Issuu on Google+

168 óra 2004/44 A leporolt „Kecskési Tollas Tibor-ügy” Stark Tamás történész Most már a Kecskési Tollas Tibor lejáratására indított kampányok történetéről kellene tanulmányt írni. Fel lehetne tárni, hogy mennyiben különbözött a „leleplező” cikkek hangszerelése, azaz érvkészlete a hazai, illetve a magyar titkosszolgálatok által manipulált nyugati magyar emigráns sajtóban. A Nemzetőr szerkesztője elleni hadjárat 1961-ben indult, kisebb-nagyobb intenzitással 1989-ig tartott. Akkor a Fidesz ifjú vezetőit dorgálták meg azzal, hogy egy müncheni rendezvényen „háborús bűnössel” fogtak kezet. A rendszerváltás után úgy tűnt, hogy az évtizedes propagandakampány véget ért. A 168 Óra egyik számában Sándor Zsuzsanna ismét elővette a hét éve halott szerkesztő-költő ügyét. Bár a szerző nem foglal nyíltan állást, a cikk olyan információkat is tartalmaz, amelyek Kecskési Tollas Tibor bűnösségére utalnak. Az egykori vádlott ügyét részleteiben nem ismerem, de tanulmányoztam Lévai Jenő hagyatékát, amely számos dokumentumot tartalmaz Kecskési Tollas Tiborral kapcsolatban. Ennek alapján szeretnék rámutatni a cikk néhány pontatlanságára. A szerző szerint nem vethető el egyértelműen Kecskési háborús bűnössége, mert 1947-ben a Markó utcai vizsgálati fogságban készített önéletrajzában maga írta a beregszászi tevékenységéről, hogy: „Összeszedés! A téglagyárat én vezettem! Karhatalom! Bezárás! Nem úgy, mint másutt!” Mivel a gettót a téglagyárban rendezték be, a rövid utalás egyben bizonyíték is arra, hogy Kecskési a gettó parancsnoka volt. Csakhogy az eredeti, kézzel írott szövegben „… a téglagyárat én vezettem…” helyett „a téglagyárost én mentettem” szerepel. Ez lényeges különbség. A rövid életrajzból idéz egy Kecskési Tollas Tibor lejáratására szánt nyilvánvalóan Budapesten összeállított, de Nyugaton a hatvanas években terjesztett röpiratot is. A pamflet a végletekig tendenciózus, de legalább ott pontos az idézet. Sándor Zsuzsanna szerint lehetséges, hogy a vádlott „ÁVO-s kapcsolatai” révén menekült meg a súlyosabb ítélettől. Ha Kecskési Tollas Tibort valóban az ÁVO „mentette volna meg” a kötéltől, akkor a nyugati magyarság előtt elsősorban ennek leleplezésével járatták volna le a budapesti manipulátorok. Ilyen „különös” verzió azonban nekik sem jutott eszükbe. A cikk szerzője Kecskési nyilasszimpátiájára is utal, és forrásnak a nyilas emigráció egyik fórumát jelöli meg. Valójában a nyugati nyilas sajtó, különösen az Angliában megjelenő Hídfő élesen támadta a Nemzetőr szerkesztőjét és érveiket leginkább a hazai sajtóból merítették a nyilasok. Sándor Zsuzsanna cikke végén morális ítéletként jelenti ki, hogy „aki a Sztójay-kormány alatt csendőrnek állt, tudnia kellett, milyen eszméket szolgál fegyverrel.” A vádlott valójában nem a német megszállás után állt csendőrnek, hanem egy évvel korábban végezte el Budapesten a csendőrtiszti tanfolyamot. A cikk nem említi, hogy Tollas Tibor szerint mi állt 1947-es letartóztatásának hátterében. A koalíciós kormány megbízásából 1945 végén a keleti határvidéket járta és jelentésben számolt be arról, hogy 26 községet a lakosság kérelmére hivatkozva a Szovjetunióhoz kívánnak csatolni a megszálló csapatok. Ezt a küldetést Nagy Ferenc miniszterelnök az emigrációban igazolta.


168ora starktamas