Defence iroda és kulturális negyed, Párizs
A brémai egyetem kampusza
Ezért tartom magam inkább urbanistának, és így talán azok az elvárások, melyeket megfogalmaztam a győri tervekkel kapcsolatban, már jobban érthetők. Egy megyei jogú város főépítészének mindenképpen urbanistának kell lennie. Nyilván a kisebb településeken azzal foglalkoznak a főépítészek, és ezt minden él nélkül mondom, hogy nádtető, vagy pala legyen a házakon. De húszezer lakos felett már nem az a fontos, sárga, vagy kék lesz-e a ház fala, arra vannak bizottságok, tervtanácsok, nekem azon kell járatni az agyamat, hogyan működik a város, hogyan működhet még jobban? Alapvetően, amikor fejlesztési stratégiákat gyártunk, az már nem építészet. – Elsőként azonban mégiscsak az épületekkel találkoznak majd a járókelők. Az új egyetemi városrész a Keksz-gyár területén képes lesz olyan megtermékenyítő lenni építészetileg, mint amit egy urbanista elvár tőle? – Hát, ezen vagyunk. Tud-e építészetileg is egy szép új, izgalmas, a város gondolkodását is megtermékenyítő emblematikus hellyé válni a Science Park? Építészetileg is olyan izgalmas lesz-e, mint tartalmilag? Innovatív lesz-e, mint ahogyan tartalmilag akar lenni? Készülnek a tervek, bár a szándékunk tiszta, azt hiszem még nem dőlt el, építészetileg melyik irányban mozdulunk el.
ÁT KELL LÉPNI A PROVINCIALITÁS HATÁRÁT! – Gondolom, konkrétumot aligha tudok most kicsikarni, de legalább egy sejtetést. Milyen lesz az új városrész? Mondjuk olyan, mint Párizsban a Defence negyed? Extravagáns, egyedi? – Egy biztos. Emblematikus huszonegyedik századi épületegyüttes áll majd hamarosan az egykori gyárudvaron. Ám, hogy erről a Defence negyed, vagy a barcelonai egyetem, esetleg a brémai, vagy a Cambridge-i új épületei jutnak eszébe a nézelődőnek, ma még korai lenne nyilatkozni. Ez most az építészeknek komoly feladat. Kíváncsi vagyok, mi jön ki belőle. Van
22
Egyetemi épületek, Barcelona
felhatalmazásom az egyetem részéről, hogy fogjam az építészek kezét és irányítgassam őket. Ezt teszem, ezt tesszük. Közösen várva a jó végeredményt. – Akkor a végeredmény a jövő, ami majd itt, Győrben épül? – Mindenhova ki van írva, hogy a jövő Győrben épül, de még nem tudtuk átlépni a korszerűség és a modernség határait. A megszokás nagyon erős. Vannak példák, házak, amelyek felépültek és a közösség egyszerűen nem tudja befogadni. – A Dunakapu téren álló új ház, ha erről van szó, nekem például kifejezetten tetszik. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi a Kossuth-hídról, akkor láthatja, milyen finoman rezonál a százéves háztetőkre az egész épületegyüttes. De igaz, sok emberrel még nem találkoztam, aki ugyanezt mondta volna róla. – Imádom azt a házat. Tudtam, kritikákat kapunk majd érte, de hogy ennyit? Pedig át kell lépnünk a huszonegyedik századba! Mondhatok egy most épülő példát is. A Széchenyi-híd mellett készülő irodaház. Kicsit furcsa, hogy a következő évszázad egyik meghatározó ipari és egyetemi magyar központjában, Győrben toronyházként, monstrumként emlegessenek egy ötemeletes házat. Sokan mondogatják, minek nekünk egy felhőkarcoló? – Nekem úgy tűnik, mintha egy méltó kapu épülne a hídfőre. Izgalmas, érdekes, emblematikus, végre valami, ami kilóg a sorházak képéből. – Az építtetőtől kifejezetten ezt kérte a tervtanács. Ilyen legyen! Ha egy településarculati kézikönyvben, vagy stratégiában azt írjuk le, Győr mezővárosias jellegű város ami az épületeket illeti, sokan megbántva érzik magukat. Pedig így van, és mi magunk is nehezen tudjuk ezt a léptéket átlépni. Például bármilyen hihetetlen, de itt, a Kisalföld szívében még mindig nem akarunk a 4. emelet fölé költözni. Miért? Csak. Megszokásból?