Issuu on Google+

Hogy sikerült EB szemmel a 2012-es Kisnull tábor? Úgy, ahogy terveztük. Nem nagyon tudok olyan eseményt mondani, ami jelentősen eltért volna az elképzeléseinktől. Nyilván voltak váratlan helyzetek, amiket nehéz volt megoldani, illetve vétettünk kisebb hibákat, de összességében jól sikerült, amit nagyrészt a szervezőbrigádnak köszönhetünk. Mindent teljesen jól lereagáltak, volt egyfajta összhang a táborban, ami vitte előre az egészet. Sőt, sokszor érkeztek nagyon jó ötletek, amiket bele tudtunk építeni a sztoriba, úgyhogy le a kalappal. Bevált a keretmese? Mennyire tudtatok azonosulni a karakterekkel? Attól a perctől kezdve, hogy kiválasztottuk ezt a sztorit, már nem koncentráltam másra, úgyhogy fogalmam sincs, milyen lett volna a tábor egy másik keretmesével, de visszagondolva még mindig ezt tartom a legjobb választásnak, szerintem passzolt hozzánk. Úgyhogy igen, azt gondolom, hogy bevált. Én inkább a karaktert próbáltam átformálni úgy, hogy a lehető legjobban bele tudjam élni magam, így egy kicsit harciasabb Milo jött létre a filmbelinél, de szerintem mindhármunkra igaz, hogy inkább magunkat akartuk belevinni, mint teljes mértékben átvenni a karakter tulajdonságait. Peti például teljesen szabad kezet kapott, tekintve, hogy nincs ott a filmben. De már tárgyalunk a rendezővel, hogy a harmadik részben benne legyen. Mi alapján választottátok meg az új EB tagjait? Egy ideig pénzért árultuk a posztot az eBay-en, de senki sem vette meg, úgyhogy muszáj volt tehetséges embereknek adni. Azt hiszem, bennük megvan minden, ami kell, kreativitás, szervező- és improvizációs készség, illetve elegendő tapasztalat a Kisnullal kapcsolatban, úgyhogy nagyon jók lesznek. Nagyot néztem, amikor előálltak a kiderülős videó forgatókönyvével, teljesen elmebeteg, de profi ötletek jöttek mindhármuktól. Mit gondoltok az új matekos osztályról? Ó, hát ők zseniálisak. Tábor után a suliban volt alkalmam jobban megismerni némelyiküket, sok az egyéniség, és közösségként is egyre jobbak lesznek majd az idő előrehaladtával. A tábor alatt is baromi aktívak voltak, a csopvezek is tanusíthatják, hogy jó ez az osztály. A tanárok véleményét még nem kérdeztem, remélem jól tanulnak :D. Sebi, hogy tetszett az elsős bemutatkozás? Melyik osztály tetszett a legjobban? Hmm, ez volt a harmadik elsős bemutatkozóm, teljesen máshogy láttam a dolgokat, mint anno elsősként a színpadon, ez persze normális, de furcsa élmény. A tavalyiból semmire sem emlékszem, mert végig a földet bámultam izgalmamban, és a sajátunkat se tudom megítélni, úgyhogy mérvadó viszonyítási alapom nincs, mert most láttam először objektíven az egészet. De nagyon tetszett, jó volt látni, hogy komolyan vették az osztályok a felkészülést, mindenki kitett magáért a színpadon, élveztem az előadásokat. Viszont ami a technikai részét illeti, teljes volt a káosz és az anarchia, itt szeretném megköszönni Formának és az összes technikusnak a munkáját, nélkülük elég nehéz lett volna, illetve szívesen felajánlom a NagyEB-nek a laptopom törés-zúzás céljából, amennyiben igényt tartanak rá. Szerencsére azért nagyjából sikerült jól lereagálni a dolgokat a mostmár volt nagyEB-vel karöltve. Azt a kérdést, hogy melyik osztály tetszett a legjobban nem szívesen válaszolom meg, mert az eredménytől függetlenül senki sem volt egyértelműen jobb a másiknál, mindenki sokat dolgozott vele. Kiemelhetnék valakit, de nem akarok, a szívem a C-sek felé húz a kisnull miatt, és a D-sek felé a tagozatom miatt, úgyhogy nem tudnék független maradni. A Kisnull legjobb pillanata? Egyértelműen az avatás volt rám a legnagyobb hatással. Sosem éltem át nulladikosként, és összemérhetetlen a nagynullos avatással, mert sokkal személyesebb, lévén kevesebb emberről beszélünk. Engem is teljesen megfogott az a hangulat, amit a szervezőbrigáddal közösen össze


tudtunk rakni, nagy élmény volt név szerint kezet fogni mindenkivel abban a félhomályban, és az a látvány is felejthetetlen, amit a világító medálok adtak a körjátékoknál. Zoli egy zseni, még mindig állítom. Legjobb pillanatnak ugyanakkor még ezt sem nevezném, mert egy eseményt sem helyezek a többi fölé magamban, valahol együtt van meg bennem az, hogy 'Kisnull', nem bontom részekre. És ez így van jól. Milyen érzés, hogy lejárt a mandátumotok? Lehet, hogy meglepőt mondok, de jó érzés. A tábor utolsó perceiben és az utána következő 1-2 napban voltam elkeseredve, ez összehasonlíthatatlan azzal. Azt gondolom, hogy amit ez alatt az egy év alatt átéltem, már senki sem veheti el, épp ezért nem éreztem úgy 27-én, hogy le kellett mondanom valamiről. Sőt, ezt az egész valamit most továbbadtuk egy másik, legalább annyira jó hármasnak, és ez örömmel tölt el. Ha visszautazhatnátok az időben újra elvállalnátok? Egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül, szerintem nincs olyan EB, aki ne kapott volna annyit a saját nulltáborától, hogy erre a kérdésre nemmel válaszoljon.


próba