Issuu on Google+

ZU  BL  OG  2  0  0  6  –  2  0  0  8


E z  a  b l o g  a  a z  e M A SA  p o r t á l o n  s a j á t  b l o g o m k é n t  j e l e n t  m e g . A  M Ú O S Z K a r i k a t u r i s t a  Sz a k o s z t á l y  é s  a  m a g y a r  k a r i k a t u r i s t a ­é l e t  d o l g a i r ó l  s z ó l t .  2 0 0 8 ­b a n  ú g y  d ö n t ö t t ü n k , h o g y  k ö z ö s e n  í r j u k  t o v á b b  a  s z a k o s z t á l y  t ö b b i  t a g j á v a l  e g y ü t t .  E z  a  w e b f ü z e t  e d d i g  a z  i d ő p o n t i g  t a r t a l m a z z a  b e jeg yzés ei me t.


2 0 0 6 . a u g u s z t u s  2 9 . 

Hányféleképpen nem volt holokauszt?  Aki gyakran nézegeti a  világ karikatúra  termését, annak  föltűnhet, hogy sok és jó  iráni karikaturista van,  jól rajzolnak, van  humoruk, ráadásul nem  igyekeznek mindenáron  megfelelni a  hatalomnak. Most egy  olyan eseményre  próbálnak holokauszt­  tagadó pályázatukkal  reagálni, amit eleve az ő  politikusaik szítottak fel.  A dán  karikatúrabotrányról van  szó, melyet pár  hónappal a Mohamed­  karikatúrák megjelenése  után kapott fel az iráni  politikai vezetés. Az  irániak által meghirdetett pályázat végül is nem a dánoknak  akar visszavágni, hanem a közel­kelet legnagyobb  „ellenségének”, Izraelnek, azokat az embereket akarják  felheccelni, akik ténylegesen a holokauszt áldozatai voltak.  Ezért is írja a Hírszerző ezzel foglalkozó (a bejegyzés alatt  található linken elérhető) cikkének alcímében, hogy „Hamis  párhuzam a Mohamed­üggyel”. Egyúttal a sajtószabadság  határait próbálják megkeresni. Ha Európában szabad  kigúnyolni Mohamedet, akkor nyilván szabadon  gúnyolhatók azok is, akik az „állítólagos holokausztban”  hisznek. Mivel pedig nálunk valóban bűn a holokauszt  tagadása, ezt teszik a mérleg másik serpenyőjébe saját


sérelmük ellensúlyozására. Legalább olyan aljas dolog, mint  magyar focipályán skandálni a tudjukmit, amiért, bár nem  járt büntetés senkinek, mégis forgott a gyomrunk. (Fenti 

illusztrációnk forrása is a Hírszerző, a képaláírás szerint a  karikatúra „Mike Fluggenock értékes pályaműve”.)  A dán karikatúrák sem voltak jók, többnyire azonosították a  mohamedán vallást a terrorizmussal, az állítólag 61  országból érkező iráni kiállítás (fellelhető) képei sem jók,  hiszen egy népet tesznek meg saját bajaik bűnbakjául.  Tulajdonképpen az ember nem a karikatúrákon, hanem  azok színvonalán nevet – kínjában. A 61 ország  karikaturistái közt a www.irancartoon.com címen két  magyart sorolnak föl: az egyik valójában horvát, tehát  semmi közünk hozzá (mármint MÚOSZ­szakosztálynak), a  másik a Karikaturista Szakosztály tagja, aki Kanóc néven  publikál, aki tagadja részvételét a pályázaton, és aki  provokációnak tartja, hogy összefüggésbe hozzák nevével  az iráni kiállítást. Úgy hallottam, más országok  karikaturistái is kerültek föl ártatlanul a névsorba.  Stanislaw Lem a Kiberiádában, (egyik legszellemesebb  könyvében) azt írja a sárkányokról, hogy „sárkányok  többféleképpen nem léteznek”. Nos, ebből a pályázatból az  derül ki, hogy a holokauszt is többféleképpen nem létezik.  A holokauszt­sztori­autónak például nincsenek kerekei (a  háttérben kicsi „iran­boy”­ok gurigáznak vele), s a vezető  hiába szól ki az ablakon, hogy „hej Bush, úgy tűnik, igen  nagy problémánk van”. Hehe. Ugyanez a rajzoló  ugyanannak a képének hátteréül szolgáló „népet” egy  másik képén horizontálisan tükrözi, s egy felfújt,  kipukkadáshoz közelítő lufiszerű embert helyez előtérbe,  akitől azt kérdi egy hős arab, hogy „holokausztot mondtál,  mi?” Haha. Egy másik rajzon egy „World Holocaust Press”  feliratú olló, amelynek oldalára Dávid­csillagot rajzolt  alkotója, élére pedig egy töltőtollával egyensúlyozó  újságírót, nehéz fejtőrés után arra enged következtetni,  hogy Izraelben kemény cenzúra működik azokkal szemben,


akik … kik is? … miért is? … nem értem…! Azt sem értem,  hogy milyen érvekkel tagadja a holokausztot az a  karikaturista, aki egy kigúvadt szemű ember nyakába  szorosra zárt bilincset rajzolt, s a lánc másik végén lévő  béklyó­golyó (holokauszt felirattal) be van tömve emberünk  szájába. A Hírszerző cikkének címe az, hogy „Itt vannak az  iráni holokauszt­karikatúrák – nézegessen felháborító  rajzokat!” Őszintén szólva ezek a rajzok engem nem tudtak  kihozni a sodromból. Az ember akkor rajzoljon karikatúrát,  ha valamire tényleg haragszik (érted és nem ellened!), ha  van benne egy kis bölcsesség és egy kis humor. A rossz  politikai karikatúrákból, mint ezekből is, csak a harag süt,  hiányzik belőlük a bölcsesség és a humor.  Talán annak az izraeli újságírónak volt igaza, aki  ugyanezzel a címmel hirdetett ellen­pályázatot izraeli  karikaturisták számára. Talán ők pontosabban el tudják  mondani, hogy hogyan nem létezett a holokauszt.  Most veszem észre, a Word helyesírás ellenőrzője sem  ismeri a holokausztot, mindenütt pirossal húzza alá.  Felmerült a kérdés, hogy milyen antiszemita rajzok  számítanak még törvényesnek? Úgy sejtem, az izraeli  karikaturistáké bizonyára törvényesek lennének, bár még  egyet sem láttam belőlük. Nem tudom, érdemes­e  egyáltalán viccelni a holokauszttal, nem tudom, hogy a  törvény mennyire ismeri, érti a humort. Amennyire a  politikát ismerem, ott nem ismernek tréfát. (Annak idején  Torgyán tiltott jelképek használatáért perbe fogta, mert  komolyan vette, a gúnyból kitett vörös csillag miatt a  „Marxim” éttermet. Pert nyert, ha jól emlékszem.) A  válaszom tehát, hogy nem tudom, nem vagyok jogász, jobb  lenne, ha nem próbálnánk meg kitapogatni ezeket a  határokat.


Indul a blog! 

Fentebbi írásom az irániak kapcsán nem blogindítónak  készült, aztán mégis úgy alakult. Ha már belefogok a  naplóba, melyet a sajtóról, karikatúráról, karikaturistákról  fogok írogatni, először is bemutatkozásképpen ajánlom  saját honlapomat, és csatolom az idei @rc plakátpályázaton  díjazott képemet. Csak bemutatkozás, a továbbiakban ­  szubjektivitásomat megőrizve ­ nem magamról szól majd  ez a blog.  A blogindítást rögtön egy hét szünet követi, egy kis  montenegrói nyaralás, hogy szeptemberben kipihenve  folytathassam...  Saját honlapom  http://zu.hu


a u g u s z t u s  3 0 . 

Tudományos karikatúra  Ismerjük a sajtókarikatúrát,  Karinthy óta az irodalmi  karikatúrát, és hallottunk  már zenei karikatúrákat is.  Hallott már valaki  tudományos karikatúráról?  Az ÉS 2006/26. számában  Huszár Ágnes és Batár  Levente készített részletes  tudományos elemzést  Verebes NapTV­műsoráról 

„Hogyan fojtsuk bele  partnerünkbe a szót?”  címmel.  A karikatúra ­ a szó eredeti  értelme szerint is ­  nagyítás, vagyis a  karikaturista kinagyítja, és  így teszi méginkább észrevehetővé, a kritizált személy,  vagy jelenség nevetséges voltát. Az az aprólékos elemzés,  amelyet a két nyelvész végzett, a szó eredeti értelmében is  egy igazi karikatúra, akkor is, ha szerzőik nem annak  szánták. Én legalábbis jót szórakoztam rajta.  Hogyan fojtsuk bele…?  http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0626&article=2006­  0703­1455­58HOWV


Karikatúrákkal a magyar egészségügyért 

Kaptam egy levelet Kanadából: 

„XXXXXX a nevem, es ellatogattam a web lapodra.  Tetszenek a rajzaid es mivel a web lapodon irod, ha  szeretne  vki karikaturat, akkor irjon neked. Nos en szeretnek ha  lehet tobbet is. Felkertek hogy irjak egy analizist a magyar  egesz­  segugyrol es barmi ami jo karikatura es nem kerul penzbe  szivessen hasznalnem. Ezt az analizist magam is onkentes  alapon csinalom. Ez a tanulmany tobbszaz helyre fog otthon  elkuldve es ugy latom hogy jo es kifejezo karikaturak segi­  tenenek.  Remelem nem zavartalak, ha netan te nem tudnal segiteni  annak is orulnek ha olyan helyre tudnal iranyitani ahol ilyen  jellegu segitsegre talalnek. Koszonom megegyszer idod es  kivanok minden jotl”  Nem küldök. Ez sem kerül pénzbe, egyik pártnak sem.  Pedig talán még egészségügyi miniszter is lehetnék  egyszer!


s z e p t e m b e r  1 2 . 

Nyertünk! 

A Karikaturista Szakosztály  200 000 Ft­ot nyert a  Fővárosi Közgyűlés Kulturális  Bizottságának pályázatán. A  pályázatot Kaján Tibor, a  szakma doyenjének 85.  születésnapja alkalmából  rendezendő kiállítás  költségeire kapjuk.  A kiállítás október 6­án nyílik  a Várban, a Magyar Kultúra  Alapítvány székházában. Az  alapítvány a helyiséggel járul hozzá a kiállítás  megrendezéséhez.


Mrožek és Tettamanti  A véletlen hozta össze egy  napra Mrožek sorait Tettamanti  kiállításának a hírével. Az  viszont nem véletlen, hogy a  humor lengyel nagymesterének  véleményéből Tettamantira  ismerhetünk. 

„Humor. Bizony, ő. De ez  magyarázatot igényel. Amiről  itt szó van, korántsem a  falrengető röhögés, a viccek,  groteszkek, paródiák és  hasonlók. Förtelem! Micsoda  penészes ócskaság, ezek a  tegnapi számok! Tehát „humor”  helyett, ami félreértést  okozhat, azt kellene mondani,  „elegancia”, az pedig  elválaszthatatlan a mesteri  tudástól, anyag és eszközök  tökéletes uralásától. Az ilyen  tudás engedi meg azt a kis  distanciát, kicsit kívülről látást, szabadít fel a bevett  szabályok alól, ez azonban nem anarchikus vagy lompos  szabadság, hanem tudatos és szabályerősítő. Annyira ura  vagyok a dolgomnak, hogy egy percig eljátszhatok vele,  mint macska az egérrel.”  A kiállítás sikerrel zárult Pécsett.


s z e p t e m b e r  1 4 . 

Négy madár  Nem az SZDSZ  madarai szaporodtak,  és nem is mindig  négy, mert hol egy,  hol kettő, hol meg sok  madár mondja el  aktuális véleményét  aktuális ­ helyi vagy  országos ­  eseményekről Németh  György szegedi  karikaturista (és  fotóriporter) blogján.  Ám akár egy, akár  sok, mindig NÉGY ,  NÉmeth GY uri  nevének rövidítéséből.  Érdemes Gyuri blogját  naponta megnézni,  hiszen madártávlatból  (kicsit föntről, de még földközelből) látja, láttatja  mindennapjainkat. A madarak, ­ mint Sajdik madarai is ­  mindig kedvesek, ha morognak is, ha igazuk is van, meg  akkor is, ha nincs.  Németh György karikatúráit eddig leginkább a  „délmagyarok” ismerhették, talán e blog segítségével sokan  meg fogják szeretni megyehatáron túl is.  Németh Gyuri blogja  http://www.negymadar.blog.hu/


s z e p t e m b e r  2 0 . 

MEGHÍVÓ


s z e p t e m b e r  2 1 . 

Így megy ez...  Nehéz lenne elképzelni egy  Janikovszky Éva (vagy Lázár Ervin,  vagy Örkény István) könyv új  kiadását Réber László rajzai nélkül.  Nem is hiszem, hogy erre valaha is  sor kerülne. Ezt gondoltam a  Vonnegut­könyvekről is. Ronggyá  olvasott Macskabölcsőm  lecserélésén gondolkodtam, ám az  újabb kiadás Réber nélkül jelent  meg, mint ahogyan a Börleszk is.  Egy könyv sikere nem csak a  szerzőn, hanem a fordítón, a  tipográfuson, a nyomdán és persze  az illusztrátoron is múlik. Vonnegut  természetesen világsiker Réber  zseniális rajzai nélkül is, rajtunk,  magyarokon kívül másutt talán nem  is tudják, hogy létezik (létezett) a  világon sok nyelven megjelent kiadásoknál egy kicsit jobb  is...  Kár érte.  Vonnegut a Wikipediában  http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut


Állati dolgok 

„Ebben a kötetben csupa állatokról szóló karikatúrát láthat 

az olvasó. Amióta rajzolok, egyik kedvencem az »állati«  téma. Érdekes dolog az állatokat felruházni emberi  tulajdonsággal, viselkedéssel (sokszor fordírva is igaz...)  Miért ne lehetne az állatoknak is farsang, karácsony, iskola,  szex, sport, szilveszter, vagy politika?  Ha ezekkel a rajzokkal csupán egyetlen vidám percet  okoztam, már megérte”  Nekem nem egy percet, hanem egy vidám órát szerzett  Mező István karikaturista új, Állati dolgok c. kötete. A  homrogdi (Abaúj) iskola igazgatóját, a volt országgyűlési  képviselőt legtöbben karikaturistaként ismerjük és ismeri  mintegy ötven újság olvasója.


Vicky forradalma 

Victor Weisz (1913­66) magyar származású karikaturista,  Berlinben született. Ismert Hitler­ellenes karikaturistaként  költözik át 1935­ben Londonba. Naponta jelennek meg  karikatúrái a Daily Mirrorban. 1956­ban számos rajza  jelenik meg a magyar forradalom mellett. Ezekből a  képeiből nyílik kiállítás a MÚOSZ­székházban október 16­  án. A kiállítást 18.30­kor dr. Mark Bryant, a London Press  Club titkára és Hardy Mihály, a MÚOSZ alelnöke nyitja meg.  Victor Weisz karikatúrái  http://opal.ukc.ac.uk/cartoonx­  cgi/ccc.py?mode=single&start=1143&search=Victor%20Weisz


o k t ó b e r  1 . 

A hupikék óriás zsidó emberevő és mások  Már fönn vannak az  interneten az iráni 

Holokauszt­karikatúra  pályázat képei. Először is  megnyugodhatunk abban,  hogy magyar karikaturista  nem volt a pályázók közt.  Volt viszont a sok iráni,  közel­ és távolkeleti,  délamerikai (sok brazil)  karikaturista mellett néhány  európai is.  A grafikailag változatos,  gondolatilag azonban  meglehetősen egysíkú  kiállítás képeit azért is  ajánlom a magyar sajtó  újságíróinak megtekinteni, mert jól illusztrálja, mennyire  nevetséges dolog primitív eszmék mellett kiállni ­ nem csak  a rajzolt, de az írott, vagy elektronikus sajtóban is.  Utólag jut eszembe: a legelső bejegyzésemben, augusztus  29­én a Hírszerző­linken talált holokauszt­karikatúrákat  nem találtam az irancartoon oldalain. Nem értem.  Holokauszt karikatúrák  http://www.irancartoon.ir/gallery/album48?page=1


o k t ó b e r  7 . 

Rajzolok, tehát vagyok  Október 6­án  kiállítás nyílt a  Várban, a  MKA  székházában  Kaján Tibor  portrékarikatú  ráiból, a  művész 85.  születésnapja  alkalmából. A  kiállítást  Tettamanti  Béla nyitotta  meg, s a közönség (a szakma és a meghívottak) egyhangú  szavazatával Kaján Tibort és Sajdik Ferencet „A nemzet  karikaturistája” címmel tüntette ki.  Az est hangulatát Örkény két egypercesének felolvasásával  Bíró Kriszta, az Örkény Színház kitűnő színésznője emelte,  majd a köszöntők elhangzása után a 85 éves művész  mondott köszönetet. Kifejtette hitét a jókedv ­  himnuszunkban is megénekelt ­ nélkülözhetetlenségéről, a  humoristák helytállásáról, tisztességéről.  A kiállításon a pályatársak is egy­egy karikatúrával  köszöntötték Mesterüket. 

Isten éltessen Tibi bácsi!  (A képen Sajdik Ferenccel)


n o v e m b e r  1 4 . 

PRÁGA  Prága, Born városa, az  antikváriumban találtam  egy régi kötetét, az utcán  pedig egy mai humort (a  kommunizmus  múzeumának plakátja).  Szép idő volt, jó társaság  és nagyon jó sör. 

Adolf Born képei http://www.gallery.cz/gallery/en/Vystava/2000_06/


Best of 2006. 

Ismét, immár harmadszor rendezi meg a Karikaturista  szakosztály a Best of... kiállítását a MÚOSZ­székházban.  Tegnapi szakosztály­értekezletünkre több, mint 100 rajzot  hoztak vagy küldtek be a kollégák, így várhatóan az idei  kiállítás és a vele együtt megjelenő katalógus jóval  gazdagabb lesz az előzőeknél.  A kiállítás december elején nyílik meg, és a katalógus  nagyon kedvező áron lesz megrendelhető. (Nem titok, de  még én sem tudom, mennyi lesz, várhatóan az eMasa is  megírja és én is ugyanitt megírom majd.)  Egy kép a beérkezettek közül: Rák Béla (szerintem is best  of) karikatúrája.  Best of 2005. Válogatás a tavalyi kiállítás anyagából  http://muosz.hu/karikaturista/bestof2005.htm


n o v e m b e r  1 6 . 

Hic Rhodos, hic salta! 

Magyarul: itt van Rhodos, itt ugorj, vagyis: most mutasd  meg! Nos, itt volt a 3. rhodoszi nemzetközi karikatúra  kiállítás katalógusa, amelyben nem nagyon láthatunk nagy  mutatványokat.  A kiállítás témája egy másik latin mondat, egy kérdés: Quo  vadis, Terra? ­ Hová tartasz, Föld? Erre bizony nagyon  könnyű olcsó okoskodásokkal válaszolni, s a karikaturisták  meg is tették: növekszik a szegénység, szennyeződik a  környezet, kihal a növényzet, elpusztulnak az állatok...  A humor­kísérletekben az a legszánalmasabb, amikor  humorosnak szánunk valamit, és csak egy bölcsességnek  látszó közhely sikeredik ki belőle. Nehéz pontosan  körvonalazni, miben különbözik a közhely a humortól. Az is  lehet, hogy csak egyetlen írásjelen múlik: a mondat végére  nem egy (vagy három) pont kell, hanem kérdőjel, vagy  felkiáltójel.  Mint a különdíjas Dalcio S. de Oliveira Machado, brazil  karikaturista képén.


n o v e m b e r  1 8 . 

Elment Puskás 

Karikatúrával a címlapján jelent meg az évszázad  mérkőzése előtt a Daily Worker. (A kép a Londoni diadal c.  diafilm egyik kockája.)  A londoni 6:3 teljes diafilmes története megtalálható a  Diafilmmúzeumban. Mivel nincs közvetlen link a filmhez,  leírom az elérést:  1. Kattints lent a diafilm a linkre. Bejön a Vetítőterem.  2. Kattints ott az első menüpontban található „DIAFILMEK  1926 ÉS 1956 KÖZÖTT” feliratra. Bejön az első 10 film  címe.  3. a 20. sorszámú filmet „LONDONI DIADAL” címmel a  „KÖVETKEZŐ 10 FILM” feliratra kattintva érheted el.  A pesti visszavágó 7:1 a Vetítőteremből a „SPORT”  menüpont alatt, a „148. LABDARÚGÓ VÁLOGATOTTUNK  VILÁGRASZÓLÓ GYÖZELME” címszó alatt tekinthető meg.  Diafilm  http://www.diafilmmuzeum.hu/vetitoterem.html


n o v e m b e r  2 2 . 

A díszpolgár  A  történelemben  először  karikaturista  lett Budapest  díszpolgára.  Sajdik Ferenc  talán a  legismertebb  magyar  karikaturista:  nem csak a  legkisebbek  ismerik,  hanem már a szüleik is Pompomon, Festéktüsszentő Hapci  Benőn és a Nagy Hohohón nőttek fel. A Ludas Matyi egykori  rajzolója manapság is alkot, rajzol, fest, formáz, és a  sajtóban, kiállításokon, könyvekben találkozhatunk  munkáival. Utóbbi időkben sok kedves, szatirikus utcaképet  készített Budapestről, s ha valaki ennyire szereti városát, a  város is visszaszereti őt.  Gondolta volna valaki, hogy nem ő  az első híres ember a családban?  Dunakeszin, az alagi lóversenypálya  mellett utcát neveztek el  édesapjáról, az egykori kitűnő  zsokéról.


n o v e m b e r  2 3 . 

A dán karikatúrabotrány haszna? 

Egy mai, külgazdasági stratégiáról tartott előadásban  hallottam, hogy a dán Mohammed­karikatúrák ­ közvetve  bár, de ­ hasznot hoztak a magyar gazdaságnak. Mivel az  arab országok lemondták a dán sajtimportot , magyar  sajttal egészítették ki a választékot.


d e c e m b e r  3 . 

Ön­antiszemiták 

Említettem, hogy az iráni antiszemita karikatúra­pályázatra  az izraeliek antiszemita karikatúra­pályázattal válaszoltak:  igazán a zsidók ismerik önmagukat. A szellemes húzás  eredményeképpen látható a weben is ez a kiállítás.


Kétfarkú kutya valóságteremtő központ 

Talán már ismerős ez a kép, az Inreneten is terjed, de talán  többet megtudhatunk az egyszemélyes „párt”  tevékenységéről, ha megnézzük honlapját.  Az utcai művészet és humor új fejezetét nyitja meg a  kétfarkú. Szellemes és pofátlan, és ­ azt hiszem ­ nagyon  rendben van.  A Kétfarkú Kutya Párt honlapja  http://www.mkkp.hu


d e c e m b e r  1 0 . 

Elegáns 

Egy szeptemberi bejegyzésemben Mrožek gondolatát  idéztem a humorról, mely szerinte egyet jelent az  elaganciával.  Sokat gondolkodtam ezen, s valóban, ránézésre  felismerhetők a karikatúrákban is az elegáns megoldások és  az izzadságszagú, viccelődő cartoon­ok. De mi is az  elegancia?  Találtam egy nagyon jó példát Raymond Smullyan amerikai  logikaprofesszor könyvében (Emlékek, történetek,  paradoxonok, Tipotex Kiadó, 2004.): 

„Egy kislánynak egyszer a következő feladatot adtam.  Ötvenhat süteményt kell elosztanunk tíz állat között,  amelyek mindegyike kutya, vagy macska. A kutyák hat, a  macskák öt süteményt kapnak. Hány kutya van? Ez persze  egyszerű algebrapélda: ha a kutyák száma x, akkor 10 ­ x


macska ven, és a 6x + 5(10 ­ x) = 56 egyenletet kell  megoldanunk. A kislány azonban még nem tanult algebrát,  így sokkal elegánsabb megoldást mondott:  ­ Előbb adjunk mind a tíz állatnak öt süteményt. Ez  pontosan ötven darab sütemény. A macskák ezzel meg is  kapták, ami jár nekik, s mivel mindegyik kutya eggyel  többet kap, és hat sütemény maradt, ez azt jelenti, hogy  hat kutya van.”  Elegancia (www.kislexikon.hu)  Választékosság: művészeti minőség; jellemzője a biztos  mesterségbeli tudásból fakadó technikai tökély és  lendületes, könnyed formakezelés, valamint a kifejezni  szándékolt eszmei mondanivaló közvetítését  leghatásosabban szolgáló formaválasztás...  Mivel tanár is vagyok, következzen a házi feladat: Nézzen  meg száz karikatúrát, válassza ki az elegánsakat, jegyezze  meg, a többit pedig felejtse el!  Elegancia, például Steinberg  http://www.saulsteinbergfoundation.org/


d e c e m b e r  1 1 . 

Best of 2006 

A Karikaturista Szakosztály 2006. december 18­án 17.30­  kor nyitja meg szokásos Best of... kiállítását.  Szívesen várjuk a MÚOSZ­székházba!  Vagy ...  Nézze meg honlapunkon!  Ez alkalomból Léphaft Pál, az idei Európa­érmes újságíró­  karikaturista rajzát mellékelem. Honlapunk Műhely  rovatában Léphaft Pali Magyar Szóban megjelent interjúja  található Kaján Tiborral, melyet a Mester 85.  születésnapján rendezett kiállítás alkalmával készített.  A Best of 2006 kiállítás  http://muosz.hu/karikaturista/bestof2006.htm


d e c e m b e r  1 2 . 

Poén, vicc, humor  Sokan azt  gondolják,  hogy ezek  azonos  fogalmak,  pedig  dehogy. A  poén a vicc  végén a  csattanó, míg  a vicc eleje  felkészít erre  a poénra: a  mesélő addig  húzza,  igazítja a  történetet,  amíg a  poénban  elhangzó  esemény  bekövetkezés  ének a legcsekélyebb esélye sem marad. Miután  természetesen az következik be, amit legkevésbé vártunk,  a vicc poénja még nagyobbat csattan.  Tehát nem csak a poén fontos, hanem a felvezetés is.  Mi a helyzet a humorral?  Természetesen a vicc is humor, annak egy alfaja, melyet  humoristák, írók, művészek, vagy a a nép szája szül. A  humor azonban szélesebb kört ölel fel, a hétköznapi  szellemes csevegéstől az irodalmon, színházon, zenén át a  képzőművészetig. A viccek jó része kétértelmű, rosszabb  része egyértelmű, és csak egy poénra épülnek. Egy jó


humoros alkotásban, mint egy tüzijátékban, sorozatban  jönnek a poénok időben, és mélységben. És nem csak  egyenként csillognak­csattannak az egyes petárdák, de az  összképük ad igazi látványt. Egy jó poén „többfenekű”,  létezik egy felszíni csattanója, de a felszín alatt, akár több  rétegben is, különböző absztrakciós szinteken, más­más  üzenetet hordoz. A humor különböző eszközei a gúny, az  irónia, szatíra, szarkazmus, groteszk és a többi kitűnő  lehetőséget adnak arra, hogy a legjobb hatást érjük el. (A  képen Kaján Humorországa)  A humor „legrövidebb” műfaja a karikatúra. Itt nincs idő  elmesélni, végigülni, átnézni, itt a néző egy pillantást vet a  rajzra, itt kell őt megfogni. Különösen izgalmas, ha nem  „csak” egy viccet akarunk elsütni, hanem többrétegű poén­  tartalmakkal üzenni, gondolkodtatni is akarunk ­ persze  nem okoskodva, unalmas kioktató modorban, hanem  szellemesen, könnyeden ­ humorral.  Egy jó karikatúra többet mondhat egy vezércikknél. Jó,  hogy ezt már néhány hazai újság szerkesztői is tudják:  egyre több karikatúra jelenik meg napilapok első oldalán,  vezető helyen. Meg kell becsülni a jó vicceket (ezekből  manapság egyre kevesebb születik), de ki kellene szűrni a  sajtóban az ostoba, tolakodó, humortalan jópofáskodókat,  és több helyet adni az igazi humornak. Ez mindannyiunk  érdeke, de különösen a szakmáé. (Tudom, a közönség nem  igényli.)  Ez nem vicc...


d e c e m b e r  1 5 . 

A politikai karikatúráról  Egyszer, egy vitához összeállítottam néhány szempontomat  a politikai karikatúrákról. Tény, hogy Magyarországon  kihaltnak vehető műfaj. Miért?  1. A politikai karikatúra olyan karikatúra, amelynek a  témája, tárgya a napi bel­ és külpolitika, annak  eseményeit, illetve szereplőit, a hozzájuk való viszonyunkat  gúnyolja, ironizálja, karikírozza stb. Tágabban is  értelmezhető: közéleti karikatúra már nem csak a hivatásos  politikacsinálókkal foglalkozik, hanem a társadalmat érintő  fontos, vagy éppen apró­cseprő gondokról.  (madárinfluenzától a társasházi közös képviselőig)  2. A politikai karikatúrának napra, sőt órára késznek kell  lennie, nem késlekedhet a szerző, mert hamar elmúlik a  poén hatása. Minden politikai botrány – minden csoda –  három napig tart.  3. A politikai karikatúra nem sokat gondolkodtat, csak igen­  nem, fekete­fehér, jó­rossz párban tesz föl kérdést. Szó  nincs két­ vagy többfenekű poénról, vagy másképp  fogalmazva magasabb absztrakciós szintekről.  4. A politikai karikatúra egyik önálló műfaja a  személyiségekről készített karikatúra, mely általában nem  csak portrékarikatúra, de tartalmazza az adott politikus  éppen aktuális vagy rá jellemző cselekedeteit,  tulajdonságait. Úgy gondolom, hogy ebben a műfajban  születnek az igazán jó karikatúrák, itt sikerül leginkább  elkerülni (ha a karikaturista felül tud emelkedni a  pártérdekeken) mindazokat a csapdákat, amelyekbe egy  politikai karikaturista beleeshet és az alábbiakban fejtek ki.  5. A politika (piszkos, nevetséges, demagóg, korrupt stb.)  eszközeit az írott és elektronikus sajtó, sőt: maguk a  politikusok is egymásról feltárták, történelmi és  politikatudományi könyvek százai elemezték. Ez után, a


konkrét esetekre alkalmazott humoros feldolgozások – még  újabb és újabb helyszínekkel és szereplőkkel is – egyre  inkább csak közhelyek maradnak.  6. Ki kell emelnem a közhely szerepét: a közhely nagyon  hasznos, ha el akarjuk terelni a figyelmet valamiről. Erről  szólt nagyobb részt a régi Ludas. Ezt kellett tenni. Ahhoz,  hogy a nép ne gondolkodjon, el kell hitetni vele, hogy  gondolkodnak helyettük. A vezetőik, a sajtó, a karikaturista  is…  7. A politikai karikatúra népszerűsít is. A „kedvesen  élcelődő” műfajra nagy volt a kereslet a politikusok közt is,  és szerette a közönség is. Ez a műfaj nagyon népszerűvé  vált, ma már azonban – több párt lévén – nem lehet  ugyanazzal a nyelvvel több feneket nyalni. (Lehet!) Ez a  benyalásos műfaj a rendszerváltással mindenesetre  alábbhagyott, helyette viszont itt a:  8. Lejáratás, kinevettetés. A politika társadalmi szintű  játék. Az ellenfelek azonban könnyen ellenségekké válnak,  s ebben a demokratikusnak nevezett harcban nem a nyílt  sisak, hanem az alattomos lejáratás is sikeres eszköz lehet.  Karinthy szerint a humor: megtalálni a nevetségest.  Nevetségessé tenni – álhumor. Politikai pártok sokszor  ezzel az alantas eszközzel próbálnak újabb híveket  szerezni. Megérdemlik őket.  9. Mindig tetszett, amikor a hidegháború idején bátran meg  mertük rajzolni az akkor még ellenségnek tekintett  amerikai, francia, brit, német vagy jugoszláv csirkefogó  politikai vezetőket. Cserébe nekik is „kedves” rajzaik  jelentek meg a mieinkről. Voltak ugyan érdekes rajzi  ötletek, sose tudtam – ma sem – humorosnak találni.  Egyáltalán: a külpolitikai karikatúra sosem arról szól, hogy  „nézzük meg magunkat”, vagyis hogy görbe tükröt tartana  elénk, sokkal inkább a fentebb említett lejáratás,  kinevettetés, nagy bátorsággal, külföldre vetítve.  10. Bájosak azok a politikai karikatúrák, melyeket a XIX.  század végén és a XX. század elején rajzoltak. A polgári  forradalmak után a polgárok talán még komolyan hittek a  demokráciában. Ezt a hitet kezdik ki a különféle alsó­ és


felső házi „ügyek”, viták, botrányok. A karikaturista még  naiv, „még őszinte ember”. Az első világháború után már  nincsenek illúziói. Sok rajz foglalkozik az emberek közti  nagy anyagi különbségekkel, társadalmi  igazságtalanságokkal, ugyanakkor számos karikaturista  megy el a szimpla poén, viccelődés irányába.  11. A XX. század közepéig a politikusok (miként az  arisztokraták, felső tízezer stb.) kellő távolságot tartottak a  polgárság, kispolgárság, plebsz stb. rétegektől. A politikai  karikatúra ezt a falat próbálta ledönteni. A XX. sz.  közepétől (pontosabban Kennedytől) tömeges lesz a  televíziózás, eluralkodik a bulvár, jönnek a paparazzók,  ezáltal a fal ledől, a király ott áll meztelenül. A politikusok  egymást – és ezáltal önmagukat is – teszik nevetségessé. A  mai humoristának már nem kell nagyítani, torzítani,  kiemelni: a politika világa úgy nevetséges, egy az egyben,  ahogy van. Ezért van – gondolom – sok politikai fotó és ke­  vés politikai karikatúra a Hócipőben. (Elég ma annyit  mondani, hogy pl. Deutsch feljelenti Gyurcsányt, és máris  röhögünk.) 

12.  Kaján Irónia­térképén (melyet előző bejegyzésemben már  mellékeltem) nincs politikai hegyvonulat, sőt állóvíz sem.  Szerintem nem véletlenül. Ugyanakkor – megfelelő


iróniával – szerepel rajta az aktuális szél.  13. Számos karikatúrát átlapozva megállapítható, hogy  mennyire más, mennyire jobb (legalábbis nekünk, benne  lévőknek) a kelet­európai humor. Itt ugyanis nagy múltja  van (jelene kevésbé) a sorok közötti politizálásnak. Arról  van szó, hogy egyszerű gagnek látszó karikatúra megfelelő  környezetben politikai is lehet – ezek a többfenekű poénok.  Ha tehát politikai karikatúráról beszélünk, akkor itthon, a  volt szocialista országok körében a „politikamentes” gaget  is meg kell említeni. De ez már történelem.  Ezzel szemben, ha Léphaft Pál politikai karikatúráit látom,  rájövök, hogy nincs igazam. Mégis van politikai karikatúra?


Karikatúra a címlapon  Egy karikaturistának mindig  öröm, ha karikatúrát  közölnek egy lap címlapján.  A HVG­nél ez már kezdettől  hagyomány. Most a  megújult figyelő címlapján  üdvözölhetjük a szatirikus  művészet megjelenését  (ezúttal Zsubori Ervin,  Dániel András és Szigeti  Tamás művét).  Ezúttal említem meg, hogy  karikatúrának tartom a  szatirikus tartalmú  számítógépes montázsokat,  kollázsokat is, ha azok a  sajtóban jelennek meg (mint pl. a sajátjaim is...).  Figyelő címlapok  http://www.fn.hu/index.php?id=248


d e c e m b e r  2 6 . 

No comment... 

„Jankó János munkásságának nagy tisztelője vagyok.  Szavaimat tettekkel is bizonyítom.  1996­ban kimentem a Fiumei úti sírjához. Akkoriban  munkanélküliként tengődtem. Megszűnt szeretett lapom a  Ludas Matyi, melynek főszerkesztője voltam. A magyar  karikatúra színe java került utcára. Akkor ott a temetőben  Jankó János erőt és reményt adott. Pár hónapon belül olyan  munkát kaptam,melIyel egy karrier tudott újraindulni. Ezért  neki egész életemben hálás vagyok. 1999­ben a nevével  fémjelzett karikatúra versenyt szerveztem a Magyarok  Házában. 2007. március 29­én halálának 111­dik  évfordulóján emléktáblát fogok avatni a szentendrei Jankó  János utcácskában. Habár kurta ez az utca, de Jankó János  életműve hatalmas. Kiszámítottam, hogy rövid 30 éves


alkotói időszaka alatt, napi 6 rajzot készíthetett, könnyedén  megerőltetés nélkül. Ő olyan zseni volt, aki hősi példa az  utána merészkedő utókor számára. 2007 nyarán  Szentendre segítségével nemzetközi karikatúra fesztivált  szervezek. Címe: Janó János karikatúra szimpozion. Itt élt  az élclapok fáradhatatlan rajzolója, innen utazott be  naponta a fővárosba. Hetvenezer rajza tekintélyt parancsol.  Ha minden sikerül, akkor addigra már a Ludas Matyi is  tudja köszönteni az alkotót.”  Dluhopolszky László


d e c e m b e r  2 9 . 

Ezüstérem 

Ezzel a karikatúrájával nyert Bacsa Gergõ, fiatal  karikaturista, szakosztályunk tagja, második díjat Pawel  Kuczynski mögött és Vladimir Kazanevski elõtt Szerbiában,  a „Golden Helmet” pályázaton. A téma Game of Chance ­  szerencsejáték. Idén ez már a második nemzetközi sikere  volt: Törökországban különdíjat nyert a „Vásárlás az élet” c.  pályázaton. Gratula!  A kiállítás honlapja  http://www.kck.org.yu/srpski/zlatna%20kaciga/konkurs.htm


BÚÉK 

Blogom minden olvasójának boldog új évet kívánok!


2007. j a n u á r  2 . 

És mit mondjanak a karikaturisták? 

„KURT: ... És persze az irodalom az egyetlen olyan  művészet, amely a hallgatóságtól is megköveteli, hogy  alkotó legyen. Hogy tudjon olvasni, ráadásul borzasztó jól  olvasni. Olyan jól kell olvasnia, hogy átmenjen még az  irónia is! Leírok valamit, ami egész mást jelent, és te mégis  megérted. Elvárni, hogy sok írástudó legyen, az olyan,  mintha mindenkinek tudnia kellene vadászkürtön játszani.  Rettenetesen nehéz. És ahogy az Időomlásban megírtam,  ha belegondolunk, mit is jelent olvasni... hát lehetetlen. Az  irodalom huszonhat fonetikai jel, tíz arab szám és nagyjából  nyolc írásjel alkalmi elrendezése vízszintes sorokban. Mégis  vannak, például önök is, akik ránéznek egy nyomtatott  lapra, és képesek a fejükben megrendezni jeleneteket –  akár a waterlooi csatát is, az ég szerelmére! A New York  Times szerint negyvenmillió ember él az Egyesült


Államokban, aki nem tud olyan jól írni­olvasni, hogy egy  jogosítvány­kérőlapot kitöltsön. Úgyhogy nekünk nem is  lehet túl nagy közönségünk, mert magasan képzett,  hihetetlenül felkészült közönségre van szükségünk...  Köszönjük, hogy elsajátították ezt a jóformán képtelen  képességet.” 

(Lee Stringer és Kurt Vonnegut> Beszélgetések az  irodalomról. (Nyitott könyvműhely, 2006)  És mit mondjanak a karikaturisták? Vajon az írástudók hány  százaléka érti a humort?


j a n u á r  1 2 . 

A KOKSZ Bécsben 

A KOKSZ ­ a KOrtárs (Zeitgenosse), a Karikatúra (Karikatur) és a  SZatíra (Satire) szavak kezdőbetűiből létrehozott  szóösszevonás ­ egy budapesti szatirikus képzőművészeti csoport,  ha úgy tetszik: Műhely neve. Másrészt a KOKSZ szó  önmagában is értelmes; ugyanazt jelenti, mint a német Koks: magas  kalóriatartalmú szenet (ami csak néhány „elhanyagolható” részletét  tekintve különbözik a gyémánttól)...  A 2002 tavaszán létrejött KOKSZ Műhely „hivatalosan” a Magyar  Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Szatirikus


Képzőművészeti Szakosztálya. Nem hivatalosan (és miért lennének  épp egy szatirikus képzőművészeti csoport tagjai hivatalosak?)  inkább valamiféle szellemi műhely, méginkább baráti társaság, sőt,  minthogy a „hivatalos üléseiket” általában belvárosi kocsmákban,  vendéglőkben és sörözőkben tartják: asztaltársaság...  Tagjai közt van sajtókarikaturista, illusztrátor, festő, szobrász,  alkalmazott grafikus és webgrafikus, s minthogy a legtöbbjük „több  hangszeren is játszik”, jóval több műfajt, kifejezésmódot, technikát  és irányzatot képviselnek, mint ahányan vannak. A Műhely  legidősebb tagja, a magyar sajtókarikatúra ma is aktív,  rendszeresen publikáló doyenje 86 éves, ­ a legfiatalabb 26.  A csoport megalakulásában több tényező is közrejátszott.  Mindenekelőtt az a felismerés, hogy a képi szatíra jelenségköre  lényegesen gazdagabb, összetettebb és szabadabb, mint az a  publicisztikába integrált töredéke, amit a köznyelv általában  karikatúrának nevez. Nyilvánvalóvá vált, hogy a karikatúra nem  (csak) publicisztikai műfaj, hanem különböző művészeti ágak  számtalan műfajában megjelenő kifejezésmód; ­ ennyiben szerves  része a kortárs képzőművészetnek. Ebből következően  fogalmazódott meg az a közös érdek, hogy a magyar karikatúra,  illetve képi szatíra tényleges értékei megjelenjenek a hazai és  külföldi képzőművészeti kiállításokon.  A KOKSZ Műhely az elmúlt években számos kisebb­nagyobb  magyarországi és egy római kiállításon reprezentálta a kortárs  magyar karikatúrát, illetve képi szatírát. A bécsi Collegium  Hungaricum kiállítótermében (1020 Wien, Hollandstraße 4) február  2­től március 3­ig látható a kiállítása hétköznap 10 és 18 óra között.  A kiállítás szakmai megnyítója február 1­én, 19 órakor kezdődik  ugyanott. 

Stalker  A KOKSZ Műhely  http://koksz.hu


f e b r u á r  7 . 

A KOKSZ Bécsben 

A megnyitó igazán jól sikerült, szép létszámmal, jó  hangulatban zajlott az esemény. A kiállításra jó anyag gyűlt  össze (nem szerénytelenség) és Tettamanti rendezése is  igazán impozáns volt.  A képen Gyulai Líviusz és Tettamanti Béla Kaján Tibor karikatúrája előtt  Képek a megnyitórtól  http://koksz.hu/becs/


f e b r u á r  1 4 . 

Valentin napra


f e b r u á r  2 1 . 

100+1...BARÁT  Kazo Kanala szlovák  karikaturista, a Szlovák  Karikaturista Szövetség elnöke,  régi jó barátunk. Ezúttal 100+1  barátjának karikatúráit gyűjtötte  kötetbe, Szlovákiából,  Csehországból, Lengyelországból  és Magyarországból, vagyis a  visegrádi országokból. A kötetet  holnap, 22­én 17 órakor mutatja  be a Szlovák Intézetben (1088  Budapest, Rákóczi út 15.)  Egyúttal szlovák­magyar karikatúrakiállítás is nyílik, melyre  Önt is szeretettel meghívjuk.


f e b r u á r  2 8 . 

MEGHÍVÓ


m á r c i u s  1 1 . 

Fesztivál 

Magyar Kultúra Alapítvány  http://www.mka.hu


m á r c i u s  1 2 . 

Marabu Pulitzer emlékdíjas 

Szabó Róbert, alias Marabu az egyik legnépszerűbb magyar  karikaturista. Szeretem Marabu rajzait, és szeretm Marabut  a maga csöndes, közvetlen, kedves stílusával. Érti,  használja a fiatalok nyelvét ­ hiszen ő is fiatal, de a felnőtt­  társadalom számára is sok örömet szerez eredeti, bölcs  humora, és kitűnő grafikai készsége. Nem sokan mernek  manapság politikai karikatúrákat rajzolni. Marabu mer.  Politikai karikatúrái sohasem ellenséget, hanem érveket  keresnek. Rajzaival nem kinevettetni akar másokat, hanem  a nevetséges jelenségeket karikírozza (nagyítja) ki. A  Népszabadság és Hócipő mellett szamos lap közli rajzait, a  mini­képregény kedvelői számára pedig a Kretén  magazinban láthatók Dodó­történetei. Apropó: Dodó ­ a  rendszeresen jelentkező képsorok és rövid képregények  „kép­sor” kategóriájában a Magyar Képregénykiadók  Szövetségének díját nyerte el idén februárban.  Most ismét gratulálok!  Marabu­lap  http://www.marabulap.hu/


m á r c i u s  1 4 . 

Nagy románok és nagy karikaturisták  A Garagiale Román  Karikatúra Múzeum  legutóbbi pályázatán  Gáspár Imre szerepelt  eredményesen a  magyarok közül. A nagy  románok portréival (itt  Ionesco képét  mellékelem) bekerült a  világ nagy  portrékarikaturistái  közé, akiket műveikkel  együtt a múzeum  honlapján lehet  megtekinteni. A  magyarokat itt eddig  csak Békési József (Joe) képviselte.  A Garagiale Román Karikatúra Múzeum honlapja  http://www.caricatura.ro/


m á r c i u s  2 1 . 

Műgyűjtők éjszakája 

Haas János galériatulajdonos új sorozatba kezdett. Az őszi  Műgyűjtők éjszakáján Kaján Tibor képeiből rendezett  kiállítás sikerén felbuzdulva most, tavasszal Lehoczki Karcsi  (­czki) karikatúráit állította ki. Hosszúhétvégi kirándulásom  miatt nem lehettem jelen, de úgy hallottam ismét sikeres  volt az akció, s a Galériának már a következő kiállításra  vannak tervei...  Lehoczki Károly kiállítása  http://www.haasgaleria.hu/cgi­  bin/index.cgi?parancs=kiallitas&parameter=&lang=hun


Ismétlődés 

„Míg az ismétlődés a hétköznapokban időnként végtelenül  unalmassá válhat, addig a fényképeken a jól eltalált  ismétlődés megdöbbentő látványt nyújthat.” tanítja a  fotósokat a Prim Online portálon írásában Széles Csongor. ­  „Egy másik igen gyakori technika a mintázat  ismétlődésének a megszakítása. Próbáljunk meg száz  egyszínű cukorka közé egy pirosat becsempészni.” írja  később.  Mi karikaturisták is ismerjük és szeretettel alkalmazzuk ezt  a technikát, s a humor más műfajaiban is (legabszurdabb  formájában a burleszben) gyakran találkozunk vele.  Ha már itt van a közelben (egy bejegyzéssel előbb)  Lehoczki Karcsi, szemléltessük ezt a módszert az ő kitűnő  karikatúrájával.  Ismétlődés és mintázat a fényképezésben ­ a teljes cikk  http://hirek.prim.hu/cikk/60077/


ÖNREKLÁMOM 

Új magazin indult útjára az Interneten, a Tiara Magazin (a  szubjektív hírportál), s hála a szubjektív jelzőnek, előre,  egyenesen a címlapra került a karikatúra. Márpedig, ha egy  lap humorral indít, azt érdemes komolyan venni! Mivel  pedig ezt a rovatot az én elektronikus csibészkedéseimmel  fogják kitölteni, ez a kis bejegyzés reklámcélt is szolgál  önmagam számára.  Jut eszembe: van másfajta reklám is, mint önreklám? ­  hiszen senki sem reklámozza más termékét!  Tiara Magazin  http://tiaramagazin.hu


m á r c i u s  2 2 . 

MERRE VAN ELŐRE?  Kissé megkésve  írok, hiszen már  hétfőn megnyílt  a XI. Magyar 

Karikatúraművé  szeti Fesztivál,  mégis lehet,  hogy elsőként  jelenik meg ez a  tudósítás a  magyar  sajtóban, annak  is e félreeső  zugában. Látni  ugyan ma már  valamivel  élénkebb  érdeklődést a  karikatúra iránt,  sajnos, egyelőre  a karikatúra  szinte kizárólag  a  karikaturistákat  érdekli. Bár az  is lehet, hogy  őket (minket) se...? Utóbbi időben kezembe került pár  külföldi pályázaton kiadott album, s azokban elvétve  találkozhatni magyar karikaturista nevével (és művével).  Nem csak a kisebb pályázatok iránt vagyunk passzívak, de  az egykori montreáli világkiállítás helyébe lépő portugál  Word Press Cartoon (ahol 2005­ben Tettamanti Béla  második díjat nyert) résztvevői közt sincs kettőnél több  magyar versenyző. Erről is folyt a diskurzus a megnyitó


után, amikor nagy (de igazolt) késéssel befutottam.  A Magyar Kultúra Alapítvány székházában, a Várban,  sikerült műveinkből betölteni az aulát, s szép számmal  összejöttek a művészek is. Köszönet Koncz Gábornak, az  alapítvány igazgatójának, hogy tizenegyedszer is volt kedve  megrendezni a szakma hazai fesztiválját, Bába Szilvinek és  Bácsfai Lindának pedig a szervezést.  Az idei téma „merre van előre?”, nem csak politikai  aktualitással bír: a kulturális értékek változásának,  válságának dzsungelében sem ártana néha egy­egy jó  iránytű. Például, amilyeneket Földes Vilmos az első díj  kitüntetettje tervezett nekünk.


m á r c i u s  2 8 . 

Meghalt Leho  Egy pályatárs  halála mindíg  jobban  megdöbbent.  Tudtuk, hogy  beteg, rajza is  régen jelent meg.  Népszerű  karikaturista volt,  leggyakrabban a  Népszabadságban  láthattuk rajzait.  Leginkább a  kisemberek gondjai ihlették. Karikatúráin jellegzetesen két  ember beszélget (háziasszony, szaki, gazda, nyugdíjas,  pincér, vendég, rendőr: héköznapi emberek) a szinte  közhelyesen visszás hétköznapi jelenségekről.  Lehoczki István 56 éves koráig tudott dohogni értünk,  nekünk, kedvünkre.  Föld S. Péter írása  http://www.emasa.hu/cikk.php?id=2407


á p r i l is  2 . 

Halter András nagy románjai  Halter András a  legfiatalabb karikaturista­  nemzedéket képviseli a  MÚOSZ Karikaturista  Szakosztályban, idén lesz  33. A Caragiale  Múzeumban ezúttal az ő  portrékarikatúrái is  láthatók. 

A képen Mihail Eminescu portréja  Halter András rajzai  http://www.caricatura.ro/


á p r i l is  1 2 . 

Sátán­műfajok  Most, nagyhéten jelent meg  példának okáért a pápa  legújabb könyve, az  elődjéről írta, s ebben  sallangmentesen az áll,  hogy a popzene maga a  Sátán. ­ olvasom Megyesitől  az ÉS­ben. Pedig a műfaj  szövegíróinak leggyakoribb  témája a hit, a remény és a  szeretet. Mit mondhat a  pápa a mi műfajunkról, a  karikatúráról, amely nem  ismer sem Istent, sem  embert, amely szemtelen,  tiszteletlen, gúnyol, leleplez,  kifiguráz, fölheccel, ­ és 

mindig igazat mond?!


Tükörben a görbe tükör 

„A magyar politikus férfi, tehetetlen, hozzá nem értő alak,  közéleti zaklató, demagóg szónok, megélhetési politikus.  Számára saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz  gondjai csak másodlagosak. A politikai életben a nők  csupán mellékszereplők, akik feleségként, anyaként  hallgatják a közügyekben eljáró férjüket, gyermeküket. Ha  nagyritkán bekerülnek is a törvényhozásba, női mivoltukat  akkor sem tudják levetkőzni. Legalábbis ezt gondolhatja az,  aki a rendszerváltás után (1990 és 2002 között) keletkezett  politikai karikatúrákból szerzi minden ismeretét.”  Igazi társadalom­képet fest a politikai karikatúra Argejó Éva  tanulmánya szerint, ­ melyet négy év késéssel, most  olvastam, de talán ebből a távlatból még érdekesebb volt. A


szociológusnő szociológiai elemzésnek veti alá a  rendszerváltás után megjelent magyar politikai  gúnyrajzokat. Nem maga a karikatúra érdekelte, hanem az  a kép, amelyet a karikaturista rajzol Magyarországról.  „Tanulmányomban választ kerestem arra a kérdésre, hogy  a különböző műveltségű és politikai beállítottságú  olvasórétegeket megcélzó médiumokban a rendszerváltás  utáni politikai­társadalmi események közül mely  történések, milyen módon szolgáltak a humor forrásául.  Kutatásomban a politikai­társadalmi intézmények, a pártok,  a mindenkori kormány­ellenzék és néhány fontosabb  államigazgatási szerv megjelenését követtem nyomon e  karikatúrákban. Megkíséreltem elemezni azokat a nyilvános  és/vagy privát szociális terekben mozgó társadalmi  típusokat, amelyek megjelenítették ezen intézmények  működését. Vizsgáltam az ismert politikusok  „karikatúraarculatát” s e szereplők egymás közötti  interakcióinak jellegét. Tanulmányomban megkíséreltem  felépíteni azt a politikai karikatúrákból kibontakozó  társadalomképet, mely a különböző sajtóorgánumokban  mintegy görbetükörként, torzítva, sűrítve, néhol már­már  abszurditásba hajlóan mutatta fel a rendszerváltás óta eltelt  12 év politikai mentalitását és a napi politikai események  mindennapi észjárásba fordulását.” ­ írja tanulmánya  bevezetőjében. 

Érdemes elolvasni!


á p r i l is  1 5 . 

Agresszív grafikus blog  Könyvfesztiválon egy  Roham című, magát 

agresszív  fantasztikus  magazinnak  meghatározó, s  valóban meglepő  folyóiratot nyomtak a  kezembe, kijövet  pedig a szabadtéri  standoknál  megpillantottam  Stark Attila Kulocity  c. könyvét, mely  ugyancsak  meglepett, s mind  kiderült ez a könyv is  a Roham kiadványa.  Meglepett  szokatlansága,  brutális  szókimondása,  kitűnő grafikája, s könyvkiadóként külön nagyra  értékeltem: igényes kivitele. Persze Stark Attila neve nem  volt ismeretlen, láttam már képeit, s éppen pár napja nyílt  meg kiállítása a Karton Galériában (Tratatart). Ez a könyv  egységes munka: Stark Attila diplomamunkája a Magyar  Iparművészeti Egyetemen, egy grafikai blog egy olyan  fiatalembertől, aki nagyon érzékeny, aki nagyon tud  szeretni (pl. várost) vagy nagyon tud útálni (pl. emberi  embertelenségeket), s aki művével kitűnő szatirát rajzolt  saját magáról, s környezetéről.  ROHAM ­ Petrányi Zsolt írása  http://roham.freeblog.hu/


Útravaló  Első önálló kiállításom  kb. 35 éve, valamikor  a hetvenes évek elején  volt a közgáz egyik  kollégiumában.  Nemrég találtam meg  Sándor György  humoralista megnyitó  beszédét. Akko r még  nem gondoltam, hogy  ezek a szavak legalább  harmincöt (és ki tudja,  még hány) évig  szolgálnak útravalóul.  Hadd idézzem:  „A humor egyik 

fogása: a kimozdítás.  Egy mindenki által  ismert, megszokott  tárgyat például, egy ajtót, valamikor régen az első  karikaturista egy kicsit kimozdította, nem kinyitotta:  megdöntötte; még nem annyira, mint a Pisa­i ferde  tornyot, csak egy kicsit. És felharsant a váratlanságon az  első nevetés. Aztán megszokták és már egy kicsit ferdén:  nem volt váratlan, tehát tovább kellett az ajtót keretével  dönteni, hogy komikusan hasson. Aztán még direktebbé  kellett tenni az ajtó poentírozását, még szájbarágóbbá a  valamikori nüansszal elért finom humort, hogy hatásos  legyen. Az ajtót feje tetejére kellett állítani. Aztán a  háborúk önmaguktól is a feje tetejére állították. Aztán –  most már békében – még tovább kellett szegény alkotónak  csavarni az idegeken, hogy észrevétesse az ajtó humoros  voltát. Aztán még tovább. Az ajtó, ahogy döntögettük,  visszatért eredeti állapotába. Géza! – folytatta Sándor


György – Csak egy kicsi hiányzik, és vissza tudod állítani az  ajtót teljesen. Egy az egybe ábrázold, úgy ahogy van, mert  önmagában a leghumorosabb.  Tehát ma már elég felskiccelni valamit, és mindnyájan  nagyon sokat, az elképzelhető és képzelhetetlen összes  variációt tudjuk a dolgokról, dolgainkról, annyi minden  történt a történelmünk folyamán magunk által velünk.”


m á j u s  1 7 . 

Tehénparádé 

Ismét elengedték fantáziájukat a pályázók. Mától láthatók a  zsűri által kiválasztott tehenek a szervezők honlapján. Hogy  mely alkotások kerülnek ki Budapest utcáira, tereire, azt a  szponzorok döntik el, mindenesetre is sokukkal  találkozhatunk majd „élőben” is a nyáron.  A pályázatra ­ mint a mellékelt linken látható ­ neves  művészek és névtelen amatőrök egyaránt neveztek.  Az itt mellékelt csordát én indítottam útjára, meglátjuk,  befut­e?  Portfolio  http://www.tehenparade.net/


Új honlap  Régi kívánságunk teljesült  azzal, hogy freeweb­es  weblapunk átkerült a  MÚOSZ honlapjára. Ezzel ­  reméljük ­ nagyobb  nyilvánosságot kapnak  alkotóink, munkáink,  kiállításaink. A szakosztály  életéről szóló hírek ugyan  még nem frissültek, a tagok  meglévő fotói mellett  azonban már számos  karikatúrát, egyéni honlapot  és mail­címet rejtenek a linkek.  Az oldalt továbbra is én szerkesztem, tehát minden hírt,  meghívót, pályázatot, képet stb. közérdekűt továbbra is  várok.  A Szakosztály új honlapja  http://muosz.hu/main.php?page=szakosztalyok&fo=6&id=62


j ú n i u s  1 3 . 

Menő Manó atyja 

A maestro, Osvaldo Cavandoli alig pár hete meghalt, 87  évet élt. Figurája, a La linea sorozat Menő Manója  várhatóan sokkal túl fogja élni. Az „europa records” Kft.  kiadásában immár a 3. DVD is a boltokba került az  állandóan elégedetlen, zsémbes, csodálkozó és mindig  halandzsázó kis rajzfigura kaladjaival.  A DVD­k borítójáról csak egyetlen információ hiányzik: a  maestro, Osvaldo Cavandoli neve.


j ú l i u s  1 6 . 

Street­art


a u g u s z t u s  1 . 

@RC és POFA  Nem véletlen, hogy a  REARC pályázati  felhívását átvette a  Kurucinfo is. Inkább  úgy mondanám:  jellemző.  De miről is van szó?  Az idén már 8.  alkalommal futó @RC  óriásplakát pályázat  színvonalának töretlen  esését diagnosztizálta  Szabó Balázs, komoly  esztétikai alapokkal  felruházott  szakember: 

„Én (Szabó Balázs,  alapító) történész és  pr ­ szakértő vagyok,  de textilipari  végzettségem is van. Nevemhez fűződik a 90es évek eleji  Búvárok reménykednek fanzine (amihez az egyetlen  magyarországi fanzine per) majd 96ban jött az I.B.M. füzet.  Illetve immáron két éve húzódik a Rockandroll666  Internetrádió és életmód magazin tisztességes beindítása.  Talán ősszel jut rá idő és anyag: www.rnr666.hu Ezenkívül  koncerteket szerveztem, még néha szervezek is.)” – írja  magáról a http://www.plazareal.hu címen közzétett  pályázati felhívásában.  A diagnózis egy néhol alany, néhol állítmány nélküli  fortyogás, melynek lényege, hogy Gesztiék nem tudják, mi


a jó, ezért majd mi (kik?) megmutatjuk, „hogy jöjjön 

napfényre az igazság és győzzön végre tényleg a jobb,  szellemesebb!”. Ezért meghirdeti a REARC­ot, amiben  minden ugyanaz, csak a zsűri lesz más, igazi. Minden  formaságot nélkülöző pályázati felhívásában a  versenyszabályokról, szerzői jogokról, kiállításról stb. az  alábbi sorok állnak: 

„Esküszöm Neked az élő Istenre, nem építek adatbázist,  nem fogok veled kereskedni és REARC infón kívül semmit  nem kapsz tőlem. A pártatlanság így is garantált, hiszen mi  nem azok vagyunk, hanem Ti.  Kik fognak dönteni? Az Alapítvány és felkért, egyszerű,  hétköznapi lények, szak­ emberek is. A névsor úgysem  mondana semmit, mikor aktuális lesz, kiírjuk.  Miután semmink nincs ­ mégis mindenünk megvan ­  egyelőre hírnév, dicsőség és virtuális arany betűk a  győzteseknek. Szívesen fogadunk felajánlásokat cégektől,  szervezetektől, magánszemélyektől! Sajnos nem tudjuk  nyomtatásban kiállítani a győztes plakátműveket (kivéve  ha) de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a lehető  legtöbb beküldött munkát a REARC weboldalon közzétenni.  Kizárólag a szabad gondolat, akarat és cselekvés jogát  tartjuk fent.  Mi tudjuk. Ők alulról szagolják. Szóval nehogy mán Réz  András mongya meg mi a frankó!  A REARCon indulók és győztesek névsorát az ARC pályázat  eredményének közzététele után hozzuk nyilvánosságra  weboldalunkon, illetve szeptember 1én a REARC gálán. Ha  valaki ARC díjazott is lenne, és úgy hozná a sors  nyereménye visszavételével fenyegetnék miattunk, kérésre  kihúzzuk. Attól függ kinek mennyire izgató bruttó 100ból  2személyes 2napos 2csillagos európai hétvége Le Monde  Diplomatique előfizetéssel körítve. A legeredetibb ötlet díját


pedig ide! Majd mi kiosztjuk.”  A Kurucinfo is közli fentieket, REARC: egy pályázat a  Geszti­banda és az SZDSZ nélkül címmel. A történész­pr­  szakértő­textiles­fanzine­webrádiós és barátai kiáltványa  így szól: 

„Plaza Real Kulturális Alapítvány ­ Mit akarunk!  Új és eredeti audiovizuális, irodalmi, képző és  iparművészeti alkotásokat. ­ Professzionális művész és  műalkotás menedzsmentet. Magyar és nemzetközi  alkotókat és műveiket közvetíteni a hazai illetve nemzetközi  közönségnek. ­ Nyilvánosságot és fórumot az alkotóknak, a  műalkotásoknak. ­ Minőségi kulturális tartalmat  szolgáltatni: rendezvényeket és műsorokat, kiadványokat  és felületeket. ­ A mindennapi média, az újságírás  színvonalának emelését. ­ Elméleti és gyakorlati  művészetoktatást. Az általános műveltség szintjének  emelését. ­ A legújabb technológiák használatának  elősegítését.”  És közben a padlóra köpni…


a u g u s z t u s  1 6 . 

Falra kerülök  Ezúttal a leendő  magyar MTV animált  logójával jutottam el  a zsűri kiválasztottjai  közé. Van még pár  animációm, ezek  szinte kivétel nélkül  néhány képkockából  állnak. Majdnem  állóképek, éppen  hogy megmozdulnak.  Ezen a linken  megtekinthetők. 

Mozgó képek  http://zu.hu/Karikaturak/Mozgokepek/index.html


a u g u s z t u s  2 9 . 

SATYRYKON  1st prize, golden medal  and money award of PLN  5.000  to Péter Salamon  MOLNÁR (Hungary) for  his work ”Homo ludens”.  Európa legrangosabb  karikatúra­pályázatán  ezúttal a  sajtókarikatúrától  ugyancsak távoli  műfajban ­ a keramikus­  szobrász Molnár Péter  Salamon munkája nyerte  el a legmagasabb  elismerést.  Munkái nem ismeretlenek  még az egyszerű pesti  járókelők előtt sem,  hiszen kerámiaszobrai több galéria kirakatából  mosolyognak ránk, én például a Nyugati téren csodálom  meg leggyakrabban, de nézelődők és vásárlók számára  ajánlhatom az interneten a VirtuArtnet galériát is  (http://virtuartnet.hu)  Tudjuk, a rossz hír szárnyal, a jó viszont lassan terjed: a  zsűri több mint fél éve döntött, a budapesti Satyrykon  kiállításról is lemaradtam, végül a mai TV2 Kultúrház  műsorából értesültem MPS sikeréről. Azért így utólag is  igazán örültem.  MSP weboldala  http://www.m­p­s.hu/


a u g u s z t u s  3 0 . 

Varga Zsófi kiállítása  A képzőművészet fiatal alkotói  közt egyre jobban terjed a  szatirikus látásmód. Ez nagyon  jó, hisz sok komolykodó,  semmitmondóan közhelyes  tárlatot látunk, s igazán üdítő,  hogy gyermekeink, a ma  fiataljai egyre több humorral,  friss gondolatokkal töltik meg a  kiáll��tótermeket. 

Varga Zsófi humora nem a  kacagtató, vicces irányzat,  inkább sötét humor ­  gondolatai azonban, melyeket  megfest igazi társadalmi  szatírák.  Tegnapi kiállításmegnyitójáról (a rossz idő miatt)  lemaradtam, de ha arra jársz, ne hagyd ki! (Duna Galéria,  XIII. Pannónia u. 95., bejárat a Dráva u. felől)  Varga Zsófi honlapja  http://www.vargazsofi.hu/


s z ep t e m b e r  8 . 

Meghalt Hegedűs István (HIHI)  Évtizedek óta tartó súlyos  betegség után 75 éves korában,  szeptember 6­án meghalt  Hegedűs István (Hihi)  Munkácsy­díjas és Érdemes  művész grafikus, illusztrátor és  karikaturista, a hajdani Ludas  Matyi c. szatirikus hetilap egyik  vezető rajzoló munkatársa. 

Ezt a fényképet két éve készítettem róla.  HIHI rajzai a KOKSZ­ban  http://koksz.hu/muveszek/hegedus/


s z ep t e m b e r  9 . 

Fülöp György könyve ­ karikatúrák nélkül  Rég hallottam Fülöp Györgyről,  az egykori Ludas  karikaturistájáról. Most könyvet  írt, s ennek kapcsán a 168  órának adott inerjút.. 

Cikk a 168 órában  http://www.168ora.hu/cikk.php?id=8385


s z ep t e m b e r  1 5 

In memoriam Hegedűs Pista 

Császár Tamás búcsúbeszéde:  Drága barátaim, a KOrtárs Karikatúra és SZatíra Műhely  nevében búcsúzom Hegedűs Pistától, egyúttal közvetve a  Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének  nevében is, mert a KOKSZ Műhely, aminek egyik alapítója  és a tiszteletbeli tagja volt – és amelynek a tagjai közt  egykori főiskolai évfolyamtársai, hajdani kollégái, és közeli  barátai is vannak – formálisan a Szövetség egyik  szakosztálya is; – végül búcsúzom tőle az úgynevezett  Szakma, vagy inkább Szakmák: a magyar  sajtókarikaturisták, a rajzoló­ és grafikusművészek, illetve  a könyvillusztrátorok nevében.  Mondhatnám, hogy hiányozni fog, ha a betegsége miatt  sokaknak nem hiányzott volna eddig is. Ami mégis  fájdalmasan hiányozni fog, az csupa olyasmi, ami ma  általában hiányzik, és ahogy elnézem, a jövőben  méginkább hiányozni fog.  Hiányozni fog a munkássága egészét átható szakmai­etikai


mértékessége.  Hiányozni fog a fanyar, hűvösen elegáns távolságtartása  mindattól, ami az értelmet a rikácsoló köznapiság, a napi  politika, vagy a primitív agitáció eszközének tekinti.  Hiányozni fog az értelem csöndes, folyamatos lázadása, ami  nemcsak a rajzainak a tartalmában, hanem válami  megmagyarázhatatlan módon a legapróbb vonalaiban is  jelen volt.  Hiányozni fog mindaz, ami ebben a közel ötven évnyi  munkásságában követhető példa lehetne sokaknak – ahogy  néhányunknak az is volt. Amit a Műhely, és talán az egész  Szakma nevében ígérhetek, hogy megpróbáljuk mindezt  felmutatni és a lehetőségeinkhez mérten továbbadni –  mindazt, ami nem halt meg, mert nem halandó.


s z ep t e m b e r  2 8 . 

Puncsra várva  Évek óta vártuk,  próbáltunk magunk is  mozgolódni (a MÚOSZ  Karikaturista  Szakosztályában), hogy  elindulhasson egy lap,  ami újra megbecsülést,  munkát ad a szakmának.  Most a jövő héten  megjelenik a Puncs. A hír  szerint a lap 12­14  karikaturistának ad  munkát, s a Ludas Matyi  utódja szeretne lenni. A  zalatnays,  paprikáskrumplis  beharangozó remélhetően a reklám része, s nem a leendő  mérce.  Kíváncsian várom az első számot. Jó munkát, színvonalas  lapot, sok olvasót kívánok!  A HÍR  http://www.emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=3080


Gárda, Benes, Kazo  ­ Még el akarom vinni pár  helyre a kiállítást.  Komáromba, meg  máshová... Mutassuk meg,  hogy barátok vagyunk, hogy  barátságosan is lehet  egymás mellett élni. Most  minek kellett nektek a  Gárda, nekünk meg ez a  Benes dolog...  Kazo Kanalával beszéltem  telefonon tegnap. Ő  szervezte a 101 barát c.  kiállítást és albumot, amely  azóta Békéscsabán is járt, és  pár szlovák városban is.  (lásd február 21­i  bejegyzés).  Az albumban Békési Joe ezt írta: „Sokszor elmerengek  azon, milyen szép is volna azt keresni egymásban, ami  összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt Ez sokszor még  családokon belül sem megy, tisztelet a kivételnek ahogyan  mondani szoktuk. Hát ezek közé a kivételek közé tartozik a  mi kapcsolatunk szlovák barátainkkal.”  Kazo Kanala rajzai  http://www.kazo.tv/main.htm


o k t ó b e r  3 . 

Karikatúra lexikon  Elkészült a nagy mű!  A Karikaturista  Szakosztály legutróbbi  ülésén Gyöngy Kálmán  bejelentette a  karikatúra lexikon  elkészültét.  Ötévi munka  eredményeképpen, 940  címszóval, több mint  150 év  sajtótermékeinek  szisztematikus  feldolgozásával,  mintegy 12000 rajzot  áttekintve elkészült a 

Magyar Karikaturisták  1848­2007 c. lexikon  kézirata. A kutatómunkát, a rendszerezést Gyöngy Kálmán  végezte, s a lexikon kiadását is ő vállalta magára. A  manuális adatbázis (talán egyszer számítógépre is fölkerül)  azt is nyilvántartja, hogy ki mikor melyik újságba rajzolt. A  portrék, szignók, életrajzok mellett a könyv színes  mellékletében karikatúrákat is láthatunk.  A lexikon még idén megjelenik, fogy ár: 8000 Ft lesz.  Gyöngy Kálmán portréja (Tónió rajza)


o k t ó b e r  4 . 

Kádár Ludasa  Ha a Kádár­rendszerről  van szó, mindig a Ludas  Matyi jut eszembe ­  mondta egyik  ismerősöm, nem is olyan  régen. Most a Figyelő  VELÜNK ÉL című, a  Kádár­korszak máig élő  beidegződéseiről szóló  írását illusztrálták Ludas­  címlapokkal. Vajon miért  éppen a Ludas jellemzi  legjobban ezt a  korszakot? Talán azért,  mert olyan látványosan  szolgálta ki a hatalmat? ­  nem hinném. Inkább azt  gondolom, hogy a  kisemberek (kispolgárok) langyos állóvizét tudta  görbetükrözni ­ éppen azt, amelyet a rendszer filozófiája  elítélt, de amelynek fenntartása (talán ez benne a  dialektika) a rendszer érdekében állott. A Ludas ezt az  állóvizet nagy hitelességgel tükrözte, de nem fodrozta meg,  és nem kavarta föl. És ez így volt jó és vidám ­  mindannyiunknak.  ­ Vagy nem?


o k t ó b e r  7 . 

Leértékelve 

Átlapozva az első számot dönthetett talán a főszerkesztő az  52 forintos leértékelésről. Színvonalát tekintve ugyanis  messze alulmarad a Puncs első lapszáma az egykori Ludas  Matyi (ilyen­olyan) színvonalától, de még várakozásainktól  is. A bulvársajtó rosszabb napjait idéző cikkek és a gyenge  illusztrált viccek (karikatúrának nem nevezném ezeket a  „szövegelő” rajzokat) között talán a márciusi  karikatúrafesztiválról készült megkésett egyoldalas  tudósítás emelkedik ki valamelyest.  Még nem döntöttem el, hogy megvegyem­e a második  számot is...  A Puncs honlapja sem gazdagabb a lapnál  http://www.puncs.eu/


o k t ó b e r  1 3 . 

Érdekvédő lettem  Örömmel, és a  Karikaturista Szakosztály  üdvözleteként vette a  MÚOSZ  Küldöttértekezlete  kiállításunkat a Hotel  Agro 5. emeletén, melyet  az eMasa állandó  pályázati anyagából  rendeztünk. A kellemes  hangulatú és jó tempóban  tárgyaló értekezlet  tisztújító részére valaki(k)  engem is jelölt(ek) az  érdekvédelmi bizottságba,  a szavazáson be is  jöttem, most aztán  reszkessetek... (kik is?)  Hozzászólásomban arról  beszéltem, hogy a minőség védelme szakmánk és  érdekeink védelme is lenne. Elmondtam, hogy a honortábla  nem működik igazán, de nem is működhet így darab­darab  alapon (ahogy ezt mi is megállapítottuk a  szakosztályértekezleten), hanem valamilyen módon a  minőséget is mérni kellene. Régi vágyunk nem vált valóra a  múlt héten, amikor megjelent a Puncs, melyben a  szakosztály tagjai nem vesznek részt, de valószínűleg nem  is akarnának az első két megjelent szám színvonalát látva.  A minőség nem csak nálunk probléma, ezért, ha közösen  elfogadott, elismert szakemberekkel, közösen elfogadott  algoritmusok segítségével rendszeresen mérjük, minősítjük  a sajtó különböző területeit, és ezeket az eredményeket


közzé is tesszük, akkor ez saját érdekeinket is szolgálja  majd. Egyébként bonyolult üzleti összefüggések mérésével,  vizualizációjával foglalkozunk is kenyéradó tanszékemen, s  ami az üzleti életben működik, talán a sajtóban is  megvalósítható.  Az érdekvédelmi bizottságban (ahol rengeteg egyéni  érdeksérelmi ügyről is kell tárgyalni) én inkább erre, vagyis  a szakma érdekeinek védelmére helyezném a hangsúlyt.  Majd meglátjuk...  MÚOSZ Küldöttgyűlés  http://muosz.hu/cikk.php?page=mozaik&id=1305&fo=2&iid=0


o k t ó b e r  1 6 . 

Pornó, népszavazás, karikatúra  ­ Ha valaki tőlünk  akarja megtanulni  a szexet, akkor  csalódik, hiszen a  pornó inkább egy  karikatúra ­  mondta a TV2  Favorit mai  műsorában a  pornószínésznő.  Reggel viszont  Medgyessy Péter,  volt  miniszterelnök  úgy gondolta ­  szakmánk  leértékeléseként ­  , hogy a pártok népszavazási versenye egy karikatúra.  Kedves pornósok és politikusok! Mint a karikaturisták kis  közösségének egyik képviselője, újdonsült érdekvédelmise  kérlek benneteket: HAGYJÁTOK MEG NEKÜNK EZT A  MŰFAJT!


n o v e m b e r  8 . 

Major Henrik Panoptikuma  HÍRLAPÍRÓK  KARRIKATÚRÁI  KOSZTOLÁNYI  DEZSŐ  ELŐSZAVÁVAL  TEVAN­  KÖNYVTÁR  A kötet  facsimile  kiadás, a Tevan  Alapítvány  kutúrmisszióján  ak első  terméke,  mellyel a Tevan  Nyomda  szellemiségét  kívánják  feltámasztani.  Az eredeti kötet, egy évvel az Így írtok ti után, 1913­ban  jelent meg. A képaláírásokat Major maguktól az  áldozatoktól gyűjtötte be, melyekből a fenti kettőt a blog  számára ki is betűztem: 

Önök ebben a könyvben félretaposott, kificamodott,  összevissza nyaggatott arcokat látnak, amelyeknek  boldogtalan tulajdonosai az írás nehéz mesterségét űzik.  Karrikatúrák ezek, de nem a hétköznapi értelemben. Nem  kedvesek. Nem mulatságosak. Nem is humorosak. A rajzoló  kissé ellensége minden arcnak, igazi szatirikus, aki a  bütyköt, a szeplőt, a májfoltot veszi észre először. Neki  semmi se elég csúnya. Idealizál: azaz csúnyit. ­írja  előszavában Kosztolányi.


Balázs Béla: 

Mindenesetre sokkal őszintébb képe volna a világnak, ha  mindenki saját karrikatúrájával a nyakán járkálna. Ha  ennek megvalósítására kerülne sor, kisülne, kiben mennyi  az önérzet. Én vállalnám ezt az arcot, melyet Major  mindenkit szerető jóhiszeműsége látott ki belőlem.  Kaffka Margit: 

Pásztor Árpád mondta e percben: Olyan a karrikatúra, mint  a szerelem; aki csinálja, azt hiszi, jó, ­ de aki nézi, utálja!  Ezt az igazi könyvcsemegét Tevan Ildikó mutatja majd be a  Kar(r)ikaturista Szakosztály „BEST OF 2007” c. kiállítás  megnyitóján, december 3­án du. 5­kor, ­ sőt csemegézni is  lehet, hiszen olcsón, 800 forintos áron (vagy tán ennyiért  se) a helyszínen meg is vehetjük.


n o v e m b e r  9 . 

Sztrájk! 

Az amerikai forgatókönyvírók sztrájkolnak, mert úgy  gondolják, nem kapják meg az őket megillető részt a  tévéstársaságok profitjából. Mert úgy gondolják, hogy nekik  aprópénzzel (igaz, még amerikai viszonylatban is  meglehetősen sok aprópénzzel!) szúrják ki a szemüket.  (Népszabadság, nov 9.)  Sorra állnak le a sorozatok, a talkshow­k, a bevételkiesés  milliárdokra rúg... A megmozdulás élére humoristák  álltak...  Eljátszhatnánk a gondolattal... mi lenne ha ... ha mondjuk  nálunk is sztrákba lépnének a humoristák, de legalábbis a  karikaturisták?


Szóval, mi lenne? ­ Nem lenne semmi. Senki észre se  venné.  1. Nem vennék észre, hiszen azt sem veszik észre, ha van  karikatúra, miért pont azt vennék észre, ha nincs.  2. Nem vennék észre, mert nálunk biztosan több lenne a  sztrájktörő, mint a sztrájkoló, így mégis csak kerülne  humoros rajz az újságokba.  3. Nem vennék észre, mert nincs is szükség ránk, hiszen  nem kell görbe tükröt mutatni ahhoz, hogy nevessünk, a mi  világunk úgy torz, úgy nevetséges, ahogy van.  De hát miért is sztrájkolnánk? Nem vagyunk elégedettek? ­  Hát, nem. Nemigen van Magyarországon olyan rajzoló, aki  annyit (esetleg többet) kapna karikatúrájáért, mint  amennyit a MÚOSZ honortáblája minimálisan, egyszeri  használatra megállapított. Ha azonban egy­egy  szerkesztőségnek ez is sok lenne, akkor ott vannak az  ötszáz forintos rajzolók, vagy az amerikai szindikátusok  dömping­Garfieldje vagy dömping­Kázmérja és Hubája  (még akkor is, ha a Huba ősi, magyar név).  Vagy még nem gyűjtöttünk elég „aprópénzt” ahhoz, hogy  sztrájkolhassunk?  Honortábla  http://muosz.hu/honortabla.php?sub=honortabla7


n o v e m b e r  1 0 . 

Best of 2007 előzetes 

Összegyűlt az idei kiállítás anyaga is, szerintem jobb, mint  a korábbiak. Készül a katalógus is, a megnyitó december 3­  án, du. 5­kor lesz a MÚOSZ székházában, és persze a neten  is ott lesz minden kép. Előzetesként (kedvcsinálóként)  bemutatom egyik kedvencemet, Fenekovács László rajzát.


n o v e m b e r  1 1 . 

Holland szemmel 

Név: Landman Jaring  Szül.: BORCULO – Hollandia  35 év voltam rajz és művész tanár egy Tanítóképző  Főiskolán Hollandiában.  1972­73 Egy kulturális csere programon belül a Budapesti  Képzőművészeti Főiskolán diák voltam, mint grafikus.  Feleségem magyar, és azóta lelkesen töröm a magyart.  Magyarország a második otthonom lett.  Hollandiában van egy műterem, ahol kerámia –  bronzszobrász – festészet – és rajzzal foglalkozom.  A tanári munkában sok öröm és sajnos frusztráció volt.  Főleg frusztrációból kesztem gúnyrajzokat csinálni. Sikeres  lett, és sok oktatási publikációkban és szakirodalom mellett  csináltam illusztrációkat és gúnyrajzokat.  Az ötlet, a hirtelen gondolat, vagy egy divatos szó sokszor


egy indulópont egy rajznak.  A mostani rajzhoz:  Egy év ezelőtt október 23­án itt voltam Pesten és láttam a  rendőrség kapkodva igyekezni mindenki (engem is) a fejét  lapos verni, főleg egy zászlós magyar embert.  Most láttam kormányfőnél a félelem: óriási rendőri  fölénnyel és a polgárság kizárva mint védőbástya próbált  valamit mondani. 

A szerző


n o v e m b e r  1 6 . 

ÖT­KARIKA­TURISTA 

Öt ismert karikaturista állított ki három nagyteremnyi képet  a Dunakeszi József Attila Művelődési Központban, s mind az  öten itt vannak vagy voltak otthon. Itt született Alagon  Jelenszky László, itt volt gyermek a híres zsoké, Sajdik  Sándor fia: Sajdik Ferenc, itt lakik Tóth Antal, akit  Tónióként ismerünk, Gáspár Imre, portrékarikaturista és  jómagam is ideköltöztem, immár hat éve.  A jó hangulatú megnyitót Farkasházy Tivadar tartotta, akit  a lóverseny gyakran csalt ki ide, az alagi pályára. A  jókedvhez Éles István paródiái is hozzájárultak, és még egy  karikaturista, Rák Béla is föllépett, ezúttal nem rajzaival,  hanem a Rák Béla Combóval emelték a kiállítás hangulatát.  Palásti Béla, a művház vezetője büszkén mondhatta:  Dunakeszi karikatúra­nagyhatalom. ­ Melyik magyar város  tudott ennyi karikaturistát kiállítani? ­ talán még Pest se...  És még a Nagy HO­HO­HO is ott volt!


Jelenszky 

Csak ideteszek egy Jelenszky­rajzot a tegnapi kiállítás  kapcsán. Szeretem a Jelenszkyt. Ezek a Pistike­figurák!  Nagyon jó! Talán tudja is, hogy jó, de nem mutatja. Ezért is  jó.


MEGHÍVÓ 

Petőfi Irodalmi Múzeum tisztelettel meghívja Önt 2007.  November 23­án délután 4 órára  SAJDIK FERENC IRODALMI KARIKTÚRÁI  című kiállítására  Megnyitó beszédet mond CSUKÁS ISTVÁN író  Közreműködik HUZELLA PÉTER előadóművész


n o v e m b e r  2 3 . 

Négyszeműek...  Nagy szellemek,  néha így  találkoznak. Az  Einstein­operációt  én végeztem  három éve, a  plakát pedig a  Trafó mostani  rendezvényét  hirdeti. Ha már az  ötlet közös, a  kiállítás sem lehet  rossz.  Megnézzük. 

Temps  http://trafo.hu/programs/1156


Lányok, asszonyok... 

Mindenki lehet művész, ha van cérnája!  Egy budapesti kirakatban fotóztam


n o v e m b e r  2 7 . 

MÉTA 

Humorral a világvége­hangulatig... 

A Médiatanárok Klubja hívott meg Földes Péterrel együtt a  Pallas Páholyba, hogy a humoros sajtó helyzetéről  beszélgessünk a jelen lévőkkel. A közönség soraiban  médiában dolgozók, nyugdíjasok és még aktívak,  politológusok, diákok és tanárok mellett ott volt Kaposi  Miklós és Kalmár Tibor, a szórakoztató műfaj nagy öregjei,  valamint Szűcs Édua, Jeney Klára és Fábry János  karikaturisták. A beszélgetést Zöldi László vezette.  Földes Péter a maga kedves közvetlen módján vázolta a  humor helyzetét, múltját, mesélt a régi Ludasról, az  Elefántról és az emberek humor iránti igényéről. A  mondandómban én is igyekeztem a sajtóhumornál maradni,  ez alább olvasható is. A vitában a témáról áttértünk a Nagy  Magyar Humor­Életkérdésekre, és miután abban is


megegyeztünk, hogy a Kárpát­medencén túl, a volt keleti  szektorban, a többi országban él és virágzik a humor,  rájöttünk, hogy nálunk nincs kiút, nincs jövő, nincs mit  tenni. Ezt Kaposi és Kalmár is megerősítette és bizony már  majdnem sírtunk. Nincs humor, a mai fiatalok nem értenek  hozzá (néhányan név szerint is nem értenek hozzá), elvitte  a rendszerváltás a megjelenési, fellépési lehetőségekkel  együtt az utánpótlást is. És persze, az igények! És  főszerkesztők, és a multik és még a nép is! A kormánynak  is kijutott, mert megtudtuk, hogy pár éve kulturális  miniszterünk megígérte a humor nagy öregjei  küldöttségének, hogy a Terror háza közelében létrehozzuk  a Humor házát, s mindez ígéret maradt. A vitát vezető Zöldi  szíve repesett e nagy egyetértés láttán. Mindezt pár  kedvesen szomorú viccel toldotta meg.  Ezt a szép, borongós hangulatot nem akartam elrontani  azzal, hogy ez a helyzet (ami szerintem azért nem ilyen  sötét), bizony vastagon rajtunk is múlt.  Alább olvashatók válaszaim, a kérdéseket előzetesen  küldték meg. 

– Miért nincsenek ludasmatyik a döbrögi sajtóban? Igaz­e,  hogy a humor a nép bosszúja a hatalmasokon?  Fazekas Döbrögijének nem volt a kezében olyan eszköz,  amit a mai döbrögi lényegében ural és tulajdonol – ez az  eszköz: a nyilvánosság. És még egy fontos dolog: Ludas  Matyi a mai ludasokkal szemben biztosan számíthatott a  nép szolidaritásra. A sajtó tényleges – és nem a  tulajdonosok által ellenőrzött – szabadsága még egy ideig  adhat munkát az újságíró szövetségeknek, érdekvédelmi  szervezeteknek. Sajnos ma az új­ságírók közt szinte semmi  szolidaritást nem érezhetünk.  Nép bosszúja? – nem hiszem. Pedig lehetne! Milyen szép  lenne kollektíven kinevetni, a „hatalmasokat”, akik azt sem  tudnák, hova bújjanak szégyenükben. Ez lenne az igazi  népi humor, és egyúttal a legközvet­lenebb demokrácia.  Hol van még ez! Vagy azt is mondhatnám, hogy hol van az


már! – hiszen az első magyar, aki a nyomtatást használta  ellenzéki nézeteinek, kifejtésére, gúnyiratainak  nyilvánosságára, Bornemisza Péter, 1574­ben azt írja  szatírájának a hatásáról: „Az mostani Heródesek is, midőn 

látják, hogy megcsúfoltatnak mindenfelől, fölötte igen  elbúsulnak, hogy még szakállukat is marják bele. És mint  az dühös ebek, haragukban futnak mindenfelé, oltalmat és  segítséget kérvén császáruktól és nemesektől.” Bornemisza  egyébként háromszor ült ezért börtönben, bár nem sokáig,  mert mindháromszor hamar megszökött. 

– Szelep­e a humor?  Miért, mikor volt valaha is szelep? A Ludas ugyan szelep  volt, de biztos, hogy az a szelep humor is volt? A Ludasnál  dolgozó karikaturisták kiharcoltak maguknak a 80­as  évekre egyetlen (politikától) független oldalt, amit nem  cenzúráznak, de a lap többi része bizony nagyrészt  bólogató közhelygyűjtemény volt vicces körítéssel.  Most mi a szelep? – Majka, BB Évi, Győzike, Kiszel Tünde?  – ez sem humor, de vicces, és milliók nézik. 

– Mindig ellenzéki­e a humor?  A humor mindig valami nevetséges dolgot tálal elénk. Nem  a torzítással lesz humoros, a torzítás csak kiemeli azt, ami  egyébként is humoros. Sőt torzítás nélkül is lehet humoros  dolgokat találni, pl. a Hócipő fényképei nem torzítanak,  mégis nevetünk rajtuk, függetlenül attól, hogy melyik  oldalon csattan. Az, hogy a mindenkori kormány több  nevetséges dolgot tesz, mint a mindenkori, tétlenségre  kárhoztatott, csak a hibákat kereső ellenzék, statisztikusan  ellenzékivé teszi a humort. 

– Lehet­e a kormánypárti humort művelni?  Lehet, de nem találni rá vevőt. Tisztességes időkben  megbízót sem. (Persze van kormánypárti humor, de  lényegéből adódóan nem népszerű.) 

– Jót tesz­e a demokrácia a szatírának?


A szatíra tesz jót a demokráciának! A diktatúra fél a  humortól. Sem a szatíra, sem a humor bármely ága ellen  nem védi meg őt még a gondolatrendőrség sem. 

– Meg lehet­e élni a humorból?  És meg is lehet halni. Van példám mindkét esetre. 

– Van­e kávéházi (polgári) humor Magyarországon?  Polgári Párt van, Kávéházi Párt nincs. Kávéházi humor még  csak volna, de polgári…  Szerintem ma Magyarországon van humor, és van  humortalanság is. Sajnos az utóbbi egyre több. A  humortalanság nem a komolyságot jelenti, mint ahogyan a  humor sem jelent komolytalanságot. A mai magyar humor  ott van (az itt következő felsorolásaimban nem törekszem a  teljességre) Esterházy, Parti Nagy, Fehér Béla, Eörsi, Zalán  Tibor könyveiben, Megyesi Gusztáv, Váncsa István, Fáy  Miklós cikkeiben, Bacsó, Tímár, Koltai filmjeiben, Varnus  Xavér koncertjein, Gross Arnold, Fehér László, Für Emil  tárlatain, Kemény György plakátjain, a fiatal képregény  készítők oldalain (ROHAM), a Hócipő fotóin, és az utcai  falfirkákon. Még politikusnak is lehet humora, kár, hogy  már nem ő a pártelnök. Van jó karikaturista is, hogy  hazabeszéljek. És az összes felsoroltaknak ott az ellentéte  is: humortalan író, komolykodó költő, jópofizó politikus,  rasszista showman stb. Igaz az is, hogy hiányzik egy igazi  humor­folyóirat, ami igényes papíron, igényes tördeléssel,  igazi humort nyújtana igazi ínyenceknek, nevezzük őket  polgároknak. Nekem lett volna erre egy tervezetem, Földes  Péternek lapja is volt, sajnos ma nincs egyikre sem  vállalkozó tőke. Most van egy új humor­lap, Puncsnak  nevezik. Nem azért, mert savanyú a szőlő (vagy a Puncs),  de én erre nem mondanám, hogy humoros, sőt még azt  sem, hogy vicces.  Egyébként (visszatérve az eredeti kérdésre) én kávéházi  humornak azt a fajta humort gondolom, amikor a  humorista és a hallgatósága összekacsint, és nem kell külön  elmagyarázni, hogy a viccben a medve nem medve, hanem


a Szovjetúnió, és partnerünk is tudja a szereposztást a  rókán át a nyusziig. Sőt, azt is tudjuk mindketten, hogy ott  hallgatózik mellettünk tégla elvtárs, és jegyzetel, és egy­  egy kiszólást direkt neki eresztünk meg. Ilyen mindig volt,  akkor is, amikor ideiglenesen nem voltak hazánkban  kávéházak, és ma is. 

– Mit jelent Kaján Tibor ama mondata, hogy „Jobb ma egy  karikatúra, mint holnap egy diktatúra.” ?  Kaján Tibor nem egy diktatúrát élt túl. Maga bőrén  tapasztalta. Benne arra is volt erő, hogy a Ludas Ma­tyit  otthagyja egy szabadabb Új Tükörért. A diktatúra  nevetségessége nem lepleződik le magától a nagy  nyilvánosság számára. Ehhez kell a humor. Karikaturista  ugyan még nem akadályozott meg diktátorokat, de ugye  tudjuk, hogy Hitler elsők közt Chaplin filmjeit tiltotta be.  Mennyi humor volt Bálint György írásaiban, azokban is,  amelyekben a még gyülekező barnainges hordákról írt!  Valamennyi normális ember fél a diktatúrától. Kazo Kanala  a világszerte ismert szlovák karikaturista azzal jött pár  hónapja – és tényleg aggódott, – hogy gyerekek mit  hülyéskedünk itt, ti a Magyar Gárdával, mi meg a Benessel,  valamit csináljunk, hogy észre térjenek már! Mit tegyünk? –  szerveztünk tavasszal egy közös kiállítást Budapesten, ez  továbbment Békéscsabára (a szlovák kultúrházba), aztán  Pozsonyba, most készül Révkomáromba. Most nekünk fel  kell mutatnunk a barátságunkat. És a humorunkat. 

– Miért kopik ki a karikatúra a magyar sajtóból?  A IX. Magyar Karikatúraművészeti Fesztiválon (idén már a  XI. volt) vitadélutánt szerveztek néhány főszerkesztővel  arról, hogy miért hanyagolja a magyar sajtó a karikatúrát.  Azóta történt annyi előrelépés, hogy néhányszor került  karikatúra még napilap első oldalára is. A napilapoknál  egyébként sem panaszkodhatunk, hiszen bár lehetne több  is a karikatúra, általában megbízható, színvonalas  karikaturistákkal dolgoznak, sokszor éveken keresztül  ugyanazokkal. Ugyanakkor egy igényes karikatúra


megjelentetése több szerzői honoráriumot jelent, mint egy  ugyanakkora terjedelmű írás, és sajnos sajtómágnásaink,  multijaink minden lehetséges költséget igyekeznek  lefaragni, a humortalan lapigazgatók és főszerkesztők pedig  ott kezdik, ahol úgy gondolják, hogy az egy  négyzetcentiméterre eső információ nincs arányban az érte  kifizetett honoráriummal, elsőként tehát a karikaturistáknál.  Aztán ott vannak a nagyon olcsó amerikai szindikátusi  dömping­Garfieldek, Kázmérok és Hubák, amelyekkel nem  kelhetünk árversenyre. A karikaturista magányos farkas,  egyedül alkot, sokszor szerződés sem köti, nem tagja a  szerkesztőségeknek. A szakmában sokszor farkastörvények  uralkodnak: van olyan karikaturista is, aki akár 500  forintért is odaad egy rajzot, hogy az övét közöljék! (Igaz,  nem is ér többet ötszáznál.) Ezáltal a kisfarkas megeszi a  nagy­farkast. A karikaturistáknál sem beszélhetünk  szolidaritásról. Talán, lassan javul a helyzet a havonta  klubszerűen összejáró MÚOSZ karikaturista szakosztály  beszélgetései, kiállításai, rendezvényei során. 

– Meg lehet­e élni a karikatúrából?  Van, aki erre tette föl az életét, és éjjel­nappal rajzol.  Rengeteget dolgozik, és nem panaszkodik. Van olyan is, aki  ugyanúgy rengeteget dolgozik, viszont panaszkodik. Van,  aki a rajzolás mellett gondnok, van kiállításrendező, van  régiség árus, van tanár. Van, akinek jövedelemkiegészítő,  van, akinek hobbi. Új tendencia, ami nyugaton már  természetes, hogy egyre több karikaturista jelenik meg a  sajtó helyett vagy mellett a galériákban. Egy­egy jól  adjusztált, keretezett, és ráadásul szellemes karikatúráért –  ha még nincs is sok vevő – többet fizetnek, mint a  főszerkesztők.


d e c e m b e r  1 . 

Best of 2007 

A kiállítás plakátja Csátth Atilla Barátok közt c.  karikatúrájának „átdolgozott” változata.  Sokan jöttünk össze a megnyitóra, eljött Eötvös Pál  MÚOSZ­elnök is, aki színvonalasnak ítélte meg idei  kiállításunkat ­ még a Brenner­pályázat többéves  anyagához képest is, melynek akkoriban zsűritagja volt. Itt  volt Tevan Ildikó is, aki bemutatta a Tevan Alapítvány  kiadásában megjelent reprint Major Henrik kötetet. És már  a jövő évi tervekről beszéltünk, köztük az első: közösen  küldünk anyagot a legnicai Satyrykonra. Szó volt  nemzetközi pályázatról is Debrecenben. Beszéltünk egy  újabb közös magyar­szlovák közös kiállításról is ­ ezúttal  válaszként a jelenlegi politikai kapcsolatok romlására.  A „Best of 2007” kiállítás januárban Egerbe vándorol, onnan  márciusban Debrecenbe, majd áprilisban Dunakeszire.  On­line kiállítás  http://muosz.hu/karikaturista/bestof2007/index.html


d e c e m b e r  2 8 . 

Virtuális 

Ezt a virtuális képeslapot Kemény Györgytől kaptam. Én  egy virtuális kiállítást rendeztem 2008, a reneszánsz éve  tiszteletére. A helyszín a tető, ahol a KOKSZ szokott  időnként összejönni. A kiállítók a KOKSZ­műhely tagjai.  Szeretettel meghívom Önt is egy kattintásra az alábbi  linkre.  Kiállítás  http://koksz.hu/muvek.htm


2 0 0 8 . j a n u á r  8 . 

Szerényi Gábor Csepelen 

A szokásos sajtókarikatúra mondandója szinte adja magát,  különösen, ha képaláírás segíti az olvasót a tantusz  lehullásában. Vajon mikor nyernek tartalmat Szerényi  Gábor karikatúrái? Rajzolgatás közben születik, vagy csak  később, a néző fejében? Míg a szokásos karikatúrák egy  csattanóra épülnek, Szerényi világát, képenként, finom,  egymásra épűlő csattanókból kell felépíteni a nézőknek.  Ezért különlegesek, és ezért szeretem Szerényi képeit. A  Rohadások című kiállítás február 3­ig látható a Nagy Imre  Általános Művelődési Központban (Budapest XXI., Simon  Bolivár sétány 4­8.)  Interjú  http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=254242#


j a n u á r  2 0 . 

Árnyalt humor egy ordibáló korban 

„A Magyar Újságíró­szövetség Karikaturista  Szakosztályának sorrendben ötödik budapesti, évzáró  kiállításáról Utasi Árpi stílusában”  Léhaft Pál, újvidéki kollégánk tudósított a Magyar Szóban  „Best of 2007” kiállításunkról. (január 19­20. szám)  Léphaft Pál összeállítása a Közelkép rovatban található  http://www.magyar­szo.co.yu/arhiva/2008/01/19/main.php?l=b6.htm


j a n u á r  2 2 . 

MÁV­St art  Megvannak a tettesek, akik  miatt minden olyan,  amilyen! Legalábbis itt a  leleplező önarckép. Már csak  azt kellene tudni, hogy egy  önkritikus vasutas, vagy a  kockafejűek adták föl  magukat? ­ A rajz magán  hordozza a karikatúra  valódi, ősi elemeit, melyek  még a sajtó előtti korban  alakultak ki, falba vésve,  faragva, vagy csak papírra  vetve. A graffiti, vagy a  street­art ezek egyenes  leszármazottai: nincs  cenzúra, nincs főszerkesztő,  egyenesen bele a képetekbe a véleményem! Ráadásul pár  nap alatt többen látják, mintha egy újság karikatúra  rovatában jelenne meg.  A falakra, telefonfülkékre, vonatokra festők számára 

„mielőtt a street­art arcok nekiesnének az első útba eső  kukának vagy vagonnak, tesztelhetik hogyan is fog kinézni  az alkotás, begyakorolhatják a színeket és formákat vagy  kísérletezhetnek az elhelyezéssel.” ­ olvasom a weben.  Valóban: a pdf­formában letölthető graffiti­kifestőkönyv a  kukák, utcai padok, italautomaták, rendőrautók, vagonok  és egyéb „felületek” körvonalával csábítja kísérletezésre az  utca alkotóművészeit. A kifestőből egy felület még hiányzik:  nem szerepel benne a kiállítótermek fala. Pedig megfelelő  előképzettség után a street­art lassan megszelídül, bekerül  a galériákba, s hamarosan megszülethet a bulv­art is.  Fakeproject ­ pdf, 30Mb  http://fakeproject.com/Graf_Paper/FPCoA_graffiti_coloring_book.pdf


j a n u á r  2 4 . 

Sőt! 

Ember a Marson (INDEX.HU)  http://szemetparasztmajmok.blog.hu/2008/01/22/fotobizonyitek_van_majom_el_  a_marson


j a n u á r  3 1 . 

A Magyar Mozgókép Mestere 

Gyulai Líviusz, a magyar szatirikus képzőművészet  kiemelkedő alakja, animációsfilm­készítő, a KOKSZ  tiszteletbeli tagja, aki bár nem karikaturista, sőt, nem is  sajtókarikaturista, mégis egy kicsit (most különösen) a  miénk is, a 39. Magyar Filmszemlén Kósa Ferenccel együtt  megkapta a Magyar Mozgókép Mestere kitüntetést.  Gyulai Líviusz a KOKSZ­ban  http://koksz.hu/


f e b r u á r 5 . 

Joe blogja 

Most persze mindenki mondhatja, hogy csak azért van ez a  bejegyzés, mert Joe elhelyezte az én linkemet az ő blogján.  Igazából meg akartam őt előzni, de hát a versenyben  vannak vesztesek is...  Nos, üdvözlöm őt abból az alkalomból, hogy elindította  karikatúra­blogját, sőt máris irigykedem rá, mert mindezt  olyan profizmussal tette, ahogyan rajzait is készíti. Nézzék  meg!  Joe blogja  http://www.kartundoboz.blogspot.com/


Alteregók  Zsoldos Péter blogjában  felfedezte Békési Joe  alteregóját (vagy  klónját?) Santorini  szigetén. Jelentem, én  meg Tettamantira leltem  rá Rómában.  Lehet, hogy Béla  valamelyik őse?  Vagy már életében...?  Nézzék meg Zsoldos  Péter blogját! 

Zsoldos Péter blogja  http://caricaturaart.blogspot.com/


Megszületett! 

Mi jól vagyunk, amit nektek is szívből kívánunk. Itt épp a  szebb jövőt fényezzük.  haft  Vasárnap Szerbiában a választásokon győzött a józanság.  Kedves Léphaft Pali, kedves Szalay Attila, fényezzétek! Van  mit!  (Léphaft Pál karikatúrája)


f e b r u á r 6 . 

Aranyceruza 

Füles 51. születésnapján a szerkesztőség egyhangú  szavazata alapján Bacsa Gergő karikaturista kapta az  aranyceruza díjat.  Gratula!!!  dr. Erős Zoltán főszerkesztő átadja a díjat Bacsa Gergőnek


Meghívót kaptam  „Örömmel értesítelek  Benneteket, hogy ebben az  évben is meg lesz rendezve  a „BOHÉM HANGULAT” c.  meglepetés­műsorral  egybekötött kiállítás.”  A kiállító Csátth Atilla és  Diós Magda. A Kiállítás  megnyitója 2008. február  10­én, 15.00 órakor lesz a  Debrecenben, a  Konzervatórium  Galériájában.  Atilla (egy t, két l) harminc  évig rajzolt a megyei lapba,  de ma már „nincs rá  szükség”, magának rajzol,  meg kiállításokra, pedig  mint a mellékelt 2006­os rajza is mutatja, 2008 február­  márciusára is aktuális tud lenni.


f e b r u á r 7 . 

1/2 Jubileum  (Megemlékezés)  Éppen öt éve, hogy  hetente megjelenik  egy­egy rajzom a  Magyar Nemzet  Hétvégi Mellékletében.  Bár az első  karikatúrám 40 éve,  elsőéves koromban  került be a Közgazdász  c. egyetemi lapba,  ahol aztán évekig,  még tanárként is sokat  publikáltam, valójában  ezen az öt évvel ezelőtti szombaton léptem át az  amatőr/hivatásos határt. Kaptam egy e­mailt Fehér Bélától,  a melléklet főszerkesztőjétől, hogy pont ilyen rajzokat  szeretnének, mint amilyeneket a honlapomon talált. Például  ez a kép a buszon. Nagy kihívás volt, hiszen pár éve már  alig­alig rajzoltam, újságban sem jelentem meg nagyon  régen, de belevágtam. A megállapodás az volt, hogy sem  napi aktualitása, sem címe, sem képaláírása nem lesz a  rajzaimnak. Pont úgy, ahogy elképzeltem. Azt hiszem sokat  köszönhetek ennek a „Halász Géza Show” rovatnak.  Elsősorban szakmai fejlődést, hiszen az új stílust, új  módszert, az elektronikus montázs­technikát ebben a  rovatban kezdtem kitalálni magamnak. (Ezzel kellőképpen  ellensúlyozom rajzolásbéli visszamaradottságomat.) Bár a  szerkesztőséggel általában egyirányú e­mail kapcsolatban  vagyok, s csak virtuálisan érzem a hely szellemét, jó dolog  ebben az elismert, színvonalas kulturális mellékletben  megjelenni. (Taps)  Otthonlapom  http://zu.hu


Földes Vili a karikatúra emlékművénél 

(Vagy az emlékmű karikatúrájánál?) Hát ezt nem  gondoltam volna, hogy Földes Vilmos nem csak karika,  hanem turista is. Az El Camino 320 kilométeres szakaszán,  Leon és Santiago között jártában készült róluk ez a közös  fotó.  El Camino  http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Jakab­  %C3%BAt#A_Camino_t.C3.B6rt.C3.A9nete


f e b r u á r 1 0 . 

Merre van előre?  Levelet kaptam  Katona Gyöngyitől,  hogy szomorú, mert  a tavalyi fesztiválra  készült 3D­s  számítógépes  grafikájával nyitott  kapukat döngetett: a  gömbsakkot ugyanis  már feltalálták.  Valóban, Boholy  János rimaszombati  honfitársunk pár éve  feltalálta. Nem  tudtam, Gyöngyi sem tudta, és rajtunk kívül sok ezren nem  tudták. Nem jó, hogy a magyar feltalálókról keveset  tudunk, azt meg nem tudom fölmérni, mivel a szögletes  sakkban sem vagyok járatos, hogy valóban komoly  találmány­e, vagy csak agyament ötlet ez a gömbsakk.  A karikatúrafesztivál témája egyébként „Merre van előre?”  volt. A gömbsakk, amelyben valószínűleg sokkal  könnyebben el lehet tévedni, mint a szögletesben és a túlsó  part sem látszik, sőt azt sem tudjuk, hogy oda igyekszünk­  e bábuinkkal ­ nagyon jó karikaturista válasz erre a  kérdésre. Eszembe jut róla egy mondat Anouilh Becket­  drámájából, melyet a szocializmus utolsó éveiben sokat  idézgettek gazdasági stratégiánkról közgazdász körökben: 

„De nekünk, Szentatyám, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk  pontosan, mit akarunk. A szándékok teljes  bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság  születik.”  A gömbsakk  http://www.globechess.sk/boholy.html


f e b r u á r 1 2 . 

Körző, olló, Szerényi  Már bezárt Szerényi csepeli  kiállítása, amiről néhány  bejegyzéssel ezelőtt már  írtam. Pár gondolattal mégis  visszatérek rá, mert érdekes,  elgondolkodtató az a világ,  ami az övé. És ami a képeit  látva már a miénk is.  A karikatúra az emberekről,  vagy inkább így: Az Emberről  szól. általában emberek  állnak, ülnek, tesznek­  vesznek. De nem minden  karikatúrán vannak emberek.  Ott vannak például az állatok  és a tárgyak, illetve a tárgy­karikatúrák. 95­ben egy  kiállítás alkalmából egy régi telefonra rászereltem a fotelem  görgőit, madzagot kötöttem rá, így alkottam meg első  mobiltelefonomat. Persze rajzban is számtalan  tárgykarikatúra készül. Vannak karikaturisták, akik ontják  öncélú ötleteiket, eszeveszett találmányaikat, jó vicceseket,  hiszen nem kell hozzá más, mint két nagyon különböző  tárgyat, mondjuk egy borotvapengét meg egy halat  grafikailag összeötvözni, és máris kacaghatunk.  A vicces tárgyakon túl (vagyis továbbmenve a humor  mélységei felé) olyan tárgyak is keletkeznek, amelyek nem  alkotójuk Frankenstein­fantáziáját demonstrálják, hanem  gondolkodásmódunk szellemes modelljei. Vagyis ezek nem  a tárgyakról, hanem az emberekről szólnak, akkor is, ha  nincs a képen ember. Szerényi ollói, körzői például.  Fiatal koromban nagyon szerettem a körzőket. Mondjuk


inkább, lenyűgöztek a körzők. Tudom, ez nem korfüggő, de  mióta számítógépen is lehet írni és rajzolni, nem nagyon  használom a Faber­Castell remekműveit. A körzővel  természetesen nem csak kört lehetett rajzolni, hiszen akkor  semmi érdekes nem lett volna benne. Lehetett vele rajzolni  mindenféle körkörös alakzatokat, szögeket szerkeszteni,  távolságot mérni, de a szálkát is vele piszkáltam ki, ha  belement az ujjamba. Szép fekete doboza volt, s a körzőt  mindig szétszedve, minden részét a megfelelő  besüllyesztett helyre visszatéve kellett tárolni. A jobb  körzőknek hosszabbítójuk, egyéb tartozékaik is voltak, és a  darabokat variálni is lehetett, egymásba rakni és  próbálkozni, mire lenne jó így vagy úgy. Végül is,  forgathattam így, rakosgathattam úgy, a körző az körző  volt, nem játék, hiába szerettem volna. Mivel pedig nem  kerültem műszaki pályára, és egyre távolabb kerültem  (számos kortársammal együtt) a precíziós technikáktól, a  körző egy használati értékét vesztett kincs lett, amit egyik  költözésről másikra, egyik fiókból másikba rakosgattam.  Szerényi fedezte fel nekem újra. Ahogyan a töltőtollat,  ollót, kulcsot, a bicskát, a zollstockot vagy nadrágszíjat is.  Ahogyan viszonyulunk tárgyainkhoz, és ahogyan a  tárgyaink viszonyulnak hozzánk. Igen, tudom, ezek nem  poénra kihegyezett, nem napi aktualitású sajtókarikatúrák,  mégis megmosolyogtatnak, elgondolkodtatnak, sokat  mondanak erről­arról, világunknak szebbik feléről, amit  nehéz, nem lehet szavakba foglalni.  Valahogy olyan egy­egy Szerényi­kép, mintha gyerekkori  baráttal találkoznánk valahol a Kiskörúton, ő belenyúlna a  zsebébe, és előszedné megmutatni évek óta gyűjtött, féltve  őrzött kincseit. És egy kicsit mindketten megmosolyognánk  magunkat.  Hoppá! Most látom (irigykedem) milyen jó sajtója van, a  Tiara Magazin is Szerényiről ír.  Szerényi a Tiarában  http://www.tiaramagazin.hu/page/egy_homo_ludens_aprolekos_es_groteszk_pilla  natai


f e b r u á r 1 3 . 

Merényletet terveztek a dán Mohamed­  karikatúrák  egyik rajzolója ellen 

A botrányt kiváltó rajzok egy egyiptomi újságban.  Hír az eMasában  http://emasa.hu/cikk.php?page=sajto&id=3520


f e b r u á r  1 3 . 

Adj ki e­könyvet!  A web2 számos olyan  megoldást kínál, amivel  egymáshoz közelebb  kerülhetnek olyanok,  akiket akár ezer  kilométerek választanak  el. Egyik ilyen  alkalmazásfajta az e­  publisher, az elektronikus  kiadó. Több is van ebben  a kategóriában, nekem ez  tetszett meg, melyre pdf­  formátumban lehet  feltölteni  dokumentumainkat. Nem  csak saját cikkünket,  könyvünket ajánlhatjuk  (pl. a Facebook­on) vagy  olvashatjuk itt, hanem  sok száz más szerző  munkája között is  válogathatunk.  Ezen a linken egy „képeskönyvem” található, és persze  maga a webkettes alkalmazás.  Lapozgató  http://issuu.com/halaszgeza/docs/sorok_kozt


f e b r u á r  1 7 . 

Koszovó 

A KOSOVA 2006 karikatúra fesztivált már a függetlenség  jegyében rendezték. Az akkor, frissen függetlenné vált  Montenegró karikaturistájának, Darko Drijevicnek rajza ma  Koszovó függetlenné válásával lett újra aktuális.


f e b r u á r  2 0 . 

Maratoni 

Karikatúra­rajzolási világrekordot akar felállítani egy  szegedi fiatalember. Kovács Zsigmond kedden 12 órán  keresztül rajzolt egyfolytában, késő estig. ­ adta hírül a  Hírszerző. További sok sikert a 24, a 48, a 72 órás és az  egész életre szóló rajzoláshoz!  Egyébként meg... mit is mondjak? Ne a dolog értelmét  keressük, ne is a reklámértékét firtassuk. A képeken  láthatóan mindenki jól érzi magát, Zsiga is, a modellek is.  Hát hajrá!


f e b r u á r  2 1 . 

Portrékarikatúra ajánló lap  Eddig a karikatúra.lap.hu  címen, mostantól külön  oldalon, jobb  szerkesztésben és  nagyobb választékban  található a  portrékarikaturisták  linkoldala. Az új lap  szerkesztője Zsoldos  Péter. A poén­kategória  továbbra is a korábbi  címen marad, ezt én  igazgatom. Szívesen  várjuk az ötleteket! 

Egy most éppen aktuális  Zsoldos­karikatúra  Portrékarikatúra linkek  http://portrekarikatura.lap.hu


f e b r u á r  2 7 . 

HUF 

Két éve az Arnolfini Galéria olyan „MiniMailArt” webkiállítást  szervezett, melyre a felkért alkotóktól adott méretű, adott  színű alapra három sárga színű betűt kértek. Erre a  kiállításra küldött képemmel búcsúzom a forintos érmétől.  MiniMailArt kiállítás az Arnolfini Galéria portálján  http://www.arnolfini.hu/AA­Home/Menu/D/ArnolfiniNetGaleriaNo21.htm


m á r c i u s  2 . 

Egy bizonyos szint alatt... 

Ne��hagyd, hogy téged is primitív baromfinak nézzenek!  Az ötlet és a grafikai megoldás összhangban van (a  mélyponton). Az ilyen színvonalú politikai karikatúrával  vagy bennünket néznek nagyon primitíveknek, vagy a  propagandisták azok, esetleg mindkettő...


Egyensúly 

Az egyensúly kedvéért kerestem a lövészárok másik oldalán  is humoros, vagy annak szánt propaganda­anyagokat. Meg  kell mondjam, hogy itt több a humor, akkor is, ha némelyik  karikaturisztikus (felnagyító) célú elképzelés bántóan buta.  Ez a bunkó alak itt a képen pl. friss diplomás, akinek  taníttatását valamennyien fedeztük mindez ideig, és  fedezzük, ha az igennel szavazók arra kényszeítenék a  kormányt. Csakhogy ebben a kocsiban nem csak ez a  rosszarcú ül, hanem valamennyien ott vagyunk, akik már  túl vagyunk az egyetemen, és valamennyien ilyen  rosszarcúnak érezhetjük magunkat, akkor is, ha nem  tehetünk róla, sőt, esetleg nekünk is hasonló a  véleményünk az Új Generációéhoz. Öngól?!  SZDSZ­kampány  http://video.szdsz.hu/plakat.htm


m á r c i u s  3 . 

Van lexikonunk! 

Ma vehette birtokba a szakma, és hamarosan kapható is  lesz Gyöngy Kálmán könyve. A magyar sajtótörténetben  egyedülálló vállalkozás 160 év karikaturistáinak  munkásságát veszi számba. Szócikk emlékezik meg Jókai  Mórról, a költő Tóth Árpádról, vagy a színész Darvas Ivánról  is, akiket nem erről az oldalukról ismerünk, pedig profi  színvonalon űzték a mi mesterségünket is. És szerepelnek  (szerepelünk) még sok százan, akik mind a „grafika  legvidámabb mostohagyerekeit” segítették világra hétről  hétre a Borsszem Jankóban, a Ludas Matyiban, a Kakasban,  a Figaróban, a Pesti Izében, a Plajbászban, a Kiskacsában,  a Kópéban, a Bolond Istókban, az Üstökösben, a  Darázsban, a Dongóban, a Szabad szájban, vagy éppen a  Hahotában.


m á r c i u s  1 6 . 

Második pálma 

A százhalombattai karikatúra pályázatról küldte Gaál Tamás  (T­boy) ezt a képet azzal, hogy sikerült vele elvinni a  „második pálmát”.  Érdekes az a politikai karikatúra, amely az országot  minősíti, s amellyel ­ vélhetően ­ mindkét politikai térfél  szimpatizánsai egyet értenek. Csak éppen a másik oldalról  gondolják azt...  Hiszen a mieink mindig kivételek!


Kolozsvár és Könczey Elemér köszönti  Budapestet


m á r c i u s  2 5 . 

Spam­karikatúrák (a la Réber?) 

Egy amerikai művész megelégelte a spameket, és  lerajzolta, miről is szólnak szó szerint az ajánlatok. ­ írja  Földes András az Indexben. Új internetes népművészet a  láthatáron. Ártatlan spamek, vicces rajzokkal.  A továbbiak az alábbi címen olvashatók.  Az Index cikke  http://index.hu/kultur/eletmod/spam0325/


m á r c i u s  2 7 . 

Mit firkáltál az értekezleten?  Az internetes  népművészetnek már  itthon is szép  hagyományai vannak.  Sokan firkálgatnak órán,  vagy értekezleten. Van,  aki unalomból, van aki  szórakoztatási célból,  hogy mások se  unatkozzanak. Szily  blogjába bárki beküldheti  kómában készült műveit.  Így lesz a firka  népművészetté, mielőtt a  papírkosárban landolna. 

„Mindig is tudtam, hogy a  meetingek nem azt a célt  szolgálják, ami miatt  állítólag összehívják őket,  de most már azt is  tudom, mi ez a cél: a  művészet.” ­ írja a  Cerkablogban K.N. , kubista projektmanager.  Egyébként sok karikatúrám készült diák koromban órákon,  aztán értekezleteken, konferenciákon, vagy csak úgy  olvasgatás közben: ide figyeltem, oda firkáltam, egyszer  csak kész volt a mű.  A lapot csak erős idegzetűeknek ajánlom!  Cerka ­ blog az Indexen  http://cerka.blog.hu/


á p r i l i s  3 . 

Búcsú a székháztól  Készítettem pár 360 fokos, forgatható, teljes képernyős  panorámaképet, mielőtt végleg elhagynánk az Andrássy út  101­et. Ha jól tudom, 16­án kezdődik a költözés... 

Panorámaképek  http://zu.hu/Panorama_kepek/muosz


á p r i l i s  1 0 . 

Egy szakosztály­ülés jegyzőkönyve 

Utoljára jöttünk össze a MÚOSZ Andrássy úti székházában,  a legközelebbi találkozónk már új helyen lesz.  A hátsó, az étterem mögötti helység nagy asztalánál  kétoldalt ültünk le, kint esett az eső, az asztal egy részén a  szállításra előkészített iratok, dossziék voltak elhelyezve  katonás rendben. A Táncsics Mihályt ábrázoló szépen  bekeretezett festmény is lekerült a bejárati ajtó feletti régi,  megszokott helyéről és az asztalról vízszintesen feküdve  nézett fel ránk. Bene Erzsébet elöl el kellett tolni az  egymásra rakott négy hatalmas papírdobozt, mert eltakarta  a vele szemben ülő Gyöngy Kálmánt.  Jót beszélgettünk, jól éreztük magunkat. A találkozóról  Fábry Jancsi összefoglalót írt, hogy kedvet csináljon  másoknak is.  Folytatás  http://muosz.hu/karikaturista/apr7.htm


á p r i l i s  1 1 . 

Ejnye, Mehemed! 

Gyújtogatás végzett az idei fesztivál teheneivel. ­ olvasom  az Indexen.  Nem értem. Hülye vagyok. Mi a baj a tehenekkel? A tehén  nem buzi, nem szingli, nem zsidó, nem cigány, nem  komcsi, ­ csak műanyag. Egy műanyag­állatot nem lehet  gyűlölni, különösen, ha az művészek könnyed játékának  ötletes, kedves terméke. Lehet fehér, fekete, vagy tarka,  nem rúgja fel, még azt sem, aki megfogja a tehén farkát.  Bakos Éva tehene


Karikatúrák a hazai grafikai piacon 

Érdemes elolvasni a Világgazdaságban március 31­én  megjelent írást a kArton Galéria kiállításáról, Gyöngy  Kálmán gyűjteményéről, és a karikatúra­piacról.  Illusztrációként álljon itt Hatos Sándor (1868­1907) egyik  politikai karikatúrája, amelyet három hasonlóan szép  „Hatossal” nemrég vásárolt meg a műgyűjtő Gyöngy  Kálmán. Sajnos az aktuális sztorit, mely karikatúra  rajzolásra késztette a művészt, nem ismerjük, de félő, hogy  ma is találhatnánk hozzá aktuális szereplőket.  A Világgazdaság cikke  http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=215567


á p r i l i s  1 8 . 

Karikaturista közös blog  A trolit csak azért jutott  eszembe idetenni, mert  ma sztrájkolt a BKV, én  viszont szorgalmas  voltam, és megírtam  saját blogzárómat. Ez  azonban nem jelenti a  búcsút, mert eddigi saját  blogom átalakul közös  karikaturista bloggá. A  Karikaturista szakosztály  tagjai ezentúl szabadon  blogolhatnak ezen a  helyen, tájékoztathatják a  többieket, vitatkozhatnak,  szakmai tanácsokat  adhatnak­kérhetnek.  Remélem, hogy ebbe a  virtuális szakmai  közösségbe beszállnak  azok a tagjaink is, akik eddig távol maradtak, mert nagyon  elfoglaltak voltak, vagy nagyon messze, esetleg annál is  messzebb laknak.  Hát akkor rajta!


ZUBLOG