Míg korábban a túlzott önértékelést és az önteltséget vélték felfedezni az emberek közötti ellenségeskedések és konfliktusok hátterében, ma úgy vélik, mindennek a rossz énkép az oka. Utóbbi egyre vonzóbb a közgondolkodásban – vallja a szerző –, mert a társadalmi problémákkal kapcsolatban felment az erkölcsi állásfoglalás alól, ugyanakkor legitim módon támogatja az emberi egó szüntelen építését. Vajon létezik-e olyan ideális állapot, amikor egónk sem túl sokra, sem túl kevésre nem tartja önmagát, hanem egyszerűen csak működik?
