Page 1

BUI LDE RS SOCIALLY ENGAGED ARCHITECTURE FROM HUNGARY


2


EDITOR IN CHIEF / FELELŐS SZERKESZTŐ Pozsár Péter EDITORIAL ASSISTANTS / SZERKESZTŐ MUNKATÁRSAI Janota Orsi, Lengyel Anna Vera READER EDITOR / OLVASÓSZERKESZTŐ B. Tier Noémi GRAPHIC DESIGN / GRAFIKAI TERVEZÉS Vári János Hunor LAYOUT / TÖRDELÉS Olteán Viktória, Vári János Hunor PHOTOGRAPHY / KÉPEK see credits / lásd kreditek PHOTOS EDITED BY / KÉPSZERKESZTÉS Turós Balázs FELLOW ASSISTANT / ASSZISZTENS Borda Réka TRANSLATION / FORDÍTÁS Klaniczay Anna COPY EDITING / LEKTORÁLÁS Szerencsés Rita (MOME Institute of Architecture) ENGLISH COPY EDITING / ANGOL LEKTORÁLÁS Justin Spike PUBLISHED BY / FELELŐS KIADÓ Hello Wood Kft. PRINTED BY / NYOMDAI MUNKÁLATOK Keskeny Nyomda Kft. PARTNERS / PARTNEREK Goethe-Institut, BOOOK Publishing, MOME Institute of Architecture SUPPORTERS / TÁMOGATÓK Leier, Layher, Kész Holding Thank you for the cooperation of BOOOK Publishing. Köszönjük a BOOOK Kiadó együttműködését. isbn: 978-963-12-4934-7 4700 Ft / 15 EUR www.hellowood.eu

Photo / Fotó: Máté Albert

IMPRINT IMPRESSZUM


BIOGRAPHY / BIOGRÁFIA

6

WHAT’S THIS ALL ABOUT? / BEVEZETŐ Social Architecture in Dialogue / Szociális építészet a kultúrák párbeszédében Michael Müller-Verweyen

16

Think Global, Build Social! Contemporary Architects are Actively Involved in Society Szociális elkötelezettség a kortárs építészetben Andres Lepik

22

About the Builders / Az Építőkről Pozsár Péter

30

ROOTS AND MENTALITY / ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD From Visegrád to Visegrád - Makovecz Relevancies Visegrádtól Visegrádig - Makovecz relevanciák Turi Attila

38

dr. Reischl Gábor - A Forerunner / Egy előfutár Borbás Péter

44

Changing Views / Változó nézőpontok Cságoly Ferenc

52

HUNGARIANS ABROAD / MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN Csoma’s Room - School of Sun in the Himalaya Csoma szobája - Napiskola a Himalájában Irimiás Balázs

60

Muyinga’s First Library / Muyinga első könyvtára Hüttl Sarolta

68

The Rural Studio with a Hungarian’s Eyes / Rural Studio magyar szemmel Oroszlány Miklós

78

HUNGARIANS AT HOME / MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK Cloudfactory Field Lab - Building New Perspectives in Bódva Valley, Hungary Felhőgyár műhely a terepen - Új perspektívák építése a Bódva völgyében Fehér Bori

88

Bio-briquette Manufacture / Biobrikett Manufaktúra Kemes Balázs

98

Arkt - A Center for Art and Architecture / Arkt - Művészeti Ellátó Fábián Gábor, Fajcsák Dénes

114

Beret 10+1 Pozsár Péter

122

Local Materials in Hungarian Comtemporary Social Architecture - In the Footsteps of Forgotten Knowledge / Helyi anyagok a mai magyar szociális építészetben - Az elvesző tudás nyomában Holczer Veronika

142

Góré Theater in Biharugra / Górészínház Biharugrán Győrfi Zoltán

152

VillageBuilding / FaluÉpítés Stein Júlia, Tátrai Ádám

162

AFTERWORD / UTÓSZÓ Be Personal, Present and Empathic / Személyesség, jelenlét, empátia Somogyi Krisztina

176

Builders / Építők Pozsár Péter

182

INDEX

190

SPECIAL THANKS / KÖSZÖNET


MICHAEL MÜLLER-VERWEYEN

After completing his studies in Philosophy, German philology and Linguistics in Cologne/ Köln he started working with the GoetheInstitut in 1993. He has been appointed at Goethe-Instituts in Kyoto (1997-2002), in Lagos (2003-2005) and in Hong Kong (20052011). After years abroad he was Head of Board Initiatives in Goethe-Institut’s Head Office in Munich/München. In Nigeria one of the projects he ran was Building up a Capital: Abuja/Berlin focusing on the role of national symbols when setting up a new Capital. In Hong Kong it was the informal Rooftop Communities that attracted the Institut’s interest. Since October 2015 he is director of the Goethe-Institut in Budapest.

Filozófiát, germanisztikát és nyelvészetet tanult Kölnben, 1993 óta a Goethe Intézet munkatársa. 1997 és 2002 között Kiotóban, 2002 és 2005 között Lagosban, 2005 és 2011 között Hongkongban dolgozott. A külföldön töltött évek után az elnökségi kezdeményezések részlegének vezetője volt a Goethe Intézet müncheni központjában. Nigériában egyebek között a Building up a Capital: Abuja/Berlin projektet irányította, melynek témája a nemzeti szimbólumok új fővárosok létrehozása során játszott szerepe volt. Hongkongban a Rooftop Communities építészeti kezdeményezés megvalósításában vállalt részt. 2015. október 1. óta a budapesti Goethe Intézet igazgatója.

Ybl Prize-winning architect, a defining figure of organic architecture, a full member of the Hungarian Academy of Arts. Disciple of Imre Makovecz, one of his earliest colleagues until the Master’s death. He has been conducting significant public activities since the beginning of his career. He took a lead in the reconstructions after the 2001 Tisza floods and the 2010 red mud catastrophe in Ajka. Member of the Károly Kós Association that operates an essential Hungarian post-graduate program in architecture, the Travelling School. He teaches at BME where he has been organizing summer building camps for the students since 2008. He is the chief architect of Budakalász to this day.

Ybl-díjas építész, a magyar organikus építészet meghatározó alakja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Makovecz Imre tanítványa, az egyik legkorábbi és egészen a mester haláláig tartó munkatársa. Pályája kezdete óta jelentős szakmai közéleti tevékenységet folytat. Vezető szerepet vállalt a 2001-es tiszai árvíz és az ajkai vörösiszap-katasztrófa (2010) utáni újjáépítésben. A Kós Károly Egyesülés tagja, amely a Vándoriskolát, Magyarország egyik jelentős posztgraduális építészképzését működteti. Oktat a Műegyetemen, ahol hallgatóinak 2008 óta nyári építőtáborokat szervez. A mai napig Budakalász főépítésze.

Architect, DLA, university professor, senior lecturer of the Faculty of Architecture at Miklós Ybl University. He obtained his diploma from the Faculty of Architecture at BME, he studied a semester at the Ecole d’Architecture de Clermont-Ferrand. Over the course of his career he worked at the Skanzen Village Museum in Szentendre, then he was a colleague of David Hyams Consulting in Oxford. He was a ‘travelling student’ of the Károly Kós Association, and later obtained his doctoral degree at MOME. Besides his professional activities he coordinates and participates in several social architectural projects. In addition to social engagement his work also accentuates ecological architectural points of view.

Építész, DLA, egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építésztudományi Karának egyetemi adjunktusa. Diplomáját a BME Építészmérnöki karán szerezte, fél évet pedig az Ecole d’Architecture de Clermont-Ferrand-on tanult. Munkássága során dolgozott a szentendrei Skanzenben, majd a David Hyams Consulting munkatársa volt Oxfordban. A Kós Károly Egyesülés vándoriskolása, később a MOME-n szerzett doktori címet. Szakmai szerepvállalásai mellett számos szociális építészeti projekt szervezője és résztvevője. Munkásságában a társadalmi szerepvállalás mellett különös hangsúlyt kapnak az ökologikus építészeti szempontok.

Photo / Fotó: Michael Wolf

POZSÁR PÉTER

Architect, curator and co-­founder of Hello Wood and Reflekt Studio, and of award­ winning New Directions Architects studio for landscape architecture. Lecturer at the Architectural Institute and Doctoral School of the Moholy ­Nagy University of Art and Design, where he seeks to integrate the complex, social viewpoint into the architectural education. His research is centered on the social aspects of architecture and the methodological relevance of experience and presence. After curating a part of Andres Lepik’s travelling exhibition, the next significant work of his is the present book: Builders.

Építész, a Hello Wood és a Reflekt Studio kurátora és társalapítója, valamint a tájépítészeti vonatkozású, díjnyertes Újirány Csoport alapító tagja. Előadó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának Építészeti Intézetében, melynek kapcsán arra törekszik, hogy az összetett, szociális nézőpontot beépítse az építész képzésbe. Kutatása az építészet szociális vonatkozásaira, valamint a tapasztalat és a jelenlét módszertani relevanciájára összpontosít. Miután Andres Lepik vándorkiállításának magyarországi társ-kurátora volt, az ezt követő jelentős munkája a jelen kiadvány, az Építők létrehozása.

Photo / Fotó: MOME

ANDRES LEPIK Photo / Fotó: Kerekes Zoltán

6

BUILDERS - BIOGRAPHY

TURI ATTILA Photo / Fotó: Dénes György

Curator, architectural historian, DLA, professor at Technische Universität München, director of the Architekturmuseum in München. Former architectural curator of MoMA and of Neue Nationalgalerie in Berlin, guest lecturer at Harvard, curator of the exhibition Think Global, Build Social!. The name of Andres Lepik is inevitable when talking about social architecture. He is the author of numerous publications; his exhibitions, displayed at the most prestigious museums of the world, explore the significance of the impact that socially sensitive projects have on communities. His important vision / mission is to use the exhibition space as an active interface where the issues of contemporary architecture become accessible and comprehensible for the visitors.

Kurátor, építészettörténész, DLA, a müncheni Architekturmuseum igazgatója, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora, a MoMA és
a berlini Neue Nationalgalerie volt építészeti kurátora, a Harvard vendégelőadója, a Think Global, Build Social! kiállítás kurátora. Andres Lepik neve kikerülhetetlen, ha szociális építészetről beszélünk. Számos publikáció szerzője, kiállításai a világ legnevesebb múzeumaiban feszegetik a szociálisan érzékeny projektek közösségekre ható jelentőségét. Fontos víziója / küldetése a kiállítási tér aktív felületként való alkalmazása, ahol a látogatók számára elérhetővé és érthetővé válnak a kortárs építészet kérdései.

BORBÁS PÉTER

Photo / Fotó: Szenes Annamária

BUILDERS - BIOGRÁFIA

7


CSÁGOLY FERENC Photo / Fotó: Árvai András

Kossuth Prize-winning architect, he was awarded the Miklós Ybl Prize, university professor, member of the Hungarian Academy of Sciences (MTA), board member of the DLA Doctoral School at the Faculty of Architecture at BME, co-founder of Építészet Kft. In his youth he was influenced by Ferenc Török whom he later followed as the head of the Department of Urban Planning. Ferenc Cságoly is an iconic name in Hungarian architecture; with his fellow co-founder, Sándor Pálfy, they have created works of construction theory and of urban design. Among his buildings are the Market Hall of Fény Street, the G building of the Graphisoft Park built on the site of the former Óbuda Gas factory. He conceived and realized numerous residential and office buildings. His researchextended to topics such as establishing urban characterology and character methodology; as regarding architectural field theories he also studies the relation between architectural location and age.

Kossuth-díjas építész, Ybl Miklós díjazott, egyetemi professzor, MTA tag, vezetőségi tag a BME Építészmérnöki Kar DLA Doktori Iskolájában, az Építész Stúdió Kft. társalapítója. Fiatalkorában Török Ferenc volt nagy hatással rá, akit később követett a Középülettervezési Tanszék vezetői posztján. Cságoly Ferenc neve ikonikus az építész szakmában; alapítótársával, Pálfy Sándorral építéselméleti és urbanisztikai munkák megalkotói voltak. Épületei közt megtalálható a Fény utcai piac, az Óbudai Gázgyár területén felépített Graphisoft Park G épülete, de számos iroda- és lakóház megálmodója, megvalósítója. Kutatásai kiterjednek a városkarakterológia, a karakter-metodika kialakításának feltérképezésére; az építészeti térelméletek területén az építészeti hely és kor relációjával is foglalkozik.

Architect. The elite high school in Budapest, the University of Economics, then Architecture at the Technical University, and a doctor course at Waseda University in Tokyo could not keep him on the predictable academic Angkor conservation trajectory. Since 2008, the Csoma’s Room Foundation, born out of an adventure trip in the Himalayas, has been running a heritage conservation, education, sustainable development project under his guidance, based on volunteers and in cooperation with the local community.

Építész. A budapesti elit gimnázium, a Közgazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara, majd a tokiói Waseda Egyetem doktori képzése együttesen sem tudták a méltán csodált kambodzsai Angkor helyreállításának akadémista megközelítésű pályáján tartani. 2008-tól a kerékpáros kalandtúrából született Csoma Szobája Alapítvány kuratóriumának elnökeként örökségmentő, oktató, szolár iskola-építő közösségi akciót szervez önkéntesekkel az indiai Himalájában, a helyi közösséggel együttműködésben.

OROSZLÁNY MIKLÓS

FEHÉR BORI

Photo / Fotó: Irimiás Balázs

Photo / Fotó: Kustos Nikolett

HÜTTL SAROLTA Photo / Fotó: Hanne Eckelmans

8

BUILDERS - BIOGRAPHY

építész, DLA hallgató (BME), az Auburn-i Egyetem (USA) volt Fulbright ösztöndíjasa. Az amerikai években a különböző anyagok használatát vizsgálta az építészetben. Elsősorban a szemétből való építés foglalkoztatta, hogy milyen módon változtatja meg az ember hulladékhoz való hozzáállását, szemléletét a szemétből való tervezés. A BME Építőművészeti Doktori Iskolájában egyre nagyobb figyelmet fordít az építészek közösségteremtő szerepére. Célja egy olyan alkotóműhely létrehozása, ahol a kutatás és tervezés egymással szoros kapcsolatban, kölcsönösen kiegészíthetik egymást

Architect, researcher, PhD student. She is the co-founder and Program Director of MOME EcoLab, the Sustainability Research Group of Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest, where she initiates and runs various social, eco and humanitarian design projects, involving students from the university and beyond. She worked for TEK Architects (NYC) and she also collaborated with Architecture for Humanity New York, and was a fellow at DesigNYC. Currently, she is working on her doctoral research on social impact design and resilience.

Építész, kutató, PhD hallgató. Társalapítója és programvezetője a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fenntarthatósági kutatócsoportjának, a MOME EcoLabnak, ahol számos szociális, ökológiai és humanitárius design projektet kezdeményez és vezet egyetemi hallgatók, valamint más önkéntesek bevonásával. Dolgozott a New York-i TEK Architects építész irodánál, valamint az Architecture for Humanity New York önkéntes kollektívával, illetve a DesigNYC ösztöndíjasa is volt. Jelenleg a szociális építészet és a reziliencia témákat körüljáró doktori kutatásán dolgozik.

Architect, DLA (BME), awarded with the Prima Junior Prize. Today, the organization of building camps as a colleague of the Department of Public Building Design at BME occupies a significant part of his teaching activities. Over the course of the camps they design and implement low-budget constructions with a key focus on thinking and working collectively with the local community. The most important result of the creations of these camps is to catalyze the independent, creative energies of the local community that impact their own lives

Építész, DLA hallgató (BME), Prima Junior díjazott. A BME Középülettervezési Tanszék munkatársaként szervezett építőtáborok mára oktatási tevékenységének legjelentősebb részét képezik. A táborokban alacsony költségvetésű építmények tervezése és önerős megvalósítása zajlik, ahol fontos tényező az adott közösséggel való együtt gondolkozás és közös munka. Az így létrejött alkotások legfontosabb eredménye talán a helybéli közösség önálló, saját életét berendező alkotói energiáinak beindítása.

Photo / Fotó: Kemes Eszter

IRIMIÁS BALÁZS

Architect, currently member of the AW group. During her university years she spent her professional internship in East Africa where she worked with the group of the Belgian architect firm, BC architects and studies. She spent several months each summer in Burundi where they have built a library and a school in Muyinga and a residential building for an orphanage near Gitega. She also worked as an architect in Brussels (Rotor); she received her diploma from the Faculty of Architecture, Department of Public Building Design at BME in 2014. Her diploma design was about the renovation of the Jewish Cemetery on Salgótarjáni Street, which she has been working on ever since.

Architect, DLA student (BME), was a Fulbright fellow at the Auburn University (USA). During the American years, he studied the use of various materials in architecture. He was primarily interested in building from waste material and how designing from trash changed the attitude and approach of people towards garbage. At the Doctoral School of Architectural Design at BME he has increasingly focused on the communitycreating role of architecture. His aim is to create a creative workshop where research and design are closely connected and complement each other.

Építész, jelenleg az AW csapat tagja. Az egyetemi évek alatt, szakmai gyakorlatát Kelet-Afrikában töltötte, ahol a BC architects and studies belga építésziroda csapatával dolgozott együtt. Nyaranta, a Burundiban töltött hónapok alatt Muyingában egy könyvtárat és iskolát, Gitega közelében pedig egy lakóépületet építettek egy árvaház számára. Később dolgozott építészként Brüsszelben (Rotor), majd 2014-ben diplomázott a BME Építész Kar Középülettervezési Tanszékén. Diplomamunkája a Salgótarjáni úti Izraelita temető helyreállítása volt, mellyel azóta is foglalkozik. KEMES BALÁZS Photo / Fotó: Kemes Eszter

BUILDERS - BIOGRÁFIA

9


STEIN JÚLIA & TÁTRAI ÁDÁM

Architects. They believe that the basic premise of the architects’ practice is social benefit. In their joint diploma work they wanted to ‘redeem’ an entire village with the help of architecture. Continuing this train of thought, in 2011 they launched a series of building camps with the motto ‘villageBUILDING’ (2012 marketplace, Bogyoszló; 2013 belvedere, Csikvánd; 2014 cloud installation, Győr; 2015 chapel, Göbös-major), the aim of which was to contribute to the everyday life of the community with the instruments of contemporary architecture. Their initiative is closely related to the architecture training at the University of Győr.

Építészek. Számukra az építészeti praxis alapvetése a társadalmi hasznosság. Közösen készített diplomamunkájukban egy egész falut szerettek volna “megváltani” az építészet segítségével. Ezt továbbgondolva, 2011-ben faluÉPÍTÉS néven indították útjára építőtáborsorozatukat (2012 piac, Bogyoszló; 2013 kilátó, Csikvánd, 2014 Felhő installáció, Győr; 2015 kápolna, Göbös-major), melynek célja, hogy a kortárs építészet eszközeivel támogassák egy közösség mindennapjait. Kezdeményezésük szorosan kapcsolódik a győri egyetem építészképzéséhez. DEBRECENI ALKOTÓ MŰHELY (dAM)

(Members: Viktor Ábel, Béla Bíró, Tibor China, Bence Dobos, Dániel Fodor, Zoltán Győrffy, János Kasuba, Ferenc Keller, Béla Nagy, Róbert Novák, Mrs. Novák née Lívia Gulyás, László Tarcsi, Attila Törös; Honorary members: Marcel Ferencz, István Gábor)

Photo / Fotó: Nagy András

FÁBIÁN GÁBOR & FAJCSÁK DÉNES Photos / Fotók: Juhász Veronika

dAM has been aiming to become the cultural scene of architects for nearly seven years, and to enrich their programs with events, lectures, workshops, and exhibitions. They started out as a self-organized and informal initiative; they were registered in 2012 as the Alkotó Műhely Építész Egyesület [Creative Workshop Architects’ Association], which targeted to support and assist the continuous in-service training of architects and those interested in architecture living and working in Debrecen and its surroundings. Since 2012 dAM has been organizing summer building camps for the interested youth in order to introduce them to the essence of the architects’ profession.

Architects, founders of the Arkt architecture studio. In their designs their primary focus is to achieve a functional arrangement suited maximally to the necessity. Their buildings are characterized by being structured, seeking simplicity and structural clearness. They have been experimenting since the beginning to create buildings that, at first, are not defined by aesthetic (taste) judgments and subjective decisions. In every task they accomplish, their objective is to set up a system of reference, a guiding principle and a concept that unequivocally determine their decisions within a certain frame and thereby the creation can become self-explanatory.

Építészek, az Arkt építész stúdió alapítói. Tervezéskor elsődleges számukra az igényeknek maximálisan megfelelő funkcionális elrendezés elérése. Épületeikre jellemző a szerkesztettség, a szerkezeti tisztaság iránti vágy. A kezdetektől kísérleteznek azzal, hogy az épület megjelenését első szándékból ne esztétikai (ízlés) ítéleten alapuló, szubjektív döntések határozzák meg. Céljuk minden feladat során olyan viszonyítási rendszer, rendező elv és koncepció felállítása, amely rendszeren belüli döntéseiket egyértelműen meghatározza, és ezáltal az alkotás magától értetődővé válhat. SOMOGYI KRISZTINA

Architecture critic, researcher of visual intelligence, associate professor. She studies the creative and receptive processes of the visible world, the designed environment; with a special focus on the communication of contemporary architecture. She pursues her PhD research at the Psychological Institute at ELTE PPK in the field of environmental psychology. Her topic explores the differences between the perspectives of architects and lay people, and the image of constructed environment. In 2003 she was awarded a Pulitzer Prize for her work at the magazine Octogon; in 2014 she received the Ezüst Ácsceruza [silver carpenter pencil]award for her architectural essays.

Közel hét éve próbál építészek kulturális színtere lenni: előadásokkal, workshopokkal, kiállításokkal gazdagítani a helyi építészek programjait. Először önszerveződő és kötetlen formában, 2012-től Alkotó Műhely Építész Egyesület néven működő szervezetük célja a Debrecenben és környékén élő építészek, az építészet iránt érdeklődők folyamatos továbbképzésének, munkásságának, vizuális kultúrájának támogatása. A dAM 2012-től, az érdeklődő fiatalok számára nyári építőtáborokat is szervez, amely során az építész mesterség ősi esszenciáját, az építést szeretnék bemutatni, átadni. (Tagok: Ábel Viktor, Bíró Béla, China Tibor, Dobos Bence, Fodor Dániel, Győrffy Zoltán, Kasuba János, Keller Ferenc, Nagy Béla, Novák Róbert, Novákné Gulyás Lívia, Tarcsi László, Törös Attila, Tiszteletbeli tagok: Ferencz Marcel, Gábor István)

Építész kritikus, vizuális intelligencia kutató, egyetemi docens. A látható világ, a tervezett környezet létrehozási és befogadási folyamatait kutatja, fókuszában a kortárs építészet kommunikációja áll. PhD kutatását az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében végzi a Környezetpszichológia területén. Témája az építész és laikus szemléletmódok közötti különbözőség, az épített környezetről alkotott kép. Kritikai munkásságáért az Octogon magazin munkatársaként 2003-ban Pulitzer-díjat, építészeti írásaiért 2014-ben Ezüst Ácsceruza-díjat kapott.

Photo / Fotó: Czakó Barnabás

HOLCZER VERONIKA Photo / Fotó: Mayer András

10

BUILDERS - BIOGRAPHY

Architect, co-founder of SÁRKoLLEKTíVA [‘mud collective’], László Sólyom grantee. The focal topic of her professional work is the recognition of the wide gap between the realities of the Hungarian rural territories and Budapest. She made her diploma based on Markóc, in Baranya County, for the implementation of which she worked actively. As a grantee, her research explored the living knowledge of building from local materials in the Carpathian Basin. The main objective of SÁRKoLLEKTíVA is to preserve the traditions of the clay-brick construction technique; to realize a practical, sustainable monument protection addressing communities; research in earth architecture; and professional innovation

Építész, a SÁRKoLLEKTíVA társalapítója, Sólyom László ösztöndíjas. Szakmai munkájának központi témája a magyar peremvidékek és Budapest valósága közötti hatalmas szakadék felismerése. Diplomatervét a baranyai Markócra készítette és ennek megvalósításáért is aktívan dolgozott. Ösztöndíjasként a Kárpát-medencében kutatta fel a helyi anyagokból való építésről fennmaradt élő tudást. A SÁRKoLLEKTíVA célja a vályogépítészeti hagyományaink megőrzése; a közösségeket megszólító fenntartható műemlékvédelem gyakorlati megvalósítása; a földépítészethez kapcsolódó kutatás, szakmai innováció.

BUILDERS - BIOGRÁFIA

11


WHAT’S THIS ALL ABOUT? BEVEZETŐ

Photo / Fotó: Krompáczki Péter


I would like to thank the authors who have interpreted their own projects, and with their theoretical essays have thereby contributed to placing Hungarian social architecture into an international context, to discovering potential new directions, and to presenting the similarities and differences of Hungarian and global phenomena. I would also like to thank Goethe-Institut Budapest and its director Michael Müller-Verweyen. Thank you for the Hello Wood team who have made the publication of this book possible with their hard work. I particularly wish to thank Andres Lepik and his supportive and professional cooperation, not to mention his presence! Köszönetet kell mondanom a szerzőknek, akik maguk interpretálják saját projektjeiket, illetve elméleti írásaikkal hozzájárulnak a hazai jelenségek nemzetközi kontextusba ágyazásához, a lehetséges irányok feltárásához, illetve a hazai és globális jelenségek közötti azonosságok és különbözőségek bemutatásához. Köszönet a Goethe Intézetnek és igazgatójának, Michael Müller-Verweyennek. Köszönet a Hello Wood csapatának, akik munkájukkal lehetővé tették a kiadvány megszületését. Külön köszönet Andres Lepiknek a támogató és értő együttműködéséért és jelenlétéért! The editor / A szerkesztő

14

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

BUILDERS - BEVEZETŐ

15


Social architecture is not new, it is – following early initiatives by German art school Bauhaus – a product of the sixties and seventies and was an immensely successful aspect of social policy of the day. What is new in this exhibition (and this accompanying publication) is participative building. Participation is a fundamental counter to a world that is threatening to fall apart. Participation not only achieves a consensus of all concerned, but the participants become the end users of what has been built. This is the new aspect of social building being presented here, where the objective is less that of creating an architectural object – where people may be seen as an unnecessary obstacle – than a process where users identify with the building and experience and treat it with a sense of ownership. It is only through such identification that the long-term sustainability of the building is ensured.

MICHAEL MÜLLER-VERWEYEN ›

16

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

DIRECTOR OF GOETHE-INSTITUT BUDAPEST A BUDAPESTI GOETHE INTÉZET IGAZGATÓJA

Andres Lepik, now Director of the Museum of Architecture of the Technische Universität in Munich (which is part of the Pinakothek der Moderne), developed and realised the concept of Think Global, Build Social! for the Deutsche Architekturmuseum Frankfurt (German Architecture Museum Frankfurt - DAM) and the Architekturzentrum Wien (Architecture Centre Vienna - Az W). The Goethe-Institut found it so inspiring and ground-breaking that it is convinced it should be included in its work abroad, and presented in ways which engage in a cultural dialogue with other aspects. Therefore we are not only presenting something developed in Germany, but also enriched by examples from the host country, in this case Hungary, on the issues raised. In this respect, Hello Wood and its Director, Péter Pozsár, deserve much thanks for embracing this ‘half-open’ concept with great vision, expertise and curiosity from the outset, thus enabling an exhibition that extends far beyond what was shown in Frankfurt and Vienna. In this respect the Budapest version of Think Global, Build Social! required to print a second complementary catalogue

A szociális építészet nem új. A német Bauhaus korai kezdeményezéseinek nyomdokában született az 1960-as és 1970-es években, és a kor szociális politikájában rendkívül sikeresnek bizonyult. E mostani kiállításban (és a hozzákapcsolódó kiadványban) a participatív építészet jelenti az újdonságot. A participáció alapvető építőelem egy olyan világban, amelyet széthullás fenyeget. Nemcsak arra képes, hogy az összes résztvevő között konszenzust hozzon létre, de jellegzetes kísérője az azonosulás is: használói magukévá teszik az így létrejött épületeket. Ez az új az itt bemutatott szociális építészetben: nem annyira egy építészeti objektum előállításáról van szó, melynek fotódokumentációin zavaró tényezők volnának az emberek, hanem egy olyan folyamatról, melynek során az építmények használói azonosulnak a közösen megépítettel, azt sajátjukként élik meg és így is bánnak vele. Csak ez az azonosulás szavatolja a létrejött épület tartósságát. És van még egy fontos új mozzanat: itt már nem egy olyan építészetről van szó, amely kisebb esztétikai igények árán igyekszik megfelelni az etikai elvárásoknak. A Think Global, Build Social! kiállítás koncepcióját Andres Lepik, a müncheni Műszaki Egyetem Építészeti Múzeumának igazgatója dolgozta ki a frankfurti Német Építészeti Múzeum és a Bécsi Építészeti Központ felkérésére, s a Goethe Intézet mind az elképzelést, mind megvalósítását olyan gondolatserkentőnek és iránymutatónak találta, hogy meggyőződéssel integrálja saját nemzetközi programjába. Ez pedig úgy történik, ahogyan az intézet által kezdeményezett kulturális párbeszéd általában. Nem egyszerűen csak bemutatunk valamit, ami Németországban jött létre, hanem megragadjuk az alkalmat, hogy a vendégország, ez esetben Magyarország témába vágó példáival kiegészítve, együtt mutassuk be a kezdeményezéseket és eredményeket. Köszönet a Hello Woodnak és vezetőjének, Pozsár Péternek, akik kezdettől fogva lelkesen és értőn fogadták ezt a „félig nyitott” koncepciót, s ily mód BUILDERS - BEVEZETŐ

17


covering the Hungarian initiatives inside Hungary and abroad. This type of architecture also brings back onto the agenda the use of traditional materials, such as wood, which had almost disappeared from modern building methods. The subject is evidently of such importance that the German Pavilion at this year’s Venice Biennale, curated by the Deutsches Architekturmuseum in Frankfurt, will present an exhibition entitled Making Heimat. Germany, Arrival Country. How should we be building in order that Europe’s cities become “Arrival Cities” (Doug Saunders) in the face of the global flow of migrants? This is the context in which we have designed this joint exhibition with the Goethe-Institut Budapest and Hello Wood. Thanks are due to Andres Lepik for his commitment and curatorial curiosity, which led to examples in the original exhibition being supplemented by others from Hungary, and to Márta Nagy, Programme Manager at the GoetheInstitut Budapest.

18

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

egy olyan kiállítást hoztak létre, amely jelentősen túlnő a Frankfurtban és Bécsben bemutatott anyagon. Ez a fajta építészet ismét játékba hoz olyan hagyományos anyagokat is, mint a fa, amelyek már-már eltűntek az építészetből. Az itt megszólított tematika fontosságát jól érzékelteti, hogy az idei Velencei Építészeti Biennálé Német Pavilonjában – éppen a frankfurti Építészeti Múzeum rendezésében –‚ Making Heimat. Germany, Arrival Country címmel nyílik kiállítás. Hogyan is kell építenünk, ha Európa városai a globális migránsáradat hatására arrival citykké (Doug Saunders), a megérkezés színtereivé válnak? A budapesti Goethe Intézet és a Hello Wood közös kiállítása pontosan ebbe a kontextusba illeszkedik. A Think Global, Build Social! budapesti változata ezért megérdemel egy önálló, az eredetit kiegészítő katalógust a magyar építők magyarországi és külföldi munkáiról. Őszinte köszönet illeti Andres Lepiket elkötelezettségéért és kurátori kíváncsiságáért, amellyel hozzájárult, hogy a kiállítás eredeti anyaga magyar példákkal egészüljön ki. Ugyancsak köszönet illeti Nagy Mártát, intézetünk kulturális programvezetőjét.

BUILDERS - BEVEZETŐ

19


Photo / Fotรณ: Nagy Tamรกs


* CONTEMPORARY ARCHITECTS ARE ACTIVELY INVOLVED IN SOCIETY SZOCIÁLIS ELKÖTELEZETTSÉG A KORTÁRS ÉPÍTÉSZETBEN ANDRES LEPIK

ARCHITECTURAL HISTORIAN, CURATOR OF THINK GLOBAL, BUILD SOCIAL! / ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNÉSZ, A THINK GLOBAL, BUILD SOCIAL! KIÁLLÍTÁS KURÁTORA

Architects have always claimed they can shape individual social groups positively with their buildings, or even lead the way into a better social future by designing the ideal cities. However, specific evidence that they live up to this claim is never usually provided because there are too many factors with an influence on social processes that do not fall within the remit of architecture. The opposite argument on the other hand – that architecture can actually be a trigger for negative social developments – seems much easier to prove. For instance large housing estates are frequently made responsible for the development of criminality and isolation, although it is generally political decisions rather than architectural ones that lead to these undesirable developments.[1] So what social responsibility should be attributed to architecture? In this day and age the industrialised countries are asking more and more questions 22

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

Az építészek mindig is hangoztatták, hogy építményeikkel képesek pozitívan formálni egy-egy társadalmi csoportot, ideális városterveikkel pedig akár egy szociálisan jobb jövőbe is átvezethetik embertársaikat. Ígéretük beváltásának konkrét bizonyítékával többnyire azonban kénytelenek adósok maradni, a társadalmi folyamatokra ugyanis túl sok olyan tényező van befolyással, amely független az építészettől. Látszólag sokkal könnyebben bizonyítható az ellentétes érvelés, mely szerint az építészet inkább negatív szociális folyamatoknak lehet az elindítója. Jó példa erre, hogy újra meg újra az ipari méretű lakótelepeket teszik felelőssé a bűnözésért és elmagányosodásért, noha a torz fejlődésnek rendszerint politikai, nem pedig építészeti döntések az okai.[1] Milyen és mekkora társadalmi felelősséget tulajdonítsunk tehát az építészetnek? A fejlett ipari országok napjainkban egyre gyakrabban vetik fel fogyasztásuk erkölcsi aspektusának kérdését. Így nemcsak az élelmiszerek termelési feltételeit firtatják

about the ethical responsibility of their consumption. For instance they question the production conditions of their food (“what fish / what meat are we still allowed to eat?”), but also increasingly the origin and manufacture of clothing.[2] The thing is, people are becoming more acutely aware that the prosperity and growth of the developed countries are based on an inequality in the living conditions of the people who manufacture these products. In the context of an ever-closer global networking, the question of architecture’s social responsibility is something that has become a matter of public discussion – for example in view of the exploitation of immigrant workers in the construction of football stadia in Qatar. [3]

(„milyen halat / milyen húst szabad még ennünk?”), de a ruházat származására és előállítására is mind sűrűbben kérdeznek rá.[2] Egyre nyilvánvalóbbá válik és mindinkább beépül a köztudatba, hogy a fejlett országok jóléte és növekedése az életkörülmények olyan egyenlőtlenségén alapszik, amely a termékeket előállító társadalmakat sújtja. A kiteljesedő globalizáció, a totális világhálósodás kontextusában az építészet szociális felelősségét firtató kérdése is megjelenik a közbeszédben – például, amikor a katari futballstadionok építésén dolgozó vendégmunkások kizsákmányolása a téma.[3]

WHAT RELEVANCE DOES ARCHITECTURE HAVE TO THE GLOBAL SOCIETY OF TODAY?

Az építészet a tervezési és kivitelezési folyamatoktól kezdve a kész épületeken át egészen a városfejlesztésig hosszú távú és mély hatást gyakorol az emberekre. Legyen szó óvodákról vagy lakásokról, klinikákról vagy templomokról, de akár sportlétesítményekről, gyártelepekről vagy közterekről: az építmények és köztes tereik maguk is formálják az ott élőket, még akkor is, ha az emberek be sem teszik a lábukat az illető épületbe, és azok csak életük mindennapi környezeteként vannak befolyással rájuk. Az építészetre ennél fogva számos társadalmi vonatkozásban nagy felelősség hárul. A 20. század folyamán maguk az építészek is fölvetették már e felelősség kérdését. A második CIAM-kongresszus (Congrès International d’Architecture Moderne), amelyet 1929-ben tartottak Frankfurtban, már A lakás létminimum! jelszó jegyében ült össze, vagyis azt a kérdést tűzte napirendre, hogy miként tud az építészet új és költségkímélő megoldásokat kidolgozni a korabeli lakásínségre. Martin Wagner berlini városfejlesztési tanácsos pedig az 1932-es Napot, levegőt és házat mindenkinek kiállítás iniciátoraként arra kérte fel kora legjelesebb építészeit, hogy dolgozzák ki az úgynevezett „növekvő ház” koncepcióját, és 1:1 léptékben mutassák be javaslataikat. Wagner és pályatársai így akarták a társadalom kisjövedelmű

Architecture has long-term and deepseated effects on people – starting with the design and construction processes and the completed buildings, right through to urban planning. Pre-schools or housing, hospitals or churches – even sports centres, factories and public areas: buildings and the spaces between them characterise individuals and entire groups of people, even in instances where people do not enter these buildings yet they influence their daily living environment. So architecture bears a great responsibility for many areas of society. This responsibility has also been addressed by the architects themselves during the history of the 20th century. As far back as 1929 the second CIAM congress (Congrès International d’Architecture Moderne) in Frankfurt was dedicated to the Wohnung für das Existenzminimum (The Minimum Subsistence Dwelling), in other words the question as to how architects could develop new and cheap solutions for the housing shortage at the time. And in 1932 Berlin’s director of urban development, Martin Wagner, used the exhibition Sonne, Luft und Haus für Alle (Sun, Air

MEKKORA SÚLYA VAN AZ ÉPÍTÉSZETNEK NAPJAINK GLOBÁLIS TÁRSADALMÁNAK FEJLŐDÉSÉBEN?

BUILDERS - BEVEZETŐ

23


and Homes for All) in Berlin to mobilise the German architectural elite of the day to present proposals for the so-called “growing house” on a 1:1 scale. The idea was for people in low income brackets to be given well-designed yet cheap accommodation through the scheme, designed in such a way that it could be developed and extended in the future as earnings grew. One fundamental target in the architecture of modernity was not just help for individuals, it was the idea of a better and more peaceful society as a whole: “Architecture ou Révolution” was how Le Corbusier expressed the polemic as it came to a head in 1922, and of course the answer was supposed to be architecture! Awareness of responsibility was particularly pronounced amongst the architects of the time. Accordingly Hannes Meyer, the second Bauhaus director, redefined the role of the architect in 1929 as follows: “as designers we are the servants of this community: whatever we do serves the people.” [4] After the Second World War this attitude of commitment to society was no longer found across the profession. There were just one or two exponents like Ralph Erskine, Aldo van Eyck and Giancarlo De Carlo, who tried to keep the question of architecture’s responsibility alive – not just in theory and practice but also as part of the doctrine. This could also be interpreted as a reaction to the increasingly rigid stance of international modernism and its prominent representatives. From the start of post-modernism, around 1980, architecture was turning increasingly towards formal and theoretical discourse, in other words towards self-referentiality without a specific connection to society, and it is no coincidence that the term “starchitect” was also coined around this time. MATERIALS AND PROCESSES Industrialised building and the idea of prefabrication were developed in early modern architecture with the intention 24

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

rétegeit olyan jó szerkezetű, egyszersmind olcsó lakásokhoz juttatni, amelyek eleve úgy készülnek, hogy lakóik jövedelmük növekedésével később fejleszthessék és bővíthessék őket. A modern építészet hőskorának egyik alapvető célkitűzése – az egyes emberek megsegítése mellett – egy egészében véve jobb és békésebb társadalom megteremtése volt: „Architecture ou Révolution”, fogalmazta meg Le Corbusier 1922-ben a polemikussá sarkított kérdést, a válasz pedig természetesen csakis az „Architecture” lehetett! A kor építészeiben nagyon erősen élt a felelősség tudata. Nem véletlen, hogy a Bauhaus második igazgatója, Hannes Meyer 1929-ben így definiálta újra az építészek szerepét: „Tervezőként ennek a népközösségnek a szolgálói vagyunk. Tevékenységünk a népért végzett szolgálat.”[4] A II. világháború után viszont már korántsem jellemzi ilyen széleskörűen a szakmát ez a társadalmilag elkötelezett hozzáállás. Az 1960-as években csak egyes építészek, így Ralph Erskine, Aldo van Eyck vagy Giancarlo De Carlo igyekeztek elméleti, gyakorlati és pedagógiai munkájukban szakmájuk felelősségének kérdését ébren tartani. E változást reakcióként is értelmezhetjük a nemzetközi modernt és prominens képviselőit mindinkább jellemző megmerevedett szemléletre. A posztmoderntől, mintegy 1980-tól kezdve az építészet fokozatosan a formai és elméleti viták, vagyis a konkrét társadalmi vonatkozást mellőző önreflexió felé fordult, és a „sztárépítész” fogalma sem véletlenül alakult ki éppen ekkor. ANYAGOK ÉS FOLYAMATOK A korai modern építészetben azzal a szándékkal fejlesztették ki az ipari technikákat és az előregyártás koncepcióját, hogy javítsanak a kisjövedelmű rétegek bizonytalan lakáshelyzetén. Azt remélték, hogy a jövőben a megfizethető lakás is ugyanúgy mindenki számára elérhető lesz, mint az autó. A szocialista lakásépítésben ez az elv a panelházak később világszerte elterjedt rendszerébe torkollt.[5] A 20. század során az ipari

of upgrading the precarious living circumstances of the low income brackets. Just like the car, affordable housing was supposed to be within reach of all in the future. Where socialist housing construction was concerned, this principle led to the prefab system, which gained popularity throughout the world.[5] However, industrialised building became further and further removed from its original socialist idea during the course of the 20th century and became an economic power in its own right, which suppressed technologies and traditions with a strong local connection as it spread. The global financial crisis of 2008 opened our eyes to the fact that economic speculation involving the housing market has fatal consequences. At the start of the 21st century the commercially-oriented and globallynetworked market of construction characterised the new face of megacities such as São Paulo, Lagos, Mumbai or the countless fast-growing cities in China. In the shadow of this high-speed urbanisation the so-called “informal settlements”, meaning the slums, favelas and townships, are experiencing an equivalent rapid growth rate. As a result, architecture as a planning discipline that also takes local, cultural and social contexts into account is becoming less significant and losing public favour all the time. These days, architects tend to plan and work for a very small percentage of the global population. WHERE IS THE COMMON GROUND? International architecture exhibitions such as the Biennale di Architettura in Venice still serve as key trading places for the kind of ideas that drive contemporary architecture and provide inspiration in a public context. But if you take a look at past Biennales in Venice, it becomes clear that architecture today no longer manages to act as a relevant influential factor providing specific sug-

építés azonban egyre jobban eltávolodott kiindulási pontjától, a szociális elképzeléstől, és külön gazdasági hatalommá nőtte ki magát, amely terjedésével kiszorítja a helyi gyökerű technológiákat és hagyományokat. A 2008-as globális gazdasági válság jól szemléltette, hogy milyen végzetes hatásai vannak a lakáspiaccal űzött gazdasági spekulációknak. A 21. század elején a kommerciális és globálisan hálósodott építőipari piac határozza meg az olyan megapoliszok új arcát, mint São Paulo, Lagosz, Bombay vagy a dinamikusan növekvő kínai városok sokasága. E rohamos ütemű urbanizálódással párhuzamosan az úgynevezett „informális települések”, vagyis a slumok, favelák és townshipek is egyre gyorsabban terjeszkednek. Ennek következtében pedig egyre csökken az építészet mint tervező szakma jelentősége és társadalmi megbecsültsége, amely munkájában a helyi, kulturális és szociális kontextust is igyekszik figyelembe venni. Napjainkra az építészek átlagosan már csak a globális népesség elenyészően csekély hányadának terveznek és dolgoznak. A KÖZÖS ALAP KERESÉSE A nemzetközi építészeti seregszemlék, mint a velencei Biennale di Architettura, mindmáig fontos fórumai a kortárs építészetet éltető és hajtó eszméknek. Ám ha visszatekintünk a legutóbbi velencei biennálékra, nyilvánvalóvá válik, hogy az építészet ma már nem képes olyan releváns szereplőként pozícionálni magát, amely konkrét javaslatokkal tudna reagálni a globális társadalom sürgető problémáira.[6] Annál szembeötlőbb a kevés kivétel: például Toyo Ito munkássága, aki a 2011-es cunami-katasztrófa után saját hivatása alapjait kérdőjelezte meg, amikor az Architecture. Possible here? Home-for-All mottó jegyében rendezte be a japán pavilont; vagy az Urban-Think Tank Gran Horizonte című installációja egy önkényesen elfoglalt caracasi toronyház, a Torre David fölött. Ezek a megnyilvánulások mind az építészet össztársadalmi felelősségére világítottak rá. BUILDERS - BEVEZETŐ

25


gestions to counter the urgent issues of global society.[6] A few exceptions stand out all the more: for instance the architect Toyo Ito, who questioned the fundamentals of his own profession after the tsunami catastrophe of 2011 in his Japanese Pavilion exhibition, using the title Architecture. Possible here? Home-for-All; or the Gran Horizonte installation by Urban-Think Tank showcasing the Torre David, a residential high-rise building in Caracas. Presentations like these highlight the responsibility of architecture to the whole of human society. SMALL SCALE = BIG CHANGE? The Small Scale, Big Change: New Architectures of Social Engagement exhibition (2010) at the Museum of Modern Art in New York showcased contemporary architects who are viewed as the new representatives of a socially-committed architecture.[7] Eleven specific projects from all regions of the world were on show, which at the time of the exhibition were either already completed or under construction. The exhibition was designed as a platform through which to motivate architects – who until then had a tendency to operate independently – to talk to each other, as well as promoting public awareness. Small Scale, Big Change showcased architectural approaches based on similar ethical values and targets, but which cannot be attributed to a specific political persuasion or architectural school. This applies equally to the numerous other examples that have now been published through more exhibitions and publications.[8] Their objective is – unlike early modernism – not to improve living conditions across society for a whole country or whole city, but to specifically change spatiallydefined situations using architectural resources and planning – regardless of the political background. As a result these new approaches turn out to be more pragmatic than programmatic in comparison to their historical predecessors. 26

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

SMALL SCALE = BIG CHANGE? A New York-i Museum of Modern Art 2010-es kiállítása, a Small Scale, Big Change: New Architectures of Social Engagement olyan kortárs építészeket vonultatott fel, akik egy újfajta, szociálisan elkötelezett építészet képviselőinek tekinthetők.[7] A kurátorok tizenegy projektet mutattak be a világ minden tájáról, amelyek a kiállítás idején vagy már megvalósultak, vagy legalábbis már épülőfélben voltak. Platformnak szánták a tárlatot, hogy az addig javarészt egymástól függetlenül dolgozó építészeket párbeszédre ösztönözzék, egyúttal nagyobb közfigyelmet vívjanak ki nekik. A Small Scale, Big Change olyan építészek elképzeléseit mutatja be, akik hasonló etikai értékek és célok mentén orientálódnak, de sem konkrét politikai irányzathoz, sem építészeti iskolához nem köthetők. Ugyanez mondható el a többi szép számú példáról, amelyekről azóta újabb kiállítások és kiadványok tudósítottak.[8] Ennek az építészetnek – a korai moderntől eltérően – nem az a célja, hogy egy egész ország vagy város társadalmának életkörülményeit javítsa, hanem hogy térben jól definiált helyzetekben érjen el konkrét változást építészeti eszközökkel és tervezéssel – mégpedig a politikai keretfeltételektől függetlenül. Az új kezdeményezések történelmi előfutáraikhoz képest így inkább pragmatikus, semmint programépítészetként működnek. És bár nincs olyan közös politikai háttér, amelyhez napjaink szociálisan elkötelezett építészetének különböző példáit kapcsolhatnánk, két olyan terület azért fölismerhető, amelyek között vannak átfedések. Az egyik a helyi és szociális kontextus kérdéseire összpontosító figyelem – a másik pedig a globális kérdésfelvetések iránti egyidejű érzékenység. A lokális kontextus vizsgálatának egyik lényegi példája az adott helyen alkalmas anyagok és konstrukciós módszerek feltárása. Olyan fontos fejleményekre gondolhatunk itt, mint például az agyagból építés hagyományának újraértékelése. E több ezer éves eljárás a 20. században sokat veszített megbecsültségéből, jóllehet épp a fejletlen országokban számos környezeti és gazdasági előnyt kínálna.

Even if there is no shared political background to which the various examples of socially-committed architecture in the present day can refer, it is at least possible to identify two areas that form an intersection. The first is a clear interest in questions concerning the local and social context – and the second is simultaneously focusing on global issues. A key example for the question concerning the local context might be the search for the most suitable materials and construction methods for the context. Here a key role is played for instance by analysis of the earth-building tradition, which as a practice dating back across the millennia fell from favour in the 20th century despite the fact that it offers many ecological and financial advantages. Egyptian architect Hassan Fathy clearly predicted this around the middle of the 20th century. Current projects pioneered by Anna Heringer, Emilio Caravatti and Francis Kéré not only bring earth construction back to life with their buildings as well as linking it with participative processes, they also work to ensure that the use of these materials is well received locally again by creating architectural designs of a high standard. When some of the regionally connected projects receive awards from the worldfamous Aga Khan Foundation, it helps these enterprises, which are often on a small scale, to attract attention on a global level.[9] In the local communities where these building projects have been created, their own exemplary character is brought back into focus and a deeper sense of identification (“ownership”) with the building is achieved. The success of projects like this can be seen through the fact that they are followed by more buildings on the same site or in the local area designed by the same architects. It isn’t about providing a one-off aid package, but an ongoing commitment that triggers multi-layered processes by involving local craftsmen and residents. The so-called “Design-Build-Studios”, which they have been installing at many universities in industrialised countries for years with the aim of working with

Hassan Fahty egyiptomi építész már a 20. század közepén világosan látta ezt. A kortárs építészek, így Anna Heringer, Emilio Caravatti és Francis Kéré projektjei nemcsak az agyagtechnológiát élesztik újjá és kötik össze participatív folyamatokkal, de az általuk tervezett épületek igényességével ahhoz is hozzájárulnak, hogy a helyi lakosság szemében újra megnőjön az ősi anyag használatának becse. És ha a tekintélyes Aga Khan Foundation díjjal tüntet ki egy-egy ilyen regionális kötődésű projektet, ez az elismerés globális figyelmet vívhat ki a többnyire kicsiny vállalkozásoknak.[9] A helyi közösségek, ahol ezek az épületek születnek, példamutató szerepüket is jobban látják, ennek révén pedig mélyebben tudnak azonosulni az épületekkel („ownership”). Az ilyen projektek sikere abból látszik leginkább, hogy nyomukban ugyanazon a településen vagy a környéken újabb épületek épülhetnek ugyanazoknak az építészeknek a közreműködésével. Így tehát nemcsak egyszeri segítségnyújtásról van szó ezekben az esetekben, hanem tartós elkötelezettségről, amely a helyi kézművesek és lakosság bevonásával sokrétű fejlődést indíthat el. Az úgynevezett „design and build stúdiók”, amilyenekből az ipari országok egyetemein jó néhány jött létre az utóbbi években, s ahol tanárok és diákok együtt dolgoznak praktikus megoldásokon, ugyancsak több szinten teremtik meg az átalakulás alapjait: számos ilyen projekt konkrét folytatáshoz és ennek köszönhetően működőképes helyi hálózatok kialakulásához vagy – mint az alabamai Rural Studio esetében – állandó intézmények létrejöttéhez vezetett. Az egymástól függetlenül működő építészek korábban meglehetősen kis csoportjából az elmúlt években számos kiadványnak és kiállításnak köszönhetően laza közösség jött létre, amely most már elég rendszeresen találkozik konferenciákon, és az oktatás révén szélesebb körben is tovább tudja adni meggyőződéseit. E szakemberek egy humánus épülettervezési kultúra kiáltványában, az úgynevezett Laufen Manifestóban fogalmazták meg közös BUILDERS - BEVEZETŐ

27


students to achieve practical solutions, create the basis for change at many levels: many of these projects have resulted in specific follow-up projects and therefore led to the development of viable local networks or, like the Rural Studio in Alabama, have become a permanent establishment. A loosely-defined group of individuallyoperating architects – quite a small number up to that point – has formed over the past few years through a number of publications and exhibitions, but now the group meets quite regularly at conferences and its members are in teaching posts enabling them to pass on their ideology on a grand scale. These different positions have worked together to formulate a shared programme known as the Laufen Manifesto for a human design culture, which defines mutual targets and principles yet remains open to the difference in approaches.[10] It is to be hoped that the coming generation of architects will take up these existing optimistic approaches and aim towards a new social responsibility. Architecture as a discipline that plans and designs space must develop new solutions for the entire population in view of the dramatic challenges posed by the global urbanisation process. For this to happen, architecture must follow through with the ethical standards defined within the scope of its work, because this is the only way to prove their relevance to the society of the future.

programjukat, amely definiálja a közös célokat és alapelveket, de nyíltan hitet tesz a megközelítések sokfélesége mellett.[10] Csak remélhetjük, hogy az építészek következő nemzedéke felkarolja a már meglévő és ígéretes, egy új társadalmi felelősségvállalás irányába mutató kezdeményezéseket. Az építészetnek mint tértervező és térformáló szakmának az egész népesség számára kell új megoldásokat kifejlesztenie a globális urbanizálódási folyamatok szülte drámai kihívások láttán. Ennek során szigorúan követnie kell a feladataiban foglalt magas etikai normát, mert csak így bizonyíthatja be, hogy valóban fontos szerepet tölt be a jövő társadalmának formálásában.

* This article is based on the essay of the same name in: Think Global, Build Social!, special edition and catalogue on the eponymous exhibition at the German Architecture Museum, Frankfurt, and the Architekturzentrum Wien (Architecture Centre of Vienna), ARCH+, Zeitschrift für Architektur und Städtebau (Magazine for architecture and urban building), 211/212, 2013, p.4–10. Ez az írás a szerző azonos című tanulmányán alapul, amely a frankfurti Deutsches Architekturmuseum és a bécsi Architekturzentrum közös kiállításához készült katalógusban jelent meg: Think Global, Build Social!, az ARCH+, Zeitschrift für Architektur und Städtebau különkiadása, 211/212, 2013, 4–10. o.

[1] For more detail on the question of why many of the large-scale housing estates failed, see Sabine Kraft, “Die Großsiedlungen – ein gescheitertes Erbe der Moderne?” (Large-scale housing estates – a failed legacy of modernism?), in: Arch+ 203, Zeitschrift für Architektur und Städtebau (Magazine for architecture and urban building), p. 48–53. [2] “Kaufen, um die Welt zu retten. Was bringt ethischer Konsum?” (Buying to save the world. What’s the point of ethical consumption?), title story in DER SPIEGEL, No. 16/11.04.2015. And: the Fast Fashion exhibition at the Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg (Museum of Arts and Crafts) is specially dedicated to the question of fashion manufacturers’ production conditions: http://www.fastfashion-dieausstellung.de/de/start (last accessed 30.03.2015). [3] See also the most recent report published by Amnesty International about the circumstances in which the football stadia in Qatar are constructed: https://www.amnesty.org/en/documents/mde22/010/2014/en/ (last accessed on 30.03.2015). [4] Hannes Meyer, “bauhaus und gesellschaft” (bauhaus and society), in: bauhaus, Zeitschrift für Gestaltung 3 (Bauhaus, design magazine issue 3) (1929), p. 4. [5] See also Christine Hannemann, ‘Die Platte. Industrialisierter Wohnungsbau in der DDR’ (The prefab panel. Industrialised housing construction in the GDR), Braunschweig/Wiesbaden 1996, p. 106ff; and a recent article on the increased popularity of the prefabricated building system: Pedro Alonso and Hugo Palmarola (ed.), Monolith Controversies, catalogue on the Chilean Pavilion at the Architecture Biennale in Venice, Ostfildern, 2014. [6] In 2000 Massimiliano Fuksas took over as curator of the Biennale with the title Less Aesthetics, More Ethics, but he was not able to find convincing examples to demonstrate this claim. [7] See also the exhibition catalogue Small Scale, Big Change. New Architectures of Social Engagement, ed. Andres Lepik, New York 2010. [8] For example: Andres Lepik (ed.), Moderators of Change, ‘Architektur, die hilft’ (architecture that helps), Jahresring 58, Ostfildern 2011, or by the same editor, AFRITECTURE – Bauen mit der Gemeinschaft, (Afritecture – building with the community), Ostfildern 2013. [9] The Aga Khan Award for Architecture was founded in 1977 as the first architecture prize – and still the most important today – to recognise both ecological and social aspects of architecture. Other awards such as the Holcim Award or the Curry Stone Prize followed later. [10] See Laufen Manifesto for a Human Design Culture, online at: http://laufenmanifesto.org/ (last accessed 30.03.2015).

28

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

BUILDERS - BEVEZETŐ

29


After presenting the Think Global, Build Social! exhibition in Frankfurt and in Vienna, the exhibition started an international tour made possible by GoetheInstitut. The exhibition selected works from the socially engaged architectural projects of the past few decades focusing on five main topics: culture, material, housing, participation, and community. The exhibited material, almost without exception, presented completed projects from all around the world, reflecting the truly global presence of this phenomenon, as well as the objectives, instruments, mindsets, and philosophies that form the unity of the projects that were indeed fixed to location and were sporadic by their nature.

POZSÁR PÉTER ›

ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

“If those people are understood under the term ‘elite’ in whom the aims of the community are consciously shaped, and social sensitivity stands for the proper sense of the life and interests of the community, then it can hardly be doubted that social sensitivity is truly the most important merit of the elite.” „Ha eliten azokat értjük, akikben a közösség céljai tudatosan kiformálódnak, szociális érzéken pedig a közösség élete és érdekei iránt való helyes érzéket, akkor alig kételkedhetünk abban, hogy az elit legfontosabb erénye valóban a szociális érzék.” Bibó István

30

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

The exhibition arrived to Budapest in March 2016. Following the spirit of Germany’s basic principle of cultural policy abroad, the Budapest exhibition was extended with the additional local component of Hello Wood working jointly with Goethe-Institut and Andres Lepik. Similar to the international exhibition, the Hungarian selection did not seek to represent an exhaustive picture. The aim was rather to exhibit works that show the diversity and the unique characteristics of Hungarian socially engaged architectural projects. The most important goal of the exhibition was to display Hungarian initiatives on a shared platform with international phenomena. The exhibition offered a great opportunity to show not only the similarities, the common global objectives and tasks, but also to point out the essential local attributes and differences. The aim was to demonstrate how the projects of a small Eastern European country can be integrated once again into international processes; and to identify the points where, thanks to Hungary’s unique mindset and political and geopolitical particularities, an opportunity for interesting and substantial professional discourse, exchange of experience and transfer of knowledge is possible.

A Think Global, Build Social! című kiállítás frankfurti, majd bécsi bemutatását követően, a Goethe Intézetnek köszönhetően nemzetközi körútra indult. A kiállítás az elmúlt évtizedek szociálisan elkötelezett építészeti projektjeiből válogatott, s ezeket öt nagy téma köré (kultúra, anyag, lakhatás, participáció, és közösség) szervezte. A bemutatott anyagok szinte kivétel nélkül megépült projekteket mutatnak be szerte a nagyvilágból, érzékeltetve a jelenség ma már valóban globális jelenlétét, s azokat a célokat, eszközöket, gondolkodásmódot és filozófiát, ami egységessé formálja a valóban helyhez kötött, és természeténél fogva sporadikus projekteket. A kiállítás 2016 márciusában érkezett Budapestre. Németország külföldi kulturális politikájának szellemében a Hello Wood, a Goethe Intézet és Andres Lepik együttműködésében egy magyar addícióval bővült, mely – hasonlóan a nemzetközi kiállításhoz – nem az átfogó bemutatásra törekedett. Sokkal inkább szeretett volna olyan munkákat láthatóvá tenni, melyek képesek a hazai, szociálisan elkötelezett építészeti munkák sokszínűségét és egyedi karakterjegyeit megjeleníteni. A kiállítás legfontosabb célja az volt, hogy a nemzetközi jelenségekkel közös platformon mutathassa be a magyar kezdeményezéseket. Az alkalom hatalmas lehetőséget kínált, hiszen felületet biztosított arra, hogy az azonosságok, a közös globális célok, és feladatok mellett rávilágítson alapvetően meghatározó helyi sajátosságokra és különbözőségekre is. Cél volt, hogy láthatóvá váljon, hogyan illeszkednek egy kis kelet-európai ország projektjei újra a nemzetközi folyamatokba, és hogy melyek azok a pontok, ahol az ország egyedi gondolkodásmódjának, sajátos politikai és geopolitikai adottságainak is köszönhetően, lehetőség nyílhat egy érdekes és tartalmas szakmai diskurzusra, tapasztalatcserére, tudástranszferre.

BUILDERS - BEVEZETŐ

31


The exhibition also created an excellent pretext and opportunity to summarize Hungarian social architectural creations in one publication, which goes beyond the description of single projects: we also learn about their backgrounds, deeper social correlations, local problems and challenges, while offering an insight into the Hungarian roots of the phenomena and also raising numerous questions.

A kiállítás egyúttal kiváló ürügyet és lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar jelenséget összefoglaljuk egy olyan kiadványban, amely sokkal több az egyes projektek bemutatásánál: az elkészült munkák mellett elénk tárja azok hátterét, a mélyebb társadalmi összefüggéseket, lokális problémákat és feladatokat, felvillantja a jelenség magyarországi gyökereit, valamint számos kérdést is felvet.

WHAT ARE THE REAL MOTIVATIONS? HOW ARE THE COMPLETED CONSTRUCTIONS INTEGRATED INTO THE LIFE OF THE COMMUNITY? WHAT HAPPENS TO THE BUILDINGS AFTER THE CREATORS LEAVE THEM BEHIND? WHAT ARE THE REAL LESSONS TO LEARN, AND ARE THESE COHERENT WITH THE OBJECTIVES SET AT THE BEGINNING? ARE THESE SMALLSCALE INTERVENTIONS ABLE TO ENGENDER REAL CHANGE? HOW DOES PARTICIPATORY DESIGN REALLY WORK? ARE THE PROJECTS CAPABLE OF GENUINELY INVOLVING OTHERS? WHERE WILL THIS DIRECTION OF ARCHITECTURE TAKE US? WHAT ARE THE POSSIBILITIES OF FURTHER DEVELOPMENT? HOW CAN WE INTEGRATE THE ACQUIRED EXPERIENCES INTO ARCHITECTURAL EDUCATION? CAN THIS REDISCOVERED FORM OF ARCHITECTURAL BEHAVIOR HELP IN RESTORING THE RECOGNITION, THE SOCIAL PRESTIGE AND THE CREDIBILITY OF ARCHITECTURE, AND IF YES, HOW?

MELYEK A VALÓDI MOTIVÁCIÓK? HOGYAN INTEGRÁLÓDNAK AZ ELKÉSZÜLT ALKOTÁSOK EGY KÖZÖSSÉG ÉLETÉBE? MI TÖRTÉNIK AZ ÉPÜLETEKKEL, MIUTÁN AZ ALKOTÓK MAGUKRA HAGYJÁK AZOKAT? MIK A VALÓDI TANULSÁGOK, ÉS EZEK MEGEGYEZNEK-E AZ INDULÁSKOR MEGFOGALMAZOTT CÉLOKKAL? KÉPESEK-E AZ ILYEN KISLÉPTÉKŰ ÉPÍTÉSZETI BEAVATKOZÁSOK VALÓDI VÁLTOZÁST GENERÁLNI? HOGYAN MŰKÖDIK VALÓJÁBAN A RÉSZVÉTEL ALAPÚ TERVEZÉS, KÉPESEK-E A PROJEKTEK A VALÓDI BEVONÁSRA? HOVÁ VEZET EZ AZ ÉPÍTÉSZETI IRÁNY? MELYEK A TOVÁBBFEJLŐDÉS LEHETŐSÉGEI? HOGYAN INTEGRÁLHATÓK AZ ITT SZERZETT TAPASZTALATOK AZ ÉPÍTÉSZETI OKTATÁSBA? SEGÍTHET-E, ÉS HA IGEN HOGYAN, EZ AZ ÚJRA FELFEDEZETT ÉPÍTÉSZETI VISELKEDÉSFORMA ABBAN, HOGY AZ ÉPÍTÉSZET RENOMÉJA, TÁRSADALMI RANGJA ÉS ELISMERTSÉGE ÚJRA EMELKEDJEN?

The Builders presents accomplished projects: -- t hat want to make architecture accessible for marginalized and disadvantaged regions and communities, hoping that architecture will be able to introduce a significant improvement to their standards of living;

-- jellemzően egy építész közösség (egyetem, alkotócsoport, építésziroda) és egy építészeti szempontból is komoly hiányosságokkal rendelkező közösség egymásra találása és együttműködése áll a középpontban;

-- w here the collaboration is processbased, meaning that the work is done mostly together from designing to execution; moreover, the initially ignored or misunderstood needs and possibilities are discovered during this process.

-- az együttműködés folyamatalapú, azaz a munka a tervezéstől a megvalósításig többnyire együtt folyik, illetve ahol e folyamat során tárulnak fel a kezdetben gyakran nem, vagy félreértett valódi igények és lehetőségek;

-- w hich build upon the principle of being present, which requires a physical and spiritual presence, reciprocity and genuine interaction from both parties;

-- a jelenlétre alapoznak, vagyis fizikai és szellemi ottlétet, kölcsönösséget, valódi interakciót várnak el mindkét fél részéről;

-- that are lacking financial resources and working on low budgets, and thus they strive to pair the lowest costs with the highest level of efficiency. The costs of construction are usually covered through donations, NGO budgets, sponsors and tenders;

-- that involve small-scale architectural creations that are yet able to engender great changes due to their concentrated nature;

BUILDERS - WHAT’S THIS ALL ABOUT?

-- az építészetet marginalizált, leszakadó rétegek és közösségek számára is szeretnék elérhetővé tenni, abban a reményben és hitben, hogy az építészet képes az életminőség szignifikáns javítására;

-- that focus on the reunion of and cooperation between a community of architects (university, creative association, architect firm) and a community living with considerable architectural deficits;

-- where participation is not only an option, but the most important and necessary condition of implementation;

32

Az Építők olyan valóra vált projekteket mutat be, ahol:

-- a projektek általában forráshiányosak, alacsony költségvetésűek, így a legkisebb költség mellett a legnagyobb hatékonyságra törekszenek. Az építés költségeit rendszerint adományokból, civil szervezetek költségvetéseinek felhasználásából, támogatók bevonásával, illetve pályázatok útján fedezik; -- a participáció nem lehetőség csupán, hanem a valóra válás legfontosabb alapfeltétele; -- az elkészülő építészeti alkotások kisléptékűek, koncentráltságuk okán mégis nagy változásokat képesek generálni;

BUILDERS - BEVEZETŐ

33


The social engagement in these projects, the openness, the personal presence and the ability to cooperate and to provide help are not professional and not merely architectural issues. The initiatives described in this book show that it is indeed possible for anyone to contribute to the betterment of their immediate or wider surroundings; anyone can participate in the process of building according to their respective skills and training; we are all capable of creating and sustaining communities. This is the essential message of this publication. Now let’s meet the Builders!

34

BUILDERS --WHAT’S WHAT’STHIS THISALL ALLABOUT? ABOUT?

-- az építés hibrid jellege a helyben fellelhető anyagok és erőforrások felhasználása, és a helyenként használt kortárs technológiák és tudások együttes alkalmazásával alakul ki. Ezekben a projektekben a közösségi szerepvállalás, a nyitottság, a személyes jelenlét, valamint a képesség az együttműködésre és a segítségnyújtásra nem szakmai és nem csupán építészeti kérdés. Rávilágít arra, hogy mindenkinek lehetősége van képzettségének, képességeinek megfelelő mértékben szerepet vállalni olyan célok elérésében, melyek a közvetlen vagy akár a tágabb környezet minőségét képesek emelni. Azt üzeni, hogy bárki részt vállalhat az építés folyamatában, és ezáltal a közösségek megteremtésében és fenntartásában. Ez a könyv ezeknek az embereknek, a munkáját mutatja be. Ők az Építők!

BUILDERS - FEJEZETJELÖLŐ ANGOL / MAGYAR

35

Photo / Fotó: Holczer Veronika

-- in which the hybrid nature of construction stems from the joint application of local material and resources, sometimes with contemporary technologies and knowledge.


Photo / Fotó: Holczer Veronika

ROOTS AND MENTALITY ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD


MAKOVECZ RELEVANCIES MAKOVECZ RELEVANCIÁK TURI ATTILA ›

ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

Those camps, in the beginning, were launched in 1981 in a deserted mine pit in Visegrád, catalyzed by the despair of the youth and the healing dramaturgy of Imre Makovecz. The eraspecific source of the despair was the dictatorship, distorting enthusiasm into ideology, and the lack of faith – either in a set goal, or in something permanent going beyond everyday life, or the lack of realistic perception of the transcendent. The therapy was the drama of community building in which individuals and the group worked together according to their natural talents for the sake of a higher, external goal. According to the methodology, development of application plans were and designed to the particularities of the building site (possibility) and of the program conditions concerning the building community. The applications were evaluated by the rival participants who selected the subject of their collective work. This way the constructions of the camps were built by not the winner, but the community of the ‘losers’, if you will; through the cheerful process of physical labor they learned that to achieve an indefinable goal one must take the path of creation. The participants – though unaware – regained faith because by experiencing the creations of the other they became open to acceptance. THUS, PRESENCE AND THE EXPERIENCED NARRATIVE BECAME MORE IMPORTANT THAN THE CREATED BUILDING, WHICH ONLY RETAINED SIGNIFICANCE IN PROVIDING AN IMPRINT OF THE COMMUNITY, INCLUDING THE INDIVIDUAL WILL GROWING WITHIN IT, AND OF THE ENVIRONMENT WHICH ENGENDERED IT.

“Building starts with the construction of people” „Az építés az emberépítéssel kezdődik” Plesz Antal

38

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

The objects of the Visegrád camp were washed back into nature by the forces of entropy; today we only find the traces of twenty year old history. But the groups created in the camps, primarily – but not only – the group of architects with organic perspectives flocking

AZOK A TÁBOROK – OTT A KEZDETEKBEN – A FIATALOK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL, ÉS MAKOVECZ IMRE GYÓGYÍTÓ DRAMATURGIÁJÁBÓL KELETKEZTEK 1981-BEN VISEGRÁDON, EGY ELHAGYOTT BÁNYAUDVAR KATLANJÁBAN. A KÉTSÉGBEESÉS FORRÁSA A KOR LELKESEDÉST IDEOLÓGIÁVÁ TORZÍTÓ DIKTATÚRÁJA ÉS A HIT – ÉRTSD AKÁR KITŰZÖTT CÉLNAK, KÖZNAPOKON TÚLMUTATÓ MARADANDÓNAK, VAGY A TRANSZCENDENS VALÓ ÉRZÉKELÉSÉNEK – HIÁNYA VOLT. A terápia a közösségépítés drámája volt, melyben egyén és csoport a természetes adottságainak megfelelően működött együtt egy magasabb, rajtuk kívül álló cél érdekében. A metodika szerint az építési hely (lehetőség) adottságaira és az építő közösségre vonatkozó programra pályázati tervek készültek, melyeket természetes rivalizálással a résztvevők értékeltek, kiválasztva közös munkájuk tárgyát. Így – ha tetszik – nem a nyertes, hanem a „vesztesek” közössége építette fel a táborok építményeit, tapasztalta meg a jó kedélyű fizikai munka során, hogy az alkotás nyitja meg az utat egy megfogalmazhatatlan cél felé. A résztvevők, bár ezt nem tudva, mégis hitet nyertek, mert egymás megélése során maguk is alkalmassá váltak a befogadásra. Így vált fontosabbá a jelenlét, a megélt történet, mint a létrehozott épület, melynek csak annyiban volt jelentősége, hogy környezetéből kinőve kivonatát adta a közösségnek és az abban nevelkedő egyéni akaratnak. A visegrádi tábor tárgyait az entrópia visszamosta a természetbe, ma már csak húsz év történetének lenyomatai láthatók. A táborból születő csoportok, nem kizárólag, de elsősorban a Makovecz köré csoportosuló, organikus szemléletű építészek azonban máig alkotnak és oktatnak, mert kötelességük a mai huszonéves testvér-énjüknek a közös teremtő munkával feltáruló hit útját megmutatni. A visegrádi táborok csapata az egyetem alatt és után más táborokat is szervezett, így 1983-ban a váci révnél épült fel Makovecz Imre tervei BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

39


around the banner of Makovecz are creating and teaching to this day, because it is their duty to show the path of emerging faith through collective work to their fellow twenty-year-old kindred-selves. The crew of the Visegrád camp organized other camps during and after university; this is how in 1983 cafeteria, a bus-waiting hall, and a sanitary facility were built based on the design plans of Imre Makovecz with reinforced concrete- and woodwork that some professional craftsmen refused to take on. (The shape of a flower petal and umbrella roof formed with the intersection of a torus and a truncated cone discouraged the carpenters.) The architects and landscape architects affiliated with the Károly Kós Association were invited to London in 1993-1994 by the Prince of Wales Architectural Institute to organize summer building camps in the spirit of the two-decade legacy of the Visegrád camps. between 2003 and 2005 they were invited by the Ecomuseé d’Alsace village museum; and since 2000 they have been organizing summer camps in Transylvania. The self-healing and self-improving community always consisted of newer and younger members; but there were always seniors who passed on the spirit, ideology, and themes of the beginnings. The world has changed a lot in the past three decades, but in the scope of all history, thirty years is a blink of an eye. The complaints of today’s architecture students are similar to how they’ve long been: the knowledge accumulated in them does not form a coherent, spirit-lifting whole; consequently, no professional community can develop which would provide sustainable support orientation because the subject of enthusiasm is relative, and faith beyond the scope of the quotidian is weak. The foundation, the despair is the same, only back then it stemmed from the uniform dullness, and today from diversity. Back then it came to being in an environment of concealment and deliberate untruthfulness: today it formed amidst the cacophony of information-disinformation. I am convinced that the solution is also the 40

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

alapján egy büfé, buszváró és tisztasági épület, olyan vasbeton és famunkával, melyet szakemberek nem vállaltak. (A tórusz és csonka kúp összemetszéséből kialakított sziromforma és az esernyőtető elriasztotta az ácsokat.) A Kós Károly Egyesülésbe tömörülő építészek és tájépítészek 1993/94-ben Londonban, a Prince of Wales Architectural Institute felkérésére, 2003 és 2005 között pedig az Ecomuseé d’Alsace falumúzeum meghívására, majd az ezredfordulótól Erdélyben szerveztek nyári építőtáborokat a húsz évig tartó visegrádi táborok szellemében. Az öngyógyító, önművelő közösség rendszerint új és új fiatal emberekből állt, de mindig voltak, akik továbbadták a kezdetek szellemiségét, gondolatait és tematikáját. Nagyot fordult a világ három évtized alatt, de harminc év a történelem távlatában hajszálnyi csak. Az építészhallgatók panasza ma is hasonló: a bennük halmozódó ismeretek nem állnak össze lelket emelő egésszé, így nem alakul ki tartós, támaszt jelentő, orientáltságot segítő szakmai közösség, mert a lelkesedés tárgya relatív, a köznapin túlmutató hit gyenge. Az alap, a kétségbeesés ugyanaz, csak akkor az egyen-szürkeségben, míg ma a sokszínűségben fogan, akkor az elhallgatás és tudatos hazugság némaságában, ma az információ-dezinformáció hangzavarában születik. Meggyőződésem, hogy a válasz ma is ugyanaz: a módszer maga. Nem a létrehozott tárgy a fontos – természetesen az sem lehet silány –, hanem a történet magva, az erő, mely tartós közösséget épít. (A visegrádi tábor két hetéből táplálkozva a közös munka egész évben folytatódott a Bercsényi 28-30 újságban, képzőművészeti kiállításokon, szakmai önképző körökben.) Ezen gondolatok mentén szerveztük meg az új visegrádi táborokat a BME „Szerves Építészet” kurzusain belül. Azonos a hely, de különböző a kor, a közeg. Akkor a hallgatók szerveztek és a mesterek segítettek, ma az oktatók szerveznek. Akkor a Pilis legendás erdeje, a királyné várának építéséhez hét évszázada nyitott bánya udvara, ma

“Those camps, in the beginning, were launched in 1981 in a deserted mine pit in Visegrád, catalyzed by the despair of the youth and the healing dramaturgy of Imre Makovecz. The era-specific source of the despair was the dictatorship, distorting enthusiasm into ideology, and the lack of faith – either in a set goal, or in something permanent going beyond everyday life, or the lack of realistic perception of the transcendent.”


same: the method itself. It is not the created end product that matters (obviously, it should not be done poorly) but the narrative, the force that built a persistent community. (Inspired by the two-week camp in Visegrád, the work continued throughout the year in the journal Bercsény 28-30, at fine arts exhibitions and in professional study groups.) It was based on these ideas that we decided to organize new Visegrád camps under the framework of the ‘Organic Architecture’ course at BME. The location is the same but in a different age, a different milieu. Back then the venue was the legendary force of the Pilis Mountains, the strip-mines opened seven centuries ago for the construction of the Queen’s castle; today it is the city and its social milieu. Back then we were building ourselves; today we build for others: a playground for children, a courtyard and outdoor classroom for high schools, and a chapel of commemoration in Devecser for those who want to start a new life. The object of creation serves others. There is a new element in the dramaturgy of building: the narrative and the needs of the user community, which also expands the range of experience. As builders we always serve communities; be it directly or implicitly but always with the elegance of inspiration. Meanwhile, the builders are also growing; not just in their pride in the results of their work but – as Imre Makovecz summarized the essence of the camp – “by not smacking the axe into each other’s feet”.

42

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

a város, annak szociális közege a hely. Akkor magunknak építettünk, ma másoknak: gyermekeknek játszóteret, gimnáziumnak udvart és kerti tanhelyet, új életet kezdőknek az emlékezés kápolnáját Devecserben. Az alkotás tárgya másokat szolgál, az építés dramaturgiájában új elemként megjelenik a használó közösség története, igénye, s egyben bővül a tapasztalat: építőként mindig egy valós közösségnek dolgozunk, hol konkrétan, hol áttételesen, de mindenképpen a lélekemelés eleganciájával. S közben észrevétlen az építő is gyarapodik, nemcsak munkája eredménye kapcsán jogos büszkeségben, de azáltal leginkább – ahogy Makovecz Imre foglalta össze a táborok lényegét – „hogy nem vágja egymás lábába a csákányt”.

Poster / Plakát: Borza Endre

„Így vált fontosabbá a jelenlét, a megélt történet, mint a létrehozott épület, melynek csak annyiban volt jelentősége, hogy környezetéből kinőve kivonatát adta a közösségnek és az abban nevelkedő egyéni akaratnak.”


Photos / Fotók: The Reischl Legacy / A Reischl hagyaték

A FORERUNNER EGY ELŐFUTÁR BORBÁS PÉTER ›

ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

In order to accurately and appropriately define the place of Gábor Reischl among the Builders, it is important to see the fundamental stages of his career. Reischl’s professional career was deeply rooted in the ‘soil’ of the Hungarian rural countryside. After getting acquainted with the rural ways of life, he assessed the local people’s problems and provided solutions to them, which went beyond the professional limits of architecture. If I wanted to summarize the main characteristics of his approach, I would use such – nowadays high-sounding – terms as “ecological thinking”, “social architecture”, “social engagement and responsibility”, “project-based training”… What makes him outstanding compared to his contemporaries is that these notions have been tangibly present in his designer and educational approach (from designing Hungarian rural barns to Cambodian buildings) since the early 1980s.

44

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

Ahhoz, hogy Reischl Gábor helyét pontosan és megfelelő súllyal határozzuk meg az Építők között, fontos látnunk munkásságának azon állomásait, amelyek fundamentálisak szakmai életútjában. Reischl életében a vidéki Magyarország adta azt a táptalajt, amelyben szakmai pályafutása gyökerezett. A vidéki emberek helyzetét megismerve, feltérképezve, problémáikra az építész szakma keretein átlépve adott válaszokat. Ha megpróbálom összefoglalni szemléletének fő jellemzőit, olyan – manapság hangzatos – szavak jutnak eszembe, mint az ökologikus gondolkodás, szociális építészet, társadalmi szerep- és felelősségvállalás, projektalapú képzés… Kiemelkedővé az teszi kortársai között, hogy tervezői és oktatói magatartásában – a hazai tanyáitól egészen a kambodzsai épületéig – ezek a fogalmak már a ’80-as évek elejétől kézzelfoghatóan jelen vannak.


Photo / Fotó: The Reischl Legacy / A Reischl hagyaték

Dr. Gábor Reischl was a professor and a designer at the University of Agriculture in Gödöllő for two years, mostly designing agricultural buildings. Teaching, however, did not leave him enough free time to be able to practice and learn the profession, so he left Gödöllő and worked for five years at BUVÁTI (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat [Budapest Urban and Architectural Design]) beside the Ybl Prize-winning architect, Attila Emődy. After his formative years he had to decide whether to be integrated into the national system of design institutes, or to find a new way. Due to a greater sense of freedom he experienced in the countryside he went back to Gödöllő. At the end of the seventies and beginning of the eighties the operation of subsistence agriculture was tolerated by the state system, and they often applied industrial farming technologies. Reischl recognized the close connection between the constructed environment and the farming methods of rural people and thus, in order to achieve substantial change, he had to interfere with the foundation of rural life: farming. The implementation of this endeavor was only possible through a mutual dialogue with the locals, coupled with a local presence and local experiences. He knew that as an architect he was no expert on how to raise farm animals or how to handle lifestock fodder; nonetheless, contributing his knowledge of architecture or regarding structures and material use, and with a collective effort, they would be able to create constructions that served better the animals, the crops and the people as well. It was a huge step in his career when in 1981, following the downfall of the Pol Pot regime, he was asked to work in Cambodia under the framework of an international aid mission. was asked with transforming a dilapidated school building of 14.000 m2 into an orphanage. After a year and a half of construction, the building complex was completed in 1984, 46

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

Dr. Reischl Gábor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen két éven át tanított és tervezett, elsősorban nagyüzemi mezőgazdasági épületeket. A tanítás mellett azonban nem tudta kellő mértékben gyakorolni és megtanulni a szakmát, ezért eljött, és a Buvátiban – Budapesti Városépítési Tervező Vállalat – Emődy Attila, Ybl-díjas építész mellett dolgozott öt éven keresztül. A tanulóévek után döntenie kellett: vagy betagozódik az állami tervezőintézeti rendszerbe, vagy más utat keres. A vidéken megélhető nagyobb szabadság miatt visszament Gödöllőre. A ’70-es évek végén, ’80-as évek elején az állami rendszer által megtűrt módon működhettek a háztáji gazdaságok, amelyekben gyakran a nagyüzemi gazdaságból leszivárgott technológiákat használták. Reischl felismerte, hogy a vidéki emberek épített környezete és a gazdálkodás módja szoros összefüggésben áll egymással, így a lényegi változás eléréséhez a vidéki élet alapjához, vagyis a gazdálkodáshoz kell nyúlni. Ennek megvalósítása csak a helyiekkel történő közös párbeszéden keresztül történhetett, helyszíni jelenléttel és tapasztalatgyűjtéssel párosítva. Tudta, hogy építészként kevésbé ért az állatok neveléséhez, a takarmány kezeléséhez, azonban építészeti, szerkezeti, anyaghasználati tudását is hozzáadva, az állatok, a növények, az emberek és a természeti környezet számára is jobban működő épületeket leginkább közösen hozhatják létre. Szakmai életének nagy ugrása volt, amikor 1981-ben – a Pol Pot rezsim bukását követően – felkérték, hogy egy nemzetközi segélyakció keretében Kambodzsában dolgozzon. Egy 14.000 m2-es romos iskolaépületet kellett átalakítania árvaházzá. A másfél éven át tartó kivitelezés után, 1984-ben adták át azt az épületegyüttest, amelyért nemzetközi és kambodzsai állami kitüntetést is kapott. Tervezési metodikájában ugyanazt használta, mint az itthoni háztáji gazdaságokhoz kötődő doktorijában is: vidékre költözött, ahol megtapasztalta a helyi építési hagyományokat, és megismerte az ott élők mindennapjait, majd ezen tapasztalatok alapján BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

47


“If I wanted to summarize the main characteristics of his approach, I would use such – nowadays high-sounding – terms as “ecological thinking”, “social architecture”, “social engagement and responsibility”, “project-based training”… What makes him outstanding compared to his contemporaries is that these notions have been tangibly present in his designer and educational behavior (from designing Hungarian rural barns to Cambodian buildings) since the early 1980s.”

for which he received an international and a national Cambodian award. In his design methodology he applied the same approach as in the case of his doctoral design related to Hungarian subsistence farms: he moved to the countryside where he experienced local building traditions and got acquainted with the everyday life of the local people. On the basis of all this experience he designed the renovation process. An important part of the project was that the construction was led by a group of Hungarian professionals but with the involvement and training of local workforce. Following his successes in the school renovation, he was asked to design the Cambodian National Agricultural College in Kampong Cham, and also to design another agricultural school in Chinandega, Nicaragua. The methodology and the foundation of the architectural concept was identical in both cases; it was only in the implementation process that there were detectable differences depending on how the projects were financed under the framework of international cooperation. His works implemented in Cambodia and Nicaragua between 1981 and 1991 were very much characterized by the following colloquialism: ‘give a man a fish and you feed him for a day; teach a man to fish and you feed him for a lifetime’. Through education he started crucially important agricultural developments in war-torn countries. In 1998, his teaching activities had come to a turning point: Reischl became the director of the Ybl Miklós Technical College. Benefiting from the framework of the higher education system he started to build a network with the purpose of involving students (even those who failed or had to suspend their studies for a semester) in practical and responsible tasks. One of his main goals was for students to go to the countryside, to experience the problems of local people and to search for solutions together with them. They connected country people with similar problems who lived in various corners of the country from

48

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

tervezte meg az újjáépítést. Fontos része volt a projektnek, hogy a kivitelezés magyar szakembergárda vezetésével zajlott, de helyi munkaerő bevonásával és képzésével is párosult. A sikeres közös munka folytatásaként felkérték a kambodzsai Nemzeti Mezőgazdasági Főiskola megtervezésére Kampong Chamban, illetve szintén egy mezőgazdasági iskola megépítésére a nicaraguai Chinandegába. Az alkotás módszertana, vagyis az építészeti koncepció alapja ugyanaz volt mindkét esetben, egyedül a megvalósítás folyamatában észlelhetők különbségek attól függően, hogy a nemzetközi együttműködés keretében miként finanszírozták a projekteket. AZ 1981-1991 KÖZÖTT MEGVALÓSULÓ KAMBODZSAI ÉS NICARAGUAI MUNKÁIBAN KÉZZEL FOGHATÓ VOLT EZ A KÖZNYELVI FORDULAT: AZ ÉHEZŐKNEK NEM HALAT KELL ADNI, HANEM HÁLÓT – UGYANIS A NEVELÉSHEZ, VALAMINT AZ OKTATÁSON KERESZTÜL A HÁBORÚ DÚLTA ORSZÁGOKBAN OLY FONTOS MEZŐGAZDASÁGI FEJLESZTÉSEKHEZ FOGOTT HOZZÁ. Oktatási tevékenysége 1998-ban fontos fordulóponthoz érkezett: Reischl elvállalta az Ybl Miklós Műszaki Főiskola vezetését. A felsőfokú képzés kereteit kihasználva hálózatépítésbe kezdett, aminek lényege az volt, hogy a hallgatókat – beleértve a félévük halasztására kényszerült vagy bukott hallgatókat is – gyakorlati, éles feladatokba vonta be. Egyik fő célja az volt, hogy a hallgatók elmenjenek vidékre, személyesen éljék meg az ottani emberek problémáit, és velük együtt keressék a megoldásokat. Rajtuk keresztül kapcsolódtak össze az ország különböző pontjain élő, hasonló gondokkal küszködő vidéki emberek Tiszadobtól Kenderesen át egészen Valkonyáig. A felmérő, falufejlesztő építőtáborok tehát kézzelfogható terveket, épületeket, valamint víziókat adtak a helyieknek. Nagyon fontos megemlíteni, hogy minden bekapcsolódó település esetében, volt egy-egy olyan BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

49


“His works implemented in Cambodia and Nicaragua between 1981 and 1991 were very much characterized by the following colloquialism: ‘give a man a fish and you feed him for a day; teach a man to fish and you feed him for a lifetime’. Through education he started crucially important agricultural developments in war-torn countries.” Tiszadob through Kenderes all the way to Valkonya. The village-development camps, thus, provided the locals with tangible design plans, buildings, and associated visions. It is very important to mention that in every settlement joining the network there has been a local individual who initiated the process, who assisted the processes locally, functioning as a catalyzer. Reischl’s career was characterized by buildings that went always beyond the scope of their mere existence; they were always set in a wider context. He always focused on the people, the communities that used the buildings, and on ecological and economical factors. His mentality and extraordinary sensitivity were ahead of his time. He recognized that by understanding the processes that create the framework of our existence and our constructed environment, and with the ecological management of natural resources and human mentalities, one can generate substantial and constructive changes that have an extraordinary impact on the lives of the people involved in and open to this experience. Thanks to his outstanding organizational skills and his mentality as a professor he was able to convey all this to his students and colleagues; thus, his legacy can be sustained by generations to come. 50

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

kezdeményező személy, aki helyben, katalizátorként segítette a folyamatokat. Reischl szakmai életútjára jellemző, hogy épületei mindig túlmutattak önnön voltukon, mindig szélesebb kontextusba helyezte őket. Fókuszában az épületeket használó emberek, közösségek, ökológiai és ökonómiai szempontok állnak. Szellemisége, rendkívüli érzékenysége megelőzte korát. Felismerte, hogy a létünk kereteit és épített környezetünket létrehozó folyamatok megértése, valamint a természet erőforrásaival és az emberi szellemmel való ökologikus gazdálkodás, olyan előremutató és mélyebb változásokat idéz elő, amelyek a benne részt vevő, nyitott emberek életére rendkívüli hatást gyakorolhatnak. Mindezt kiváló szervezőkészségének és tanári habitusának köszönhetően képes volt átadni hallgatóinak, kollégáinak, így generációk vihetik tovább szemléletét.

COMPOSTING LATRINE CAMBODIA, 2011

KOMPOSZTÁLÓ ÁRNYÉKSZÉK KAMBODZSA, 2011

Péter Borbás first travelled to Cambodia in 2009, following in the footsteps and studying the work of Gábor Reischl. During his stay, in addition to exploring Reischl’s legacy, he identified problems that were widespread, yet that could be handled easily on a small­scale level. Only 16% of the Cambodian population had access to a toilet facility in the European sense; the rest of the population (approximately 84%) met their sanitary needs in the open. Consequently, the number of infectious diseases and the mortality rate under the age of five was very high (8.3%). Péter assessed the disadvantaged situation of the Samdech Euv High School while teaching a course there about ecological architecture; there were only nineteen toilets for 1.300 students, while, according to EU standards, there should be at least 38. This shocking figure inspired the idea of a composting latrine that was realized following the completion of the design plans in 2011. primary function of the composting toilet is for the organic compounds and bacteria planted in the settling pan are able to process a significant proportion of faeces, considerably diminishing the environmental load and the risk of infection. The design and the construction process took place with the involvement and cooperation of the school’s teachers and students. The composting toilet was built on the property next to the sports ground used by the sports teacher and his family and by the students living in the neighborhood.

Borbás, Reischl Gábor nyomdokain haladva és munkásságát kutatva 2009-ben jutott el először Kambodzsába. Az egy hónapos kinttartózkodás során Reischl munkájának feltárása mellett több átfogó, ugyanakkor mikro léptékben jól kezelhetőnek tűnő problémát azonosított. Az országban a lakosság mindössze 16%-a rendelkezik európai értelemben vett WC-használati lehetőséggel; a lakosság fennmaradó, kb. 84%-a pedig a szabadban végzi el szükségleteit. Ennek következményeképpen rendkívül magas a fertőzésben megbetegedők száma és az öt éves kor alatti halálozások aránya (8,3%). Péter a Samdech Euv High Schoolban tartott ökologikus építészeti kurzusa során mérte fel az iskola hátrányos helyzetét, ahol 1300 diákra mindössze 19 illemhelyiség jut; míg az EU-s szabványok szerint legalább 38-nak kellene rendelkezésre állnia. Így megszületett a komposztáló árnyékszék ötlete, mely a tervek elkészítését követően 2011-ben valósult meg. A projekt különlegessége abban áll, hogy az ülepítőbe telepített organikus szervezetek, baktériumok képesek a fekália jelentős részét feldolgozni, lényegesen csökkentve a környezeti terhelést és a fertőzésveszélyt. A tervezés és építés az iskola oktatóinak és diákjainak bevonásával, közös munkájával zajlott. A komposztáló árnyékszék a sportpálya melletti telekre épült, melyet a sportoktató és családja, illetve a közelben lakó diákok használnak.

/Editor/

/A szerkesztő/

Photo / Fotó: Borbás Péter

BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

51


billion people, that is, half of the entire population of Earth, lives off less than 50 Euros per month.[1] This fact becomes even more saddening if we analyze it from the perspective of wealth inequalities. The accumulated wealth of the 85 richest people in the world is 1.700 billion dollars, which equals the accumulated wealth of the poorer half – the aforementioned three and a half billion people – of the global population.[2] The inequalities in wealth increase proportionally with the growth of population; the gap between the increasingly fewer and richer elite and the gorwing mass of people living in poverty is continuously getting wider. To illustrate it with a tangible example: the ratio of the average income of the richest and poorest countries in 1820 was 3:1; in 1950 it was 35:1, and in 2002 it was 82:1.[3]

CSÁGOLY FERENC ›

ARCHITECT, PROFESSOR / ÉPÍTÉSZ, EGYETEMI TANÁR

I would like to discuss two interrelated processes and their close relationship to socially engaged - or if you will - solidary architecture.

A szociálisan elkötelezett, vagy ha úgy tetszik szolidáris építeszettel szoros összefüggésben két folyamattal és ezek kapcsolatával szeretnék foglalkozni.

The first one is an external process, independent from us and related to population growth. Between the beginning of the AD era and the year 1900 the population of the Earth has grown with approximately one billion people; since then, in the past hundred years, this number has increased to six billion. These two figures alone may raise serious questions but their consequences are even more distressing. The increasingly rapid population growth entails – among other things – the increase in the number and ratio of poor people. Three and a half

Az első közülük külső és tőlünk független, a népesség gyarapodásával kapcsolatos. Időszámításunk kezdete és 1900 között a Föld népessége nagyjából egymilliárd fővel gyarapodott, az azóta eltelt bő száz év alatt hatmilliárddal. Ez a két adat önmagában is komoly kérdéseket vethet fel, de még inkább a következményei tekintetében. Az egyre rohamosabb tempójú népességnövekedés – többek között – együtt jár a szegények számának és arányának növekedésével is. Három és félmilliárd ember, azaz a Föld teljes népességének a fele, kevesebb mint

52

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

From an architectural point of view, this omnipresent, increasingly pressing, global issue also implies a rather important fact. Today, the services of the architectural profession are inaccessible for approximately 80-90 percent of the world’s population, that is, more than six billion people, due to lack of materials and/or qualification.[4] The tremendous size of this population and the related building needs are barely noticeable in terms of financial and business perspectives. However from a moral perspective, there is, it has an unlimited need for urgent assistance. (The issue is much smaller in Hungary, yet it is far from being solved.) The other process was and is a local and internal one. Almost a century ago, at the beginning of the 1920s, the number of architects with a university degree was around one tenth or twentieth of the number of currently practicing architects. This relatively modest number (obviously, among several other reasons) contributed to better social recognition and higher prestige of architects than today. The profession tried to hang on to this image suggesting a slightly aristocratic attitude despite the fact that, after World War II, being an intellectual had been degraded to a ‘second-class’ pursuit and the

havi 15.000 Ft-ból él.[1] Ezt a tényt még elszomorítóbbá teszi, ha a vagyoni különbségek szempontjából vizsgáljuk. A világ 85 leggazdagabb emberének összesített vagyona 1700 milliárd dollár ami megegyezik a globális összlakosság szegényebb felének – a már említett három és félmilliárd embernek – együttes vagyonával. [2] A népesség növekedésével arányosan a vagyoni különbségek is egyre nagyobbak, az egyre kisebb létszámú egyre gazdagabb elit, és az egyre népesebb egyre szegényebb tömegek között folyamatosan tágul a szakadék. Csak egy példát említve: a legszegényebb és leggazdagabb ország átlagjövedelmének aránya 1820-ban 3:1 volt, 1950-ben 35:1, 2002-ben 82:1.[3] Ez a világméretű, mindenhol érvényes, és egyre inkább feszítő probléma az építészet szemszögéből nézve egy igen fontos tényt is tartalmaz. Ma a világ lakosságának nagyjából 80-90 százaléka, azaz több mint hatmilliárd ember számára az anyagiak és/vagy a képzettség hiánya miatt az építész szakma szolgáltatásai elérhetetlenek.[4] Ez a hatalmas lélekszám és a hozzá kapcsolható építési szükséglet pusztán anyagi szempontból nézve észrevehetetlen, mert nem üzlet, morális szempontból viszont a sürgető segítségnyújtás kifogyhatatlan terepe. (Nálunk ez a probléma jóval kisebb, de korántsem megoldott.) A másik folyamat nálunk és bennünk történt – történik. Szűk száz évvel ezelőtt, az 1920-as évek elején, Magyarországon az egyetemi végzettségű építészek létszáma nagyjából a tizede-huszada lehetett a mainak. A viszonylag kicsi létszám együtt járt azzal is (természetesen sok más egyéb okkal együtt), hogy az építészmérnökök társadalmi elismertsége, rangja jóval magasabb volt a mainál. Ezt a csöppet arisztokratikus beállítottságú önképet a szakma sokáig próbálta őrizgetni, annak ellenére is, hogy a második világháború után az értelmiségi lét másodrangúvá degradálódott, és annak dacára is, hogy társadalmi presztízse folyamatosan csökkent. A rendszerváltozás idejére aztán – köszönhetően talán a személytelenül tömeges építkezéseknek és a BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

53


Photo / Fotó: Somoskői Gábor

54

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

“For the first time in history the physical survival of the human race depends on a radical change of the human heart.”


social status of architecture gradually diminished. During the regime change – perhaps due to the impersonal nature of mass-constructions and the massive nature of an impersonalized profession – the former recognition and prestige had been lost completely. The gap between the desired social status and reality resulted, on the one hand, in a long-lasting confusion and among architects; on the other hand, – because there is always a silver lining – it raised the possibility of and the need for establishing a realistic self-image. The development of the new, realistic attitude is still in an initial phase; however, several versions and trends can be detected: from the merely business dimensions to the ethical approach, from the universe of ‘starchitecture’ to solidary architecture. In Hungary, as anywhere else, it is mainly members of the younger generation who understand and feel that the essence of the solutions one can give to inspire change is first of all humanistic and moral, and only secondarily of all professional or business-oriented. They are the ones who believe that one should help where and how it is truly needed; thus they are capable of adjusting themselves to the level of small things and also to that of small people because small is beautiful. This recognition (unfortunately) does not stem from a change in the curriculum in architecture schools. It is rather a result of the human soul craving a realistic self-image and a realistic estimate of the situation; a soul, which understands more and more the important words of Erich Fromm: “For the first time in history the physical survival of the human race depends on a radical change of the human heart.”[5] It would be logical to draw a connection between the growing number of architects and the equally expanding group of those lagging behind, since the former group is craving for useful work and the latter is in desperate need of this work being done. In reality, however, this logical connection is hampered 56

BUILDERS - ROOTS AND MENTALITY

személytelenné váló szakma tömegességének – a régi elismertség és rang végképp elveszett. A vágyott társadalmi pozíció és a valóságos helyzet közötti különbség egyrészt hosszan tartó zavart és frusztráltságot okozott, másrészt – mert minden rosszban van valami jó – felvetette a reális önkép kialakításának lehetőségét és igényét. Az új, valósághű habitus kialakulása még mostanság is csak a kezdeti fázisban van, ezért több változata és iránya is érzékelhető, a pusztán üzleti szemlélettől az etikus hozzáállásig, a sztárépítészet világától a szolidáris építészetig. Nálunk – csakúgy mint világszerte – elsősorban a fiatal korosztály egy része érti és érzi úgy, hogy a változásokra adható válaszok lényege elsősorban emberi és morális, és csak másodsorban szakmai vagy üzleti. Ők azok, akik úgy érzik, hogy ott és úgy kell segíteni ahol, és ahogyan tényleg szükség van rá, ezért képesek lehajolni a kicsi dolgokhoz és a kicsi emberekhez is – mert a kicsi szép. Ez a felismerés (sajnos) nem az építész iskolák tematikájának változásából fakad, hanem a valós önképre és reális helyzetértékelésre vágyó emberi lélekből, amelyik egyre tisztábban érti Erich Fromm fontos szavait:

or overburdened by several factors, especially financial limitat ions. Obviously, the change of these financial criteria would be necessary for the resolution of this contradiction; yet, the radical change of heart encouraged by Erich Fromm would be just as necessary. Both changes require tremendous effort, but the task itself is also rather challenging: to make the services of architecture available for a large proportion of humanity. Here in Hungary, this general need manifests in unique and concrete forms; a part of the articles and descriptions in this book deals with them. These few examples will give us a glimpse of the possibilities and the tasks of our future.

sait. Ez az általános igény itt és most, nálunk Magyarországon egyedi és konkrét formákban jelentkezik, a könyvben szereplő munkák és leírások egy része ezekkel foglalkozik. Ez a pár példa felvillantja a lehetőségeket is, a jövő feladatait. Bízom benne, hogy ezekre a feladatokra és egyszersmind lehetőségekre egyre több építész érez rá felelősséggel, és bízom abban is, hogy közös munkájukkal orvosolhatóak lesznek azok a gondok, amelyek ma még figyelmeztető tehertételként nehezednek mindannyiunkra.

I trust that more and more architects will recognize their responsibilities for these tasks and possibilities and I hope that their shared efforts will resolve the problems which today weigh down on all of us as an ominous burden.

„A TÖRTÉNELEMBEN ELŐSZÖR FÜGG AZ EMBERISÉG FIZIKAI TÚLÉLÉSE AZ EGYÉN GYÖKERES LELKI MEGVÁLTOZÁSÁTÓL.” [5] Logikai úton könnyű összekapcsolni az építészek egyre népesebb csoportját a leszakadó rétegek ugyancsak egyre népesebb csoportjával, hiszen az egyik hasznos munkára vágyik, a másiknak meg szüksége lenne erre a munkára. A valóságban azonban ezt a logikus kapcsolatot sok tényező – de leginkább az anyagi szempontok – ellehetetleníti vagy nagyon nehézzé teszi. Nyilvánvaló, hogy az ellentmondás feloldásához szükségesek az anyagi szempontok változásai, de legalább annyira az a gyökeres lelki változás is, amelyet Erich Fromm is sürget. Mindkét változás óriási erőfeszítéseket igényel, de hát a feladat is óriási: az emberiség nagy hányada számára kellene elérhetővé tenni az építészet szolgáltatá-

[1] Fuentes-Nieva, R., & Galasso, N. (2014). Working for the Few - Political capture and economic inequality. Oxford: Oxfam GB for Oxfam International. [2] Fuentes-Nieva, R., & Galasso, N. (2014). Working for the Few - Political capture and economic inequality. Oxford: Oxfam GB for Oxfam International. [3] Calculated based on UNDP Human Development Report, (1999) and the World Bank, World Development Report (2003). In: Simai Mihály VKI: A szegénység globális problémái és a fejlesztési együttműködés [Global. Problems of Poverty and Development Cooperation].) http://bit.ly/23SGmcy [4] Smith, C. E. (2011). Design with the Other 90%: Cities [5] Fromm, E. (1976). To Have or To Be. United Stated of America, New York: Bloomsbury Academic. BUILDERS - ELŐKÉPEK ÉS SZEMLÉLETMÓD

57


HUNGARIANS ABROAD MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN 58

BUILDERS - FEJEZETJELÖLŐ ANGOL / MAGYAR

Photo / Fotó: Mohai Balázs


CSOMA’S ROOM FOUNDATION CSOMA SZOBÁJA ALAPÍTVÁNY IRIMIÁS BALÁZS ›

ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

BICYCLE EXCURSION

A KERÉKPÁRTÚRA

The Csoma’s Room Foundation is an initiative inspired by moving meditation, practiced far from the world and far from car traffic in a quiet environment, also known as high hill bicycle excursion. The Indian Himalaya provided shelter for the participants of the bike tour (Irimiás Olga and myself) from the heat and overpopulation of the tropical lowland. The steep slopes ensured the constant challenge of our journey. Reaching the planned destination of our trip, a medieval royal palace in the village of Zangla, in Ladakh Province, where once Alexander Csoma de Kőrös worked on his Tibetan-English dictionary, was our moral support while we cycled uphill. After one month of excursions on foot and by bicycle we finally arrived to Zangla, where the descendants of the former royal host of Alexander Csoma de Kőrös invited us – as probably every Hungarian person who wandered there before us – for a cup of tea in their current palace. As we sipped our royal tea they showed us all the business cards given to them by orientalists, researchers, diplomats, and other visitors in the past fifteen years, who had promised to renovate the dilapidated Hungarian palace in Zangla. Instead of a business card, we left a mere promise to return the following year. This is how our story started in 2007. The volunteers joining us initially came from our immediate friend circle and everyone financed their own costs; later the Csoma’s Room Foundation was created, which integrated our efforts as a non-profit-making organization.

A Csoma Szobája Alapítvány egy világtól elvonuló, autóforgalom- és zajmentes környezetben végzett, mozgó meditációból – más néven magashegyi kerékpártúrából – született kezdeményezés. Az indiai Himalája a trópusi meleg és a népsűrűség elől egyaránt menedéket nyújtott a bringatúra két résztvevőjének (Irimiás Olgának és jómagamnak), a meredek hágók pedig folyamatosan biztosították a kihívásokat. A túra tervezett célpontján, a Ladak tartományban található Zanglában állt egy középkori királyi palota, ahol egykor Kőrösi Csoma Sándor dolgozott a tibetiangol szótárán – ennek elérése tartotta bennünk a lelket tekerés közben. Az egy hónapos gyalogos-kerékpáros túra után végre befutottunk Zanglába, ahol Kőrösi Csoma egykori királyi vendéglátójának leszármazottai meghívtak minket is – mint valószínűleg minden arra tévedt magyart – egy teára az aktuális palotájukba. A királyi tea mellett előkerültek azok a magyar névjegyek, amelyeket orientalista, kutató, diplomata gazdáik az elmúlt tizenöt évben hagytak ott, mint az összedőlés szélén álló zanglai palota magyar felújításának ígérete és záloga. Ha névjegyet nem is, de ígéretet mi is hagytunk a királynál, hogy jövőre visszatérünk. Így indult történetünk 2007-ben. A hozzánk csatlakozó önkéntesek eleinte a szűk baráti körből kerültek ki és mindenki önmagát finanszírozta, majd megalakult a Csoma Szobája Alapítvány, hogy bejegyzett, közhasznú szervezetként fogja össze törekvéseinket.

HERITAGE CONSERVATION In the first years our energies were invested in recruiting local workforce and volunteers, in learning traditional building techniques of Himalayan architecture, as well as in designing the emergency interventions of the dilapidated palace and raising the necessary funds for the conservation process. Gradually, more and more complex 60

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

MŰEMLÉKMENTŐ ÉVEK Az első években lekötötte energiánkat a helyi munkaerő és a hazai önkéntesek toborzása, a zanglaiak hagyományos építési technológiájának elsajátítása, valamint a romos palota életmentő beavatkozásainak megtervezése, és az ehhez szükséges támogatásgyűjtés megszervezése. A Zanglai Királyi Palotán fokozatosan haladva, egyre összetettebb épületrészeket, szerkezeteket mertünk stabilizálni. A végén már három szinten aládúcolva, párhuzamosan javítottunk

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

61


“The more time we spent in Zangla dealing with the deteriorating monuments of the past, the more often we were faced with the problems of the present.”

parts and structures of the Zangla Royal Palace became stabilized. In the end, we found ourselves at once doing the reconstruction of the collapsed roofing joists and the entire external facade, propped on three different floors. As a culmination of our efforts, after having seen our work at the Palace, an Italian foundation hired us to conserve several smaller stupas, including the renovation of the biggest historical stupa of Ladakh (Shey Great Stupa). EDUCATION The more time we spent in Zangla dealing with the monuments of the past, the more often we faced the problems of the present. Due to the lack of local teachers and the introduction of English as the language of education in Ladakh we were able to recruit English-speaking volunteers for school tasks as well. First, we replaced the missing teachers; then we started to loosen the strict Victorian system of education based exclusively on learning scientific subjects and languages. We did craft workshops, gave music lessons, arranged sport activities, and put a special focus on daily hygiene. The school director offered us the VIP guest-hall of the school, to establish a creative room to host the new classes and activities. We called it the ‘Zangla Room’. WINTER EXPEDITION - SOLAR SCHOOL Until February 2011 we were very curious to experience the winter living conditions of Alexander Csoma de Kőrös because we were already familiar with the local summer conditions. During the winter the only way to access this isolated region for humans is over the ice of the frozen Zanskar River. Locals have been using this itinerary for centuries; the most commonly transported loads on the ice are food, gas tanks, and school children returning for winter holiday. On our adventure we almost

Photo / Fotó: Szenes Georgina

romos állapotú födémeket és a teljes külső homlokzatot. Munkálkodásunkat megkoronázva – a palotán végzett munkát látva – egy olasz alapítvány felkért minket több kisebb sztúpa állagmegőrzése mellett Ladak tartomány legnagyobb történelmi sztúpájának (Shey Nagy Sztúpa) helyreállítására. OKTATÁS Minél több időt töltöttünk Zanglában a múlt pusztuló emlékeivel foglalkozva, annál gyakrabban szembesültünk a jelen problémáival is. A helyi iskolában tapasztalt krónikus tanárhiány és az angol mint oktatási nyelv hivatalos bevezetése Ladakban lehetőséget adott arra, hogy iskolai feladatokra is keressünk alkalmas, angolul jól beszélő önkénteseket. Eleinte a hiányzó tanárokat helyettesítettük, majd a szigorú, viktoriánus oktatási rendszer kizárólag tudományos tárgyakra és nyelvekre épülő szövedékét kezdtük el fellazítani. Kézműves foglalkozásokat tartottunk, ének-zenét, testnevelést oktattunk, figyelmet fordítottunk a mindennapi higiéniára. Az új tanórák és foglalkozások kivitelezésére – az iskolaigazgató felajánlása nyomán – egy kreatív szobát is létesíthettünk, Zangla Room néven, az iskolán belüli VIP fogadóterem átalakításával. TÉLI TÚRA – NAPISKOLA 2011 februárjáig foglalkoztatott minket a gondolat, hogy Kőrösi Csoma téli életkörülményeit személyesen is kipróbáljuk, ugyanis már alaposan megismertük a nyári időszak helyi viszonyait. A téli hónapokban ebbe az elszigetelt régióba az egyedüli, halandók által használható bejutási mód a befagyott Zanszkár folyó jegén kínálkozik. Ezt az utat a helyiek évszázadok óta használják: élelmiszer, gázpalack és iskolából téli szünetre hazatérő gyerekek képezik a jég hátán a leggyakoribb transzportszállítmányt. A kalandtúrán, hajszál híján nekünk is sikerült hóba harapni, de végül épségben és teljes létszámban befutottunk a téli

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

63


„Minél több időt töltöttünk Zanglában a múlt pusztuló emlékeivel foglalkozva, annál gyakrabban szembesültünk a jelen problémáival is.”

managed to ‘bite the snow’, but eventually our entire team made it safely to the village sleeping in hibernation. Although the unexpected winter sports (sledding cross-legged on a sleigh with frozen rubber hoses as runners; skiing on the polished soles of the worn-out shoes of village mothers) were very entertaining. The real reason for their inventions, nonetheless, were to be found in the flaws of the state school system. We realized that the forced three-month winter break was due to the fact that the reinforced concrete structure of the school building was unsuitable for heating. The local villagers covered the balconies with agricultural greenhouse sheets in orderto provide a shelter for winter classes. The local villagers covered the balconies though with agricultural greenhouse sheets in order to provide a shelter for winter classes.Seeing the local initiative inspired us to do something. We started designing and constructing the solar school by summer. Together with Archikon Architecture, four classrooms and a toilet with solar ventilation were built in the village, and further classrooms and teachers’ accommodations are the 64

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

Photo / Fotó: Mohai Balázs

álmát alvó faluba. A váratlan téli sportok – törökülésben végzett szánkózás fagyott gumicső talpú szánon, anyuka fényesre kopott cipőjében űzött síelés – üde színfoltjára az állami iskolában tett látogatás adta meg a magyarázatot. Ott szembesültünk ugyanis azzal, hogy a három hónapos téli kényszerszünet a vasbeton szerkezete miatt kifűthetetlen épületnek köszönhető. Az állami iskola déli homlokzatának erkélylemezeit a falusiak mezőgazdasági fóliával fedték be, hogy oda téli oktatás is szerveződhessen. A falusiak kezdeményezőkészsége és a mi tenni akarásunk elegendő lelkesedést biztosított ahhoz, hogy már nyáron hozzáfogjunk egy szolár elven működő napiskola megépítéséhez. Azóta az Archikon építésziroda segítségével négy tanterem és egy napszítta, szolár szellőzésű illemhely is felépült a falu határában, és további négy tanterem és tanári szállások vannak napirenden. Az építéshez a családok többsége saját vetésű vályogtéglákkal járult hozzá. Az első tanterem átadása óta a téli oktatás minden évben ott zajlik a helyiek szervezésében.

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

65


Photo / Fotó: Irimiás Balázs

next order of business. The majority of families contributed to the construction with home-made adobe bricks. Since the inauguration of the first classroom the locals have been organizing continuous winter schooling. COMMUNITY BUILDING, DEVELOPMENT OF ORGANIZATIONS The discussions with the villagers and the dialogue about their future in relation to the school construction inspired a communal design process that included the cultural, anthropological, and sociological analysis of the village, as well as the common discussion of immediate, actual problems. We intend to sustain the processes on a long-term basis and to shape them according to the progression of the dialogue. Dealing with village issues opened unexpected doors to our volunteers as well. We were able to organize our first teambuilding and community-development program in 2015 with the help of a professional and with the participation of the volunteers on-site. In light of the results, this process is expected to evolve in the future in more than one aspect. Besides teambuilding becoming an integral part of the volunteers’ preparation and on-site routine, we also intend to organize more teambuilding activities in the future – mostly for our supporters but even targeting independent entities. SOCIAL ARCHITECTURE Since the beginning, the vision of the Csoma’s Room Foundation has been characterized by a perpetual learning and adaptation process. It has thus evolved from an agent for the conservation of historical monuments, to facilitating, education and the community construction of the sustainable solar school, to becoming the organizer of local and foreign volunteer communities. The foundation grew into a humble social architect.

66

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS, SZERVEZETÉPÍTÉS AZ ISKOLAÉPÍTÉS KAPCSÁN A FALUVAL VÉGZETT EGYEZTETÉSEK ÉS A JÖVŐKÉPÜKRŐL INDULT PÁRBESZÉD EGY OLYAN KÖZÖSSÉGBEN ZAJLÓ TERVEZÉSI FOLYAMATOT INSPIRÁLT, MELYNEK RÉSZE LETT A FALU KULTÚRANTROPOLÓGIAI ÉS FALUSZOCIOLÓGIAI VIZSGÁLATA ÉPPÚGY, MINT AZ ÉLŐ, AKTUÁLIS PROBLÉMÁK KÖZÖS MEGVITATÁSA. A folyamatokat hosszú távon tervezzük fenntartani és a párbeszédekre alapozva alakítani. A falu életével való foglalatoskodás a saját önkénteseink felé is váratlan kapukat nyitott. Először 2015-ben sikerült tudatosan csapatépítést, közösségfejlesztést végigvinni erre delegált szakemberrel és a kint tartózkodó önkéntesekkel közösen. Az eredmények fényében ez a folyamat a továbbiakban több szálon is fejlődésre hivatott. Amellett, hogy önkénteseinknek a csapatépítés beépült a felkészülési és a helyszíni rutinjába, ezt a különleges, elszigetelt régió által nyújtott lehetőséget csapatépítő tréningek szervezésével is kamatoztatni kívánjuk a jövőben – elsősorban a támogatóinkat, de akár független piaci szereplőket is megcélozva. SZOCIÁLIS ÉPÍTÉSZET A Csoma Szobája Alapítvány pályáját indulása óta egy állandó tanulási, alkalmazkodási folyamat jellemzi, melynek során a műemléki állagmegőrzésből kiindulva az oktatáson és a közösségben végzett, fenntartható napiskola építésén át, a helyi- és a kiutazó önkéntesek közösségének a szervezőjévé tudott válni. Alázatos szociális építésszé.


THE COUNTRY OF THOUSAND HILLS AZ EZER HEGYEK ORSZÁGA HÜTTL SAROLTA › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

Burundi, the ‘country of thousand hills’, is located in East Africa neighboring Rwanda, Congo and Tanzania. According to World Bank data it is the second poorest country in the world; the per capita gross national income is fifty times less than in Hungary[1]. I spent a total of seven months there over three summers between 2012 and 2014 working with the Belgian BC Architects and Studies group, under the guidance of Laurens Bekemans, Nicolas Coeckelberghs, Ken De Cooman and Wes Degreef (architects).

Burundi, az ezer hegyek országa Kelet-Afrikában, Rwanda, Kongó és Tanzánia szomszédságában található. A Világbank adatai alapján a világ második legszegényebb országa, az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem ötvenszer kevesebb, mint Magyarországon[1]. 2012 és 2014 között, három nyáron át összesen hét hónapot töltöttem ott és dolgoztam együtt a belga BC architects and studies csapatával, Laurens Bekemans, Nicolas Coeckelberghs, Ken De Cooman és Wes Degreef építészek vezetése mellett.

Burundi is close to the Equator, therefore, the sun rises at exactly six o’clock and sets exactly at six every single day. The temperature is around 20-25 degrees all year long, and only the dry and rainy seasons are changing. Construction works are possible from May to September, during the longest dry season. The location of our project was Muyinga, the third biggest city in the country, a four-hour bus ride from the capital, Bujumbura. Muyinga is built along the motorway; and has two central parts: the market area and the cathedral. Religion plays a significant role in Muyinga: more than 75 percent of the population is deeply religious Christian; therefore, the ecclesiastical leaders play an important role in the community. Many of the constructions and developments are associated with Church organizations. This was also the case of our library project: we were asked to execute this project by the Catholic organization in Muyinga and the Belgian Benedictine Foundation supporting them.

Burundi közel van az egyenlítőhöz, ezért minden nap pontosan hatkor kel és hatkor megy le a nap, egész évben 20-25 fok van, egyedül a száraz és az esős időszakok váltakoznak. Építkezni májustól szeptemberig, a leghosszabb száraz évszakban lehet. Építkezésünk helyszíne Muyinga volt, az ország harmadik legnagyobb városa, ami a fővárostól, Bujumburától négy órányi buszútra található. Muyinga jellemzően az autóút vonalára épült, két központi része a piac és a katedrális területe. A vallás kiemelkedő szerepet játszik Muyingában: az ország lakosságának több mint 75 százaléka mélyen hívő keresztény, ezért az egyházi vezetők fontossága is kimagasló. Sok építkezés, fejlesztés kötődik az egyházi szervezetekhez. Nem volt ez másként az általunk épített könyvtár esetében sem, ugyanis bennünket is a muyingai katolikus szervezet és az őket támogató Belga Bencés Alapítvány kért fel a projekt megvalósítására. ELŐSZÖR A KÖNYVTÁR

FIRST, THE LIBRARY The main subject of the commission was to build a boarding school for deaf children, which was preceded by the construction of the library as a “pilot project” or preliminary study. It was an experimental, introduction project that would provide research results and experience, based on which the construction of the entire school would be possible. 68

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

A megbízás fő tárgya egy bentlakásos iskola létrehozása volt siket gyerekek számára, amelyet pilot projektként – egyfajta előtanulmány gyanánt – a könyvtár építése előzött meg. Egy olyan kísérleti, bevezető feladat volt mindez, amelynek kutatási eredményeire, tapasztalataira alapozva később megépülhetett a teljes iskola.

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

69


Photo / Fotรณ: BC architects and studies


Photo / Fotó: BC architects and studies

„A muyingai vörös föld elsőrangú építőanyag, a helyiek csak azért nem használják, mert az alapozás, a koszorú vagy az állagmegóvás technikai ismereteinek hiányában rossz tapasztalataik adódtak.”

An important and crucial difference between the two buildings was that while the school was going to be a private institution, the library would be open and available for the entire community of Muyinga. The first weeks after our arrival to Burundi were spent mostly with getting acquainted with the local community and architectural customs, as well as with the procurement of necessary tools, materials, and information. Our local architecture partner, Pierre, who was chosen by the bishop and the leader of the Church district and the associated organizations, was also the builder of the school. It is interesting to note that the architect’s profession in Burundi is very different from our conception. There, architects fulfill only very flat engineering tasks. They do not design houses, but rather adapt type designs to a given location. The bishop invited European architects so that a new architectural quality would appear in the region, because he wanted to build a school that was different and of a higher standard. Our group consisted of practicing architects and university students. In 2012 the first year of construction, I was also participating in the process as an intern. Later, however, I was able to contribute to the success of the project as an architect designer. During the preliminary research we distinguished three building types. There are the villages located on the fringes of cities inhabited by the indigenous pygmies who live in huts built from twigs and leaves. The other traditional, vernacular building technique (also reflecting the means of construction of the poor) is the clay-brick foundation houses with hand-made tile or palm leaf roofing without water and electricity. Wealthier people live in houses built from import materials. These buildings are usually built with bad quality concrete frame construction with brick filling and bright sheet-metal roofing that is considered some sort of status symbol.

Fontos és nem elhanyagolható különbség a két épület jellegében, hogy míg az iskola egy magánintézmény, addig a könyvtár a teljes muyingai közösség számára nyitott és elérhető. Burundiba érkezésünk első heteit elsősorban a helyi közösség és az építészeti szokások megismerésével, valamint a szükséges kellékek, anyagok és információk beszerzésével töltöttük. Helyi építész partnerünket, Pierre-t a püspök választotta ki, aki a muyingai egyházi régió és a velünk együttműködő szervezet vezetője, valamint az iskola építtetője. Érdekesség, hogy az építész szakma egészen mást jelent Burundiban, mint nálunk. Ott az építész ugyanis csak nagyon száraz mérnöki feladatokat lát el, nem tervez házakat, hanem meglévő típusterveket adaptál az adott helyszínekre. A püspök pontosan azért bízott meg európai építészeket, hogy megjelenhessen valamilyen új építészeti minőség, hiszen egy másfajta és igényesebb iskolát szeretett volna építeni. Csapatunk praktizáló építészekből és egyetemi hallgatókból tevődött össze. Az építés első évében, 2012-ben én is szakmai gyakorlatosként vettem részt a munkálatokban, később viszont már építész tervezői minőségemben tudtam hozzájárulni a projekt sikerességéhez. Kezdetekben, az alapozó kutatásaink során, a helyi építészeti szokásokat tanulmányozva jellemzően három épülettípust különböztettünk meg. A városok szélén találhatóak az őslakosok, a pigmeusok falvai, akik gallyakból és levelekből épített kunyhókban laknak. A másik hagyományos, vernakuláris építési mód – amely szintén a szegény emberek építkezési lehetőségeit tükrözi – a vályogtégla alapozású, kézzel készített cserép vagy pálmalevél fedésű, víz és áram nélküli házak. A gazdagabb emberek import anyagokból épített házakban laknak. Ezek az épületek többnyire nagyon rossz minőségű beton vázzal, égetett tégla kitöltéssel és csillogó fémlemez-fedéssel készülnek, amely egyfajta státuszszimbólumnak számít arrafelé.

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

73


A MUYINGAI VÖRÖS FÖLD

Our objective during the library construction was to use only locally available, natural, quality, and aesthetically pleasing materials in order to emphasize vernacular values in the construction process. The foundation was made with a mixture of concrete and stone, and the fence was built with dry-laid stone. We were able to avoid the use of cement, which is not only the worst in quality but also the most expensive building material.

A könyvtár építésénél az volt a célunk, hogy csak helyben elérhető, természetes, jó minőségű és szép anyagokat használjunk, hogy az épület kivitelezésével felhívjuk a figyelmet a vernakuláris értékekre is. Az alapozás betonnal kevert kőből készült, míg a kerítés száraz kőrakással valósult meg. Mindehhez tehát cementet sem kellett használnunk, ami nemcsak, hogy rossz minőségű, de a legdrágább építőanyag is. Ezzel szemben a muyingai vörös föld elsőrangú építőanyag, a helyiek csak azért nem használják, mert az alapozás, a koszorú vagy az állagmegóvás technikai ismeretinek hiányában rossz tapasztalataik adódtak a vörös földdel. Földépítészeti tudásunkat felhasználva kísérleteket végeztünk, amelyből kiderült, hogy pontosan milyen összetételű a föld, milyen teherbírási tulajdonságai vannak a belőle készített tégláknak, és melyik építési technológia illik leginkább ezekhez a téglákhoz. Mindezeket figyelembe véve döntöttünk a manuálisan préselt téglák használata mellett, amely a vályogtéglához képest különleges eljárásnak számított, így elfogadtatni is könnyebb volt a föld használatát. A tetőszerkezet gerendái a közeli eukaliptusz erdőből származnak, amelyekhez személyesen kellett kiválasztanunk és megjelölnünk a fákat. A tetőcserépnek és a padlóburkolatnak pedig a Muyinga melletti Nyamasu völgyben, kézzel készített anyagokat alkalmaztunk.

ON THE CONTRARY, THE RED EARTH OF MUYINGA PROVED TO BE AN EXCELLENT BUILDING MATERIAL, AND THE ONLY REASON FOR THE LOCALS NOT USING IT WAS THEIR LACK OF KNOWLEDGE OF FOUNDATION, RING BEAM, AND MAINTENANCE TECHNIQUES LED TO BAD EXPERIENCES. Applying our architectural knowledge of earthen materials, we conducted experiments that showed us the exact composition of the soil, the working load of the bricks fabricated from it, and the most convenient architectural technique suitable for these bricks. Taking all this into consideration we chose to use manually compressed earth blocks, which was a special procedure compared to the adobe bricks,and it made the use of earth more easily accepted. The beams of the roof structure came from the nearby eucalyptus forest for which we had to personally select and mark the trees. For the roof tiles and flooring we used materials hand-made in the Nyamasu valley next to Muyinga. One of my favorite stories is related to the fabrication of the hammock. The design was inspired by the various woven objects we saw everywhere; we decided to make an enormous hammock for the children’s reading space. We went to several markets to find the right rope, but it turned out that it is much simpler to call a rope-making expert who can also do the splicing of the hammock. Salvator, the construc74

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

Photo / Fotó: BC architects and studies

THE RED EARTH OF MUYINGA

Az egyik kedvenc történetem a függőágy készítéséhez kapcsolódik. A mindenfelé megtalálható fonott tárgyak inspirálták a tervezést és elhatároztuk, hogy a gyerekolvasó részhez csinálunk egy óriási függőágyat. Jártuk a piacokat a jó kötél után, majd kiderült, hogy egyszerűbb hívni egy kötélsodró mestert, aki a függőágy csomózását is el tudja készíteni. Salvator, az építésvezető talált is valakit, aki leült az építési terület szélén, és kis, vékony szálakból vastagabbakat sodort, majd ezeket összefonva egy nap alatt három méter kötelet hozott létre. Tudtuk, hogy ha ebben a sebességben halad a munka, akkor több hónapot is BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

75


Photo / Fotó: BC architects and studies

“Applying our architectural knowledge of earthern materials, we conducted experiments that showed us the exact composition of the soil, the working load of the bricks fabricated from it, and the most convenient architectural technique suitable for these bricks. Taking all this into consideration we chose to use manually compressed earth blocks, which can be considered as a special procedure compared to the adobe bricks, resulting in locals’ acceptance of using earth as a building material. ”

tion manager, found someone who sat down at the edge of the building site and started spinning thin strands into thicker strands. Then he interlaced the strands and fabricated three meters of rope in one day. We knew that if we kept up this speed it would take months to finish the hammock. We were trying to figure out what to do when suddenly two boys working as masons came to us holding sisal leaves that were to be found all around the building site, and showed us how to extract the thin strands from it that is convertible into rope. After that they became rope makers themselves, and the 30 square meter hammock was finished in four weeks. The construction process was characterized by executing very different tasks at the same time, parallel to one another. The design itself was also continuously developing; every evening we drew a new element as the construction progressed. While the earthwork was already well in progress, we were still working on designing the roof junctions. The final design of the building’s mass and spaces was very much determined by the time we spent there, the tropical weather conditions, and our new personal relationships. The library opened its doors in the summer of 2013 and, as far as we know, it has been operating ever since. The people like the building very much, which we were able to experience ourselves in the past years; we became very attached to it as well because during our stay it was in a way our office. The school has not yet opened; currently the teachers are being trained.

igénybe vehet, mire elkészül a függőágy. Töprengtünk, hogy mitévők legyünk, amikor egyszer csak két, kőművesként dolgozó fiú – kezükben az építkezés körül, nagy mennyiségben megtalálható szizál levelekkel – odajött hozzánk, és megmutatták, hogyan kell belőlük kiszedni azokat a vékony szálakat, amikből kötelet lehet fonni. Ezután ők ketten is kötélkészítőkké változtak, és négy hét alatt megépült harminc négyzetméternyi függőágy. A teljes építési folyamatra jellemző volt, hogy egymással párhuzamosan, egy időben nagyon eltérő típusú feladatokat végeztünk. Ahogy az építkezés haladt előre, maga a terv is folyamatosan fejlődött, minden este újabb és újabb elemeket rajzoltunk. Amikor a földmunkák már javában zajlottak, mi még a tetőcsomópontok kitalálásán dolgoztunk. Az épület tömegének és tereinek végső kialakításában nagyon fontos szerepe volt az ott töltött időnknek, a trópusi levegőnek, és elsősorban a kialakult emberi kapcsolatainknak. A könyvtár 2013 nyarán nyitott meg, és tudomásunk szerint azóta is aktívan működik. Az emberek nagyon szeretik az épületet, amit személyesen is tapasztaltunk az utóbbi években, sőt, számunkra is nagyon fontossá vált, hiszen ottlétünkkor kicsit a saját irodánknak is éreztük. Az iskola még nem nyílt meg, jelenleg a tanárok képzése zajlik.

[1] http://bit.ly/1I0A3cA BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

77


It shows how an architectural project can be incorporated into a region’s identity, become an integral part of the community, and convey social issues to a wider audience. In addition, it is an excellent example of how the experiences and failures of successive students’ works helped each other, and ended up forming an architectural research.

AZ ISKOLA

THE SCHOOL

OROSZLÁNY MIKLÓS › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

On the 3rd of October, 2015 in Alabama, in a small town out in the sticks, I participated in the inauguration of a building where special attention was directed at an eighty-six square meter residential house. The building was the seventeenth home built as part of the 20k program of the Rural Studio[1], a social housing prototype built ‘for Geraldine’. The inauguration was the continuation of a twenty-year-old process, an important milestone in Rural Studio’s development. 78

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

2015. október 3-án Alabamában – egy világvégi eldugott településen – egy épületátadáson vettem részt, ahol a különleges figyelem egy 86 négyzetméteres lakóháznak szólt. Ez az építmény a Rural Studio[1] 20k programjának 17. épülete, egy szociális típusház, ami „Geraldinnak” készült. Az átadás egy húsz éves folyamat része: a Rural Studio fejlődésének, alakulásának fontos állomása. Jól mutatja azt, hogy egy építészeti program hogyan tud beépülni

egy régió identitásába, a helyi közösség szerves részévé válni, és szociális kérdéseket közvetíteni szélesebb közönség felé. Emellett kitűnő példája annak, hogy a konzekvensen egymásra épülő hallgatói munkák tapasztalatai és kudarcai, hogyan segítik egymást, és állnak össze építészeti kutatássá.

Rural Studio is an undergraduate program of the School of Architecture at Auburn University, Alabama, where the students can realize the buildings they design. Samuel Mockbee, the founder of the program, dreamed of an education project that directed the attention of architects to social problems occurring in socialassistance sustained communities, and especially the architectural aspects of them. Samuel Mockbee (Sambo) chose Newbern, a small town of less than 250 inhabitants in Hale County, Alabama, as the center of Rural Studio, which he established in 1993. This is the poorest region in the United States. Upon its establishment Rural Studio set three main objectives: the first was to provide architectural education with practical experience; the second was to confront the students with Alabama’s social conditions; and the third was to prove the premise that insists that everyone deserves good architectural design. Since 2001 – after the death of Sambo – these objectives have somewhat changed under the direction of Andrew Freear, but until this day they have remained as basic principles. Sambo’s legacy, engagement, and respect for the location and its residents are still integral parts of the everyday lives of the students and the teachers. The works of the yearly changing class of students are forged into one consistent process by the resident teachers and the local participants, which ensures the continued success and the evolution, and also provides sensitive solutions to local architectural problems.

A Rural Studio az alabamai Auburn University építészkarának egy kihelyezett oktatási programja, ahol a hallgatók az általuk megtervezett épületeket meg is valósítják. A program megalakítója, Samuel Mockbee egy olyan oktatási programot álmodott meg, ami ráirányítja az építészek figyelmét a jóléti társadalmakban lévő szociális problémákra, és azok építészeti vonatkozásaira. Samuel Mockbee (Sambo) az 1993-ban létrejövő Rural Studio központjául az alabamai Hale megyében található, kevesebb mint 250 lakost számláló Newbernt választotta. Ez a régió az Egyesült Államok egyik legszegényebb területe. Megalakulásakor a Rural Studio három fő célt fogalmazott meg: az első az építészeti oktatás kiegészítése gyakorlati tapasztalattal, a második a hallgatók szembesítése Alabama szociális körülményeivel, míg a harmadik annak az alapvetésnek a bebizonyítása, hogy a jó építészeti tervezést mindenki megérdemli. 2001-től – Sambo halálát követően – Andrew Freear irányítása alatt ezek a szempontok valamelyest átalakultak, megváltoztak, de a mai napig megmaradtak alapelvként. Sambo öröksége – az elkötelezettség és a tisztelet a hely és a lakosok iránt – mindmáig áthatja a hallgatók és oktatók mindennapjait. Az évente cserélődő hallgatók munkáit az ott élő oktatók és helyi résztvevők egy olyan összefüggő folyamattá kovácsolják, ami lehetővé teszi, hogy a program töretlenül sikeres és fejlődőképes legyen, valamint valós és érzékeny megoldásokat adjon a helyi építészeti kérdésekre.

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

79


ABOUT CONTINUITY

A FOLYAMATOSSÁGRÓL

All of Rural Studio’s design assignments are based on social or solidarity principles. Besides participating in the design and construction process, the students also seek out families in need, and search for and involve sponsors. The nearly 150 buildings completed over the course of two decades hare of two main types: one of them tries to find solutions to the housing problems of the poor; the other creates community spaces and public buildings. The series of diverse buildings give a clear outline of the project’s evolution.

A Rural Studioban minden tervezési feladat szociális vagy szolidáris jellegű. A hallgatók nem csupán a tervezésben és kivitelezésben vesznek részt, hanem ők választják ki a rászoruló családokat, szponzorokat keresnek, támogatókat vonnak be. A húsz év alatt létrejött közel 150 épületnek két fő típusa van: az egyik a szegénységben élők lakhatására keres megoldást, a másik közösségi tereket, középületeket hoz létre. A sokszínű épületek láncolata kirajzolja az egész program fejlődését.

Initially, these social homes were built for specific families, each with an entirely unique architectural design. Among these unique buildings is a house built from floor carpeting for Lucy, which, to this day, is considered an iconic building in Mason’s Bend. Reflected in these inspired and spontaneous projects of the beginning is the initial naive enthusiasm, which has slowly transformed into a conscious and organized attitude. 2005 saw a big change in the social construction projects of Rural Studio with the launch of the 20k program. Under the framework of this program a prototype house is developed that provides a general solution to the region’s housing problems. They are seeking solutions that make it possible to cover material expenses and workforce costs with 20.000 dollars. Differing from the initial unique architectural approaches, a long-term research process had been created in which the experiences of each completed project is integrated into the subsequent design. As a result, experimental houses were built: houses without walls, from waste blocks, with flat roofs or ridge roofs. The designs applied traditional structures and simple, locally known methods. Certain solutions were dropped and others became integral parts of the constructions.

80

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

Kezdetben a szociális lakóházak egy-egy családnak készültek, teljesen egyedi építészeti megfogalmazásban. Olyan különleges épületek jöttek létre, mint a padlószőnyegekből épült ház Lucynak, ami mai napig ikonikus épület a Mason’s Bendben. Ezeken az önfeledt, spontán épületeken átsüt a kezdeti naiv lelkesedés, amely azonban lassan elkezdett tudatossá válni és rendeződni. 2005-ben a Rural Studio szociális házépítésében nagy változás történt: elindították a 20k programot. Ennek keretében évente megépítenek és folyamatosan fejlesztenek egy olyan prototípusházat, amely általános megoldást jelenthet a terület lakhatási problémáira. Olyan lehetőségeket keresnek, amely 20.000 dollárból fedezi a lakóegység anyagköltségeit, és tartalmazza a munkások munkadíját is. A kezdeti, egyedi építészeti megoldásokhoz képest egy olyan hosszú távú kutatás jött létre, ahol minden egyes épület tapasztalata beépül a következő tervbe. Ennek eredményeképpen kísérleti házak épültek: falak nélkül, hulladék rönkökből, lapos tetővel vagy épp nyeregtetővel. Az épületeknél hagyományos szerkezeteket, egyszerű, helyben ismert módszereket alkalmaztak. Egyes megoldások lekoptak a házakról, míg mások egyre biztosabban beépültek. A létrejövő lakóházak még mindig konkrét személyeknek készülnek, de a további program célja, hogy a típusház önálló életre keljen, és önfenntartóan épülhessen szerte Alabamában.

“Upon its establishment Rural Studio set three main objectives: the first was to provide architectural education with practical experience; the second was to confront the students with Alabama’s social conditions; and the third was to prove the premise that insists that everyone deserves good architectural design.”

BUILDERS - MAGYAROK NEMZETKÖZI PROJEKTEKBEN

81


The residential houses were still designed for specific individuals, but a further objective of the program was to make the prototype buildings an independent and self-sustaining building alternative throughout Alabama. HUNGARIAN EXPERIMENTS In Hungary, the past fifteen years have seem numerous designs by university students built because student building camps have become a common part of architecture education. These initiatives are regularly implemented independently from one another; their raison d’être is thus confirmed. Recently, these parallel projects have become so visible that they have filtered into the general architectural practice and the public awareness. The evolving Hungarian social building camps explore two major questions. One of them is to determine for whom the social buildings should be built; the other is to decide what type of buildings they should build. The former appears to be the most difficult to answer. In an Eastern European region where the majority of the population is on the edge of poverty, it is difficult to decide whom to help and how. The other important issue was to decide what to build. In Hungary numerous successful buildings were completed serving very different functions. The bio-briquette dryer in Monor[2] supports employment; the tiger installation in Szakácsi[3] gave identity to a community; the four interventions in the Magdolna district in Budapest[4] are reinforcing the infrastructure. The common denominator of the Hungarian projects is that they are searching for opportunities to intervene. This loosely connected, searching approach should be developed into a consciously integrated single project, or into a successive chain of processes – similar to the 20k program of the Rural Studio.

MAGYARORSZÁGI KÍSÉRLETEK Magyarországon az elmúlt tizenöt évben számos egyetemi építés valósult meg, ugyanis mostanra az építészeti oktatásban általánossá váltak a hallgatói építőtáborok. Ezek a kezdeményezések több éve, egymástól függetlenül rendszeresen megvalósulnak, létjogosultságuk tehát bizonyított. Az utóbbi időszakban a párhuzamosan futó szálak olyan erőssé váltak, hogy beszivárogtak az általános építészeti gyakorlatba, köztudatba. A FORMÁLÓDÓ HAZAI SZOCIÁLIS ÉPÍTŐTÁBOROK KÉT FONTOS KÉRDÉS KÖRÜL TAPOGATÓZNAK. AZ EGYIK, HOGY KINEK ÉPÜLJENEK A SZOCIÁLIS ÉPÜLETEK, A MÁSIK, HOGY MILYEN ÉPÜLETEK ÉPÜLJENEK. AZ ELSŐ KÉRDÉS TŰNIK A LEGNEHEZEBBNEK. EGY OLYAN KELET-EURÓPAI RÉGIÓBAN, AHOL A LAKOSSÁG NAGY RÉSZE A SZEGÉNYSÉG HATÁRÁN INGADOZIK, NEHÉZ MEGTALÁLNI, HOGY KINEK LEHET ÉS ÉRDEMES SEGÍTENI. A másik lényeges szempont, hogy mi épüljön? Magyarországon számos sikeres szociális épület valósult meg, nagyon eltérő funkcióval. A monori brikettszárító[2] a foglalkoztatást próbálja segíteni, a szakácsi tigris installáció[3] identitást ad egy közösségnek, a Magdolna negyedben lévő négy beavatkozás[4] pedig infrastruktúrát biztosít. A hazai munkákban az a közös, hogy keresik a beavatkozási pontokat és lehetőségeket. Ezt, az egymáshoz lazán kapcsolódó, keresgélő hozzáállást érdemes lenne tudatosan összefogott projektté fejleszteni, és – a Rural Studio 20k programjához hasonlóan – egymásra épülő folyamatokká fűzni.

RÉV8 - MAGDOLNA DISTRICT REHABILITATION PROGRAM

RÉV8 - MAGDOLNA NEGYED REHABILITÁCIÓS PROGRAM

The Magdolna District program is a complex rehabilitation project launched more than a decade ago in the eighth district of Budapest, which is the city’s most disadvantaged and most segregated district of Budapest. The process, which has already achieved unique results is coordinated by Rév8 Zrt., under the direction of György Alföldi. The main objective of the program, besides renovating and modernizing public places, municipal buildings and apartments, is to create new communal spaces. The rehabilitation included numerous experimental design methods and many closely interrelated professional disciplines in the working process. They have successfully implemented projects focusing on the rehabilitation of constructed environment, the abolition of territorial fragmentation, the social integration of the Roma population, and the inclusion and sensitization of local residents. Young architects and landscape architects had the opportunity to try new design techniques relying on recent research findings. Among the results of the initiatives are community gardens, public places built in a participatory effort, and inner courtyard renovations implemented with a ‘design and build’ approach. These solutions, besides applying recent methodologies and having activator effects, are obviously valid architectural responses.

A Magdolna Negyed program Budapest egyik legelmaradottabb és legszegregáltabb kerületében, a nyolcadik kerületben több mint tíz éve elindított komplex rehabilitációs projekt. A szinte egyedülálló eredményekkel büszkélkedő folyamatot a Rév8 Zrt. koordinálja, Alföldi György értő vezetésével. A program a közterek, az önkormányzati épületek és lakások felújításán és korszerűsítésén túl, az új közösségi terek létrehozására is kiterjed. A rehabilitáció számos kísérleti tervezési módszert és sok egymáshoz szorosan kapcsolódó szakterületet is beemelt a munkába. Az épített környezet rehabilitációja mellett a terület fragmentáltságának megszüntetésére, a roma lakosság társadalmi integrálására, és a környéken lakók bevonására, illetve érzékenyítésére is sikeres projekteket épített fel. Fiatal építészek és tájépítészek friss kutatási eredményekre támaszkodva próbálhattak ki új tervezési módszereket. Ezen kísérletek eredményeképp többek között közösségi kertek, participatív módon tervezett közterek, és design and build szemlélettel megvalósított belső udvar felújítások jöhettek létre, melyek módszertanuk frissessége és aktivátor jellegükön túl, természetesen érvényes építészeti válaszok is egyben.

A few flagship projects of the Magdolna District program: Kesztyűgyár [“Glove Factory” Community Center]; Teleki square; FiDo / green area between Fiumei Sreet and Dobozi Street; Community Leisure and Sports court on Homoki Street; community/ social laundry; Family Care and Development and Family Preservation project /Editor/

A Magdolna Negyed program néhány kiemelt projektje: Kesztyűgyár, Teleki tér, FiDo / a Fiumei út és a Dobozi utca közötti zöldterület, Homok utcai közösségi célú Sportudvar kialakítása, Köz(össégi) hely szociális mosoda, vagy a Családfejlesztő + Intenzív Családmegtartó

/A szerkesztő/

[1] http://www.ruralstudio.org/ [2] You can read more about the Bio-briquette dryer in Monor on page 98-113. [3] http://bit.ly/10we2k2 [4] http://bit.ly/1SdgaC5

82

BUILDERS - HUNGARIANS ABROAD

83


84 BUILDERS - FEJEZETJELÖLŐ ANGOL / MAGYAR

Photo / Fotó: Participants of dAM / A dAM résztvevői

HUNGARIANS AT HOME MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK


Source / Forrás: ksh.hu

8.

5.

8. VillageBUILDING / FaluÉPÍTÉS - Bogyoszló

2.

7. Hello Wood 2012 - #1 Mályinka, #2 Bátonyterenye, #3 Bódvalenke, #4 Szakácsi, #5 Dédestapolcsány, #6 Borsodbóta, ​#7 Uppony

6. Góré Theater / Górészínház - Biharugra

5. Markóc Community House / Markóci Közösségi Ház - Markóc

4. Beret 10+1 - Beret

#2

3. Arkt - A Center for Art and Architecture / Arkt - Művészeti Ellátó - Eger

2. Bio-briquette Manufacture / Biobrikett Manufaktúra - Monor

1. Cloudfactory / Felhőgyár - Bódvaszilas

3.

#6 #5

#1

#7

1.

#3

4.

6.

A LEGHÁTRÁNYOSABB HELYZETŰ KISTÉRSÉGEK

THE MOST DISADVANTAGED AREAS

#4

HUNGARIAN PROJECTS PRESENTED IN THIS BOOK A KÖNYVBEN BEMUTATOTT MAGYARORSZÁGI PROJEKTEK


BUILDING NEW PERSPECTIVES IN BÓDVA VALLEY, HUNGARY ÚJ PERSPEKTÍVÁK ÉPÍTÉSE A BÓDVA VÖLGYÉBEN FEHÉR BORI › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

88

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

This is where Reni teaches Petra how to use a screwdriver and Petra teaches Reni what a decal is (in Budapest we call it a sticker). Before sawing Nikó leans very close to the strip of wood to check the line that they had just squared with Vince. These are the moments that are burned most into my memory, that bring me back throughout the year to Bódva valley, so that we can continue what we've already built. Even if I have to leave from Budapest at 6 in the morning, in the winter, in the dark, so that the workshop can start at 9 o’clock in the primary school of Bódvaszilvás, 246 kilometers from Budapest.

Itt tanítja nyáron csavart behajtani Reni Petrát, Petra pedig Renit arra, mi is az a levonó (Budapesten matricának hívjuk). Fűrészelés előtt Nikó egészen közel hajolva a léchez ellenőrzi a vonalat, amit Vincével derékszögeltek az imént. Ezek azok a pillanatok, amik leginkább bevésődnek az emlékezetbe, amik évközben is visszahúzzák az embert a Bódva völgyébe, hogy az, ami eddig felépült, tovább fejlődhessen. Még akkor is, ha télen, sötétben, reggel 6-kor kell elindulni Budapestről ahhoz, hogy 9 órakor elkezdődhessen a műhelymunka, a Budapesttől 246 kilométerre lévő Bódvaszilasi Általános Iskolában.

PROGRAM

A PROGRAM

The Cloudfactory program was launched four years ago by the sustainability research group MOME EcoLab, at the Moholy-Nagy University of Art and Design (MOME) in Budapest, with a double objective. On one hand, the Cloudfactory is suiable for the students to learn about socially sensitive design in the field, in a suitable environment where social problems are acutely present. On the other hand, true to its intention as an initiator of positive change, the project is capable of opening new perspectives locally with its long-term presence and activity.

A Felhőgyár programot a MOME Ecolab, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fenntarthatósági kutatócsoportja kettős céllal hívta életre négy évvel ezelőtt. A Felhőgyár egyrészt alkalmas arra, hogy a hallgatók a szociálisan érzékeny tervezést terepen, olyan közegben ismerjék meg, ahol a társadalmi problémák erőteljesen vannak jelen, másrészt célkitűzéséhez híven, hosszú távú jelenléttel és aktivitásával – pozitív változások beindítójaként – helyi szinten új perspektívák megnyitására képes. KONTEXTUS

CONTEXT The location of the program is the Bódva valley, one of Hungary’s most disadvantaged regions where social segregation, deprivation, and hopelessness are parts of everyday life. The project had a difficult start in the first two years following the method of ‘learning by doing’. We were unable to foresee the needs and ideas of local people, and therefore were unacquainted with members of the community with whom we could successfully cooperate. When the group launched the program, the mechanisms of deep poverty were not entirely clear to us, nor were the needs and points of view of the local people.

A program helyszíne a Bódva-völgy, Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű térsége, ahol a társadalmi leszakadás, a depriváció és a kilátástalanság a mindennapok része. A projekt az első egy-két évben a „hibázásból tanulás” (learning by doing) módszerét követve bukdácsolt. Egy ilyen helyzetben ugyanis nem látszódnak elsőre a helyiek igényei, elképzelései, ahogy nem ismert az sem, hogy kik a közösség azon tagjai, akikkel sikeresen lehet együtt dolgozni. Amikor a csapat elindította a programot, csak kevéssé volt tisztában a mélyszegénység mechanizmusaival, nem ismerte a helyiek igényeit, nézőpontját.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

89


Photo / Fotรณ: Kustos Nikolett


Photo / Fotó: Kustos Nikolett

Nem volt érzékelhető elsőre az sem, hogy a design milyen pontokon tud ebben a közegben kapcsolódni, problémákat kezelni.

In 2012, the MOME EcoLab arrived from Budapest with an intellectual and supportive attitude: we came to help and to teach. This, evidently, was not very successful. We overestimated the power and role of design in this complex situation, and tried to transpose and apply already established models to a unique local situation. Furthermore, we failed to adequately prepare the students arriving to the site, thus it was much more stressful for them to handle this complex problem. We had to realize: this is not working. CORNERSTONES

“When the group launched the program we were not entirely aware of the mechanism of deep poverty; we did not know the needs and points of view of the local people. At first, it was also unclear where design could connect and solve problems.” 92

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

How can this situation still become a successful professional project? First of all, we had to find the age group within the community with whom we could have a sustainable cooperation. The children of between 6 and sixteen years old still have open minds, and more easily accept new points of view and possibilities that we outline together. In addition to this, establishing and maintaining a smooth relationship with the local key players and institutional networks is of crucial importance. In the Cloudfactory project this function is fulfilled by the primary school: as the host venue of our program they ensure our formal introduction to the community of the valley. The most important element of a long-term cooperation is to gain and keep the trust of the locals; that is, to establish a close and informal relationship with the children and the youth. In the case of our project this was the role of the Cloudbook, the first ‘product’, and thus the first cornerstone of the Cloud-factory. The teachers and students of MOME developed and realized this publication together with the then first graders and their teachers. It was from this moment on that the two parties truly started to take each other seriously. The Cloud-book was a good foundation to support the next level of the project.

A MOME EcoLab 2012-ben Budapestről egy értelmiségi, támogató attitűddel érkezett: segíteni és oktatni akart. Ez persze csak kismértékben működött. A design erejét és szerepét ebben a komplex helyzetben túlértékelték az odaérkezők, már bevált modelleket igyekeztek átemelni és alkalmazni az itt lévő körülményekre. Ráadásul a helyszínre látogató hallgatók sem voltak teljes mértékben felkészítve a helyzetre, ezáltal számukra is sokkal megterhelőbb volt ennek az összetett problémacsomagnak a kezelése. Rá kellett tehát ébredni: ez így nem működőképes. ALAPKÖVEK Mitől válhat mégis ebből a kiinduló helyzetből egy projekt szakmailag sikeressé? Először is meg kell találni az adott közösségben azt a korcsoportot, akikkel tartósan is együtt lehet működni. A 6-16 év közötti gyerekek, fiatalok még nyitottabbak, számukra a lehetőségek és a közösen vázolt új nézőpontok könnyebben befogadhatók. Emellett elengedhetetlen a jól működő kapcsolat kialakítása és fenntartása a helyi kulcsszereplőkkel, intézményi hálózattal. A Felhőgyár projektben például ezt a feladatot látja el az általános iskola: ők a program befogadó helyszíneként biztosítják a formális bekötést a völgy közössége felé. A hosszú távú közös munka elindításának egyik legfontosabb eleme a bizalom megszerzése és annak folyamatos fenntartása, vagyis szoros informális kapcsolat kialakítása a gyerekekkel, fiatalokkal. Ezt a szerepet töltötte be a projekt esetében a Felhőkönyv, ami az első „terméke”, ezáltal alapköve lett a Felhőgyárnak. A kiadványt közösen fejlesztették és valósították meg a MOME oktatói és hallgatói az akkor még elsős gyerekekkel és a tanítókkal. A két fél ettől a ponttól kezdődően vette egymást igazán komolyan. A Felhőkönyvre lehetett tehát építeni a program soron következő szintjeit.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

93


PROFESSIONALS AND DESIGN THINKING

SZAKÉRTŐK KÖZEGE ÉS A DESIGNGONDOLKODÁS

In addition to all this, the attitude of the people arriving on location plays a significant role in the project. The members of the Cloudfactory group go to the Bódva valley, not to teach, but to learn. For the local children the MOME students are experts in design thinking, and the children are experts in knowing what it is like to livein social exclusion. They improve the courtyard of the elementary school together; they imagine and build constructions that are activity-based and fit for outdoor education.

Mindezek mellett a projektben óriási szerepet játszik a helyszínre érkezők attitűdje. A Felhőgyár csapata nem tanítani, hanem tanulni jár a Bódva völgyébe. A MOME hallgatói a gyerekek számára szakértői a tervezői gondolkodásnak, a gyerekek pedig szakértői annak, hogy milyen szociális kirekesztettségben élni. Közösen fejlesztik az általános iskola udvarát, aktivitás alapú, kültéri oktatásra is alkalmas építményeket álmodnak és építenek meg.

Through the common design and creative processes the self-esteem of the participating schoolchildren is getting stronger, their efficiency is improving, and the MOME students are getting a realistic picture of what the trendy and increasingly popular (sometimes only in appearances) social design really is. This leads us directly to perhaps the most important point and objective of the project: continuous and regular presence, and the creation of a social design workshop where Petra and Reni can learn from each other. In a few years, other students will be able to use Reni's experiences to develop their own social design projects with the local community.

Photo / Fotó: Kustos Nikolett

A közös tervezésen és alkotásokon keresztül a részt vevő iskolások önbizalma erősödik, énhatékonyságuk is fejlődik, a hallgatók pedig valós képet kapnak a manapság divatos, egyre több helyen – olykor csupán felszínesen – megjelenő szociális tervezésről. Ezekből egyenesen következik – talán a program legfontosabb pontjaként és céljaként – a folyamatos és rendszeres jelenlét; egy olyan szociális design műhely létrehozása, ahol Petra és Reni egymástól tudnak tanulni, és ahol pár év múlva már Reni tapasztalataiból merítkezve újabb hallgatók fejleszthetik saját szociális tervezési projektjeiket a helyi közösséggel.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

95


Photo / Fotó: Kustos Nikolett

„Amikor a csapat elindította a programot,csak kevéssé volt tisztában a mélyszegénység mechanizmusaival, nem ismerte a helyiek igényeit, nézőpontját. Nem látszódott elsőre az sem, hogy a design milyen pontokon tud itt kapcsolódni, problémákat kezelni.” 96

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

97


KEMES BALÁZS ›

RESEARCH ASSISTANT, DEPARTMENT OF PUBLIC BUILDING DESIGN, BME FACULTY OF ARCHITECTURE / TUDOMÁNYOS SEGÉDMUNKATÁRS, KÖZÉPÜLETTERVEZÉSI TANSZÉK, BME ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI KAR

and social exclusion. The Hungarian Maltese Charity Service is working on improving this situation. Under the framework of the Tabán Integration Program, they have been continuously present since 2004, and have taken small steps and achieved important results. Our architect working group started to work in this area in the spring of 2012 by request of the then-director of the settlement. The living conditions we experienced in Tabán suggested different rules than what we had seen in other locations. It was clear to us that the most crucial issues were the conditions of housing and employment, which would be impossible to settle without the cooperation of the people in question. Based on previous experiences we started to develop a construction strategy, which, through development of social functions, reacted to these problems.We chose three areas related to an existing or an already initiated program where the construction of small buildings would be realistic. We considered the option of establishing a community center, which could be suitable for school or adult learning activities; we also thought of building a small workshop to support women’s employment; thirdly, we thought of establishing a sport facility for training and leisure activities. According to our initial idea, the spatial development of social functions would not only provide an opportunity to promote social activities but would also allow to involvement of the majority of people from the settlement in these processes. BRIQUETTE PROGRAM

BACKGROUND

ELŐZMÉNYEK

Near the city center of Monor, in an area bordered by Bercsényi and Cinka Panna streets, lives a community of around 500 young adults and children. Despite the proximity of the capital, there is severe unemployment in this region aggravated by terrible living conditions, deep poverty,

Monor városközpontja mellett, a Bercsényi és Cinka Panna utcák által határolt területen jellemzően fiatal felnőttekből és gyerekekből álló, mintegy 500 fős közösség él. A főváros közelségének ellenére a területen nagyfokú munkanélküliség tapasztalható, amit a rossz lakhatási

98

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

After two years of research, we chose the construction of a smaller building as the starting point of our practical work. We were looking for functions that were suitable with the architectural strategy we had developed; therefore, we came up with the idea of a bio-briquette dryer. According to the leaders of the settlement, the greatest issue in Tabán was the procurement of firewood for the winter.

körülmények mellett a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztettség súlyosbít. A mindezekből adodó gondokon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat próbál segíteni. A 2004 óta működő Tabán Integrációs Program keretében a folyamatos jelenlét napról-napra, kis lépésekben épít fel meghatározó eredményeket. Építész munkacsoportunk – az akkori telepvezető kérésére – 2012 tavaszán kezdett el foglalkozni a területtel. A Tabánban tapasztalt élet sok szempontból eltérő törvényszerűségeket mutatott, mint amivel más helyszíneken találkoztunk. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy a legégetőbb kérdések a lakhatás és a foglalkoztatás, amelyek az érintettek nélkül biztosan nem rendezhetők. Korábbi tapasztalatokra alapozva ezért egy olyan építési stratégia kialakításába kezdtünk, ami a közösségi funkciók fejlesztésén keresztül ezekre a problémákra reagál. Három olyan területet választottunk, amelyek a meglévő, vagy elindított programokhoz kötődnek, illetve ahol a kisebb épületek létrehozása reálisan is elképzelhető. Egyrészről felmerült egy közösségi ház létrehozásának gondolata, amely tanodai foglalkozások és felnőttképzések helyszínéül szolgálhat, másrészről egy kisebb műhely megépítése a nők foglalkoztatásának segítésére, valamint egy sportpálya létesítése edzések és szabadidős programok lebonyolításához. Elképzelésünk szerint a közösségi funkciók téri fejlesztésével nemcsak a szociális programok további kiteljesedésére nyílna lehetőség, hanem a telepi emberek nagy része is bevonható lenne ezekbe a folyamatokba. BRIKETT PROGRAM Két év kutatást követően egy kisebb épület közös felépítését választottuk gyakorlati munkánk elkezdéseként. Olyan funkciót kerestünk, amely illeszkedik a kialakult építészeti stratégiába, ezért a választásunk a biobrikett-szárítóra esett. A telepvezetők elmondása szerint a Tabánban az egyik legnagyobb problémát a téli tüzelő beszerzése jelenti.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

99


Photo / Fotó: Máté Albert


With the exception of four houses, there are no buildings equipped with gas services, and almost nobody has access to dry firewood. For this reason, the workers of the Charity Service have long wanted to launch a form of employment that helped to produce heating material for winter.

Négy ház kivételével a telepi épületekben nincs vezetékes gázszolgáltatás, száraz tűzifához pedig szinte senki sem tud hozzájutni. Ebből kiindulva a Szeretetszolgálat munkatársainak már régi elképzelése volt egy olyan foglalkoztatási forma beindítása, amelynek segítségével téli tüzelő állítható elő.

“The Roma settlement in the winter „A cigánytelep télen a hótakaró alatt egész can look quite nice under a blanket szép tud lenni. A hó alatt ugyanis nem of snow. One cannon see under látszanak a roggyant kis tetők, a csupasz the snow the wrecked roofs, the udvarokat pedig betakarja a hótömeg. naked courtyards; they are all coveEgyetlen árulkodó jel az orrfacsaró füstred. The only tell-tale sign is the reek szag. Ilyenkor minden éghető – műanyag, of smoke.The only telling sign is the nejlon, rongyok – az ócska vaskályhákreeking smell of smoke. This time of ba kerül. Ez a szag mindent áthat a háthe year anything combustible (plastic, zikókban, átitatja a száradó ruhákat, nylon, rags) is put into the paltry iron az iskolatáskát, a tankönyveket. És ezt stove. This smell penetrates everything bizony érezni odabent az iskolában is. inside the houses; it pervades the drying És ezt bizony kifejezésre is juttatják.”[1] laundry, the school bags, the schoolbooks. And the smell stays with them (Bátki Márton MMSZ, telepvezető, 2014) even in school. And people express their Az építészeti kutatás beindítását követően opinion of it.”[1] (Bátki Márton local egy kisebb csoport, az amerikai Fulbright program volt résztvevői csatlakoztak kezrepresentative of HMCS 2014) deményezésünkhöz. A különböző szakAfter the launch of the architectural reterületről érkező önkéntesek sikerrel search a small group consisting of former pályáztak az Alumni Engagement Innoparticipants of the Fulbright program vation Fund 2013 kiírásán, hogy megtejoined our initiative. The volunteers from remthessék a projekt anyagi feltételeit, various professional fields participated aminek segítségével a későbbiekben létre successfully in the Alumni Engagement Innovation Fund 2013 grant in order to pro- tudták hozni a biobrikett program monori adaptációját. Építész munkacsoportunk vide the financial means for the project ezzel párhuzamosan a brikettszárító tervethat would later enable the adaptation in dolgozott, illetve az építőtábor szakmai of the bio-briquette program in Monor. előkészítését végezte. Meanwhile, our architect working group was working on the design plans of the briquette dryer and managed the professional preparation of the building camp. 102

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

“During the drying process the building – passively – only uses renewable energy. The southern facade and the roof surface absorb solar radiation and use it to heat the air in the interior space, which can therefore take in more vapor. The warm air also generates a movement of the air, which is reinforced by the air shafts of the northern plinth and of the roof ridge vent.”


„A szárítás során az épület – passzív módon – csak megújuló energiát használ. A déli homlokzat és a tetőfelület elnyeli a napsugárzást, majd ennek segítségével felmelegíti a belső tér levegőjét, ami így több párát tud magába venni. A melegebb levegő emellett légmozgást generál, amit az északi lábazat szellőzőnyílásai és a tetőgerinc nyitott szaruközei segítenek.”

ARCHITECTURAL CONCEPT

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

In the design process of the bio-briquette dryer we tried to take into consideration several factors, of which sustainability was the most crucial. We chose a structural solution that not only allowed an economical operation of the building but also ensured the most reasonable construction costs because no waste was produced during the process. Another important factor was the easy adaptability of the building.

A biobrikett-szárító tervezésénél több szempontot próbáltunk összehangolni, amelyek közül a fenntarthatóság volt a legmeghatározóbb. Olyan szerkezeti megoldásokat választottunk, melyek segítségével nemcsak gazdaságosan lehet üzemeltetni az épületet, hanem maga az építés is a lehető legtakarékosabb, ugyanis a folyamat során nem keletkezik hulladék. Egy másik fontos szempont az épület könnyű adaptálhatósága volt. A kétrészes kialakítás egyszerre teszi lehetővé az ütemezhetőséget és egyszerűsíti az engedélyezést.

The two-part design allowed better scheduling and simplified authorization at the same time. BUILDERS 104 Photo / Fotó: Soltész László - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

105


106

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

107


Photo / Fotó: Kemes Balázs

PRESENTATION OF THE BUILDING

AZ ÉPÜLET BEMUTATÁSA

The manufacture of the bio-briquette, covering nearly 60 m2 including external areas, was build on the rear part of the property at 20 Bercsényi Street, as an outbuilding of the future school building. The small workshop consists of a toolshed, the briquette dryer, and the exterior closed space connected to them, which serves as the working site. The freshly compressed briquettes can be pre-dried on the beams laid on the brick consoles of the southern facade. After most of the humidity has evaporated, the briquettes are put on the shelves of the dryer where they dessicate completely in a few days.

A külső tereivel együtt közel 60 m2-es biobrikett manufaktúra a Bercsényi utca 20. szám alatti telek hátsó részére, a majdani tanoda melléképületeként készült el. A kicsi műhely egy szerszámtárolóból, a brikettszárítóból és a hozzájuk kapcsolódó külső, fedett térrészekből áll, amelyek a munkavégzés helyszínéül szolgálnak. A frissen préselt briketteket a déli homlokzat téglakonzoljaira fektetett deszkákon lehet előszárítani. Miután a nedvesség nagy része elpárolgott, a brikettek a szárító polcaira kerülnek, ahol pár nap alatt teljesen kiszáradnak.

“The living conditions in Tabán we experienced suggested different rules than what we have seen in other locations. It was clear to us that the most crucial issues were the condition of housing and employment, which would be impossible to settle without the cooperation of the people in question. Based on previous experiences we started to develop a construction strategy, which, through development of social functions, reacted to these problems.” 108

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

109


Photo / Fotó: Máté Albert

During the drying process the building – passively – only uses renewable energy. The southern facade and the roof surface absorb solar radiation and use it to heat the air in the interior space, which therefore can take in more vapor. The warm air also generates a movement of the air, which is reinforced by the air shafts of the northern plinth and of the roof ridge vent. Thanks to the thin roofing, the forced ventilation starts as early as dawn and is kept active by the warm air stored in the walls until well after sunset.

A szárítás során az épület – passzív módon – csak megújuló energiát használ. A déli homlokzat és a tetőfelület elnyeli a napsugárzást, majd ennek segítségével felmelegíti a belső tér levegőjét, ami így több párát tud magába venni. A melegebb levegő emellett légmozgást generál, amit az északi lábazat szellőzőnyílásai és a tetőgerinc nyitott szaruközei segítenek. A vékony tetőfedésnek köszönhetően a kényszerszellőzés már a hajnali órákban elkezdődik, amit a falakban eltárolt hő még napnyugta után is sokáig működtet.

BUILDING CAMP

ÉPÍTŐTÁBOR

The theoretical training in Hungarian universities, including the Faculty of Architecture at the Budapest University of Technology and Economics (BME), is very good. The studies, however, must be completed with practical experiences. By now, the various summer camps play an important role in this endeavor. We organize our building camps after having completed years of research and preparations. The design plans are created together with graduate students who are selected to the group through application. The next step is to recruit undergraduate university students in the spring for the constructions. In the camps the students can work with structures they learned about during their studies; they can also experience what it actually means to create real constructions from details designed on paper.

A magyarországi egyetemeken, köztük a BME Építészmérnöki Karán is nagyon jó elméleti képzés folyik. A tanulmányokat azonban gyakorlati tapasztalatokkal kell kiegészíteni. Ebben a törekvésben mostanra már meghatározó szerepet játszanak a különböző nyári táborok. A hozzánk kötődő építőtáborokat többéves kutatás és előkészítés után rendezzük meg.

We chose this previously well-established method, the building camp, for our first public appearance in the Tabán settlement. Naturally, the five-week camp took place with the cooperation of the locals; everyone participated in their own way. The men assisted in the construction process, while the women cooked and the children helped to clean at the end of the day. The weeks spent together diminished a number of prejudices and taught us the importance of empathy. Meanwhile, the shared efforts forged the participants into one new community. Perhaps this is the most significant result of our work. 110

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

A terveket diploma előtt álló hallgatókkal közösen készítjük, akik jelentkezés útján kerülnek a csapatba. Ezt követően, a tavasz folyamán alsóbb éves egyetemistákat toborzunk az építkezéshez. A táborok alkalmával a hallgatók találkozhatnak a képzés során tanult szerkezetekkel, emellett pedig megtapasztalhatják, mit is jelent a papír felett kitalált részletek megvalósítása. Ezt a korábbi munkáknál jól bevált eszközt, az építőtábort választottuk tehát az első nyilvános tabáni megjelenésünkhöz. Az öt hetes tábor természetesen a helyiekkel közösen zajlott, ahol a feladatokból mindenki a maga módján vette ki a részét. A férfiak az építkezésben, a nők és as�szonyok a főzésben, a gyerekek pedig az esti takarításban segítettek. Az együtt eltöltött hetek számos előítéletet szüntetettek meg, számoltak fel, és az empátia fontosságára tanítottak meg bennünket. Mindeközben a közös munka észrevétlenül kovácsolta össze a résztvevőket, így új közösséget épített. Talán ez a legfontosabb hozadéka a munkánknak. BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

111


Photo / Fotó: Máté Albert

„ […] We were packing, I was rinsing the mason tools when suddenly a little girl handed me a treasure. She found it the previous day in the trash, but she had washed it thoroughly so I should be careful not to put dirt on it. I was in awe. Do you know why you get this? Well… you know… this means that we are friends. – she whispers while we squat next to the bucket of grey mortar water. She will find treasures for the others, too, by the time they come back next year, but for now this is all she had to offer.”[2] (Nagy Stefánia, architect student, 2014)

„[…] Csomagolunk, mosogatom a kőműveskanalakat, egyszer csak a kislány kezembe nyom egy kincset. Tegnap találta a kukában, de alaposan megmosta, úgyhogy vigyázzak, nehogy koszos legyen. Megilletődöm. Ezt tudod miért kapod? Jaj… hát tudod… ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk. – súgja, miközben guggolunk a maltertól szürkévé színezett vizesvödör mellett. A többieknek is keres majd, mire jövőre visszajönnek, de most csak ennyije volt, amit adni tudott.” [2] (Nagy Stefánia építészhallgató, 2014)

[1] Bátki, M. (2014). Tabán álom [Tabán dream]. In Fazekas, K. et al. (Ed.). Biobrikett szárító – Monor Építőtábor [Bio – briquette Dryer – Monor Building Camp]. Magyarország, Monor: Fazekas Katalin Oroszlány Miklós p. 38. [2] Nagy, S. (2014). In Fazekas, K. et al. (Ed.). Biobrikett szárító – Monor Építőtábor [Bio-briquette Dryer – Monor Building Camp]. Magyarország, Monor: Fazekas Katalin Oroszlány Miklós p. 14.

112

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

113


We have been experimenting with various building renovation strategies in our previous works both from the perspective of design and financing. Envisioning an art center, our first step was to go to the Municipality of Eger and ask them to give us a building that no one wanted anymore and was too expensive to sustain. There was more than one.

FÁBIÁN GÁBOR, FAJCSÁK DÉNES › ARCHITECTS / ÉPÍTÉSZEK

How can a creative group find a place for architectural and artistic stimulation in today’s world in a small town such as Eger that is characterized by cultural migration? The answer is: only if they create the proper environment for it themselves. The Arkt architecture studio was founded in 2003 and after a few years of temporary hiatus it was reactivated in 2011. Besides architectural design, we have been conducting artistic activities since the beginning. We came up with the idea of the Arkt Art Center (Arkt Művészeti Központ) in 2013 as a result of excess time and conceptual capacities due to the economic downturn. The revitalization of existing buildings has moved to the forefront in recent years.

114

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Hogyan találhat helyet egy alkotócsoport a mai világban építészeti és művészeti feltöltődésre egy Eger léptékű kisvárosban, amelyet a kulturális elvándorlás jellemez? A válasz: csak úgy, ha erre megfelelő közeget teremt magának. Az Arkt Építész Stúdió 2003-ban alakult, és pár év szüneteltetés után 2011-ben aktivizálta magát újra. Az építészeti tervezés mellett már a kezdetektől folytatunk művészeti tevékenységet is. Az Arkt Művészeti Központ gondolata 2013-ban fogalmazódott meg bennünk, a gazdasági visszaesés hatására felszabaduló idő és gondolati kapacitás eredményeként. Az elmúlt években ugyanis előtérbe került a meglévő épületek revitalizációja. Munkáink során már eddig is kísérleteztünk különféle épületfelújítási-stratégiákkal,

We chose the former GAMESZ (organization of economic, technical support and service providing) building located on the premises of the historic Gárdonyi garden, next to the Gárdonyi Memorial Museum. It had been sitting empty for years after being declared "life-threatening" in the city registry. We got the right of use of the 400 m2 building for fifteen years including the surrounding 4,200 m2 property planted with ancient trees. In return for use of the building, we took on the responsibility of performing valueadding renovations which would ensure an operational, sustainable model from the perspective of the municipality. During the renovation process we continuously reported on our progress, focusing on communication and a spirit of mutual trust and cooperation. The municipal government took risks and consciously participated in the process, which were indispensable elements of our project. Based on our experience, municipal ‘dependence’ means not exclusively boundaries but is also an opportunity for a long-term innovative cooperation. During the rehabilitation process our aim was to achieve maximum functionality of the building while, when defining aesthetic requirements, trying to satisfy a minimum level of technical needs. With a construction-related, social, and institutional cooperation we managed to implement an exemplary renovation without start-up capital and cash flow, by efficiently recycling the available resources.

mind tervezési, mind finanszírozási téren. Első lépésként tehát – egy művészeti központot vizionálva – azzal kerestük meg az egri önkormányzatot, hogy biztosítson számunkra egy olyan épületet, amelyben már senki nem lát fantáziát, és költséges az egyben tartása. Több ilyen is akadt. Választásunk a történeti jelentőséggel bíró Gárdonyi-kert területén, a Gárdonyi Emlékmúzeum szomszédságában évek óta üresen álló, a városi kataszterben életveszélyessé nyilvánított volt GAMESZ (Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet) épületére esett. Tizenöt évre kaptuk meg a közel 400 m2 alapterületű épület használati jogát a 4200 m2-es ősfás telekkel együtt. A használatért cserébe vállaltuk, hogy értéknövelő beavatkozást hajtunk végre az épületen és olyan tartalommal töltjük meg azt, amely működőképes, fenntartható modellt biztosít az önkormányzat számára. Mindezt – a részeredmények folyamatos bemutatásával – a kommunikációra összpontosítva, a kölcsönös bizalom jegyében, az együttműködésre építve tettük. PROJEKTÜNK ELENGEDHETETLEN ELEME VOLT A VÁROSVEZETÉS FELELŐSSÉG- ÉS KOCKÁZATVÁLLALÁSA, VALAMINT TUDATOS RÉSZVÉTELE A FOLYAMATOKBAN. TAPASZTALATUNK SZERINT AZ ÖNKORMÁNYZATI „FÜGGŐSÉG” NEM CSAK KORLÁT, HANEM LEHETŐSÉG IS LEHET A HOSSZÚ TÁVÚ INNOVATÍV KOOPERÁCIÓRA. Az épület rehabilitációja során a funkcionalitás maximális elérése volt irányadó, míg az esztétikai elvárások meghatározásánál a műszakilag szükséges, de elégséges igényszintet próbáltuk kielégíteni. Építőipari, társadalmi és intézményi öszszefogással példaértékű felújítást sikerült megvalósítanunk kezdőtőke és pénzmozgás nélkül, a rendelkezésre álló erőforrások újbóli, hatékony felhasználásával. A tervezés iránya megfordult: először a szükséges feladatokra kerestünk partnereket, majd a felajánlott anyagok felhasználásához rendeltünk építészeti megoldásokat.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

115


5

4

3

2

t k 1

116

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

117


Photo / Fotó: Korsós Viktor

The order of the design process was reversed: first we sought partners for the necessary tasks, then we devised architectural solutions to suit the available materials. Our architectural decisions and the design process were determined by our toolkit consisting of donations. Over the course of 2014 we managed to add value to the inside and outside of the building using donated materials, recycled objects, and materials found on-site. In addition to using connections in the construction world we had developed over the years, we also involved the students of the local Bornemissza Gergely Vocational School in the project, project ensuring them a place for apprenticeship that would widen their perspectives, and with the aim of raising their interests and improving the quality of their vocational training. “We came to work every other week. We formed small brigades based on our skills, and we had to perform tasks accordingly. We discussed what we had to do, what kind of materials we had to procure. Dénes arranged the procurement, he brought the 118

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

„Az ottani fogvatartottak számára a saját társadalmi elfogadottságuk és önértékelésük erősítésére, későbbi rehabilitációjuk esélyeinek növelésére nyújtott jó lehetőséget a közösségben való építkezés.”

Tehát a támogatásokból felépülő eszköztár határozta meg az építészeti döntéseinket, a tervezési folyamatot. Elképzeléseinket is felülmúlva 2014 folyamán az épületet kevesebb mint egy év alatt sikerült új külső és belső értékekkel felruházni, a támogatásokból származó anyagok, és a helyszínen talált tárgyak, értékek újrahasznosításával. A megvalósulási folyamatba – az évek alatt kialakult építőipari kapcsolatainkon túl — bevontuk a helyi Bornemissza Gergely Szakközépiskola szakipari tanulóit is, a látásmódjukat tágító, gyakorlati helyszínt biztosítottunk számukra, az érdeklődésük felkeltése és a szakmunkásképzés minőségének lehetséges emelése érdekében. „Minden második héten jöttünk dolgozni. Kis brigádokat alakítottunk aszerint, hogy ki milyen képességű, így annak megfelelő nehézségű munkákat kaptunk. Megbeszéltük, hogy mit kell csinálni, milyen anyagokat kell beszerezni. Ezeket Dénes beszerezte, hozta, beépítettük. Csodálatosan haladtunk. A csapatmunka és az együttlét kicsit összehozta a szakmákat, szakmai csoportokat, embereket.” (Varga Zoltán szakoktató, egri Bornemissza Gergely Szakiskola)

materials, and we built it. The progress was amazing. The group work and the time we spent together brought the professions, the professional groups, and the people together.” (Sándor Makovics, painter, Bornemissza Gergely Vocational School, Eger) We contacted the Heves County Remand Prison through the city library, which organized therapeutic fairy-tale readings there. THE COMMUNAL CONSTRUCTION PROJECTS OFFERED A GOOD OPPORTUNITY FOR THE INMATES TO STRENGTHEN THEIR SOCIAL ACCEPTANCE AND THEIR SELFWORTH, AS WELL AS TO INCREASE THE CHANCE OF THEIR LATER REHABILITATION. “We gave the best of our knowledge and put our hearts into it just as if it had been our own house.It was as if we were free men that day; it was completely different than working inside here. It was completely different working outside. And it was also great to help others,it also played a role in that.” (inmate, Heves County Remand Prison) “Getting out from this monotonous life

„Magára a végeredményre, nagyon kíváncsi voltam, mert magamban először el sem tudtam képzelni, hogyan fog kinézni ez az omladozó épület. Számunkra az nagyon szokatlan volt, hogy bizonyos hibákat, például a repedéseket ott kellett hagyni a falon, és a kivitelezés során nem kellett a tökéletességre törekednünk. A gyerekek nagyon szerettek itt dolgozni egyébként… velem együtt.” (Makovics Sándor festő, egri Bornemissza Gergely Szakiskola) A meseterápiás felolvasásokat tartó városi könyvtáron keresztül megkerestük a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet is. Az ottani fogvatartottak számára a saját társadalmi elfogadottságuk és önértékelésük erősítésére, későbbi rehabilitációjuk esélyeinek növelésére nyújtott jó lehetőséget a közösségben való építkezés. „A tudásunk legjavát adtuk hozzá, és ugyanolyan szívből csináltuk, mintha a sajátunkat csinálnánk odahaza. Olyan volt, mintha szabad emberek volnánk aznap, teljesen más volt mintha idebent dolgoznánk. Meg ugye az is jó, hogy másokon is segít az ember, ez is közrejátszott abban.” (fogvatartott, Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet)

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

119


The construction/rehabilitation applied just as much to the participants and the community as to the house. THE DESIGN GAINED A NEW PURPOSE AND CONSTRUCTION BECAME A COMMUNAL ACTIVITY. THE GREATEST ADDED VALUE TO THE PROJECT WAS THE INCREASINGLY EXTENSIVE NETWORK OF COOPERATION. AS A RESULT OF THIS PROCESS THE PARTICIPANTS WERE ENRICHED WITH NEW PERSONAL TIES THAT TURNED INTO FRIENDSHIPS AND RELATIONSHIPS. CONSEQUENTLY, THE INDIVIDUAL SIGNIFICANCE OF THE HOUSE WAS LOST BECAUSE THE HUMAN RELATIONSHIPS BECAME MUCH MORE IMPORTANT. A COMMUNITY WAS CREATED IN WHICH ENGINEERS, ARTISTS, COLLEGE STUDENTS, STUDENTS, AND TEACHERS FROM A VOCATIONAL SCHOOL, CRAFTSMEN, CIVILIANS, AND LAST BUT NOT LEAST, INMATES AND THEIR GUARDS WERE EQUALLY INTEGRATED. This is how the engineering, art and cultural center called “Arkt Művészeti Ellátó” (Arkt Art Center) was created. The building includes an exhibition space, a creative workshop, a community area with a café, and a wine garden. There, our intention is, among other things, to collaborate with the students of the Department of Visual Arts at the Eszterházy Károly College on a new form of institution, hosting exhibitions, workshops, lectures, and other artistic and gastronomic events, to ensure cultural sustainability and the potential for continuous renewal. Due to the architectural presence and an active engagement, a building previously considered valueless was transformed into a place filled with life; it sets a small but important example to follow about the willingness to do something and the force of community.

120

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

„Ebből a monoton életből, ami idebent van, ami napról napra, hétfőtől vasárnapig nem változik... ez olyan érzés, ami számomra kimondhatatlan.” (fogvatartott, Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) Az építés/épülés legalább annyira vonatkozott a résztvevőkre, a közösségre, mint magára a házra. A tervezés új értelmet nyert, a kivitelezés pedig közösségi tevékenységgé emelkedett. A projekt legnagyobb hozzáadott értéke az együttműködés egyre növekvő hálója lett. A folyamat által a résztvevők jelenléte személyes szálakkal erősödött, aminek köszönhetően barátságok, kapcsolatok köttettek. Ennek következményeképp a ház önmagában el is vesztette jelentőségét, hiszen a kialakult emberi kapcsolatok sokkalta fontosabbá váltak nála. Létrejött egy közösség, amelybe mérnökök, művészek, főiskolások, szakmunkás tanoncok és tanáraik, szakemberek, civilek, s végül, de nem utolsó sorban rabok és őreik is egyaránt integrálódtak. Így született meg az „Arkt Művészeti Ellátó” mérnöki, művészeti és kulturális központként. A kiállítóterekkel, alkotói műhellyel, közösségi térrel, kávé és borkerttel rendelkező épületben – többek között az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének hallgatóival együttműködve – szeretnénk egy új intézményi formát működtetni, amelyet minden művészeti ág mellett, a gasztrokultúra világából is kiállításokkal, workshopokkal, előadásokkal, eseményekkel tervezünk megtölteni, ezáltal biztosítva a kulturális fenntarthatóságot és a folyamatos megújulás lehetőségét. Az építészeti jelenlét és az aktív szerepvállalás által egy korábban értéktelennek tekintett épület mára élő hellyé alakult, létrejötte pedig egy apró, de követhető példát mutat a tenni akarásról és a közösség erejéről.

Photo / Fotó: Fajcsák Dénes

we live in here, that doesn’t change from one day to the other, from Monday to Sunday... this felt like something I can’t even describe.” (inmate, Heves County Remand Prison)

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

121


Photo / Fotó: Reflekt Studio

POZSÁR PÉTER › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

We established Reflekt Studio with my colleague, Erzsébet Gulyás, in 2011. Our goal was to investigate the possibilities for socially engaged architecture in Hungary. The foundation of the methodology was the synergy of theory and practice, and the integration of experiences gained through various means.

A Reflekt Studiót Gulyás Erzsébet kollégámmal 2011-ben alapítottuk kifejezetten azzal a céllal, hogy a szociálisan elkötelezett építészet magyarországi lehetőségeit kutassuk. A munkamódszert az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatására, a különböző módon szerzett tapasztalatok integrálására építettük fel.

As a location for our first fieldwork we chose a small settlement in the northeast of Hungary: Beret. The nearly three hundred inhabitants of the village are almost without exception of Roma origin, and the unemployment rate is over 90%. In many ways, Beret can be considered a typical village. Similarly to many other settlements in Borsod County, public transportation is disintegrating, care institutions and educational venues are disappearing.

Az első terepmunka helyszínéül egy kis északkelet-magyarországi települést, Beretet választottuk. A közel 300 fős falu szinte teljesen roma lakosú, a munkanélküliségi ráta pedig 90% feletti. Beret sok tekintetben tipikusnak mondható. Hasonlóan számos borsodi településhez a közösségi közlekedés leépülőben van, megszűnőben vannak az ellátó intézmények és az oktatás helyszínei.

We launched the Beret project in 2011 in collaboration with the Romaversitas Foundation[1]. After several personal visits and coordination with the locals, on-site work began in June with the assistance of a dozen “Romveres” university volunteers – students of Romaversitas – and the involvement of students from the Budapest University of Technology and Economics (BME) and Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest (MOME), as well as volunteers from the local community. We defined three main directions for the project.

122

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

A munkát 2011 tavaszán nem egyedül, hanem a Romaversitas Alapítvánnyal[1] közösen indítottuk el. Több személyes bejárást és egyeztetést követően a helyszíni munka júniusban, a tucatnyi „Romveres” egyetemista önkéntes támogatásával a Budapesti Műszaki Egyetem és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjainak bevonásával, illetve a helyi közösség önkénteseivel indulhatott el, melynek alapjaként három fő irányt határoztunk meg.


Photo / Fotó: Reflekt Studio

10 HOUSE PROGRAM

10 HÁZ PROGRAM

The first step of the intervention was the renovation of ten houses in the quarter of Kisberet, focusing specificallyon the elimination of life-threatening conditions. The buildings here were typically built from clay on the flood plain of the stream. We had barely 100,000 HUF per house at our disposal for the development of these buildings, which were deficient in most respects. We sought to intervene so that the quality of water drainage would improve. Besides the repair of the roof structure and the replacement of missing tiles and eaves, we also undertook the task of laying the pavement and concrete surfaces surrounding the buildings. Our activities around the ten houses entailed unexpected new endeavors: almost every one of the participating families expressed their desire to have a transitional, open-air, yet covered space that we were easily able to combine with the renovation of roofs and eaves. What started out as a simple structural improvement, thus, evolved into an element of expanded function imagined by the inhabitants themselves, thereby enriching our intervention with new themes related to the use of space. The construction of the porches brought along many positive consequences. The collectively designed plans motivated the participants to pursue and to take on additional work and its expenses themselves. Technical content development turned into a community-building process. This enabled us to build transitional spaces reacting to the special needs of the residents. Thereby, our work became much more than simple renovation of the eaves; it rather contributed to raising the comfort level and, thus, beyond being a practical solution to channeling precipitation, it became a minor yet enjoyable factor of a better standard of living.

A beavatkozás első eleme Kisberet településrészen kiválasztott tíz ház felújítása, leginkább életveszély-mentesítése volt. Az itt található épületek jellemzően a patak árterületén vályogból épültek fel. A minden tekintetben hiányos épületek fejlesztésére alig 100-100 ezer forint állt rendelkezésünkre. Arra törekedtünk, hogy olyan beavatkozásokat vigyünk véghez, melyek a csapadék és vízelvezetés minőségét javítják. A tetőszerkezetek korrekciója, a cserepek és ereszek pótlása mellett, az épületek körüli járdák és betonfelületek kiépítésére vállalkoztunk. A tíz ház körüli aktivitás mindezeken felül nem várt tartalmakkal is gazdagodott: a részt vevő családok szinte kivétel nélkül megfogalmazták igényüket egy olyan átmeneti fedett, nyitott térre, melynek kiépítését a tetők és ereszek felújításához könnyedén kapcsolhattuk. Az egyszerű szerkezeti fejlesztések így egy olyan funkcióbővítő elemmé fejlődhettek, melyeket maguk a lakók fogalmaztak meg, s melyek további, immáron térhasználattal kapcsolatos tartalmakkal egészíthették ki a beavatkozásokat. Ezeknek a tornácoknak a kiépítése több pozitív következménnyel is járt. A közösen kialakított tervek tovább motiválták a résztvevőket, s ennek okán keletkezett többletmunkákat és költségeket maguk vállalták fel. A műszaki tartalomfejlesztés közösségépítő folyamattá vált. Lehetővé tette olyan átmeneti terek megépítését, melyek a lakók személyes térhasználati igényére reagálnak. Jóval többek tehát, mint ereszfelújítás, sokkal inkább hozzájárulnak a komfortérzet növeléséhez, így a vízelvezetés praktikus megoldásán túl az életminőség javításának apró, de mindenképp szerethető elemévé válhattak.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

125


Photo / Fotรณ: Reflekt Studio


Experiments for building a community The second part of the program was engaging to develop the former community house. The building was once the venue for communal events and education, but it had been left empty and unused for years. The first step of the program was to make an attempt to renovate and extend the sanitary block located in the back of the estate, and to establish a transitional covered open-air space for communal purposes. Unlike the success of the 10 House program, the development of the community house brought mixed results. Due to shortcomings in preparations and experience, and the insufficiently precise objectives, the expansion of the communal area did not live up to expectations. However, the participants gained practical experiences during the work that could be integrated into further processes. This was the most complex, and in terms of community building, perhaps the most important element of our presence in Beret.

A program második eleme a valaha működött közösségi ház fejlesztésére vállalkozott. Az épület egykor a közösségi események és az oktatás helyszíne volt, de már évek óta kihasználatlanul, üresen állt. A program első lépéseként a telek hátsó részén elhelyezett mellékhelységek felújítására, a vizesblokk bővítésére és egy közösségi fedett, nyitott tér kialakítására tett kísérletet. A közösségi tér fejlesztése a 10 ház sikerétől eltérően vegyes eredményeket hozott. Az előkészítés hiányosságai, a tapasztalatlanság és a nem teljesen pontosan megfogalmazott célok okán a közösségi tér bővítése nem váltotta be az eredetileg hozzá fűzött reményeket. De a munka során olyan gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtak a résztvevők, melyek szervesen beépültek a további folyamatokba. Ez volt a bereti jelenlétnek a legösszetettebb és a közösségépítés szempontjából talán a legfontosabb eleme. Itt nyílt ugyanis lehetőség arra, hogy a helyi lakosok, a Romaversitas diákjaival és az építészhallgatókkal együtt, egy közös cél eléréséért dolgozhattak. Itt tapasztalhattuk meg először, hogy a közös munka milyen kapcsolatteremtő erővel bír. Az együtt végzett munka, az eltöltött idő és az egymásra utaltság közösségformáló ereje ma már közhelyszerűen hangzik, de akkor, az ott résztvevők számára olyan személyes, megélt tapasztalat volt, mely alapvetően beépült további szakmai tevékenységükbe. Jelentős szemléletformáló erővel bírt mindez, amely a hallgatókat nyitottságra, tiszteletre és elfogadásra késztette, és a kezdeti bizonytalankodásokat követően közösséggé formálta a jelenlévőket.

It provided an opportunity for the locals, the students of Romaversitas and the architecture students to work in shared efforts to attain a common goal. For the first time we experienced the community-creating force of collective work. The communal effects of collective work, time spent together and interdependence might sound cliché, but then and there, the participants lived through personal experiences that became fundamental and integral parts of their later professional activities. All this had a significant ‘raising awareness’ effect that compelled the students to be open, respectful and accepting; and following the initial uncertainties, it eventually forged the people present into a community.

Photo / Fotó: Reflekt Studio

KÖZÖSSÉGTEREMTÉSI KÍSÉRLETEK

BUILDERS - BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

128

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Photo / Fotó: Reflekt Studio

BUILDING A COMMUNITY


Photo / Fotó: Reflekt Studio

SCHOOL PROGRAM

A TANODA PROGRAM Az építési munkálatok mellett jelenlétünket a Romaversitas tanárszakos hallgatóinak Tanoda programja egészítette ki. A faluban élő gerekek számára tíznapos oktatást szerveztek. A különböző kreatív feladatok mellett az önkéntesek azt szerették volna elérni, hogy a gyerekek képessé váljanak – akár szóban, akár rajzi eszközökkel – vágyaik és céljaik megfogalmazására. A programban az 54 helyi gyerek közül 45-en mindennap részt vettek. Ez a magas arány már önmagában meglepő, és komoly eredménynek számított. Bár a Tanoda program nem kapcsolódott közvetlenül építészeti tevékenységhez, megléte mégis fontos részét képezte az építészeti beavatkozásnak is. Egyrészt komoly mértékben pótolta az előkészítés hiányosságait, hiszen jelenlétünkről és céljainkról a gyerekeken keresztül tájékoztathattuk a helyi családokat. A gyerekfoglalkozások nélkül valószínűleg az építészeti beavatkozás is jóval kevésbé lett volna elfogadott. Másrészt a gyerekeken keresztül az anyákat is meg 130

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

In addition to construction works our presence was complemented by the Tanoda Program [School program] initiated by the pedagogy students of Romaversitas. They organized a ten-day training for local children. In addition to various creative activities, the objective of the volunteers was to enable the children – be it orally, or by graphical means – to express their desires and goals. Forty-five out of the fifty-four local kids participated every single day. This high ratio was surprising in itself, and it was also an important result. Although the Tanoda Program was not directly connected to architectural endeavors, its presence constituted an important part of the architectural intervention. It considerably made up for the lack of preparation, since the children spread the word among local families of our presence and our goals. Without the children’s activities our architectural interventions would have been much less accepted. Additionally, through the children we were able to address the mothers, of whom more and more came to our children’s programs, and signaled to us that they would need a similar program organized for them. The Tanoda Program was concluded successfully, and the talent competition organized at the end attracted the entire population of the village, as well as people from neighboring settlements. The three components of the Beret construction project allowed us to execute a complex intervention. It also provided us an opportunity to taste the failures and hardships in addition to the successes and positive experiences, and to integrate everything we gained in thefield into our theoretical work, just as we had planned in the beginning. We learned about the power of collective work, the challenges of coordination and the necessity of complex presence.

tudtuk szólítani, akik közül egyre többen jelentek meg a gyerekeknek tartott foglalkozásokon, és jelezték, hogy szükségük volna egy nekik szervezett, hasonló programra is. A Tanoda program teljes sikerrel zárult, és a végére szervezett tehetségkutató verseny a falu teljes lakosságán túl, a szomszéd településekről is vonzott érdeklődőket. A bereti építés három eleme komplex beavatkozást tett lehetővé. Arra is alkalmasnak bizonyult, hogy a sikerek és pozitív élmények mellett kudarcokat és nehézségeket is átélhettünk, és a terepen szerzett tapasztalatainkat az elméleti munkánkba építhettük, épp úgy, ahogy azt az indulás pillanatában terveztük. Megismerhettük a közösen végzett munka erejét, a szervezés nehézségeit és megélhettük a jelenlét komplexitásának szükségességét. A bereti munka alapvető kérdésekre hívta fel figyelmünket: az előkészítés fontossága, a civil szervezetek nélkülözhetetlensége mellett egyaránt rávilágított a pontszerű beavatkozások előnyeire és hátrányaira. A Reflekt Studió a 2011-es bereti építőtábort követően 2012-ben már egy nemzetközi résztvevőkkel is kiegészült csapattal, a Hello Wood 2012-es szociális építőtáborának keretében tért vissza Beretre. Ebben az évben a gyerekekre és a fiatalokra koncentrálva a közösségi ház udvarán lévő játszótéri elemek felújításával és ezek bővítésével foglalkoztunk. Mindezek után 2013 telén, újabb helyszínen, Bagon, a Bagázs és a Prezi önkénteseivel a közösségi ház és tanoda építésében vettünk részt. A továbbiakban a Studió alapítóinak munkája átalakult, de az itt szerzett tapasztalatok alapvetően beépültek a későbbi tevékenységekbe is, s a mai napig meghatározóak!

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

131


After the 2011 building camp, Reflekt Studio returned to Beret in 2012 with a team expanded to include international participants, under the framework of the 2012 Hello Wood building camp. This year we focused on the children and the youth, and we renovated and expanded the playground furniture in the courtyard of the community house. Following this, in the winter of 2013, we participated in the construction of the community house and school in Bag with volunteers of BAGázs and Prezi. Later on, the work of the founders of the Studio transformed, but the experiences gained here became integral foundations of their later careers and had a determinative effect to this day!

Photo / Fotó: Reflekt Studio

The Beret project raised our awareness of fundamental issues, such as the importance of preparation and the inevitable need of working with NGOs, as well as the advantages and disadvantages of single-focus interventions.

[1]The Romaversitas Foundation led by Gábor Daróczi is an educational program for university students of Roma origin, with the aim of strengthening the identity of those who participate in higher education. The program ensures a platform where “these young people mutually help each other so that everyone can come up with individual answers to the complex questions related to identity.” A Daróczi Gábor vezette Romaversitas Alapítvány egy olyan roma egyetemistákat tömörítő oktatási program, melynek célja az egyetemi képzésben részt vevő fiatalok identitásának erősítése. A program olyan felületet biztosít, ahol „a fiatalok segítséget kapnak és adnak egymásnak, hogy az identitással kapcsolatos bonyolult kérdésekre mindenki egyéni válaszokat adhasson.”

132

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

133


POZSÁR PÉTER › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

POVERTY AND EMERGENCE In contemporary architecture a considerable role is attributed to the notion of emergence and to the possible means of application of emergent systems, be it in relation to constructions of urban design, of public places, or of any kind of communal buildings. David Brooks, in his book, The Social Animal, relies primarily on the research of Eric Turkheimer when he writes that poverty can also be best interpreted as an emergent system.[1] Accordingly, “the people who live in deep poverty are enmeshed in complex ecosystems no one can fully see and understand.” In such systems identifying and isolating the source of any problem is very difficult. The same kind of complexity describes Hungarian poverty, which in countless instances can be linked to the frustrating and – despite the myriad of altruist civil initiatives – continuously deteriorating situation of Hungarian Roma communities.

134

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

SZEGÉNYSÉG ÉS EMERGENCIA Az építészet jelenkori történetében komoly szerepet kap az emergencia fogalma és az emergens rendszerek alkalmazásainak lehetséges módozatai a városépítészet, a közterek, illetve a különféle közösségi épületek vonatkozásaiban. David Brooks a Társas lény című könyvében elsősorban Eric Turkheimer kutatásaira támaszkodva azt írja, hogy a szegénység is egy emergens rendszerként közelíthető meg a legpontosabban. Ezek alapján „azok az emberek, akik nagy szegénységben élnek, olyan ökoszisztémákba gabalyodnak bele, amelyeket senki nem lát át vagy ért meg teljesen”[1]. Az ilyen rendszerekben pedig nagyon nehéz megtalálni vagy izolálni bármilyen probléma gyökerét. Ugyanez az összetettség jellemzi a magyarországi szegénységet is, mely számtalan ponton kapcsolódik a hazai roma közösségek elkeserítő és – a megannyi önfeláldozó civil kezdeményezés ellenére – folyamatosan romló helyzetéhez.

In these communities there are typically no health care services and the communal public places disappear, as do grocery stores, post offices, pubs, public transport and educational spaces. Poverty, obviously, determines considerably the state of residential areas and homes, which are often unhealthy, dangerous and unable to provide basic hygienic conditions. Under these circumstances it is not difficult to see the emergent nature of poverty. The cessation of medical care further worsens the health conditions of the population already living in an unhealthy environment; the termination of public transport makes access problematic to the necessary care institutions. Similar issues are raised in the field of education where the disappearing institutions force children to commute, who often never arrive to school due to the missing transport, or its costs; or if they do, they arrive hungry and distracted. In addition to all this, the Roma population also has to face serious segregation issues; meanwhile, every third elementary school student in Hungary today is of Roma descent. It would be difficult to give exact data concerning the ratio of Hungarian Roma population and their condition due to the different census methodologies and the influence of varying political agendas. Various studies determine the approximate size of the Roma population somewhere between 400.000 and 1.200.000, which represents 4-12% of the total population of 10 million. Hungarian architectural initiatives are often related to these communities. Examining the correlations between Roma population and poverty is a complicated task that reaches far beyond the framework of this book; it is a matter of fact, nonetheless, that the most impoverished regions of Hungary are typically overlapping with the regions where the proportion of Roma population is high.

Ezekben a közösségekben jellemzően nincs egészségügyi ellátás és megszűnőben vannak a közösségi terek is: a bolt, a posta, a kocsma, a közösségi közlekedés és az oktatás terei. A szegénység természetesen a lakóterek, az otthonok állapotát is komolyan meghatározza, melyek gyakran egészségtelenek, veszélyesek és nem képesek az alapvető higiéniai feltételek biztosítására. Ezen paraméterek mellett nem nehéz a szegénység emergens természetét érzékelni. A megszűnő egészségügyi ellátás az amúgy is egészségtelen lakókörnyezetben élő lakosság kondícióit tovább rontja, a leépülő közösségi közlekedés következtében pedig nehézkessé válik a szükséges ellátó intézmények megközelítése is. Hasonló problémák jelentkeznek az oktatás területén is, ahol az iskolabezárások miatt a gyerekek ingázásra kényszerülnek. Sokszor ezek a gyerekek éppen a közlekedés hiánya vagy költségei miatt nem jutnak el az iskolába, vagy ha mégis, gyakran éhesen és dekoncentráltan érkeznek. Az alapvető szükségletek hiánya mellett a roma lakosságnak komoly szegregációs jelenségekkel is szembe kell néznie, miközben az alapfokú oktatási intézményekben tanuló gyerekek közül ma – az egész országra vonatkozóan – minden harmadik fiatal roma származású. (Köszönhetően a vizsgálati módszerek különbözőségének, valamint az eltérő politikai szándékok befolyásoló hatásának, nehéz lenne pontos adatokat közölni a hazai roma lakosság arányáról, illetve kondíciójáról.) Az egyes kutatások a roma lakosság méretét nagyságrendileg valahol 400.000 és 1.200.000 fő közé teszik, mely a 10 milliós magyar lakosságon belül 4-12%-ot jelent. A roma lakosság és a szegénység viszonyának vizsgálata bonyolult feladat, mely azonban jóval meghaladja e könyv adta kereteket. Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország szegénység sújtotta területei jellemzően egybeesnek azokkal a régiókkal, ahol a romák aránya kiemelkedő. A hazai építészeti kísérletek gyakran ezekhez a közösségekhez és helyszínekhez kapcsolódnak.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

135


“Their attention was directed at Hungarian impoverished communities and they realized that architecture could be efficiently applied in numerous cases associated with the most characteristic aspects of poverty. This approach, consisting of turning towards local impoverished communities – besides its demographic character – is the most relevant component of Hungarian social architectural programs.”

136

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Photo / Fotó: Cseh András


The financial crisis unfolding in 2008 took a considerable toll in Hungary on the work of young architects fresh out of university. Many of them were able to interpret this constraint as an opportunity and thanks to their spare capacity they were able to put their inherent social sensitivity to use. Their attention was directed at Hungarian impoverished communities and they realized that architecture could be efficiently applied in numerous cases associated with the most characteristic aspects of poverty. This approach, consisting of turning towards local impoverished communities – besides its demographic character – is the most relevant component of Hungarian social architectural programs. Unlike global initiatives of the same genre, here it is not a group of young architects living in a welfare society that join forces to meet the needs of communities in a third world country; it is rather similar to the efforts of the Rural Studio, as they try to find solutions to internal problems, focusing on directly detected, local issues. It was in this environment in 2012 that Hello Wood - in cooperation with Reflekt Studio - organised its social architectural camp in the northeast part of Hungary, which is one of the most impoverished regions of the country. We selected the location for our building camp, involving more than 200 participants and the target community, with the involvement and cooperation of sociologists and NGOs, each having substantial local knowledge. Each of the eleven groups of architects working in the camp designed constructions for a community, a small settlement. The team led by Péter Borbás, András Cseh and Endre Ványolós built their multifunctional installation in the main square of Bódvalenke.

138

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

A SZOCIÁLIS ÉPÍTÉSZET FÓKUSZA A 2008-ban Magyarországon is kibontakozó gazdasági válság jelentősen megnehezítette a hazai fiatal és pályakezdő építészek munkáját. Ezt a kényszerhelyzetet többen lehetőségként voltak képesek értékelni, s már meglévő társadalmi érzékenységük ezen a ponton szabad kapacitással kapcsolódhatott össze. Figyelmük a hazai szegény közösségek felé fordult, s rájöttek, hogy az építészet számos ponton hatékonyan alkalmazható a szegénység meghatározó jelenségeivel összefüggésben. Ily módon a hazai szegény közösségek felé fordulás – annak demográfiai karaktere mellett – talán a legmeghatározóbb eleme a hazai szociális építészeti programoknak. A globális jelenségekkel összehasonlítva itt ugyanis nem egy, jellemzően jólléti társadalom fiatal építészei kapcsolódnak össze egy harmadik világbeli közösség igényeivel, hanem talán a Rural Studio munkájához hasonlóan, belső igényekre, a közvetlen közelben detektálható problémákra és lehetséges megoldásaira fókuszálnak. Ebben a környezetben rendezte meg a Hello Wood a Reflekt Studio bevonásával 2012-ben Északkelet-Magyarországon, az ország egyik legdeprimáltabb térségében szociális építészeti táborát. A több mint kétszáz fős alkotótábor helyszínét és az együttműködő közösségeket szociológusok, valamint komoly helyismerettel rendelkező civil szervezetek bevonásával és közreműködésével választottuk ki. A táborban alkotó tizenegy építészcsapat mindegyike egy-egy környező kistelepülés közössége számára tervezett. A Borbás Péter, Cseh András és Ványolós Endre vezette csapat Bódvalenke település közterére építette meg többfunkciós installációját.

Photo / Fotó: Cseh András

THE FOCUS OF SOCIAL ARCHITECTURE

CLOTHES-DRAGON

A SÁRKÁNYTEREGETŐ

The architects took on the task to humanize the area of the water well and the concrete washbasin standing in the middle of the village. To this day, the public well plays an important role in the life of the community. Lacking appropriate infrastructure, they carry water to the homes and use the well all year long to wash larger textile laundry. During cooler winters thy wrap the frozen well with rags soaked in gasoline and light it in order to melt the frozen parts.

Az alkotók a tér közepén álló közkút és betonteknő humanizálására vállalkoztak. A közkút a mai napig fontos szerepet játszik a közösség életében. A megfelelő infrastruktúra hiányában ugyanis a vízzel el nem látott otthonokba innen hordják a vizet, valamint a nagyobb ruhadarabok és textilek mosására télen-nyáron ezt használják. A hidegebb teleken befagyó kutat szükség esetén ronggyal tekerik be, majd benzinnel leöntve meggyújtják, így olvasztva fel a fagyott részeket.

The "Clothes-Dragon", a large wooden drying rack, wished to serve the comfort of several functions. The installation surrounding the basin starts with a wooden deck that elevates the people working here from the muddy ground inevitably accompanying the work process. The rotating wooden structure ascends and becomes a seat with a back-support that is suitable for hanging laundered textiles to dry.

A „Sárkányteregető” több funkciót ellátva igyekezett egyfajta komfortot biztosítani. A kút körüli medencét körbeölelő installáció egy fa dekkel indul, mely elemeli az itt dolgozókat a munka során kialakuló sáros talajtól. A továbbforduló faszerkezet emelkedik, s egy olyan ülőalkalmatossággá formálódik, ahol a kialakuló háttámla már a kimosott textíliák teregetésére és szárítására is alkalmassá válik.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

139


Photo / Fotó: Cseh András

The public square structure ends in a dragonhead that provides a playing surface for children. We could analyze the reasons behind the success of this project, but due to the nature of emergent systems it wouldprobably be difficult to agree on a general conclusion. It can be said for certain, however, that the small scale of the project, the right choice of task and of proportionate engagement, the preliminary establishment of contact with the community and the focus on Hungarian issues are definitely among the beneficial factors.

„Figyelmük a hazai szegény közösségek felé fordult, s rájöttek, hogy az építészet számos ponton hatékonyan alkalmazható a szegénység meghatározó jelenségeivel összefüggésben. Ily módon a hazai szegény közösségek felé fordulás – annak demográfiai karaktere mellett – talán a legmeghatározóbb eleme a hazai szociális építészeti programoknak.”

A köztéri alkotás a sárkány fejével ér véget, ami pedig a gyerekek számára a mai napig játszófelületet biztosít. A projekt sikerességének okait sokáig elemezhetnénk, de az emergens rendszerek természetéből fakadóan valószínűleg nehezen juthatnánk általános megállapításokra. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy a projekt kis léptéke, a feladat és a vállalás arányának jó megválasztása, az előzetes kapcsolatteremtés és a hazai problémákra fókuszálás az eredményesség lehetséges okai között szerepelnének.

All projects from Hello Wood 2012 can be reached at www.hellowood.eu A 2012-es Hello Wood többi alkotása az alábbi linken érhető el: www.hellowood.eu

[1] Brooks, D. (2013). A Társas lény [The Social Animal]. Hungary, Budapest: Libri Könyvkiadó Kft. pp.156-157.

140

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

141


LOCAL MATERIAL IN CONTEMPORARY HUNGARIAN ARCHITECTURE HELYI ANYAGOK A MAI MAGYAR SZOCIÁLIS ÉPÍTÉSZETBEN HOLCZER VERONIKA › ARCHITECT / ÉRÍTÉSZ

142

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

In 2011 I did my diploma design in Markóc, in the Ormánság region of Hungary, for a local NGO called Ormánság Foundation. The topic of my diploma work was poverty and the sustainable architecture associated with it. The design plan was to transform an existing barn into a multifunctional community area. In 2011, with the involvement of volunteers and a construction team, we executed the structural renovation of the building. In 2014 we joined the foundation in applying for funds to continue the construction. Over the years the architectural program has been transformed as well: we established a communal fruit-processing facility in the building under construction, while the construction team finished laying the tile and building the doors and windows.

2011-ben építész diplomatervemet az ormánsági Markócra készítettem, egy helyi civil szervezet, az Ormánság Alapítvány számára. Diplomám témája a szegénység és az ehhez kapcsolható fenntartható építészet volt. A terv egy meglévő pajta többcélú közösségi térré alakítása volt, ehhez 2011-ben önkéntesek és egy kivitelező csapat bevonásával a szerkezeti felújítást el is végeztük. 2014-ben az alapítvánnyal közösen pályáztunk a továbbépítés költségeire. Az eltelt évek során az építészeti program is átalakult: egy közösségi gyümölcsfeldolgozót hoztunk létre a szerkezetkész épületben. A kivitelezők időközben elvégezték a burkoló, befejező munkákat, és a nyílászárókat is beépítették, mi pedig megvalósítottuk építészeti terveinket.

I made my first tactile contact with the local materials when I was extracting bricks from the ruins of an old building, while the construction of the first phase of the Markóc fruit facility was underway. In the old days in the this region, the buildings were built from fired bricks, and they used mud as mortar, so deconstruction was very easy; the bricks barely needed to be cleaned off, and even if they did, a light hammer strike was sufficient to break off the clay residue. This experience suggested that the building material could be reused as many times as needed. A stone wall set in clay is a similar technique which I have encountered in buildings waiting for renovation, which functions by the same principles to this day.

Amikor a Markóci Közösségi Gyümölcsfeldolgozó első ütemét építettük, és épp téglát bontottam egy régi épület romjából, akkor kerültem először taktilis kapcsolatba a helyi anyaggal. Régen ebben a térségben az épületeket helyben égetett téglából építették, míg falazóhabarcsnak sarat használtak. A bontás nagyon könnyen ment, a téglákat alig kellett pucolni, de ha kellett is, egy könnyed kalapácsütéssel lejött róla az agyag.

Casting bricks and tiles and the technique of firing has been long extinct in Markóc; only the accounts of the elderly and the buildings of the village bear witness to this culture. Thanks to the isolation of Hungarian villages in neighboring Romania, however, this tradition is still alive there. In 2012 and 2013 with the support of the László Sólyom Grant I worked on the discovery and documentation of this living know-how.

Így a tapasztalat azt mutatta, hogy az építőanyag gyakorlatilag akárhányszor újrahasznosítható. De ugyanígy, későbbi építész gyakorlatom során egy felújítandó épületben találkoztam agyagba rakott kőfallal, ami hasonló elven működik a mai napig. A tégla- és cserépvetés, valamint az égetés tudása rég kihalt Markócon, csak az idősebb emberek elbeszélése és a falu épületei árulkodnak erről a kultúráról. Azonban a szomszédos Románia magyarlakta falvaiban az elszigeteltségnek köszönhetően a hagyomány a mai napig élő módon fennmaradt. 2012-2013-ban a Sólyom László ösztöndíj segítségével ennek az élő tudásnak a felderítésén és dokumentálásán dolgoztam.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

143


Photo / Fotรณ: Ember Sรกra


4 CASTING BRICKS AND TILES, AND FIRING IN NAGYBACON (BATANII MARI, ROMANIA)

KÉZI TÉGLA- ÉS CSERÉPVETÉS, ­ÉGETÉS NAGYBACONBAN (BATANII MARI, ROMÁNIA)

The ideal material for brick casting is a clayey, sandy soil. The first operational procedure is to make mud, "sárcsinálás", mixing the clayey soil with water. The soil must be soaked in water for at least one night, then it must be stomped and hoed until it becomes a homogeneous mass. When casting tiles, we have to process the mass in a mud mixer in order to get a finer, more workable mud.

A téglavetéshez az ideális alapanyag az agyagos, kissé homokos föld. Az első munkafolyamat a "sárcsinálás": az agyagos föld elkeverése vízzel. A földet legalább egy éjszakán keresztül áztatni kell, majd taposni és kapálni, amíg homogénné nem válik az anyag. Cserépvetéshez az anyagot a sárkeverő gépben is meg kell járatni, hogy még finomabb, kön�nyebben formázható sarat kapjunk.

BRICK DRYING

TÉGLASZÁRÍTÁS

Right after the bricks are cast, they are dried in the sun. Then, on the second or third day depending on the weather, they are piled into a bángyét[1] under a room where they continue to dry until firing, at least two or three weeks. The bángyét consists of approximately sixty bricks per row on each side, and a total of ten rows are laid on top of each other, as shown in the picture. In the sixth row they install a longitudinal bracing (see A-A section).

A tégla a vetése napján a napon szárad, majd az időjárástól függően másnap, harmadnap bángyétba[1] rakják egy nagy tető alá, ahol továbbszárad az égetésig, de legalább 2-3 hétig. A bángyét soronként 1-1 oldalán körülbelül 60 db téglából áll, és összesen 10 sor kerül egymásra, a rajzon rögzített módon. A 6. sorba hosszmerevítés kerül (ld. A-A metszet).

TILE DRYING

A cserepeket a forma-deszkákon hagyva polcokra helyezik a cserépszínben. Mivel ezek finom, géppel előkészített sárból vannak, könnyen szakadnának[2] ha túl gyorsan száradnak, ezért a szárítás első hetében a cserépszín külső oldalát az uralkodó szél irányából lefóliázzák, hogy minél kisebb legyen bent a légmozgás. A cserépnek 2-3 hétig, rossz időben egy hónapig kell száradnia.

The tiles are laid on special shaping planks and placed on shelves in the tile barn. Since they are made of fine, machine-mixed mud they would crack or break easily if they dried too fast; therefore, during the first week of drying the tile barn’s side is covered with a foil from the direction of the dominant wind in order to minimize the movement of air. The drying of the tiles takes two to three weeks, a month if the weather is bad.

146

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Holczer Veronika

Kézi tégla- és cserpkészítés Nagybaconban

BRICK CASTING / TÉGLAVETÉS

2

Holczer Veronika

Kézi tégla- és cserpkészítés Nagybaconban

Cserépvetés Eszközök: a.) állvány (vászon, fa, fém) b.) forma c.) forma-deszka (=szállító forma): fenyőből, vagy bükkfából készül. Annyi kell belőle, ahány cserepet egy katlanhoz vetnek. Akár 100 évig is kitart egy forma-deszka. d.) simító: bükkfából készül, régen hasították, mint a zsindelyt. a

b

c

d

A-A vízszintes metszet, M = 1:50

Jelmagyarázat: x: Erős nyomás a két egymásra helyezett kézfej tenyerével ↑: Simítás a forma pereme mentén \ /: Lazább paskolás a tenyérrel

B-B vízszintes metszet, M = 1:50

C-C vízszintes metszet, M = 1:50

CSERÉPSZÁRÍTÁS A

A

B

B

C

A bángyét nézete és vízszintes metszetei, M =1:50

C

TILE CASTING / CSERÉPVETÉS

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

147


KILN STACKING

KATLANBERAKÁS

The dry tiles and bricks are stacked into a sort of kiln (katlan) for firing by a group of ten people over two to two and a half days. The kiln is the circumferential shell in the back of the tile barn into which the dried bricks and tiles are stacked for the firing process. It is also what we call the entire wall stacked with bricks and tiles. The lower part of the kiln is the ‘firebox’, which is always stacked from small-size bricks; upon this they put the so-called ‘chain’, also from smaller bricks. The wedged, tightly stacked chain will bear the load of the corbel vaults of the firebox. The upper part of the kiln can be stacked with tiles, bricks, floor tiles and ridge tiles.

A megszárított cserepeket, téglákat egy megközelítőleg tíz fős csapat 2-2,5 nap alatt rakja be a katlanba az égetéshez. Katlannak egyrészt azt a köpenyfalat hívják, ami a cserépszín végében helyezkedik el, és amibe berakják a kiszárított téglát, cserepet a kiégetéshez, másrészt, ha már telerakták, akkor a cserép-tégla-köpenyfalat együtt is katlannak nevezik. A katlan alsó részét, a tűzszekrényt minden esetben kisméretű téglákból rakják, erre kerül az úgynevezett lánc, szintén kisméretű téglákból. A kiékelt, szorosan rakott lánc adja meg a tűzszekrény álboltozatainak a teherbírást. A katlan felső részébe kerülhet cserép, tégla, padlástégla, kúpcserép is.

FIRING

ÉGETÉS

For the firing process, use of softwood is sufficient. In Nagybacon, bigger logs are usually from birch, aspen or willow trees. Thinner logs can come from hard waste wood, such as beech or hornbeam. Approximately 25m (15-18 m3) of wood is necessary to "bake" the entire kiln. Firing takes five to six days. One man, usually the owner of the kiln, is present the whole time, day and night, because throughout the various stages of firing, the fire has to be rekindled every two to five hours. Smaller fires are used the first two days, in a phase called "smoking," during which the fire is rekindled every two hours. The aim is to have the steam leave the bricks and tiles very slowly because if it happens too fast the bricks and tiles might crack or explode.They usually light up the fire with accumulated waste (dry splints, bags, plastic bottles, gasoline, if needed). After that, they put a few larger and thinner logs as some sort of wad (csutak) in each duct in order to slow down the fire. After two days the amount of wood on the fire is increased. At three hour intervals, first half, then three-quarters, then the entire 1m wide section of the ducts are filled. If the fire supervisor fills the

Az égetéshez puhafa is megfelel, Nagybaconban a nagy rönkök általában nyír-, nyár-, rakottyafák, a vékonyabbak lehetnek keményfa hulladékok: bükk vagy gyertyán. Egy katlan kiégetéséhez kb. 25 m (15-18m3) fa szükséges. Az égetés 5–6 napig tart, és egy ember – általában a katlantulajdonos – folyamatos jelenlétét igényli éjjel– nappal, mivel a különböző fázisokban 2–5 óránként kell tenni a tűzre.

148

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

ducts too densely without waiting for the fire to burn down the tiles and bricks can melt into one clot (the tiles melt more easily) and ruin the entire firing process. If he kindles the fire too infrequently, the fire expires and the kiln cools down which means the firing procedure will take more time and more wood. He oversees the baking process by keeping an eye on the fire (“eye control”). On the two sides of the ducts, each 1 m wide, he has to feed the fire simultaneously, regulating the flames by opening the door, so that the fire burns in all three ducts. First, the fire ‘reaches’ (felér a tűz) and bakes the top part of the kiln; not evenly on the entire top surface, but in patches.

a cserép és a tégla (a cserép könnyebben olvad meg), így tönkremehet az egész égetés. Ha ritkábban rak, és kialszik a tűz, elkezd kihűlni a katlan, akkor több időt és fát igényel az égetés. “Szemmel szabályozza” az égetési folyamatot. A járatok két oldalán a szélső 1-1 méteren közel egyszerre kell raknia a tüzet, az ajtónyitással szabályozva, hogy egyszerre égjen mind a három járatban. A katlannak először a teteje ég ki (felér a tűz), de ez nem egyszerre történik az egész felületen, hanem foltonként.

A katlantulajdonos az első két nap kisebb tüzet rak, ez az ún. füstölés, ilyenkor kb. két óránként kell táplálni a tüzet. Célja, hogy a gőz lassan távozzon a cserépből, téglából, mert ha ez túl gyorsan történne meg, megrepedhetnének, felrobbanhatnának a cserepek, téglák. Felgyűlt hulladékkal (száraz lécdarabokkal, zsákokkal, műanyagpalackokkal, szükség esetén gázolajjal) szokás begyújtani, majd minden járatba néhány nagyobb csutakot érdemes rakni pár vékonyabbal, hogy csak lassan égjen a tűz. Két nap után egyre nagyobb mennyiségű fát kell egyszerre a tűzre tenni, most már kb. 3 óránként: először félig, majd háromnegyedig, végül telerakni a járatok szélső 1-1 méteres szakaszát. Ha túl sűrűn rak a katlantulajdonos, nem várja meg, hogy leszakadjon a tűz[3], egy bogba összeolvadhat Photo / Fotó: Holczer Veronika


We know that the fire has reached the top when the covering brick layer on top of the kiln first become sooty, then in the gaps we can see that the bricks’ sides have whitened (leordásodik) and the other bricks/tiles are glowing underneath. On these spots the owner encloses the previously lifted bricks and covers them with soil so they are exposed to less heat, and the excess heat can be channeled elsewhere. The rising of the heat indicates that the fire should be intensified in the other cavities, because the aim is to have an even baking process. After the fire reaches the top everywhere the entire kiln is covered with soil, except for the four corners (where they keep one brick lifted), so that the smoke can escape by the end of the firing process. After that the fire only needs to be fed every four to five hours, and one has to be especially careful not to have an intense fire because the tiles can melt with the bricks (“the whole fire is stuck inside the kiln”). Then the fire ‘turns around’ and ‘reaches the bottom’, and by the fifth or sixth day the bottom of the kiln is also baked. It is approximately one week after the fire had died out that the bricks cool down to a temperature that they can be extracted. They usually only take out as many as they can sell, not all at once.

Photo / Fotó: Holczer Veronika

In the paragraphs above we have discussed materials that have been pushed aside in masonry by industrial building materials for decades. None of the new products match the quality of old fired bricks; this, however, is only admitted by experienced masons. Fortunately, in Markóc this difference is still recognized, and the locals were more than happy to use the nearly three cubic meters of old fired bricks extracted from the ruins.

Ha valahol felért a tűz, annak az az ismertetőjele, hogy az adott helyen, a katlan tetején lévő köpenytéglák először kormosak lesznek, majd a résekben látszik, hogy az oldaluk kifehéredik (leordásodik), és alattuk izzik a többi tégla/cserép. Ezen a részen a tulajdonos visszazárja a felállított köpenytéglákat, majd földet szór az egész területre (lefődeli), hogy kevesebb hő érje és a későbbiekben máshol összpontosulhasson a hő. Az jelzi, hogy melyik járatban kell esetleg intenzívebben tüzelni, hogy a katlan melyik részén ér föl hamarabb a tűz, ugyanis a cél az, hogy egyszerre, egyenletesen égjen ki a katlan. Miután mindenütt felért a tűz, az egész katlant szokás leföldelin, kivéve a négy sarokban – itt egy-egy tégla végig felállítva marad –, hogy a keletkező füst az égés befejeztéig távozni tudjon. Ezután már csak 4-5 óránként kell tüzelni, és ilyenkor különösen kell ügyelni arra, hogy ne legyen heves a tűz, mert összeolvadhat a cserép /tégla („bennreked a katlanban az egész tűz”). Ezután megfordul a tűz és leér, az égetés 5- 6. napján pedig a katlan alja is kiég. Miután a tűz kialszik, kb. egy hét, mire annyira kihűl, hogy ki lehessen szedni. Általában nem egyszerre szedik ki, az öszszeset, hanem ahogy el lehet adni. A fentiekben a kőműves képzésben évtizedek óta az ipari anyagokkal szemben háttérbe szorult anyagokról volt szó. A régi égetett tégla minőségével egyik mai termék sem vetekszik, vetekszik, de ezt csak a tapasztaltabb kőművesek ismerik el. Markócon szerencsére ez meg is történt, és a helyiek nagy örömmel használták fel a falazáshoz az általam könnyűszerrel kibontott 2-3 köbméter régi, égetett téglát.

[1] “Bángyét” means a pile of bricks; to put in a “bángyét” = dry adobe bricks while resting on their edges (ÚMTSz 1979, I.) [2] repednek [3] leszakad a tűz = leég a tűz: nem lángol, csak parázslik már BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

151


Photo / Fotó: dAM participants / a dAM résztvevői

GYŐRFFY ZOLTÁN (DAM) › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

In the summer of 2013 our Debrecenbased Creative Workshop (dAM) Architect Association organized our second building camp in a small village in Bihar County called Biharugra. The motto of the camp was ‘construction’ referring both to buildings and the community. It was important to our association to, once again, offer the camp participants a chance to discover the joy of construction and creation through learning traditional work methods that they would not be able to acquire in their everyday lives. The aim of the week of manual labor was to acquaint the participating architecture students with traditional architectural procedures and techniques. It was also our concern to create a structure for the locals that they can

152

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

2013 nyarán egyesületünk, a debreceni Alkotó Műhely (dAM) Építész Egyesület második alkalommal tartotta meg építőtáborát egy békési kis faluban, Biharugrán. A tábor hívószava az építés volt, amely épületre és közösségre egyaránt vonatkozott. Egyesületünk fontosnak tartja, hogy az építőtábor résztvevői ismét felfedezhessék az építés és az alkotás örömét olyan tradíciók és munkamódszerek megismerése által, amelyeket a hétköznapokban nem lehet elsajátítani. Az egyhetes kétkezi munka célja tehát, hogy a részt vevő építészhallgatók hagyományos építészeti eljárásokkal és technikákkal is találkozhassanak. Emellett arra is figyelmet fordítunk, hogy tevékenységünk révén a helyben élők számára hosszú távon hasznosítható építmény

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

153


Photo / Fotó: dAM participants / a dAM résztvevői

use in the long run. According to our plans, in the future we want to introduce methods and studies to the camp that react to needs occurring on a societal level. As in the previous year, the students entered a competition in order to get into the study tour organized and led by the architects of the Creative Workshop.

154

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

születhessen. Terveink szerint a jövőben olyan metodikák, kutatások is a tábor elemévé válhatnak, amelyek társadalmi szinten felvetődő igényekre reagálnak. Az Alkotó Műhely építészeinek vezetésével létrejövő és szervezésében megvalósuló tanulmányútra – az előző táborhoz hasonlóan – versenypályázat útján juthattak be a hallgatók.

THE TOPIC

A TÉMA

The applicants had to design, on the basis of traditional building typologies, a communal building supporting cultural and leisure activities and suitable to serve as a venue for outdoor performances and events. Alternatively, applicant could reinterpret livestock and storage facilities still characteristic in rural homes, and adapt them to the

A pályázóknak olyan hagyományos épülettípus(ok)ból álló kulturális és szabadidős tevékenységet támogató közösségi építményt kellett tervezniük, amely alkalmas lehet szabadtéri fellépések, rendezvények befogadására. Alternatívaként szolgált a falusi portákra ma is jellemző állattartó és tároló építmények újragondolása, jelen időbe helyezése egyfajta korszerű

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

155


Photo / Fotó: dAM participants / a dAM résztvevői

present tense’ through modern solutions that can give solutions that provide a positive model to the community by relying on traditions.The chosen location for our project was the oldest building of the village, a thatched-roof farmhouse built in the 19th century, which after renovation became an open-air museum, regaining its original function as a residence and fulfilling its touristic and cultural roles. The village procured funds for the implementation, so raising finances was not part of our responsibilites. Since the call for applications designated the courtyard of the farmhouse as the

156

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

megvalósítás által, ami a hagyományokra támaszkodva pozitív mintát adhat a közösség számára. A kiválasztott helyszín a falu legrégebbi épülete lett, egy XIX. században épült nádfedeles parasztház, amely a helyreállítását követően, skanzen jelleggel az eredeti lakófunkcióját kapta vissza, turisztikai és kulturális szerepének is eleget téve. A település ennek megvalósítására külön pályázott, ezért a forrásszerzés nem volt része a feladatunknak. Mivel a pályázati kiírás a parasztház udvarát jelölte meg helyszínül, a nádasház viszont a falu központjától távolabb helyezkedik el, ezért fontos volt, hogy az elkészülő építmény jellege bekapcsolja a helyszínt a falu vérkeringésébe.

location, but the thatched-roof house was further from the village center, it was important that the character of the construction be connected to the circulation of the village. From the twenty applications we received it was the design of László Tarcsi entitled "Góré Theatre" that the jury selected as the best, and which was to be constructed during the camp. Twenty-six architects from Debrecen and from across the border along with the students of the Departments of Architecture at the University of Debrecen and at the Budapest University of Technology and Economics participated in the construction process.

A beérkezett húsz pályamunkából a zsűri Tarcsi László, Górészínház elnevezésű tervét ítélte a legjobbnak, amely a tábor során megvalósult. Az építőmunkában 26 fő vett részt – debreceni és határon túli építészek, valamint a Debreceni Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatói.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

157


158

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

159


IMPLEMENTATION We were accommodated in the area of the Körös-Maros National Park from which we biked to the building site each day. Every morning we discussed the tasks of the day, and work started as soon as the generator was turned on. The builders worked in groups, which allowed conducting several work processes in parallel. We prepared the foundation with the local people by the time the camp started; thus we could focus on the wooden structure from the first day on. First we constructed the wood frame and the support structure, then we installed the trellises and corncobs into the building. We tried to use traditional mortise and tenon joints wherever we could, but the use of pegged and screwed joints was inevitable. The locals came by from time to time to see how we were progressing. The curiosity of the village accompanied the entire open-door construction process; moreover, like in folktales, the news got around in a word of mouth manner. These short visits and conversations provided a good opportunity to bond with the locals. The days passed following a tight work schedule: the time between the early wake-up and the late bedtime was only interrupted by a lunch break and late-night drinks.

A MEGVALÓSÍTÁS Szállásunk a falun kívül, a Körös-Maros Nemzeti Park területén volt, ahonnan biciklivel jártunk be nap mint nap a munka helyszínére. Minden reggel átbeszéltük az aznapi tennivalókat, a munka kezdetét pedig az aggregátor beindulása jelezte. Az építők csapatokba szerveződtek, melynek köszönhetően egyszerre több munkafázison tudtunk párhuzamosan dolgozni. Az alapozást a helyiekkel a tábor kezdetére elkészítettük, így már az első naptól a faszerkezetre koncentrálhattunk. Először a keretállások, merevítő szerkezetek készültek el, majd a rácsozat és a kukoricacsutka került az építménybe. Törekedtünk a hagyományos fakötések használatára, de nem nélkülözhettük a szegezett és csavarozott kapcsolatok kialakítását sem. A helyiek időnként megálltak, vagy bejöttek, kíváncsiak voltak, hogy haladunk. A falu érdeklődése folyamatosan végigkísérte a nyitott kapuk mellett folyó építést, sőt ilyenkor, mint a népmesékben, szájról-szájra terjedtek a hírek. Ezek a pár perces látogatások, eszmecserék jó alkalmat jelentettek a kapcsolatépítésre.

On the last day the inhabitants of the village inaugurated the building and thanked the camp participants for the construction with a closing ceremony. The event was a dignified closure of the weel-long project; it was a perfect occasion to initiate conversation and exchange points of view with local people.

Szoros munkarendben zajlottak a napok, a korai kelés és késői fekvés közötti időszakot csak az ebédidő és a késő esti poharazgatások szakították meg. Az utolsó napon a falu szép számban összegyűlt lakói záróműsorral avatták fel és köszönték meg a táborozóknak az építményt. Az esemény méltó lezárása volt az egyhetes munkánknak, és kiváló lehetőséget adott a helyiekkel beszélgetések, értékelő eszmecserék kezdeményezésére.

The tensions that build up throughout months of often difficult organizational efforts were evaporated at once by the sight of the completed work.

A hosszú, hónapokig tartó előzetes – sokszor nehézségekkel teli – szervezői munka feszültsége egycsapásra feloldódott az elkészült munka láttán.

160

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK 161 Photo / Fotó: dAM participants / a dAM résztvevői


with Júlia Stein at the Széchenyi Istán University. Our thesis' original intention was to aid the entire village with the instruments of modern architecture. In recent years we were joined by architect Szilárd Köninger, who, as a student,designed the marketplace in Bogyoszló with two other companions. FROM A THESIS PROJECT TO A REAL PROJECT

STEIN JÚLIA, TÁTRAI ÁDÁM › ARCHITECTS / ÉPÍTÉSZEK

BACKGROUND

HÁTTÉR

Our objective was to find active communities in the northern part of the Transdanubia region that were receptive to accommodating new initiatives. The project consisted of constructing buildings designed by architecture students from Győr, with the participation of locals, with the aim of reinforcing and building the community. One of the main criteria in the construction plans developed over the course of the summer camp was to preserve the settlement’s identity; yet, also to ensure that the new buildings serve as an alternative economic, social, and spiritual progress.

Célunk Észak-Dunántúlon olyan aktív közösségek felkutatása, akik fogékonyak a település határain túlról jövő kezdeményezések befogadására. A projekt keretében a győri építészhallgatók által tervezett közösségformáló, és a közösségek megerősítését szolgáló építmények kerültek kivitelezésre a helyiek részvételével. A nyári építőtábor során megvalósuló tervekben fontos szempont, hogy a helyi település identitása megőrződjön, de a létrejövő építmények mégis alternatív előrelépésként szolgáljanak gazdasági, társadalmi és szellemi szinten.

Three of us launched the initiative with the motto “faluÉPÍTÉS” [village construction]: architects Júlia Stein, Ádám Tátrai, and Donát Szalánczi, all architecture students at the time. The project and the name were a legacy of our thesis, written together 162

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Kezdeményezésünket faluÉPÍTÉS néven hárman indítottuk el: Stein Júlia, Tátrai Ádám építészek, valamint Szalánczi Donát, akkor még építészhallgató. A projekt elnevezése Stein Júliával közösen a Széchenyi István Egyetemen készített diplomamunkánk hagyatéka, melyben egy egész falut szerettünk volna megváltani a kortárs építészet eszközeivel.

In 2011, as architects fresh out of university, we did not find our place in the world. After the permanency of the university years WE HAD A HARD TIME PROCESSING THE FACT THAT THERE WERE NO ARCHITECTURAL CHALLENGES AT THAT TIME THAT WE HAD DREAMED FOR OURSELVES. THIS VOID ENGENDERED THIS “SOCIALLY MOTIVATED EAGERNESS TO DO SOMETHING WITH OUR OWN HANDS, OWN EFFORTS, USING INSTRUMENTS OF ARCHITECTURE”, WHICH LAUNCHED OUR INITIATIVE. WE WERE LONGING FOR SOMETHING FINALLY TO HAPPEN! WE WANTED TO BE ABLE TO USE ALL OUR ACQUIRED KNOWLEDGE. WE WANTED TO MAKE SMALL SCALE, PLACE-BASED ARCHITECTURE. WE CONSIDER ARCHITECTURAL RESPONSIBILITY AND SOCIAL UTILITY TO BE FUNDAMENTAL PREMISES OF ARCHITECTURAL PRACTICE. Back then, we chose rural locations as topics of our theses (village school, hostel) for two reasons: first, we felt that rural regions and especially villages have been excluded from the scope of contemporary architecture; secondly, we believed that with the help of architectural tools, we could improve their lives. This train of thought led us to choose a village as the location of our project. The third focus of our project, besides a real challenge and a rural location, was to involve architecture students. During our university studies, we considered it a deficit that none of our drawings or plans became realities.

Az elmúlt évben csatlakozott hozzánk Köninger Szilárd építész, aki még hallgatóként harmadmagával a bogyoszlói piacot tervezte. DIPLOMATERVTŐL A VALÓS PROJEKTIG 2011-ben frissen végzett építészként nem találtuk a helyünket a világban. Az egyetem állandóságát követően nehezen éltük meg, hogy akkor nem létezett olyan építészeti kihívás, melyet megálmodtunk magunknak. Ez az űr szülte azt az „önerőből, az építészet eszközeivel és kétkezi munkával való közösségi tenni akarást”, mely elindította kezdeményezésünket. Azt akartuk, hogy végre történjen valami. Hogy használhassuk a megszerzett tudást. Hogy helyhez kötött, kisléptékű építészetet csinálhassunk! Számunkra az építészeti felelősségvállalás és a társadalmi hasznosság az építészeti praxis alapvetései. Diplomatémaként (falusi iskola, turistaszállás) anno két okból választottunk falusi helyszínt: egyrészt úgy éreztük, hogy a vidék, azon belül is a falvak kiszorultak a kortárs építészet perspektívájából, másrészt hittünk abban, hogy az építészet eszközeivel képesek vagyunk jobbítani sorsukon. Ezt a gondolatmenetet folytatva lett projektünk helyszíne a falu. A valós feladat és a vidéki helyszín mellett projektjeink harmadik fókusza az építészhallgatók bevonása. Egyetemi képzésünk során hiányként éltük meg, hogy nincs egyetlen mozzanat sem, mikor a rajzok életre kelhetnének. Ezt a hiányt szerettük volna pótolni, és a győri építészképzést gazdagítani azzal, hogy egyetemi éveik alatt lehetőséget adunk a hallgatóknak terveik megvalósítására. A PROJEKT FELÉPÍTÉSE 2012-ben megtaláltuk a projekt helyszínét, Bogyoszlót, majd a polgármesterrel közösen kitaláltuk a megvalósítandó feladatot, a termelői piacépítményt.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

163


Photo / Fotó: Köninger Szilárd

We wanted to make up for this deficit and enrich the architecture education in Győr by providing an opportunity for the students to realize their designs during their university years. SETTING UP THE PROJECT

“We can analyze the successfulness of the project from three perspectives: architectural quality; the architecture students and locals actively participating in the camp; and the role and function the marketplace fulfills in the lives of the local community after completion.” 164

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

We discovered the right location for the project, Bogyoszló, in 2012. We consulted with the mayor of Bogyoszló and decided on the subject of the project, a farmers’ market building. We initiated an opencall for designs among the students of arhitecture at the Széchenyi István University in Győr. The deciding jury included the mayor of Bogyoszló, and we collectively selected the best submissions and, with our cooperation, the winners developed the construction plan. Parallel to this, we proceeded with the preparation and implementation of the summer camp. The camp took place between the 12th and 22nd of July, 2012. During this time, the

Ezt követően erre a feladatra írtunk ki egy nyílt pályázatot a győri Széchenyi István Egyetem építészhallgatóinak. A pályázatra beérkezett tervek zsűrizésében a polgármester is részt vett, tehát közösen választottuk ki azt az első díjas művet, melyet készítői – koordinálásunk mellett – kiviteli tervvé fejlesztettek. Ezzel párhuzamosan zajlott a nyári tábor előkészítése. Az építőtábor során 2012. július 12 és 22. között 27 építészhallgató és a helyiek közreműködésével megépült a főtéri piacépítmény. A projekt világra szóló tett volt, ugyanis a győri építészképzéshez kapcsolódóan a semmiből hívtuk életre. Megteremtettünk egy lehetőséget, mellyel tervezőket, építőket és a helyi aktivitást összeszámolva több mint negyven embert tudtunk mozgósítani egy közös cél érdekében. Mégsem lehet teljes az örömünk, mert a helyieknek készült építmény a tábor után sajnos magára maradt. A projekt eredményességét három szempont szerint vizsgálhatjuk: az építészeti minőség alapján, a táborban

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

165


town-square famers’ market was built with the cooperation of twenty-seven architecture students and the local people. The project was a sensational achievement for us because we built it from nothing with only ties to the faculty of architecture in Győr. We created an opportunity that allowed us to mobilise over forty people - including architects, construction workers, and locals - to contribute to a common goal. Our happiness, nonetheless, cannot be complete: the building we constructed has been completely abandoned ever since it was built.

The marketplace is a permanent furniture/pavilion/wall construction, which, on market days, serves as vendor stalls; on the other days of the year it defines the village square with its symbolic value. The market’s structuring is exemplary: its folk-architecture inspiration was the góré (wooden framed maize storage bins), which served as a handhold during the design period and – according to our intentions – would have aided the local acceptance of the building. Its professional acknowledgement is also shown by the fact that it was the only construction – designed by students – nominated for the Piranesi prize in 2012. Over the course of the project every active participant has gained something both professionally and personally. Before this project none of us had ever organized a two-week activity for thirty people, especially not a building camp. We took responsibility for the implementation of the project and for the wellbeing of every participant. We supervised the building process with excitement and, naturally, we participated in it as well.

166

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Photo / Fotó: Herdics Ágnes

We can analyze the results of the project from three perspectives: architectural quality; the architecture students and locals actively participating in the camp; and the role and function the marketplace fulfills in the life of the local community after completion.

aktívan részt vevő építészhallgatók és a helyiek szempontjából, valamint, hogy az elkészült piac miként tölti be szerepét a helyiek életében. A megépült piac egy állandó bútor(fal) pavilon, amely piacnapokon árusító standként működik, az év többi napján pedig jelszerűségével definiálja a falu főterét. Szerkesztettsége mintaszerű, népi építészeti előképe a góré, amely egyszerre szolgált fogódzóként a tervezés során, és szándéka szerint elősegíthette volna az építmény helyi elfogadottságát. Szakmai elismertségét az is jelzi, hogy egyetlen – hallgatók által tervezett – építményként 2012-ben Piranesi-díjra jelölték.

„Számunkra az építészeti felelősségvállalás és a társadalmi hasznosság az építészeti praxis alapvetései. ” BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

167


“We consider architectural responsibility and social utility to be fundamental premises of architectural practice.” 168

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Photo / Fotó: Köninger Szilárd

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

169


As architects, it did not even cross our minds that a structural formula, such as the góré, which we find so beautiful, could provoke any disapproval of the locals when we set it up in an ‘exalted’ form in the middle of the village. For them this is only like an outbuilding, or not even that; very few have understood the abstraction. Perhaps a town meeting would have been able toremedy this. Finally, the locals say that the reason they do not use the marketplace is that it has no waterproof shielding, that the openable reeds do not protect against the rain. This is true. If we had been more experienced, maybe we wouldn’t have felt that such a shielding would damage the architectural neatness. However, we think that if they intended to use 170

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

Mind emberileg, mind szakmailag minden aktív résztvevő gazdagodott a projekt során. Előtte egyikünk sem szervezett harminc ember számára kéthetes elfoglaltságot, főleg nem építőtábort. Egyszerre vállaltuk a felelősséget a kivitelezésért és minden résztvevőért. Izgalommal figyeltük az építés menetét és természetesen aktívan részt is vettünk benne. Az egyetemisták örömmel szántak két hetet nyári szünetükből arra, hogy reggeltől estig dolgozzanak, a közös étkezéseket felváltva előkészítsék, de természetesen az esti jó hangulat is kárpótolt mindenkit a sok fáradozásért. Cseh András DLA építész vezetésével a tábor ideje alatt építészeti napközit szerveztünk a helyi gyerekeknek, amely nagyban elősegítette a kéthetes jelenlét – lassan kibontakozó – elfogadottságát. A gyermekeken keresztül ugyanis sikerült megszólítani szüleiket, és a fánkot sütő nagymamákat is. A projekt mégsem váltotta be minden szempontból a hozzá fűzött reményeket: a piacépítményt sajnos nem használják. Lassan négy éve áll önmagában, árusító pultjait csak az időjárás koptatta. Mi történhetett? Nem tudjuk, azóta sem állt teljesen össze a kép. Mi építészként felvállaltuk egy kezdeményezés elindítását, célokat fogalmaztunk meg, kerestünk egy helyszínt, és pályázati pénzt is vittünk a faluba. Bíztunk a polgármesterben, úgy hittük az egész közösség akaratát képviseli, mikor termelői piacot vizionált Bogyoszló főterére. Éppen ezért nem gondoltuk szükségesnek, hogy egy nyilvános fórum keretében is megkérdezzük a falu lakóit. Így adott volt a piac, mint funkció. Építészként fel sem merült bennünk, hogy egy számunkra olyan gyönyörű ritmusképlet, mint a góré, ellenérzéseket válthat ki a falusiakból, amikor "felmagasztalt" formaként a falu közepére állítjuk. Nekik ez egy melléképület – talán még az sem –, kevesen értették meg az absztrakciót. Talán ezen is segített volna egy falugyűlés.Végül azt mondják a helyiek, azért nem használják, mert nincs vízhatlan fedése, a felnyitható lamellák nem óvnak az eső ellen. Ez igaz. Ha tapasztaltabbak vagyunk, talán nem érezzük úgy, hogy egy fedés miatt sérül az építészeti tisztaság. Mégis azt gondoljuk: ha négy év alatt egyetlen-

Photo / Fotó: Herdics Ágnes

The university students gladly spent two weeks of their summer vacation to work from morning to night and to prepare meals in rotation. Obviously, the evenings were also quite spirited. Under the direction of DLA architect András Cseh, we organized a daycare for local children, which helped tremendously in the (slowly unfolding) acceptance of our two-week presence. Through the children we were able to address their parents and ‘cookiebaking’ grandmothers. WE ARE NOT ENTIRELY HAPPY, THOUGH: THEY DO NOT USE THE MARKETPLACE. IT HAS BEEN ALMOST FOUR YEARS THAT IT STANDS ABANDONED; THE SALES-COUNTERS ARE BECOMING WORN OUT BY THE WEATHER. WHAT WENT WRONG? We do not know; we have not been able to put the pieces together. We took on the responsibility as architects to launch an initiative; we defined our objectives; we looked for a location; we even brought in money from the fund to the village. We trusted the mayor, and we believed that he represented the will of the entire community when he envisioned a farmers’ market in the main square of Bogyoszló. Therefore, we did not think of organising a public forum for the inhabitants of the village. Thus, we considered the function of a marketplace as a given.

it even once over the past four years they would have either “demanded” that we fix it or they would have made adjustments, so that they could sell products comfortably even when it rains. We would not have minded it either way. Besides the bitter taste, there is an important lesson learned: if we design something for a community we must ask them directly in a public forum.

egyszer is akarták volna igazán használni a pavilont, akkor vagy “kikövetelik” tőlünk, vagy megoldják maguk, hogy esőben is komfortosan lehessen árusítani. Egyiket sem bántuk volna. A keserű szájíz mellett így marad egy nagyon fontos tapasztalat: ha egy közösségnek tervezünk, nyilvános fórumon, közvetlenül őket kell megkérdeznünk.

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

171


GSPublisherEngine 0.0.100.100

172

BUILDERS - HUNGARIANS AT HOME

BUILDERS - MAGYARORSZÁGI KEZDEMÉNYEZÉSEK

173


AFTERWORD UTÓSZÓ 174

175 Photo / Fotó: Reflekt Studio


SOMOGYI KRISZTINA ›

ARCHITECTURE CRITIC / ÉPÍTÉSZ KRITIKUS

Social architecture, participatory architecture, proactive architecture, empathic architecture. In the past decade numerous notions have been created, which indicate well the heterogeneous nature of interventions, the natural shifts of emphasis. The word ‘participatory’ stresses the inclusion of the community; ‘proactive’ emphasizes the action of intervening, its concentrated character; ‘social’ implies the dependence on the community; the term ‘empathic architecture’ focuses on the motivation and the behavior of architects. Concerning the latter two concepts: what does help and what does empathic 176

BUILDERS - AFTERWORD

Szociális építészet, participatív építészet, akció építészet, empatikus építészet. Az elmúlt évtizedben számos fogalom született, amelyek jól jelzik a beavatkozások heterogén jellegét, a természetes hangsúlyeltolódásokat. A participatív szó a közösség bevonódására fekteti a hangsúlyt, az akció a beavatkozás aktivitására, pontszerű jellegére utal, a szociális jelző a közösség részéről rászorultságot jelez, az empatikus építészet kifejezés pedig az építészek motivációjára és viselkedésmódjára fókuszál. Az utolsó két fogalomnál maradva: mit is jelent a segítség és mit jelent az empa-

behavior really mean? Although at first sight both might seem evident, the participants in architectural interventions have experienced the complexity and difficulty of these matters. “All architects expect and hope their work will act in some sense as a servant for humanity — to make a better world. That is the search we should always be undertaking and, again, there are no clear-cut definitions or assumed pathways.”[1] This was the warning of Samuel Mockbee who must have experienced during his many successful projects that helping is not easy because good intentions and willingness alone are not enough. EVEN THOUGH PROBLEMS AND MISTAKES ASSOCIATED WITH THE PROCESS, AND ACTIONS NOT JUSTIFIED BY REALITY, ARE RARELY MENTIONED AT CONFERENCES AND IN BOOKS, EXPERIENCE SUGGESTS THAT A PART OF THE ACTS WITH INTENTION TO IMPROVE ARE NOT SUCCESSFUL. This might be for several reasons: despite all preparations, the interveners often ask the wrong questions, and thus fail to implement something that would actually be necessary and sustainable for the chosen community. Or the implementation of the project does not take place in the community, with the united efforts of the locals and the interveners. In many cases the interveners have not considered the possibility that the intervention itself might be counterproductive: it might interfere with locals' attachment to their place, or with the places identity, thus interfering with the locals' sense of security. If the completed building/object cannot be integrated into the everyday life of the users it did not servethe needs of the community well. The only people willing to admit that helping is very difficult are the ones who are dedicated and committed to work with this topic. For instance, the leaders of the Presence program of the Hungarian Maltese Charity Service, Dávid Kiss and Márton Bátki, said at a professional conference in 2012 that despite

tikus viselkedés? Bár elsőre mindkettő evidenciának tűnhet, az építészeti beavatkozások résztvevői megtapasztalhatták, hogy nagyon is összetett, nehéz kérdések ezek. „Minden építész azt várja, azt reméli, hogy munkája valahogyan az emberiséget szolgálja, hogy általa szebb és jobb lesz a világ. Folyamatosan keresniük kell ennek a lehetőségét, de mint an�nyiszor, itt sincsenek sem egyértelmű definíciók, sem kitaposott utak.”[1] Így figyelmeztetett Samuel Mockbee, aki számos sikeres projekt kapcsán bizonyosan megtapasztalta, hogy segíteni nem könnyű, hiszen a jó szándék és az akarás önmagában nem elég. Bár a konferenciákon és könyvekben ritkán említik a problémákat, a folyamattal együtt járó tévedéseket, és a valóság által nem visszaigazolt akciókat, a tapasztalat azt mutatja, hogy a javító szándékú tettek egy része nem sikeres. Ennek számos oka lehet: minden felkészülés ellenére a beavatkozók gyakran rosszul tették fel az alapkérdéseket, ezért nem úgy, vagy nem azt valósították meg, ami a kiválasztott közösség számára valóban szükséges és fenntartható lett volna, vagy éppen a projekt realizálása nem közösségben, a helyiek és az építők egységében történt. Megannyi esetben a beavatkozók nem számoltak azzal, hogy az intervenció ténye önmagában is visszás lehet: a helyiek helykötődését, helyidentitását[2], így biztonságérzetét is zavarhatja. Ha a megvalósult épület/tárgy nem tud beépülni a használók hétköznapjaiba, a tett nem szolgálta jól a közösség igényeit. A témával kitartóan foglalkozók engedik csak meg maguknak, hogy bevallják: segíteni nagyon nehéz. Így a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának vezetői, Kiss Dávid és Bátki Márton 2012-ben egy szakmai konferencián elmesélték, hogy a monori Tabán telepen – bár 2004 óta vannak jelen, több év és számos próbálkozása előzte meg az első valóban sikeres programot. BUILDERS - UTÓSZÓ

177


being present at the Tabán settlement in Monor since 2004, the first successful program was preceded by years of failed attempts. It was only after having understood the local customs, conditions, mindsets and human fates behind the apparent phenomena, and having experienced firsthand the local situation, that they were able to achieve success, which resulted in the successful and collective construction of a bio-briquette dryer between 2012 and 2014. At the Children’s home operated by Tovább Élni Egyesület (‘Live on’ Association) in Perbál, one of the first and seemingly logical steps of the architectural intervention was the well-intentioned clearing out of the accumulated and discarded ‘junk’ behind the house. Yet, the residents were disturbed by the tidying because they felt that their personal space had been invaded by strangers. They felt that their personal belongings had been touched by unwarranted hands, and that decisions had been made without them. A space, which was previously controlled[3] by them had suddenly and without warning become the working site of strangers. The proof of empathy of the architects in this case was also to notice the change of public sentiment and to be able to examine the situation from the perspective of the residents. This also shows that empathy is not to be interpreted only in terms of the topic, but has to be extended to the entire process; it has to be a general attitude of the process. When we say attitude – and by empathic architecture we do mean an attitude – we allude to an unconscious willingness, a complex approach that consists of three components of equal importance: the combined presence of emotional/affective, mental/cognitive, and behavioral aspects is the optimum. It is not enough to simply sympathize with a situation, not enough to feel sad and sorry for people living in deep poverty. It is also not sufficient to think that the task of architects with professional expertise (and of society in general) is to use their knowledge to create basic housing and social functions. 178

BUILDERS - AFTERWORD

A helyi szokások, viszonyok, gondolkodások, a látszó jelenségek mögötti emberi sorsok megértése, és az ottani helyzet átélése után értek csak el olyan sikereket, amelyek lehetővé tették 2012-14-ben a biobrikett-szárító sikeres, közös megépítését. A perbáli Tovább Élni Egyesület által működtetett otthonban az építészeti beavatkozás egyik, logikusnak tűnő nyitóeleme a ház mögött évek alatt felhalmozott, kidobált „lomok” jó szándékú eltakarítása volt. A lakókat még is zavarta ez a rendrakás, hiszen úgy érezték, idegenek hatolnak be a saját területükre, illetéktelenek nyúlnak hajdan volt személyes dolgaikhoz, ők hoznak döntést helyettük. Egy olyan terület, amely fölött korábban ők gyakoroltak térkontrollt,[3] hirtelen – minden felkészülés nélkül – idegenek munkaterepe lett. Az építészek empátiája ez esetben azt is jelentette, hogy észrevették a közhangulat megváltozását, és képesek voltak a lakók szemszögéből megvizsgálni a helyzetet. Az empátia tehát nemcsak a téma irányában értelmezhető, hanem az egész folyamat egészének jellemző attitűdje kell, hogy legyen. AMIKOR ATTITŰDRŐL BESZÉLÜNK – MÁRPEDIG AZ EMPATIKUS ÉPÍTÉSZET FOGALOM ALATT ARRA UTALUNK – AKKOR EGY OLYAN, NEM TUDATOS HAJLANDÓSÁGRÓL, KOMPLEX SZERKEZETŰ VISZONYULÁSRÓL BESZÉLÜNK, AMELYNEK MINDHÁROM KOMPONENSE EGYFORMÁN FONTOS: AZ ÉRZELMI/ AFFEKTÍV, ÉRTELMI/KOGNITÍV ÉS A VISELKEDÉSI ASPEKTUSOK EGYÜTTES JELENLÉTE LESZ MÉRVADÓ. Nem elég ugyanis érzelmileg szimpatizálni egy kérdéssel, így például szomorúságot, sajnálkozást érezni a mélyszegénységben élők helyzete miatt. Nem elég az sem, ha úgy gondoljuk, hogy a szaktudással rendelkező építésznek – és általában a társadalomnak – feladata a tudását az alapvető lakhatási és közösségi funkciók megteremtésére fordítani.

“In their accounts, the active participants of the summer camps and of the interventions highlight the process and not the scheduled character.” BUILDERS - UTÓSZÓ

179


Solving a problem only brings real change if knowledge is channeled into real actions. The empathic approach of only one of the parties, however, does not guarantee the success of the intervention. The challenge of collectively organized processes is that they are based on dialogue, even if the competencies of the participants in the working process are very different. The inner controversy of the architects’ behavior is that they have to lead the construction while renouncing both hierarchy based on a knowledge gap, and the role of being the outspoken boss; they have to establish a viable arrangement of functions and tasks, which encourages the involvement of those who participate in the construction despite their differences.Intervention is a complex procedure, which often takes place in the physical space before the participants become aware of it. On the other hand, the transformation of the attitude is a slow change, extended in time. Therefore, the construction is not necessarily advancing according to the planned schedule. In their accounts, the active participants of the summer camps and of the interventions highlight the process and not the scheduled character. They talk about a flexible and mutual learning process during which the preconceived ideas have to be adjusted to new impulses and possibilities. All this implies an active presence. The most successful examples – no matter what we call them – not only require knowledge, good intentions, and organizational force but also the active presence of the architect. The construction process gains its real positive energies from the time and attention devoted to it. Besides the knowledge, it is this force that becomes the active medium of the silent, unnoticeable, yet high-impact dialogue between the community and the place.

A helyzet megoldásában valódi változást az hoz, ha ez az érzés és tudás a valós cselekvés irányába mozdul. A beavatkozások sikeréhez azonban nem elég az egyik fél empatikus hozzáállása. A közösen létrehozott folyamatok nehézsége, hogy párbeszéd-alapúak, még úgy is, hogy a munkafolyamatban részt vevő emberek kompetenciái igen eltérőek. Az építész viselkedésének belső ellentmondása, hogy úgy kell irányítania egy építést, hogy közben le kell mondjon a tudáskülönbségből adódó hierarchiáról, a megmondó szerepéről, és ki kell alakítson egy működőképes szerepleosztást, amely a különbözőségek megléte ellenére is elősegíti az építésben részt vevők bevonódását. A beavatkozás öszszetett folyamat, amely a fizikai térben gyakran gyorsabban megy végbe, mint a résztvevőkben. Ezzel szemben az attitűd átalakulása lassú, időben kiterjesztett változás. Ezért maga az építés sem feltétlenül az előre eltervezett úton halad. A NYÁRI TÁBOROK ÉS ÉPÍTÉSZETI BEAVATKOZÁSOK AKTÍV RÉSZTVEVŐI RENDRE A FOLYAMATSZERŰSÉGET ÉS NEM A TERVSZERŰSÉGET EMELIK KI BESZÁMOLÓIKBAN. Egy olyan rugalmas, kétirányú tanulási folyamatról beszélnek, amely során az előzetes elképzeléseket az új impulzusokhoz, lehetőségekhez szükséges alakítani. Mindez aktív jelenlétet feltételez. A legsikeresebb példák – bárhogy is nevezzük el őket el – nemcsak tudást, jó szándékot, szervezőerőt, hanem az építész aktív jelenlétét feltételezik. Ebből a rászánt időből és figyelemből nyeri valódi, pozitív energiáját az építő folyamat. A tudás mellett ez az erő az, amely aktív közvetítője a közösség és a hely között csendben, észrevétlenül, de mégis nagy hatással végbemenő párbeszédnek.

[1] Mockbee, S. (1998). Architecture and Design 68, no. 7/8., pp. 72–79. [2] “Similarly to territoriality, place attachment also has evolutionary roots, it might even be considered a human variant of it. Place attachment can mean the psychological welfare exclusively nourished by the experience that the subject of attachment (the given location) is present, or is accessible (that is, if the individual is or can be at the beloved location).” Dúll, Andrea (2009). Helykötődés és környezet affektív kapcsolata. In: A környezetpszichológia alapkérdései. [Basic questions of environmental psychology. The affective relationship between place attachment and environment] p. 121. [3] “The possessions also have a control-aspect for us. According to Blek the things that we physically of psychologically possess suggest a control over our environment, strengthen the concept of self, increase self-confidence, provide a sense of safety and allow us to communicate our identity to ourselves and to others.” Dúll, Andrea (2009). A viselkedési kontroll környezeti támogatása. In: A környezetpszichológia alapkérdései. [Basic questions of environmental psychology. Environmental support of behavioral control] p. 141.

180

BUILDERS - AFTERWORD

BUILDERS - UTÓSZÓ

181


economical models focused on growth. Furthermore, often the involved architects themselves lack a solid outlook on the future, neither utopic nor dystopian visions that should be the fundamental feature, the driver of any style.

POZSÁR PÉTER › ARCHITECT / ÉPÍTÉSZ

“People who are making usually don’t understand what they are doing..” (Richard Sennett)

“Az alkotó ember gyakran nem tudja, valójában mit is tesz..” (Nagy András fordítása)

When reading the articles written by participants of socially engaged architectural projects we find accounts of similar experiences and values. If asked about their most important realizations, the answers they provide will be fairly overlapping. Moreover, their objectives, the problems they wished to solve via architecture, the participatory methods, and even the character and scale of the buildings they created, all share similarities.

Ha a szociálisan elkötelezett építészeti projektekben résztvevők írásait olvassuk, szembetűnik, hogy szinte kivétel nélkül hasonló élményekről, értékekről számolnak be. Ha azt kérdezzük, mi volt a legfontosabb, amit tanultak vagy átéltek, a válaszok újra elég hasonlóak lesznek. Emellett a kitűzött célok, az építészeti eszközökkel megoldani kívánt problémák, a részvétel jellege, a módszertan, sőt még az épületek karaktere és léptéke is többnyire megegyezik.

On the basis of these similarities we might even say that following the decline of the last great architectural styles, a new generation has the chance to experience the birth and growth of a coherent architectural style, if they will rise to the challenge of facing the fundamental imperfections of the new phenomenon. The process identified more than two decades ago even today is difficult to characterize or to name. The direction of its development is ambiguous and unpredictable; it can scarcely be applied in the context of the dominant methodology of criticism, and it is difficult to adjust it to the target system of currently accepted

Mindezen egyezések alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy az utolsó nagy építészeti stílusok kifulladását követően, újabb generációk élhetik meg egy egységes építészeti karakter, ha úgy tetszik építészeti stílus születését és növekedését – ha ezzel egy időben – nem kellene szembenéznünk a jelenség alapvető hiányosságaival is. Ezt a több mint két évtizede jól beazonosítható folyamatot ugyanis a mai napig nehezen vagy egyáltalán nem lehet a nevén nevezni. Fejlődésének iránya, a kritika uralkodó módszertanával alig-alig tervezhető, és nehezen illeszthető a ma elfogadott, profit- és növekedésorientált gazdasági modellek célrendszereihez. Ráadásul maguk az alkotók

182

BUILDERS - AFTERWORD

Despite all this, participants describe the construction processes and their various phases in similar terms. Their experiences can be grouped around two significant phenomena: the completed buildings and the communities that both came into being during and through the construction process. It is possible, however, that the solution of these dilemmas can be accessed from a third point of view: if we approach the issue from the perspective of the internal processes happening within the Builder. This aspect might be just as important in understanding social architectural endeavors as the analysis of the community or the building itself.

sem mind rendelkeznek olyan egységes jövőképpel, utópikus vagy disztópikus vízióval, mely minden stílus alapvető sajátja, motorja kell/kellene, hogy legyen. Ennek ellenére a résztvevők az építésről és annak különböző lépéseiről hasonló módon számolnak be. Tapasztalataik jól láthatóan két meghatározó jelenség mentén csoportosíthatók, az elkészült épület és az ennek kapcsán születő közösség köré. Lehetséges azonban, hogy a dilemmák feloldásához akkor kerülhetünk közelebb, ha egy harmadik nézőpontból, az alkotóban végbemenő folyamatok irányából közelítjük meg a kérdést, hiszen ezen tapasztalatok megismerése épp olyan fontos szerepet játszhat a szociális építészeti törekvések belső összefüggéseinek megértésében, mint a formált közösség, vagy az épület vizsgálata.

BUILDERS

AZ ÉPÍTŐK

Builders often describe ventilated structures, innovative use of local materials, application of eco-conscious approaches, the importance of orienta tion and shielding, and the integration into surrounding natural or constructed environments. They also emphasize the act of participation, the involvement of the local community, and they often articulate their mistakes and corrections, the challenges they faced on-site, and how the community accepted the building and the dynamics of the processes.

Az Építők gyakran az átszellőztetett szerkezetek, a helyben fellelhető anyagok innovatív használata, az ökotudatos szemlélet alkalmazása, a tájolás és árnyékolás szerepe, a teremtett vagy épített környezetbe történő integrálás fontossága mellett, participációról, a folyamatok közösségi jellegéről, s nem egyszer az elkövetett hibákról és korrekciókról, a helyben érzékelt kihívásokról, az épület és közösség viszonyáról és elfogadásáról, a folyamatok dinamikájáról mesélnek.

Additionally, in their accounts we learn about countless experiences that are difficult to describe. These events are clearly of a different nature than the ordinary knowledge we acquire by routine and possess securely. These observations are absorbed and stored in a different way, since it is the body that ‘carries’ these experiences, and these encounters happen via personal interaction on both an individual and community level.

De beszámolnak számtalan olyan tapasztalatról is, melyek nehezen körülírhatók és jól érzékelhetően más természetűek, mint a rutinosan megszerezhető, biztonságosan birtokolt ismereteink. Máshogy érhetők el és máshol raktározódnak, hiszen a tapasztalatot a test és a szellem közösen hordozza, melyhez a környezettel való személyes kapcsolódás útján juthat el ember és közösség egyaránt.

BUILDERS - UTÓSZÓ

183


AZ ANYAGON KERESZTÜL

Working with materials opens up a new path for the Builder to get acquainted with the constructed/created world. Learning about the material in use can be successfully done by accepting and respecting its internal regularities. It teaches the Builder to be disciplined and to acknowledge a system that is independent from us, larger than us, and that does not originate from human production.

Az Építő számára az anyaggal való dolgozás olyan lehetőség, mely a teremtett világ megismerése felé nyit utat. A megismerés e rítusa, az anyag belső szabályszerűségeinek elfogadásán és ezen szabályok tiszteletben tartásán keresztül válhat sikeressé, mely fegyelemre, és egy rajtunk kívül álló, nálunk nagyobb, és nem emberi eredetű rendszer tiszteletére tanít. Kapcsolatot épít anyag és ember között, melynek sikere a szabályszerűségek és a célok össze hangolásán, a határok megismerésén és megértésén, az egyensúly megteremtésén, egy szóval a harmónia megszületésén múlik.

This process creates a bond between man and material. The continuity of this connection depends on the adjustment of the regularities and our objectives, by becoming familiar with our boundaries, by enabling the creation of balance and ultimately, by achieving harmony. THE EXPERIENCE AND WEIGHT OF CREATION When we build, we materialize ideas. Consequently, the particular features of realization become apparent through the perception of the differences between plan and reality. The Builder experiences the challenges and the controversial nature of creation, the force of action, the continuous burden of having to make decisions as well as the immediate consequences thereof. The nature and the rhythm of thinking and acting in a process-based manner becomes the medium of creation. The creators recognize the sense of responsibility step by step. This starts at the moment of getting in contact with the raw material. Then, as the building process progresses, this awareness of duty becomes stronger, while breeding contradictory / ambivalent feelings. Finally, it weighs down on the Builder’s shoulders with the duality of imperfection and realization. The Builder will learn to carry this weight through his participation, his sustained presence throughout the process.

184

BUILDERS - AFTERWORD

Photo / Fotó: Erno Raitanen

THE MATERIAL

A TEREMTÉS ÉLMÉNYE ÉS SÚLYA Az építés során maga a gondolat ölt formát. Megjelennek a valóra válás sajátos tulajdonságai és érzékelhetővé válnak a terv és a valódiság közötti különbözőségek. Az Építő megéli a létrehozás nehézségét, és megismeri ellentmondásos természetét, a tett erejét, a folyamatos döntéskényszert, és döntései azonnal tapasztalható kövezkezményeit, valamint a folyamat alapú gondolkodás és tevés természetét és ritmusát. Az alkotók lépésről lépésre figyelnek fel a felelősség érzésére is, mely a nyersanyag érzékelésének pillanatában azonnal megjelenik, s jelenléte az építés folyamatának előrehaladtával párhuzamosan, ellentmondásos érzéseket ébresztve folyamatosan erősödik. Végül a tökéletlenség és a valóra válás kettősségével végleg az Építő vállára telepszik, melynek súlyát a folyamatban való részvételnek köszönhetően lassan megtanulja hordozni is. AZ ALÁZAT ÉS A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS, AZAZ A SZOLGÁLAT Az anyag belső összefüggéseinek megértése tehát alázatra és tiszteletre – a minket körülvevő és bennünk is jelen levő természet tiszteletére, – az egyensúlyra való BUILDERS - UTÓSZÓ

185


BEING HUMBLE AND HELPFUL IS BEING OF SERVICE

Photo / Fotó: Erno Raitanen

Knowing and understanding the internal correlations of the material teaches us modesty and respect towards nature around and within us; it also guides us to seek balance. The experience of creation enables the Builder to meet with and understand responsibility, to bear and carry the burden of it. These two become internalized and unconsciously - through empirical and tactile observations - establish the new, or rather newly discovered common grounds of the individual and global community. They enable the Builder to effectively act using his chosen instrument; in this case, architecture. THESE TWO PRINCIPLES TRANSFORM ARCHITECTURAL PRACTICE INTO A TRUE SERVICE, BEYOND THE CONTEXT OF ACQUIRING ENGINEERING AND ARCHITECTURAL KNOWLEDGE. The rediscovery of handcraft, the physical presence, the reliance on participatory design, and the desire to acquire ancient knowledge can be seen as perhaps more than merely professional motivations. We also have to try to explore the reasons behind the issues, dilemmas and shortcomings related to the phenomenon with a fundamentally different approach. If we wanted to describe the adventures that the Builder encounters - besides the tangible outcomes of construction – we could compare it to the ‘flow’ experience or the elevating moments of catharsis; however, occasionally even these notions fail to convey the genuine experience. The values defined above, in addition to reacquired skills, unusual and sometimes indescribable experiences, can all be best conceptualized if we determine their common goal and common roots. We must presume that they are headed in the same direction, that of personal and internal transformation and growth, and laying the foundations for a new faith.

186

BUILDERS - AFTERWORD

törekvésre nevel. A teremtés megélése a felelősség megismerésére és súlyának viselésére tesz képessé. E kettő alapvető értékként interiorizálódik és nem tudatos, hanem megélt, taktilis tapasztalatok alapján alakítja ki az egyén és egy globális közösség új, de sokkal inkább újra felfedezett közös alapját. Képessé teszik az Építőt arra, hogy választott eszközével – jelen esetben az építészettel – valóban hatékonyan működhessen közre. LEHETŐVÉ TESZIK, HOGY A SZAKMA GYAKORLÁSA, A MÉRNÖKI TARTALMAK ÉS A MEGTANULHATÓ TUDÁSOK MELLETT, VAGY EZEKEN TÚL, VALÓDI SZOLGÁLATTÁ VÁLHASSON. A kézművesség újra felfedezése, a személyes jelenlét, a részvétel alapú tervezés felé fordulás és a vágy a régi tudások újra megszerzésére talán nem “csak” szakmai motivációk mentén értelmezhetők. A szociálisan elkötelezett építészeti törekvésekkel kapcsolatban felvetett kérdések és hiányosságok okait pedig, az uralkodó tudományos módszerektől eltérő módon, máshol, más eszközökkel és szemlélettel kell megpróbálni, feltárni. A munka során, a racionálisan megfogalmazható eredmények mellett olyan tapasztalatokkal gazdagodik az Építő, melyeket ha érzékeltetni szeretnénk, talán a ‘flow’ élményéről, a katarzis felemelő pillanatairól beszélhetnénk, de még ezek a szavak sem képesek pontosan leírni azokat a folyamatokat, melyek az alkotó testében és szellemében mennek végbe, s melyek egy másfajta jelenlevés felé nyitnak kaput. A fent röviden bemutatott értékek, újra megszerzett jártasságok, szokatlan és nehezen megnevezhető tapasztalatok pedig akkor válnak igazán jól értelmezhetővé, ha közös céljukat, eredőjüket próbáljuk meg elgondolni; ha feltételezzük, hogy egy irányba, egy személyes és belső átalakulás irányába mutatnak, megteremtve így egy új szakralitás és hit alapjait.

BUILDERS - UTÓSZÓ

187


“... that is to say he understood the infinite significance of faith and was given a new insight into what the ancients had long known, that it was faith in its existence that had both created and maintained the world; the corollary of which was that it was the loss of his own faith that was now erasing it” Krasznahorkai László – War and War, 1999 „… a hit mérhetetlen jelentőségének a megértése annak a régi tudásnak az újbóli belátása, hogy a világot a rá vonatkozó hit teremti meg és tartja fenn, és a benne való hit megszünte törli el” Krasznahorkai László – Háború és háború, 1999

188

BUILDERS - AFTERWORD

BUILDERSPhoto - UTÓSZÓ / Fotó: Cseh 189 András


lecturer at MOME / építész tervező művész, a MOME oktatója)

tural engineer / épületszerkezeti szakértő), Szikra Csaba

Participants / Résztvevők: Bálint Viola (architecture

(building services engineer / épületgépész), Takács Bence

student építész hallgató), Bráda Enikő (project assistant

(geodetic engineer /geodéta)

projektsegítő), Góg Angéla (food designer), Korándi Dávid

Camp participants / A tábor résztvevői: Kemes Balázs

Participants and contributors of all projects presented in the Builders exhibition and book.

(sociology studentszociológus hallgató), Kovács Mónika

(camp supervisor / táborvezető), Soltész László (assistant

Az Építők című kiállításon és könyvben szereplő összes projekt alkotói és közreműködői.

(graphic design student / grafikus hallgató), Kubinyi Eva

supervisor / segédvezető), Sztavropulosz Nikolász (assistant

(textile designer textiltervező), Kustos Nikolett (photogra-

supervisor / segédvezető), Nagy Stefánia (photography

phy student / fotográfia szakos hallgató), Lee Davis (social

/ fotó), Ali Dorina, Bognár Melinda, Buella Csaba, Csapó

leader / csoportvezető), Gőbel Réka (consultant / tanácsadó),

design expert szociális design szakértő, Center for Social

Viktória, Dombrovszky Zsófia, Fazekas Katalin, Fejérdy

Gulyás Tibor (DoP / operatőr), Harmath András (geodetic

Design, Maryland Institute College of Art, Baltimore, USA),

Péter, Fekete Csilla, Grátz Sarolt, Iszak Bálint, Miklós

engineer / földmérő), Holch Gábor (founder / alapító), Kádár

Misovicz Anna (social design expert / social design szakértő),

Zsófia, Farkas Anna, Kovács Lili, László Tamás, Lévay Áron,

Location / Helyszín: Kambodzsa

Ági (construction manager / építésvezető), Kelner Krisztián

Révész Eszter (textile designer artist, DLA student, lecturer

Lőw Márton, Madura Fruzsina, Megyesi Gabriella, Nagy

Date / Időpont: 2011

(team leader / csoportvezető), Kerekes Zoltán (film / filmes),

at MOME / textil tervező művész, doktorandusz, a MOME

Balázs,Nagy Diána, Novák Zsanett, Oroszlány Miklós,

Designer / Tervező: Borbás Péter

Kling József (media consultant / médiatanácsadó), Kollányi

oktatója), Rudolf Vince (architecture student / építész

Polarecki Tamás, Schmotzer Vilmos, Szabó Máté, Szigeti

Organizer / Szervező: Borbás Péter

Fruzsina (education program leader / oktatási csoportvezető),

hallgató), Schmidt Andrea (project officer, sociologist-

Anett Kata, Tóth Zoltán András, Veres Laura, Vilics Árpád,

Participants / Résztvevők: Bócz Péter (coordinator

Kovács Zoltán (website / honlap), Kukucska Gergely (3D

economist, works at MOME / projektfelelős, szociológus-

Virág István, Zalavári Sára, Z Szabó Márton, volunteer from

of RAF / RAF koordinátora), Tuot Mono (local teacher

modeler / 3D modellező), Mohai Balázs (photography / fotós),

közgazdász, a MOME munkatársa), Seenger Dorottya

the Ministry and his son / minisztériumi önkéntes és kisfia

helyi tanár), students / diákok

Nagy Csaba (architect / építész), Nagy Robin (founder / alapító),

(architecture student / építész hallgató), Simonfalvi Ildikó

Helpers from Monor / Monori segítők: Gulyás Béla

Sponsors / Támogatók: Angkor Alapítvány, Csernyus

Olosz Emese (monument preservation expert / műemlékes

(project manager / projektmenedzser), Szerencsés Rita

(Bélu), Gulyás Lacika (Kingkong), Gyenes Ferenc (Feribá),

Lőrinc (leader of Itinerant school / Vándoriskola vezetője),

szakértő), Samin Etienne (team leader / csoportvezető),

(project manager, works at MOME / projektmenedzser,

Horváth Norbert (Norbi), Kállai Krisztián (Apu), Kolompár

Ertsey Attila ( architect / építész), Jelen János (president

Sangay Dorje (travel manager / utazásszervező), Sárosi

a MOME munkatársa), Szotfriedt Márton (architecture

József (Luszió), Oláh Gábor (Perverz), Oláh József (Szaki),

of RAF Curatory / a RAF kuratórium elnöke), Kós Károly

Anita (education program leader / oktatási csoportvezető),

student / építész hallgató), Vértesi Ferenc (architecture

Oláh Józsefné (Jolika), Oláh Krisztián (Krisztián), Oláh

Egyesülés Vándoriskolája, Sánta Gábor (architect / építész),

Skarma Gurmet (consultant / tanácsadó), Somlai Barbara

student építész hallgató), 160 children and teachers from

Mihály, Oláh Mihály (Kis Misike), Oláh Mihály (Nagy Misike),

Ourng Kimsoeurng (school principal / az iskola igazgatója),

(website / honlap), Szabó János (film / filmes), Szelecsényi

the Bódva valley / 160 gyerek és tanítók a Bódva völgyéből

Seres Gábor (Bubó), Seres Gábor (Kis Bubó), Szőnyi Csaba

Iem Chotvitya (local teacher / helyi tanár)

Balázs, Tolnai Katalin (archeologist / régész), ( team leader

Sponsors / Támogatók: Cloudfactory, EcoLab, MOME,

(Csabi), Vidák László (Cukorbeteg)

csoportvezető), Pólus Károly (architect / építész), Prajczer

ABUD Mérnökiroda Kft., Mérték Építészeti Stúdió Kft.,

Sponsors / Támogatók: Alumni Engagement Innovation

Tamás (founder / alapító), Várhidi Bence ( architect / építész),

Ministry of Human Capacities / Emberi Erőforrások

Fund, American Embassy / Amerikai Nagykövetség,

and many more / és még sokan mások

Minisztériuma, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Human

Hungarian Maltese Charity Service / Magyar Máltai

Sponsors, Partners / Támogatók, Partnerek:

Capacities Grant Management, National Talent Program

Szeretetszolgálat, Hungarian Academy of Arts / Magyar

Angkor Foundation / Angkor Alapítvány, Archikon, Hima-

Nemzeti Tehetség Program; The Hungarian Institute for

Művészeti Akadémia, Beton Partner, Faculty of Architec-

Location / Helyszín: India

layan Cultural Heritage Foundation, Kitchen Budapest,

Educational Research and Development / Oktatáskutató

ture – Department of Public Building Design / BME

Date / Időpont: 2011

Stupa Onlus Association, Tibet Heritage Fund, Agra

és Fejlesztő Intézet, Magyar-Lakk Festékgyártó és Keres-

Építészmérnöki Kar – Középülettervezési Tanszék,

Designer / Tervező: Barcza Gergely, Déri Dániel,

Kulturális Utazási Társaság, Bosch India, Egerut.com,

kedelmi Kft., JUB Kft., MICA - Maryland Institute College

Doctoral School of Architecture BME / BME Építőművészeti

Irimiás Balázs, Kádár Ágnes, Nagy Csaba,

Hansgrohe Kft., Indian Embassy Hungary / Magyarország

of Art, Trust for Mutual Understanding

Doktori Iskola, BME Faculty of Civil Engineering – Department

Pólus Károly, Várhidi Bence

Indiai Nagykövetsége, Kerubi, Market Építő Zrt., Petzl,

Organizer / Szervező: Barcza Gergely (deputy president,

Quantis Holding Zrt.,Tata Consultancy Services, Vaude

COMPOSTING TOILET KOMPOSZTÁLÓ ÁRNYÉKSZÉK

CSOMA’S ROOM, SOLAR SCHOOL CSOMA SZOBÁJA, NAPISKOLA

kurátor), Fejér Máté (volunteer team builder, board member president of the board of the Csoma’s Room Foundation

lános- és Felsőgeodézia Tanszék, Théta Hungária Kft.,

BIO-BRIQUETTE MANUFACTURE BIOBRIKETT MANUFAKTÚRA

team leader, board member / elnökhelyettes, csoportvezető, önkéntes csapatépítő, kurátor), Irimiás Balázs (project leader,

of Geodesy and Surveying / BME Építőmérnöki Kar – Álta-

CLOUDFACTORY PROJECT FELHŐGYÁR PROJEKT

Kossuth Lajos Elementary School Monor / Kossuth Lajos Általános Iskola Monor, Gyümölcstárhely, Tutor Foundation Tutor Alapítvány

Location / Helyszín: Monor Date / Időpont: 2014

projektvezető, Csoma Szobája Alapítvány kuratórium

ARKT ART CENTER ARKT MŰVÉSZETI ELLÁTÓ

elnöke), Irimiás Olga (education program leader, board

Location / Helyszín: Bódva-völgy

Designers / Tervezők: Fazekas Katalin, Fejérdy Péter,

member / oktatási projektvezető, kurátor), Justin Móni

Date / Időpont: 2010

Kemes Balázs, Oroszlány Miklós, Vilics Árpád, Egyed Veronika,

(coach / tréner), Kollányi Fruzsina (education program leader

Organizer / Szervező: MOME EcoLab

Fódi Dóra, Iszak Bálint, Nagy Orsolya, Polarecki Tamás

oktatási csoportvezető), Lőrincz Viktória (volunteer co-

Designers / Tervezők: Barcza Dániel (project officer,

Organizers / Szervezők: Fazekas Katalin, Fejérdy Péter,

Location / Helyszín: Eger

ordinator, board member / önkéntes koordinátor, kurátor),

landscape architect, works at MOME / projektfelelős,

Holczer Veronika, Kemes Balázs, Oroszlány Miklós;

Date / Időpont: 2015

Szabó Szilárd Bulcsu (team leader, board

tájépítész, a MOME munkatársa), Becky Slogeris (social

Hungarian Maltese Charity Service / Magyar Máltai

Designers / Tervezők: Fábián Gábor, Fajcsák Dénes

member / csoportvezető, kurátor)

design expert szociális design szakértő, Center for Social

Szeretetszolgálat: Bátki Márton, Gál Ilona, Juhász Katalin,

(Arkt architectural design studio / Arkt építészeti stúdió)

Participants / Résztvevők: Albu Mónika (education pro-

Design, Maryland Institute College of Art, Baltimore, USA),

Kiss Dávid, Lantos Szilárd, Oláh Zsolt, Szarka Gábor

Organizers / Szervezők: Fábián Gábor, Fajcsák Dénes

gram leader / oktatási csoportvezető), Debreczeni Ákos

Cserháti Csinszka (architect design artist / építész tervező

Consultants / Konzulensek: Bátki Márton (social worker

Cooperating Partners / Együttműködő partnerek:

(tibetologist / tibetológus), Delmotte, Julie (archeologist / régész),

művész), Fehér Bori (project leader, architect design artist,

szociális munkás), Feldmár Nóra (industrial ecologist / ipari

Bornemissza Gergely Technical College / Bornemissza

Déri Dániel (architect / építész), Finta Sándor (team leader

works at MOME projektvezető, építész tervező művész, a

ökológus), Görög Péter (soil mechanist / talajmechanikus),

Gergely Szakközépiskola (Eger), Bródy Sándor Library

csoportvezető), Fodor Balázs (scale modeler / makettező),

MOME munkatársa), Pomázi Renáta (architecture student

Hegyi Dezső (engineer / statikus), Krizsanics Ádám-Tibor

Bródy Sándor Könyvtár, Municipality of Eger County / Eger

Földes András (journalist / újságíró), Giacomo Butte (team

építész hallgató), Vass-Eysen Áron (architect design artist,

(technical director / műszaki vezető), Páricsy Zoltán (struc-

Megyei Jogú Város Önkormányzata , Castle of Eger - Gárdonyi

190

191


Géza Museom of Memory / Eger Vára - Gárdonyi Géza

Participants / Résztvevők: Reflekt Studio, BAGázs

Sponsors / Támogatók: Blue Award2012, Creaton

School / Baross Gábor Szakkollégium, Leier Hungária

Emlékmúzeum, Eszerházy Károly College - Faculty of Visual

Community Organisation / BAGázs Közhasznú Egyesület,

Hungary Kft., Norwegian Civil Fund / Norvég Civil

Kft., Bio-Ház TEAM Kft. Partner municipality / Partner

Arts / Eszterházy Károly Főiskola - Vizuális Művészeti

PREZI, volunteers from Bag / Bag település önkéntesei

Támogatási Alap, Ormánság Alapítvány

önkormányzat: Bogyoszló Önkormányzat

Tanszék, Penalty-executor Institution of Heves County / Heves

Sponsors / Támogatók: BAGázs Közhasznú Egyesület,

Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet. Civil supporters / Civil

Kelltető, MOME SocioLab, PREZI, Reflekt Studio

GÓRÉ THEATER / GÓRÉSZÍNHÁZ

BARN THEATER / PAJTASZÍNHÁZ

Location / Helyszín: Biharugra

Location / Helyszín: Valkonya

Date / Időpont: 2013

Date / Időpont: 2008-2012

Designer / Tervező: Tarcsi László

Designers / Tervezők: Bessenyei Krisztina, Bors Eszter,

Organizers / Szervezők: Győrffy Zoltán, Novák Róbert,

Dobos Hajnalka, Fazekas Imre, Gáll Mariann, Kemes Balázs,

Törös Attila (creative workshop dAM / debreceni Alkotó Műhely)

Láris Barnabás, Németh Andrea, Palkó Szilvia, Posztós

támogatók: Bakondi Péter (master carpenter / asztalosmester), Barta Gergely (intern / gyakornok), Bóta Péter (eletrical designer / elektromos tervező), Dongó László (master sandblaster / homokfúvó mester), Eperjesi László (architect építész), F. Balogh Erzsébet, Fajcsák Attila, Fajcsák Bence, Fegyverneki László (geodetic engineer / geodéta), Gergelyi

CLOTHES-DRAGON, STAGE, TIGER / SÁRKÁNYTEREGETŐ, “TÖLCSÉRES FELHŐ”, TIGRIS (HELLO WOOD 2012)

Erna, Haraszti Júlia, Havassy Viktória, Hliva Réka, Juhász Veronika (architect / építész), Kapás Enikő (garden and

Location / Helyszín: Bódvalenke, Bátorterenye, Szakács

Participants / Résztvevők: Ábel Viktor, B. Tálas Ákos,

Ágnes, Révai Virág, Soltész László, Szabó Máté,

landscape architect / kert- és tájtervező), Katona Bence,

Date / Időpont: 2012

Balogh Natália, Csapó Anna Viktória, Dobos Bence László,

Varga Imre Zoltán

Koklács Katalin, Madaras Koppány (engineer / statikus),

Designers / Tervezők: Borbás Péter, Cseh András,

Fenesi Ferencz, Győrffy Zoltán, Hegedűs Richárd, Homoki

Organizers / Szervezők: Benárd Aurél (architect / építész),

Molnár Gábor (mechanical engineer / gépészmérnök),

Ványolós Endre (Clothes-Dragon / Sárkányteregető); Oliver

Zsolt, Keller Ferenc, Kiss Szilvia, Lakatos Ferenc, Lovadi Kin-

Bessenyei Krisztina, Bors Eszter, Dobos Hajnalka,

Nagy Dénes, Nagy-Mácsay Judit, Simon Péter

Sales, Pap Bence (Stage / “Tölcséres felhő”); Szőke Gábor

ga, Mórucz László, Nagy Tamás, Novák Róbert, Papp István,

Fáczányi Zsuzsa (architect / építész), Kemes Balázs

Sponsors / Támogatók: Answer Bau Hungária Kft., Arkt

Miklós (Tiger / Tigris)

Saghi Brigitta, Szilágyi Hajni, Tar Dániel, Tarcsi László, Tibai

(architect / építész), Láris Barnabás (architect / építész),

Architect Studio / Arkt Építész Stúdió Kft., Austrotherm

Organizer / Szervező: Hello Wood Kft.

Vivien Friderika, Törös Attila, Varga Mariann, Veres Laura, Vizi

Varga Imre Zoltán (urban engineer, assistant engineer

Kft., Axion Bau-tech Kft., Betatherm Kft., Csillag Design,

Participants / Résztvevők: Clothes-Dragon / Sárkány-

Kata Veronika, inhabitants of Biharugra / Biharugra lakossága

városgazdász, üzemmérnök)

Egererdő Erdészeti Zrt., ÉMÁSZ Nyrt., FAKRO, Festék

teregető: Farkas Ádám, Móricz Eszter, Nádasdy Tamás,

Sponsors / Támogatók: Bana László (DryvitProfi), China Tibor,

Participants / Résztvevők: Armuth Miklós (civil engineer

Centrum Kft., Frenyó és Társai Kft., Gál Tibor Fúzió,

Sárkány Krisztina, Török Zoltán, Stage / “Tölcséres felhő”:

id. Győrffy Zoltán, Gyulai-Fafém Zrt., HBMI Építész Kamara,

/ építőmérnök), Bagdy Eszter, Baksa Adrienn, Balotai

gÉPítÉSZ Kft., Germania-Bau, Hajdu Zrt., J.P. ‘98 Fűtéstechnika

Christian Daschek, Medveczky Dóri, Percz Gábor, Petrányi

Körös-Maros Nemzeti Park, NKA, Strabag, Sztányi Róbert

Zsuzsanna, Bors Eszter, Budai Péter, Detre János, Dévai

Kft., KAS, Larenta Kft., Lasselsberger-Knauf Kft., Mályi

Luca, Tóth Alma, Weichinger Sári, Tiger / Tigris: Czakó

(Monolit 3000), Törös Lajos, Welding 2000 Kft. - WNT Kft.

Zoltán, Dobos Hajnalka, Dolmány Rita, Dombrovszky

Glass, MAPEI, MOFÉM Zrt., OMYA Hungaria Mészkőfel-

Dóri, Dendel Niki, Ferth Timi, Zuzana Kerekretyova,

dolgozó Kft., PEKU Kft., REMMERS, RenkÉpvill Kft.,

Krompáczki Péter, Lipusz Roland, Anna Lugbauer,

Sakret Hungária Bt., TEKA Sanitary Systems, Tondach

Nemecz Regina

Magyarország Zrt., Visz-Fuvar Kft.

Sponsors / Támogatók: Bird and Bird, BISON, “Budapest

Zsófia, Gyetvai Péter, Előd Ákos, Eperjesi Rita, Erőss Barbara, Falussy Bence, Fazekas Imre, Fülöp Judit (architect / építész),

VILLAGEBUILDING / FALUÉPÍTÉS

Gáll Mariann, Hegyi Dezső (architect / építész), Hóka László, Horváth Kinga, Juhász Luca, Kaszás Nóra, Koppányi Zoltán,

Bank Budapestért” Alapítvány, Cypress, DHL Supply Chain,

Location / Helyszín: Bogyoszló

Koris János Dániel, Kőhalmy Nóra, Losonczy Anna,

Élmények Völgye, Északmagyarországi Regionális

Date / Időpont: 2012

Magyar Szabolcs, Majer Zsanett, Marx Máté, Medvey

Vízművek Zrt., Häfele, Holland Királyság Nagykövetsége,

Designers / Tervezők: Czigány Tamás DLA

Boldizsár, Mucsi Zsuzsanna, Müllner Viktor, Nagy Stefánia,

International Visegrád Fund, Kisvakond Specialists, Lezák

(chief architectural designer / felelős építész tervező),

Németh Andrea, Noéh Ferenc (civil engineer / építőmérnök),

Location / Helyszín: Beret

Zoltán Sütőüzeme, Makita, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem,

Köninger Szilárd, Kupi Adrienn, Péter Zsuzsanna

Laky Sándor (land surveying and geographical information

Date / Időpont: 2011

Nemzeti Kulturális Alap, Pi-Pi Kft., Proud, Remmers, Schiedel,

Organizers / Szervezők: Stein Júlia ( architect; currently

systems engineer / földmérő, térinformatikai mérnök),

Designer / Tervező:Gulyás Erzsébet, Pozsár Péter Hosszú

Sziget, Tecnocooling Kft., The Budapest Design Meetup

assistant lecturer at Széchenyi István Unversity Department

Láris Kálmán (master carpenter / ácsmester), Oszlányi

Erzsébet, Szabó Piroska, Bogár Máté, Holczer Veronika

of History of Architecture and Urban Planning / építész;

Soma Péter, Palkó Szilvia, Páricsy Zoltán (architect / építész),

Organizer / Szervező: Daróczi Gábor ( Romaversitas)

egyetemi tanársegéd, SZE-Építészettörténeti és Városépítési

Pethe Ádám, Pethe Miklós, Pintér Réka, Posztós Ágnes,

Tanszék), Szalánczi Donát (then architecture student

Rejtélyiné Nagy Gabriella (Mayor of Valkonya / Valkonya

építészhallgató), Tátrai Ádám (architect; currently assistant

polgármestere), Révai Virág, Rózsa Dániel, Schrancz Mónika,

lecturer at Széchenyi István Unversity Department of History

Soltész László, Szabó Antónia, Szabó Máté, Szakony

BERET 10+1

Gulyás Erzsébet, Pozsár Péter Participants, Helpers / Résztvevők, Segítők: Romaver-

MARKÓC COMMUNITY CENTER MARKÓCI KÖZÖSSÉGI HÁZ

sitas: Balogh Alíz, Horváth Diána, Bártfai Edit, Nagy Vera, Balogh Kriszti, Horváth Erika Rozália, Pánki Ivett, Kovács

Location / Helyszín: Markóc

of Architecture and Urban Planning / építész; egyetemi

László (village warden / falugondnok), Sztavropulosz

Richárd, Bangó Roland, Kis László, Radics Gyula, Mihály

Date / Időpont: 2011-2016

tanársegéd, SZE-Épülettervezési Tanszék)

Nikolász, Tihanyi Kristóf, Tóth Ádám, Zaletnyik Piroska

István, Pusztai Krisztián, Lakatos Richárd, Nagy Zoltán,

Designer / Tervező: Holczer Veronika

Participants / Résztvevők: Balogh Éva, Bartha Zalán,

(land surveying and geographical information systems

Sándor Arnold

Organizer / Szervező: Holczer Veronika

Béres Csaba, Botyánszki Zsuzsanna, Czigány Kata,

engineer / földmérő, térinformatikai mérnök), Vancsura Zsófia

Sponsors / Támogatók:Gulyás Károly (polgármester),

Participants, Helpers / Résztvevők, Segítők: Csonka

Czigány Tamás, Csáthy Barnabás, Cseh András, Élő Tamás,

Sponsors / Támogatók: BME The Doctoral School

Buzsik István, (kapcsolattartó/koordinátor), Reflekt Sudió

János and his group of contractors / és kivitelező csapata,

Herdics Ágnes, Horváth Réka Lilla, Jankovich Anna,

of Architecture / BME Építőművészeti Doktori Iskola, BME

Bartha Gábor and Tóth Zoltán and their group of contractors

Köninger Szilárd, Krompáczki Péter, Kunovics Richárd,

Faculty of Architecture – Department of Public Building

(masonry) / kivitelező csapata (kőműves munkák), Farkas

Kupi Adrienn, Langmár Imola, Lipusz Roland,

Design / BME Építészmérnöki Kar – Középülettervezési

Ákos (building services engineer / épületgépészet), Kellner

Majercsik Zsófia, Muhari Csilla, Németh Dávid, Papp

Tanszék, BME Faculty of Architecture – Department

István (building carpentry / épületasztalosság), Mészáros

Nikolett, Péter Zsuzsanna, Pintér Kata, Pintér Sára, Sárdi

of Urban Planning and Design / BME Építészmérnöki Kar

Location / Helyszín: Beret, Bag

József (building electricity / épületvillamosság), Szabó Tamás,

Krisztina, Schmidt Zsuzsa, Stein Júlia, Szalánczi Donát,

– Urbanisztika Tanszék, BME Faculty of Architecture –

Date / Időpont: 2013

(technical manager / műszaki vezetője); volunteers / önkén-

Székely Bálint, Tátrai Ádám, Tóth Balázs, Török Bertalan

Department of Geodesy and Surveying / BME Építőmérnöki

Designers / Tervezők: Gulyás Böbe, Pozsár Péter

tesek: Bánsági Dávid, Loránt Zsófi, Szabó Panni,

Sponsors / Támogatók: Fiatalok Lendületben Program

Kar – Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Build-Commu-

Organizer / Szervező: BAGázs Közhasznú Egyesület

Szikszai Noémi, Urbán Boglárka

[Youth in Action Programme], Baross Gábor Boarding

nication Kft., Leier Hungária Kft.

BAGÁZS

192

193


ABOUT HELLO WOOD A HELLO WOOD-RÓL Hello Wood is a Budapest based architecture studio and i​nternational art and architecture initiative​. Hello Wood started as an art camp in 2010 for students in architecture, art and design and has grown into an award winning, unique international summer school involving more than 20 universities and 30 countries. Projects are mostly constructed from wood and results of a unique interplay of art, innovation and social commitment. It builds community and encourages talent. A Hello Wood egy Budapesti design studio és nemzetközi alkotói és oktatási platform. 2010-ben indult építészeti táborként, mára egy díjnyertes, nemzetközi építészeti programmá nőtte ki magát, melyre 30 ország 20 egyeteméről érkeznek résztvevők évről évre. Az itt létrehozott alkotásoknak két közös jellemzője mindenképp van: hogy többnyire fából készülnek, és hogy a társadalmi szerepvállalás és a művészetek összefonódása nem hiányozhat belőlük.

TEAM / CSAPAT POZSÁR PÉTER - architect, co-founder of Hello Wood / építész, a Hello Wood társalapítója HUSZÁR ANDRÁS - architect, co-founder of Hello Wood / építész, a Hello Wood társalapítója RÁDAY DÁVID - media designer, co-founder of Hello Wood / média designer, a Hello Wood társalapítója JANOTA ORSI - project manager / arts and education LAKATOS NIKI - project manager / design studio FELLOW WORKERS / TOVÁBBI MUNKATÁRSAK - Bányai Csaba, Farkas Anita, Lengyel Anna Vera, Végh Gyula, Szilágyi Benjámin SZŐKE GERGELY - graphic designer / tervezőgrafikus

www.hellowood.eu

Photo / Fotó: Kerekes Zoltán © Goethe-Institut Budapest

Barátocskám, minden elmélet szürke, És zöld az élet aranyfája.* Grey, dear friend, is all theory, And green the golden tree of life. Látogasson el a budapesti Goethe Intézet kiállításaira! Do not miss the exhibitions we run!

goethe.de/budapest Photo / Fotó: Bujnovszky Tamás * J. W. Goethe: Faust. Fordította Márton László, Budapest: Kalligram Kiadó, 2015


THIS BOOK COULD ONLY BE REALISED WITH THE COOPERATION OF MANY MORE PARTNERS THAN ONE COULD IMAGINE. THANK YOU FOR YOUR TRUST AND SUPPORT! AKIK NÉLKÜL EZ A KÖNYV NEM JÖHETETT VOLNA LÉTRE. KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁST ÉS A BIZALMAT! Varga Mihály (Owner of KÉSZ Holding / a KÉSZ Csoport tulajdonosa) Goethe-Institut Budapest: Alpár Flóra, Horváth András, Michael Müller-Verweyen, Nagy Márta Moholy-Nagy University of Art and Design: Jukász Ákos, Szerencsés Rita BOOOK Publishing: Balázs Viktor, B. Tier Noémi, Széplaki Péter, Földi Hajnal Hello Wood: Farkas Anita, Gadolla Máté, Huszár András, Lakatos Niki, Lengyel Anna Vera, Ráday Dávid, Végh Gyula Ekker Krisztina (Leier Kft.), Borda Réka, Olteán Viktória, Justin Spike, Szemerey Samu, Turós Balázs, Vári János Hunor Nagy Bálint, Őry Júlia and colleagues of FUGA / és a FUGA munkatársai and all the Builders! és az összes Építő!

SPONSORS / TÁMOGATÓK

KEY PARTNER / FŐTÁMOGATÓ

PARTNERS / PARTNEREK


BUILDERS - BEVEZETŐ

93


What is socially engaged architecture? Are there any specific Eastern European characteristics to it, and if so, what might these be? What are the deeper motivations behind the projects? How are completed works integrated into a community’s life? Are these small-scale architectural interventions capable of generating change? What are the possibilities of social architecture’s development? How can experiences gained in social projects be used in architectural education? Will this rediscovered approach advance the reputation of the profession, and if so, how? What are the personal motivations of designers and how do their experiences transform them? Mi az a szociálisan elkötelezett építészet? Vannak-e, és ha igen, melyek a jelenség kelet-európai sajátosságai? Melyek a projektek mögött húzódó mélyebb motivációk? Hogyan integrálódnak az elkészült alkotások egy közösség életébe? Képesek-e az ilyen kis léptékű építészeti beavatkozások valódi változást generálni? Milyenek a szociális építészet továbbfejlődésének lehetőségei? Hogyan építhetők be a szociális projektek során szerzett tapasztalatok az építészet oktatásába? Segíthet-e, és ha igen hogyan, ez az újrafelfedezett módszer abban, hogy az építészet társadalmi rangja újra emelkedjen? Melyek az alkotók személyes motivációi és a megszerzett tapasztalatok hogyan építik az alkotót magát?

With the purchase of this book, you are supporting Hello Wood’s activities in social architecture and architecture education. A könyv megvásárlásával a Hello Wood szociális építészettel és építészeti oktatással kapcsolatos tevékenységét támogatod.

ISBN 978-963-12-4934-7

9 789631 249347

Builders / Építők  

Besides introducing Hungarian socially engaged architectural projects, Builders provides an insight into local architects’ international con...

Builders / Építők  

Besides introducing Hungarian socially engaged architectural projects, Builders provides an insight into local architects’ international con...

Advertisement