katakombájából, ahová a Vörös postakocsi szerzője zuhant, vezet-e út az újrafelfedezéséhez. A válasz nem volt magától értetődő. A maguk módján mindketten hozzájárultak a Krúdy-reneszánsz kibontakozásához. Ez az újjászületés 1945-46-ra teljesedik ki, és külső, nem irodalmi körülmények erősítették és siettették, ahogyan erről a szerző Föld, föld!... című, 1972ben megjelent életrajzi könyvében részletesen beszámolt. Márai szerint a kibontakozó diktatúra teremtette szellemi éhkoppra adott olvasói válasz volt a szinte elfelejtett íróra való újbóli rátalálás. „Menekülés volt a krúdyzmus, egyszerre ocsúdás és kábulat. Kitetszett, hogy sokan vannak, akik a magány és a reménytelenség elől tudatosan és módszeresen menekülnek Krúdy világába.” A Szindbád hazamegy hozzávetőlegesen annak az idővonalnak – 1935−1948 – a közepén íródott, amit a sikerregények korszakának tartunk. A műről szóló értelmezések szinte mindent elmondtak a regényről. Nincs okunk kételkedni Szegedy-Maszák Mihály állításában, aki szerint a „Szindbád hazamegy úgyszólván egyedülálló vállalkozás a magyar irodalomban. Egy másik író világának olyan tökéletes ismeretéről tesz bizonyságot, melyhez foghatót e sorok írója nem ismer.” Álcázott önértelmezésnek tartja a művet, amelynek egyik legfőbb különlegessége abban áll, hogy mindezt regényszerű írásmód segítségével teszi meg. Nagyon közel áll ehhez az értelmezéshez Rónay Lászlóé, aki alapvetően szellemidézésnek látja és láttatja a művet. Egyben úgy véli, önarcképszerűen írja bele magát a regénybe Márai, egyebek mellett azzal is, hogy az irodalommal, szűkebben a regényírással „a nyelv és a fikció védelmébe” húzódott vissza, akár Krúdy. Igaz, alkotói megfontolásai némileg, élethelyzete pedig egészen más volt, mert számára a külső valóság előli menekülés okát és hátterét a második világháború adta. Még akkor is, ha a mindennapok szintjén az 1940-41-es évek Budapestje – Márai Hallgatni akartam című művében fogalmazta meg – a „béke szigete” volt 1944 tavaszáig. A regényről eddig született értelmezésekben fel sem merült, hogy nagyfokú művészi tanácstalanságot kell keresnünk a Szindbád hazamegy megszületésének hátterében. Márai számára írói problémái előli kitérésként is olvasható ez a regény, amelyben és amellyel haladékot kívánt adni magának a megoldáshoz. Belemenekült egy általa preferált, de már kitalált irodalmi világba. Naplóiból túlzás nélkül százszámra lehet idézni a Krúdyval foglalkozó bejegyzéseket. Álljon itt jelzésül egy, 1961-ből: „Minden éjjel Krúdy. (…) Írói ereje és nagysága ma, ebből a távlatból csaknem érthetetlen. (…) A század legnagyobb írója volt.” A Szindbád hazamegy irodalmi imitációja bravúros. A felvállalt szerepcsere valóban páratlan, amit a nagy tétben játszó Márai akrobatikus ügyességgel
168
hÉvíz /
Hullámverés
2020/2