Page 1

2017. IV. szám (tél) / egy szám ára: 750 Ft; 16 RON; előfizetőknek: 593 Ft

w w w. fam i ly. hu

Ha már nem repkednek a pillangók Hogyan születhet újjá a szerelmünk?

Lilla baba küldetése Mégis békesség 61 év házasság, 17 gyermek – látogatóban a Victor házaspárnál

Karácsonyra hangoló • Ünnepi készülődés stresszmentesen • Tippek, tanácsok, történetek

A legnagyobb kincs – találkozás Béres Józseffel és Klárával


Ebben a számban… Kettesben

20 Gyerekszoba Kis ajándékozók

6 A legnagyobb kincs Találkozás Béres Józseffel és Klárával

22 Gyerekszáj

38 Hit és hivatás „Én megyek előtted”

41 Napi nyűg helyett istentisztelet

54 Ünnepi készülődés stresszmentesen – avagy legyél te is „house manager”!

Hogyan viszonyuljunk a munkánkhoz?

10 Kölcsönszemüveg Lassú advent

58 Egyszerűsítsünk!

24 Görbe tükör A rossz beteg

26 Angyal a Böszörményi úton 12 Így találtunk egymásra

42 Egy férfi, akinek az autó emocionális kérdés

Karácsonyi tippek, gyors receptek a Family szerkesztőitől

Karácsonyra hangoló

„Sajnálom a jövendőbelidet…”

46 „Félni többé nincsen miért...” 28 A puszta lét csodája

62 Hálából jövőt

Lilla baba küldetése

14 Ha már nem repkednek a pillangók

Mélybenéző

Hogyan születhet újjá a szerelmünk?

63 Árral szemben

Családban

50 Másfél fenyő

64 Ajánló

32 Mégis békesség 36 Kényes kérdés

18 Gyerekszoba Békesség a várakozás feszültségében

4

Csendes csodák

Írjanak nekünk!

52 Lassabban, mélyebben, egyszerűbben Mi is az a slow karácsony?

Örömmel várjuk Olvasóink hozzászólá­ sait, téma­javaslatait! Címünk: magazin@family.hu; www.facebook/ family.hu Family | 2017. IV.


Kettesben

A

kulcs tehát: beszélgetni, beszélgetni és ismét beszélgetni. Ehhez persze idő kell. De megéri kiharcolni és rászánni az időt – akár egy hosszabb autóúton, egy kiadós séta közben vagy egy meghitt vacsora alatt a közeli étteremben. Ne engedjük, hogy a félreértések vagy a szőnyeg alá söpört problémák éket verjenek közénk. És akkor a pillangók – még ha időnként továbbrepülnek is – nem tűnnek el végleg a kapcsolatunkból. (14. o.)

Family | 2017. IV.

5


A legnagyobb kincs Találkozás Béres Józseffel és Klárával Id. dr. Béres József cseppjei ma százezrek gyógyu­ lását, szervezetének megerősítését szolgálják. Ugyanakkor a Béres-történet ifj. dr. Béres József és Béres Klára egymásra találását és kapcsolatuk erősödését is segítette. A legnagyobb magyar magánkézben lévő gyógyszergyár tulajdonosai nemcsak vezetőtársak lassan két évtizede, ha­ nem negyven éve házastársak is. Mondják, törté­ netük egybeforrt a történelemmel. Vallják, hogy közös életük és a vállalat sikerének titka egy úton halad, mégpedig a közös értékeik mentén. Hogy ezek közül melyek a legfontosabbak számukra, s miként igyekeznek cselekvésre váltani elveiket a családban és a négyszáz főt foglalkoztató cégnél, arról beszélgettünk az óbudai Béres központban. Gyönyörű, tágas aulába lép a látogató, amikor ide érkezik. Az egykori bányászati kutató szocreál épülete ízlésesen felújítva, a fogadótérben fotókon és különféle relikviákon végigkövethető a Béres-történet. Ha jól tudom, pár éve költözött ide a cég központja és a fejlesztőrészlege. B. K.: 2003-ban sikerült megvásárolnunk az egykori Bányá­ szati Kutatóintézet épületét, azt újítottuk fel a saját igényeink­ hez igazítva. A modernizálás során az ’50-es években készült épület szépségeit, a lépcsőkorlátot vagy az oszlopokat eredeti formájukban meghagytuk. A régi értékek megőrzése e tekin­ tetben is fontos számunkra. Hamarosan pedig ünnepi ruhát ölt az épület, adventben fénygirlandok fogadnak a bejáratnál. B. J.: De nem harsányan, mert fontosabb számunkra a va­ lóságos história, vagyis Jézus Krisztus születése és az ünnep belső megélése. Hogyan valósítható ez meg ott, ahol százhúsz fő dolgozik együtt? B. K.: A közös ünnep a cégen belül is fontos, olyan ez, mint

6

A közös cél erősen összeforrasztott bennünket. Persze feszültségek nálunk is adódnak. Az elengedés és elfogadás képességét nap mint nap tanulni kell. egy nagy család. Minden évben készülünk rá, bevonjuk a mun­ katársakat is, például versenyeket, játékokat hirdetünk meg, megajándékozzuk a tíz és a húsz éve velünk dolgozókat. B. J.: A vállalat sikeréhez a stabil értékrend mellett szükség van a jó emberi közösségre is. Szigorú főnök hírében állok, de a csapat, az együvé tartozás erősítése fontos számomra. Kará­ csonyi ünnepünkön jól szolgálja ezt egy régi hagyományunk, a közös éneklés és énektanulás. Könnyű ott, ahol a vállalat vezetője két énekgyűjteményt is összeállított… B. K.: Először izgultunk, hogyan fogadják a munkatársak az éneklés ötletét, ma már biztos vagyok benne, hogy hiányol­ nák, ha elmaradna. Béres Józsefnek Szép magyar ének címmel 2009-ben és 2016-ban jelent meg egy-egy gyűjteménye, melyben gyermekdalok, népdalok, egyházi népénekek szerepelnek. Honnan jött az indíttatása erre egy gyógyszergyár vegyész elnökének? B. J.: Nem is igazán tudom, talán a legnagyobb hatást Merse fiam néptáncos tanulmányai tették rám, rajta keresztül nagyon sok szép népdal került a látókörömbe. De az én generációm még sok népdalt ismert az iskolából, a táborokból is, és mi a családunk idősebb tagjaival, a „régi öregekkel” szerettünk együtt énekelni. Szerettünk volna tanulni is, de igazán jó éne­ keskönyvet nem találtunk hozzá. Family | 2017. IV.


B. K.: A férjem pedig tudatos, rendszerető ember, és úgy gondolta, ha nincs, majd ő csinál egyet. B. J.: Minél jobban beleástam magam a munkába, egyre ne­ hezedett, s mivel valóban alapos, precíz ember vagyok, egyre többet foglalkoztam vele. Semmiképpen nem szerettem volna vakvágányra futni, ezért a könyvem véglegesítéséhez neves szakértők véleményét is kikértem. Az első kötet megjelenése után személyesen jött el hozzám Kallós Zoltán, a híres népze­ negyűjtő. Zoli bácsi barátsága nagy hatást tett rám, akárcsak az erdélyi énekes és hangszeres előadók – és egyszer csak ös�­ szeállt a második kötet is.

Az örömöt nem pénzben mérik Ismert egyházi népénekek is szerepelnek a könyvben. Mit jelent az Önök életében a kereszténység, a hit? B. J.: Az életem teljességét jelenti a hit, a krisztusi értékek nélkül kevesebb lennék. Édesapám református, édesanyám görögkatolikus volt, aki pedagógus lévén legfeljebb titokban járhatott templomba, otthon volt egy kis házi oltára. Engem görögkatolikus hitre kereszteltek. A stabil családi értékrend természetes módon épült be az életembe, de el kell monda­ nom azt is, hogy a hit ma fontosabb számomra, mint fiatalko­ romban volt. Ha a lelki fejlődésemet vizsgáljuk, biztos, hogy a rendszerváltásnak szerepe volt benne. Akkor azt hittük, hogy ha fölforgatjuk a világot, sokkal jobb lesz, de hamarosan azt Family | 2017. IV.

tapasztaltuk, hogy sok tekintetben csak a fejük tetejére álltak a dolgok, és az érték gyakran összekeveredik a bóvlival, az értékes az értéktelennel. Mindeközben egy teljesen új életút formálódott körülöttünk. Kutatói pályánkat felcseréltük egy ismeretlen terepre, az üz­ letvezetésre. Ez bár lelkesítő kihívás volt, az ember lelkének mély rétegeiben nyomot hagyott… Jól emlékszem, egyszer be­ tértem a munkahelyünk közelében lévő katolikus templomba, ahol csend volt, valaki orgonált, és azt éreztem, hogy nekem nagyon jó itt, szükségem van erre a közegre… B. K.: Vegyes vallású családból származom én is, és vala­ hogy észrevétlenül nőttem bele a hitbe. Azt hiszem, a felelősen gondolkodó ember előbb-utóbb föl kell, hogy tegye magának a kérdést, hogy mi a célja az életének. Ha őszintén keresi rá a választ, akkor eljut oda, hogy az örömöt nem pénzben mérik, és hogy az ember nem önmagáért való. A másik ember iránti felelősségtudat kialakulását segíti a család, ahol felelős vagyok a hozzám tartozókért, de egy vállalat is, ahol felelek a dolgozó­ kért és az ő családjukért. S mi ad erőt, hogy a terheket viselni tudjuk, vagy a sikereknek igazán örüljünk? Milyen erőforrások kellenek? Az egymásra figyelés, egymás megbecsülése, az ös�­ szekapcsolódás, a szeretet és a hit, hogy van az életnek maga­ sabb dimenziója, ahová tartunk. Az emberben ez gyökeret ver, erősödik, aztán néha megkérdőjeleződik, majd újra erősödik – vagyis egy folyamat, amelyen folyamatosan dolgoznunk is kell. Kegyelmi állapot, ha valaki eljut a hitig. És megtalálhatja

7


Kölcsönszemüveg

Lassú advent „Bárcsak tudnám, mi van ilyenkor a fejében! – sóhajtunk fel időn­ ként a másik nem furcsaságain töprengve. – De jó lenne néha az ő szemüvegén keresztül is látni a világot vagy legalább egy-egy hely­ zetet!” Sorozatunkban a vállalkozó kedvű Parti házaspár tagjai er­ re tesznek kísérletet: elmesélik, hogy férjként vagy feleségként mi játszódott le bennük egy-egy emlékezetes eset kapcsán.

Ahogyan a feleség, Judit látta: Minden évben várjuk, hogy legalább adventben lassabb legyen az élet. Ta­ valy úgy láttam, hogy ideje lenne tenni is érte valamit. Tempó, iszkiri, vágta – hogy ez az örökös hajtás honnan, kitől ered, erre a férjemnek és nekem másmás válaszunk van. Meggyőződésem, hogy nem hajtom a családom, éppen ellenkezőleg: mindkét lábammal tapo­ som a féket. Az elmúlt évben például megálmod­ tam a valóban lassú adventet, amikor végre lesz időnk egymásra, lesz időnk a csendes estéken játszani, meleg kaka­ ót inni és a szokottnál többet énekelni, imádkozni. Nagyon örültem az idea­ lisztikus gondolatnak; megelégedéssel fürdőztem benne újra és újra, majd el­ kezdtem megtervezni lépésről lépésre, hogy el ne rontsa a képet például egyegy, nem a rendelt időben megvásárolt karajcsont. Papíron minden nagyon le­ tisztult, rendezett, gördülékeny és har­ monikus volt. Az adventi csizmácskákat időben előkerestem. Kitaláltam, hogy az első néhány napban mindenki egy kirakós egy-egy darabját fogja kapni, utána

10

pedig szépen beosztjuk: minden hétre juthat egy elmenős családi program, il­ letve egy bátorító ige, egy közös otthoni tevékenység és néha egy-egy aprócska édesség, aszalt gyümölcs, miegymás. Ez utóbbiakat jó előre beszereztem, az ágyunk feletti dobozba halmoztam, hogy az Angyal majd a megfelelő idő­ ben és mértékben adagolhassa. Az Angyal mindent ügyesen előkészí­ tett, kezdődhet a várakozás békességes ideje – gondoltam –, csak arra nem szá­ mítottam, hogy a három kicsiből leg­ alább egy belázasodik még az éjszaka, így a többszöri vigasztalás, lázcsillapí­ tás után az Angyalnak hajnalban épp­ hogy csak eszébe jutott, hogy a csizmák nem maradhatnak üresen. Teltek-múl­ tak a napok, a kirakós darabjai szépen érkeztek reggelenként, a beteg gyermek is kezdett gyógyulni, csupán a férjről derült ki, hogy éjszakai munkája még­ iscsak lesz, ha nem is nagyon sok. Ó, az Angyal rettenetesen elfárad­ hatott estére, mert újra meg újra csak reggel jutottak eszébe az üres csizmák. Némi kapkodás után helyreállhatott volna a rend, csakhogy most egy másik

gyermek lett köhögős, pedig az Angyal bábszínházjegyet is tartogatott a hétre – ha el nem felejti. A férjem kikerekedett szemekkel bámult a hírre: még bábszínház is??? S ahogy lassan végigtolta az ujját a tennivalóink listáján, amelyek mind a békés adventet voltak hivatottak szol­ gálni, már-már én is kezdtem kételked­ ni – de az Angyal kitartónak bizonyult, úgyhogy egy pizzasütéssel és egy bá­ torító igével arrébb szépen elköhög­ tük magunkat a bábszínházba is. Mert hogyhogy nem, addigra már az egész család köhögött. Na nem nagyon, de azért pont annyira, hogy a gyógyítás kitegye a napjaink nagy részét, s reg­ gelente az álomkótyagos Angyal már azt sem tudta, hol áll a feje, s hogy nem a kávét öntötte a csizmákba, az egye­ dül kegyelemből lehetett. Friss fenyőág, ragasztópisztoly, karajcsont, ablakdísz, te jó ég, már a Mikulás is, gyertyaláng, szeretet, csokoládé, kifulladás… Végtelenül kimerítő adventen mene­ teltünk végig, épphogy beájulva a ka­ rácsonyfa alá. Vajon hol esett csorba ezen a gondos tervezésen?! – még most is ezen töprengek, mert ha valaki, hát én tényleg nem hajtom a családomat. Family | 2017. IV.


Ahogyan a férj, Feri látta: Magánvállalkozó vagyok (vagyis ma­ gam osztom be az időmet, azaz akkor dolgozom, amikor megbízatásom van), de igyekszem az év vége közeledtével kevesebb munkát vállalni, így október elején-közepén a már nagyobb felada­ tokra inkább azt mondom, hogy ha le­ hetséges, csúsztassuk át a következő évre. Ez persze nem azt jelenti, hogy az év utolsó két hónapját kiveszem sza­ badságként (ilyen fogalom egyébként sincs a magyar jogszabályok rám vo­ natkozó részében), hanem csak annyit, hogy a futó munkák befejezésével, a fél­ bemaradt ügyek lezárásával igyekszem kitölteni a nap nagyobbik részét, hogy minél kevesebb problémát cipeljek át az Family | 2017. IV.

új évre. Ami október közepén laza évzá­ rásnak tűnik – hiszen alig van egy-két (!) lezárandó feladat –, az persze a való­ ságban valahogy mégsem úgy alakul… Advent közeledtével pedig menet­ rend szerint jelentkezik életem párja is a nagy ötlettel: ebben az évben tényleg el fogunk csendesedni karácsony előtt, s erre remek ötletei vannak, amelyeket természetesen bármi áron meg is fog valósítani – ha törik, ha szakad. Tény, hogy az előkészítésben rend­ kívül profi, november második hetétől én csak kerülgetem az elcsendesedésre szánt alkatrészek garmadáját, s nagy­ ra nyílt szemmel veszek szemügyre jó néhány, a hobbiboltból származó hogy­ ishívjákot, ami még jó lesz valamire (megjegyzem, hogy ezekből már több

doboznyi púposodik a rejtett zugokban, de hát ki ezt gyűjt, ki azt…). De visszatérve a lelassuláshoz, a családi naptárban csak gyűlnek az időponttal megjelölt programok, pe­ dig még minden gyerekünk maximum óvodáskorú, s hol vagyunk még az is­ kolai, gyülekezeti, pláne a zeneiskolai karácsony előtti bemutatók, előadá­ sok, koncertek dömpingjétől! Egyik négygyermekes ismerősünk említette, hogy ha sikerül anélkül túlélniük az adventet, hogy (iskoláskorú) gyerekei komolyabban megsértődjenek, az kész csoda lesz, mert egyszerűen elkerülhe­ tetlenek a programütközések. Ha jól be­ legondolok, elképzelhető, hogy drága párom már titokban ezekre az időkre edzi a családot?

11


Ha már nem repkednek a pillangók… Hogyan születhet újjá a szerelmünk? Fülig szerelmesnek lenni felemelő érzés, de ez az állapot rendszerint nem tart örökké. A szerelem múlása nem jelenti automatikusan azt, hogy a kapcsolat el­ romlott – csupán annyit, hogy némiképp megszoktuk egymást. A lakkozás ittott megkopott az első félreértések és konfliktusok okozta súrlódástól. Miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, olyan apró részleteket is észrevettünk a társunkban, amelyek csalódást okoztak. A gyomrunkban repkedő pillangók el­ tűntek. A fennkölt érzések után arculcsapásként érnek a hétköznapok gondjai, és visszarántanak a földre.

14

Family | 2017. IV.


A

Sz

A

Sz

ÓSZÓRÓKÓSZÓRÓK KÖNYVESBOLTJA KÖNYVESBOLTJA

1052BP VÁROSHÁZ UTCA 1. A Ferenciek terétőlterétől 1 percre 1052BP VÁROSHÁZ UTCA 1. A Ferenciek 1 percre

Ú J D O•NÚ S J DÁO G N SOÁ K G O K• •

hétköznapok során megnyilvánuló gon­ dolkodás- és életvitelbeli különbségünk. Anélkül, hogy szándékunkban állna, vagy egyáltalán észrevennénk, ráta­ pintunk a másik érzékeny pontjaira. Ezzel fájdalmat okozunk, és kölcsönö­ sen megsebezzük egymást. Azok a pá­ rok, akik magas szintű konfliktuskezelő és együttműködési készséggel érkeznek egy házasságba, gyorsan és hatékonyan tisztázzák a félreértéseket. Az emberek többsége azonban nem fejlett szociális kompetenciával születik, bár kitartó gyakorlással és tanulással akár meste­ ri szintre is eljuthatnak. Nehezebben megfogható, és lassab­ ban válik láthatóvá a második szint: a társunk egyénisége. Az, ami sajátossá, egyedivé teszi – vagyis mássá, mint amilyenek mi vagyunk. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a közöttünk lé­ vő teret homályos feltételezések egész sora tölti ki. Talán a hormonok miatt ilyen – vélekedik a férfi. Lehet, hogy túl nagy a stressz a munkahelyén – gon­ dolja a nő. A nő nem tudja megmagya­ rázni a viselkedését. A férfi nem beszél az okokról. Vagy tényleg igaz lenne a feltételezés, hogy a férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek?

Hirdetés

AZ ÚJ AZ BEN HUR ÚJ BEN HUR

Én nem ilyen lovat akartam…

Egy jól sikerült landolás ugyanakkor magában rejti azt az esélyt is, hogy a szerelmünk mélyebbé válik. Ez azonban nem történik meg magától. Hosszú út vezet odáig. Újra és újra el kell kötelez­ nünk magunkat amellett, hogy keres­ ni fogjuk az egységet, és nap mint nap küzdeni fogunk érte.

Félreértések és feltételezések Tapasztalatom szerint egy házas­ ságon belü l a fél reértések nek két szintjük van. Amit leghamarabb és leg­ gyakrabban érzékelünk, az a felszín: a

Azok a vonások, amelyek a romanti­ kus szerelem idején különlegesnek tűn­ tek a társunkban, a kijózanodás után időnként kifejezetten bosszantóvá vál­ nak. A gond ott kezdődik, ha a kiáb­ rándulásnak és csalódottságnak egyre inkább teret adunk magunkban. „Miért is kellett nekem beleszeretni!” – gon­ dolja a férfi. „Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hittem” – véli a nő. Ha nem teszünk ezek ellen a gondolatok ellen, akkor könnyen elhatalmasodhat­ nak rajtunk. A keserűség gyökeret ver a szívünkben, és előbb-utóbb megfojtja a kapcsolatot. Mit tegyünk hát? Figyeljünk oda ezek­ re a figyelmeztető jelekre, és dolgoz­ könyvterjesztők Gyülekezeti könyvterjesztők és könyvesboltok és könyvesboltok zunk együtt azon, hogy a Gyülekezeti szerelmünk kiszolgálása rendkívüli kiszolgálása kedvezményekkel! rendkívüli kedvezményekkel! elmélyüljön. Ebben a harcban akkor le­ szünk sikeresek, ha komolyan vesszük Telefon: +361 Telefon: 216 +3613583 216 3583 NYITVATARTÁS: NYITVATARTÁS: Mobil: +3670 Mobil:948 +36702488 948 2488 és elfogadjuk a másikat. Nemhétfőtől ellenfelet péntekig hétfőtől péntekig

9-18 óráig

www.immanuel.hu www.immanuel.hu

9-18 óráig immanuel@immanuel.hu immanuel@immanuel.hu

Facebook: Immanuel Facebook: Immanuel Szószóró Szószóró Webáruház: webshop.immanuel.hu Webáruház: webshop.immanuel.hu


Mégis békesség Van egy Biblia-fordítás, amely nagyon hitelessé te­ szi Isten beszédét: ha valaki a saját életére fordítja le, és aszerint él. Victor István nyugalmazott re­ formátus lelkész és felesége, Judit néni egy kicsiny zsákfaluban, Hejcén élnek. Az ajtajuk nyitva áll mindenki előtt, én is úgy kerültem beljebb. Bent valahogy rögtön kiderül, hogy a falak békességgel vannak tapasztva, s a forgatókönyvet itt a szeretet írja. Meg a zsiványság. Ennyi derű, humor, életerő légkörébe már belépni is öröm! Venném a receptet, hogy írják nekem is föl, hadd éljünk mi is így. De nincs recept. Sem a hatvanegy év házasság, sem a tizenhét gyermek nem garancia. Ez a kegyelem.

32

Megfogott, hogy Isten hányféleképp tudja megszólítani az embert. István bácsit hogyan találta meg a kegyelem? V. I.: Az őseimet három generációra visszamenőleg fel tudom emlegetni mint az evangélium élmunkásait, de ez önmagában semmit nem jelent. Egyszer hallottam egy igehirdetést, ahol belém hasított, hogy nekem személyesen szükségem van Jézus­ ra, ettől változott meg az életem. Így volt ez Judit néninél is. A hit útja győzelmek útja? V. I.: Nagyszerű dolgokat éltünk át, de nem láttuk ezeket nagy győzelmeknek. Nyilván a gyermekeink száma az, ami mindenkinek szemet szúr elsőre. Pedig amikor mi friss házasok voltunk, nem terveztünk még három gyereket sem, családot sem; eszünkbe sem jutott, örültünk egymásnak. Egy napon a 127. zsoltárt olvastuk: „Az Úrtól való örökség a gyermek, és az anyaméh gyümölcse jutalom.” Megütődtünk: mi kegyelemből élünk, mindenünk Istentől kapott ajándék, hogy beszélhet bár­ ki jutalomról? De hát ha Isten akar róla beszélni, ő beszélhet. Akkor mi kitöröltük a szókészletünkből a vállalás szót, mert a jutalmat nem vállalja az ember, hanem örömmel fogadja. Így lett aztán, hogy Isten ennyire meggazdagított létszámban is bennünket: tizenhét gyermekünk született. Family | 2017. IV.


Fotó: Lukács Gabi

tartott egy nagyon szép, intő prédiká­ ciót, és azzal fejezte be, hogy „akkor vedd elő, fiam, a gyűrűt!”. Hál’ Istennek tényleg volt nálam gyűrű, úgyhogy egy­ más ujjára húztuk, és az egész családot végigcsókolhattam – kivéve a menyas�­ szonyomat… ’56-ban, a forradalom nap­ jaiban kaptuk a hírt, hogy Judit néni egyik testvére, akivel szerettük volna egyszerre tartani az esküvőt, férjhez megy. Ezen felbuzdulva én is írtam egy kiáltványt – akkoriban minden hirdető­ oszlopon lógott egy-kettő –, a lényege az volt, hogy megyünk mi is, esküszünk mi is. Nagyon ünnepélyes, gyertyafé­ nyes menyegző volt, mert éppen nem volt villany… Ez hatvanegy éve történt. A hatvanadik évfordulónkon megle­ pett a családunk; Ónodon prédikáltam, ahol annak idején esküdtünk. Ahogy mondom az áldást a szószéken, látom, hogy kezd besorjázni a család a temp­ lomba: gyerekek, menyek, vők, unokák vagy hatvanan, énekelve… Nagy aján­ dék és meglepetés volt ez, hogy együtt adhattunk hálát az utunkért. Mi határozta meg ezt az utat az első időkben?

A vándorlás évei Hogyan kapcsolódott össze István bácsi és Judit néni élete? V. I.: A megtérésem után a baráta­ immal fogtuk a Bibliát, és kerestük az útmutatást életünk dolgaira, így a pár­ választásra is. Szintén a 127. zsoltárban leltük, hogy „az Úr az ő szerelmesének álmában ad eleget”. Megnyugodtam, hogy nem kell különösebben keresnem a párom, mert Isten elém fogja hozni. Ez a tanév végén, júniusban történt, szep­temberben pedig ott volt a biblia­ körben Judit. Ránéztem, és tudtam: ő lesz a feleségem. Ez nem hirtelen ér­ zelmi fellángolás volt, hanem erős meg­ győződés. 1955-ben, amikor végeztem a teológián, írtam az édesapjának, hogy van lelkészi oklevelem, most már ideje nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat. Elmentem Ónodra hozzájuk, nagyapó Family | 2017. IV.

V. I.: A költözések mindig hatással voltak ránk. Budapesten, a Szabadság téren kezdtük a szolgálatunkat, odahe­ lyeztek segédlelkésznek. Az ottani ifjú­ sági közösség nem csak az indulásunkat határozta meg: a mai napig lelki bázi­ sunk; negyedévenként összejövünk. Idő­ vel mennünk kellett onnan, s következő állomásként Szabadszálláson kötöttünk ki. Következett a Tolna megyei Uzd, majd Hejce, ahol most is beszélgetünk. István bácsinak a hivatalos vezetéssel nem sikerült túl jó kapcsolatot kialakítania… V. I.: Sajnos. De az Úr Jézussal jóban voltunk! Mit árthat akkor a hatalom?!

A békéltetés helye: Hejce István bácsi azt mondta, hog y nem indult a faluban ébredés, mégis kialakult itt egy lelki központ. Hogyan lehetséges ez? V. I.: Itt a katolikus templom Szent Ist­ vánnak van szentelve, tehát augusztus

20-án van a búcsú. Kaptam egyszer egy kedves névtelen levelet, hogy „tisztele­ tes úr, tessék búcsúkor is istentiszteletet tartani, mert itt a sok szép vendég, és nem tudunk mit csinálni velük”. Persze, mert akadályozták a háziasszonyokat a sütés-főzésben… Úgy gondoltam, hogy­ ha a vendégek miatt tartjuk, akkor én is vendéget hívok igét hirdetni. Első évben Judit néni családja hirdette az evangé­ liumot. Később csatlakoztak hozzánk a gyerekeink debreceni osztálytársai kö­ zül is, s lassan országszerte híre ment, hogy augusztus 20-án van Hejcén egy lelki nap. Ez ritkaság volt a hatvanas évek végén. Jöttek először Csehszlo­ vákiából, egyszer megjelent tizenhét kolozsvári fiatal is, de érkeztek keletnémetek is. A vége az lett, hogy Kana­ dától az Urál hegységig és Finnországtól Etiópiáig mindenhonnan jöttek hozzánk fiatalok. Hirdették ezeket az alkalmakat valahol? Vagy szájról szájra járt a híre? V. I.: Nem szervezkedtünk, sőt már aggódtam, látva, mennyiféle felekezet­ ből érkeznek a résztvevők az ortodo­ xoktól a szabad keresztényekig, hogy előbb-utóbb látványos összeveszés lesz. Akkor még lent laktunk a parókián, de már ez, a mellette lévő ház is a miénk volt. A tűzfalára kétméteres körbe föl­ mázoltam az ökumené emblémáját – Noé bárkája, kereszt az árbóca –, és elmondtam mindenkinek, hogy ez azt jelenti, hogy ha Noé bárkája a kereszt alatt hajózik, akkor az állatok nem fal­ ják fel egymást benne. Csodák csodája, tényleg nem volt összeütközés, szeretet­ tel voltak együtt olyanok is, akik más­ hol nem. A híres hejcei nyári táborok ötlete kinek a fejéből pattant ki? V. I.: Az Úréból. Egyrészt volt egy kül­ ső kényszer – nem tudtak hol táboroz­ ni a református gyerekek –, másrészt kaptunk a gyerekmisszióra valakitől egy komolyabb adományt, harmad­ részt kiderült, hogy a szomszéd házat el akarják adni. Judit néni hogyan viselte azokat a terheket, amelyek a szolgálatok kapcsán ráhárultak?

33


d u t •   t i  h •   k é t já

á

s é t e v e s•n gazin

kma y gyere

tén

keresz

el

v Cikázz

nta!

havo t é k k ün

nyi dalt, karácso p é z s a ed elgonis ismer éj…” De e s t e n d a n s e o s : „C Bizt nd? És kezdődik , hogy mi a cse y íg ly e am ő százon övetkez e már a K l? á t e d n o e tek vedolk iaz eredhet hang, m a a b , i á m m y o zereket hog k ny ai hangs a hango li n ib gó a b n b o k a b n k gő mu tite egy csen ismerhe g k e tt e t e t M t e . le k h ü lün sz szít tok is ké érdekel, hogyan a g y a g m a v t si ső t. Ha a kívánc nyi dísz l, vagy h velünk! a d karácso s t ű r a t ím r c j o k é k s a e re, a Csend eszerző ves zen é t a h y eg

Fizesse elő a Cikcakk magazint gyermeke vagy unokája számára!  •  www.cikcakk.hu, +36 (1) 466-9896

Family 2017 4 lapozgato  
Family 2017 4 lapozgato