépítése, mégsem különböztethetünk meg csak „bencésnek” mondható épülettípust és jellemző stílusjegyeket. Ami mégis bennük közösnek mondható, inkább a renden belüli tényezők, társadalmi szokások, konvenciók eredménye valamint ennek építészeti kivetülése. „A szerzetességnek része az egyszerűséghez való vonzódás” /Varga Mátyás/, így ezeknek az eszméknek a múltbéli és kortárs gyakorlati megvalósult példáit elemezve kaphatunk egy átfogó képet a „bencés építészetről”.

5


SZENT BENEDEK ÉS A SZERZETESREND ALAPÍTÁSA

Krisztus után 313. június 13-án I. Constantinus császár engedélyezte minden ember, így a keresztények számára is a szabad vallásgyakorlatot az általa és a keleti birodalom császára, Liciniusszal közösen kiadott Milánói edictumban. „Amikor én, Constantinus Augustus, és én, Licinius Augustus, kedvező előjelektől kísérve Mediolanumba érkeztünk és mindent fontolóra vettünk, ami a köz hasznára és javára szolgál, a többi dolog közt, melyekről úgy tűnt, hogy mindenkinek hasznára válnak, úgy döntöttünk, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz hogy megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akarja, úgyhogy bármelyik istenség vagy mennyei hatalom jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él.” /idézet a rendelet szövegéből/ Krisztus után 380-ban I. Theodosius római császár vallási rendeletet adott ki, melyben fogaltak szerint a nikaia konstantinápolyi hitvalláson alapuló kereszténységet államvallássá tette. „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében; és az egy Úr Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki az Atyától minden időknek előtte született; a 6

Világosságtól való Világosságban, igaz Istentől való igaz Istenben, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával, és aki által mindenek lettek; aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és megtestesült a Szent Lélektől és Szűz Máriától és emberré lett; aki keresztre feszíttetett miérettünk Poncius Pilátus idejében, és szenvedett és eltemettetett, és feltámadott a harmadik napon az Írások szerint; és felment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján; és újból eljő dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat, és az Ő Országának nem lesz vége; és a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott. Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházban. Egy keresztséget vallok a bűnök bocsánatára. Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.” /a hitvallás magyar fordítása/ A Nyugat-Római Birodalom bukását követően terjedt el a szerzetesség Nyugat-Európában. Rövid időn belül sikerült elérni, hogy jelentős politikai és társadalmi befolyással bírjon. A keresztény élet elkezdett rossz irányba menni azáltal, hogy sokan csupán érdekből keresztelkedtek meg, lettek „hívő”-k és a tanításokat, hitvallást kevésbé vették figyelembe. A korábban elítélt, üldözött hívő élet egyszerre támogatott lett. A szerzetesek ezentúl mindenütt megtalálhatók voltak, akár vidéken vagy városokhoz közel. Életükkel, alázatos és odaadó munkájukkal kivívták az emberek tiszteletét, és megbecsültté váltak. A középkor folyamán nagy hatást gyakoroltak a kialakult civilizációra és kultúrára. Szent Benedek Krisztus után 480 körül született az Appenninek hegységben található umbriai Nursiában. Ősei az előkelő, nemesi Anicius nemzetségből származtak. Az elemi ismeretek elsajátítása után


Rómában tanult, amely még az antik kultúra fényét mutatta, de már apostolok és vértanúk sírja is ékesítette. Az ott tapasztalt erkölcsi romlottság és a zavaros politikai helyzet miatt nem fejezte be tanulmányait. Benedek rövid időre Effide városába ment, ahol a templom papja mellett élt és tanult. Miután elhagyta a várost, az Anio folyó völgyében egy szerzetes segítségével lelt rá arra barlangra, ahol remeteéletet élt. Számos kísértésnek volt kitéve, amelyeket erős hitének köszönhetően legyőzött. Szigorú aszkézis jellemezte életét. Állati bőrbe öltözve a cserjésben pillantották meg a vidéken elő pásztorok és gondoskodtak róla. Benedek cserébe tanította őket. Híre folyamatosan terjedt, egyre nagyobb lett, és a közelben lévő Vicovaro sziklamonostor szerzetesei felkeresték és meghívták, hogy legyen az apátjuk. Elfogadta, viszont szigorú vezetése miatt fellázadtak ellene és meg akarták mérgezni. A legenda szerint az áldás alatt a keresztvetéskor eltört a mérgezett kehely. Ezután visszatért Subiacoba, ahol tanítványok gyűltek köré, sőt római szülők gyermekeiket bízták rá. 12 kisebb monostort alapított ahol a tanítványok éltek, körülbelül 10-12 fő, élükön egy-egy kinevezett apát. Ő maga a tizenharmadikat vezette, ahol irányította és összefogta a monostorokat, és az újoncokat nevelte, tanította. A környékben élő Florentinus pap haraggal és irigységgel volt iránta, meg is akarta mérgezni egy mérgezett cipóval, amit egy holló nem engedett Benedeknek megenni. Közben érlelődött benne egy eddig ismeretlen szerzetesi életmód, egy egészen új eszme, az apátság gondolata. Néhány tanítványával dél felé indult, majd Róma és Nápoly között félúton, Cassinum melletti közel 500 méter magas domb tetején álltak meg. Itt egy római vár és egy pogány templom magasodott, amit leromboltak és egy új monostort emeltek. 2 kápolnát

építettek Szent Márton és Kereszetlő Szent János tiszteletére. Ez a hely volt Monte Cassino, „Isten hegyre épített városa”. Míg Subiaco a világtól való elfordulás helye volt Benedek számára, addig Monte Cassinon az „építő ember” teljesedett ki benne. 529-ben alapította rendjét. A monostor autarchiára, önellátásra rendezkedett be. Céljuk az volt, hogy minden szükséges terméket a falakon belül házilag állítsák elő, vagy termeljék meg. Itt írta a 73 pontból álló Regulát melynek jelmondata: „Imádkozzál és dolgozzál! - Ora et labora!” A lélekről /cura animae/ és a testről /cura corporis/ való gondoskodás vált a kolostorbeli gondolkodás és élet központi céljává. A betegek ellátása volt a legfontosabb, és ami még fontosabb: nemcsak saját rendjük tagjain kellett segíteniük, hanem mindenki máson is, aki bajával felkereste a kolostort. Mindez úgy hatott a szerzetesi életben, mint valami forradalom. Az újfajta szerzetesélet hamarosan felvirágzott, és valószínűleg még Szent Benedek életében újabb hasonló alapításokra került sor. Szent Benedek nagy valószínűség szerint 547. március 21én halt meg. „Abban az évben, amelyben e földi életből eltávozni készült, mind néhány vele élő, mind pedig néhány távol tartózkodó tanítványának előre megmondta szentséges halála napját. A vele levőknek meghagyta, hogy erről senkinek ne beszéljenek, a távollevőknek meg előre megadta, mi és milyen lesz számukra a jel, amikor majd lelke elhagyta testét. Halála elõtt hat nappal kinyittatta sírját, majd hamarosan láz fogta el, és heves forróság kezdte gyötörni. Mikor így gyöngesége napról-napra súlyosbodott, a hatodik nap az imaterembe vitette magát. Az Úr testének és vérének vétele által megerősödve utolsó útjára, erõtlen tagjait tanítványai kezének segítségével tartotta fent, és ég felé emelt kezekkel állt ott, míg imádság közben végsőt sóhajtva

Szent Benedek /saját szabadkézi rajz/

7


kilehelte lelkét. Aznap két testvér nyert látomásban erről azonos kinyilatkoztatást: az egyik, a monostorban tartózkodott, a másik távol volt. Azt látták, hogy cellájából egészen az égig egy szőnyeggel borított és számtalan lámpástól fényes, nyílegyenes út nyúlt keleti irányban. Egy tiszteletre méltó külsejű férfi állt ott. Égi fényesség világította meg felülről, és azt kérdezte, kinek az útja ez, amit most itt látnak. Azt felelték, nem tudják. Mire ezt mondta nekik: „Ez az az út, melyen az Úr kedveltje, Benedek az égbe megy”. A szent férfiú halálát akkor, ahogy jelenlevő tanítványai látták, a távollevők is megtudták, abból a jelből, amit elõre megadott nekik. Keresztelő Szent János kápolnájában temették el, melyet ő maga épített, miután Apolló oltárát ott lerombolta.” /részlet Nagy Szent Gergely pápa Dialógusok című II. kötetéből, Szent Benedek élete és csodái/ A nyolcadik században rendelték el ünnepét, de mivel a nagyböjt állandóan akadályozta az ünneplést, 1969-ben mégis áttették július 11-re. Szent Benedeket 1964. október 24-én VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította. „Mondta az Úr Jónásnak: »Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: szennyes habjai szent lábamat mossák« »Bezároltattál, Uram, engem! Sarak aljába, sötétségbe tettél, ragyogó szemed elől elvetettél. Mindazonáltal szemeim vak odva nem szűnik nézni te szent templomodra. Sóvár tekintetem nyilát kilőttem s a feketeség meghasadt előttem. Éber figyelmem erős lett a hitben:

8

akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten! Rejteztem én is elüled, hiába! Utánam jöttél tenger viharába. Engedetlen szolgádat meggyötörted, magányos gőgöm szarvait letörted. De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád, annál világosabb előtte orcád. Most már tudom hogy nincs mód futni tőled s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved. De te se futhatsz, Isten, énelőlem, Habár e halban sós hús lett belőlem! «” /Babits Mihály, Jónás könyve, részletek/ A Regula a szerzetesek szabálykönyve. A nyugati kereszténység számára ez a legmeghatározóbb, és talán a legnagyobb jelentőségű és hatású regula. A szerzetesség mint olyan, előbb volt élő és valóság mint irodalom. Szent Benedek a Regula-t a Monte Cassino-i kolostorban töltött évei alatt írta meg. A szerzetes atyák tanításai, a saját monostori élettapasztalatai, továbbá a korábbi hasonló témájú írások is hatottak rá, hiszen a világban máshol is éltek szerzetes közösségek, akik Regula alapján éltek. Az egyiptomi szerzetességről szóló Vitae Patrum /Az atyák élete/, Szent Vazul, Cassianus, Pachomius és Szent Ágoston írásai. A mai kutatások szerint a 6. század elején keletkezett a nizzai öbölben fekvő kis szigeten a Regula Magistri. A Regula Magistri nagy részben szó szerint megegyezik a benedeki Regulával, máshol csak érintkezik, de néhol éppen ellentétben áll vele. A Regula szerzetesi életkeretet és lelki alapokat nyújtó írás. A Regula sokkal inkább használható akart lenni, mintsem eredeti. Az Evangélium tanítását akarja alkalmazni a szerzetesek életére. Végig párhuzamban állnak az egyes pontok a szentírási alapokkal. Azon szerzetesek csoportjai akik ezen


szabályok betartása szerint élik mindennapjaikat a keresztény élet egy radikálisabb és szigorúbb módja szerint teszik. Mindebben a szív tisztasága, alázatosság, engedelmesség, az egyszerű élet iránti elhivatottság segíti őket. Teljesen megkívánja az engedelmességet, a kolostorhoz kötöttséget, a stabilitást. Ez kitartást, állhatatosságot is követel, valamint komoly szerzetesi életet, amit ő az alázatosság szóval foglal össze. Az alázatosságot a keleti szerzetesírók mintájára egy létra képével mutatja be, melynek lényege: elfordulni az önző egocentrizmustól, és egyre jobban közelíteni egy krisztocentrikus élethez. Ezekre fogadalmat is tétet. A felvételt megnehezítve egy próbaévet ír elő. Harmóniát teremt a munka és az imádság között. Innen ered az „Ora et labora”, az „Imádkozzál és dolgozzál”, ami a bencések jelmondata. Az imádság elsősorban kórusimádság, napi nyolc alkalommal való közös zsoltározás. A zsolozsma /az Egyház hivatalos imája, mely himnuszokból, zsoltárokból és olvasmányokból áll/ első szabályozása tőle való, de ismeri a magánimát és a belső ima egyéb fajtáit is. A munka elsősorban a kolostorban elvégzendő házimunkákat jelenti, de bekapcsolódnak a kézműiparba is és szükség esetén a mezőgazdasági munkába is. Elég jelentős időt szán lectióra, lelkiolvasmányra. Később ebből alakult ki a szellemi, elsősorban teológiai munka. Büntetései szelídek és többnyire szellemiek. A szegénységről a Regula nem beszél, annál inkább hangsúlyozza a közös birtoklást, mindenben az apáttól való függést. A szüzességről nem esik szó, ez egészen magától értetődő volt nála. A 7. századtól ezt a szabályzatot fogadták el /néha más szabályokkal kiegészítve/ a szerzetesi közösségek Nyugaton mindenütt, Britanniában. Az apát áll a szerzetesi közösség élén. Az összekötőkapocs inkább a szeretet és a külső fegyelem. A szabályzat

teljes, minden közösségi életet érintő kérdésre kitér. Valamint fontos, hogy nem köti egy bizonyos műveltségi szinthez a közösségi életet. Mindenki számára elérhető, használható, teljesíthető. Szerkezetét tekintve Prológusból és 73 fejezetből áll. Az első, melynek címe, A szerzetesek fajai, szemléletes leírás és jellemzés, egyben értékelése is a négy -a korban jellemző- szerzetesformának. A második fejezet címe Milyennek kell lennie az apátnak?, őt Benedek Krisztus helyettesének tekinti a monostorban. „Az apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíznak, attól többet is kívánnak. Tudja, hogy milyen nehéz és terhes föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse. Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint alkalmazkodjék és igazodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát, de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék” … „Midőn intéseivel mások javításán munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől”. Az apátról majdnem minden fejezetben szó esik, hiszen ő a monostor sarkköve, vezetője. A 64. fejezet az apáti szék betöltésére vonatkozik. „Arra törekedjék, hogy inkább szeressék, mintsem féljenek tőle. … Parancsaiban legyen előrelátó és megfontolt.” A negyedik fejezetben Melyek a jó cselekedetek eszközei? 74 pontban sorolja fel a jócselekedeteket, mintegy kiegészítve a Tízparancsolatot. Például: „Tisztelj minden embert. Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek. Ne engedd kitörni haragodat. Ne légy haragtartó. A szeretet gyakorlását el ne hagyd. Szíved és szád mindig igazat mondjon. A rosszat rosszal ne viszonozd. Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket. Ne légy gőgös. Ne légy iszákos. Ne 9


légy falánk. Ne légy álomszuszék. Ne légy rest. Se zúgolódó. Se rágalmazó. Vesd reményedet Istenbe. Életed tetteire minden órában ügyelj. Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől. Hibáidból pedig a jövőben javulj meg. Senkit se gyűlölj. Ne légy irigy. Ne találd kedved a civódásban. Tiszteld az idősebbeket. Szeresd a fiatalabbakat. És Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.” Az ötödik fejezet az engedelmességről, a hatodik a hallgatásról, a hetedik ami a leghosszabb fejezet az alázatosságról szól, majd a Regula rátér a kolostori élet gyakorlati elrendezésére, mint például. /11. fej./ Miként kell végezni a vasárnapokon a vigiliát? /éjszakai istendícséret/, /16. fej./ Miként kell az istenszolgálatot napközben végezni? /22. fej./ Hogyan aludjanak a szerzetesek? „Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de késük ne legyen az oldalukon, mikor alusznak, hogy az alvót álom közben véletlenül meg ne sebezze.” /az ókori és a középkori ember meztelenül aludt./ A szerzetesek közül egyesek minden törekvés ellenére vétkezhetnek. Nyolc fejezet /23-30. fej./ foglalkozik a vétkes kiközösítésével, vagyis a közösségi élet bizonyos részeiből való kizárással. „A büntetés alatt állóval a többiek nem érintkezhetnek, az apátnak pedig a jó pásztor példáját követve az egyetlen elkborolt juhot fáradságot nem kímélve vissza kell vinnie a nyájhoz. A monostort elhagyó testvért háromszor vissza kell venni, de ezután a visszatérés minden útja bezárul előtte.” A testvéreknek nem lehet tulajdonuk /33. fej./ „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a

10

szükséghez mérten…” /ApCsel 4,32 - ApCsel 4,35/ A szegénység, a vagyontalanság a lélek szabadságát biztosítja, és a közössaégtől mindenki megkapja szüksége szerint azt, amire szorul /34. fej./ A 38. fejezet szerint „A testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét. Ha mégis valamire szükség volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval.” Az étel és ital /39-40. fej./ mértéke fontos szempont, hiszen a takarékosság mellett ami egyben mértéktartást is jelent, a böjt fontos vallási cselekedet. Azonban nem mehet az egészség vagy a munka rovására. Az étkezés pontos ideje alkalmazkodik az évszakhoz és az ünnepi időkhöz. A hallgatás, a csöndre törekvés /42. fej. / egyetemes, minden időben érvényes. Fontos a pontossag, az időben érkezés. Késéssel megzavarhatják ugyanis a közösségi életet. /49. fej./ A negyvennapi böjt megtartása különösen fontos jelentése és tartalma miatt. Húsvétot ily módon lehet a lelki vágyódás örömével várni. Az idegenekkel való bánásmód példaértékű. A vendégekben magát Krisztust fogadják be /53. fej./, a szeretetszolgálat különféle tettei őket fokozottan megilletik. A testvérek ruházata, lábbelije igénytelen, célszerű: senki ne szenvedjen semmiben szükséget. Az apát asztalánál a vendégek, zarándokok ülnek, de az apát a testvérek közül is odaültethet néhányat. A Regula nem foglalja magába a tökéletesség minden szabályát, de törekedni kell rá. „Egymást a tiszteletadásban előzzék meg. Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre


vezessen.” Majd a Regulát Szent Benedek így fejezi be: „Így aztán legvégül Isten kegyelmével eljutsz majd a bölcsességnek és az erényeknek előbb említett csúcsára. Ámen” A Regula volt az, ami lényegében meghatározta a szerzetesi köz- és ünnepnapokat. A monostor, ahol éltek, Benedek szerint az Úr szolgálatának iskolája volt. A közösen végzett imádság, a zsolozsma mellett egyedül is félre tudtak vonulni nyugalmat és Urat keresve. Az idejük nagy részét az imádságon kívül a fizikai munka tette ki. A monostor kertjében, szőlőben, földeken dolgoztak. Fontos volt a kötelezően előírt lectio divina A szentírás és magyarázatainak elmélyült tanulmányozása, olvasása. A könyv és kódex másolás igen jelentős munkává lépett elő, ami nagy alázatot követelt. „Imé mily jó, milyen kellemetes, ha a testvérek egyetértésben élnek! Akár az illatos olaj , amint a fejről a szakállra csurog,Áron szakállára, köntöse szegélyéig is, mint Chermon-hegyi harmat, amely alászáll Cion dombjaira, mert oda rendelte az Örökkévaló éltető áldását, mindörökre” /Zsolt 133, 1-3/ A monostor szerzetesei egy nagy családot alkottak az apát irányításával karöltve. Az apátot egy életre választották meg maguknak. Munkáját tanácsadók segítették, akikkel fontos határozatok meghozatalát a káptalan /tanácskozók testülete/ hozta meg. Sőt, érdekesség, de ha a monostroban voltak gyermekek, az ő véleményüket is meg kellett hallgatni. Az időbeosztás az évszakokhoz igazodott. Húsvét és október 1-je között volt az első szakasza az évnek, majd október 1-je és nagybőjt között volt a második. A nagyböjt /Quadragesima/, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt, húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való testi-lelki felkészülés, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás

révén. Ahogy felkelt a nap, a szerzeteseknek is fel kellett kelni, és ahogy az lefeküdt, ők is hasonlóképpen cselekedtek. A természethez való kötődés és annak fontossága tehát itt is szerepet játszott. Igaz, meg kell jegyezni, hogy napkelte előtt végezték a virrasztásos imaórát, amit a zsolozsmában matutinum-nak hívtak. Ezt vagy éjfélkor lefekvés előtt, vagy közvetlenül a hajnali imádság, a laudes előtt tették meg. A laudes után a káptalani teremben jöttek öszze és a napi teendőket mindig itt beszélték meg. A prima volt a munka kezdetét jelentő imádság reggel 6 órakor. 9 órakor egy rövid ima, a tertia hangzott el, ami a közösség napi első közös miséjének a bevezetője volt. Majd folytatták a munkát egészen délig. Délben az ebédet a sexta imádság vezette be. Délután egyénileg elmélkedhettek, tanulhattak, dolgoztak. Délután 3 órakor a nona imádság következett, majd a szürkületben tartott vesperás. Vacsora után, közvetlenül lefekvés előtt volt a completorium. Étkezi szokásukról is elmondható néhány gondolat. Húst soha vagy ritkán fogyasztottak. Minden étkezés –ami napi háromnál soha nem lehetett több- két fogásból állt. Gyümölcsöt, kenyeret és bort tartalmazott. A bort vízzel higították. Ruházatukról a primitívség, az egyszerűség mondható el. Bőrből készült lábbelit viseltek. Két, vastagabb posztóból készült, éjjeli használatra szánt tunicát, egy közvetlenül a habitus alatt viselt, vékonyabb posztóból készült tunicát, egy ujjatlan cucullát, és floccust, egy kisebb caputiummal ellátott, éjjeli használatra szánt skapulárét, és egy nappali használatra szánt skapulárét kaptak a szerzetesek. Pintér Ambrus, Lectio Divina/lelkiolvasmányából, melynek címe A Regula Ösvényén. Egy táj amelynek része a házunk. Most ebből idéznék egy részletet, amelyben röviden, ugyanakkor szépen összefoglalja, 11


hogy mi is a Benedek rend feladata. A monostorépítéstől kezdve a föld művelésén át a lélek ápolásáig Minden. „Ma reggel fél hatkor, pár perccel azelőtt, hogy a közös imádságra elindultam, keletre néző ablakomból megláthattam a felkelő Napot. Vörös korongja a Börzsöny és a Gerecse körvonalának találkozásánál bukkant elő. Pár perc alatt fénye úgy megerősödött, hogy már nem lehetett közvetlenül ránézni. Az ezerszer látott, de kimeríthetetlen szépségű tájra, amelyik minden nap új részleteket tár fel magából, ahogyan minden napunk is –miden látszólag ismétlődő részlete ellenére – meghaladó módon különbözik az előzőtől. Szent Benedek úgy rendelkezik Regulájában /8. fejezet/, hogy a reggeli dicséretet akkor kell végezni, amikor felkel a Nap. És amikor a – bencés hagyományok szerint keletelt – templom szentély feletti ablakát átjárja a felkelő Nap fénye, a szerzetesek azt énekeljék: „...meglátogatott minket a magasságból felkelő…” /Lk 1,78/. Mert jelkép a Nap a szerzetes számára. Ahogyan természetes fényével elűzi az éjszaka tagolatlan, félelmet keltő sötétségét, és megvilágítva értelmessé teszi a világ részleteit, úgy világítja meg Krisztus a reánk váró napot, számolja fel a kezdődő, egy-tömbű nap okozta szorongásunkat, világítja meg, teszi értelmessé a reánk váró feladatok részleteit. Szent Benedek sem azért indult el, hogy elhagyja Rómát, hanem hogy megtalálja Cassinum hegyét, s ott felépíthesse a házat, az istenkeresők lakóhelyét. Cassinum hegye és rajta a monostor egy teljesebb világ felé mutató, a teljesebb világ elérését segítő jelkép: az Úr hegyének és az Úr sátorának előképe. Igaz, szent Benedek kifejezetten nem beszél a természetről, a tájról, amelyben a monostor épül. Nem mondja azt, hogy a szerzetesek menjenek ki a természetbe, mert az az Istennel való találkozás lehetőségét tartogatja. Nem mondja, mert a szerzetesek

12

álladóan „kint vannak” a természetben. Pontosabban: számára nincs is külön természet, csak Isten teremtett világ, amelyben az evilágot megbecsülő ember megépíti a saját házát, s az a világ természetes része lesz. Szent Benedek szándéka szerint a monostornak teljes világnak kell lennie – „úgy kell építeni, hogy minden szükséges dolog […] belül legyen” – /Regula 66. fej./, vagyis nem olyan helynek, amely a szerzeteseket elzárja a világtól, hanem amelyik nyitott a világ felé. A hegyre épült monostorból legtöbbször messzire lehet látni. Messzire látni a hegyről, de ez a messzeség az ember által befogadható messzeség. Szent Benedek 1500 évvel ezelőtt társaival együtt egy életmóddal akart jel lenni a világ számára. Ez az életmód – az emberi gyarlóságok korlátai között – 1500 éven keresztül jelen volt a világban, és hirdette az embereknek, hogy csak akkor kelhetünk útra Isten és egymás felé, ha van egy sarka a világnak, ahol otthon vagyunk. Hogy ez az otthon nem egy mindentől /fizikailag és szellemileg/ elzárt mikroklímát jelent, hanem egy tájat is, melynek része a házunk, ahol ismerősek a napkelték és napnyugták, ismerősek a hegyek és síkságok, a fák és a tavak, ahol tudjuk „merre mennek, kik mennek az úton”. Ennek a tájnak ismerőssége gyökereink része. Elevenné, felidézhetővé teszi a múltat, ahonnan jöttünk. A múltunkat, amelyik soha nem tűnhet el, mert hozzátartozik az öröklét felé tartó emberhez. Az ismerős táj ugyanakkor kimeríthetetlen is. Minden nap más, minden nap meghaladja magát. Így lesz csalogató előképe annak a világnak, amely felé tartunk: előképe Isten teljességének.”


KORAI SZÁZADOK

A Krisztus utáni 6. században, a népvándorlások idején a római népet járványok, éhínség és nyomor sújtották. Az emberekben általános elkeseredettség uralkodott, és boldognak vélték a holtakat, mert egyszer s mindenkorra megszabadultak a földi élet bajaitól, kínjaitól. A történelemben feltűnő új népek, csoportok kíméletlenül igázták le azokat a gyengébb népeket, akik az útjukba kerültek. Ennek a nyomorúsággal teljes évszázadnak az utolsó évtizedében került Péter székébe az az ember, akit joggal neveznek az utolsó római és az első középkori pápának az egyházban pedig a „Nagy” megtisztelő jelző ékesíti. Ő volt Nagy Szent Gergely pápa. Az ő személyében ragyogott fel még egyszer és utoljára a római szellem, amely antik mivoltában hanyatlóban volt, de éppen a pápa személyében egészen új formában jelent meg. Életének harmincadik éve körül 572-573-ban a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselhette: Róma prefektusa volt. Leginkább csendes, visszahúzódó, elmélkedő volt, aki magányra vágyakozott, hogy a közügyek zajától távol, csak szellemi értékekkel foglalkozzon. Ez a vágy egész életét végigkísérte, de álmain és vágyain felül kellett kerekednie. Erősebb volt benne a valóságért felelősséget érző, gyakorlati ember. A történelmi óra parancsa szólította őt, mint ,,Isten konzulját'' /ez a sírfelirata a római Szent Péter-bazilikában/ ,,Szívünk szerint ugyan vágyódunk a csöndre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell.'' Békésnek mondható életében jelentős változás akkor következett be, amikor I.

Benedek pápa kiválasztotta és felszentelte a római egyház diakónusává. Mint diakónus Gergely a hét kerület egyikének élére került, s az egyház karitatív, illetve anyagi ügyeit intézte. Feladatát gondosan és alaposan teljesítette, aminek következtében a pápa megbízta az egyik legmagasabb tisztséggel; kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselője volt a császári udvarban, Konstantinápolyban. Ő biztosította az Egyház nyugati és keleti része között a legmagasabb szintű összeköttetést. 589 őszén a Tiberis áradása következtében sokan megfulladtak, többen pedig az ezt követő járványban vesztették életüket, ahogy a pápa is. A római nép, és a császár is egyedül Gergelyt akarta látni a pápai székben, amelyet vonakodva ugyan de végül elfogdott. 590. szeptember 3- án szentelték püspökké, és azonnal teljesülni kezdtek a hozzá fűzött remények. Gergely a pápaságot az egyház szolgálatának tekintette. A hízelgők által mondogatott ,,egyetemes pápa” címet elutasította, mint ahogy nem értett egyet a konstantinápolyi pátriárka ,,ökumenikus pátriárka” címével sem. Püspöktársaira való tekintettel így nevezte magát: ,,Isten szolgáinak szolgája''. Pápaságának kezdetén világosan látta az Egyház vigasztalan helyzetét. „Én, a méltatlan és gyenge ember átvettem egy öreg és a hullámok által hányt-vetett hajót. A hullámok mindenünnen bezúdulnak a hajóba, korhadt gerendáinak nyikorgása az állandó viharban szüntelenül a hajótörés veszélyével fenyeget.'' A szerzetes, aki szíve szerint inkább szemlélődő életet folytatott volna, de a körülmények miatt politikussá és a társadalmi bajok orvosává kellett válnia, nehéz hivataláról így ír: ,,Nagyon kemény dolog, amit most mondok: Ha beszélek, magamról szólok, mert a nyelvem nem úgy nőtt, ahogy a prédikáláshoz nőnie kellett volna; s ha meg is találom a szót, az életem messze elmarad a szavak mögött... Mióta

Nagy Szent Gergely pápa /saját szabadkézi rajz/

13


vállamra vettem a pásztori hivatal terhét, a lelkemet nem tudtam teljesen összeszedni, hogy igazán magamra figyeljek, mert sokfelé kell figyelnem. Egyszer az egész Egyház, másszor egy kolostor ügyeiről kell tárgyalnom, gyakran pedig egyes emberek életéről és teendőiről kell gondolkodnom. Olykor tűrnöm kell, hogy polgárok kereskedelmi ügyeikkel rontsanak rám, máskor a barbárok háborús fenyegetéseivel kell szembenéznem, de ugyanakkor a farkasoktól is őriznem kell a nyájat. Ismét máskor anyagi javakkal kell foglalkoznom, hogy gondoskodhassam mindazokról, akik ezt joggal elvárják tőlem. Ismét máskor higgadtnak kell lennem bizonyos rablókkal szemben, és azon fáradozom, hogy a szeretetet irántuk is megőrizzem.'' Szent Gergely tevékenységei között kiemelkedő szerepet kapott a szerzetesrendek védelme és azok népszerűsítése, építése. Mégis elmondható, hogy pontifikátusa alatt, mint szerzetes múlttal rendelkező egyházfő, nem volt elfogult a kolostorok jogaival, szabályaival kapcsolatban. Szent Benedek szabályait tartotta a legalkalmasabbnak a monostori élethez, ezért Gergely leginkább a Benedek rendet támogatta, és annak mintájára próbálta megformálni a legtöbb szerzetesrendet. Szorosabbra fűzte a kolostorok viszonyát az egyházzal, ugyanis a legtöbb apátság valahol, valamilyen szinten, de független volt. Akkoriban a monostoroknak nagy szerepük volt a pogány világ megtérítésében és civilizálásában. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy a pápa több tehetős embert is megpróbált rábeszélni arra, hogy alapítson kolostort vagy támogassa a szerzetesek tevékenységét. A pápai birtokok, patrimóniák jövedelmének nagy része áramlott ebbe a tevékenységbe, amelyen keresztül Hispániától Gallián keresztül Afrikáig nagy sikereket ért el a térítésben és jótékonykodásban. Nagyon sok levelet írt az apátoknak,

14

amelyben tanításait, intelmeit fogalmazta meg a helyes kolostori életről. Elsősorban a szilárd alapok megteremtéséről és a szegénységről írt. Két közvetlen rendeletet is kiadott, amelyek a különböző rendek életére vonatkoztak. Az első szerint egy apáca csak hatvanadik életévének betöltése után lehet a rend főnöke. Azután megemelte a novitiusok tanulási idejét is egy évről kettőre. Közben egyre többen csatlakoztak a különböző rendekhez. Britannia kereszténységének újjászervezése az ő személyes műve, hiszen szerzeteseket küldött oda. A rabszolgák megváltását jelentős összegekkel segítette. Canterbury lett az angolszász egyház központja, és az itteni apátsági iskola a latin, sőt a görög műveltség messze híres központja. Gergely legmeghatározóbb döntése a rendek és az egyházmegye kapcsolatáról szólt. Sok nyilvánvaló példa tükrözte az egyházmegyék püspökeinek visszaélését a kolostorokban. A termelő szerzetesrendeket gyakran kihasználták és elnyomták püspökeik, és így az apátok mindig a pápához fordultak segítségért. Ennek akart véget vetni Gergely, amikor megírta Privilegia című művét. Ebben leírta, hogy a püspökök az egyházmegye lelki vezetéséért felelősek. Minden olyan törekvés, amely a rendek jogait korlátozza, tilos. Ezen kívül a pápa felsorolt még számos pontot, amelyben az apátság a püspökök hatalmán kívül esik. Ennek a művének az elfogadtatásával Gergely megalapozta a későbbi gyakorlatot, amely szerint a szerzetesrendek közvetlenül a pápa irányítása alá esnek. A pápa utolsó éveiben betegsége egyre nagyobb erővel támadt szervezete ellen. 604. március 12-én meghalt. Még aznap felravatalozták, és eltemették a Szent Péter-bazilikában. Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze a bazilika körül, és az emberek egyöntetű felkiáltása miatt azonnal szentté avatták Gergelyt.


A kelta, az angolszász, a római és a görög kultúra szembesülése, majd egybeolvadása hozta létre a 8. század első felében a „northumbriai reneszánsz”-t. Legkiemelkedőbb alakja Beda Venerabilis /673-735/ volt. Sorra szerveződtek a püspökségek Németalföldön is. III. Gergely pápa 732-ben kinevezte érseknek Szent Bonifácot, amivel tovább erősítette az angolszász misszió tekintélyét. A pápa megbízta az érseket, hogy Németország apostoli legátusaként adjon kánoni rendet az egyháznak Bajorországban, Alemanniában, Hessenben és Thüringiában. A következő bajor és thüringiai püspökségek alapítása az ő nevéhez fűződik: Passau, Salzburg, Freising, Regensburg, Eichstätt, Würzburg, Buraburg és Erfurt. Bonifác a rá bízott egyháztartományban a zsinati rendet is be tudta vezetni. Az úgynevezett ,,germán zsinat'' /743/, az estinnes-i /744/ és a soissons-i /744/ zsinatok hithirdető életének csúcspontját, a reformellenes erők feletti győzelmét jelentették. 744-ben alapított Fulda városában egy kolostort, ami a missziós munka egyik jelentős központja lett és segítette a kereszténység és műveltség terjedését az országban. A Karoling-kor legkiemelkedőbb uralkodója I. Nagy Károly /742-814/ volt, akit III. Leó pápa a Szent Római Birodalom császárává koronázott. Aachenben rendezte be udvarát, ahol Alkuin northumbria tanító Egbert később York érseke segített a kultúra terjesztésével. Az aacheni palotaiskola vezetője volt, Károly kinevezte a tours-i Szent Márton-apátság élére apátnak. Megszervezte a könyvmásoló műhelyt /scriptorium/. Az új dinasztia, hogy hatalmának híveket szerezzen, a püspökségek és apátságok birtokait eladományozta, ami a szerezetesi és egyházi élet nem megfelelő irányába ment ezáltal. A monostorok a szellemi kultúra mellett az anyagi javak központjaivá is váltak. Ez a keveredés, emberi és hitbéli ügyek közötti

kettősség a tökéletességre törekedő papok körében nemtetszést váltott ki. Közéjük tartozott Vitiza, aki monostort, templomot, könytárat építtetett, amit Szent Benedek Regulája alapján szervezett. Ő maga felvette a Benedek nevet. Nursiai Benedek névrokona, Aniane-i Szent Benedek Aachen mellett létesített monostort azzal az eltökélt céllal, hogy itt nevelje a -Regula részleteit egységesen megtartó- Karoling birodalom egész területéről idehívott fiatal szerezeteseket. Az eddig íratlan szabályokat írásba foglalta, és a szerzetesek szabad apátválasztási jogáért harcolt. Csökkentette a tanulók számát a papság nyugalom miatt. Legkiemelkedőbb sikere az volt, hogy Benedek Regulája lett „A Regula”. A később Clunyből induló reformmozgalom előfutára volt. Benedek 821-ben halt meg. Aquitania hercege, Vilmos 909 szeptember 11-én „Szent Péter és Szent Pál apostoloknak” adományt adott Cluny mellett, hogy monostort alapítsanak. Közvetlenül a pápa alá rendelték monostorukat, kihagyva ezzel a püspököt. Az apátot természetesen maguk választották. Ezzel a lépéssel, hogy függetelenítették magukat a püspöki felügyelet alól, megteremtettek egy új erkölcsi tekintélyt. Vilmos célja a monostor alapításával az volt, hogy az eredeti fegyelmet helyreállítsa, az istentisztelet pedig a legnagyobb ünnepélyesség keretei között legyen tartva. Róma értelmét látta ennek az új /vagy régi, eredeti?/ felfogásnak, és az apátokat felhatalmazta, hogy azok a közösségek, amelyek be szeretnék vezetni a reformokat megtehetik, és a jövőben Clunytől függenek. Két évszázad alatt 909 és 1109 között mindösszesen 6 apátja volt az apátságnak. Az ötödik apát, Odiló /994-1049/ a reformokat bevezetettek és Cluny közötti kapcsolatot szorosabbra fűzte. Követni kellett mindenben Clunyt. Az irányítás egyszerű volt, a házak élén az apátok által

Nagy Károly /saját szabadkézi rajz/

15


kinevezett perjelek voltak, akik engedelmességi fogadalmat tettek. Cluny apátja sorban járta a közösségeket, hogy megvizsgálja helyes működésüket, és hogy új apátságokat szervezzen be. 37-ről 65-re nőtt a házak száma Odilónak köszönhetően. Őt nevezzük a Cluny rend megalapítójának. A szerzetesek legfőbb tevékenysége a böjt helyett a liturgia lett. Jelentősen fellendült a művészet ennek kapcsán. Továbbá megnőtt a szerzetesek, papok száma a liturgia fontosságának növekedésével együtt. A konventmisén az egész közösség jelen volt, de a szerzetespapok minden reggel magánmisét mondtak. Ők alkották az „imádkozók” /oratores/ rendjét. A kalandozó magyarokat a 10. századi Európa úgy ismerte meg, mint a kereszténység esküdt ellenségeit. Azonban ez nem feltétlen igaz, nem a céltalan pusztítás volt a legfontosabb. A valódi célok és okok keresését megnehezíti, hogy csaknem kizárólag nyugati krónikások leírásaiból tájékozódhatunk. Ezek a krónikások a magyarokat természetszerűen ellenségüknek tekintették, így elfogult, túlzó képet mutatnak a magyarokról és az általuk okozott pusztításról. A Sankt Gallen-i monostor elfoglalásának /926/ szemtanúja egy szerzetes volt, aki így ír a magyarokról: „Szent Gál monostorában én sohasem láttam még ilyen neveletlen embereket. Sem a templomban, sem a monostorban nem viselkedtek vadabbul, minta kinn a mezőn lettek volna. Mert mikor egyszer a kezemmel jelt adtam nekik, hogy Istenre gondolva legalább a templomban viselkedjenek csendesebben, hatalmas csapásokat mértek a nyakamba, de tüstént bort adtak, és így tették jóvá azt, amit ellenem vétettek, amit közületek senki sem tett volna meg velem.”

16

A magyarok nem voltak a kereszténység, főleg nem a szerzetesség ellenségei. Sőt némi ismeretet is szereztek a szerzetesi közösségekről, apátságokról, monostorokról, ahonnan nemsokkal ezután érkeztek hazánkba az első térítők. 960-as évekre tehető ez az időszak. Taksony, Zoltán fejedelem fia, Árpád nagyfejedelem unokája 947-ben még Itáliai hadjáratot vezetett, azonban még az ő uralma alatt kezdődött meg a magyarok térítése. A kezdeti idők nehezek voltak Bizáncból, majd Rómából is érkezett térítőpüspök. 971972-ben kelet és nyugat szövetségre lépett és Géza fejedelemnek döntenie kellett, melyik nagyhatalom felé közeledik. Géza fejedelem /972-997/ egyértelmű lépést tett, mikor követségek küldött Quedlinburgba I. Ottó császárhoz 973-ban. Sankt-Gallen szerzetese Brúnó érkezett hazánkba, akinek segítségére bajor-karantán papok tolmácsoltak. Szent Brúnó és szerzetes társainak munkája sekeres volt, hiszen csak a vezető rétegből pár év alatt 5000 embert kereszteltek meg. Gézát és fiát Vajkot is ő keresztelte meg. Mindkettejük a passaui egyházmegye védőszentje, az első vértanú Szent István nevére. A kezdeti térítésnél jelentős szempont volt, hogy a térítők hiteles szerzetesek legyenek, ne pedig világi papok. Einte egyöntetű volt a történészek véleménye abban a kérdésben, hogy a magyarság közé érkező bencések a monostorok világiaktól való függetlenítésére törekvő, a „stabilitas locit” hirdető és a liturgikus formákat központba helyező clunyi reformirányzat követői voltak. Csóka J. Lajos azonban máig alapvető tanulmányban mutatott rá, hogy a jelek szerint az első bencések a lotharingiai-gorzei ideálokat tartották szem előtt, melyek nem emeltek kifogást a monostorok világiaktól való függése ellen, ugyanakkor misszióspasztorációs célokat tűztek maguk elé. Ez utóbbi irányzat képviselői a magdeburgi érsekség missziós


központjából hozták magukkal a kárpát-medencei kihívásoknak és körülményeknek is jobban megfelelő új eszmeiséget. Prága második püspöke Szent Adalbert többször is járt Géza fejedelem udvarában. Szent Istvánt már Adalbert bérmálta meg, és lelki gyámola / vezetője lett. Adalbert elhagyta Prágát, majd Rómába ment, ahol, és az út során több görög szerzetessel találkozott, megismerte őket. Istvánnak az útjairól is részletesen beszámolt. Gyakorlatilag előkészítette a benedeki Regulát követő szerzetesek hazai letelepedését, monostorok alapítását. A magyar népnek a keresztény hitre való térítésében a szerzetesek segítségére világi papok voltak. Géza idejében 996-ban került sor Pannonhalma alapítására. Az alapító oklevél alapján Montecassino kiváltságaiban részesült, tehát apátjukat szerzetesei szabadon választhatták. Az apátság közvetlenül az ország első főapátja, az esztergomi érsek alá tartozott. Szent Istvánt az ellene fellázadt Koppány feletti győzelmében Szent Márton pártfogolta. Szokás volt a frank uralkodóknál, hogy csaták során maguk előtt vitték Szent Márton köpenyét, mint a győzelem zálogát, és védelmező ereklyét. Katonából lett szerzetessé, majd püspökké. Ereklyéje révén Pannonhalmáról az egész országra kisugározta karizmatikus, védelmező erejét. Az alapítólevél azt is kiemeli, igaz rejtve, hogy a pannonhalmi apátnak valójában missziós feladata van a magyar nép között. Gellért püspök 1020 táján érkezett hazánkba. Rövid udvari tartózkodás után hét esztendeig remeteéletet élt a Bakonyban. Itáliából érkezett, Velence városából, és felfogása a remeteségről más volt, inkább idilli, és jobban együtt tudott élni a környezetével. Szent István innen szólította a csanádi egyházmegye élére 1030-ban. 1046-ban vértanúhalált halt. Szent István hívó

szavára érkezett hazánkba 997 vagy 998-ban Asztrik és kísérete, aki monostoralapítás feladattal költözött a pécsváradi királyi udvarházba. 999-ben küldte el Asztrikot Rómába, aki visszatérve útjáról II. Szilveszter pápától felségjelvényeket, koronát és zászlós lándzsát hozott. A pápa tettével egyértelművé vált, hogy egy új, elismert állam született. A koronázást követően az ország egyházi szervezetének kiépítése következett, amiben Asztrik jelentős szerepet kapott. Kalocsa püspöke lett. Kalocsa szerepe jelentős volt, főleg további térítés szempontjából. Egyfajta missziós központnak is hívhatjuk. Imre herceg lelki gyámola volt Gellért, akinek műveltsége és tudása kiemelkedő volt. Szent István I. törvénykönyvéből néhány rendelkezés. A vasárnap megtartásáról. „Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk. Ha pedig valaki más szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle a szerszámokat és ruháit, amelyeket – ha akarja – bőrével megválthat.” „A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem / tűz-/ őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.” A keresztény vallás megtartásáról. „Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva azellen bármi vétséget követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét

Szent Gellért püspök és Imre herceg /saját szabadkézi rajz/

17


ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának – tudniillik mint a kereszténység védelmezőjének.” A templombajárásról és azokról, akik mise alatt mormognak és beszélgetnek. „Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.” Szent István II. törvénykönyvéből, a király adományáról az egyháznak. „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.” Tíz egyházkerületet alapított, habár eredetileg 12 volt tervbe véve. Köztük két érsekséget Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget. Mint uralkodó, tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István templomában hivatalát évente újra és újra letette, annak jeléül, hogy azt csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben'' is megmutatkozik, amelyet fiának hagyott hátra. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!...” ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király

18

koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!'' „Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.” „Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: "Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben]." És ismét: "Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon.” Szent István törődött az általa alapított monostorokkal, azokat időről időre felkereste Imre fiával. Monostoralapításának sorát a mai Torna patak


mellett, a Somló hegy lábánál épített apácamonostor zárja. Cluny az akkori kereszténység lelki központja, az egyház belső megújulásának kezdeményezője valamennyi keresztény uralkodóval kapcsolatban állt, ahogy velünk magyarokkal is. Élete végén Szent István a leghitelesebb helyről, Montecassinoból kért szerzeteseket, hogy személyesen hallja az apátság kiváltságait, amiket a Pannonhalmán alapított Szent Márton-monostornak adományozott. A 10. század második, és a 11. század első fele nehéz időket hozott az egyházra, mert a német császárság befolyását egyre erősebben érvényre akarta juttatni. Ez alól kivétel volt Gellért szinte példa nélküli teológiai tárgyú munkássága. Imre herceget olyan lelki hatalommal és tudással, szemlélettel ruházta fel, hogy méltón folytathatta volna apja, István elkezdett munkáját. István 1031-ben hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, hogy trónját, és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: ,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...'' A szokásjogot követve halálának helyszínén az Ő emlékére és tiszteletére épült a bihari Igfon-erdőben a 11-12. század fordulóján Szent Imre apátsága. VII. Gergely pápa 1083.

november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. A szerzetesség István halála utáni időszaka nem ígérkezett könnyűnek semmilyen szempontból sem. A következő évtizedekben alapított monostorok száma is tükrözi a szerzetesség akkori helyzetét. Aba Sámuel /1041-1044/ 1042-ben a Boldogságos Szűz tiszteletére alapította a sári monostort Heves megyében. I. András /1046-1060/ Szent Ányos tiszteletére szenteltette fel a tihanyi monostort, ahová később temették. A visegrádi Szent András monostor építése is az ő nevéhez fűződik. A királyok mellett egyre-másra feltűntek más monostoralapítók is. Ezek voltak az úgynevezett nemzetségi monostorok, amiket egy nemzetség az összetartozás kifejezésére és a közös temetkezés céljára alapított szerzetesházzal vagy anélkül. Az elsőt,a zselicszentjakabi bencés apátságot Ottó, somogyi ispán, a Győr nemzetség őse alapította. A Kapos folyó mellett fekvő, romos templomot 1061-ben szerezte meg, és I. Béla király engedélyével Szent Jakab tiszteletére monostort építtetett. 1068-ban Salamon király /1062-1074/ jelenléte mellett szentelték fel a templomot. A nemzetségi monostorok egyszerre szolgáltak a nemzetség temetkezőhelyéül, a környék számára mintegy megjelenítették a család hatalmát, s biztosították az egybetartozás szellemét. Példaként itt megemlíthető a Győr nembeli Pot mosoni, és Csépán bácsi ispánok által Szent Jakab tiszteletére alapított lébényi /1199 előtt/ és a Ják nemzetség által Szent György tiszteletére alapított jáki apátság /1220 körül/. Az alapítás gyakran időben elhúzódó folyamat volt, mely akár évtizedeket is igénybe vehetett, mint Pannonhalma, Almád, de különösen Lébény esetében. Az alapítólevelek szövegéből vagy az alapítás körülményeiből sok esetben megismerhető az igény, amit a világi társadalom a szerzetességgel 19


szemben támasztott. A végső és legáltalánosabb cél mindig az örök élet biztosítása és a földi életben elkövetett bűnökért való vezeklés idejének a csökkentése volt, a szerzetesek imáinak segítsége által. Ez a cél az oklevelekben többnyire a pro salute anime kifejezés formájában jelenik meg, és általában az alapítón kívül a felmenőket és a leszármazottakat, sőt a hívők mind szélesebb körét is a kedvezményezettek közé foglalták. Fügedi Erik megfigyelése szerint a korai magánalapítások egyik legfontosabb ösztönző tényezője a gyermektelenség volt, amely a középkori ember szemében Isten büntetésének látványos jelének számított. I. Szent Lászlót /1077-1095/ nyugodtan mondhatjuk a magyar egyház második megszervezőjének. Politikai helyzetét ebben az időszakban az invesztitúraharc, majd az 1054-es nagy egyházszakadás nagyban befolyásolta. Az invesztitúraharc a középkori Európa legnagyobb világiegyházi konfliktusa volt, melynek gyökerei, a Frank Birodalomig, a Karoling dinasztiából származó Nagy Károlyig nyúlnak vissza. A pápa 800 karácsonyán császárrá koronázta Nagy Károlyt. Ez a lépés azonban nézeteltéréshez vezetett az egyházi és a világi nagyhatalom között. Nagy Károly saját hatalmát, mint keresztény császár, Istentől származtatta és elkezdte gyakorolni a püspökök kinevezési jogát, az Invesztitúrát. A pápa viszont magát tekintette a főhatalomnak, mivel ő koronázta meg a császárt. A rá következő századok invesztitúraharcainak gyökerei, erre az időre tehetők. A pápaság és a császári hatalom legsúlyosabb nézeteltérései 1075-1122 között zajlottak. A császárok az államuk belső szuverenitásával, a pápa az egyház különálló szerveződésének elvével érvelt. VII. Gergely által kiadott 1075-ös Dictatus papae kezdetű

20

dekrétumban Gergely egyértelműen megfogalmazta a pápaság hatalmi igényeit. „Egyedül a római egyházat alapította maga az Úr. Egyedül a római pápát mondják joggal egyetemesnek. Püspököket egyedül ő tehet le, és helyezhet székükbe vissza. Követe a zsinaton minden püspököt megelőz, még ha ő maga alacsonyabb rendű is; ugyancsak az a püspökök elmozdítására ítéletet is hozhat… Az általa kiátkozottakkal egyebek közt még ugyanabban a házban sem tartózkodhatunk. Egyedül a pápa lábát kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni. Jogában áll császárokat is letenni. Bármely egyház klérusát tetszése szerint fölszentelheti egy másik részére. Az, akit a pápa szentelt föl, bármelyik egyház elöljárója lehet… Rendelete nélkül nem lehet egyetemes zsinatot összehívni. Tekintélyének támogatása nélkül […] semmiféle könyv nem tekinthető kánoninak. Ítéletét senki meg nem változtathatja, míg ő egyedül minden ítéletet megmásíthat. Senki fölötte nem ítélkezhet. Senki ne merészeljen az apostoli székhelyhez föllebbezőt elítélni… A római egyház még soha nem tévedett, az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz. A római pápa […] Szent Péter érdemeire való tekintettel kétségkívül szent lesz… Nem tekinthető katolikusnak az, aki a római egyházzal nincs egységben. A gonoszoknak tett hűségeskütől az alattvalókat feloldozhatja.”


A wormsi konkordátum annak a megegyezésnek az elnevezése, melyet a pápaság és a császárság kötött 1122. szeptember 23-án a köztük folyó hatalmi harcok lezárására, Worms városánál. Az invesztitúra joga ezután megoszlott a világi vezető császárság, és az egyház élén álló pápaság között. I. László sok egyházüggyel kapcsolatos kérdésben VII. Gergely pápa reformtörekvéseivel ellenkező intézkedéseket hozott. Pápai engedély nélkül Szlavóniában, Zágráb székhellyel püspökséget alapított Szent István patrónussága alatt /1091 körül/, a bihari püspökség székhelyét áthelyezte Váradra, ahol székesegyházat építtetett, ami későbbi nyughelyéül szolgált. A kalocsai érsekség központját Bácsban állította fel. Ezek a rendelkezések éles ellentétben álltak azzal a gregoriánus felfogással, amely az egyház szabadsága jelszavával a világi hatalmat távol kívánta tartani az egyházi ügyek irányításától. A király ezen egyházszervezeti lépéseinek célja az volt, hogy egyrészt háttérbe szorítsa az országa déli részén honos görög ortodox egyházat, másrészt a római rítusú egyház befolyását kiterjessze a magyar határokon túlra, Mária tiszteletére a nyitrai Kolosban is. Leginkább bőséges adományainak köszönhető a középkori magyar egyház gazdagsági, anyagi jóléte. Az egyházak iránti nagyvonalú bőkezűsége I. László későbbi népszerűségének egyik fő forrása volt a papság körében. A Szentjobbi apátságot Szent László király alapította 1083-ban Bihar megyében a Berettyó-partján. Szent István király jobb kézfejének őrzésére építtette, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel, majd a monostor felépülte után a település is felvette a Szentjobb nevet. Az először fából épült Szent Benedek-rendi apátságot Álmos herceg építtette és erősíttette meg Szent László rendelkezése értelmében a bazilikával együtt, ahol a Szent jobbot őrizték. Peres ügyekben A szent Jobbra tettek esküt, és

az apátság a későbbiekben közjegyzői feladatokat ellátó jogi intézményként, tehát hiteles helyként működött. A szerzetesek életkörülményeit az apátságnak adott birtokállomány nagyságán túl erősen befolyásolta az alapító kiléte. A királyi monostorok nem csak tekintélyben előzték meg magánalapítású társaikat, de a távoli kegyúr a korai időszakban jóval ritkábban is avatkozott belső életükbe. A magánalapítások ugyanakkor örökösödés vagy királyi adományozás útján a birtokforgalom részévé váltak, s az ott élő szerzetesek életét alapjában határozták meg az alapítók gazdasági természetű érdekei. A 12. században már csak egy királyi alapítású monostor épült. II. Béla /1131-1141/ volt ugyanis a földvári monostor építtetője. Állítólag felesége, Ilona kirélyné emlékét őrizte, és Szent Ilona pártfogását élvezte. A nemzetségek ezután teljesen átvették a monostoralapítás szokásjogát a királytól, és gyakran alkalmazták újak építésénél. Sajnos legtöbbjük a tatárjárás /1241-1242/ ideje alatt elpusztult. „Sírván sír szomorú Ráchel, Vigasztalást nem is ismer, a kegyetlen tatársereg fiaiból sok ezeret megölt pillantás alatt… Szemre szépek mind elvesztek, értékek semmivé lettek, megtört nem, rend és az élet, segítség sehol sem éled szörnyű járvány idején… Halld meg, Uram, amit kérünk, ne hagyd veszni árva népünk; annak, akit búban hagytál, gyászt törölvén vigaszt adjál népünk maradékainak.” /Rogerius, Siralmas ének „Carmen Miserabile”/ 21


Halotti beszéd és könyörgés, Pray-kódex

22

Az 1200-as évek elején 80 bencés monostor volt a Magyar Királyság területén, amik közül 71-et a mai napig lehet igazolni oklevelek és más források alapján. Ezenkívül még voltak olyan monostorok, amelyekről nem tudni, hogy mely szerzetesi család használta. Ezek száma 33 volt. S végül 40 olyan monostor neve ismeretes, amelyeknél sem az apátok, sem a közösség rendi hovatartozását nem lehet beazonosítani. Vigyázni kell azonban arra a tényre is, hogy magát a monostor szót „monasterium” gyakran használták egy bizonyos épülettípusra, éspedig a kőből épült tornyos templomokra. A magyar nyelvű egyházi irodalom kezdetei egybe esnek az egyházszervezéssel. A prédikációk ebben az időben már magyarul hangzottak el. Később fölmerült az igény a szertartásokon a népnyelvű éneklésre. Még az egyházon belül is szükség volt a latinul nem tudó apácák, beginák, kevésbé művelt papok, harmadrendek tagjai számára magyar szentírásrészletekre, zsoltárokra, himnuszokra, imákra, lelki irodalomra. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy már korán föltűntnek a magyar nyelvű emlékek. A legrégibb összefüggő nyelvemlékünk a Halotti Beszéd a 12. század második negyedéből való. Az 1195 táján készült Pray-kódex őrizte meg számunkra. A 36 soros mű egy temetésen elhangzott latin nyelvű beszédből, és könyörgésből áll. Mindkettő fordítás, forrásszövege a kódexben megtalálható. A Königsbergi Töredék egy kódex kötéstáblájából került elő. A szöveg eredetije a 12. század végén, a 13. század elején keletkezett, a fönnmaradt másolat 1350 körüli. Egyesek szerint verstöredék, mások szerint ritmikus próza. Az első teljes magyar nyelvű versünk az Ómagyar Mária-siralom. A fiát elvesztő anya, a megfeszített Krisztust sirató Mária fájdalmát kifejező lírai alkotás. Egy latin himnusz fordításaként a 13. század első felében keletkezett.

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terümtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës odutta volá neki paradicsumot házoá. Ës mënd paradicsumben valou gyimilcsëktül mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik: isa, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, halálnak haláláal holsz. Hadlavá holtát terömtevé Istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, ës ëvék az tilvot gyimilcstűl. Ës az gyimilcsben ha-lálut evék. Ës az gyimilcsnek úl keseröü vala-vizë, hugy turkukat migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek halálut ëvék. Haraguvék Isten ës vetevé űt ez munkás világ belé: ës lëün halálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: isa, ës nüm igy embër múlhatja ez vermöt, isa mënd azhuz járou vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy jorgasson ű neki, ës kegyigygyën, ës bulcsássa mënd ű bűnét! Ës vimádjok szen[t] ahszin Máriát ë boudog Miháël arhangyëlt ës mënd angyëlkot, hugy vimádjanak érëttë! Ës vimádjok szent Pétër urat, kinek adot hatalm oudania ës këtnië, hogy oudja mënd ű bűnét! Ës vimádjok mënd szentököt, hugy lëgyenek neki segéd Uromk szinë eleüt Hugy Isten iü vimádságok miá bulcsássa ű bűnét! Ës szobodohha űt ürdüng ildetüitűl ës pukul kínzatujátúl, ë vezessë űt páradicsum nyugalma belí, ës adjon neki münyi uruszág belé utat ës mënd jouben részët! Ës kíássátuk Uromkhuz hármúl: kyrie eleison! Szerelmes brátim! vimádjomuk ez szëgín embër lilkíért, kit Úr ez napon ez hamus világ timnücë belől menté, kinek ez napon tëstét tömetjök; hogy Úr űt këgyilméhel Ábraám, Izsák, Jakob kebelében helhezjë; hugy bírságnap jutván mënd ű szentëi ës ünüttei küzëkön jou felől johtatnia íleszjë űt! Ës tiü bennetük. Clamate ter: kyrie eleison!


A középkor legnagyobb zsinata a tizenkettedik egyetemes, egyben a IV. Lateráni Zsinat volt, amelyet 1215. április 19-én hívott egybe III. Ince pápa. A meghirdetéstől fél év telt el az összegyűlésig, így sokan, közel ezerkétszázan vettek részt a „concilium oecumenicum”-on. A zsinat Szent Benedek Reguláját követő közösségek életét jelentősen befolyásolta azzal a döntéssel, melynek értelmében országonként minden második évben össze kellett gyűlni az apátoknak káptalan tartása végett, ciszterci mintára. Az egyházi gyűlésen jelen volt Uros vagy Oros pannonhalmi apát is. Az első bencés káptalan színhelye 1217-ben Kapornak lett. A késő reformnak köszönhetően a hazai apátságok száma csökkenni kezdett, az új rendek, mint például a ciszterciek, premontreiek, pálosok vagy éppen a koldulórendek, domonkosok, ferencesek a bencésekkel szemben előnyre tettek szert. A püspökök és a rendi visitatorok gondjaira bízták a kolostorok érdekeinek védelmét a világiakkal szemben. Ez ugyancsak a magyarországi bencés monostorok működésének egyik kulcskérdését érintette. A zsinat által hozott intézkedések megtételét azután III. Honorius pápa rendelte el, 1225. február 13-i keltű bullájában. XII. Benedek pápa volt az első cisztercita egyházfő, aki jellemben és uralkodói képességekben is messze elmaradt a korábbi francia befolyásoltságú pápáktól. A krónikák nagyrészt jelentéktelen egyházfőként írnak róla. Az 1336. június 20-án kiadott bullája, a Summi magistri kezdetű Benedictina a rendi megújulást káptalanok tartásával igyekezett elérni. Itthon legalább öt káptalant tartottak a bencések, akik érdekeiket képtelenek voltak érvényesíteni. 1342-ben Visegrádon, 1364-ben Garamszentbenedeken, 1366-ban Mogyoródon tartottak káptalant, és tudunk még 1348. és 1399. évi káptalanokról is. A század végén hazánkban 65 körül

lehetett az apátságok száma. A kettős megítélésű Benedek pápa 1342. április 25-én halt meg Avignonban. Kiváló természete katasztrofális uralkodói érzékkel párosult, amely a pápaság hanyatlását idézte elő. Emlékét több gúnyirat is besötétíti. A szerzetesi reformoknak és építészeti megújulásoknak a viszonya, kapcsolata mutatja, hogy a kettő szoros összefüggésben volt egymással. A korai középkorban több esetben is sikerült kimutatni, hogy a szerzetesi élet megújítása olyan elvárásokat állított az épített környezet elé is, melynek következtében egy-egy irányzatnál többé-kevésbé azonos építészeti megformálások születtek. A legnyilvánvalóbban a 12 - 13. századi ciszterci kolostorok építészeténél figyelhető meg, ahol írásos források, rendi határozatok is tudósítanak a reform és az építészet kapcsolatának a legteljesebb mértékben tudatos kialakításáról. A késő középkori bencés reform kapcsán ennyire konkrét összefüggések kevésbé nyilvánulnak meg. A reformmal kapcsolatos írásos forrásokban építészeti alapelvekről vagy a kolostorok kialakításának módjáról nincsen szó. Következménye lehet ez esetleg annak a jellegzetességnek is, hogy a reform során gyakorlatilag alig alapítottak új rendházakat, mindenütt a már fennállókat alakították át. A 13. századi magyarországi bencés építkezéseket a szétaprózottság jellemzi. Ami közös bennük, inkább a renden kívüli tényezők, társadalmi szokások, konvenciók eredménye. Alaprajzukról a következők állapíthatók meg: kereszthajó nélküliek, három apszisos elrendezésűek, nyugati főbejárattal és zárófallal. Sok templom alaprajza négyzetes arányhálórendszer alkalmazására mutat, melyben a fő és mellékhajók aránya 2:1. A nagy egységes belső teret 2 oldali párban elhelyezett pillérek osztják főés két mellékhajóra. Ezek a pillérek a főfalakban is 23


megjelenhettek. Jákon látszik, hogy eredetileg öt szakaszosra akarták építeni, bent viszont nem 4 pár, hanem 3 pár pillérsor van csupán, tehát építése közben módosították a terveket. Így Zsámbékhoz vagy Lébényhez hasonlóan négyszakaszos tagolású templom született. Emeletes, két tornyos nyugati építmények a „bencés templomok”, karzatuk a bejárati résznél kapott helyet. Félköríves szentélyzáródású az apszis, és legtöbb esetben a két mellékszentély is ezt a félkörívet követi. Donga vagy keresztboltozat a leggyakoribb térlefedés. Európai viszonylatában egységes, ugyanakkor kis dimenziójúak. A 13. század első felének magyarországi épületei hagyományos stílustörténetet alkalmazva, a romanika képviselőiként jellemezhetők. Ezen belül különösen egyszerű megoldásokkat alkamaztak a bencések templomépületeiknél. A tér- és tömegalkotás nagyobb változatossága az újabb, monasztikus rendeknél figyelhető meg, itt nem. A század eleji bencés építkezések fontos jelensége volt a kerengők -kis méretű templomokhoz képest- szokatlanul nagy mérete és viszonylag költséges építése, ami a zárt kolostorok részét képezte. Az említett szétaprózottságban azonban fellelhetők egyértelmű irányok követései is. Regionális jellegzetességek, közös vonások figyelhetők meg egyes templomoknál. Gyakran hosszú évtizedekbe telt, míg a tervektől eljutottak a felszentelésig, amiről arra a következtetésre lehet jutni, hogy az építtetők nem mindig tudták eldönteni pontosan milyen is legyen az. Továbbá jelentőségük kiemelkedő volt. Erre jó példa Lébény esete, ahol a késői romanika egyik legegységesebb építménye található. Alsó-Ausztria közelsége miatt az ezen a területen álló templomok, monostorok -például Ják- stílusukban át tudtak, és szívesen át is vettek különféle jegyeket. Érdekesség, hogy már ekkor kirajzolódni látszódtak a középkori

24

államhatárok kizárólag a stílusokat figyelembe véve. Voltak már a 12. század végén gótizáló jelek akár Jákon, de említhetnék Esztergomból, Zsámbékról csúcsíveket, de ezek építészete alapvetően románkori. A korai gótika a hazai templomépítészetben leginkább tagozatarchitektúraként van jelen. A templomokkal szemben a quadrum épületeit minden esetben újjáépítették. A kolostor szárnyait a román kori kerengő falainak nyomvonalán, esetleg azok alapozásaira ráépítve, de mindenképp nagyjából a régi építmények helyén emelték újra. A kerengő áthelyezésére vagy megnagyobbítására nincsen példa. A korábban síkfödémes vagy nyitott fedélszékű kerengőfolyosókat boltozva építették újjá, emiatt falaikat vastagabbra építették, és az esetleg fennmaradt román kori nyílásokat, amennyiben azok nem illettek bele a boltindítások rendszerébe, befalazták. A kerengőudvarra nyíló árkádokat minden esetben üvegezéssel látták el. A 12. század végi korai s a 13. század eleji érett gótika modern szerkezeteiben nagyrészt az összefüggő falazatnál figyelhetők meg. A kor egyik legkiemelkedőbb kőfaragó-munkája Gertrudis királyné pilisi síremléke volt.


PUSZTULÁS ÉS JJÁÉLEDÉS

Az apátságok belső életét azonban a 14-15. században szétzilálta egy lassan elharapódzó új szokás: az apáti székek betöltésénél jelentkező rezerváció. A Szentszék vagy a királyi udvar egy-egy megüresedő apátságot nem engedett szabad választással betölteni, hanem csak kormányzót, kommendátort nevezett ki. Az udvari politikai szolgálataik jutalmaként apátságokat nyert javadalmasok elhanyagolták a rájuk bízottak lelki gondozását, és gyakran anyagi szempontok alapján még novíciust is alig vettek fel. Mivel a kommendátorok a királyi udvarhoz fűződő kapcsolatok, rokoni szálak, politikai érdekek és érdemek alapján kerültek az apátságok élére, érthető az egyes apátok politikai szereplése. Főleg a nemesi és főúri családok tagjai tűntek fel nagyobb számban, hiszen előkelő nemzetségek nemcsak a legfőbb állami tisztségekre tartottak igényt, hanem a magasabb egyházi méltóságokra is. Feltűnő az is, hogy az apátok gyakran változtatták állásaikat, amelyeknek oka az apátságok különböző jogi helyzete és anyagi jövedelme volt. Pannonhalmán először Nagy Lajos király gyakorolta a rendszert, de Zsigmond király is például a szentmártoni monostort- rendszerint egyik rokonának juttatta. Mátyás király Pannonhalma jövedelmét magának tartotta fenn. A kommendátor intézmény a 15. század végére szinte teljes pusztulásba sodorta a magyar bencés szerzetességet. A század folyamán legalább 33 apátság jutott hosszabb-rövidebb

ideig kommendátorok kezére. Csak a legkisebb és legszegényebb apátságokban nem találjuk az anyagi javakat kereső kommendátorok nyomát. A hanyatlás nagyságát mutatja, hogy a század végén Pannonhalmán mindösszesen 10, Pécsváradon csupán 5 bencés élt. Az 1508-as vizitáció három helyen csak apátot, több helyen egy-két bencést talált apát nélkül, csupán Kapornakon éltek kilencen. A 15-16. századokból említenék néhány történést, amelyet a vizitátorok meséléseiből lehet ismerni. Ez a kép azonban egyoldalú, mert a vizitáció a monostorok közül csak 17-et mutat be, és a különösen elhanyagolt közösségekre terjedt ki. A legtöbb monostorban betartották a rendet. Garamszentbenedeken titokban általános volt a húsfogyasztás, és a szerzetesek az adományokból bort vásároltak maguknak. Almádon és Murakeresztúron a szerzetesek iszákosak voltak. Az alvásra vonatkozó elõírásokat is megszegték. Somogyvárban a dormitoriumban nem lehetett aludni, mert a tető beomlással fenyegetett. Garamszentbenedeken a világiak is a dormitoriumban aludtak, és a szilenciumot is rendszeresen megsértették, mivel az ivócimboráikat felvitték ide. A szilenciumot szinte minden monostorban megsértették. Az elöljárók és a szerzetesek viszonya általában feszült volt. Csatáron egyszer az egyik szerzetes késsel támadt az apátra. Garamszentbenedeken az apát teljesen elzárkózott a szerzetesektõl. A szerzetesek, ugyan a refektóriumban étkeztek, de világiak társaságában, és rendszeresen elmulasztották a felolvasást. Babócsán az ottani apátnak négy ágyasa, s gyermekei voltak. A murakeresztúri apátot a környéken csak ,,kancás barátnak” nevezték. Az erre az időszakra jellemző építkezés magát a templomot kevésbé érintette. A somogyvári templomban viszont új boltozat építésére került sor. 25


Sokkal inkább a monostorral foglalkoztak. Legtöbb helyen a közel négyzet alaprajzú udvarok -közepén hatalmas ciszterna kút állt- körül ebben az időszakban építették ki a kerengő folyosót, vagy a már meglévőt felújították. Az ehhez tartozó épületszárnyakat -ha voltak- teljesen újjáépítették. Többnyire a kolostorok keleti szárnyát átépítették de a funkciók itt megmaradtak. Ez a rész a klerikusoké volt, ide világi személy nem léphetett be. Itt volt található a sekrestye, káptalan terem és egy kisebb helyiség, ahol gyülekeztek. A nyugati kolostorszárnyat például Vértesszentkereszten teljesen elbontották, és az itteni helyiségek kerültek át a lebontott épületrész anyagából felépített új, északi szárnyra. A reflektórium és mellette a konyha volt itt. A kolostorhoz tartozó gazdasági épületek nyugaton, északnyugaton álltak. A szerzetesi szempontból nagy süllyedést jelentő kommenda rendszer után II. Ulászló király Tolnai Mátét nevezte ki pannonhalmi apátnak, hogy szervezze újjá a bencés életet az országban. Tolnai klerikusként a krakkói egyetemen tanult, és mint jegyző a királyi kancelláriában szerzett érdemeket. Kinevezése után belépett a rendbe, apáttá benediktálták és nagy buzgósággal kezdett a rendi reformhoz. Káptalant tartott Pannonhalmán, vizitácókat kezdett. Szerzeteseinek száma hamarosan 40-re emelkedett, így 6 teljesen elnéptelenedett apátságba is tudott küldeni néhányat. Legfőbb érdeme, hogy egy hármas tagozódású kongregációt hozott létre. Az első egységbe Pannonhalma és a tőle teljesen függő kis apátságok tömörültek. Ezek apátját vagy perjelét, de szerzeteseit is Pannonhalma adta. 1512-ben megalkotta a főként királyi alapítású apátságok unióját. Az unió évenként tartott káptalant Pannonhalmán. Végül a kongregáció az összes magyarországi apátságot magába

26

foglalta, és háromévenként tartotta káptalanjait a pannonhalmi altemplomban. Az ily módon megújult benedeki életnek mindenki ellensége lett, akik eddig a szerzetesi vagyont élvezték és mindent megtettek, hogy a pápai jóváhagyást megakadályozzák. X. Leó pápa azonban mindennek ellenére 1514-ben jóváhagyta a bencés szerzetesek magyar kongregációját, és Tolnai Máténak adta a főapáti címet, aki a melki bencések zsolozsmáskönyvét átvette, és alkalmazta. Majd Velencében kinyomtatta a breviáriumot, ami a zsolozsma számára előírt összes szöveget tartalmazta és a Diurnálét. A 15-16. században ugrásszerűen megnőtt a magyar nyelvű kódexek száma is. Ezek a munkák a magyar nyelvű kolostori irodalom virágkorának a dokumentumai. A kolostorok latinul nem tudó lakói, a lelkipásztori feladatok egyre jobban igényelték a nemzeti nyelvű vallásos irodalmat. A latin eredetiből készült fordítások közösségi és magánolvasásra egyaránt alkalmasak. Ezen kódexek másolói a ferencesek óbudai, domonkosok nyulak-szigeti, premontreiek somlóvásárhelyi apácazárdái, a pálosok budaszentlőrinci és vázsolyi, a karthauziak lövöldi kolostorai voltak. A Tolnai Máté főapátsága alatt új fejlődésnek indult bencés élet amelyet 1526 után a török hódítás pusztított el. A határvidéken végvárakká alakultak a monostorok. Máté 1535-ben bekövetkezett halála után Ferdinánd állíttatott a pannonhalmi apátság élére vezetőt. A felvidékieket a török elől menekülő főpapság foglalt el, hogy kárpótolják magukat elveszített birtokaikért. Közben 1594-ben török kézre került az apátság. Ezek a történelmi tényezők meghatározták a bencések sorsát a török hódoltság idején. A kommenda rendszer a század derekán új erőre kapott. A század eleji közel félszáz apátságban a bencés élet a század végére egészen megszűnt. 1585-ben a főapátság lakói is otthonuk


elhagyására kényszerültek és 50 esztendőre megszűnt a tekintélyben és áldásos működésben egyaránt első magyar apátság. A 17. század hozta meg az újjáéledést. II. Ferdinánd 1629-ben úgy rendelkezett, hogy vissza kell adni eredeti tulajdonosaiknak az 1552 óta eltulajdonított egyházi birtokokat. Az igazi áttörés Buda visszavétele után 1699-ben kezdődött, amikor Karner Egyedet választották főapáttá. A barokk kor szellemében egyszerre igyekezett a szerzetesi élet anyagi és lelki kereteit újjáépíteni. Sajghó Benedek /1722-1768/ főapátsága alatt Pannonhalma mellett, Tihanyban, Bakonybélen, Dömölkön is újjászerveződött a rendi élet. A bencések elkezdtek tanítani, és oktatási tevékenységüknek köszönhetően sokan választották az krisztusi hivatást. A magyar bencések élete megszakításokkal volt tele, aminek következtében az osztrák bencések nagy mértékű hatást gyakoroltak az itthoniakra építészet terén is. Benedek apátsága idején épült a Boldogasszony-kápolna és a barokk ebédlő is Pannonhalmán. Győrött Gencsy Egyed építette az „Apátúr”-házat, mely egy évszázadon át volt a főapátok tartózkodási helye. Tihanyban Lécs Ágoston építette a ma is álló templomot. Pannonhalma mellett a legnagyobb építkezések Koptik Odó dömölki apát nevéhez fűződnek, akinek a legfőbb vágya az volt, hogy Dömölköt búcsújáró hellyé fejlessze. Somogyi Dániel /1768-1801/ Sajghó Benedek utóda folytatni akarta Pannonhalma építését. A jezsuitákat az állami hatalom 1773-ban feloszlatta, és a bencések nem vették észre, hogy ez velük is bármikor megtörténhet. Ennek a lendületes barokk fejlődésnek vetett véget II. József /1780-1790/ kolostoreltörlő rendelete. Pannonhalma feloszlatására 1786. október 23-án került sor. „A

pannonhalmi bencés szerzettel, mely magas hegyen való fekvése miatt, valamint belső szervezeténél fogva a közügyre semmi hasznot nem hajt, úgy kell eljárni, mint a többi monostorral.” Ezt követően sorban Bakonybél, Tihany, Dömölk, Modor, Nagyszombat és Komárom 1787ben kapta meg a hasonló tartalmú értesítést. Zalavár és Telki tovább folytathatta életét. A rend megszüntetésekor 91 volt a rendtagok száma. A komáromi gimnázium tanárai, a celldömölki lelkészek és a plébánosok –a rendi ruha elhagyásával– tovább folytathatták munkájukat. A rend vagyona pedig a vallásalapra szállt. II. József halála után a bencések is remélték, hogy visszakerülhetnek monostoraikba. Somogyi Dániel főapát kérését II. Lipót az országgyűlésre bízta. A tárgyalásokat I. Ferenc idején közbejött francia háborúk késleltették, majd pedig a bencésekével a ciszterciek és a premontreiek visszaállítását is kapcsolatba hozták. I. Ferenc 1802. április 25-én királyi rendelettel állította vissza a Rendet. Novák Krizosztom bakonybéli apát érte meg a rend visszaállítását, így ő lett az új főapát, akinek beiktatása még aznap, április 25-én megtörtént. Kollonich László kalocsai érsek tartotta a szertartást, ami az uralkodóház részéről nagy és sikeres lépés volt. Igyekeztek a bencések magyar elkötelezettségét hangsúlyozni. Ferenc császár tisztelete kegyes tette miatt egyszerre Szent István király mellé emelkedett. Iskolákat bízott a bencésekre és ellátásukra visszaadta a fő- és fiókapátságokat eltörlés előtti birtokaikkal. A főapát püspöki joghatóságot gyakorolt egyházmegyéjében, a Rendnek pedig 9 gimnáziumot és 1 grammatikai iskolát kellett ellátni tanárokkal. Az iskolák mellett saját házuk és templomuk kellett, hogy legyen a bencéseknek, hogy rendi szabályaiknak megfelelően

27


élhessenek. A magyar bencések élete jelentős változáson ment át, a munkakör majdnem teljesen új volt. A megváltozott életmód új statutumot követelt. Több kísérlet után Scitovszky hercegprímás, apostoli vizitátor készítette el ezt 1855-ben. A kongregáció elnöke, a mindenkori pannonhalmi főapát, aki közvetlen joghatóságot gyakorol az összes rendtag fölött. Háromévenként köteles nagykáptalant összehívni. A bencések iskolahálózata fokozatosan épült ki. Spornonban és Győrött a volt jezsuita gimnáziumban 1802-ben elkezdődhetett az oktatás, majd sorban a pápai algimnázium 1806-ban, Nagyszombat 1807-ben, Esztergom 1808-ban, Komárom és Pozsony 1812-ben, Kőszeg 1815-ben nyitotta meg az iskolák kapuit bencés szerzetes oktatóikkal. Ezekben az iskolákban a magasszintű oktatás mellett, kiemelkedő fontossággal és sikerekkel bírt a keresztény nevelés. Nem véletlen az itt végzett híres diákok névsora, akik különféle tudományokban értek el sikereket. Elég csak megemlíteni Czuczor Gergely /1800-1866/ nevét, az akadémiai nagyszótár társszerkesztőjét vagy Jedlik Ányosét /1800-1895/, aki a pesti egyetemen tanított fizikát és 1861-ben készítette el a dinamót 6 (!) évvel megelőzve Siemens „feltalálását”. A bencés rend anyagiak terén rendezett helyzete lehetővé tette Pannonhalma továbbépítését. Igaz, hogy a grandiózus tervek, amiket máig makettek sokasága őriz, csak részben valósultak meg. Jelentősen hozzájárultak a nemzeti értékek megerősítéséhez, az ország szellemilelki gyarapításához. 1836-ban káptalani határozatok alapján készült el egy új rendszabályzat. Az 1848-49-es szabadságharc idején a szerzetesség nagyrésze a nemzet oldalán állt, a főapátot és a német származásúakat kivéve. Ez megosztottságot idézett elő a renden belül több évre. 1873-ig a zalavári apátság az osztrák Göttweig

28

joghatósága alá tartozott, de visszakerült Pannonhalmához. Kruesz Krizosztom főapát /1865-1885/ idejében vált egyre jobban elmélyülté a rend lelkisége. Egyszerre volt türelmes a liberálisabb szemléletű rendtagokkal, ugyanakkor állhatatosan ragaszkodott a színvonal felemelkedéséhez. Fontos állomás lett az egész rend életében XIII. Leó pápa 1893. évi „Summus semper” brevéje. Ebben megszervezte a bencés kongregáció konföderációját, élén az abbas primasszal, a római központ tanulmányi ház, a St. Anselmo apátság apátjával. Az első világháborút a bencések átvészelték és 1923-ban Budapesten gimnáziumot alapítottak. 1926 május 15-én adták ki első ízben a Pannonhalmi Szemle című tudományos folyóiratot ami egészen 1944 decemberéig megjelent. Ez a szerzetesek tudományos, teológiai, szépirodalmi munkásságát volt hivatott eljuttatni a kétharmadát elveszítő és ugyanakkor ébredező országhoz mintegy szelleni megúlulásként. E kor nagyjai közé tartozott többek között Serédi Jusztián. 1917-ben életbe lépett az új egyházi törvénykönyv. Ehhez kellett alkalmazni a rendi statutumokat is. A nagykáptalan megbízásából ezt a munkát Serédi Jusztinián végezte el 1921-ben. Ehhez az új Statutumhoz fűzött megjegyzéseket, módosító javaslatokat Hartmann Strohsacker göttweigi apát, mint a Szentszék delegátusa, 1932-ben. Ez a Statutum irányította a Rend életét a II. Vatikáni zsinat utáni Statutumig, 1972-ig. Serédi Jusztián XI. Piusz pápától bíborosi kalapot kapott, és bíborosként lett Esztergom érseke és a magyar egyház hercegprímása. 1944-ben a Rend tagjainak száma 279 volt: Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, a főapát, négy apát, 232 felszentelt, 21 fogadalmas növendék, 15 novícius. A Rend vezetése alatt állt a pannonhalmi főiskola, 8 gimnázium 3271 tanulóval, 25


plébánia, amelyből 15 a főapát nullius egyházmegyéjében, 1 pedig az 1931-ben alapított sao paulo-i magyar lelkészség három rendtaggal. A rendi vezetés alatt álló katolikus népiskolák tanulóinak száma 6503 volt. A Rendi kegyuraság alá 35 község tartozott. A bencés szellemiség ihlette az új, női közösség megszervezését. Berecz Skolasztika és társai 1928-tól Tiszaújfalun és környékén kezdtek működni. A második világháború után kialakult politika helyzetben demokráciának álcázva folyamatos támadások érték a Katolikus Egyházat. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat. Az állami hatóságok 1950-ben 5 rendházat elvettek a bencésektől, a szerzeteseket pedig gyűjtőtáborokba vitték. 1950. augusztus 30-án morális erőszakkal rákényszerített megegyezés következtében Pannonhalmán és Győrben visszakaptak a bencések 2 gimnáziumot, továbbá a szerzetesek is kiszabadultak, de szétszóródtak, hogy ne alkossanak egységet és lelkipásztori munkájukat ne tudják végezni. Sokuk koholt vádak alapján börtönbe is került. Mindösszesen 60-70 főnyi szerzetesi közösséget tűrtek meg a főmonostorban és a győri rendházban. Azonban 1931-ben Brazíliába áttelepült bencések megerősödtek, 1953-ban gimnáziumot alapítottak, majd 1954-ben önálló perjelséggé alakultak. A kitelepült szerzetesek másik része Kaliforniában hozta létre a woodside-i perjelséget és iskolát. Az itthoni apátok többynire csak néhány évig vezették a rendet természetesen folyamatos állami beavatkozások, és felügyelet mellett. Szennay András 1973-ban lett főapát és kétszer 9 évig gyakorolhatta tisztségét. A belső megújulást segítette az, hogy az államilag megengedett kereteket túllépve vett fel a rendbe fiatalokat. 1984-ben szervezte meg a budapesti tanulmányi házat. Utódját

Várszegi Asztrik felszentelt püspököt 1991. január 5-én pannonhalmi főapáttá választották, székét 1991. augusztus 6-án foglalta el. Főapáti tisztségében 2000ben és 2009-ben titkos szavazással ismételten megerősítették. Az 1990-es évektől a visszakapott épületek megújultak és egymás után nyíltak az egyházi iskolák. Az apácák is bekapcsolódtak a munkákba, betegápolás, idősek gondozása volt többek között a feladatuk.

J ÉVEZRED

„A „hegyre épült város” őrhely, hiszen a magasból rálátás nyílik az emberek völgyeire és síkságaira, ahol azok élnek, dolgoznak. A hegy csúcsa metszőpontja az égnek és a földnek. A "hegyre épült város" lakója ezt a dimenziót magában hordja és hirdeti. Ez az az isteni távlat, amely kiemel, felemel, megszabadít a mindennapok kicsinyességétől, cselekvésre, újrakezdésre, újjáépítkezésre szabadít fel. Pannónia Szent Hegye az elmúlt ezer esztendőben szerény kezdetből, az istenmegtapasztalás őrhelyéből fejlődött "hegyre épült várossá", egy az egész országot behálózó közösséggé. Egy évezrede - az alapító szándéka szerint – közbenjáró közösség. A szándék - pro incolumitate regni - változatlan: egy ország épsége, egy nép boldogulása.

29


Egy évezrede nevelő és tanító, "az élet útjára" mutató közösség, amelyet maga is attól kapott, aki emberlétünk egyedüli "útja, igazsága és élete". Pannónia Szent Hegyének tanítása a zsoltáros szavaival és képeivel kifejezve: "Aki az Írban bízik, mint a Sionhegy, olyan: nem ingadoz, szilárdan áll örökké. Jeruzsálemet történelmünket, sorsunkat - hegyek ölelik: így öleli népét az Ír most és örökké" /124. zsoltár/.” /részlet Várszegi Asztrik a Hegyre épült város című Lectio Divina/lelkiolvasmányából/ „A templomépítészet sokféle feszültség találkozásának eredménye. Ilyen tényező egy közösségnek és saját egyházművészetének önmegjelenítése, egy társadalom teológiai kultúrájának, a támogatók, a tervezők és építők építészeti kultúrájának, a figurális művészetek és a misetartás művészetének kapcsolatai, vagy a közösség és intézményes, gazdasági és táji kontextusának viszonya. A templomépítészet újabbkori történetében a formák és technikák fejlődését egyre inkább a liturgia és a vallásosság történetére való összpontosítás jellemzi.” /Andrea Longhi – Esteban Fernández-Cobián/ Pannonhalma és a bencés apátság alapító oklevél eredete annyira szorosan kötődik a magyar állam alapításának korszakához, hogy szinte elvitathatatlan a hely jelentősége. Azonban nem a történetiség gondolatai ragadják el a látogatót, amikor Szent Márton hegyén jár. A történelmi múltú apátság grandiózus épülettömbjének fizikai és szellemi vonzáskörzetében a kortárs építészet kiemelkedő minőségű alkotásait találjuk. Nem járunk messze az igazságtól, ha a Szent Márton hegyen álló lelkiségi központot a keresztény vallás megrendítő erőt sugárzó helyeivel, Montecassino, Assisi vagy Santiago de Compostella épületegyütteseivel hozzuk párhuzamba. A műemlékegyüttes képét további épületrészek különböző korszakokban létrejött mesteri

30

munkái teszik teljessé: gótikus kerengő, barokk ebédlő, a klasszicizmus időszakából a könyvtár, valamint a magasba törő templomtorony. Míg a 19. század első harmadáig lezáruló építkezések művészeti megítélése egyértelműen pozitív, a Stornó-féle átalakítások már vitát váltottak ki. Még bizonytalanabb a 20. század harmincas éveiben kialakított gimnáziumi szárnyak megítélése: a korszakban divatnak számító olasz modern építészet formálását követő épülettömbök kimért tagolása ellenére a beépítés jelentősen megnövekedett, sokak szemében a hegy túlépítését eredményezve. Az udvarok által tagolt épülettömbök összképe azonban mégis egységes, és így együtt a pannon tájból kiemelkedve a várhegy jellegzetes kontúrját adja az apátság és iskola összeforrt épületegyüttese. A hely tehát kötelez, ilyen szellemi sűrűsödés nem csak építészeti értelemben kivételes közeget teremt. A zarándoklatoknak és a nem hívőket is lenyűgöző építészeti csodaszámba menő templomoknak köszönhetően kétezer éve elválaszthatatlan egymástól kereszténység és turizmus. Pannonhalma népszerű célpont volt történelme, az azóta a világörökség részét képező épületek és kincsek, illetőleg a bencés atyák gregorián énekkel ékesített hagyományos szertartásai miatt. Ám az évente immár csaknem százezer látogató folyamatos fejtörést okoz a Márton-hegyi monostor közönségforgalommal foglalkozó illetékeseinek. Elvégre egy románkori templom nem akadálymentes, nem felel meg számos előírásnak, korlátozottan alkalmas koncertek rendezésére; a bazilikát körülölelő kolostorerőd építőinek és átépítőinek pedig alapvetően eltérő elképzelései voltak a komfortos vendégszállásról, parkolóról, étkezési lehetőségről és nem utolsósorban a szertartások közötti idő tartalmas eltöltéséről, mint a 21. század látogatójának. A pannonhalmi Szent Márton-


bazilika eredetileg egy maroknyi bencés szerzetes imatermének épült. A későbbi korok szerzetesei mind a maguk módján alakították tovább ezt a teret, mindig annak megfelelően, hogy éppen miként tekintett magára, miként imádkozott és ünnepelt az egyház és benne a szerzetesközösség. Mai állapotát azonban három korszak határozza meg legmarkánsabban: XIII. századi struktúra, a XIX. századi átalakítás, valamint a XX. század derekán kibontakozó jelenlegi használat. A lényegileg Oros apát idejéből származó háromszintes, hosszanti tengely mentén rendeződő tér magába a húsvéti misztériumba vezetett be, amelynek csúcsa itt a földön a szentmise ünneplése. Ugyanakkor a kelet felé nyíló rózsaablak és hármas ablak Krisztus második eljövetelére irányítja az imádkozó figyelmét. Voltak idők, amikor a bencések nem is használták imatermükként a bazilikát. Ekkor a templom székesegyház és monumentum jellege lépett előtérbe, amit a Kruesz Krizosztom főapát és Stornó Ferenc nevéhez fűződő 19. századi felújítás jellemez leginkább. A kor igényeinek és középkor-képének megfelelően egységesítették a templomteret. A szerzetesi templomból kisebb katedrális vált, ami a közösség új egyházi-társadalmi szerepvállalását is jól tükrözi. 1960-as évek végétől a közösség ismét a Bazilikában végzi napi közös istentiszteletét. A tér mai elrendezése jól tükrözi a közösség liturgiáról, egyházról alkotott képét. Felvállalták a zsinat által elkezdett liturgiareform megvalósítását, s azt a Bazilika istentiszteleti terében alkalmazni is szerették volna. A középkori hierarchikus egyházmodell helyett a II. Vatikáni Zsinat által hangsúlyozott kommúnió-egyházmodell formálja a mai gondolkodást, lelkipásztori munkát, mindennapi életét. Különös tekintettel vannak arra, hogy a liturgián

résztvevő vendégek is közelebb érezhessék magukat a liturgiához, az eucharisztiához. 1996-ra, a monostor alapításának millenniumára elkészült a Pannonhalmi Főapátság épületegyüttesének majdnem teljes körű rekonstrukciója, kivéve a Bazilikabelső felújítát – egyrészt anyagi okokból, másrészt pedig, mert a közösség nem akart elhamarkodottan belevágni e számára legfontosabb tér felújításába. 2003. február 22én Dr. Várszegi Asztrik főapát úr felállította a zömében szerzetesekből álló, azóta is működő Bazilika Műhelyt /BM/, amelynek feladata, hogy gondolja át a szerzetesközösségnek a bazilika-belső felújítására vonatkozó liturgikus, teológiai és szerzetesi szempontjait, s ezeket juttassa érvényre az előkészítő munkálatok során. A BM felállításával párhuzamosan Asztrik főapát úr felkért egy szakértőkből álló tudományos tanácsadó testületet /TTT/, amelytől a bazilika-felújítás építészeti és művészettörténeti szempontjainak megfogalmazását és a szerzetesközösséggel való együttgondolkodást kérte. A Bazilika Műhely intenzív munkába fogott. A BM kikérte teológusok, és építészek véleményét, valamint konzultált a TTT tagjaival is. 2003. júliusában a belgiumi Clerlande monostorában a BM néhány tagja találkozott Frédérick Debuyst bencés atyával, aki a kortárs templomépítészet ma élő egyik legkiválóbb ismerője és teoretikusa. A közösség feléledő könyvkiadása olyan meghatározó műveket hozott ki, melyek elsődlegesen a keresztény szellemiséget, de némelyikük annak mentén az építészetet is hivatott egy elmélyültebb szemléletre sarkallni. Kortárs művészeti fesztiválokat rendeztek, melyek befogadására táji térformálások jelentek meg a kertben és arborétumban és kortárs szakrális építészeti kiállítás született.

A felújított Bazilika

31


Pannonhalma, a Bazilika oltára

32

A Pannonhalmi Bazilikát annak idején a 13. században a legmagasabb európai építészet színvonalán építették és ebben mindenképpen szerettek volna visszatérni a 13. századhoz. Két építészt kerestek meg: Peter Zumthort és John Pawsont. Peter Zumthort Frédérick Debuyst és a disentisi bencések /Svájc/ ajánlották a bencések figyelmébe, akikkel korábban együtt dolgoztak, illetve John Pawson brit minimalista építész-designert. John Pawson 1949-ben született a yorkshire-i Halifaxben. Saját irodáját 1981-ben alapította. Munkáiban kezdettől fogva az alapokra koncentrált: a tér, az arányok, a fény és az anyagok megjelenítésére. E témában végzett kutatásait Minimum című könyvében publikálta 1996-ban. Calvin Klein manhattani üzletétől a Cathay Pacific hongkongi VIP-váróján keresztül a Scrager New York-i társasházig számos ikonikus épületet tervezett. A londoni Kew’s Gardens kerti taván keresztülívelő Sackler-hidat tavaly nyitották meg a nagyközönség számára. Pawson érdeklődése a szerzetesi építészet iránt nem újkeletű. 1998-ban a burgundiai Sept-Fons apátság szerzetesei megbízták, hogy tervezzen otthont egy új közösség számára Csehországban. Hat évvel később szentelték fel a trappista monostort a Novy Dvur-i Miasszonyunk templommal. Ennél a munkánál a tér bevilágításának koncepciója kapcsán Pawson rátalált a 12. századi provence-i Le Thoronet ciszterci apátság különleges jelentőségére. Végül, egy Novy Dvurban tett látogatás nyomán John Pawsont választották a bencések, aki elfogadta a felkérést. Természetesen ők is hallották azt a történetet miszerint a ciszterek a New York-i Calvin Kleinüzletbe betérve lelkesedtek fel és annak nyomán keresték meg a kereskedelmi területen is népszerű Pawsont. A minimalizmus divatossága azonban Pannonhalmán nem sokat nyomott a latban: inkább a

praktikum és a szépség összeegyeztethetőségét kutatták. A természetes fényre nagy hangsúlyt fektető Pawson, aki a kezdeti találkozókon ahelyett, hogy kérdezett volna, csak hallgatott és figyelt, gyorsan meggyőzte a közösséget alkalmasságáról. 2006-ban lehetőség nyílt, hogy a Norvég Alap keretében a „világörökség megőrzése” területen forrásokra pályázhasson az apátság, ezért a Bazilika felújítás ismét komolyan napirendre került. John Pawson úrral 2007. március 27-én kötötték meg a tervezési szerződést, aki munkatárasaival többször járt Pannonhalmán, több megbeszélést folytattak a szerzetesközösséggel, a Bazilika Műhellyel, a Tudományos Tanácsadó Testülettel, valamint a KÖH képviselőivel. A Bazilika Műhely folyamatos munkakapcsolatban áll Pawson irodájával. John Pawson mellett a helyi építészi feladatok elvégzését Gunther Zsolt végezte. „Itt minden lépést a múltra építő előrelátás, a hagyománytisztelő újítás jellemez. Így alakul folyamatosan a szép és értelmes rend. Így talál magának helyet-teret-zugotligetet az a nyugalom, amelyben derűvel lehet tanulni és elmélkedni, tevékenykedni és építeni.” /Turányi Gábor/ A szerzetesi közösség „csak” saját kora lelkiségének megfelelő teret szeretett volna létrehozni az építészeti keretek háborítatlanul hagyása mellett. Egy minimalista esztétikával létrehozott közeget, mely alapvetően a funkcionális elemek térszervező erejét tekintik elsődlegesnek. Kiindulópont az volt, hogy a keresztény templom-épületet összetett valóságként kellett tekinteni. Otthont és teret ad a liturgia számára, az építészet nyelvére fordítja le az istentiszteletet. Ugyanakkor, sok más egyéb mellett, kifejezi az egyházi közösség önértelmezését, épületbe, kövekbe foglalja identitását, illetve az adott kor teológiai álláspontját is. Mivel a Pannonhalmi Bazilika bencés szerzetesi


templomnak épült, s ma is egy élő szerzetesközösség temploma, meggyőződés volt, hogy a közösség liturgikusságanak és teológikusságának kellett meghatároznia a térelrendezést, konkrét problémákra adott építészeti válaszokkal együtt sőt a művészi, műemlékvédelmi, technikai, szempontokat is figyelembe véve. Mindezek szerves és oszthatatlan egységéből születhet meg végül a szintén egységes liturgikus tér. A történeti tér átgondolásában az volt a törekvés, hogy a Bazilika „halott” tereit ismét pozitívan értelmezzék, és visszakapcsolják a liturgikus vérkeringésbe. Fel kellett állítani egy fontossági sorrendet ezek közt a feladatok közt. Természetes, hogy a liturgia állt az első helyen, a többi feladat az első függvényében vehető figyelembe a liturgikus tér tervezésekor. A Bazilika mindenekelőtt egy imádkozó szerzetesközösség szíve, otthona, mindennapi életének forrása. A tér elsősorban a szerzetesközösségé, eredeti szándéka szerint is. Tiszteletben kell tartani a templom hosszanti elrendeződését, felszálló dinamikáját és kelet felé való nyitottságát. Ennek fényében lehet újraértelmezni a különféle térrészeket. A szentély a mennyei Jeruzsálem, a Szent Hegy előképe, és Krisztus második eljövetelét vételezi elő. Ezt a jelleget vissza kellene adni ennek a térnek, akkor is, ha liturgiák esetén használják. A megemelt szentély az a tér, amely kifejezné a közösség és az egyes szerzetes várakozását és hitét Isten országában. Nem szabad szem elől téveszteni a modern liturgikus építészet és térelrendezés legfontosabb vonalait, továbbá figyelembe kell venni a liturgikus gondolkodásban az utóbbi években végbement fejlődést. A két látásmód közt fennálló feszültséget muszáj szimbiózisként felhasználni. Nem könnyű az olyan tér létrehozása ahol a különféle funkciók miatt totális ellentétek ütköznek egymásba. Erő és félelem, hatalom és gyöngeség, egyház és világiasság,

intim lélek és kitárulkozás. "A Pannonhalmi Főapátság bazilikájának rekonstrukciójához készített építészeti javaslat célja egy olyan tér létrehozása, amely ismét alkalmassá válik a szerzetesközösség életének és liturgiájának harmonikus befogadására, miközben a diákok, a helyi közösség illetve a látogatók változatos használati igényeinek is megfelel. Úgy kívánjuk e célt elérni, hogy a tér használatában sokszor megjelenő improvizatív elemek kiiktatódhassanak illetve a „történeti bútorraktár” jelleg megszűnjék. A tervezett beavatkozásokkal egy olyan egységes templomteret kívánunk létrehozni, amelyben minden térrésznek, elemnek megvan a maga szerepe, jelentése, és úgy funkcionálisan, mint vizuálisan hozzájárul a fő funkció, az elmélyült imát és meditációt szolgáló tér megteremtéséhez. A terv letisztult formában próbálja újraértelmezni a templom metszetében emelkedő, alaprajzában tengelyesen szervezett terét, amely a szentély és végül a rózsaablak felé irányul, hogy a térnek, mint a minden keresztény ember előtt álló útnak az értelmezését hangsúlyozza. A kulcs ennek során egyrészt egy összetett és megfontolt letisztítási folyamat, másrészt a tervezett beavatkozások illetve a meglévő történeti rétegek gondos kiegyensúlyozása. Munkánk során elsősorban a szerzetesközösség képviselői által a közösség életével, szükségleteivel, elgondolásaival kapcsolatban szóban vagy írásban megfogalmazottakat igyekeztünk szem előtt tartani, és tervünkbe beépíteni."/John Pawson/ „elsődleges célja a lehető legalkalmasabb tér kialakítása az imádság, a meditáció és a liturgikus események számára mind a szerzetesközösség, mind a gimnáziumi diákság és a helyi lakosság igényeinek figyelembevételével. Hasonlóan fontos tényező volt a Bazilikában rendezett koncertek idején a zenészek és a hallgatóság speciális igényeinek

Pannonhalma, Bazilika

33


kielégítése. A tervezői beavatkozás a templombelső összes aspektusát érinti, az alaprajzi elrendezéstől kezdve a közlekedési útvonalak vizsgálatán át a falak, a padlóburkolat és a mennyezet felületének kialakításáig, az ablakok, a bútorok, a kegytárgyak, az orgona, a fűtés és a világítás megtervezésével egyetemben.” /Pazár Béla/ A tervek első bemutatóján szélsőséges vélemények is elhangzottak, de idővel mindenki támogatását fejezte ki. A koncepció a bazilika használhatóságának érdekében nem félt hozzányúlni az 1870-es években készült berendezésekhez. A tervek szerint a padok, a kihasználatlan szószék és a szentély falába épített színes üvegablakok is kikerülnek az épületből, sőt, új padlóburkolat is készül. A Storno-féle helyreállításnál korábbi értékek, valamint a mennyezet 19. századi festése azonban érintetlen marad. Az eddigi belső térrel szemben az átalakítottban könnyebb lesz rendezvényeket szervezni, és jobban meg fog felelni a mindennapi áhítathoz is. „Körben egyre tisztul és folyton csöndesül, az elkergetett fény mindenre visszaül.” /Radnóti Miklós, Változó táj/ Tökéletesnek mondható tér született a magyar kereszténység kezdeteitől létező közösség számára. Vizuálisan tiszta átláthatóbb és liturgikus működésében helyes a tér. Megmaradt a templom hosszanti, kelet felé nyitott felfelé ívelő dinamikája. A templomtér egyúttal kifejezi a szentségek egységét, annak mintegy húsvéti jelleget adva. Az elmozdított tárgy-elemek vizuális kavalkádját felváltotta az egyértelmű elemekre koncentráló olvasat. A tér hossztengelyét hangsúlyozva központi helyen, a nyugati torony alatt kapott helyet a keresztelőkút. A hívek által

34

használható, lerövidült templomtér padozata a lépcsőkkel magasabban elhelyezkedő plánum felé emelkedik. Keleten a magasra kiemelt cibóriumos oltártér zárja a teret, ahol legerőteljesebb megjelenése a templom mértani közepén álló oltár monolitikus tömbjének van. A keresztkút medencéje, az oltár tömbje és az ambó könyvtartó részének anyaga a légies, hófehér ónix, amely a Teremtés könyvének második fejezete szerint az Édenkert egyik drágaköve volt. Figyelembe vették a 19. században teljes joggal hangsúlyozott szempontot, miszerint a templom a nemzet történelemben kiemelt helyzetű. Teret adtak a közösség számára fontos szentek tiszteletének is. Hagyományosan az altemplomokban vagy a templomban tisztelt szent ereklyéjét vagy magát az alapítót helyezték ide. A bencések itt Tours-i Szent Márton szerzetes-püspöknek, a Bazilika, a monostor és a Magyar Bencés Kongregáció védőszentjének ereklyéi kaptak helyet az oltár alatt. A Bazilikának zarándoktemplom jelleget ad a szentek tiszteletének ez az ősi, a keleti és nyugati egyházban egyaránt élő, és a liturgikus gyakorlatba is jól illeszthető formája. A nyugati kapu és a keleti térfal üvegablakaiba ónix táblák kerültek. A Szent Márton ablakot felváltó hatalmas körablakot lencseszerű csiszolásának köszönhetően a középpont felé egyre markánsabban világítja át a természetes fény .Az egykori solnhofeni kőburkolatot felváltja a süttői mészkőlap padozat. A liturgikus térelemek mellett a olajjal és viasszal kezelt tömör diófából mesteri minimalista illesztésekkel képzett stallumok, padok és mobilia-székek, a sekrestyék térbútorai, a finom absztrakcióval létrehozott gyertyákra emlékeztető gyönyörű álló lámpatestek találhatók a főhajóban a mellékhajókban. E markáns formálással létrehozott elemek pontos arányérzékkel és nemes egyszerűséggel méltó párjai a masszív történeti fal- és


boltozatszerkezeteknek. „Az a reményünk, hogy – elődeink nyomdokain haladva – a templom mostani átalakításával olyan építészeti, spirituális és liturgikus minőség jelenik meg a Bazilikában, amely egyszerre formálja szerzetesi önazonosságunkat, liturgikus gyakorlatukat, segíthet abban, hogy elmélyítsük Istennel és egymással való közösségünket, és az ide látogatóknak szavak nélkül is átad valamit abból, amit élni és elérni szeretnénk.” /Várszegi Asztrik főapát, részlet a felszentelés liturgiájának füzetéből/ A pannonhalmi monostor csaknem egy évtizede zajló komplex turisztikai vonzerő-fejlesztési programjának keretében számos új épület vagy épületrész nőtt ki a domboldalból a főapátság körül, hogy a korábban már említett gondokat orvosolja. A bazilika felújítás volt a sorban az utolsó egyben legkomolyabb építkezés, átalakítás, ami ezt az időszakot méltón koronázta meg. Most azonban vegyük sorra a közel másfél évtizede tartó Márton-hegyet és környékét alapvetően átformáló fejlesztéseket. Pannonhalma ha úgy tetszik bővítette a látogatói kör érdeklődését ugyanis mostanra a kortárs építészet egyik centrumává is vált. „Különböző stílusok és megközelítések, ami összeköti őket, az a minőség” Nagy Tamás szavai az elmúlt 15 év pannonhalmi építkezésekről. Az EU Regionális Fejlesztési Programja, és az Új Magyarország Fejlesztési Terv finanszírozásával 2003-ban impozáns borászat nyitotta a sort. 2004-ben készült el az új fogadóépület és egy erdei út a várköpenyen, ezt követően megújultak a főapátság belső udvarai és elkészült az apátság előtti tér új burkolata. 2009-ben biomassza fűtőmű létesült, 2010-ben pedig új látogatóközpontot /étteremmel, konferenciateremmel, valamint térszín alatti rejtett parkolóval/ adtak át az

apátság melletti dombtetőn. Szintén 2010-ben az apátsági kertekben szabadtéri színielőadásokhoz alkalmas kicsiny amfiteátrumot építettek, az arborétumban labirintust alakítottak ki, a gyógynövénykertben teaházat létesítettek, továbbá zarándokházak és kápolna is épült. A neves magyar építészek és irodák által tervezett épületek a nemzetközi kortárs építészet formanyelvét tükrözik. Tereiket és anyagaikat a letisztultság, a funkcionalitás, a minimalizmus, a környezettel való szimbiózis és a fenntarthatóság jellemzik. A sorozat első épülete még 1997-ből a Diákkápolna volt, amit -ahogy a házak közel felét- Czigány Tamás győri építész tervezett. A megszüntetett régi kápolna helyett a kilencvenes évek közepén egy hálótermet kezdtek el használni erre a célra. Közben az ide látogatók száma egyre csak nőtt, miközben fogadásuk időszakosan, részben vagy egyáltalán nem volt megoldott.

FOGADÓÉPÜLET Alapvetés volt, hogy a turisták a továbbiakban nem hajtanak fel autókkal a világörökség részét képező apátságba, hanem félúton leparkolnak és gyalog teszik meg a hátralevő távolságot. A fogadóépület 2004-re készült el a Budapest Sportarénáról ismert Skardelli György tervei alapján. Az épület a parkolótól délnyugatra, a Főapátság felé vezető út elején helyezkedik el. A földszint fogadja a vendégeket /pénztár, pénzváltó automaták, információs pult/, a föld alatti szinten a WC csoport, ruhatárak, személyzeti helyiségek találhatók, az első emeleten kap helyet a kiállítótér, az ajándék- és emléktárgy-árusítás, a második emeleten pedig az előadótérben vetített képes előadást tekinthetik meg az ide látogatók. Az épület kapcsolata a Főapátsághoz a feladatai ellátásán túl szimbolikus. A két

Pannonhalma,fogadóépület 35


Pannonhalma, látogató központ, Viator étterem

épület mérete és jelentősége jelentősen eltérő, együtt nem is látszanak. Ennek ellenére mégis nagyon fontos az új épület szerepe, hiszen ez az első épített elem, mely kézzelfogható közelségbe kerül a látogatóhoz, mely az ideutazást követően fogadja. A külső megjelenést az időtálló anyagok alkalmazása jellemzi. Kő, fém, üveg. A kő világos színű, mattcsiszolt, kemény mészkő, egységes tömeget sugallva. A belső tér drámai ünnepélyességét a natúr betonfelület jól kihangsúlyozza. Az érkezés után az út felett átívelő gyalogoshíd és erdei út vezet a várköpeny erdején keresztül a főbejárthoz. Ez az út ideális a meditáláshoz, elgondolkodáshoz, felkészüléshez. El is gondolkozik a látogató, hogy milyen hatások fogják vajon érni. Mindenki többé-kevésbé ismeri Pannonhalma történelemben játszott fontos szerepét, egyházi jelentőségét. Az emberekben kérdések merülhetnek fel jogosan. Fent várja egy monostor, egy bazilika történelmi korok stílusainak keveredésével, a bejáratnál pedig egy modern, egyszerű épülethez érkeznek. Hol van itt az összhang? Mi is az összhang? Azonban ha csupán abba gondolunk bele, hogy az ezer esztendőre visszanyúló pusztán építész szemszögből szemügyre vett apátság mikor milyen változásokon esett át, úgy látni fogjuk hogy kell a mai formálódás. Kell az adott kornak megfelelő, elfogadott arculat, ez sajnos vagy nem sajnos de elengedhetetlen, szükség- és időszerű.

LÁTOGATÓKÖZPONT Pannonhalma leginkább reprezentatív új épületegyüttese két országos tervpályázat eredményét tükrözi. Ezek a látogatóközpont és a Viator étterem. ˝Stop viator!˝ vagyis ˝Állj meg, vándor!˝. Ezt az intelmet közvetíti az elnevezés: állj meg, nézz körül, pihenj meg,

36

mélyedj el! „A Pannonhalmi Bencés Főapátság megnyitja kapuit: a vendégszeretetét az örökkévalóság felé, a titkokét egy rövid pillanat erejéig" /Várszegi Asztrik püspök, főapát/ A fogadóépülettel szemben hosszú, vöröses kővel burkolt hasáb nyílik el, két oldalán üvegfallal nyitva a remek panorámára. A Viator étterem a holland-magyar Roeleveld Sikkes munkája volt 2010-ben. A Kosaras-domb korábban legyalult és parkolóvá alakított tetejét visszaépítve az éttermet zöld növényzet veszi körül; a nyitott garázst, illetve az épület konferenciatermet tartalmazó alsó szintjét a domb mélyébe rejtették. A vendéglátótér könnyed hasábja, amelyhez terasz is kapcsolódik, szinte lebeg a domb felett. „Minőségi építészet csak igényes megbízóval jöhet létre.” /Dick Sikkes, az iroda holland vezetője/

ZARÁNDOKHÁZ ÉS ERDEI KÁPOLNA „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: Idegen voltam, és befogadtatok engem. /Mt. 25,35/” /Reg. 53. fej./ A Kosaras dombon elhelyezkedő látogatóközponttól északnyugatra fekvő 3 hektáros terület korábban az Apátság 1900-as évek elején épített gőzmosodájának adott helyet. A csendes, fás-ligetes terület ideális lehetőséget nyújt az Apátságba érkező vendégek – zarándokok, családok, ifjúsági csoportok – fogadására és elszállásolására. „A szerzetességnek része az egyszerűséghez való vonzódás” – ezt Varga Mátyás OSB, az apátság kulturális igazgatója mondta utalva a felépült házak egységes hangnemére, tiszta formavilágára. „ahogy az apátsághoz az elmúlt millennium minden kora a maga legjobbját adta, úgy most sem adhatjuk ennél alább – ez pedig a színvonalas, nemzetközi mércével is értékes kortárs építészetet jelenti.”


„Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd; az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elúszik messzire, lépek s mintha suttogásban járnék, fut macskatalpain a tompa fény, halvány árnyat szűl a vastag árnyék…” /Radnóti Miklós Alkonyi elégia/ A terület erdős-ligetes részében megbújó kápolna az elvonulásnak, a csendes szemlélődésnek és az egyéni imádságnak ad helyet. Alapterülete 20 m2, magassága 9 m. Vízszintes vörösfenyő fagerendákból épül fel, a nyílások rései a máglyarakáshoz hasonló szerkesztésből adódnak. Az egyes elemek keményfa csapokkal kapcsolódnak egymáshoz. A kápolnán nincsen ajtó, nincsen ablak, nincsen benne fűtés és mesterséges világítás. Átfúj rajta a szél, átsüt rajta a nap. Átmeneti tér a természetben. Önmagát fejezi ki ez a puszta építészet. Kicsit méginkább el lehet bújni, de talán nem is ez a legjobb szó, hanem a nyugalom, magány és csend. Ez a hely a Szent Benedekkorabeli barlang megformázása véleményem szerint. Itt teljes mértékben érvényesül az, hogy mi valójában kivel szeretnénk találkozni, miért is jöttünk ide. A Zarándokház önállóan is működni tudó egységei külön épületekben, a helyszín adottságait kihasználva helyezkednek el. A gőzmosoda rossz állagú épületrésze bontásra került, a közösségi helyiségek /étkező, az előadóterem és a kiszolgáló helyiségek/ a felújított, korábban lakóépületként szolgáló szárnyban és a hozzá csatlakozó új épületben kaptak helyet. A szállásépületek a telek déli részének enyhén emelkedő, ligetes területére kerültek. A szállásépületek befogadó képessége 67 fő.

KERT A kertészet, mely ezer szállal kapcsolódik a pannonhalmi bencések mindennapjaihoz, fontos szerepet tölt be a monostor komplexitásában. A középkori bencés monostorban magától értetődő, hagyományos tevékenység volt a gyógyítás. Gyógynövényes kert ápolása, gondozása, hosszú történelmi időkön keresztül lényeges elem volt a „pannóniai Szent Márton” hegyen. Három gyógynövényt; citromfüvet, kakukkfüvet és levendulát ma is termel a Főapátság. Az új építmények fontos, ha nem is annyira feltűnő csoportját képezi az arborétumban létrehozott labirintus, a többnyire a szerzetesek által használt Hospodárkert új szabadtéri színpada, illetve a gyógynövénykertben álló teaház. Mindhárom a Palatium Stúdió építésze, Szilágyi Klára munkája.

BIOMASSZA F T M „A bencés kultúrában az ökogazdálkodásnak messzire nyúló gyökerei vannak. A keresztény ember úgy gondolkodik, hogy a teremtett világ megőrzését kapta feladatul.” /Hortobágyi Cirill OSB, a Pannonhalmi Főapátság perjele/ A megújuló energiaforrások, illetve a biomassza hasznosítása a jövő fenntartható energiaellátásának részét képezik. A biomassza helyi, illetve regionális hasznosítása minden résztvevő számára előnnyel jár, környezetbarát, munkahelyet teremt, vagy őriz meg, növeli a régió értékét. A Pannonhalmi Bencés Főapátság beruházásában megvalósult biomassza fűtőmű a tudatos, jövőbe mutató gondolkozásnak az állomása. Egyszerű, de roppant látványos szerkezetének köszönhetően nem csak a tervezett célokra alkalmas, de az augusztusi Arcus Temporum fesztiválon például

Pannonhalma, erdei kápolna 37


Pannonhalma, biomasszafűtőmű

Pannonhalma, udvar

38

koncertteremként is használható. Az Arborétum délkeleti részén, a mai levendulás és kertészet területén találhatók a Főapátság majorsági épületei. A biomassza fűtőmű a meglevő, szabadonálló épületek mellett, a volt asztalosüzem csarnoképületének helyén épült a majorsági épületegyüttes délnyugati határában. A népi építészetből jól ismert pajta vagy csűr analógiájára tervezett biomassza fűtőmű a mai kor átirata. Nem szándékozik sem több, sem kevesebb lenni, mint ami. Rendkívüli az őszintesége. A szerkezetet nem megmutatni akarta az építész, hanem megmutatja. Egy technológiai, gazdasági épület. Egyszerűsége, anyaghasználata a csűrök építészeti megformálására utal. Az új épület két részre tagolódik. A tároló térre, ahol az erdőgazdálkodásból származó faaprítékot szárítják és tárolják, valamint a földbe süllyesztett gépészeti térre, ahol hőenergiát állítanak elő. A kettő között a napi tároló helyezkedik el, melyből a faapríték a csigasoros adagolón keresztül kerül a biomassza fűtőműbe. Az eltérő funkciókhoz eltérő belmagasságok szükségesek, az épület külső megjelenésénél viszont nincsenek különböző magasságú tömegeket. Ezért a gépészeti technológia padlószintje a föld színe alá került. Ez a megoldás a kazán faaprítékkal történő kiszolgálását is megkönnyíti. A biomassza fűtőmű a látogatók előtt is nyitott. Belépve az épületbe a bemutató galériára érkeznek, amelyről rálátnak a gépészeti rendszerekre. A kazánház terében egy projekciós falfelület van, amelyre a technológiát ismertető filmet vetíthetnek. A jövőbemutató gondolkodásra ad okot, hogy a lapostetős csarnoképület nagy tetőfelületén a későbbiekben napenergiát hasznosító kollektorok is elhelyezhetők. Az épület alapvető építészeti megjelenését a magas nyersbeton lábazat és a felette levő fa lamellarendszer határozza meg.

BORÁSZAT „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor.” /Hamvas Béla, A bor filozófiája/ A Pannonhalmán megtelepedett bencés szerzetesek a korábbi évszázadokban mindig szoros kapcsolatban voltak a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel. Az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték. Az 1900-as évek elején az apátsági birtokméret kb. 100 hektárnyi lehetett Pannonhalma közvetlen környékén, de emellett Somlón és Tokaj-Hegyalján is rendelkezett birtokokkal az Apátság. A II. világháborút követő politikai és társadalmi átrendeződés lehetetlenné tette a több évszázados hagyomány folytatását, mivel a szőlőbirtokok és a pincészet is állami tulajdonba kerültek. 2003-ban felépült a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. A pincészet 50 ha összterületű ültetvényeiről származó szőlő feldolgozására a közel 2000 négyzetméter alapterületű, a monostor tövében épült új pincében és borházban kerül sor. A szőlő feldolgozásához illetve a bor érleléséhez tájba illő, a domborzati viszonyokat jól kihasználó komplexum épült, amely lehetővé teszi, hogy a Pincészetbe látogatók teljes betekintést nyerhessenek a borászati munkába és annak eredményeibe. A pince évente több mint 300.000 palack minőségi bor készítésére alkalmas. A borászat 3000 hl tárolókapacitású. A családbaráttá alakított új szolgáltatásokkal az átutazó-turizmus helyett a hosszú, családi hétvégék egyik legkedveltebb központja lehet a Világörökség részét képező Pannonhalmi Főapátság. „A hely és az ezer év kötelez. A borászat a jövőnek, hosszú távra épül.” /Czigány Tamás/ A Szent Márton hegy délkeleti oldalán fekszik. Bár a borászati technológia az utóbbi évtizedekben sokat változott, a lényeg változatlan. Ez a titok, az átváltozás folyamatának építészeti megfogalmazása, környezetbe való illesztése


terekkel, anyagokkal, fénnyel és sötétséggel történik. Természetes kő található a külső felületeken, nyerstégla a pinceterekben és vasbeton a technológiai terekben. A borászat többi épülethez hasonlóan nyitott, azaz látogatható. Az épület három fő részből áll; a Présházból, a Pincéből és a közöttük lévő kapcsolatot biztosító Kútból. A Présház a lejtőhöz igazodva helyezkedik el, tömege egyszerű, de egyértelmű jel a hegyoldalban. Belső terét - a déli homlokzat kő lamellái által - szűrt fény járja át. Itt történik a szőlő fogadása, bogyózása, az áztató tartályokba, vagy közvetlenül a présbe való juttatása és a must átmeneti tárolása, kezelése. A présház maga 4-szintes épület, különböző szintjein különböző technológiai folyamatok zajlanak. A Pince a borászat lelke, a Borház ahol az évközi munka nagyrésze a bor érlelésétől a palackozásig folyik. A must a Présházból a Kúton keresztül, gravitációs úton, csővezetéken jut az erjesztő-érlelő tartályokba és a hordókba. A helyiségek a hegylábhoz épített, növényzettel fedett támfal építményben valamint a támfalból induló bányászati technikával vájt pincékben kaptak helyet. Ez az elrendezés a hegyoldal látványába történő legkisebb beavatkozás mellett jó belső klímát és gazdaságos üzemeltethetőséget biztosít. A felülről a fény felé megnyitott Kút valójában egy liftház, mely összeköti a présházat a borházzal. 18 m mély alsó része az érlelőpincéhez csatlakozik. Ebben közlekedik a lift, de a pince alsó részébe 102 lépcsőn is lejuthatunk. Falazásához 220 ezer tégla került felhasználásra, a fugák teljes hossza majdnem 10 km. A funkcionális szerep mellett szimbolum is egyben, átmeneti tér és út a hegy mélységeibe. A palackozó-helyiség az épület másik végében helyezkedik el. Itt található egy korszerű berendezés, amely napi 10-12 ezer palack töltésére alkalmas. A palackozást követően néhány borfajta

rögtön címkét kap és kartondobozokba csomagolva készen áll az értékesítésre. A nagytestű fehérborok és a vörösborok a töltést követően visszakerülnek a pincébe, és további 6-12 hónapig a palackban érnek. Erre azért van szükség, hogy a palackozás után a megfelelő palackaromák kialakulhassanak. A borok palackos érlelése mindig fektetett állapotban történik, nehogy a dugó kiszáradásával kedvezőtlen folyamatok induljanak be. Ezt követően cimkét kapnak, és ugyancsak kartondobozokba csomagolva kerülnek a kereskedelmi forgalomba. A rendtől bátor, ugyanakkor kiváló lépés volt, hogy az új irányba való elmozdulás, ami a liturgiát jellemzi, követi egy az épületeken megjelenő arculatváltás. Az arculatváltás pusztán külsőség is lehet, amiről itt is szó van az az 1000 éves Benedek-rendet követve ha nem is annyira magukba fordulva mint a középkorban, de hasonlóan a benedeki Regula szerint élik mindennapjaikat. Próbálják a maguk módján munkával megteremteni az anyagi javakat. És valljuk be őszintén itt már többről is szó van, egyértelműen észrevehető valamilyen „bencés-turizmus”. Természetesen nem a rossz értelemben, hiszen aki ide érkezik csodás és akár isteni élményekkel gazagodhat. Pannonhalma mindenkori hatalma és tekintélye elgondolkodtató. Azt is el lehet mondani, hogy egy épületet ha elemzünk, akkor főleg két vélemény találkozását látjuk megvalósulni. Egyik az építészé, másik a megrendelőé. A kivitelezés pusztán formalitás azonban nem elfelejtendő. A megrendelő-építész kapcsolatára helyezném a hangsúlyt. Nézzük meg, hogy a rend tagjai milyen értékrendet képviseltek a történelem során, de akár ma is. A társadalom egy elit, értelmiségi rétegéről van szó, akik nagy tudással rendelkeznek.

Pannonhalma, borászat, pince 39


Pannonhalma, bejárati kapu

40

Életkörülményeikre pedig nem a pompa vagy a ragyogás a megfelelő jelző, hanem a tiszta, egyszerű, egységes. Most nézzük meg az épületeket… Nem hinném, hogy ezekután bárkiben is kérdés merülne fel akár a tömegformálás, akár a használt anyagok tekintetében. Minden egyértelmű, világos és konkrét. Ugyanakkor saját korunk legigényesebb nyelvén szólnak hozzá épített és természeti környezetükhöz. Egy-egy épület önmagában is szép, de együtt mégha érzékien, gyengéden avatkozik is bele a tájba, erőt és határozott magabiztosságott sugall. Ennek metaforája maga a szerzetes és a szereztesekből álló rendi közösség. Van abban valami szép és előremutató, ahogy az elmúlt években a házaknak sikerült szinte minden esetben csendesen megszólalniuk, és egy-egy apró és finom jellé válniuk. Az épület akárcsak a szerzetesek és természetes környezetük kapcsolata szimbiózis. Az épületek csupán eszközök, különféle terek helyei. Szent Benedek aki nem riad vissza, hogy például a zsoltárok beosztását a közös imádságon a legapróbb részletességgel meghatározza, magára az épületre és annak elrendezésére vonatkozóan nemigen ad konkrét előírásokat. Tudjuk, hogy vannak műhelyek, van ebédlő, konyha, hálóterem és van imaterem. Ugyanakkor mintha ezeknek a tereknek a felosztása egyértelműen funkciók szerint történne. Ezt támasztja alá a Regula akkor is, amikor külön kitér arra, hogy „Az imaterem az legyen, aminek a neve mondja. Ott mást ne csináljanak és ne is tartsanak.” /Regula 52. fej./ Itt természetesen már van némi ellentmondás a mai templom terének használásában. Az építészeti koncepció lényegi pontja között szerepelt a többfunkcióság, például, hogy koncerteket is tudjanak itt tartani. A kolostorok történelmi kultúrmissziós tevékenysége nyilvánul meg abban, ahogy Pannonhalmán felkarolják a nálunk igencsak

piacképtelen kortárs kultúrát. Azt lehet mondani, hogy a pannonhalmi bencések ezt felismerték, és az elmúlt tizenöt év fejlesztései ennek a felismerésnek a külsődleges vonzatai. A borászat, az étterem, a turisztikai infrastruktúra anyagi hátteret biztosítanak a rend hagyományosan vállalt feladataihoz, mint például az oktatás, a jövő építése. A termékek és szolgáltatások európai színvonalat képviselnek, de mindenre rányomja a bélyegét a befelé fordulás és a kitárulkozás között feszülő, nehezen feloldható ellentét. Vajon meg kell-e nyitni ilyen mértékben a rend kapuit a közönség számára, vagy jobb lenne kevésbé kitárulkozni? Mennyire működhet egy kolostor világi kultúrközpontként? A kérdések jogosak, azonban válaszuk sürgető. Az egyháznak, és ezen belül a bencés rendnek is változnia, formálódnia kellett és kell folyamatosan. Jelen esetben modernizálódni, nyitni az erre fogékonyak felé. Márpedig Magyarország keresztény, hívő nemzet, aminek a gyökerei Szent István, sőt előbb már Géza és Taksony idejéből valók. A történelmi országban mindig jelen voltak a papok. Akkor úgy, ma így. De ez nem változtat azon, hogy mit képviselnek, mi a hitük, és mi a társadalomban betöltött szerepük. A bencés szerzeteseknek a nevelésben van kiemelkedő feladatuk. A lélek építésén kívül a jövőt kell építeniük. Oktatási filozófiájukban minden visszaköszön ami az egész rendet jellemzi. Kitartásra sarkallnak, és megpróbáltatásoknak teszik ki a gyermekeket, amik megoldásában nem ők a segítők, hanem az Isten. Ők maguk csupán a közvetítők. Megtanítanak tanulni, hittel élni. Mindnekiben elrejtik a bencés szellemiség csíráját, amit vagy hagyunk elveszni, vagy tápláljuk. Ha az utóbbi történik, akkor volt értelme bencés diáknak lenni. Azt gondolom, amihez a szerzetesek értenek azt művelniük kell. Legyen ez akár a lélek, akár a föld


művelése. Példaként megemlíteném Dom Pierre Pérignon bencés szerzetest és pincemestert, aki a 17. században született és a ma méltán híres pezsgő névadója. Nevéhez különböző mítoszok és legendák fűzhetők a pezsgőkészítés kapcsán, de tény, hogy jelentős mértékben hozzájárult a Champagne kultúra kialakításához. Egy ilyen újabb világraszóló siker éppen a mi hazánkban a bor- és szőlő hazájában miért ne ismétlődhetne meg? És ha ez megtörténne, az baj lenne? Összeegyeztethető a vallással ez az elhivatottság? Ezekre a kérdésekre az idő, és a történelem fog választ adni, mint ahogy eddig is tette. Minden korban megvoltak az egyház bírálói és támadói, mégis ők azok, akik a legnagyobb elnyomás mellett is kitartottak krisztusi hitükben. Elmondható, hogy ami az oktatás, de most már az építészet terén folyik, az /újra/ európai színvonalat képvisel és méltán példaértékű. A végszó legyen a minden nap, tanítás előtti közös imádság.

Mennyei Atyánk, Te bennünket a magad képére alkottál. Irányítsd és szenteld meg erőfeszítéseinket, hogy minden tehetségünket kifejlesszük, és műveidben munkatársaid lehessünk. Krisztus, a mi Urunk által. Amen. Laudetur Jesus Christus!

BENCÉS MONOSTOROK

ALMÁD A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében /mai Veszprém megyében/, Monostorapáti határában az Eger-patak völgye felett, a Boncos-tető északi lejtőjén ma is látható a Szűz Mária tiszteletére alapított monostor néhány falmaradványa. 1117-ben Atyusz /Ogiuz/ főúr alapította, 1121-re felépült és a veszprémi püspök szentelte fel. Az alapítólevél nem szól szerzetesekről, de több oklevél igazolja, hogy a bencéseké volt. A monostor alapítólevele Zsigmond király 1420-as átiratában teljes szövegével fennmaradt. Halála után Atyusz az örökség reá eső felét /Almád, Verestó, Zakabér, Süly, Balatonkövesd stb./ valóban a monostornak adta. Ezenfelül saját birtokaiból is adományozott. A birtokokon bőven volt szántóföld, rét, legelő, erdő, malmok, halastavak, nagyszámú szántó-vető és szőlőművelő szolganép, és ipart űzők. Jelentős állatállományt is kapott a monostor: több száz ökröt, lovat, sertést, birkát. Templomi felszereléssel is bőven ellátta a monostort az alapító. Többek között adott 10 kazulát, 5 dalmatikát, 11 stólát, 15 palástot /cappát/, 20 oltárterítőt, 7 zászlót, 6 kelyhet, köztük egyet aranyból, 1 ezüst tömjénezőt. A pápai tizedszedés alapján 1333-ban az apátság évi jövedelme mindössze már csak 7 márka körül lehetett. 1441-ben Berky Flóris szigligeti várnagy egyházi és világi társaival együtt rátámadt az apátságra, feltörte kapuit, Pál apátot elfogta és erőszakkal Berky Jób esztergomi egyházmegyei papot tette helyébe. Pál 41


apátot arra kényszerítették, hogy adja át az apátság iratait, élelmiszereit, köztük élő és sózott halakat. Elrabolták az apátság könyveit, aranyát, ezüstjét és gazdaságát kifosztva tönkretették. I. Ferdinánd király, mivel a monostor több év óta üresen állt, 1548-ban javait eladományozta. Az apát és a konvent oklevéladó tevékenysége 1249 és 1352 között igazolható. Az 1121-i alapítólevél szerint Szigligeten négy házanépet kapott az apátság, amelyeknek emberei kötelesek az apátság építéséhez követ fejteni és habarcsot készíteni. Debenteffodere lapides et parare cementa ad qualibet opera monasterii. A monostor épületének maradványait 1-2 méteres törmelék borítja. E felett csak egy 4-5 m-es falcsonk emelkedik ki. Mivel az alaprajz nem ismert, a falcsonkról sem állapítható meg, hogy a monostor melyik részéhez tartozott. A fal anyaga bazaltkő, kevés téglával. Péter győri püspök, valamint a pécsváradi és a bakonybéli apát pecsétjével megerősített oklevél

Bakonybél,bencés monostor 42

ALMÁSMONOSTOR Az erdélyi egyházmegyében, Bihar vármegyében, az Almás patak völgyében, Váralmás /ma Almaşu Romániában/ közelében állt a monostor. Védőszentje ismeretlen. 1238. február 11-én IX. Gergely pápa okleveléből értesülünk az almási monostor sorsáról, mely egyértelműen bencésnek írja. Bencés apátja és konventje a pápához fordult védelemért, mert az erdélyi László comes ellenségesen rájuk tört és elűzte őket. A monostor legkésőbb a tatárjáráskor teljesen elnéptelenedett. Almás falut IV. Béla 1249-ben Pál országbírónak adta. A század végén még egyszer feltűnik mint helynév; Almasmunustura. Bunyitay Vince a környékbeli falvakban az egykori apátságból származó, számos kőfaragványt említ: több helyen mérműves töredéket, Váralmáson oszlopfőt,

Középlakon toronyablakból való oszlopot, Farnoson két hatalmas oszlopfőt és egy oroszlánszobrot. Középlakon a református templom mellett ma is látható egy nagy méretű kockaoszlopfő és lábazat, valamint a falu egyik udvarában további oszloplábazat.

BABÓCSA A veszprémi egyházmegyében, Somogy vármegyében Babócsán állt a Szent Miklós tiszteletére alapított apátság. Babócsa a Tibold nemzetség Babócsaiágának birtoka volt már 1231-ben. Így bizonyos, hogy az alapítók is közülük kerültek ki, de erről feljegyzés nem maradt. 1478-ban Garáb és Béla bencés monostorokkal egyesítve találjuk. Babócsa várát 1450-től említik, a monostor valószínűleg annak közelében állott, 1554-ben török kézre került. 1544-ben az apátságnak 21 adózó portája volt Babócsán és környékén. Miután 1543-ban Szulejmán elfoglalta Siklóst és Pécset, Babócsán sem lehettek tovább a szerzetesek biztonságban.

BAKONYBÉL A veszprémi egyházmegyében, Veszprém vármegyében, a Bakonyban a Gerence patak partján állt a Szent Móric vértanúról nevezett monostor. Alapítása Szent István király uralkodásához fűződik, 1030 és 1038 között kezdődhetett. Szent István király nagyobb legendája, amit a 11. század végén írtak, így emlékezik meg az alapításról: "Günter ...szerzetes és remete... csehek földjéről többször eljött... Isten szolgájának intésére alapította meg az istenfélő király a Bélnek /Bela/ nevezett monostort, s minden jóval gazdagította. Itt kezdte elmélkedő életét a Velencéből jött Gellért szerzetes..." Az 1037-re keltezett, István királynak


tulajdonított oklevél teljes egészében hamis. Nincs olyan részlete, amelyet hiteles alapítólevélből vehettek volna. 1230-ban IX. Gergely pápa a monostort királyoktól és hercegektől, különösen pedig István királytól kapott kiváltságokban megerősítette. A monostor javainak összeírását József apát rendelte el a királyi udvar főembereinek tanácsára, László király uralkodása alatt 1086-ban, és a király pecsétjével hitelesítette. A jegyzék törzsrésze 7 falut és további 5 birtokot sorol fel és határol körül. Első helyen áll Koppány, a második helyen Kajár /ma Balatonfőkajár/. A törzsrész második fele név szerint elsorolja az apátság népeit. Ez az összeírás kiépített és sokoldalú gazdálkodásra vall, aminek alapján feltételezhető, hogy a monostort már fennálló és működő királyi vagy királynéi udvarhelyen alapította István király. IX. Gergely pápa 1230-ban Religiosam vitam kezdetű bullájával oltalmába vette Szent Móricnak a Bakony-erdőben fekvő monostorát, felsorolva az apátsághoz tartozó kápolnákat. 1512-ben Bakonybél is csatlakozott a királyi alapítású bencés apátságok uniójához. A mohácsi vereség és a kettős királyválasztás után Bakonybélt is elérte az országos fejetlenség. A bakonybéli apátság levéltára valószínűleg 1548 körül került Pannonhalmára. Bakonybél azon kevés magyar apátság közé tartozik, amelynek levéltára megmaradt. Jövedelmét 1400-ban 264 forintra, tehát 66 márkára becsülték. 1534 és 1539 között a török veszedelem idejében a monostort erődítménnyé alakították. 1548 után teljesen elnéptelenedett. 1750-es években építettek új kolostort és templomot barokk stílusban a régi helyén, miközben a régi maradványok teljesen eltűntek. A kolostort 1950-ben megszűntették, majd szociális otthonként működik. 1994-ben kapták vissza a bencések. 5,7 ha-os parkja védett arborétum.

BÁTA A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében, a Báta község feletti teraszon, a mai Hunyadi emléktemplom helyén állt a Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt monostor. 14. századi oklevelek tanúsága szerint I. Szent László király alapítása. IV. Jenő pápa 1434-ben Zsigmond császár kérésére a bátai monostorban, ahová a nép Krisztusnak az oltáriszentségben megjelenő vére és a szentek számos ereklyéje látására csodálatos nagy számban tódul, a látogatóknak, akik a szent vért és az ereklyéket tisztelettel meg akarják tekinteni és őszinte bűnbánatot tartanak 10 évi búcsút engedélyezett. 1512-ben a nyolc királyi alapítású bencés apátság egyike Báta volt, uniója Tolnai Máté pannonhalmi apát fáradozásának nyomán. 1529-ben a törökök Bátát részben felégették. 1539-ben ismét megrohanták, elpusztították és környékéről, 10.000 embert elkergettek. Az apátság nem éledt fel többé. 1743-ban a monostor köveit a falu plébániatemplomába építették be. Az apátsági templom hossza 36,5 m, poligonális szentélyzáródású. A konventház a templom északi oldalához csatlakozott. 1938-39-ben építették fel a Hunyadi emléktemplomot a monostor színhelyén.

A bélai templom rekonstruált alaprajza /Horvat Z. 1979/

BÉLA A zágrábi egyházmegyében, Kőrös vármegyében, Daruvártól délkeletre állott a Szent Margit szűzről nevezett bélai perjelség, majd apátság. Ma Bijela Horvátországban. Alapításáról nem maradt feljegyzés. Eredetileg a garábi apátság majorja, grangiája volt néhány szerzetessel és idővel perjelséggé alakult. 1513-

E. Kramberg: A bélai templom romja 1878 /Horvat Z. 1979/

43


ban Tolnai Máté pannonhalmi apát, hogy növelje az unióra lépett és az általa összetartott apátságok számát, óriási áldozattal arra vállalkozott, hogy Bélát visszaszerzi a rendnek. Máté apát mintegy újraalapította a monostort. A monostor romjainak központjában a 19. században még monumentális, gótikus templom maradványai álltak, amelynek belső falain alakos falfestmények nyomai voltak láthatók. A monostort lőrésekkel ellátott falak vették körül.

BERZÉTE A pécsi egyházmegye Dráván túli részében, Valkó vármegyében, Vukovártól nyugatra, a mai Nuštar /Horvátország/ helyén állott a Szentlélekről nevezett monostor. Alapítási körülményei ismeretlenek. Zsigmond király 1427-i levele bencés monostornak írja. 1422-ben a Garaiak a valamikor gonoszok által lerontott és birtokaitól megfosztott monostort újjáépítették és szerzetesekkel benépesítették. 1427-ben a castellum, amely valószínűleg a monostort is magába foglalta, Dabasi Péteré volt, 1485-ben pedig a királyé. További sorsa ismeretlen. Épülete a török időkben is épen maradt. Kéttornyú pompás templomát 1729-ben Coseau földesúr földig lebontatta. Anyagából a helységtől délre kúriája mellett kápolnát és tehénistállót építtetett.

BIZERE A csanádi egyházmegyében, Arad vármegyében Szépfalu /Sződi, Schöndorf, ma Frumušeni Romániában/ határában, a községtől északkeletre, a Maros holtága által határolt szigeten még látható a Boldogságos Szűz 44

tiszteletére téglából épült monostor csekély maradványa. Alapítási körülményei és kegyurasága ismeretlenek. 1342 előtt Szigfrid garamszentbenedeki apát szerezte vissza a bencés rendnek. 1423-ban pápai oklevél szerint Szent Benedek rendjéhez tartozott. 1241ben a tatárok minden képzeletet felülmúlva elpusztították Csanádot és messze környékét. Maradványait többen tévesen Glogovácon, az egykori óaradi prépostság színhelyén vélték megtalálni

BULCS „Bulcs, oláh falu, Krassó vármegyében, a Maros mellett, Facsethez 3 órányira; 337 katholikus, 87 óhitű lakossal, katholikus parochiával templommal az ide való oláh nyelven beszélő katolikusok mint ritkaság említést érdemlenek. Van itt egy régi apátúrság romhelye. Gyümölcsben, fában bővelkedik. Földesura a kamara.” /Fényes Elek/ A csanádi egyházmegyében, Arad vármegyében, a Maros bal partján, Bulcs /ma Bulci Romániában/ község északnyugati szélén ma is láthatók a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt apátság romjai. Alapítási körülményei, kegyurai ismeretlenek. 1225-ből maradt ránk a monostor legrégibb emléke. Az apátság romjai között 1807-ben találtak egy ép harangot. 1870-ig a bulcsi római katolikus templomban, majd 1877-ig a temesvári szeminárium tornyában függött, azután a Nemzeti Múzeumban helyezték el. A 235 kg-os harangot 1468-ban Szent Mihály tiszteletére öntötték, felirata: In Gr. mgr. Michael A.D.MCCCCLXVIII. Dominicus abbas.


CSANÁD A csanádi egyházmegyében, Csanád vármegyében, a Maros bal partján Csanádon /később: Németcsanád, ma Cenad Romániában/ a Keresztelő Szent Jánosról nevezett székesegyház szomszédságában állott a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt monostor, amit 1333-tól időnként Szent Gellértről is neveztek. 1035 körül Szent Gellért csanádi püspök alapította, majd felépítette a Szent György székesegyházat a Maros partján, és saját temetkezési helyéül a Boldogságos Szűz monostorát a Keresztelő Szent János-templom szomszédságában. 1046-ban vértanúságot szenvedett. A szent sírjánál sok csoda történt. 1361-ben I. Károly özvegye, Erzsébet királyné gyógyulásáért hálából kibővítette a monostort és kelyhekkel gazdagította, az ereklyéket ezüst és arany koporsóba helyezte. 1493-ban VI. Sándor pápa az elnéptelenedett bencés monostort és a templomot a ferenceseknek adta.

CSATÁR A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében, Zalaegerszeg déli szomszédségában, Csatár község mai plébániatemploma helyén állt a Szent Péter apostol tiszteletére alapított monostor. Márton comes 1141-46 táján alapította feleségével, Magdolnával együtt. Márton bizonyosan a Gutkeled családhoz, nemzetséghez tartozott, mert később a monostor kegyurai egyértelműen a nemzetség tagjai voltak, és a nemzetség birtokai ugyanazon a tájakon feküdtek, ahol az alapító a monostornak földeket adott. Szőlőket, halastavat, 200 lovat, 200 ökröt, 200 sertést, 1500 birkát is kapott a monostor pásztorokkal együtt, továbbá 2 ezüst serleget. Márton felesége, Magdolna is gyarapította a monostor

javai. A birtokokhoz szolgákat is adott, továbbá díszes templomi ruhákat, 160 juhot, 15 lovat, 10 méhkast. Szent Péter, Szent Kereszt és Szűz Mária tiszteletére állítottak oltárt a templomban, az utóbbiban többek között Szent István király ereklyéivel. Bánffy Boldizsár 1541 előtt erőddé alakította a monostort, 1541-ben Nádasdy Tamás, 1550 körül Zrínyi Miklós foglalta el. A konvent hitele shelyi szolgálatát 1250, 1274, 1325, 1335, 1386 évekből oklevelek bizonyítják.

DOMBÓ A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, a mai Rakovac /Szerbia/ község mellett, a Dunától kb. 1 km-re Gradina nevű helyen láthatók a Szent Györgyről nevezett apátság maradványai. Alapítási körülményei és kegyurai ismeretlenek. A romok között talált palmettás díszítésű faragott kövek korai alapításra utalnak. Első említésekor, 1237-ben birtoka határos a néhány évvel korábban alapított péterváradi ciszterci apátság birtokával. Az apátság jó gazdálkodását mutatatja évi jövedelme ami legkevesebb 150 márka lehetett. A törökök becsapásai miatt a 15. század második felében a monostor élete egyre veszélyeztetettebb lett. Valamikor 1467 és 1473 között a szerémi püspök kapta meg, miközben várrá alakították át. Az apátság maradványait 1963-ban kezdték feltárni amit addig római maradványoknak véltek. Egy román kori háromhajós, félkörös záródású templom és egy arra épített 32 m hosszú, gótikus, poligonális záródású templom maradványai kerültek felszínre. A kolostor helye nem állapítható meg. Az ásatások folyamán igen gazdag palmettás faragott kő, használati tárgy, bizánci jellegű bronz ikonok kerültek elő. A PÁL

Pál csatári apát és a konvent oklevele a konvent pecsétjével, 1317. november 10.

Dombó, a déli torony maradványa északkelet felől

45


közelben állott a Mindenszentek tiszteletére szentelt plébániatemplom, amely 1334 körül már fennállt. A 15. század közepén erődítménnyé alakították. A törökök már a 15. században is támadták, ekkor sérülhetett meg a templom északi tornya és nyugati homlokzata. 1526-ban Pétervárad bevétele után Dombót is bevették az Eszék és Mohács felé vonuló törökök. A várat és valószínűleg benne az apátság maradványait is 1702 tavaszán rombolták le. Dombó, az apátsági templom feltárási alaprajza /Nagy S. 1985/

A dömölki templomrom délnyugat felől

DÖMÖLK A győri egyházmegyében, Vas vármegyében, a Ság-hegy közelében, Celldömölk Ny-i szélén ma is láthatók a Szűz Mária tiszteletére szentelt monostor csekély maradványai. Alapítási körülményei ismeretlenek. Az oklevelekben 1252-ben tűnik fel először az apátság. Ekkor Tamás fia Márton és Merse fiai: Gergely és Fábián a kegyurak. A konvent hiteleshelyi működését az 1332 és 1356 közötti évekből 20 oklevél bizonyítja. Az egyhajós, 16 m hosszú templom nyugati toronnyal bazalt kövekből épült. A ma is fennálló poligonális záródású gótikus szentély alatt régebbi félköríves apszis alapjait találták, amely a hajó falaival egyidős és valószínűleg a 12. században épült. A szentély öt fülkéjében Rómer Flóris 1874-ben falfestményeket látott.

EPERJES A dömölki templomrom alaprajza /Budapest, OMvH Tervtár/ 46

A csanádi egyházmegyében, Arad vármegyében, a Maros bal partján, Lippa és Bulcs között a mai Kelmák /Chelmac Romániában/ községtől északra található romok jelölik az apátság színhelyét. Védőszentjét nem

ismerjük. Alapítási körülményei ismeretlenek. Apátja 1230 körül Pannonhalmán a pécsváradi apáttal együtt pecsétjével hitelesítette a küszéni monostor alapítólevelének átiratát. Ennek alapján a bencés apátságok közé sorolható. A tatárjárás után többé nem említették.

ERCSI A veszprémi egyházmegyében, Fejér vármegyében, Ercsivel szemben a Duna bal parti szigetén, amely most már egybenőtt a Csepel-szigettel, Szent Miklós tiszteletére monostor állott. Tamás nádor 1185-1186 körül alapította. 1238-ban pápai oklevél bencés monostornak írja. Tamás nádort a kolostor sekrestyéjében temették el. A pápa 1253-i oklevele szerint a monostor a tatárjáráskor annyira elpusztult, hogy a karthauziak nem tudták helyreállítani. Báncsa István esztergomi érsek ezért a toplicai ciszterci szerzeteseknek adta.

FÖLDVÁR A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében a dunaföldvári várdombon az Öregtorony és a mai plébániatemplom között kereshető a Szent Péter apostol tiszteletére alapított apátság helyszíne. Alapítási körülményei ismeretlenek. Az esztergomi érsek alá tartozó királyi egyház volt, és az 1199-i pápai oklevél alapján valószínű, hogy II. Béla /1131-1141/ alapította. Miután 1490. július 4-én Báthori István erdélyi vajda, és Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány seregei Szék /Cikádor/ mellett szétverték Corvin János herceg híveit, seregükből néhány paraszt a földvári apátságot fosztogatta. György dalmát származású apát, a pilisi


apátságból elűzött szerzetes, véres bosszút állt a parasztokon, majd bűnét eltitkolva Raguzába ment, és 1493-ban Trebinje püspöke lett. 1526-ban a mohácsi csata után a Budára vonuló törökök bizonyára ezt az apátságot is feldúlták, és megszűnt a szerzetesélet.

FRANKAVILLA Frankavilla a kalocsai és a pécsi egyházmegye határán feküdt, ezért hol a Kalocsához tartozó szerémi főesperességben, hol a Pécshez tartozó marchiai főesperességben tűnik fel. Később Szerém vármegyéhez számították. A városban vagy a város mellett állt a Sancta Crux vagy Keresztúr templom és monostor, amelynek pontos helyszíne ismeretlen. A Bouillon Gottfried által vezetett első keresztes had Magyarországon áthaladva 1096. június 24. táján három napra ott pihent meg. 1162 körül a Milánóból elmenekült polgárok egy része a magyar király jóvoltából Frankavillában telepedett le, és a várost újjáépítette. Néhány említésen túl nyilván a török veszedelem miatt teljesen nyoma veszik. Birtokairól nem tudunk, és apátjai közül is csak a már említett Jánosnak neve maradt fenn 1366-ból.

GARÁB A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, Banostortól délre, a mai Grabovo /Szerbia/ helyén vélik az egykori Szent Margit szűzről és vértanúról nevezett apátság helyét. Alapítási körülményei ismeretlenek. 1234-ben, amikor először említi oklevél, a Tibold-nembeli Bodor fiai a kegyurak, akiknek birtokai az 1231-ben történt osztozkodáskor Somogyban voltak. Az oklevelek többször igazolják,

hogy a bencésekhez tartozott. A monostor helye nincs megnyugtatóan tisztázva. 1478-ban Babócsával együtt mind a három monostornak közös apátja volt Paksi Euszták személyében. Érdeme, hogy monostorai részére megszerezte a pápától a páduai Szent Jusztina bencés kongregáció kiváltságait.

GARAMSZENTBENEDEK Az esztergomi egyházmegyében, Bars vármegyében, Garamszentbenedeken /ma Hronský Beňadik Szlovákiában/ a Garam folyó jobb partja felett ma is áll a Szent Benedek tiszteletére szentelt egykori monostor temploma és épülete. I. Géza király 1075-ben kiállított birtokösszeíró oklevele szerint ő maga a monostor alapítója. Az oklevél részletesen felsorolja az apátság Bars, Esztergom, Nógrád, Komárom, Heves, Csongrád, Szolnok, Torda, Békés, Szabolcs vármegyékben fekvő birtokait és jövedelmeit. A birtokok zöme mégis az apátság körül és elszórva Bars vármegye nyugati részén feküdt. III. Ince pápa 1209-ben Religiosam vitam kezdetű bullájával oltalmába vette a monostort, birtokait felsorolva azokban megerősítette. A rendi káptalant 1356-ban Garamszentbenedeken tartották. 1435. szeptember 29. táján a husziták, 1442-ben a közeli bányavárosok bányászai támadtak az apátságra és felgyújtották. Valószínűleg a tetők égtek le, de bevenni nem tudták, mert gyilkolásról, fosztogatásról nem írtak. Újabb támadásoktól tartva erőddé alakították az épületeket. 1452-ben már claustrum fortificatum-ként említették. Az apát bevallása szerint 80 márka volt az apátság évi jövedelme, és így a leggazdagabb bencés apátságok közé tartozott az országban. Levéltára megmaradt és ma is az esztergomi káptalan házi levéltárában található. A konvent 1232-től folytatott

Garamszentbenedek északkelet felől

Garamszentbenedek, templombelső kelet felől

47


A garamszentbenedeki templom és a hozzácsatlakozó épületrészek alaprajza /Knauz 1890/

48

hiteleshelyi tevékenységet. Garamszentbenedek művészettörténeti jelentősége egy új templomtípus, a nyugati toronypárral ellátott, háromapszisos bazilika magyarországi meghonosodása miatt fontos. Ez a régebbi szakirodalomba mint „bencés” templomtípusként vonult be Gerevich Tibor nyomán. Észak-Itáliából eredeztetett formának iskolateremtő, rendi építészeti mozgalom, „bencés műhely” keretében való kifejtése Dercsényi Dezső nevéhez fűződik. A bazilikális hosszházhoz kapcsolt kéttornyos homlokzat a templom nyugati nézetének monumentális hangsúlyozása ugyanakkor a lombard területtől távoli, északi kapcsolatot is feltételez. A forma lényegesen nagyobb méretű változata Somogyváron épült a 11. század végétől. A Géza idejében épült templom háromhajós román bazilika volt nyugati toronypárral és félkörös apszisokkal, melynek belső teljes hossza közel 32 méter, szélessége 14,5 méter. A főhajó és az oldalhajók szélességi aránya megközelítőleg 2,2:1 volt. A hajók egyenes falszakaszokkal és félkörívű apszisokkal záródtak. A hajók között öt pár négyzetes pillér állt, nyugaton az oldalfalak síkjából kissé kiugró toronypár. A monostor felújítását 1405 körül kezdték, amint az a pápa 1405. november 2-án kiadott búcsúengedélyéből következik. A husziták és a bányászok támadásai után a templomot ismét helyre kellett állítani. A főoltár ereklyéi mellett talált feljegyzés szerint Turoni Mihály milkói püspök, esztergomi érseki helynök szentelte fel a helyreállított templomot 1483. július 11-én, Szent Benedek translatiójának ünnepén. 1881-1885-ben az igen rossz állapotú épületegyüttest Knauz Nándor esztergomi kanonok irányításával. Storno Ferenc és Kálmán tervei alapján gótikus stílusban újjáépítették. A korai román bazilika helyén ma is álló templom háromhajós,

csarnokrendszerű. Nyugati végén két torony emelkedik. Jelentősebb változást a nyugati homlokzatot elfedő, 1617. századi épületek eltávolítása és az 1881-ben leégett barokk toronysisakok helyett kialakított toronyfedés idézett elő. A nyugati kapu fiáléi, konzoljai és szoborbaldachinjai középkoriak, eredetiek a szemöldökgerendát díszítő prófétafejek, és a szemöldökgyámokra faragott, festésmaradványokat őrző evangélistaszimbólumok, valamint az ívek szőlőindái és oroszlánfigurái. A hajók négysüveges boltozatait három pillérpár hordozza, közülük a megerősített nyugati pillérek tartják a templom teljes szélességét áthidaló karzatot és a fölöttük emelkedő két torony terhét. A nyolcszögű pillérek négy irányban háromnegyedoszlopokkal bővülnek. Az oldalfalakon magas, mérműves ablakok nyílnak. A falpilléreket leveles fejezetek koszorúzzák. A két, egymástól is eltérő szélességű mellékhajó a főhajóhoz viszonyítva szokatlanul keskeny. Az egész tér azonban az azonos boltozatmagassággal egybekapcsolt hajók, a tágas árkádívek és karcsú pillérek, általában a kiegyensúlyozott térarány miatt a korai gótikus terek nagyszabású tágasságának érzetét kelti. A belmagassággal a hosszház szélessége megközelítőleg azonos méretű. Mindhárom hajó válaszfallal elkülönített, kétszakaszos szentéllyel zárul. Az ablakrendszer kétszintes, megosztott, lőrésszerű. Építészetileg egyedi az azonos számú boltszakaszból álló, fallal elkülönített, párhuzamos kápolnaterek megoldása.

HAHÓT A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében, Pölöske és Pölöskefő között, a mai hahóti plébániatemplom helyén állott egy monostor Szent


Margit vértanú tiszteletére. Alapítója 1220 táján a Hahótnembeli Arnold, Buzád fia volt. 1320-tól vagy már előbb is Somogyvár alá tartozott. 1508-ban bencés apátok vizitálták. Csak egyetlen apát neve maradt fenn, Máté, 1508-ból. A monostornak van két szőlője, 2 ökre, 2 lova. A templom részére van 3 misekönyv és 3 jobb miseruha, 5 használtabb, 5 ezüst és 2 réz kehely, 1 ereklyetartó 39 rekeszben, szentek ereklyéjével. 1690-ben romos templomot jegyeztek fel Hahóton. A mai plébániatemplomban középkori részlet eddig nem került elő, de a templomtól délre az 1990-es években föld alatti falmaradványokba ütköztek. Ugyanitt gótikus nyíláskerethez tartozó kőfaragványt is találtak. Valószínűleg síremlék, amelyet a barokk templom északi hajófalába építettek be.

ITTEB A csanádi egyházmegyében, Keve vármegyében, Nagybecskerektől északkeletre Ittebe község /ma Srpski Itebej Szerbia/ helyén létezett egy apátság, amelynek védőszentjét sem ismerjük. Alapítása ismeretlen. A csanádi püspöknek 1219-ben adott jelentése szerint a „fekete szerzetesek rendjéhez”, vagyis a bencésekhez tartozott. Az apát és szerzetesei a szerzetesi fegyelmet elvetve, többek között kelyheket, kereszteket és szent edényeket használtak fel, hogy templomukban hamis pénzt verjenek. Azután félve a megtorlástól, amit csak tudtak, elosztották maguk között és eltűntek. A templom elhagyatva és javaitól megfosztva állott. A magyar király kérte a pápát, hogy hagyja jóvá a püspök intézkedését Ittebe felől és a pápa kérésüknek engedve megerősítette a társaskáptalan alapítását. 1241-ben a tatárjárás a prépostságot elsöpörte.

IVÁN A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében Csánki Dezső szerint Bonyhád vidékén állt a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt apátság. Alapítási körülményei ismeretlenek. Évi jövedelme mindössze 5 márka lehetett. 1467-ben Baroci Pál pécsi várnagy, mint az apátság kegyura megjelent az apátságban, és közjegyző előtt vádolta Vince apátot, aki egyúttal a szekszárdi apátság custosa is volt, mert elidegenítette a monostor javait, ingóságait, könyveit. Korábban a Morgai család tagjai voltak a kegyurak, akik 1507-ben II. Ulászlótól új adományként ismét megkapták a kegyuraságot. Az apátság színhelyét és a Czinár Mór által emlegetett maradványait mindeddig a régészeknek sem sikerült megtalálniuk.

JÁK A győri egyházmegyében, Vas vármegyében, Szombathelytől délre állott a Szent György tiszteletére emelt monostor. 1223 táján a Ják-nembeli „nagy” Márton comes alapította. Utódai közül kerültek ki a monostor kegyurai. A monostort 1256. április 24-én Omodé győri püspök szentelte fel Favus pannonhalmi apát jelenlétében. 1331-ben, egy hamis oklevél szerint, hatalmaskodók felgyújtották az apátságot, és oklevelei ekkor mind megsemmisültek. 1532-ben a Bécs felé felvonuló törökök miatt megszűnt a szerzetesi élet benne. Birtokai Vas megyében Ják, Ravazd, Lovászad, /Magyar-/ Keresztes falvakban feküdtek. 1553-ban ezeken a helyeken 21 adózó portáját írták össze. Építéstörténetének, belföldi és külső kapcsolatainak bonyolult viszonylata kimutatható. Itt a feltételezett és kimutatott tervváltozások sora arra való,

Ják, az apátsági templom nyugati homlokzata a Szent Jakab kápolnával és belső tere

49


hogy megalapozza a több mint harminc éves építésmenet feltevését, benne „Bamberg előtti”, "bambergi" fázisokkal és "dunántúli provincializmussal". Ugyanakkor az a megállapítás, amely a bambergi kapcsolatokat Jákon nem a bambergi építkezés fázisait folyamatosan kísérő jelenségként, hanem egy, lényegében a bambergi épület valamennyi stílusárnyalatához tartozó előképeket magába foglaló formaátvitelként tünteti fel, ami értelemszerűen a jáki munkák időtartamát is megrövidíti.

JÁSD

Ják, az apátsági templom alaprajza

50

A veszprémi egyházmegyében, Veszprém vármegyében, a Gaja patak közelében, Jásd község mai templomának szomszédságában állt a Szent Györgyről nevezett apátság. Alapítási körülményei és 12-14. századi kegyurai ismeretlenek. Legelső említése 1256-ban egy somogyi birtoküggyel kapcsolatos. Fennmaradt díszes kapubélleti kövei alapján /ma a Tihanyi Kőtárban és a falu plébániatemplomában található/ az egykori templom építése 1150 és 1185 közé tehető. 1495-ben György apát halála közeledtét érezve, betegen ágyban fekve adta át saját kezűleg írt végrendeletét Miklós csatkai pálos vikáriusnak. 100 forintot a csatkai pálosokra hagyott. Egyéb javait, köztük 12 ökröt és 2 hordó bort, a vikáriusra bízta, hogy abból fedezze temetése költségeit, a többit pedig ossza szét a szegények között. 1555-ben a törökök Jásdot is elfoglalták. 1757-től az újratelepülő falu az apátság romjai körül épült fel újra. 1150 és 1185 között épült fel valószínűleg az az apátsági templom, amelynek kapubélleti kövei ma a helyi plébániatemplomban, illetve nagyobbrészt a tihanyi kőtárban láthatók. A datálás azért lehet ennyire pontos, mert a lombardiai, páviai ihletésű faragványok nagy

hasonlóságot mutatnak a székesfehérvári bazilika egykorú átépítése során született kapu ismert töredékeivel. A forma nagyon jellegzetes: az élszedett falsarkokat, az oszloptörzseket és az archivoltot is palmettás-szalagfonatos, valamint sakktáblamintás faragott mustra borítja, a belső oszloppár helyén pedig figurális díszű falsarkok helyezkedtek el. Ám míg a fehérvári kapu monumentális alkotás volt, Jásdon ennek egy kisebb mását építették meg, talán épp azok a mesterek, akik Székesfehérváron is dolgoztak. A jásdi kapu töredékei már évtizedekkel ezelőtt előkerültek, jellemzően a Kossuth utca 47-es szám környékén, ám az utcát azóta átszámozták. A településen gázvezeték építése miatt megelőző feltárásra nyílt lehetőség tavaly ősztől a mai plébániatemplomtól délre, illetve nyugatra fekvő területen. A kutatóárokban egy feltárt falszakasz talán az egykori Szent György apátsághoz tartozott, ám most a leginkább figyelemreméltó leletek – az Árpád-kori temetkezések mellett – olyan idomtéglák, illetve faragott kövek, amelyek szerény minőségük alapján, talán inkább egy korabeli plébániatemplomhoz tartozhattak. Így ha az apátság pontos kiterjedésével kapcsolatban nem is született átütő eredmény, topográfiailag mégis hozott újat a kutatás: eszerint valószínűleg az apátságtól keletre, kis távolságra állt a szintén a török korban elpusztult plébánia.

KÁCS Az egri egyházmegyében, Borsod vármegyében, a mai Kács község területén állt a Szent Péter apostolról nevezett monostor. Alapítási ideje ismeretlen. Az Örsúrnemzetség birtokán állott, bizonyára annak ősei voltak az alapítók. Az egri káptalan oklevele 1292-ben


bencésnek írja. 1339-ben Kács Szent Keresztről nevezett kőtemplomát említik az írások. A monostor kegyurai 1347-ben felosztották maguk között közös birtokaikat. Az apátságot a daróci Tibold ág kapta meg. 1549-ben Serédi Gáspár főkapitány huszárai feldúlták az apátságot. Az apátság valószínűleg a mai plébánia templom közelében állt. Romjaiból köveket használtak fel 1888ban a templomtorony építéséhez. Egy faragott vállkő és egy oszloplábazat került elő Kácson.

KAPORNAK A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében Nagykapornak mai plébániatemploma magába foglalja a Szent Üdvözítő tiszteletére épített monostor maradványait. Alapítása II. Géza király idejében, 1141 és 1162 között történhetett. Számos oklevél bizonyítja a bencés rendhez való tartozását. 1257-ben IV. Béla megerősítette az apátságot birtokaiban, és egyben átírta II. Géza oklevelét. 1546-ban már a törökök ostromolták Kapornakot, és nagy pusztítást végeztek az apátság birtokain. Ettől kezdve Kapornak várrá alakítva Zala vármegye egyik hadi központja lett. 1575-ben az országgyűlés, mivel Zalaváron és Kapornakon már nincs konvent, elrendelte hogy hiteleshelyi feladataikat a vasvári káptalan vegye át. Kapornak gazdaságilag az egyik legerősebb apátság volt. Zalában mintegy 10 faluban, Vas vármegyében Pecölön, Veszprém vármegyében Jutason birtokolt. 1569-ben részletes felmérés készült gazdaságáról. Ekkor azt is feljegyezték, hogy az értékesebb tárgyakat a sekrestyében őrzik az egyik ládikában, egy másikban pedig az apátság okleveleit. Volt még 3 misekönyv, 1 graduálé, és 2 antifonárium, Albert apát belső szobájában 52 könyv. A

konvent hiteleshelyi működésének 1308-tól vannak emlékei. A monostor háromhajós, nyugati toronypáros temploma három félkörös apszissal zárult. A tornyok és a főhajó az apszisával ma is áll.

KOLOS A nyitrai egyházmegyében, Nyitra vármegyében, Kolos község /ma Szlovákiában Vel’ ký Klíž/ vagy Kolos Hradistye /Klížske Hradište/ területén állott a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostor. Alapítási körülményei ismeretlenek. 1293-ra és 1327-re keltezett hamis oklevélben apátja Szent László alapításának mondta a monostort, amelyet a király kivett minden világi hatalom alól. 1332-ben László apát 10 márka évi jövedelem után fizetett pápai tizedet. Piros cseréppel volt befedve a templom. Az apát rendbe hozatta az épületeket és a szobákat. A kettős királyválasztást követő országos felfordulásban a kolosi apátság sem maradt biztonságban. Podmaniczkyek 1547-ben Kolost megszerezték Ferdinánd királytól és ott várat építettek. A következő években nagyszombati domonkosok, majd nyúlszigeti domonkos apácák lakták időlegesen az épületeket. 1615-ben a nagyszombati jezsuiták kapták meg az apátsági javadalmat.

Kapornak, az apátsági templom nyugati homlokzata

KOLOZSMONOSTOR Az erdélyi egyházmegyében, Kolozs vármegyében, Kolozsvártól nyugatra a Szamos jobbpartján állott a Szűz Mária tiszteletére szentelt apátság. Alapítója I. Béla vagy I. Szent László király lehetett. Mint királyi alapítás közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. Az okleveleken kívül a bencés rendhez tartozását bizonyítja,

Kapornak, a templom alaprajza /Bogyay 1938/ 51


hogy apátja 1342-ben résztvett a visegrádi káptalanon. A 11. században a monostor színhelyén földvár volt, és benne királyi udvarház állhatott. Más feltevés szerint ispánsági vár volt. 1342-ben az erdélyi káptalan tanúsította, hogy a monostor régebbi, mint maga Kolozsvár. 1341-ben egy hiteles oklevél Szent Lászlót mondja alapítónak. Erdély legjelentősebb apátsága és a gyulafehérvári káptalan után legfontosabb hiteleshelye volt. Legrégibb említését a Váradi Regestrum-ban találjuk 1214-ből. 1437-ben Budai Nagy Antal felkelő parasztjai az apátságot is felprédálták, az apát alkalmazottait megölték, Balázs deákot kivégezték. 1556 tavaszán a kolozsvári ferencesek és domonkosok kiűzése után a kolozsmonostori szerzeteseknek is el kellett hagyniuk apátságukat. Az 1427-ben készült leltár az apátsági templom gazdag felszereléséről is tanúskodik. Volt ott 21 miseruha /casula/ többnyire drága anyagokból, arany és selyem díszítésekkel, 13 díszes palást, főpapi jelvények, 6 aranyozott ezüst kehely és még egy ezüst kehely, szentségmutatók, 17 antipendium /indumenta altaris = oltárelő/, 8 harang stb. Ugyanaz a leltár felsorol 38 könyvet, köztük a Regulát. 1818-ban az apátsági templom hajóját lebontották, a nyolcszög öt oldalával záródó, megmaradt szentély a 14. század első felében épülhetett. A 19. század végén neogótikus hajót építettek eléje. Az 1970-től folyó ásatások során a templom északi oldala mellett háromhajós templom alapjaira találtak, felette pedig a 13. század közepéről kváderkövekkel burkolt körtemplom maradványaira. Kolozsmonostori templom

KOMPOLT Az egri egyházmegyében, Heves vármegyében, a kompolti Grassalkovich kastély helyének 52

szomszédságában állott a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kompolti monostor.Alapítási ideje ismeretlen. Az Aba-nem Kompolti és Lipóci ágának monostora volt. A bencésekhez tartozását csupán egy pápai oklevél bizonyítja 1400-ban. Az apát 1400-ban a pápához fordult és kérte, hogy az apátság közelében álló Szent Margit plébániatemplomot csatolja az apátsághoz. Az apátság évi jövedelme a 10 forintot nem haladta meg, a Szent Margit templomé a 6 forintot. A pápa a mogyoródi apátra bízta az ügy lelkiismeretes intézését. Telekessy István egri püspök engedélyével 1698ban a monostor maradványainak építőanyagát Kápolna temploma építéséhez elhordták. Helyén, és maradék falaiból 1750-ben Grassalkovich Antal kastélyt építtetett, amely ma Mezőgazdasági Kísérleti Intézet.

KOPPÁN A győri egyházmegyében, Komárom vármegyében, Komáromtól nyugatra, Koppánymonostor településrész helyén, a Duna jobb partja közelében, A Monostor-sziget alsó végével egyvonalban emelkedő dombon állott a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostor. Alapítási körülményei ismeretlenek. A Koppán-nemzetség monostora volt. A monostort 1222ben említik először. 1414-ben Lajos apát elismerte a pannonhalmi apátot felettesének. A rendi vizitátorok 1508. április 13-án látogatták meg a monostort és a következő egyházi felszerelést találták: 8 miseruha, 5 aranyozott rézkehely, 8 régi és 5 jobb kazula, 2 pergamen és 2 nyomtatott misekönyv, 1 kis ezüst kereszt, 1 kétkötetes breviárium, 25 különféle könyv, 1-1 infula és pásztorbot, 5 ezüst gyűrű. 1526 után a monostor erőszakos foglalók kezébe került.


K /BÁNMONOSTOR/ A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, a Duna jobb parti magaslatán, a későbbi Bánmonostoron /ma Banostor Szerbiában/ állott a Szent István vértanúról nevezett kőmonostor. Belus horvátdalmát bán 1150 körül alapította bencés szerzeteseknek. Keletkezéséről és történetéről III. Ince pápa két 1198-ban kelt okleveléből értesülünk. Adott 300 ezüst márkát, kereszteket, kelyheket és díszes miseruhát is. Egy idő múlva azonban a szerzetesek abbahagyták az Isten szolgálatát. III. Celestin pápa /1191-1198/ és 1198-ban III. Ince pápa meghagyta Saul kalocsai érseknek /1192-1201/, hogy állítsa helyre a monostort vagy a kanonokok vagy a bencések részére. Az érsek azonban elűzte Szent Ábrahám szerzeteseit. Ezután a pápa elrendelte, hogy ágostonrendi kanonokokat hívjon oda. 1229-től a monostor az akkor felállított szerémi püspökség és a Szent István vértanúról nevezett káptalan székhelye lett.

KÜSZÉN A monostort a külföldről jött Walfer comes, a Héder-nemzetség egyik őse alapította 1157-ben Gervasius győri püspök jóváhagyásával és segítségével, II. Géza király és az ország összes főemberének beleegyezésével, a pannonhalmi apát oltalma alatt. Walfer 1157-ben kelt és 1230 körüli átiratban fennmaradt alapítólevele kétségtelenül hamis, mégis szavahihető adatokat tartalmaz. Az alapítóról és a monostorról a Képes Krónika és Kézai Simon Gesta Hungarorum-a is megemlékezik. A hegy azonban igen alkalmasnak mutatkozott az ország nyugati határának védelmére is, ezért III. Béla a hegyet

várépítésre lefoglalta, a szerzeteseknek pedig kárpótlást ígért. IV. Bélát bizonyára a tatárdúlás és annak következményei is hátráltatták az ügy rendezésében. Végre 1263-ban kárpótlásként és a tatárok elől történt menekülésekor kapott 800 márka ezüstért Pannonhalmának adta a Vág mellett, Nyitra vármegyében Újhelyt révével, vámjával és a hozzá tartozó Lubó, Szerdehely, Patrac és Debréte falvakkal.

LÉBÉNY A győri egyházmegyében, Moson vármegyében állott a Szent Jakab apostol tiszteletére alapított apátság, amelynek emlékét ma is hirdeti a Lébény község közepén álló nagyszerű templom. Alapítói Győr nembeli Pót, Csépán és Mór fia István comesek, akiknek II. András 1208-ban engedélyt adott, hogy a fekete barátoknak „monachi nigri” vagyis bencéseknek lébényi birtokukon monostort alapítsanak. 1267-től a templomot, mint Szent Margit plébániatemplom is említik. Mátyás király 1478ban felmentette az apátságot minden adózás alól. 1529ben a Bécs ostromára felvonuló törökök a templomot felgyújtották, a hajó beomlott, a szerzetesek elszéledtek. 1540-ben Győri Mihály pannonhalmi főapátnak sikerült a rend részére visszaszereznie Lébényt. A szerzetesélet nem állt vissza az elhagyott monostorban. 1631-ben a győri jezsuiták kapták meg az apátság javadalmát kollégiumuk fenntartására. Lébény épülete a magyarországi késői romanika legegységesebb, leginkább szervesen egyöntetű műveinek egyike, és a finoman faragott kövekből épített templom viszonylag épen maradt ránk. A hazai középkori építészettörténet fontos láncszeme. A bazilikális, ikertornyos, háromhajós épületet pompás, bélletes nyugati és déli kapu ékesíti. A hajók félkörös

A küszéni apátság alapítólevele 1157 /1230 körül/

A lébényi templom 53


záródásúak. A beomlott boltozatot valószínűleg a jezsuiták pótolták dongaboltozattal. A déli kapu a ma már elenyészett keresztfolyosóra nyílott.

LEKÉR Az esztergomi egyházmegyében, Bars vármegye legdélibb részén, a Garam folyó jobb partján, Lekér község /1920-tól Szlovákiában Lekýr, 1938-tól 1945-ig ismét Magyarországon, azután Szlovákiában 1945-1968: Čajakovo, 1968-tól Hronovce/ mai plébániatemploma helyén állt a Szent Megváltó tiszteletére Szerafinmonostora. Alapításának körülményei ismeretlenek. Bencés kapcsolata: 1320-ban egy oklevél Frigyes és Ulrik barátokat kifejezetten bencéseknek nevezi. Az alapító neve Szerafin lehetett. A monostor kegyurai ismeretlenek. Felszerelése is igen szegényesnek mutatkozott: 8 szegényes kehely, egy-egy infula, gyűrű és mellkereszt, egy kis és egy nagy óra, két ökör. Könyvekről szó sem esik. Birtoka volt a Szerdahely melletti Tejed Pozsony vármegyében, de ezt már 1320ban bérbeadták évi két márkáért és egy lábpáncélért. Kisebb birtok volt a Csepel-szigeten, Győr vármegyében Csanakon, amit 1350-ben Hammer Vilmos pannonhalmi apátnak adtak bérbe. A háromhajós, késő román stílusú egykori templomának több részlete megmaradt a mai plébániatemplomban. A főhajó záródása egyenes, a mellékhajóké félkörös.

LUDÁNY Madocsa, a templom alaprajza /Budapest, OMvH Tervtár/

54

Az esztergomi egyházmegyében, Nyitra vármegyében, Nagytapolcsánytól délre a Nyitra folyó közelében Alsó-Ludány területén állott a Ludány

nemzetség monostora /később Nyitraludány, ma Ludanice Szlovákiában/. Alapításának ideje ismeretlen, az alapítók bizonyára a Ludány nemzetség ősei vagy tagjai voltak. Bencésekhez tartozását bizonyítja, hogy apátja, Tamás 1327-ben négy másik bencés apáttal együtt a nyitrai káptalannal átíratta III. Honorius pápának bulláját a bencéseknél tartandó káptalanokról. Ez a kis monostor a 11. században Magyarországra költözött Ludány nemzetség törzsbirtokán létesült. Az oklevelekben csak igen ritkán, először csak 1327-ben tűnik fel, valószínűleg azért, mert a kegyurak teljesen a magukénak tekintették és birtokaival is ők rendelkeztek. 1332-ben Pál apát 6 budai márkára becsülte apátsága évi jövedelmét. 1562ben János volt domonkos szerzetest, aki szentszéki engedéllyel lépett át a bencésekhez és megkapta az apátságot, a nagyszombati zsinat megfelelő igazolás után elismerte apátnak, és kötelezte a bencés ruha viseletére.

MADOCSA A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében, a Duna partjától két km-re a mai református templom helyén állott a Szent Miklós tiszteletére alapított apátság. Az apátságot legtöbbször a helynévvel és védőszentjével, Szent Miklóssal együtt nevezik meg a források. Alapításáról mit sem tudnánk, ha 1425-ben apátja, György, aki az elnéptelenedett apátságot helyreállította, és abban az istenszolgálatot néhány szerzetessel felújította, a pápához nem folyamodik a monostor kiváltságainak megerősítéséért. Két kérelme, amit a pápa jóváhagyott fennmaradt a pápához küldött supplicatiók regisztrumában. Ezek szerint a monostort Farkas /Farcasius/ nádor alapította. A monostor legkorábbi okleveles említése is Rómából ered. III.


Honorius pápa 1225. február 13-án kelt eredeti bullájában, amelyet a pannonhalmi rendi levéltár őriz, értesíti a magyarországi érsekeket és püspököket, hogy ő megbízta a pécsváradi és bulcsi apátot a bencések káptalanjának ugyanazon évi összehívásával és megtartásával a madocsai monostorban, amelyre az esztergomi és kalocsai egyháztartomány minden apátja hivatalos. Ebből nyilvánvaló, Madocsát jelentős apátságként tartották számon. Fekvése alkalmas volt arra, hogy a dunántúli és dél-magyarországi apátok többnyire vízi úton is könnyen elérhessék. Birtokai Tolna vármegyében, Madocsa és Kölesd környékén feküdtek. Madocsa község 16. századi pecsétjén kéttornyú, félkörös kapuzatú templom látható. Miller János esztergomi kanonokot 1690-ben nevezte ki a király Madocsa címzetes apátjává. Ugyanazon évi pecsétjén a templom kettőstornyú homlokzata látszik. 1721-ben a canonica visitatio alkalmával leírták a templomot. A faragott kőből épült templom teteje hiányzott, de még mindkét tornya állt. Ma már csak az északi van meg. 30 lépésnyire a templomtól faragott kőből emelt ritka alakú rarae formae kápolna maradványait találták.

MÁGOCS A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében /ma Baranya megyében/ a község mai plébániatemplomának a helyén vagy annak szomszédságában állott a Szent Péterről nevezett apátság. Alapításának körülményei ismeretlenek. Bencésekhez tartozását bizonyítja, hogy apátja, István 1515-ben résztvett a pannonhalmi rendi káptalanon. A monostor először 1251-ben tűnik fel egy oklevélben. 1542-ben az adólajstrom szerint Mágocson 6, többnyire üres porta az apátságé, amelyet ekkor már bizonyára régen elhagytak a szerzetesek.

1723-ban a monostor pompás kéttornyú kőtemplomának déli tornya még épen állott, a másik romokban. A hajója is ép volt, de a szentély boltozata hiányzott. 1766-ban még úgy ítélték, hogy 1000 forintból rendbe lehetne hozni. A templomot 1700 után a pécsi pálosok maguknak szerezték meg. Feloszlatásuk után a Vallásalap lett a birtokos és a kegyúr: 1804-ben a régi helyén, vagy annak közelében felépítette a mai plébániatemplomot felhasználva a régi köveket.

MOGYORÓD A váci egyházmegyében, Pest vármegyében, a mai Mogyoród község területén a Klastrom-hegyen állott a Szent György tiszteletére emelt apátság. 1725-ben még láthatók voltak romjai. Alapítója és kegyura a király lehetett, jóllehet erre egyértelmű adatunk nincsen, mert kegyurát sehol sem említik. A királyi alapítást valószínűsíti, hogy apátja többször kapott pápai megbízást, ami a magánkegyúri monostoroknál ritkán fordul elő. 1482-ben is bencésnek írja a pápa. 1074. március 14-én Géza és László hercegek egyesült hada, amelyet Ottó morva herceg csapata is támogatott, Monorod-nál győzött Salamon király serege felett. László az ütközet előtt megfogadta Szent Mártonnak, hogy ha az Úr győzelemre segíti, akkor templomot épít tiszteletére. A győzelem után felépítették a helyszínen a templomot. A rend 1366-ban itt tartotta magyarországi tartományi /provincale/ káptalanját. 1403-ban a pápa megerősítette az apátságot 13 Pest megyei falutól járó dézsmaszedésben. 1747-1749-ben a mai plébániatemplomot a monostor köveiből építették. 1986-ban feltárások kezdődtek a monostor helyszínén Kvassay Judit régész vezetésével.

A mogyoródi templom 55


MURAKERESZTÚR A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében a Mura torkolatának közelében, Murakeresztúr község Kollátszeg nevű részétől délkeletre, a Principális csatorna /Kanizsa patak/ bal partjától 200 méterre, a Szentháromság erdő szélén Várdomb nevű helyen kereshető az apátság helyszíne. Alapítási körülményei teljesen ismeretlenek. Az oklevelek nem nevezték meg a rendet, ahová az apátság tartozott. Érdekes és ritka jelenség, hogy amennyire a fennmaradt emlékekből megállapítható, ennek a monostornak a 15. és 16. században sem volt apátot helyettesítő kommendátora, gubernátora vagy adminisztrátora. 1479-ben Dénes apát eladta az apátság Szécs nevű birtokát a somogyi Fövényed mellett. Ekkor Chernel Bertalan, Péter és István a kegyurak. 1549-ben, úgy látszik, már csak Keresztúrra szorítkozott az apátság birtoka. A pannonhalmi apátság alapítólevele, 1001

PANNONHALMA Szent István király pannonhalmi kiváltságlevele 1001/1002. „Krisztus! Krisztus! A MAGASSÁGBELI ÚRISTEN NEVÉBEN! ISTVÁN, A MAGASSÁGBELI GONDVISELŐ KEGYELMÉBŐL A MAGYAROK KIRÁLYA. Hisszük s valóban tudjuk, hogy ha az istentiszteletnek szentelt helyek hatalmát és tiszteletét növeljük, azt nemcsak az emberek hirdetik dícsérettel, hanem Isten is jutalommal viszonozza. Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannonia hegyén lévő Szent Márton monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével /ugyanezen monostornak/ olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyent

56

Montecassino Szent Benedek monostora kapott. Szent Márton monostorát még szülőatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvéért és királyságunk megszilárdításáért. Ugyanezen monostor testvéreinek szent imái miatt az előbb írt Anasztáz apát úr tanácsaitól és állandó segítségétől felbátorítva lettünk ugyanis győztesek. Gondoskodtam ugyanakkor arról is, hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam. Ugyanis mikor kitört a háború vihara, s ebben a németek és a magyarok között a viszály igen nagyra nőtt, s különösen amikor a polgárháború pusztítása fenyegetett, mivel az egyik megye, a somogyi el akart űzni atyám székéről, nagy bizonytalanság fogott el, milyen tanácsot adjak háborgó lelkemnek, mihez fogjak? Ekkor Pázmány, Hont, Orci vezérek és Domonkos érsek úr támogatásával fogadalmat tettem Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külső és belső ellenségeimet legyőzöm, akkor úgy jó, ha a fenti megye dézsmája, ami minden dolga, birtoka, földje, szőlője, vetése, útvámja után jár, valamint a vendégek bora, ami birtokaikon terem, ne a megyés püspökhöz tartozzék, hanem azt inkább ugyanezen monostor apátjának vessem alá haladéktalanul az említett vezérek és sok ispán tanúságával. Hogy elhatározásomat követően győzelmet arattam, amit eszemben forgattam, megvalósítani törekedtem. Annál is inkább, mivel e hely kivételével nem voltak még püspökségek és apátságok Magyarországon. Mert, híveim, ha szabad volt püspökségeket és apátságokat létesítenem azon a helyen, ahol csak akartam, miért is ne tehettem azt bármely hellyel, amit akartam? De nehogy még úgy tűnjék, hogy a Szent Mihály egyháza ki lett fosztva, sőt nehogy a megyés püspök jogtalanságot vagy kárt


szenvedjen a dézsmaszedésben, ezért neki adtam a Kortó nevű udvarházat a hozzá tartozó emberekkel együtt. Ha pedig ő a rendelkezéseimmel szemben bármit méltánytalanul tenni vagy szerezni akarna, tudja meg, hogy az ítélet napján Isten, az élők és holtak bírája előtt velem találja szembe magát. De még annyit hozzáfűzök: legyen a monostor minden zaklatástól mentes, és legyen a szerzeteseknek joguk bármelyik apátjuk eltávozása után nyugodtan másikat választani, tetszésük szerint bármely püspökkel felszenteltetni, és legyen szabad nekik akármely helyen bármelyik püspöktől a rendeket felvenniük. Más apát előtt pedig cappella ne vonuljon, csak e monostor apátja előtt, tiszteletből a hely szentsége miatt, továbbá az apát püspök módjára szandálban mondja a misét. Megparancsoljuk tehát Megváltónk, Urunk Jézus Krisztus legyen rá a tanúnk -, hogy semmiképpen se merjen beavatkozni egyetlen érsek, püspök, herceg, őrgróf, ispán, alispán vagy bármely más ember - akár nagy, akár kicsi - az ugyanezen monostor apátjának engedélye nélkül a mondott monostor ügyeibe a szolgák, földek, szőlők, dézsmák, halászat, partok, jogszolgáltatás révén. Aki ezt megteszi, fizessen száz font jó minőségű aranyat, az egyik felét a mi kamaránknak, a másik felét pedig a mondott monostornak vagy vezetőinek, és átok sújtsa őt mindörökké. Hogy hitelesebb legyen, ezt az oldalt saját kezűleg megerősítettük és megpecsételését megparancsoltuk. ISTVÁN ÚR, A KIVÁLÓ KIRÁLY JELE (ISTVÁN KIRÁLY). DOMONKOS ÉRSEK KANCELLÁRKÉNT ELLENŐRIZTE. Az Úr megtestesülésének 1001. esztendejében, a 15. indikcióban, Istvánnak, a magyarok első királyának második évében íratott és átadatott ez a kiváltságlevél. Ezeket a falvakat nevezte meg Sebestyén érsek és Csaba ispán a templom felszentelésekor: Halászok Füzegy, Bálványos, Tömörd, Himód, Wisetcha,

Varsány, Murin, Kortó, Vág. Minden mostani és jövőbeli dologból a pozsonyi vám harmadrésze.” II. Béla király oklevele az újjáépített pannonhalmi monostor felszenteléséről 1137. „Mivel az egeknek egei az Úr birtokában vannak, a földet azonban az emberek fiai bírják, é n Béla, az isteni rendelés szerint Magyarország, Horvátország és Dalmácia királya, országom előkelőitől, mind püspököktől, mind ispánoktól hallván, hogy nem csupán nagyapáim, de dédapáim és ükapáim is, királyok és hercegek egyaránt sokat adományoztak Szent Márton szentegyházának az ország háborúban és békében való védelme érdekében, az üdvösség megfontolásától ösztönözve elhatároztam, hogy ennek az egyháznak a hasznához és tisztességéhez királyi módon hozzájárulok, mert azt kívántam, mint mások is, hogy a legfőbb bíró előtt Szent Márton legyen lelkem védelmezője. Miután tehát ezeket gyakorta forgattam lelkemben, alkalmas idő adódott, hogy a derék szándékot tettre váltsam. Amikor ugyanis ezt az egykor isteni ítélet folytán leégett, a mi időnkben azonban Dávidnak, ezen hely általunk hivatalba helyezett apátjának szorgalmas munkálkodásával és költségein helyreállított, kijavított és kibővített templomot parancsomra Felicián érsek és más püspökök jelenlétemben újraszentelték, - intést kapván arra, hogy a szent törvény Isten jegyesét megadományozni parancsolja, - a fentebb mondott apát kérésére azt a földet, mely Ravazd és Tarján között van, s amely a rétekkel és szántófölddel, valamint erdővel senkinek sem örökbirtoka, de a mosoni vár népei ideiglenesen birtokolták, királyi döntéssel a szentegyház törzsbirtokául adományoztam. Ha tehát a királyi adományoknak érvényeseknek és visszavonhatatlanoknak kell lenniük, isteni tilalommal A pannonhalmi apátság 57


A pannonhalmi apátság bejárata és könyvtára

58

tiltom azokat, akik ezt a földet valamiféle haszonul maguknak akarják követelni, valamint az Isten akaratából utánam uralkodó fiaimat és az ő utódaikat atyai módon figyelmeztetem, nehogy valamiképpen beleegyezzenek vagy semmisnek ítéljék azt, amit én az egész ország akaratával és tanácsával szilárdan elhatároztam. Ha pedig erre nézve valaki pénzzel vagy kérelemmel, vagy bármiféle csalárd viszálykodással az utánam uralkodókat arra ösztönözné, hogy rendelkezésem ne legyen erős és szilárd, az összes püspököknek - azokénak is, akik jelen voltak, meg az utódaikénak is - átka alá essenek, és az általuk elkövetett jogtalanság megbosszulójaként itt a földön és az örökkévalóságban is érezzék meg Szent Mártont. Ezen kívül János jegyzővel királyi képmásunk lenyomatát ráhelyeztettük, miután az igazság tanúiul előkelőinket jelöltük ki, akiknek a nevei ezek: Felicián érsek, Péter veszprémi püspök, Pál győri püspök, Macelin püspök, Fanzal nádorispán, György ispán, Wernolt ispán, Huddis ispán, valamint még számos tisztviselőnk. Ezek a dolgok az Úr megtestesülésének 1137. esztendejében történtek, amikor is március 22-én a hold 26 napos volt, március 24-e szerdára esett és a húsvétot április 11-én ünnepelték.” A győri egyházmegye területén, Győr vármegyében, Pannonia szent hegyén épült a pannoniai Sabaria /Szombathely/ szülöttének, Szent Mártonnak tiszteletére emelt monostor, amely átvészelte a magyar történelem minden viharát, és ma is áll. Alapítását és építését Géza fejedelem kezdte meg 997 előtt és fia, István király fejezte be, miután Szent Márton segítségét kérve győzelmet aratott a fejedelemségre törő Koppány felett. Ezer éven át a legtekintélyesebb magyarországi bencés apátság volt. Alapításáról István király kiváltságleveléből és a róla írt legendákból értesülünk. 1080 körül Szent László és az ország előkelői a

monostorban alkották meg a király II. törvényét. 1093/95 körül László király összeíratta a monostor egyházi felszerelését, könyveit, birtokait és jövedelmeit. Az egyházi felszerelések között volt 10 arany feszület, 6 drágakötésű evangéliumos könyv, 24 kehely, köztük 13 aranyból, 41 miseruha, 9 infula, 10 dalmatika, 53 kappa /palást, köpeny/ stb. A könyvek száma 80, nagyobbrészt istentiszteleti könyvek. Ezután következik 15 birtok felsorolása, amelyek felett csak az apátnak van hatalma. "Az első birtok Pannonia, ahol az apátság fekszik." Ezt követi a rész-birtokok sora, köztük "Vág", a későbbi Deáki körüli birtokcsoport Pozsony és Nyitra vármegye határán, kitűnő gyümölcsössel /pomarium/, továbbá 6 kápolna, 7 malom, 131 háznép, 140 szolga család, 30 halász, 88 szőlőműves, 138 kézműves: szakács, pék, esztergályos, ács, kovács, pásztor, mosó, szakács stb. háznép, 18 eke, 74 szőlő, 200 ló, 70 szarvasmarha, 1300 birka. A hegy délnyugati lejtőjén vagy lábánál a "Pannoniának nevezett helyen" állhatott az a palota avagy udvarház, ahol 1096-ban Kálmán király Bouillon Gottfried keresztes vezér követeit fogadta és nyolc napig vendégül látta. A pápák közül II. Paszkál adott ki először védőlevelet a monostornak 1102-ben, felsorolva annak birtokait és kiváltságait. Valamikor 1137 előtt leégett Szent Márton bazilikája. II. Béla Dávid apátot állította a monostor élére, aki a templomot helyreállította, kibővítette, és 1137-ben Felicián esztergomi érsek több püspökkel együtt a király jelenlétében újra felszentelte. Uros /Uriás, Oros/ apát kormányzása 1207-től 1242ig az apátság legvirágzóbb korszakát jelentette. A tihanyi apátság éléről került Szent Márton monostorának apáti méltóságába. Öt alkalommal kereste fel a pápai udvart, hogy apátsága kiváltságait és birtokait megerősítesse, kétszer járt Montecassinón is. 1215-ben résztvett a IV.


Lateráni zsinaton, 1216-ban kiváltságlevelet kapott III. Ince pápától, amely kifejezetten jelzi. hogy Szent Márton apátja minden közvetítő nélkül tartozik a pápa alá. 1225 előtt felépítette a monostor ismételten leégett templomát és épületeit. 1291-ben nevezik az apátságot először erődnek. 1439-től 1500-ig nem volt szerzetes elöljárója a monostornak. Majd 1500-ban nagy fordulat következett be a monostor életében. II. Ulászló kancelláriája jegyzőjében, Tolnai Mátében alkalmas emberre talált, hogy Pannonhalma élére állítva az apátságot felvirágoztassa és a szerzetesi életet megújítsa. 1510-ben II. Ulászló, 1514-tól X. Leó pápa is főapátnak nevezi Tolnai Mátét, aki azon fáradott, hogy a magyarországi apátokat közös szervezetbe vonja. 1512-ben sikerült megvalósítania 8 királyi alapítású apátság unióját saját elnöklete alatt. Egy várbeli katonasági gondatlanság következtében 1575-ben hatalmas tűzvész pusztította Pannonhalma épületeit. A környék ekkor már török hódoltsági terület volt. 1586-ban az utolsó szerzetesek is elhagyták a monostort, amely felett 1594 és 1597 között a török félhold uralkodott. Amikor 1639-ben az ausztriai Heiligenkreuz ciszterci perjelét szólították Pannonhalma élére, valószínűleg nem volt már egyetlen élő szerzetes sem a régiek közül, és így az életfolytonosság a régi és az újra alakuló szerzetesi közösség között teljesen megszakadt. 1802-ben I. Ferenc császár állította vissza a rendet, majd az 18020-as évektől elkedődhetett az oktatás a falak között. Sajnos az apátság középkori könyvei és istentiszteleti felszerelése szétszóródott és elpusztult, de megmaradt páratlan értékű levéltára, amely a hazai történelmi intézmények levéltárai között a leggazdagabb középkori oklevelekben. A konvent hiteleshelyi tevékenysége 1244-től kimutathatóan folyamatos volt egészen a török időkig.

A 13. századi pannonhalmi épületegyü ttesnek nem volt olyan része, melyhez ne nyúltak volna hozzá a későbbiek folyamán. A templom főszentélyét felmagasították, és -ahogy a mellékszentélyeket iscsillagboltozattal fedték le. Északról kápolnát és sekrestyét építettek a templomhoz, s a déli oldalához csatlakozó kerengőt épületszárnyaival együtt elbontották, hogy helyére teljesen új, emeletes szárnyakból álló quadrumot emeljenek. Ha az átépítés minőségét nézzük, az teljes mértékben megfelel az uralkodói építkezések Magyarországon ekkor elvárható színvonalának, elég, ha csak a Szent Benedek-kápolna függő záróköveire gondolunk. Pannonhalma, a cassinói kiváltságokkal rendelkező kolostor, a magyarországi bencés monostorok anyakolostora a 15. század nyolcvanas éveiben rangjához mindenben megfelelő, s illő újjáépítésen ment tehát keresztül. Megállapítható, hogy a korabeli délnémet apátságoknak a reformálásuk során megvalósult építészeti megoldásai között feltűnő a hasonlatosság. Tény, hogy a bekövetkezett változások, és főként azoknak bármiféle építészeti kifejeződése a reform során valósulhatott meg. Az apátság 15. század végi átépítésének meghatározó indítéka a magyarországi bencés rend reformálásának tervezett elindításával lehetett tehát összefüggésben. A részben 12. századi falak felhasználásával újjáépített, 1224-ben felszentelt kolostortemplomot eredeti formájában tartották meg, csak kisebb átalakításokat végeztek rajta. A főszentélyt új boltozattal fedték le, melyhez a falakat jelentősebb mértékben meg is magasították, a tér arányait felfelé megnyújtva. A két mellékszentélyt szintén újraboltozták, a főszentélyhez hasonlóan csillagboltozatokkal fedve le őket. A főoltár nem csak az istentisztelet középpontja volt, a novíciusok

Pannonhalma, a kolostor alaprajza a 13. és a 15. századi falak jelölésével /László Csaba ásatásai alapján rajzolta Szökrön Péter/

59


Pannonhalma, a templom alaprajza, 1787 /Budapest, Magyar Országos Levéltár/

60

az egy év próbaidő leteltével előtte kérték felvételüket a közösségbe, s tették le fogadalmukat. A pannonhalmi templom északi mellékhajójához az 1486-ban kápolnát építettek Szent Benedek tiszteletére. A kolostortemplom déli oldalán a 13. században teljesen kiépített quadrum állt. A kerengőfolyosók nem voltak boltozva, kis lejtésű, faszerkezetű tetővel fedték le őket. A késő középkori átépítés során a kerengőt a mögötte húzódó szárnyakkal együtt elbontották, s egy teljesen új quadrumot építettek fel. A kerengő nagyságán nem változtattak, s a folyosók elhelyezkedése is csak részben változott meg. Az északi és a déli folyosó eredeti helyén maradt, csak külső falaikat építették nagyjából egy falvastagsággal kijjebb. A keleti és a nyugati szárnyat viszont egy-egy folyosónyival kelet felé eltolták, így a nyugati folyosó hátfala a 13. századi folyosó udvari falának nyomvonalán, a keleti udvari fala pedig a 13. századi keleti folyosó hátfalának az alapozási sávján épült újjá. Így került az eredetileg a kerengőudvar közepére eső ciszterna az udvar nyugati részébe. A templom déli hajójának falát kívülről köpenyezéssel látták el, valószínűleg a boltozás miatt. Az új kerengő udvarra néző nyílásai üvegezve voltak. A folyosók járószintjét a 13. századihoz képest fél méterrel lesüllyesztették, így a boltozatok magassága nagyjából megfelelt a korai kerengő lefedésének magasságával. Csak a Porta speciosa, az északi kerengőfolyosóból a templomba vezető kapu előtti boltozat van a kapu magasságának megfelelően megemelve. A déli oldalhoz csatlakozott az ebédlőterem. Az ebédlő mellett volt a melegedőszoba. /A középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat./ A nyugati szárnyban műhelyek, írószobák /scriptorium/ voltak. A kis udvarban virágokat,

gyógynövényeket ültettek, ez volt a középkori monostor gyógyszertára. Az eredeti román stílusú kerengőt, mely a 13. században épült, ennek anyagait felhasználva Mátyás király korában, 1486-ban teljesen átépítették gótikus stílusban. A kerengő északkeleti sarkában nyílik a Szent István-kápolna. A középkorban a betegek kápolnája állt itt. A 19. századi restauráláskor teljesen átépítették. Ennek kapuzata, oltára, a kerengő ablakainak kőrácsai és a keresztút képei Storno Ferenc tervei alapján készültek. A quadrum szárnyait emelettel látták el. A kerengőfolyosók mögötti helyiségek felett már a 13. században is lehetett emelet, de a kerengők akkor minden bizonnyal földszintesek voltak. A késő gótikus átépítésnél az emeleti szintet kinyújtották a kerengők fölé is, a nyugati és a keleti szárny udvari falai az első emelet tetejéig ma is teljes egészében Mátyás-kori, kő falazatból állnak. A keleti szárny emeletén a korábbi egyterű dormitorium helyén a késő gótikus átépítés során cellákat alakítottak ki a szerzetesek számára. A monostori ebédlőterem a refectorium egykori bejáratát emléktábla őrzi. Eredetileg a kerengőből nyílt, és a déli szárnyat foglalta el. A monostor keleti szárnyában a 17. században Sajghó Benedek építtetett új ebédlőtermet. Az építőmestert Wittwer Mártonnak /Fráter Atanáznak/ hívták. A belső tér szigorú szimmetriáját Davide Antonio Fossati svájci születésű velencei festőmester munkája. Mind az építész, mind a festőművész alkotása barokk stílusú. A bejárati ajtó a nyugati fal középvonalában helyezkedik el. Az 1820-as években megújult a kolostor, új könyvtárépület készült, és a templomhoz egy torony. 1914-ben építették a káptalantermet, és 1940-ben a védőfal egyes szakaszainak lebontása után felépült a gimnázium és nevelőotthon épületegyüttese. A második világháború alatt a Vöröskereszt védelme alatt állt, így a


pusztulások elkerülték. A kolostor belső részei barokk jellegűek, gazdagon díszítettek. A könyvtár kelet-nyugati tájolású, hosszanti elrendezésű, hossz és keresztszárnyból álló négyszintes épület három rizalitra osztott homlokzattal. Nyugat felől a középső falát három kis méretű félkörös ablak töri át. A középrizalit efölött kéttengelyes. A nagy ablakokkal és vakablakokkal tagolt felső szintjeit ion pilasztereken nyugvó szobordíszes timpanon zárja le. A timpanonban a tudományt és művészeteket megszemélyesítő allegorikus szoborcsoport áll. Az oldalrizolitok egytengelyesek. A hosszanti szárny keleti végéhez kapcsolódó keresztszárny keleti és déli fala a monostor épületeihez kapcsolódik. Belső terei szintenként eltérő osztásúak. Az alépítményben rejlő, a hosszanti szárny alapterületével egyező, négyhajós, pilléres, csehsüveg boltozatos csarnok jelenleg kiállítótér. Fölötte az épület teljes alapterületével egyező tér könyvraktár. Efölött az épület közepén húzódó két szint magasságú nagyterem. Könyvesszekrényekkel fedett falai mellett korinthoszi oszlopok által hordozott erkély fut körbe. A hosszanti teremhez kelet felől tágas félkörívvel kapcsolódó keresztszárny felépítse hasonló a hosszanti teremhez. Két fázisban épült 1824 és 1827 illetve 1833 és 1835 között. Első építésze Joseph Franz Engel volt. Az épület első változatában csupán a hosszanti nagyteremből és az azt kísérő földszinti mellékterekből állt. 1833-ban a rend úgy döntött, hogy ezt a szűkösnek bizonyult könyvtárat kibővítteti. A bővítés tervezésével az esztergomi főszékesegyházon is működő Packh János /1796–1839/ építészt bízták meg, akinek kiváló képességeiről a templom új tornyának építésekor már meggyőződhettek. Packh az oldaltermek fölé emeletet húzott, s kelet felé, ovális alaprajzú, tágas keresztszárnnyal toldotta meg az épületet.

PÉCSVÁRAD A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében állott Szent Benedek magyar monostora. Színhelye az 1966 és 1985 között folytatott ásatások nyomán közismert. Szent István király alapította, bőven ellátva birtokokkal. Az 1220 körül szerkesztett nem hiteles alapítólevelének a kelte 1015. A Pozsonyi Évkönyvek megbízható adata szerint "1038: Felszentelték Szent Benedek monostorát". A bencés rendhez tartozását az alapítólevél ugyan nem említi, de fennállása folyamán mindig közismert volt. István király 1015-ben Szent Benedek tiszteletére monostort épített. A Várad név arra utal, hogy a monostor egy földvár helyén épült. Az apátság alapítólevele szerint már kezdetben 41 falut birtokolt, összesen 1136 ház /mansio/ szabad és szolga népével. A király kivette a megyéspüspök joghatósága alól, és az esztergomi érsek alá rendelte. Két királyi kápolnát is adott: Szent Péterét a monostor közelében, és Fehéregyházát /Alba Ecclesia/. Az oklevél azután elsorolja az apátságnak adott egyházi szereket. Van köztük 29 kazula, 40 kappa, 27 oltárterítő, 11 kehely stb. és 15 istentiszteleti könyv, köztük két Regula. Végül felsorolja az állatállományt: 120 ló, 84 tehén, 1464 birka, 137 disznó és 92 kecske. 1158 előtt leégett a váradi apátsági templom Keresztelő Szent Jánosról nevezett kápolnája az oklevelekkel és kegyszerekkel együtt, amelyeket ott őriztek, az adománylevelek másolatai azonban megmaradtak az apát szobájában. 1357 körül Jordán apát palotaszerű házat épített magának. Nem tudjuk, hogy a pécsváradi apátság mennyire vett részt 1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben. Az apát, Móré László túlélte a vereséget, testvére, Móré Fülöp pécsi püspök azonban ott maradt a csatatéren. A törökök, akik győzelmük után

Pécsvárad, a feltárt épületmaradványok alaprajza

61


Pécsvárad, az apátság maradványai

Pécsváradi apátságaltemploma

62

Budáig nyomulva széles sávban fosztogattak, aligha kímélték meg Pécsvárad gazdag monostorát. 1539-ben már nincs többé szerzetes a monostorban, 1543-ban Pécs is, Pécsvárad is török kézre került. Az apátság évi jövedelmét csak Pannonhalma és Pétervárad közelítette meg az országban. Gazdaságáról két értékes részletes feljegyzés maradt az utókorra. Az egyik a nem hiteles, 1015-re keltezett alapítólevélbe van foglalva, s a 11. század végén készülhetett, a másik egy részletes kimutatás l439-ből az apátság évi átlagos bevételeiről és kiadásiról. Az apátság törzsbirtoka Baranyában a Mecsek déli előterében feküdt, és déli irányban Szajkig nyúlt. Délnyugat felé Vasas és Hird, északkeletre Varasd és Mecske voltak a szélső falvai. Ezen kívül Tolnában, Pilis és Bodrog vármegyében is volt néhány birtoka. Északon hozzátartozott az erdő borította hegyek egy része. Az alapítólevélben felsorolt 41 faluban 1136 szabad és szolga háznép /mansio/ lakott, ebből 1137-nek foglalkozását is megjelölték: 200 vitéz, a monostor őrizetére, köztük 12 lovas az apát kísérete, 156 lóval szolgáló, 409 lóval és kocsival szolgáló, 110 szőlőműves, 36 szántó, 12 méhész, 20 vasas /bányász/, 50 halász, 10 kovács, 6 kádár, 12 esztergályos, 9 pék, 10 szakács, 3 fazekas, 6 tímár, 5 poroszló, 5 ötvös, 8 ács, 3 molnár, 17 juhász, 3 lovász, 3 kanász, 3 vendéggondnok, 4 betegápoló, 5 harangozó, 6 fürdős. Egy ilyen hatalmas gazdaságot az apátság aligha tudott volna kialakítani néhány évtized alatt. Királyi alapításról lévén szó, bátran feltételezhető, hogy egy jól szervezett királyi birtokot és udvarházat kaptak meg. Ennek magja egy földvár lehetett, benne épületekkel, közelében a Szent Péter templommal, előtte vasárnapi vásárhellyel. A pápai tizedszedés alkalmával az apátság jövedelmét 300 márkára becsülték. 1439-ben a pápai kinevezési díj megállapításához, ami egyébként már hosszabb idő óta

600 forint volt, szükségessé vált az apátság jövedelmének újbóli felbecsülése, és arra a pécsi püspökség kapott megbízást. Az évi átlagjövedelem 1426 forintot és 7 dénárt tett ki. A babarci bortized 150, a budai 120, a pécsváradi 300 forintot hozott, a pécsváradi borkilenced ezen kívül még 300-t. A gabonából volt 422, a jobbágyok pénzadójából 80 forint, állattizedből és kötelező ajándékokból kb. 54 forint. A kiadások a hivatalos bevallás szerint csaknem kitették a fentiek összegét: 1397 forintot. Napi 4 köböl búza, 1 forint értékben az egész monostor élelmezésére évi 365 forint, 200 lovas vitéz természetbeni zsoldja 80 forint, lovaiknak zab 12 forint, az apát és cselédsége konyhájára 312 forint, ruhájukra 100, borukra 180 forint. A szerzetesek konyhájára évi 78 forint, és a rossz bortermés miatt az utóbbi évben 156 forint borra. A konvent asztalára ezen kívül szalonnára, sóra 15 forint. a 13 felszentelt szerzetes ruhájára 65, a 6 növendékére 10 forint. Maradt mindössze 29 forint és 7 dénár. A bevételekben és kiadásokban valószínűleg nincs benne az, amit az apátság saját kertjében és gazdaságában termelt és fogyasztott, a hiteleshelyi bevételek és a vámjövedelmek. A konvent 1254-től végzett hiteleshelyi munkát főként Baranya-vármegyei jogi ügyekben. Az apátság házi levéltárai nyomtalanul elpusztultak. Egy-két oklevél talán Pannonhalma levéltárába került. A korai kolostornak egyetlen része maradt meg, a félköríves szentélyű háromhajós altemplom. A 14-15. században a korábbitól délre egy jóval nagyobb kolostort emeltek. Egyhajós, sokszögzáródású templom volt, aminek hossza 50,8 m, szélessége pedig 11,1 m. Majd a szentélyt tovább bővítették, így a teljes hossza 58,2 m lett. A 18. században barokk kastéllyá alakították. A keleti épületszárnyban szálloda, az északi és nyugati szárnyakban múzeum található.


RUDINA A pécsi egyházmegyében, Pozsega vármegyében, Pozsegától nyugat-északnyugatra, Čečavac falu környékén állt Rudina Szent Mihályról nevezett apátsága. Alapítási körülményei és ideje ismeretlen, de építészeti emlékei alapján bizonyos, hogy jóval korábbi, mint első okleveles említése, 1279. Későbbi kapcsolatai nyomán a Borics-nemzetségben sejthetjük alapítóit. A bencésekhez tartozott. 1423 körül a konvent Demetert, a szekszárdi apátság perjelét választotta meg apátnak. Az apátság évi jövedelmét ekkor 100 aranyra becsülték. 1443-ban a kegyuraságot a Tamásiak nyerték el. 1492-ben II. Ulászló rendelete szerint Hédervári Miklóst és fiait iktatták be patrónusuknak. Ekkor Tamás volt az apát, akit 1504-ben bátai apáttá választottak. A török veszedelem miatt Rudinán ekkor már nem volt szerzetes, ezért a patrónusok előterjesztése alapján a pápa a kommendátort nevezett ki az apátság javainak élére. 1514-ben Cserneki Dessewffy Ferenc lett a patrónus.

SÁR Az egri egyházmegyében, Heves vármegyében a mai Abasár község területén, a belterület legmagasabb pontján állt a Boldogságos Szűz sári monostora. Alapítója Aba Sámuel király, aki feltehetően királysága idején, 1042-1044-ben létesítette a monostort. Bencés voltát igazolja Zsigmond király oklevele 1421-ből, amikor a monostort, amelyben bencés apát, szerzetesek és testvérek laktak /in quo abbas et monachi et fratres ordinis Sancti Benedicti positi haberentur/. A 14. századi Képes Krónika elbeszélése szerint Sámuel király a ménfői csatavesztés után a Tisza felé menekült, de elfogták, és azok, akiknek uralkodása alatt ártott, kegyetlenül

lemészárolták, s helyben eltemették. Néhány év múlva kiemelték ideiglenes sírjából, és saját monostorában, Sároson temették el /sepelierunt in proprio monasterio in Sarus/. 1390 és 1424 között az apát 15 alkalommal kapott pápai megbízást vagy értesítést. 1426 után az oklevelek teljesen elhallgatnak a monostorról. Apátja 1332-1335-ben évi 100 garas pápai tizedet fizetett, így évi jövedelme mindössze 1,6 márka lehetett. A monostor birtoka volt Heves vármegyében Vécsek /1261/, amely Kisköre mellett állott, Nyésta /1264, ma Jászapáti/, továbbá Borsodban Szomolya fele /1275/ és Apáti Abaúj vármegyében.

SOMOGYVÁR 1091-ben I. László király alapította a délfranciaországi Saint-Gilles /Szent Egyed/ apátságból hívott francia szerzeteseknek. A monostor szerzetesei számára 1091-ben előirt fogadalom szövege kifejezetten Szent Benedek regulájára és az apátság bencés voltára utal. Az apátság alapítását és kezdeteit azért ismerjük részletesen, mert a Somogyvárra vonatkozó iratok szövegei másolatban fennmaradtak a Valle Flavianában fekvő Saint-Gilles-i apátság 12. században írt leveleskönyvében, chartulariumában, amelyet a párizsi Bibliothèque Nationale őriz. Az első irat egy feljegyzés a somogyi Szent Egyed monostor alapításáról és megadományozásáról. László király értesülve Szent Egyed hitvalló érdemeiről, Péter és Pál apostolok és Szent Egyed tiszteletére Odilo Saint-Gilles-i apát jelenlétében királyi apátsággal gyarapította az Egyházat, amelynek Somogy város /Sumich urbs/ területét adományozta a következő kötelességekkel. Bárki lesz a jövőben a somogyi apát, fogadjon engedelmességet Saint-Gilles apátjának. Az apát tekintse a királyt mindenben védelmezőjének és bírájának, fenntartva a

Rudina, az apátság feltárt maradványainak alaprajza /Rudina 1977/

63


Somogyvár, a kolostor alaprajza, Koppány Tibor felmérése /OMvH Tervtár, 53.819/

64

püspök jogát. A templom előcsarnokát a király arra szentelte, hogy bárki, aki oda menekül, ott teste és lelke oltalmára találjon és sérelmet ne szenvedjen. Mindezt számos tanú előtt tette a király. Ott volt Lampert herceg, a király testvére, Almár veszprémi püspök, Péter nádor és még többen. A másik részről jelen volt Teuzo a római egyház követe, Odiló apát több szerzetessel. A monostor ellátására a király a következőket adta: Somogyot templomával, határával és szolgáival, Patric falut, Besenyőfalvát, Szentgyörgyöt, Szekeresfalut, Szőlősfalvát, mind szolgákkal együtt, továbbá 30 egész és 60 fél szőlőt szőlőmunkásokkal együtt, 300 szolga és 100 fegyveres házanépet. A második irat megszabta a fogadalmat, amit Szent Egyed monostorában a szerzeteseknek Szent Benedek regulája szerint le kell tenniük. A két monostor szerzetesei csak apátjuk pecsétes ajánlólevelével léphetnek át a másikba. E rendelkezésnél a két apáton kívül jelen volt Teuzo bíboros, Péter pannonhalmi és Péter tihanyi apát s többen mások. II. Orbán pápa ugyanabban az évben oltalmába vette a Saint-Gilles apátságot, megerősítette birtokaiban, közöttük László király alapítását is. IV. Sándor pápasága idején /1254-1261/ Jób pécsi püspök /1254-1279/, nem tudni mi okból, elfogatta és súlyosan megszégyenítette a somogyi apátot. Kezét hátul összekötve lóra ültette, lábát pedig a ló hasa alatt kötözte le, zablát tett a szájába, majd börtönbe vetette. A monostor francia jellege nem volt századokon át fenntartható. Az anyaapátság élete is lehanyatlott, és ennek következtében magyarországi kapcsolatai is meglazultak. 1417-ben Saint-Gilles apátja még egyszer kísérletet tett, hogy a két monostor kapcsolatát visszaállítassa, de Zsigmond királyhoz írt soraiból kitűnik, hogy már hosszú idő óta ők sem törődtek a somogyi apátsággal. 1464-ben a királyi alapítású monostor egy

időre magán kegyúrsága alá került Laki Tuz János szlavón bán személyében. 1512-ben Somogyvár is csatlakozott a királyi kegyuraság alá tartozó magyarországi bencés apátságok uniójához. Az 1530-40es években Török Bálint foglalta el Somogyvárt és birtokait, majd a török veszedelem szabott véget az apátság életének. Az apátság birtokai többnyire Somogyvár, Lengyeltóti és Öreglak vidékén feküdtek. Zalában a Balaton közelében Szepezden volt részbirtokos, Tolnában, a Zselicségben két szomszédos falu Csanádfalva és Nádfő tartozott az apátsághoz. A konvent hiteleshelyként is működött. Az apátságot az ispáni vár övezte. A monostor temploma három hajós volt három félkörös apszis záródással, két nyugati toronnyal. Hossza 54 m, szélessége 23 m. A konventház a templom északi oldalához csatlakozott. A korai templom épületét hat pár, szabadon álló, kereszt alakú pillér osztotta három hajóra. Ezeket a pilléreket elbontották majd téglalap formájúra változtatták. A korai bazilika ugyanis nem volt boltozott. A pillérek elbontása természetesen a teljes tető és a korai gádorfalak megszűntetése után következhetett csak be. A körítőfalakhoz és azok belső falpilléreihez nem nyúltak hozzá. A késő középkori átépítésnél bizonyos mértékben igazodtak a korai formákhoz. A főapszis külső oldalán két nagyméretű, utólagosan épített támpillér található, melyek lábazati kiképzése és falazási módjuk azonos a belsőkkel. A főapszis járószintjét a keletről számított első pillérpár vonaláig terjedő területen a padozatához képest körülbelül 80 cm magasan megemelték és mészkőlapokkal borították. A déli kaputól keletre eső részén a falpillért megnagyobbították. Az északi pilléréhez délről oltárt építettek. A templomba egy észak-déli keresztfalat építettek be mely mindhárom


hajót átvágta. Kolostortemplomok terének kettéválasztására a szerzeteseknek a novíciusoktól, illetve világi személyektől való elkülönítése miatt került sor. Somogyváron fontosnak tartották, hogy a főhajó kultuszhelyét mindkét térrészből meglehessen tekinteni. A szokásostól eltérően ezért lett a templom elhatárolt, keleti fele jóval nagyobb, mint a nyugati. Érdekes azonban, hogy vastagsága nagyjából megegyezik a templom körítőfalainak a vastagságával. A templom északi oldalához épült kolostort a 16. század elején építették át. A korai kerengőt és a hozzá kapcsolódó épületszárnyakat jelentős mértékben átalakították. Mind a négy kerengőfolyosót teljesen újjáépítették, a délit és a keletit az eredeti helyén, az északit és a nyugatit pedig nagyjából két-két folyosószélességgel délebbre, illetve keletebbre, vagyis a kerengőudvart leszűkítették. Ehhez az udvarhoz tartozott közepén a hatalmas ciszterna kútkávával. Az újjáépített kerengő vegyes tégla-törtkő és nagyobb kváderkő falazatú volt. Az udvari fal északkeleti részén vastagabb, valószínű tehát, hogy boltozott folyosó vagy akár emelet is lehettett itt. A templomtól északra fekvő, a 16. század eleji átépítés során kialakult kolostorépületek kiterjedéséről és elhelyezkedéséről keveset tudunk. A főhajó beboltozása valószínűnek tűnik, amit két nagyméretű zárókőgyűrűből származó töredék is alátámasztja. A két mellékhajó boltozása már nem ennyire egyértelmű. A zárókő külső felületét, a befutó bordák között orrtagok díszítik. A somogyvári apátsági templom belsejének összképét a 16. század eleji átépítés után minden bizonnyal az új boltozata határozta meg legmarkánsabban. Az 1543-ban ideérkező török csapatok kifosztották az apátságot és erődítményül használták. Az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett. A szerzetesek később nem tértek vissza.

STÓLA Az esztergomi egyházmegyében, Szepes vármegyében a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított perjelség a Tátra /mons nivium/ déli lábánál fekvő Stola /ma Štôla Szlovákiában/ község területén állt. Színhelye állítólag a tűzoltószertár környékén kereshető. 1314 táján szepesi nemesek alapították. A megerősítő levélben kifejezetten benne van, hogy az alapítás bencések részére történt. Tamás esztergomi érsek 1314-ben oklevélben erősítette meg a perjelség alapítását. Szentgyörgyhegyi Gerlach, Sztojánfalvi Miklós ispánok, Menhard svábfalvi plébános barátaikkal és rokonaikkal Szepes területén, a havasok alján, saját birtokukon, amely helyet a boldogságos Szűz cellájának neveznek, a Boldogságos Szűz tiszteletére bencés kolostort létesítettek /pro cenobio ordinis Sancti Benedicti/, hogy az nekik és utódaiknak mint patrónusoknak lelkük üdvére váljék. 1333-ban megkapta Mátéfalva /ma Matejovce, Poprád északkeleti szomszédságában/ felét. 1383-ban Konrád perjel 65 forintért további földet is tudott venni a monostor keleti szomszédságában Batizfalva tájékán. Egy kézírással másolt könyv fennmaradt a stolai monostorból. Ez Gallus zbraslavi /Aula Regia, Königssaal/ ciszterci apát 1370 körül írt Malogranatum című háromrészes művének első két részét tartalmazza. A bejegyzés szerint Péter stolli bencés barát másolta /per manus fratris Petri ordinis S. Benedicti de Stoll/. A 65 levélből álló, kis fólió alakú kódex a pozsonyi káptalan kéziratai között volt található. A mű népszerűségére jellemző, hogy 1469 és 1487 között ősnyomtatványként négyszer is kinyomtatták. Gerecze Péter az apátság alapjait említi és faragott köveket a régi templomból a falu házaiban.

Somogyvár

65


SZEKSZÁRD

Szekszárd templomromok, régi vármegyeháza 66

A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében a szekszárdi vármegyeháza helyén állt a Szent Megváltóról nevezett apátság. I. Béla király 1061-ben alapította. A bencés rendhez tartozása közismert és számos oklevélből kitűnik. A Szent Megváltó monostor alapítását megelőzően, a pécsváradi apátságnak már volt birtoka Szekszárdon. A Képes Krónika I. Béla király haláláról szólva elbeszéli, hogy a Szent Megváltó monostorában temették el, amelyet ő maga alapított a Zugzard nevű helyen. I. Béla király az oklevelet 1061-ben adta ki. 1076 karácsonyát Géza király az apja által alapított szekszárdi monostorban ünnepelte. A szentmisét Desiderius kalocsai érsek mondta, és tündöklő beszédével a király lelkét békére hajlította. 1215 és 1235 között a szekszárdi apát többször kapott pápai megbízást magyarországi egyházi ügyek intézésére. Valamikor 1223 előtt Tábor fia Gergely társaival egy éjszaka csendjében betörte a szekszárdi templom sekrestyéjének ablakait. Kereszteket, kelyheket és más egyebet, együttvéve 274 márka értéket vitt magával. 1511-ben Isvalies Péter bíboros, az apátság kommendátora július 1-jei kezdettel három évre bérbe adta a pécsváradi és a szekszárdi bencés apátságot 2000 arany forintért a Tolnai Máté pannonhalmi főapát uniójához csatlakozó apátoknak. Az apátság átlagjövedelmét 1332-ben a pápai tizedszedéskor 75 márkában állapították meg. Birtokai voltak Tolnában Szekszárdon kívül 17 helyen, Fejér vármegyében 13 és Baranyában 3 helyen. Az 1498. XX. törvénycikk szerint a szekszárdi apátnak hadindítás esetén 100 lovast kellett kiállítania. A konvent első hiteleshelyi kiadványa 1269-ben kelt. Az pátság ugyan szerencsésen átvészelte a hódoltságot, de az 1794-es tűzvészt követően lebontották. Még néhány évig

temetkeztek a romjai közé, aztán maradványait az új templomhoz felhasználva végleg az enyészetté vált. Romjainak föld feletti részét 1802-ben elhordták az új templom építéséhez, az apátság uradalmi épületeit a vármegye vette meg és átépíttette megyeházának. A templom alaprajza ritkaság. A kolostor kilenc osztatú alaprajza kapcsolatba hozható a bizánci művészettel. A falak alapozását mészkőtömbökkel végezték, a felmenő falak főként téglából készültek, de helyenként előfordulhatott a vegyes falazat is. A vaskos pillérek valószínűleg bizánci mintára kupolát tartottak, bár az épület kis méretei a toronyszerű kiképzést is valószínűsítik. Mind a kövekből, mind téglából számos másodlagos felhasználású, római volt. A főbejárat eredetileg a déli oldalon lehetett, bár ennek régészeti nyomát nem találták. A templomtól északra egy kis kápolna volt. Valószínű, hogy Béla király holttestét is először ide temethették, mert halálakor a templom még nem volt kész. Ezért egy északi kapuval az apátságot összekapcsolták a kis templommal. Később Béla sírját áthelyezték a főtemplomba.. Az apátságon az átalakítási munkák a tatárjárás után kezdődtek, és főként a 15. századi gótikus átépítés révén lettek jelentősek. A 13. században, a centrális jellegének oldására nyugati homlokzatára tornyot építettek, majd később gótikus boltozat kerül a toronyaljba, és esetleg a templom egy részére. 1457 után a török veszély növekedésével vár lett belőle. A barokk kori újjáépítés során sekrestyét, barokkos ívelésű ablakokat, barokk sisakot kapott a a templom. A kereszt szárvégződéseiben a keleti és nyugati oldalon kápolnákat alakítottak ki, ezek valószínűleg csehsüveg boltozatot kaptak. A tűzvész utáni bontás 1800-ban vette kezdetét, a kőanyag egy részét az újonnan épülő plébániatemplomhoz használták fel.


SZENTDEMETER 1300 körül erről a templomról kapta a település, majd a város a nevét. 1309 Villa Sancti Demetrii, 1347 civitas Sancti Demetrii, 1368 civitas Zenthdemeter, 1381 Zawazenthdemeter. Ma Sremska Mitrovica Szerbiában. A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, az ókori Sirmium városa Száva-balparti részének még a 15. században is látható maradványai között állt Szent Demeter temploma és monostora. A monostor alapításának körülményei ismeretlenek. 1344-ben a pápa a görög monostort bencés szerzetesekkel akarta megreformáltatni, de szándékának megvalósulásáról nincs bizonyíték. A 4. és 5. század fordulóján Leontius, Illiricum kormányzója épített itt templomot Szent Demeter tiszteletére, amely az ókori romok között a 11. században felújult, mert Salamon király és Géza herceg 1072-ben a Nišben zsákmányolt Szent Prokopius vértanú kar-ereklyéjét Szent Demeter egyházának adományozták. 1018 és 1071 közötti időben létesült a templom mellett görög szertartású monostor. VI. Kelemen pápa 1344-ben kiadott oklevele szerint ebben kezdettől fogva /in quo ex primaria institutione/ görögök, magyarok és szlávok szolgáltak, és mind a három nemzetnek megvolt a maga épületrésze. 1193 és 1196 között III. Béla a monostort minden járandóságával és birtokával együtt a Jeruzsálem melletti Szent Theodosius lavrának adományozta. Ott temették el Béla király édesanyját, Eufrozinát. 1218-ban III. Honorius pápa, amikor a Szent Theodosius monostort birtokaiban megerősítette, oklevelébe III. Béla adományait is részletesen belefoglalta. Birtokait a tatárjárás után latin egyházi intézmények szerezték meg. 1344. március 18-án Szigfrid garamszentbenedeki apát személyesen járt Avignonban (Villanovában) VI. Kelemen pápánál, és arra

kérte a pápát, hogy a tatárjárás óta elveszített több mint 40 bencés apátság visszaszerzése érdekében rendelje el a magyarországi rendtartomány felállítását az összes apát és apátnő közös anyagi támogatásával. A pápa még aznap mindkét ügyben kiadta okleveleit. A pápa teljes felhatalmazást adott a monostor felújítására. A következő évtizedekben a török veszedelem közvetlenül fenyegette a Szerémséget.

SZENTGERGELY A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, a mai Grgurevci /Szerbia, Vajdaság/ helyén feküdt Frankavillától északkeletre 8 km-re a Szentgergely apátság. Alapítási körülményei, kegyurai ismeretlenek. Az apátság neve 1206-ban tűnik fel először egy határjárás alkalmával. 1420 táján Imre apát a monostort támadó törököket visszaverte, négyet maga vágott le. Ezután az apát és a szerzetesek átköltöztek a ciszterciek széki /cikádori/ apátságába, amely attól kezdve bencés apátság lett Imre apáttal az élén. 1450-ben mint széki apát fordult a pápához, hogy mentse fel őt a szabálytalanságtól /irregularitas/, amelyet négy török leölésével vont magára. A szerzetesek egy része, visszaköltözött. 1455-ben már csak egyetlen szerzetes volt a monostorban, amelynek évi jövedelme 40 forint volt. 1455-ben a szerémi püspök a pápához fordult, hogy az apátság birtokát püspöksége kapja meg, de ez az óhaj csak később, 1490 körül teljesült.

Szekszárd, az apátsági templom alaprajza, 1794 /Budapest, Magyar Országos Levéltár/

SZENTJOBB A váradi egyházmegyében, Bihar vármegyében, a Berettyó jobb partja felett emelkedő teraszon állt a Szent István király jobbjáról nevezett és a Boldogságos 67


Szent Jobb Lator templom

Szentlászló templom kintről és bentről

68

Szűz Mária tiszteletére szentelt apátság. Alapfalai Szentjobb /ma Sînjob Romániában/ községen kívül fekvő temető szélén a föld alatt rejtőznek. Szent István király sírját a székesfehérvári prépostság őrizte. Amikor szentté avatása, 1083 előtt azt felnyitották, Katapán prépost apja, Mercurius azt titokban magához vette, majd a későbbi monostor helyén elrejtette. Amikor László király tudomására jutott, azon a helyen a Szent Szűz tiszteletére fából monostort építtetett, apátjává a szent jobbot elrejtő Mercuriust tette és ellátására Szalacs és Szatmár vámját, a helybeli vásárt, Márkos falut és 84 ház népét rendelte. Ezek 17 különböző mesterséget és szolgálatot űztek. Volt közöttük 12 harangozó is. László király élete végén megbízta Álmos herceget, hogy építsen kőből bazilikát. Álmos ezt teljesítette, és abban helyezte el a szent jobbot. Kálmán király Pál nádor fiainak adta az apátságot, de II. Géza azt visszavette, ezért azt Pál fiai halála után feldúlták. Lukács esztergomi érsek kiátkozta őket. III. István helyreállította az apátságot, királyi és érseki joghatóság alá helyezte. Összeíratta birtokait, amelyek Szolnok, Bihar, Szabolcs, Zaránd és Fejér megyében feküdtek. Mindezt IV. Béla, majd I. Károly is megerősítette. VI. Sándor pápa az ő és II. Ulászló közbenjárására 1498. augusztus 13-án kelt oklevelével a monostort a pálosoknak adta, akiknek beiktatása 1499. augusztus 1-én, meg is történt. 1510-ben Tolnai Máté megkísérelte a monostor visszaszerzést rendje részére. A szentjobbi monostor kezdeteiről leghitelesebben és legrészletesebben a pálosok Inventáriuma-ból értesülünk. Ezt az inventáriumot Gyöngyösi Gergely pálos generális perjel készítette 1522ben. A konvent hiteleshelyi működésének kevés nyoma van. A 16. században a monostor falainak anyagából vártornyot emeltek a Berettyó partján, és ami még megmaradt, azt később a falu templomába építették be.

SZENTLÁSZLÓ A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében, a Hosszúhetényhez tartozó Püspökszentlászló környékén vagy helyén állt a Szent Lászlóról nevezett perjelség. Az alapítás ideje és körülményei ismeretlenek. Szoros kapcsolatban állt a pécsváradi apátsággal, annak erdős birtokán létesült, ezért valószínű, hogy maga az apátság alapította a remeteséget kedvelő szerzeteseknek. A perjel megjelenése Pannonhalmán és Pécsváradon a bencésekhez való tartozását kétségtelenül bizonyítja. 1327-ben említik először, amikor perjele Miklós a pécsváradi konvent megbízásából egy hiteleshelyi feladatot teljesít. Tolnai Máté pannonhalmi főapát 1510-ben a pécsváradi és a szekszárdi apátságokat bérbe vette a kommendátoroktól. Ebben az időben a pécsi domonkosok tiltakoztak, mert egy malmukat NagyHetényben, amely a szentlászlói bencések malmai között volt, Tolnai másokkal együtt lefoglalta.

SZENTTRINITÁS A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében, Vókány község határában Terentás-puszta őrzi az egykori Szentháromságról nevezett apátság nevét és helyét. Alapítói és kegyurai a Kán-nemzetség tagjai lehettek 1183-tól. 1415-ben Tamás apát résztvett a Konstanzi zsinaton. 1432-ben Péter apát 70 forintért házat vett Budán, az Alsóvárosban. 1449-ben Szenttrinitás apátja is résztvett a bencés apátok szekszárdi gyűlésén, amelyen megtagadták a rájuk kivetett hozzájárulást az esztergomi székesegyház felújítására. 1543-ban Siklós törők kézre került, s ezzel az apátság sorsa is meg lett pecsételve. Az apátság falva volt a kelet felé nem messze fekvő Iván, ma Ivánbattyán.


A monostor romjaiból a 18. század végén még magas falak álltak. A négyzetes monostor közepén kút volt. Helyén ma Terentás-puszta gazdasági épületei állnak. 1968-ban, amikor a nagy tehénistállót építették, vastag alapfalakat találtak. Az apátság helyét korábban tévesen Siklóson keresték.

SZERENCS Az egri egyházmegyében, Zemplén vármegyében, a 16. század közepén épült, ma is látható vár helyén állt a Szent Péter és Pál apostolokról nevezett apátság. A Bogát-Radvány nemzetség birtokán állt, annak monostora volt. Alapítási ideje ismeretlen. 1508-ban a pápa megerősítette a pannonhalmi főapát által kijelölt bencés szerzetest a szerencsi apátságban. Ha az apátság már 1241 előtt fennállott, a pusztulást a tatárjáráskor aligha kerülhette el, mert az országra törő tatár seregeknek éppen útjába esett a Sajó és Pest felé. A kegyuraságról számos oklevél fennmaradt. Ezek közül a legjelentősebb Bebek Detre nádornak 1400. február 21én kelt nagyterjedelmű ítéletlevele. A kegyúri nemzetség két egymással szembenálló ága, az izsépi és a monoki ág 15 korábbi oklevelet mutatott fel. Ezek jó betekintést nyújtanak egy magyar nemzetségi monostor viszonyaiba. Kitűnik, hogy a kegyurak jelölték ki az apátokat. Tetszésük szerint vettek el az apátság javaiból, majd az egri püspök felszólítására visszaadtak 120 köböl gabonát, 30 hold földet, 8 ökröt, 4 tehenet, 22 juhot, 10 sertést, 2 lovat, könyveket, kelyheket, egyházi felszereléseket, és sajátjukból befedték a monostort. Bencés apátságát 1556-ban Németi Ferenc tokaji várnagy elfoglalta, és megerősítve támaszponttá alakíttatta a Habsburg hívekkel szemben. Az apátság kőfalait egy nagyobb területű, palánkfallal övezett külsővárral is

kiegészíttették. A második világháború után az épülettömböt gazdasági célokra használták, ennek a méltatlan állapotnak az 1960-as években kezdődött régészeti kutatások és helyreállítások vetettek véget. Napjainkra Szerencs városának kulturális központja. A Németi Ferenc által építtetett vár a település fölé magasodó Árpád-hegy előtti mocsarak egyik szigetére épült. Az egytraktusú, kétszintes, észak-déli tájolású palotához délnyugati sarkán kapcsolódott egy háromszintes torony, felvonóhidas kapuval. Az udvart északról és nyugatról védőfal övezte. A részben boltozott négyhelyiséges földszint feletti emeleti tereket és a toronyszobákat fafödém fedte. A torony és a palota csatlakozásánál az emeletről induló csigalépcső vezetett a torony felső szintjére. A belső vár mai formája lényegében a Rákóczi Zsigmond által végeztetett építkezések, bővítések során kialakult tömeget őrzi. napjainkban szállodaként működő emeletes épületeket, a magtárt a 18. század folyamán emelték. A külső várat a 17. század elejétől felvonóhidas kapu választotta el a tőle délre fekvő sövényfalú, árokkal kerített, palánknak nevezett területtől, amelyen istállók, és a vámház helyezkedtek el.

Szerencs

SZÉK A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében, a mai bátaszéki plébániatemplom helyén állt a Boldogságos Szűzről nevezett cikádori, más néven széki apátság. A cikádori apátságot II. Géza király 1142-ben alapította heiligenkreuzi ciszterciek részére. 1420-ban Imre, a szerémségi Szentgergely bencés apátság apátja szerezte meg a cikádori vagy ahogy ettől kezdve legtöbbször nevezik, széki apátságot, és ezután bencés apátságnak tekintették. Egy 1450-ben kelt a bencés széki

Szék, templom 69


Széplak, az egykori apátság feltárt maradványainak alaprajza /Polla 1986b/

70

monostor apátjának, Imrének címzett pápai oklevélből kitűnik, hogy valamikor a szerémségi Szentgergely monostor apátja volt, és amikor a törökök megtámadták monostorát, visszaverte őket, sőt négyet levágott. A pápa az ő és Újlaki Miklós erdélyi vajda kérésére felmenti a tette által bekövetkezett papi alkalmatlanság és rosszhírűség alól. Minden papi szolgálatot végezhet, és a széki monostort is tovább kormányozhatja úgy lelkiekben, mint anyagiakban. V. László király 1457-ben a pápához fordult és kérte, hogy a budai Boldogasszony plébániatemplomot emelje társas káptalan rangjára, és a bencés széki apátságot adja annak fenntartására. A pápa bizonyos feltételek mellett engedélyezte az egyesítést, de az mégsem valósult meg. 1478 után a széki apátság az oklevelekből teljesen eltűnik. Lehet, hogy Mátyás király már ekkor egyesítette a bátai apátsággal. 1535-ben ugyanis Széket már Bátaszéknek nevezik, és birtokai a bátai apátság birtokai közé vannak sorolva. Az apátsági templom alapjait 1994-96-ban Valter Ilona vezetésével a mai bátaszéki templom északi tőszomszédségában tárták fel. Az apátságot a törökök földig rombolták és palánkvárat építettek a helyén, mely egy földvárból és egy belső várból állt. Nagyobbrészt kőfal, négyszögű és félköríves tornyok, továbbá félsáncok és száraz árok veszi körül, ezek között néhány sárból tapasztott kerítés volt. Bátaszék környéke 1687ben szabadult fel a török uralom alól. A középkori romtemplom szentélye megfelelt misézésre, a falai épek maradtak. Később a szentélyhez délről oratóriumot építettek. A barokk templom a középkori apátsági templom maradványaira épült. A 19. század második felére igen rossz állapotba került, majd 1903-ban átadták az új templomot, amelyet Hofhauzer Antal tervezett. A templom téglából épült, neogót stílusban, három hajóval, kereszthajóval, sokszögű, támpilléres

szentéllyel, melynek egyik oldalán a Szent Sír-kápolna, a másik oldalán a sekrestye áll, oratóriummal. A hajó nyugati végében található az orgonakarzat. Az egész templomtér neogót boltozattal fedett. Az épület nyugati végében emelkedik a 82,45 m magas torony, amely Magyarország második legmagasabb templomtornya. A fő és kereszthajót hatalmas hármas ablakok, a szentélyt öt nagy ablak, a mellékhajót, pedig öt-öt kisebb kettős ablak világítja meg.

SZÉPLAK Az egri egyházmegyében, Abaúj vármegyében, a Hernád bal partja felett, Széplak /ma Krásna nad Hornadom, Kassával egyesítve Szlovákiában/ falu feletti teraszon állt a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt apátság. Felszentelése 1143-ban történt, alapítása is ez időtájra tehető. Később kegyurai és a falu részbirtokosai az Aba-nemzetség tagjai voltak, bizonyára az alapítók is. Az 1200 körül lejegyzett Pozsonyi Évkönyvben olvashatjuk: „1143. Dicsőséges Géza király uralkodása idején a tiszteletreméltó Martyrius püspök Szűz Mária tiszteletére felszentelte a monostort Széplakon” Martirius 1140-től Eger püspöke volt, és így ő gyakorolt joghatóságot az egri egyházmegyében fekvő monostor felett. 1151-ben esztergomi érseknek választották. 1401ben a pápa a bencések széplaki templomának a Mennybemenetel ünnepére ugyanazt a búcsút engedélyezte, mint amit a velencei Szent Márk templom látogatói kaptak, ezen kívül a mindenkori apát Szűz Mária ünnepeire hat alkalmas gyóntató papot választhatott, akik a Szentszéknek fenntartott esetek kivételével minden vétek alól feloldozást adhattak. 1556ban I. Ferdinánd az apátság javadalmát a nagyszombati káptalani iskolának adta, amelynek újjászervezését Oláh


Miklós esztergomi érsek kezdte meg. A pápai tizedszedés idején, 1331-ben az apátság évi jövedelmét 100 márkára becsülték. A településtől északra a monostor temploma egy kisebb és régebbi templom köré épült, nyilván annak anyagát lebontva és felhasználva. A 29,4 m külső hosszúságú és 13,2 m szélességű háromhajós templom egy félkörös apszissal zárult. A konventház a templom északi oldalához csatlakozott, és északkeleti szögletében ráépült egy tipikus rotunda alapfalára.

SZKALKA A nyitrai egyházmegyében, Trencsén vármegyében, Trencséntől É-ra a Vág jobb partaja fölé emelkedő barlangos sziklára épült Szent Benedek remete vértanúsága helyén az emlékére emelt monostor. 1224-ben Jakab nyitrai püspök alapította alapítólevele szerint kifejezetten Szent Benedek regulája szerint élő szerzeteseknek. Oklevele szerint a remete vére még látható volt a barlang falán. A szerzetesek fenntartására adta Viezd földet 7 ökörrel, 2 szolgával, Nyitrán két szőlőt 2 szőlőmunkással, 40 birkát és ugyanannyi sertést, a püspöki tizedből 100 kepe gabonát és a szkalkai plébánosnak, aki már szerzetes, portáját. 40 napi búcsút is engedélyez az alamizsnát adóknak. Egész egyházmegyéje területére engedélyt ad, hogy az apátság szerzetesei prédikáljanak és gyóntassanak. A monostor alatt volt egy legelő és halastó. Az állatállomány 4 tehén, 10 marha, 12 sertés. Az egyházi felszerelések között volt két ezüst kehely, 5 miseruha /casula/, 2 ciszterci psaltérium, 2 ciszterci antifonárium, 2 misekönyv - az egyik ciszterci, a másik esztergomi, Szent Benedek regulája és Szent András és Benedek helybeli remeték élete. 1643-ban Pálffy Mátyás pannonhalmi főapát

megkísérelte, hogy a nyitrai püspöktől visszaszerezze Szkalkát, de eredménytelenül. A javadalmat a következő évben a trancséni jezsuiták kollégiuma kapta meg. A 12. századi monostor üreges sziklára épült. Romos egyhajós temploma gótikus volt kétszakaszos, nyújtott, hálóboltozatos szentéllyel, sokszögű záródással. A kolostor gótikus kápolnáját, a Szent Zoerard-András és Benedek kápolnát a remetebarlangra építették rá, majd 14. és 15. században az apátságot újabb épületekkel, nyitott kerengővel bővítették. A sekrestyében található kétszakaszos keresztboltozat díszes zárókövekkel van lezárva. 1520-ban Thurzó György a kissziklási kéttornyú román templom helyén kápolnát építtetett. Az apátság 16. századbeli megszűnését követően az 1644 és az 1773 közötti években a kolostor a jezsuita rend tulajdonába került, akik az épületegyüttest nagymértékben felújították. A Kissziklán levő templomot 1745-ben kéttornyú, barokk stílusú templommá építették át. Teljesen megújították a nagysziklási épületeket is a kistemplommal és a kolostorral. A kolostor kápolnáját 1994-ben teljesen felújították, a Kissziklán levő templom felújítása pedig 2006-ban történt.

Széplak, romok

TAPOLCA Az egri egyházmegyében, Borsod vármegyében, meleg források közelében, a Miskolc melletti Tapolcán állt a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt apátság. Alapítási körülményei ismeretlenek. Szent Benedek rendjéhez tartozása csak kevés adattal igazolható. 1410ben Miklós apátot bencésnek írják. Tolnai Máté pannonhalmi főapát figyelme Tapolcára is kiterjedt. Ennek lehetett eredménye, hogy II. Ulászló 1503-ban levelet intézett a monostor kommendátor apátjához,

Szkalka sziklamonostor 71


Bonaventurához, aki előbb domonkos barát volt, hogy a főapát törekvéseit ne akadályozza, ha alkalmas perjelt vagy custost küld hozzá, vagy ha a rossz példát adó szerzeteseket elmozdítsa. 1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc, akik János király pártjára álltak, embereikkel rátámadtak a tapolcai apátságra. A támadók kifosztották, felgyújtották az épületegyüttest. A monostor embereit részben megölték, részben fogságba vetették, az apátot pedig derékig a földbe ásva céltáblának használták. Hogy mi is lehetett eme kegyetlenkedés oka, arra egy közelmúltbeli feltárás derített némi fényt: a kolostorban egy kincsleletre bukkantak, a pénzek között a legkésőbbi érme 1531-ből származott, így valószínű, hogy talán maga a balszerencsés apát a Bebekek támadása előtt rejtette el a kolostor könnyen mozdítható javait, és a rablók ennek rejtekhelyét igyekeztek sajátos módszerekkel megtudakolni tőle – ezek szerint sikertelenül. A kolostor és templom ezután romosodni kezdett. A 18. század elején borospincét ástak a toronyba és a hajó nyugati részébe, hogy onnan szolgálják ki az akkor már létező fürdővel szemben álló kocsma vendégeit. Az épületek kőanyagát a század végére termelhették ki teljesen, annyira, hogy jelenleg az alapozási szintig csak „negatívban” látható az egyhajós templom, hiszen a felmenő falakat elbontották. A középkori templomok esetében általában megsemmisül a korai építési periódusok padlója az átépítések miatt. Miskolctapolcán azonban szinte érintetlen a valószínűleg 12. századi kőpadló – igaz a megmaradásához az kellett, hogy kissé meggondolatlanul jelöljék ki az épülő templom helyét. Különösen a kis kiemelkedéstől délre fakadó, ma a Tapolcai Barlangfürdőt tápláló meleg vizű források lehettek csábítóak a 12. században, amikor kijelölték a

72

nemzetségi monostor helyét. A templomtól északra hideg vizű források, míg délre meleg vizűek fakadtak, amelyek a meleg vizesekkel körülfolyták a területet, majd egyesültek, s a Hejő-patakként csordogált tovább a víz. A meleg forrásoknak hála, sajátos mikroklímája lehetett a völgynek, s odébb, egy magasabb kiemelkedésen állhatott talán a Miskolc nemzetség udvarháza A bencések így szokásuktól eltérően nem egy dombtetőn, hanem a völgy közepén építették fel a templomot és az apátságot, egy olyan helyen, amely a korábban feltárt 10-11. századi temetkezések szerint már az építkezés megkezdése előtt „szent” helynek számíthatott. Nem számoltak azonban az apátság szomszédságának a környező dombokról folyamatosan lemosódó hordalék miatti feltöltődésével, a hideg vizű források hozamának megnövekedésével és a talajvíz szintjének emelkedésével, emiatt később már nehezen használható és kevéssé komfortos lehetett a templom az állandó nedvesség miatt. A megoldás a templom belső terének feltöltése volt, majd egy méteres magasságban, és azon egy új járószint kialakítása volt. A kolostor és templom ezután romosodni kezdett. A 18. század elején borospincét ástak a toronyba és a hajó nyugati részébe, hogy onnan szolgálják ki az akkor már létező fürdővel szemben álló kocsma vendégeit. Az épületek kőanyagát a század végére termelhették ki teljesen, annyira, hogy jelenleg az alapozási szintig csak „negatívban” látható az egyhajós templom, hiszen a felmenő falakat elbontották.

TATA A győri egyházmegyében, Komárom vármegyében, a tatai vár és nagytemplom közelében feltételezik az egykori Szent Péter monostor színhelyét. A pannonhalmi és a pilisi apát 1357-ben kifejezetten


bencés monostornak írta. Apátja résztvett 1449-ben Szekszárdon, 1511-ben Győrben a bencés apátok gyűlésén. A Képes Krónika és egy 1400 körül hamisított, 1263-ra keltezett oklevél szerint Sanseverini Deodatus, Szent István király Tatának becézett keresztapja alapította, és a monostornak saját nevét adta. Szent Péter monostora 1093-ban tűnik fel először. A tatai vám az apátságot illette, de I. Lajos király annak felét 1419-ben a vérteskeresztúri apátságnak adta. A rendi vizitátorok 1508. április 14-én jártak Tatán. Az apátnak csupán egy szerzetese volt. Helyreállította az apátság kétkerekű malmát, halastavát és kertjét. A templom felszerelésében a következő jelentősebb tárgyakat találták: 5 ezüst kehely paténával, két kis ezüst kereszt aranyozva, 3 infula, egy-egy pásztorbot, és pásztorgyűrű, két nyomtatott misekönyv, egy justini és egy melki breviárium. Állatállománya: 7 ökör, 5 tehén, 45 sertés, 125 juh, 6 csődör. A szerzetesélet legkésőbb 1543-ban végleg elnémult, mert augusztus 17-én Szulejmán szultán elfoglalta és lerombolta Tata várát. Néhány 18. századi metszeten még látható a romos monostor, amely a meleg források, a későbbi grófi fürdő felett állt.

regula szerinti fegyelmet sem tudják megtartani, és az istenszolgálatra küldött szerzeteseket sem lehet a jövedelemből ellátni. 1224-ben Micha comes, az alapító, III. Honorius pápához fordult, mert a fegyelmezetlenség miatt alig maradt szerzetes a monostorban az istenszolgálat végzésére. II. Ulászló 1516-ban Telkit a pannonhalmi főapát alá rendelte, s ezután mint kegyúr jogosult az apát kinevezésére. 1541-ben Buda elfoglalásával Telkin is a török lett az úr. A török idők alatt az apátság helye is feledésbe ment. A bécsi skót bencések apátjának sikerült megszereznie 1700-ban a bécsi udvarnál néhány birtokkal együtt. 1882-ig maradt a bécsi bencések tulajdonában, akik mindkét falut németekkel újratelepítették, és maguk gondoskodtak lelkipásztori ellátásukról. 1725-ben még láthatók voltak a kéttornyú templom és a kolostor romjai, és állt a régi apátság templomának boltozott szentélye is. Faragott kövekből épült. Belső falán festmények maradványait látta. 1807ben a mai plébániatemplom építéséhez használták fel az apátság köveit.

TELKI

Az esztergomi egyházmegyében, Nógrád vármegyében Tereske község mai plébániatemploma helyén állt a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított apátság. Alapítási körülményei, kegyurai ismeretlenek. A bencésekhez tartozását 1508-ban pápai oklevél jelzi. Először 1219-ben a Váradi Regestrumban tűnik fel, amikor apátja, a poroszlói apátot pereli. 1485-ben Bajoni István váci kanonok, az apátság kommendátora azt írta a pápának, hogy Szűz Mária összedőlt templomát, amit tűz pusztított, csaknem újonnan építette. De egy évtized múlva II. Ulászló is düledező tereskei monostorról írt,

A veszprémi egyházmegyében, Pilis vármegyében, a mai Telki község közepén kő-kereszt jelzi a Szent István király tiszteletére alapított és 1807-ben lebontott monostor színhelyét. Alapítója és kegyura Micha bihari comes /1198-1199/ majd nádor /1199-1201/. III. Honorius pápa 1224-ben kelt leveléből kitűnik a bencés rendhez tartozása. Csak néhány éve állhatott a monostor, és 1198ban III. Ince pápa már utasítja az esztergomi érseket, hogy reformálja, mert anyagiakban úgy leromlott, hogy a

Tereske, a templom alaprajza

TERESNYE

73


amit a szerzetesek a nagy nyomorúság miatt már elhagytak, ezért az esztergom-szigeti bencés apácáknak adta, akik ugyancsak szegények, és egyetlen kis falujuk, Apácafalva volt. 1508. július 7-én II. Gyula pápa a tereskei bencés monostort, amelynek jövedelme a 12 aranyat nem haladja meg, a Boldogságos Szűz mennybevételéről nevezett esztergom-szigeti bencés apácamonostorral egyesítette. Az apátsági templom átalakítva ma plébániatemplom. Kutatása és műemléki helyreállítása 1968 és 1971 között történt. Az eredetileg román stílű templomot Bajoni István kommendátor alatt építették át későgót stílusban. A déli oldalon két csúcsíves ablak ma is látható. A szentély csillagboltozatos. 1848-ban a templom oldala mellett álló két nyugati tornyot lebontották. A kolostor a templom déli oldalához csatlakozott.

TIHANY

A tihanyi apátság alapítólevele 1055

74

I. András király tihanyi alapítólevele 1055. „Krisztus. Az Oszthatatlan Szentháromság nevében. András Isten segítő kegyelméből a magyarok győzhetetlen királya. Minthogy némely halandók elméjükben többnyire elgyöngülve akár lustaság folytán akár vétkes hanyagságból, s igen gyakran a világi dolgoknak hamarosan múló gondjai miatt is tudatlanul, mert nem emlékeznek rá, könnyelműen a feledésnek adták át, amit láttak és hallottak, ezért a tudósok, bölcselők s atyáink igen sokan tanácskozással, okossággal és iparkodással rájöttek, hogy amit az emberi nem fiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas irnokok keze által betűk emlékezetére bízzák, nehogy annak avultsága folytán nyoma se maradjon a későbbi kor utódaiban.

Minthogy tehát ezt ők hasznosnak és jónak látták, s hogy a jelenkori összes bölcsek is lássák ugyanazt még hasznosabbnak és kitűnőnek, ezért András a legkeresztényebb jogartviselő hatalmából folyó parancsából ezen ünnepélyes hártya tanúbizonyságába foglalni rendelte - amint azt jelen oklevél sorjában megmutatja - hogy miket adott Szűz Máriának és Szent Ányos püspöknek és hitvallónak a Balatin fölött a Tichon nevű helyen lévő egyházához a saját és felesége, fiai, leányai és valamennyi élő és megholt atyafia üdvéért megművelt vagy parlagon fekvő földekben, szőlőkben, vetésekben, szolgákban, szolgálókban, lovakban, ökrökben, juhokban, disznókban, méhekben s ezeknek őrzőikben, valamint az illő egyházi felszerelésekben. Odaadta ugyanis a fent említett dicső király az előbbírt helyet ott a szigeten, ahol az egyház alapíttatott, s ennek a határai így jegyeztetnek fel: egy tó van körülötte és egy töltés, amely a régiek keze munkájával készült; ezeken belül minden nádas és halászóhely ide tartozik. Ugyanebben a tóban van egy Petra nevű hely, amely a többiekkel együtt ide tartozik. És tudja meg mindenki, hogy ami gyümölcsös, kaszáló és más egyéb - a szőlőkön kívül - a szigeten van, ide tartozik. A királyi rétek pedig, amelyek a szigethez legközelebb fekvő falu mellett terülnek el, ugyanezt az egyházat illetik. Van egy rév is ezen a tavon, s ez hasonlóképpen hozzá tartozik. Azon a Fuk nevű patakon ugyanis, amely a mondott tóból folyik ki, van egy hely, ahol a népek átjárnak, néha a hídon, gyakran pedig a gázlón át, s ez szintén ide tartozik. Másik hely az, aminek Huluoodi a neve, ez szintén a tónál kezdődik és egészen ide tartozik; hasonlóképpen mindaz, ami ettől a Huluooditól a kis hegyig és ettől a Turku tóig fekszik, amelynek a fele a népé, fele pedig az egyházé. Ez a hely egészen a Zakadatig, innen a nagy útig, azután az Aruk szögletéig,


majd a Segig és tovább Ursaig, innen pedig a nagy tóig terjed. Ezen kívül van egy másik szénakaszálásra alkalmas és megfelelő hely a Zilu kut és a Kues kut között, amely ide tartozik. Hasonlóképpen ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a Kerthel. A fent mondott egyházhoz tartozik továbbá egy hely, amely ugyancsak a Bolatin tónál kezdődik s Koku zarma a neve, ez a Keuris tuere vezető nagy útig és innen megint a már gyakran említett tóig terjed. Mindaz pedig, amit ezek a határok foglalnak magukba, legyen az sziget, szénatermő hely vagy rét, kétségen kívül ezé az egyházé. Rajtuk kívül ide tartoznak ennek az egyháznak a szolgái a földjükkel és a halászóhelyeikkel, amelyeket előbb a többi néppel együtt bírtak. Azt a sok körös körül fekvő cserjést pedig az említett király a tisztjei kezével jelöltette ki ugyanennek az egyháznak tulajdonául. Ugyanezé az egyházé lettek mindazok a halászóhelyek és nádasok, amelyek a Seku ueieze és a révhez vezető út között fekszenek. A fent megírtakkal együtt van egy másik hely is, ugyancsak a Bolatinban Putu uueieze és Knez között s ez is a szent egyházhoz tartozik halászóhelyeivel és nádasaival együtt. A hasonlóképpen minden jövedelmükkel az itteni kaszálóhoz és rétekhez tartozókon kívül van egy Lupa nevű hely, ahol különböző fajtájú fák vannak, és ide tartozik három másik hely is, amelyek nagyon alkalmasak szénakaszálásra. Másutt van egy falu, amelyet Gamasnak hívnak; ebben a mondott egyháznak van földje és ezt két út határolja: az egyiknek neve Ziget zadu, a másik nagy út s ezek Szent Kelemennél végződnek. Az erdő pedig, amely itt a királyé volt s amelyet mezők és völgyek vesznek körül, az említett egyházat illeti, kivéve mindazt, amiről - mint láttuk - már fentebb említés történt. Egy másik helynek, amelynek Gisnav a neve, ezek a határai: a Fizeg menti Munorau kereku, innen Uluues megaiahoz megy, azután

a Monarau bukurea, innen Fizeg azaahoz, majd Fyzegen túl Brokina rea és innen a közútig s ezen vonul a Kurtuel faig, innen pedig a Hurhuig, azután egy másik útig, amely megint a Monarau kerekvhoz vezet. Mindaz pedig, ami ezeken a határokon belül terül el - a szőlőket kivéve - a már említett egyházhoz tartozik. Van még azután egy Mortis nevű hely, amelynek határa a Sar feunél kezdődik, innen az Eri iturea, innen Ohut cutarea megy, innen Holmodi rea, majd Gnir uuege holmodia rea és innen Mortis uuasara kutarea s ezután Nogu azah fehe rea, innen Castelichoz és a Feheruuaru rea meneh hodu utu rea, azután Petre zenaia hel rea. Ezek mellett másutt van egy falu, amelynek Fotudi a neve s ebben ennek az egyháznak van szántóföldje, amelynek ezek a határai: a nagy út innen az Aruk tueig, amely völgy a Kangrez útig nyúlik, tovább a Leansyherig, innen Aruk feeig, majd Luazu holmaig, azután pedig a Kaztelicba vezető útig. Mindaz amit e határok zárnak körül hasonlóképpen az említett egyházé. Másutt van egy hely és szántóföld rétekkel, amelyet hasonlóképpen a király tisztjei jelöltek ott ki. Ennek a birtoknak a határában van egy erdő, amelynek határa az Ecli révnél kezdődik és Fidemsiig megy, innen az Aruk tuehez vezető nagy útig, tovább pedig a kőfejig, azután Bagat mezeeig vonul, majd innen Asauuagihoz. Ebben az erdőben sok kis halastó van s ezek mind a fentírt egyházéi, három kivételével, amelyek közül kettő a királyé, a harmadik pedig Szent Mihályé, Opoudi és Lopdi a királyéi. Ha pedig vannak ugyanitt termő és nem termő fák, ugyanazt az egyházat illetik mindazzal együtt, amit előbb feljegyeztünk. Van egy lólegeltető hely, amelynek határa keletről a Baluuananál kezdődik, innen Auihoz, azután az Eleuui humokhoz, majd a Harmu ferteuhoz, azután a Ruuoz licuhoz s innen a Harmu highez megy, innen a Iohtucouhoz, azután a Babu humcahoz ér el, innen az Oluphelrea, azután pedig

Tihany, a templom és a kolostor alaprajza /Budapest, OMvH Tervtár/

75


Tihany látképei

76

a Cuestihez, innen a Culun vize közepén vonul, ettől a Fekete kumucig, innen pedig a Fuegnes humuchoz, azután a Cues humuchoz megy, majd a Gunusaraig, innen a Zakadatig és tovább a Serne holmaig, azután a Baluuanig vezető Arukig. Mindaz, ami e helyeken bozótosban, nádasban és rétekben található, ezen szent egyházhoz tartoznak. Mindazokkal együtt, amelyeket már fentebb megírtak, a kegyes király ennek a szent egyháznak adományozta Sumig vásárvámjának harmadát, hasonlóképp Thelena révének és vámjának harmadát. Odaadta továbbá Segisto tavát is. Az istentisztelet serény és fáradhatatlan végzésére, de a szentek dicsőítésére s tiszteletére is szerzetesek seregét gyűjtöttük oda, s királyi bőkezűséggel gondoskodtunk számukra mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatukhoz szükséges, hogy Isten szolgálatában ne lanyhuljanak vagy ne legyen okuk az ebben való restségre. Hogy pedig idők folyamán azokra nézve, amiket Krisztus tiszteletére s az ott élők és a nekik szolgálók eltartására az előbb mondott egyháznak adtunk, semmiféle patvarkodástól ne szenvedjenek, a jelen hártyán a jegyző kezével minden egyenként fel van jegyezve. Van tehát húsz eke föld, hatvan háznéppel, húsz szőlőműves szőlővel, húsz lovas szolga, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két tímár, két kovács, egy aranyműves, két kádár, két molnár malmokkal, két esztergályos, egy ruhamosó, egy szűcs, tíz szolgáló. Ezeken kívül harmincnégy hírnök lovaikkal, száz tehén, hétszáz juh, száz sertés, ötven kas méh. Ezeken kívül a szerzetesek szükségletére évenként ötven csikót adunk a királyi ménesből. Az egyház szolgáinak száma összesen száznegyven háznép.

Mindezeket szabad ajándékozással adtuk az előbb mondott monostornak. S nehogy valaki a következő idők folyamán bármit ezekből megkárosítani vagy visszavonni merészeljen, azt átkunkkal fenyegetjük. Ha pedig valaki rossz tanácstól félrevezetve ezen rendelet áthágója találna lenni, kitaszítva Isten örök büntetéssel sújtsa és kényszerítsék tizenkét font arany megfizetésére. S hogy ezen összeírás érvényes és sértetlen maradjon, pecsétünk rányomásával jelöltük meg, s átadtuk híveinknek megerősítésre. + Benedek érsek jele. + Mór püspök jele. + Kelemen püspök jele. + Lázár apát jele.+ Gilkó ispán jele.+ Zacheus nádor jele. + Vojtek ispán jele.+ Miklós püspök jele. ANDRÁS KIRÁLY. + Lajos ispán. + Ernye ispán jele. + Vid ispán jele. + Márton ispán jele. + Illés ispán jele. + András ispán jele. + Fancel ispán jele. + Nana lovász jele. + Koppány bíró jele. + Preca asztalnok jele. + Celu tisztviselő jele. A hétszintes menny és az egész teremtés egy Istene üdvösséghozó megtestesülése ezerötvenötödik esztendejében, amikor az elölmondott győzelmes fejedelem királyságának kilencedik esztendejében szerencsésen uralkodott és vele a legnemesebb Béla herceg, állította össze ezt az ünnepélyes oklevelet a boldogságos Miklós főpap, aki ez idő szerint a királyi udvar jegyzőjeként tevékenykedett, s a király saját kezevonásával hitelesítette a már fentírt tanúk jelenlétében. [Hátoldal] Mivel az egyház, tudniillik Szűz Mária és Szent Ányos javait nem tudtuk mind számbavenni, a [megtaláltakat] ide írtuk le: Hat kazula és hat alba vállkendőkkel és manipulusokkal, dalmatikához tartozó fejfedő, két tunika, egy lenvászon függöny, arany kehelyből pedig három, két ezüst gyertyatartó, egy arany füstölő, egy aranyozott fémkereszt, 12 öltözet, két


misekönyv, egy nocturnalis, két graduále, 11 ezüst kancsó, egy ezüst csésze és ezüst sótartó, egy ezüst kanál, két szőnyeg és két nagy tál. A legkegyesebb király hozzáadta még az egyház és a testvérek szükségleteire a veszprémi vásár vámját, vagyis az őt megillető részt a vas edényekből és ekevasakból, vödrökből és minden vasárúból.” A veszprémi egyházmegye és Zala vármegye területén Szent Ányos /Anianus/ püspök tiszteletére alapított monostor a középkorban ott állott, ahol ma a barokk apátsági épület látható a Tihanyi-félsziget keleti partja fölé emelkedő hegy peremén. I. András király 1055ben alapította saját, családja valamint élő és meghalt rokonsága üdvösségére. IV. Kelemen pápa 1267-i és X. Gergely 1272-i leveléből világos az apátságnak a bencés rendhez való tartozása. A tihanyi monostor Pannonhalmán őrzött alapítólevele 1055-ből a legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles magyarországi oklevél. Jelentőségét növeli, hogy a magyar írnok, aki az oklevél tartalmi anyagát előkészítette, a birtokok meghatározására a latin szövegbe számos magyar közszót, ragot és képzőt illesztett, és így a magyar nyelv legrégibb írott emlékét hagyta ránk. Az írnok jegyzete alapján az oklevelet Miklós püspök, a király udvari jegyzője szerkesztette meg, András király pedig ellátta kézjegyével és pecsétjével. 1090 táján I. László király saját pecsétjével erősítette meg az alapító András király fiának, Dávid hercegnek 5 mansióról, 3 eke földről és 5 halászóhelyről szóló adományát. A tatárjárás idején a monostor nem szenvedett nagyobb kárt, de számolva újabb támadás lehetőségével erődítéssel vették körül és Tihany ezután mint vár is jelentős hely lett. 1267-ben IV. Kelemen pápa a monostort Szent Péter, tehát a Szentszék oltalmába vette, megerősítette az apátságot birtokaiban, és közben a castrumot, a várat is

megemlítette. 1272. augusztus 3-án X. Gergely pápa ólom bullás levelet írt a veszprémi püspöknek, és felszólította, hogy a bencések tihanyi monostorát, amely elnéptelenedett és leromlott, a magyar királynak kérése szerint, ha nem lehet a rend saját szerzeteseivel megreformálni, pápai tekintély alapján újítsa meg ciszterci szerzetesekkel. 1417-ben Zsigmond király pallos jogot adott az apátságnak, amely szerint az apátság tisztjei a birtokokon elfoghatják a gonosztevőket, elítélhetik és kivé geztethetik. A tihanyi konvent Veszprém és Zala vármegyék területén végzett hiteleshelyi munkát. Első kiadványát 1228-ból ismerjük. Az apátság birtokállománya a századok folyamán sokat változott. A legfontosabbak Tihany közelében feküdtek értékes szőlőkkel, és Somogyban a megye Balaton felé eső részén. A monostor középkori építményeiből csak az altemplom maradt meg. Ebben temették el az alapító András királyt, aki 1060-ban a zirci királyi udvarházban halt meg. Sírköve épen megmaradt. A templom egyenes szentélyzáródású, keletelt. Déli oldalon csatlakozott hozzá a szabályos négszög alakú kolostor. A téglalap alapterületű építményt három vaskos, hengeres oszlop osztja három hajóra, keleti falában három rézsűs ablak nyílik. A tatárjárás nem okozott pusztítást az apátság területén, viszont kiépítették a kolostort körülvevő erődítményt. 1683-ban egy tűzvész romba döntötte a kolostori épületeket. Ezután lerombolták az erődítményt 1702-ben. 1719-ben kezdték el újjáépíteni és közel 30 év alatt épült fel a 35 m magas kéttornyú 46 m hosszú és 16 m széles barokk templom és kolostor. 1763-ban újabb tűzvész késleltette a felszentelést. 1889-ben volt egy nagy felújítás, amikor felkerültek a falra a hatalmas freskók Deák-Ébner Lajos, Lotz Károly és Székely Bertalan közreműködésével. 1950-ben a rendház szociális

Tihany, az altemplom

77


otthon lett, később peig múzeum. 1994-ben kapták vissza az államtól a kolostor-együttest a bencések majd 1996-ban elkezdték a felújítását. A barokk kolostorban puritán egyszerűséget alakítottak ki.

TOMAJMONOSTORA Az egri egyházmegyében, a kemeji főesperességben a mai Tomajmonostora község területén állt. Védőszentje és pontosabb színhelye ismeretlen. Tomaj puszta és később Tomajmonostora telepes falu őrizte meg emlékét. Neve és fekvése alapján a Tomaj-nem Abádi ága lehetett az alapító. Bencés eredetéről a pápai tizedjegyzék 1334-ben tanúskodik. Első említése 1322-ből maradt ránk. A pápai tized fizetéséből következtetve a legszegényebb monostorok közé tartozott, évi jövedelme mindössze 5 márka lehetett. 1349-ben már csak mint falu tűnik fel.

VÉRTESKERESZT

Vértesszenkereszt, az apátság alaprajza

78

R

A veszprémi egyházmegyében, Fejér vármegyében, a Vértes-hegység északnyugati szélén állt a Szent Kereszt tiszteletére épített, romjaiban ma is látható apátság. Ugrin comes alapította 1146 előtt. Kegyurai a Csák nemzetség Kisfaludy ágának tagjai voltak. A bencés rendhez való tartozása feloszlatásakor, 1475-ben és 1478-ban válik teljesen nyilvánvalóvá. 1146ban már állt a monostor, ha nem is a későbbi formájában. Mátyás király 1478-ban a fehérvári domonkosnak adta a pápa hozzájárulásával. A korai templom egyszerű alaprajzú, egyszerű belső térkialakítású volt. A hajó felső lezárása síkmennyezetes, míg a szentélyt dongaboltozat

fedhette. A hajó és szentély falsarok-csatlakozását egyenes homlokfallal és kétoldalt visszafalazott sarokkal, szöglettel képezték ki. Ez volt az egyetlen részlet ami díszesebb kialakítást kapott. A templom padozatát szabálytalan kövek borították amiket mészvakolattal kötöttek egymáshoz. Erre a 12. században egy 43 cm vastag öntött padozat került. A kolostor északi szárnyának utolsó helyiségében a 15. század végén konyha működőtt. Északon volt található a kerengő folyosója. A külső épület mérete, ami a templom nyugati zárófalához csatlakozik, 15×4,25 m. Az egyenesen záródó szentélyhez délről kapcsolódott a kápolna téglából építve. A káplona szabálytalan négszög alaprajzú hajóból és a keletről hozzácsatlakozó patkóformájú szentélyből állt. Később a kápolnát elbontották és az északi oldalol építették újra. A templom körül temető volt, később viszont a kápolnát használták osszárium-ként. A sírok többsége Ny-K tájolásúak voltak. A templom korabeli építészeti párhuzamban állt a 12. századi német román templomokkal. Az apátsági templom alaprajzán négyzetes arányháló rendszere látszik. A fő- és mellékhajók aránya 2:1. A nyugati bejáraton át lépcsőkön vezetett az út a főhajóba, amelyet a mellékhajóktól három pár nyolcszögletes pillér választott el. A belső tér teljes hossza 32,5 m, szélessége 16 m, a kereszthajónál 19,6 m. A pillérek díszítésén állatalokok /sárkányok, oroszlánok/ láthatók. Ez a palmettamotívum, tehát állatok, szörnyek ábrázolása Olaszországban terjedt el. A szentélybelső a szentélynégyzetből kiágazó fülkékből épül fel. Ezek sem alaprajzukban, sem magsságukban nem egyformák. A mellékhajók három boltozatos szakaszból épültek fel, oldalfalaik kiugró padkákon állnak. A főhajó keleti felén helyezkedett el a kereszthajó, ami ritkaságnak számít. Ennek keleti feléhez csatlakozik északi és déli oldalról a két félköríves


mellékszentély. A kereszthajó felett emelkedett a torony, vagy tornyok. Bizonyos, hogy a monostor temploma nem ciszterci hagyományok szerint épült, ez azonban nem zárja ki a ciszterciek jelenlétét 1214-től. Számos ciszterci templomot találunk, amely nem követte a hagyományokat. A nyugati tornyok hiánya mindenestre ciszterci hagyomány. A konventház keresztfolyosóval a templom déli oldalához csatlakozott. A templomhoz nyugati oldalán pedig a 19×4,6 m külső méretű, és a hajóval megegyező szélességű építmény volt az előcsarnok. A kolostor keleti szárnya a klerikusoké volt, világi személy ide nem léphetett be. Bejárata nyugatról nyílt. A sekrestye mellett volt a káptalanterem. A bencések idején a káptalanteremet egy kisebb helyiség követte, a gyülekezés helye. Az északi szárny helységei között volt a reflektórium, mellette a konyha. Az udvar mérete 20,4×18,7×20×19,1 m vagyis majdnem egy 20 m-es oldalakkal rendelkező négyzetes tér. E körül volt a kerengőfolyosó, melynek szélessége 2,90 és 3,30 m között változik. A kolostorhoz tartozó gazdasági épületek a nyugati, északnyugati oldalon álltak.

VISEGRÁD A veszprémi egyházmegyében, Pilis vármegyében, Visegrádtól északra a Duna-part közelében, a Latinovitsvilla helyén állt a Szent Andrásról nevezett monostor. I. András király alapította 1055 és 1060 között bizánci szertartású szerzeteseknek. 1221 után bencések apátsága, 1493-tól a pálosok perjelsége. 1342-ben itt gyűltek össze a bencés apátok káptalanra. Szent Gellért 14. századi életírója I. András királyról szólva megemlíti, hogy "két monostort alapított, Tihanyt és a Visegrád mellettit". Tihany alapítása 1055-ben történt, így a visegrádi monostor alapítására ez után kerülhetett sor. A

király orosz felesége kedvéért bizánci szertartású, bazilita szerzetesekre bízta alapítását. 1257-ben IV. Béla újra a monostornak adta a visegrádi dunai vámot, amit már I. László királytól egykor megkaptak, de időközben elveszítettek. Ezt a jövedelmet 1281-ben Erzsébet királyné, IV. László felesége, megerősítette az apátság részére, de I. Károly és felesége elvették. Mária királyné 1259-ben megkapta a királytól a visegrádi várhegyet, 1264-ben pedig a pilisi ispánságot. 1260-ban a Dömös melletti Marótot az apátságnak adta. Mint királyi alapítású és kegyurasági monostor az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, hiteleshelyi tevékenységet azonban nem folytatott. 1386-ban II. Kis Károly trónkövetelő királyt 32 éves korában Visegrádon megfojtották, de nem temették el, mivel pápai kiközösítés alatt állott, hanem a Szent András monostor közelében egy házban őrizték tetemét. 1391-ben végre a pápa felhatalmazást adott, hogy feloldozás után a monostorban egyházi temetésben részesítsék. 1438-ban már csak egy szerzetes élt a monostorban, ezért kérték a pápát, hogy adja az olivetánus szerzeteseknek. A pápa 1493. június 18-án II. Ulászló kérésére az apátságot megszüntette és pálos perjelséggé alakította. 1544-ben a visegrádi vár török kézre került és ekkor, vagy már korábban a pálosok is elhagyták a monostort. A 11. századi templom 16 és fél méter széles, 22,35 méter hosszú, háromhajós épület volt, egyenes záródású főhajóval, s félköríves mellékapszisokkal, délnyugati sarkában toronnyal. Tőle délre állt a kolostor faépülete. 1221, vagyis a monostor bencéseknek való átadása után átépítették a templomot. A nyugati oldalra előcsarnokot, karzatot és/vagy toronypárt emeltek, valamint kolostort. A tatárjáráskor megsérült a kolostor, ám újjáépítették. A 11. századi templomépület pusztulására csak 1333 táján került sor, amikor az északi mellékhajó kivételével

Vértesszentkereszt

79


elbontották, hogy új, egyhajós templomot építsenek. Az első feltárás után a környékbeli telektulajdonosok széthordták a köveit, északi mellékhajójába pincét, rá présházat építettek. A visegrádi Szent András monostorról azonban így is többet tudunk mára, mint korábban bármikor. Történelmi távlatokban mérve csupán egy hajszálon múlt, hogy manapság nem láthatjuk a 11. század közepén alapított görög monostor templomának helyreállított rommaradványait. Czobor Béla tárta fel a csonka falakat a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából 1890 és 1895 között és még jelentős falszakaszokat, sok-sok kőfaragványt, sőt egy helyütt freskótöredékeket is talált. A feltárás végeztével azonban a telektulajdonosok kitermelték a köveket, az északi mellékhajóba a középkori falak felhasználásával pincét és présházat építettek. Utóbbi helyére épült az 1920-as években a ma is álló Latinovits-villa. A pince és présház, majd a villa 20. századi építése néhány faragványon kívül akár az épület minden tárgyi emlékét is megsemmisíthette volna. Szerencsére nem így történt: a visegrádi múzeum munkatársai 1986-ban, majd 2001 és 2003 között is feltárásokat végezhettek a területen. Bár a leletanyag nem volt bőséges, sikerült összeállítani a monostor történetének félezer esztendejét.

Visegrád, kolostor alaprajza

ZALAVÁR A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében, Zalavár községtől nyugat-délnyugatra, a Zala folyó torkolatvidékének mocsarai között fekvő Vársziget déli felén állt Szent Adorján monostora. 1019-ben történt alapítása és közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága tartozása alapján Szent István királyt tekintik alapítójának. 1512-ben Zalavár is tagja lett a bencés

80

apátságok szövetségének Tolnai Máté pannonhalmi főapát elnöklete alatt. A Pozsonyi Évkönyvekben feljegyezték, hogy Szent Adorján egyházát 1019-ben szentelték fel. Ez az egyetlen hiteles adat a monostor első 240 évének történetéből. 1341-ben nagyböjt idején tűz pusztította az apátság okleveleit. Az esztergomi káptalan ugyanazon év szeptember 15-re keltezett hamis oklevele szerint éjjel, égő gyertya esett a sekrestyés ágyára, és a keletkezett tűzben sok istentiszteletre szolgáló tárggyal együtt a monostor oklevelei is elhamvadtak. Közöttük pápai bullákkal és a szent királyok és utódaik pecsétjeivel ellátott kiváltságlevelek is. A tűzvész ténye I. Lajos király két levele alapján biztosra vehető. Az 1341. tűzvész előtti közel 320 évnyi időből alig egy-két oklevél említi az apátságot, az utána következő 237 évben viszont legalább 130. Tartósan az apátság birtokában voltak a következő Zala megyei falvak: Apáti, Báránd, Besenyő, Csács, Esztergár, Orosztony, Rada, Zalavár, később Buberek és Ferkend is. 1553-ban a vár és az apátság ingóságairól magyar nyelven közös leltárt kész ítettek. Ebben a hadi felszerelés után következik a templomi felszerelés. Volt többek között két kereszt, az egyik nagyobb ezüstből aranyozva, a másik fából drágakövekkel, 5 monstrancia, 2 rézládácska ereklyékkel, István király kürtje. Egy ládában 7 aranyozott kelyhet őriztek paténával, és abban voltak hártyára és papírra írt levelek is. Négyrészes aranyozott pásztorbot drágakövekkel, 3 díszes főpapi süveg, két ládában az apátság oklevelei, 15 díszes miseruha, 3-3 vörös és fehér köpeny zsozsmázáshoz, 2 öreg harang, 3 misekönyv és 127 könyv. Ezt követi a raktározott termények, italok, borok, szerszámok felsorolása. A nyolc apátsági falu igás állatállománya ekkor 252 ökör és 54 ló volt. Az apátság és a köréje épült vár egy egységet alkotott. A várnagyok az apátnak tartoztak engedelmességgel. A török


veszedelem beálltával a vár érdekei léptek előtérbe az apátsággal szemben. A konvent a 13. század közepétől teljesített hiteleshelyi feladatokat. Mintegy 1500 oklevelet állított ki.

ZALAVÁR-VÁRSZIGET, SZT. ADORJÁN ZARÁNDOKTEMPLOM A háromhajós, félköríves szentélyzáródású, folyosókriptás és nyugati előcsarnokos bazilika teljes hossza 50 m, szélessége 24 m. A templomhajó nyugat felé enyhén szélesedő, trapéz alakú /hossza 22 m, szélessége keleten 15,5 m, nyugaton 17 m/, belül négynégy, sávalapozással összekötött pillér három részre bontja. Az oldalhajók szélessége körülbelül 3 m, a főhajóé 8 m volt. A nyugati végében karzat emelkedett, a délnyugati sarokhoz négyszögletes kiszélesedés, lépcsőtorony alapozása kapcsolódott. Félkör alakú apszisa zárja le a szentély felől a templomot. A szentélyt kívülről /!/ kerülő, a hajónál mintegy méterrel mélyebben, fedett folyosókripta volt. Az apszis tengelyében, annak belső falához támaszkodik a kövekből rakott, közel téglalap alakú szent ereklyesír. A folyosókriptát kívülről, egy újabb, félkörívben futó, keskeny fal kíséri, amelyek újabb tereket határoltak, amelyekben temetkeztek. A templom nyugat felé három hajóra osztott előcsarnokban /hossza 14 m, szélessége 21 m/ folytatódik, amely a templom tengelyéhez képest dél felé aszimmetrikus. Nyugati falsíkjához valamivel később egy csaknem kör alakú, csigalépcső-feljárós harangtornyot /átmérője 6,5 m/ építettek. Az egyapszisos szentélyfejhez háromhajós bazilikális tér csatlakozik, a mellékhajók az apszishoz egyenes zárófallal kapcsolódtak, szentélyrésze nélkülözi a kereszthajós elrendezést s a négyezetet. Jellegzetes a három hajóra tagolt nyugati előtér és annak homlokzatához csatlakozó, excentrikusan elhelyezett

kör alakú harangtorony. Legsajátosabb építészeti eleme mégis a főszentély oltára alatti mártírsír megközelítését, a mártírral a sírjára nyíló ablakocskán „fenestella” keresztüli közvetlen kontaktust lehetővé tevő, föld alá süllyesztett, fedett folyosókript,a és az abból nyíló három kápolna, azaz az oltárfülke koszorúja. A templom meglehetősen nagy méretei ellenére is a korszak gyakorlatának megfelelően viszonylag keskeny, gyenge minőségű alapfalakra 65-100-120 cm épült. A folyosókripta római téglából rakott padlóját egy helyen megbontották, hogy alatta egy kis gödröt ásva színes és festett üveglapocskákat temethessenek el. Ezek Európa legkorábbi festett ablaküveg-lapjai, ráadásul jól datálható, hiteles környezetből. A szentély közelében állt az a műhely, ahol a színes és festett ablaküvegeket készítették, a templomtól délre pedig egy harangöntőgödör, benne az agyag öntőminta visszahagyott darabjaival. Az öntőgödör nagyobb részét érintetlenül hagyták a későbbi temetkezések, így az agyag öntőmintát is, ami a harang kiöntése után a gödör alján eredeti helyén maradt. Ez alapján a harang szájának átmérője kb. 85-90 cm, a legnagyobb ismert Karolingkori harang. Egyetlen harang maradt épen ilyen korai időből, a Viterbo melletti Caninóból, amit a 9. századra, újabban inkább a század végére kelteznek.

ZALAVÁR-RÉCÉSK

Zalavár-Vársziget, Szent Adorján-templom, rekonstruált falmaradványok, 2000

T

A Várszigettől északkeletre fekvő, kisméretű sziget közepe táján Radnóti Aladár 1946-47, és 1953-ban egy háromhajós kőbazilikát /hossza 20,2-20,5 m, sélessége 12,1-16,1 m/ tárt fel, délnyugati oldalán egy 4 m széles lépcsőtoronnyal. Hérom félköríves apszis záródású. Az eredetileg osztatlan hajót egy későbbi fázisban 4-4 pillér három részre osztotta. Az osztópilléreknek megfelelően a déli és északi falakat is

Zalavár-Récéskút, a bazilika konzervált falmaradványai, 2000

81


támpillérek tagolták. A nyugati oldalhoz egy narthex csatlakozott, vele azonos szélességű a tőle délre található lépcsőtorony. A templomot habarcsba rakott lapos homokkövekből és másodlagosan felhasznált római kövekből építették fel. A hajó padlóját nagy, lapos gránitkövek fedték, míg az apszisokat, amelyekhez lépcsők vezettek fel, durva terrazzo-padlóval borították.

ZEBEGÉNY

Zebegény / Szebény

A pécsi egyházmegyében, Baranya vármegyében a mai Szebény község területén, pontosabban meg nem határozott helyen állott a Szent Mihály arkangyalról nevezett monostor. Alapítási ideje és körülményei ismeretlenek. Apátja 1342-ben résztvett a bencés apátok visegrádi káptalanján és 1449-ben szekszárdi gyűlésükön. Legkorábbi említése 1251-ből maradt fenn. A 14. század végén Papy-i Miklós fiának, Lőrincnek gyermektelen halálával az apátság kegyurasága a királyra szállt, és úgy látszik ekkor került a monostor, mint királyi egyház, az esztergomi érsek joghatósága alá. A monostor már teljesen néptelen volt, amikor 1483-ban a pápa Mátyás király közbenjárására Ernuszt Zsigmond pécsi püspöknek adta kommendába, püspöki jövedelmeinek kiegészítésére. Felhatalmazta, hogy bármely rendű szerzetest felvehet a konvent visszaállítására. Sümegi József bátaszéki történész, gimnáziumi igazgató szerint Szebénytől kb. északkeltre mintegy 1,5 km-re egy dombon fellelhetők az apátság alapfalai.

ZOBOR

Zobor 82

A nyitrai egyházmegyében, Nyitra vármegyében, Nyitra várától északra a Zobor-hegy nyugati lábánál vagy oldalában állt a Szent Hippolit vértanúról nevezett

apátság. Alapítási körülményei bizonytalanok. Talán remeték alapították István király segítségével, akinek uralkodása idején már bizonyosan fennállt. Zobor Szent Hippolit és Nyitra Szent Emmerám védőszentje a regensburgi püspökség hatására utal, és azzal magyarázható, hogy Vajk magyar felesége 997-ben a nyitrai hercegi székhelyen regensburgi papokkal indította meg a térítést. Bencésekhez tartozását többek között bizonyítja, hogy apátja négy bencés apáttal együtt 1327-ben átíratta a pápa bulláját a bencés káptalanok rendezésének kötelezettségéről. A források nem nevezik Szent István királyt alapítónak, hanem adományait említik. Talán a környéken élő remeték szerveződtek apátsággá. A legkorábbi híradást az apátságról Szent Mór pécsi püspöknek Szent Benedek remetéről írt legendájában találjuk. "Abban az időben, amikor ... István király akaratából Isten ismerete ... Pannóniában még éppen csak kicsírázott ... más földekről sok kanonok és szerzetes gyűlt hozzá ..., hogy a szent szerzetesi élet új öröme együttélésükkel beteljesedjék ... Zoerard a lengyelek földjéről ebbe a hazába jött, és miután Fülöp apáttól, akinek Szent Ipoly vértanú tiszteletére szentelt Zobor nevű monostora Nyitra vidékén feküdt, a szerzetesi ruhát és az András nevet megkapta, remete életre szánta magát" A két remete András és Benedek életét már mint pécsi püspök írta meg, valószínűleg 1064 után. 1109-ben a fél szemét vesztett Szvatopluk cseh herceg és öccse, Ottó herceg Nyitráig pusztították az országot. A monostor Vág- és Nyitra-menti falvai is sokat szenvedtek. Ezért Gottfrid apát Kálmán királyhoz fordult, aki 1111-ben megerősítette az apátság vámjövedelmeit, 1113-ban pedig pecsétjével erősítette meg az apát által összeíratott birtokait. 1468ban II. Pál pápa hozzájárult, hogy a zobori apátság javait a nyitrai püspökség és káptalan bekebelezze. A


szerzetesek még egy ideig a monostorban maradhattak, de 1471-ben Kázmér lengyel herceg, Mátyás ellenfele, Nyitrát elfoglalta, a szerzetesek elmenekültek. 1332-ben 100 márkára becsülték az apátság jövedelmét. A konvent 13. század közepétől fennállásáig hiteleshelyként működött. Első fennmaradt hiteles kiadványa 1256-ból való. Az apátság színhelyének meghatározása nem egyértelmű. Az egyik változat szerint helyére épült 1697ben a kamalduliak kolostora. Ennek romjai ma is állnak.

ZSELICSZENTJAKAB A veszprémi egyházmegyében, Somogy vármegyében, Kaposvártól délkeletre az egykori Szentjakabon állt a monostor, amelynek falai ma is jól láthatók. Szent Jakab hegyén, egy régi templom helyén Ottó somogyi ispán 1061-ben építette a monostort. A szentjakabi régi templom feltehetően a XI. század első felében kitört Vata-féle pogánylázadás idején pusztulhatott el. Fennmaradó romjait beépítették az 1067-ben felszentelt apátság építményeibe. Apátja 1366ban résztvett a bencés apátok mogyoródi káptalanján, és 1508-ban a rendi vizitátorok elsőnek látogatták meg a Szentjakab monostort. Az alapító Ottó, somogyi ispán levele két részleges átírásban maradt ránk. A rövid zárószakaszban Ottó ispán elmondja, hogy Istennek és Szent Jakabnak monostort alapított. Minden javát, amivel csak rendelkezik, a saját, a király és a királyság minden elöljárójának /maiores/ lelki üdvéért a monostornak adja oly módon, hogy amíg él, az apátjával együtt kormányozza a monostort, halála után pedig se püspöknek, se ispánnak, se rokonoknak vagy unokáinak ne legyen hatalma felette, hanem egyedül a király gondjaira legyen bízva. A hosszabb oklevélrész szerint

Ottó, bőséges vagyonát Isten dicsőségére, a boldogságos Szűz Mária és Szent Jakab apostol tiszteletére akarja fordítani. Szent Jakab hegyén, a Kapos mentén egy régi, elhagyott templomot talált Szent Jakab tiszteletére. Ezt a hozzátartozó földdel együtt megszerezte. A következőkben hosszan felsorolt birtokokkal, földekkel, népekkel együtt Szent Jakabnak, mint urának és pártfogójának adja. A Képes Krónika szerint Salamon király és Géza herceg, amikor Dalmáciából visszatértek, Atha nádor kérésére résztvettek a Zselicben épített monostor felszentelésén ami valószínűleg 1067-ben történt. Thurzó Gergely zalavári apát és Miklós bátai apát 1508. március 15-én Zselicszentjakabon kezdték el vizitációs útjukat. Beszámolójuk szerint az apát és öt szerzetese tisztességes életmódot folytattak. Mindent olyan rendben találtak, ahogyan az előző apát hagyta. Felesleges számú alkalmazottat /famulos/ tartottak, akik minden megszorítás nélkül kedvükre éltek a monostorban, és a jövedelmekből sokat felemésztettek. 1543-ban a törökök Pécset is elfoglalták. Ettől kezdve a zselici táj is ki volt téve a portyázó törökök támadásainak. Legkésőbb ekkor, de lehet hogy már korábban is kialudt a szerzetesélet Szent Jakab monostorában. Török forrás szerint 1555. szeptember 4. és 17. között, Kaposvár ostroma előtt, Szent Jakab várát Tujgon budai beglerbég közeledtével a keresztény őrség az éj leple alatt elhagyta. Az apátság számos oklevele megmaradt. A nagyrészt téglából épült monostor maradványainak feltárása 1960 és 1966 között folyt, helyreállítását 1972-ben fejezték be. Legrégibbi része a 11. században épült és később többszörösen átépített templom, torony nélkül, egy apszissal, két keskeny oldalhajóval, nyugati karzattal. Déli oldalához

Zselicszentjakab, a középkori épületegyüttes alaprajza

83


csatlakozott a valószínűleg a 14-15. század fordulóján megépített keresztfolyosós kolostor. A monostortól északra, 20 méterre egy centrális nyolcszögű kápolna állt, kicsi szentéllyel, amely a 13. század végén épült, és temetkezési helyül szolgált. Mai formájában a műemlék romterület a 2001 évben befejeződött rekonstrukció nyomán látható. A szép fekvésű monostor Kaposvár egyik jelentős kulturális-turisztikai központja, több rendezvény helyszíne, melyek közül kiemelkedik a Szentjakabi Nyári Esték elnevezésű szabadtéri művészeti fesztivál. Az 1061-ben alapított bencés apátság román stílusú épületmaradványa Kaposvár legrégebbi védett műemléke. Az egykori kerengőben kialakított kőtárban szép román kori és gótikus bordaprofilok láthatók. A Magyar Nemzeti Galéria kőtárában is találhatóak kőfaragványok a szentjakabi apátság romkertjéből. A romegyüttes rekonstruálását követően, 2001. augusztus 20-tól szabadtéri színházi és zenei esetek, történelemi és alkotó táborok színtereként szolgál.

APÁCAVÁSÁRHELY A veszprémi egyházmegyében és vármegyében, a Somlyó hegy déli előterében, a Torna patak mellett Somlóvásárhely mai plébániaháza helyén állt a Szent Lambertről nevezett női apátság. 1329-ben és 1574-ben úgy tudták, hogy Szent István király alapította. Királyi kegyuraság alapján az esztergomi érsek alá tartozott. 1332. évi királyi oklevél szerint Szent Benedek reguláját követte. 1512-ben a pápa is bencésnek említi. 1493-ban Guti Mihály somlyói várnagy, nem tudni mi okból, fegyveres emberekkel feltörette a monostor kapuját, és elvitte az apácák ezüst keresztjeit, ruháit, 3 hordó bort, 40 arany forint pénzt és az apácáknál letétbe helyezett kincseket, a Vásárhelyre és Lovasra vonatkozó iratokat. 84

Egy apácát megsebesítettek és három vásárhelyi jobbágyot fogságba hurcoltak. 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök vette meg a várat, utána pedig az Erdődy család örökölte. 1511. március 27-én Perényi Imre országbíró Bakóc Tamás érsek levele alapján, mely szerint a bencés apácák megvetik rendi szabályaikat, fényűzően élnek, vidékre járnak, nyilvános helyiségeket látogatnak, kolostorukban táncmulatságokat rendeznek, és magatartásukon többszörös figyelmeztetés és vizsgálat után sem változtattak, ezért elmozdításra és birtokvesztésre ítélte őket. Augusztus 10-én II. Ulászló a kolostort és birtokait a szegedi premontrei apácáknak adta. 1512 május 15-én II. Ulászló kérésére a pápa is jóváhagyta az apátság átadását. A törökök időkig premontrei apácák lakták, 1600-tól 1782-ig klarisszák. Az apácák birtokai a Somlyó hegy körül valamikor összefüggő területet alkottak. Később Iszkáz, Kisszőlős, Csősz, Lovas falvakban és Vásárhely mezővárosban voltak birtokosok. 1488-ban 164 adózó portát mondhattak magukénak. Okleveleket csak saját környezetüknek állítottak ki, ami nem minősíthető hiteleshelyi munkának.

ESZTERGOM Az esztergomi egyházmegyében és vármegyében, az esztergomi szigeten, a Nagy-Duna partján, a hajóállomás közelében találhatók a bencés nővérek Szűz Mária monostorának alapjai. Alapítási körülményei, kegyurasága teljesen ismeretlenek. Bencés voltára csak II. Ulászló korában van utalás. 1073-ban, amint a Képes Krónika elbeszéli, Salamon király és Géza herceg Esztergomba mentek, nyolc-nyolc püspököt és főembert maguk mellé véve a közeli szigetre hajózva találkoztak, majd hosszú vita után végre békét kötöttek. Valószínű,


hogy az volt a tárgyalás színhelye. 1137-ben Vak Béla király a főemberek jelenlétében nevezte ki fiát, Lászlót Bosznia hercegévé az apácák kolostorában. II. Ulászló, mivel az apácáknak csak egyetlen kis falucskájuk volt Nógrád vármegyében, Apácafalva, amit monostoruk alapításától fogva bírtak, a szomszédos tereskei bencés apátságot, amely a kommendátor halálával megüresedett, és csekély jövedelme miatt a szerzetesek is elhagyták, megszüntette, tartozékaival együtt a nővéreknek adta. Intézkedését 1508-ban a pápa is megerősítette. 1526. szeptember 7-e és 25-e között a török csapatok Budától egészen Győrig fosztogatták a Duna mentét. Az apácáknak is menekülniük kellett. Kisebb birtokai voltak Esztergom megyében, Kis-Sallón Hont megyében. Az apátságnak a térszínből kissé kiemelkedő helyén a 19. században még jelentős falrészletek álltak. 11-12. századi kőfaragványokat, 11 téglasírt tártak fel a helyszínen I. László és Kálmán király pénzeivel, 14. századi könyvveretekkel.

IVANICS

16. század elején Baretin Lukács püspök felépíttette a Keresztelő Szent János-templomot és a hozzá csatlakozó kolostort, ahova 1508-ban ferenceseket hívott. A templom késő gótikus stílusban épült, reneszánsz kapuzata fölé a püspök címerét helyezték. 1549-ben a kolostort a török fenyegetés miatt elhagyták. 1639-ben visszatértek a ferencesek és a templomot és a kolostort barokk stílusban építették újjá. Az épületegyüttest 1622. március 6-án szentelte fel Domitrovics Péter zágrábi püspök a Nagyboldogasszony tiszteletére. 18. század során a kolostorban 35 évig a Szent László rendtartomány filozófiai és teológiai iskolája működött. 1728 és 1811 között gyógyszertárat és kórházat is működtettek itt. 1944-ben a Szent János templom súlyos károkat szenvedett. A felújítás csak 1990-ben indult meg. 1978-ban a korábbi ferences kolostorba a Kisjézusról nevezett karmelita Szent Teréz nővérei érkeztek.

Esztergom-sziget, az apácakolostor feltárt falainak alaprajza

A zágrábi egyházmegyében, Kőrös vármegyében Ivanics /Horvátországban Ivanic-Grad/ ma is álló kolostora helyén állt a Szűz Mária tiszteletére alapított női kolostor. István zágrábi püspök /1225-1247/ alapította apácák részére szerzetesrend megnevezése nélkül. 1377ben a pápa oklevele szerint bencéseké, Oszvald zágrábi püspök 1499-i végrendelete szerint ciszterci nővéreké volt. A premontreiek is magukénak tartják. Pauler Gyula szerint a Csázma melletti Ivanicson, a beginák, vagyis domonkos apácák templomában temették el 1241-ben a Sajó menti csatában megsebesült és sérülésébe menekülés közben belehalt Kálmán herceget. 85


86


87


88


89


90


91


92


93


94


FELHASZNÁLT IRODALOM Török József, Legeza László, Szacsvay Péter: Bencések, Mikes Kiadó Budapest, 1996 Mezősiné Kozák Éva: A vértesszentkereszti apátság, Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1993 Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete, Az apostoli Szentszék könyvkiadója, Bp. 1992 Sisa: Híres magyar templomok Kolibri Könyvkiadó, 1989 Mons Sacer, 996-1996, Pannonhalma 1000 éve I-III. Szerkesztette: Takács Imre, Pannonhalma , 1996. Pannonia Regia, Művészet Dunántúlon 1000-1541, Szerkesztette: Mikó Árpád és Takács Imre, Bp, 1994 Paradisum Plantavit, Bencés monostorok a középkori Magyarországon,Szerk: Takács Imre, Pannonhalma, 2001. Szőke Béla Miklós: Zalavár a Karoling-korban Szovák Kornél: Monachum pater ac dux. A bencés szerzeteség korai századai Magyarországon

Marosi Ernő: Bencés építkezések a 13. században Papp Szilárd: Pannonhalma és Somogyvár Bencés reform és építészet Magyarországon a 15-16. század fordulóján Takács Imre: Garamszentbenedek temploma és liturgikus felszerelése Pintér Ambrus, Lectio Divina/lelkiolvasmányából részlet A REGULA ÖSVÉNYÉN Egy táj, amelynek része a házunk Várszegi Asztrik Lectio Divina/lelkiolvasmánya A REGULA ÖSVÉNYÉN Hegyre épült város Magyar Építőművészet folyóirat Istentisztelet, liturgikus tér és templomépítészet Andrea Longhi – Esteban Fernández-Cobián Vukoszávlyev Zorán: A téri minimum teljessége Várszegi Asztrik püspök, főapát részlet a felszentelés liturgiájának füzetéből Buzás Gergely, Eszes Bernadett: XI. századi görög monostor Visegrádon

Tóth Sándor: A 11-12. századi Magyarország Benedekrendi templomainak maradványai

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyar_tortenel em_es_kultura/vallas_es_muvelodestortenet/01a_kat_ko zepkor.html http://epiteszforum.hu/a-pannonhalmi-bazilika-belsohelyreallitasa http://epiteszforum.hu/a-pannonhalmi-foapatsag-ujlatogatoi-kozpontja-a-kosaras-dombon http://epiteszforum.hu/multban-gyokerezo-jovobetekinto-epulet http://epiteszforum.hu/hely-es-viszony http://epiteszforum.hu/szent-csend-zarandokhaz-eserdei-kapolna-pannonhalma http://epiteszforum.hu/pannonhalmi-apatsagi-boraszat http://epiteszforum.hu/pannonhalma-folyamatos-jelenekortars-epiteszet-pannonhalman http://www.szentbenedekpinceszet.hu/blog/szentbenedek-regulaja

http://paradisum.osb.hu Nursiai Szent Benedek http://www.bences.hu

Solymos Szilveszter OSB: Az első bencés szerzetesek hazánkban

http://www.museumonline.at/2007/noe/hungarian/Pann onhalma_Hungarian.htm

http://www.roeleveld-sikkes.eu/en http://hu.wikipedia.org/wiki/Pannonhalmi_Bencés_Főapá tság

http://www.katolikus.hu/szentek/0711.html Nagy Szent Gergely pápa http://www.katolikus.hu/szentek/0903.html

95


PAX – BÉKE

"Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!" /Mt 5,14-16/

96

Benedictine architecture in Hungary