Page 1

Mi is a nyomon követés, nyomon követhetõség? A nemzetközileg legelismertebb meghatározása szerint, az a képesség, mely szerint valamely dolog (pl. áru, tétel, termék vagy információ) útját vagy élettörténetét, helyét vagy felhasználását, a folyamatban részt vevõ helyszíneket és szereplõket szabványos azonosítók használatával, az azonosítók közötti kapcsolatok ismeretével nyomon tudjuk követni, és vissza tudjuk vezetni. Az elosztási láncra vetítve mindez megfogalmazható úgy is, mint az a képesség, mellyel aprólékosan és következetesen végig tudjuk kísérni egy árutétel mennyiségi és minõségi változásait mind idõben, mind térben. Beazonosítható az áru, a tétel, annak jelenlegi, illetve korábbi tartózkodási helye. Meghatározható annak eredete, valamint segítségével valamennyi szükséges információ összekapcsolható.

© GS1 Magyarország Kht.

3600 Ft


GS1 – Az üzleti élet közös nyelve Szervezetünk több mint harminc éves nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a globális szabványok terén. 108 nemzeti tagszervezet hálózatán keresztül 140 ország, egymilliót is meghaladó tagvállalatát segíti. A GS1 olyan alkalmazásokat, megoldásokat és szolgáltatásokat kínál, amelyeknek alapvetõ szerepük van az ellátási és kínálati lánc hatékonyságának fokozásában. A GS1 az ellátási és kínálati lánc legelterjedtebb szabványrendszere, több mint 20 különbözõ szektorban van jelen. A GS1 rendszer: • biztosítja a globálisan egyedi azonosítást; • segíti a vonalkód jelképek kialakítását; • lehetõvé teszi az automatikus és elektronikus adatgyûjtést; • hatékonyabbá teszi raktár- és készletnyilvántartását; • támogatja az elektronikus kommunikáció folyamatait; • elektronikus adatcsere szabványokat, és • adatbanki szolgáltatásokat nyújt; • nyomon követési rendszereket ajánl (EPC, RFID).

szaktanácsadás szakképzés szakkönyvek vonalkód minõsítés

www.gs1hu.org

GS1 MAGYARORSZÁG Globális Azonosító és Kommunikációs Rendszereket Mûködtetõ Közhasznú Társaság 1139 Budapest, Fáy u. 1/B Telefon: (06-1) 412-3940 • Fax: (06-1) 412-3949 Ügyfélfogadás: munkanapokon 9.00–12.00 óráig


Nyomon követés globális szabványokkal


SZERZÕK FEKETE BALÁZS okl. agrármérnök KÉTSZERI DÁVID okl. élelmiszermérnök KECSKÉS KATALIN okl. mérnök, közgazdász KRÁZLI ZOLTÁN okl. közlekedésmérnök, MBA Dr. LAKNER ZOLTÁN okl. tartósítóipari mérnök, vállalatgazdasági szakmérnök VATAI KRISZTINA külkereskedelmi ügyintézõ

SZERKESZTÕK KECSKÉS KATALIN, KRÁZLI ZOLTÁN

LEKTORÁLTÁK MAGYAR BÉLA okl. gépész- és gazdasági mérnök a GS1 Magyarország ügyvezetõ igazgatója Dr. SEBÕK ANDRÁS c. egyetemi tanár, Szent István Egyetem, Campden & Chorleywood Magyarország Kht. cégvezetõje VISZKEI GYÖRGY okl. gépész- és vegyipari gazdasági mérnök a GS1 Magyarország elnöke, az Ökopannon Kht. ügyvezetõ igazgatója FELELÕS KIADÓ MAGYAR BÉLA KIADÓ GS1 Magyarország Kht., 1139 Budapest, Fáy u. 1/b Tel.: +36-1 412-3940; Fax: +36-1 412-3949; E-mail: info@gs1hu.org www.gs1hu.org ISBN 978 963 06 2647 7 TIPOGRÁFIA, BORÍTÓTERV Tipotronik Stúdió NYOMDAI MUNKÁK Focus Print Kft.

© A kiadvány a GS1 Magyarország Kht. kizárólagos szellemi tulajdonát képezi. Bármilyen célú felhasználásához a GS1 Magyarország Kht. külön engedélye szükséges. Minden szerzõi jog fenntartva. Copyright 2007. A könyvben megjelenõ vonalkódjelképek csak illusztrációk, a felismerésen túl leolvasásra nem szolgálnak!


„A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.” Ludwig Wittgenstein

3


A szerzõk és a szerkesztõk külön köszönetüket fejezik ki a GS1 France és a GS1 felé a könyv elkészüléséhez nyújtott segítségükért.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), valamint a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) támogatásával.


Nyomon követés globális szabványokkal – Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék Elõszó, avagy globalizáció és szabványalkotás

11

I. A nyomon követésrõl – KECSKÉS KATALIN

13

1. A nyomon követés jelentõsége, fogalma, elvei, belsõ és külsõ nyomon követés, globális nyomon követhetõségi szabványok

14

1.1 FOGYASZTÓI ELKÉPZELÉSEK A NYOMON KÖVETÉSRÕL – DR. LAKNER ZOLTÁN

14

1.2 A NYOMON KÖVETÉS FOGALMA

19

1.3 A NYOMON KÖVETÉS ELVEI

20

1.4 BELSÕ NYOMON KÖVETÉS

20

1.5 KÜLSÕ NYOMON KÖVETÉS

22

2. A nyomon követés általános modellje

23

2.1 GS1 GLOBÁLIS SZABVÁNYOK ÉS MEGOLDÁSOK

23

2.2 A GS1 RENDSZER FELÉPÍTÉSE

24

2.3 A NYOMON KÖVETÉSI FOLYAMATOK RÉSZTVEVÕI

27

2.4 A NYOMON KÖVETÉSI FOLYAMATBAN RÉSZT VEVÕ SZEREPLÕK FUNKCIÓI 2.4.1 Információáramlással kapcsolatos szerepek 2.4.2 Fizikai mozgással kapcsolatos szerepek

28 28 28

2.5 A NYOMON KÖVETHETÕ ÁRU

29

2.6 EGY NYOMON KÖVETHETÕ ÁRU AZONOSÍTHATÓSÁGA

29

2.7 NYOMON KÖVETÉSI ADATOK

31

2.8 A NYOMON KÖVETHETÕSÉGHEZ SZÜKSÉGES MINIMÁLIS ADATOK

32

2.9 A NYOMON KÖVETÉS FOLYAMATA 2.9.1 A. alfolyamat: Tervezés és szervezés 2.9.2 B. alfolyamat: A törzsadatok meghatározása 2.9.3 C. alfolyamat: A nyomon követési adatok rögzítése 2.9.4 D. alfolyamat: A nyomon követés kérelmezése 2.9.5 E. alfolyamat: Információ felhasználása

33 34 34 35 38 39

5


Nyomon követés globális szabványokkal –Tartalomjegyzék

II. Globális szabványok – globális megoldások

41

1. Az azonosítás eszközei: a GS1 Azonosító kulcsok – KRÁZLI ZOLTÁN

42

1.1 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSE

42

1.2 AZ AZONOSÍTÓ KULCSOK SZEREPE ÉS JELENTÕSÉGE

43

1.3 A SZÁMKIADÁS FELELÕSSÉGE ÉS LEHETÕSÉGE

44

1.4 AZ AZONOSÍTÓ SZÁMOK KOMMUNIKÁCIÓJA: ADAT-ÖSSZEHANGOLÁS

45

1.5 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK ALKALMAZÁSI KÖRNYEZETE

45

1.6 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK TÍPUSAI

46

1.7 AZ EGYES GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK FELÉPÍTÉSE ÉS SZEREPE 1.7.1 Jogi személyiségek, helyek és helyszínek azonosítása 1.7.2 Kereskedelmi áruk azonosítása 1.7.2/1 A GTIN számkiadás felelõssége 1.7.2/2 A GTIN számkiadás irányelvei 1.7.2/3 A GTIN újbóli felhasználásának türelmi ideje 1.7.2/4 A GTIN szám felépítése – nyílt térbeli elosztásban 1.7.2/5 A GTIN szám felépítése – korlátozott térbeli elosztásban 1.7.3 Logisztikai egységek azonosítása 1.7.4 Visszatérõ tárgyak azonosítása 1.7.5 Egyedi tárgyak azonosítása 1.7.6 Szolgáltatási kapcsolatok azonosítása 1.7.7 Dokumentumok azonosítása

48 48 49 49 50 52 52 54 56 57 57 57 58

1.8 INFORMÁCIÓK A CÉGNEVEK ÉS AZ AZONOSÍTÓ SZÁMOK MÖGÖTT 1.8.1 A GEPIR által nyújtott lehetõségek 1.8.2 A GEPIR felépítése

59 59 60

2. Az automatikus adatgyûjtés eszköze: a vonalkód – KRÁZLI ZOLTÁN 2.1 VONALKÓDOKRÓL ÁLTALÁBAN

62

2.2 VONALKÓDJELKÉP-RENDSZEREK ÉS JELKÉPEK A GLOBÁLIS AZONOSÍTÓ SZÁMOK FELTÜNTETÉSÉRE

64

2.3 VÁLASZTÁS A JELKÉPRENDSZEREK ÉS A JELKÉPEK KÖZÖTT

67

2.4 ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK

68

2.5 VONALKÓDJELKÉPEK A NYOMON KÖVETÉS SZOLGÁLATÁBAN 2.5.1 Az EAN–13 és EAN–8 jelkép alkalmazása 2.5.2 GS1–128 jelkép alkalmazása 2.5.3 A GS1 Databar és az Összetett jelképrendszer, valamint az Adatmátrix alkalmazása 2.5.3/1 Kötelezõ adatelemek 2.5.3/2 Választható adatelemek 2.5.4 Logisztikai egységek nyomon követése 2.5.4/1 A logisztikai egység által tartalmazott áru adatainak megjelenítése

70 70 70

3. EPCglobal, avagy a globális RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) szabvány a nyílt elosztási láncok számára – KÉTSZERI DÁVID

6

62

74 75 76 77 79 81

3.1 EPCglobal NETWORK – AVAGY A RÁDIÓFREKVENCIÁS AZONOSÍTÁSON TÚL

81

3.2 AZ EPCglobal NETWORK FELÉPÍTÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE 3.2.1 EPC (Electronic Product Code – Elektronikus termékkód)

82 82


Nyomon követés globális szabványokkal – Tartalomjegyzék

3.2.1/1 Azonosítási elvek 3.2.1/2 Elméleti azonosítók 3.2.2 RFID tag 3.2.3 RFID Írók/Olvasók 3.2.3/1 Tag protokoll 3.2.3/2 Olvasó protokoll 3.2.3/3 Olvasó menedzsment 3.2.4 RFID/EPC Middleware 3.2.4/1 ALE (Application Level Event) interfész 3.2.5 EPC IS (EPC Information Service – EPC Információs rendszer szolgáltatás) 3.2.5/1 EPC IS interfészek 3.2.5/2 EPC IS események 3.2.5/3 Az EPC IS események dimenziói 3.2.6 EPC DS (EPC Discovery Service) és az ONS (Object Naming Service) 3.2.7 EPCglobal Network által támogatott termék nyomon követés az FMCG láncban

84 85 90 92 94 95 95 95 95 95 97 97 97 97 98

3.3 AZ RFID/EPC TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSÁBAN REJLÕ LEHETÕSÉGEK A NYÍLT ELOSZTÁSI LÁNCOK SZÁMÁRA 3.3.1 RFID/EPC hatása az áruátvételre 3.3.2 RFID/EPC hatása a készlethiányra 3.3.3 RFID/EPC hatása a nem igazolt raktári hiányra 3.3.4 RFID/EPC hatása az értékesítés által vezérelt raktárkészletekre 3.3.5 Szenzoros RFID hatása a hûtõlánc menedzsmentre 3.3.6 RFID/EPC hatása a hamisításra

98 99 99 100 100 100 101

3.4 EPC A GYAKORLATBAN

101

4. Az EDI szerepe a nyomon követésben – VATAI KRISZTINA

104

4.1 AZ EDI FOGALMA

105

4.2 AZ EDI ALAPDEFINÍCÓJA

105

4.3 EGY EDI RENDSZER ALKOTÓELEMEI

105

4.4 AZ EDI SZABVÁNYOK FEJLÕDÉSE

106

4.5 NAPJAINK ADATCSERESZABVÁNYAI

107

4.6 AZ EDI ÉS AZ EDIFACT STRUKTÚRA

108

4.7 EANCOM ÜZENETEK 4.7.1 Törzsadatüzenetek 4.7.2 Kereskedelmi üzenetek 4.7.3 Jelentési és tervezési üzenetek 4.7.4 Általános üzenetek

110 112 113 114 114

5. A termékinformáció és az információ minõségének szerepe a nyomon követésben – VATAI KRISZTINA

116

5.1 AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, ILLETVE AZ ADATKEZELÉS BELSÕ FOLYAMATAI 5.1.1 Adatminõségi problémák 5.1.2 Vállalati adatkezelési alapelvek 5.1.3 Az adatminõség fõ teljesítménymutatója (KPI = Key Performance Indicator)

116 117 117 119

5.2. AZ ADATKOMMUNIKÁCIÓ KÜLSÕ FOLYAMATAI – ADATSZINKRONIZÁCIÓ 5.2.1 A GDSN alkotóelemei 5.2.2 A GDSN fogalma és mûködése 5.2.3 A felhasználók elõnyei 5.2.4 GDSN alkalmazási statisztika 5.2.5 A GS1 szabványainak összehangolt alkalmazásai

120 120 123 126 128 128

7


Nyomon követés globális szabványokkal – Tartalomjegyzék

III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

131

1. A logisztikai folyamatok, valamint a kiskereskedelmi értékesítési pontok nyomon követési kihívásai és megoldásai – KRÁZLI ZOLTÁN

132

1.1 A SZABVÁNYOK SZEREPE A LOGISZTIKAI FOLYAMATOK OPTIMALIZÁLÁSÁBAN

132

1.2 A LOGISZTIKA ÉS FOLYAMATAI A TERMÉK ÉLETÚTJÁN 1.2.1 Gyártás 1.2.2 Szállítás 1.2.3 Raktározás, komissiózás 1.2.4 Disztribúció

132 133 135 136 137

1.3 NEMZETKÖZI SZABVÁNYOK A LOGISZTIKA ÉS AZ ELLÁTÁS SZOLGÁLATÁBAN

138

1.4 GS1 SZABVÁNYOK A HÉTKÖZNAPOKBAN

139

2. Elektronikus agrárszolgáltatások, agrárlogisztika – KÉTSZERI DÁVID

143

2.2 ÉLELMISZER-BIZTONSÁG

143

2.3 178/2002/EK RENDELET, AVAGY AZ ÉLELMISZER NYOMON KÖVETHETÕSÉG JOGI HÁTTERE

144

2.4 JELENTÕS NEMZETKÖZI ÉLELMISZER-IPARI SZABVÁNYOK ÉS ELÕÍRÁSOK 2.4.1 Beszállítói rendszerek: BRC, IFS 2.4.2 HACCP 2.4.3 ISO 22000

146 146 147 147

2.5 VÁLSÁGKEZELÉS AZ ÉLELMISZER-KERESKEDELEMBEN 2.5.1 Fontosabb definíciók 2.5.2 Válságcsoport és válságterv 2.5.3 Képzés, tréning 2.5.4 Tennivalók egy élelmiszer-ipari válság esetén 2.5.5 GS1 szabványok élelmiszer nyomon követésben történõ alkalmazásának elõnyei

148 148 150 151 152

2.6 ESETTANULMÁNY 2.6.1 Idaredalma nyomon követése GS1 eszközökkel

154 154

2.7 GS1 SZABVÁNYOK A GYÁRTÓKNAK ÉS A BESZÁLLÍTÓKNAK

160

3. Nyomon követés az egészségügyben – KRÁZLI ZOLTÁN

153

164

3.1 A NYOMON KÖVETHETÕSÉG ELÕNYEI AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZEKTORBAN

165

3.2 AZ ÁGAZAT EGYSÉGES NYOMON KÖVETÉSI RENDSZERE

166

3.3 AZ ÁGAZAT FOLYAMATAI ÉS NYOMON KÖVETÉSI KIHÍVÁSAI

169

3.4 ESETTANULMÁNY 3.4.1. Az azonosítás, az azonosító számok elhelyezése 3.4.2 Az adatok összegyûjtése, feldolgozása

174 175 180

4. Hulladékgazdálkodás – FEKETE BALÁZS 4.1. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS JOGSZABÁLYI HÁTTERE – MINT A NYOMON KÖVETHETÕSÉGI ÉS AZONOSÍTÁSI KIHÍVÁSOK FORRÁSA – AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS HAZÁNKBAN 4.1.1. A hulladékgazdálkodás helye az Európai Unió tevékenységi területei között 4.1.2. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos uniós alapelvek

8

142

2.1. A NYOMON KÖVETÉS SZÜKSÉGESSÉGE

181

181 181 183


Nyomon követés globális szabványokkal – Tartalomjegyzék

4.1.3. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályi háttér hazánkban: a hazai szabályozás kettõssége 4.1.4. Azonosítási és nyomon követhetõségi problémák 4.1.4/1 Szervezet- és termékazonosítás a hulladékgazdálkodásban 4.1.4/2 A párhuzamos nemzeti szabályozás ellentmondásai 4.2. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN FELMERÜLÕ SZABVÁNYOSÍTÁSI IGÉNYEK ÉS MEGOLDÁSOK A „GS1 SZEMÜVEGÉN KERESZTÜL” 4.2.1. A globális látásmód szükségessége 4.2.2. A GS1 szabványok szerepe a hulladékgazdálkodásban érintett szervezetek és helyek, termékek és hulladékok, valamint tevékenységek és szolgáltatások azonosítására 4.2.2/1 Szervezetek, helyek 4.2.2/2 Termékek, hulladékok 4.2.2/3 Tevékenységek, szolgáltatások 4.2.3 Elektromos és elektronikai berendezésekbõl keletkezõ hulladékok hulladékkezelési folyamatának nyomon követése GS1 szabványok alkalmazásával 4.3. GLOBÁLIS ÉS REGIONÁLIS KLASSZIFIKÁCIÓS RENDSZEREK JELENTÕSÉGE ÉS SZEREPE A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS EGYSÉGES SZEMLÉLETÉNEK KIALAKÍTÁSÁBAN 4.3.1. Tevékenységgel kapcsolatos klasszifikációk 4.3.2. Szolgáltatással kapcsolatos klasszifikációk 4.3.3. Termékkel kapcsolatos klasszifikációk 4.3.4. Hulladékkal kapcsolatos klasszifikációk 4.3.5. Összegzés 4.4 GS1 SZABVÁNYOK ALKALMAZÁSA A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN HAZÁNKBAN 4.4.1. Elõzmények: szakmai együttmûködés a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal 4.4.2. GS1 szabvány alapú informatikai fejlesztések 4.4.2/1 A Göngyöleg-RTI katalógus 4.4.2/2 Az Elektronikus Környezetvédelmi és Termékdíj (eKT) Rendszer 4.4.3. GS1 szabványok alkalmazása a gyakorlatban 4.4.3/1 GLN számmal történõ szervezet- és helyazonosítás esetei 4.4.3/2 GTIN számmal történõ termékazonosítás esetei

185 188 188 189 190 190 192 193 195 196 197

200 200 201 202 203 204 204 204 205 205 205 206 206 206

ZÁRSZÓ HELYETT…

209

FÜGGELÉK

211

1. Függelék – GS1 Magyarország szakszótár (2007. május 31.)

211

2. Függelék – A GS1 rendszerben szabványosított GS1 Adattartalomazonosítók (AI)

229

3. Függelék – EANCOM üzenetek listája

235

4. Függelék – Feladási értesítés (DESADV) üzenet példa

237

5. Függelék – A GDSN termékattribútum készlete

241

IRODALOMJEGYZÉK

247

9


Nyomonkövetés globális szabványokkal

10


Nyomon követés globális szabványokkal – Elõszó

Elõszó, avagy globalizáció és szabványalkotás A személyek, de különösen az áruk és a tõke egyre szabadabb és növekvõ mértékû mozgása átalakítja és világméretûvé teszi a versenyt. A verseny azonban nemcsak földrajzi értelemben alakul át, hanem minõségében is változások következnek be. Globális elosztási láncok alakulnak ki, és a vállalkozások versenye helyébe az elosztási láncok versenye lép. A globális elosztási láncok versenyképességének egyik fontos tényezõje a legjobb üzleti gyakorlat és a legfejlettebb mûszaki megoldások együttes alkalmazása, amely globális szabványok kialakítását igényli. A globális szabványok alkalmazásának egyik jelentõs területe a termékek azonosításához, az áruk fizikai mozgásához, míg további részei az ezekhez kötõdõ információs folyamatok szabványosításához kapcsolódik. A globális szabványok jellegébõl adódóan azokat elsõsorban a multinacionális környezet alakítja ki és veszi elõször alkalmazásba, de megismerésük elõl nem térhetnek ki a kis- és középméretû vállalkozások sem, amennyiben kapcsolódni kívánnak a nemzetközi elosztási láncokhoz. Így tehát a mû mindkét körben tevékenykedõ olvasók számára haszonnal forgatható. Az ismertetett, az üzleti élet követelményeinek megfelelõen kialakított globális szabványok és technológiák az államigazgatás területén is alkalmazhatók. Egyre terjed ugyanis az a felismerés, hogy az üzleti életben bevált eljárások esetén ne folyjon az államigazgatásban párhuzamos szabványalkotás. A könyv összeállítása során a szerkesztõk arra törekedtek, hogy annak egyes fejezetei önállóan, az egyes szakterületek számára ágazati ajánlásként is megállják helyüket, mindazonáltal a globális szabványokon alapuló nyomon követési rendszer elemei is ismertetésre kerüljenek. Magyarországon hosszabb ideje nem jelent meg olyan összefoglaló mû, amely a logisztika ezen fontos részterületével foglalkozott volna. Jelen kiadvány célja bemutatni a nyomon követés jelentõségét, majd a GS1 rendszerben alkalmazott azonosítási szabványokra alapozva, annak gyakorlati megvalósítását. Felsorakoztatja az egyes szabványelemeket, alkalmazói szintû részletességgel bemutatja azok szerkezetét, felépítését, majd különbözõ szektorokból vett példákon keresztül ezek gyakorlati alkalmazását. A kiadvány egy jelentõs kiterjedésû szabványrendszer hazai tudástára lehet, amely számos szektor igényeit kielégítheti. Nem tekinthetjük a GS1 szabványokat a nyomon követés tekintetében kizárólagosnak, de azt bizonyossággal állíthatjuk, hogy nincs még egy ilyen globális multiszektorálisan alkalmazható, és az egyedi igényeket is kielégítõ szabványrendszer. Bízunk benne, hogy a kiadvány hozzájárul a nyomon követésben meglévõ lemaradásunk ledolgozásához, és a téma ismertségének növeléséhez.

11


Nyomon követés globális szabványokkal

12


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

I. A nyomon követésrõl Könyvünk elsõ szakasza a nyomon követés általános meghatározásával foglalkozik. Melyek a fogyasztók elvárásai a nyomon követéssel szemben? Mi is az a nyomon követés? Miért és hol kell nyomon követnünk termékeinket? Elég-e egyáltalán, ha csak termékeinket követjük nyomon? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ könyvünk elsõ fejezetében. A második fejezetben tanulmányozzuk a nyomon követés általános modelljét a globális mûködési környezetben. A fejezet bemutatja a GS1 szervezetet, a GS1 rendszer felépítését és architektúráját. Ismerteti a nyomon követhetõ áruk definícióját. Alapvetõ információkkal szolgál a nyomon követési folyamat résztvevõirõl, a nyomon követendõ áruk típusairól, valamint a nyomon követési folyamat alfolyamatairól és lépéseirõl.

13


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

1. A nyomon követés jelentõsége, fogalma, elvei, belsõ és külsõ nyomon követés, globális nyomon követhetõségi szabványok Minden idõszaknak megvan a maga „slágertémája”. Az ezredforduló egy régi-új fogalmat hozott a köztudatba, a nyomon követés, a nyomon követhetõség fogalmát. A nyomon követés jelentõségét az üzleti élet szereplõi már régóta felismerték, elsõsorban a nemzetközi árukereskedelem, az áruszállítás és a szállítmányozás területén. A közvélemény számára azonban az emberi egészségre veszélyt rejtõ áruk értékesítési botrányai hívták fel rá a figyelmet. A romlott vagy veszélyes élelmiszerek, kozmetikai termékek, a hibás elektromos háztartási gépek, játékok, továbbá a gyógyászati és egyéb termékek helyének, helyzetének beazonosítása és szükség esetén, minél hamarabb lebonyolítható visszahívásának a jelentõsége megnõtt. Számos esetben egy, vagy egy csoportnyi áru gyors és könnyû visszavonása egészséget, életet menthet. Mindezen túlmenõen a hibás, sérült vagy veszélyt rejtõ termék gyors visszavonása nagymértékben csökkentheti a hír negatív gazdasági hatását egy vállalkozás szempontjából, és megerõsítheti, megõrizheti a fogyasztók bizalmát. Ugyanakkor a nyomon követhetõség többrõl szól, mint pusztán az áruk vagy termékek visszavonásáról. A nyomon követési rendszerek igazolni tudják a vevõk, a fogyasztók szempontjából az áru vagy a termék olyan fontos jellemzõ tulajdonságait vagy üzletpolitikai, társadalmi és jogi elvárások meglétét, illetve hiányát, mint például a gazdálkodás módszere, ételek kóser tulajdonsága, kozmetikumok antiallergén hatása, szabványos elektromos berendezések, mérgezõ migránsoktól mentes gyerekjátékok vagy a cukormentes termékek, hogy csak néhány példát említsünk. A nyomon követhetõség a termékhamisítás elleni harc és a márkavédelem egyik eszközévé is vált. Napjaink szomorú aktualitása, hogy az utóbbi idõben néhány országban a bioterrorizmus elleni harc során is segítségül kellett hívni a nyomon követési megoldásokat.

1.1 FOGYASZTÓI ELKÉPZELÉSEK A NYOMON KÖVETÉSRÕL A fogyasztók véleményét egy nemzetközi és egy magyar felmérésen keresztül mutatjuk be. Érdekes eredményt hozott az a reprezentatív felmérés, melyet 2006-ban öt nyugat-európai ország fogyasztóinak körében végeztek el a nyomon követésrõl. Egy neves, francia piackutató cég munkatársai Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, és Spanyolországban kérdõíves felmérést készítettek arról, hogy a fogyasztóknak milyen ismeretei vannak a nyomon követésrõl, tudják-e, milyen elõnyökkel járhat a nyomon követés alkalmazása. A szakemberek számára megdöbbenést okozott az az eredmény, hogy a megkérdezett 2647 személy közül, öt ország átlagában, az emberek mindössze 59%-a nyilatkozott úgy, hogy már hallott a nyomon követésrõl, 41 százalék viszont még egyáltalán nem találkozott ezzel a témával. Arra a kérdésre, hogy szükség van-e nyomon követési információkra, a megkérdezettek 84%-a igenlõ választ adott, és csak elhanyagolható részük (1%-a) vélte úgy, hogy a témával túl sokat foglalkoznak. „Milyen célra használják a nyomon követést?” – tették fel a kérdést a piackutatók, és egyben tíz lehetséges választ soroltak fel, melyek közül hármat kellett a megkérdezetteknek kiválasztaniuk.

14


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

A nyomon követés legfõbb céljának a választadók a veszélyesnek bizonyult termékek visszavonását jelölték meg. Ettõl csak kissé maradt le a második legfontosabbnak ítélt cél, vagyis annak biztosítása, hogy a fogyasztóhoz csak a megfelelõ minõségû termék jusson el. Harmadik célként pedig, szinte egyöntetûen azt a megfogalmazást választották, hogy a gyártás bármelyik szakaszáról információkhoz lehessen jutni. A hamisítás elleni harc 25%-os súlyozással került be a célok közé. A kérdõívvel a nyomon követés legfõbb alkalmazási területeinek ismertségét is vizsgálták. A megkérdezetteknek a felsorolt termékek közül kellett megjelölniük, hogy ezekben az esetekben szerintük mennyire fontos a nyomon követés alkalmazása. Nem meglepõ, hogy az egészségügyi szektor és a gyógyszerek szerepeltek az elsõ helyen, olyannyira, hogy átlagosan a megkérdezettek 82 százaléka választotta azokat. Az élelmiszer-ipari termékek felmérése termékcsoportonként történt. Az egészségügy mögött alig lemaradva a hús és hústermékek következtek. A fogyasztók átlagosan 70–71%-ban tartották fontosnak a rendszer alkalmazását a friss és fagyasztott termékek esetében. A tejtermékek nyomon követését alapvetõ fontosságúnak tartotta a megkérdezettek 69%-a, és fontosnak ítélte meg további 27%-uk. (1. táblázat) A nyomon követés lehetséges kockázatai is felmérésre kerültek. A válaszadók legjelentõsebb problémának gondolják azt, hogy a nyomon követés megdrágítja a terméket. Sokan úgy vélték, hogy a nyomon követés újabb kötöttséget jelent a gyártóknak, és nem kevesen (41–57%) pedig attól tartanak, hogy mindez egy olyan társadalomhoz vezet, amelyben mindent ellenõriznek majd, és mindent rögzítenek egy hatalmas adatbázisban. Ez a gondolkodásmód félelmekhez és paranoiákhoz vezethet. A kérdések egyik csoportja a bizalom, a felelõsség és a garanciavállalás köré csoportosult. Elõször arra kértek választ, hogy a megkérdezettek melyik árusítási formában bíznak a legjobban: a nagy bevásárlóközpontok, a környék kis boltjai, a piac és a szupermarketek közül. Összességében a hipermarketek végeztek az elsõ helyen, ezt követték a környékbeli kis boltok, a piacok és a szupermarketek. „Kinek kell garantálnia a termék nyomon követését?” A vásárlók szerint a legnagyobb felelõssége a gyártónak és az államnak van, de sokak szerint a fogyasztói szervezeteknek, szakmai szövetségeknek is szerepet kell vállalniuk benne. „Mi gyõzné meg a legjobban arról, hogy az adott termék eleget tesz a nyomon követés követelményeinek?” – kérdezték meg a vásárlókat. A többség

Országok Gyógyszerek, egészségügyi termékek

85%

81%

77%

81%

84%

Hús

88%

89%

67%

79%

75%

Friss és fagyasztott termékek

79%

79%

49%

73%

70%

Tenger gyümölcsei

76%

84%

43%

77%

65%

Tejtermékek

77%

69%

56%

70%

75%

Félkész és készételek

68%

56%

48%

67%

68%

Zöldség és gyümölcsök

50%

61%

41%

66%

63%

Levél, csomag

15%

36%

37%

27%

20%

Szállítás, szállítmányozás

19%

27%

22%

21%

24%

Kozmetikai termékek

23%

23%

18%

29%

24%

58,0%

60,5%

45,8%

59,0%

56,8%

Átlag

1. táblázat: A nyomon követés jelentõsége termékcsoportok szerint, országonkénti bontásban

15


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

(59%) azt tartaná a legjobb megoldásnak, ha egy speciális címke garantálná, hogy az adott termék megfelel a nyomon követési szabványoknak, vagy ha elérhetõ lenne egy, a nyomon követés valamennyi szakaszát magába foglaló jelentés vagy tanúsítvány. Arra a kérdésre, hogy kit tesz felelõssé, ha valami probléma merül fel egy adott termékkel, a megkérdezettek jelentõs többsége jelölte meg a gyártót (81%), és csak 19%-ban a kereskedõt. Éppen ezért a nyomon követéssel kapcsolatos információkhoz 72%-ban a csomagoláson és a terméktájékoztatón szeretnének hozzájutni. A boltokban kihelyezett interaktív terminálokon keresztül csak 12–14%-ban szereznének információt, 12 százalékban az internetrõl tájékozódnának, és a mobiltelefonon keresztül elérhetõ adatokat csak 1–2 százalékban jelölték meg. Végül, de nem utolsósorban, a nyomon követés jelentõségét bemutatandó, egy nagyon érdekes adatot említünk a felmérésbõl. Arra a kérdésre, hogy anyagilag is áldoznának-e (2 eurocent pluszköltséget) a termék nyomon követhetõsége érdekében, a megkérdezettek 71 százaléka igennel felelt. Amint látni fogjuk, a magyarországi elemzés ennél kifinomultabb, hiszen az élelmiszer-biztonság kérdésköre a magyar fogyasztók gondolkodásában és magatartásában is mind nagyobb mértékben kerül az érdeklõdés elõterébe. A jelenség okát számos tényezõre vezethetjük vissza. Ezeket – a teljesség igénye nélkül – négy csoportba sorolhatjuk. 1. Az informatikai, statisztikai és egészségügyi kontrolling rendszerek fejlõdésével az elmúlt évtizedben vált nyilvánvalóvá az a tény, hogy a biztonságos élelmiszer-elõállítást még a legfejlettebb országok élelmiszer-termelõ és forgalmazó vállalkozói sem képesek teljes körûen, minden részletre kiterjedõen garantálni. 2. A nyomon követhetõség jelentõsége mind szélesebb kör számára válik közismertté. Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tömegkommunikáció, valamint az internet biztosította nyilvánosság elterjedése egyre több fogyasztóban tudatosítja az élelmiszerek fogyasztásával járó kockázatot.1 3. Az élelmiszer nyomon követhetõség kérdését mind gyakrabban és egyre hatékonyabban alkalmazzák az egyes nemzetek kormányai belsõ piacaik védelme, a megszerzett piaci pozíciók biztosításának eszközeként is.2 4. A fogyasztók mind jelentõsebb része számára jelent fokozottabb biztonságérzetet, ha ismerik az egyes termékek származási helyét. Az eredetvédelemnek jelentõs szerepe van a termékek imázsának kialakításában is. Ezt a célt szolgálják az Európai Unió különbözõ, egy-egy termõhelyhez és/vagy technológiához kötõdõ eredetvédelmi rendszerei is. A felméréssorozat keretében a magyar kutatók arra keresték a választ, hogyan értékelik a magyar fogyasztók a hazai élelmiszeripar és a magyar élelmiszerpiac helyzetét, illetve hogyan jelenik meg a nyomon követhetõség és biztonság a fogyasztók tudatában. (2. táblázat) A hasonló jellegû külföldi felmérések adataihoz képest egyértelmûen kedvezõnek tekinthetõ, hogy a válaszadók többsége nyitott volt a korszerû élelmiszer-ipari feldolgozási technológiák iránt. Ezzel szemben meglepõ volt, hogy a Magyarországon elõállított termékek biztonságosságát csak viszonylag alacsony szintûre értékelték. Kutatásaik alapján a magyar élelmiszer-fogyasztók öt csoportját különíthetjük el az élelmiszerbiztonsághoz való viszonyuk alapján. Az egyes csoportok (clusterek) élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos véleménye között éles határvonal húzható. A könnyebb azonosíthatóság érdekében az egyes fogyasztó-csoportokat fantázianevekkel látták el. Az „információtenger hajótöröttjeinek” nevezett csoportba tartozó fogyasztók alapvetõen elégedettek a magyarországi élelmiszerek biztonságával, jóllehet maguk is elismerik, hogy a rájuk zúduló információk özönében nehezen tájékozódnak. Ennek hiányáért elsõsorban az információforrások elérhetõségét és hitelességét okolják, de elismerik: nincs is idejük arra, hogy megbízható információforrásokat keressenek fel. Az ellentmondások ellenére is szeretnének minél többet megtudni a biztonságos élelmiszer-fogyasztásról. A csoport legjellegzetesebb képviselõi a 45–59 év közötti, vidéki nagyvárosban élõ, legfeljebb érettségivel rendelkezõ, az élelmiszer-elõállításhoz kapcsolódó területekkel hivatásszerûen nem foglalkozó, rendszeresen élelmiszert vásárló és fõzõ „átlagfogyasztók”. Az ezen csoportba tartozó vásárlók aránya az összes fogyasztó mintegy 35%-át teszi ki.

16


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Állítás

Átlag

Szórás

Ha az embertõl mások egészsége is függ (pl. gyermeke van), akkor tegyen meg minden tõle telhetõt, hogy õket biztonságos élelmiszerekkel lássa el.

4,839

0,512

Az embernek nagyon fontos folyamatosan tájékozódni arról, hogyan õrizhetné meg saját maga és családja egészségét azzal, hogy biztonságosabb élelmiszereket fogyaszt.

4,559

0,785

Az embernek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie az élelmiszerek biztonságosságából adódó kockázatokat.

3,948

1,070

Hajlandó vagyok többet fizetni azért, hogy egészen biztos legyek benne: ártalmatlan a megvásárolt élelmiszer.

3,840

1,270

A világ különbözõ tájairól importált élelmiszerek esetében nem lehetünk biztosak abban, hogy azok biztonságosak.

3,761

1,182

Mostanában annyi mindent mondanak az élelmiszer-biztonságról, hogy az ember alig ismeri ki magát a sok ellentmondásos nyilatkozat között.

3,597

1,294

A Magyarországon kapható élelmiszerek biztonságosak, fogyasztásuk nem fenyegeti a vásárlók egészségét.

3,460

0,879

A sok külföldi termék növeli a megbetegedés veszélyét, ezért ma az élelmiszer-vásárlásnál fokozott gondosság szükséges.

3,239

1,231

Magyarországon megfelelõ forrásokból, hitelesen és kellõ alapossággal tájékozódhat a fogyasztó az élelmiszerek biztonságát érintõ kérdésekrõl.

2,969

1,037

Szüleink és a nagyszüleink idején az élelmiszer-biztonsági probléma nem volt ennyire a középpontban, és mégis egészségesek voltak: most sem kellene ezzel annyit foglalkozni.

2,514

1,311

Nincs annyi idõm és energiám, hogy még arra is külön odafigyeljek, mit és hogyan étkezem.

2,484

1,319

Van éppen elég gond az életben: nincs kedvem ahhoz, hogy olyan dolgokon rágódjam, mint az élelmiszerek biztonsága.

2,157

1,258

Ezt az élelmiszer-biztonság körüli felhajtást unatkozó háziasszonyok találták ki.

1,636

1,076

2. táblázat: : A válaszadók egyetértésének mértéke az élelmiszer-fogyasztás biztonságával kapcsolatban megfogalmazott állításokkal, 1–5 Likert-féle3 skálán mérve

1

Bánáti D.–Kasza Gy.: Biotechnológia: A magyar fogyasztók és szakemberek élelmiszer-biztonsági kockázatészlelése. BusinessClass Publishing, 2003; Nagy A.–Kasza Gy.: A globalizáció hatása az élelmiszer-biztonságra. Budapesti Népegészségügy, 2005/4. 2 Bánáti D.–Hajdúné.: Élelmiszerjog, SZIE, Budapest, 2002. 3 Az olyan skálákat, amelyek segítségével az egyes állításokkal történõ azonosulás mértékét mérjük, Likert-féle skáláknak nevezi a szakirodalom.

17


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

A „bizalmatlan érdeklõdõk” csoportjába sorolt válaszadók bizalmatlanok mind a magyarországi termékekkel, mind a hazai termékek minõség-ellenõrzésével, mind pedig az élelmiszer-fogyasztással összefüggõ kommunikációs források megbízhatóságával szemben. Érdekli õket, és fontosnak gondolják az élelmiszer-fogyasztás biztonságosságának növelését, ennek érdekében készek részletesen tájékozódni az élelmiszer-biztonságról. Ebbe a csoportba általában a 45 év feletti, közép- vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, az élelmiszer-termeléssel szakmai kapcsolatban nem álló vidéki lakos tartozik, vagy olyan fiatal, akivel gyermek él egy háztartásban. Fontos jellemzõjük, hogy az országos átlaghoz képest magasabb fizetõképes jövedelemmel rendelkeznek. A lakosság mintegy 15%-át teszik ki. Az „értékõrzõ körültekintõnek” nevezett fogyasztócsoport is megbízik a magyarországi termékekben és a hazai minõség-ellenõrzésben, elutasítja az élelmiszer-biztonság jelentõségének csökkentésével kapcsolatos érveket, ugyanakkor hajlandó a jobb minõségû termékeket magasabb árral is elismerni. Ez a fogyasztói csoport tudatosságával és viszonylagos elégedettségével is elkülönül a többitõl. Részarányuk a magyar lakosságban becsléseink szerint 15% lehet. A csoport jellemzõ reprezentánsa a 45 év feletti, közép- vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, vidéki kisvárosban vagy falun élõ, az átlagnál magasabb jövedelemszinttel rendelkezõ, legalább érettségizett válaszadó. A „közönyösnek” nevezett csoportba sorolt válaszadók viszonylag szkeptikusak az élelmiszerbiztonság kérdésével kapcsolatban. Ezt a problémát nem tartják jelentõsnek, és ezért nem is foglalkoznak komolyan vele. A csoport meghatározó képviselõje a 18–35 év közötti, legfeljebb érettségivel rendelkezõ, a bevásárlással és a fõzéssel csak ritkán foglalkozó, Budapesten élõ vagy nagyvárosi lakos. A csoportba tartozók részaránya akár a 30%-ot is elérheti. Az „optimista technokratának” nevezett clusterbe sorolt válaszadók véleménye sokban hasonlít az elõzõ csoportéhoz, de õk a technikai fejlõdésnek nagyobb jelentõséget tulajdonítanak, jobban megbíznak a hazai minõség-ellenõrzési rendszerekben és tájékoztatásban. Az elsõ csoporthoz képest erõteljesen elutasítják azokat az érveket, amelyek csökkenteni igyekeznek a fogyasztó felelõsségét az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos döntések meghozatala során. Az ezen csoportba tartozó válaszadók döntõ hányada az élelmiszer-termeléshez, vagy az élõ természettudományokhoz kapcsolódó területen (mezõgazdaság, kereskedelem, oktatás, egészségügy) dolgozó, legalább középfokú végzettséggel rendelkezõ szakember. Ezen csoport részaránya marginális (legfeljebb az összlakosság 5%-a), de hatásuk ennél lényegesen nagyobb. A válaszokat összefoglalva megállapítható, hogy – számos fejlett országhoz hasonlóan – Magyarországon is megjelennek azok a fogyasztói rétegek, melyek képesek és hajlandók is többet fizetni a biztonságosabb termékekért. Ezen csoport számára növekvõ jelentõséget kap a termékek nyomon követhetõsége. A továbbiakban nézzük meg, hogyan jelenik meg a nyomon követhetõség és termékdifferenciálás a vállalati stratégiában hazánkban! A hatvanas évtized közepétõl kialakult, és nemzetközi öszszehasonlításban is rendkívül dinamikus agrármodernizáció, a magyar agrármodell kialakulásában és sikereiben döntõ szerepe volt a tömegtermelésnek és annak a külpiaci értékesítési lehetõségnek, melyet a kor sajátos viszonyai teremtettek. A gazdálkodástudományi kutatások már ekkor is felhívták a figyelmet az egyoldalú, mennyiségi növekedés veszélyeire. Az ezen idõszakban készült munkák visszatérõ megállapítása4, hogy: „…a feldolgozottság, a csomagolás, a kikészítés iránti igények növekszenek, kielégítésük versenyképességünk fenntartásának és növelésének feltétele. Az élelmiszerimport növelésének kilátásai a várható kereslet oldaláról vizsgálva… hosszú távon kedvezõnek ítélhetõk, ugyanakkor a verseny élesedésére, a minõség, a választék, a csomagolás, a feldolgozási technológia és a feldolgozási fok iránti igények… fokozására kell számítani.” A gyakorlatban azonban a magyar élelmiszer-gazdaság mégis úgy jutott el a rendszerváltás küszöbére, hogy az agrártermelést és az élelmiszer-ripari feldolgozást elsõsorban az alacsony hozzáadottérték-tartalmú termékek elõállítása jellemezte. Összefoglalóan megállapítható, hogy – jóllehet minden szakirodalmi forrás megegyezik abban, hogy a magyar agrárgazdaság jelentõs

4

Madas A.: Az élelmiszer-gazdaság fejlõdése. Kossuth Kiadó, pp. 134–135.

18


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

komparatív elõnyökkel rendelkezik mind az agroökológiai potenciál, mind az emberi erõforrás területén, ugyanakkor – paradox módon – amikor a magyar mezõgazdaság és élelmiszeripar fejlõdött, akkor ez éppen azokon a területeken következett be, ahol legkevésbé nyílt mód elõnyeink érvényesítésére. A globális élelmiszer-ellátási láncok kialakulásának idõszakában a magyar élelmiszer-gazdaság fejlõdésének alapvetõ eszköze a termékek differenciálása, mert a termékek árait tekintve nem tudunk versenyezni a fõ tömegtermelõkkel. A differenciálás kézenfekvõ eszköze lehet a magasabb minõségû, a speciális igényeket kielégítõ, valamint a meghatározott termõhelyrõl származó termék gyártása. Ennek gyakorlati megvalósításához azonban figyelembe kell vennünk az alábbi peremfeltételeket: – a mezõgazdasági vállalkozások közül a kis- és középvállalkozások számára akkor adódhatnak lehetõségek a fennmaradásra és a fejlesztésre, ha képesnek bizonyulnak önmaguk és termékeik elkülönítésére a többi vállalkozástól; – a mezõgazdasági kis- és középvállakozások szempontjából alapvetõ jelentõségû az együttmûködés korszerû, az Európai Unióban is ismert és elismert formáinak kialakítása és fejlesztése, mindenekelõtt a Beszerzési és Értékesítési Szövetkezetek (BÉSZ, TÉSZ) mûködésében rejlõ lehetõségek kiaknázása; – a mezõgazdaság és élelmiszeripar közötti kapcsolatrendszer fejlesztésében és bõvítésében növekvõ fontosságú szerepet kaphatnak az együttmûködés új formái, mindenekelõtt a vertikális integráció; – a termékkülönlegességek értékesítésekor a kis- és középvállalkozásoknak egyre nagyobb mértékben kell felkészülniük a nagyméretû kereskedelmi vállalatok erõfölényére. Ez részben erõteljesebb felkészülést követel tõlük a kondíciós tárgyalásokra, részben új értékesítési csatornák kialakítását teszi szükségessé a meglevõk helyett/mellett. Ezen feltételek mindegyikébõl az következik, hogy a termelés-értékesítés szervezeti kereteinek átalakulása egyszerre teszi lehetõvé és ugyanakkor szükségessé is a termékek nyomon követését szolgáló informatikai rendszerek kialakítását és mûködtetését.

1.2 A NYOMON KÖVETÉS FOGALMA Láthattuk, hogy a fogyasztók fejében is elvárások, elképzelések, és talán még félelmek is kapcsolódnak a nyomon követéshez. Mi is a nyomon követés, nyomon követhetõség? Mindenekelõtt határozzuk meg, hogy könyvünkben mit is értünk a nyomon követés fogalma alatt. A nemzetközileg legelismertebb meghatározása szerint, az a képesség, mely szerint valamely dolog (pl. áru, tétel, termék vagy információ) útját vagy élettörténetét, helyét vagy felhasználását, a folyamatban részt vevõ helyszíneket és szereplõket szabványos azonosítók használatával, az azonosítók közötti kapcsolatok ismeretével nyomon tudjuk követni, és vissza tudjuk vezetni. Az elosztási láncra vetítve mindez megfogalmazható úgy is, mint az a képesség, mellyel aprólékosan és következetesen végig tudjuk kísérni egy árutétel mennyiségi és minõségi változásait mind idõben, mind térben. Beazonosítható az áru, a tétel, annak jelenlegi, illetve korábbi tartózkodási helye. Meghatározható annak eredete, valamint segítségével valamennyi szükséges információ összekapcsolható. A nyomon követés definiálásakor fontos különbséget tennünk a követés (angolul: tracking) és a nyomon követés (angolul: tracing) kifejezések között. A tracking, magyarul a követés azt jelenti, hogy követünk vagy kísérünk egy terméket, illetve árutételt az elosztási láncon keresztül, amint az a különbözõ helyszíneken elõrehalad a végsõ célja, például az eladási vagy a szolgáltatási pont felé. A tracing, magyarul a nyomon követés viszont azt jelenti, hogy képesek vagyunk meghatározni egy termék vagy egy terméktétel származási helyét, eredetét az ellátási láncon belül a termék vagy a tétel által megtett út elõzõ állomásainak ismeretében. Ez a képesség rendszerszemléletû gondolkodást igényel. Ahhoz, hogy a nyomon követhetõségi rendszer alkalmazható legyen az ellátási láncban, minden érintett félnek következetesen törekednie kell arra, hogy össze tudja kapcsolni az anyagok és termékek áramlását a velük kapcsola-

19


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

tos információk áramlásával. Ehhez az ellátási láncot egységesen, holisztikusan kell szemlélni, amely egy közös üzleti nyelv létrehozásával érhetõ el. A vállalkozások elismerik a nyomon követhetõség fontosságát, de nem akarnak több, egymásnak ellentmondó nyomon követési rendszert, és nem akarják a költségeiket szükségtelenül növelni. A gazdálkodó szervezetek azt is felismerték, hogy egy önálló cég csak egy résztvevõ az ellátási láncban, és mindenki számára közismert, hogy ez a lánc is csak annyira erõs, mint a leggyengébb láncszeme. Röviden, a vállalkozások olyan rendszert akarnak, melyet az ellátási lánc minden résztvevõje könnyen alkalmazni tud.

1.3 A NYOMON KÖVETÉS ELVEI A nyomon követéshez tehát egy globálisan alkalmazható, egyedi azonosításra alkalmas megoldás szükséges, melyet minden árura, termékre és tételre egyformán tudunk alkalmazni, méghozzá úgy, hogy megfelelõen és pontosan összerendelhetõ legyen, hogy a vevõk, a fogyasztók és a többi részt vevõ is információhoz jusson. Hogyan is valósítható meg mindez? Vizsgáljuk meg, melyek a nyomon követés alapelvei! 1. Egyedi azonosítás: Bármely követett vagy nyomon követett egységet egyedileg kell azonosítani. Egy egyedi azonosító adja a megfelelõ kulcsot ahhoz, hogy hozzájuthassunk valamennyi adathoz az adott termékre, egységre vonatkozóan. A gyakorlatban a követés, illetve a nyomon követés az ellátási láncon belül a termelési folyamat, a szállítás, a raktározás és az elosztás során – a termékek többségénél – a gyártási azonosító szám alapján történik. 2. Adattovábbítás: A nyomon követés megköveteli, hogy az ellátási láncban elõre egyeztetett adatokat közöljünk és továbbítsunk. A adatszolgáltatás pontossága, gyorsasága, a megfelelõ nyilvántartás és visszakeresés a fokmérõje bármely nyomon követési rendszer hatékonyságának. 3. Adatkapcsolatok: A nyomon követés megkívánja, hogy hatékonyan kezeljék és irányítsák, mai szóval élve menedzseljék a megfeleltetési kapcsolatokat az ellátási lánc egész hosszában; a beérkezett, megtermelt, becsomagolt, raktározott, elszállított stb. egységek között. Ha az elosztási lánc során bármely partner nem kielégítõen gondoskodik errõl, akkor az információs láncban is szakadás keletkezik, vagyis nem mûködik megfelelõen a nyomon követés sem. 4. Adatközlés: A nyomon követés megköveteli, hogy az egységek, termékek, áruk fizikai mozgásával együtt a rájuk vonatkozó adatok is mozogjanak. Ahhoz, hogy biztosítsuk az adatközlés folyamatosságát, az elosztási lánc valamennyi szereplõjének elõre egyeztetett adatokat kell közölnie az utána következõ szereplõjével, garantálva ezzel, hogy ez utóbbi is meg tudjon felelni a nyomon követés követelményeinek. Az ellátási láncban a nyomon követhetõségének kezelése az információáramlás és a nyomon követhetõ áruk fizikai mozgásának összekapcsolását foglalja magába. (1. ábra) Minden szereplõnek külön szerepe van az elosztási láncban, de mindenkinek a nyomon követhetõség kezelésének alapvetõ, közösen elfogadott lépéseit kell követnie. Ahhoz, hogy az ellátási láncban az áru nyomon követhetõ legyen, minden félnek belsõ és külsõ nyomon követhetõséggel kell rendelkeznie.

1.4 BELSÕ NYOMON KÖVETÉS A belsõ nyomon követésrõl akkor beszélünk, amikor a nyomon követésben közremûködõ résztvevõ egy vagy több nyomon követhetõ árut (inputot) kap, amelyeket alávet belsõ tevékenységéhez kapcsolódó folyamatainak, mielõtt kibocsátaná õket (output). (2. ábra) Egy belsõ folyamat több alfolyamatból állhat, melyek mindegyikének jellemzõje, hogy egyazon szereplõ végzi el más partnerek számottevõ bevonása nélkül.

20


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

NYOMON KÖVETÉS AZ ELLÁTÁSI LÁNCBAN

Nyomon követés az ellátási láncban

1. ábra

BELSÕ NYOMON KÖVETÉS

2. ábra A belsõ folyamatok a következõ 4 alfolyamatot tartalmazzák: – mozgatás, – átalakítás, – tárolás, – felhasználás vagy megsemmisítés. Mindenkinek saját felelõssége és kötelezettsége, hogy belsõ folyamataiban olyan adatokat kezeljen és tároljon, melyek összekapcsolják az átalakítási folyamat inputját az outputtal, és a mozga-

21


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

tást követõen összekapcsolják a kiindulási és a végsõ helyzetet. Valamennyi szervezetnek azt a megoldást célszerû választania, amely belsõ folyamatait a legjobban kiszolgálja. A szervezet dönthet saját eljárások alkalmazása mellett, de használhat nemzetközi globális szabványokat az áru vagy termék belsõ életciklusa során.

1.5 KÜLSÕ NYOMON KÖVETÉS Külsõ nyomon követésrõl akkor beszélünk, amikor egy árut, amelynek pályáját szeretnénk nyomon követni, az egyik nyomon követésben közremûködõ partner fizikailag átadja egy másiknak. (3. ábra) A teljes folyamatban közremûködõ összes résztvevõnek be kell azonosítani a nyomon követhetõ áru közvetlen forrását és közvetlen célját; ezt nevezik az „egyet hátra, egyet elõre” elvnek. A nyomon követhetõség nem jelenti azt, hogy minden nyomon követésben közremûködõ félnek meg kell tartania és át kell adnia a nyomon követhetõséggel kapcsolatos összes információt. A nyomon követhetõ áru forrásának és a nyomon követhetõ áru befogadójának kommunikálniuk kell egymással, egyben rögzíteniük kell legalább egy közös szinten meglévõ azonosítót, amely a rendszer közös alapja, és biztosítja a hatékony információáramlást a forrás és a befogadó között. Minden nyomon követhetõ árunak rendelkeznie kell egy azonosítóval és egy, a forrás által elhelyezett jelöléssel. Az áru vagy termék úgynevezett márkatulajdonosának feltétlenül biztosítania kell a nyomon követhetõ tétel azonosítójának egyediségét. Alvállalkozók és más, például további üzleti engedéllyel rendelkezõ felek bevonásakor a márkatulajdonos feladata, hogy biztosítsa ezt az egyediséget. Az azonosítót tartalmazó jelölésnek, címkének, matricának vagy kísérõ dokumentumnak a nyomon követhetõ áruhoz rendelhetõnek kell maradnia egészen addig, amíg az árut nem használják fel, illetve ameddig meg nem semmisül.

KÜLSÕ NYOMON KÖVETÉS

3. ábra

22


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

2. A nyomon követés általános modellje Az 1. fejezetben megismert nyomon követési elveknek és kritériumoknak a globális piac elvárásaihoz alkalmazkodó GS1 szabványok teljes körûen megfelelnek. A szabvány által biztosított nyomon követési megoldást a GS1 Globális Nyomon Követési Szabványok (Global Traceability Standard – GTS) írja le, amely meghatározza az üzleti szabályokat és a nyomon követési rendszer kivitelezéséhez és alkalmazásához szükséges minimális követelményeket. A GS1 szabványok, mint például a GS1 vonalkódok, GS1 EPC (Electronic Product Code – elektronikus termékkód), GS1 eCom business messaging (elektronikus üzleti üzenetszabványok) lehetõvé teszik a GS1 nyomon követési rendszer egyszerû és könnyû alkalmazását minden szektor és terméktípus számára. A GS1 Globális Nyomon Követési Szabványok ráépülnek a vállalkozások napi gyakorlatában már létezõ és használt GS1 szabványokra.

2.1 GS1 GLOBÁLIS SZABVÁNYOK ÉS MEGOLDÁSOK A GS1 egy semleges, nonprofit szervezet, amely globális szabványok, technológiák és megoldások kidolgozása és alkalmazása mellett kötelezte el magát a keresleti és kínálati láncok hatékonyságának fejlesztése érdekében úgy, hogy ezáltal hasznos információkat nyújtson az áruk és szolgáltatások kereskedelme során. A szervezet az EAN International (European Article Number) és az UCC (Uniform Code Council) egyesülésével jött létre 2005-ben, így vált az ellátási láncokon belül a legszélesebb körben használt szabványrendszerré. A GS1 több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik, és a világ 140 országában van jelen. Legalább egymillió, az ellátási lánc minden pontját képviselõ cég irányítja a szervezet tevékenységeit; amely vállalkozások 5 milliárdot meghaladó tranzakciót hajtanak végre naponta. A rendszert elindulásakor egyetlen üzleti folyamathoz, mégpedig a kiskereskedelmi pénztári ellenõrzésekhez és az árak beolvasásához kapcsolódó igényre való válaszként hozták létre. A GS1 az azonosítók és vonalkódok révén szabványos módszertant adott a kereskedelmi partnerek kezébe a hatékony eladási tranzakciók mûködtetésére. A cél az eladással kapcsolatos tranzakciók lebonyolítása és az eladási információk gyûjtése volt. Elsõ megközelítésben egy, a tárgyak, az áruk azonosítására alkalmas módszert és a kapott információkat számítógépes rendszerbe továbbítani képes megoldást kívántak létrehozni. A megoldást a szabványosított azonosítók és szabványosított adathordozók kínálták. A vonalkódok elfogadása és bevezetése óta eltelt harminc év alatt a technikai fejlõdés teljesen átalakította a kereskedelem világát. A fejlõdõ technikai környezet és az annak nyomában megújuló üzleti folyamatok megérlelték a lehetõségeket, hogy elõnyt kovácsoljunk a technológiai megoldásokból és a számítástechnikából annak érdekében, hogy tökéletesítsük az üzleti folyamatokat. Az elektronikus kommunikációtól az interneten át, a távolról való adatleolvasást lehetõvé tevõ RFID technológiáig, számtalan technológiai újítás volt széleskörû, átütõ és látványos hatással a kereskedelem globalizálódására, mindez az ellátási láncok és piacok konvergenciájához vezetett a világ minden részén.

23


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Könnyû belátni, hogy az izgalmas és átütõ technológiai fejleményeknek köszönhetõen az információ jelentette hatalom vált a technikai fejlõdés alapjává. Az információra alapozva, az adatok birtokában a vállalatok képesek gyorsan tökéletesíteni üzleti folyamataikat. Úgy tartják, hogy a technológia csak az eszköz az információhoz való hozzájutáshoz, és nem maga az elérendõ cél. A GS1 készen áll arra, hogy megfelelõ szabványokkal támogassa az ellátási lánc szereplõit az információk optimalizálásában és a technológiai újítások bevezetésében. Szektorsemleges, nonprofit, és globális szabványosítási szervezetként a GS1 szerepe az is, hogy platformokat kínáljon az ellátási és kínálati lánc különbözõ közösségei számára az üzleti folyamatok optimalizálásához szükséges szabványok kialakítása érdekében. Annak érdekében, hogy eleget tudjon tenni ennek a szerepnek, a GS1 mindig is figyelemmel kísérte a technika fejlõdését. Ma már több mint 20 szektorban mûködik; beleértve a gyorsan forgó fogyasztási cikkeket (FMCG), az egészségügyet, a szállítást és logisztikát, a védelmi szektort vagy a hulladékgazdálkodást. A GS1 éppen úgy együtt dolgozik a kis- és középvállalkozásokkal, mint a világ legnagyobb multinacionális cégeivel. Együttmûködésének alapját a GS1 szabványok integrált rendszere képezi, amely a termékek, tárgyak, szolgáltatások és helyek pontos beazonosítására és az üzleti folyamatokban szükséges megfelelõ információáramlás támogatására. A GS1 szervezet területei a következõk: – GS1 vonalkódok, az azonosított egységek gyors és automatikus adatgyûjtéséhez használt globális szabvány, – EPCglobal Network, az áruk és tárgyak rádiófrekvenciás (RFID) alapú azonosításához és a nyomon követhetõ információk valós idejû kommunikációjára alkalmas globális szabvány, – GS1 eCom, az elektronikus üzleti kommunikáció és a vállalkozások között zajló gyors és precíz adatforgalom globális szabványa, – GS1 GDSN, az üzleti partnerek közötti adatharmonizáció szabványosított környezete, hálózata. A GS1 ezeken túlmenõen széles körben kínál olyan szolgáltatásokat a vállalkozások számára, melyekkel segíti a szabványok alkalmazásba vételét és használatát. Tájékoztató anyagokat készít, a szabványokkal kapcsolatos minõsítési és vizsgálati folyamatokat végez, technikai támogatást nyújt vagy szakértõi tanácsadást, képzést tart. A GS1 1085 tagszervezete nemzetközi szövetséget alkot. A tagszervezetek eszközöket kínálnak és támogatást biztosítanak az adott ország cégei számára a GS1 szabvány rendszer használatához. Legfontosabb feladatuk, hogy egyedi számtartományokat határozzanak meg, mely számtartományokból képzett azonosító számok kínálják a GS1 nyomon követési rendszerének megvalósításához a legjobb alapot.

2.2 A GS1 RENDSZER FELÉPÍTÉSE Mindenekelõtt egy nemzetközi projekt keretében elvégzett kutatás és elemzés segítségével vizsgáljuk meg a GS1 szabványrendszer felépítését, architektúráját. Elõször is leszögezhetjük, hogy a GS1 szabványok és megoldások a GS1 közösség, a piaci szereplõk, a technikai és technológiai fejlesztõk, a szolgáltató cégek és a szabványosítási szakemberek együttes munkájával jön létre a vonatkozó jogi és szabályozási keretek között. A szabványfejlesztési folyamatok mindig üzleti elvárásokból indulnak ki. Néhányat közülük a 3. táblázatban foglaltunk össze. Ezek alapján a GS1 küldetése, hogy kifejlessze és támogassa azoknak a szabványoknak, szolgáltatásoknak és megoldásoknak az elterjedését, amelyek javítják az ellátási lánc hatékonyságát. Mit is értünk a GS1 szabványok, szolgáltatások és megoldások fogalmán, mi maga a GS1 rendszer, és mit jelent a GS1 portfólió? – A GS1 szabványok (azonosítók, adatok, üzenetek, hardver- és szoftvereszközök) – azon szükséges specifikációk összessége, amelyek révén a különbözõ ellátási láncok teljes hosszában biztosítható az interoperabilitás, a következetesség és a konzisztencia.

5

2007. júniusi adat

24


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

B2B Szállítmányozás Együttmûködés Logisztika A szállítások elektronikus lefedése Boltra történõ direkt kiszállítás

Import/Export Vevõ Fuvarozás Árukisérés

Promóció Management

Raktár Management

Marketing és Értékesítés

Gyártás

Értékesítési pont Termékéletciklus management Kategória menedzsment Gyártmánytervezés Fogyasztói és fejlesztés információk Alkatrészgyártás és összeszerelés

Minõség és Biztonság Nyomon követés Visszahívás ePedigree – Eredet Hamisítás

CPFR Megrendelés Értékesítés Adatminõség Készletek 3. táblázat: A GS1 közösség üzleti igényei

– A GS1 szolgáltatások és megoldások: a GS1 szabványok bevezetésének, alkalmazásba vételének és betartásának megkönnyítését szolgálják. – A GS1 rendszer: globális szabványok olyan integrált rendszere, amelyet a termékek, tárgyak, szolgáltatások és helyek megfelelõ azonosítására és a rájuk vonatkozó információk (adatok) továbbítására hoztak létre. – A GS1 portfólió: a GS1 szabványok, szolgáltatások és megoldások összessége egy olyan rendszer megvalósításához, amelyet a GS1 közösség igényeinek és a technológiai igények követésére hoztak létre. (4. ábra) Ahhoz, hogy teljes képet kaphassunk valamennyi GS1 eszközrõl, vagyis a GS1 portfóliójáról, a rendelkezésre álló szabványokat funkcióik szerint kell csoportosítanunk. Minden szabványosítás alapjaként elõször is fel kell sorakoztatnunk az azonosítási feladatokat ellátó elemeket; vagyis magukat az azonosító számokat és az adathordozókat. Ha már rendelkezésünkre állnak az adatok, akkor ezen adatok továbbításához a szabványos adatátvitelt támogató újabb elemekre van szükség. Ilyenek az adatok konvertálását, osztályozását, integritását és megosztását segítõ szabványos megoldások. Az adat, vagy információáramlás során természetesen új adatok és információk kerülnek be a rendszerbe, amelyek szabványos kezelését szintén be kell építeni. Folyamatosan biztosítani kell az adatvédelmet és az adatbiztonságot, mindezt az együttmûködési folyamatokon alapuló, ellátási láncot támogató szabványos üzleti folyamatok kidolgozásával. (5. ábra, 4. táblázat) A következõkben áttekintjük, hogy mi is az az üzleti igény, amit nyomon követésnek nevezünk, és kik vesznek részt a nyomon követési folyamatokban. Megvizsgáljuk, mit tekint a GS1 nyomon követhetõ árunak, hogyan azonosítható egy nyomon követhetõ áru, miket nevezünk nyomon követési adatoknak. Ezt követõen lépésrõl lépésre végigtekintünk egy általános nyomon követési folyamatot.

25


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

GS1 RENDSZER ÉS AZ ÜZLETI ELVÁRÁSOK

GS1 használók üzleti közössége és igényeik

Üzleti folyamatok, jogi és szabályozási eljárások. A meghatározó szereplõk és az üzleti folyamatok kimenõ adatai és eredményei (elvárás – eredmény).

GS1 szolgáltatások és megoldások

A SZABVÁNYOK FENNTARTÁSA, FRISSÍTÉSE, AZ ALKALMAZÁSBA VÉTELÜK TÁMOGATÁSA Szolgáltatások: Olyan infrastrukturális környezet biztosítása, amely a GS1 rendszer megvalósítását segíti végig az elosztási lánc teljes hosszában. Felhasználói támogatási formák: Üzleti közösségek management-je, Felhasználói csoportok, Tanusítás, Oktatás, Legjobb megoldások... stb. Megoldások: a speciális üzleti partnerek és/vagy folyamatok igényeit kielégítõ megoldás és/vagy szolgáltatáscsomagok.

GS1 szabványok

Specifikációk az azonosítás, az adatmanagement, az üzenetek és a hardware/software eszközök számára. Az interoperabilitást és a következetességet biztosítják az elosztási láncon keresztül.

Technológiák

A felhasználók által meghatározott hardware és software megvalósítások mechanizmusa (a terméket és szolgáltatást kínáló megoldásszolgáltatók).

4. ábra

GS1 SZABVÁNYELEMEK FUNKCIÓI Kereskedelmi partnerek együttmûködése

9

Együttmûködési folyamat

Adatvédelem

8

Biztonság

Helyi információk

7

Információfeltárás

6

Adatmegosztás

5

Adatintegritás

4

Osztályozás

3

Adatkonvertálás

2

Adathordozók

1

Azonosítók

Adatforgalmazás

Azonosítás

5. ábra

26


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Funkcionális réteg (layer)

Definíció

Példa

Együttmûködési folyamat

Megosztott gyakorlatok, hogy kielégítsék a kereskedelmi partnerek közös üzleti igényeit

GTS

Biztonság

Biztonság és adatvédelem

AS2

Információfeltárás

Feltárás, elhelyezés és adathozzáférés

Adatmegosztás

Speciális kereskedelmi partnerek közötti adatkommunikáció

EDI

Adatintegritás

A kereskedelmi partnerek közötti egységes adatok, illetve adatminõség biztosítása

GDSN

Osztályozás

Adatosztályba sorolás a feljavított/ megerõsített átláthatóság és adatmegosztás számára

Adatkonvertálás

Az egységet (tárgyat) azonosító adat átalakítása egységes és szabványos adatformátumra

vonalkódok

Adathordozók

Az egység-, tárgyazonosítók szállítása és begyûjtése

vonalkódok, RFID/EPC tag

Azonosítók

Egyedi azonosítók kiosztása/ átruházása egységekhez (tárgyakhoz)

AS2, ONS

GPC

GTIN

4. táblázat: Funkcionális szintek definíciói

2.3 A NYOMON KÖVETÉSI FOLYAMATOK RÉSZTVEVÕI A GS1 Globális Nyomon Követési Szabványok megkülönböztet szereplõket és szerepeket. A szereplõk lehetnek jogi vagy fizikai személyek, pl. egy részvénytársaság vagy kiskereskedelmi lánc. A szerep fogalma alatt egy adott szereplõ egy adott folyamat egy adott idõ pillanatában betöltött funkcióját, feladatát értjük, például: megrendelõ / vevõ, értékesítõ / eladó. Ugyanaz a szereplõ egy másik folyamatban másik szerepet is betölthet. Kik a nyomon követési folyamatok szereplõi? A globális szabványoknak megfelelõen a kereskedelemben részt vevõ üzleti partnerek között az alább szereplõket különböztetjük meg: – Fuvarozó vagy szállítmányozó. Egy nyomon követhetõ áru szállításáért felelõs fél. – A kiskereskedelmi áru elõállítója: gyártó / termelõ / feldolgozó/ szállító. Jellemzõen ehhez a szereplõhöz érkezik be a nyomon követés szempontjából inputnak számító nyersanyag vagy alapanyag, amelyet õ késõbb átalakít, feldolgoz, félkész vagy készárut állít elõ belõle. Ilyen szereplõ lehet például egy mezõgazdasági termelõ, egy vágóhíd, vagy akár egy konzervgyár,

27


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

amely feldolgozza a termelõktõl származó zöldségféléket. Szintén ide tartozhat egy élelmiszergyártó, aki tovább feldolgozott készterméket állít elõ az élelmiszer különbözõ összetevõibõl, de például ilyen szereplõ a hulladékkezelési folyamatban a hulladékártalmatlanító és hasznosító is. Egy termelési lánc több feldolgozóból, beszállítóból, illetve gyártóból is állhat. – Kiskereskedõ / értékesítési vagy szolgáltatási hely üzemeltetõje: Az elosztási láncban ez a szereplõ tartja a közvetlen kapcsolatot a fogyasztóval. Pl.: élelmiszer-kiskereskedõ, gyógyszertár vagy vendéglátó-ipari szolgáltató, hotel vagy egy étterem. – Elosztó központ / raktár / disztribútor/ nagykereskedõ: A nyomon követhetõ áru kezeléséért és tárolásáért (esetleg átalakításáért) felelõs. – Hatóságok / jogi intézmények: A közérdek védelme mellett elkötelezett szereplõk. Ugyanazon jogi személy több szereplõként és több szerepben is jelen lehet egyazon elosztási láncban, egyazon nyomon követési folyamatban. Pl.: egy nagykereskedõ lehet logisztikai ellátó központ is, és az árut értékesítõ áruház is.

2.4 A NYOMON KÖVETÉSI FOLYAMATBAN RÉSZT VEVÕ SZEREPLÕK FUNKCIÓI A szerepeket annak megfelelõen osztjuk fel, hogy az adott szereplõ az áru vagy termék fizikai áramlásában vagy az információfeldolgozásban vesz-e részt. Így megkülönböztetünk információáramlással kapcsolatos szerepeket, és fizikai mozgással kapcsolatos szerepeket. 2.4.1 Információáramlással kapcsolatos szerepek A áruhoz kapcsolódó információáramlásban és áramoltatásban elsõdleges és legfontosabb szerepe a márkatulajdonosnak van. – A márkatulajdonos teljes hatáskörrel rendelkezik egy adott áru sorsáról. Jellemzõen az áru márkájának és/vagy felelõsség vállalásának is tulajdonosa. Többnyire az adott nyomon követendõ áru, adott tételének kereskedelmi forgalmazását is végzi. Éppen ezért õ felelõs az áruazonosításért, számozásért, az azonosító számok megjelenítéséért. Ugyancsak fontos szerepük van a nyomon követési adatok kezelését végzõ szereplõknek adatkibocsátás és adatfelhasználás oldalról. Ide sorolhatók: – A nyomon követési adat létrehozója, aki a nyomon követhetõséggel kapcsolatos információ elõállítója, és egyben a nyomon követés folyamatában közremûködõ partner. – A nyomon követési adat forrása, aki a nyomon követhetõséggel kapcsolatos információ átadását végzi, és szintén közremûködõ partner a nyomon követési folyamatban. – Továbbá a nyomon követési adat hasznosítója – célfelhasználója, aki már nem az adatok kibocsátásával foglalkozik, hanem a nyomon követhetõséggel kapcsolatos információk megtekintésére, felhasználására és letöltésére jogosult. Ugyancsak közremûködõ partnere egy nyomon követési folyamatnak. – Végül, de nem utolsósorban a nyomon követési kérelem kezdeményezõje, aki magát a nyomon követést kérelmezi és a folyamatban részt vevõ bármelyik szereplõ lehet. 2.4.2 Fizikai mozgással kapcsolatos szerepek Napjainkra szinte korlátlan mértékû információáramlásról beszélhetünk. A virtuális és telekommunikációs technikáknak, a mûholdas rendszereknek köszönhetõen a hírek, adatok a másodperc tört része alatt jutnak el egyik pontról a másikra. A termék, áruk, tárgyak továbbítása azonban még fizikai mozgatást igényel. Ezért az áru nyomon követésében kiemelkedõen fontos szerepük van az áru fizikai változásait eredményezõ tevékenységeket végzõknek. Ezek lehetnek:

28


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

– A nyomon követhetõ áru elõállítója, aki valamely (nyomon követendõ) áru elõállítását, illetve egy vagy több (szintén nyomon követendõ) áru átalakításával, egy újabb, külön is nyomon követendõ áru megalkotását végzi, ezáltal õ is a nyomon követés folyamatában közremûködõ szereplõ. – A nyomon követhetõ áru forrása, aki valamely nyomon követhetõ árut továbbít vagy átad. Szintén közremûködik a nyomon követésben. – A nyomon követhetõ áru befogadója vagy átvevõje, aki a nyomon követhetõ árut értékesítés vagy továbbítás céljával átveszi. A nyomon követésben közremûködõ szereplõ. – A szállító, szállítmányozó vagy fuvarozó, aki egy vagy több nyomon követendõ áru átvételét követõen, azok két pont közötti szállítását és átadását végzi – az áru(k) átalakítása nélkül. Ugyancsak a nyomon követésben közremûködõ partner. Jellemzõen csak az árut birtokolja. Általában csak az áru megõrzése vagy ellenõrzése a feladata. Ritkább esetben az áru márkatulajdonosa is lehet szállító.

2.5 A NYOMON KÖVETHETÕ ÁRU A nyomon követhetõ vagy nyomon követendõ áru egy olyan fizikai objektum, kereskedelmi áru, tárgy, élõlény, ritkább esetben szolgáltatás, amelyre vonatkozóan információra lehet szükségünk a múltjával, a felhasználásával vagy a helyzetével kapcsolatban. A nyomon követhetõ áru nyomon követési szintjének meghatározása történhet egy termék csomagolási vagy logisztikai hierarchiáján belül bármelyik szinten, az adott iparágtól és a kívánt ellenõrzési foktól függõen. Egy nyomon követhetõ kereskedelmi áru a legmagasabb logisztikai hierarchiai szinttõl a legalacsonyabb felé haladva a következõ lehet: – Szállítmány, amely tartalmazhat egy vagy több logisztikai egységet, pl.: kamionnyi rakomány, hajórakomány, tíz raklapnyi különféle áru. – Logisztikai egység, amely tartalmazhat más logisztikai egysége(ke)t is, magába foglalhat egy vagy több kereskedelmi árut, illetve lehet önmagában egy kereskedelmi áru, pl.: raklap, konténer. – Kereskedelmi áru, amely nem halad át pénztári értékesítési (POS) ponton, ez lehet egy kereskedelmi áru, több kereskedelmi áru, vagy egy sorozatban gyártott kereskedelmi áru, pl. egy karton vagy egy zsák áru. – Kereskedelmi áru, amely áthalad pénztári értékesítési (POS) ponton, amely például: fogyasztói egység.

2.6 EGY NYOMON KÖVETHETÕ ÁRU AZONOSÍTHATÓSÁGA Minden nyomon követendõ áruhoz egy globális, egyedi azonosító számot kell hozzárendelni, amelyet vagy közvetlenül az árun, vagy ha ez nem lehetséges, az árut tartalmazó csomagolóvagy tárolóeszközön, illetve egy kísérõdokumentumban kell feltüntetni. Tekintsük át, hogy milyen globális azonosítókat kínál a GS1, vizsgáljuk meg, hogy melyik esetben melyik GS1 azonosítót kell használni! Az áruazonosítás alapja a GS1 Globális kereskedelmi áruazonosító szám, a GTIN (Global Trade Item Number), amely egy hivatkozási kulcs az áruhoz tartozó összes információhoz. A nyomon követhetõség szempontjából nem biztos, hogy ez a szám önmagában elegendõ, ha egy adott áru, termék vagy egy termékcsoport egyéni beazonosítására van szükségünk. (6. ábra) – Ha a nyomon követhetõ áru egy szállítmány, akkor az úgynevezett Szállítmányazonosító számot (SIN – Shipping Identifier Number) kell használni (pl.: hajóberakodási levélszám, szállítási értesítõszám, számlaszám, csomagolási szám, konténerszám, kézbesítési bizonylat). Ez a szám, egy egyedi (sorozatszámmal ellátott) azonosító. – Ha a nyomon követhetõ áru egy logisztikai egység, akkor a Szállítási egység sorszám kódját (SSCC – Serial Shipping Container Code) kell használni.

29


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

NYOMON KÖVETHETÕ ÁRU MÁTRIXA Az azonosítás pontossága

Egyedi azonosítás (pl: sorozatszámmal ellátott)

Szállítmányazonosító szám /SIN/

SSCC

GTIN + sorozatszám, SGTIN

GTIN + sorozatszám, SGTIN

Specifikus azonosítás

Nem alkalmazható

Nem alkalmazható

GTIN + tételazonosító, (SGTIN)

GTIN + tételazonosító, (SGTIN)

Általános szintû azonosítás

Nem alkalmazható

Nem alkalmazható

GTIN

GTIN

Szállítmány

Logisztikai egység

Kereskedelmi áru, amely nem halad át értékesítési ponton

Kereskedelmi áru, amely áthalad értékesítési ponton

A logisztikai hierarchián belüli szint

6. ábra

– Ha a nyomon követhetõ áru nem halad át értékesítési ponton, akkor az állandó összeállítású kereskedelmi áruk csoportosításához használt GTIN-t kell használni az általános azonosítás szintjén. A gyorsan forgó fogyasztási cikkek üzleti gyakorlatában ez a szint többnyire a gyûjtõegység szintje. Egy meghatározott tétel azonosítása esetében a GTIN számot és a tételazonosító számot6 együtt kell használni. Egyedi, sorozatszámmal ellátott termékazonosítás érdekében a GTIN számot a sorozatszámmal (SGTIN) kell együtt használni. – Ha a nyomon követhetõ áru áthalad a pénztári értékesítési ponton, akkor az alkalmazható azonosítók megegyeznek az elõbbi pontban ismertetett lehetõségekkel. Nagy általánosságban ezen az azonosítási szinten a fogyasztási egység GTIN számát kell használni. Egy meghatározott tétel azonosítási szintjén a GTIN számot és a tételazonosító számot együtt kell használni, míg egyedi (sorozatszámmal ellátott) azonosítási szinten GTIN számot+sorozatszámot (SGTIN) kell használni. Az elméleti szabályok magyarázatához a könyv további fejezeteiben alkalmazásonként, és iparáganként szemléletes gyakorlati példákat sorakoztatunk fel. Most csak egy általános, ám gyakorlatiasabb megközelítésû példát mutatunk be. Az azonosító számmal ellátott árut fizikailag is megjelöljük egy tétel-, vagy rakományazonosító számmal, így az egyaránt megfelel az üzleti és jogi követelményeknek. Ha szükséges, feltüntetjük az úgynevezett nyomon követési adatokat: pl. minõségmegõrzési dátumot (lásd élelmiszernél) és az egyedi sorozatszámot vagy tételazonosítót. – Az egyedi sorozatszámot vagy a köznyelvben jobban elfogadott gyártási számot vagy gyári számot többek között például autók, mosógépek, személyi számítógép esetében használják.

6

Elfogadott elnevezése még LOT szám, Batch szám, Chars szám.

30


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

– A tételazonosító szám használatát úgy tudjuk a legszemléletesebben bemutatni, ha a kereskedelmi áruk jelölését a raktárgazdálkodás szempontjából vizsgáljuk. Jó példa erre egy tálcányi gyümölcs, egy faládányi zöldség, vagy egy kartonnyi szalámi, melyeket a raktárban komissiózzák – más termékekkel közös szállítási egységbe csomagolják –, és ezután szállítják ki a vevõhöz. Ha a szállítási vagy logisztikai egység önmagában egy kereskedelmi áru, például egy rakodólap alapú dobozba csomagolt hûtõszekrény vagy IBC konténerbe (flexibilis jutazsákba) ömlesztett vetõmag, akkor ezt is azonosíthatjuk GTIN-nel. Ez az eset egyesíti a „logisztikai egység” és „az értékesítési ponton át nem haladó kereskedelmi áru” megegyezõ azonosítási szabványait.

2.7 NYOMON KÖVETÉSI ADATOK A nyomon követési adatok az áru típusától függõen állhatnak törzsadatokból (master data) és/vagy tranzakciós adatokból, illetve lehetnek nyilvános hozzáférésûek vagy partnerspecifikus, privát információt tartalmazóak a felek közötti szerzõdéses jogviszonytól függõen. (7. ábra) Törzsadatok Olyan állandó vagy tartósnak tekinthetõ adatok, amelyek viszonylag hosszabb ideig változatlanok maradnak, illetve várhatóan csak ritkán módosulnak. Jellemzõjük, hogy egyszerre több üzleti folyamatban és rendszeralkalmazásban lehet szükség rájuk, és többszintû kommunikációban használják õket. Az üzleti kapcsolatok szempontjából lehetnek semlegesek vagy az üzleti kapcsolattól függõek. A törzsadatok leírják: – a kereskedelmi áru jellemzõit (GTIN, név, osztályozás, méretek, súly stb.); – a szereplõkre és a fizikai vagy funkcionális helyekre vonatkozó információkat (GLN – Global Location Number, cím, elérhetõség stb.); – a termék jellemzõ tulajdonságait (termékjellemzõk, termelési folyamat, összetevõk, nyersanyag eredete stb.).

NYOMON KÖVETÉS ADATMÁTRIXA Törzsadat A partnerekre és a helyekre vonatkozó információk (GLN, cím, elérhetõség)

A termék típusától függ

Kereskedelmi áru információi (GTIN, név, osztályozás, méretek, súly)

Tervezett termékjellemzõk, például: – termékspecifikációk – termelési folyamatok – összetevõk – nyersanyagok eredete

Tranzakciós adat

Szállítási információk (szállítási értesítõszám, a szállítás/átvétel dátuma, szállítmány indulási pontja/ úti célja, szállító azonosító)

Logisztikai egység információk (SSCC, tartalom leírás)

Tétel- vagy sorozatszámmal ellátott kereskedelmi áru információi (tételazonosító, sorozatszám, mennyiség, minõségmegõrzés ideje)

Tényleges termékjellemzõk, például: – minõségi feljegyzések – elemzési eredmények – a nyersanyagok tételazonosítói – a változtatható termékösszetevõk közül a ténylegesen felhasznált összetevõk azonosítói

Nyilvános információk

A szerzõdési viszonytól függ

Partnerspecifikus információk

7. ábra

31


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Tranzakciós adatok Az áruk fizikai mozgatása során keletkezõ információk rendszeresen változnak. Csak valamilyen esemény során lehet összegyûjteni õket, az adott eseményre vonatkozóan. Így lehetnek például: – szállítmányinformáció (szállítási értesítõszám, a szállítás/átvétel dátuma, szállítmány kiindulási pontja, úti célja, szállítóazonosító); – logisztikai egységre vonatkozó információk (SSCC, tartalom leírása); – tételazonosító számmal vagy sorozatszámmal ellátott kereskedelmi áru információk (tételszám, mennyiség, minõségmegõrzési határidõ); – az áru tényleges jellemzõi (minõségbiztosítási feljegyzések, elemzési eredmények, a nyersanyagok tételszáma, a felhasznált változtatható összetevõk azonosítója). Nyilvános adat A nyilvános hozzáférésû információk a nyomon követendõ árut birtokló résztvevõk (a nyomon követhetõ áru forrása és az elosztási láncban utána következõ, a nyomon követendõ árut átvevõ) nyomon követéssel kapcsolatos feljegyzéseiben szerepelhetnek. Általánosabb jellegüknél fogva információval szolgálnak a folyamatban részt vevõ szereplõkrõl, és helyszínekrõl, magáról a kereskedelmi áruról, vagy egy adott szállítmányról, logisztikai egységrõl, illetve tétel, vagy sorozatszámmal ellátott egyedi kereskedelmi áruról. Partnerspecifikus, privát adat A partnerspecifikus vagy privát adatok a folyamatban eggyel korábbi vagy a soron következõ kereskedelmi partnerek nyomon követési feljegyzéseiben találhatóak. Privát jellegüknél fogva vonatkozhatnak a termék tervezett vagy tényleges jellemzõire, tulajdonságaira.

2.8 A NYOMON KÖVETHETÕSÉGHEZ SZÜKSÉGES MINIMÁLIS ADATOK Egy adott, globális méretû nyomon követési folyamat lebonyolításához az áruk fizikai mozgásával párhuzamosan egy megadott minimális mennyiségû információ adatcseréjére is szükség van. A globális szabványok keretrendszere csak egy általános szabályozást határoz meg a minimális információra és hozzájuk tartozó adatokra vonatkozóan. Ezen túlmenõen minden mûködési területnek – például iparágnak – magának kell eldöntenie, hogy mely adatokra, és milyen mélységû adatszolgáltatásra van szüksége egyéni követelményeinek teljesítéséhez. Az elvárt adatoknak az informatikai rendszerek számára gyorsan és könnyen feldolgozható formában kell rendelkezésre állniuk, és választ kell adniuk a következõ kérdésekre: – Ki a nyomon követésben közremûködõ partnerem, és hogyan azonosítsam? – Mi a nyomon követendõ áru? – Honnan és hova mozgatják vagy szállítják az árumat? – Mikor vettem át vagy küldtem el az árut? Ha a nyomon követésben közremûködõ partner a nyomon követhetõ áru forrása, akkor azonosítása gyakran a nyomon követési adatforrás GLN számával történik, illetve, ha a nyomon követhetõ áru befogadója, akkor az azonosítás a nyomon követési adat befogadója/ átvevõje GLN-jével ajánlott. A kiválasztott nyomon követhetõ áru logisztikai hierarchiai szintjétõl függõen a szükséges adatok lehetnek a korábban már leírtaknak megfelelõen: Kereskedelmi áruk esetében (minimális adatok): – Kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN); – Kereskedelmi áru leírása (GDD – Global Data Dictionary); – Kereskedelmi áru mennyisége. Egytételnyi kereskedelmi áru esetében (minimális adatok): – Kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN + tételszám); – Kereskedelmi áru leírása (GDD); – Kereskedelmi áru mennyisége.

32


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Sorozatszámmal ellátott kereskedelmi áru esetében (minimális adatok): – Kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN + sorozatszám); – Kereskedelmi áru leírása (GDD); – Kereskedelmi áru mennyisége. Logisztikai egység esetében: – Logisztikai egység azonosító száma (SSCC + adattartalom azonosító [AI]); – Logisztikai egység mennyisége. Szállítmány esetében: – Szállítmányazonosító (szállítmány azonosító szám – SIN). (Itt jegyezzük meg, hogy a rádiófrekvenciás szabványokra épülõ elektronikus termékkód [EPC] minden szinten egyedi azonosítást biztosít.) (Az üzleti életben már bizonyított „ship from/ship to” általános logisztikai gyakorlat tovább bõvítése, az indulási/érkezési hely azonosítója [GLN]). Annak érdekében, hogy az ellátási lánc nyomon követhetõsége hatékonyan mûködjön, és a fent említett adatok valóban hasznosak legyenek, minden nyomon követésben közremûködõ partnernek saját belsõ nyomon követhetõséget kell megvalósítania.

2.9 A NYOMON KÖVETÉS FOLYAMATA A GS1 globális szabványrendszer a nyomon követési folyamatot öt alfolyamatra és tizennyolc lépésre osztja fel. Ismerjük meg részletesen ezeket az alfolyamatokat és lépéseiket.7 A nyomon követési folyamat vizuális ábrázolása a 8. ábrán látható. A NYOMON KÖVETÉS FOLYAMATA

8. ábra 7

Megjegyzés: A fejezetben használt „kell”, „szükséges” és „kötelezõ” kifejezések azt jelentik, hogy az adott specifikáció abszolút követelmény. Az „esetleg/esetlegesen” vagy az „választható lehetõség” szavak azt jelentik, hogy az adott tevékenység valóban csak egy javasolt opció.

33


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

2.9.1 A) alfolyamat: Tervezés és szervezés A nyomon követési folyamat elsõ alfolyamata határozza meg a nyomon követhetõségi adatok kijelölésének, összegyûjtésének, megosztásának és megõrzésének módját. Kijelöli továbbá, hogy hogyan kezeljék az inputok, belsõ folyamatok és outputok közötti kapcsolatokat. Ez egy olyan szükséges elõfeltételeket biztosító fázis, ami akkor kezdõdik el, miután a kereskedelmi partnerek a nyomon követhetõség megvalósításáról döntöttek. 1. lépés: Meg kell határozni a nyomon követési adatok kijelölésének, összegyûjtésének, megosztásának és megõrzésének módját. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek. 2. lépés: Meg kell határozni az inputok, a belsõ folyamatok és az outputok közötti kapcsolatok kezelésének módját. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek. Az „A” alfolyamat akkor ér véget, amikor megszületik a döntés az adatok kijelölésérõl, összegyûjtésük, megosztásuk, megõrzésük (archiválásuk) és összekapcsolásuk módjaira vonatkozóan. Az „A” alfolyamat eredményeként a nyomon követésben közremûködõ partnerek elkészülnek a nyomon követhetõség megtervezésével és megszervezésével. 2.9.2 B) alfolyamat: A törzsadatok meghatározása II. alfolyamat meghatározza a részt vevõ szereplõk és a fizikai helyek, valamint az áruk és – amennyiben célszerû – további tárgyak beazonosításának módját. Kijelöli ezenfelül a kereskedelmi partnerek között végbemenõ törzsadatcsere módját. A hatékony folyamatvezetés érdekében ajánlott a megállapított törzsadatot még a fizikai mozgás kezdete elõtt nyilvánossá tenni. (9. ábra) 3. lépés: A felek azonosítójának kijelölése. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek, akiket globális szinten, de egyedileg kell azonosítani. Az alkalmazandó GS1 szabványelem a GLN. 4. lépés: Fizikai helyek azonosítójának kijelölése. A feladat résztvevõi elsõdlegesen a nyomon követhetõ áru forrása és a nyomon követhetõ áru átvevõje. Másodlagos szereplõk a nyomon követhetõ áru elõállítója, a szállító, a márkatulajdonos, a nyomon követési adat forrása és a nyomon követési adat befogadója. Minden nyomon követendõ külsõ és belsõ elhelyezkedést globális szinten és egyedileg kell beazonosítani. Ez történhet magasabb szinten, mint például egy áruház földrajzi elhelyezkedése, de elõfordulhat alacsonyabb szinten, mint például az elõbb említett áruházon belül a tárolórekeszek pontos elhelyezkedése. A megfelelõ GS1 szabványelem a GLN. 5. lépés: Tárgyak azonosítójának kijelölése. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek, akik minden nyomon követendõ tárgyat globálisan és egyedileg kell hogy beazonosítsanak. A megfelelõ GS1 szabványelem a Globális egyedi tárgyazonosító szám (GIAI – Global Individual Asset Identifier) és ha a tárgy visszatérõ szállítási vagy csomagolóeszköz, akkor a Globális visszatérõ tárgyazonosító szám (GRAI – Global Returnable Asset Identifier). 6. lépés: A kereskedelmi áru azonosításának kijelölése. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek. Az elsõdleges szereplõ a márkatulajdonos. Minden nyomon követendõ kereskedelmi árut globálisan és egyedileg kell azonosítani. Ez a termékhierarchia minden szintjére érvényes, mint pl. a fogyasztói egységre vagy a pénztári értékesítési ponton át nem haladó kereskedelmi árura. A megfelelõ GS1 szabványelem a GTIN.

34


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

TÖRZSADATOK MEGHATÁROZÁSA

9. ábra 7. lépés: A törzsadatok cseréje. A feladat résztvevõi a nyomon követésben egymással közremûködõ partnerek. A „B” alfolyamat („Törzsadat megállapítása”) akkor ér véget, amikor az egymással közremûködõ partnerek megállapították a folyamataikhoz szükséges törzsadatokat, és elkészítették saját felelõsségi körükbe tartozó törzsadataikat. 2.9.3 C) alfolyamat: A nyomon követési adatok rögzítése Ebben az alfolyamatban a résztvevõk meghatározzák a nyomon követendõ áru fizikai mozgatása során keletkezett és az azt kiszolgáló feladatok azonosításának részleteit, az adatok alkalmazását, begyûjtését, valamint a nyomon követési adat összegyûjtésének, megosztásának és tárolásának módját. (10. ábra) Az alfolyamat akkor kezdõdik, amikor például egy gyártónak készletjelentést vagy leltárt kell készítenie, vagy amikor egy kereskedõ által kezelt készletek miatt leltárkészítési kérelem érkezik. 8. lépés: Nyomon követhetõ áru azonosítójának kijelölése az áru elõállításakor. A feladat elsõdleges szereplõje a nyomon követhetõ áru elõállítója. Másodlagos szereplõje a márkatulajdonos és a nyomon követési adat létrehozója. A márkatulajdonos köteles biztosítani a nyomon követhetõ áru egyedi azonosítását. A nyomon követhetõ áruazonosítót legkésõbb az

35


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

NYOMON KÖVETÉSI ADATOK RÖGZÍTÉSE

10. ábra áru fizikai elõállításakor kell kijelölni. A nyomon követésben közremûködõ partnereknek meg kell egyezniük a nyomon követhetõ áru közös kommunikációs szintjérõl és az ezt alátámasztó folyamatos nyomon követési adatállományról. – Ha a nyomon követhetõ áru egy kereskedelmi áru, akkor azonosításánál minimum a GTIN-t használni kell. A nyomon követhetõség szempontjából nem biztos, hogy ez elegendõ, így egy termék vagy termékcsoport egyedi azonosításához további információra van szükség. (Pl. tételszám, sorozatszám, idevonatkozó GS1 szabvány, a már említett GTIN, GTIN + tételszám és GTIN + sorozatszám/SGTIN.) – Ha a nyomon követhetõ áru egy logisztikai egység, akkor egyedileg kell azonosítani. Erre megfelelõ GS1 szabványelem az SSCC. 9. lépés: Azonosító megjelenítése a nyomon követhetõ áru azonosító hordozóján vagy egy kísérõdokumentumban az áru átalakításakor, tovább feldolgozásakor. A feladat elsõdleges szereplõje a nyomon követhetõ áru elõállítója, létrehozója. A feladat elvégzéséhez a GS1 szabványrendszer több alkalmazást is kínál – így a vonalkódokat, illetve az RFID alapú EPC tag-eket, címkéket. GS1 szabványon alapuló vonalkódok alkalmazása az alkalmazási környezet és a nyomon követhetõ áru függvényében: – Ha a nyomon követhetõ áru egy pénztári értékesítési ponton áthaladó kereskedelmi áru (fogyasztói egység): EAN/UPC, GS1 Databar. – Ha a nyomon követhetõ árut nem arra szánták, hogy pénztárakon keresztül értékesítsék, mert például egy gyûjtõegységnyi kereskedelmi áru csoport: GS1–128, ITF–14, GS1 Databar, EAN/UPC (kivéve GTIN–8), ha egy tétel- vagy sorozatszámmal ellátott kereskedelmi áru: GS1–128, GS1 Databar. – Ha a nyomon követhetõ áru egy logisztikai egység: GS1–128, GS1 Databar. – Ha a nyomon követhetõ áru egy szállítmány: GS1–128.

36


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

GS1 szabványon alapuló RFID technológia használatakor: – EPC Class 1 2. generációs UHF RFID kommunikációs protokoll, amely 860–960 MHz között üzemel. – EPC Global Tag Data Szabványról késõbbi fejezetekben részletesen írunk. – Az azonosító hordozójának a nyomon követhetõ áruhoz csatolva kell maradnia mindaddig, ameddig a nyomon követhetõ árut fel nem használják, el nem fogyasztják, vagy elfogyasztás céljából nem értékesítik, illetve, ameddig meg nem semmisül. – Az azonosítóhordozónak akkor elválaszthatatlanul csatlakoznia kell a nyomon követendõ áruhoz, amikor az egy magasabb szintû csomagolást kap. – Az azonosítóhordozónak információt kell tartalmaznia legalább egy nyomon követési adatforrásról (pl. márkatulajdonosról vagy az importõrrõl). – A nyomon követhetõ áru azonosítóját fel kell tüntetni minden olyan kísérõdokumentumban vagy üzenetben, amely a nyomon követhetõ áruval kapcsolatos információkat tartalmaz. 10. lépés: A nyomon követhetõ áru vagy az azt tartalmazó tárgy azonosítójának begyûjtése az azonosító hordozóról a kiszállításkor, illetve az átvételkor. A feladat elsõdleges szereplõi a nyomon követhetõ áru forrása és a nyomon követhetõ áru átvevõje. A másodlagos szereplõk a nyomon követhetõ áru elõállítója vagy létrehozója, a szállító, nyomon követési adat forrása és a nyomon követési adat befogadója. Minden nyomon követhetõ áru forrásának és átvevõjének be kell gyûjtenie a nyomon követhetõ áru vagy az azt tartalmazó tárgy azonosítóját az azonosító hordozóról. 11. lépés: Minden egyéb nyomon követési információra vonatkozó adat begyûjtése belsõ és külsõ forrásokból. A feladat elsõdleges szereplõje a nyomon követési adat befogadója. A másodlagos szereplõk a nyomon követhetõ áru létrehozója, nyomon követhetõ áru forrása, a nyomon követhetõ áru befogadója, a szállító, a nyomon követési adat létrehozója és a nyomon követési adat forrása, vagyis a folyamatban részt vevõ összes szereplõ. 12. lépés: A szükséges nyomon követési adatok megosztása: információk küldése. A feladat elsõdleges szereplõje a nyomon követési adat forrása. A másodlagos szereplõk a nyomon követhetõ áru elõállítója, a nyomon követhetõ áru forrása, szállító és a nyomon követési adat létrehozója. Minden nyomon követhetõ áru forrása és a nyomon követhetõ áru átvevõje köteles rögzíteni és megállapodás szerint, esetleg megosztani a korábban már részletezett a „Nyomon követhetõséghez szükséges minimális adatok” szakaszban leírt adatokat. (Az üzleti gyakorlatban ezeket gyakran a szállítmányazonosító dokumentumokban rögzítik.) Elõfordulhat azonban, hogy a nyomon követhetõ áru forrásának meg kell osztania vagy elérhetõvé kell tennie néhány részlet- vagy minõségi információt a nyomon követhetõ áruról egy vagy több, nyomon követésben közremûködõ partnere számára. Ezekben az esetekben a folyamatot vagy eseményt, amellyel kapcsolatban információközlésre van szükség, esetenként egyedileg kell beazonosítani. 13. lépés: Nyomon követési adatok tárolása. A feladat elsõdleges szereplõje valamennyi, a nyomon követésben közremûködõ partner. Minden nyomon követhetõ áru elõállítója, forrása és befogadója köteles rögzíteni az elõállított, átvett, feldolgozott és/vagy tovább szállított nyomon követhetõ áruk közötti információs kapcsolatot. A nyomon követési adatokat archiválni kell egy szabályzat (pl. élelmiszer-törvény, minõségügyi szabvány, üzleti gyakorlat, belsõ mûködési szabályzat vagy szerzõdés) vagy GS1 szabvány által meghatározott minimális idõtartamig. A „C” alfolyamat (a nyomon követési adatok rögzítése) akkor ér véget, ha az áru az úgynevezett „hátsó udvarba” került. (Ez lehet az értékesítési vagy szolgáltatási pont utolsó állomásának elfogadó, befogadó területe, illetve az a pont, amikor az áru megsemmisült, vagy bármilyen más ok miatt a nyomon követési eljárás hatálytalanná válik.)

37


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

A „C” alfolyamat eredményeként a nyomon követésben közremûködõ partnerek azonosítani tudják a nyomon követhetõ árukat. Összegyûjtik, majd rögzítik a szükséges nyomon követési adatokat, miközben a nyomon követhetõ áruk elõremozognak az ellátási láncon belül. 2.9.4 D) alfolyamat: A nyomon követés kérelmezése Ez az alfolyamat azt határozza meg, hogy miként kell kezdeményezni egy nyomon követési kérelmet, valamint azt, hogy miként kell reagálni rá. Bármelyik, a nyomon követésben részt vevõ szereplõ kérheti a nyomon követést. A legismertebb az az eset, amikor egy hatósági vagy fogyasztói panasz indít el a nyomon követésben közremûködõ partnernek között kérelmezési folyamatot sérült vagy hibás áru visszavonása miatt. (11. ábra) Egy ilyen nyomon követési kérelem további nyomon követési kérelmeket indít(hat) el az ellátási lánc alsó és felsõ szintjei (up stream és down stream) felé egyaránt, mert csak így teljesülhet az eredeti kérelem. Ne felejtsük el, hogy a nyomon követés hatékonyságának alapszabálya az „egyet elõre, egyet hátra” elv. Mégis, egy nyomon követési kérelem során gyakran elõfordul, hogy a gyorsabb információszerzés érdekében a szereplõk egy lépést átugranak, és az ellátási láncban eggyel feljebb vagy lejjebb levõ nyomon követésben közremûködõ partnerrel lépnek kapcsolatba. Ez az alfolyamat csak akkor indul el, ha szükségessé válik a nyomon követési gyakorlat beindítása, és/vagy ha az információ belülrõl nem érhetõ el, illetve, ha az információt egy külsõ partner számára kell kérni vagy elérhetõvé tenni.

A NYOMON KÖVETÉS KÉRELMEZÉSE

11. ábra

38


Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

14. lépés: Nyomon követési kérelem kezdeményezése. A folyamat elsõdleges szereplõje a nyomon követés kérelmezõje. A másodlagos szereplõje a nyomon követhetõ áru elõállítója, a nyomon követhetõ áru forrása, befogadója, szállítója, a márkatulajdonos, a nyomon követési adat létrehozója, a nyomon követési adat forrása és a nyomon követési adat befogadója egyaránt. Bármelyik, a nyomon követésben közremûködõ partner küldhet nyomon követési kérelmet a nyomon követhetõ áru forrásának vagy befogadójának. A kérelmet kezdeményezõ szereplõnek az alábbi információk közül legalább az egyiket továbbítania kell a nyomon követési adat forrásához annak érdekében, hogy partnerének segítséget nyújtson a kívánt információ megtalálásához: – a nyomon követhetõ áru azonosítói (és/vagy néhány további jellemzõje); – a nyomon követésben közremûködõ partnerek azonosítói (és/vagy néhány további jellemzõjük); – helymegjelölés, elhelyezkedés beazonosítása (és/vagy néhány, az elhelyezkedéssel kapcsolatos jellemzõ); – dátum/idõ, idõtartam; – folyamat- vagy eseményazonosítók (vagy a folyamat néhány jellemzõje). 15. lépés: Nyomon követési kérelem átvétele. A folyamat elsõdleges szereplõje a nyomon követésben közremûködõ partner. 16. lépés: Reagálás, válasz egy nyomon követési kérelemre. A folyamat elsõdleges szereplõje a nyomon követésben közremûködõ partner. 17. lépés: A nyomon követési kérelemre adott válasz átvétele. A folyamat elsõdleges szereplõje a nyomon követési kérelem kezdeményezõje. Másodlagos szereplõk a nyomon követhetõ áru elõállítója, a nyomon követhetõ áru forrása, átvevõje, szállítója, a márkatulajdonos, nyomon követési adat létrehozója, nyomon követési adat forrása, és a nyomon követési adat átvevõje. A „D” alfolyamat („nyomon követési kérelem”) akkor ér véget, amikor a nyomon követési kérelem kezdeményezõje megkapja a kért információt, vagy egy üzenetet arról, hogy az információ nem található – ez utóbbi esetben újabb kérelmet indíthat. A „D” alfolyamat eredményeként a nyomon követési adatok elérhetõvé válnak. Az alfolyamat során a nyomon követésben közremûködõ partnerek átlátható, pontos és idõszerû információt nyújtanak egy felhatalmazott félnek a nyomon követhetõ áruval kapcsolatban. 2.9.5 E) alfolyamat: Információ felhasználása Ez az alfolyamat lehetõvé teszi a korábbi folyamatok hasznosítását annak érdekében, hogy a szereplõk a jogi és az üzleti követelményeknek megfelelõ intézkedéseket megtehessék. Akkor kezdõdik, amikor a partnerek az információ felhasználásáról döntenek. 18. lépés: Intézkedés. A feladat elsõdleges szereplõje a nyomon követésben közremûködõ partner. Ez az alfolyamat akkor ér véget, amikor az intézkedések megfelelnek a jogi és üzleti követelményeknek. Az „E” alfolyamat eredményeként a nyomon követésben közremûködõ partnerek végrehajtották a nyomon követést a jogi és üzleti követelményeknek megfelelõen. (5. táblázat)

39


Alfolyamatok

40 Fizikai elhelyezkedés azonosítójának kijelölése Tárgyak azonosítójának kijelölése A kereskedelmi áru azonosításának kijelölése A törzsadat cseréje Nyomon követhetõ áru azonosítójának kijelölése a létrehozásakor Azonosító alkalmazása a nyomon követhetõ áru azonosító hordozóján vagy egy kísérõ dokumentumban az átalakításkor A nyomon követhetõ áru vagy az azt tartalmazó tárgy azonosítójának begyûjtése az azonosító hordozóról a kiszállítás vagy az átvétel idején Minden egyéb nyomon követési információra vonatkozó adat begyûjtése belsõ és külsõ forrásokból, bármilyen módon A szükséges nyomon követési adat megosztása: információ küldése bármilyen módon

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Tervezés és szervezés Törzsadat megállapítása

Nyomon követhetõ áru létrehozója X X X X X X

Nyomon követhetõ áru forrása X X X [P] X

Nyomon követhetõ áru átvevõje X X X [P]

Szállító

Információáramlással kapcsolatos szerepek X X X

Márkatulajdonos X X X X X X X

Nyomon követési adat létrehozója X X X X X X X

Nyomon követési adat forrása X X X X X X X X

Nyomon követési adat átvevõje

Nyomon követési kérelem kezdeményezõje X X X X X X X [P]

X X X X X X X X X

X [P] X X X X X X X X

X X P X X X X X X X

X X X X X X X X X X X X

X X X X X X

X X X X X X X X

[P] X X X X X X

X X X X X X

[P] X

[P] = Elsõdleges szerep a kijelölt felhasználási esetben [P] Nyomon követési adat rögzítése

[P] [P] Nyomon követés kérelmezése

[P]

Információfelhasználás

A felek azonosítójának kijelölése

1 Intézkedés

13 14 15 16 17 18

Válasz küldése a kért nyommal kapcsolatban

Nyomon követési kérelem átvétele

Nyomon követési kérelem kezdeményezése

Válasz megérkezése a kért nyommal kapcsolatban

Nyomon követési adat tárolása

Meghatározni az inputok, belsõ folyamatok, és outputok közötti kapcsolatok kezelésének módját

Lépések Meghatározni a nyomon követési adatok kijelölésének, összegyûjtésének, megosztásának, és megõrzésének módját

Nyomon követés globális szabványokkal – I. A nyomon követésrõl

Fizikai mozgással kapcsolatos szerepek

X = Részvétel a kijelölt felhasználási esetben

5. táblázat: Alfolyamatok, intézkedések és elsõdleges szerepek a nyomon követési folyamatban


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

II. Globális szabványok – globális megoldások Az I. fejezetben alapvetõ fogalmakat definiáltunk, megismerkedtünk a nyomon követés résztvevõivel és folyamataival, megtudhattuk, hogy milyen lépéseket kell követnünk ahhoz, hogy termékünk nyomon követhetõvé váljon. Ebben a fejezetben azokat a GS1 rendszerelemeket ismerhetjük meg részletesen, amelyekkel termékünk nyomon követése biztosítható. Ezek a megoldások alkotják együttesen a GS1 szabvány egészét. Alkalmazásukkal kész nyomon követési megoldásokat kapunk, ahogyan azt majd a III. fejezetben láthatjuk. A II. fejezetben részletesen szólunk az automatikus adatgyûjtés napjaink legismertebb megoldásairól, a vonalkódokról, érintve azok legújabb generációit. Külön alfejezetben ismerhetjük meg a rádiófrekvenciás alapú automatikus adatbeviteli megoldás lehetõségeit. A kereskedelmi folyamatokat nagyban megkönnyítõ elektronikus kereskedelmi üzenetszabványokra, valamint a törzsadatok megbízható és pontos tárolását lehetõvé tevõ adatbankokra és rendszereikre szintén részletesen kitérünk. Mindenekelõtt azonban ismerkedjünk meg a nyomon követés egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb részével, az azonosító számokkal és azok képzésével.

41


Nyomonkövetés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

1. Az azonosítás eszközei: a GS1 Azonosító kulcsok Tudjuk, hogy a termékek, illetve azok magasabb csomagolási egységeinek kiindulási pontban történõ megfelelõ azonosítása elengedhetetlen a késõbbi nyomon követéshez. Hasonlóan szükséges a globális piacon jelen lévõ piaci szereplõk, továbbá azok fizikai vagy funkcionális helyeinek azonosítása is. Ahhoz, hogy a termékek nyomon követhetõk legyenek, azokat vonalkóddal vagy – mint a késõbbiekben látni fogjuk – rádiófrekvenciás chippel láthassuk el, szükséges, hogy azt megelõzõen a terméket beazonosítsuk és azonosító számmal lássuk el. Csak a második lépésként tudjuk majd ezt az azonosító számokkal feltüntetni az azonosító szám automatikus bevitelét elõsegítõ vonalkóddal, vagy RFID/EPC tag-gel. Mindezek az azonosító számok a törzsadatok körének alapvetõ adatai. Az egyes, eltérõ funkciójú és típusú elemeket azonosító számokat GS1 Azonosító kulcsoknak nevezzük.

1.1 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSE A GS1 Azonosító kulcs egy olyan GS1 által kezelt numerikus vagy alfanumerikus mezõ, amely lehetõvé teszi a globális, összetéveszthetetlen, egyedi azonosítást a nyitott keresleti és ellátási láncban. Ehhez az szükséges, hogy valamennyi, a szabványt a regisztrációt követõen szabályosan alkalmazó felhasználó világszinten egyedi számtartományt kapjon, és a számtartományon belül esõ valamennyi szám felett egyértelmûen és kizárólagosan rendelkezzen. Ennek biztosítása érdekében a GS1 nemzetközi központja központilag meghatározott olyan számtartományokat, amelyeket ezt követõen: – egy adott országban mûködõ GS1 tagszervezet oszthat tovább az ottani alkalmazók számára (például: nyitott térbeli elosztásban alkalmazható azonosító számok képzésére); – egységesen a világ bármely részén ugyanarra a célra mindenki alkalmazhat, de alkalmazásának módja korlátozott, és azt az adott ország GS1 tagszervezete határozza meg (például: korlátozott térbeli elosztásban alkalmazható, belsõ azonosító számok képzésére); – egységesen a világ bármely részén ugyanarra a célra mindenki alkalmazhat, de alkalmazását egy másik szervezet vagy annak az adott országban lévõ tagszervezete határozza meg (például: könyvek azonosítására, ISBN iroda által meghatározott módon); – egységesen a világ bármely részén ugyanarra a célra mindenki alkalmazhat, és alkalmazását a GS1 központilag szabályozta (például: euróalapú kuponok azonosítására). Ezeket a számtartományokat a GS1 úgy határozza meg, hogy a szabványosított hosszúságú azonosító számok elsõ három számjegyét rögzíti, és a mögötte lévõ számjegyek permutációja adja meg a felhasználható számtartomány nagyságát. A központilag rögzített kezdõ számjegyeket GS1 prefixeknek nevezzük. Segítségükkel, valamint az így kezdõdõ azonosító számok – általában GS1 tagországonkénti – továbbosztásával biztosítható a nemzetközi viszonylatban egyedi azonosítás. A GS1 a GS1 prefixek nagy részét a GS1 tagszervezeteknek osztja tovább. A magyarországi cé-

42


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

gek számára az „599” GS1 prefixet határozták meg központi szinten, így minden olyan azonosító szám, amelyet kereskedelmi áruk nyitott elosztási láncban történõ azonosításához a GS1 Magyarországtól kapott GS1 prefixszel képeznek, 599-cel fog kezdõdni. A globális rendszer számára elfogadható azonosító kulcsok képzése a GS1 szabványt használók számára biztosított. Képzésük a GS1 szabvány alkalmazót azonosító GS1 cégprefixeknek és az azonosítandó egység referenciaszámának szabványos összeállításával történik. A GS1 cégprefix a GS1 rendszerû azonosító szám azon része, amelyet a GS1 tagszervezetek adnak ki az igénylõknek, és a továbbiakban nemzetközileg egyértelmûen hozzárendelik az azt megigénylõ szervezethez. A GS1 cégprefix belépést biztosít minden GS1 azonosítási szabványokat használó alkalmazásba, mint például áruk, szolgáltatások, helyek, logisztikai egységek, visszatérõ csomagolóeszközök azonosítására. A GS1 cégprefix elsõ 3 számjegye mindig az elõbbiekben megismert GS1 prefix lesz. A GS1 cégprefix GS1 prefixen túli további karaktereit a GS1 tagszervezetek maguk állapítják meg, a GS1 szabványok által meghatározott szabályok figyelembevételével. Ezt a karaktersort nevezték korábban cégazonosító számnak, mert egy adott országon belül az adott jogi személyt ez a számsor azonosította. A szabványok globálissá válását, azaz a GS1 Azonosító kulcsok megjelenését követõen azonban egy adott jogi személyiséget a korábbi cégazonosító szám világviszonylatban már nem tud azonosítani, az ugyanis csak a GS1 prefixszel együtt biztosítható. Ennek következtében a korábbi cégazonosító szám megnevezés már nem koherens annak funkciójával, így megnevezését meg kellett változtatni. A cégazonosító szám új megnevezése a beépülõ szám lett, mivel azt a GS1 tagszervezetek úgymond beépítik a GS1 prefix mögé a GS1 cégprefix kiadásakor. (1. ábra)

A GS1 CÉGPREFIX FELÉPÍTÉSE Régi meghatározás alapján

GS1 prefix: 599

+

Cégazonosító szám

=

GS1 cégprefix

Új meghatározás alapján

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám

=

GS1 cégprefix

1. ábra

1.2 AZ AZONOSÍTÓ KULCSOK SZEREPE ÉS JELENTÕSÉGE A GS1 Azonosító kulcsok rendszere olyan globálisan irányított számozási rendszer, amelyet a GS1 minden megoldása használ, kereskedelmi áruk, logisztikai egységek, helyek, jogi személyek, tárgyak, szolgáltatási kapcsolatok, dokumentumok azonosítására. A szabványosan képzett azonosító számot a világ 140 GS1 rendszert alkalmazó országában egyforma módon értelmezik, és ugyanazt a céget rendelik mellé, amely számára a számsorban lévõ GS1 cégprefixet valamely GS1 tagszervezet annak idején kiadta. Az azonosító számok jelentõsége emellett abban áll, ahogyan azt a következõ fejezetekben látni fogjuk, hogy ezek az azonosító számok kerülnek majd feltüntetésre vonalkóddal a könnyebb és biztonságosabb adatbevitel érdekében, ahogyan ugyanezen azonosító számok írhatók fel az EPCglobal hálózat rádiófrekvenciás tag-jeibe is a még hatékonyabb mûködés elérése érdekében. Ezeket az azonosító számokat alkalmazhatjuk elektronikus kereskedelmi üzeneteink

43


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

során is, legyen itt szó akár GS1 EANCOM, akár GS1 XML alapú üzenetekrõl, és ezek az azonosító számok jelennek meg kulcsként az adatbázisokban tárolt, az azonosított egység további adatainak, tulajdonságainak, attribútumainak eléréséhez.

1.3 A SZÁMKIADÁS FELELÕSSÉGE ÉS LEHETÕSÉGE Az azonosító számok kiadására azon szabványalkalmazó jogalanyok jogosultak, amelyek GS1 cégprefixet kértek és kaptak valamely GS1 tagszervezettõl. Amennyiben egy cégnek felvásárlás, összeolvadás, részleges vásárlás vagy szétválás miatt megváltozik a jogi helyzete, akkor a számára kiadott és általa alkalmazott cégprefix további alkalmazására vonatkozóan körültekintõen kell eljárni. Megvétel vagy egyesítés esetén a megvett cégnél az egyesítés vagy a megvétel elõtt meglevõ számozott készletek megtartják ugyanazt a GTIN-t. A megvétel vagy egyesítés után gyártott termékekre megmaradhat a korábban már kiadott GTIN, ha a vevõ cég fenntartja GS1-tagságát. Az egyesítés azt jelenti, hogy valaki átvesz egy céget, és felvállalja a cég GS1 cégprefixével, valamint vagyontárgyaival és helyeivel kapcsolatos felelõsséget is. A megvett cég által a GS1 cégprefix alatt gyártott termékek az egyesülés után továbbra is azonosíthatók ugyanazon cégprefix használatával, mivel a vevõ cég teljes körû irányítással rendelkezik az új cég minden vagyoni elemére. Kívánság esetén a vevõ cég az összes megvett terméket a meglevõ GS1 cégprefix használatával címkézheti fel. A cégnek óvatosnak kell lennie, ha centralizálni kívánja az összes szám kiadását egy GS1 cégprefix alatt, mivel ez többletmunkát és adatállomány-karbantartást igényel ügyfelei számára. Nem lehet eleget hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a kereskedelmi partnereket az összes változásról idõben tájékoztatni kell, hogy a kereskedelmi folyamatokat a változás a lehetõ legkevésbé hátráltassa. Más a helyzet részleges vétel esetén. Ha egy cég egy divíziót vásárol egy másik cégtõl, de a cég divízióban használt GS1 cégprefixét nem vásárolja meg, akkor a felvásárló cégnek a felvásárolt divízióban egy éven belül meg kell változtatnia a GTIN-t. Az eladó GTIN-jének és más GS1 Azonosító kulcsok használatára vonatkozó szabályokat az adásvételi szerzõdés elkészítésénél figyelembe kell venni. A vevõnek a lehetõ leghamarabb be kell vezetnie az új számokat saját számtartományából azokra a márkanevekre, amelyeket megvásárolt. A vevõ ezt megteheti például, amikor a termék csomagolását áttervezik vagy újra nyomtatják. A vásárlási idõ alatt és az ezt követõ négyéves idõszakban az eladó cég nem adhatja ki újra az eredeti számokat más termékekre. Külön kell szólni a szétválás és leválás körülményeirõl. Amikor ugyanis egy cég két vagy több önálló cégre válik szét, akkor szükségessé válik az eredeti cégnek kiadott valamennyi GS1 cégprefix átadása az egyik, de csakis az egyik új cég számára. A GS1 cégprefix nélkül maradt többi cégnek a GS1 tagszervezettõl egy új cégprefixet kell kérnie. Azt, hogy az új cégek közül melyik tarthatja meg az eredeti GS1 cégprefixet, úgy kell eldönteni, hogy minimális legyen a GTIN-nel kapcsolatos változások száma. Ez a döntés részét képezi az új cégeket alapító jogi megállapodásnak. A meglévõ árukészletek átszámozása nem szükséges. Ugyanakkor, amennyiben a szétvált cégek bármelyike rendelkezik kereskedelmi árukkal, amelyeket olyan GS1 cégprefixszel számoztak, amelyet már nem használnak, akkor a cégnek át kell számoznia ezeket saját GS1 cégprefixeivel új címkézés vagy csomagolás esetén. Az ügyfeleket jóval elõbb értesíteni kell a változásokról. A GS1 cégprefixüket megtartó szétvált vagy levált cégek kötelesek a GTIN-eket nyilvántartani akkor is, ha azokat olyan árukhoz adták ki, amelyek a továbbiakban már nem az övék. Nem használhatók fel újra ezek a GTIN-ek legalább négyéves idõszakon belül azt követõen, hogy a kereskedelmi árukat birtokló szétvált cég utoljára ilyen GTIN-ekkel azonosított árut szállított. Ezért a szétválás után annak a cégnek, amely nem tartja meg a GS1 cégprefixet, tájékoztatnia kell az eredeti cégprefixet tovább használó céget a régi GTIN-nel jelölt termékek utolsó kiszállításának idõpontjáról, vagy arról az idõpontról, amikor a GTIN-cseréket végrehajtják.

44


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

1.4 AZ AZONOSÍTÓ SZÁMOK KOMMUNIKÁCIÓJA: ADAT-ÖSSZEHANGOLÁS Amikor új azonosító szám kerül kiadásra egy kereskedelmi áruhoz vagy bármely más azonosítandó egységhez, akkor az azonosító számot kiadó cég köteles kereskedelmi partnereit részletesen tájékoztatni az új azonosító számhoz tartozó egység megnevezésérõl és tulajdonságairól. Ezt az információt még a kereskedelmi folyamat, például a termék forgalomba hozatala elõtt, minél korábban biztosítani kell. Így a GTIN információk idõben történõ megküldése a vevõknek lecsökkenti az új rendelések rendkívüli kezelési és türelmi idejét, amíg az áruk újra az eladótérbe kerülhetnek. Számos intézkedés létfontosságú annak biztosítására, hogy az új azonosító számok megfelelõen kerüljenek átadásra az ellátási lánc szereplõi részére. Ezek az intézkedések teszik lehetõvé, hogy a leolvasott vonalkódhoz tartozó adatok pontos, naprakész adatokhoz kapcsolódjanak az adatbázisokban. Ez különösen fontos például a pénztárnál leolvasott áruknál, ahol a pontos adat hiánya, a nem a terméken jelölt ár számlázása akár jogi következményekkel is járhat. A termék nyomon követhetõsége és az értékesítés mérhetõsége érdekében, vagy csak annak biztosítására, hogy a megfelelõ információt közöljék a fogyasztóval, a termékváltozások új GTIN-t igényelhetnek. Ezt az új azonosító számot ezt követõen vonalkóddal is fel kell tüntetni a terméken a könnyebb azonosíthatóság és adatfelvétel érdekében. Ezzel párhuzamosan az új terméket a kereskedõ cégnek fel kell vennie áruválasztékába. Ezt nevezzük terméklistába vételnek. A terméklistába vétel az eladó és a vevõ közötti kereskedelmi tárgyalás eredménye. Az új GTIN ugyanis nem jelent egyértelmûen új listába vételt, azt a kereskedelmi partnerek gyakorlata határozza meg. Az új GTIN szám kiadását és az adatbázislistákat azonban két teljesen külön döntésnek kell tekinteni, hiszen az új azonosító számok kiadását mindenképpen el kell végezni ahhoz, hogy az új termék azonosítható legyen. Ahhoz, hogy a terméklistába vétel teljes egészében megtörténhessen, és az új termékek értékesíthetõk legyenek, az azonosító számot kiadó a listába vett árura vonatkozó információt a partnerei rendelkezésére kell hogy bocsássa. Ez történhet papíralapú adattovábbítással, vagy ideális esetben EDI üzenet, illetve elektronikus termékkatalógus formájában. Ezt az adattovábbítást legkésõbb az áru listába vételéig el kell végezni. Korlátozott idõtartamú promóció vagy termékélettartam esetén ezt az információt korábban közzé kell tenni, hogy a kiskereskedõnek legyen ideje érvényesíteni, és belsõ rendszerében közreadni azt. Ezen lépések megtétele, azaz az adat-összehangolás javasolt az összes új termékre, amellyel a gyártók, kiskereskedõk, disztribútorok kiküszöbölhetik a termékazonosítás és terméklista közötti zûrzavart az ellátási lánc kiskereskedelmi adatbázisaiban.

1.5 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK ALKALMAZÁSI KÖRNYEZETE Az azonosító kulcsok kialakítása – ahogyan magának a szabványnak a kifejlesztése is – elsõsorban a nyitott ellátási láncban tevékenykedõ piaci szereplõk igényeinek megfelelõen történik. A következõ alfejezetekben az azonosító kulcsok ilyen célú alkalmazhatóságát részletesen bemutatjuk. A szabványt ugyanakkor éppen a mindennapi, valós igényekhez alkalmazkodva alkalmassá tették a mindössze két partner közötti, vagy akár egy adott vállalat saját belsõ rendszerében, korlátozott térbeli elosztásban történõ alkalmazhatóságára is. Rögzítésre kerültek olyan GS1 prefixek, amelyek kifejezetten a korlátozott térbeli elosztás számára határoztak meg, és azok alkalmazásával bármely, az ellátási láncban részt vevõ szereplõ saját maga önállóan élhet. Az ilyen, csak belsõ, korlátozott térbeli elosztást biztosító GS1 prefixek a következõk: 020–029

040–049

200–299

A fenti GS1 prefixek segítségével olyan azonosító számok képezhetõk, amelyek korlátozott térbeli elosztásban szabadon alkalmazhatók. Felépítésüket az adott GS1 tagszervezet határozhatja meg – nemzetközi ajánlás figyelembevételével – a piacán tevékenykedõk számára. Ezeket a meg-

45


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

kötéseket, valamint az adott GS1 Azonosító kulcsnak megfelelõ szabványos számhosszúságot betartva a számsort végül is a felhasználó szabadon meghatározhatja. Az így kapott azonosító számok azonban csak az érintett cégen belül vagy a közvetlen partnerek esetében nyújtanak lehetõséget az azonosításra, de nem támogatják a globális piacon történõ nyomon követést.

1.6 A GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK TÍPUSAI A GS1 szabvány hét azonosító kulcsot különböztet meg, azok funkciója és alkalmazhatósága alapján. A hét GS1 Azonosító kulcs a következõ: 1. Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) 2. GS1 Globális helyazonosító szám (GS1 GLN) 3. GS1 Szállítási egységek sorszám kódja (GS1 SSCC) 4. GS1 Globális visszatérõ tárgyazonosító szám (GS1 GRAI) 5. GS1 Globális egyedi tárgyazonosító szám (GS1 GIAI) 6. GS1 Globális szolgáltatási kapcsolat szám (GS1 GSRN) 7. GS1 Globális dokumentumtípus azonosító szám (GS1 GDTI)

GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK TÍPUSAI

GTIN–8

8 karakterû

8 karakter 13 karakter

GTIN–13

13 karakter

GS1 GLN 13 karakterû GS1 GRAI

13 karakter

+

Opcionális (maximum 16 karakter)

GS1 GDTI

13 karakter

+

Opcionális (maximum 17 karakter)

GTIN–14

14 karakterû

GS1 SSCC

18 karakterû

1+17 karakter

GS1 GSRN

18 karakterû

18 karakter

GS1 GIAI

30 karakterû

Maximum 30 karakter

1+13 karakter

A GS1 cégprefix helye a GS1 Azonosító kulcsban

2. ábra

46


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Az azonosító kulcsok közül ki kell emelni a hétköznapi életben leggyakrabban alkalmazott GTIN számot, amely a többi azonosító számtól eltérõen három eltérõ hosszúságban is szabványosan alkalmazható. Az eltérõ piaci igények, az eltérõ fizikai tulajdonságú, valamint különbözõ funkciójú termékek vezettek a három változat kialakításához. Az egyes GS1 Azonosító kulcsok szabványos hosszát a 2. ábra szemlélteti. Az ábra bemutatja azt is, hogy a GS1 cégprefix része minden adatstruktúrának, kivéve a GTIN nyolc számjegy hoszszúságú változatát, a GTIN–8-at. Struktúrájuk alapján a GS1 Azonosító kulcsoknak hat típusát különböztetjük meg. Az azonosító kulcsok hossza szabványosított, és több azonosító kulcs esetén is találunk olyan karaktersort, amelynek alkalmazása opcionális. Az eltérõ hosszúságú tizennégy, tizenhárom, nyolc és a maximum harminc karakter hosszúságú azonosító kulcsokon túl két 18 karakter hosszúságút is találunk, õket eltérõ felépítésük különbözteti meg. Az azonosító számok hossza, pontosabban az egyes karakterhelyekre kiosztható számjegyek permutációja egyértelmûen meghatározza, hogy egy számsor hány darab egyedi azonosító szám képzését teszi lehetõvé. Az azonosító kulcsok hatékonyabb kihasználhatósága érdekében, a GS1 tagszervezetek a szabványalkalmazók eltérõ igényeinek megfelelõen különbözõ hosszúságú GS1 cégprefixeket biztosítanak az igénylõk számára. Magyarországon – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen – 6–10 számjegy hosszúságú cégprefixet lehet igényelni. Az eltérõ hosszúságú GS1 cégprefixeket a 3. ábra szemlélteti. A megfelelõ hosszúságú cégprefix kiválasztására ajánlatos kellõ figyelmet fordítani. Az indokoltnál hosszabb cégprefix igénylése esetén aránytalanul lecsökken a képezhetõ azonosító számok mennyisége. A nem megalapozottan választott rövidebb cégprefix látszólag nem okozhat problémát, ugyanakkor nagymértékben csökkenti a GS1 tagszervezetek által kiosztható hosszabb cégprefixek számát.

GS1 CÉGPREFIX ALKALMAZÁSA KERESKEDELMI ÁRUK, HELYEK, LOGISZTIKAI EGYSÉGEK, VISZATÉRÕ TÁRGYAK, EGYEDI TÁRGYAK, SZOLGÁLTATÁSI KAPCSOLATOK ÉS DOKUMENTUMTÍPUSOK AZONOSÍTÁSÁRA GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám

=

GS1 cégprefix

GTIN–13, GTIN–14, GS1 GLN, GS1 SSCC, GS1 GRAI, GS1 GIAI, GS1 GSRN, GS1 GDTI

5

9

9

5 9 9

1 2 3 4 5 6 7

10 jegyû cégprefix

5 9 9

1 2 3 4 5 6

9 jegyû cégprefix

5 9 9

1 2 3 4 5

8 jegyû cégprefix

5 9 9

1 2 3 4

7 jegyû cégprefix

5 9 9

1 2 3

6 jegyû cégprefix 3. ábra

47


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A 10 JEGYÛ GS1 CÉGPREFIX ALKALMAZÁSI LEHETÕSÉGE 5 9 9 1 2 3 4 5 6 7

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 1234567

GS1 cégprefix: 5991234567

=

GTIN–13

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 C

GS1 GLN

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 C

GS1 GRAI

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 C

GS1 GDTI

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 C

maximum 16 karakter maximum 17 karakter

GTIN–14

0 5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 C

GS1 SSCC

0 5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 C

GS1 GSRN

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 C

GS1 GIAI

5 9 9 1 2 3 4 5 6 7

maximum 20 karakter

4. ábra

A 4. ábra a 10 jegyû cégprefix alkalmazása esetén az alkalmazó által felhasználható karakterek számát mutatja, amelyeket zöld színnel jelöltünk. A korábban már megismert beépülõ számot, amely a GS1 prefixszel együtt alkotja a már korábban megismert GS1 cégprefixet, az ábrán és a további ábrákon is konzekvensen narancssárga színnel jelöltük. A citromsárga „C” az ellenõrzõ számot jelöli.

1.7 AZ EGYES GS1 AZONOSÍTÓ KULCSOK FELÉPÍTÉSE ÉS SZEREPE 1.7.1 Jogi személyiségek, helyek és helyszínek azonosítása A nyomon követés során alapvetõ feladat az elosztási lánc szereplõinek és a helyszínek pontos, egyedi azonosítása. Éppen ezért a GS1 Globális helyazonosító szám (GLN – Global Location Number) kulcsfontosságú szerepet játszik az elosztási lánc menedzsmentjében. A helyazonosító szám egy azonosító szám, amely jogi személyiségekre, fizikai vagy funkcionális helyekre utal. Jól használható cégek, vállalkozások, raktárak, termõterületek vagy cégen belüli fizikai, illetve funkcionális helyek egyértelmû, egyedi azonosítására. Nagyobb termõterületek, raktárak, disztribúciós központok esetében lehetõség van a fizikai helyszínek kisebb részekre osztására és külön-külön GLN számmal történõ azonosítására. A GS1 GLN azonosító szám GS1 prefixbõl, beépülõ számból, helyreferenciából és egy ellenõrzõ számból áll. A GS1 prefix és a beépülõ szám együtt GS1 cégprefixet alkot. A GS1 cégprefix és a helyreferencia együtt 12 számjegybõl áll. Azt, hogy a 12 számjegybõl ezek milyen mér-

48


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GLN AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345

GS1 cégprefix

GS1 GLN

=

GS1 cégprefix: 59912345 ellenõrzõ szám

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 C GS1 prefix beépülõ szám helyreferencia

5. ábra

tékben osztoznak, minden esetben az azonosítani kívánt helyek mennyisége határozza meg. Ezt a GS1 cégprefix igénylése során kell megadni. A helyreferenciát egy adott típusú hely sorszámának tekinthetjük. A GS1 GLN azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén az 5. ábra szemlélteti. 1.7.2 Kereskedelmi áruk azonosítása A kereskedelmi termékeket az elosztási lánc egészében, minden csomagolási, szállítási és raktározási kiszerelésben egyértelmûen azonosítani kell. Ennek érdekében minden kereskedelmi egységet azonosító számmal kell ellátni. Az azonosító számokat emberi szemmel olvasható módon, illetve vonalkódok formájában is fel kell tüntetni az adott egységeken. Kereskedelemi áru minden egység (termék vagy szolgáltatás), amelyeknél igény van a rájuk vonatkozó, elõre meghatározott információk visszanyerésére és ezen információknak az elosztási folyamat bármely pontján árazás, megrendelés vagy számlázás céljából történõ felhasználására. Ez a meghatározás a nyersanyagoktól a készárukig mindent lefed, és minden olyan szolgáltatásra is vonatkozik, amelynek elõre meghatározott jellemzõi vannak. A kereskedelmi egységek globális és egyedi azonosítására a GS1 Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN – Global Trade Item Number) ad kézenfekvõ megoldást. 1.7.2/1 A GTIN számkiadás felelõssége Általános esetben a GTIN kiadásáért a márkatulajdonos, a kereskedelmi áru mûszaki leírását birtokló cég a felelõs, függetlenül attól, hogy azt ki és hol gyártotta. A GS1 tagszervezethez történõ csatlakozáskor a márkatulajdonos egy GS1 cégprefixet kap, amelyet kizárólagosan csak az a cég használhat, amelynek azt kiadták. A cégprefix nem adható el, nem lízingelhetõ, és nem adható át sem részben, sem egészben semmilyen más cégnek használat céljából. A márkatulajdonos a korábban már leírtakon túl az a szervezet, amely birtokolva a kereskedelmi áru feletti jogokat, lehet: – a gyártó vagy szállító – vagyis a cég, amely bármely országban gyártja vagy gyártatja a kereskedelmi árut, majd saját márkaneve alatt eladja azt; – az importõr vagy nagykereskedõ – vagyis a cég, amely bármely országban legyártatta a kereskedelmi árut, majd eladja azt saját márkaneve alatt; vagy olyan importõr vagy nagykereskedõ, amely megváltoztatja a kereskedelmi árut (például: megváltoztatja a kereskedelmi áru csomagolását);

49


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

– kiskereskedõ – vagyis egy olyan cég, amely bármely országban legyártatta a kereskedelmi árut, majd saját márkaneve alatt eladja azt. Létezik néhány kivétel is a következõk szerint: – nem márkás termékek esetén – márkanévvel nem rendelkezõ (saját címke nélküli) általános termékek, amelyekhez a gyártónak GTIN-t kell kiadnia. Mivel a különbözõ gyártók szállíthatnak a vevõ számára olyan árukat, amelyek azonosnak tûnnek, ezért lehetséges, hogy a látszólag azonos áruknak különbözõ GTIN-je van. Az ilyen árukat értékesítõ cégeknek olyan számítógépes alkalmazásokat kell alkalmazniuk (például: feltöltõ programokat), amelyek képesek az ilyen eshetõségek kivédésére, és az eltérõnek tûnõ termékek egy azonosító szám alá történõ felfûzésére; – vevõ specifikus áruk esetén – amikor a kereskedelmi árut speciálisan egy vevõ számára készítették, és csak az adott vevõ által rendelhetõ, ekkor megengedhetõ, hogy a GTIN-t a vevõ adja ki. Ebben az esetben a GTIN-t a vevõ GS1 cégprefixével kell képezni; – további egyéb kivételek – ha a márkatulajdonos nem ad ki GTIN-t a termékre, akkor az importõr vagy egy másik közbensõ fél kiadhat a termékre egy ideiglenes GTIN-t. Ez azt jelentheti, hogy az importõr átveszi a márkatulajdonos szerepét, és például regisztrálhatja a terméket adatbankba. Ez az ideiglenes GTIN használható mindaddig, amíg a GTIN-t a szokásos módon kiadják. Alternatívaként a kiskereskedõ cég kiadhat belsõ számot a boltjain belül történõ felhasználásra, azokra a termékekre, amelyekre még nem adtak ki GTIN-t. 1.7.2/2 A GTIN számkiadás irányelvei Tudjuk, hogy új termékre új azonosító számot kell kiadni, hogy az azonosítható és megkülönböztethetõ legyen az eddigi termékekhez képest. Mikor is beszélünk új termékrõl, és mikor kell egy csak csekély változáson átesett terméket mégis új azonosító számmal ellátni? Annak érdekében, hogy egy kereskedelmi termék az ellátási lánc minden pontján árazható, rendelhetõ és számlázható legyen, az egymástól eltérõ kereskedelmi árukat, illetve gyûjtõcsomagolásaikat eltérõ GTIN számmal kell ellátni. Ehhez meg kell határozni az eltérõ kereskedelmi áru fogalmát. Önálló, egyedi GTIN szükséges minden olyan esetben, amikor a termék bármely elõre meghatározott jellemzõjében olyan eltérés van, ami érinti a kereskedelmi folyamatokat. Alapelv, hogy ha a vevõnek különbséget kell tennie az új és a régi kereskedelmi áruk között, és annak megfelelõen rendelnie, akkor az új kereskedelmi árunak új GTIN-t kell kiadni. A kereskedelmi árut jellemzõ bármely alapadat módosítása általában a GTIN változásához vezet. Bár az alábbi lista nem teljes, de a kereskedelmi áruk alapvetõ, elõre meghatározott jellemzõi – amelyek megváltoztatása a GTIN szám megváltozását vonja maga után – a következõk: – terméknév, termékmárkanév, termékleírás; – kereskedelmi áru típusa és változata; – kereskedelmi áru nettó mennyisége (súly, térfogat és más, a kereskedelmet befolyásoló méretek); – ha a kereskedelmi áru csoportosított, akkor a tartalmazott eredeti áruk száma és alosztályai az alárendelt csomagolási egységekben, a csoportosítás jellege (karton, raklap, dobozos raklap, lapos raklap stb.). Vannak speciális esetek, amikor nagyon körültekintõen kell eljárni a GTIN szám kiadásakor: – piacspecifikus termék forgalomba hozatala során; – kisebb vagy jelentõsebb változtatások a kereskedelmi terméken; – promóciós termék esetén; – elõre beárazott termékek alkalmazásával; – szezonális termék értékesítésekor. A következõkben azokat az eseteket elemezzük, amikor megváltozik a termék GTIN száma, vagy amikor az új termékre egy új GTIN számot kell kiadni. A piacspecifikus terméket egy adott ország, egy adott régió számára gyártják, amelyet a megfelelõ nyelvû címkével és fogyasztói tájékoztatóval hoznak forgalomba.

50


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Új GTIN-t kell a terméken feltüntetni, ha egy piacon/országban olyan új, egynyelvû feliratozással ellátott csomagolású termék kerül az üzletekbe, ahol a terméket korábban már (más nyelvû címkével) értékesítették. Új GTIN kell akkor is, ha a fogyasztói tájékoztató nyelvcsoportja megváltozik, azaz például a korábban magyar, angol és spanyol szöveg az áru csomagolásán magyar, francia, olasz szövegre módosul. Változik a GTIN szám, ha a termék gyártója a terméken annak élettartama alatt jelentõs változtatást, úgynevezett termékfejlesztést hajt végre. Ezekben az esetekben a kereskedelmi partnereknek különbséget kell tenniük rendszereikben a „régi” és az „új” kereskedelmi áruk között, mert például megváltozik a fogyasztói tájékoztató, vagy valamelyik rendelési, számlázási, illetve raktározási információ. Jelentõs a változtatás – amely az elárusítóhelyen a polccímke lecseréléséhez vezethet – abban az esetben, ha: – a változás érinti a meglévõ áru megnevezését vagy márkáját, vagy a kereskedelmi áru leírását (fogyasztói tájékoztatót); – a termékösszetevõk (formulák) olyan mértékben megváltoznak, ami azzal jár, hogy a fogyasztó különbséget tesz a régi és az új kereskedelmi áru között; – változtatás történik a nettó tömegben vagy más rögzített mennyiségben; – a termék csomagolásának bármely méretében vagy bruttó súlyában 20 százalékot meghaladó változtatás történik; – a funkcionalitás megváltozik (például új szoftververzió esetén), hogy az ellátási láncban részt vevõ partnerek képesek legyenek megkülönböztetni a „régi árut” az „új árutól”. Jellegzetes példa erre, hogy a kereskedelmi áru olyan bruttó méretváltozásai, amelyek nem befolyásolják a kereskedelmi áru nettó mennyiségét vagy méretét, nem vonják maguk után új GTIN kiadását. Ugyanakkor, ha bármely bruttó méret (például: hossz, mélység, súly stb.) 20%-ot meghaladó mértékben változik, akkor egy új GTIN szükséges. Promóció esetén is a termék megváltozásáról van szó, de a promóció egy áru életében viszonylag rövid idejû, ideiglenes módosításokat jelent, amelynek célja a kereskedelmi áru értékesítésének növelése. Új GTIN számot kell kiadni egy áru promóciós változata esetén, ha a módosítások: – a termék méretére vagy tömegére hatnak (például csatolt, a termékkel összecsomagolt ingyenes ajándék, vagy ha a 10 százalék többletmennyiség ingyenes); – a kereskedelmi áru logisztikai súlyát vagy fizikai méreteit 20 százalékot meghaladó mértékben befolyásolhatják; – a módosítások miatti árcsökkentést feltüntették a csomagoláson; – az áru szezonális promóciós változatai (például édesség, különleges húsvéti burkolatban). Egyéb promóciós változatoknak nem kell önálló GTIN-t kiadni (például: árcsökkentés kuponnal, vagy ingyenajándék a csomagon belül, esetleg a kiskereskedelmi értékesítési pont megkerülésével közvetlenül a vevõnek küldött termékminták). A kereskedelmi termékek elõre árazását a GS1 rendszer alapvetõen nem javasolja, mert szükségessé teszi a kereskedelmi áru adatállományának karbantartását a teljes ellátási láncban. Elõfordulhat azonban, hogy a termék árának feltüntetése szükséges. Ha az eladási árat feltüntetik a csomagoláson, és az ár megváltozik, minden esetben új GTIN számot kell kiadni. Hasonlóan új GTIN számmal kell ellátni a terméket, ha a gyártó korábban nem tüntette fel az árat a terméken, azonban az új csomagolási grafika részének tekinti azt. Erre leggyakrabban a gyártó által ajánlott fogyasztói ár feltüntetésekor kerül sor. Amennyiben a fenti eseteknek megfelelõen a termék GTIN száma megváltozik, úgy a kereskedelmi áru csoportvariánsainak, azaz a termékbõl képzett gyûjtõcsomagolásainak GTIN száma is minden esetben megváltozik. Igaz ez akkor is, ha a gyûjtõcsomagolás több termék állandó csoportosításával történik. Ebben az esetben, ha az egységek bármelyikének GTIN-je megváltozik, a gyûjtõegységnek is új GTIN-t kell kiadni.

51


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

1.7.2/3 A GTIN újbóli felhasználásának türelmi ideje A termékek a piaci igények változását követve gyakran változhatnak, majd egy idõ után gyártásuk és forgalmazásuk megszûnhet. Elõfordulhat az új GTIN számok kiadása során, hogy a rendelkezésre álló GS1 cégprefix segítségével már nem lehet új GTIN-t képezni, mert a korábbi termékek számára már valamennyi számot kiosztották. Ekkor vetõdik fel a kérdés: mikor lehet a már nem gyártott termékre kiosztott azonosító számot újra felhasználni, eltérõ termékre újra kiadni. Ha a számkiadás körültekintõen történt, és megállapítható, hogy melyik termék mikor került utoljára forgalomba, akkor a régi, már forgalomban nem lévõ termékek GTIN száma újra felhasználható. Fõ szabályként elmondható, hogy kereskedelmi árukra kiadott, aktualitásukat veszített GTIN-ek nem használhatók fel más kereskedelmi áruk jelölésére, az eredeti kereskedelmi áru márkatulajdonos által vevõnek történõ utolsó kiszállításától számított legalább 48 hónapon belül. Ruházati termékeknél ez a türelmi idõ 30 hónapra csökkenhet, míg a le nem gyártott termékek esetén a termék eladó-katalógusából történt törlést követõ 12 hónap. Ezen idõszakok betartása azért fontos, mert a helytelenül képzett azonosító számok, vagy az új termék esetén az új GTIN szám hiánya jelentõs problémákat okoz a terméktörzsadat-kezelésben vagy a logisztikai és értékesítési folyamatokban. 1.7.2/4 A GTIN szám felépítése – nyílt térbeli elosztásban A Globális kereskedelmi áruazonosító számok hosszúságukat tekintve lehetnek 8, 12, 13 vagy 14 számjegyûek. Ugyanakkor valamennyi azonosító szám adatbázisban történõ tárolhatósága érdekében mindegyik adatstruktúra 14 számjegyû mezõt igényel, és az összes GTIN feldolgozó szoftvernek lehetõvé kell tennie a 14 számjegy kezelését. Meg kell említenünk a 12 számjegyû GTIN–12-t, amelyet azonban kizárólag az észak-amerikai kontinensen alkalmaznak, így annak felépítésével részletesen most nem foglalkozunk. A mindennapi életben a 13 számjegyû GTIN–13 azonosító számmal találkozhatunk a leggyakrabban, a legtöbb kiskereskedelmi értékesítésre kerülõ és vonalkóddal ellátott termék esetében ezt láthatjuk az árun feltüntetett vonalkód alatt szemmel olvashatóan feltüntetve. A GTIN–14 azonosító számot minden olyan kereskedelmi áru esetében alkalmazhatjuk, amely az alaptermék magasabb csomagolási szinten lévõ változata, és kiskereskedelmi értékesítési ponton (POS) nem kerül a belõle képzett vonalkód leolvasásra. Végül a GTIN–8 kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a termék csomagolásán nem áll rendelkezésre elég felület hosszabb azonosító szám vonalkód jelképpel történõ feltüntetésére. A GTIN–8 azonosító szám melletti döntés elõtt a felhasználónak végig kell gondolni minden rendelkezésre álló lehetõséget a GTIN–13 azonosító szám használatára. Ilyen lehetõség lehet a szab-

A GTIN–13 AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345

GS1 cégprefix

GTIN–13

=

GS1 cégprefix: 59912345 ellenõrzõ szám

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 C GS1 prefix beépülõ szám árureferencia

6. ábra

52


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

vány határain belül a jelkép méretének csökkentése, a címke méretének eredményes megváltoztatása (például: a címke áttervezésével, a címke méretének növelésével, vagy kiegészítõ címke használatával), vagy a csökkentett magasságú jelkép használata. A GTIN–13 azonosító szám felépítését a 6. ábra mutatja be. A GS1 cégprefix és az árureferencia együtt 12 számjegybõl áll. Azt, hogy a 12 számjegybõl ezek milyen mértékben osztoznak, minden esetben az azonosítani kívánt kereskedelmi áru mennyisége, pontosabban változatainak száma határozza meg. Ezt a GS1 cégprefix regisztrációja során kell megadni. Az árureferenciát egy adott típusú kereskedelmi áru sorszámának is tekinthetjük. A GTIN–14 esetében, azaz egy adott kereskedelmi termék magasabb szintû csomagolási egységénél a magasabb csomagolási szintbe beépülõ kereskedelmi áru GTIN–13 vagy GTIN–8 azonosító száma épül be, vagy a magasabb csomagolási szintnek, mint kereskedelmi árunak adott egyedi GTIN számot használjuk fel, annak ellenõrzõ száma nélkül. GTIN–8 esetén, az azonosító számot tizenhárom számjegyûre, balról öt darab 0 értékkel kell feltölteni. A számsor balról mindkét típusú azonosító szám esetén kiegészül egy további számjeggyel, egy úgynevezett indikátorszámmal. (1. táblázat)

Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) Ellenõrzõ szám 0 0 0 0 0 0 N1 N2 N3 N4 N5 N6 N7

N8

GTIN–8

0 N1 N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9 N10 N11 N12

N13

GTIN–13

N1* N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9 N10 N11 N12 N13

N14

GTIN–14

*indikátorszám 1. táblázat Az indikátorszám a magasabb csomagolási szintû termék által tartalmazott kereskedelmi áru eltérõ összeállításaira utal. Értéke állandó mennyiségû kereskedelmi árunál 1 és 8 között változhat, és utal a csomagolási szintre. Azaz az 1-es a magasabb csomagolási szinten lévõ egységben lévõ kereskedelmi terméknél eggyel magasabb szintre, azaz karton- vagy tálcaszintre utal, míg egy 2-es számjegy már a logisztikai egységet jelöli, ha a GTIN–14-be beépülõ GTIN–13 vagy GTIN–8 azonosító szám magát az eredeti egységnyi kereskedelmi terméket jelöli. Természetesen maga a magasabb csomagolási szintû egység önmagában is lehet kereskedelmi áru, ebben az esetben az indikátorszám 0 értéke önmaga csomagolási szintjére utal, míg az 1-es már logisztikai szintet jelent. Sokszor elõfordulhat, hogy a termék valamely paramétere, pl.: tömege, térfogata, hossza, nem behatárolható. Tõkehúsok, zöldségek és gyümölcsök esetében ez a változó paraméter természetesen a legtöbb esetben a tömeg. Ilyen esetekben is Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) használandó az adott árucikk azonosítására, azzal a kiegészítéssel, hogy a GS1 azonosítószámban ezt minden esetben jelölni kell. Erre szolgál a 9-es indikátorszám használata. A számsort itt is egy ellenõrzõ szám zárja. (2. táblázat)

Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) Indikátorszám 9

Ellenõrzõ szám N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9 N10 N11 N12 N13

N14

GTIN–14 2. táblázat

53


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GTIN–14 AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

=

Beépülõ szám: 12345

GS1 cégprefix: 59912345

A tartalmazott egység GTIN-je (ellenõrzõ szám nélkül)

GTIN–14

1 5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 C indikátorszám

ellenõrzõ szám

7. ábra

A GTIN–8 AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE

GS1 prefix: 599

+

=

Beépülõ szám:

GS1 cégprefix:

termékazonosító szám

GTIN–8

5 9 9 1 2 3 4 C GS1 prefix

ellenõrzõ szám

8. ábra A GTIN–14 azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 7. ábra ismerteti. A GTIN–8 azonosító számok esetében az azonosító számokat egyenként, mindig egy konkrét termékre a GS1 tagszervezetek adják ki, így annak felépítésében nem találjuk meg a GTIN–13-nál megismert, a GS1 rendszerhasználó által megadandó áru-referenciaszámot. A GTIN–8 azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 8. ábra mutatja be. 1.7.2/5 A GTIN szám felépítése – korlátozott térbeli elosztásban Az 1.5 fejezetben bemutatásra kerültek azok a GS1 prefixek, amelyek segítségével a korlátozott térbeli elosztásban is azonosíthatók a kereskedelmi termékek. Ezen prefixek segítségével mind 13, mind 8 jegyû azonosító számok képezhetõk. A korlátozott térbeli elosztásban alkalmazható globális kereskedelmi áruazonosító számok felépítését a 9. ábra szemlélteti. A GS1 tagszervezeti szinten megállapítható szabályozás alapján Magyarországon a 200–299 közé esõ prefixekkel képezhetõk ilyen jellegû azonosító számok. A többi prefix esetében még nem készült hazai szabályozás, mivel az elõbb említett prefixszel is minden elvárás teljesíthetõ.

54


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GS1 PREFIXEK KORLÁTOZOTT TÉRBELI ELOSZTÁSHOZ GTIN–8

GTIN–13

GS1 prefix: 020–029

0 2 1 2 3 4 5 C

0 2 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 C

GS1 prefix: 040–049

0 4 1 2 3 4 5 C

0 4 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 C

GS1 prefix: 200–299

2 1 2 3 4 5 6 C

2 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 C

Magyarországon alkalmazott GS1 prefix

A GS1 Magyarország által tovább szabályozott számstruktúra!

9. ábra

GS1 PREFIXEK KORLÁTOZOTT TÉRBELI ELOSZTÁSHOZ

GTIN–13 GS1 prefix: 20_

2 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 C

Általános alkalmazás (rendszerhasználó határozza meg)

GS1 prefix: 21_

2 1 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Ár feltüntetése (forint, 1 tizedesjeggyel)

GS1 prefix: 22_

2 2 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Ár feltüntetése (forint, 2 tizedesjeggyel)

GS1 prefix: 23_

2 3 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Ár feltüntetése (forint, 3 tizedesjeggyel)

GS1 prefix: 24_

2 4 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Ár feltüntetése (forint, 4 tizedesjeggyel)

GS1 prefix: 25_

2 5 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Mennyiség feltüntetése (darab)

GS1 prefix: 27_

2 7 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Központi adatbanki szolgáltatás feltüntetése (darab/egyéb)

GS1 prefix: 28_

2 8 1 2 3 4 1 1 2 3 4 5 C

Súly feltüntetése (kilogramm, 3 tizedesjeggyel)

10. ábra

55


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A 2-es számjeggyel kezdõdõ GTIN–8 azonosító számok felépítését teljes egészében a felhasználók határozhatják meg, mindenféle megkötés nélkül. A GTIN–13 azonosító számok esetében a GS1 Magyarország tovább szabályozta a belsõ azonosító számok képzési lehetõségét azáltal, hogy az elsõ 2-es karakter mögött a második karakter használatát is definiálta. Ennek következtében második karakterként a 0 számjegyet választva a rendszerhasználó szabadon alkalmazhatja. A további karakterek esetén a változó mennyiségû termékek azonosítását a 10. ábra szemlélteti. A változó mennyiségû kereskedelmi áruk esetében a változó mennyiség lehet darabszám, súly vagy a termék árának feltüntetése. A változó mennyiségek esetén a mértékegység is szabályozott, illetve a tizedesvesszõ helye kerül szabályozásra. Az azonosító szám GS1 prefixszel kezdõdik, majd ezt követi változó mennyiségû árunál a termék belsõ azonosító száma 4 karakterben. Ezt egy belsõ árellenõrzõ szám követi, amely az õt kísérõ, a változó jellemzõ értékének ellenõrzõ száma. A változó jellemzõ 5 karakterben tüntethetõ fel. Végül az egész számsorra vonatkozó ellenõrzõ szám zárja a számsort. 1.7.3 Logisztikai egységek azonosítása A logisztikai egység – a korábban elmondottakon túl – az ellátási lánc tárgyát képezõ, bármilyen összeállítású egység, amely szállítás és/vagy raktározás céljára készült. Egyértelmû, egyedi azonosítására és nyomon követésére a GS1 Szállítási egység sorszám kódja (SSCC – Serial Shipping Container Code) használható. A kötött, 18 karakter hosszúságú SSCC kódot közvetlenül a logisztikai egység (lehet akár homogén vagy akár heterogén) összeállításakor kell kiadni. Minden esetben, mikor új logisztikai egységet állítanak össze, új SSCC számot kell kiadni. Az SSCC szám nemcsak hogy segít a logisztikai egységek azonosításában és nyomon követésében, de kiválóan alkalmazható referenciaszámként. Amennyiben az elosztási lánc valamennyi érintett szereplõje rendelkezik megfelelõen szinkronizált informatikai adatbázissal, akkor az SSCC szám egy referencia-, egy hivatkozási számként használható, amelyhez a logisztikai egységekhez kapcsolódó lényeges információk társíthatók. A GS1 SSCC azonosító szám kiterjesztõ számból, GS1 prefixbõl, beépülõ számból, logisztikai egység referenciából és egy ellenõrzõ számból áll. A GS1 cégprefix és a logisztikai egység referencia együtt 16 számjegybõl áll. A logisztikai egység referencia egy adott cég logisztikai egységeinek sorszáma. A kiterjesztõ szám ezt a referenciaszámtartományt növeli meg egy számjeggyel, értéke 0 és 9 között változhat a felhasználó döntése alapján. A GS1 SSCC azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 11. ábra ismerteti.

A GS1 SSCC AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345 kitejesztõ szám

GS1 SSCC

=

GS1 cégprefix: 59912345 ellenõrzõ szám

GS1 cégprefix

0 5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 6 7 8 C GS1 prefix beépülõ szám

logisztikai egység referencia

11. ábra

56


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

1.7.4 Visszatérõ tárgyak azonosítása Visszatérõ tárgyak nyitott rendszerû azonosítását is a GS1 Magyarország számára biztosított 599es GS1 prefix és a beépülõ szám felhasználásával valósíthatjuk meg. A GS1 Globális visszatérõ tárgyazonosító szám (GS1 GRAI – Global Returnable Asset Identifier) a kereskedelmi folyamatok során rendszeresen, adott gyakorisággal visszatérõ göngyölegek azonosítására és nyomon követhetõségére alkalmazható. A GS1 GRAI azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 12. ábra szemlélteti. A GS1 GRAI: GS1 prefixbõl, beépülõ számból, tárgytípusból és egy ellenõrzõ számból áll. A tárgytípus egy adott cég visszatérõ tárgytípusainak sorszáma. Ugyanakkor egy adott tárgytípuson belül egy konkrét visszatérõ tárgy egyedi azonosítását is megoldhatjuk. Ezt az ellenõrzõ szám után opcionálisan feltüntethetõ sorszám biztosítja, amely maximum 16 karakterbõl áll, és számokon kívül betûket és egyéb karaktereket is tartalmazhat. A GRAI-val a kereskedelembe rendszeresen visszatérõ csomagolóeszközöket és göngyölegeket tudjuk beazonosítani.

A GS1 GRAI AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345

GS1 cégprefix

GS1 GRAI

GS1 cégprefix: 59912345

=

ellenõrzõ szám

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 C GS1 prefix beépülõ szám

tárgytípus

maximum 16 karakter sorszám (opcionális)

12. ábra

1.7.5 Egyedi tárgyak azonosítása A GS1 Globális egyedi tárgyazonosító szám (GS1 GIAI – Global Individual Asset Identifier) segítségével olyan egyedi árukat azonosíthatunk be világviszonylatban egyediként, amelyek egy adott vállalkozás leltári eszközeiként szerepelnek, és valamilyen értéket képviselnek. Az egyeditárgy-referencia egy adott cég adott egyedi tárgyának sorszáma, amely azonban számokon kívül betûket és egyéb karaktereket is tartalmazhat. A GS1 GIAI azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 13. ábra szemlélteti. 1.7.6 Szolgáltatási kapcsolatok azonosítása A hatodik azonosító kulcs egy adott szolgáltatás igénybe vevõjének azonosítására használható. A GS1 Globális szolgáltatási kapcsolat szám (GS1 GSRN – Global Service Relation Number) eszközt jelent a szolgáltatónak a szolgáltatást igénybe vevõ azonosítására.

57


Nyomonkövetés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GS1 GSRN azonosító szám felépítése megegyezik az eddig megismert legtöbb azonosító szám felépítésével. A GS1 cégprefix és a szolgáltatási referencia együtt 17 számjegybõl áll. Azt, hogy a 17 számjegybõl ezek milyen mértékben osztoznak, minden esetben az azonosítani kívánt szolgáltatási kapcsolatok mennyisége határozza meg. A GS1 GSRN azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 14. ábra mutatja be.

A GS1 GIAI AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

GS1 GIAI

Beépülõ szám: 12345

=

GS1 cégprefix: 59912345

GS1 cégprefix

egyedi tárgy referencia

5 9 9 1 2 3 4 5

maximum 22 karakter

GS1 prefix beépülõ szám

13. ábra

A GS1 GSRN AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345

=

GS1 cégprefix: 59912345 ellenõrzõ szám

GS1 cégprefix

GS1 GSRN

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 6 7 8 9 C GS1 prefix beépülõ szám

szolgáltatási referencia

14. ábra 1.7.7 Dokumentumok azonosítása A dokumentumok, bizonylatok azonosítása érdekében szabványosították a GS1 Globális dokumentumtípus azonosító szám (GS1 GDTI – Global Document Type Identifier) GS1 Azonosító kulcsot. A dokumentumtípus egy adott cég dokumentumtípusainak sorszáma. Ugyanakkor egy adott dokumentumtípuson belül egy konkrét dokumentum egyedi azonosítását is megoldhatjuk. Ezt az ellenõrzõ szám után opcionálisan feltüntethetõ sorszám biztosítja, amely maximum 17 karakterbõl áll, és csak számokat tartalmazhat. A GS1 GDTI azonosító szám felépítését egy 8 jegyû cégprefix esetén a 15. ábra szemlélteti.

58


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GS1 GDTI AZONOSÍTÓ SZÁM FELÉPÍTÉSE (8 JEGYÛ CÉGPREFIX ESETÉN) 5 9 9 1 2 3 4 5

GS1 prefix: 599

+

Beépülõ szám: 12345

GS1 cégprefix

GS1 GDTI

GS1 cégprefix: 59912345

=

ellenõrzõ szám

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 C GS1 prefix beépülõ szám

dokumentumtípus

maximum 17 karakter sorszám (opcionális)

15. ábra

1.8 INFORMÁCIÓK A CÉGNEVEK ÉS AZ AZONOSÍTÓ SZÁMOK MÖGÖTT Üzleti tevékenységeink során piaci szereplõként, egy adott termék beszerzése esetén, vagy a termék továbbértékesítésekor, gyakorta szükségünk van arra, hogy megtudjuk a termék márkatulajdonosának kilétét, a cég elérhetõségeit, telephelyét és annak GLN számát, vagy csak a termék szállítóját. Erre nyújt lehetõséget a GS1 tagszervezetek által kialakított és üzemeltetett GEPIR (Global Electronic Party Information Registry), a GS1 Globális elektronikus partnerinformációs adatbázis, amely egy, a nemzetközi GS1 szabványokat támogató nemzetközi hálózati megoldás. A GEPIR egy webalapú globális keresési szolgáltatás, ami vállalatokra vonatkozó információk keresésére szolgál. Belépést nyújt világszerte közel 100 országból származó, több mint 1 000 000 cégbõl álló adatbázisba, ami a GS1 termék, és cégazonosító számokon alapszik. A keresés alapja lehet a Globális helyazonosító szám (GLN), Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) vagy Szállítási egység sorszám kódja (SSCC). A GEPIR lehetõséget nyújt arra, hogy az érdeklõdõ megtalálja a GS1 Azonosító kulcs részét képezõ GS1 cégprefixet használó cég adatait: – a termék GTIN száma alapján; – a szervezet (vagy annak telephelye) számára regisztrált, illetve az EDI üzenetekben kommunikált GLN szám alapján; – az ország és a cég neve alapján; – a konténeren vagy raklapon elhelyezett címkén található SSCC alapján. A GEPIR folyamatos fejlesztés alatt van, amelynek köszönhetõen hamarosan elérhetõek lesznek a GTIN számhoz kapcsolódó termékadatok, valamint a nyomon követéshez és visszakereshetõséghez szükséges adatok köre. 1.8.1 A GEPIR által nyújtott lehetõségek Segítségével minden cég, még a legkisebb is, elõnyt élvez a globális kereskedelembõl, mivel a GEPIR-en keresztül megismerheti akár egy távoli ország, például Hongkong kis ruhakészítõ vállalatának adatait is. Ugyanez igaz fordítva is. A GEPIR támogatásával a helyi kereskedõ egyszerûen és könnyen információt szerezhet bármely, GS1-nél regisztrált nemzetközi szállítóról.

59


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GEPIR az ellátási láncba bevont összes szereplõnek hasznot nyújt, a termelõtõl és a gyártótól kezdve végig a szállítón, nagykereskedõn és kiskereskedõn keresztül egészen a fogyasztóig. Például a fogyasztók a termék GTIN száma alapján megtudhatják, ki is rendelkezik a termék feletti jogokkal. A kereskedõk és a nagykereskedõk a GEPIR használatával már ma is: – megismerhetik egy meghatározott kereskedelmi áru szállítóit, elérhetõségét és egyéb alapvetõ adatait; – hitelesíthetik beszállítóikat; – elérhetõvé tehetik a telephelyükre vonatkozó információikat; valamint hamarosan megtalálhatják: – a termék leírását; – a termék visszakereshetõségéhez szükséges információkat. A szállítók és a gyártók a GEPIR használatával: – globálisan elérhetõvé tehetik telephelyükre és termékeikre vonatkozó információikat; – hitelesíthetik vásárlóikat; – a közeljövõben megtalálhatják a nyomon követéshez szükséges információkat. A logisztikai szolgáltatást nyújtók és kivitelezõk: – elérhetõvé tehetik a telephelyükre vonatkozó információikat; – elérhetõvé tehetik a közeljövõben a nyomon követéshez szükséges információkat. 1.8.2 A GEPIR felépítése Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a GEPIR egy olyan nyilvántartás, amit nemzetközileg a GS1 tagszervezetek irányítanak, és amibõl a felhasználó cégek és magánszemélyek információt kaphatnak a globális vagy a lokális ellátási lánc szereplõire és termékeire vonatkozóan. A nyilvántartás forrásai a helyi, nemzeti vagy nemzetközi szervezetektõl származnak, az adott GS1 tagszervezet felügyelete mellett, amely egyben felelõs a GEPIR-nyilvántartással kapcsolatban álló adatok minõségéért és a szolgáltatások megbízhatóságáért. A GEPIR három szintbõl épül fel: – GEPIR GS1 cégprefix (GCP) szerverek: GS1 tagszervezetek által irányított nemzeti szerverek, amelyek alapvetõ információkat tartalmaznak minden GS1 rendszerhasználó jogi személyrõl, és hivatkozásokat olyan alkalmazásokra, amelyek tartalmazzák az elérhetõségi és termékadatokat, a csomagolási adatokat, a képeket stb.; – GEPIR Backbone: a nemzeti szervereket összekötõ gerinchálózat; – GEPIR webes szolgáltatás (webservice): a felhasználók számára, az információhoz való hozzáférést biztosító alkalmazás. A nyilvántartás ereje a GEPIR Backbone-ban rejlik, amely összekapcsolja a GCP szervereket, és egy egységes adatbázist nyújt a GS1 tagszervezetek támogatásával a felhasználóknak. A GEPIR fõ célja, hogy minden GS1 rendszerhasználónak lehetõséget biztosítson az együttmûködésre egy globális hálózaton keresztül. A GEPIR specifikációk és a Backbone használatával a GS1 rendszerhasználók és egyéb szervezetek részt vehetnek a nemzetközi nyilvántartásban, globális rálátást biztosítva a lokális kínálatokra. A nyilvántartás szétosztott felépítésébõl eredõen a felhasználók elérhetik mind a tagszervezetek, mind a GEPIR Backbone-hoz kapcsolódó webes szolgáltatások nyújtotta elõnyöket is. Ez azt jelenti, hogy a helyi és a nemzetközi felhasználók a lokális és globális forrásokhoz két helyrõl is hozzáférhetnek: – egyrészt egy adott ország tagszervezete által kialakított helyi hozzáférési ponton keresztül, az ország nyelvén, a Graphic User Interface (GUI) használatával; – másrészt egy Application Program Interface (API) használatával, egy választott hozzáférési ponton keresztül.

60


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A nyomon követéshez és visszakereshetõséghez szükséges adatok egyre inkább alapvetõ fontosságúvá válnak a kereskedõk és szállítók számára. A nyilvántartást ezért úgy tervezték, hogy a GEPIR rugalmasságával biztosítsa új routerek bevezetését az új típusú adatforrásokhoz. Ahogy a szabványos interfész elérhetõvé teszi a nyomon követéshez szükséges adatok összegyûjtését és lekérdezését, a GEPIR kapcsolatokat fog nyújtani a nyomon követési adatbázis alkalmazásaihoz is.

61


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

2. Az automatikus adatgyûjtés eszköze: a vonalkód Az elõzõ alfejezetben megismerhettük a nyomon követés alapjául szolgáló azonosító kulcsok felépítését, alkalmazási területeit. Ahhoz azonban, hogy az azonosító számokat lehetõség szerint minél gyorsabban, adatbeviteli hibák nélkül tudjuk informatikai rendszerünkbe bevinni, ismerkedjünk meg az automatikus adatgyûjtés eszközével, a vonalkóddal. A számokat megjelenítõ vonalkódok kézi szkennerek vagy telepített leolvasók, adatgyûjtõk segítségével lehetõvé teszik az automatikus adatgyûjtést minden olyan ponton, ahol egy azonosított egység fizikailag elhagy egy helyszínt, vagy megérkezik oda, illetve amikor az egység az ellátási lánc egyik szereplõjétõl egy másikhoz kerül át. A vonalkódtechnika gyökerei a második világháború után kialakuló számítógépes kultúráig nyúlnak vissza. A kereskedelem fejlõdésével egyre inkább szükségessé vált az áruk azonosítása, az azonosító számok kiskereskedelmi pénztári és logisztikai környezetben történõ leolvasásának automatizálása. Az egyes nemzetgazdasági ágazatok igényeit kielégítve az elmúlt évtizedekben több vonalkód jelképcsalád került kialakításra és szabványosításra (például: Codabar Code, PDF417, Átfedéses 2/5 kódrendszer, Code 39, Code 49, Code–128), de a globális, többszereplõs kereskedelem és ellátási lánc által támasztott elvárásoknak csak a GS1 szabvány azonosító kulcsait megjeleníteni képes vonalkód jelképcsaládok és szimbológikák bizonyultak megfelelõnek. Mivel a nyomon követés kérdésköre az I. fejezetben megismert módon éppen ezen területhez kapcsolódik, így könyvünkben is csak a nyílt elosztási lánc igényeit kielégítõ, a GS1 rendszerhez tartozó vonalkód jelképtípusokat mutatjuk be.

2.1 VONALKÓDOKRÓL ÁLTALÁBAN A vonalkód nem más, mint vonalakból és közökbõl álló egyszerû jelkép, amely az azonosított egység automatikus azonosítását segíti. A vonalak és a közök – a jelképre jellemzõ meghatározott szabályok alapján – egy számsor leképezésével jönnek létre, így a vonalkódot egy számsor fizikai megjelenítõjeként is definiálhatjuk. A vonalkódok alkalmazhatósága kapcsán a GS1 rendszer négy leolvasási környezetet határoz meg, amelyek a következõk: 1. kiskereskedelmi (pénztári) környezet (POS terminál); 2. általános (raktári) elosztás; 3. kiskereskedelmi (pénztári–POS) és általános (raktári) elosztási környezet; 4. speciális leolvasási környezet, mint például orvosi eszközök, kisméretû termékek jelölése. A leolvasási környezet meghatározása azért nagyon fontos, mert annak ismeretében tudjuk meghatározni a vonalkód jelkép helyes technikai paramétereit. Így például, ha a termék jelképe kiskereskedelmi környezetben és általános elosztásban is leolvasásra kerül, úgy a kiskereskedelmi leolvashatóság érdekében az EAN/UPC vonalkód jelképeket kell alkalmaznunk, ugyanakkor nagyobb méretben kell elkészíteni a jelképet az elosztási lánc igényeinek megfelelõen, és helyesen kell azt elhelyeznünk a csomagoláson az automatikus leolvasás követelményeinek teljesítéséhez.

62


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A vonalkód jelképekkel az automatikus adatgyûjtés érdekében feltüntethetjük: – a beazonosított egység azonosító számát; – valamint ezen túlmenõen az adott egységet jellemzõ további tulajdonságokat (például: csomagolás napja, gyártási tételszám stb.), illetve hozzá tartozó információkat (például: szállítási cím, vevõ rendelési száma stb.). Míg az azonosító szám sosem változik egy azonosított egység esetén, addig a termékre vonatkozó egyéb tulajdonságok sok esetben csak a gyártáskor határozhatók meg, azaz változó adatokról beszélünk. Így például a termék gyártási idõpontja, a csomagolás napja, nettó tömege, gyártási tételszáma csak a gyártás idõpontjában dõl el, így annak vonalkóddal történõ feltüntetésére is csak ekkor van lehetõség. A vonalkód feltüntetésére több eljárás is létezik. Így például a termék azonosító számát állandó információként beépíthetjük a termék csomagolásának grafikájába, és elõállíthatjuk azt közvetlen nyomtatással nyomdai úton. Hasonlóan állandó információ megjelenítésekor javasolt az elõregyártott címke alkalmazása, amikor a vonalkódot öntapadós címkére nyomtatjuk, és felragasztjuk a termékre. Ezt az eljárásmódot alkalmazhatjuk változó adatok feltüntetése esetén is, ekkor azonban a címkét a gyártással párhuzamosan kell elkészíteni, és annak lezárultával kell azt a termékre felragasztani. A harmadik eljárás az on-line nyomtatás a csomagolásra, amikor a gyártás részeként kerül a vonalkód a termék csomagolására nyomdatechnikai megoldással feltüntetve. A számsor állandó vagy változó értékén túl az elkészítendõ címkemennyiség is meghatározhatja annak elõállítási módját. Ha állandó adatokról van szó és nagy mennyiségû címkét kell nyomtatni, javasolt egy szolgáltató céget felkeresni, aki ezt elkészíti számunkra. Ha kisszámú címkérõl van szó, vagy változó adatokat is tartalmaz a nyomtatandó címke, úgy célszerûbb egy vonalkódot képezõ szoftvert, valamint egy formakészítést nem igénylõ nyomtatót, mint például egy lézernyomtatót az irodába, vagy egy termálnyomtatót a raktárba beszerezni, hogy magunk állíthassuk elõ a címkét. A vonalkódok kódhosszúság alapján lehetnek: – Rögzített hosszúságúak, amikor meghatározott számú karaktert vagy jelet kell velük feltüntetni, és a szimbólum határozza meg az adat hosszúságát. Ilyen például a hamarosan megismerendõ EAN–13 jelkép, ami 13 karakterbõl áll. – Változó hosszúságúak, amikor a jelkép bármilyen hosszúságú üzenetet hordozhat, csak a leolvasóberendezések olvasási tartománya szab határt. A jelképek olvashatósága alapján megkülönböztetünk: – Csak kézi olvasóval, szkennerrel leolvasható jelképeket, amelyek esetében a jelkép méretei olyan kicsik, hogy az alábbi további eljárásokkal nem minden esetben olvasható; – Omnidirekcionálisan olvasható jelképet, azaz többirányú olvashatóság is biztosított, amely elsõdlegesen az elõre telepített, pultba szerelt szkennereknél követelmény; – Automatikus leolvasásra is alkalmas vonalkódot, amelynél a jelkép méreteit és elhelyezését úgy alakították ki, hogy emberi beavatkozás nélkül is leolvasható, mint például egy futószalagon szortírozásra haladó, állandó magasságú, szabványosított postai csomagon lévõ jelkép. Felépítésük szerint a vonalkódok következõ típusait különböztetjük meg: – Egydimenziós vonalkódok: adatkapacitásuk korlátozott, ezért csak valamilyen számítógépes hálózathoz, adatbázishoz kapcsolódva használhatók; – Kétdimenziós vonalkódok (2D): amelyek akár 2000 alfanumerikus karakterig terjedõ kapacitással is bírhatnak. A kétdimenziós szimbólumok egy része mátrix- vagy körgyûrûszerûen elrendezett világos és sötét cellák rendszere (például: Adatmátrix), míg másik részük többsoros vonalkód (például: PDF417, Dodablock).

63


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

2.2 VONALKÓDJELKÉP-RENDSZEREK ÉS JELKÉPEK A GLOBÁLIS AZONOSÍTÓ SZÁMOK FELTÜNTETÉSÉRE A nyílt elosztási rendszer igényeit kielégítõ GS1 szabványrendszer a következõ adathordozókat használja: – EAN/UPC jelképrendszer; – ITF–14; – GS1–128; – GS1 Databar (korábban RSS – Csökkentett helyigényû) jelképrendszer; – Összetett jelképrendszer; – Adatmátrix. Az EAN/UPC jelképrendszer (amely az EAN–13, EAN–8, UPC-A, UPC-E vonalkód jelképek, valamint a 2 és 5 jegyû kiegészítõ jelek alapját képezi) omnidirekcionálisan olvasható vonalkód. Ezt kell használni minden terméken, amelyet kiskereskedelmi üzlet pénztáránál olvasnak le, de használható más kereskedelmi árukon is. Az UPC-A, UPC-E jelképek kizárólag az észak-amerikai piacon kerültek korábban bevezetésre, de 2005 januárja óta új gyártású árukon történõ feltüntetésük megszûnt. Helyettük lassan az Európában bevált EAN–13 és EAN–8 jelképek kerülnek alkalmazásra, azok kizárólagossága azonban még hosszabb idõt vesz igénybe. (16. ábra)

AZ EAN/UPC JELKÉPRENDSZER MAGYARORSZÁGON HASZNÁLT VÁLTOZATAI EAN–13

EAN–8

16. ábra A jelképrendszert az ISO/IEC FDIS 15420 Információs technológia – Automatizált azonosítás és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelkép-rendszer specifikációk – EAN/UPC szabvány írja le. Az Átfedéses kettõ az ötbõl típusú jelképrendszer állandó, 14 karakter hosszúságú változata az ITF–14. Használata olyan kereskedelmi áruk azonosító számainak vonalkódolására korlátozott, amelyek nem haladnak át a kiskereskedelmi pénztárnál. Ez a jelképrendszer a legalkalmasabb a hullámpapírlemezre való közvetlen nyomtatásra. (17. ábra) A jelképrendszert az ISO/IEC 16390 Információs technológia – Automatizált azonosítási és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelképrendszer specifikációk – Átfedéses 2 az 5-bõl szabvány írja le. A GS1–128 jelképrendszer a Code–128 jelképrendszer változata. A korábban EAN–128 jelképmegnevezéssel megismert GS1–128-at kizárólagos engedéllyel használja a GS1. Ez a rendkívül rugalmas jelképrendszer a késõbbiekben bemutatásra kerülõ GS1 Adattartalom azonosítókat használó elemfüzéreket kódolja. (18. ábra) A jelképrendszert az ISO/IEC 15417 Információs technológia – Automatizált azonosítási és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelkép-rendszer specifikációk – Kód 128 szabvány írja le.

64


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

AZ ITF–14 JELKÉPTÍPUS

0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 1 7 17. ábra

GS1–128 JELKÉP AI(01) ADATTARTALOM AZONOSÍTÓVAL

( 0 1 ) 0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 1 7 18. ábra

A GS1 DATABAR EGY VÁLTOZATA

(01)05999551010017

19. ábra

A GS1 Databar (korábban RSS, azaz Csökkentett helyigényû jelképrendszer) egy olyan lineáris jelképrendszercsalád, amelynek vonalkódtípusai a legtöbb esetben értelemszerûen kódolják az AI(01) adattartalom azonosítót. Emellett két változata, a GS1 Databar kiterjesztett, és a GS1 Databar kiterjesztett halmozott vonalkód egyértelmûen kódolja más, vagy egyszerre több adattartalom azonosítót és adatait. (19. ábra)

65


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A jelképrendszert az ITS/99-001:1999 – Nemzetközi jelképrendszer specifikáció csökkentett helyigényû jelképrendszer (GS1 Databar) szabvány írja le. A Databar jelkép az úgynevezett Összetett elemek segítségével felhasználható az áruazonosító számon túl további információk megadására is. Az Összetett jelképrendszer jelképei egy GS1 rendszerû lineáris és egy 2D (kétdimenziós) Összetett elembõl állnak. Az elsõdleges azonosító számot mindig lineáris jelkép formájában kódolják, a kiegészítõ adattartalom azonosítókat és adataikat pedig kódolhatják kétdimenziós (2D) elemekként, így kisebb helyet foglalnak. (20. ábra) A lineáris elem lehet: – GS1–128 jelkép (maximális numerikus adatkapacitás: 48 számjegyig); – EAN/UPC jelkép (8, 12 vagy 13 számjegy); – GS1 Databar kiterjesztett jelkép (74 számjegyig); – egyéb GS1 Databar jelképek (16 számjegy). A 2D Összetett elem esetében három különbözõ típusú összetett jelkép van: az A, a B és a C, mindegyik különbözõ kódolási szabályokkal. A maximális numerikus adatkapacitásuk a következõ: – CC-A: 56 számjegyig; – CC-B: 338 számjegyig; – CC-C: 2 361 számjegyig. A GS1 Databar jelképrendszercsaládot és a kapcsolódó Összetett elemeket azért fejlesztették ki, hogy azok kielégítsék a GS1 rendszerhasználók által meghatározott igényeket a következõ termékek terén: – Nagyon kicsi termékek (például injekciós tûk, fiolák és távközlési áramköri kártyák); – Teljes termékazonosítást használó változó mennyiségû kiskereskedelmi áruk (például hús, baromfi és zacskózott termények); – Különállóan termesztett áruk (például alma és narancs); – Logisztikai egységek, amelyeknél több árukísérõ adatra van szükség, mint amit a hely lehetõvé tesz (például vegyesen forgalmazott kereskedelmi egységek tartalominformációja). Széles körû funkcionalitás érdekében a GS1 Databar összetett jelkép lineáris elemét különbözõ formátumúra tervezték. Ezek a következõk: – GS1 Databar omnidirekcionális; – GS1 Databar csökkentett magasságú; – GS1 Databar halmozott; – GS1 Databar halmozott omnidirekcionális; – GS1 Databar korlátozott; – GS1 Databar kiterjesztett; – GS1 Databar kiterjesztett halmozott. A GS1 Databar omnidirekcionális, GS1 Databar csökkentett magasságú, GS1 Databar halmozott, és a GS1 Databar halmozott omnidirekcionális jelképek lehetõvé teszik a teljes 14 számjegyû áruszámozást. Ezek kisebbek, mint az EAN–13 vonalkód jelkép. Mindegyikük megad egy kapcsolatjelzõt, a 2D Összetett elem létezésének jelölésére. GS1 Databar omnidirekcionális és GS1 Databar halmozott omnidirekcionális jelképeknél lehetõség van omnidirekcionális olvasásra. A GS1 Databar korlátozott jelképeket nagyon kicsi áruk azonosítására tervezték. Kódolja a 14 számjegyû áruazonosítót 0-tól 1-ig terjedõ indikátor számjegy használatával, és kapcsolatjelzõt biztosít a 2D Összetett elemhez. A GS1 Databar kiterjesztett és GS1 Databar kiterjesztett halmozott jelképek kódolják az összes GS1 rendszerû adattartalom azonosító (Al) elemfüzért. Minden jelkép változó hosszúságú, maximum 74 karakter hosszúságig terjed. Mindegyikük megad egy kapcsolatjelzõt, a 2D Összetett elem létezésének jelölésére. A GS1–128 vonalkód jelképektõl eltérõen a GS1 Databar kiterjesztett jelképeket omnidirekcionális környezetben történõ olvasásra tervezték.

66


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GS1 DATABAR HALMOZOTT OMNIDIREKCIONÁLIS ÖSSZETETT JELKÉP

AZ ADATMÁTRIX

(17)070606(10)ABC123

(01)05999551010017(21)ABC12345678

(01)05999551010017

20. ábra

21. ábra

A jelképrendszert az ITS/99-002:1999 Nemzetközi jelképrendszer specifikáció Összetett jelképrendszer szabvány írja le. Az Adatmátrix egy önálló, kétdimenziós mátrix jelképrendszer, amely a periméter (szegély) keresõjelén belül négyzetes modulokból áll. Az Adatmátrixnak több változata létezik, de az ECC 200 ISO verziója az egyetlen olyan verzió, amely támogatja a GS1 adatstruktúrákat. (21. ábra) A jelképrendszert az ISO/IEC 16022 Információs technológia – Nemzetközi jelképrendszer specifikáció – Adatmátrix szabvány írja le.

2.3 VÁLASZTÁS A JELKÉPRENDSZEREK ÉS A JELKÉPEK KÖZÖTT Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy nagyon meg kell fontolni, hogy milyen jelképet alkalmazzunk azonosító számaink feltüntetésére. A jelképrendszerek és a jelképek közötti választást meghatározza: – az alkalmazási, leolvasási környezet; – a feltüntetendõ adatok köre, azaz az azonosított egység esetében elégséges-e csak az azonosító szám feltüntetése, vagy azon túl további információk megjelenítése is szükséges-e; – a rendelkezésre álló felület nagysága a vonalkód elhelyezésére; – a vonalkód elhelyezésére szolgáló felület típusa.

67


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Amennyiben a jelképet kiskereskedelmi forgalomba kerülõ terméken kívánjuk elhelyezni, úgy minden esetben a POS rendszerben olvasható EAN/UPC jelképcsaládot kell választanunk. Ezt követõen már csak a felület nagysága határozza meg, hogy mely jelkép, az EAN–13 vagy az EAN–8 alkalmazása a célszerûbb. Az EAN–8 vonalkód jelkép azon csomagolásokon való használatra áll rendelkezésre, amelyeken nincs elég felület más jelkép használatára. Az EAN–8 jelkép használata akkor engedélyezett, ha a nyomtatási vizsgálatokkal megalapozott méretû EAN–13 jelkép meghaladja a nyomtatott címke legnagyobb oldala felületének 25%-át, vagy teljes nyomtatható felületének 12,5%-át. Az EAN–8 szám használata engedélyezett a < 3 cm átmérõjû hengeres tárgyakon. Ha változó információkkal látjuk el a terméket, például: gyártási tételszám, fogyaszthatósági határidõ vagy súly, úgy elsõdlegesen a GS1–128 jelképet, vagy speciális területeken a GS1 Databart, az Összetett jelképrendszert, illetve az Adatmátrixot kell alkalmazni. A GS1 Databart és az összetett jelképrendszert kimondottan olyan alkalmazásokhoz fejlesztették ki, ahol a hagyományos vonalkód jelképek nem, vagy csak korlátozottan használhatók. Jelenlegi használatukat nyitott ellátási lánc alkalmazásokban a GS1 csak a nagyon kicsi egészségügyi termékekre korlátozza. A nagyon kicsi egészségügyi termékek terén a betegnek a kórházi ágynál adagolt dózisnyi áruk nagy fontossággal bírnak a termékazonosításnál. Általánosságban az egészségügyi ellátási lánc minden résztvevõjének képesnek kell lennie a GS1 Databar jelképek minden változatának olvasására és feldolgozására. A GS1–128 típusú jelképrendszert csak logisztikai egységeken és kereskedelmi árucikkeken (pl.: rekeszek, dobozok stb.) lehet feltüntetni, fogyasztói egységeken nem, mivel a kiskereskedelmi pénztáraknál elhelyezett vonalkódolvasók nem tudják leolvasni. A GS1–128 jelkép ugyanakkor minden további helyen alkalmazható, ahol a termékrõl pluszinformációkat is kell közölni. Ellenben, ha csak a szállított termék GTIN számát akarjuk kartonlemezre nyomtatni, akkor az ITF–14 jelkép választása lehet a megfelelõ. Az Adatmátrixot használjuk, ha: – az Adatmátrix használata megengedett az alkalmazási specifikációban, így kiemelten közvetlen alkatrész jelölésekor, elsõdlegesen a gépgyártás területén; – a jelölési módszer nem egy elfogadható lineáris jelképet hoz létre, hanem egy elfogadható Adatmátrixot, például pontkalapálásos jelölés, vagy nagy sebességû tintasugár segítségével; – kódolni kell a GS1 azonosító fõ- és tulajdonság-elemfüzéreit; – az Adatmátrix az egyetlen olyan jelképrendszer, amely elfér a terméken az alkalmazás által meghatározott mérettel; – alacsony kontrasztjel várható az alkalmazástól; – kizárólag 2D (kétdimenziós) mátrixolvasók és/vagy vizuális olvasórendszerek használatát adták meg az alkalmazáshoz, és csak azok képesek az Adatmátrix olvasására. Az Adatmátrixot kell használni abban az esetben is, ha a nyomtatási felület 0.375" (9.525 mm)-es vagy annál kisebb négyzet, ahol a jelölési felület eleve kizárja a festék (vagy egyéb) használatát, vagyis a jelképet közvetlenül valamelyik rész jelölésével kell alkalmazni. A leggyakoribb alkalmazási területeket és az azok esetén alkalmazandó jelképtípusokat a 3. táblázat tartalmazza.

2.4 ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK A nyomon követés során nem elég csupán azonosítani az egységeket. Egyéb, kiegészítõ adatokra is szükség van, ha pontosan meg akarjuk határozni az áruk, tárgyak, dokumentumok eredetét és jelenlegi tartózkodási helyét. A GS1 szabványrendszer az azonosításon túl lehetõvé teszi különbözõ hosszúságú információk megjelenítését, vagy akár több információ egybefûzését és azok egyetlen vonalkód jelkép formájában történõ ábrázolását. Ezt az egyedülálló képességet a GS1 Adattartalom azonosítók (AI-k) használata teszi lehetõvé. Az adattartalom azonosítók olyan kódok, melyek egyértelmûen meghatározzák az õket követõ információ fogalmát és formátumát.

68


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Alkalmazható jelképtípus(ok)

Jelkép alkalmazási területe Állandó paraméterû kereskedelmi áruk – Kiskereskedelmi pénztárnál azonosított csomagolások

Csak EAN–13, és EAN–8 jelképek

Állandó paraméterû kereskedelmi áruk – Pénztárnál NEM azonosított csomagolások/konténerek

EAN–13, GS1–128, és ITF–14 jelkép

Állandó paraméterû kereskedelmi áruk – Pénztárnál NEM azonosított – Több fizikai egységbe csomagolva

Csak GS1–128 jelkép

Változó paraméterû kereskedelmi áruk – Kiskereskedelmi pénztárnál azonosított csomagolások/konténerek, korlátozott forgalomban

Csak EAN–13 jelkép

Változó paraméterû kereskedelmi áruk – Pénztárnál NEM azonosított csomagolások

Csak GS1–128 jelkép

Logisztika – kötelezõ SSCC

Csak GS1–128 jelkép

Logisztika – Logisztikai egység elemfüzérek

Csak GS1–128 jelkép

Tárgyak – Globális visszatérõ eszközök azonosítása

Csak GS1–128 jelkép

Tárgyak – Globális egyedi tárgy azonosítása

Csak GS1–128 jelkép

Helyek

Csak GS1–128 jelkép

Globális szolgáltatási kapcsolatszámok

Csak GS1–128 jelkép

Cégen belüli alkalmazás EAN jelképek alkalmazásával

Csak EAN–13 és EAN–8 jelkép

Cégen belüli alkalmazás GS1–128 jelképekkel

Csak GS1–128 jelkép

Készpénzátutalási megbízás

Csak GS1–128 jelkép

Nagyon kicsi egészségügyi termékek

Csak Databar és Összetett jelképrendszer vagy Adatmátrix jelképek

Közvetlen alkatrészjelölés

Adatmátrix 3. táblázat: Alkalmazási területekhez tartozó jelképtípusok

Az adattartalom azonosítót (AI) követõ információ tartalmazhat numerikus és/vagy alfanumerikus karaktereket. A szabvány azt is tartalmazza, hogy mely adatok állandó fix hosszúságúak, és melyeket lehet egy adott intervallumon belül a felhasználó döntése alapján tetszõleges hosszúságban alkalmazni. Ezek a tulajdonságok kellõ rugalmasságot biztosítanak, hogy valamennyi, nyomon követéshez szükséges adatot szabványosan el lehessen helyezni az adott egységen, legyen szó kereskedelmi árucikkrõl, vagy akár logisztikai egységekrõl. Az adattartalom azonosítókat a vonalkód alatti szemmel olvasható karaktersorban (általában számsorban) mindig zárójelben kell megadni, amely így elválasztja õket a mögöttük megjelenõ adatsortól. A 4. táblázatban összefoglaltuk a nyomon követést segítõ, leggyakrabban alkalmazott adattartalom azonosítókat és azok megjelenési formátumait. A GS1 Adattartalom azonosítók teljes listáját a 2. számú függelék tartalmazza.

69


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Adattartalom azonosító „AI”

Teljes cím

Formátum

00

Szállítási Egységek Sorszám Kódja (SSCC)

n2+n18

01

Globális Kereskedelmi Egység Szám (GTIN)

n2+n14

02

Logisztikai egység tartalmának GTIN-je

10

Gyártási tételszám

11

Gyártás napja (ÉÉHHNN)

n2+n6

13

Csomagolás napja (ÉÉHHNN)

n2+n6

15

Minõségmegõrzési határidõ (ÉÉHHNN)

n2+n6

17

Fogyaszthatósági határidõ (ÉÉHHNN)

n2+n6

n2+n14 n2+an...20

21

Gyártási szám

253

GS1 Globális dokumentumtípus azonosító szám

3n+n18

30

Változó mennyiség (db)

n2+n8

Nettó tömeg (kg)

n4+n6

310X

n2+an...20

37

Logisztikai egységben lévõ kereskedelmi egységek száma (db)

401

Küldeményszám

n2+n...8

412

Feladó címe GLN számmal

n3+n13

414

Objektumazonosítás GLN számmal

n3+n13

8003

GS1 Globális visszatérõ tárgy azonosító szám

8004

GS1 Globális egyedi tárgy azonosító szám

n4+an…30

8018

GS1 Globáls szolgáltatási kapcsolat szám

n4+n18

n3+an...30

n4+n14+an…16

4. táblázat: Leggyakrabban alkalmazott GS1 Adattartalom azonosítók

2.5 VONALKÓDJELKÉPEK A NYOMON KÖVETÉS SZOLGÁLATÁBAN 2.5.1 Az EAN–13 és EAN–8 jelkép alkalmazása Az EAN jelképeket elsõdlegesen a kereskedelmi áruk kiskereskedelmi értékesítése során alkalmazhatjuk mind az állandó, mind a változó mennyiségû áruk esetén. Másodsorban a pénztárnál nem azonosítandó csomagolások és konténerek azonosítása során is segítségünkre lehet az adatbevitel megkönnyítésére. Mivel azonban többletinformációt a termék azonosító számának feltüntetésén kívül nem tud megjeleníteni, így a nyomon követés során nem tudjuk érdemben alkalmazni, ezért a jelképek további ismertetésétõl könyvünkben eltekintünk. A kereskedelmi áruk tulajdonságainak jelképjelölésére és így azok nyomon követésére leginkább egy másik vonalkódcsalád, a GS1–128 jelképrendszer használandó. 2.5.2 GS1–128 jelkép alkalmazása A kereskedelmi (fogyasztói) egységek azonosításához elegendõ, ha csak a GTIN szám szerepel rajtuk. Elõfordulhatnak azonban esetek, amikor egyéb kiegészítõ információt is meg kell jeleníteni a kérdéses kereskedelmi, illetve logisztikai egységeken. Ilyenkor a GTIN szám és az azt

70


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

megjelenítõ vonalkód már nem elég, csak a GS1–128 jelkép nyújt megfelelõ, szabványos és globálisan alkalmazható megoldást. A rendszerben az adattartalom azonosítók (AI) segítségével, az azonosításon kívül egyéb hasznos információk is megjeleníthetõk alfanumerikusan és vonalkód formájában egyaránt. Az elõzõ táblázatban olyan AI-k szerepelnek, melyek kereskedelmi (gyûjtõ) és logisztikai egységeken történõ feltüntetése mindenképpen ajánlott. Persze egyéb információ is feltüntethetõ akár vonalkód, akár ember számára értelmezhetõ formában (betûk, számok) az adott egységeken. A GS1–128 jelképpel feltüntetendõ számsor felépítését az jellemzi, hogy úgynevezett elemfüzérekbõl épül fel. Ezek az elemfüzérek minden esetben a II./2.4 alfejezetben megismert adattartalom azonosítóból és a hozzájuk tartozó adatokból állnak. Ezek az elemfüzérek ismétlõdnek úgy, hogy az elsõ elemfüzér minden esetben az azonosított áru GTIN számát kell hogy tartalmazza, mégpedig 14 karakterre kibõvítve, az 1.7.2/4 fejezetben megismert módon. Amennyiben az azonosítandó és nyomon követendõ áru egy magasabb csomagolási szinten (pl.: karton vagy tálca) lévõ egység, úgy ebben az esetben a magasabb csomagolási szintnek adott GTIN számot kell szerepeltetni. Mind az állandó, mind a változó mennyiségû kereskedelmi árucikkek azonosítása esetén a GS1–128 jelképben a GTIN feltüntetéséhez alkalmazandó GS1 Adattartalom azonosító az AI(01).

GS1–128 JELKÉP VÁLTOZÓ MENNYISÉGÛ KERESKEDELMI ÁRU AZONOSÍTÁSA ESETÉN [AI(01) ÉS 9-ES INDIKÁTORSZÁMÚ GTIN]

(01)95999551010010(3101)000125 22. ábra

A GTIN számot tartalmazó elsõ elemfüzért további elemfüzérek követhetik, amelyekben a megadott adatok már a GTIN-nel beazonosított árura vonatkoznak. Kivételként kell megjegyezni a logisztikai egységet, amely esetében, ahogyan azt majd látni fogjuk a II./2.5.4 alfejezetben, az egységet minden esetben az SSCC megadásával azonosítják, és további elemfüzérek megadása nélkül önálló GS1–128 jelképpel tüntetik fel. Azt, hogy mely adatok kerüljenek megjelenítésre a jelképrendszerben, a kereskedelmi partnereknek elõre meg kell határozni. Persze vannak ún. kötelezõen megjelenítendõ adatok, amelyeket kötelezõen fel kell tüntetni az egységeken a szabványokban rögzített módon. Így például, ha egy jó nyomon követési rendszert kívánunk kialakítani, akkor a kereskedelmi egységeken a GTIN számot követõen mindenképpen fel kell tüntetni a gyártási tételszámot és a négy dátum (csomagolás napja v. gyártás napja v. minõségmegõrzési határidõ v. fogyaszthatósági határidõ) közül valamelyiket. Az elõbb említett adatokon kívül szükség esetén természetesen egyéb adatok is megjeleníthetõk az GS1–128 rendszerben. Hangsúlyozni kell, hogy minden esetben a kereskedelmi partnereknek elõre egyeztetniük kell egymással, hogy milyen adatok kerüljenek megjelenítésre a kiskereskedelmi értékesítésre nem kerülõ árukon.

71


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A kereskedelmi áruk (pl.: doboz, karton) nyomon követhetõségéhez kötelezõen megjelenítendõ adatok az õket megadó adattartalom azonosítókkal a következõk: – Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) – AI(01); – gyártási tételszám – AI(10).

GS1–128 JELKÉP GYÛJTÕEGYSÉGEN [AI(01) ÉS AI(10)]

(01)05999551010017(10)1234AB

23. ábra A leggyakoribb opcionálisan feltüntethetõ adattartalom azonosítók: – csomagolás napja – AI(13); – minõségmegõrzési határidõ – AI(15); – fogyaszthatósági határidõ – AI(17); – nettó tömeg – AI(31nn); – változó mennyiség (db) – AI(30); – feladó címe (GLN) – AI(412). Nézzük végig a kereskedelmi áruk (pl.: doboz, karton) nyomon követhetõségéhez feltüntetendõ adattartalom azonosítókat, azok felépítését és jelentésüket. (23. ábra) Gyártási tételszám / LOT-szám megadása: AI(10) Adattartalom azonosító 10

Gyártási tételszám / LOT-szám N1

változó hosszúságú

N20

A GS1–128 jelképrendszerben a 10-es számú adattartalom azonosító (AI 10) jelzi, hogy az ezt követõ adatsor egy gyártási tételszámot/LOT-számot fog tartalmazni. A tételszámot a gyártó maga határozza meg. A gyakorlatban ez általában mûszakot, gépsort, idõpontot, vagy belsõ kódrendszert jelenthet. Az AI(10) után következõ gyártási tételszám változó hosszúságú (max. 20 karakter), alfanumerikus kód lehet. (23. ábra) Csomagolás napjának megadása: AI(13) Adattartalom azonosító

Év

Hónap

Nap

13

N1 N2

N3 N4

N5 N6

72


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A kereskedelmi termékek egy részénél, így például zöldségek és gyümölcsök esetén a csomagolás napját szokás feltüntetni a GS1–128 rendszerben. Ezt a célt szolgálja az AI(13), melynek struktúrája ÉÉHHNN. (24. ábra)

CSOMAGOLÁS NAPJÁNAK MEGADÁSA: AI(13)

(01)05999551010017(13)070606(10)1234AB Jelmagyarázat: AI(01) – A kereskedelmi egységet azonosító GTIN AI(13) – A kereskedelmi egység csomagolásának dátuma AI(10) – A kereskedelmi egység tételszáma 24. ábra

Más kereskedelmi áruk esetében, mint például a nem napi fogyasztási cikkek, borok esetén a Minõségmegõrzési vagy Fogyaszthatósági határidõt szükséges megadni és feltüntetni a GS1–128 rendszerben. Ezt a célt szolgálja az AI(15), illetve AI(17), amelyeknek struktúrája szintén ÉÉHHNN. Adattartalom azonosító

Év

Hónap

Nap

15, illetve 17

N1 N2

N3 N4

N5 N6

Változó mennyiség (db) megadása: AI(30) Az AI(30) adattartalom azonosító azt a darabszámot jelöli, amibõl a változó mennyiségû (tömegû) kereskedelmi egység áll. Ennek megadása kiegészíti a változó mennyiségû kereskedelmi egységek azonosítását. Mivel azt a számot jelöli, amibõl az adott egység áll, ezért önmagában nem lehet feltüntetni, csak kizárólag egyéb adatok kiegészítéseként szerepelhet az GS1-128 struktúrában. AI 30 után változó, de maximum 8 karakter hosszúságban kell szerepelnie az adatnak. Adattartalom azonosító 30

Változó Darabszám N1

változó hosszúságú

N8

Kereskedelmi és logisztikai mennyiségek megadása: AI(31nn), AI(32nn), AI(35nn), AI(36nn) Változó mennyiségû kereskedelmi egységeknél alapvetõ fontossággal bír, hogy a változó paramétereket (pl.: tömeg, hossz, térfogat stb.) szabványosan és pontosan tudjuk megadni. A GS1–128 rendszerben ezeket a változó paramétereket a sokféle, rendelkezésre álló adattartalom azonosítóval lehet biztosítani. Mivel a paraméterek egy adott kereskedelmi egységre vonatkoznak, ezért

73


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

ezeket a paramétereket definiáló adattartalom azonosítók önmagukban nem szerepelhetnek a GS1–128 jelképrendszerben, csak a kereskedelmi egységet azonosító AI 01, vagy AI 02-vel együtt jelenhetnek meg. Adattartalom azonosító

Megadott értékek

A1 A2 A3 A4

N1 N2 N3 N4 N5 N6

Az adattartalom azonosító elsõ három karaktere (A1 A2 A3) jelzi, hogy a következõ adatsor mértékegységet fog tartalmazni, és jelzi, hogy milyen típusú mértékegység következik. A negyedik karakter (A4), a tizedesvesszõ helyét jelzi az AI-t követõ hat karakterben (N1 N2 N3 N4 N5 N6) megadott értékben. Ha A4 = 0, akkor nincs tizedesvesszõ, ha pedig például A4 = 1, akkor a tizedesvesszõ N5 és N6 között van. Az 5. táblázatban összefoglaltuk a Magyarországon használatos legfontosabb mértékegységeket azonosító AI-ket. (25. ábra) Adattartalom azonosító A1 A2 A3 A4

Adatformátum

Mértékegység

3 1 0 N4

Nettó tömeg

kg

3 1 1 N4

Hossz vagy 1. méret (kereskedelmi)

méter

3 1 2 N4

Szélesség vagy 2. méret (kereskedelmi)

méter

3 1 3 N4

Vastagság, magasság vagy 3. méret (kereskedelmi)

méter

3 1 4 N4

Nettó felület (kereskedelmi)

3 1 5 N4

Nettó térfogat (kereskedelmi)

liter

3 1 6 N4

Nettó térfogat (kereskedelmi)

köbméter

négyzetméter

5. táblázat: Fontosabb mértékegységeket azonosító adattartalom azonosítók A feladó címének (GLN számának) megadása: AI(412) Adattartalom azonosító

Globális helyazonosító szám (GLN)

412

N1 N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9 N10 N11 N12 N13

A GS1–128 rendszerben, az AI 412 adattartalom azonosító segítségével bármely cég, vállalkozás vagy helyszín – akitõl vagy ahonnan a kérdéses egység származik – GLN száma megjeleníthetõ, és így egyértelmûen azonosítható. 2.5.3 A GS1 Databar és az Összetett jelképrendszer, valamint az Adatmátrix alkalmazása A GS1 Databar használata nagyrészt nagyon kicsi termékeken történik, mint fiolák, ampullák, kis üvegcsék és blisztercsomagolások. Az Adatmátrix használatának nagy része szintúgy olyan nagyon kicsi termékeken történik, amelyeken nagyon korlátozott a nyomtatási felület, és az orvosisebészeti termékeken, ahol nincsenek hagyományosan nyomtatható felületek.

74


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A NETTÓ TÖMEG MEGADÁSA GS1–128 JELKÉPPEL

(01)95999551010010(3101)000125 Jelmagyarázat: AI(01) – A változó mennyiségû kereskedelmi (gyûjtõ) egység GTIN száma – 9-es indikátorszámmal AI(3101) – A változó mennyiségû kereskedelmi (gyûjtõ) egység nettó tömege A példa szerinti 95999551010010 GTIN számú kereskedelmi (gyûjtõ) egység nettó tömege: 12,5 kg

25. ábra

A GS1 Databar halmozott, GS1 Databar korlátozott, GS1 Databar halmozott omnidirekcionális jelképeket a kis egységben adagolt és használt egészségügyi kiszerelésekhez fejlesztették ki a Globális kereskedelmi áru azonosító szám kódolása céljából. A választható összetett elem tartalmazhat kiegészítõ adatelemeket, amelyek a termékre vonatkoznak. A GS1 Databar halmozott jelkép elsõdleges fontosságú a nagyon kicsi egészségügyi termékek használatánál. A GS1 Databar korlátozott, GS1 Databar halmozott, omnidirekcionális jelképeket vagy az Adatmátrixot kivételes esetekben használják, adott alkalmazási követelmények esetén. A GS1 Databar korlátozott jelképet akkor alkalmazzák, ha az áruhoz egy viszonylag hosszú, de korlátozott magasságú jelképet kell használni. 2.5.3/1 Kötelezõ adatelemek Az áruszintû jelölésnek tartalmaznia kell a Globális kereskedelmi áruazonosító számot (GTIN-t) a GS1 Databar halmozott jelképben (vagy a GS1 Databar korlátozott, GS1 Databar halmozott, omnidirekcionális jelképben vagy az Adatmátrix jelképben a fenti alkalmazási követelményektõl függõen). Az adatszintaxis a kötelezõ GTIN-hez a következõ: – GTIN-t jelzõ két számjegyû Adattartalom azonosító (01); – 14 számjegyû GTIN. Mivel a GS1 Databar halmozott, GS1 Databar korlátozott, GS1 Databar halmozott omnidirekcionális jelképek már kizárólagosan tartalmaznak egy GTIN-t, a GTIN-t jelölõ adattartalom azonosítót (01) már nem kódolják ezekben az GS1 Databar jelképekben.

75


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A 14–számjegyû GTIN a következõk szerinti struktúrával rendelkezik: – egy számjegyû indikátor (érték 0-tól 9-ig). Ugyanakkor csak a 0 és 8 közötti értékek használhatók, mivel a 9 egy változó méretû prefix. A GS1 Databar korlátozott jelkép „0” és „1” közötti indikátorértékkel rendelkezõ GTIN-re korlátozódik; – GS1 cégprefix; – árureferencia; – ellenõrzõ szám. 2.5.3/2 Választható adatelemek Egy terméken feltüntethetik a másodlagos tulajdonság adatait kódoló jelképet is. A kódolt adatban ajánlott a fogyaszthatósági határidõ és a LOT-szám alkalmazása. A fogyaszthatósági határidõ és a LOT-szám jogilag megkövetelt információk, legalábbis szemmel olvasható információként az árun/csomagoláson. Ezeknek az adatoknak az automatikus kezelése (leolvasás és elektronikus küldés) megkönnyít sok karbantartási és dokumentálási feladatot. Az összetett elemeken és az Adatmátrixon belül a másodlagos információ strukturálása a GS1–128 vonalkód jelkép Adattartalom azonosító (Al) szabályainak megfelelõen történik. Sem az Összetett elem, sem az Adatmátrix nem olvasható omnidirekcionálisan kiskereskedelmi sávolvasó használatával, tehát így nem alkalmasak kiskereskedelmi alkalmazásokban történõ használatra. Ugyanakkor a másodlagos adat automatikus kezelése különféle lehetõségeket nyújt, elõnyökkel jár, amelyek fontosak lehetnek a kiskereskedelmi alkalmazásoknál is (például a minõségmegõrzési határidõ, a fogyaszthatósági határidõ, a LOT-számok olvasása, újraolvasás esetén). A választható adatokat a 2D Összetett elemnek kell tartalmaznia vagy követniük kell a Globális kereskedelmi áruazonosító számot (GTIN-t) az Adatmátrixban. Az adatszintaxis a választható adatmezõk mindegyikéhez a következõ: – kettõ-négy számjegyû adattartalom azonosító (AI) az adattípus és mezõméret jelölésére; – adattartalom azonosítóval jelölt adat. Ez lehet állandó vagy változó hosszúságú mezõ, az adattartalom azonosítótól függõen. Összetett adattartalom azonosító adatelemek láncolhatók egy önálló 2D Összetett elemû üzenetben vagy Adatmátrix jelképben. Figyelembe kell venni, hogy Adatmátrix jelképek használatánál a választható adat a GTIN információt követi. Például: az egészségügyi alkalmazásokban a következõ adattartalom azonosító elemeket kell használni, mivel ezek az adatok jogilag is megköveteltek és meghatározott kötelezettségekkel járnak: – fogyaszthatósági határidõ AI(17); – gyártási tételszám, LOT-szám AI(10). (26. ábra) (17)070606(10)ABC123

Példa: GS1 Databar halmozott összetett jelkép. GTIN a GS1 Databar halmozott jelképben, adattartalom azonosítók: AI(17) fogyaszthatósági határidõ, és AI(10) LOT-szám az A összetett elemben. (01)05999551010017

Példa: GS1 Databar korlátozott összetett jelkép. GTIN a GS1 Databar korlátozott jelképben, adattartalom azonosítók: AI(17) fogyaszthatósági határidõ, és AI(10) LOT-szám az A összetett elemben.

(17)070606(10)ABC123

(01)05999551010017

76


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EGÉSZSÉGÜGYI TERMÉK AZONOSÍTÁSA

26. ábra

Példa: GS1 Databar halmozott omnidirekcionális összetett jelkép. GTIN a GS1 Databar halmozott omnidirekcionális jelképben, adattartalom azonosítók: AI(17), fogyaszthatósági határidõ, és AI(10) LOT-szám az A összetett elemben.

(17)070606(10)ABC123

(01)05999551010017

Példa: Adatmátrix jelkép, GTIN, adattartalom azonosítók: AI(17) fogyaszthatósági határidõ, és AI(10) LOT-szám

(01)05999551010017(17)070606(10)ABC123

2.5.4 Logisztikai egységek nyomon követése A logisztikai egységek (raklapok) elosztási láncban történõ azonosításának és nyomon követésének alapvetõ feltétele, hogy a nyomon követési adatok helyesen és könnyen hozzáférhetõ módon legyenek elhelyezve a szállítási egységeken. Az adatok logisztikai egységeken történõ szabványos megjelenítésére szolgál a GS1 logisztikai címkéje, amelyet a 27. ábra mutat be. A címke 3 részbõl épül fel, amelyek meghatározott információkat tartalmazhatnak. A logisztikai egységek szabványos azonosítására az SSCC kód szolgál, amelynek felépítésérõl a II/1.7.3 fejezetben már részletesen szóltunk. GS1–128 jelképrendszer esetén a 00 számú adattartalom azonosító határozza meg a leolvasó berendezés számára, hogy az adattartalom azonosítót követõ számsor a logisztikai egység SSCC kódja lesz. (28. ábra)

77


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GS1 LOGISZTIKAI CÍMKE

A címke felsõ része szabad formátumú információt tartalmaz.

A címke középsõ része szöveges információt tartalmaz, valamint az emberi szem számára is olvasható formában a vonalkódokkal megjelenített adatsort.

Az alsó rész a vonalkódokat és alattuk szabad szemmel is olvasható módon a jelképekbe bekódolt számsorokat tartalmazza.

GS1 MAGYARORSZÁG Kht. 1139 Budapest, Fáy utca 1/b

GTIN: 05999551010017 Gyártási tételszám/LOT: 1234AB SSCC: 059995510100000017

Csomagolás napja: 2007. 06. 06. Mennyiség: 12 db

(02)05999551010017(13)070606(37)12

(10)1234AB

GS1–128: (02) – GTIN szám (13) – Csomagolás napja (37) – A logisztikai egységben található AI(02)vel megadott GTIN számú kereskedelmi egységek darabszáma (10) – Gyártási tételszám

(00) – SSCC szám (00)059995510100000017

27. ábra

SSCC FELTÜNTETÉSE AI(00)-VAL

( 0 0 ) 0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 0 0 0 0 1 7 28. ábra

78


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A logisztikai egységek esetén meg kell különböztetni a homogén és a kevert egységeket. A homogén logisztikai egység olyan egyedi termékekbõl kerül összeállításra, melyek ugyanabból a tételbõl (LOT-ból) származnak, azaz valamennyi termék azonos GTIN és sarzs/LOT-számmal rendelkezik. Ebben az esetben a logisztikai címkén az SSCC feltüntetésén túl a raklapban lévõ termékekrõl is megadhatunk információkat. A 2.5.2 alfejezetben megismert módon az elsõ elemfüzérben természetesen ekkor is magát a logisztikai egységében lévõ terméket kell beazonosítani. Logisztikai egység által tartalmazott kereskedelmi áru azonosítására az AI(02) adattartalom azonosítót kell alkalmazni. A feltüntetendõ további információk a kereskedelmi partnerek közötti megállapodás eredményeként kódolandók. (29. ábra) A további információk megadása esetén az SSCC-n kívül kötelezõen megjelenítendõ adattartalom azonosítók a következõk: – külön a logisztikai egységnek kiadott GTIN szám – AI(01); vagy a logisztikai egységben található kereskedelmi áruk GTIN száma – AI(02) és ezen kereskedelmi egységek logisztikai egységben található darabszáma – AI(37); – gyártási tételszám – AI(10).

HOMOGÉN LOGISZTIKAI EGYSÉG VONALKÓDJAI

( 0 2 ) 0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 1 7 ( 3 7 ) 1 2

( 1 0 ) 1 2 3 4 A B

( 0 0 ) 0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 0 0 0 0 1 7 29. ábra

Kevert vagy heterogén logisztikai egységek esetén a raklap összeállításához több különbözõ tételbõl származó terméket használnak, így ebben az esetben a raklapon szereplõ termékek különbözõ GTIN és sarzs/LOT-számmal vannak ellátva. Ennek következtében a logisztikai címkén a raklapban lévõ termékekre vonatkozóan további információkat nem tudunk feltüntetni. Erre a II/4.7.2 fejezetben megismerendõ DESADV elektronikus kereskedelmi üzenet vagy a papíralapú szállítólevél szolgálhat. 2.5.4/1 A logisztikai egység által tartalmazott áru adatainak megjelenítése A GS1–128 rendszer alkalmazásakor, ha a 02-es számú adattartalom azonosítót használjuk, akkor az azt követõ adatsorban a logisztikai egység által tartalmazott termékek GTIN számát kell megadni. Csak abban az esetben alkalmazható ez a megoldás, ha maga a gyûjtõcsomagolás nem rendelkezik külön GTIN számmal, illetve a logisztikai egységben lévõ árucikkek azonos GTIN számmal rendel-

79


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

keznek, így természetesen külsõ és belsõ tulajdonságaik megegyeznek, illetve csomagolási kiszerelésük azonos. Ha a logisztikai egységben az árucikkek gyûjtõcsomagolásban vannak elhelyezve, és ez külön GTIN számmal bír, akkor az AI(02) után a gyûjtõcsomag GTIN számát kell feltüntetni. Adattartalom azonosító

A logisztikai egységben található termék globális kereskedelmi áruazonosító száma (GTIN)

Ellenõrzõszám

02

N1 N2 N3 N4 N5 N6 N7 N8 N9 N10 N11 N12 N13

N14

Ha a címkén a logisztikai egység által tartalmazott termék GTIN számát adjuk meg, AI(02), akkor kiegészítésként kötelezõen meg kell adni a logisztikai egységben található, adott GTIN számú kereskedelmi egységek darabszámát. Ezt a darabszámot az AI(37) után tüntethetjük fel. (30. ábra) Adattartalom azonosító 37

Kereskedelmi egységek darabszáma

N1

változó hosszúságú

N8

AI(02) ÉS AI(37) FELTÜNTETÉSE A GS1–128 RENDSZERBEN

( 0 2 ) 0 5 9 9 9 5 5 1 0 1 0 0 1 7 ( 3 7 ) 1 2 Jelmagyarázat: AI(02) – A beépülõ kereskedelmi (gyûjtõ) egység GTIN száma AI(37) – A logisztikai egységben található, AI(02)-vel megadott GTIN számú kereskedelmi egységek darabszáma 30. ábra Változó tömegû (mennyiségû) kereskedelmi egységekbõl összeállított logisztikai egységek esetén is alkalmazható a 02-es adattartam azonosító, amennyiben azok azonos csomagolási szinten vannak és ugyanazzal a GTIN számmal vannak ellátva. Az AI(02) után ilyenkor is a logisztikai egységben lévõ kereskedelmi árucikkek GTIN számát kell megadni, azzal a kikötéssel, hogy a korábbiakban megismert módon, a GTIN–14 azonosító szám képzésekor a kereskedelmi egységek GTIN száma elé kizárólag 9-es indikátorszám kerülhet. Kiegészítésként ekkor is kötelezõen meg kell adni a logisztikai egységben található, adott GTIN számú kereskedelmi egységek darabszámát az AI(37) adattartalom azonosítóval.

80


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3. EPCglobal, avagy a globális RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) szabvány a nyílt elosztási láncok számára Az automatikus azonosítási folyamatok (Auto-ID) egyik kisebb, az utóbbi idõkben azonban rohamos fejlõdésnek indult részhalmazát képezi a rádiófrekvenciás azonosítási (RFID) technológia. A rádiófrekvenciás azonosítás egy olyan Auto-ID technológia, amely vizuális kontaktus nélkül is lehetõvé teszi a termékek, áruk, egyéb tárgyak egyedi azonosítását és nyomon követését. Legegyszerûbben talán úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a rádiófrekvenciás azonosító rendszerek a termékek, áruk azonosítását és nyomon követését rádiófrekvenciás adatátvitelt alkalmazva biztosítják. Egy RFID rendszerben a rádióhullámok segítségével zajló kommunikáció az író/olvasó egység és az elektronikus adathordozó (RFID tag) között zajlik egy elõre meghatározott frekvencián. A rádiófrekvenciás azonosítás egy már több mint ötven éve létezõ technológiai megoldás, és mára már az élet és az ipar legkülönbözõbb területein alkalmazzák. Az RFID technológia elektrotechnikai/fizikai hátterét számos szakkönyv kimerítõen és elsõrangú módon tárgyalja. Könyvünk ezen alfejezetének célja ennek megfelelõen nem is az, hogy a technológia fizikai hátterét, valamint különbözõ speciális alkalmazásait bemutassa, hanem sokkal inkább, hogy rövid betekintést adjon az RFID és a modern infokommunikációs eszközök összekapcsolásából létrejövõ megoldások nyílt elosztási láncok számára nyújtotta lehetõségeibe. A logisztika, illetve a nyílt ellátási láncok azonosítási és nyomon követési folyamatai azok az alkalmazások, ahol a technológia az elkövetkezõ években, évtizedekben alapvetõ változásokat fog eredményezni. Nem véletlen, hiszen ahhoz, hogy az RFID technológián alapuló megoldások a lehetõ legtöbb hasznot eredményezzék a felhasználók számára, a kiépítésre kerülõ IT és azonosítási rendszereknek túl kell lépniük a vállalkozások belsõ határait, és egy átfogó, széles körû, az elosztási lánc valamennyi szereplõje számára jól alkalmazható, szabványos, adekvát megoldást kell hogy biztosítsanak. Az RFID technológia elosztási láncokban történõ széles körû alkalmazásának elterjedését azonban eddig számos tényezõ gátolta, köztük a rendszer kiépítésének költségei, illetve egy globálisan használható és elfogadott azonosítási szabvány hiánya. Egy ilyen, az elosztási láncok valamennyi szereplõje számára könnyen hozzáférhetõ, relatíve olcsó szabvány kifejlesztése és elterjedése érdekében alapította a GS1 és a GS1 US a felhasználók igényei által irányított EPCglobalt. A szervezet elmúlt négy évben végzett folyamatos fejlesztési és szabványosítási munkájának köszönhetõen mára kialakult a jövõ, sõt talán mondhatjuk, a közeljövõ nyílt elosztási láncai logisztikai folyamatait meghatározó technológia, az EPCglobal Network (EPCglobal Hálózat).

3.1 EPCglobal NETWORK – AVAGY A RÁDIÓFREKVENCIÁS AZONOSÍTÁSON TÚL Az EPCglobal Network lehetõvé teszi az elosztási láncban mozgó bármilyen tulajdonságú és kiszerelésû áru „valós idejû”, automatikus azonosítását és az áruhoz kapcsolódó adatok gyors és pontos kommunikációját a kereskedelmi partnerek között. Az EPCglobal Network a nyílt elosztási láncokban jelenleg is legelterjedtebben alkalmazott GS1 Azonosító kulcsokat és a különbözõ azonosítási és informatikai technológiákat felhasználva, a jelenlegi információs rendszerekben

81


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

rejlõ elõnyöket kihasználva, globális szinten biztosítja az áruk és tartózkodási helyük azonnali és egyértelmû azonosítását bármely szektor bármely iparágának bármely elosztási láncában. Az EPCglobal Network egy hatékonyabb elosztási lánc megteremtésével képes biztosítani az elosztási láncokban szereplõ különbözõ szervezetek számára, hogy a lehetõ leggyorsabban reagálhassanak a logisztikai és kereskedelmi folyamatokban bekövetkezõ változásokra. Ez pedig a bevételek növekedésével, a költségek csökkenésével valós üzleti értéket jelent. Az RFID technológia átgondolt, az elosztási láncot teljesen vagy legalább részben lefedõ bevezetésével optimalizálhatók a logisztikai folyamatok. A rádiófrekvenciás azonosítás igen széleskörûen alkalmazható, kezdve az áruk automatikus átvételétõl, a valós idejû készletnyilvántartáson és disztribúción keresztül egészen a tételek, egységek pontos nyomon követéséig. Ez azonban csak részben köszönhetõ magának a rádiófrekvenciás azonosításnak. Legalább olyan fontos az olvasók által beolvasott adatok szabványos úton történõ feldolgozása, kiértékelése és kommunikálása. Ezt az összetett folyamatot „eseménynek” nevezzük. Ilyen eseménynek tekinthetõ például, amikor az áruk átvétele során az RFID olvasók által beolvasott EPC azonosítót eltárolják a vállalat belsõ IT rendszerében (olyan kiegészítõ információkkal, mint például a beolvasás helye és idõpontja), ahonnan az a késõbbiekben lekérdezhetõ és felhasználható. Lekérdezve ezt az adatot, mint eseményt, jelentõs számú logisztikai kérdésre kaphatunk választ. Megtudhatjuk például: hol van jelenleg az áru, mennyi áru található pontosan egy adott helyiségben, honnan származik az adott áru, vagy hogy hova került kiszállításra az áru. Az információk ilyen módon történõ szabványos feldolgozására, tárolására és megosztására szolgál az EPC IS (EPC Information Service/EPC Információs Rendszerszolgáltatás). Az RFID olvasóból érkezõ adatokat, mint például egy termék egyedi sorszámmal ellátott azonosítási számát, itt tárolják és kötik össze a szükséges kiegészítõ információkkal úgy, mint az idõ, hely és az egyéb üzleti kontextusra vonatkozó információkkal. Az EPC IS részeként a szabvány továbbá meghatároz egy adatgyûjtési és lekérdezési interfészt, valamint definiálja az egyes események szerkezetét és tartalmát. Ennek megfelelõen az EPC IS-nek igen sokrétû lehet az üzleti alkalmazása. Ráadásul az alkalmazás mellett döntõ cégeknek nem feltétlenül kell egy teljesen új adatbázist kialakítaniuk – természetesen bizonyos esetekben elképzelhetõ, hogy erre szükség van –, hanem csupán úgy kell módosítaniuk a már meglévõt, hogy a specifikációban rögzített minimum elõírásoknak megfeleljen. Az EPCglobal szabványai lefedik valamennyi, az elosztási lánc különbözõ részeihez kapcsolódó folyamatot, kezdve az olvasók kommunikációs protokolljától egészen az információk üzleti partnerek közötti kommunikációjáig. Így az adatok begyûjtéséhez, rögzítéséhez, feldolgozásához, valamint az információk továbbításához és fogadásához szükséges valamennyi folyamat szabványosított, ezáltal általánosan alkalmazható a globális nyílt elosztási láncokban.

3.2 AZ EPCglobal NETWORK FELÉPÍTÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE Az EPCglobal Network rendszerben egyértelmûen megkülönböztethetõk a hardver és szoftver komponensek, illetve az egyes elemek közötti kapcsolatot biztosító interfészek. Az EPCglobal célja, hogy különösképpen az egyes komponensek közötti kapcsolatot biztosító interfészeket szabványosítsa, és hogy pontosan definiálja az egyes komponensek funkcionális leírását. A szabványok különbözõ szoftver- és hardvermegoldásokba történõ adaptálása a hivatalos EPCglobal szolgáltatók szerepe és feladata. Most pedig röviden tekintsük át a hálózat egyes elemeit és azok szerepét. (31. ábra) A hálózat egyes elemeihez kapcsolódó szabványok jegyzékét az Irodalomjegyzék tartalmazza. 3.2.1 EPC (Electronic Product Code – Elektronikus termékkód) Az új automatikus azonosítás alapját az EPC, avagy az elektronikus termékkód képezi. Az EPC egy olyan azonosítási szabvány, amely az RFID tag-ek felhasználásával globális szinten biztosítja a tárgyak egyedi azonosítását. A szabványosított EPC kód felépítése a szabványokban rögzített azo-

82


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EPCGLOBAL NETWORK

31. ábra nosító kulcsok függvényében változik, de mindegyik esetben egyedi és úgy lett kialakítva, hogy támogassa az EPC tag-ek hatékony leolvasását. Az EPC kód a GS1 azonosító számai alapján képezhetõ, és egyediségét a számhoz kapcsolható sorozatszám biztosítja. Ennek köszönhetõen akár mindegyik fogyasztói árucikk egyedileg azonosítható. Ezáltal kihasználható a technológia egyik fontos elõnye, az egyes termékek nyomon követhetõsége. Az EPC kódolási rendszert igyekeztek úgy kialakítani, hogy a különbözõ szektorok egyes iparágai igényeinek egyaránt megfeleljen. Éppen ezért egyrészt támogatja a nyílt elosztási láncokban legelterjedtebben alkalmazott GS1 Azonosító szabványokat, másrészt kellõen rugalmas felépítésébõl következõen egyéb, speciális azonosítási szabványok (például: az amerikai hadseregnél alkalmazott DoD azonosító) is megjeleníthetõk az EPC-ben. (32. ábra)

EPC TAG KÓDOLÁS Szabványos EPC tag kódolása Fejléc

Particionáló és/vagy szûrõ

Domain azonosító

EPC azonosító (EPC) Pl.: SGTIN, SGLN, GID 32. ábra

83


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3.2.1/1 Azonosítási elvek Az EPC tag-ek adatkódolásának jobb megértéséhez érdemes megkülönböztetni az azonosítás három szintjét, amelyet a 33. ábra szemléltet.

AZONOSÍTÁSI SZINTEK Elméleti azonosítási szint A tárgy neve, azonosítója

Kódolási szint Kiegészítõ információ URI képzése Kódolási folyamat

Kódolási fizikai megvalósulás

Címke (tag) megírása

Vonalkódnyomtatása

33. ábra Az azonosítás elsõ szintje az elméleti azonosító. Ez a típusú azonosító egy egyedi fizikai vagy logikai egységhez van hozzárendelve, független minden adathordozó eszköztõl (pl.: RF tag, vonalkód vagy adatbázismezõ), és a rájuk jellemzõ kódolási struktúrától. Vagyis az elméleti azonosító egy absztrakt név vagy szám, ami az adott tárgy, eszköz egyedi azonosításához szükséges információt tartalmazza. A második szint a kódolás. Az elméleti azonosító bizonyos kiegészítõ információkkal együtt (pl.: szûrõ érték) egy egyedi szintaxist alkot (mindig meghatározott hosszúságú értékmezõkkel). Egy adott elméleti azonosítónak több lehetséges kódolása is létezhet, például vonalkódkódolás vagy különbözõ Tag és URI kódolások. Maga a kódolás is adhat információt az azonosításhoz (például a szûrõ érték használata néhány kódolásban), ebben az esetben a kódrendszer határozza meg milyen hozzáadott információt tartalmazhat. Az egységes eszközazonosító (URI – Uniform Resource Identifier) az elméleti azonosító megjelenítésére szolgál. Az URI egy karakterlánc megjelenítése, amelyet gyakran használnak nagyobb rendszerek szoftver egységei közötti kommunikációban. Végül a harmadik szint a kódolás fizikai megvalósítása. A folyamat során a kódolás konkrét, az olvasó egység számára érthetõ formátummá alakul, mint például speciális típusú RF tag vagy az adatbázismezõ. Egy adott kódolásnak több lehetséges fizikai megvalósítása is létezhet. Most nézzünk meg egy példát a három azonosítási szintre! A GS1 rendszer által meghatározott SSCC egy elméleti azonosító. A kódolás során az SSCC azonosítót átalakítják EPC-SSCC 96-bit

84


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

formátummá. A kódolás fizikai megvalósítása eredményeként pedig ez az EPC SSCC 96 megjelenik egy UHF Gen2 Class 1 RF tag-en. Általánosan elmondható, hogy minden kódolási rendszer meghatároz bizonyos korlátokat, amelyekkel szûkíti az azonosító hosszát. Ugyanakkor egy adott kódolási rendszer olyan értékeket is tartalmazhat, amelyek az adott elméleti azonosító esetében nem értelmezhetõk. Éppen ezért a helyes és értelmezhetõ kódolás érdekében egyértelmû szabályokra és korlátozásokra van szükség. Például az EPC SSCC 96-bit kódolás 24 bit-ben teszi lehetõvé, hogy a 7 számjegyû cégprefixet kódoljuk. Holott a 24 bit segítségével akár 8 számjegyû szám is képezhetõ lenne. Azonban 224 = 16 777 216, azaz az ennél nagyobb értékû cégprefix kódolására már nem lenne elegendõ a 24 bit. Ennek elkerülése végett minden kódolási struktúránál meghatározott, hogy a megjelenítendõ értékekre (pl.: elméleti azonosítókra) milyen korlátokat szabnak az adott mezõk esetében. 3.2.1/2 Elméleti azonosítók Általános azonosító Az általános azonosító (GID – General Identifier) minden ismert, létezõ specifikációtól és azonosító struktúrától független. Az általános azonosító három mezõbõl épül fel: általános menedzserszámból (General Manager Number), a tárgyosztály számból (Object Class) és a sorozatszámból (Serial Number). A GID kódolása az elõbb említett három mezõn kívül tartalmaz egy negyedik mezõt is, a fejlécet (header), ami elõre meghatározza az azonosítót. Az általános menedzserszám egyértelmûen meghatározza a jogi személyt vagy szervezetet, amely kiadja és kezeli a következõ mezõkben megjelenítésre kerülõ számokat – tárgyosztályszám és sorozatszám –, és természetesen felel azok érvényességéért és helyes felépítéséért. Az általános menedzserszámot közvetlenül az EPCglobal adja ki, így biztosítva, hogy ugyanaz a menedzserszám ne kerülhessen többször kiosztásra. A referenciaszámot az EPC számot menedzselõ (érvényes általános menedzserszámmal rendelkezõ) jogi személy határozza meg. A referenciaszám azonosítja az egyedileg azonosítani kívánt tárgy vagy eszköz osztályát vagy típusát. Természetesen ezek a referenciaszámok nem ismétlõdhetnek egy általános menedzserszámon belül. A referenciaszám tulajdonképpen a fogyasztói egységek cikkszámának felel meg. A sorozatszámkód vagy sorozatszám egyedileg azonosít minden azonosítani kívánt tárgyat vagy eszközt az adott tárgyosztályon belül. Minden esetben a menedzserszám tulajdonosa felel az egyedi, nem ismétlõdõ sorozatszámok kiadásáért. GS1 Azonosító kulcsok az EPC rendszerben A GS1 Azonosító kulcsok szabványos felépítésével a II/1.7 fejezetben már megismerkedtünk. A GS1 ajánlása alapján a GS1 Azonosító kulcsok vonalkódokká történõ átalakítása során az azonosítót alkotó számsort mindig egyként kell kezelni, és tilos annak szétbontása. Ez azonban már nem igaz az EPCglobal Networkon belül, hiszen az Objective Name Service (ONS) helyes mûködéséhez elengedhetetlen a menedzserszám (a GS1 rendszeren belül ez megfelel a cégprefixnek) és a referenciaszám szétválasztása. Ez a megoldás továbbá lehetõséget nyújt a cégprefix (menedzserszám) alapján történõ szûrésre, illetve egyedi hozzáférési kódok hozzárendelésére. Mindezek fényében az EPC tag kódolási rendszer ajánlása a következõk tekintetében eltér a GS1 által meghatározottaktól: – az EPC Tag kódolási rendszer egyértelmûen megkülönbözteti a cégprefixet és a fennmaradó referenciaszámot a bináris rendszerbe történõ átalakítás során. Vagyis az EPC tag-ek kódolása során tudni kell, hogy a kiindulásnak tekintett tízes számrendszerû GS1 Azonosító kulcsban pontosan milyen hosszú a cégprefix; – az EPC Tag kódolási rendszer nem tartalmaz ellenõrzõ számot. Így az EPC tag-en szereplõ EPC kód decimális struktúrába történõ visszakonvertálása során ismét ki kell azt számolni, amennyiben szükség van rá. Annak függvényében, hogy Gen 1 vagy Gen 2 szabványú kommunikációs protokollról, illetve ennek megfelelõen Gen 1 vagy Gen 2 RFID tag-ekrõl beszélünk, különbözõ hosszúságú EPC azonosító számokat alkalmazhatunk. Gen 1 esetében maximum 96 bit áll rendelkezésünkre az

85


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EPC szám képzésére. Erre a tartományra maradéktalanul szükség is van, ahhoz, hogy a GS1 Azonosító kulcsokat EPC rendszerbe tudjuk illeszteni. Éppen ezért valamennyi EPC azonosító (leszámítva a mára már elavultnak számító 64 bites azonosító struktúrát) 96 bites szabványban 96 bitnyi (pl.: SGTIN–96, SSCC–96 stb.). Vannak azonban olyan esetek, mikor nem is képes a GS1–128 rendszerben megjelenítethetõ teljes hosszúságú szám megjelenítésére a 96 bites számstruktúra. A Gen 2-es szabvány azonban már 256 bit nagyságúra növelte az EPC szám megjelenítésre szolgáló memóriaterületet, amely kapacitás bõségesen elegendõ valamennyi GS1 Azonosító kulcs megjelenítésére. Esetében bõven marad szabad hely, amelynek következtében a 256 bites kódolási struktúrában az EPC számok már eltérõ hosszúságúak az azonosító szám függvényében (pl: SGTIN–198, SGLN–195, SSCC–96 stb.). Sorszámozott globális kereskedelmi áruazonosító szám (SGTIN – Serialized Global Trade Item Number) A Sorszámozott globális kereskedelmi áruazonosító szám egy új azonosító, amely a Globális kereskedelmi áruazonosító számon (GTIN – Global Trade Item Number) alapszik. A GTIN önmagában nem felel meg az EPC rendszerben meghatározott elméleti azonosító fogalmának, mivel nem egyedileg azonosítja a fizikai tárgyakat, eszközöket. A GTIN csupán egy adott cikkszámmal rendelkezõ kereskedelmi árut azonosít. Az SGTIN valamennyi típusa támogatja a teljes, 14 számjegyû GTIN formátumot. A GTIN–8 jelenleg nem támogatott az EPC kódolási struktúrában, de azzá tehetõ, amennyiben kiegészül 14 számjegyû GTIN formátummá. Különálló termékek egyedi azonosítójának megalkotásához a GTIN egy sorszámmal van ellátva, amellyel a menedzserszám tulajdonosa felel a tárgyorsztályon belüli megkülönböztetésért. A GTIN felépítését és az egyedi sorszámot együtt Sorszámozott GTIN-nek (SGTIN-nek) nevezik. Az SGTIN alapvetõ részei: – cégprefix Az EPC adatstruktúrában a cégprefix megegyezik a GTIN cégprefixszel és legtöbbször EPC menedzserszámként említik. – árureferencia szám A menedzserszám tulajdonosához társított egyedi tárgycsoport szám. Az árureferencia az EPC tag kódolás céljából a GTIN-bõl származik, összekapcsolva a GTIN indikátorszámát és az árureferencia számot, amely a továbbiakban az EPC kódolási struktúrában egy egységként kezelendõ. – sorozatszám A menedzserszám tulajdonosa által kiadott egyedi tárgyazonosító. A sorozatszám nem része a GTIN kódnak, de részét képezi az SGTIN-nek. Az SGTIN megfeleltethetõ azzal az esettel, mikor a GS1–128 vonalkódrendszerben a GTIN számhoz – AI(01) adattartalom azonosító – megadunk egy sorozatszámot az AI(21) adattartalom azonosítóval. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a 96 bit-es struktúrában szigorúan meg van határozva a sorozatszám felépítése és formája (pl.: nem tartalmazhat alfabetikus karaktereket, nem kezdõdhet 0-val). A legújabb, SGTIN–198-as adatstruktúra már lényegesen tágabb lehetõségeket biztosít a sorozatszám megjelenítésére (például: tartalmazhat alfanumerikus karaktereket), éppen ezért az ipari alkalmazás számára sokkal jobb megoldást kínál. (34. ábra) Szállítási egység sorszám kódja (SSCC – Serial Shipping Container Code) Eltérõen a GTIN számtól, az SSCC kód eredetileg is egyedi tárgyak, logisztikai egységek azonosítására szolgált, így nem volt szükség kiegészítõ mezõ létrehozására ahhoz, hogy elméleti EPC azonosítóként lehessen felhasználni. Vagyis az SSCC kódban már eredetileg is adott volt a mezõ a sorozatszám megjelenítésére.

86


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GTIN ÉS AZ SGTIN SGTIN kódolási struktúra az EPC rendszerben

GTIN azonosító kulcs

cégprefix

indikátorszám

indikátorszám

cégprefix

árureferencia

árureferencia

ellenörzõ szám

sorozatszám

sorozatszám [AI(21), csak GS1–128-cal] 34. ábra

SSCC AZ EPC ADATSTRUKTÚRÁBAN SSCC kódolási struktúra az EPC rendszerben

SSCC azonosító kulcs

cégprefix

kiterjesztõ szám

kiterjesztõ szám

cégprefix

sorozatreferencia

sorozatreferencia

ellenõrzõ szám

35. ábra Az SSCC a következõ információkat tartalmazza: – cégprefix A GS1 prefixbõl, valamint a beépülõ számból áll, és biztosítja a globális egyediséget. Mindehhez a GS1 hozzátársítja a menedzserszám tulajdonosát. Az EPC adatstruktúrában a cégprefixet legtöbbször EPC menedzserszámként említik. – logisztikai egység referenciaszáma A menedzserszám tulajdonosa által a logisztikai egység (pl.: raklap) egyedi azonosítása céljából kiadott sorozatszám. A logisztikai egység referenciaszám az EPC tag kódoláshoz a SSCC kódból származik, összevonva a GS1 SSCC kód kiterjesztõ számát a logisztikai egység referenciaszámával, amely a továbbiakban az EPC kódolási struktúrában egy egységként kezelendõ. (35. ábra) Sorszámozott globális helyazonosító szám (SGLN – Serialized Global Location Number) A GLN szám – mint azt korábban bemutattuk – fizikai, funkcionális és jogi személyek azonosításán túl egyedileg azonosíthat kisebb fizikai helyet (pl.: raktár egy adott kapuját, vagy polcot), nagyobb épületeket (pl.: magát a raktárt) vagy telephelyeket. A GLN bõvítési lehetõsége fontos üzleti követelmény az EPC hálózatban. A jelenleg GLN-nel rendelkezõ helyekhez használható egy választható GLN bõvítõ elem, az egyedi helyek megkülönböztetésére (tárolóhely, kapuk, silóraktár, polcok, tartónyílások, állvány, szekrény, számítógép/kommunikációs fülke). Ugyanakkor a cég dönthet úgy, hogy ezeket a helyeket azonosító bõvítõ elem alkalmazása nélkül, külön-külön GLN számmal azonosítja.

87


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GS1–128 vonalkódrendszerben az adattartalom azonosítókból meghatározható, hogy a megjelenített GLN szám az adott esetben jogi személyt (pl.: számlázás) vagy fizikai helyet [AI (412): feladó GLN száma] azonosít-e. Az EPC adatstruktúrában az SGLN (sorszámozott GLN) segítségével az AI(414)-gyel beazonosított fizikai helyek alcsoportjainak az egyedi azonosítására van lehetõség. Ezt a sorozatszámot a GS1–128 rendszerben az AI(254) kiegészítõ adattartalom azonosító segítségével lehet megjeleníteni. Vagyis az SGLN-t úgy is lehet tekinteni, mint egy olyan összetett vonalkódot, mely adattartalom azonosítók nélkül egyben tartalmazza a GLN számot AI(414) és a hozzá kapcsolódó bõvítõ elemet AI(254). Az SGLN a következõ információkat tartalmazza: – cégprefix A GS1 prefixbõl, valamint a beépülõ számból áll, és biztosítja a globális egyediséget. Mindehhez a GS1 hozzátársítja a menedzserszám tulajdonosát. Az EPC adatstruktúrában a cégprefixet legtöbbször EPC menedzserszámként említik. – helyreferencia-szám A menedzserszám tulajdonosa által adott helyek, telephelyek (pl.: raktár) azonosítása céljából kiadott szám. – a GLN bõvítõ elem A menedzserszám tulajdonosa által a cégprefix és a helyreferencia-szám által alkotott GLN-hez kapcsolódó, belsõ használatra kiadott sorozatszám. Az SGLN–96 bit-es EPC adatstruktúrában szigorúan meg van határozva a sorozatszám felépítése és formája (pl.: nem tartalmazhat alfabetikus karaktereket, nem kezdõdhet 0-val). A legújabb, SGLN–195-ös adatstruktúra már lényegesen tágabb lehetõségeket biztosít a sorozatszám megjelenítésére, éppen ezért a felhasználók számára sokkal jobb megoldást kínál. (36. ábra) Globális visszatérõ tárgyazonosító szám (GRAI – Global Returnable Asset Identifier) A Globális visszatérõ tárgyazonosító szám (GRAI) szintén GS1 Azonosító kulcs. Eltérõen a GTIN számtól, a GRAI szám eredetileg is bizonyos tárgyak (pl.: konténer) egyedi azonosítására szolgál, így nem volt szükség az egyedi azonosítást szolgáló sorozatszám létrehozására ahhoz, hogy elméleti EPC azonosítóként lehessen felhasználni. A GRAI a következõ információkat tartalmazza: – cégprefix A GS1 prefixbõl, valamint a beépülõ számból áll, és biztosítja a globális egyediséget. Mindehhez a GS1 hozzátársítja a menedzserszám tulajdonosát. Az EPC adatstruktúrában a cégprefixet legtöbbször EPC menedzserszámként említik. – tárgytípus azonosító A menedzserszám tulajdonosa által adott helyek, telephelyek (pl.: raktár) azonosítása céljából kiadott szám. – sorozatszám A menedzserszám tulajdonosa által az adott típusú tárgyon belül az egyes tárgyak egyedi azonosítására kiadott sorozatszám. A GRAI–96 bit-es EPC adatstruktúrában szigorúan meg van határozva a sorozatszám felépítése és formája (pl.: nem tartalmazhat alfabetikus karaktereket, nem kezdõdhet 0-val). A legújabb, GRAI–170-ös adatstruktúra már lényegesen tágabb lehetõségeket biztosít a sorozatszám megjelenítésére, éppen ezért a felhasználók számára sokkal jobb megoldást jelent. Ezenfelül könnyebben összehangolható a GS1–128 rendszerben az AI(8003) adattartalom azonosítóval megjeleníthetõ GRAI azonosítóval. (37. ábra)

88


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GLN ÉS AZ SGLN SGLN kódolási struktúra az EPC rendszerben

GLN azonosító kulcs

cégprefix

cégprefix

helyreferencia

sorozatszám (GLN bõvítõelem)

helyreferencia

sorozatszám (GLN bõvítõ elem, csak GS1–128)

ellenõrzõ szám

36. ábra

A GRAI ÁTALAKÍTÁSA GRAI kódolási struktúra az EPC rendszerben

GRAI azonosító kulcs

cégprefix

tárgytípus

cégprefix

tárgytípus

sorozatszám

ellenõrzõ szám

sorozatszám

37. ábra Globális egyedi tárgyazonosító szám (GIAI – Global Individual Asset Identifier) A GIAI szám eredetileg, fõként nagyobb értékû tárgyak egyedi azonosítására szolgált, így nem volt szükség az egyedi azonosítást szolgáló sorozatszám létrehozására ahhoz, hogy elméleti EPC azonosítóként lehessen felhasználni. A GIAI a következõ információkat tartalmazza: – cégprefix A GS1 prefixbõl valamint a beépülõ számból áll, és biztosítja a globális egyediséget. Mindehhez a GS1 hozzátársítja a menedzserszám tulajdonosát. Az EPC adatstruktúrában a cégprefixet legtöbbször EPC menedzserszámként említik. – tárgy egyedi referenciaszám A menedzserszám tulajdonosa által a tárgyak (általában nagyobb értékû) egyedi azonosítása céljából kiadott szám. A GIAI–96 bit-es EPC adatstruktúrában szigorúan meg van határozva a tárgy egyedi referenciaszám felépítése és formája (pl.: nem tartalmazhat alfabetikus karaktereket, nem kezdõdhet 0-val). A legújabb, GIAI–202-es adatstruktúra már lényegesen tágabb lehetõségeket biztosít a tárgy egyedi referenciaszámának megjelenítésére, éppen ezért a felhasználók számára sokkal jobb megoldást jelent. Ezenfelül lehetõség van a GS1–128 rendszerben az AI(8004) adattartalom azonosítóval megjelenített GIAI azonosító egy az egyben történõ átvételére. (38. ábra)

89


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GIAI AZ EPC ADATSTRUKTÚRÁBAN GIAI kódolási struktúra az EPC rendszerben

GIAI azonosító kulcs

cégprefix

tárgy egyedi referenciaszám

cégprefix

tárgy egyedi referenciaszám

38. ábra

3.2.2 RFID tag Az RFID tag egy olyan rádiófrekvenciás eszköz, amely egy hordozóhoz (pl.: címke) kapcsolt microchipbõl és antennából épül fel. A tag, pontosabban a chip hivatott hordozni az azonosítani kívánt tárgyakkal kapcsolatos fontosabb információkat. A chipeket a megfelelõ hordozót/címkét kiválasztva lehet elhelyezni az adott tárgyakon (pl.: raklap, gyûjtõdoboz stb.). Az adatok továbbításához természetesen szükség van még a chiphez kapcsolódó antennára is. Legegyszerûbb és jelenleg legolcsóbb esetben a tag-ek csupán egy teljesen egyedi azonosító számot tartalmaznak (pl.: EPC kódot), mely azonosító szám egyfajta kulcsként használható a háttérben kialakított és mûködtetett informatikai adatbázishoz. Az azonosított egységhez kapcsolódó egyéb, kiegészítõ adatok ebben az adatbázisban találhatók, és az egyedi azonosító számot beolvasva, automatikusan hozzáférhetõvé válnak. Bonyolultabb és jelenleg még drágább megoldást jelent, amikor már maguk a tag-ek hordozzák a dinamikusan változó adatokat. Az RFID tag-eket mûködés szempontjából alapvetõen három különbözõ csoportba sorolhatjuk: – passzív; – félpasszív; – és aktív tag-ek. Passzív tag: nem rendelkeznek saját, beépített energiaforrással. Mind az adatok memóriából történõ beolvasásához, mind pedig az olvasóval történõ kommunikációhoz szükséges energia az olvasó által gerjesztett elektromágneses mezõbõl származik. Egyszerû felépítésükbõl adódóan költségük relatíve alacsony, és tartósak. Bár olvasási távolságuk (általában 4–6 méter) nyilvánvalóan nem éri el a félpasszív és aktív tag-akét, azonban ez az azonosítási távolság legtöbb esetben elegendõ. Félpasszív tag: saját energiaforrással rendelkezik, de kizárólag a memória olvasásához elegendõ. Az olvasókkal történõ kommunikációhoz, az információk továbbításához, a passzív tag-ekhez hasonlóan az olvasók által gerjesztett mezõbõl származó energia szükséges. Aktív tag: saját belsõ áramforrással és sokszor adókészülékkel rendelkeznek. A saját energiaforrás igen jelentõs olvasási távolságot biztosít. Az aktív tag-eket sokszor különbözõ érintkezõkkel is összeépítik, így a környezeti paraméterek (nyomás, hõmérséklet stb.) idõbeli alakulását folyamatosan nyomon lehet követni, és az adatok a memóriában rögzíthetõk. A belsõ áramforrás következtében azonban alkalmazásuk korlátozott, hisz mindenképpen szükség van a telepek idõközönkénti cseréjére. További hátrányuk, hogy lényegesen drágábbak, mint a passzív tag-ek. Így el-

90


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

terjedt alkalmazásuk a közeljövõben nem várható, bár különbözõ elosztási láncokhoz, raktározáshoz, tárolási körülményekhez kapcsolódó kísérletekben jól használhatók, hisz segítségükkel igen fontos tényezõket, paramétereket lehet folyamatosan vizsgálni. Az adathordozókat (tag-eket) egyéb szempontok alapján is lehet csoportosítani. Az egyik legelterjedtebb csoportosítási szempont a tag-ek esetében az adatok írása és olvasása alapján történõ osztályozás. Írás/olvasás alapján öt különbözõ osztályba sorolják a transzpodereket: a) Class 0: Csak olvasható A class 0 típusú tag-ek esetében gyártáskor írják meg a memóriát. Ezért már gyártáskor pontosan tudni kell, hogy milyen adatokat akarunk bevinni a tag memóriájába. A gyártást követõen a transzpoderek már csak olvashatók. b) Class 1: Egyszer írható Az ebbe a csoportba tartozó tag-ek memóriájába akár a felhasználó is feltöltheti az adatokat. Ehhez természetesen megfelelõ íróberendezésre van szükség. A tag-ek csak egyszer írhatók, így a bevitt adatok késõbb nem módosíthatók. Alacsony költségeik és viszonylag rugalmas alkalmazhatóságuk miatt úgy tûnik, class 1 típusú tag-ek fogják a fõszerepet játszani az RFID technológia elosztási láncokban történõ elterjesztésében. c) Class 2: Írható/olvasható Legáltalánosabban alkalmazható adathordozó típus, ahol a felhasználók többször módosíthatják a memóriában lévõ adatokat. Nagy elõnye, hogy egy sima azonosító számnál lényegesen több információ tárolására is alkalmas. d) Class 3: Írható/olvasható Az adathordozók egybe vannak építve különbözõ szenzorokkal, amelyek különbözõ környezeti paramétereket mérhetnek. Speciális áruk szállítása és tárolása során különleges jelentõségük le-

EPC tag-gel ellátott intelligens címke

91


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

het a hõmérséklet, a nyomás, a páratartalom és a rezgés mérésére alkalmas szenzoros RFID megoldásoknak. A különbözõ mért értékek a memóriában kerülnek rögzítésre és tárolásra az elõre meghatározott mérési programnak megfelelõen. A mérési programot a felhasználó kellõ rugalmassággal módosíthatja az adott feladatnak megfelelõen. A technológia létjogosultsága megkérdõjelezhetetlen, azonban széles körû elterjedését jelenleg hátráltatja a tag-ek akár több 10–30 eurót is elérõ ára. e) Class 4: Írható/olvasható Az ebbe a csoportba tartozó adathordozók már olyanok, mintha miniatûr rádióberendezések volnának. Saját beépített energiaforrással és adatátviteli egységgel rendelkeznek, melyek segítségével akár a többi RFID tag-gel is képesek kommunikálni. Az EPCglobal által kiadott kommunikációs szabvány protokollok (EPC Gen 1 és az újabb EPC Gen 2) alapján is csoportosíthatjuk az EPC szabványú tag-eket. A kéttípusú protokollról bõvebben olvashatnak a II/3.2.3/1 alfejezetben. 3.2.3 RFID Írók/Olvasók Az RFID író- és olvasóberendezések elengedhetetlenek egy rádiófrekvenciás azonosítási rendszer kiépítéséhez, hiszen az olvasók segítségével írhatjuk meg, majd nyerhetjük ki a tagek memóriájában található adatokat. Az EPC (elektronikus termékkód) megjelenéséig az olvasókat fõleg a beés kiléptetésnél használták, és egyszerûbb kialakításuknak köszönhetõen nem voltak képesek megbirkózni nagyobb mennyiségû adatok beolvasásával. Az EPC megjelenésével azonban gyökeresen megváltozott az elosztási láncok kulcsfontosságú szereplõinek RFID technológiához való viszonya, és az utóbbi 2-3 évben rohamos fejlõdésnek lehettünk tanúi. – Olvasókapuk: elsõsorban a létesítmények be- és kijáratánál helyezik el az ilyen, nagyobb típusú olvasóberendezéseket. Az olvasókapukhoz legtöbb esetben több olvasóantennát is lehet csatlakoztatni, ezzel biztosítva a megfelelõ olvasási arányt, illetve a minél nagyobb olvasási távolságot. – Kompakt olvasók: a kompakt kialakításnak köszönhetõen egy berendezésben található az olvasóegység és a hozzá kapcsolódó olvasóantenna. Olcsóbb alternatívát jelent az olvasókapuknál, amennyiben a felhasználási körülmények megfelelõek, és nincs szükség nagy olvasási távolságra. – Jármûre szerelt olvasók: az olvasóberendezést és antennáját jármûre (pl.: targonca) rögzítik. – Mobil/kéziolvasók: kisméretû kialakításuknak köszönhetõen hordozható kéziolvasó-egységek. Méretük nagyjából megegyezik a jelenleg alkalmazott hordozható vonalkódolvasók méretével. A készülék a beolvasott adatokat vagy saját belsõ memóriájába rögzíti, vagy egybõl továbbítja azokat a belsõ kommunikációs/informatikai rendszereken keresztül a helyi adatbázisba. Rendkívül sokféle kialakítású mobilkészülék létezik, amelyekbõl a felhasználás körülményeit figyelembe véve kell kiválasztani a megfelelõ készüléket. – RFID címkenyomtatók: az RFID címkenyomtatókat abból a célból fejlesztették ki, hogy rutinszerûen lehessen elõállítani az ún. intelligens címkéket. Az intelligens címkék tulajdonképpen minden tekintetben megegyeznek a jelenleg is alkalmazott öntapadós papíralapú logisztikai címkékkel, de új megoldásként már egy RFID taget is tartalmaznak. Mivel a vonalkódok alkalmazását nem fogja belátható idõn belül teljes mértékben kiváltani az RFID technológia, ezért az elosztási láncok számára az RFID címkenyomtatók és az intelligens címkék fogják jelenteni az elkövetkezõ évtizedekben a megoldást. A kapcsolt alkalmazás (vonalkód/RFID) kétségtelen nagy elõnye, hogy az adatok akkor is rendelkezésünkre állnak, ha valamelyik automatikus azonosítási megoldás alkalmatlanná válik a leolvasásra, hiszen a másik azonosítási megoldás mindenképpen hozzáférhetõvé teszi az adatokat.

92


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Mobilleolvasó

RFID olvasókapu

EPC tag-gel ellátott intelligens címkék leolvasóval

93


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3.2.3/1 Tag protokoll Szabályozza az olvasó és a tag közötti kommunikációt. A jelenleg legelterjedtebben használt szabványos kommunikációs protokoll, az EPCglobal Class 1 Gen 2 UHF lehetõvé teszi akár 400500 tag egyidejû biztonságos beolvasását. Már 2004 második felétõl elterjedt a híre a szaksajtóban, hogy az EPCglobal egy új generációjú szabványprotokollon dolgozik, és hogy az újonnan megjelenõ szabvány alapjaiban fogja megváltoztatni az UHF (860–960 MHz) frekvencián mûködõ RFID azonosítási megoldásokat. A megjelenõ cikkek és tanulmányok szerint a második generációs UHF EPC (röviden: UHF Gen 2) szabvány protokoll és hozzá kapcsolódó Gen 2 szabványú tagek teljesítményben igen jelentõs mértékben felülmúlják a régebben megjelent Gen 1-et. A 2005. januárban hivatalosan is megjelent EPC UHF Gen 2 be is váltotta a hozzá fûzött reményeket. Sõt! A Gen 2 esetében történt meg elõször, hogy az EPCglobal, mint a nyílt elosztási láncok számára felhasználható RFID szabványok fejlesztéséért felelõs szervezet, és az ISO, mint a világ egyik legmeghatározóbb, ha talán nem legmeghatározóbb szabványosító szervezete meg tudott egyezni, és az EPC Gen 2 hivatalosan is ISO szabványnak minõsült, ISO 18000–6C számon. Ennek eredményeként valóban létrejött egy globális keretek között is elfogadott és elismert UHF azonosítási protokoll. A gyors elterjedést tovább nehezítette azonban, hogy az egyes országokban külön-külön jogszabályilag is engedélyezni kellett a régiókra (Európa esetében 865–868 MHz) meghatározott frekvenciatartomány nyílt azonosításra történõ felhasználását (Magyarországon 2006. március 21-én tették közzé a vonatkozó két rendelet [FNFT: a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról szóló 346/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet és a RAT: a frekvenciasávok felhasználási szabályainak megállapításáról szóló 35/2004. (XII. 28.) IHM rendelet] módosítását. A két rendelet módosításával a 865–868 MHz-es sávban is harmadlagos jelleggel megjelenhetnek kis hatótávolságú eszközök [SRD k] rádiófrekvenciás azonosító [RFID] alkalmazásai.). A következõkben röviden áttekintjük, hogy az UHF Gen 2 miért tekinthetõ forradalmian újszerûnek, és mennyivel kínál többet a felhasználók számára a Gen 1-nél. Mindenekelõtt az új protokollt úgy tervezték, hogy ne csak class 0 és class 1-es tagek olvasására legyen alkalmas, mint a Gen 1, hanem akár tudja olvasni az aktív/szenzoros class 2 és class 3-as tageket is. A fejlesztések során kitétel volt az is, hogy a már a felhasználóknál telepített RFID olvasók frissíthetõk legyenek, így elkerülhetõ legyen a hardverkörnyezet teljes lecserélése. Ez teljesen érthetõ elvárás volt a felhasználók részérõl, akik már a Gen 2 megjelenése elõtt elkezdték a teszteléseket, a pilotprojekteket UHF Gen 1-es protokollal. Mivel az EPC elsõsorban a nyílt elosztási láncok számára kínál UHF alapú Auto-ID megoldást, (pl.: logisztikai központok, raktárak stb.), két, az alkalmazás során jelentkezõ környezeti paraméterrel mindenképpen kellett számolni. Egyrészt meg kellett oldani, hogy az olvasók egyszerre nagyszámú taget is kezelni tudjanak. Gen 1 esetében az egyszerre beolvasható tagek száma maximum 60–80 volt. Ez a szám Gen 2 esetében optimális esetben akár 400–500 is lehet. Másrészt egy raktári alkalmazás esetében akár 50, vagy még több olvasó is lehet egymás közelében, amelyek potenciális zavaró hatást jelentenek egymásra nézve. A Gen 2 protokoll ezért tartalmaz egy úgynevezett „sûrû olvasási” módot, amely lehetõvé teszi az ilyen speciális körülmények közötti biztonságos és megbízható olvasást. Az adattovábbítás kérdése szintén alapvetõ egy logisztikai és raktári alkalmazás esetében. A Gen 1 protokoll csupán 80–140 kbit/sec-os adattovábbítást tesz lehetõvé a tag és az olvasó között. Ezzel szemben a Gen 2 alapú protokoll már képes a 640 kbit/sec adattovábbítási sebességet elérni. Ráadásul az írási sebesség is sokkal gyorsabb a Gen 2 esetében. Egy EPC szám írása nagyjából 120–140 ms alatt lehetséges. Vagyis 1 másodperc alatt nagyjából 7 tag írható meg. A leltárazási feladatokat megkönnyítendõ, a Gen 2 protokoll lehetõvé teszi, hogy elõre meghatározott feltételek alapján válogassunk az olvasási mezõben jelen lévõ tagek között, és ténylegesen csak azok kerüljenek beolvasásra, amely tagek az általunk megadott feltételeknek megfelelnek. (Vagyis tartalmazzák azt a néhány speciális bitadatot, amit mi határoztunk meg.) Az EPC Gen 1 class 0 típusú tagek esetében az azonosító kód gyártása során kerül fel a chipre. Gen 1 class 1 tageknél a felhasználó már saját maga írhatja meg a memóriaterületet. Azonban a Gen 1 esetében egyesével kell megírni a tageket. A Gen 2 szabvány alkalmazása során már van lehetõség a mezõben történõ írásra, vagyis már a raklapra vagy gyûjtõegységre felrögzített taget is lehet írni.

94


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A memóriakapacitás területén szintén lényegesen jobban szerepelnek a Gen 2-es szabványú chipek, hiszen Gen 1 esetében az EPC szám maximális hossza 96 bit, míg Gen 2 esetében ez 256 bit. Ezenfelül a Gen 2-es típusú tagek, illetve chip-ek már elkülönülõ, külön-külön írható memóriaterületeket tartalmaznak: egyet az EPC számnak, egyet a jelszónak, egyet a gyártási azonosítónak, és egy, a felhasználó számára szabadon felhasználható memóriaterületet. Az egyes memóriaterületek átmenetileg vagy akár véglegesen is védhetõk jelszóval, ezzel megakadályozva az illetéktelen olvasást. Szintén a biztonságot szolgálja a „kill” mód. Ez gyakorlatilag a Gen 2-es protokoll esetében egy 32 bit hosszúságú kódot jelent, amely „megöli” a taget, vagyis onnantól kezdve olvashatatlan a rajta lévõ információ. 3.2.3/2 Olvasó protokoll Szabályozza az RFID middleware és az olvasó közötti kommunikációt. A protokoll továbbítja az olvasó által beolvasott úgynevezett „nyers” adatokat az RFID Middleware-nek, és irányítja az olvasó mûködését, pl.: írás, kódolás. 3.2.3/3 Olvasó menedzsment Az RFID olvasók konfigurálásához és mûködésük ellenõrzésére szolgáló protokoll. 3.2.4 RFID/EPC Middleware A Middleware szoftver vezérli az RFID olvasókat, az alkalmazásnak megfelelõen feldolgozza a beolvasott adatokat, és továbbítja azokat az EPC IS, illetve a vállalat egyéb információs rendszere irányába. Tulajdonképpen egy összekötõ kapocs az olvasók és a Network hierarchiájában magasabb szinten elhelyezkedõ szoftveralkalmazások között. A Middleware elengedhetetlen részét képezi egy RFID rendszernek, hiszen kizárólag belsõ, a vállalaton belüli alkalmazások esetében, mikor magát a rendszert nem is csatlakozatják az EPCglobal Networkhöz, akkor is szükség van rá, annak érdekében, hogy a beolvasott „nyers” adatok a vállalat bármilyen raktárirányítási vagy vállalatirányítási rendszer számára feldolgozható formába kerüljenek. 3.2.4/1 ALE (Application Level Event) interfész Az interfész teszi lehetõvé, hogy az alkalmazásokon keresztül, konkrét, elõre meghatározott szûrési feltételeknek megfelelõ lekérdezéseket lehessen kezdeményezni. 3.2.5 EPC IS (EPC Information Service – EPC Információs rendszer szolgáltatás) Az EPCglobal Network egyik legfontosabb része. Az EPC IS biztosítja azokat a kulcsfontosságú lekérdezéseket, amelyek lehetõvé teszik a felhasználók számára, hogy az EPC kódhoz kapcsolódó nyomon követési információkat kicserélhessék a kereskedelmi partnereikkel az EPCglobal Networkön keresztül. Az EPC IS tulajdonképpen az a kapu, amely szabványokban rögzített módon kapcsolatot teremt a vállalkozás saját és a kereskedelmi partnerei belsõ alkalmazásai között. Az EPC IS az EPCglobal Network architektúrájának középsõ szintjét képezi, és közvetlen kapcsolatban van az ONS-sel (Object Name Service), illetve a vállalat belsõ IT rendszerével. A hálózatarchitektúrában az EPC IS alatt helyezkedik el az adatgyûjtési szint, mint például a Tag protokoll, illetve a Middleware által kezelt folyamatok. (39. ábra) Az EPC IS számos feladata közül a nyomon követés szempontjából az egyik legfontosabb, hogy az RFID rendszer eseményeihez kapcsolódó adatokat tárolja, így azok a késõbbiekben bármikor visszakereshetõk, akár helyszín, akár idõpont, akár termékazonosító alapján lekérdezve. Az EPC IS feladata azonban nem csupán az, hogy a közvetlenül az olvasóból érkezõ „nyers” adatokat rögzítse, hanem, hogy az eseményekhez kapcsolódóan a „nyers” adatok alapján, azokat meghatározott módon kiegészítõ, bõvített információkat képezze és tárolja. Ennek köszönhetõen az EPC IS-bõl származó információk közvetlenül használhatók az üzleti folyamatok elemzésére, ellenõrzésére. Éppen az különbözteti meg a Middleware-tõl, és éppen ezért kell külön elemként kezelni az

95


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EPC IS-t, mert a Middleware által kezelt eseményekkel ellentétben az EPC IS eseményei az adatokat operációs és üzleti kontextusba helyezik. Az EPC IS-ben lehetõség van arra, hogy beolvasásból származó közvetlen eseményeken túl, a különbözõ vállalatirányítási vagy raktárkezelési szoftverek segítségével indirekt eseményeket generáljunk, tároljunk, melyek a késõbbiekben lekérdezhetõk, visszakereshetõk. Bár magát az EPC IS-t vállalaton belül különbözõ módon alkalmazhatják, a hardver- és szoftverkomponensektõl független, szabványosított EPC IS lekérdezési interfész azonban biztosítja, hogy az elosztási lánc üzleti partnerei könnyedén kommunikálhassanak egymással, és az adott eseményekhez kapcsolódó információkat kicserélhessék egymással. Az EPC IS specifikációja rögzíti az adathozzáféréssel kapcsolatos biztonsági mechanizmusokat, az EPC IS eseményeinek szerkezeti és tartalmi felépítését, valamint az egyéb kiegészítõ szabványos interfészeket, amelyek lehetõvé teszik az EPC kódokhoz kapcsolódó adatok lekérdezését. A specifikáció azonban nem definiálja az adatok tárolásához szükséges adatbázisok és IT infrastruktúra felépítését. Az adatok lekérdezését egyrészt kezdeményezhetjük a vállalat belsõ rendszerébõl, másrészt ugyanúgy kezdeményezhetõ az üzleti partner által is, amennyiben ezt a felhasználói jogok az autentifikáció után lehetõvé teszik. Természetesen csak azok az adatok válnak hozzáférhetõvé az üzleti partner számára, amelyeket az elõre meghatározott felhasználói jogok lehetõvé tesznek.

EPCglobal ALAPSZOLGÁLTATÁSOK

39. ábra

96


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3.2.5/1 EPC IS interfészek Az EPC IS Begyûjtési interfész (Capture Interface) teszi lehetõvé, hogy EPC IS eseményei bekerüljenek az EPC IS tárhelybe (Repository), vagy egy másik útvonalon közvetlenül az adott alkalmazás számára rendelkezésre álljanak. Az EPC IS Lekérdezési interfész (Query Interface) egyértelmûen meghatározza, hogy az adatokat milyen módon kell lekérdezni, legyen szó akár vállalaton belülrõl, akár vállalaton kívülrõl érkezõ lekérdezésrõl. 3.2.5/2 EPC IS események Az EPC IS események az EPC IS-ben kerülnek tárolásra, majd lekérdezéseken keresztül hozzáférhetõvé. Egyszerû esetben egy EPC IS esemény a következõképpen épülhet fel: „T” idõpontban, „X” helyen „A” és „B” SGTIN-nel azonosított gyûjtõegységekbõl összeállítottak egy „C” SSCC-vel azonosított raklapot. Ezt a típusú eseményt csoportképzési eseménynek hívják. Jelenleg a specifikációban a következõ négy eseményt definiálták: A) Tárgyesemény (Object event) Ez az esemény rögzíti az egy vagy több EPC kódhoz kapcsolódó információkat, további eseményeket. Csak azoknál a leolvasási pontoknál lehet alkalmazni ezt az eseménytípust, ahol a tárgyat (pl.: áru) kizárólag azonosítják, és nem végeznek rajta egyéb mûveletet (pl.: csomagolás). Például a raktár áruátvételi kapuja, ahol az olvasó mindig csak azt rögzíti, hogy egy adott áru beérkezett. B) Csoportképzési esemény (Aggregation event) Tárgyak (pl.: áruk) fizikai csoportosítását leíró esemény, melynek folyamán adott árukból öszszeállítanak egy magasabb csomagolási egységet. Például raklap összeállítása különbözõ gyûjtõdobozokból. C) Mennyiségi esemény (Quantity event) A mennyiségi esemény egy adott tárosztályhoz kapcsolódó mennyiségi adatok, pl.: darabszám kezelésére alkalmas. A mennyiségi esemény segítségével pontos leltárt lehet vezetni, és ha szükséges, azonnal lekérdezhetõ. D) Mûveleti esemény (Transaction event) A mûveleti esemény meghatározza és leírja a kapcsolatot egy tárgy (pl.: áru) és egy vagy több mûvelet, üzleti tranzakció (pl.: számlázás, szállítási értesítés) között. 3.2.5/3 Az EPC IS események dimenziói A jelenleg érvényben lévõ szabvány mindegyik eseményhez négy dimenziót definiál: tárgy, idõ, hely és üzleti környezet. Ennek megfelelõen egy esemény egyszerû esetben a következõ kérdésekrõl szolgáltat információt: mit, mikor, hol és miért. A hely és az üzleti környezet két szempontot vesz figyelembe. A hely esetében egyszerre kell rögzíteni a konkrét olvasási pontot, illetve annak magasabb szintû helyszínét. Például: olvasási pont az „A” raktár 5. bejárati kapuja, helyszín „A” raktár. Üzleti környezet esetében pedig célszerû megkülönböztetni a visszatekintõ, valamint az elõretekintõ aspektust. Például áruátvétel esetén visszatekintõ információ az átvétel tényének rögzítése, míg elõretekintõ aspektusként rögzíthetõ, hogy az adott áru raktárban történõ elhelyezése még folyamatban van. 3.2.6 EPC DS (EPC Discovery Service) és az ONS (Object Naming Service) Az EPC DS olyan rendszerszolgáltatások összessége, amelyek biztosítják, hogy a felhasználók megtalálják és hozzáférhessenek az EPC kódhoz rendelt információkhoz. Az ONS (Object Naming Service) a keresõ rendszerszolgáltatás egyik alapvetõ eleme. Az ONS feladata, hogy a megtalálja azt a host szervert az EPCglobal Networkhöz csatlakozó szerverek között, amely az adott EPC kódhoz kapcsolódó adatokat tartalmazza. Mûködését tekintve nagyon hasonlít az internet alapját ké-

97


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

pezõ Domain Name rendszerre. Jelenleg egy, a Verisign által mûködtetett központi Root ONS mûködik, ahol valamennyi EPCglobal rendszerhasználó EPC menedzserszáma rögzítésre kerül, hozzákapcsolva annak a helyi host szervernek (helyi ONS) az elérési útvonalát, amely részletes adatokat tartalmaz az adott, egyedi EPC kóddal azonosított áruról. A központi ONS mellett számos esetben szükség lehet helyi ONS szerverre, amely vagy regionális szinten, vagy vállalati (fõként multinacionális) szinten rögzíti, hogy az adott EPC kódhoz kapcsolódóan hol található részletesebb információ. 3.2.7 EPCglobal Network által támogatott termék nyomon követés az FMCG láncban Most egy rövid példán keresztül nézzük meg, hogyan is mûködik az EPCglobal Network felsõbb szintje. Az esettanulmányban egy nemzetközi kereskedelmi lánc (Retailer1) és a gyártói beszállítója (Supplier1) közötti EPCglobal Network által támogatott információcserét mutatunk be. Az esettanulmányban elsõsorban nem magában az RFID alapú azonosításban rejlõ lehetõségek kiaknázásáról lesz szó, hanem sokkal inkább az EPCglobal Network információáramlást támogató szerepének bemutatására helyezzük a hangsúlyt. A „Blade One” nevû terméket (borotva) gyártó (Supplier1) a rendelések alapján összeállított raklapokon szállíttatja ki a termékeket a vevõ, Retailer1 által elõre meghatározott rendeltetési helyre. A folyamat hatékonyságát és pontosságát természetesen számos tényezõ befolyásolja (pl.: pontatlan kiszállítás, schrinkage stb.), amelyek akár jelentõs veszteséget, illetve költségnövekedést is okozhatnak mind a gyártó, mind pedig a vevõ számára. Az EPCglobal Network az ellátási lánc átláthatóságának növelésével, a valós idejû termék nyomon követés biztosításával megoldást jelenthet az ilyen típusú költségek és veszteségek jelentõs csökkentésére. Az új rendszerben nem csak a raklapok, de minden egyes „Blade One” termék el van látva RFID/EPC tag-gel is. A disztribúciós folyamat minden egyes kulcslépésében (raktározás, kiszállítás, áruátvétel stb.) az elhelyezett RFID/EPC olvasók automatikusan beolvassák az egyedi SGTIN számot, kiegészítve a termékhez kapcsolódó nyomon követési információkkal. Mindez az EPC IS eseményekhez kapcsolva rögzítésre kerül a gyártó helyi EPC IS (EPC IS 1) alkalmazásában. A kiszállítást követõen, az áruátvételkor a kereskedelmi partner az SGTIN és az SSCC számot beolvasva, az õ saját EPC IS (EPC IS 2) alkalmazását és az internetet felhasználva elindít egy lekérdezési kérvényt a központi Root ONS szerveren keresztül. A Root ONS-ben rögzítve van az SGTIN és az SSCC szám elsõ felét képezõ EPC menedzserszám, és hozzá kapcsolva egy elérési útvonal a Supplier1 EPC IS 1 alkalmazásához. Az adatlekérdezési kérvény fogadását követõen a Supplier1 EPC IS 1 információs szolgáltatása ellenõrzi a lekérdezést indító rendszer, az EPC IS 2 azonosítóját. A megfelelõ hitelesítést és autentifikációt követõen a Retailer1 kereskedelmi cég EPC IS 2 alkalmazása hozzáfér az EPC IS 1-ben az adott SGTIN számokhoz, mint kulcsokhoz rögzített eseményekhez, és a bennük tárolt nyomon követési adatokhoz (mikor, hol, SGLN-nel azonosított olvasási pontok az elosztási láncban, üzleti kontextusok), illetve, hogy az adott raklap hány darab fogyasztói árucikket tartalmazott az összeállításkor. Ez a szám azonnal összehasonlítható a beérkezett és leolvasott áruk számával.

3.3 AZ RFID/EPC TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSÁBAN REJLÕ LEHETÕSÉGEK A NYÍLT ELOSZTÁSI LÁNCOK SZÁMÁRA Az EPC alapú rádiófrekvenciás azonosítási technológia és az EPCglobal Network infokommunikációs rendszer nyújtotta lehetõségek jelentõs mértékben javítják a gyártási, kereskedelmi, logisztikai folyamatok hatékonyságát, így a technológiát megfelelõ és szabványos módon alkalmazó vállalatok jelentõs költségcsökkenést realizálhatnak. Az RFID/EPC alapú azonosítási megoldások támogatják a nyílt elosztási lánc egyes szereplõit (gyártók, logisztikai szolgáltatók, kereskedõk, hatóságok) az áruk, termékek teljes körû, valós

98


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

idejû nyomon követését, valamint a gyors és költséghatékony termékvisszahívást. A technológia alkalmazása lehetõséget ad az automatikus, „valós idejû” és egyedi azonosításra az ellátási lánc teljes hosszában, így egy esetleges termékvisszahívás esetén lehetõség nyílik a termékek jelenlegi tartózkodási helyének, valamint eredetének gyors és pontos meghatározására. Ennek köszönhetõen a globális kereskedelem szereplõi, fõként a gyártók, jelentõsen csökkenthetik a visszagyûjtés és termékkivonás kiadásait, ami az idõigényes és költséges manuális folyamatok kiküszöbölésébõl ered. Az RFID/EPC technológia bevezetése egyértelmûen javítja: – a mûködési hatékonyságot: a magas szintû automatizáltságon és megbízhatóságon keresztül javítja a termelést; – a márkavédelmet: biztosítja a szükséges valós idejû, egyedi és automatikus nyomon követhetõséget, amivel megelõzhetõk a márkanév hírnevét és így a termék értékesítését jelentõsen romboló folyamatok, mint például a hamisítás, hosszadalmas és pontatlan visszahívás, diverzió, termékhiány és lopás; – az adatok pontosságát és teljességét: a papírmunka és a kézi adatrögzítés felváltásával megszûnnek, de legalábbis minimális szintre csökkennek az emberi tényezõbõl eredõ hibák is. 3.3.1 RFID/EPC hatása az áruátvételre Az áruátvétel során jelentkezõ pontatlanságból és manuális hibákból eredõ problémák sokszor igen súlyos következményekkel járnak, és jelentõs költségeket okoznak a beszállító és az átvevõ számára egyaránt. Tipikusan elõforduló hibák: az áru pontatlan mennyiségi átvétele és ebbõl következõen a megrendelés hibás teljesítése, azonosítási problémák: konkrét helyre rossz termék, vagy fordítva, a termék nem a megadott helyre történõ kiszállítása, és még sorolhatnánk. A globális és egységes azonosítási struktúrák és az automatikus rádiófrekvenciás azonosítási megoldások megbízhatóbbá, gyorsabbá és átláthatóbbá teszik az áruátvételi folyamatot. Így csökkenthetõk a közölt ár és a számlázott ár közötti különbségbõl adódó problémák, a téves szállítás miatti értékesítéskiesés, gyorsabban orvosolhatók a minõségi vagy mennyiségi kifogások, kiküszöbölhetõk az utólagos szállítási költségek, amennyiben a már leszállított mennyiség kevesebb a rendeltnél, vagy amennyiben a téves terméket vissza kell szállítani és ki kell cserélni a rendelésnek megfelelõen. Mindezen tényezõk kézben tartásával csökkenni fognak az áruátvétel pontatlanságából eredõ költségek. 3.3.2 RFID/EPC hatása a készlethiányra A készlethiány – vagyis amikor nincs rendelkezésre álló árukészlet, amellyel ki lehetne elégíteni a megrendelõ igényét – olyan alapvetõ probléma, ami jelentõs mértékben gátolja az ellátási lánc hatékonyságát, és értelemszerûen jelentõs bevételkiesést eredményez. Egy megfelelõen kialakított RFID/EPC rendszerrel lehetõség nyílik a folyamatos „valós idejû” készletnyilvántartásra. Az elosztási lánc kereskedelmi partnerei között kialakított szabványos EPCglobal Network segítségével pedig lehetõség nyílik, hogy a kínálatot a kereslethez lehessen igazítani, vagyis optimalizálni lehet a készleteket. A technológia bevezetésével könnyebben orvosolhatók a minõségi kifogások, csökkenthetõk a téves ellenõrzési adatfelvételbõl adódó vagy téves azonosításból adódó eltérések a készletnyilvántartásban. A biztonságos, egyedi azonosításnak köszönhetõen meghatározó mértékben csökkenthetõ az elosztási, szállítási vagy raktározási folyamatokkor fellépõ lopások mértéke. A raktárban átgondoltan kiépített és egymással összeköttetésben álló RFID olvasók és azonosítók alkalmazásával a téves raktári elhelyezésbõl adódó kiesések alapvetõen csökkenthetõk, a pufferterület minimalizálható, a lejárt szavatosságú termékek pedig azonnal azonosíthatók.

99


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3.3.3 RFID/EPC hatása a nem igazolt raktári hiányra A nem igazolt raktári hiány állandó probléma, ami hatással van mind a gyártóra, mind a szállítóra, mind a disztribútorra. A lopásokból eredõ közvetlen kieséseken kívül a nem igazolt raktári hiánynak sok vele járó hatása van, amelyek együttesen még jelentõsebbek, mint maga a hiány. Alapvetõen a nem igazolt raktári hiány befolyásolja a készletnyilvántartás pontosságát. Ez egyrészt készlethiányt és ezáltal jelentõs költségeket okozhat, másrészt defenzív kereskedelemhez vezethet, ami hatással lehet az eladásokra. Ráadásul az ellopott termékek megjelenhetnek a feketepiacon, és konkurenciát jelenthetnek a törvényes úton értékesített termékeknek. A nem igazolt raktári hiányt okozhatja belsõ vagy az elosztás során fellépõ külsõ eredetû lopás. A tudatos lopás mellett a vállalat folyamataiban jelentkezõ egyéb hibák miatt termékeket lehet elveszteni az elosztás során, illetve rossz célállomásra is történhet azok kiszállítása. Az RFID/EPC technológia és az azt kiegészítõ háttér-infokommunikációs rendszer alkalmazásával jelentõsen csökkenthetõ az eltulajdonított áruk mennyisége/értéke. 3.3.4 RFID/EPC hatása az értékesítés által vezérelt raktárkészletekre Az értékesítõ vagy értékesítés által vezérelt raktárkészlet (VMI – Vendor Managed Inventory) során a beszállítók nem teljes készletüket tartják a központi raktárban, hanem csak egy általuk optimálisnak tartott mennyiséget, miközben a központi raktár összeköttetésben van mind a beszállítókkal, mind pedig a megrendelõkkel. A beszállítók figyelemmel kísérhetik saját termékeikbõl az egyes megrendelõk rendeléseit, illetve készletük alakulását. Ennek megfelelõen szabadon rendelkezhetnek a készletek elosztásáról a megrendelõk között, illetve a készleteik feltöltésérõl. A nyílt láncú RFID/EPC rendszer, hitelesített adatbázisokkal megtámogatva nagymértékben megkönnyíti a VMI alapú elosztási lánc kialakítását, melynek köszönhetõen csökkenthetõ a pufferkészletek nagysága. Az RFID/EPC technológia egyértelmûen a közeljövõ azonosítási megoldása lesz. Az már magukon a vállalkozásokon múlik, hogy úttörõként, az elsõk között vezetik be az új rendszert, megoldva ezzel a nyomon követhetõségbõl eredõ legjelentõsebb problémákat, és egyben megfelelve az árubiztonsági (eredetvédelem, nyomon követés, termékkivonás, termékvisszavonás) elõírásoknak, valamint az elosztási lánc egyes folyamatainak optimalizálásával jelentõs költségmegtakarítást realizálva a gyártás, a forgalmazás, a logisztika és a raktárgazdálkodás területén, vagy elszalasztják eme innovatív technológia mihamarábbi bevezetésébõl eredõ piaci elõnyöket. 3.3.5 Szenzoros RFID hatása a hûtõlánc menedzsmentre A hûtõlánc menedzsment során, a gyártás utolsó fázisától kezdve egészen a vevõig, a termék minõségének megõrzése céljából folyamatosan szabályozni kell a termékek tárolási és szállítási paramétereit, a hõmérsékletet és/vagy a páratartalmat. A hûtött és fagyasztott élelmiszerek, az oltóanyagok, a biológiai és egyéb típusú gyógyszerek károsodhatnak, ha azokat nem az elõírt hõmérsékleten és környezeti feltételek mellett tárolják, mivel a nem megfelelõ tárolás hatáscsökkenést vagy mellékhatás kialakulását okozhatja. A szenzorokkal ellátott RFID tag képes a környezet változásait mérni és tárolni, másodpercre pontosan visszakereshetõ, hogy a terméket mikor, milyen környezetben tárolták vagy szállították. Így kiküszöbölhetõk a „sérült” hûtõlánc miatti termékveszteségek, vagyis csökkenthetõ a nem megfelelõ tárolási és szállítási körülmények következtében tönkrement és kiselejtezett termékek mennyisége; nem utolsósorban pedig növelhetõ a betegbiztonság. Az automatizálás, valamint a megbízható, az egyedi árukat érõ környezeti hatásokat pontosan nyomon követõ RFID/EPC megoldás révén ugyanakkor csökkenthetõk a tárolási hõmérséklet, a páratartalom és a fényviszonyok ellenõrzéséhez kapcsolódó humánerõforrás szükséglet és a rendszerfenntartási költségek is.

100


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3.3.6 RFID/EPC hatása a hamisításra A hamisítás napjainkban jelentõs veszélyt jelent a fogyasztók és gyógyszerek esetében a közegészség és a betegbiztonság számára. A hamisított gyógyszerek hatástalan vagy hibás alapanyagokat, téves keverési arányokat, gyenge vagy szennyezett összetevõket tartalmazhatnak. Az RFID tag-ek és a rajtuk szereplõ egyedi EPC kód alkalmazásával, valamint egy vagy több hitelesített adatbázissal a termékek minden egyes leolvasással hitelesíthetõk, így az elosztási láncba került hamisított termékek azonnal kiszûrhetõk. Másrészrõl pedig egy, a gyógyszergyártók alapanyagbeszállítói irányába is kiterjesztett RFID/EPC alapú azonosítási rendszerrel jelentõsen csökkenhet a hamisított alapanyagok beérkezésének és átvételének kockázata, és így az ezen rossz alapanyagok felhasználásából eredõ termelési hulladékok és selejtek aránya. Mindezekbõl adódóan nõ az ügyfelek bizalma, és ezzel párhuzamosan természetesen nõ az értékesítés is.

3.4 EPC A GYAKORLATBAN Az RFID technológia és azon belül is a nyílt láncú alkalmazását lehetõvé tevõ EPC gyakorlati alkalmazásának foka napjainkban még eltér az Egyesült Államok és Európa esetében. Arányaiban ez kb. 3:1-hez. Ennek megfelelõen a technológia kiskereskedelmi bevezetése esetében is a legelõrehaladottabb pilot projektet az USA-ban kell keresnünk, jelesül a Wal-Mart üzletláncnál. A Wal-Mart 2005 januárjában indította el élesben az EPC/RFID technológia nyílt ellátási láncban történõ bevezetésében rejlõ lehetõségek feltérképezését célzó projektjének gyakorlati kivitelezését. Habár talán nem õk voltak az elsõk, azonban a projekt méretét és lendületét tekintve mindenképpen egyedülálló kezdeményezésnek tekinthetjük a Wal-Mart ilyen irányú tevékenységét. A projekt elsõ fázisában 104 Wal-Mart kiskereskedelmi egység, 3 disztribúciós központ és 148 beszállító vett részt. Az EPC bevezetésének sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy 2005 októberében további 354 üzletre, valamint 2 disztribúciós központra terjesztették ki a pilotot, 2006 januárjától pedig újabb 200 beszállítót vontak be a tesztelésekbe. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a tesztelések nem „steril” RFID laboratóriumi körülmények között zajlanak, hanem szerves részét képezik a napi logisztikai és kereskedelmi folyamatoknak. Bár az elmúlt egy-másfél év tekintetében számszerû eredményekkel különösképpen nem kényeztettek el bennünket a Wal-Mart szakemberei, bizonyos felmérések és vizsgálatok eredményeit azért nyilvánosságra hozták. Ezek közül mindenképpen kiemelendõ az Arkansas-i Egyetem 29 hétnyi idõintervallumot felölelõ és 24 üzletet (12 pilot projektben részt vevõ és 12 kontrollüzlet) érintõ tanulmánya, amely az úgynevezett „out of stock” vagy „empty shelves” – magyarul az „üres polcok” – jelenség alakulását vizsgálta. A világon csak hozzávetõleges becslések léteznek a tekintetben, hogy a kiskereskedelmi láncoknak milyen szintû veszteséget okoz az, hogy a vevõ számára nem áll rendelkezésre éppen az az áru, amit keres. Ezt a veszteséget átlagosan, attól függõen természetesen, hogy a világ mely országában és mely boltjában vagyunk, kb. 5–10%-ra teszik. Ez pénzben kifejezve igen jelentõs és mindenképpen olyan terület, ahol az RFID technológia alkalmazásától javulás várható. Ezt igazolta a Wal-Mart esetében is a tanulmány, amely rávilágított, hogy 63%-kal nagyobb volt az RFID-val ellátott üzletekben az árufeltöltés hatékonysága, háromszor gyorsabb volt az EPC tag-gel ellátott áruk feltöltése, valamint 10%-kal csökkent a manuális rendelések száma. Részben ezeknek köszönhetõen 16%-kal csökkent az „out of stock” jelenségbõl eredõ veszteség. További jelentõs eredmények várhatók a technológiai fejlesztéseknek köszönhetõen, hiszen 2006 januárjától megkezdték az EPC Gen 1 tag-ek a kapacitás, a leolvashatósági sebesség és a megbízhatóság tekintetében sokkal jobb EPC Gen 2 szabványú tag-ekre történõ lecserélését. A Wal-Mart várakozásai a technológiával szemben igen nagyok. Közel 8 milliárd $ megtakarítást várnak az EPC és EPCglobal Network késõbbi, széles körû bevezetésétõl. Ebbõl az óriási összegbõl csak maga a közvetlen emberi beavatkozások (pl.: vonalkódszkennelés, adatok manuálisan történõ bevitele stb.) számának jelentõs csökkenése 6,7 milliárd $-t tesz ki. Újabb 600-600 millió $ megtakarítás várható az üres polcok és adminisztrációs hibák számának csökkenésétõl. Mindezen várható megtakarítások nagyságrendileg nagyobbak a technológia kiépítésének és üzemeltetésének költségeinél, így a beruházások viszonylag gyors megtérülése biztosítottnak látszik.

101


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Az európai kiskereskedelmi láncok a Wal-Martnál megfontoltabban kezelik az RFID/EPC techno-lógia bevezetésének kérdését, óvatosabbak a bevezetés mértéke és különösképpen a bevezetés sebessége tekintetében. Európában a nagy láncok közül elsõként a METRO kezdte el az EPC alapú RFID technológia bevezetését célzó pilot projektjét, amely természetesen szorosan kapcsolódik a Düsseldorf melletti Rheinbergben felépült „Future Store”-hoz, ahol is minden érdeklõdõ vásárló betekintést nyerhet abba, hogy az RFID technológia széles körû alkalmazása milyen megdöbbentõ mértékben fogja átalakítani a hétvégi bevásárlásainknak helyet adó üzleteket. A projekt 2003-ban, a „Future Store”-ban elvégzett különbözõ azonosítási és olvasási tesztelésekkel indult. A biztató eredményeknek köszönhetõen a METRO elhatározta, hogy bevezeti a nyílt láncú EPC technológiát és kiterjeszti a pilotot a legnagyobb beszállítói irányába. 2004 végére gyakorlatban is elindult a pilot, és a projektben részt vevõ 30 beszállító a logisztikai egységeit EPC tagekkel kezdte azonosítani. 2005-re már 8 raktárra, 250 boltra és 100 beszállítóra terjesztették ki a projektet, ami jól mutatja, hogy a technológia beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Ahogy haladt elõre a projekt, és a logisztikai egységek azonosítását követõen napirendre került a gyûjtõegységek, sõt a fogyasztói egységek EPC-vel történõ azonosításának problematikája, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a bonyolultabb tesztek elvégzéséhez szükség van egy professzionálisan felszerelt RFID laboratóriumra. Így 2005-ben a GS1 Németországgal együttmûködve kialakításra került egy, az EPCglobal által is certifikált EPC/RFID laboratórium. 2006-ban elindult a projekt második, a gyûjtõegységek EPC Gen 2 tag-ekkel történõ azonosítására koncentráló szakasza, melyben már jelentõs mértékben támaszkodtak a labor tesztelési eredményeire és javaslataira. Az elsõ fázis pontos eredményeit a Wal-Marthoz hasonlóan a METRO sem hozta nyilvánosságra, de a logisztikai és kereskedelmi folyamatokban egyébként is várható eredményeket – a naprakészebb raktárkészlet nyilvántartást, a gyorsabb és pontosabb rendelést és áruátvételt, a polcok feltöltési sebességének növekedését – a METRO szakemberei is igazolták, és a projekt közeljövõbeni jelentõs, akár a németországi határokon túlnyúló kiterjesztését ígérik. Európa másik jelentõs kereskedelmi lánca, az angliai központú Tesco sincs azonban lényegesen lemaradva az EPC/RFID megoldások nyílt ellátási láncban történõ bevezetését célzó beruházások és fejlesztések területén, hiszen 2003 végén a METRO-val párhuzamosan indította el saját

RFID kapu a METRO-nál

102


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

pilot projektjét, a „Secure Supply Chain” (Biztonságos/Zavartalan Ellátási Lánc) programot. A program igen ambiciózusnak ígérkezett, hiszen 2005 végére már közel 1400 boltot és 40 disztribúciós központot kívántak bizonyos szintig felszerelni EPC/RFID alapú technológiai megoldásokkal. A nem várt nehézségeknek köszönhetõen azonban a mai napig csupán 40 kiskereskedelmi egységben és mindösszesen egy elosztóközpontban sikerült a gyakorlati megvalósítás. Ahogy azt a Tesco jelezte, az EU UHF tartomány használatára vonatkozó elõírások különösképpen nehezítették és továbbra is nehezítik az UHF alapú RF megoldások gyors, széles körû európai elterjedését. A Tescónál a nehézségek ellenére bizakodóak, mivel az eddigi tapasztalatok megfelelnek az elvárásaiknak, és az elosztási lánc folyamatainak optimalizálásával, a folyamatok áttekinthetõségének javításával jelentõs mértékben javult az áruellátottság, a vásárlók kiszolgálása, és csökkent a programban érintett termékek ára. Visszatérvén Németországba – amely egyértelmûen vezetõ szerepet játszik Európában az RFID nyílt ellátási láncokban történõ alkalmazásában – meg kell még említenünk a Rewe Csoport 2004-ben indított EPC kezdeményezését is. A projekt megtervezésében, elindításában a Rewe-t a már a METRO-nál említett GS1 Németország és EPCglobal segítette. A pilot elsõ szakaszában a cél egyértelmûen a technológia megismerése, nehézségeinek feltárása volt, és ennek megfelelõen elsõsorban raklapszinten folytak a kísérletek. A pilotban egy disztribúciós központ és 30 beszállító vett részt, és az EPC Gen 1 és Gen 2 szabványú intelligens címkék olvashatóságát vizsgálták a napi rutin logisztikai, raktározási folyamatokban. A Rewe Csoportot szintén meggyõzték az eredmények, és a projekt jelentõs kiterjesztését tervezik a közeljövõben. Napjaink legfrissebb híre, hogy Németországban egy újabb meghatározó lánc, a Lekkerland is elindította RFID pilot projektjét. A Lekkerland 12 európai országban 130 700 benzinkutat, shopot, kioszkot, convenience-áruházat, fast-food láncot, dohányszaküzletet, italszaküzletet, áruházat, élelmiszerpiacot, pékséget és üzemi étkezdét lát el édességgel, italáruval, snackkel, kényelmi termékválasztékkal, fagylalttal, gyorsfagyasztott áruval, friss termékekkel, dohánnyal, telefonkártyával és non-food termékekkel. A cég 2005-ben 9 085 millió euró forgalmat ért el. A convenience-specialista logisztikai folyamatai közül elõször az áruátvételnél koncentrál az RFID használatára. Itt az új technológia például nagyobb folyamatbiztonságot tesz lehetõvé az áruátvételnél a termékek minõségének jobb ellenõrzése folytán. A GS1 Németország elsõ lépésben feltérképezi, hogy a Lekkerland mely szállítóinál van már használatban az új technológia. Az itt felismert potenciál alapján a cég a GS1 Németországgal közösen készíti el a bevezetés menetrendjét. Lekkerland a SAP-LES központi raktárgazdálkodási rendszerre történõ átállással már 2005 decemberében megteremtette az RFID bevezetésének elõfeltételeit. A SAP-LES segítségével az áruátvételtõl a kiszállításig minden raktári folyamatot bizonylat nélkül le lehet bonyolítani. Ahogy az elõzõekben láthattuk, a folyamat, vagyis az RFID technológia nyílt elosztási láncokban történõ bevezetése elindult. A legnagyobb láncok többsége már döntött, innentõl kezdve pedig a magyarországi beszállítók számára is csupán az a kérdés, hogy mikor kell majd elkezdeni az új azonosítási technológiára történõ átállást.

103


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

4. Az EDI szerepe a nyomon követésben A külsõ kapcsolatokban – a papíralapú levelezõ rendszert kiváltó megoldásként – mind elterjedtebben alkalmazzák az elektronikus adatcserét, az EDI-t (Electronic Data Interchange = Elektronikus adatcsere). Ennek a kommunikációs eszköznek a segítségével – kiegészítve a termékazonosítás szabványos megoldásaival – megvalósulhat az áru/szállítmány, valamint az ügyvitel közvetlen hibamentes, hatékony kapcsolata. Az érintett, rendszeresen együttmûködõ partnerek számítógépes rendszereiket már több évtizeddel ezelõtt is igyekeztek összekapcsolni. Az adatbázisok és házi rendszerek sokfélesége miatt, a partnerek számának növekedésével sokszorozódott az eltérõ adatformák közötti átalakítások száma, azaz megjelent az adatkonverzió-szükséglet. Azonban a folyamatban történõ részvétel biztosítása érdekében az üzleti partnerekkel és a közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó szervezetekkel „egy nyelven” kellett beszélni. Vagyis szükségük volt egy szabványos megoldásra. A nemzetközi kereskedelem, valamint a kapcsolódó folyamatok többnyire szabványosítható (funkcionális) intézkedések, illetve dokumentumok egész sorából, ún. „üzenetek”-bõl állnak (pl.: megrendelés, helyfoglalás, szerzõdés, számla, vámáru-nyilatkozat, rakományjegyzék stb.). Ezekre – papírdokumentumot helyettesítõ – elektronikus „szabványüzenetek” készültek és készülnek napjainkban is. A szabványosított üzenettartalom mellett a számítógépek közötti kommunikáció struktúráját, formai (szintaktikai) szabályait és az alkalmazott kódrendszert is egységesíteni, szabványosítani kellett. A kezdetben kialakult, számos helyen ma is használt szakmai és regionális szabványrendszerek sora után kidolgozásra és nemzetközi szinten (UN/ECE) elfogadásra került az EDIFACT szabványrendszer (Electronic Data Interchange For Administration Commerce And Transport), amely egységes rendszerbe foglalja az elektronikus adatcsere tartalmi (funkcionális), valamint formai (alaki/szintaktikai) szabályait. – A tartalmi szempontú szabványosítás az egyes üzleti funkcióknak megfelelõ „szabványüzenetek” kidolgozására irányul. Az EDIFACT szabványüzenetek kidolgozottsága olyan részletességû, hogy az bármely üzleti környezetben és adottságok mellett felhasználható. Az üzleti funkció teljesítéséhez a napi gyakorlatban azonban egy, az EDIFACT szabvány üzenetekbõl levezetett, egyszerûsített tartalmú üzenet is tökéletesen megfelel. Ilyen ajánlott szabványüzenet-alkészlet a GS1 által kidolgozott EANCOM. – A formai/alaki szabványosítás az EDIFACT alkalmazásszintû szintaktikai szabályait (ISO 9735), valamint az alkalmazott kódrendszert határozza meg. Tartalmazza a kommunikációban felhasználható karakterkészleteket, szeparátorokat, az üzenetfelépítés szerkezetét, a tömörítés, ismétlés és beágyazás szabályait. Az EDIFACT szerkezetre (a beszélt nyelvhez hasonlóan: betû, szótag, szó, mondat, beszéd) a kisebb részekbõl (adatelem, összetevõ adatelem, adatszegmens, üzenet/ek, adatcsere) való felépülés jellemzõ. Az EDI alkalmazás területei: kereskedelem, ipar, közlekedés (szállítás/szállítmányozás), mezõgazdaság, banki szféra, vámszervek, biztosítás, államigazgatás, statisztika, kamarák, építés, egészségügy, munkaügy, turizmus, logisztika, foglalkoztatás, szociális biztonság, nyugdíj, jogi szféra, közlekedési információ stb.

104


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

4.1 AZ EDI FOGALMA A papírdokumentumok – idesorolva a vásárlói rendeléseket és számlákat, termékkatalógusokat és eladási jelentéseket – képezik az élõ információfolyamatot, amelynek meg kell elõznie, kísérnie vagy követnie kell magát az árut a kereskedelmi tranzakcióban. Bármiféle fennakadás a fizikai vagy informatikai folyamatban megállítja az ellátási láncolat folyamatos mûködését, jelentõs költségnövekedést eredményezve. Az EDI sokkal több, mint egy technológia, az EDI az információkezelés új módszere. Az információk pontos és azonnali megszerzése, kezelése és kihasználása bármely szervezet vezetéséhez szükséges, amely megkülönbözteti a kimagaslóan versenyképes, jövedelmezõ cégeket a többitõl.

4.2 AZ EDI ALAPDEFINÍCIÓJA Az adatok többségét, amelyek a kereskedelmi dokumentumokon szerepelnek, számítógépek állítják elõ. Ezeket a dokumentumokat kinyomatják és lemásolják, mielõtt a bennük levõ információkat postán vagy faxon továbbítják. Az üzleti partnerek mindezen információkat újra beviszik egy másik számítógépbe további feldolgozásra. A kereskedelmi adatok kicseréléséhez ma már egy gyorsabb, olcsóbb és pontosabb megoldás szükséges, és elsõrendû fontosságúvá válik sok cég és szervezet számára. Az EDI egy kevesebb papírt igénylõ kereskedelmet jelent. Egy köznapi és hasznos definíció az EDI-re a következõ: „A strukturált adatok átvitele elfogadott üzenetszabványokkal, egyik számítógépes rendszerbõl egy másikba, elektronikus eszközök segítségével, minimális emberi beavatkozással.” Az adatok strukturálása elfogadott üzenetszabványokkal magába foglalja azt, hogy a kicserélt adatok vagy információk felismerhetõk mind tartalmukban, mind jelentésükben és formájukban, lehetõvé téve, hogy a számítógépes rendszerek azokat automatikusan és egyértelmûen feldolgozzák. Két cég elhatározása, hogy EDI-t vezet be, az adatok típusának és megjelenítésük egységes formátumának meghatározását jelenti. Az EDI bevezetése a korábbinál sokkal magasabb fokú együttmûködést és az információk nagyobb mérvû megosztását követeli az üzleti partnerek között, a hatékony kereskedelmi partnerkapcsolat kiépítéséhez. Az EDI üzenetszabványt – mint pl. az EANCOM-ot – használva, az adatokat gyorsan, hatékonyan és pontosan lehet átvinni, tekintet nélkül a felhasználó belsõ hardver- és szoftvertípusára.

4.3 EGY EDI RENDSZER ALKOTÓELEMEI Egy EDI rendszer három alkotóeleme vagy építõegysége (40. ábra): – Közös nyelv = üzenetszabvány Az EDI és az üzenetek szabványosítása kölcsönösen feltételezik egymást, amint az EDI a zárt rendszerekbõl a nyitott rendszerek felé halad. Az informatikai rendszerek kommunikációjához egy közös nyelv szükséges, annak érdekében, hogy megértsék egymást. Ez a közös nyelv az EDI üzenetszabványokban és ezek közül elsõsorban az UN/EDIFACT-ban (Egyesült Nemzetek Elektronikus Adatcseréje az adminisztrációra, kereskedelemre és szállításra), és az arra épülõ alkalmazásba vételi útmutatóban, az EANCOM-ban található. – EDI konverter Az EDI mûködtetõ szoftver alapvetõ feladata (ezt rendszerint úgy ismerik, mint az EDI konvertert) a bejövõ üzenetek lefordítása egy üzenetszabványról, mint például az EDIFACT/EANCOM, egy vállalat belsõ, házi fájlformátumába és fordítva, a kimenõ üzenetek vonatkoztatásában. Az EDI konverter része lehet a cég informatikai rendszerének, de lehet különálló egység is, amelyet vagy az adott cég vagy annak szolgáltató partnere mûködtet.

105


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

– Kommunikáció Miután az adatokat egy alkalmazásnál a házi fájl formátumról konvertálták egy szabványüzenet formátumba az EDI szoftver segítségével, azokat közölni kell, vagy fizikailag átadni a üzenet átvevõjének. Annak érdekében, hogy szabályos információátvitelt érjünk el, ezt kommunikációs protokollokon keresztül valósítjuk meg. A kommunikáció eszköze lehet egy ponttól pontig bérelt, privát kommunikációs vonal, internet, EDIINT/AS1 vagy EDIINT/AS2.

A KLASSZIKUS EDI ALKOTÓELEMEI „A” cég informatikai rendszere

EDI konverter

Kommunikáció

EDI konverter

„B” cég informatikai rendszere

40. ábra A webEDI egy olyan egyszerûsített megoldás, amely lehetõvé teszi a korlátozott technikai felszereltséggel rendelkezõ kis- és középvállalatok számára is, hogy üzleti adataikat elektronikus úton megoszthassák távoli kereskedelmi partnereikkel. Az üzleti partnerek között az adatcsere szabványos fájlokban történik, de ahelyett, hogy az információ egyenesen az adatfogadó fél vállalatirányítási rendszerébe kerülne, egy emberi szem számára is olvasható interfészre kerül. Ez lehet egy webes felület, egy website, egy PDF stb. Ebben az esetben azonban nem élvezhetõ az e-adatcsere minden elõnye. Az emberi hiba nem zárható ki, és a válaszadás is emberi beavatkozást kíván. Viszont bármely vállalat, amely rendelkezik PC-vel és internetkapcsolattal, könnyedén élhet az elektronikus adatcsere ezen formájával.

4.4 AZ EDI SZABVÁNYOK FEJLÕDÉSE Néhány vállalat az EDI-nek megfelelõ rendszert alkalmazott a belsõ házi rendszerek között saját kialakítású formákon alapulva a ’60-as évek végétõl a ’70-es évek elejéig, mielõtt még az EDI kifejezést használtuk volna. Mivel a fordítás költségei a saját rendszerek között jelentõsen növekedtek a külsõ kereskedelmi partnerek számának növekedésével, a vezetõ vállalatok elkezdték fejleszteni az ágazati üzenetszabványokat. Az ágazati kezdeményezések az üzenetszabványok fejlesztésére a ’70-es évek közepe táján kezdtek megjelenni az Egyesült Államokban. Az úttörõ munka 1975-ben az EDI szállítási szabvány fejlesztésével vette kezdetét (TDCC – Szállítási Adatokat Koordináló Bizottság). Számos más szabványt a banki, biztosítási és autóipari szektorban fejlesztettek ki. Több európai ország az EDI üzenetszabvánnyal a ’70-es évek elején kezdett dolgozni a kiskereskedelemben és az elosztási szektorban. Svédországban már 1972-ben kifejlesztették a DAKOM szabványt. Hasonló tevékenységek történtek 1974-ben Franciaországban (GENCOD), 1977-ben Németországban (SEDAS számla), 1979-ben pedig az Egyesült Királyságban (TRADACOMS). Más ágazati tevékenységek is indultak, pl. az autóipariban az ODETT, a légi forgalom számára az IATA és a banki szektorban a SWIFT. A GS1 még 1987-ben, az EDIFACT szabvány elfogadásával egy idõben határozta el egy nemzetközi EDI szabvány kifejlesztését. Az EDIFACT szabványok általános jellegûek és dinamikusak; az üzenetek építõelemeit tartalmazzák (szegmensek, összetett adatelemek, adatelemek és kódok).

106


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Az EDIFACT definiálja továbbá az elektronikus adatcserében szükséges szabványos üzenettípusokat, megadva azok felépítését. Nem adja meg azonban az üzeneten belül a szegmensek adatelemeinek pontos kitöltési módját, ezen a téren teljesen szabad kezet adva az üzenet felhasználójának. Az EDIFACT szabványüzenetek továbbá meglehetõsen összetettek és bonyolultak, funkciókkal túlterheltek, a gyakorlati életben nehezen alkalmazhatók. Épp ezért az EDIFACT üzeneteket ki kellett egészíteni a felhasználóknak szánt kitöltési útmutatásokkal. Ezen útmutatások megtervezésénél fontos szempont volt a könnyû használhatóság, valamint a felek és a kereskedelmi tételek (termékek, szolgáltatások) egyértelmû azonosítása. Mivel az egyértelmû termékazonosítás terén a GS1 szabványok elfogadottak és általánosnak voltak mondhatók, célszerûnek tûnt egy GS1 azonosítási rendszeren és kódokon alapuló kitöltési utasításrendszer megalkotása, amely késõbb EANCOM néven vált ismertté. 1983-ban az Egyesült Királyság nemzetközi kereskedelmi lehetõségeket kutató szervezete, a SITPRO és a Brit Szabványügyi Intézet erõfeszítéseket tett egy közös európai és még inkább egy nemzetközi szabvány létrehozására. Ekkor terjesztette a Kereskedelmi Adatcsere Szabványt, a TDI-t az Európai Bizottság, majd rövidesen az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) elé, amely végül elhatározta, hogy benyújtja a javasolt TDI szabványt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) felé, azzal, hogy vizsgálják meg az európai és amerikai szabványok egységes fejlesztésének lehetõségét. A nemzetközi koordináció 1986-ban kezdõdött, és az UN/EDIFACT szintaxis és üzenetfelépítés irányelv megalkotásához vezetett, amelyeket az ISO hagyott jóvá 18 hónapos rekordidõ alatt 1987-ben, mint ISO 9735.

4.5 NAPJAINK ADATCSERESZABVÁNYAI A GS1 küldetése az elektronikus kereskedelem területén, hogy kereskedelmi partnerközösségek számára biztosítsa a B2B üzleti folyamatok elektronikus interoperabilitását. Két hivatalos GS1 e-kereskedelmi szabvány létezik, a GS1 EANCOM és a GS1 XML. – Az EANCOM sokoldalú és kiérlelt megoldás, ami az üzenetek üzleti tartalmát illeti, és teljességgel az UN/EDIFACT szabványon alapul. 42 országban mintegy 70 000 tagvállalat használja. – Az újabb XML technológia nyilvánvaló technikai elõnyöket kínál, és részben megfelel az UN/CEFACT szabványoknak. A GS1 XML széles körben alkalmazott a GS1 hálózati megoldásaiban, mint a GDSN, a GEPIR vagy az EPCglobal Network. A RosettaNet a GS1 US (Amerikai Egyesült Államok GS1 Szervezete) szervezete, amely a high-tech szektor számára fejleszt XML szabványokat, és az utóbbi idõben más szektorokban is jelentkezik megoldásaival. A regionális és nemzeti szabványok nem részei a GS1 rendszernek, de nagyon sok GS1 tagvállalat alkalmaz nemzeti szabványokat az elektronikus adatcserében, pl. Észak-Amerikában az X12, Nagy-Britanniában a Tradacom, vagy Japánban a JCA. Az OASIS egy olyan szabványosítási szervezet, amely a számítógépes mûszaki szabványok kifejlesztésével foglalkozik az elektronikus kommunikáció területén. Ennek a szervezetnek a kebelébe tartozik az UBL, és néhány ebXML mûszaki szabvány kifejlesztõje is. A SWIFT a pénzügyi intézményeket látja el globális szabványokkal, hálózatokkal. A TWIST TWIST XML-alapú szabványokkal látja el a pénzügyi ellátási láncot. A gépjármûgyártók számára az eredeti berendezés gyártók (OEM = Original Equipment Manufacturer) által kidolgozott szabványokat olyan regionális szervezetek alkalmazzák, mint az ODETTE/AIAG és a JAMA. A negyedik szervezet a STAR, amely az alkatrészterületen mûködik.

107


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

4.6 AZ EDI ÉS AZ EDIFACT STRUKTÚRA Az üzenet feldolgozhatóságának kulcsa annak helyes szintaxisa. Az EDIFACT kétféle – A és B – szintaktikai szintet definiál, amelyek csak a felhasznált karakterkészlet tekintetében különböznek egymástól. Partnerek közötti megegyezés kérdése, hogy az üzenetváltások folyamatában melyiket használja a két kommunikáló fél. A karakterkészletnek szerves részét képezik a megkülönböztetett szerepû elválasztó (szeparátor) karakterek. Ezek feladata az egyes adatelemek, illetve a különbözõ szegmensek elválasztása. Például az A jelû karakterkészletben a szegmenseket „ ' ” (aposztróf), az adatelemeket „+”, az összetett adatelemek összetevõ adatelemeit pedig „:” karakterek választják el egymástól. Az EDIFACT üzenet alapvetõ építõelemei az üzenetszegmensek. A tranzankció során küldött üzeneteket és azok lehetséges felépítését a 41. ábra szemlélteti.

EGY LEHETSÉGES ADATCSERE-STRUKTÚRA TRANZAKCIÓ ÜZENET SZEGMENS EGYSZERÛ ADATELEM ÖSSZETETT ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM ÖSSZETETT ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM EGYSZERÛ ADATELEM SZEGMENS ÖSSZETETT ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM ÖSSZETEVÕ ADATELEM ÜZENET

EGYSZERÛ ADATELEM

41. ábra

108


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A különbözõ szegmensek típusuktól függõen különbözõ információkat hordoznak. Egy Dátum/Idõpont/Idõszak üzenetszegmens például idõ, ill. idõtartam-információt tartalmaz, míg egy Név és cím szegmens egy személy vagy vállalat nevérõl és helyérõl informál. Az „UN”-nel kezdõdõ szegmensek szolgálati szegmensek. Ezek képzik az EDIFACT üzenetekhez a borítékot vagy „csomagolást”, és „hordozzák” a szolgálati információt. A felhasználói szegmensek tartalmazzák magát a közvetíteni kívánt információt, minden üzenettípusnál a hozzárendelt formátumban. Az adatcsere a következõ szegmensekbõl áll: Megnevezés Szolgálati szegmens Adatcserenyitó szegmens Csoportnyitó szegmens Üzenetnyitó szegmens

Címke UNA UNB UNG UNH

Használói szegmens Üzenetzáró szegmens Csoportzáró szegmens Adatcserezáró szegmens

Státusz feltételes kötelezõ feltételes kötelezõ igény szerint

UNT UNE UNZ

kötelezõ feltételes kötelezõ

Minden szegmensnek megvan az üzenetben a saját helye a használói szegmensek sorában, elõfordulhatnak az üzenet bármelyik szakaszában, amelyek a következõk lehetnek: – bevezetõ szakasz – Az ebben a szakaszban megjelenõ szegmensek az üzenet egészére vonatkoznak; – részletezõ szakasz – Az ebben a szakaszban megjelenõ szegmensek csak az adott részletre vonatkoznak; – összegzõ szakasz – Ebben a szakaszban csak összegzõ vagy ellenõrzõ szegmensek jelenhetnek meg. Például a számla teljes összege, rendelés sorainak száma stb. Ugyanaz a szegmens az üzenet több szakaszában is elõfordulhat, és többször is megjelenhet egy szakaszon belül. Néhány szegmens többször is ismételhetõ. A státuszuk – kötelezõ vagy feltételes – és az ismételhetõségük száma a szegmensleírásokban megtalálható. Az üzeneten belül a funkcionálisan kapcsolódó szegmensek különleges csoportja ismételhetõ, ezeket szegmenscsoportnak hívják. Egy szegmenscsoport beépülhet egy másik szegmenscsoportba is. Egy szegmens az alábbi részekbõl áll: – szegmenscímke: azonosítja a szegmens típusát; – adatelem elhatároló; – egyszerû, összetett adatelem és annak részei, az összetevõ adatelemek; – szegmenslezáró. A szegmens elsõ adateleme a szegmenscímke, amelynek feladata a szegmens típusának azonosítása. Ezt követik az egyszerû, ill. összetett adatelemek, a szegmens típusától függõ számban és ábrázolási módban. Így például egy A szintaktikai szinten leírt SEG nevû szegmens a következõ lehet: SEG+DE+DE+CE:CE:CE+DE', ahol DE egyszerû adatelemet, CE pedig összetevõ adatelemet jelöl, a szegmenst pedig aposztróf zárja. A szegmensek tovább bonthatók adatelemekre – ezek határozzák meg lényegében a szegmens tartalmát. Az adatelemek lehetnek tovább nem bontható egyszerû adatelemek vagy összetevõ adatelemekbõl álló összetett adatelemek. Egy adatelem lehet fix vagy változó hosszúságú. Az összetett adatelemek több, logikailag összetartozó adatelembõl állnak. Ezeket összetevõ adatelemeknek nevezzük. Egy adatelemet minõsíthet egy másik adatelem, amelynek az értéke kóddal van kifejezve, amely speciális jelentést ad az adatnak. A minõsítõ adatelem értéke egy kód, amelyhez egyeztetett kódkészletet kell használni.

109


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A szegmensek és adatelemek ábrázolási szabályait a vonatkozó szegmensnévtár írja elõ. Az adatelemek ábrázolási módja lehet alfabetikus – csak betûkbõl álló, alfanumerikus – betûkbõl és számjegyekbõl álló, vagy numerikus – csak számjegyekbõl álló (mindhárom fajta tartalmazhat még speciális, ill. vezérlõ karaktereket). Az EDIFACT ezenkívül az egyes szegmensek adott adatelemeire definiálja azok maximális vagy kötelezõ hosszát. Például egy maximálisan négy alfanumerikus karakterbõl álló adattag ábrázolhatóságát an..4 jelöli, míg egy kötelezõen 13 számból álló numerikus adattagét n13. Az egyes üzenetszegmensekre, azok minden adatelemére és az összetett adatelemek összetevõ adatelemeire az EDIFACT meghatározza a kitöltés szükségességét. Ha az adott adatelemet kötelezõ feltüntetni az adatszegmensben, akkor M-mel (mandatory) kell jelöli, ha az adatelem választható, akkor azt C (conditional) jelöli. Mind a szegmensekre, mind az adatelemekre ismétlési instrukciók írhatók elõ. Az ismétlés számát a szegmens, illetve az egyes adatelemek ábrázolási elõírása után álló számból olvashatjuk ki: egy M3-mal jelzett szegmens kötelezõ, és háromszor meg kell ismételni, míg egy C5 jelû adatelem választható – akár el is hagyhatjuk, de legfeljebb csak ötször ismételhetjük. Lehetséges továbbá egy szegmensbe egy vagy több másik szegmens beágyazása is, ha az üzenet funkciójának megfelelõ logikus felépítés úgy kívánja. Egy szegmensen belül az adatot annak pozíciója azonosítja. Épp ezért a (választható) adatelemek elhagyásának, ill. nem maximális számú ismétlésének tényét az üzenetben közölni kell: ezt a megfelelõ szeparátor karakterek kellõ számú egymás után írásával tehetjük meg. Amennyiben olyan választható adatelemet hagyunk el, amelyet nem követ több adatelem, vagy követ, de azok szintén választhatóak, és azokat sem kívánjuk feltüntetni az üzenetben sem, akkor a szegmenst csonkíthatjuk (ugyanez a csonkítási szabály igaz az összetett adatelemek összetevõ adatelemeire). (6. táblázat) Egy-egy üzenet tervezésekor meg kell vizsgálni, hogy milyen adatokat lehet, illetve kell közölni a másik féllel, és ennek alapján kell összeválogatni a megfelelõ szegmenseket. A szegmensek egymás utáni sorba állítása önmagában még nem elegendõ: az üzenet funkciójának megfelelõen szükség esetén bizonyos egymást követõ szegmenseket célszerû (illetve a feladattól függõen szükséges lehet) csoportokba foglalni. A szegmenscsoportokra szintén megadhatóak szükségességi és ismétlési elõírások. Ha például egy üzenetben többek között egy termék csomagolásának módját, a csomag méreteit és kezelési utasításait szeretnénk megadni, mivel ezeket az információkat különbözõ EDIFACT szegmensek írják le, célszerû õket csoportba foglalni, amelyben a szegmensek értelemszerûen követik egymást – azaz elõször a csomagolás módját leíró szegmens, majd egy méreteket megadó, végül egy kezelési utasításokról informáló szegmens következik. Így a második – méreteket leíró – szegmens értelemszerûen a csomagoláshoz kapcsolódik.

4.7 EANCOM ÜZENETEK Az EANCOM üzenetek a megfelelõ EDIFACT üzenet lehetõ legegyszerûbb alkészletét tartalmazzák, amelyek alkalmasak EDI üzleti tranzakciókra. Az EDIFACT üzenetek alkészletezése mindazokat a választható (opcionális) elemeket érinti, amelyeket az EDIFACT üzenetekbe azért terveztek, hogy specifikus, ill. különleges üzleti igényeket elégítsenek ki. Az EANCOM alkészletbe csak az üzeneten belüli kötelezõ elemek és azok a szabadon választhatók kerülnek be, amelyek az egyedi üzleti életben nélkülözhetetlenek. Az EANCOM üzenet használatához az alkészletekben az egyedi (az üzenetbeli újabb elõfordulásukkor megkülönböztetett, egyébként azonos nevû) szegmensek, adatelemek és vonatkozó kódértékek meghatározásával részletes megjegyzéseket és magyarázatokat dolgoztak ki. AZ EANCOM fõ erõssége az, hogy az összetevõk közül csak egy a széles körû GS1 eszköztárból, amely a GS1 termékszámozást, helyazonosító kódolást és vonalkódolási szabványokat tartalmazza. Ezek a szabványok vagy technológiák, amikor EDI-vel kombinálják õket, eszközt nyújtanak egy jól megtervezett, teljesítõképes rendszer számára, az adatok egyértelmû és hatékony gyûjté-

110


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Sorszám

Szegmenscímke

Használat

1. UNH – üzenetfej M Rendeltetése: Vezeti, azonosítja és meghatározza az üzenetet. AdatelemMegnevezés Használat Formátum Példa címke

0062

Üzenet hivatkozási szám

M

an..14

987654

S009

Üzenetazonosító

M

--

--

0065 Üzenettípus azonosító

M

an..6

INVOIC

0052 Üzenettípus verziószám

M

an..3

D

0054 Üzenettípus kiadási szám

M

an..3

96A

0051 Karbantartó szervezet

M

an..2

UN

0057 Társszervezet kód

R

an..6

EAN008

Ismételhetõség 1

Leírás/Kódérték A küldõ egyedi üzenethivatkozása. Az üzenetek sorozatszáma az adatcserében. Az UNT 0062 adateleme ugyanezt az értéket fogja kapni. A küldõ generálja. -INVOIC = számlaüzenet D = Draft version/UN/ EDIFACT Directory 96A = Release 1996 –A UN = UN/CEFACT EAN008 = EAN version control number (EAN Code) Jelöli, hogy az üzenet az UNSM számla EANCOM 008 verziója.

Megjegyzés/függõségi leírások: A 0065, 0052, 0054 és a 0051 adatelemek jelölik, hogy az üzenet UNSM számla, amely D.96A szabványon alapul az ENSZ felügyelete alatt. Példa: UNH+987654+INVOIC:D:96A:UN:EAN008' 6. táblázat: Az UNH szegmens és adatelemeinek felépítése, meghatározása

111


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

sére, feldolgozására és kommunikációjára. Az EANCOM üzeneteket arra tervezték, hogy ezen öszszekapcsolt szabványok teljes elõnyét kihasználják és maximális hatékonyságot és hasznot nyújtanak a felhasználónak. Az EANCOM szabványban alkalmazható üzeneteket négy különbözõ osztályba lehet sorolni (42. ábra): – törzsadatüzenetek; – kereskedelmi üzenetek; – jelentési és tervezési üzenetek; – egyéb üzenetek. Az EANCOM szabványos üzenetekben a partnerek és a termékek azonosítása GS1 azonosító kulcsokkal történik. Az EANCOM üzenetek listáját a 3. számú függelék tartalmazza. EANCOM ÜZENETCSOPORTOK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATAIK Fuvarozó/szállítmányozó/ logisztikai szolgáltató

Szállítási üzenetek

Vevõ

Pénzügyi üzenetek Szá llítá si yi züg Pén

Bank

ek net üze üze Pénzügyi üzenetek net ek

Kereskedelmi üzenetek

Szállító

42. ábra 4.7.1 Törzsadatüzenetek A partner- és terméktörzsadatok cseréje és nyilvántartása elõfeltétele a tényleges kereskedelmi tranzakciók lebonyolításának. A tranzakció üzenetek cseréjét megelõzõen biztosítani kell, hogy a partnerek megfelelõ minõségû törzsadatokkal rendelkezzenek, ellenkezõ esetben az elektronikus kereskedelem felgyorsítja a rossz adatok továbbítását a rendszerekbe. A törzsadatok továbbítására alkalmazott EANCOM üzenetek és azok információs folyamatait a 43. ábra tartalmazza. EANCOM TÖRZSADATÜZENETEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATAIK Partnerinformáció (PARTIN) Termékinformáció-kérés (PROINQ) SZÁLLÍTÓ

Ár/értékesítési katalógus (PRICAT)

VEVÕ

Termékadat (PRODAT)

43. ábra

112


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

4.7.2 Kereskedelmi üzenetek A kereskedelmi ügyletek a rendeléssel kezdõdnek és az utalványozási-értesítési üzenetekkel végzõdnek, a kereskedelmi folyamat logikus menetét követve, ideértve a szállítási és a pénzügyi üzeneteket is. Az egyes szereplõk között zajló üzenettípusokat és azok irányát a 44., 45. ábra mutatja be.

EANCOM KERESKEDELMI ÜZENETEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATAIK Ajánlatkérés (REQOTE) Ajánlat (QUOTES) SZÁLLÍTÓ

Megrendelés (ORDERS)

VEVÕ

Megrendelésmódosítás (ORDCHG) Megrendelésvisszaigazolás (ORDRSP) Szállítási üzenetek VEVÕ/ SZÁLLÍTÓ

Teheráru/áru kezelés és mozgatás (HANMOV) Feladási utasítás (INSDES)

LOGISZTIKAI SZOLGÁLTATÓ

Foglalás (IFTMBF) Foglalás-visszaigazolás (IFTMBC) Szállítási utasítás (IFTMIN) VEVÕ/ SZÁLLÍTÓ

Továbbítási és konszolidációs összegzés (IFCSUM)

FUVAROZÓ

Megrendelés-visszaigazolás (ORDRSP) Megrendelés-visszaigazolás (ORDRSP) Feladási értesítés (DESADV) SZÁLLÍTÓ

Átvételi értesítés (RECADV)

VEVÕ

Megrendelés státusz információkérés (OSTENQ) Megrendelés státusz jelentés (OSTRPT) SZÁLLÍTÓ

Visszaküldési értesítés (RETANN)

VEVÕ

Visszaküldési utasítás (RETINS)

44. ábra A 4. függelékben egy Feladási értesítés (DESADV) üzenet példa található.

113


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EANCOM PÉNZÜGYI ÜZENETEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATAIK

Számla (INVOIC) Adóellenõrzés (TAXCON) Átutalási értesítés (REMADV)

VEVÕ

SZÁLLÍTÓ

Kereskedelmi vita (COMDIS) Kereskedelmi számla összesítés (COACSU)

Többszörös fizetési rendelvény (PAYMUL) BANK

45. ábra

4.7.3 Jelentési és tervezési üzenetek A jelentési és tervezési üzeneteket a kereskedelmi partnerek informálására használják a kereskedelmi tevékenységeknél, vagy a jövõbeni igények tervezésénél, egyszerûsítve ezzel a kereskedelmi folyamatot, például: ütemezett szállítások és az ehhez igazodó ütemezett, többszörös fizetési üzenetek. (46. ábra) 4.7.4 Általános üzenetek Az általános üzenetek csoportja olyan üzeneteket tartalmaz, amelyek kiegészítõ információk megadására alkalmasak. Ezek listáját szintén a 3. függelék tartalmazza.

114


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

EANCOM JELENTÉSI, ILLETVE TERVEZÉSI ÜZENETEK ÉS INFORMÁCIÓS FOLYAMATAIK Szállítási ütemezés (DELFOR) Értékesítési jelentés (SLSRPT) Értékesítési elõrejelzés (SLSFCT)

SZÁLLÍTÓ

VEVÕ

Leltárkészlet jelentés (INVRPT) Szintaxis és szolgáltatási jelentés (CONTRL)

VEVÕ BANKJA

Többszörös terhelési értesítés (DEBMUL) VEVÕ

SZÁLLÍTÓ BANKJA

Többszörös jóváírási értesítés (CREMUL) SZÁLLÍTÓ

46. ábra

115


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

5. A termékinformáció és az információ minõségének szerepe a nyomon követésben A nyomon követés gyakorlati megvalósítása azt jelenti, hogy információt, adatot gyûjtünk és kommunikálunk egyrészt arról az egységrõl, termékrõl, tárgyról, amelyet nyomon követünk, másrészt a hozzá kapcsolódó helyekrõl, partnerekrõl. Ehhez a megfelelõ – az elõzõ fejezetekben ismertetett – azonosításokat követõen meg kell határozni azoknak az adatoknak a körét, amelyekre az üzleti folyamatban részt vevõknek szükségük van az adott termékrõl, illetve üzleti partnerrõl. A mindennapos kereskedelmi tevékenységek során ezen túlmenõen az adatok minõsége is nagy jelentõséggel bír, hiszen az is fennakadást okoz, ha nincs adat arról, hogy hova kell küldeni egy adott árut, de a rossz helyre küldött áru is költségnövelõ tényezõvé válik az adminisztráció és a szállítás tekintetében, illetve minõségcsökkentõ tényezõ a polcon való elérhetõségre és így a vevõkiszolgálásra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az információáramlás valóban kövesse az áru mozgását, a kereskedelmi partnerek együttmûködésére van szükség, azaz az áru átadásával egyidejûleg, de még inkább azt megelõzõen az áruhoz kapcsolódó információt is át kell adni, illetve biztosítani kell, hogy a kereskedelmi partnerek rendelkezésére álló adatok folyamatosan összhangban legyenek. A jó minõségû adatok biztosításához át kell tekinteni: – a rendelkezésre álló, illetve karbantartott adattartalom megfelel-e a belsõ és külsõ adatigénynek; – az információáramlás, illetve adatkezelés belsõ folyamatait; – az információáramlás külsõ folyamatait. A gyakorlatban lehetõség van bármilyen termékadat nyilvántartására, sõt a szabványok lehetõvé is teszik több száz termékadat partnerek közötti kommunikációját. Ugyanakkor az adatkészlet meghatározása során figyelembe kell venni az üzleti élet igényeit, és a jogszabályi környezetet is mindig szem elõtt tartva a „szükséges és elégséges” elvet.

5.1 AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, ILLETVE AZ ADATKEZELÉS BELSÕ FOLYAMATAI Az adatáramlás áttekintése során meg kell határozni az adatbevitel, adatmódosítás és adatküldés kritikus pontjait és azt, hogy milyen módosításokat kell ezekhez rendelni a megfelelõ adatminõség biztosítása érdekében. Az elrendelt módosítások hatásának vizsgálatához pedig ellenõrzési mutatókat kell meghatározni. Ezekkel lehet nyomon követni azt, hogy a módosított folyamattal elérhetõ-e az elvárt eredmény. Például, ha új szabályozást vezet be az adatbevitel lépéseire egy vállalkozás, akkor ellenõrizni kell, hogy az valóban jobb adatminõséget eredményez-e. A belsõ folyamatok áttekintése során meg kell vizsgálni, hogy: – ki, mikor, milyen rendszerbe visz fel új adatokat, illetve honnan érkeznek adatok a rendszerbe; – ki, mikor, milyen rendszerben módosíthat, illetve törölhet adatokat; – ki, mikor, milyen rendszerbõl küldhet adatokat.

116


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A gyenge minõségû termékinformáció csökkenti a belsõ folyamatok hatékonyságát, és negatívan hat a vásárlói kapcsolatokra – aláásva ezzel az együttmûködési programokat. A gyártók által vásárlóikkal megosztott termékadatok többségéhez egyértelmû ipari szabványok és alkalmazásba vételi elõírások tartoznak. A gyártók nagy része ismeri ezeket a szabványokat, és általánosságban úgy véli, hogy megfelelõen alkalmazza õket. Ha egy adat rossz, az jelentõs hatékonyságcsökkenéssel és többletköltséggel jár együtt. Egyes becslések szerint az így keletkezõ többletköltségek az eladás 0,1–0,5%-át teszik ki. A GS1 kidolgozta az Adatminõségi protokollt (DQP – Data Quality Protocol), amely számos olyan mûködési alapelvet és információs szabványt fektet le, amely a vásárlóknak szolgáltatott termékinformációk fenntartható, minõségbeli fejlesztését célozza meg. A vásárlók egyre növekvõ termékinformáció iránti igénye valóságos katalizátorként helyezi középpontba és látja el általános fejlesztésekkel a cégen belüli információkezelési programokat. Az Adatminõségi protokoll egyik fõ jellemvonása az a hangsúly, melyet a magas színvonalú adatminõség fenntartásakor a belsõinformáció-kezelési folyamatok és szervezeti struktúrák jelentõségéhez hozzátesz. Tulajdonképpen az ISO-minõsítéshez hasonló megközelítésrõl van szó: a „fenntartható adatminõség” minõsítésre pályázó vállalatnak bizonyítania kell, hogy rendelkezik az információ megfelelõ kezeléséhez szükséges belsõ képességgel, majd – egy fizikai mintavételezést követõen – azt is, hogy helyes a birtokában lévõ információ. 5.1.1 Adatminõségi problémák A vállalkozásoknál leggyakrabban az alábbi adatminõségi problémák fordulnak elõ: A termékazonosítás területén például gyakran elõfordul, hogy nem rendelnek új GTIN-t a megváltozott termékhez, holott a termék megfelel egy új GTIN-kiadás kritériumainak. Ennek többek között az lehet az oka, hogy a kiskereskedõ az adminisztrációs költségek csökkentését szeretné, vagy az új GTIN szám esetén újra kiskereskedõi belistázási díj jelentkezne. A manuálisan vagy adattérképezõ alkalmazásokon keresztül hozzáadott termékklasszifikációs kódoknak köszönhetõen több mint valószínû, hogy néhány terméket hibás besorolással tesznek közzé. A termék leírását – a helyi szabályoknak megfelelõen – gyakran az adott helyi nyelven, manuálisan hozzák létre. Ez – a regionális és globális termékbeszerzéssel együtt – a különbözõ rendszerekben ugyanazon termék leírásainak és nyelvének összezavarodásához vezethet, illetve a többnyelvû környezetben a helyi nyelvû támogatás megszûnését okozhatja. A termék méreteinek megadásakor gyakran felcserélik a mélységet a szélességgel, vagy könynyen hiba csúszhat a manuális adatrögzítés során a számok megadásakor (pl. 100 v. 1000), de gyakori probléma a nem megfelelõ mértékegységek alkalmazása is. A termékhierarchia adatok megadásánál tipikus hibának számít az egymásba épülõ mennyiségek téves rögzítése, vagy az, hogy a megváltoztatott magasabb csomagolási szint adatainak frissítése elmarad. 5.1.2 Vállalati adatkezelési alapelvek Nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van olyan adatkezelési irányelvek kidolgozására, amelyek alkalmazásba vétele nélkülözhetetlen a hatékony információkezelés megvalósításához. A vállalkozásoknak megfelelõ szintû – globális, regionális, lokális – szabályozásokat kell kidolgozniuk, vagy már meglévõ ajánlásokat alkalmazásba venniük, amelyek: – rögzítik az adott szint adatkezelési irányelveit Az adatminõségi ügyek többsége a Fogyasztói termékadat (CFPD – Customer Facing Product Data) szervezeten belüli kezelésének módjával kapcsolatos. Egy – a CFPD-kezelésre vonatkozó – egyértelmû regionális irányelv létrehozása strukturált tervet teremt és rávilágít a probléma megoldására.

117


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

– azonosítják és dokumentálják az adatkezelésre ható folyamatokat és eljárásokat Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a folyamatok és eljárások támogassák az adatminõségi programot és összhangban álljanak vele, egyértelmûen látni kell, hogy mely folyamatok és eljárások hatnak a CFPD-re. – kialakítják az adatkezelés folyamatos fejlesztési programját Az adatminõség leromlásának elkerülése érdekében üzleti fontosságot kell tulajdonítani a folyamatos felülvizsgálatnak és a fejlesztésnek. – meghatározzák a rendszeres felülvizsgálat alapját és eljárásait A CFPD programok és eljárások rendszeres felülvizsgálata rámutat a folyamatok hiányosságaira és a program kiegészítésre szoruló részeire. – auditálási nyomvonalakat alakít ki a termékadatok létrehozására és változtatására Az auditálási nyomvonalak az attribútum-tartalomban bekövetkezett változtatások idõalapú rögzítését biztosítják, így megállapíthatóvá válik, hogy egy adott idõpontban milyen információk voltak elérhetõek a vásárlók számára, és az intézkedések foganatosítása is könnyebbé válik. A termékadat-tulajdonlási és kezelési szabványok helyi és regionális szinten alkalmazandóak, és kimondják, hogy: – minden egyes termékadat esetében azonosítani kell az adattulajdonost Az adattulajdonlás egy közös felelõsségi pontot biztosít az adat bejegyzésére, karbantartására és a termék-attribútumok pontosságára, valamint az illetékes adattulajdonosok számára biztosított – adatminõségi mérésekkel kapcsolatos – visszajelzési lehetõséggel segíti a folyamatos fejlesztési folyamatot. – minden egyes termékadat esetében azonosítani kell egy árunkénti adatforrást Adatkonfliktusok elkerülése a „folyásirányban” lévõ rendszerek és a szükségtelen adatlekérdezéseket generáló folyamatokban. A CFPD-kezelés sokkal hatásosabb és hatékonyabb, ha az adat egyazon rendszerben kerül létrehozásra és karbantartásra. A nehézségek akkor adódnak, mikor több rendszert használnak ugyanazon adat létrehozására. – a termékadatok az adateredetnél kerülnek azonosításra Minimalizálja a korrekciós intézkedések számát végig a kínálati láncon, ahol várhatóan a korrekció költségei és bonyolultsága egyre nõ. – az adattulajdonos rendszeres idõközönként megerõsíti az adatok helyességét Az adatpontosság pozitív megerõsítése elõsegíti a felülvizsgálatot és a helyességet. – a fizikai mérések adatminta-vizsgálata rendszeres idõközönként zajlik A régió – a GS1 szabványokkal és ajánlásokkal összhangban – egy eljárást hoz létre és tart fent a fizikaitermék-méréshez és adatgenerálásához. A GS1 szabványok és ajánlások tartalmazzák: • a statisztikai szempontból megfelelõ minta nagyságát; • a termék-attribútumok mérésének metódusait; • a mérõeszközt; • a mérés helyét és körülményeit; • a mérést végzõ személyt; • a mérési adatok rögzítésének metódusait; • a mérés kimeneti formátumát. Az ágazati szabványok képviselik azt a csoportot, amelyet a vállalkozások tevékenységükhöz kapcsolódóan alkalmazásba vesznek, a vállalat szabványainak tekintendõek, és az alábbiak szerint foglalhatók össze: – GTIN számok idevágó GS1 szabványok szerinti képzése és/vagy megváltoztatása A GTIN-ek számos üzleti fontosságú alkalmazás és folyamat alapját képezik, a raktárkezeléstõl és rendeléstõl kezdve a pénzbefolyásig tartó életcikluson át, egészen az értékesítésig. – A GS1 Globális termékosztályozás (GPC – Global Product Classification) „brick” kód minden kereskedelmi áruhoz történt kiszabása

118


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A Globális adatszinkronizáció (GDS – Global Data Synchronization) megköveteli a GPC „brick” kódok használatát, ami lehetõvé teszi a vásárlók számára, hogy szûkebb – követelményeiknek megfelelõ – kategóriákban végezhessenek GDS-kereséseket. – Az adateredetiség, felülvizsgálat vagy auditálás érdekében végzett fizikai termékvizsgálat a GS1 csomagolásmérési szabályok (GS1 Package Measurement Rules) szerint A termék – vásárlók felé közölt – fizikai vonatkozású adatminõségének (méret, súly stb.) biztosítása érdekében. További belsõ elõnyök is nyerhetõek a fejlett méret- és súlyadatokon keresztül, beleértve a raktárnyilvántartás és szállítási hasznosítás. – A CFPD-re hatással levõ információkezelési folyamatok és eljárások igazítása a GS1 Adatminõségi protokollhoz A folyamatra épülõ certifikációs minõségszabvány a – gyártó kínálati láncát jelentõs költséggel és bonyolultsággal megterhelõ – mérési szolgáltatások helyett sokkal inkább elõsegítheti a fenntartható fejlõdést. Ráadásul a kiskereskedõi követeléseknél iparilag elfogadott állandóságot biztosít. – Kereskedelmi áru leírása A kereskedelmi áru leírása egy megalapozott, állandó, iparilag elismert eljárás a termékek leírására, valamint egyike annak a négy kötelezõ attribútumnak, amely a globális adatszinkronizációs folyamat részeként a GTIN-hez tartozó adathalmazok egyedi azonosítására szolgál. Az országokon átívelõ termékadat-harmonizáció csökkenti a bejegyzések többszöri, illetve ugyanazon termék több különbözõ leírással történõ rögzítésének kockázatát. 5.1.3 Az adatminõség fõ teljesítménymutatója (KPI = Key Performance Indicator) Az adatminõségi KPI egy nagyon egyszerû mérték, amely folyamatosan lehetõvé teszi a vállalat számára az adatminõségben bekövetkezett fejlesztések nyomon követését. Az adatminõség egy adatrekord szintjén kerül kiszámításra (ahol az adatrekord egyetlen GTINrõl tartalmaz termékinformációt) minden attribútum számára, ami egyenlõ fontosságot biztosít az adatrekordban minden – hatókörbe tartozó – attribútumnak. Az adatminõség ugyanakkora súlyt fektet egy rekord teljességére (minden attribútum tartalmaz értékeket) és helyességére (minden egyes attribútumban szereplõ érték helyes). A KPI százalékban a következõk szerint számítandó: A hiányzó vagy helytelen adatot nem tartalmazó termékrekordok száma Adatminõség = az összes mért termékrekord száma Így például 200 termékadatrekord esetében mért 70%-os adatminõségi KPI azt jelzi, hogy 60 termékadatrekordból legalább egy hiányzó vagy rossz értéket tartalmazott. Nem kerül súlyozásra az egyik vagy a másik adatrekord fontossága (például az eladási mutató alapján), így az adatminõséget egyszerû összeadással lehet összegezni, adatrekordonként, egészen a lokális, regionális vagy globális szintig. A folyamatos munkamenet olyan regionális és helyi rendszerekben hajtható végre, melyek automatikusan mérik a termékadat-rekordok teljességét, és – megadott paramétereken belül – a termékadatrekord attribútum-értékek helyességét is. A meghatározott paraméterek – amelyek alapján az adat helyességének mérése történik – a szintaktika és logika szabályaira épülnek. Így például egy termék dobozának magassága: – pozitív egész és; – 5 és 100 cm közötti szám; – ugyanakkora vagy nagyobb, mint a hozzá tartozó fogyasztói egység magassága; – kisebb, mint a hozzá tartozó raklap magassága.

119


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Bár a végadat felhasználható irányadó adatminõségi mérésként, azonban nem adhat valós adatminõségi mérést, mivel egy attribútum-érték úgy is átmehet az érvényességi teszten, hogy helytelen marad. Tegyük fel, hogy – a fenti példánál maradva – a doboz magasságát jelölõ adatrekord értéke 12 cm-rel kerül listázásra, ami ugyan megfelel az érvényességi szabályoknak, azonban a vizsgálatkor a doboz valódi magassága 15 cm-nek bizonyul. A valódi adatminõség kiszámításához egy teljes fizikai – minden termékre kiterjedõ – auditálás szükséges, melyet egy – a termékadatrekordokkal történõ – összehasonlítás követ. Az így létrejövõ eredménylistának a következõket kell tartalmaznia minden kereskedelmi partnerre és minden kereskedelmi egységre vonatkozóan: – a mérésben részt vett összes rekord számát; – a hiányzó vagy helytelen adatokat (automatikus mérés alapján) nem tartalmazó összes termékrekord számát; – a vizsgált fogyasztó és kereskedelmi egységek számát; – a vizsgálatot követõen helytelennek vagy hiányosnak mutatkozott fogyasztói és kereskedelmi egységek számát.

5.2. AZ ADATKOMMUNIKÁCIÓ KÜLSÕ FOLYAMATAI – ADATSZINKRONIZÁCIÓ Az elektronikus üzenetek – például a rendelés, a rendelés visszaigazolása, a feladási értesítés, a számlázás stb. – alkalmazása elõtt feltétlenül meg kell oldani, hogy az adatbázisokban megfelelõ minõségû, pontos termékadatok szerepeljenek. Ha ez nem így történik, akkor az elektronikus üzenetek a pontatlan, hibás adatok továbbítását gyorsítják fel, ráadásul az elektronikus kereskedelem által elérhetõ megtakarításokat a hibák javítására kell fordítani. Ezért a partnerek közötti törzsadat-harmonizációnak meg kell elõznie az elektronikus kereskedelmi megoldások alkalmazásba vételét. A törzsadatok harmonizációja azt jelenti, hogy a kereskedelmi partnerek megállapodnak egy adott termékre vonatkozó adatok halmazáról, azok meghatározásának vagy mérésének módjáról, ezt követõen adatbázisaikban ugyanazokat az adatokat tartják nyilván ugyanarról a termékrõl. Képzeljük el, hogy mi, mint gyártók vagy kereskedõk, képesek vagyunk folyamatosan egyeztetni a termékekre, helyekre és eljárásokra vonatkozó adatainkat partnereinkkel. Képzeljük el, hogy egyszerûbb, gyorsabb és pontosabb tranzakciók segítik az adatok kommunikációját az ellátási lánc egészén, lehetõvé téve, hogy a megfelelõ mennyiségû áru a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen álljon rendelkezésre. Az internetalapú globális adatszinkronizációs hálózat minõsített adatbankokat kapcsol öszsze. A globális regisztráció feladata, hogy a termékek egyedi azonosító kulcsait tárolja, ennek alapján megmutassa, hogy melyik forrásadatbankban található a termék teljes információkészlete, valamint, hogy továbbítsa a fogadó adatbankok megkereséseit a forrásadatbankokhoz. Természetesen a globális adatszinkronizáció alkalmazásba vételéhez szükség van egy hálózatra: ez az, amit Globális adatszinkronizációs hálózatnak (GDSN) nevezünk. 5.2.1 A GDSN alkotóelemei Egy kereskedelmi kapcsolatban az elsõ néhány dolog, amit meg kell határozni, az az, hogy KI, HOL, MI-vel és MELYIK piacon kereskedik. A GS1 az azonosító kulcsokat, a Globális helyazonosító számot (GLN) és a Globális kereskedelemi áruazonosító számot (GTIN) fejlesztette ki a kérdések megválaszolására.

120


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Az azonosító kulcsok önmagukban nem nyújtanak elegendõ információt, ezért ki kell egészíteni ezeket leíró tulajdonságokkal, mint például termék vagy hely (partner) leírása, áradatok, méretadatok, csomagolási adatok, név, cím stb. Ezeket az üzleti kapcsolatokat támogató, szabványosított jellemzõket törzsadatnak (minden kereskedelmi egységre vonatkoztatható, mint pl. a GTIN) vagy tranzakciós adatnak (partnerspecifikus, pl. a megrendelésben szereplõ rendelt mennyiség) nevezzük, amelyekrõl az I/2.6 fejezetben már részletesen szóltunk. A GDSN szabványai A GDSN az alábbiak szerint határozta meg az alkalmazandó szabványokat: – azonosítás; – klasszifikáció; – kommunikáció; – attribútumok. Az azonosítás lehetõségeirõl és megoldásairól könyvünk II/1. fejezetében részletesen szóltunk, míg a klasszifikációs megoldásokról a Globális termékosztályozás (GPC = Global Product Classification) szól részletesen, amely kiemelt szerepet kap a GDSN-ben. Ez a kód jelöli, hogy a kereskedelmi áru milyen típusú termék, és milyen termékcsoporthoz tartozik. A GDSN-ben minden terméket a GPC-nek megfelelõen kell osztályozni. A GPC a GS1 által a GDSN-hez választott kötelezõ osztályozási rendszer. A vevõknek és az eladóknak globálisan egyformán kell csoportosítani a termékeket a hatékony adatszinkronizációhoz és a globális adatszinkronizációs hálózatban a termékkeresés, betekintés és ellenõrzés, valamint a közzététel és az adatkérés megfeleltetéséhez is. Csak a GPC-nek megfelelõen osztályozott termékeket regisztrálják a Globális regisztrációban (GR – Global Registry). A GPC egy szabályokon alapuló, négyszintû osztályozási rendszer termékek csoportosítására, amelynek négy szintje a következõ: – szegmens; – család; – osztály; – brick (attribútumokkal). A brick azonosít egy összefogó kategóriát, amelybe az azonos célt szolgáló, hasonló formájú és anyagú, illetve azonos attribútumkészlettel rendelkezõ termékek tartoznak. (47. ábra) A kommunikációhoz a GS1 két különbözõ összetevõt kínál: – üzleti üzenetszabványt (BMS = Business Message Standard), amely tartalmazza az összes szükséges információt az elektronikus üzenetek implementációjához; – XML (Extensible Markup Language) sémát, amely maga az üzenet elektronikus formátumban. A GDSN üzenetszabványai megtalálhatók az alábbi weboldalon: http://www.gs1.org/services/gsmp/kc/ecom/xml/gdsn_grid.html. További, a GDSN részét képezõ GS1 rendszer szabványok: – kereskedelmi áru adatmodellje az adatszinkronizációhoz; – katalógus tétel szinkronizáció; – alap partneradatok; – globális validációs szabályok; – szabványattribútumok. A GS1 szabványok lehetõvé teszik több száz termékattribútum kommunikációját. Ebbõl a készletbõl a felhasználói közösségek, kereskedelmi partnerek a saját üzleti igényeikhez és jogszabályi környezetükhöz igazítva természetesen szûkebb attribútumlistákat határoznak meg.

121


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

A GLOBÁLIS TERMÉKOSZTÁLYOZÁS FELÉPÍTÉSE

Szint

Példa

Szegmens

Ágazati vagy vertikális szegmentáció

Élelmiszer, italok és dohány

Család

Szegmens tág alcsoportja

Tej, vaj, krém, joghurt, sajt, tojás és ezek helyettesítõi

Osztály

Hasonló kategóriák csoportja

Tej és tejhelyettesítõk

Brick

Hasonló termékek kategóriája

Tej és tejhelyettesítõk (romlandó)

47. ábra A magyarországi alkalmazásba vétel elsõdlegesen az ECR (Efficient Custumer Response) Magyarország tagvállalatai körében kezdõdött meg, ezért a szervezet keretein belül megalakult egy olyan munkacsoport, amely összefogja és irányítja a partner- és terméktörzsadatok szinkronizációjára irányuló magyarországi kezdeményezéseket. A munkacsoport elsõ feladatai között volt, hogy meghatározza azt az adatigényt, amely jellemzi a hazai piacon meglévõ kereskedelmi kapcsolatokat. Az általuk megjelölt, a termékekhez kapcsolódó törzsadatok listáját az 5 sz. függelék tartalmazza. Természetesen a szabvány minden termékjellemzõ megadásához meghatározza a kommunikációs szabályokat az alábbiak szerint: – az adat megadása kötelezõ vagy opcionális; – az adatmezõ globális vagy lokális vagy globális/lokális; ez azt jelenti, hogy az adatmezõt csak a megadott kommunikációban értelmezik; – az adatmezõ többféle értéket is felvehet vagy nem; – az adatmezõ ún. partnerfüggetlen információkat, mint pl. a termék megnevezése, vagy partnerfüggõ, azaz csak egy adott kereskedelmi kapcsolatban releváns adatot tartalmaz, mint pl. az ár; – az adatmezõ a termékhierarchia mely szintjén értelmezett; – adatmezõ mérete és típusa.

122


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

5.2.2 A GDSN fogalma és mûködése A GDSN alapelvét különbözõ ipari érdekcsoportok dolgozták ki, köztük a GCI (Global Commerce Initiative – Globális kereskedelmi kezdeményezés), a GS1 azzal a céllal, hogy támogassa a gazdaságot az ellátási lánc tranzakcióinak egyszerûsítésében és költségeinek csökkentésében. Maga a GDSN: együttmûködõ adatbankok internetalapú, összekapcsolt hálózata és a GS1 Globális regisztráció, amely világszerte biztosítja a cégeknek, hogy szabványosított és szinkronizált ellátásilánc-adatokat cseréljenek kereskedelmi partnereikkel. A GDSN biztosítja, hogy a kereskedelmi partnerek pontos és világszerte támogatott szabványoknak megfelelõ adatokat cseréljenek. A GDSN szereplõi a következõk: – a kereskedelmi partnerek (szállítók és kereskedõk); – az adatbankok (szolgáltatások, amelyek tárolják és feldolgozzák a kereskedelmi partnerek adatait); – GS1 Globális regisztráció (világméretû címtár, amely segíti a GDSN közösséget az adatforrások meghatározásával, és a kereskedelmi partnerek között szervezi a folyamatos szinkronizációs kapcsolatokat). A GDSN egyik fõ elõnye, hogy a kereskedelmi partnerek EGY ponton keresztül csatlakoznak a globális hálózathoz egy általuk kiválasztott, minõsített adatbankon keresztül. Így elkerülhetõ, hogy több adatbanknak kelljen elõfizetési díjat fizetni akár ugyanazon a földrajzi egységen belül, akár különbözõ földrajzi egységeken keresztül. Ezért a kereskedelmi partnerek csak minõsített adatbankon keresztül férhetnek hozzá a GS1 Globális regisztrációhoz. Itt kell megjegyezni, hogy a szállítók és a kereskedõk saját adatbankot is mûködtethetnek és csatlakoztathatnak a hálózathoz. A GDSN-ben a katalógus elemeit a GTIN, az adatforrás (szállító) GLN-je, valamint a célpiac azonosítja, míg a partnereket a GLN. A GDSN kritériumrendszere a következõ: – ez a modell az együttmûködõ adatbankok kiterjedt hálózatát támogatja; – a szállítók és a kereskedõk egypontú belépéssel csatlakoznak a GDSN-hez; – a szállítók és a kereskedõk nem rendelkeznek közvetlen hozzáféréssel a GS1 Globális Regisztrációhoz, csak akkor, ha saját adatbankjukként mûködnek; – a kereskedelmi termékek azonosítása a GTIN, az adatforrás GLN és a célpiac (TM) egyedi kombinációjával történik a GDSN-ben; – a partnerek azonosítása GLN-nel történik a GDSN-ben. Azoknak a szállítóknak és kereskedõknek, akik termék-, hely- (partner-) és árinformáció-szinkronizációt akarnak megvalósítani, a következõ öt lépést kell végrehajtaniuk. A teljes folyamatot a 48. ábra foglalja össze. 1. lépés: A szállítók elõkészítik belsõ adataikat és rendszereiket, hogy megfeleljenek a GS1 szabványoknak (GTIN, GLN, GPC stb.). 2. lépés: A szállítók közzéteszik pontos és szabványos adataikat egy általuk kiválasztott, GS1 által minõsített forrásadatbankban (saját vagy külsõ). Közzététel Gyártó 1. Forrásadatbank Gyártó 2. Gyártó 3.

Forrásadatbank

123


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

3. lépés: Az adatbank minden egyes termékrõl (vagy partnerrõl) regisztrálja a szállító által közzétett információk egy kisebb alkészletét a GS1 Globális regisztrációnál. A GS1 Globális Regisztráció tárolja ezeket az adatokat, és minden termék (vagy partner) adatbankjának helyét. Regisztráció Forrásadatbank

Globális regisztráció

Forrásadatbank

4. lépés: A kereskedõk az általuk választott GS1 minõsítéssel rendelkezõ adatbankon keresztül keresést kezdeményeznek a GS1 Globális regisztráció felé olyan termék(ek) vagy partner(ek) iránt, amely(ek)re elõ akarnak fizetni. Az elõfizetés a GTIN, a GLN, a GPC és/vagy a célpiac bármilyen kombinációjával történhet, kivéve a GTIN és a GPC kombinációja, amelyek kölcsönösen kizárják egymást. A GS1 Globális regisztráció azonosítja a keresett termék(ek) vagy partnerek forrásadatbankjá(ai)t. Elõfizetés Globális regisztráció

Forrásadatbank

Fogadó adatbank

Forrásadatbank

Fogadó adatbank

1. kiskereskedõ 2. kiskereskedõ 3. kiskereskedõ

5. lépés: A kereskedelmi partnerek saját adatbankjai lebonyolítják az adatcserét. Amint a termékjellemzõ megváltozik, a szállítók azonnal újra küldik a frissített adatokat az általuk választott adatbanknak, és ezzel biztosítják, hogy azok a GDSN-hez csatlakozott kereskedõk, akik elõfizetõi ennek az adatnak, értesítést kapnak az aktualizált adatokról saját fogadó adatbankjukon keresztül.

Szinkronizáció

124

Forrásadatbank

Fogadó adatbank

Forrásadatbank

Fogadó adatbank


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GLOBÁLIS ADATSZINKRONIZÁCIÓS HÁLÓZAT

Globális regisztráció

Gyártó 1. Forrásadatbank

Fogadó adatbank

Forrásadatbank

Fogadó adatbank

1. kiskereskedõ

Gyártó 1.

2. kiskereskedõ Gyártó 1.

3. kiskereskedõ

Egypontú belépés és kilépés

Közzététel Regisztráció Elõfizetés Szinkronizáció

48. ábra Adatfeltöltés: Az eladó (adatforrás) termék- és céginformációkat tölt fel az adatbankjába. Adatregisztráció: Az adatok egy kisebb csoportját elküldik a globális regisztráció számára. Elõfizetés: A vevõ (adatfogadó) az adatbankján keresztül elõfizet egy szállíó GLN-jére, egy termékkategóriára (GPC), egy célpiacra vagy egy GTIN-re, hogy megkapja a vonatkozó termék- és céginformációkat. A globális regisztráció segítségével azonosítják a kért adatokat tartalmazó adatbankot és továbbítják neki az elõfizetést. Adatközzététel: A szállító adatbankja közzéteszi a termék és a cég teljes információkészletét a vevõ adatbankján keresztül. Adatfogadás visszaigazolása: A vevõ ezek után küld egy visszaigazolást a szállítónak a vevõ és a szállító adatbankjain keresztül. Még egyszerûbben: egy elismervényt a szállítónak arról, hogy mit tett a vevõ a tételinformációkkal. Tekintsük végig a globális adatszinkronizáció alkalmazásba vételéhez vezetõ út tennivalóit! – Biztosítsuk a felsõ vezetés elkötelezettségét a globális adatszinkronizáció stratégiája iránt, majd kommunikáljuk ezt az elkötelezettséget a cégen belül és a kereskedelmi partnereink felé, és gondoskodjunk a teljes vállalati struktúra támogatásáról. – Készítsünk egy reális alapokon nyugvó cégspecifikus üzleti esettanulmányt, és kapcsoljuk teljesítménymutatókhoz (KPI = Key Performance Indicator). Ennek eléréséhez fel kell mérni: • a jelenlegi üzleti folyamatokat, hogy meg tudjuk fogalmazni az elérhetõ elõnyöket; • a jelenlegi IT kiépítettséget, hogy meg tudjuk határozni a megvalósítás költségeit. A kitûzött cél szintje fogja meghatározni a beruházások idõbeni eloszlását. Készítsünk projekttervet az elkövetkezendõ évekre, és használjunk esettanulmányt a teljesítménymutatók azonosítására, amelyek segítségével nyomon követhetjük az elért elõnyöket, és fenntarthatjuk a teljes folyamat átláthatóságát.

125


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

– Biztosítsuk, hogy mind cégünk, mind pedig kereskedelmi partnereink adoptálják a GS1 GTIN, GLN, GDD és GPC szabványait. Ez a globális adatszinkronizáció megkezdésének elõfeltétele. – Tisztítsuk meg belsõ katalógusainkat, és gondoskodjunk arról, hogy képesek vagyunk a GDDnek megfelelõ struktúrában küldeni és fogadni minden attribútumot a kereskedelmi partnerek felé, illetve irányukból. Ez egy kritikus lépés, és nem szabad alábecsülni. Már számos tanulmány kimutatta, hogy ez a folyamat néhány hónapot, de akár néhány évet is igénybe vehet. – Biztosítsuk, hogy belsõ vagy külsõ adatbankunk a GS1 által minõsített, és együtt tud mûködni a GDSN adatbankjaival. – A „GS1 Globális regisztráció elõfizetési megállapodása” aláírásával fizessünk elõ a GS1 Globális regisztrációra. – Kezdjük el a munkát néhány kiemelt termékkel és kevés, kiválasztott kereskedelmi partnerrel, akik stratégiailag fontosak, és elkötelezettek aziránt, hogy a hibátlan és a GS1 rendszer szabványainak megfelelõ adatok kommunikációjához szükséges fejlesztéseket elvégezzék. – Indítsunk „pilot” projektet ezekkel a kiválasztott partnerekkel, ellenõrizzük az eredményeket, és ha szükséges, módosítsuk a munkafolyamatot, az eljárást és a technikai megoldást, mielõtt teljes körûen elindítjuk a folyamatot. – Eredményeink megosztásával és üzleti esettanulmányok közzétételével ösztönözhetünk további kereskedelmi partnereket és cégeket a GDSN-hez történõ csatlakozásra. Ezzel elõsegíthetjük, hogy a gazdaság egyre szélesebb körébõl csatlakozzanak felhasználók a globális adatszinkronizációs hálózathoz. Ha csak kisszámú termék- és partneradatot kell megosztanunk kereskedelmi partnereinkkel, akkor az a legvalószínûbb, hogy külsõ adatbankunkat grafikus, webalapú felhasználói felületen keresztül fogjuk elérni. Ezek a felületek biztosítják, hogy közvetlenül vigyünk fel adatokat az általunk választott, GS1 által minõsített adatbankba, és automatikusan szinkronizáljunk kereskedelmi partnereinkkel, amennyiben új adatot adunk meg, módosítunk, illetve termék- vagy partneradatot törlünk. 5.2.3 A felhasználók elõnyei Egy esettanulmányban, amelyet a Cap Gemini Ernst & Young végzett a GCI irányító csoportjának vezetésével, kimutatták, hogy a globális adatszinkronizáció bevezetése és alkalmazása az ellátási lánc költségeinek 1–3 százalékos megtakarításához vezet. Amint ez már korábban kiderült, a hosszú távú elõnyök még jelentõsebbek, hiszen a globális adatszinkronizáció alappillére az együttmûködõ üzleti folyamatok nagyarányú alkalmazásba vételének, továbbá a rádiófrekvenciás azonosításon (RFID) alapuló EPCglobal Networknek. Az elérhetõ elõnyök (7. táblázat) áttekintése nyilvánvalóvá teszi, hogy a gyártók és a kereskedõk egyenlõ mértékben részesülnek az elõnyökbõl. A globális szabványok – mint pl. a GTIN, GLN, GPC és GDSN – azonban nemcsak a globális vállalatoknak jelentenek elõnyöket. Bármilyen nagyságú üzleti vállalkozás részesülhet a javuló elérhetõség és a szinkronizálás elõnyeibõl. Az alkalmazásba vétel költségoldalát vizsgálva a GMA-FMI megbízásából A. T. Kearney 2002 novembere és 2003 januárja között több esettanulmányt készített, amely kimutatta, hogy a kezdeti beruházások kevesebb mint egy év alatt megtérülnek. Még a legnagyobb lehetséges megvalósítási költségek mellett is, és feltételezve, hogy az elõnyök teljes realizálásához öt év szükséges, a befektetés megtérülése (ROI) minden kereskedelmi partnernél meghaladta az 500%-ot.

126


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Logisztika

Adminisztrációs adatkezelés

Kategória/Promóciómenedzsment

Vállalatirányítás

GYÁRTÓ

KERESKEDÕ

• Egyszerûsített vállalati jelentés (D) • Földrajzilag kiterjedt kereskedõi bázis (I) • IT rendszerek redundanciájának megszüntetése (I) • Megosztott szolgáltatások kialakításának lehetõsége (I)

• Egyszerûsített vállalati jelentés(D) • Lehetõvé teszi a globális beszerzést • Vállalati átláthatóság/értékesítési szinergia (I) • IT rendszerek redundanciájának megszüntetése (I) • Megosztott szolgáltatások kialakításának lehetõsége (I)

• Javítja a láthatóságot és a készletszintû tervezést (I) • Terméktovábbítás/a kereskedelmi kihelyezés maximalizálása (I) • Csökken a panaszokra/vitákra fordított idõ (D) • Egyszerûsített és emelt szintû kategória jelentés (D) • Rövidebb átfutási idõ a termékbevezetésre (D) • Rövidebb átfutási idõ a termékpromócióra (D)

• Kevesebb helyi ügynökre/közvetítõre van szükség (I) • Bõvülõ beszállítói kör (I) • Vállalati szinten átlátható beszerzési árak (I) • Javítja a láthatóságot és a készletszintû tervezést (I) • Csökken a panaszokra/vitákra fordított idõ (D) • Egyszerûsített és emelt szintû kategóriajelentés (D) • Rövidebb átfutási idõ a termékbevezetésre (D) • Rövidebb átfutási idõ a termékpromócióra (D)

• Nincs szükség a kereszthivatkozásokat tartalmazó táblázatokra (D) • Kevesebb számlavita (D) • Kevesebb sztornózás (D) • Kevesebb kinnlevõség (I) • Kevesebb hibás rendelés (D)

• Egyszerûbb kategória-karbantartás (D) • Nincs szükség a kereszthivatkozásokat tartalmazó táblázatokra (D) • Kevesebb számlavita (D) • Kevesebb hibás rendelés (D) • Javuló feltöltési arány (I)

• Egyszerûbb rendelés nyomon követés (I) • Kevesebb visszaszállított áru (D) • Hibátlan megrendelések növekvõ aránya (D) • Kevesebb sürgõsségi rendelés (D) • Pontosabb árufelvétel (D) • Optimalizált rövid távú tervezés (I)

• Hibátlan szállítmányfogadás (D) • Kevesebb visszaszállított áru (D) • Kevesebb rendelési hátralék (D) • Kevesebb felesleges/biztonsági készlet (I) • Optimalizált helyi feladás (I)

Forrás: Cap Gemini Ernst & Young A gyártók és kereskedõk GTIN/GLN/GDS használatából származó elõnyeit foglalja össze ez a táblázat. A (D) azt jelöli, hogy az adott elõny közvetlenül (direct) elérhetõ, az (I) pedig azt, hogy közvetett módon (indirect) érhetõ el. A közvetlen elõnyök egyértelmûek, és viszonylag könnyen meghatározható a mértékük. A közvetett elõnyöknek általában nagyobb potenciális értékük van, de nehezebb az értékét mennyiségben kifejezni, és feltételezéssel vagy becsléssel kell megállapítani. 7. táblázat. A gyártói és kereskedõi elõnyök áttekintése

127


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

Több esettanulmány is rámutat, hogy az adatok megtisztítása és a GTIN, illetve GLN kiadási szabványokhoz való illesztése azonnali és lényeges költségmegtakarítást eredményez. 5.2.4 GDSN alkalmazási statisztika 2007 áprilisában a GDSN-ben 11 330 regisztrált GLN szerepelt. A hálózatba eddig az idõpontig 354 365 elõfizetés (üzenet) érkezett be és ebbõl 244 941 üzenet kapott pozitív választ. Konkrét termékre 2 106 179 elõfizetés érkezett. A hálózatban ekkor 1 372 131 termék teljes attribútumkészlete volt elérhetõ. 5.2.5 A GS1 szabványainak összehangolt alkalmazásai A kereskedelmi partnerek rendszerei közötti folyamatos törzsadat-szinkronizáció/egyeztetés biztosítja, hogy ugyanazokat a törzsadatokat tárolja az összes érintett rendszer. Ez a folyamat biztosítja a felhasználók számára a globális kereskedelembe való bekapcsolódást, a kereskedelmi partnerek közötti adatpontosság növelését, és ezáltal az ellátási lánc költségeinek csökkentését. Fontos megjegyezni, hogy a globális adatszinkronizáció olyan szilárd alapot jelent, amelyre építkezve az elektronikus együttmûködés minden elõnye elérhetõ és fokozható. (49. ábra) A globális adatszinkronizáció a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló EPC-nek is elõfeltétele. Rendezett, szinkronizált törzsadatok nélkül az EPC és az RFID technológia a hibás információkon alapuló tranzakciókat teszi még gyorsabbá. Nagyon fontos továbbá megjegyezni, hogy nagyobb pénzügyi megtérülés érhetõ el, amint a cégek kiterjesztik az adatszinkronizáció és az együttmûködés körét. (50. ábra) Például az árakra, a tételekre vagy a helyekre (partnerekre) vonatkozó információk szinkronizálása további költségcsökkenést eredményezhet az ellátási láncban. Abból a ténybõl kiindulva, hogy a nem megfelelõ minõségû megrendelések és a számlalevonások többségének oka a pontatlan árinformáció, még inkább megállapíthatóak a rendelés minõségével és a számlák egyezõségével kapcsolatos elõnyök. A GDSN és az EPCglobal Network, a GS1 portfólió összetevõiként, összehangolt megoldást jelentenek a fejlett és együttmûködõ kereskedelem megvalósításában. A GDSN és az adatszinkronizáció biztosítja, hogy egy kereskedelmi tételhez kapcsolódó információk (mint pl. méretek, leírások, GTIN, ár) a kereskedelmi partnerek rendszereiben mindig pontosak legyenek. Az EPCglobal hálózat információt ad a termék hollétérõl az ellátási lánc bármely pontján. A kettõ együtt különösen nagy erõt képvisel, és mindez a nyomon követés megvalósítását segíti. (8. táblázat) Például, az EPCglobal Network segítségével meghatározhatjuk egy borotva helyzetét a szállító és a kereskedõ között, de ha a borotva méretekre, leírásra vagy árra vonatkozó adatai idõközben megváltoztak, akkor a kereskedõ rendszerében nem lesz megtalálható, az áru, ami érkezett. A GDSN adatregisztrációval, szabványmegfelelõséggel és adatszinkronizációval javítja a kereskedelmi tranzakciókhoz kapcsolódó üzleti folyamatokat. Ez növeli az adatok pontosságát és csökkenti az ellátási lánc költségeit. Az EPCglobal Network azzal, hogy képessé teszi a kereskedelmi partnereket az elektronikus termékkód adatok begyûjtésére, megosztására és feltárására, javítja az ellátási lánc átláthatóságához kapcsolódó üzleti folyamatokat. Ez csökkenti az elveszett vagy hiányzó tételekhez, a termékvisszahíváshoz, az utórendelésekhez kapcsolódó költségeket, és lehetõséget biztosít a raktározási menedzsment és a leltárkészlet nyomon követés színvonalának emelésére.

128


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

AZ ELEKTRONIKUS EGYÜTTMÛKÖDÉS LÉPÉSEI A GDS ÉS AZ EPC PÁRHUZAMOS ÚTJA

Elõnyök

7. Együttmûködõ áttekintés és termékfejlesztés 6. Együttmûködõ értékesítés és promóciótervezés 5. Együttmûködõ ellátási lánc irányítás 4. Együttmûködõ tranzakcióirányítás 3. Tételszinkronizálás

GDS 2. Egyszeri tételregisztráció 1. Közös adatszabványok

Raklap, doboz, tétel nyomon követés EPC

Egy globális EPC-rendszer Közös EPC-szabványok

Idõ/összetettség foka

49. ábra

AZ ADATSZINKRONIZÁCIÓ ÉS TOVÁBBI EGYÜTTMÛKÖDÉSI KEZDEMÉNYEZÉSEK RELATÍV PÉNZÜGYI ELÕNYEI Pénzügyi elõnyök Az együttmûködési kezdeményezések, mint pl. közös tervezés és elõrejelzés elõnyei. Árszinkronizáció elõnyei. Termékszinkronizáció elõnyei.

Partnerek száma

50. ábra

129


Nyomon követés globális szabványokkal – II. Globális szabványok – globális megoldások

GDSN

EPCglobal NETWORK

Üzleti alkalmazás

Együttmûködõ elektronikus kereskedelem

Ellátási lánc átláthatósága

Cél

Biztosítja az információ minõségét a kereskedelmi partnerek között

A tételek fizikai mozgatásának nyomon követhetõségét biztosítja

Elsõdleges funkció

Információ típusa

Adatszinkronizáció és a GS1 Ellátásilánc-történelem rögzítése szabványmegfelelõség ellenõrzése, eseményekkel és állapotváltozásokkal, ez az alapja az együttmûködõ lehetõvé téve a valós idejû tranzakció kezelésnek ellátási lánc átláthatóságot (B2B elektronikus kereskedelem) az interneten keresztül KI és MIT? Tétel, ár és partner törzsadatok GLN (ki) és GTIN (mit)

HOL és MIKOR? Tartalomspecifikus információ, szerializált EPC számokkal egyedi tételek egyedi azonosítása

8. táblázat. A Globális adatszinkronizációs hálózat és az EPCglobal Network összehasonlítása

130


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok Az I. fejezetben áttekintettük a nyomon követés szükségességének okait, jelentõségét, valamint általános modelljét, továbbá megismerhettük ezzel kapcsolatban a fogyasztók elvárásait és prioritásait is. A II. fejezetben a globális piacon a nyomon követést lehetõvé tevõ nemzetközi szabványrendszerrel ismerkedtünk meg, és részletesen szóltunk annak egyes elemeirõl. Az utolsó, III. fejezetben, a nyomon követési kihívások GS1 szabványokkal történõ megoldásait fogjuk ismertetni azon ágazatok végigtekintésével, amelyeknél a szabvány a nemzetközi gyakorlatban már kétséget kizáróan bizonyított.

131


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

1. A logisztikai folyamatok, valamint a kiskereskedelmi értékesítési pontok nyomon követési kihívásai és megoldásai A logisztika az ellátási lánc teljes hosszában biztosítja az optimális árutovábbítást, az áruk fizikai mozgatását és az ezzel összefüggõ információáramlás összekapcsolását, a raktárkészlet hatékonyabb kezelését. A logisztika jelen van a termék teljes életciklusa során: a termék megtervezésétõl, a szükséges alapanyagok beszerzésén, a gyártáson át egészen a termék leszállításáig.

1.1 A SZABVÁNYOK SZEREPE A LOGISZTIKAI FOLYAMATOK OPTIMALIZÁLÁSÁBAN Az automatikus azonosítást és adatcserét biztosító globális szabványok elõsegítik az áruk megbízható, pontos kiszállítását, a raktárkészletek optimalizálását, megkönnyítik az áru beérkeztetését, elhelyezését, kiszállításra történõ elõkészítését, valamint a termékek nyomon követését az ellátási lánc teljes hosszában. A GS1 szabványrendszeren alapó megoldások alkalmazása a logisztikai folyamatokban egy olyan hatékony logisztikai rendszer kiépítését teszi lehetõvé, amely biztosítja: – az áruk pontos, fizikai nyomon követését; – a viták, peres ügyek számának drasztikus csökkenését, a rendelés, a feladási értesítés és a számlázás optimális kezelését; – az áru elõkészítéséhez, expedíciójához és fogadásához szükséges idõ jelentõs lerövidülését; – a raktári készletek megbízható és optimális kezelését, nyilvántartását; – az üzleti forgalom növekedését a boltok jobb ellátása révén; – az áruk nyomon követését, így segítve az egyre szigorúbb élelmiszer-biztonsági elõírásoknak való megfelelést; – a gyors és hatékony (célzott) termékvisszahívást.

1.2 A LOGISZTIKA ÉS FOLYAMATAI A TERMÉK ÉLETÚTJÁN A logisztikai folyamatok végigkísérik a terméket a gyártástól a végfogyasztóhoz történõ kiskereskedelmi értékesítéséig. Az ellátási láncban részt vevõ szereplõket és feladatukat az I/2.3 fejezetben ismerhettük meg. Most ismerjük meg az egyes folyamatokat.

132


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Az ellátási lánc során az egymást követõ legfontosabb alaptevékenységek a következõk: – gyártás, – szállítás, – raktározás, komissiózás, – szállítás, – disztribúció. Ismerjük meg részletesen az egyes tevékenységeket, és a hozzájuk tartozó folyamatokat! 1.2.1 Gyártás A gyártás folyamatait a 1. ábra szemlélteti. A gyártás során az elsõ lépés a termeléshez szükséges alap- és segédanyagok átvétele.

A GYÁRTÁS FOLYAMATAI Vonalkódok leolvasása

Vonalkódok leolvasás Vonalkódok leolvasása

Vonalkódok leolvasása

Vonalkódok leolvasása 1. ábra

133


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Ennek során: – A szállítási egységek azonosító számainak leolvasásával rögzítik a beérkezés tényét, összevetik a rendeléssel, majd leigazolják a szállítólevelet. – Rögzítik az alapanyagok és a csomagolóanyagok tételszámát, és fogyaszthatósági vagy minõségmegõrzési határidejét. – Elhelyezik az alapanyagokat és a csomagolóanyagokat a raktárban. – Készletre veszik az alapanyagokat és csomagolóanyagokat. Ahogyan az ábrából is kitûnik, az azonosítás szükségessége rögtön a nyersanyag megérkezésekor megjelenik. A nyersanyagokhoz és a csomagolásokhoz, csomagolási összetevõkhöz kapcsolódó nyomon követési információkat a beszállító elektronikus kereskedelmi üzenetben már elõre elküldi vagy papíralapú információtovábbítás során szállítólevélben közli azt az ellátási lánc alapanyagot átvevõ szereplõjével. A raklapnyi terméket SSCC szám azonosítja, kulcsként szolgálva egyben a termékhez tartozó további, például mennyiségi, illetve a feldolgozási eljárás paramétereinek (idõ, hõmérséklet, nyomás, higiénia) adataihoz. Az átvétel során a további nyomon követhetõség érdekében az átvétel ideje és a tétel továbbításának helye rögzítésre kerül. Az ellátási lánc 2. lépése a termék elkészítése, a termelés. A termelés során a felhasznált alapanyagok azonosító számai (GTIN), a gyártás idõpontja, az alkalmazott berendezések azonosítói (GRAI, GIAI), a gyártás során közremûködõ személyek (GSRN) egy gyártási tételszámhoz kerülnek felfûzésre az adatbázisban, mely alapján a késõbbiekben a gyártás minden részlete visszakereshetõvé válik. Az újonnan létrejövõ termék új GTIN-t kap, amelyet a termék csomagolásán vonalkóddal megjelenítve (pl.: EAN–13, EAN–8, Adatmátrix), vagy RFID chipbe kódolva is elhelyeznek. A GTIN számhoz rögzítik a gyártás során korábban létrehozott gyártási tételszámot. Az egységnyi termékeket összecsomagolják magasabb csomagolási egységbe, így például tálcára helyezik vagy kartonba teszik õket. Ekkor a magasabb csomagolási egységre a nyomon követhetõség érdekében további információk is felkerülnek címkére nyomtatott vonalkóddal feltüntetve (általában: GS1–128 jelképrendszerrel), vagy RFID chipre kódolva az információkat. Ezek a további információk a gyártási tételszám és a termék lejárati ideje. A termelés során tehát: – Rögzítik a felhasznált alapanyagok tételszámát. – EAN–13 vonalkóddal feltüntetik a fogyasztói csomagolású termékek GTIN számait. – A fogyasztói csomagolások számára gyártási tételszámot vagy cikkszámot képeznek, és a késztermékeknek kialakított tételszámokhoz hozzárendelik a felhasznált alapanyagok tételszámait. – A gyûjtõcsomagolású termékek GTIN számait, és adott esetben a kiegészítõ információkat a gyûjtõcsomagoláson vonalkódokkal tüntetik fel, vagy RFID chippel látják el azt. – A raklapokat, a szállítási csomagolás szintjét, egyedi SSCC kóddal azonosítják, és szabványos logisztikai címkékkel látják el azokat, amelyeken az adatokat szintén vonalkódok vagy RFID chip tartalmazza. – Az SSCC kódokhoz hozzárendelik a raklapon lévõ termék adatait, úgymint például: GTIN szám, gyártási tételszám, fogyaszthatósági vagy minõségmegõrzési határidõ. Ezt követi 3. lépésként a késztermék raktározása, amikor is a logisztikai egységet (SSCC) és annak fizikai elhelyezésének azonosító számát (GLN) összerendelik az informatikai rendszerben a pontos nyomon követhetõség érdekében. Azaz: – Leolvassák a címkéket a raktárba helyezés és kivételezés alkalmával. – A raklap SSCC számához hozzárendelik a raktár egy GLN számmal azonosított helyét, így rögzítve a beraktározás helyét. – Biztosítják a raktári készletek valós idejû nyomon követését, ezáltal a késztermékek naprakész mennyisége is könnyen meghatározható. Végül a gyártás 4. lépéseként elõkészítik a terméket a kiszállításra. A kiszállításra váró raklapnyi termékek úgynevezett logisztikai címkét kapnak, amely az eddigi magasabb csomagolási szinten lévõ termék azonosító számain (GTIN + gyártási tételszám + lejárati idõ) túl kiegészül egy SSCC számmal a raklap egyedi azonosíthatósága érdekében.

134


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– Leolvassák és regisztrálják a kamionra felrakodott szállítási egységrakományok SSCC kódjait. – Összevetik a Továbbítási és konszolidációs összegzés üzenetet (IFCSUM) az SSCC kódhoz rendelt információkkal. – Elektronikus kereskedelmi üzenetet küldenek automatikusan a Feladási értesítés (DESADV) generálásával a szállítási helynek. – Hasonló módon elkészítik és elküldik a Továbbítási és konszolidációs összegzés üzenetet (IFCSUM) a szállítmányozónak. 1.2.2 Szállítás Az ellátási lánc gyártást követõ következõ alaptevékenysége a szállítás, amelynek során a késztermék 5. lépésként berakodásra kerül a szállító jármûbe, és megtörténik annak fizikai helyváltoztatása, szállítása. Ez a folyamat, mint látni fogjuk, kétszer mindenképpen szerepel az ellátási láncban, a következõ alaptevékenységet, a raktározást, komissiózást megelõzõen, és azt követõen egyaránt. A szállítás és a raktározás, komissiózás tevékenységek folyamatait egyben a 2. ábra mutatja be.

A SZÁLLÍTÁS ÉS A RAKTÁROZÁS, KOMISSIÓZÁS TEVÉKENYSÉGEK FOLYAMATAI

2. ábra

135


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

1.2.3 Raktározás, komissiózás A szállítást követõen a termék raktározásra és komissiózásra általában logisztikai központba kerül. Ekkor az ellátási lánc 6. lépéseként megtörténik a logisztikai központban az áru átvétele. Az árut átvevõ valamennyi ellátási láncban szereplõ számára már a megrendelést követõen el kell kezdeni a megrendelt és majdan szállítandó termékek átvételének megtervezését a beszállító által megküldött szállítási értesítõ alapján. Ez az értesítõ ugyanis már tartalmazza a hamarosan megérkezõ termékek csomagolási egységének azonosító számát, esetleg a termék további adatait. Ekkor az SSCC szám leolvasásával megtörténik az áru azonosítása és érkeztetése, átvétele. Amennyiben a raklapon több, egymástól eltérõ termék is szerepel, akkor ezeket a tételeket külön kell választani, és új SSCC-vel kell azokat ellátni. A raklap tárolása és késõbbi könnyû megtalálása érdekében egy GLN számmal elõre beazonosított raktári helyet rendelnek minden egyes raklaphoz, ahova a terméket fizikailag is elhelyezik. Amennyiben a raktárban valamiért egy raklap még a kiszállítását megelõzõen fizikailag mozgatásra kerül, úgy helyének adatát folyamatosan módosítani kell annak mozgatásával párhuzamosan. A termékek folyamatos nyomon követésével bármikor megállapítható a raktár készlete, és ennek megfelelõen kezelhetõ a kiszállításhoz a rendelésfelvétel, valamint a további készletek érkeztetése. A raklapnyi termékek raktárba vagy elosztási központba történõ érkezéséig, illetve azt követõen a következõ lépések zajlanak: – A Feladási értesítés (DESADV) megérkezését követõen rögzítik a beérkezõ adatokat. – Az SSCC szám leolvasásával és annak a DESADV üzenettel történõ összevetésével ellenõrzik az áru megérkezésének tényét. – Elküldik az áruról az Átvételi értesítést (RECADV) az áru feladójának. – Az SSCC szám segítségével ellenõrzik a rendeltetési helyet. – Az árubeléptetési pontokat ellátják a szükséges adatokkal, és az onnan visszaérkezõ adatokat megfelelõen rögzítik. 7. lépésként a rendelésnek megfelelõ termék-elõkészítés folyamata zajlik a logisztikai központban. Sokszor elõfordul, hogy nem egész raklapnyi mennyiségekre érkezik rendelés a megrendelõk részérõl, ilyenkor az eddigi raklapok megbontására van szükség. Ebben az esetben új, sok esetben vegyes raklapot kell létrehozni, természetesen azt is ellátva egyedi SSCC számmal a kiszállítást megelõzõen. Továbbra is elengedhetetlen a készletmozgások követése az új SSCC számhoz történõ mennyiségi adatok, a korábbi raklapok gyártási tételszámainak és a kiszállítási cél azonosítójának (GLN vagy GSRN) összekapcsolásával. A termék fizikai kiszállításakor a rajta feltüntetett vonalkódokkal (GS1–128, Adatmátrix) vagy RFID-chipekkel a megfelelõ termék kiszállítása ellenõrizhetõ, a készlet automatikusan csökkenthetõ. Ennek megfelelõen az egyes tennivalók a következõk: – A Megrendelés üzenet (ORDERS) megérkezik a logisztikai központba. – Ha nem egy teljes raklapnyi mennyiséget kell egy adott termékbõl szállítani, azaz meg kell bontani a raklapot, úgy: • Megbontják a raklapokat, és tartalmukból egy új raklapot/raklapokat állítanak össze. • Rögzítik a szükséges raktári mozgásokat. • Az újonnan összeállított raklapokat új SSCC kódokkal azonosítják, és ezeket hozzárendelik az összeállításukhoz felhasznált raklapok SSCC kódjaival. – Ha nem kell megbontani a raklapot, úgy: • A raktárból kikerülõ raklapok SSCC kódjait leolvassák, és nyilvántartásba veszik. • A nyilvántartásba vett SSCC kódokat felhasználják a rendelésnek megfelelõ szállítmány elõkészítéséhez. A szállítmány elõkészítése kiszállításra az ellátási lánc 8. lépése. A szállítást megelõzõen kinyomtatják az új logisztikai címkéket. A berakodás során ellenõrzésként újra leolvasásra kerül az SSCC, így visszaellenõrizhetõ, hogy megfelelõ raklap kerül-e majd szállításra. Az SSCC ismeretében szállítási értesítõ küldhetõ elektronikus kereskedelmi üzenetként a megrendelõnek, értesítve így õt a

136


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

szállításra kerülõ raklap SSCC számáról, és a szállítással összefüggõ további részletekrõl, így például a szállítás célállomásáról (GLN), a szállítandó termék bruttó súlyáról stb. Vagyis pontokba szedve a tennivalókat: – Megszerkesztik az SSCC-vel és a szállítóknak és vevõknek szóló résszel az új logisztikai címkét, és ellátják azzal a raklapokat. – A szállítóeszközre való felrakodáskor leolvassák és rögzítik a szállítási egységek SSCC kódjait. – Összeállítják és elküldik a szállítóknak a Továbbítási és konszolidációs összegzés üzenetet (IFCSUM). – Elküldik az áru címzettjének a szállítási értesítést vagy közlik a megrendelõvel az elõkészítési státuszt. A 9. lépés, a logisztikai központból történõ kiszállítás folyamatai megegyeznek a gyártás során megismert 4. lépés folyamataival. Ezt mutatja be a következõ, 3. ábra. 1.2.4 Disztribúció Az ellátási lánc negyedik alaptevékenysége a termék logisztikai központból történt kiszállítását követõen kezdõdik, amelyet követõen, az ellátási lánc 10. lépéseként, a szállítmány megérkezik a boltba. A leszállítást követõen a megrendelõ visszaigazolja a szállítást, és szállítási állapotjelentést küld a raktárközpontnak. Ebben ismét hivatkozik a szállítási helyre (GLN), valamint a leszállított raklapra (SSCC). Az így kapott információkat a szállításban részt vevõ valamennyi szereplõ rögzíti informatikai rendszerében, integrálva azokat a megrendelések, a leszállítások és a számlák hatékony összehangolása érdekében. Ennek alapján lesznek a készletek aktualizálhatók, a leszállított áru, valamint a szállítás ellenértéke leszámlázható, a számla befogadható.

A KISZÁLLÍTÁS FOLYAMATAI

3. ábra

137


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A tennivalók tehát a következõk: – Megérkezik a Feladási értesítés (DESADV). – Az SSCC számok leolvasásával, és annak a DESADV üzenettel történõ összevetésével ellenõrzik a beérkezett áru mennyiségét és minõségét. – Visszaküldik az Átvételi értesítést (RECADV) az áru beérkezésérõl. – A beérkezett árukat raktárkészletre veszik, majd ha szükséges, feltöltik a polcokat. Az utolsó, 11. lépés a termék kiskereskedelmi értékesítése a kiskereskedelmi értékesítési ponton (POS). Ennek során: – A GS1 azonosító számok alapján azonosítják az árukat. – A szabványok alkalmazása lehetõvé teszi az automatikus készletnyilvántartást.

1.3 NEMZETKÖZI SZABVÁNYOK A LOGISZTIKA ÉS AZ ELLÁTÁS SZOLGÁLATÁBAN A logisztikai tevékenységek és folyamatok áttekintése során már részben érintettük azokat az azonosítási megoldásokat, elektronikus kereskedelmi üzenettípusokat, amelyek jelentõs mértékben egyszerûsíthetik és hatékonyabbá tehetik az ellátási láncot. Foglaljuk össze teljeskörûen a globális ellátási láncot segítõ nemzetközi GS1 szabványrendszer által nyújtott megoldásokat! – A GTIN-t minden olyan áru, azaz termék vagy szolgáltatás azonosítására használják, amelynél igény jelentkezik, hogy az arra vonatkozó, elõre meghatározott információkat visszanyerjék az elosztási lánc bármely pontjában árazás, megrendelés vagy számlázás céljából. Ez a megfogalmazás lefed minden terméket a nyersanyagoktól a fogyasztókhoz kerülõ árukig. Egy új áru kereskedelmi forgalomba hozatala elõtt a gyártónak vagy az importõrnek egy új globális kereskedelmi áruazonosító számot kell hozzárendelni az áruhoz. Minden olyan szabványos gyûjtõcsomagolás (karton, doboz, raklap), amely bizonyos állandó számú és állandó összetételû fogyasztói csomagolást, vagy annak szánt terméket tartalmaz, szintén kaphat GTIN számot. A gyártónak katalógusaiban vagy a partnereinek küldött termékleírásokban pontosan közölniük kell a kódokat és az általuk azonosított árucikkek leírását. – Logisztikai egység egy bármely összeállítású egység, amelyet szállítás és/vagy raktározás céljára képeztek, és az ellátási lánc tárgyát képezi. A logisztikai egységekkel kapcsolatos követelmény, hogy szabványos GS1 azonosító számmal legyenek azonosítva, amelyet szállítási egység sorszám kódnak (SSCC) hívnak. Az SSCC felépítése biztosítja, hogy a logisztikai egységek olyan számmal legyenek azonosítva, amelyek világviszonylatban egyediek. A raklapot, összeállítását követõen egyedi kóddal, az SSCC-vel kell azonosítani. Bár két, minden tulajdonságát tekintve azonos, szabványos raklap ugyanazt a GTIN számot kaphatja, ugyanakkor csakis különbözõ SSCC kóddal rendelkezhetnek, mivel önálló raktározási egységek, vagyis más módon más számára és más rendeltetési helyre kerülhetnek kiszállításra. – Az azonosító számok megjelenítése vonalkódok segítségével történhet. Az GS1 rendszer szabványai alapján, az azonosítani kívánt egységek/termékek függvényében különbözõ típusú vonalkódok alkalmazhatók: EAN–8, EAN–13, ITF–14, GS1–128, Adatmátrix, GS1 Databar. Az azonosítani kívánt egységekkel kapcsolatos adatok vonalkódok segítségével jeleníthetõk meg a megfelelõ csomagolási egységeken. A terméken az SSCC kódon, és adott esetben a GTIN számon kívül, más információk is megjeleníthetõk vonalkód szimbólumokkal. Így a leggyakrabban például: a fogyaszthatósági, illetve a minõségmegõrzési határidõ, a gyártási tételszám, a szállítmány száma, vagy a rendeltetési hely. A kiegészítõ információkat az ellátási láncban napjainkban leggyakrabban megjelenítõ jelképrendszer a GS1–128, amely az SSCC megjelenítését is lehetõvé teszi. A GS1–128-as jelképrendszer

138


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

alfanumerikus karakterek olyan strukturált sorozata, amely egy vagy több fix vagy változó hoszszúságú információt tartalmazhat. Minden információ elõtt szerepel annak adattartalom azonosítója. Az adattartalom azonosítók (AI) olyan kódok, amelyek egyértelmûen meghatározzák az õket követõ információ fogalmát és formátumát. – Az EDI (elektronikus adatcsere) az adatok elektronikus úton és szabványos formában történõ kicserélését jelenti a különbözõ piaci szereplõk között. A kiszállítással párhuzamosan a termék küldõje egy feladási értesítést (DESADV) is kiküld a partnerének, mégpedig elektronikus adatcsere (EDI) útján. Ugyanezen a módon a szállítmányozónak elküldhetõ a Továbbítási és konszolidációs összegzés üzenet (IFCSUM) is. Az elektronikus üzeneteket GS1 EANCOM nyelven fogalmazzák meg. A GS1 Azonosító kulcsok, és a leggyakoribb adatok és EDI üzenetek alkalmazási lehetõségeit a logisztika folyamatokban a 1. táblázat foglalja össze.

RaktárAlapkészlet Rendelés anyagok kezelése Gyártás elõkéfogadása és szítése mozgásai

Expedíció

A bolti Végtermék rendelés megérelõké- Szállítás kezése szítése

Áru távozása a bolti pénztártól

A logisztika számára fontos adatok SSCC GTIN Tételszám Dátumok Útiránykód Szállítmányszám GLN

o o o o

o o o o

o o o o

o o o o

o

o o o o

o o o o

o o

o

o

o

o o o

o

o o

o

A logisztika számára hasznos EDI-üzenetek DESADV RECADV INDES, HANMOV IFCSUM IFTSTA

o o

o

o o

o o o

o o

1. táblázat: GS1 Azonosító kulcsok, és a leggyakoribb adatok és EDI üzenetek alkalmazásai a logisztika folyamatokban

1.4 GS1 SZABVÁNYOK A HÉTKÖZNAPOKBAN A mindennapok során a lakosság elsõdlegesen a kiskereskedelmi értékesítési pontoknál, azaz a kasszáknál találkozik a GS1 szabványokkal. Ekkor a vonalkóddal ellátott kereskedelmi áru GTIN számait automatikus adatgyûjtési megoldással olvassák be a kasszarendszerbe, majd az adatbázisokban a GTIN számhoz rendelt ár megjelenik a nyugtára nyomtatva. A szabványok valamennyi érintett által történõ helyes és következetes alkalmazása azonban elengedhetetlen a rendszer kielégítõ mûködéséhez. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a pénztárosok milyen csatákat vívnak a rossz minõségû vonalkódok leolvasásakor, míg végül arra

139


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

kényszerülnek, hogy többszöri próbálkozást követõen a jelkép alatti számsort kézzel pötyögjék be a pénztárgépbe. Ez a kellemetlenség, különösen csúcsidõben, kiválthatja, illetve növelheti a pénztáraknál várakozó vevõk elégedetlenségét és csökkentheti a vásárlási kedvet. Emellett mindez munkaidõ-kieséshez vezet, ami rontja a kereskedelmi folyamatok minõségét és hatékonyságát, míg végül pénzügyi veszteséget okoz a kereskedelmi vállalatnak. Amerikában és a nyugat-európai országokban a kereskedelmi hálózatok sikerrel vívják meg a harcot a termékek – megfelelõ minõségû – vonalkóddal történõ ellátásáért azzal, hogy egyre szigorúbb feltételeket szabnak beszállítóiknak az áruk átvételekor, egyben nagyon komoly büntetési szankciókat alkalmaznak. Ennek eredményeként ezekben az országokban a problémás vonalkódok aránya kevesebb mint 3 százalék. A GS1 Magyarország 2006. augusztusában felmérést indított a hazai termékeken levõ, de nem megfelelõ minõségû vonalkódok negatív hatásainak elemzésére. Néhány hazai kiskereskedelmi értékesítést végzõ multinacionális cég elfogadta a GS1 Magyarország ajánlatát, hogy közösen lépjenek fel a felmerülõ problémák minimalizálása érdekében. A kezdeményezés célja az volt, hogy: – feltárja, elemezze és megmagyarázza az összes lehetséges tényezõt, amely zavarja, esetenként gátolja a kiskereskedelmi vállalatok hatékony munkáját; – felhívja a kereskedelmi vállalatok figyelmét a beszállítóikkal való szigorúan szabályozott, hatékony együttmûködésre, amely tartalmazza a partnerekhez és a termékekhez kapcsolódó azonosítást, a vonalkódos jelképek használatát és azok leolvashatóságát, a teljes körû törzsadatfeltöltést, és a szinkronizált adatokat. A felmérések során mintegy 6 000 termék került átvizsgálásra a pénztáraknál, amelynek 9,7%-a kiskereskedelmi értékesítésre kerülõ gyûjtõegység volt. A vizsgált termékek mindössze 93,8%-án volt vonalkóddal feltüntetett áruazonosító szám. Az egyedi kereskedelmi termékek 3,2%-án, gyûjtõegységek esetében azonban – sajnálatos módon – 34,5%-ban nem volt feltüntetve GTIN. Az azonosító szám nélküli egyedi termékek esetében a pénztárosok az esetek 23%-ában lapozóról olvasták le a termék azonosító számát, 31%-ban gyorskódot alkalmaztak, a törzsadatokat tartalmazó számítógépes adatbázist az esetek 41%-ában saját maguk hívták segítségül, míg 3%-ban ugyancsak az adatbázis adatait felhasználva, de más kollégát is igénybe véve, telefonon kértek segítséget. A gyûjtõegységek esetében a pénztárosok jellemzõen kétféle módon próbálták orvosolni a termék hiányosságát. Amennyiben a gyûjtõben lévõ terméken kívülrõl látható volt vonalkód, addig próbálták forgatni a gyûjtõegységet, amíg a gyûjtõben lévõ kereskedelmi egységáru jelképét le tudták olvasni (az esetek 83%-ában). Ismerve már az egyedi termék egységárát, ezt követõen kézzel beütve, beszorozták a gyûjtõben lévõ termékek darabszámával. Másik megoldásként, a termékek 16%-ában – a vevõ megrökönyödésére – ki is bontották a gyûjtõt, és úgy olvasták le az egyedi termék jelképét. A vonalkóddal ellátott termékek 2,3 százalékát a kereskedõ által alkalmazott, telepített omnidirekcionális, illetve kézi leolvasó képtelen volt dekódolni, a terméket azonosítani. A leolvashatatlan vonalkódok esetében a felkészült pénztárosok általában egyszer vagy többször megpróbálták újra leolvasni a jelképet, majd ahol a fixen telepített leolvasó egyedi terméknél nem hozott eredményt, ott megpróbálkoztak a kézi szkennerrel (21%). Gyakran, az esetek 19 százalékában alkalmaztak kézi adatbevitelt, és nemritkán a törzsadatokat tartalmazó adatbázisból, az esetek 9%ában, keresték ki a kódot. Érdekesség, hogy a felmérés alapján a jelképek olvashatatlanságát jelentõs részben az odafigyeléssel kiküszöbölhetõnek gondolt jelkép-elhelyezési hibák (16%), valamint a szállításkor vagy a be-, illetve kicsomagoláskor, hûtött áruknál a hõmérséklet változásakor jelentkezõ fizikai jelképsérülések okozták (10%). Jellemzõ hiba volt a rossz nyomdai minõség (30%), valamint a nem

140


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

megfelelõ méretû kódok (12%) alkalmazása is. Külön figyelmet érdemel az adatbázisokba rosszul vagy hiányosan bevitt adatok (GTIN szám, ár) magas aránya, amely a leolvashatatlan termékek 8%-ánál hiúsította meg a vonalkód adta automatikus adatbevitel lehetõségét. Felmértük a nem létezõ vagy a hibás jelképekbõl adódó többlettevékenységek idõigényét, amely a kereskedelmi cégek számára fontos információként szolgált a fenti problémákból adódó költségnövekedés becslésében. A vizsgálat alapján, amíg a pénztáros megpróbálta korrigálni a termék hibáját, a GTIN szám hiánya, valamint a leolvashatatlan vagy hibás vonalkódok olvashatatlansága átlagosan 60 másodperc kiesést okoztak a pénztári folyamatban, miközben a vevõ a pénztárnál várakozott. Több olyan termék is volt, amely esetében – megunva a többperces várakozást – a vevõ végül elállt a vásárlástól, bevételkiesést okozva a kiskereskedõnek, és közvetetten a forgalmazónak, gyártónak. A felmérés során rögzítésre kerültek a hibás vonalkóddal ellátott termékek adatai, így többek között annak GTIN száma, a termék megnevezése, a gyártó vagy a forgalmazó neve. Az összegyûjtött adatok utólagos elemzésekor az áruazonosító számok képzésének helyessége is vizsgálatra került, amelynek során megállapítást nyert, hogy a leggyakoribb hiba a helytelen és jogosulatlan GS1 cégprefix használat volt.

141


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

2. Elektronikus agrárszolgáltatások, agrárlogisztika A logisztikai rendszerek két meghatározó része a szállítási és információs infrastruktúra. Mindkét meghatározó tényezõ alkalmazásba vétele hazánkban fejletlen, ez jelentõsen hátráltatja a logisztika és azon belül az agrárlogisztika fejlõdését. Mivel Magyarországon az agrárlogisztikai tevékenység végzésének feltételei nem állnak rendelkezésre, jelentõs lemaradásban van az ágazat az agrárlogisztika alkalmazásában. Az IKT (Infokommunikációs Technológia) infrastruktúra hiányzik, ennek következtében az agrártermékek versenyképes piacra juttatása nehézségeket okoz. Ez a helyzet csökkenti az ágazat jövedelemtermelõ és versenyképességét. Az ágazati helyzet javításának elengedhetetlen feltétele az agrárlogisztikai folyamatok jelentõs fejlesztése és optimalizálása. Az agrárgazdaság szorosan összekapcsolódik az élelmiszeriparral és az élelmiszer-kereskedelemmel, így annak versenyképesség-javítása elképzelhetetlen az agrárlogisztikai megoldások, az élelmiszer-ellátási lánc felsõbb szakaszainak logisztikai és kereskedelmi folyamataiba történõ szorosabb integrációja nélkül. Ennek fényében az agrárlogisztika területén kizárólag olyan fejlesztéseknek van létjogosultságuk, amelyek az elosztási lánc jelenlegi és jövõbeni nyílt láncú szabványaira épülnek, az agrárlogisztikai folyamatok sajátosságainak maximális figyelembevételével. Ez összhangban van az Európai Unió törekvésével, amely egy olyan, az országoktól független, az országhatárokon átnyúló páneurópai logisztikai szerkezetet igyekszik kialakítani, amely kellõ hatékonysággal tudja ellátni az egyre szerteágazóbb és minõségi igényeket. A modern ellátási lánc azonban már olyan fejlett és egyébként egyre fejlettebb infokommunikációs infrastruktúrát igényel, kezdve a fél, illetve automatikus azonosítási megoldások alkalmazásától egészen az elektronikus üzenetek (rendelési, szállítási, számlázási üzenetek) fogadásáig és küldéséig, hogy a mezõgazdasági termelõknek és az élelmiszer-ipari kis- és középvállalkozásoknak sok esetben egész egyszerûen nem áll módjukban a szükséges beruházásokat megfinanszírozni. Ezt a problémát megoldandó az elmúlt évek során az EU vezetõ országaiban igyekeztek a termeléshez és termesztéshez közvetlenül kapcsolódó folyamatok jelentõs részét (pl.: raktározás, disztribúció, csomagolás stb.) úgynevezett logisztikai központokban koncentrálni. A kialakított logisztikai központok nagyságukból és erõforrás-koncentráló képességükbõl adódóan már képesek megfinanszírozni azokat a beruházásokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a mezõgazdasági és élelmiszer-ipari áruk könnyedén, hatékonyan és gyorsan eljuthassanak a kiskereskedelmi láncokhoz és fogyasztókhoz. Már Magyarországon is épültek és épülnek logisztikai központok. A versenyképesség növelése érdekében feltétlenül törekedni kell arra, és biztosítani kell a szükséges forrásokat, hogy ezek a központok megfelelõ IKT infrastruktúrával legyenek felszerelve. Ahogy azt már említettük, az agrárlogisztika nem választható el az élelmiszeripartól és élelmiszer-kereskedelemtõl. Ezt, illetve európai uniós csatlakozásunkat figyelembe véve az agrárlogisztikai rendszerek kiépítése, fejlesztése során nem szabad megfeledkezni az Európai Unió élelmiszer-szabályozásának alapját képezõ 178/2002/EK rendeletrõl, melynek sarkalatos pontját képezi a nyomon követhetõség kritériuma.

142


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

2.1. A NYOMON KÖVETÉS SZÜKSÉGESSÉGE A nyomon követés iránti igény – amint ezt az I/1.1 fejezetben láttuk –, az egészségügyön túl egyetlenegy más szektorban sem jelenik meg olyan határozottan és direkten, mint az élelmiszerszektorban. Napjainkban, az újabb és újabb világ- és európai szintû élelmiszer-ipari válságok, mint a dioxin-szennyezettség, a marhák szivacsos agyvelõgyulladása (BSE), a sertéspestis, a madárinfluenza vagy a magyar piacot különösképpen megrázó paprikabotrány, átcímkézési esetek alapvetõen rendítették meg a fogyasztók bizalmát a kereskedelmi forgalmazásban kapható élelmiszerekkel szemben. Ennek köszönhetõen egyáltalán nem meglepõ, ha az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos európai uniós törvénykezés egyre szigorodik. A fogyasztási és táplálkozási szokások változása az utóbbi években fokozott figyelmet irányított az élelmiszerek biztonságának kérdésére. A takarmányozási, állat-egészségügyi és élelmiszer-anomáliák sok termékkel, sõt általában a tömegtermelésbõl származó élelmiszer-ipari termékkel szemben megrendítették a fogyasztók bizalmát, illetve felkeltették az érdeklõdést az élelmiszerek elõállításával, azok eredetével, összetételével, egyszóval megbízhatóságával kapcsolatos kérdésekben. A vevõi, fogyasztói nyomás hatására az élelmiszer-biztonsággal, technológiával foglalkozó szakemberek, hazai és uniós jogalkotók figyelme az élelmiszer-elõállítási folyamatok, alapanyagok, termékek azonosíthatósága, nyomon követhetõsége felé fordult. A fogyasztói elvárások változásából adódóan az élelmiszer-biztonsági követelmények az elmúlt években rendkívül mértékben megváltoztak, amit rengeteg megtörtént esemény felsorakoztatásával tudtak alátámasztani. Ezek az esetek újabb és újabb biztonsági (pl.: HACCP) és minõségi (pl.: ISO:22 000, IFS, BRC) szabványokat és elõírásokat hívnak életre, amivel együtt az élelmiszer-ellátási láncok szereplõi újabb és újabb kihívásokkal szembesülnek. A fõ kérdés: hogyan lehet ezeknek az új elvárásoknak jól megfelelni egyre árérzékenyebb világunkban. A megfelelés szükséges és elengedhetetlen eszköze a nyomon követhetõséget biztosító rendszerek kiépítése. Gyakorlati példák szemléltetik, hogy jól mûködõ rendszer nem képzelhetõ el a csomagolás és azonosítás összehangolt egysége nélkül. Úgyszintén nem nélkülözhetõk az automatikus adatgyûjtõ rendszerek, melyekbõl messze kiemelten kell említeni a vonalkódos és rádiófrekvenciás adathordozók elsõdlegességét. Napjainkban az élelmiszer-biztonság és annak egyik feltétele, a nyomon követhetõség már nem egy extra hozzáadott érték, hanem egy minimumelvárás, melynek – költségeivel együtt – bele kell illeszkednie az élelmiszer vállalkozók termelési és kereskedelmi folyamataiba. Sokan nehezen fognak új rendszerek kialakításába, ugyanakkor a sikeresen létrehozott rendszerek példája azt mutatja, hogy a nyomon követhetõségre fordított beruházások a hatékonyság növekedésének és a logisztikai folyamatok optimalizálásának köszönhetõen viszonylag hamar megtérülnek.

2.2 ÉLELMISZER-BIZTONSÁG Az élelmiszer-biztonság annak garantálása, hogy az élelmiszer nem veszélyezteti a fogyasztó egészségét, ha azt rendeltetésszerûen használja. De vajon mit is értünk élelmiszer alatt? Az európai élelmiszerjog általános elveirõl és követelményeirõl, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, az Európai Parlament és Tanács 178/2002/EK rendeletének (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 2. cikkelye szerint az élelmiszer minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el. Az élelmiszernek sem rövid, sem pedig hosszú távú egészségkárosító hatása nem lehet. Vagyis sem a fogyasztást követõ heveny ételfertõzést, élelmiszer-mérgezést nem okozhat, sem pedig a benne felhalmozódó szermaradványok, toxikus anyagok, engedélyezett és engedély nélkül felhasznált kémiai anyagok nem okozhatnak hosszú távú egészségkárosodást. Hangsúlyozni kell azonban a rendeltetésszerû használatot is! Sajnos az élelmiszer okozta megbetegedések döntõ hányada a rossz konyhai gyakorlat, illetve az élelmiszer jelölésén feltüntetett utasítások figyelmen kívül hagyásának eredménye.

143


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Az élelmiszer-elõállítás nagyüzemivé válásával jelentõsen megnõtt a tömeges élelmiszer-fertõzések és -mérgezések elõfordulásának valószínûsége. Ráadásul az egészséges táplálkozás jegyében, a fogyasztók természetesebb, kevésbé feldolgozott élelmiszerek iránti igénye egyre csak növekedett. Ehhez alkalmazkodván, új élelmiszer-ipari technológiák jelentek meg, melyek egyben új élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentenek. Az élelmiszerek nemzetközi kereskedelme, valamint a nemzetközi turizmus terjedése miatt pedig újabb és újabb veszélyforrásokkal kell számolni. Az élelmiszer-biztonság kérdése világszerte elõtérbe került. A WHO jelentései szerint az élelmiszer-fogyasztással összefüggésbe hozható megbetegedések száma az egész világon folyamatosan emelkedik. Az iparilag fejlett országokban az élelmiszerekkel közvetített megbetegedések évente a lakosság 10–30 százalékát érintik. Az Egyesült Államok saját statisztikái szerint is évente 76 millió élelmiszer eredetû megbetegedés fordul elõ. Hazánk vonatkozásában ez 1–3 millió (többnyire bejelentésre nem kerülõ) megbetegedést jelent. Az élelmiszer-biztonság az élelmiszerekben az elfogyasztásukkor jelen lévõ veszélyekkel van összefüggésben. Tekintettel arra, hogy az élelmiszer-biztonsági veszélyek az élelmiszerlánc bármely pontján megtörténhetnek, a megfelelõ szabályozás a teljes élelmiszerlánc mentén nélkülözhetetlen. Emiatt az élelmiszer-biztonság kizárólag az élelmiszerlánc valamennyi résztvevõjének együttes erõfeszítésével biztosítható. Az élelmiszerláncban részt vevõ szervezetek köre kiterjed a takarmány- és az elsõdleges élelmiszer-elõállítóktól kezdve az élelmiszergyártókon, a szállítást és raktározást végzõkön és alvállalkozókon át egészen az élelmiszer-kereskedelemmel és a vendéglátással foglalkozókig (a felsoroltakkal kapcsolatban álló olyan szervezetekkel együtt, mint amilyenek a berendezéseket, csomagolóanyagokat, tisztítószereket, adalékanyagokat és egyéb összetevõket gyártók). A szolgáltatásokat végzõk is ide tartoznak. Az élelmiszerlánc mentén a folyamatos kapcsolattartás nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy valamennyi élelmiszer-biztonsági veszély azonosítása és megfelelõ szabályozása az élelmiszerlánc minden egyes szakaszában megtörténjen. Az elõbb felsorolt trendeknek köszönhetõen új alapelvek jelentek meg az élelmiszer-biztonsági politikában és az élelmiszer-szabályozásban. Az egyik legfontosabb alapelv: a fogyasztók egészségének védelme. Elõtérbe került a kockázatelemzés mint az élelmiszer-biztonsági helyzet elemzésének és kezelésének eszköze, a termék nyomon követhetõségének kívánalma a teljes élelmiszerláncban, továbbá a kellõképpen nem ismert, új technológiák és termékek esetében alkalmazandó elõvigyázatossági alapelv. Az elõvigyázatosság alapelve az európai élelmiszer-szabályozás, az élelmiszer-biztonsági politika legújabb, még nem teljes körûen elfogadott, sokat vitatott eleme. Az EU az elõvigyázatossági elvet alkalmazta már az elmúlt évek egyik leginkább elhíresült élelmiszer-biztonsági eseménysorozata, a BSE kapcsán, illetve például a GMO-k (Genetikailag Módosított Termékek) és az allergének esetén is. Az elõvigyázatosság alapelve valamely új technológia vagy új termék forgalmazásának felfüggesztése, idõleges korlátozása, amikor a tudományos bizonyítékok nem megfelelõek, nem teljes körûek vagy bizonytalanok, és ahol az elõzetes objektív tudományos elemzés jelzései szerint a környezetre, emberi, állati és növényi egészségre gyakorolt lehetséges hatások esetlegesen veszélyesek. Szintén viszonylag új alapelv az élelmiszer-szabályozásban a teljes élelmiszerláncot érintõ és a jelen tanulmány tárgyát képezõ élelmiszer nyomon követhetõség.

2.3 178/2002/EK RENDELET, AVAGY AZ ÉLELMISZER NYOMON KÖVETHETÕSÉG JOGI HÁTTERE „Tapasztalatok igazolják, hogy az élelmiszer és takarmány belsõ piacának mûködését veszélyezteti, ha az élelmiszerek és takarmányok útja nem követhetõ nyomon. Ezért az élelmiszer- és takarmányiparban fel kell állítani egy átfogó nyomon követési rendszert, amelynek segítségével el lehet végezni a különbözõ termékek célzott és pontos kivonását a piacról, illetve tájékoztatni lehet a fogyasztókat vagy az ellenõrzéssel megbízott személyeket; e rendszer segítségével élelmiszer-biztonsági problémák esetén elkerülhetõ a piac mûködésének felesleges, nagyobb mértékû megzavarása.”

144


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

„Gondoskodni kell arról, hogy az élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozások, beleértve az importõröket is, azonosítani tudják legalább azt a vállalkozást, ahonnan az adott élelmiszert, takarmányt, élõ állatot vagy az élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülõ anyagot kapták, annak érdekében, hogy egy esetleges vizsgálat során minden szakaszban biztosítani lehessen a nyomon követhetõséget." Az élelmiszer-biztonság és azon belül az élelmiszerek nyomon követhetõsége sarkalatos pontját képezi az egyébként egyre szigorodó európai uniós élelmiszer-szabályozásnak. Az ellátási lánc minden szereplõje számára, napjainkban már több rendelet (178/2002/EK, 852/2004/EK), és számos független agrár- és élelmiszer-ipari szabvány, rendszer (EUREPGAP, HACCP, ISO 22000, BRC, IFS stb.) határozza meg az élelmiszer-biztonságra, higiéniára és nyomon követhetõségre vonatkozó minimális elõírásokat. A szabványok és rendeletek viszonylag új elemének számítanak az élelmiszerek nyomon követhetõségére vonatkozó elõírások. A nyomon követhetõség mint elvárás megjelenése nem meglepõ, hiszen élelmiszerekkel kapcsolatos krízis esetén jól mûködõ nyomon követési rendszerek nélkül, elképzelhetetlen lenne a hatékony termékvisszavonás és termékkivonás. Hivatalosan 2002. január 28-án jelent meg az Európai Parlament és Tanács 178/2002/EK számú rendelete, amely az európai élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek megállapításáról, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozásáról és élelmiszer-biztonsági ügyekben alkalmazandó eljárások megállapításáról rendelkezik. A jogalkotók a rendelet segítségével mindenekelõtt az unión belüli jogharmonizációt igyekeztek elõsegíteni, annak érdekében, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos törvények, elõírások egységesek legyenek az unió határain belül, ezzel megkönnyítve az áruk (pl.: élelmiszer-ipari és mezõgazdasági termékek) szabad áramlását. A rendeletben nagy hangsúlyt kapott a közösségi törvényi szabályozás egy új alapelve, a fogyasztók egészségének védelme. Mivel rendeletrõl van szó, így közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. A rendelet valamennyi élelmiszer-vállalkozásra, élelmiszerre, valamint az élelmiszerek elõállítására felhasznált alapanyagokra és segédanyagokra vonatkozik. Vagyis a rendeletben az elosztási láncot egyetlenegy szabályozandó területként kezelik, nem bontják különálló részekre (pl.: gyártói beszállítói oldal és kereskedelmi beszállítók stb.). Ez a szemlélet elengedhetetlen ahhoz, hogy lehetõség legyen egy valójában biztonságos élelmiszerlánc megteremtésére. Az élelmiszerlánc pedig szinte minden esetben a mezõgazdasági termesztésnél kezdõdik. A rendelet 18. cikkelyének értelmében a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszerek elõállítására szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba kerülõ, vagy vélhetõen bekerülõ egyéb anyagok útjának nyomon követhetõségét, 2005. január 1-jei határidõvel. A rendelet értelmében a „nyomon követhetõség: lehetõség arra, hogy nyomon követhetõ legyen egy élelmiszer, takarmány, élelmiszer elõállítására szánt állat vagy olyan anyag, amely anyagot élelmiszer vagy takarmány elõállításánál felhasználásra szánnak, illetve amelynél ez várható, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában.” A nyomon követés során az „egy lépést elõre, egy lépést vissza” elv érvényesül. Ennek értelmében az élelmiszer-vállalkozásnak minimálisan azt kell tudnia meghatározni, hogy közvetlenül kitõl került hozzá az adott áru, és hogy õ közvetlenül kinek adja tovább a saját termékét. Ehhez persze az élelmiszerlánc szereplõinek gondoskodniuk kell arról, hogy azonosítani tudják az adott termékeket, árukat, illetve az ezen termékek kereskedelmében részt vevõ azon személyeket, akiktõl és akiknek az élelmiszert, takarmányt, az élelmiszer-elõállításra szánt állatot, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülõ vagy vélhetõen bekerülõ egyéb anyagot kapják és adják tovább. Ehhez olyan rendszerekre és eljárásokra van szükség, amelyek lehetõvé teszik a különbözõ információk nyilvántartását és elõhívását az illetékes hatóságok kérelmére, illetve amennyiben arra egyéb okokból szükség van. A rendeletbõl világosan következik, hogy a Közösségben forgalomba hozott, illetve valószínûleg forgalomba hozatalra kerülõ élelmiszereket vagy takarmányokat el kell látni olyan címkékkel vagy azonosító eszközökkel, amelyek a vonatkozó meghatározott rendelkezések követelményeivel összhangban, a vonatkozó dokumentáción és információn keresztül lehetõvé teszik a termék nyomon követését. A címkék és egyéb azonosító eszközök alkalmazása lényegesen könnyebben biztosítható a csomagolt élelmiszer-ipari termékek esetében, ugyanakkor komolyabb probléma és megoldandó feladat a friss zöldség- és gyümölcsáruk esetében, hiszen a friss áruk csupán egy kis része kerül valamilyen fogyasztói csomagolásba.

145


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Az élelmiszer-ipari termékek nyomon követéséhez szükséges információkat egy olyan egyeztetett formában kellene közölni az élelmiszer-ellátási láncban a következõ szereplõvel, amely megkönnyítené az adott esetben az esetlegesen nem megfelelõ termékek vissza-, illetve kivonásához szükséges eljárásokat. Az ipar és a kereskedelem által már használt és bizonyított azonosítási szabványok, mint például a GS1 rendszer, jelentõs mértékben hozzájárulnak az élelmiszerek nyomon követéséhez, így azok biztonságának garantálásához. A közelmúlt élelmiszerekkel összefüggõ riadalmai (pl.: BSE, dioxin stb.) megmutatták, hogy az élelmiszerek és takarmányok eredetének azonosítása rendkívüli fontossággal bír a fogyasztó számára. A nyomon követhetõség ezzel összhangban probléma esetén megkönnyíti az élelmiszerek kivonását a piacról, valamint pontos és célzott információkkal tudja ellátni a fogyasztókat a kérdéses termékekkel kapcsolatban. A nyomon követhetõség önmagában nem teszi biztonságossá az élelmiszereket, csupán egy olyan kockázatkezelési eszközt jelent, amellyel eredményesen oldhatók meg az élelmiszer-biztonsági problémák. A nyomon követhetõség több célkitûzés teljesítéséhez is segítséget nyújt: ilyen az élelmiszerbiztonság, a tisztességes kereskedelem, valamint a fogyasztóknak juttatott megbízható információ. A rendelet részben az élelmiszer-biztonság elõmozdítása érdekében, részben pedig a nem biztonságos élelmiszerek/takarmányok piacról történõ kivonásának megkönnyítése érdekében vezette be a nyomon követhetõség rendszerének kívánalmát. Összefoglalva: a nyomon követhetõség arra szolgál, hogy célzottan és pontosan lehessen élelmiszereket kivonni a piacról vagy visszahívni; megfelelõ információt lehessen szolgáltatni a fogyasztóknak és az élelmiszer-ipari vállalkozóknak; az ellenõrzõ hatóságok lefolytathassák a kockázatelemzést, valamint ne jöjjön létre a szükségesnél nagyobb mértékû fennakadás az élelmiszer-kereskedelemben.

2.4 JELENTÕS NEMZETKÖZI ÉLELMISZER-IPARI SZABVÁNYOK ÉS ELÕÍRÁSOK 2.4.1 Beszállítói rendszerek: BRC, IFS A hazai és nemzetközi élelmiszer-ipari és mezõgazdasági ágazatban több minõségirányítási és élelmiszer-biztonsági rendszer ismeretes. A folyamatosan növekvõ vásárlói igények nagyon sok élelmiszer-elõállító/beszállító számára szükségessé teszik egy új, nemcsak a biztonságot, hanem a minõséget teljes vertikumában középpontban tartó minõségbiztosítási rendszer bevezetését. BRC Az élelmiszeripari botrányok és válságok hatására, az angol élelmiszer-kiskereskedelmi és egyéb kapcsolódó szakmai szervezetek (British Retailer Consorcium – Brit Kereskedõk Egyesülete) 1998ban adták ki a BRC-Globális élelmiszerügyi szabványt. A szabvány a HACCP hét alapelvének alkalmazása mellett környezetirányítási és minõségbiztosítási rendszerelemek alkalmazását is elõírja a saját „márka” termékeinek gyártóitól (az EFSIS szabvány figyelembevételével alakították ki a követelménycsoportok összevonásával). IFS Ezt a szabványt (International Food Standard) német intézmények és szervezetek alakították ki az EFSIS és BRC, valamint az ISO 9001 szabványok figyelembevételével. Elsõsorban német és francia területen terjedt el, de jelenleg az egyik legelfogadottabb és legelterjedtebb minõségbiztosítási rendszer (sok áruházláncnál a szállítás feltétele ennek megléte). Maga az IFS rendszer a minõségpolitikára, a vevõ igényeire fókuszál. A termelés és logisztika számos területével foglalkozik, így akár magával a szervezeti felépítéssel, a környezetvédelmi elõírásokkal is. Emellett az egyik legfontosabb eleme a nyomon követés, amellyel mindig biztosítható az azonosítás, a termék beszerzésétõl az értékesítésig. Nagyon fontos tulajdonsága ennek a minõségbiztosítási rendszernek,

146


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

hogy az élelmiszer-elõállítással együtt folyamatosan fejlõdik, ennek megfelelõen több fokozata is létezik. A IFS szabvány 4. kiadása a hagyományos minõségbiztosítási és élelmiszerbiztonsági rendszer követelmények teljesítésén túl több olyan, a nemzetközi gyakorlatban ma már egyre szélesebb körben alkalmazott, a mikrobiológiai és az idegenanyag szennyezõdések megelõzésére, az üzemi környezetre és a berendezésekre, a mikrobiológiai biztonság és az érzékszervi minõség bizonyítására szolgáló, speciális élelmiszerbiztonsági és technológiai ismeretekre épülõ mûszaki megoldás és korszerû módszer alkalmazását írja elõ, amelyeket a hazai ipari gyakorlatban eddig csak korlátozott mértékben használtak. 2.4.2 HACCP A HACCP (Hazard Analysis and Critical Points – Veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok) olyan rendszer, amely meghatározza, értékeli és szabályozza az élelmiszer-biztonság szempontjából jelentõs veszélyeket. A HACCP eszköz a veszélyek megállapítására és olyan szabályozórendszer felállítására, amely inkább a megelõzésre összpontosít, és elsõsorban nem a végtermék ellenõrzésére épül. A HACCP az elsõdleges (agrár) termeléstõl a végsõ fogyasztásig a teljes élelmiszerlánc valamennyi szakaszában alkalmazható, és megvalósítani az emberi egészségre gyakorolt kockázatok tudományos bizonyítékainak figyelembevételével kell. A HACCP rendszerek alkalmazása kötelezõ az EU piacán mûködõ vállalatok számára, legyen szó mezõgazdasági termelõrõl, élelmiszer-elõállító üzemrõl vagy vendéglátó-ipari egységrõl. A HACCP alkalmazása összehangolható a minõségbiztosítási, például ISO 22000 szabvány szerinti rendszerek megvalósításával, és az ilyen rendszereken belül a legelõnyösebb módszer az élelmiszer-biztonság növelésére. 2.4.3 ISO 22000 Az ISO 22000 nemzetközi szabvány lényegében a FAO és a WHO által kidolgozott élelmiszer-biztonsági szabályokhoz, a kritikus szabályozási pontok rendszeréhez (HACCP) igazodik. Alapelve, hogy az élelmiszer-biztonság az élelmiszerlánc valamennyi tagjánál egyforma követelmények szerint érvényesüljön. Így azt a mezõgazdasági termelõknél éppúgy meg kell valósítani, mint az élelmiszer-ipari gép-, a csomagolóeszköz- vagy az adalékgyártóknál, egészen a kereskedelemig. Az új szabványban kiemelten megjelenõ elvárás a nyomon követhetõség biztosítása. Az ISO 22000 szabvány új lehetõség az élelmiszer-biztonsági rendszerek tanúsítására, hiszen közös elemeket tartalmaz más irányítási rendszerekkel (ISO 9001:2000, az ISO 14001:1996 és a MÉ 1–2–18/1993 HACCP rendszere), és hatékony együttmûködést biztosít az élelmiszerlánc szereplõi között. Az ISO 22000 szabvány elõnyei közé tartozik, hogy nemzetközi szinten elfogadott, tanúsíthatóvá teszi a HACCP rendszert. A cégek számára kevesebb terhet jelent. Jól integrálható más irányítási rendszerekkel, hatékonyabbá teszi az élelmiszerlánc szereplõinek az együttmûködését, és egységesíti az addig sokszor eltérõ módon megvalósított rendszereket. Az ISO 22000-es szabvány tartalmazza az ISO 9001 szabvány követelményeinek legfontosabb részét, tehát egyidejûleg ad bizonyosságot a vezetési, élelmiszer-biztonsági, nyomon követési, HACCP felkészültségrõl, illetve gyakorlatról. A nemzetközi konszenzussal történõ kidolgozása, európai és nemzeti szabvánnyá történõ bevezetése pedig tiszta alapot nyújt az akkreditált tanúsítási rendszerek számára. A szabvány külön kitér a nyomon követési rendszer mûködtetésének szükségszerûségére. A szabvány értelmében a szervezeteknek olyan nyomon követési rendszert kell létrehozniuk és alkalmazniuk, amely lehetõvé teszi a termékek tételszerû azonosítását és kapcsolatuk megállapítását a nyersanyagtételekkel, valamint a feldolgozás és a forgalmazás feljegyzéseivel. A nyomon követési rendszereknek szintén alkalmasnak kell lenniük a közvetlen (be)szállítóktól beérkezõ anyagok és a végtermékek elsõdleges áruterítési útjának azonosítására. A nyomon követhetõségrõl készült feljegyzéseket meghatározott idõtartamig meg kell õrizni a rendszer értékeléséhez, lehetõvé téve ezzel a potenciálisan nem biztonságos termékek/tételek

147


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

és a visszavont termékek kezelését. A feljegyzéseknek összhangban kell lenniük a jogszabályi és vevõi követelményekkel, és azok például a végtermék tételszerû azonosításán alapulhatnak. A nyomon követhetõség szempontjából igen nagy a jelentõsége a partnerek közötti külsõ kapcsolattartásnak, hiszen ennek megfelelõ biztosítása nélkül elképzelhetetlen egy, a teljes elosztási lánc mentén végigfutó nyomon követési rendszer. A szabvány megfogalmazása értelmében annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonságot érintõ ügyekrõl a teljes élelmiszerláncban elegendõ információ álljon rendelkezésre, a szervezetnek a kapcsolattartás megvalósítására eredményes intézkedéseket kell hoznia, bevezetnie és fenntartania: – a (be)szállítókkal és az alvállalkozókkal; – a vevõkkel vagy a fogyasztókkal, különösen a következõkkel kapcsolatban: a termékre vonatkozó információk (beleértve a rendeltetésszerû használatra vonatkozó utasításokat, a különleges tárolási követelményeket, és ha szükséges, az eltarthatósági idõt), információkérések, szerzõdések vagy a megrendelések kezelése, beleértve azok módosításait is, és a vevõktõl érkezõ visszajelzések, beleértve a panaszokat; – hatóságokkal és; – más szervezetekkel, amelyek befolyásolják az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszer eredményességét vagy aktualizálását, illetve azokkal, amelyekre ezek hatással lesznek. E kapcsolattartás során információkat kell adni a szervezet termékeinek olyan élelmiszer-biztonsági vonatkozásairól, amelyek érinthetik az élelmiszerIáncban részt vevõ más szervezeteket. Ez különösen azokra az ismert élelmiszer-biztonsági veszélyekre vonatkozik, amelyeket az élelmiszerláncban részt vevõ más szervezeteknek kell szabályozniuk. A kapcsolattartás feljegyzéseit pedig meg kell õrizni.

2.5 VÁLSÁGKEZELÉS AZ ÉLELMISZER-KERESKEDELEMBEN Az élelmiszer-elosztási lánc valamennyi érintett vállalatának meg kell felelnie a törvényi elõírásoknak, és ajánlott kialakítania a saját belsõ élelmiszer-biztonsági politikáját, melynek meg kell felelnie a minõségbiztosítási rendszerek szabványainak, valamint a törvényi elõírásoknak. A legjobban mûködõ rendszerek esetén is elõfordulhatnak azonban hibák. A hibák eredményeként az adott élelmiszer-ipari termékek adott tételei kockázatot jelenthetnek a fogyasztók számára. Az érintett élelmiszer-vállalkozásnak a hiba észlelését követõen azonnal életbe kell léptetni az úgynevezett „válságmenedzsment” folyamatot. Elfogyasztásra kerülõ termékekrõl, élelmiszerekrõl lévén szó, a lehetõ leggyorsabban kell cselekedni, hiszen a fogyasztók egészsége közvetlen veszélybe kerülhet. A válságmenedzsment meghatározó részét képezi a kérdéses termékek pontos azonosítása, illetve helyzetük pontos meghatározása az élelmiszer-ellátási láncban. Vagyis a krízismenedzsmentnek biztosítania kell a 178/2002 rendeletben is rögzített termékvisszahívást és termékkivonást. 2.5.1 Fontosabb definíciók Eset: Az a szituáció, mikor a termék minõségével, biztonságával kapcsolatban tényleges vagy feltételezhetõ kockázat merült fel. – Valódi kockázat, mely már tényleges emberi vagy állati megbetegedést okozott. – Potenciális kockázatról akkor beszélünk, mikor az érintett termék még nem okozott emberi vagy állati megbetegedést, de már kiszállították a terméket az áruházakba. – Ismeretlen potenciális kockázat esetén nincs információ a kockázati tényezõ lehetséges következményeirõl. – Riasztás: Értesítés egy potenciális veszélyrõl. Válság: „Eset”, mikor okkal feltételezhetõ, hogy egy, már a disztribúcióba került vagy már az áruházak polcain lévõ termék káros lehet az emberi vagy állati egészségre, a környezetre, vagy akár az üzleti tevékenységre/vállalati imázsra.

148


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Alapvetõen két különbözõ válságot különböztethetünk meg: a) Széles körû hatással bíró válság (pl.: száj- és körömfájás járvány). Ezeket a kríziseket legtöbbször már az érintett ország vagy akár több ország hatóságai közösen próbálják meg kezelni. b) Az ellátási lánc valamely jól behatárolható pontján (gyártás, disztribúció, kereskedelem, fogyasztó) kialakuló hiba. A válság esetén, a károk minimalizálásához nélkülözhetetlen egy jól felépített és mûködõ nyomon követési rendszer. Ha nincs ilyen rendszer, akkor a válság által érintett összes szóba jöhetõ tételt ki vagy vissza kell hívni a piacról, holott legtöbbször csak egy vagy csak néhány tétel érintett a válságban. A nyomon követési rendszer mûködtetése lehetõvé teszi az érintett tételek pontos és gyors azonosítását és szelektív vissza- és kivonását. Így igen jelentõs károktól kímélheti meg magát az adott élelmiszervállalkozás. – Termékkivonás: A „kivonás” definícióját tekintve az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv meghatározására lehet utalni, amely kimondja, hogy „a piacról való kivonás minden olyan intézkedés, amely a fogyasztó számára veszélyes termék forgalmazásának, megjelenítésének vagy eladásra felkínálásának megakadályozására szolgál”. A 178/2002 rendelet 19. cikke értelmében 2005. január 1-jétõl kötelezettségként írja elõ az élelmiszer-ipari vállalkozók számára, hogy kivonják a piacról azokat az élelmiszereket, amelyek nem felelnek meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és errõl tájékoztassák az illetékes hatóságokat. Fontos megjegyeznünk, hogy termékkivonásról akkor beszélünk, amikor a potenciálisan kockázatot jelentõ termék még nem került ki közvetlen a kiskereskedelmi boltok polcára, vagyis a fogyasztók számára még nem hozzáférhetõ. Ez azt jelenti, hogy egy jól kivitelezett termékkivonásról a fogyasztók, illetve a média nem fog, illetve nem is kell, hogy értesüljön. Így még elkerülhetõk a hihetetlen nagy presztízs és pénzügyi veszteséget jelentõ élelmiszerbotrányok. – Termékvisszahívás: olyan intézkedés, amelynek célja a gyártó vagy a disztribútor által már leszállított és a fogyasztók számára már eladott, feltehetõen kockázatot jelentõ veszélyes termékek fogyasztóktól történõ visszahívása. A termékvisszahívást a következõképpen is megfogalmazhatjuk: amennyiben ugyanazok a körülmények lépnek fel, mint a piacról való kivonás esetén, de ezenfelül az élelmiszer már el is juthatott a fogyasztóhoz, az élelmiszer-ipari vállalkozóknak a 178/2002 rendelet 19. cikk (1) bekezdése értelmében: • tájékoztatniuk kell a fogyasztót a piacról való kivonás indokairól; és • szükség esetén vissza kell hívniuk a fogyasztóhoz már eljuttatott terméket, azaz „minden intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az általa a fogyasztó rendelkezésére bocsátott nem biztonságos termék visszakerüljön hozzá”. Visszahívásra akkor van szükség, ha egyéb intézkedésekkel nem lehetséges a magas szintû egészségvédelem fenntartása. A vállalkozások felelõssége és kötelessége, hogy válság esetén a lehetõ leggyorsabban, legprecízebben és a lehetõ legnagyobb odafigyeléssel oldják meg a felmerülõ problémákat. Az illetékes hatóságok tájékoztatására vonatkozó vállalkozói kötelezettség fontos eleme a piac felügyeletének, mivel így a hatóságnak alkalma nyílik figyelemmel kísérni, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók megtették-e a megfelelõ intézkedéseket a piacra kerülõ élelmiszer által felvetett kockázatok kezelése érdekében; illetve további intézkedéseket rendelhet el vagy hajthat végre a kockázatok elkerülése érdekében. Lényeges, hogy a vállalkozások az élelmiszer-ipari válságot ne próbálják meg eltussolni, elhallgatni. Napjaink elosztási láncának összetettségébõl adódóan, ha a disztribúciós lánc valamelyik eleménél élelmiszer-biztonsági gond, kockázat merül fel, akkor az hatással lehet a többi partner helyzetére, és végsõ soron a fogyasztók egészségére is. Ennek megfelelõen válság esetén a lánc egyes partnereinek igenis érdekük, hogy felvegyék egymással a kapcsolatot, és együtt, adott esetben a hatóságok szoros együttmûködésével próbálják meg megoldani a felmerült problémát, és amennyiben szükséges, gondoskodjanak az érintett tételek kivonásáról, visszahívásáról.

149


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

2.5.2 Válságcsoport és válságterv Egy élelmiszer-ipari válság hatékony kezelése csak akkor lehetséges, ha erre a vállalatnak elõre elkészített, jól átgondolt elvárásai és persze hozzáértõ, képzett alkalmazottai vannak. Az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak tehát célszerû a nyomon követési rendszerüket jól, átgondoltan kiépíteni, és felügyeletét külön e feladatra képzett szakemberekre bízni. Ugyanígy ajánlott elõre elkészíteni egy esetleges élelmiszer-ipari válság esetén életbe lépõ válságtervet. A válságot csak egy jól szervezett, képzett, összeszokott szakemberekbõl álló csapat tudja majd megfelelõ mód kezelni. Éppen ezért a válságmenedzsment elsõ lépéseként, hasonlóan egy HACCP rendszer kiépítésének elsõ lépéséhez, egy munkacsoportot kell összeállítani. A munkacsoport feladata a nyomon követési rendszer részletes ismerete mellett a válságterv kidolgozása, az érintett kollégák, szakemberek megfelelõ képzése és folyamatos tréningje. Fontos megjegyeznünk, hogy a válságterv mindig csak valós válság bekövetkezésekor lép érvénybe. A válság kezelése pedig minden esetben gyors és jelentõs döntéseket igényel, éppen ezért a válságcsoportban szigorúan hierarchikus és legmagasabb szintjén minden esetben jelentõs döntéshozói jogkörrel rendelkezõ személy található. A válságterv kidolgozása részfeladatát képezheti az élelmiszer-biztonsági csoportnak is. Ebben az esetben nincs szükség külön válságcsoport létrehozására. A válságtervnek tartalmaznia kell: – a vállalat élelmiszer-biztonságról alkotott hitvallását, politikáját; – az „eset” és a válság egyértelmû definícióit; – a válságmenedzsment csoport (ezentúl válságcsoport) leírását, szerepét és az egyes tagok feladatainak egyértelmû meghatározását; – válságcsoport valamennyi tagjának és helyettesének elérhetõségét; – külsõ címlistát, amely tartalmazza az összes olyan külsõ kapcsolatot és elérhetõségüket (kereskedelmi partnerek, hatóságok, állatorvosok, ügyvédek, baráti média stb.), akikkel adott esetben kapcsolatba kell lépni; – az „eset” vagy válság esetén elvégzendõ feladatok listáját; – az elvégzendõ feladatok pontos sorrendjét, és az egyes lépésekre rendelkezésre álló maximális idõintervallumot; – a termékkivonás elrendelésének pontos, egyértelmû feltételét; – a termékvisszahívás elrendelésének pontos, egyértelmû feltételét; – a belsõ kommunikáció és információáramlás megszervezését; – a külsõ kommunikáció megszervezését; – amennyiben már elõfordult korábban válság, úgy esettanulmányokat a régebbi élelmiszer-ipari válságokról és azok menedzselésérõl; – az események pontos rögzítésének, dokumentálásának módját. A válságtervet idõközönként célszerû felülvizsgálni, és a szükséges módosításokat elvégezni. Feladatok és felelõsség A vállalat válságtervének megfelelõen meg kell határozni azon szakemberek körét, akik felelõsek a válságtervben megfogalmazottak megvalósításáért. Ennek szervezése történhet külön egy válságcsoport, vagy az általában egyébként is szükséges élelmiszer-biztonsági csoport keretében. A vállalat méretétõl és struktúrájától függetlenül a csoport valamennyi tagjának, bármikor elérhetõnek kell lennie. Amennyiben az adott funkcióért felelõs személy nem elérhetõ, minden esetben gondoskodni kell a helyettesérõl, aki ugyanúgy el tudja végezni feladatait és ugyanúgy rendelkezik a szükséges jogkörrel a döntések meghozatalához. Válság észlelése esetén a csoportot kell elõször értesíteni. A csoport felelõssége, hogy a helyzet súlyosságától függõen megtegye a szükséges lépéseket. A válságcsoport tudta és engedélye nélkül semmiféle intézkedést sem szabad hozni. A válságcsoport feladata és felelõssége: – A válság kezelése, a szükséges döntések meghozatala. – A belsõ válságterv elkészítése, folyamatos fejlesztése és válság esetén annak alkalmazása. – A nyomon követéssel foglalkozó alkalmazottak folyamatos tréningje. – A belsõ információs rendszerek átvizsgálása, és ha szükséges, azok átalakítása, fejlesztése.

150


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– A válságterv idõnkénti tesztelése. – Minden „eset” vagy válság menedzselése. – Összefoglaló jelentés készítése a megoldott „esetekrõl”, válságokról, hogy tanulmányozásukkal el lehessen kerülni azok megismétlõdését. – A válság kezelését segítõ, belsõ és külsõ kommunikációs tervek elkészítése. A hierarchikus szerkezetû válságcsoportot minden esetben egy megfelelõ döntési jogkörrel rendelkezõ személy (pl.: ügyvezetõ) vezeti. A vezetõ mögött áll a csoport, támogatva és elõkészítve a szükséges döntéseket. A csoport összeállítása cégrõl-cégre eltér vagy eltérhet. A lényeg, hogy a válságkezelés valamennyi alapvetõ lépéséhez (válság azonosítása, tételek azonosítása, érintett partnerek azonosítása – és ha szükséges értesítése –, külsõ és belsõ kommunikáció, döntéshozatal), legyen hozzárendelve egy megfelelõ ismeretekkel és jogkörrel rendelkezõ személy. Ennek megfelelõen a válságcsoport tagja lehet: – az ügyvezetõ, üzemmenedzser, üzemvezetõ; – a termékmenedzser; – a minõségbiztosítási vezetõ; – a logisztikai szakértõ, raktár-gazdálkodási menedzser; – az IT vezetõ; – üzleti szolgáltatásokért felelõs menedzser (aki az ügyfelekkel és partnerekkel tartja a kapcsolatot). Szükség esetén természetesen további szakértõk bevonása is lehetséges, sõt ajánlott. Hogy a kommunikáció gyors és hatékony legyen, ajánlott egy elõre meghatározott személyekbõl álló listát készíteni. A listának tartalmaznia kell a személyek nevén kívül azok elérhetõségét (telefonszám, e-mail cím, levelezési cím stb.) is. Célszerû, hogy a listán szerepeljenek: a kríziscsoport tagjai, a lehetséges kisegítõ emberek, külsõ tanácsadók, hatóságok, kereskedelmi partnerek, ügyfelek és a média. 2.5.3 Képzés, tréning Bizonyos idõközönként, az alkalmazottak képességeinek fejlesztése érdekében, mindenképpen ajánlott a tréning, a továbbképzés. Ebben minden olyan személynek részt kell vennie, aki a nyomon követésben, illetve a válságmenedzsmentben érintett. A tréningnek a következõkre kell koncentrálnia: – a vállalat által alkalmazott nyomon követési folyamat, gyakorlat (azonosítási szabványok alkalmazása, IT megoldások, adatgyûjtés, kommunikáció stb.); – a válságcsoport szerepe; – az egyes személyek szerepe és feladata; – a vállalaton belüli koordinált intézkedések kivitelezése; – a vállalaton belüli koordinált kommunikáció; – mit kell és mit tilos tenni krízis esetén; – hogy kell felhasználni a dokumentációkat; – hogy kell kihasználni a nyomon követési rendszerek nyújtotta lehetõségeket. Ezeken kívül szükség van még szimulált – termék nyomon követésre; – válságmenedzsmentre; – termékkivonásra és – termékvisszahívásra. Az elõbb említett szimulált gyakorlatokat dokumentálni kell, hogy késõbb azokat elemezvén információkat lehessen gyûjteni. Fontos, hogy idõre végezzék a gyakorlatokat, és ha lehet, mindig egyre kevesebb idõ kelljen a szükséges feladatok elvégzésére.

151


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

2.5.4 Tennivalók egy élelmiszer-ipari válság esetén Az eset észlelését követõen azonnal értesíteni kell a válságcsoportot. A válságcsoport illetékes tagjainak fel kell mérnie az „eset” súlyosságát, a benne rejlõ potenciális kockázatokat. Ezt követõen a válságcsoport értékelése alapján a szükséges döntéshozatali jogkörrel rendelkezõ személynek meg kell hoznia az adott esetnek megfelelõ döntéseket. A döntése alapján a válságcsoport többi tagjának a feladata, hogy a szükséges lépéseket megtegye, kezelje és kommunikálja az „esetet”. A csoportnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az eset ne fajuljon válsággá. A tapasztalatok alapján az élelmiszer-ipari vállalkozások többségének általában sikerül kezelnie a felmerülõ eseteket, és ennek köszönhetõen csak ritkán alakulnak valódi élelmiszer-ipari válságok. A következõkben, pontokba összeszedve találhatók azok a minimális feladatok, amelyeket egy eset észlelésekor a válságmenedzsment keretén belül, minimálisan el kell végezni. 1. Helyzetfelmérés, helyzetértékelés Egy „eset” észlelésekor elsõ lépésként a lehetõ leggyorsabban, ugyanakkor a lehetõ legpontosabban fel kell mérni a kialakult helyzetet. A következõ kérdések segíthetnek ebben: – Hogyan és hol fedezték fel az esetet? – Ki riasztott? – Mi volt az eset eredete, oka? – Mik az eset által érintett területek, tételek? – Mik a fogyasztókra gyakorolt potenciális káros hatások? – Milyen gazdasági kockázatot jelent? – Milyen jogi következményekkel jár? – Kik (üzleti partnerek az elosztási láncban) érintettek az esetben? – Milyen belsõ lépéseket kell tenni? – Kiknek az együttmûködése szükséges a helyzet gyors és hatékony kezelésében? – Valaha volt-e hasonló eset a vállalat életében? A helyzetfelméréshez szorosan kapcsolódik a kockázatelemzés. A kockázatelemzés segít felmérni az eset lehetséges élelmiszer-biztonsági, jogi és gazdasági következményeit. Persze figyelembe kell venni a külsõ környezetre gyakorolt hatásokat is (pl.: fogyasztók biztonsága, üzleti partnerek stb.). 2. Termékkivonás, termékvisszahívás Az élelmiszer-vállalkozás saját felelõssége és kötelessége, hogy a törvényi elõírások figyelembevételével, a kockázatok felmérését követõen eldöntse, hogy szükség van-e az érintett tételek kivonására vagy visszahívására. Ez egy felelõsségteljes döntés, így minden esetben vezetõi jogkörrel rendelkezõ személy hozhatja meg. A termékkivonás és termékvisszahívás egy szervezési folyamat, melynek során pontosan összegyûjtött nyomon követési adatok alapján, az érintett termékek, termékcsoportok adott tételei kivonásra vagy visszahívásra kerülnek a piacról. Fontos, hogy az adott termék disztribúciójában érintett valamennyi fél értesítést kapjon a megtett és megtenni kívánt lépésekrõl. Alapvetõ jelentõséggel bír, hogy mihamarabb behatároljuk az érintett tételt. Hiszen ha a minõségileg vagy élelmiszer-biztonságilag kifogásolt gyártási tételek pontosan és egyértelmûen azonosíthatók, akkor nincs szükség az összes, adott típusú termék piacról történõ kivonására, ami igen jelentõs költségektõl kímélheti meg a vállalkozást. 3. Az érintett tételek kezelése Nagyon fontos, hogy a már visszahívásra vagy kivonásra került termékek a raktározás és szállítás során ne keveredjenek össze a jó minõségû, más gyártási tételbõl származó tételekkel. Az ellátási lánc szinte valamennyi pontján történhet keveredés a termékek visszahívása, illetve kivonása kapcsán. 4. Kommunikáció Ahogy arról már többször esett szó, a sikeres válságmenedzsment elengedhetetlen feltétele a megfelelõ belsõ és külsõ kommunikáció. A vállalkozáson belüli belsõ kommunikáció jelentõségét nem kell különösebben megmagyarázni, azonban napjaink egyre összetettebb élelmiszer-ellátási

152


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

láncában az üzleti partnerek közötti külsõ kommunikáció legalább annyira fontos és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a sikeres krízismenedzsment biztosításával ne kerüljenek a polcokra a fogyasztók egészségére nézve kockázatot jelentõ termékek. Természetesen a külsõ kommunikáció szerves részét kell hogy képezze a hatóságokkal történõ kétoldalú információcsere is. Az üzleti partnerekkel, hatóságokkal, és – amennyiben szükséges – a fogyasztókkal történõ megfelelõ külsõ kommunikáció jelenleg jogi kötelezettség is. Napjainkban szintén alapvetõ fontosságú a média megfelelõ tájékoztatása. Ehhez sokszor elõre elkészített sajtótájékoztatói sablonok vannak, mely segítségével az élelmiszeripari vállalkozás hatékonyan kommunikálhat a médiával, ezáltal a fogyasztókkal. Egy jól felépített külsõ kommunikációs stratégiával, akár úgy is be lehet állítani egy termékkivonást vagy termékvisszahívást, hogy az az érintett cég elõnyére szolgáljon és pozitív visszhangja lesz a fogyasztók körében 2.5.5 GS1 szabványok élelmiszer nyomon követésben történõ alkalmazásának elõnyei Az agrár- és élelmiszer-ipari termékek nyomon követéséhez, illetve a nyomon követési rendszerek kiépítéséhez az országhatárokon átnyúló kereskedelemnek és az egyre szerteágazóbb piaci kapcsolatoknak köszönhetõen nélkülözhetetlenek a globálisan alkalmazható, egyedi azonosításra tökéletesen megfelelõ, a felek által kölcsönösen ismert szabványok. A kiépítésre kerülõ megoldásoknak valamennyi esetben választ kell kínálniuk a nyomon követés által támasztott kihívásokra: a) Globálisan alkalmazható egyedi azonosítás és jelölés: A nyomon követett egységek egyértelmû, egyedi azonosítása és jelölése az élelmiszer-ellátási láncon belül. b) Adatközlés és adattovábbítás: A nyomon követés megköveteli az elõre egyeztetett adatok, információk rögzítését, tárolását és továbbítását. c) A kapcsolódási és megfeleltetési pontok kezelése: Az ellátási lánc egészében gondoskodni kell a kapcsolódási és megfeleltetési pontok helyes menedzsmentjérõl. d) Nyomkövetési adatkommunikáció: A nyomon követés alapvetõ feltétele, hogy a termékek fizikai mozgásával egyidejûleg a rájuk vonatkozó adatok, információk is szabadon áramoljanak. A GS1 szabványok élelmiszerláncban történõ alkalmazása a nyomon követésen túl egyéb elõnyökkel is jár a vállalkozások, vállalatok számára. A szabványok használata nagymértékben megkönnyíti és felgyorsítja a kereskedelmet, a logisztikát, a raktármenedzsmentet, a készletnyilvántartást, az áruátvételt és az elektronikus adatcserét (EDI). Mindezek által a GS1 szabványokon alapuló nyomon követési rendszerek bevezetéséhez szükséges beruházási költségek hamar megtérülnek. Így a vállalatok számára a nyomon követés törvényi elõírásának betartása és feltételeinek megteremtése nem egy újabb szükséges rossz, hanem sokkal inkább egy új lehetõség a megfelelõ szervezési, jelölési és informatikai háttér fejlesztésére, megfelelve ezáltal a fogyasztók egyre növekvõ igényeinek. Az élelmiszer-elosztási és kereskedelmi folyamatok fejlesztése, valamint a fogyasztók bizalmának elnyerése és megtartása már önmagukban elegendõ garanciát jelentenek a gazdasági növekedésre. Az élelmiszerek nyomon követésének a fentieken túl fontos szerepe lehet az Európai Unió élelmiszer-szabályozásának sarkalatos pontját képezõ eredetvédelemben is. Egy jól felépített és mûködtetett nyomon követési rendszerrel biztosítható, hogy az adott élelmiszer-ipari termék – legyen szó akár oltalom alatt álló eredetmegjelölésû, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzésû, esetleg hagyományos, különleges termékrõl – az elõírt, megfelelõ minõségû alapanyagokból és adott termékhez kötõdõ régióból származzon. Így megelõzhetõek, vagy legalábbis csökkenthetõek lennének az olyan évszázadok alatt kivívott világhírnevet néhány pillanat alatt leromboló botrányok hatásai, amelyeknek a közelmúltban sajnálatos módon Magyarországon többször is tanúi lehettünk.

153


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

2.6 ESETTANULMÁNY A következõ esettanulmányban szereplõ elosztási lánc csak egy elképzelt esetbeli példa, melynek feladata, hogy segítségével jobban meg lehessen érteni a napjainkban leginkább elterjedten alkalmazott GS1–128-as rendszeren alapuló élelmiszer nyomon követési folyamatot. 2.6.1 Idaredalma nyomon követése GS1 eszközökkel Az idaredalmát egy gazda termeszti saját földterületén. A gyümölcsöt eladja egy TÉSZ-nek / Gazdaságnak, mely kialakítja a kereskedelmi egységeket, csomagolja és értékesíti az almát. Azt egy szupermarket vásárolja meg, és kínálja megvételre a fogyasztóknak. Most nézzük meg részletesen az idaredalma elosztási láncát! 1. Termesztõ és termõterület azonosítása A termesztõ saját GLN számmal rendelkezik, mely egyértelmûen azonosítja õt, és így természetesen az idaredalma származási helyét is. Amennyiben a gazda nagy termõterülettel rendelkezik, a területét részekre oszthatja (tábla nyilvántartás). Mindegyik résznek külön-külön GLN számot adhat. Ennek a megoldásnak az elõnye, hogy lényegesen pontosabban lehet nyilvántartani, hogy az adott tétel alma honnan is származik. Ennek különös jelentõsége van krízis esetén, amikor óriási költségeket lehet elkerülni, ha kellõen szûk területre tudjuk visszakövetni az érintett tételeket. A GLN szám ily módon történõ alkalmazása jelentõsen megkönnyítheti az idaredalma nyomon követését. (4. ábra) Nagy termõterület esetén megoldást jelenthet az is, ha a termelõ csak egy, saját magát azonosító GLN számmal rendelkezik, és termõterületének egyes részeit saját azonosítóval látja el. Ekkor azonban a termelõnek pontos nyilvántartással kell rendelkeznie, hogy melyik alma melyik részrõl származik. Minden esetben a termelõ saját belátására van bízva, hogy mekkora termõterületre akarja leszûkíteni a nyomon követést.

A TERMELÕT ÉS/VAGY A TERMÕTERÜLETET A GLN SZÁM AZONOSÍTJA

A termelõt és/vagy a termõterületet a GLN szám azonosítja

GLN 1

GLN 2

GLN 3

Egy nagyobb termõterület esetén, az elõre kialakított kisebb részeket külön GLN számokkal, vagy akár belsõ kódokkal is lehet azonosítani. 4. ábra

154


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Például: GLN 0: GLN 1: GLN 2: GLN 3:

599003200200 2 A termelõt mint jogi személyt azonosító GLN szám. 599003200201 9 599003200202 6 599003200203 3

}

A termõterületeket azonosító további GLN számok.

2. áru (ömlesztett, I. minõségosztályú idaredalma) azonosítása A termelõ áruit a közeli TÉSZ vásárolja fel, majd értékesíti. A TÉSZ tömegre vetítve rendeli az I. minõségosztályú idaredalmát, és a számlázás alapja is a kg. Az almákat ömlesztve, konténerben szállítják a TÉSZ-be. A nyomon követéshez természetesen elengedhetetlen a termék egyértelmû azonosítása. A termelõ nyolcjegyû cégprefixe: 59912345 Ebbõl a cégprefixbõl képezheti a termelõ az I. minõségosztályú, ömlesztett idaredalma tizennégy jegyû GTIN azonosítóját. Mivel változó paraméterû, jelen esetben változó tömegû áruról van szó, az áru azonosításához használt GTIN szám 9-es indikátorszámmal kell hogy kezdõdjön. A lédig, 1. minõségosztályú idaredalma GTIN száma 95991234500047, melynek részletes felépítése a következõ: Indikátor 9

Cégprefix

Termékazonosító

Ellenõrzõ szám

59912345

0004

7

Az adott konténert 2006. 07. 15-én töltötték meg idaredalmával. Ez lesz a csomagolás idõpontja, amit célszerû feltüntetni a kiszállítására kerülõ konténeren. A nyomon követést tovább lehet szûkíteni, ha az adott GLN számmal azonosított termõterületen, adott idõpontban leszedett idaredalma azonosítására kiad a termelõ egy tételszámot. Ezt a tételazonosító számot szintén ajánlott feltüntetni a konténeren. Pl.: 2006. 07. 14-én leszedett, 5990032002019 GLN számmal azonosított termõterületrõl származó idaredalma tételazonosító száma (LOT): AP060714 (A tételazonosító számnak természetesen nem kell feltétlenül „beszélõ” számnak lennie. Sõt abban az esetben, ha túl hosszú a „beszélõ” számként létrehozott tételazonosító, nem is ajánlott, hiszen több karaktert kell vonalkód formátumban megjeleníteni, és a túl hosszú GS1–128 szimbólum csupán megnehezítheti az árun történõ megfelelõ elhelyezést. Igazából elég, ha a tételazonosító szám csak egy hivatkozási szám [minél egyszerûbb], amelyet mindenki a saját rendszerében tart nyilván.) Mivel változó tömegû termékrõl van szó, ezért kötelezõen meg kell adni a 9 599123450004 7 GTIN számmal azonosított termék változó paraméterét, jelen esetben tömegét. A konténernyi mennyiségû idaredalma tömege: 205,2 kg A konténernyi áru, mint szállítási egység külön SSCC számmal is azonosítható. SSCC: 159912345000000010 Kiterjesztõ szám 1

Cégprefix

Logisztikai egység referencia

Ellenõrzõ szám

59912345

00000001

0

A konténeren elhelyezett logisztikai címkén GS1–128 jelképrendszerben a következõ adatokat célszerû feltüntetni:

155


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– Ömleszett, I. minõségosztályú idaredalma GTIN száma: AI(01) – Csomagolás napja: AI(13) – Tömeg: AI(3101) – Feladó GLN száma: AI(412) – Tételazonosító szám: AI(10) – SSCC szám: AI(00)

95991234500047 060715 002052 5990032002002 AP060714 159912345000000010

A 5. ábrán GS1–128 jelképrendszerben is bemutatjuk a címkén feltüntetendõ adatokat és azok vonalkódos megjelenítését. Ezekbõl áll össze a termék fizikai nyomon követését segítõ logisztikai címke. A logisztikai címkék fajtáival és azok felépítésével a II/2.5.4 fejezetben foglalkoztunk.

A FAKONTÉNEREN ELHELYEZÉSRE KERÜLÕ ADATOK GS1–128 JELKÉPRENDSZERBEN

(01)95991234500047(13)060715(3101)002052

(412)5990032002002(10)AP060714

(00)159912345000000010 5. ábra 3. Nagykereskedõ (TÉSZ/Gazdaság) A beérkezéskor a konténeren elhelyezett címke beolvasásával azonosítják az árut, a beszállítót és rögzítik a beszállított alma mennyiségét. A TÉSZ a beszállított I. minõségosztályú idaredalmából saját maga állítja össze a fogyasztói és kereskedelmi egységeket. Fontos, hogy mindkét esetben rögzítsék a kiszerelések összeállításához felhasznált almák fontosabb kísérõ adatait (pl.: Honnan? Mikor? Tételszám?). Mind a fogyasztói egységek, mind pedig a kereskedelmi egységek összeállításánál ügyelni kell arra, hogy csak egy adott beszállítótól, és ha lehet, egy adott tételbõl származzon az alma.

156


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Pl.: Válogatás és osztályozás után fóliázott mûanyag tálcára csomagolják az almát. A csomagokat mérlegelik és címkékkel látják el. A címkén szerepel a fogyasztói egység GTIN száma (vonalkóddal is), a csomagolás napja, a tételazonosító szám (LOT), illetve az egység tömege. Az így kialakított, egalizált 1 kg-os egységek lesznek a fogyasztói egységek. A fogyasztói egységek kialakításakor ügyelni kell arra, hogy az egységekbe csak egy termelõtõl/beszállítótól származó alma kerüljön. A fogyasztói egységeket kartondobozokba rakják. A kartondobozok 32 db fogyasztói egységet tartalmaznak. Ez lesz a kereskedelmi gyûjtõcsomagolás, amely – mivel standard összeállítású és rendelhetõ – külön GTIN számot kap. Amennyiben a gyûjtõcsomagolások nem kapnak külön tételszámot, akkor a nyomon követés szempontjából fontos, hogy egy adott gyûjtõcsomagba mindig azonos tételszámú fogyasztói egység kerüljön. A TÉSZ GLN száma: A TÉSZ kilencjegyû cégprefixe: A fogyasztói egységek cégprefixbõl képzett GTIN száma: A gyûjtõcsomagolás cégprefixbõl képzett GTIN száma:

5990000000009 599955101 05999551010024 05999551010031

A gyûjtõcsomagolás címkéjén a következõ adatok szerepelnek GS1–128 jelképrendszerben (6. ábra): – A gyûjtõcsomagolás GTIN száma AI(01) 05999551010031 – Csomagolás napja AI(13) 060716 – Feladó GLN száma AI(412) 5990000000009 – Tételazonosító szám/LOT-szám: AI(10) 1234AB (Ez jelöli, hogy melyik csomagológép és melyik mûszakban csomagolta a fogyasztói egységeket és/ vagy gyûjtõegységeket).

A GYÛJTÕCSOMAGOLÁS CÍMKÉJÉN FELTÜNTETETT ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK

(01) 05999551010031 (13) 060716 (412) 5990000000009 (10) 1234AB 6. ábra A gyûjtõcsomagolásokból összeállítják a logisztikai egységeket, a raklapokat. A homogén raklapokban 50 db gyûjtõcsomag található. Valamennyi gyûjtõcsomag azonos tételszámmal rendelkezik. (Amennyiben nem azonos tételszámú kereskedelmi gyûjtõcsomagokból állítják össze a raklapot, akkor a raklap logisztikai címkéjén nem lehet feltüntetni a kereskedelmi áruk tételazonosító számát). Nyomon követés szempontjából ügyelni kell a kapcsolódási pontok helyes menedzselése, vagyis hogy minden esetben pontosan rögzítsék, hogy az adott gyûjtõ és/vagy logisztikai egységek öszszeállítására milyen azonosítóval és egyéb kiegészítõ adatokkal rendelkezõ árukat használtak fel. A raklapokat logisztikai címkével látják el, amelyen a következõ információk kapnak helyet (7. ábra): – A logisztikai egységben található kereskedelmi áruk GTIN száma AI (02) 05999551010031 – Csomagolás napja AI (13) 060716 – A logisztikai egységben található kereskedelmi áruk darabszáma AI (37) 50 – Feladó GLN száma AI (412) 5990000000009 – Gyártási tételszám AI (10) 1234AB – Szállítási egység sorszám kód (SSCC) AI (00) 059995510100000017

157


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A HOMOGÉN RAKLAPON FELTÜNTETENDÕ ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK

(02) 05999551010031 (13) 060716 (37) 50

(412)

5990000000009

(10)

AP060714

(00) 059995510100000017 7. ábra Ha az összeállított raklap kevert: – Szállítási egység sorszám kódja (SSCC)

AI (00)

Opcionálisan: – Csomagolás napja – Feladó GLN száma

AI (13) AI (412)

A kevert raklapok összeállítása során különösen ügyelni kell arra, hogy rögzítsék és eltárolják a raklap tartalmát képzõ egységek azonosítóit. Ehhez egy informatikai adatbázist alkalmaznak, ahol a raklap SSCC számát, referenciaszámként használva, tárolásra kerül a kevert raklap összeállítására felhasznált egységek azonosítója. A nagykereskedõ és a kiskereskedõ között naprakész kommunikáció, adatszinkronizáció zajlik. Így a kiskereskedõ a kevert raklap SSCC számának leolvasásával egybõl tudni fogja, hogy az adott raklap milyen egységeket tartalmaz. Természetesen homogén raklap esetén erre nincs szükség, hiszen a logisztikai címkén fel lehet tüntetni a kereskedelmi egységeket azonosító GTIN számot. A raklapok szállításra készen állnak. A gyûjtõcsomagoláson, illetve a logisztikai egységen szereplõ adatokról természetesen a csomagolásért felelõs félnek (most a TÉSZ) egyeztetni kell a vevõvel/kiskereskedõvel (most szupermarket).

158


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4. Kiskereskedõ A szupermarketben a szállítmány beérkezésekor a raklapokon lévõ logisztikai címke tartalmát beolvasva, minden hasznos és szükséges információt megtudhatnak a raklapok tartalmáról. A kiskereskedelmi egység nem rendelkezik nagyobb tárolókapacitásokkal, és mivel friss áruról van szó, a hosszabb raktározás nem valószínû. A raklapok és gyûjtõcsomagolások megbontása után az EAN–13 vonalkóddal ellátott fogyasztói egységek kikerülnek a polcokra. A képzeletbeli termékpálya a 8. ábrán található. A fent említett példában jól láthattuk, hogy a friss gyümölcsök elosztási láncában a csomagolásért felelõs szereplõnek van a legnagyobb felelõssége a nyomon követés biztosításában. Az elosztási lánc persze lehet egyszerûbb, ha például a termelõ saját maga állítja össze a fogyasztói, gyûjtõ- és a logisztikai egységeket, és szállítja közvetlenül a kiskereskedõhöz. Ugyanakkor az sokkal bonyolultabb is, ha a TÉSZ és a kiskereskedelmi egység közé beékelõdik egy logisztikai központ vagy központi raktár. Ha már egyszer a különbözõ szintû egységek összeállításra kerültek, nagyon körültekintõen kell eljárni, amennyiben ezeket az egységeket megbontják. Mindenképpen gondoskodni kell a kapcsolódási pontok helyes kezelésérõl, illetve az újonnan létrehozott egységek helyes címkézé-

AZ ÁRU ÁRAMLÁSÁNAK FOLYAMATA

Szállítás A termelõt /termõföldet GLN szám azonosítja.

Fogyasztói egység

Áruátvétel: A beérkezett almát átveszik, mérlegelik, belsõ azonosítóval látják el a tárolórekeszeket.

Csomagolás: Szállítás

(Kosaras alma)

1. Fogyasztói egységek kialakítása 2. Gyûjtõcsomagolás összeállítása 3. Logisztikai egységek összeállítása

Áruátvétel: Fogyasztó

A raklapokon lévõ logisztikai címke leolvasásával minden szükséges információ megtudható a raklap tartalmáról.

8. ábra

159


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

sérõl. Amennyiben a kódok képzése, a címkézés és a kapcsolódási pontok kezelése helyes, akkor az alma, vagy akármilyen más friss gyümölcs- és zöldségáru visszakövethetõ az elosztási láncon keresztül, egészen a termelõig, vagy akár a termõterületig.

2.7 GS1 SZABVÁNYOK A GYÁRTÓKNAK ÉS A BESZÁLLÍTÓKNAK Ahogy azt már az elõzõ fejezetekben láthattuk, a GS1 szabványokat régóta széles körben használják a csomagolt termékek ellátási láncának ún. alsó szakaszában, vagyis a gyártók és a késztermék-kereskedõk közötti tranzakciók megkönnyítése és gyorsítása érdekében. Azonban a GS1 szabványokat az ellátási lánc beszállítói, azaz felsõ szakaszában is jól lehet alkalmazni. 2006 elsõ felében tették közzé azt a GS1 szabványkészletet, amelyet speciálisan az ellátási lánc alsóbb szintjeinek szükségletei alapján, vagyis a nyersanyag- és alapanyaggyártók, a félkésztermék-beszállítók, valamint a csomagolóanyag-gyártók és -forgalmazók igényei alapján fejlesztettek ki. Gyártók és forgalmazók közösen alkották meg az ellátási lánc gyártói beszállítói ágára vonatkozó integrációs modellt (Upstream Integration Model – UIM), a Globális kereskedelmi kezdeményezés (GCI) egyik, az alsóbb szintekkel való integrációt szorgalmazó szervezeti egységének (GUSI) irányításával (9. ábra). A GUSI-projektben a GS1 és a GCI szervezeteken kívül számos, nemzetközileg meghatározó cég vett részt (pl.: a Ajinomoto, Alcan, Crown Europe, Dow Corning, Firmenic Danone-csoport, Henkel, IFF, Nestlé, Novozymes, Philips, P&G, Sara-Lee, SCA, Smurfit Kappa-csoport, Symrise, Tetra Pak, Unilever, Van Genechten Packaging). E láthatóan széles körû együttmûködés eredményeként jöttek létre az UIM alapján kidolgozott szabványok és megoldások. A bonyolult üzleti folyamatok miatt egyáltalán nem tekinthetõ könnyû feladatnak a CPG szektor gyártói és azok beszállítói közötti szorosabb, integrált kapcsolat kialakítása, mivel üzleti és adatcsere-folyamataik gyakran jelentõs mértékben eltérnek egymástól, ráadásul nemritkán a

AZ ELOSZTÁSI LÁNC FÕ SZAKASZAI

Gyártók beszállítói Alap- és segédanyagok folyamatos biztosítása a gyártók számára a CPG termékek elõállításához

Gyártók

Kereskedõk

A CPG termékek elõállítása a beszállított alapés segédanyagok felhasználásával

Felsõ (gyártói) beszállító szakasz

A gyártó számára a CPG termékek elõállításához szükséges alap- és segédanyagok – GUSI keretén belül kidolgozott GTIN kiadási szabályrendszer

CPG termékek értékesítése

Alsó (kereskedõi) beszállító szakasz

CPG termékek – Hagyományos GTIN kiadási szabályrendszer

9. ábra

160


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

szemléletmódban is kiáltó különbségek vannak. Mindezek korlátozzák az integrációs folyamatok fejlesztését, a hatékonyság növelését, ami jelentõs többletköltségekkel járhat. Gondoljunk csak a tranzakciók lebonyolításához szükséges idõre, pénzre vagy a megrendelt anyagok késésébõl származó veszteségekre. Ha csökkenthetõk a nehézkes kommunikáció okozta költségek, az üzleti kapcsolatok és folyamatok integrációja az elosztási lánc felsõ szakaszának valamennyi szereplõje számára jelentõs elõnyöket jelent. A GUSI-projektben részt vevõ szervezetek és vállalatok éppen ezt, a gyártói és beszállítói kapcsolatok, folyamatok integrációjának fejlesztését tûzték ki célul. Ennek keretében a következõ feladatokat kellett megoldani: – Az elosztási lánc felsõ szakaszában elõforduló üzleti folyamatok közös tulajdonságainak meghatározása, az összefüggések feltárása. – Szabvány megalkotása a gyártók és azok beszállítói közötti kapcsolatok támogatására, megerõsítésére. – A hatékonyság javítása a tervezés, az elõrejelzés és a gyártás átláthatóságának növelésével, valamint a raktárkészletek csökkentésével. – Közös üzleti programok feltételeinek megteremtése. – A belsõ folyamatok felülvizsgálata és UIM-modell szerint történõ átalakítása. A projekt eredményeként a gyártói beszállítók és a gyártók egyaránt elismerték a GS1 szabványok jelentõségét, és elfogadták azok alkalmazását az egységek (GTIN szám) és helyek (GLN szám) azonosításához annak érdekében, hogy az elosztási lánc felsõ (upstream) szakaszában is kialakuljon egy egységes kódrendszer. (Csak a GS1 szabványok alkalmazásának kiterjesztésével kerülhet sor az EPC/RFID – elektronikus termékkód / rádiófrekvenciás azonosítás – bevezetésére.) A GUSI szervezésében két munkacsoport foglalkozik ezzel a fejlesztéssel: az egyik a GTIN és a GLN allokációs szabályok alkalmazásának lehetõségeit vizsgálta meg az ellátási lánc felsõ szakaszának szereplõi közötti üzleti integráció javítása érdekében, míg a másik munkacsoport az ezzel kapcsolatos B2B üzenettípusokat és adattartalmakat dolgozta ki az UIM-modellben meghatározott üzleti folyamatok támogatására. Az elõbbi munkacsoport feladata a GTIN és GLN számok, illetve az SSCC alkalmazhatóságának felmérése illetve bevezetésük feltételeinek megteremtése volt az elosztási lánc felsõ szakaszában. A munkacsoport a GTIN-számok általános allokációs szabályait tekintette kiindulási pontnak, azonban ezek nem mindig feleltek meg az elosztási lánc felsõ szakaszában zajló tevékenységek során felmerült problémák megválaszolására (pl.: nem megfelelõ definíciók). Éppen ezért a munkacsoport változtatási kérelmet nyújtott be, amelynek elfogadását követõen kidolgozott ajánlásuk alkalmassá vált a beszállítói szakaszban felmerülõ azonosítási problémák megválaszolására. A munkacsoport által megfogalmazott definíciók és alapelvek: Nyersanyag: minden olyan anyag, amelybõl a gyártó kialakítja a készterméket. Ide tartoznak az adalékanyagok és a tartósítószerek is. Csomagolóanyag: minden olyan anyag, amelyet a csomagolás kialakításához felhasználtak, illetve maga a csomagolóanyag. Újrafelhasználható csomagolóanyag vagy visszatérõ szállítási egység: minden olyan csomagolási eszköz, amely újrahasznosítható és termékeket tartalmaz, vagy azok szállítására szolgál. Beszállító-specifikus kereskedelmi egység: vagy más néven általános anyagok és csomagolás. Az ebbe a csoportba tartozó áruk (anyagok) specifikációját a beszállító határozza meg, és számos vevõnek (gyártónak) szállítható. Gyártóspecifikus kereskedelmi egység: vagy más néven vevõ-specifikus anyagok és csomagolás. Az ebbe a csoportba tartozó áru tulajdonságait a vevõ (gyártó) határozza meg és akár több beszállító is lehet. Fix paraméterû kereskedelmi egység: mindig azonos kiszerelésben (pl. tömeg, térfogat) és összetételben kerül kialakításra. Teljes körû azonosításukhoz elegendõ egy azonosító szám. Változó paraméterû kereskedelmi egység: legalább egy tulajdonsága változó (pl. tömeg). Teljes körû azonosításukhoz az azonosító számon kívül szükséges megadni a változó paramétert is.

161


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Alapelvek: – A gyártóspecifikus anyagok esetében a gyártó adja ki a GTIN számot. – A beszállítóspecifikus anyagok esetében a beszállító adja ki a GTIN számot. – A GTIN számot csak abban az esetben szabad megváltoztatni, ha jelentõs az áruban bekövetkezõ változás. A változás abban az esetben tekinthetõ jelentõsnek, ha a következõ folyamatok valamelyikét érinti: törzsadatkezelés, vásárlási, rendelési, számlázási vagy raktározási feltételek változása. – Minden, egymástól eltérõ kereskedelmi árut egyedi GTIN számmal kell ellátni. – Alapesetben a márkanév tulajdonosa (aki a kereskedelmi egység specifikációját meghatározta) felelõs a GTIN szám kiadásáért, függetlenül attól, hogy hol és ki gyártotta a kereskedelmi árucikket. Upstream integrációs modell (UIM) A GUSI másik munkacsoportjának a feladata az Upstream integrációs modell (10. ábra) megalkotása volt, hogy azt felhasználva szabványosítsa az elektronikus kommunikációt a gyártók és beszállítóik között. Az UIM keretében szabványosításra kerültek a különbözõ üzleti és adatcsere-folyamatok. A modell kidolgozása során arra törekedtek, hogy az mindenben megfeleljen az elektronikus kommunikáció alapvetõ követelményeinek a következõ területeken: – beszerzés; – a rendelkezésre álló alapanyagok és segédanyagok elõrejelzése; – raktárkészlet-menedzsment; – anyagok szállítása, átvétele és felhasználása; – pénzügy. A modell meghatározza a különbözõ üzleti folyamatokat, azok jellegzetességeit, valamint az adatcserében fontos adatokat, adatstruktúrákat. Valójában a gyártóknak és beszállítóiknak közös nyelvet biztosít, amelyet az egymás közti elektronikus kommunikációs és adatcsere folyamatokban felhasználva jelentõsen növelhetik mûködésük hatékonyságát és csökkenthetik költségeiket. A modell a követendõ megoldásokra is javaslatokat tesz, és meghatározza az elektronikus üzenetek tartalmát a következõ területeken: törzsadat, beszerzés, anyagszükséglet-elõrejelzés, készletkezelés, kínálat és kereslet, feladási és érkezési értesítés, anyagfogyás és pénzügyi kiegyenlítés. Késõbb meghatározzák majd az elektronikus számlázási üzenetek tartalmát is. Az FMCG-szektorban már régóta számos üzenettípus létezik a gyártók és a kiskereskedõk közötti kommunikációban, azaz az ellátási lánc alsó (downstream), kereskedelmi beszállítói szakaszában. A következõ idõszak legfõbb feladata ezeknek a mûködõ megoldásoknak az átültetése az ellátási lánc upstream szakaszába. Az UIM a kereskedelmi partnerek közötti információcsere legjobb forgatókönyvét jelenti, jobbat, mint amit a „házi” fejlesztésû megoldások nyújtanak. A GS1 szabványok lehetõvé teszik, hogy gyártók és forgalmazók kisebb erõfeszítéssel vezethessék be ezt a modellt, hamarabb élvezhessék az elõnyöket. Az ellátási lánc upstream szakaszára vonatkozó integrációs modell megvalósítása, együtt a GS1 nyilvánosságra hozott szabványaival, kiemelkedõen optimalizált folyamatot eredményez, ami elõsegíti a szolgáltatások magasabb színvonalát, a raktározási, az adminisztrációs, valamint az elõállítási és a szállítási költségek csökkenését.

162


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

GYÁRTÓI FOLYAMATOK

TRANZAKCIÓK

Üzleti megállapodás

Együttmûködési megállapodás

Üzleti megállapodás

Törzsadatok

Törzsadatok meghatározása

Egység törzsadatai

Törzsadatok meghatározása

Vételi és átvételi feltételek

Vételi és átvételi feltételek meghatározása

Vételi és átvételi feltételek

Vételi és átvételi feltételek meghatározása

Készlet-, raktárnyilvántartás

Raktározás

Készlet-, raktárnyilvántartás

Együttmûködési megállapodás

BESZÁLLÍTÓI FOLYAMATOK

Beszerzési rendelés Alap- és segédanyagigény felmérése Kereslet-kínálat alakulása

Nettó szükséglet

Kínálat tervezése

Felhasználási elõrejelzés

Integrált információ

Beszerzés, rendelés és a nettó mennyiségek visszaigazolása

Szállítás visszaigazolása

Szállítás tervezése

Kiszállítás, átvétel és felhasználás

Számlázási/ fizetési folyamatok

Kiszállítási értesítés

Kiszállításra kerülõ áruk összeállítása

Áruátvétel

Áruk fizikai kiszállítása

Kiszállítás

Beérkezett áru ellenõrzése

Beérkezési értesítés

Áruátvétel visszaigazolása

Beérkezett áru felhasználása

Felhasználási jelentés

Felhasználási értesítés

Számla beérkezése

Számla kiküldése

Számla kiállítása

Számla visszaigazolása

Számla visszagazolása

Számlaigazolás

Átutalási értesítés elküldése

Átutalási értesítés

Fizetési értesítés

Számla kiegyenlítése

Fizikai átutalás

Fizetési igazolás 10. ábra

163


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

3. Nyomon követés az egészségügyben Ahhoz, hogy világszerte visszaszorítsuk a gyógyszerhamisítást, minimumra csökkentsük a gyógyszerezési tévedések számát, és tovább növeljük az ellátási lánc hatékonyságát, össze kell hangolni az automatikus azonosítás területén használt szabványokat. A vonalkódokat és a rádiófrekvenciás azonosítást használó automatikus azonosítási technológiára úgy tekintenek, mint a hamisítás, a csempészet és az orvosi mûhibák elleni hatékony fegyverre. Az Amerikai Gyógyszer-ellenõrzési Hatóság1 (FDA) a vonalkódok alkalmazását írja elõ a kórházaknak szállított gyógyszereknél, és a rádiófrekvenciás azonosítást használva, elektronikus eredetiségigazolással kívánja ellátni a gyógyszereket. A globalizálódott gyógyszeripar, valamint a hamisítás és a csempészet világméretû fenyegetése miatt azonban csak az FDA tevékenysége nem elegendõ a kitûzött célok eléréséhez. A gyógyszerek és gyógyászati termékek azonosítása, eredetiségük garantálása kizárólag az egészségügyi szektorban átfogóan alkalmazott globális szabványokkal lehetséges. Az Európai Bizottság 2007. március 19-én közzétett2, egy jobb gyógyszerezésbiztonsági kultúráért készített szakértõi anyaga is az egységes gyógyszerezési gyakorlatok kialakítását hangsúlyozza. A jelentés kiemeli, hogy a gyógyszereknél alkalmazott, automatikusan leolvasható kódokat szabványosítani kell, és a gyógyszerek marketing-jóváhagyási eljárása során azokat együtt kell kezelni a többi címkeinformációval, a betegek biztonságának garantálása és az újfajta kockázatok kizárása érdekében. A gyógyszerekre vonatkozó európai szabályozásnak tartalmaznia kell a géppel leolvasható kódokra vonatkozó követelményeket is. Fontos elemként a gyógyszerrendeleteknek meg kell követelniük, hogy a gyógyszergyártó cégek vonalkóddal lássák el a gyógyszerek egységcsomagolásait. Annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználjuk az automatikus azonosítási technológia elõnyeit, a páciensek biztonsága érdekében ajánlott a következõ változtatásokat végrehajtani az európai gyógyszerrendeletekben. Minden Európában piacra kerülõ gyógyszerészeti termék gyûjtõcsomagolását (primary container): – két éven belül, minimumkövetelményként el kell látni egy a GTIN számot is magába foglaló EAN–13-as vonalkóddal; – öt éven belül minden gyûjtõ- és egységcsomagolást el kell látni egy adatmátrix vonalkóddal vagy RFID chippel. A feltüntetett azonosító számnak a GTIN számon túl tartalmaznia kell a termék gyártási tételszámát és lejárati dátumát is; – azon gyógyszerek egységcsomagolásait és gyûjtõcsomagolásait, amelyek esetében fennáll a hamisítás veszélye, öt éven belül az adatmátrixon és/vagy RFID chipen felül egy egyedi sorozatszámmal is el kell látni. A gyógyszergyártó cégek természetesen saját hatáskörükben dönthetnének arról, hogy a piacra kerülõ gyógyszerészeti termékeiket mikortól látják el a legmagasabb technológiai követelményeket és a páciensek biztonságát garantáló olyan automatikus azonosítókkal, mint a GTIN számot is magába foglaló EAN–13-as vonalkód, az Adatmátrix vagy RFID chip, de legkésõbb öt év-

1 2

FDA – US Food and Drug Administration Európa Tanács weboldala: http://www.coe.int/t/E/Social_Cohesion/soc-sp/Public_Health/Pharma_and_Medicine/Specific _projects.asp#TopOfPage

164


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

vel a megfelelõ európai rendeletek felülvizsgálata után ezt mindenképpen meg kell tenniük. A gyógyszerészek szakmai szövetségei Európa-szerte már új szakmai szabványként kezelik az automatikusan leolvasható kódok alkalmazását a gyógyszerforgalmazás logisztikai folyamataiban. Az egészségügyhöz kapcsolódó ellátási láncokban a megfelelõ logisztikai folyamatok optimalizálják a termékek és anyagok áramát, valamint biztosítják a fizikai tételek és az információk áramlása közötti kapcsolatot. Az egészségügyi szektorban egy jól mûködõ logisztikai rendszer vezérli a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, vérkészítmények, oltóanyagok, orvosi eszközök, egészségügyi személyzet, betegek áramlását, és nagyfokú hatékonysággal, valamint színvonalon felügyeli ezek fizikai áramlásaihoz kapcsolódó információáramlást. Mindez biztosítja a biztonságosságot és a minõséget – a gyártótól egészen a betegig, a beteg felvételétõl egészen elbocsátásáig.

3.1 A NYOMON KÖVETHETÕSÉG ELÕNYEI AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZEKTORBAN A hamisítás jelentõs veszélyt jelent a közegészség és a betegbiztonság számára. A hamisított gyógyszerek hatástalan vagy hibás alapanyagokat, téves keverési arányokat, gyenge vagy szenynyezett összetevõket tartalmazhatnak. A gazdaságilag, valamint a fogyasztói biztonság szempontjából is legjelentõsebb kárt az illegálisan újracímkézett gyógyszerek jelentik. A termékdiverzió az eredeti elosztási csatornán kívül értékesített gyógyszereket jelenti. Az újracímkézés alapjául szolgáló gyógyszeripari termék számos helyrõl származhat. Így például: közegészségügyi szolgáltatóknak biztosított ingyenes minták kapcsán, vagy nonprofit klinikáknak és medicaid programoknak nyújtott csökkentett árú gyógyszerek értékesítésével, illetve a már lejárt szavatosságú gyógyszerek piacra juttatásával. Az egészségügyi ágazatban is jelentkeznek azok az általános logisztikai nyomon követési kihívások, amelyekrõl már korábban szóltunk. Így például a pontatlan áruátvételbõl, valamint a manuális adatbevitelbõl jelentkezõ hibák az egészségügyi ágazatban is jelentõs károkat okozhatnak. A gyógyszerek pontatlan mennyiségi vagy minõségi átvétele csökkenti a betegbiztonságot és az ellátás hatékonyságát. Hasonló problémákat okoz a készlethiány, amikor nincs rendelkezésre álló, vagy nem megfelelõ oltóanyag, vérkészítmény vagy gyógyszer áll az egészségügyi létesítmény rendelkezésére. A vérkészítmények, a transzplantációs mûtéteknél felhasznált donorszervek, az oltóanyagok, a biológiai és egyéb típusú gyógyszerek károsodhatnak, ha azokat nem az elõírt hõmérsékleten és környezeti feltételek mellett tárolják. Ez megakadályozhatja felhasználásukat, hatáscsökkenést vagy mellékhatás kialakulását okozhatja. Az ilyen termékeket a gyártás utolsó fázisától kezdve egészen a végfelhasználóig nyomon kell követni, és biztosítani kell minõségének megõrzése céljából a termékek tárolása és szállítása során a szükséges hõmérsékletet és egyéb paramétereket. Az egészségügyi létesítmények hatékony mûködéséhez és finanszírozhatóságához szükséges, hogy a hatóságok, illetve maguk az egyes intézmények információval rendelkezzenek az orvosi beavatkozások és felhasznált termékek valós költségeirõl, az egyes diagnosztikai berendezések és helyiségek kihasználtságáról, az egészségügyi személyzet leterheltségérõl. A mûhibák elkerülése érdekében szükséges a beteg pontos azonosítása, valamint eddigi kórtörténetének ismerete. Ennek hiányában a beavatkozás során nem tudják figyelembe venni az eddig diagnosztizált betegségeket, a már elvégzett kezeléseket, alkalmazott terápiákat és gyógyszereket, orvosi eszközöket, gyógyászati segédeszközöket, valamint a beavatkozásokat végzõ egészségügyi dolgozókat. Mindezek alapján látható, miért is van szükség nyomon követésre, és milyen problémákat is okozhat annak hiánya vagy nem megfelelõ kialakítása. Az egészségügyi szektor és a vele kapcsolatba kerülõk számára a termékek és információk nyomon követhetõségének legfontosabb elõnyei: – a betegek és az egészségügyben dolgozók biztonságának biztosítása; – a beszerzés és a gyártás költségeinek ellenõrzése;

165


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– a logisztikai kiadások ellenõrzése; – a tételezett számlázás megkönnyítése; – és nem utolsósorban a fentiek elérése érdekében hozott jogszabályi elõírások betartása. A GS1 globális, több ágazatra kiterjedõ azonosítási szabványai mind biztosítják ezeket az elõnyöket, és az egészségügyi szektorban hozzájárulnak: – a termékek és anyagok fizikai nyomon követésének fokozott megbízhatóságához; – az ellátási láncban szereplõ partnerek közötti viták számának csökkentéséhez, valamint a megrendelések, elismervények és számlák összehangolásának optimalizálásához; – a kettõs adatbevitelek megszûnéséhez; – a termékek elõkészítésének, szállításának és átvételének gyorsabbá tételéhez; – a nyomon követhetõség javításához, hozzájárulva a betegek biztonságához,; – a termékvisszahívások céltudatossá és hatékonnyá tételéhez; – a megbízhatóság növeléséhez és a raktárkészletek optimalizálásához; – az egészségügyi egységekben folyó szolgáltatások minõségbeli javulásához; – az adatok automatikus rögzítéséhez, biztosítva ezzel az információ és a nyomon követés megfelelõségét.

3.2 AZ ÁGAZAT EGYSÉGES NYOMON KÖVETÉSI RENDSZERE Ebben a fejezetben kísérletet teszünk az egészségügyi szektor ellátási láncaiban nyomon követendõ egységek, valamint azok nyomon követését lehetõvé tevõ, a már megismert GS1 szabványelemek alkalmazásával kialakítható ágazati megoldások egységes rendszerének bemutatására. Az azonosítás eszközeit, a globális elosztási láncban alkalmazható GS1 Azonosító kulcsokat és felépítésüket már részletesen megismerhettük. A GTIN (Globális kereskedelmi áruazonosító szám) az egészségügyi szektorban az egészségügyi termékek, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, valamint az elvégzett szolgáltatások azonosítására szolgál. Minden egységnek, legyen itt szó egységnyi dózisról vagy akár egy kartonnyiról, rendelkeznie kell GTIN-nel. A GLN (Globális helyazonosító szám) bármilyen fizikai vagy jogilag létezõ helyszínt azonosíthat. Ez lehet akár a gyógyászati segédeszközök származási helye, azok raktározási helye, vagy a termék végsõ célállomásaként megjelölt gyógyszertár, illetve egészségügyi létesítmény, esetleg annak egy speciális osztálya. Az egészségügyi létesítmények a fentieken túl más GS1 Azonosító kulcsokat is alkalmaznak a felszerelések (tárolók, tálcák, tartályok, szekrények stb.) megjelöléséhez és nyomon követéséhez, különösképpen, ha azokat újrafelhasználásra, tisztításra vagy – a létesítmények között – cserére is szánják. A GRAI (Globális visszatérõ tárgy azonosító szám) a tárgytípus-referenciával és egy sorozatszám kombinációjával egyértelmû azonosítást tesz lehetõvé például a rendszeresen sterilizálásra kerülõ orvosi mûszereknél, tálcáknál. A beteg és az egészségügyi szolgáltatás közötti kapcsolat biztosításához az egészségügyi létesítmény egy egyedi GRSN (Globális szolgáltatási kapcsolat szám) azonosító számot rendel hozzá a beteghez a betegfelvételkor. A GDTI (Globális dokumentum típus azonosító szám) lehetõvé teszi az orvosi receptekhez, kórházi zárójelentésekhez hasonló dokumentumok azonosítását. Elsõdleges feladatuk, hogy ezeket a dokumentumokat összekapcsolják a beteg egészségügyi kartonjával. Tekintsük végig, hogyan is tudjuk ezeket az azonosító számokat elhelyezni, feltüntetni az automatikus adatgyûjtés érdekében az azonosított egységen. Az egyes termékeken lévõ azonosító számok az eltérõ rendeltetésû és típusú termékek esetében más-más módon kerülhetnek feltüntetésre a termékeken. A korábban megismert adathordozók közül az egészségügyi alkalmazások kapcsán ki kell emelni a GS1–128 lineáris, a kétdimenziós Adatmátrix, valamint a kifejezetten egészségügyi alkalmazásra kifejlesztett GS1 Databar vonal-

166


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

EGY ADOTT TERMÉK ELTÉRÕ CSOMAGOLÁSI SZINTJEINÉL ALKALMAZOTT VONALKÓD JELKÉPEK

11. ábra kód jelképrendszert. A pontos nyomon követést igénylõ gyógykészítmények és gyógyszerek esetében, éppen a nyomon követéshez szükséges adatok számának bõvülése indokolja ezen jelképtípusok alkalmazását. A termékazonosításon túl (GTIN) a lejárati idõ, gyártási tételszám stb. vonalkóddal történõ feltüntetését a GS1 Adattartalom azonosítók teszik lehetõvé a fenti jelképrendszerek esetében. A gyógyászati és egészségügyi termékek esetén a feltüntetendõ adatmennyiség és a csomagolás méretének függvényében alkalmazzák az egyes adattartalmakat és jelképtípusokat. Az egészségügyben meg kell különböztetni: – az egyadagnyi, dózisnyi mennyiséget; – a kereskedelmi árut, illetve annak valamely magasabb csomagolási szintjét; – a logisztikai egységet. Az adatstruktúrák is ennek függvényében változnak. A gyógyászati és egészségügyi termékek nyomon követhetõsége a megfelelõen kialakított azonosító számstruktúrán alapszik, amelyet aztán majd rá kell nyomtatni vagy címkére nyomtatva meg kell jeleníteni a termék eltérõ csomagolási szintjein. (11. ábra) Valamennyi csomagolási szint esetén biztosítani kell: – Szemmel olvasható karakterek megjelenítését – A jelképpel feltüntetett infomációkat fel kell tüntetni szemmel olvasható módon az azonosított egység címkéjén, csomagolásán vagy az RFID tag-en.

167


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

VISSZATÉRÕ TÁRGYAK AZONOSÍTÓ SZÁMAINAK MEGJELENÍTÉSI LEHETÕSÉGEI

12. ábra

– A helyes adatszerkezet alkalmazását – Az adatstruktúrának világosan kell jeleznie a számsor felépítése során a karakterek számát és tartalmát, hogy numerikus vagy alfanumerikus, állandó vagy változó hosszúságú adatról van szó, az ellenõrzõ szám elhelyezkedését. • Vonalkóddal történõ megjelenítést – A vonalkód a kiválasztott adatok szabványos feltüntetését biztosítja. Ebben az esetben két alap jelképstruktúra segítségével történhet a megjelenítés, úgymint a GS1–128 jelképpel, amennyiben megfelelõ méretû hely van a jelkép feltüntetésére, illetve amikor nincs, az Adatmátrix segítségével. Sorozatgyártásban részt vevõ termékek esetén azok egyedi és automatikus azonosítására már megismert RFID-címkék is alkalmazhatók. A gyógyszergyártásban és a gyógyszer-nagykereskedelemben hatékonyan használhatóak az EPC/RFID alapú azonosítási megoldások, amelyek a teljes elosztási lánc mentén védik a gyógyszeripari termékek biztonságát és eredetiségét, így természetesen a betegek biztonságát. Ezzel az automatikus és teljes körû elektronikus nyomon követés is biztosított. A technológia alkalmazása lehetõséget nyújt automatikus, valós idejû és egyedi azonosításra, így biztosítva a visszagyûjtendõ termékek gyors és pontos helyének meghatározását. A visszahívási és termékkivonási folyamat felgyorsulásával a gyógyszergyárak, disztribútorok vagy gyógyszertárak egyrészt növelik a betegek biztonságát, másrészt jelentõsen csökkentik a visszagyûjtés kiadásait, ami egy korábbi idõigényes és költséges manuális folyamatból eredne. Ezeken túlmenõen az EPC alapú rádiófrekvenciás azonosítási technológia nyújtotta lehetõségek meghatározó mértékben javítják a gyártási, kereskedelmi, logisztikai folyamatok hatékonyságát, így a technológiát megfelelõ és szabványos módon alkalmazó vállalatok és egészségügyi létesítmények jelentõs költségcsökkenést realizálhatnak. A technológia egyik lehetséges egészségügyi alkalmazási lehetõsége a visszatérõ tárgyak GRAI számainak RFID taggel történõ feltüntetése, amelyet a 12. ábra szemléltet. Az EPC alapú rádiófrekvenciás azonosítási technológia és a vonalkódos jelölés hatékonyságának és költséghatékonyságának kérdése jelenleg még megosztja a felhasználókat. Az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége 2006. szeptember végén a gyógyszerek kétdimenziós Adatmátrix jelképpel történõ azonosításának európai bevezetésére tett ajánlást a rádiófrekvenciális megoldás ellenében. Ugyancsak az Adatmátrix mellett tette le voksát 2004 októberében a Nemzetközi Állategészségügyi Szövetség is, amely az új jelölés európai bevezetésének dátumaként 2007. év végét nevezte meg. Mindkét szervezet a még kiforratlan, költséges RFID-technológia miatt döntött az Adatmátrix alkalmazása mellett, de kihangsúlyozták az RFID technológia gyors fejlõdését, és alkalmazásának elõnyeit.

168


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZONOSÍTÁS A TERMELÉS SORÁN

13. ábra 3.3 AZ ÁGAZAT FOLYAMATAI ÉS NYOMON KÖVETÉSI KIHÍVÁSAI Az egészségügyi szektor átfogó megközelítése során az általános logisztika III/1. fejezetében bemutatottak hasonló folyamatokkal találkozhatunk, így azok részletes taglalásától most eltekintünk. Kiemeljük azonban azokat az azonosítási, jelölésbeli, folyamatbeli különbözõségeket, amelyek az ágazat sajátosságából adódnak. Az egyes folyamatokat a logisztikai területnél megismert módon ábrákkal mutatjuk be. Az egészségügyi szektorban felhasznált termékek gyártása során megvalósuló folyamatokat, egyszerûsített módon, a 13. ábra szemlélteti. Az ábrából látható, hogy amíg a szalagon futó egyedi kereskedelmi termék azonosító száma már nem EAN–13, hanem a nyomon követéshez szükséges, korábban ismertetett módon, a több információt megjeleníteni tudó Adatmátrix, vagy a gyûjtõcsomagolások esetében már egy RFID chip. Természetesen ezen jelölésbeli eltérés a raktározáshoz kapcsolódó és a kiszállítást megelõzõ azonosítási folyamatoknál is megjelenik, amit a 14. ábra szemléltet.

169


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A RAKTÁROZÁS ÉS A DISZTRIBÚCIÓ FOLYAMATAI

14. ábra

Az egészségügy területén a termékek szállításakor a logisztikai központoktól és raktáraktól a két legfontosabb és leggyakoribb szállítási irány az egészségügyi létesítmények, úgymint kórházak, rendelõintézetek, illetve a gyógyszertárak, gyógyászati segédeszközöket forgalmazó kiskereskedelmi boltok. Ez utóbbiakba a kiszállítás általában nem raklapnyi mennyiséget jelent egy termékbõl, hanem a megrendelt és összeválogatott gyógyszerek kartonokba, ládákba szortírozva kerülnek kiszállításra. Egy gyógyszertárba azonban több ládát is kiszállíthatnak. Ebben az esetben természetesen az egymásra halmozott ládák raklapnyi egységének SSCC-vel történt jelölésén túl az egyes ládákat külön-külön is azonosítani kell. Ez történhet úgy, hogy minden ládát eleve egy egyedi GS1 GIAI számmal láttak el, hogy az késõbb a kiszállításakor nyomon követhetõ legyen. Magát a gyógyszertárat is beazonosítják: ezt egy GS1 Globális szolgáltatási kapcsolat számmal (GS1 GSRN) lehet egyszerûen megtenni. A kérdéses rendelést egy rendelési számmal azonosíthatjuk, az AI( 400)-as adattartalom azonosító megadásával. A konkrét gyógyszertár megrendeléséhez tartozó és így kiszállítandó ládák GIAI számát informatikailag hozzá kell kapcsolni a rende-

170


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZONOSÍTÁSI PONTOK A SZÁLLÍTÁS SORÁN

15. ábra

lés-számhoz. Így már tudni fogjuk, melyik ládákat kell leemelni a raklapról a kérdéses gyógyszertárhoz érkezve. A ládán feltüntetendõ rendelésszámot és a láda számát együtt egy GS1–128 jelképpel tüntethetjük fel. A kiszállítás során megjelenõ folyamatokat, és az azokhoz kapcsolódó azonosítási pontokat a 15. ábra szemlélteti. Akár egészségügyi létesítménybe, akár gyógyszertárba érkezik azonban a kiszállított termék, annak átvétele során a logisztikai folyamat során megismert tennivalókat kell elvégezni mindkét helyen. Az átvétel során megjelenõ folyamatokat és az azokhoz kapcsolódó azonosítási pontokat a 16. ábra szemlélteti. Az egészségügyi létesítményeken belül a GLN-ekkel azonosított egyes részlegek, osztályok önálló megrendelõként viselkedve GTIN-nel azonosított termékeket igényelnek az egyes egészségügyi beavatkozások, szolgáltatások ellátásához. A belsõ szállítások nyomon követése GRAI segítségével történik, amely képes a szállítókeret, lá-

171


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZONOSÍTÁS A TERMÉKEK ÁTVÉTELE SORÁN

16. ábra

da, doboz egyedi azonosítására, valamint lehetõvé teszi a nyomon követést nemcsak az elsõdleges ellátás biztosításához, hanem az azt követõ újrafelhasználás elõkészítése során is, úgymint a mosás, a fertõtlenítés, a karbantartás stb. esetében. Az egészségügyi ellátásban és beavatkozásokban részt vevõ orvosi és további személyzetet, valamint a betegeket GSRN-nel, a betegek számára nyújtott szolgáltatásokat GTIN számmal azonosítják. Ezek a GTIN számok a beteg kórházi tartózkodása alatt a mozgásának egyes fázisaihoz tartozó adatbázisokba kerülnek rögzítésre. A GSRN így hozzájárul a betegek biztonságához és nyomon követhetõségéhez. Az azonosító számok GS1–128 vagy Adatmátrix jelképpel, illetve RFID chippel kerülnek automatikus azonosításra alkalmas módon elhelyezve csuklópánton vagy kitûzõn, illetve öntapadós címkén. A felhasznált termékeket GTIN + tételszámuk alapján, a használt orvosi eszközöket és berendezéseket GIAI-val azonosítják (17. ábra), és a betegek elektronikus egészségügyi lapjához/kartonjához kerülnek rögzítésre, így biztosítva minden – a beteg

172


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZ AUTOMATIKUS ADATGYÛJTÉS LEHETÕSÉGEI EGY EGÉSZSÉGÜGYI LÉTESÍTMÉNY FOLYAMATAINÁL

17. ábra

egészségügyi létesítménybeli tartózkodása alatt bekövetkezett – esemény biztonságosságát és nyomon követhetõségét. Ez az információ elõsegíti a beavatkozások valós költségeinek megállapítását és a késõbbi tételes számlázást is. Az egészségügyi beavatkozást követõen az addig steril orvosi eszközök, tárolóedények, fiolák, lepedõk stb. esetében tisztításra, sterilizációra, illetve fehérítésre van szükség a következõ beavatkozást megelõzõen. Ezen tárgyak esetében a nyomon követés, és így az újra rendelkezésre állás tényének ismerete elengedhetetlen a hatékony mûködés érdekében. Esetükben a pontos tartózkodási helyük megállapításához, továbbá a használt vagy steril állapotuk ismeretéhez a GS1 Azonosító kulcsok (GTIN, GRAI, GLN) egész skáláját felhasználják a nyomon követés érdekében. Az azonosító számokat a vegyszeres és vizes kezelés miatt a leggyakrabban Adatmátrixszal, ritkábban RFID tag-gel jelenítik meg a tárgyakon. Mindezt a 18. ábra szemlélteti.

173


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZONOSÍTÁS EGÉSZSÉGÜGYI LÉTESÍTMÉNY FOLYAMATAI SORÁN

18. ábra

3.4 ESETTANULMÁNY Az egészségügyi ágazatban az ellátási lánc hatékonyságának növelése mellett elsõdleges a betegbiztonság növelése, a felhasznált gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, vérkészítmények és implantátumok betegbiztonságot szolgáló egyedi azonosítása és nyomon követhetõsége. Az alábbi fejezetben egy esettanulmány bemutatásán keresztül szemléltetjük egy beteg belgyógyászati ellátásának nyomon követési folyamatát, valamint a GS1 szabványok ehhez nyújtotta segítségét. Az esetpélda egy orvosi beavatkozásra váró beteg kezelésének folyamatát kíséri végig szabványosított GS1 megoldások segítségével. A folyamatos betegazonosítás és nyomon követés célja, hogy a betegeket az egyes kórházi ellátásokra és beavatkozásokra ütemezni tudják, hozzárendelve a beavatkozásokhoz szükséges kórházi személyzetet és mûszerállományt, gyógyszereket, orvosi eszközöket stb. is. Másrészt ez egyben lehetõséget biztosít arra is, hogy az ellátás

174


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

során igénybe vett szolgáltatások, felhasznált termékek nyomon követésével és pontos kimutathatóságával az ellátás pontos költsége is megállapítható lesz. A nyomon követés megvalósításához szükséges a termékek, tárgyak, helyek és a dokumentumok egyedi azonosítása. Ahhoz azonban, hogy fenti nyomon követési céljainkat elérjük, elsõdlegesen a beteget kell azonosítani. Ez azért is elengedhetetlen, mert a teljes kezelés során a vele kapcsolatba kerülõ összes azonosított egység adatait a beteghez kell hozzárendelnünk, hogy késõbb azok használatának vagy felhasználásának költsége kimutatható legyen. Esettanulmányunk során feltételeztük, hogy a kórház nem rendelkezik teljes körû integrált informatikai rendszerrel, és így az egészségügyi ellátás során keletkezõ orvosi jelentések, vizsgálati eredmények, bizonylatok nem érhetõk el elektronikusan minden kórházi szereplõ számára. Nézzük akkor, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban! 3.4.1. Az azonosítás, az azonosító számok elhelyezése Csak úgy tudunk valamit nyomon követni, ha teljes hosszában ismerjük a nyomon követendõ tételt a több személy vagy akár szervezet részvételével zajló folyamatban. Ezt a GS1 szabvány elsõ elemei, a GS1 Azonosító kulcsok teszik lehetõvé, hozzárendelve az adott tételhez egy-egy azonosító számot. A kórház korábban az 599955099, kilencjegyû cégprefixet regisztrálta a GS1 Magyarországnál azonosító számok képzéséhez. Ezzel a cégprefixszel rögtön képezhetõk a II/1. fejezetben megismert módon az egyes GS1 Azonosító kulcsok. Miután beazonosítottuk valamennyi, az ellátásban részt vevõ személyt, szolgáltatást, eszközt, helyet és dokumentumot, nézzük végig, milyen módon tudjuk ezeket az azonosító számokat elhelyezni a könnyebb adatbevitel érdekében az azonosított egységen. Egy lehetséges megoldásként a II/2. fejezetben megismert vonalkódok, azok közül is a GS1–128, a GS1 Databar és az Adatmátrix vonalkódok jöhetnek számításba. Másik megoldás a II/3. fejezetben taglalt RFID címke alkalmazása, amelybe szintén a következõkben bemutatásra kerülõ azonosító számokat tudjuk felvinni elektronikus úton. 3.4.1/1 A betegek és az egészségügyi személyzet azonosítására a GSRN, azaz a Globális szolgáltatási kapcsolat számot alkalmazzuk, a kórház számára a GS1 tagszervezet által kiadott GS1 cégprefix felhasználásával. A GSRN szám képzése során már az azonosító számra ránézve megkülönböztethetjük egymástól a betegeket, az orvosokat, illetve további egészségügyi személyzeti csoportokat alakíthatunk ki. Erre felhasználhatjuk a szolgáltatási referencia néhány elsõ karakterét, hogy csoportokat hozzunk létre. Így például a szolgáltatási referencia elsõ 2 karakterében legyenek a 01 a betegekre, míg 02 az orvosokra utaló karakterek. Ezt követõen már egyenként adhatjuk az adott csoporthoz tartozó személyes azonosító számát úgy, ahogyan a példa is mutatja. Például: GSRN 1: 59995509901000001 8 GSRN 2: 59995509901000002 5 GSRN 3: 59995509902000001 5

Az 1. beteget azonosító GSRN szám. A 2. beteget azonosító GSRN szám. Az 1. orvost azonosító GSRN szám.

Csoportképzéskor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a csoportok kialakítása érdekében a Szolgáltatási referencia rendelkezésre álló karaktereinek számát csökkentve az összesen azonosítható személyek száma nagyságrendekkel csökken. Amennyiben felmerülhet, hogy ennek következtében bármelyik csoport is kevés számossággal rendelkezik majd az egyedi azonosításhoz, úgy a csoportok kialakítása helyett a GSRN számokat megkülönböztetés nélkül, sorszámfolytonosan kell kiadni valamennyi azonosítandó személy esetében.

175


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

ORVOSI SZEMÉLYZETET AZONOSÍTÓ KÁRTYA GSRN SZÁMMAL

Magyarország Központi Kórháza Dr. Kántor Andrea Beosztása: altató orvos Nyilvántartásba vétel: 2003.06.10 Nyilvántartási szám: 000001

(8018) 599955099020000015 19. ábra

A GSRN számokat a beteg esetén elhelyezhetjük csuklópánton, GS1–128 vonalkóddal és AI(253) adattartalom azonosítóval feltüntetve, míg az egészségügyi személyzet esetében hasonló megoldással a személyzet részére kötelezõ azonosító kártyán jelenhet meg a számsor. Egy orvosi azonosító kártyát mutat be a 19. ábra. Természetesen a vonalkóddal történõ feltüntetés mellett mindez RFID tag segítségével is megvalósítható. 3.4.1/2 Az egyes beavatkozási helyeket, valamint az intézmény elõre meghatározott fizikai és funkcionális egységeit, kiemelt részlegeit GLN számmal azonosítják. Az egyes azonosítandó egységekhez a helyreferenciák sorszámfolytonosan kerülnek kiosztásra. Például: GLN 1: 599955099001 3 GLN 2: 599955099002 0 GLN 25: 599955099025 9 GLN 35: 599955099035 8 GLN 80: 599955099080 8

Az 1. számú mûtõt mint fizikai helyet azonosító GLN szám. Az 2. számú mûtõt mint fizikai helyet azonosító GLN szám. Az 1. számú személyfelvonó liftet mint fizikai helyet azonosító GLN szám. Az 1. számú laboratóriumi munkaállomást mint fizikai helyet azonosító GLN szám. Az 1. számú fekvõbeteg-laboratóriumi munkaállomást mint fizikai helyet azonosító GLN szám.

Az objektumok azonosító számainak megjelenítése vonalkóddal a GS1–128 jelképpel, vagy RFID tag segítségével a logisztikai címke vagy elektronikus kereskedelmi üzenetek esetén az AI(414) adattartalom azonosítóval valósítható meg. A 20. ábra a GLN számok kiosztását mutatja be egy kórházi osztályon. 3.4.1/3 Az egészségügyi intézményben a beteg bennartózkodása alatt elvégzett beavatkozásokat, diagnosztikai vagy egyéb eljárásokat, azaz az elvégzett szolgáltatásokat, a kórház által „elõállított termékként” értelmezve azt, GTIN számmal azonosítjuk. Ehhez a kórház számára kiadott GS1 cégprefixet használjuk újra.

176


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A GLN SZÁMOKKAL AZONOSÍTOTT KÓRHÁZI HELYEK

OLTÓANYAG GS1 DATABAR JELKÉPPEL

Példa GLN szám feltüntetésére

(414)

5999550990358

20. ábra

Például: GTIN 1:

599955099101 0

GTIN 2:

599955099102 7

GTIN 3:

599955099103 4

21. ábra

Szívkatéter-elhelyezés mint szolgáltatást azonosító GTIN szám. Bal jobb 6-os fog eltávolítása mint szolgáltatást azonosító GTIN szám. Kis vérkép (laboratóriumi vizsgálat) mint szolgáltatást azonosító GTIN szám.

Az azonosító számok vonalkóddal történõ feltüntetésére, a szolgáltatás ellátásának helyén feltüntetve azt, az egyszerû adatbevitel érdekében, az EAN–13 vonalkód jelképet alkalmazhatjuk. 3.4.1/4 Betegünknek a mûtét során szüksége lesz gyógyszerekre, gézlapokra, tamponokra, steril kötésekre stb. Ezeket – a szolgáltatásokhoz hasonlóan – egy-egy GTIN számmal azonosítjuk, amelyeket azonban a termék gyártója vagy a forgalmazó már elhelyezett a terméken, annak egyedi gyártási számával, minõségmegõrzési határidejével. Az azonosító számok feltüntetésére a termék jellegétõl függõen, az EAN–13, a GS1–128 jelkép, illetve az Adatmátrix, és a GS1 Databar jelkép alkalmazható. (21. ábra) 3.4.1/5 A beteg ellátása, valamint az egészségügyi beavatkozások során alkalmazott orvosi mûszerek és az egészségügyi intézmény berendezéseinek azonosítása szintén elengedhetetlen a hatékony ütemezés és kihasználtság eléréséhez. Mindez a leltári tárgyként kezelt eszközök egyedi tárgyazonosítójával, a GIAI-val oldható meg. Az egészségügyi létesítmény birtokában lévõ orvosi eszközöket és berendezéseket sorszámfolytonosan azonosíthatja be a GIAI számok segítségével. Az azonosító számok feltüntetésére a GS1–128 jelkép a legcélszerûbb, az AI(8004) adattartalom azonosítóval. (22. ábra)

177


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

FEKVÕBETEG-ÁGY EGYEDI TÁRGYAZONOSÍTÁSA

22. ábra

Például: GIAI 1: GIAI 289:

599955099000000000000000000001 599955099000000000000000000289

EKG berendezés mint az 1. számú egyedi tárgy GIAI száma. Fekvõbeteg-ágy mint a 289. számú egyedi tárgy GIAI száma.

3.4.1/6 Az olyan tárgyakat, amelyek a beteg intézményi ellátását és az egészségügyi beavatkozásokat segítik, de azokat a használatukat követõen idõszakosan el kell különíteni a következõ használatot megelõzõen, így például tisztítani, sterilizálni, fehéríteni, üríteni stb. kell õket, a nyomon követés érdekében GRAI számmal kell ellátni. A nyomon követendõ visszatérõ tárgyakat típus szerint, azon belül egyedi sorsszámmal lehet azonosítani. Az azonosító számok feltüntetésére a GS1–128 jelkép, vagy a technológiailag bemaratással is megjeleníthetõ Adatmátrix a legcélszerûbb, az AI(8003) adattartalom azonosítóval. (23. ábra) Például: GRAI 1: 599955099001 3 0000001

A 001 típusú tárgy, abból az 1. számú lapos orvosi fogó, mint visszatérõ tárgy GRAI száma. GRAI 2: 599955099002 0 0000011 A 002 típusú tárgy, abból a 11. számú fehér ágylepedõ, mint visszatérõ tárgy GRAI száma. GRAI 3: 599955099099 0 0000063 A 099 típusú tárgy, abból a 63. számú kerekes szék, mint visszatérõ tárgy GRAI száma.

3.4.1/7 Az egészségügyi ellátás során keletkezõ elektronikus vagy papíralapú dokumentumokat, leleteket, így például a röntgenképet, a CT vagy MR kiértékelõ adatsorát, a laboratóriumi eredménye-

178


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

ORVOSI MÛSZER ADATMÁTRIX JELKÉPPEL

23. ábra

A 63. SZÁMÚ KISVÉRKÉP ÜRLAP GS1–128 VONALKÓD JELKÉPPEL

24. ábra

ket összefoglaló jelentést egyedi azonosítóval kell ellátni, hogy azt a beteg elektronikus kórlapjához lehessen kapcsolni. Ahogy a II/1. fejezetben megismerhettük, a GDTI elsõként a dokumentumtípusokat, majd azon belül egy egyedi sorszámmal a konkrét dokumentumot is azonosítani tudja, ahogy példánk is mutatja. Az azonosító számok feltüntetésére a GS1–128 jelkép a legcélszerûbb, az AI(8018) adattartalom azonosítóval. (24. ábra) Például: GDTI 1:

599955099301 4 000546

GDTI 2:

599955099302 1 000213

GDTI 3:

599955099303 8 000063

EKG eredmény, abból az 546. vizsgálat eredménye, mint dokumentumot azonosító GDTI szám. Fogröntgenkép, abból a 213. röntgenkép, mint dokumentumot azonosító GDTI szám. Kisvérkép laboratóriumi eredménye, abból a 63. vizsgálat eredménye, mint dokumentumot azonosító GDTI szám.

179


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

3.4.2 Az adatok összegyûjtése, feldolgozása Miután beazonosítottuk a nyomon követendõ egységeinket, és elhelyeztük rajtuk bármely technológiai megoldással az azonosító számokat, már csak azt kell végiggondolnunk, hogyan fogjuk végigkövetni azonosított egységeink útját. A beteg felvételekor egyedi GSRN számot kap, amelyet vonalkód vagy RFID chip segítségével csuklópántjára helyeznek. Ezzel párhuzamosan elektronikus beteglapot nyitnak a GSRN számhoz kapcsolódóan, amelyre a továbbiakban minden olyan információt elektronikusan hozzácsatolnak, amely a beteg kórházban való tartózkodása során hozzá kapcsolódik. Ez a GSRN szám lesz a kulcs a nyomon követéshez, amelyre a beteg intézménybe lépésétõl távozásáig a további adatatok felfûzésre kerülnek. Így például rögtön egy fekvõbeteg-ágy GIAI számát kapcsolják a beteghez, amikor felvételt nyer a belgyógyászatra. Ezt követõen beütemezik a mûtéti beavatkozás elvégzéséhez szükséges mûtõt, rögzítve annak GLN számát a beteghez. Hasonló módon beosztják a beavatkozáshoz szükséges személyzetet is GSRN számuk rögzítésével. A mûtét elõtt elvégzik a szükséges orvosi vizsgálatokat, például vérvételt, EKG-t, amelyek esetén a beteghez kapcsolják a vizsgálatok GTIN számait, a vizsgálati helyiség GLN számát, az alkalmazott berendezések GIAI számát, az ott dolgozó személyzet GSRN számait, a felhasznált készítmények GTIN számait. Amennyiben a példánknak megfelelõen az egészségügyi intézmény nem rendelkezik teljes körû integrált informatikai rendszerrel, úgy a vizsgálatok eredményeként létrejövõ eredmények, jegyzõkönyvek dokumentumazonosítóit (GDTI) is rögzíteni kell a beteghez. A nyomon követhetõség érdekében a felhasznált gyógyszerek, oltóanyagok, vérkészítmények, implantátumok esetén a GTIN szám rögzítésén túl szükséges a terméken megtalálható egyedi gyártási szám rögzítése is az informatikai rendszerbe. Hasonló módon járnak el a mûtét során is, minden esetben leolvasva az azonosító számokat az egységekrõl, és elektronikusan tárolva azokat. Természetesen a nyomon követés az azonosító számok ellenére sem lenne biztosítható, ha az intézményben korábban nem került volna kialakításra egy olyan informatikai rendszer, amely képes kezelni az automatikus vagy kézi adatbevitel során keletkezõ adatokat. Emellett elengedhetetlen, hogy az intézményen belül beazonosított szolgáltatások, egyedi és visszatérõ tárgyak, dokumentumok esetében megfelelõ nómenklatúrákat hozzunk létre a számkiosztást megelõzõen, ahogyan azt a II/5. fejezetben vázoltuk. A pontos és valós idejû vonalkód-leolvasáshoz a személyzet együttmûködése és figyelme szükségeltetik, míg RFID tagek alkalmazása esetén ez automatikusan megvalósul. Integrált informatikai megoldás esetén az információk egyben adatként szolgálnak a kórház elektronikus egészségügyi nyilvántartási rendszeréhez, raktárkészletéhez, intézményi gyógyszertári készletéhez, vagy akár könyvelési rendszeréhez, esetleg egy egységes nemzeti beteg- és kórtörténeti nyilvántartási rendszerhez. A kórház ágyainak azonosításával pontosan ismerhetik a betegek elhelyezését, a gyógyítás vagy mûtét során felhasznált termékeket, a közremûködõ személyzet tagjait, az elvégzett kezeléseket. Vezethetik készleteiket, kimutatásokat nyújthatnak a betegbiztosító vagy a beteg számára. Mindezek alapján elektronikus kereskedelmi szabványüzenetben, teljesen automatikusan megrendelést küldhetnek a gyógyszer-nagykereskedõnek a készletek pótlására, amely a késõbb beszállított termékek után pedig elektronikusan küldheti el számláját a gyógyászati intézmény üzemeltetõjéhez vagy a betegbiztosítóhoz. A vázolt megoldás egyrészt döntõ szerepet játszik a betegek színvonalas ellátásában és a gyógykezelési hibák minimalizálásában, másrészt pontos és átlátható kimutatást ad a hatékony mûködés érdekében a gyógyítás során felhasznált termékekrõl és az elvégzett szolgáltatásokról. A GS1-rendszer-megoldások egész sorának egységes, fenti példán túlmutató nemzeti alkalmazásával a hatóságok, illetve maguk az egyes intézmények információt kaphatnak arról, hogy egy adott beteg eddigi „kórtörténete során” milyen diagnózisok alapján, milyen kezeléseket kapott, egy korábbi mûtétnél milyen gyógyszereket, orvosi eszközöket, segédeszközöket használtak fel, milyen mennyiségben, vagy kik vettek részt az adott kezelésen.

180


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4. Hulladékgazdálkodás Az alábbi fejezetben egy olyan ágazat azonosítási és nyomon követhetõségi kihívásainak átfogó bemutatása következik, amely napjainkban új célterületként jelenik meg a GS1 szervezet globális látóterében. A hulladékgazdálkodási szektorban érintett szervezetek és helyek, az általuk végzett tevékenységek és szolgáltatások, valamint az ezek tárgyát képezõ termékek és a belõlük képzõdõ hulladékok olyan összetett és bonyolult kapcsolatrendszert alkotnak, amelynek átláthatóságához és nyomon követhetõségéhez hatékonyan illeszthetõek a GS1 szabványrendszeren alapuló megoldások. A GS1 szabványok ágazati folyamatokba történõ hatékony beültetéséhez mindenképp szükséges az adott szakterület mûködési sajátosságainak feltérképezése: ennek érdekében elsõként a hulladékgazdálkodási szektor mûködését nagymértékben meghatározó, európai uniós és hazai jogszabályi háttér legfontosabb elemeit mutatjuk be. Ezt követõen megvizsgáljuk, hogy a hulladékgazdálkodási folyamatokban mikor, hol és milyen mélységben merülnek fel nyomon követési igények, és ezekre milyen megoldásokat kínál a GS1 által fejlesztett és karbantartott szabványrendszer. Ehhez kapcsolódóan egy, a hulladékgazdálkodás szempontjából kiemelt termékkör, az elektromos és elektronikai berendezések, és az ezekbõl keletkezõ hulladékok általános, a hulladékkezelési folyamat egyes szakaszait lépésrõl lépésre áttekintõ nyomon követési modelljét vázoljuk fel. Végezetül rövid helyzetképet adunk a szervezet- és termékazonosítást, valamint az ezeken alapuló nyomon követést biztosító GS1 szabványok hazai gyakorlati szerepérõl.

4.1. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS JOGSZABÁLYI HÁTTERE – MINT A NYOMON KÖVETHETÕSÉGI ÉS AZONOSÍTÁSI KIHÍVÁSOK FORRÁSA – AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS HAZÁNKBAN 4.1.1. A hulladékgazdálkodás helye az Európai Unió tevékenységi területei között A környezetvédelem már az 1970-es évek óta kiemelt helyet foglal el az Európai Unió tevékenységi területei között. A környezet védelme, az ezt segítõ tevékenységek befolyásolása és felügyelete, valamint az emberi élet védelme és minõségének javítása az elmúlt években még hangsúlyosabb törekvéssé vált, hiszen az ezzel kapcsolatos felelõsségteljes gondolkodás és cselekvés egyaránt elengedhetetlenül fontos a ma élõ és a következõ nemzedékek szempontjából. A legnagyobb kihívás természetesen a környezet védelmének és a folyamatos gazdasági növekedésnek a hosszú távú, egyidejû biztosítása. Az Európai Unió integrált látásmódjában a környezetvédelmi politika szorosan összefügg a gazdaság- és társadalompolitikával. Az EU környezetvédelmi politikájának alapelve, hogy a szigorú környezetvédelmi szabályozás elõsegíti az innovációt és az üzleti lehetõségek létrejöttét. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a környezetvédelem bármely szegmensében, így a hulladékgazdálkodás szakterületén is jelentkezõ nyomon követési problémák, illetve az ezzel kapcsolatosan felmerülõ szabványosítási igények megoldását az adott témakörben hatályos uniós és nemzeti jogszabályok feltérképezésével, elemzésével kell kezdeni.

181


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Elsõ lépésként nézzük meg, hogy a hulladékgazdálkodás, mint egy különálló, jól elkülöníthetõ szakterület, hogyan illeszkedik az Európai Unió tevékenységi területei közé. Az EU által meghatározott, több mint harminc tevékenységi terület között önálló témakörként jelenik meg a környezetvédelem szakterülete. Az Európai Bizottság környezetvédelemmel kapcsolatos politikájában 17 témakör – köztük a „hulladék” – szerepel, melyeket a 2. táblázatban foglaltunk össze.

Biotechnológia

Ipar és technológia

Egészség Éghajlatváltozás Fenntartható fejlõdés Földhasználat

Kemikáliák Környezet-gazdaságtan Levegõ Nemzetközi kérdések Növekedés és szomszédos országok

Hulladék

Polgári védelem és környezeti balesetek Talaj Természet és biodiverzitás Víz Zaj

2. táblázat: Az Európai Unió környezetvédelmi politikájának területei A „hulladék” témakörben további 21 alterületet különböztethetünk meg (3. táblázat).

Biológiailag lebomló hulladék Hulladékgazdálkodási tervek Csomagolás Egységes termékpolitika Elektromos és elektronikai berendezések

Hulladékkal kapcsolatos EU-jogalkotás Hulladékká vált jármûvek

Szennyvíziszap

Hulladéklerakás

Tematikus hulladékstratégia

Elemek, akkumulátorok

Hulladék olajok

Hulladékbányászat

Hulladékszállítás Jelentések a hulladékkal kapcsolatos szabályozás végrehajtásáról

Hulladékégetés

Poliklórozott bifenilek (PCB) és poliklórozott terfenilek (PCT) Polivinilklorid (PVC)

Természeti erõforrások fenntartható felhasználása Titánium-dioxid Veszélyes hulladék

3. táblázat: A „hulladék” témakör alterületei az Európai Bizottság környezetvédelmi politikájában A hulladékgazdálkodás szakterületén belül az EU által létrehozott jogszabályok halmaza már egy másik, praktikusabb csoportosítási rendszerben helyezhetõ el, amely 5 alterületet különít el: 1. Általános keretrendszer; 2. Veszélyes hulladék; 3. Fogyasztói cikkekbõl keletkezõ hulladékok; 4. Speciális tevékenységekbõl keletkezõ hulladék; 5. Radioaktív hulladék és anyagok. Mint az a fenti hierarchiából is jól látható, a hulladékgazdálkodás – az EU környezetvédelmi tevékenységén belül – egy önálló, mégis szerteágazó szakterületként határozható meg, amely számos esetben – fõként a „Fogyasztói cikkekbõl keletkezõ hulladékok” alterületén – komoly hulladék nyomon követési kihívásokat hordoz magában.

182


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4.1.2. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos uniós alapelvek Az Európai Unió hulladékgazdálkodással kapcsolatos szemlélete három alapvetõ elven nyugszik. A hulladékkeletkezés megelõzése az elsõ és legfontosabb alapelv a hulladékgazdálkodási stratégiákban. Amennyiben általánosságban sikerül elérni, hogy a keletkezõ hulladék mennyiségét már annak származási helyén, a gyártási folyamatok pillanatában csökkentsük, valamint mérsékeljük a termékek veszélyesanyag-tartalmát, úgy értelemszerûen már elõre tehermentesítjük a környezetet, és sokkal kevesebb problémát jelent majd a kisebb mennyiségben keletkezõ hulladék kezelése, ártalmatlanítása. A hulladék keletkezésének megelõzése szoros összefüggésben áll a gyártási folyamatok, technológiák tudatos fejlesztésével, valamint a fogyasztók ösztönzésével annak érdekében, hogy megköveteljék a minél inkább környezetbarát, minél kevesebb csomagolási összetevõt tartalmazó termékeket. Az újrahasználat és az újrahasznosítás a hulladékgazdálkodási szakterület második legfontosabb célkitûzése. Amennyiben a hulladék keletkezése nem elõzhetõ meg, úgy el kell érni, hogy a hulladék (vagy hulladékká váló használt termék) minél több összetevõjét – az eredeti funkcióval azonos célra – újra lehessen használni, vagy a keletkezõ hulladék anyagok minél nagyobb mennyiségben hasznosításra kerüljenek. A hasznosításon belül prioritást kell biztosítani az anyagok újrahasznosításának (anyagában való hasznosítás). A hulladék végsõ ártalmatlanítása és ennek ellenõrzése az EU „waste management” szemléletének harmadik lépcsõfoka. Amennyiben a hulladékot nem lehet újrahasználni vagy újrahasznosítani, annak biztonságos – elsõsorban elégetéssel történõ – ártalmatlanítására kell törekedni, és csak végsõ esetben szabad a hulladéklerakást mint ártalmatlanítási eljárást alkalmazni. Az említett ártalmatlanítási eljárások esetében a jogszabályi elõírások betartásának szigorú ellenõrzésére van szükség, hiszen ezek mindegyike további környezeti károk bekövetkezésének lehetõségét rejti magában. Az uniós jogrendszerben a termékkibocsátásra és hulladékkezelésre vonatkozóan számos rendeletet, irányelvet, határozatot találunk. A termékkibocsátással és hulladékkezeléssel foglalkozó általános joganyagok kapcsolatrendszerét a 25. ábra foglalja össze. Az általános, hulladékokra vonatkozó keretjogszabály a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv. A direktíva elsõdleges célja az emberi egészség védelme, amely a hulladékképzõdés megelõzésével, a hulladékok veszélyességének csökkentésével, valamint a keletkezett hulladékok hasznosításával érhetõ el. Elõbbi a tudatos termékfejlesztéssel és tiszta technológiák alkalmazásával valósítható meg, míg utóbbi különbözõ hulladékhasznosítási technológiák, így az újrahasznosítás, az újrahasználat , a visszanyerés vagy bármilyen egyéb másodlagos nyersanyag kinyerésére szolgáló mûvelet megvalósításával, továbbá a hulladék energiaforrásként történõ használatával érhetõ el. Az alapvetõ hulladékgazdálkodási célok teljesítését támogatja az EU „waste management” politikájában hangsúlyos, kiemelt anyagáramokra vonatkozó irányelvekben megjelenõ, a termék elõállítójára vonatkozó „gyártói felelõsség elve” is, amely a tudatos termékfejlesztés és a tiszta technológiák fejlesztésétõl egészen a termék használatát követõ hulladékkezelésig tart. A „gyártói felelõsség elve” kimondja, hogy a gyártó felelõs a termék és a technológia jellemzõinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából legkedvezõbb megválasztásáért. Mindez kiegészül a „szennyezõ fizet elvével”, amelynek alapján a hulladék termelõje, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, illetõleg elõidézõje felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit. A hulladék birtokosát érintõ kötelezettség, hogy az köteles hulladékát – a hatósági elõírásoknak megfelelõ engedéllyel rendelkezõ – hulladékgyûjtõnek, illetve hulladékhasznosítónak vagy ártalmatlanítónak átadni. Az Európai Unió a 90-es évek elejétõl kezdte követni azt a szemléletet, hogy a hulladékok mennyiségének csökkentése és a keletkezett hulladékok hasznos feldolgozása (újrahasznosítása) hatékonyabban valósítható meg, ha a legnagyobb mennyiségû hulladékot adó, vagy a kis menynyiségben is jelentõs környezetszennyezést okozó termékek, anyagáramok csoportjaira az általánoson túl további speciális elõírásokat is meghatároz. Ezt a gondolatmenetet igazolja a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv azon rendelkezése, amely szerint az egyes hulladékfajtákkal tör-

183


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZ EURÓPAI UNIÓ JOGANYAGAI A TERMÉKKIBOCSÁTÁS ÉS AZ ABBÓL KÉPZÕDÕ HULLADÉKOK TERÜLETÉN 1013/2006/EK RENDELETE 32006R1013

a hulladékszállításról (2006. június 14.)

259/ 93/EGK RENDELETE 2006/12/EK IRÁNYELVE a hulladékokról (2006. április 5.) 32006L0012 Felváltva:

75/ 442/EGK IRÁNYELVE a hulladékokról (1975. július 15.) 31975L0442

91/ 156/EGK IRÁNYELVE módosítása (1991. március 18.) 31991L0156

Felváltva:

az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történõ hulladékszállítás felügyeletérõl és ellenõrzésérõl Felvált.: (1993. február 1.) 31993R0259v 2007. júl. 12-én Módosítva:

2557/ 2001/EK RENDELETE módosítása 32001R2557

A Bizottság 94/ 3/EK határozata

Felváltva:

a hulladékok meghatározásáról (…………...) 31994D0003

A Bizottság 94/ 741/EGK határozata

91/ 692/EGK IRÁNYELVE

irányelvek végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdõívekrõl (2004. október 24.) 31994D0741

A környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítésérõl és ésszerûsítésérõl (1991. december 23.)

A Bizottság 96/ 350/EK határozata

31991L0692

hulladékártalmatlanítási- és hasznosítási mûveletek módosításáról (1996. május 24.) 31996D0350

96/ 61/EK IRÁNYELVE

1420/ 1999/EK RENDELETE

a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (1996. szeptember 24.) 31996L0061

egyes nem OECD tagországokba irányuló egyes hulladékfajták szállítására alkalmazandó közös szabályok és eljárások meghatározásáról (1999. április 29.) 31999R1420

1547/ 1999/EK RENDELETE egyes hulladékfajtáknak a C(92)39 végleges OECD-határozat hatálya alá nem tartozó meghatározott országokba történõ szállítására alkalmazandó, a 259/93/EGK tanácsi rendelet szerinti ellenõrzési eljárások meghatározásáról (1999. július 12.)

166/ 2006/EK RENDELETE Módosítva:

Módosítása, valamint az Európai Szennyezõanyagkibocsátási és –szállítási Nyilvántartás létrehozásáról

32006R0166

31999R1571 A Bizottság 2000/ 532/EK határozata hulladékjegyzék (2000. május 3.) 32000D0532

1367/2006/EK RENDELETE a környezeti ügyekben az információhoz való hozzá férésrõl, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történõ részvételérõl … (2006. szeptember 6. ) 32006R1367

Módosítva:

A Bizottság 2001/ 118/EK határozata módosítása (2001. január 16.) 32001D0118 A Bizottság 2001/ 119/EK határozata módosítása (2001. január 22.) 32001D0119 A Bizottság 2001/ 573/EK határozata módosítása (2001. július 23.) 32001D0573

25. ábra ténõ gazdálkodást külön irányelvekben különös, vagy ezen irányelvet kiegészítõ rendelkezésekkel lehet szabályozni. Ezek alapján a hulladékgazdálkodással foglalkozó uniós joganyagok napjainkig öt meghatározó termékkört (kiemelt anyagáramot) különítettek el, amelyek a rájuk vonatkozó szabályozás megjelenésének idõrendjében a következõk: – hulladék olajok; – szárazelem- és akkumulátorhulladékok; – csomagolási hulladékok; – hulladékká vált jármûvek; – elektromos és elektronikai berendezések hulladékai. A termékkibocsátásra és a hulladékká vált termékek kezelésére vonatkozó joganyagok általánosságokban fogalmaznak meg elõírásokat a termékekkel és az azokból keletkezõ hulladékok kezelésével kapcsolatban. Abban az esetben, ha a termék még valamelyik fenti termékkörbe is beletartozik, úgy az adott termékkörre vonatkozó speciális elõírásokat is figyelembe kell venni. A kiemelt anyagáramokra vonatkozó EU-direktívák megkövetelik a tagállamoktól, hogy az ezekbõl a

184


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZ EU-S JOGANYAGOK HIERARCHIASZINTJEI EGY ADOTT TERMÉKRE VONATKOZÓ ELÕÍRÁSOK PÉLDÁJA ALAPJÁN 2006/ 12/EK IRÁNYELVE a hulladékokról 32006L0012 Általános gyártási és beszámolási kötelezettségek

91/ 689/EGK IRÁNYELVE a veszélyes hulladékokról 31991L0689 Az elektromos berendezésben lévõ veszélyes hulladékokra vonatkozó pluszkötelezettségek Mint elektromos berendezésre vonatkozó pluszkötelezettségek

Csomagolására vonatkozó pluszkötelezettségek 94/ 62/EK IRÁNYELVE a csomagolásról és a csomagolási hulladékról 31994L0062

2002/ 96/EK IRÁNYELVE az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól 32002L0096 A benne lévõ energiaforrásra vonatkozó pluszkötelezettségek

91/ 157/EGK IRÁNYELVE az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó szárazelemekrõl és akkumulátorokról 31991L0157

2000/ 53/EK IRÁNYELVE az elhasználódott jármûvekrõl 32000L0053

26. ábra termékkörökbõl keletkezõ hulladékokra meghatározott újrahasználati, begyûjtési, újrahasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettségeket maradéktalanul beültessék a nemzeti jogrendbe. Amennyiben egy termék veszélyes anyagot is tartalmaz, úgy hulladéka veszélyes hulladéknak minõsülhet, emiatt a hulladék kezelése során az általános elõírásokon túl a veszélyes hulladékokra vonatkozó követelményeket is figyelembe kell venni. Az EU hulladékgazdálkodással kapcsolatos joganyag-hierarchiájából adódó összefüggések – a hulladékká váló termék életútja során – a vele kapcsolatba kerülõ valamennyi résztvevõre vonatkoznak (beleértve magát a tagállamot is). A nyomon követési és szabványosítási kihívások megoldásakor az adott termékre és hulladékára vonatkozó kötelezettségeket (jogszabály-alkotási, hulladékkezelési, beszámolási kötelezettség) természetesen integráltan kell kezelni. A hulladékgazdálkodás területén hatályos EU-s joganyagok hierarchiaszintjeit, valamint az egy adott, hulladékká váló termékre vonatkozó elõírások egymásra épülését – egy mobiltelefon példáján keresztül – a 26. ábra mutatja be. 4.1.3. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályi háttér hazánkban: a hazai szabályozás kettõssége A következõkben tekintsük át a termékkibocsátást és a hulladékgazdálkodást érintõ, erõsen öszszetett hazai jogrend sajátosságait, amely magában foglalja a vonatkozó EU-s szabályozásból a jogharmonizáció során átültetett kötelezettségeket, emellett azonban speciális, nemzeti sajátosságokat felvonultató rendelkezéseket is foganatosít a területen érintett gazdálkodó szervezetek számára. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos hazai szabályozás átfogó vizsgálata azért bír különös jelentõséggel, mert az ezen a szakterületen hatályban lévõ magyar jogszabályok bonyolultsága, a

185


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

AZ EURÓPAI UNIÓS ÉS A NEMZETI JOGSZABÁLYOK KAPCSOLATI RENDSZERE A TERMÉKKIBOCSÁTÁS ÉS ABBÓL KÉPZÕDÕ HULLADÉKOK TERÜLETÉN 2006/12/EK a hulladékokról 32006L0012

2000. évi XLIII. Tv. a hulladékgazdálkodásról

259/ 93/EGK (2557/2001/EK)

126/ 2003. Korm. rendelet

az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történõ hulladékszállítás felügyeletérõl és ellenõrzésérõl

a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeirõl

31993R0259 94/ 741/EGK irányelvek végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdõívekrõl 31994D0741 1420/ 1999/EK egyes nem OECD tagországokba irányuló egyes hulladékfajták szállítására alkalmazandó közös szabályok és eljárások meghatározásáról 31999R1420

1547/ 1999/EK egyes hulladékfajtáknak a C(92)39 végleges OECD-határozat hatálya alá nem tartozó meghatározott országokba történõ szállítására alkalmazandó, a 259/93/EGK tanácsi rendelet szerinti ellenõrzési eljárások meghatározásáról 31999R1571 2000/ 532/EK (2001/118/EK) (2001/119/EK) (2001/573/EK) hulladékjegyzék 32000D0532

164/ 2003. Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségrõl

120/ 2004. Korm. rendelet a Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történõ hulladékszállítás felügyeletérõl és ellenõrzésérõl

16/ 2001. KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl

1995. évi LVI. Tv. a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról

1013/2006/EK RENDELETE a hulladékszállításról 32006R1013

96/ 61/EK IRÁNYELVE a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl 31996L0061 166/ 2006/EK RENDELETE módosítása, vala-

53/ 2003. Korm. rendelet a környezetvéd. termékdíj mentesség a termékdíj visszaig. és átvállalásának valamint a használt gumiabroncs behoz. feltételeirõl

10/ 1995. KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról , továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló Tv. végrehajtásáról

mint az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és –szállítási nyilvántartás létrehozásáról 32006R0166

1367/2006/EK RENDELETE a környezeti ügyekben az információhoz való hozzá férésrõl, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történõ részvételérõl …32006R1367

27. ábra

bennük rejlõ szervezet- és termékazonosítási nehézségek, a különbözõ – uniós alkalmazásokkal nem minden esetben harmonizáló – klasszifikációs rendszerek használata, az eltérõ kötelezettségmegfogalmazások számos, látszólag nehezen kezelhetõ nyomon követési kérdést vetnek fel. A termékkibocsátás és a képzõdõ hulladékok területén hatályos közösségi és nemzeti keretjogszabályok kapcsolatrendszerét a 27. ábra foglalja össze. A nemzeti szabályozás sajátossága, hogy egymással párhuzamosan mûködik a hulladékokról szóló EU-s keretirányelv elõírásait a magyar jogrendbe ültetõ, általános rendelkezéseket tartalmazó, hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény és az ennek alapján egyes kiemelt termékkörökre vonatkozó, hulladékkezelési kötelezettségeket megfogalmazó speciális szabályozások, valamint a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény, amely bizonyos termékdíjköteles termékkörökre határoz meg adó típusú termékdíjfizetési kötelezettséget. A két szabályozási terület közötti összefüggést az irányadó jogszabályok felsorolásával, valamint a két szabályozási kör közötti kapcsolati irány jelölésével a 28. ábra mutatja be. Fontos kiemelni, hogy a termékdíj-fizetési, illetve a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályi környezetben

186


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

TERMÉKDÍJ ÉS HULLADÉKKEZELÉS: „KETTÕS KÖTELEZETTSÉG – EGY CÉL”

Art. Vámtv.

KÖTELEZETTSÉGEK TERMÉKDÍJ

TERMÉKDÍJ 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.)

1995. évi LVI. törvény (Kt.) 53/2003. Korm. rendelet (Ktkr.) 10/1995. KTM rendelet (Ktr.)

Csomagolás (94/2002. Kr.) Elektromos berendezések (264/2004. Kr.) Elemek, akkumulátorok (109/2005. Kr.) Gépjármûvek (267/2004. Kr.) Veszélyes hulladék (98/2001. Kr.) Hulladék olajok (4/2001. KöM r.)

TERMÉKDÍJFIZETÉSI és az ehhez kapcsolódó ADATSZOLGÁLTATÁSI kötelezettségek

HULLADÉKKEZELÉSI és éves szintû ADATSZOLGÁLTATÁSI kötelezettségek termékdíj alóli mentesség

28. ábra

az elõírt kötelezettségek alanya legtöbbször megegyezik: mind a termékíj-fizetési, mind a hulladékkezelési kötelezettségeket elsõsorban az adott termék gyártójának vagy behozójának, importõrének kell viselnie. További egyezõség, hogy a hulladékgazdálkodási oldalról az EU által definiált, így a kapcsolódó magyar jogrendben is önálló szabályozással bíró, kiemelt anyagáramok – ha eltérõ terméklehatárolásokkal is, de – mind megjelennek a termédíjköteles termékek körében is. Joggal mondható tehát, hogy a magyar jogalkotók „kettõs kötelezettséget” írnak elõ az érintett gazdálkodó szervezetek számára, ám a párhuzamos kötelezettségi rendszer mögött nagyjából közös és egységes célok húzódnak meg, amelyeket a termékdíjas és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás is zászlajára tûz. Ezek a célok – az érintett törvényekben megfogalmazott célkitûzések közös pontjait kiemelve és kicsit leegyszerûsítve – a következõk: a természeti erõforrásokkal való takarékos gazdálkodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, a hulladékkeletkezés megelõzése, az újrahasználható termékek használatának ösztönzése, a képzõdõ hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkezõ hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélõ ártalmatlanítása. Általánosságban elmondható, hogy a termékdíjköteles termékek esetében a hulladékkezelési, hulladékhasznosítási kötelezettségek teljesítésével – az illetékes környezetvédelmi hatósághoz történõ kérelem benyújtásával – mentességet lehet szerezni a termékdíjfizetési kötelezettség alól, illetõleg vissza lehet igényelni a befizetett termékdíjat. Ezt a termékdíjas szabályozás bizonyos termékköröknél a hulladékkezeléssel kapcsolatos jogszabályokban foglalt kötelezettségekre történõ rámutatással, más termékköröknél önálló hulladékkezelési kötelezettségek támasztásával írja elõ. A termékdíj-fizetési kötelezettség teljesítése ezzel szemben nem váltja ki a hulladékkezelési szabályozás területén elõírt kötelezettségeket, amelyek elmaradása hulladékgazdálkodási bírságot vonhat maga után.

187


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4.1.4. Azonosítási és nyomon követhetõségi problémák A nemzeti termékkibocsátással és a keletkezõ hulladékokkal kapcsolatos jogszabályi környezet által vezérelt gyakorlati életben az érintett szervezetek, termékek és hulladékok szerteágazó, egységességet nélkülözõ azonosítási követelményei, valamint a párhuzamos szabályozási rendszer eltéréseibõl adódó ellentmondások eredményezik a legnagyobb nyomon követési kihívásokat. Tekintsük most át ezeket a problémákat. 4.1.4/1 Szervezet- és termékazonosítás a hulladékgazdálkodásban Az alábbiakban bemutatjuk azokat a nemzeti szabályozásban használatos nemzetközi, hazai, illetve belsõ kódszámokat és azonosítókat, amelyek ismerete és alkalmazása nélkülözhetetlen a hulladékkezeléssel, illetve termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatásokban és a belsõ nyilvántartásokban. A termékdíj és a hulladékgazdálkodás szabályozási rendszerében a termékek, a hulladékok és az ezeket elõállító, forgalmazó, illetve kezelõ szervezetek nyilvántartásához, valamint a termék- és hulladékáram nyomon követéséhez szükséges kódok rendszerét a 29. ábra foglalja össze. A termékdíjas szabályozásban érintett szervezetek azonosítása – legyenek azok kötelezettek vagy hulladékkezelõk – 2003-tól egységesen a GS1 szabványrendszerbe tartozó GLN számmal történik. Speciális esetekben, így a termédíjköteles egyéb kõolajtermékekbõl keletkezõ fáradt olaj hulladékkezelési folyamatában szükség lehet a hulladék olaj keletkezési helyszínének, valamint a hasznosítás helyének beazonosítására, amelyre szintén a telephelyek azonosítására is al-

TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEK ÉS BELÕLÜK KÉPZÕDÕ HULLADÉKOK KÓDRENDSZEREI KÜJ

ADÓSZÁM

KSH TÖRZSSZÁM

ADÓSZÁM

NEMZETI

NEMZETI

NEMZETI

NEMZETI

székhely/ telephely azonosítás

székhely/ telephely azonosítás

GLN

gyártó/behozó – kötelezett

GLOBÁLIS

SZERVEZET

kezelõ/hasznosító

GLN

SZERVEZET

GLOBÁLIS

HULLADÉKKÁ VÁLÓ

KEZELT/HASZNOSÍTOTT

TERMÉK

HULLADÉK

BELSÕ KÓDOK

GTIN GLOBÁLIS egyedi termék azonosítás

BELSÕ KÓDOK

SZ

A h VTSZ

KT kód

HKT kód

analitikus és szintetikus nyilvántartáshoz

ÚJRAHASZNÁLHATÓ TERMÉKEK BESOROLÁSA

EWC kód

analitikus és szintetikus nyilvántartáshoz

VTSZ AZ EURÓPAI UNIÓ KOMBINÁLT NÓMENKLATÚRÁJA

EURÓPAI HULLADÉKKATALÓGUS (EU)

Nemzetközi kódok: GLN, GTIN, VTSZ, EWC, A és h arányszámok (kék boxban) A magyar szabályozás kódjai: KT kód, HKT kód (piros keretben) Az adott szervezet (kötelezett) belsõ kódjai, szerzõdései (narancssárga boxban)

29. ábra

188


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

kalmas GLN szám nyújt megoldást. Emellett mindkét szabályozási körben az adatszolgáltatások során több nemzeti cégazonosítót is használni kell: többek között az adószámot, a KSH törzsszámot, vagy azt a KÜJ számot (Környezetvédelmi Ügyfél Jel), amelyet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl szóló 164/2003. Korm. rendelet ír elõ a hulladéktermelõk, hulladékbirtokosok, hulladékkezelõ szervezetek számára. Ez utóbbi jogszabály a telephelyek azonosítására kötelezõvé teszi a KTJ számot is (Környezetvédelmi Területi Jel), amely a már KÜJ számhoz kapcsolódóan az érintett szervezet telephelyeinek azonosítására szolgál a környezetvédelmi hatóságok nyilvántartásában. A termékek azonosítása és nyomon követése a termékdíjas szabályozásban általánosan a 10/1995. KTM rendelet 7/I. sz. mellékletében meghatározott Környezetvédelmi Termékdíj Kóddal (KT kód), valamint a rendelet 4. sz. mellékletében termékdíjköteles termékkörönként felsorolt KN kóddal (Kombinált Nómenklatúra), illetve speciális esetekben (pl. újrahasználható csomagolási öszszetevõk azonosítása) a szintén a GS1 szabványrendszerbe tartozó GTIN számmal történik. A hulladékkezelési szabályozás bizonyos termékek lehatárolása érdekében ugyancsak használja a KN kóddal történõ azonosítást (pl.: háztartási elektromos és elektronikai berendezések), máshol az európai uniós szabályozásban elõírt kódrendszert veszi át (csomagolás). A hulladékok általános azonosítására a hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. KöM-rendelet által kihirdetett EWC kódok, az Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue) kódszámai szolgálnak. Az EWC kód a nemzeti hulladékkezelési szabályozásban általánosan használt, míg a termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatásokban jelenleg csak a hulladékhasznosítói szolgáltatások megrendelésekor benyújtandó negyedéves beszámolóban használatos azonosító. A hulladékok azonosítására és nyomon követésére a termékdíjas szabályozásban a 10/1995. KTM-rendelet 7/II. sz. mellékletében meghatározott Hulladékok Környezetvédelmi Termékdíj Kódjai (HKT kód) szolgálnak. A HKT sajátos felépítésébõl fakadóan tartalmazza a hulladék keletkezésének és kezelésének helyszínét, a hulladékkal végzett kezelési eljárást, valamint a termékdíjköteles termék azonosítóját, amelybõl a hulladék keletkezett. A hulladékok mindemellett természetesen azonosíthatóak KN kóddal (VTSZ) is. 4.1.4/2 A párhuzamos nemzeti szabályozás ellentmondásai A nemzeti hulladékgazdálkodási és a termékdíjas szabályozás közötti lényeges eltérés, hogy a két szabályozási területen megfogalmazott kötelezettségek keletkezési idõpontja bizonyos esetekben nem azonos. További különbség az egyes szabályozások hatálya alá tartozó kötelezetti kör kezelése: a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályokban a kötelezettek nevesítése teljes mértékben a gyártói felelõsség elvén alapul, ezzel szemben a termékdíjas szabályozásban elõfordulnak olyan speciális esetek, amikor nem a termék gyártója vagy behozója a kötelezettség alanya (pl.: az elsõ továbbforgalmazó vevõ kötelezettségének bevezetése). Fontos kiemelni még az elektromos berendezések vagy a szárazelemek, akkumulátorok termékköreinek lehatárolásával kapcsolatos problémákat is: a termékdíjas és a hulladékgazdálkodási szabályozás által meghatározott kötelezettségek tárgya gyakran eltérõ, vagyis a – látszólag megegyezõ – termékkörökbe a két szabályozás bizonyos esetekben nem ugyanazokat a konkrét termékeket sorolja be. Az elõzõ eltéréseknél komolyabb nyomon követési problémát vet fel az a – szintén elektromos berendezések területén jelentkezõ – jogszabályi jelenség, hogy amíg a hulladékkezelés szemléletmódja nem veszi figyelembe a más jellegû, a szabályozás hatálya alá nem tartozó berendezés összetevõjeként, alkatrészeként megjelenõ elektromos berendezést, addig a termékdíjas rendszer a hatálya alá vonhatja a más jellegû, önmagában a szabályozás hatálya alá nem tartozó berendezés összetevõjeként, részeként megjelenõ elektromos berendezést is. Ez utóbbi nyomon követési probléma természetesen a GTIN számmal való termékazonosítás, valamint az ehhez – például egy adatbanki megoldás használata esetében – történõ pontos törzsadat-hozzárendelések elvégzésével rögtön megoldható.

189


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

Végül meg kell említeni azt a problémát, amely jelenleg a nemzeti hulladékgazdálkodási és a termékdíjas szabályozás által elõírt adatszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos. Több kiemelt termékkörrel kapcsolatban elõfordul ugyanis, hogy a kibocsátási és hulladékkezelési mennyiségekkel kapcsolatosan a szabályozásban érintett gazdálkodó szervezeteknek kettõs, olykor hármas adatszolgáltatással kell számolniuk az érintett hatóságok felé.

4.2. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN FELMERÜLÕ SZABVÁNYOSÍTÁSI IGÉNYEK ÉS MEGOLDÁSOK A „GS1 SZEMÜVEGÉN KERESZTÜL” 4.2.1. A globális látásmód szükségessége A „waste management” ágazatban – a III/4.4. fejezetben bemutatott „magyar példához” hasonlóan – nem ritkák az olyan, GS1 tagszervezetek által támogatott nemzeti kezdeményezések, lokális megoldások, amelyek alkalmasak az ágazat egy-egy szegmensében felmerülõ nyomon követési problémák orvoslására. A hulladékgazdálkodás területén azonban napról napra égetõbbé válik az egységes szemléletû, globális látásmódot megvalósító, az egész hulladék körfolyamatot átlátó és átláthatóvá tevõ, globális szabványokon alapuló nyomon követési rendszer kereteinek a kidolgozása. Ehhez tud segítséget nyújtani a GS1 az általa karbantartott és fejlesztett szabványrendszerével, valamint a különbözõ elosztási láncok támogatásában eddig szerzett szakértelmével és tapasztalatával. A hulladékgazdálkodás „globális látásmódjának” sarokpontjait a hulladék körfolyamatba ágyazva a 30. ábra szemlélteti. A teljes hulladék körfolyamat kiindulópontja – az uniós szabályozásban alapelvként kimondott „gyártói felelõsség elvére” hivatkozva – a hulladékká váló termékek gyártása3, illetve ezt követõ forgalomba hozatala. Ebben a szakaszban még „új termékrõl” beszélünk. A hulladékká váló új termékek azonosítása a vonatkozó jogszabályokban kötelezõ jelleggel megadott kódszámok (lásd III/4.1.4. fejezet) mellett minden esetben történhet GS1 azonosító kulcsokból képzett azonosítókkal is (pl. GTIN szám), amelynek segítségével az adott termék nyomon követése annak hulladékká válásáig biztosítható. A kibocsátás és a hulladékká válás pillanata között az azonosítás és nyomon követés fókuszában már egy „használt vagy használatban lévõ termék” áll. Az új termékre a gyártó által kiadott GTIN szám alkalmas lehet a használt termék további nyomon követésére is, egészen addig, amíg a termékbõl hulladék nem keletkezik. Vannak olyan esetek, amikor a használatban lévõ termékre új GTIN számot kell képezni. Erre tipikus példaként említhetõ az „újrahasználat” szakasza, amely – mint az a 31. ábrán látható – az egyszerûsített hulladék körfolyamat második eleme. Az újrahasználható csomagolóeszközök esetében az új termék GTIN számmal történõ azonosítása a csomagolóeszköz-gyártó feladata. A csomagolóeszköz-gyártó viszont nem tartozik a „gyártói felelõsség elvének” hatálya alá, hiszen az a csomagolóeszközök, csomagolási összetevõk felhasználóira, a csomagolást ténylegesen elõállítókra (csomagolókra), illetve a csomagolt termékek behozóira, importõreire terjed ki. Ennélfogva a használatban lévõ újrahasználható csomagolóeszközök azonosítása és nyomon követése az azokat csomagoláshoz felhasználó gazdálkodó szervezetek érdeke. Ezt a problémát kezeli a III/4.4.2. fejezetben bemutatott Göngyöleg-RTI katalógus, amelyben a már használatban lévõ, szabványos vagy egyedi újrahasználható csomagolóeszközök, csomagolási összetevõk azonosítása új GTIN szám hozzárendelésével történik. A hulladékká válás pillanatát – a hulladékgazdálkodásról szóló törvény értelmében – a „hulladék” definíciójának értelmezésével lehet megállapítani. Az uniós elveknek megfelelõen az a használt vagy használatban lévõ termék (tárgy vagy anyag) minõsül hulladéknak, „amelytõl birtokosa

3

A „gyártó” hulladékgazdálkodási szempontú értelmezése szerint egy adott tagállamban gyártónak minõsül a hulladékká váló termék elõállítója, nem az adott tagállam területén történõ elõállítás esetén az, aki a terméket gazdasági tevékenysége keretében az adott tagállam területére behozza.

190


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A „WASTE MANAGEMENT” ÁGAZAT GLOBÁLIS LÁTÁSMÓDJA Használt termék

Hulladék

Új termék

BEGYÛJTÉS Visszavétel Újrahasználat KEZELÉS GYÁRTÁS

HASZNOSÍTÁS

ÁRTALMATLANÍTÁS

Hasznosításból származó termék 30. ábra megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”. Nyomon követési szempontból itt egy új folyamat kezdõdik: abban az esetben, ha a hulladékká vált termék a hulladék begyûjtésével bekerül a hulladékkezelési körfolyamatba, akkor immár hulladék azonosítási és nyomon követési kihívásokkal, feladatokkal állunk szemben. Az alapvetõ problémát az jelenti, hogy a termék hulladékká válásakor a nyomon követés folyamata megszakad. A termékéletciklusban egyértelmûen azonosítható produktumot – a termékre vonatkozó azonosító számokkal – a hulladékká válást követõen már nem lehet nyomon követni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hulladékká válás pillanatában egy új, speciális „termék” képzõdik, amely már a hulladékgazdálkodás szakmai szempontjainak és a hulladékgazdálkodásról szóló jogszabályok elõírásainak megfelelõ azonosítást és nyomon követést igényel. A hulladékok egységes azonosítása és a hulladékáramok átlátható nyomon követése közvetlenül a terméket kibocsátó gyártók, közvetve pedig a hulladékkezelési mûveleteket ténylegesen elvégzõ (begyûjtõ, kezelõ, hasznosító, ártalmatlanító) szervezetek érdeke, hiszen az uniós követelmények – és itt ismét fontos a „gyártói felelõsség”, valamint a „szennyezõ fizet” elveket hangsúlyozni – csak ilyen körülmények között teljesíthetõk maradéktalanul. A hulladékká vált termék a hulladék körfolyamatban különbözõ utakon indulhat el. Amennyiben a hulladéktermelõ (fogyasztó vagy végfelhasználó) visszaviszi a használt vagy hulladékká vált terméket a gyártónak, úgy a gyártó – az adott termékköre vonatkozó hulladékgazdálkodási jogszabályok alapján – köteles azt visszavenni. A gyártókra vonatkozó „visszavételi” kötelezettség a legtöbb kiemelt anyagáram esetében (így pl. csomagolás, elektromos berendezések, elemek és akkumulátorok, hulladékká vált gépjármûvek) fennáll. A gyártó dönthet úgy, hogy a visszavett – fogyasztó vagy végfelhasználó számára hulladéknak minõsülõ – terméket használt terméknek nyilvánítja és újra értékesíti. Ebben az esetben az adott termék még nem lép be a hulladékkeze-

191


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

lési folyamat elsõ szakaszába, tehát nem történik meg a hulladék begyûjtése. A visszavett, használt termékek azonosítása és nyomon követése természetesen ismét támogatható GS1 Azonosító kulcsokból képzett azonosító számokkal, ebben az esetben azonban a használt termékre egy új azonosítót (pl. új GTIN számot) kell képezni, hiszen ez a termék már – bizonyos tulajdonságainak megváltozása következtében – nem azonos az elsõ kibocsátás (értékesítés) pillanatához köthetõ új termékkel. A visszavételi pontok azonosítására minden esetben GLN számot célszerû alkalmazni (bõvebben lásd: III/4.2.2. fejezet). A használt vagy hulladékká vált termék akkor kerül be a hulladékkezelés folyamatának elsõ szakaszába, amikor a hulladékot a hulladék birtokosától az illetékes környezetvédelmi hatóság által kiadott, hulladékbegyûjtési tevékenységre engedéllyel rendelkezõ hulladékkezelõ – a további kezelés érdekében – átveszi, azaz „begyûjti”. Az átvétel történhet a hulladék birtokosa, vagy a begyûjtõ telephelyén, illetve begyûjtõhelyeken is (gyûjtõpontokon, hulladékgyûjtõ udvarokon, tároló-, kezelõtelepeken). A hulladékkezelési folyamat egyes szakaszait összekötõ mûvelet a hulladékszállítás, amely a hulladék telephelyeken kívüli (telephelyek közötti) mozgatását jelenti – beleértve a fuvarozást és szállítmányozást is. Ezt a tevékenységet ugyancsak erre engedéllyel rendelkezõ gazdálkodó szervezet végezheti. A folyamat további elemei, mint a különbözõ hulladéktárolási, elõkezelési, kezelési mûveletek, kulcsfontosságú szerepet játszanak a hulladékkezelés végsõ célja, a hasznosítás vagy a hulladék ártalmatlanítása érdekében. A hulladék „kezelése” – a hulladékgazdálkodásról szóló törvény értelmében – olyan tevékenység, amely a hulladék veszélyeztetõ hatásainak csökkentését, a környezetszennyezés megakadályozását, illetve a hulladék termelésbe vagy fogyasztásba való visszajuttatását célozza meg, továbbá magába foglalja a kezelést megvalósító eljárásokat is. A hulladékkezelési folyamat elsõdleges, az uniós környezetvédelmi politikában is priorizált célja a már hulladékká vált termék „hasznosítása”, amely a hulladéknak vagy valamely összetevõjének a termelésben vagy a szolgáltatásban történõ felhasználását jelenti. A hasznosítás pillanatával tulajdonképpen zárul a hulladék körfolyamat, hiszen, amenynyiben újrafelhasználás vagy anyagában való hasznosítás történik, a hulladékból keletkezett „új termék” visszakerül a gyártás (termelés) szakaszába; az energetikai hasznosítás pedig szintén a termelést vagy a szolgáltatást támogató mûveletnek tekinthetõ. Amennyiben a hulladékot nem lehet hasznosítani, úgy annak biztonságos semlegesítésérõl, „ártalmatlanításáról” kell gondoskodni. Az ártalmatlanítás feladata, hogy a hulladék által okozott környezetterhelést a hulladék környezetelemeitõl való elszigetelésével vagy anyagi minõségének megváltoztatásával megszüntesse, vagy minimálisra csökkentse. Természetesen a hulladék begyûjtéséhez és szállításához hasonlóan a különbözõ hulladékkezelési, elõkezelési, tárolási, hasznosítási, ártalmatlanítási mûveleteket is minden esetben csak az adott tevékenységekre vonatkozó engedély birtokában lehet végezni. A hulladékkezelési körfolyamat teljes vertikumában az egyes szereplõk és helyek (telephelyek), a szereplõk által végzett tevékenységek és az általuk kezelt hulladékok, valamint a hulladékokból keletkezõ új termékek azonosítására és nyomon követésére egységes megoldást kínálnak a GS1 szabványrendszer egyes elemei, amelyek megfelelõ alkalmazása nemcsak a hulladékgazdálkodási folyamatot teszi átláthatóvá, hanem az ehhez kapcsolódó elektronikus adatcserét és kommunikációt is megalapozza. 4.2.2. A GS1 szabványok szerepe a hulladékgazdálkodásban érintett szervezetek és helyek, termékek és hulladékok, valamint tevékenységek és szolgáltatások azonosítására A hulladékgazdálkodási szektor – elõzõ fejezetben bemutatott – „globális látásmódja” a nyomon követhetõség érdekében egységes, az ágazat specialitásait figyelembe vevõ, a termékek és a belõlük képzõdõ hulladékok áramlásának teljes útját végigkísérõ szabványosítási igényt hordoz magában. A szabványosítás, pontosabban a már meglévõ GS1 szabványrendszer egyes elemeinek alkalmazásakor három alapvetõ célkitûzést kell szem elõtt tartani: – AZONOSÍTÁS: a „waste management” szektorban érintett szervezetek és helyek, termékek és hulladékok, valamint tevékenységek és szolgáltatások egyértelmû, GS1 szabványokkal történõ azonosítása. A GS1 szabványrendszer elemei teljes körû megoldást biztosítanak az említett fogalmak azonosítására.

192


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– KLASSZIFIKÁCIÓ: globális klasszifikációs rendszer alkalmazása a hulladékgazdálkodási szektorban az ágazat fogalmi rendszerének sajátosságai figyelembevételével. A GS1 szabványokkal azonosított fogalmak besorolásához, osztályozásához minden esetben a tevékenységeket és a szolgáltatásokat, valamint a termékeket és a hulladékokat rendszerezõ, globális és uniós klaszszifikációs rendszereket, illetve ezeknek a hulladékgazdálkodási szektorra elõírt osztályozási rendjét kell kiindulópontnak tekinteni. – TÖRZSADAT-SZINKRONIZÁCIÓ: A GS1 által karbantartott GDD törzsadatainak kiegészítése a „waste management” szektor speciális fogalmi rendszere alapján hiányzó adatmezõkkel, amely megteremti a szabványos elektronikus üzenetek kidolgozásának alapját, és elõsegíti az elektronikus kommunikáció megvalósítását a hulladékgazdálkodási ágazatban. A GS1 szabványok hatékony implementálásának elsõ lépése a „waste management” szektorban hatályban lévõ, több mint százötven joganyag fogalmainak kigyûjtése, elemzése és rendszerezése az alábbi fogalomkategóriák mint rendezõelv használatával: – szervezetekre és helyekre vonatkozó fogalmak csoportja; – termékekre és hulladékokra vonatkozó fogalmak csoportja; – tevékenységekre és szolgáltatásokra vonatkozó fogalmak csoportja. Az elõbbi fogalomcsoportok GS1 szabványokkal történõ azonosítási lehetõségeit – a teljes hulladékkezelési folyamat nyomon követése érdekében – a 31. ábra foglalja össze. 4.2.2/1 Szervezetek, helyek A hulladékgazdálkodási szektorban érintett szervezetek, illetve helyek (telephelyek) azonosítása teljes egészében megoldható a fizikai és funkcionális helyek, valamint jogi személyek, szervezetek azonosítására alkalmas GLN szám használatával. A globális hulladék nyomon követési megoldás egyik kulcselemét jelentheti, ha a GLN számmal történõ azonosítás mind a „gyártói felelõsség” hatálya alá tartozó, hulladékká váló termékek kibocsátóira, mind pedig az általuk generált hulladék kezelési folyamatában részt vevõkre (az adott hulladékkezeléssel kapcsolatos tevékenységet a megfelelõ hatósági engedély alapján végzõ szervezetekre) kiterjed. Ebben az esetben ugyanis az egységes, GS1 szabvány alapú azonosítás – fõként elektronikus kommunikációban vagy informatikai alapú megoldásokban – támogatja a kibocsátói oldalon jelentkezõ, hulladékká váló termékmennyiség, valamint az ennek alapján a hulladékkezelési folyamatban – a gyártó számára – kötelezettségként felmerülõ begyûjtendõ, kezelendõ, hasznosítandó, ártalmatlanítandó hulladékmennyiségek mérését, egymással való összevetését. Mindez megvalósulhat egy gyártó, vagy gyártók egy csoportja, illetve a velük közvetett vagy közvetlen kapcsolatban álló hulladékkezelõk által alkotott kisebb mikrogazdasági rendszerben: ebben az esetben kizárólag az adott folyamatban szereplõ gyártók és hulladékkezelõk használják a GLN számmal történõ szervezet, illetve telephely-azonosítást, erre építve üzleti kommunikációjukat. A másik lehetõség, hogy a GLN szám egy adott országra (pl. egy uniós tagállamra) vonatkozóan, makrogazdasági szinten jelenik meg, mint az államigazgatás által is használt és elõírt azonosító, lefedve a teljes termékkibocsátási és hulladékkezelési folyamatot, egységes szervezet- és telephely-azonosítási háttérrel támogatva az adott tagállamot az EU által elõírt hulladékkezelési kötelezettségek teljesítésében. A termékkibocsátás és hulladékkezelés vonatkozásában a teljes körû nyomon követés érdekében – részben a 32. ábrán is bemutatottak szerint – az alábbi szervezetek és helyek GLN számmal történõ azonosítása válik indokolttá: – hulladékká váló termékek – elsõsorban a kiemelt anyagáramok – gyártói (GLNGy), illetve a gyártók telephelyei (GLNGy1, GLNGy2); – magánháztartásokból származó (lakossági eredetû) használt vagy hulladékká vált termékek tulajdonosai, birtokosai (GLNH), illetve nem magánháztartásokból származó (nem lakossági eredetû) használt vagy hulladékká vált termékek tulajdonosai, birtokosai (GLNNH); – magánháztartásokból, illetve nem magánháztartásokból származó használt vagy hulladékká vált termékek visszavevõi (GLNViH, GLNViNH), illetve a visszavételt végzõk telephelyei, az ún. viszszavételi pontok (GLNViH1, GLNViH2, GLNViNH1, GLNViNH2);

193


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A HULLADÉKKEZELÉS FOLYAMATÁNAK NYOMON KÖVETÉSE GS1 SZABVÁNYOK ALKALMAZÁSÁVAL

31. ábra – magánháztartásokból, illetve nem magánháztartásokból származó hulladékok begyûjtõi (GLNBe), a begyûjtés helyei, az ún. begyûjtési pontok (pl. begyûjtõ-szigetek), illetve a begyûjtõk telephelyei (GLNBe1, GLNBe2); – a hulladék szállítását végzõ szervezetek (GLNSz1, GLNSz2, GLNSz3); – a hulladék elõkezelését, tárolását, válogatását, bontását, kezelésre való elõkészítését végzõ szervezetek (GLNEk), illetve az elõkezelést végzõk telephelyei (GLNEk1, GLNEk2); – a hulladék hasznosítását végzõ szervezetek (GLNHa), illetve a hasznosítók telephelyei (GLNHa1, GLNHa2); – a hulladék ártalmatlanítását végzõ szervezetek (GLNÁr), illetve az ártalmatlanítók telephelyei (GLNÁr1, GLNÁr2). A hulladékgazdálkodás folyamatában érintett – az elõbbiekben felsorolt – szervezetek osztályozásához, besorolásához mindenképpen szükséges egy egységes, az ágazat szervezetekre vonatkozó fogalmi rendszerét magában foglaló klasszifikáció kialakítása. Ehhez a „waste management” területén hatályos joganyagok szervezetekre vonatkozó fogalmi rendszerét, valamint a globális és uniós, tevékenységekre vonatkozó klasszifikációs rendszerek a hulladékgazdálkodási ágazatra vonatkozó osztályozási rendjét kell alapul venni (bõvebben lásd: III/4.3. fejezet). Az elektronikus kommunikáció biztosítása, az ehhez szükséges szabványos elektronikus adatcsere megvalósítása érdekében szükséges az ún. törzsadat-szinkronizáció elvégzése is, amely a GS1 megoldásrendszerében a GDD szervezetekkel kapcsolatos törzsadatainak olyan irányú kiegészítését jelenti, amely figyelembe veszi az ágazat szervezetekre vonatkozó sajátosságait (pl. termékkibocsátás és a hulladékkezelés folyamatában betöltött szerepkör).

194


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4.2.2/2 Termékek, hulladékok A hulladékgazdálkodási ágazatban érintett termékek (elsõsorban a kiemelt anyagáramok termékei), valamint a belõlük képzõdõ hulladékok azonosítása a GS1 szabványrendszer termékazonosításra szolgáló elemeivel teljes mértékben megoldható. Az azonosításnál mindig szem elõtt kell tartani, hogy az adott produktum: – új termék; – használt vagy használatban lévõ termék; – hulladék, vagy; – hasznosításból elõállított új termék. Az új, illetve a használt vagy használatban lévõ termékek azonosítása – a 31. ábrán bemutatottak szerint – a hulladékká váló, kiemelt termékkörök esetében, a nyomon követhetõség biztosítása érdekében az alábbi klasszifikációs rendszerekbe történõ besorolással történhet: – Globális, illetve regionális termékklasszifikációk (HR / KN / TARIC4 – bõvebben lásd III/4.2.3. fejezet); – Nemzeti termékklasszifikációk (Környezetvédelmi Termékdíj Kód – KT kód, a 10/1995. (X. 28.) KTM rendelet alapján). Elõbbi az egyes hulladékká váló termékek egyértelmû besorolásához, utóbbi pedig a termékkibocsátáshoz kötõdõ adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges a hazai hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozásban. Emellett a hulladékgazdálkodás szempontjából kiemelt anyagáramok, a hulladékká váló új, illetve a használt vagy használatban lévõ termékek azonosításának még finomabb, a nyomon követést markánsan támogató eszközei lehetnek a termékazonosításra szolgáló GS1 szabványok: – Új termékek azonosítására alkalmas GS1-szabványok: • GTIN szám – hulladékká váló, új termékek általános azonosítására; • GRAI szám – újrahasználható, azaz visszatérõ, hulladékká váló, új termékek azonosítására; • GIAI szám – nagy értékû, hulladékká váló, új termékek egyedi azonosítására; – Használt vagy használatban lévõ termékek azonosítására alkalmas GS1 szabványok: • GTIN szám – hulladékká váló, használt vagy használatban lévõ termékek általános azonosítására; • GRAI szám – újrahasználható, azaz visszatérõ, hulladékká váló, használt vagy használatban lévõ termékek azonosítására; • GIAI szám – nagy értékû, hulladékká váló, használt vagy használatban lévõ termékek egyedi azonosítására. A hulladékok azonosításánál – a 32. ábrán látható módon – el kell különíteni egymástól a hulladékkezelés különbözõ szakaszaiban „állomásozó” hulladékot. A hulladékkezelési folyamat egyes elkülönített szakaszaiban szereplõ hulladékok nyomon követhetõségének biztosításához pedig mind a hulladékgazdálkodás szakmai klasszifikációs rendszereit, mind pedig a globális és regionális termékklasszifikációs rendszereket alkalmazni kell. Emellett szükség van a hulladékok olyan típusú azonosítására is, amely az adott hulladék a vele végzett tevékenység szerinti állapotát írja le. Az elõbbi szempontok szerint besorolt és azonosított, adott termékkategóriából keletkezõ hulladékmennyiségek mérésével és az adott termékkategóriában történt termékkibocsátás mennyiségével történõ összevetéssel lehet ugyanis az EU által a tagállamok, valamint az egyes tagállamok által a gyártók részére elõírt, kötelezõen teljesítendõ hulladékkezelési (begyûjtési, anyagában való hasznosítási, újrafeldolgozási, ártalmatlanítási stb.) arányok teljesülését ellenõrizni.

4

Harmonizált Rendszer / Kombinált Nómenklatúra / Közösség Integrált Vámtarifája

195


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

– Hulladékgazdálkodás területén alkalmazandó, uniós vagy nemzeti jogszabályok által elõírt „szakmai” klasszifikációk a hulladékok besorolásához, illetve a hulladékok legfontosabb tulajdonságainak meghatározásához: • Hulladékkategóriák (Q1–Q16 hulladékkategóriák a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv I. melléklete alapján); • A hulladékok jegyzéke (Európai Hulladék Katalógus – EWC – a hulladékjegyzékrõl rendelkezõ 2000/532/EK bizottsági határozat alapján); • Hulladékok veszélyességi jellemzõje (H1–H14 veszélyességi jellemzõk a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 2. sz. melléklete alapján). – Globális és regionális termékklasszifikációs rendszerek hulladékokra vonatkozó terminológiája • Globális, illetve regionális termékklasszifikációk (HR / KN / TARIC által meghatározott hulladékok); • GS1 által fejlesztett és karbantartott, Globális termékklasszifikáció (GPC5). – Hulladék besorolása a vele végzett tevékenység szerint • A hulladékhasznosítást szolgáló mûveletek alapján (R1–R13 hasznosítást célzó mûveletek a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv II. B. melléklete szerint); • A hulladékártalmatlanítást szolgáló mûveletek alapján (D1–D15 ártalmatlanítást célzó mûveletek a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv II. B. melléklete szerint); • Nemzeti hulladékkezelést azonosító kódrendszerek alapján (Hulladékok Környezetvédelmi Termékdíj Kódja – HKT kód a 10/1995. (X. 28.) KTM rendelet szerint). A GS1 szabványrendszer elméleti lehetõséget hordoz magában a különbözõ típusú hulladékok GTIN számmal történõ azonosítására vonatkozóan is, melyet a hulladék tulajdonosa, birtokosa végezhet el annak figyelembevételével, hogy a hulladékok esetében természetszerûleg változó tömegû „áruk” azonosításáról beszélünk. A hulladékok GTIN számmal történõ azonosítása esetén természetesen a GTIN számnak hordoznia kell az elõbbiekben bemutatott hulladékbesorolások és tulajdonságok értékeit is. A hulladékgazdálkodási ágazatban érintett termékek és hulladékok GS1 szabványokkal történõ azonosítása különös jelentõséggel bír az adatbanki megoldások (így a GS1 Magyarország által fejlesztett adatbank) esetében, hiszen egy adott, GTIN számmal azonosított termékhez minden olyan – hulladékgazdálkodás szempontjából releváns – attribútumot hozzá lehet rendelni, amelynek segítségével a termék gyártója számára elõírt termékkibocsátással és hulladékkezeléssel kapcsolatos kötelezettségek mérhetõvé és ellenõrizhetõvé válnak. Az ezekre vonatkozó, különbözõ hatóságok felé benyújtandó adatszolgáltatási kötelezettségek pedig csupán egy adott idõszakban az érintett termékek GTIN számaihoz tartozó forgalmi (értékesítési) adatok megadásával összeállíthatók és teljesíthetõk. Ilyen attribútumok például a termék alkatrész- és/vagy alapanyag-összetétele, a termék veszélyesanyag-tartalma, a termék csomagolási anyagösszetétele, az egyes csomagolási összetevõk aránya stb. Amennyiben egy GTIN számmal azonosított termékhez (ideértve és terméknek tekintve a hulladékot is) minden, a „waste management” szektor szempontjából releváns attribútumot – beleértve a nemzeti sajátosságokat hordozó attribútumokat is – hozzá tudunk rendelni, illetve ezen attribútumok értékkészletének teljes körû megadására és feltöltésére sor kerül, ebben az esetben az adott termék kapcsolódni tud bármilyen globális vagy regionális, termék- vagy hulladékklaszszifikációs rendszerhez, kijelölve azokban a saját helyét. 4.2.2/3 Tevékenységek, szolgáltatások A hulladékgazdálkodási szektorban végezhetõ tevékenységek és szolgáltatások sajátosságaiból kifolyólag felmerül egy önálló, speciális klasszifikáció kidolgozásának a szükségessége, amely tel-

5

A GPC fejlesztése, a „waste” szektor által meghatározott klasszifikációs szempontok szerinti kiegészítése mindenképp szükséges lépés.

196


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

jes mértékben a globális és regionális tevékenység- és szolgáltatásklasszifikációkra, valamint az ágazatra vonatkozó uniós és nemzeti joganyagokban szereplõ, szakmai szempontból megfogalmazott tevékenységmeghatározásokra támaszkodik (bõvebben lásd III/4.3. fejezet). A hulladékgazdálkodás folyamatainak hatékony nyomon követése érdekében az alábbi – többek között a 32. ábrán is szereplõ – fõbb tevékenységek és szolgáltatások egységes klasszifikációs rendszerét, illetve definícióit szükséges kidolgozni (az itt felsorolt fogalmak természetesen nem tartalmazzák teljes körûen a hulladékgazdálkodási szektorban végezhetõ tevékenységeket és szolgáltatásokat): – hulladékká váló termékek gyártása; – hulladékká váló termékek behozatala; – használt vagy használatban lévõ termékek újrahasználata; – használt vagy használatban lévõ termékek lakosságtól történõ visszavétele; – használt vagy használatban lévõ termékek nem lakosságtól történõ visszavétele; – nem veszélyes hulladék lakosságtól történõ begyûjtése; – veszélyes hulladék lakosságtól történõ begyûjtése; – nem veszélyes hulladék nem lakosságtól történõ begyûjtése; – veszélyes hulladék nem lakosságtól történõ begyûjtése; – nem veszélyes hulladék kezelése*; – veszélyes hulladék kezelése*; – nem veszélyes hulladék hasznosítása*; – veszélyes hulladék hasznosítása*; – nem veszélyes hulladék ártalmatlanítása*; – veszélyes hulladék ártalmatlanítása*; (a *-gal jelölt tevékenységek és/vagy szolgáltatások esetében további albontások szükségesek). Az elõbbi felsorolásból látható, hogy az egyes tevékenységek vagy szolgáltatások nem választhatók el azoktól a termékektõl vagy hulladékoktól, amelyekre irányulnak, továbbá az is, hogy célszerû már a tevékenységek definiálásánál elkülöníteni egymástól a veszélyes és a nem veszélyes hulladékkal végzett tevékenységeket. 4.2.3. Elektromos és elektronikai berendezésekbõl keletkezõ hulladékok hulladékkezelési folyamatának nyomon követése GS1 szabványok alkalmazásával Az alábbi fejezetben az elektromos és elektronikai berendezésekbõl keletkezõ hulladékok általános, a hulladékkezelési folyamat egyes szakaszait lépésrõl lépésre áttekintõ nyomon követési sablonját mutatjuk be (33. ábra). Az elektromos berendezések hulladékkezelésének nyomon követését – a III/4.2.2. fejezetben bemutatott elméleti modell alapján – a szervezet- és hely-, valamint termék- és hulladékazonosítás oldalról a GS1 szabványrendszer megfelelõ elemei segítik. Vizsgálatunk tárgyául azért választottuk ezt a termékkört, mert az elektromos berendezések a kiemelt anyagáramok „legfrissebb” tagjaként csak mintegy 5 éve, 2002-ben kerültek az EU hulladékkezelési politikájának prioritásai közé. Az e-hulladékok kezelésére vonatkozó irányelveket a hazai jogalkotás viszonylag hamar, már 2005-tõl átültette a magyar jogrendbe. A 32. ábra felsõ részében a hulladékkezelési folyamatban egymás után következõ, különbözõ kezelési tevékenységek, mûveletek, akciók összetett kapcsolatrendszere látható, valamint az egyes mûveletek eredményeként létrejövõ hulladékmennyiségek (készletek). Az ábra alsó részében a fenti kapcsolatrendszert kialakító üzleti partnerek (hulladéktermelõk és hulladékkezelõk) mint szervezetek és a hozzájuk tartozó helyek (telephelyek) jelennek meg.

197


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

HULLADÉKKEZELÉS NYOMON KÖVETÉSI FOLYAMATA ELEKTROMOS ÉS ELEKTRONIKAI BERENDEZÉSEK ESETÉBEN

32. ábra A nyomon követési sablonban kiemelt szereplõk az alábbiak: – Az elektromos berendezésekbõl keletkezõ hulladék forrása • Háztartás mint hulladéktermelõ (H); • Nem háztartás mint hulladéktermelõ (GLNNH). – Az elektromos berendezések hulladékainak kezelésében részt vevõ szervezetek • Visszavételt végzõ (GLNVI); • Begyûjtõ (GLNBE); • Bontó (elõkezelõ) (GLNBO); • Hasznosító (GLNHN); • Ártalmatlanító (GLNÁR). A nyomon követési sablonban kiemelt, azonosítandó helyek (telephelyek) a következõk: • Nem háztartás mint hulladéktermelõ telephelyei (GLNNHHA, GLNNHHB); • Visszavételt végzõ telephelyei (GLNVIHA, GLNVIHB); • Begyûjtõ telephelyei (GLNBEHA, GLNBEHB); • Bontó (elõkezelõ) telephelyei (GLNBOHA, GLNBOHB); • Hasznosító telephelyei (GLNHNHA, GLNHNHB); • Ártalmatlanító telephelyei (GLNÁRHA, GLNÁRHB).

198


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A nyomon követési sablonban kiemelt hulladékkezelési szakaszok az alábbiak. – Az elektromos berendezésekbõl keletkezõ hulladékok kezelésének fõbb szakaszai: • Visszavétel (VI); • Begyûjtés (BE); • Bontás (elõkezelés) (BO); • Hasznosítás (HN); • Ártalmatlanítás (ÁR). A nyomon követési sablonban kiemelt, egyes hulladékkezelési tevékenységek (szolgáltatások) eredményeként keletkezett hulladékkészletek – a korábban bemutatottt HKT kód 2–4. számjegyébõl kiindulva – a következõk: – Az elektromos berendezések hulladékainak kezelési tevékenységeibõl keletkezõ hulladékkészletek: • Háztartásoknál keletkezõ, visszavett hulladék (011); • Nem háztartásoknál keletkezõ, visszavett hulladék (012); • Összes visszavett hulladék (010 – gyûjtõkód, nem szerepel az ábrán); • Háztartásoknál keletkezõ, begyûjtött hulladék (101); • Nem háztartásoknál keletkezõ, begyûjtött hulladék (102); • Háztartásoknál keletkezett, begyûjtött, elektromosberendezés-kategóriákra válogatott hulladék (311); • Nem háztartásoknál keletkezett, begyûjtött, elektromosberendezés-kategóriákra válogatott hulladék (312); • Összes begyûjtött – háztartásokból és nem háztartásokból származó, válogatott és nem válogatott – hulladék (100 – gyûjtõkód); • Begyûjtésbõl származó, bontásra szánt (bontandó) hulladék (329); • Bontott hulladék (320); • Begyûjtésbõl vagy bontásból származó, hasznosításra szánt (hasznosítandó) készlet (499); • Anyagában hasznosított hulladék (410); • Biológiai úton anyagában hasznosított hulladék (411); • Újrafeldolgozással anyagában hasznosított hulladék (412); • Visszanyeréssel anyagában hasznosított hulladék (413); • Egyéb úton anyagában hasznosított hulladék (414); • Energetikai úton hasznosított hulladék (420); • Elégetéssel energetikai úton hasznosított hulladék (421); • Energia-visszanyeréssel energetikai úton hasznosított hulladék (422); • Egyéb úton hasznosított hulladék (430); • Összes hasznosított hulladék (400 – gyûjtõkód, nem szerepel az ábrán); • Begyûjtésbõl, bontásból vagy hasznosításból származó, ártalmatlanításra szánt (ártalmatlanítandó) készlet (599); • Elégetéssel ártalmatlanított hulladék (510); • Lerakással ártalmatlanított hulladék (520); • Más eljárással ártalmatlanított hulladék (530); • Összes ártalmatlanított hulladék (500 – gyûjtõkód, nem szerepel az ábrán). Az elektromos berendezések hulladékkezelési folyamatában a különbözõ kapcsolatok és akciók rendszerét, az egyes szereplõk közötti hulladékkészletek áramlását, illetve átadás-átvételét a 32. ábrán látható számozott nyilakkal jelöltük.

199


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

4.3. GLOBÁLIS ÉS REGIONÁLIS KLASSZIFIKÁCIÓS RENDSZEREK JELENTÕSÉGE ÉS SZEREPE A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS EGYSÉGES SZEMLÉLETÉNEK KIALAKÍTÁSÁBAN A termékkibocsátás és hulladékgazdálkodás témakörében, a hulladékká váló termékek életciklusának, valamint a keletkezõ hulladékok kezelési folyamatának nyomon követése érdekében globális klasszifikáció kialakítására és alkalmazására van szükség, amely teljes mértékben figyelembe veszi az ágazat speciális fogalmi rendszerét, mindemellett igazodik a már létezõ, jogszabályok által elõírt vagy ajánlott, globális, regionális és nemzeti klasszifikációs rendszerekhez6, az ezekben a hulladékgazdálkodással kapcsolatos osztályozásokhoz és definíciókhoz. A klasszifikációs rendszerek eredetük szerint alapvetõen két nagy csoportba sorolhatók: – „forrás” klasszifikációk; – „származtatott” klasszifikációk. A másik fontos rendezõelv az adott osztályozási rendszer kiterjesztése, amelynek alapján megkülönböztethetünk: – globális (az egész Földre kiterjedõ) klasszifikációkat; – regionális (pl. az Európai Unióban használt) klasszifikációkat; – lokális (nemzeti, helyi) klasszifikációkat. Az egyes klasszifikációs rendszereket tárgyuk és irányultságuk szerint – a hulladékgazdálkodási szektorhoz való kapcsolódásuk elemzése érdekében – leegyszerûsítve az alábbi csoportokra oszthatjuk: – szervezetek tevékenységével kapcsolatos klasszifikációk; – szervezetek által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos klasszifikációk; – termékekkel kapcsolatos klasszifikációk; – hulladékokkal kapcsolatos klasszifikációk. A következõkben – a globális klasszifikációkból kiindulva, az ezekbõl származtatott európai uniós klasszifikációk alapján – bemutatjuk azokat a klasszifikációs rendszereket, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a globális „waste” klasszifikáció kialakítása során. 4.3.1. Tevékenységgel kapcsolatos klasszifikációk A szervezetek által végezhetõ tevékenységek globális klasszifikációs rendszere az ENSZ Statisztikai Hivatala által karbantartott ISIC7 (International Standard Industrial Classification of All Economic Activities ), amely az egyes gazdasági tevékenységek egyetemes osztályozási rendszerét állítja fel a világ összes országának, ajánlás szinten. Az ISIC jelenleg hatályban lévõ verziója (ISIC Rev. 3.1.) még szétszórtan kezeli az egyes, hulladékgazdálkodással kapcsolatban végezhetõ tevékenységeket, azonban az ISIC következõ, jelenleg még „draft” állapotban lévõ verziójában (ISIC Rev.4.) az „E” szektor 38-as és 39-es divíziójaként a „waste management” már önálló területként jelenik meg. A globális ISIC származtatott, az Európai Unió által kialakított, tevékenységekre vonatkozó regionális klasszifikációs rendszere az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala (Eurostat) által karbantartott NACE8 (Statistical Classification of Economic Activities in the European Community ), amelynek legújabb, 2008-tól hatályos verziója, a NACE Rev. 2. „E” szektorában szintén önálló ágazatot képvisel a waste management, amely a waste szektorban mûködõ alágazatok területén elkülöníti egy-

6

Klasszifikációs rendszer: egymással kölcsönhatásban lévõ, egyedileg azonosított, strukturált elemek halmaza, ahol minden elemhez kapcsolódik egy leíró definíció és/vagy az azt helyettesítõ attribútum/attribútumérték pár. 7 Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi ipari klasszifikációja 8 Gazdasági Tevékenységek Statisztikai Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben

200


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

mástól a hulladékgyûjtés, a hulladékkezelés, hulladékártalmatlanítás, valamint a hulladék anyagok hasznosítása tevékenységeket. Az alágazatokon belül egységesen elkülönül továbbá a veszélyes és nem veszélyes hulladékokkal végzett tevékenységek fogalma. A NACE Rev. 2. klasszifikációs rendszer „E” szektorában a 38-as és 39-es ágazatok felépítése, a 4. táblázat szerint, a következõ:

„E” NEMZETGAZDASÁGI ÁG – VÍZELLÁTÁS; SZENNYVÍZ GYÛJTÉSE, KEZELÉSE, HULLADÉKGAZDÁLKODÁS, SZENNYEZÕDÉSMENTESÍTÉS Ágazat

Alágazat Szakágazat

38 38.1 38.11 38.12 38.2 38.21 38.22 38.3 38.31 38.32 39 39.0 39.00

Megnevezés Hulladékgazdálkodás Hulladékgyûjtés Nem veszélyes hulladék gyûjtése Veszélyes hulladék gyûjtése Hulladékkezelés, -ártalmatlanítás Nem veszélyes hulladék kezelése, ártalmatlanítása Veszélyes hulladék kezelése, ártalmatlanítása Hulladék anyag hasznosítása Használt eszköz bontása Hulladék újrahasznosítása Szennyezõdésmentesítés, egyéb hulladékkezelés Szennyezõdésmentesítés, egyéb hulladékkezelés Szennyezõdésmentesítés, egyéb hulladékkezelés

4. táblázat: A NACE Rev. 2. „E” szektorának 38-as és 39-es ágazatai A regionális szintû NACE származtatott, lokális, hazai szabályozásban alkalmazott klasszifikációs rendszere a TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere), melyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény alapján dolgoz ki és tart karban. A TEÁOR legújabb, NACE Rev. 2. alapján létrehozott, 2008. január 1-jétõl alkalmazásba veendõ változatának (TEÁOR'08) hulladékgazdálkodásra vonatkozó osztályozási rendje egy az egyben veszi át a NACE Rev. 2. „waste management”-re vonatkozó felépítését és terminológiáját. 4.3.2. Szolgáltatással kapcsolatos klasszifikációk A szervezetek által végezhetõ tevékenységek alapján, az ezekbõl származó vagy ezekkel kapcsolatos összes termék és szolgáltatás átfogó, globális klasszifikációs rendszere az ENSZ Statisztikai Hivatala által karbantartott CPC (Central Product Classification9), melynek jelenleg hatályos (CPC Ver. 1.1.), illetve tervezett újabb verziója (CPC Ver. 2.) még nem alkalmazza a tevékenységklasszifikációkban már megjelenõ, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó egységes szemléletet. A globális szintû ISIC alapján létrehozott CPC regionális, az Európai Közösségekben használatos, Eurostat által kialakított és karban tartott klasszifikációja a CPA (Statistical Classification of Products by Activity in the European Economic Community10), amely az egyes termékeket tevékenységek szerint osztályozza. A CPA legújabb, 2008-tól hatályos verziója (CPA 2008), a NACE Rev. 2. alapján

9

Központi Termék Osztályozás Termékek Tevékenységek Szerinti Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben

10

201


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

került kialakításra annak tovább bontásával, aminek eredményeként a NACE Rev. 2. „E” szektorának 38-as és 39-es ágazataiban megjelenõ hulladékgazdálkodási tevékenységeket bontja tovább, és az ezekbõl keletkezõ hulladékokat, illetve az ágazatban végezhetõ szolgáltatásokat részletezi. A regionális szintû CPA lokális, hazai szabályozásban alkalmazott osztályozási rendszere az SZJ (Szolgáltatások Jegyzéke), melyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) – a TEÁOR-hoz hasonlóan – a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény felhatalmazása alapján alakít ki és tart karban. Az SZJ legújabb, CPA 2008 alapján elkészítendõ, 2008-tól alkalmazásba veendõ változatának (SZJ’08) hulladékgazdálkodással kapcsolatos osztályozási rendje a CPA 2008. „waste management”-re vonatkozó struktúráját és terminológiáját fogja használni. 4.3.3. Termékkel kapcsolatos klasszifikációk A termékekre vonatkozó globális klasszifikációs rendszer a Vám Világ Szervezet (WCO) által létrehozott és karban tartott Harmonizált Rendszer (HS, Harmonised System11), amelynek jogi alapját a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszerrõl szóló, 1983-ban, Brüsszelben született Nemzetközi egyezmény jelenti. Maga a Harmonizált Rendszer 1988-tól érvényben lévõ, nemzetközileg általánosan elfogadott, hat számjegyû pozíciókat tartalmazó vámnómenklatúra. A Harmonizált Rendszer a nevezett egyezmény meghatározása szerint „az a nómenklatúra, amely tartalmazza az ezen egyezmény mellékletében szereplõ vámtarifaszámokat és alszámokat, ezek szövegét, az áruosztályokhoz, az árucsoportokhoz és az alszámokhoz tartozó megjegyzéseket, valamint a Harmonizált Rendszer értelmezésére vonatkozó általános szabályokat”. A Harmonizált Rendszer megalkotását az alábbi célok vezérelték: – a nemzetközi kereskedelem elõmozdítása; – a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó statisztikai adatok gyûjtésének, összehasonlításának és elemzésének megkönnyítése; – azoknak a költségeknek a csökkentése, amelyek az áruk újrajelölésével, újraosztályozásával és újrakódolásával járnak együtt, amikor az áruk a nemzetközi kereskedelem során az egyik osztályozási rendszerbõl a másikba haladnak át; – a nemzetközi kereskedelmi okmányok egységesítésének, valamint az adatok továbbításának megkönnyítése. A Harmonizált Rendszer regionális szintû, származtatott termékosztályozási rendszere a Kombinált Nómenklatúra (CN – Combined Nomenclature), amely az Európai Unióban alkalmazott vámés külkereskedelmi statisztikai nómenklatúra. A Kombinált Nómenklatúrát a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987-ben kihirdetett 2658/87/EGK tanácsi rendelet hozta létre. A Kombinált Nómenklatúra kialakításának célja az volt, hogy – az Európai Közösségekben egységesen használt rendszer – egyszerre tegyen eleget a Közös Vámtarifa, a közösségi külkereskedelmi statisztika és az árubehozatalra vagy árukivitelre vonatkozó egyéb közösségi politikák követelményeinek. A Kombinált Nómenklatúra a Harmonizált Rendszerre épül, annak hat számjegyét még 2 számjeggyel kiegészítve, kibõvítve. Az ún. TARIC12 az EU integrált vámtarifája, amely az alkalmazandó vámtételeken túlmenõen tartalmazza az összes tarifához kapcsolódó vám-, kereskedelem- és agrárpolitikai intézkedést is, így lehetõvé teszi a nemzeti vámigazgatások számára a feladatok egységes végrehajtását az Európai Unió minden tagországában. Célja, hogy valamennyi, a külkereskedelmi forgalomhoz kapcsolódó adó, kedvezmény, korlátozás, tiltás egyértelmûen az adott termék vámtarifaszámához, illetve TARIC-kódjához legyen köthetõ. A TARIC-kód a Kombinált Nómenklatúra nyolc számjegye után alkalmazott két számjegyû alszámos bontás, amely az áru jellege alapján a KN alszámos bontáson túlmenõ szempontokat érvényesít. Az ún. TARIC rendszer elektronikus úton, az interneten

11 12

Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer, röviden Harmonizált Rendszer (HR) TARif Intégré de la Communauté - Integrált Közösségi Vámtarifa

202


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

valamennyi tagország nyelvén hozzáférhetõ. A magyar vámigazgatás feladata a nemzeti TARIC rendszer kidolgozása és hozzáférhetõvé tétele, amely tartalmazza a nemzeti adók mértékét is. A TARIC képezi az alapját a nemzeti vámtarifáknak (VTSZ) is, amelyek az eddigi gondolatmenetnek megfelelõen a globális (HR) és regionális (KN) termékklasszifikációk származtatott lokális, nemzeti szinten használt termékklasszifikációs rendszerét alkotják. Itt célszerû megjegyezni, hogy az EU-hoz történt csatlakozás után a jelenlegi „magyar alszámok” eltûntek, mivel a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény hatályát veszti (helyébe a korábban említett 2658/87/EGK tanácsi rendelet lépett), így megszûnt a nemzeti alszámok alkalmazási jogalapja is. A magyar alszámok „helyébe” a már említett TARIC alszámok lépnek, melyeket tekinthetünk „európai alszámoknak” is, tekintve, hogy egységes alkalmazásuk az Európai Unió minden tagállamában egyformán kötelezõ érvényû. 4.3.4. Hulladékkal kapcsolatos klasszifikációk Végül, de nem utolsósorban vizsgáljuk meg, hogy a hulladékgazdálkodás közvetlen tárgyára, azaz magukra a hulladékokra milyen osztályozási rendszerek alakultak ki. Ezen a területen kizárólag regionális, az Európai Unió szabályozásában a hulladékokra vonatkozó klasszifikációk kerülnek rövid bemutatásra. Az Európai Unió a tagállamok számára a hulladékgazdálkodással kapcsolatban az alábbi jelentési és adatszolgáltatási kötelezettségeket írja elõ: – Kérdõíves jelentés a joganyag nemzeti joganyagba történõ átvételérõl és teljesítésérõl • a hulladékokra (nemzetgazdasági szinten), illetve • az egyes termékkörök hulladékaira vonatkozóan. – Adatszolgáltatás statisztikai eredményekre (illetve esetenként szövegesen megindokolt becslésekre) alapozva: • a hulladékokra (nemzetgazdasági szinten), illetve • az adott termékkör hulladékaira vonatkozóan, valamennyi kiemelt termékkör (anyagáram) esetén. A tagállamok által készítendõ statisztikáknak az alábbi területekre kell kiterjedniük: – a hulladékok keletkezésére; – a hulladékok hasznosítására és ártalmatlanítására; – a hulladékok exportjának és importjának meghatározott területeire. A hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendelet elõírja a tagállamok számára, hogy az elõbbiekben említett adatszolgáltatások alapját képezõ statisztikák összeállításánál az ezen rendelet I. mellékletben meghatározott, anyagorientált nómenklatúrát alkalmazzák. Az így kihirdetett, ún. EWC-Stat. kódok13 és a hozzájuk tartozó hulladékkategória-megnevezések az európai hulladék-klasszifikáció jelenlegi legmagasabb szintjét alkotják. A hulladékok teljes körû, minden hulladékra kiterjedõ besorolási és osztályozási rendszerét a 2000/532/EK bizottsági határozat alapján kihirdetett „Európai Hulladék Katalógus” (vagy Európai Hulladék Jegyzék) jelenti, amely a Közösség tagállamai számára kötelezõen alkalmazásba veendõ, harmonizált hulladékjegyzék. Valamennyi tagállamban a hulladékok azonosítására és besorolására ezt a jegyzéket kell használni. A jegyzék 20 fõcsoportja – két számjegyû kódok megadásával – azokat a tevékenységeket fedi le, amelyekbõl a hulladék keletkezhet (hulladékot termelõ forrás). A különbözõ típusú hulladékokat egyértelmûen meghatározza a hulladék hat számjegyû kódja; a besorolást és az azonosítást a két számjegyû fõcsoportcímeken kívül a négy számjegyû fejezetcímek is segítik.

13

European Waste Catalogue (Európai Hulladék Jegyzék) statisztikai kódszámai

203


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A hazai szabályozásba az Európai Hulladék Jegyzéket a hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet vette át, amely többek között arról is rendelkezik, hogy a hulladékok külön jogszabályban elõírt nyilvántartását és bejelentését a rendeletben megadott kódszámok (EWC kódok) alkalmazásával kell elkészíteni. 4.3.5. Összegzés A hulladékgazdálkodás területén a termékkibocsátás és a termékekbõl keletkezõ hulladékok nyomon követésének globális szemlélete megköveteli a globális, a regionális, valamint a lokális/nemzeti klasszifikációkhoz való igazodást a korábban meghatározott szempontok szerint. Ezek alapján az egységes „waste management” klasszifikációnak figyelembe kell vennie az egyes tevékenységklasszifikációk (ISIC, NACE, TEÁOR), a szolgáltatásokkal kapcsolatos klasszifikációk (CPC, CPA, SZJA), valamint a termékklasszifikációk (HR, KN, TARIC) hulladékgazdálkodásra vonatkozó részeit, továbbá az alkalmazásban lévõ hulladékklasszifikációk (EWC-Stat., EWC) rendszerét is. A fentiek érdekében szükségessé válik a hulladékká váló termékek (elsõsorban a kiemelt anyagáramok), az ezekbõl képzõdõ hulladékok, valamint az ezekkel végezhetõ tevékenységek a bemutatott klasszifikációs rendszerekben történõ egyértelmû besorolása, illetve ezekbõl való kiemelése, elkülönítése is. Ebbõl az aspektusból valójában egy, a már létezõ klasszifikációkban meglévõ, ám nem egységes „waste management” termékklasszifikáció rajzolódik ki, amelynek alkalmazása és kiegészítése a hulladékgazdálkodás nyomon követésének egyik alappillére.

4.4 GS1 SZABVÁNYOK ALKALMAZÁSA A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TERÜLETÉN HAZÁNKBAN Az alábbi fejezetben bemutatjuk, hogyan alakult az elmúlt 5 évben a GS1 Magyarország, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium együttmûködése, amelynek hatására a szervezet- és termékazonosítást, valamint az ezeken alapuló nyomon követést elõsegítõ GS1 szabványok megjelentek a környezetvédelmi termékdíj, illetve a hulladékgazdálkodási ágazat termékdíjjal szoros kapcsolatban lévõ területein. A GS1 Magyarország – mint a GS1 szabványok különbözõ szektorokban, elosztási láncokban történõ hatékony alkalmazásba vételéért, illetve a különbözõ nyomon követési kihívásokra GS1 szabvány alapú megoldások kidolgozásáért felelõs GS1 tagszervezet – célja a termékdíj és a hulladékgazdálkodás szektorában az államigazgatási szféra, valamint az érintett kötelezetti kör párhuzamos támogatása, ezzel közvetett hozzájárulás a hazai és az uniós környezetvédelmi célkitûzések eléréséhez. 4.4.1. Elõzmények: szakmai együttmûködés a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal A GS1 Magyarország Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal folytatott szakmai együttmûködése – a környezetvédelmi termékdíj, illetve a hulladékgazdálkodás szakterületein – 2002-ben kezdõdött meg. Az együttmûködés kezdetben a csomagolóeszközök, csomagolási összetevõk azonosítási kérdéseinek területére fókuszálódott, amelynek keretében a GS1 Magyarország megvizsgálta, hogy a csomagolás termékkörén belül milyen szabványos azonosítási rendszerek léteznek, hogyan lehetne ezeket egységesíteni, továbbá azt, hogy milyen esetekben lehet, célszerû és szükséges GS1 szabványok segítségével azonosítani az egyes csomagolóeszközöket, csomagolási összetevõket. Az együttmûködés második lépéseként 2003-ban a GS1 Magyarország egy szakértõi tanulmányt készített, mely tanulmány a környezetvédelmi termékdíjról, illetve a hulladékgazdálkodásról szóló magyar jogszabályokban, továbbá az Európai Unió vonatkozó direktíváiban lévõ fogalmak, feladatok, kötelezettségek teljesítési módjainak összehasonlító elemzését végezte el. A tanulmány célja az volt, hogy a környezetvédelmi termékdíj, valamint az ehhez kapcsolódó hulladékgazdálkodási területeken megteremtse a feltételeket egy – a GS1 nemzetközi szabványaira épülõ –

204


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

adatszolgáltatási és nyilvántartási informatikai rendszer kialakításához, amely képes biztosítani az érintett szervezetek, a folyamatok, az érintett termékek, valamint a pénzügyi folyamatok azonosítását, nyomon követését, valamint az adatok államigazgatási célú elemzését. A szakértõi munka folyományaként 2003-ban megkezdõdött az Elektronikus Környezetvédelmi és Termékdíj (eKT) Rendszer kialakítása. 4.4.2. GS1 szabvány alapú informatikai fejlesztések 4.4.2/1 A Göngyöleg-RTI katalógus Az eKT Rendszer fejlesztésének elsõ lépése az ún. Göngyöleg-RTI katalógus létrehozása volt, mely 2003 decemberében kezdte meg mûködését. Az elektronikus katalógus a különbözõ szabványos és egyedi újrahasználható csomagolóeszközök, csomagolási összetevõk azonosításán, azok nyilvántartásán, valamint az újrahasználható csomagolásokra vonatkozó bejelentési kötelezettség elektronikus segítséggel történõ teljesítésén kívül hozzájárul az újrahasználható csomagolásokra vonatkozó nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez, továbbá segítséget nyújt az illetékes környezetvédelmi hatóságoknak a csomagolással, illetve csomagolási hulladékkal kapcsolatos nyilvános információs rendszer létrehozásában is. A katalógust használó szervezeteket GLN, míg a katalógusba feltöltött újrahasználható csomagolóeszközöket, csomagolási összetevõket GTIN számmal kell azonosítani. Fontos megjegyezni, hogy a GTIN szám ebben az esetben a már használatban lévõ újrahasználható csomagolási összetevõket azonosítja. (Az újrahasználható csomagolási összetevõt új termékként annak gyártója jogosult GTIN számmal beazonosítani.) A katalógusban szereplõ szabványos, több gazdálkodó szervezet számára hozzáférhetõ, újrahasználható csomagolási összetevõk azonosítása a GS1 Magyarország által központilag kiadott GTIN számmal történik. Az egyedi vagy márkázott újrahasználható csomagolási összetevõk azonosítását a gazdálkodó szervezet végezheti el saját nyilvántartási rendszerében, amennyiben rendelkezik a GS1 Magyarországtól kapott GS1 cégprefixszel. Abban az esetben, ha az egyedi vagy márkázott újrahasználható csomagolási összetevõ felhasználója nem rendelkezik GS1 cégprefixszel, úgy – a szabványos csomagolási összetevõkhöz hasonlóan – kérheti a GS1 Magyarországtól az adott termék központi GTIN számmal történõ azonosítását. 4.4.2/2 Az Elektronikus Környezetvédelmi és Termékdíj (eKT) Rendszer Az eKT Rendszer olyan GS1 szabványokon, azon belül a GLN számmal történõ szervezet-, és GTIN számmal történõ termékazonosításon alapuló rendszer, amely az Európai Unió, valamint a magyar hulladékgazdálkodással és a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos jogszabályok által megfogalmazott adminisztratív kötelezettségek teljesítésére nyújt megoldást és különbözõ szolgáltatásokat a gazdálkodó szervezetek, a hulladékkezelést koordináló szervezetek, valamint az érintett államigazgatási szervek számára egyaránt. Az eKT Rendszer három egymástól jól elkülöníthetõ, de összefüggõ, egymásra épülõ területbõl áll: 1. Államigazgatási Szektor; 2. Koordináló Szervezetek Szektora; 3. GS1 Használók és Rendszerhasználók Szektora. A GS1 Magyarország a termékdíjas, illetve a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozásban érintett hatóságok – elsõsorban a minisztérium – számára az eKT Rendszerben önálló „Államigazgatási Profilt” biztosít. A gazdálkodó szervezetek, valamint a hulladékkezelést koordináló szervezetek termékkibocsátásra és hulladékkezelésre vonatkozó adatszolgáltatásai alapján adatbázis került kialakításra, amelyhez – a megfelelõ jogosultságoktól függõ hozzáféréssel – különbözõ lekérdezési felületek készültek az érintett államigazgatási szervek számára. Az Államigazgatási Profil továbbá elektronikus támogatást nyújt a minisztériumnak jóváhagyási, engedélyezési és határozathozatallal kapcsolatos feladatainak ellátásában. Az eKT Rendszer további, ugyancsak államigazgatási célokat szolgáló feladata informatikai háttér biztosítása a magyar Csomagolási Adatbázis és Információs Rendszer felállításához, valamint ez alapján a csomagolásról és csomagolási

205


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

hulladékról szóló, az Európai Közösségek Bizottsága részére évente küldendõ országjelentés elkészítése a 2005/270/EK Bizottsági Határozatban meghatározott formátumoknak megfelelõen. Az eKT Rendszer a Koordináló Szervezetek Szektorában a hulladékkezelést koordináló szervezetek, valamint partnereik számára nyúlt online szoftvermegoldást az egyes hulladékgazdálkodással, valamint környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeik teljesítésére. A GS1 Használók és Rendszerhasználók, azaz a GS1 Magyarország összes partnere számára elérhetõek az eKT Rendszer azon nyilvános, elektronikus adatszolgáltatást biztosító felületei, amelyeken keresztül a termékdíj-fizetési kötelezettségükkel kapcsolatos bejelentéseiket, negyedéves vagy éves beszámolóikat elektronikusan tudják teljesíteni. 4.4.3. GS1 szabványok alkalmazása a gyakorlatban 4.4.3/1 GLN számmal történõ szervezet- és helyazonosítás esetei A termékdíjas, illetve bizonyos esetekben a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok elõírják a „waste management” területén érintett gazdálkodó szervezetek számára szervezetük vagy telephelyük GLN számmal történõ azonosítását. A kötelezettség elsõsorban meghatározott, hulladékká váló termékek (pl. csomagolás, elektromos berendezések, akkumulátorok, kõolajtermékek stb.) gyártóira, illetve importálóira, az ezen termékekbõl keletkezett hulladékok kezelését koordináló szervezetekre, illetve az ezen termékekbõl keletkezett hulladékok kezelését végzõ (begyûjtõ, kezelõ, hasznosító, ártalmatlanító) szervezetekre vonatkozik. Mindezek alapján megállapítható, hogy hulladék folyamatban érintett szereplõk (szervezetek), illetve telephelyeik GLN számmal történõ azonosításán keresztül a nyomon követési folyamat egyik oldala biztosított. A GLN számmal történõ szervezetazonosítás esetei: – a termékdíjköteles termékek, illetve bizonyos esetekben a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok által kiemelt termékkörök (pl. szárazelemek, akkumulátorok) gyártóinak, illetve behozóinak, importõreinek GLN számmal történõ azonosítása a minisztérium felé a termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeik teljesítésekor (bejelentések, rendszeres beszámolók, nyilvántartásba vételi kérelmek, mentességi kérelmek stb.); – a meghatározott, hulladékká váló termékek importõreinek GLN számmal történõ azonosítása a vámhatóság felé történõ adatszolgáltatási kötelezettségük teljesítésekor a vámkezelési eljárás során; – hulladékkezelést koordináló szervezetek GLN számmal történõ azonosítása a minisztérium felé történõ adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésekor (bejelentések, rendszeres beszámolók, nyilvántartásba vételi kérelmek, mentességi kérelmek stb.); – hulladékkezelést koordináló szervezetekkel szerzõdéses kapcsolatban álló hulladékkezelõk (begyûjtõk, kezelõk, hasznosítók, ártalmatlanítók) GLN számmal történõ azonosítása; – speciális esetben a termékdíjfizetésre kötelezett gazdálkodó szervezetek GLN számmal történõ azonosítása az adóhatóság felé történõ adatszolgáltatásuk elvégzésekor (láncügylet bejelentése). A GLN számmal történõ telephely-azonosítás esetei: – a veszélyes hulladéknak minõsülõ, használt, vagy hulladékká vált kenõolaj hasznosítása esetén speciális esetekben a hulladékká vált kenõolajat hasznosításra átadónak és a hasznosításra átvevõnek a hulladék keletkezési helyének, illetve a hasznosítás helyének GLN számmal történõ azonosítása. 4.4.3/2 GTIN számmal történõ termékazonosítás esetei A termékdíjas jogszabályok a nyomon követhetõség érdekében bizonyos esetekben elõírják az érintett gazdálkodó szervezetek számára meghatározott, hulladékká váló termékek GTIN számmal történõ azonosítását is. A GTIN szám alapvetõ szerepe a „waste management” ágazatban az olyan meghatározott, hulladékká váló termékek azonosítása, amelyeknél a termék életciklusának nyomon követése környezetvédelmi szempontból kiemelten fontos.

206


Nyomon követés globális szabványokkal – III. Ágazati nyomon követési megoldások és esettanulmányok

A GTIN számmal történõ termékazonosítás esetei: – használatban lévõ újrahasználható csomagolási összetevõk azonosítása GTIN számmal azok minisztérium felé történõ bejelentésekor, nyilvántartásba vételekor (a bejelentõ szervezet által azonosított egyedi vagy a GS1 Magyarország által azonosított szabványos vagy egyedi újrahasználható termék GTIN számának megadása); – a termékdíjas szabályozásban az ún. kereskedelmi csomagolások GTIN számmal történõ azonosítása a mentességi kérelemben; – a használt vagy hulladékká vált kenõolaj hasznosítása esetén az adott hulladékká váló kenõolaj GTIN számmal történõ azonosítása a kenõolaj után befizetett termékdíj visszaigénylése esetén; – újrahasználatból, újrafeldolgozásból, energianyerésbõl keletkezõ termékek GTIN számmal történõ azonosítása a minisztériumhoz speciális esetben hulladékkezelést végzõ (begyûjtõ, kezelõ, hasznosító, ártalmatlanító) szervezetek által benyújtott rendszeres adatszolgáltatásokban.

207


Nyomon követés globális szabványokkal

208


Nyomon követés globális szabványokkal

Zárszó helyett… A szabványalkotás sohasem lezárt folyamat. Az üzleti élet változó igényei és az új technológiák megjelenése egyes szabványokat elavulttá tesz, mások kialakulását generálja. A folyamatok azonban az alkalmazói közeg véges befogadóképessége miatt korántsem olyan gyorsak, mint azt a szabványalkotói munka vagy a technológiák fejlõdése lehetõvé tenné. Utalunk itt a vonalkódos azonosítás szerepére, amely közel 30 éve stabilan tartja vezetõ pozícióját. Ezért azt gondoljuk, hogy az olvasó által kézben tartott mû a következõ 10–15 évben haszonnal lesz forgatható. A kiadvány írói és szerkesztõi – zömmel a GS1 Magyarország munkatársai – arra törekedtek, hogy áttekintõ képet adjanak a GS1 szabványrendszerrõl az automatikus azonosítás, adattovábbítás, adatátvitel, és az ezekre épülõ hálózati és adatbázis-alkalmazások területén. A nyomon követés, amely egyes területeken, így például az élelmiszereknél, ma még nem elégíti ki sem a növekvõ jogszabályi szigor, sem a fogyasztók jogos elvárásait, a jövõben nagy fejlõdés elõtt áll. Ha ehhez ez a kiadvány valamelyest hozzájárult, úgy elérte célját.

209


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

1. Függelék GS1 Magyarország szakszótár (2007. május 31.)

211


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A–A 2 dimenziós (2D) jelképrendszer 2-Dimensional Symbology Optikailag olvasható jelképek, amelyeket mind vízszintesen, mind függõlegesen ellenõrizni kell az egész üzenet olvasásához. A kétdimenziós jelképek a következõ fajták egyike lehet: mátrixjelképek és többsoros jelképek. A kétdimenziós jelképek hibaészlelõ és hibajavító tulajdonságokkal rendelkezhetnek (az ISO/IEC 16022 használatával referenciaként). Adatbank Data Pool Egy olyan adattár, ahol kereskedelmi partnerek hozzájuthatnak, karbantarthatnak és kicserélhetnek áru- és partnerinformációkat szabványos elektronikus módon. Adatcímek Data Titles A vonalkódok manuális értelmezésére használt adatmezõk szabványosított rövid leírása. Adatfogadó Data Recipient Olyan partner, aki engedéllyel rendelkezik az adatforrás által szolgáltatott törzsadatkészlet megnézésére, használatára, letöltésére. Az adatfogadó jellemzõen egy kereskedõ vagy egy elosztó. Az adatfogadó kereskedelmi áru információt kér a GS1 Globális elektronikus partnerinformációs adatbázison keresztül az áruk (GTIN), adatforrások (GLN), célpiacok (TM) és kategóriák (GPC) bármilyen kombinációjával. Adatforrás Data Source A Globális adatszinkronizációs hálózatot törzsadattal ellátó entitás. Az adatforrást hivatalosan ennek az adatnak a tulajdonosaként ismerik el. Az adott áru vagy partner részére az adat forrása felelõs a hatókörébe tartozó információ folyamatos frissítéséért. Az adatforrás jellemzõen egy gyártó vagy egy elosztó. Adathordozó Data Carrier Adatokat géppel olvasható formában megjelenítõ eszköz, amelyet az elemfüzérek automatikus olvasására használnak. Adathordozó Identification Carrier Jelölés/függõcímke/címke/kísérõ dokumen-

212

tum, amelyet néha „igazolványnak” vagy „azonosító kártyának” neveznek egyes ágazatban. Adathordozó tag (címke) Tag Lásd: RFID címke Adatmátrix Data Matrix Egy önálló, kétdimenziós mátrix jelképrendszer, amely a periméter (szegély) keresõjelén belüli négyzetes modulokból áll. Az adatmátrix ECC 200 ISO verziója az egyetlen olyan verzió, amely támogatja a GS1 rendszerû azonosító számokat. Az adatmátrix jelképeket kétdimenziós elektronikus képalkotó vagy vizuális olvasórendszerekkel olvassák. Adatminõségi Keretrendszer Data Quality Framework Az Adatminõségi Keretrendszer célja, hogy útmutatást kínáljon a szervezetek számára adatminõség kezelési rendszerük kialakításához, alkalmazásba vételéhez, karbantartásához és fejlesztéséhez. Adatminõségi Protokoll Data Quality Protocol „Az Adatminõségi Keretrendszer középpontjában az Adatminõségi Protokoll áll. Két részbõl áll: i) Adatminõség kezelési rendszer a legfontosabb adatok kezeléséhez kapcsolódó üzleti folyamatok meglétének és hatékonyságának ellenõrzésére és érvényesítésére. ii) Egy vizsgálati eljárásmód a termékattribútumok fizikai ellenõrzésére és érvényesítésére”. Adat-összehangolás Align Data Az adat-összehangolás az üzleti adatok cseréjét jelenti, mint például: a kereskedelmi partnerek neve, címe és megállapodásai, áru információ, ár listák és helyek. Az összehangolási folyamat egy általános egyetértést teremt a kereskedelmi partnerek között, és minden kereskedelmi tevékenység alapeleme. Adatszinkronizáció Data Synchronisation A kereskedelmi partnerek közötti összehangolt, szabványokon alapuló, automatizált folyamatokkal mûködõ törzsadat-csere.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A–A Adattartalom azonosító Application Identifier Elemfüzér két vagy több karakterbõl álló kezdõ eleme, amely meghatározza az ezt követõ információ formátumát és értelmét. Adó-vevõ Transponder Egy rádió adó-vevõ készülék, amelyet az elõre meghatározott jel aktivál. Az RFID tag-et (címkét) néha adó-vevõnek is nevezik. AIDC Adatérvényesítés AIDC Data Validation A vonalkódról vagy az RFID címkérõl leolvasott adat ellenõrzése, hogy megfelel-e a rendszer logikai szabályainak és következetességének, és/vagy meghatározott felhasználói igénynek, mielõtt elektronikus adatfeldolgozásra kerülne. Alapértelmezett elõoldal Default Front A fogyasztási cikkek azon oldala, amelyet a mérettulajdonságok meghatározására használnak, adatcsoportosítás céljára. Alfanumerikus Alphanumeric Olyan karakterkészletet jelöl, amely alfabetikus karaktereket (betûket), numerikus számjegyeket (számokat) és egyéb karaktereket (mint írásjeleket) tartalmaz. Alkalmazás programozó felülete Application Programming Interface Egy programban vagy operációs rendszerben abból a célból kialakított módszerek, amelyek révén más programok hozzáférhetnek ennek a funkcióihoz. Alkalmazási szint esemény Application Level Event Az EPC Middleware-ben azonosított elsõszintû üzleti esemény, amely az egyedi olvasási eseménybõl származtatható. Állandó hosszúság Fixed length Elemfüzér elõre meghatározott számú karakterbõl álló adatmezõje hosszát meghatározó kifejezés. Állandó mennyiségû kereskedelmi áru Fixed Measure Trade Item Egy egység, amelyet mindig elõre meghatáro-

zott változatban (típus, méret, tömeg, tartalom, minta stb.) állítanak elõ, és az elosztási lánc bármely pontján eladható. Általános azonosító General identifier Általános azonosító Általános elosztási leolvasás General Distribution Scanning Olvasási környezet, amely tartalmazza a vonalkóddal ellátott, szállításra csomagolt kereskedelmi egységeket, logisztikai egységeket, tárgyakat és helycímkéket. Általános GS1 specifikációk GS1 General Specifications GS1 rendszerû adat- és alkalmazási szabványokat határoz meg, kereskedelmi áruk, helyek, logisztikai egységek, tárgyak, gyakrabban használt vonalkódok, RFID, és GS1 azonosító kulcsok jelölésével és automatikus azonosításával kapcsolatban. Áru Item Lásd: Kereskedelmi áru Árureferencia Item Reference A Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) egyik eleme, amelyet a GS1 cégprefix tulajdonosa ad ki egyedi GTIN létrehozása érdekében. AS2 AS2 Üzleti szempontból kritikus adatokat közvetít az interneten HTTP vagy HTTP/S útján. Az AS2 (Applicability Statement 2) egyrészt kiegészítõ biztonsági védelmet biztosít, másrészt tudatja a küldõvel, hogy fogadták az adatot. Átalakítás Transformation A nyomon követendõ termék jellegének a változása, amely megváltoztatja a nyomon követendõ termék identitását és/vagy jellemzõit. A termék változtatásának folyamata, például összetevõk kombinálása a készáru elõállításához vagy láda kiválasztása új raklap létrehozásához. Átalakítás lehet a nyomon követendõ termék gyártása, egyesítése, csoportosítása, szétosztása, összekeverése, csomagolása és átcsomagolása.

213


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A–B–C–D–E Átfedéses 2 az 5-bõl jelképrendszer Interleaved 2 of 5 Symbology Az ITF–14 vonalkódjelképnél használt vonalkód-jelképrendszer. Attribútum Attribute Egy azonosító számmal azonosított egység egy jellemzõ tulajdonságát kifejezõ információ vagy adatmezõ (pl. egy GTIN-hez kapcsolódó lejárati idõ vagy termékleírás). Automatikus azonosítás és adatgyûjtés Automatic Identification and Data Capture Automatikus adatgyûjtésre használt technológia. Az AIDC technológiák magukba foglalják a vonalkódjelképeket, smartkártyákat, biometriát és az RFID-t. Azonosítás Identification Egy termékhez vagy egy partnerhez rendelt azonosító, amely szükséges a termékre vagy a partnerre vonatkozó megfelelõ információ eléréséhez. Azonosító szám Identification number Numerikus vagy alfanumerikus mezõk, amelyek lehetõvé teszik az egyik egység megkülönböztetését a másiktól. Beszállító Supplier A partner, amely az árut vagy szolgáltatást elõállítja, biztosítja vagy szolgáltatja. Az adatszinkronizációs modellben a beszállító, aki „közzéteszi” az adatot. Cégazonosító szám Company Number A GS1 cégprefix egyik összetevõjének korábbi megnevezése, amelynek új megnevezése Beépülõ szám. Célpiac Target Market A Célpiac (TM) egy olyan geográfiai terület, ahol árusítani akarják a katalógusárut (CI). A Célpiac egy régió, amelynek az Egyesült Nemzetek által szankcionált geográfiai határvonalak az alapja. GDSN esetén a geográfiai régiók listáját az ISO-3166 kódrendszer határozza meg.

214

Címke adatátalakítás Tag Data Translation EPCglobal szabvány, amely meghatározza, hogyan kell kétirányúan fordítani az EPC adatformátum és az URN (Univerzális Forrás Név) adatformátum között. Csökkentett helyigényû jelképrendszer Reduced Space Symbology Az új megnevezéssel GS1 Databar-ként nevezett jelképcsalád korábbi megnevezése. A jelképcsalád a GS1 Databar omnidirekcionális, a GS1 Databar korlátozott, a GS1 Darabar kiterjesztett és a GS1 Databar halmozott vonalkód jelképekbõl áll. A GS1 Databar család bármely tagja nyomtatható önállóan lineáris jelképként vagy egy kísérõ 2D Összetett komponenssel, amelyet közvetlenül a GS1 Databar lineáris komponens fölé nyomtatnak. Dokumentum típus Document Type A Globális dokumentum típus azonosító szám (GDTI) egyik eleme, amelyet a GS1 cégprefix tulajdonosa ad ki egyedi GDTI létrehozása érdekében. EAN/UPC jelképrendszer EAN/UPC Symbology Vonalkódjelképek családja, amely tartalmazza az EAN–8, EAN–13, UPC-A és UPC-E vonalkód jelképeket. Lásd még: EAN–8 vonalkódjelkép, EAN–13 vonalkódjelkép, UPC-A vonalkód jelkép, UPC-E vonalkódjelkép. EANCOM EANCOM Az Elektronikus adatcsere (EDI) egy olyan változata, amelyben a GS1 szabvány részletes alkalmazási útmutatót biztosít a GS1 azonosító kulcsokat használó UN/EDIFACT szabványüzenetekhez. EDIINT EDIINT Az IETF (Internet Szakértõi Munkacsoport) „EDI az interneten” – almunkacsoportja, amely az AS1 és AS2 szabvány javaslatokat fejlesztette. Egy szállítási egység/egy fogyasztói cikk Single Shipping / Consumer Trade Item Kiskereskedelmi fogyasztási cikk, amelybõl egy kartonban egy van (például bicikli vagy televízió).


Nyomon követés globális szabványokkal –Függelék

E Egyedi tárgy Individual Asset Fizikai tárgy, amely az adott cégnél a leltárfelvétel egysége. Egyedi tárgy-referencia Individual Asset Reference A Globális egyedi tárgyazonosító szám (GIAI) egyik eleme, amelyet a GS1 cégprefix tulajdonosa ad ki egyedi GIAI létrehozása érdekében. Egységrakomány Unit Load Egy vagy több szállítási csomag vagy egyéb tétel, amelyek egy szállítólapon vannak, és ezáltal alkalmassá válnak egységként történõ szállításra, halmozásra vagy tárolásra. Súly vagy méret mérésénél a szállítólapot hozzászámolják az áruhoz. Együttmûködésen alapuló tervezés, elõrejelzés és feltöltés Collaborative Planning, Forecasting and Replenishment Üzleti folyamatok rendszere, amelyet az ellátási láncban résztvevõ cégek számos kiskereskedelmi/gyártói funkcióban történõ együttmûködésre használhatnak az ellátási lánc összhatékonyságának az érdekében. A CPFR az Önkéntes Ágazati Kereskedelmi Megoldásokkal (VICS) foglakozó egyesület védjegye. Elektronikus adatcsere Electronic Data Interchange Az EDI kereskedelmi, gazdasági, adminisztrációs, pénzügyi, szállítmányozási, államigazgatási dokumentációk papírmentes, számítógép alkalmazások közötti, nemzetközi szabványok szerinti elektronikus cseréjét jelenti. Elektronikus kereskedelem Electronic Commerce Üzleti kommunikáció és üzletvezetés elektronikus módszerek segítségével. Ilyenek például az elektronikus adatcsere (EDI), és az automatikus adatgyûjtés. Elektronikus termékkód Electronic Product Code Az elektronikus termékkód (EPC) egy azonosítási rendszer a fizikai dolgok (például kereskedelmi áruk, tárgyak és helyek) univerzális azonosításához, rádiófrekvenciás azonosító (RFID) adathordozó címkék (tag) és más eszközök használatával. A szabványosított EPC kód egyrészt olyan

számsorból áll, amely egyedien azonosít bármilyen önálló objektumot, másrészt olyan a szabványban rögzített értéket is tartalmazhat, amelyek elõsegítik az EPC adathordozó tag-ek (címkék) eredményes és hatékony olvasását. Elektronikus üzenet Electronic Message Különbözõ – géppel leolvasott és tranzakciós – elemfüzérek kompozíciója az adatok érvényesítésére és összetéveszthetetlen feldolgozására alkalmazói rendszerben. Elemfüzér Element String A GS1 Adattartalom azonosító és a GS1 Adattartalom azonosító adatmezõ kombinációja. Ellenõrzõ szám Check Digit A számsor többi tagjából számított szám, amely ellenõrzi, hogy a számsor jól van-e öszszeállítva. (Lásd: GS1 ellenõrzõ szám-számítás.) Elsõdleges vonalkód Primary bar code Az áru azonosító számát tartalmazó vonalkód (pl.: GTIN, SSCC). A kiegészítõ vonalkód-információk elhelyezésének meghatározásához használják. EPC adathordozó tag (címke) EPC tag Egy olyan RFID címke, amely megfelel az EPCglobal szabványnak, és egy elektronikus termékkódot tartalmaz. EPC Felderítési rendszer-szolgáltatás EPC Discovery Services Az EPCglobal Network (EPCglobal Hálózat) szolgáltatáscsomag egyik eleme, amely lehetõvé teszi, hogy a felhasználók megtaláljanak egy adott Elektronikus termékkódra (EPC) vonatkozó adatokat, és kérjék a hozzáférést az adott adathoz. Az EPC ONS (EPC Object Naming Service – EPC Objektum-megnevezési Hálózatszolgáltatás) a Felderítési rendszer-szolgáltatás egyik eleme. EPC információs rendszerszolgáltatások EPC Information Services Az EPCglobal Network (EPCglobal Hálózat) egyik eleme, amely lehetõvé teszi, hogy a felhasználók és kereskedelmi partnereik EPC-hez kapcsolódó adatokat cseréljenek, a Hálózaton keresztül.

215


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

E EPC menedzserszám EPC Manager Number Az EPC adatstruktúrában a menedzserszám megegyezik a GS1 cégprefixel. EPC Middleware EPC Middleware Az EPC Middleware az EPCglobal Hálózat egyik eleme, amely valós idejû olvasásokat és információkat kezel, figyelmeztetõ jelzést ad, és kezeli az EPC Információs Szolgálattal közlendõ alapvetõ olvasási információkat, valamint a cég egyéb, meglevõ információs rendszereit. EPC Objektum-megnevezési hálózatszolgáltatás EPC Object Naming Service Az üzleti információs rendszereknél szükség van olyan módszerre, amely megtalálja az elektronikus termékkódokhoz kapcsolódó áruk információjának tulajdobosát. Az ONS egy automatizált hálózati szolgáltatás, amely ezt a szolgáltatást számítógépek weboldalakra irányításával biztosítja az EPC menedzserszám tulajdonosának helyi adatbázisának azonosítását és lokalizálását. EPCglobal címke adatszabvány EPCglobal Tag Data Standard Az EPC kódok képzésével kapcsolatos szabályok részletes leírása, amelyeket hosszas egyeztetés után az EPCglobal tagok és az EPCglobal Irányítótestület jóváhagytak. EPCglobal Hálózat EPCglobal Network Mûszaki eszközök összessége, amelyek lehetõvé teszik az azonnali, automatikus azonosítást és az információk kommunikálását az ellátási láncban lévõ termékekre vonatkozóan. EPCglobal Inc. EPCglobal Inc. Az elosztási lánc meghatározó szereplõi által megbízott meg non-profit szervezet, melynek célja, hogy létre hozza és támogassa az Elektronikus termékkódot és az EPCglobal Networkot mint a globális RFID szabványt a nyílt elosztási láncok számára a termékinformációk azonnali, automatikus és pontos azonosítása érdekében. ePedigré ePedigree Elektronikus Pedigré – A pedigré (származás,

216

tulajdonjog, hely, hitelesség stb.) információk elektronikus azonosításának, adatgyûjtésének, nyomon követésének és információ visszanyerésének a folyamata a termékekre vonatkozóan, azok teljes ellátási lánci folyamataiban. Leggyakrabban a gyógyszerekhez kapcsolódó fogalom és eljárás. Értékesítési hely (POS) Point-of-Sale A kiskereskedelmi pénztárra utal, ahol a vonalkód általában leolvasásra kerül. Értesítés Notification A globális adatszinkronizációs folyamatban az adatforrás a forrás adatbankon keresztül elektronikus értesítést küld az elõfizetõnek megfelelõ elõfizetési kritérium esetén. Érzékelõ sensor Elektronikus készülék, amely elektronikus jelet hoz létre fizikai inger hatására. Az érzékelõket nagyon gyakran beépítik az RFID címkébe, és ezzel lehetõvé válik az inger észlelése az azonosítandó helyen. Példa: hûtött áru hõmérséklet figyelése. Európai Hulladék Katalógus (EHK) kód European Waste Catalogue (EWC) code Az Európai Hulladék Katalógus (European Waste Catalogue) hulladékok egyértelmû azonosítását szolgáló hatjegyû kódszámai (a 2000/532/EK Bizottsági Határozat, illetve a hulladékok jegyzékérõl szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet alapján). Fejléc Header Azonosítja az elektronikus termékkód hosszát, típusát, struktúráját, verzióját és generációját. Fogadó adatbank Recipient Data Pool A Fogadó adatbank az adatfogadóval kapcsolatban lévõ adatbank. Értesíti a GS1 Globális nyilvántartást, amikor az ügyfele (az adatfogadó) kereskedelmi áru információra kíván elõfizetni. Fogyasztói termékadatok Customer Facing Product Data Azok a termékjellemzõk, amelyek megadásával a fogyasztót informálni kell a termékkel kapcsolatban.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

F–G Forrás adatbank Source Data Pool A Forrás adatbank az adatforrással kapcsolatban lévõ Adatbank. A GS1 Globális Regisztrációban nyilvántartott kereskedelmi áru információkat gyûjt az adatforrásoktól.

sési szolgáltatás, amit vállalatokra vonatkozó információk keresésére használnak. A keresés alapja lehet Globális helyazonosító szám (GLN), Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) vagy Szállítási egység sorszám kódja (SSCC).

Gazdasági Tevékenységek Statisztikai Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben Statistical Classification of Economic Activities in the European Community A gazdasági tevékenységek osztályozása európai szinten, összhangban az ISIC-vel.

Globális helyazonosító szám Global Location Number GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl, helyreferenciából és ellenõrzõ számból áll, és fizikai helyek vagy jogi személyek azonosítására használják. Globális kereskedelmi áru azonosító szám Global Trade Item Number Kereskedelmi áruk azonosítására használt GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl, egy árureferenciából és egy ellenõrzõ számból áll.

Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi ipari klasszifikációja International Standard Industrial Classification of All Economic Activities A gazdasági tevékenységek szabványos osztályozása, rendezési elve: az entitásokat az általuk végzett tevékenységnek megfelelõen lehessen osztályozni. GLN kiterjesztés GLN Extension A GLN kiterjesztést olyan belsõ helyek azonosítására használják, amelyek egy GLN-nel azonosított helyen (bolt, gyár, épület stb.) belül találhatók. Globális adatszinkronizációs hálózat Global Data Synchronisation Network A GS1 által mûködtetett automatizált, szabvány-alapú környezet a globális adatszinkronizáció megvalósítására. Globális dokumentumtípus azonosító szám Global Document Type Identifier Dokumentumok azonosítására használt GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl, dokumentum típusból és ellenõrzõ számból áll. Globális egyedi tárgyazonosító szám Global Individual Asset Identifier Tárgyak azonosítására használt GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl és egy egyedi tárgyreferenciából áll. Globális elektronikus partnerinformációs adatbázis Global Electronic Party Information Registry A Globális elektronikus partnerinformációs adatbázis (GEPIR) egy webalapú globális kere-

Globális kereskedelmi kezdeményezés Global Commerce Initiative A GCI egy globális felhasználói csoport, amely koncessziója a GS1-szabványok és legjobb gyakorlatok bevezetésének irányítása. További információk: http://www.gci-net.org/ Globális Nyomon Követési Szabvány Global Traceability Standard A GS1 Globális Nyomon Követési Szabvány egy üzleti folyamat szabvány, amely a nyomon követhetõségi folyamatot az azt lehetõvé tevõ technika kiválasztásától függetlenül határozza meg. Definiálja a különbözõ ágazatokban mûködõ, különféle méretû cégekkel szemben támasztott minimális követelményeket és az ennek megfelelõ GS1 szabványokat az információkezelési eszközökön belül. Globális szolgáltatási kapcsolat szám Global Service Relation Number GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl, szolgáltatási referenciából és ellenõrzõ számból áll, és szolgáltatók és szolgáltatás igénybe vevõk közötti kapcsolatot azonosítja. Globális termékosztályozás Global Product Classification Egy GS1-rendszer szabvány a termékek osztályozására. A GPC egy egyszerû (flat) osztályozási rendszer, alapjai a brickek, brick attribútumok és brick attribútum értékek. A GDSN kötelezõ eleme. A GPC biztosítja a kereskedelmi áruk adat-szinkronizálását elõsegítõ osztályozás globális kereteit.

217


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

G Globális visszatérõ tárgy azonosító szám Global Returnable Asset Identifier GS1 Azonosító kulcs, amely GS1 cégprefixbõl, tárgytípusból, ellenõrzõ számból és választható sorszámból áll, és visszatérõ tárgyak azonosítására használják. Grafikus felhasználói felület Graphic User Interface Olyan felhasználói felület, ahol a számítógép vezérlése parancsok és szöveges menük helyett/mellett ikonokkal, ablakokkal és egyéb rajzos elemekkel történik. GS1 GS1 A GS1 egy rendszer, amely olyan termékeket, szolgáltatásokat és megoldásokat kínál, amelyeknek alapvetõ szerepük van az ellátási lánc hatékonyságának növelésében. Az FMCG-tõl kezdve az egészségügyön és a szállítmányozáson át a védelmi szektorig, a több mint 20 különbözõ szektorban való jelenlétével, a GS1 az ellátási lánc legelterjedtebb szabvány rendszere a világon. GS1 Adattartalom azonosító adatmezõ GS1 Application Identifier data field Egy adott adattartalom azonosítóval meghatározott üzleti alkalmazásban használt adat. GS1 Azonosító kulcsok GS1 Identification Keys Globálisan irányított számozási rendszer, amelyet a GS1 minden üzleti egysége használ, kereskedelmi áruk, logisztikai egységek, helyek, jogi személyek, tárgyak, szolgáltatási kapcsolatok stb. azonosítására. A kulcsok képzése a GS1 rendszerhasználók azonosító számainak (GS1 cégprefixeknek) és a hivatkozási számok szabványalapú kiadási szabályainak a kombinálásával történik. GS1 cégprefix GS1 Company Prefix A GS1 rendszerû azonosító kulcs része, GS1 prefixbõl és beépülõ számból (korábban cégazonosító számból) áll, mindkettõt a GS1 tagszervezetek adják ki. A GS1 tagszervezetek azon szervezeteknek adnak ki GS1 cégprefixeket, amelyek alkalmazzák a kiadott GS1 Azonosító számokat. Ezek a szervezetek lehetnek kereskedelmi cégek, nem profitorientált szervezetek, kormányzati ügynökségek, szervezet

218

nélküli üzleti egységek stb. A GS1 cégprefix kiadásának feltételeit a GS1 tagszervezetek állapítják meg. GS1 Databar összetett jelképrendszer GS1 DataBar Composite Symbology A GS1 Databar összetett jelképrendszer a GS1 Databar vonalkódjelképet használja lineáris komponensként. GS1 Databar halmozott összetett jelképrendszer GS1 DataBar Stacked Composite Symbology A GS1 Databar összetett jelképrendszer a GS1 Databar halmozott vonalkódjelképet használja lineáris komponensként. GS1 Databar halmozott vonalkódjelkép GS1 DataBar Stacked Bar Code Symbol A vonalkódjelkép a GS1 Databar jelképrendszer egyik változata. A jelképet két sorba halmozzák, és akkor használják, amikor a szokásos jelkép túl széles lenne az alkalmazáshoz. Két változata létezik: a csökkentett magasságú változatot a kisméretû áruk jelölésére használják, a magasabb omnidirekcionális változat az, amelyet omnidirekcionális olvasóval történõ leolvasáshoz terveztek. A GS1 Databar kiterjesztett ugyancsak több sorba nyomtatható, mint a halmozott jelkép. GS1 Databar kiterjesztett halmozott összetett jelképrendszer GS1 DataBar Expanded Stacked Composite Bar Code Symbol A GS1 Databar összetett jelképrendszer a GS1 Databar kiterjesztett halmozott jelképet használja lineáris komponensként. GS1 Databar kiterjesztett halmozott vonalkódjelkép GS1 DataBar Expanded Stacked Bar Code Symbol A vonalkódjelkép a GS1 Databar kiterjesztett vonalkódjelkép egyik változata, a jelképet több sorba halmozzák, és akkor használják, amikor a szokásos jelkép túl széles lenne az alkalmazáshoz. GS1 Databar kiterjesztett összetett jelképrendszer GS1 DataBar Expanded Composite Symbology A GS1 Databar összetett jelképrendszer a GS1 Databar kiterjesztett vonalkódjelképet használja lineáris komponensként.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

G GS1 Databar kiterjesztett vonalkódjelkép GS1 DataBar Expanded Bar Code Symbol Vonalkódjelkép, amely kódolja bármely GTIN-t, továbbá a kiegészítõ Al elemfüzéreket, például a súlyt és a minõségmegõrzési határidõt, lineáris jelképekben, amelyek omnidirekcionálisan leolvashatóak megfelelõen programozott kiskereskedelmi pénztári olvasókkal. GS1 Databar korlátozott összetett jelképrendszer GS1 DataBar Limited Composite Symbology A GS1 Databar összetett jelképrendszer a GS1 Databar korlátozott vonalkódjelképet használja lineáris komponensként. GS1 Databar korlátozott vonalkódjelkép GS1 DataBar Limited Bar Code Symbol Vonalkódjelkép, amely kódol bármilyen GTIN-t balról 0 értékkel vagy 1 indikátorszámmal a lineáris jelképben. Kisméretû áruknál történõ használata esetén a kiskereskedelmi pénztárnál nem olvasható le. GS1 Databar omnidirekcionális GS1 DataBar Omnidirectional A GS1 Databar jelképrendszer egyes tagjait omnidirekcionális olvasókkal történõ olvasásra tervezték a kiskereskedelmi pénztárakhoz. Ilyen a GS1 Databar jelképek: a GS1 Databar omnidirekcionális, a GS1 Databar halmozott omnidirekcionális, GS1 Databar kiterjesztett, és a GS1 Databar kiterjesztett halmozott. GS1 Databar összetett jelképrendszer család GS1 DataBar Composite Symbology Family A jelképcsalád a GS1 Databar összetett jelképrendszerbõl, a GS1 Databar halmozott összetett jelképrendszerbõl, a GS1 Databar korlátozott összetett jelképrendszerbõl és a GS1 Databar kiterjesztett összetett jelképrendszerbõl áll.

GS1 ellenõrzõ szám számítás GS1 Check Digit Calculation Egy GS1 rendszerû algoritmus az Ellenõrzõ szám számítására az adatpontosság ellenõrzéséhez. GS1 Globális adatszótár GS1 Global Data Dictionary A GS1 GDSN egyik eleme. Egy tárhely, amely nyilvántartja a GS1 felhasználók által egyeztetett, szabványos üzleti meghatározásokat és definíciókat. GS1 Globális központi iroda GS1 Global Office Belgiumban, Brüsszelben és az USA-ban, Princetonban található, a GS1 tagszervezetek fölötti szervezet, amely irányítja a GS1 rendszert. GS1 Globális regisztráció GS1 Global Registry Címtár az egyedi katalógus áruk és partnerek regisztrálására. Korlátozott adatkészletet tartalmaz, és jelzi azon Forrás adatbankokat, amelyekben a törzsadatot tárolják. GS1 prefix GS1 Prefix Két vagy több számjegybõl álló szám, amit a GS1 Globális központi iroda kezel. A számot a GS1 tagszervezeteknek adják ki, vagy a korlátozott térbeli elosztású számokhoz rendelik hozzá. GS1 rendszer GS1 System A GS1 által kezelt specifikációk, szabványok és irányelvek.

GS1 Databar vonalkódjelkép GS1 DataBar Bar Code Symbol Vonalkódjelkép, amely kódolja a GTIN adatstruktúrákat a lineáris jelképekben, amelyek omnidirekcionálisan leolvashatóak megfelelõen programozott kiskereskedelmi pénztári olvasókkal.

GS1 tagszervezet GS1 Member Organisation A GS1 tagja, amely saját országában (vagy kijelölt területén) felelõs a GS1 rendszer kezeléséért. Ez a feladat magába foglalja többek között annak biztosítását, hogy a felhasználó cégek megfelelõen használhassák a GS1 rendszert, hozzáférhessenek az oktatási, képzési, promóciós és alkalmazási támogatásokhoz.

GS1 EANCOM GS1 EANCOM A GS1 eCom eleme. Az elektronikus adatcsere szabványa, az e-kereskedelem globális üzleti kommunikációjának nyelvét biztosítja a felhasználóknak.

GS1 XML GS1 XML A GS1 eCom eleme. Az XML séma GS1 szabványát jelenti, amely az e-kereskedelem globális üzleti kommunikációjának nyelvét biztosítja a felhasználóknak.

219


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

G–Gy–H–I GS1–128 összetett jelképrendszer GS1–128 Composite Symbology Összetett jelképrendszer, a GS1–128 vonalkód jelképet lineáris komponensként használja. GS1–128 vonalkódjelkép GS1–128 Bar Code Symbology A Kód–128 vonalkódjelkép alkészlete, amelyet csak a GS1 által meghatározott adatstruktúrával szabad használni. GS1–8 prefix GS1–8 Prefix Egy, kettõ vagy három számjegyû indexszám, amit a GS1 kezel, a GTIN-8-cal azonosított kereskedelmi áru elosztási területét jelöli vagy belsõ alkalmazásokban használt számokat jelent. GTIN nélküli csomagolások Non-GTIN Packs A kereskedelmi áruk egy olyan csomagolási szintje, ahol a kereskedelmi partnerek nem igénylik a GTIN azonosítást. Ha mégis szükségessé válik a GTIN, akkor ez az áru vagy kiskereskedelmi fogyasztási cikk vagy szabványos kereskedelmi árucsoport lesz. GTIN–12 GTIN–12 12 számjegyû GS1 azonosító kulcs, U.P.C. cégprefixbõl, árureferenciából és ellenõrzõ számból áll, kereskedelmi áruk azonosítására használják. GTIN–13 GTIN–13 13 számjegyû GS1 azonosító kulcs, GS1 cégprefixbõl, árureferenciából és ellenõrzõ számból áll, és kereskedelmi áruk azonosítására használják. GTIN–14 GTIN–14 14 számjegyû GS1 azonosító kulcs, indikátor számjegybõl (1–9), GS1 cégprefixbõl, árureferenciából és ellenõrzõ számból áll, és kereskedelmi áruk raktári környezetben történõ azonosítására használják. GTIN–8 GTIN–8 8 számjegyû GS1 azonosító kulcs, GS1–8 cégprefixbõl, árureferenciából és ellenõrzõ számból áll, és kereskedelmi áruk azonosítására használják.

220

Gyártási tételszám (Batch/LOT) Batch/LOT Number A gyártási tételszám összekapcsolja az árut azzal az információval, amit a gyártó fontosnak tart a kereskedelmi áru nyomon követhetõségéhez. Az adat vonatkozhat magára a kereskedelmi árura vagy a tartalmazott kereskedelmi árukra. Gyártó Manufacturer Az árut elõállító, gyártó partner. Harmonizált rendszer Harmonized Commodity Description and Coding System Árucikkek osztályozása nyersanyagok és az áru elõállításának szakasza szerint. Célkitûzések: harmonizálni a) a külsõ kereskedelmi osztályozásokat biztosítandó a közvetlen összehangoltságot köztük, b) az ország külsõ kereskedelmi statisztikáit, és biztosítani, hogy ezek nemzetközileg is összehasonlíthatók. Helyreferencia Location Reference A Globális helyazonosító számon (GLN) belüli szám, amelyet különbözõ partnerek adnak ki különbözõ helyek azonosítására. HF Passzív tag (címke) HF Passive Tags Nagyfrekvenciás RFID címkék, amelyek 13.56 MHzen mûködnek. A passzív címkék mindaddig nincsenek használatban, amíg az RFID olvasóból jövõ jel nem aktiválja azokat. Hulladékok Környezetvédelmi Termékdíj (HKT) kód Termékdíjköteles termékekbõl képzõdõ hulladékok 9 számjegyû környezetvédelmi termékdíjkódja, amely a termékdíjköteles termékekbõl keletkezõ hulladékok azonosítására szolgál a termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatásokban. (A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 7. sz. melléklete alapján.) Indikátorszám Indicator 1 és 9 közötti szám, a GTIN–14 bal szélsõ számjegye.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

I–J–K Információmegosztás Share Egy cégre vagy egy nyomon követendõ termékre vonatkozó információ kicserélésének a folyamata egy másik kereskedelmi partnerrel. Integrált Közösségi Vámtarifa TARif Intégré de la Communauté Megmutatja minden jelenleg alkalmazandó harmadik országbeli és kedvezményes vámmértéket, valamint kereskedelmi eljárás mértékeket. Interoperabilitás Interoperability Egy rendszer vagy alkalmazás azon képessége, hogy más rendszerekkel vagy alkalmazásokkal mûködjön együtt a felhasználó beavatkozása nélkül, vagy csak csekély mértékû beavatkozásával. ITF–14 vonalkódjelkép ITF–14 Bar Code Symbol ITF–14 (átfedéses 2 az 5-bõl alrendszer) vonalkódjelkép, amelyek csak azoknak a kereskedelmi áruknak a GTIN-jét tartalmazzák, amelyeket várhatóan nem olvasnak le a kiskereskedelmi pénztárnál. Jelkép symbol Vonalkódjelek és a meghatározott jelképrendszer követelményei szerinti tulajdonságok kombinációja, beleértve a világos mezõt, kezdõ és záró széljelet, adatkaraktereket és egyéb segédjeleket, amelyek együtt képeznek olvasható egységet. Jelképkarakter symbol character A jelképben lévõ vonalak és közök egy csoportja, amelyet önálló egységként dekódolnak. Ábrázolhat számjegyet, betût, zárójelet, ellenõrzõ indikátort és összetett adatkaraktereket. Jelképrendszer symbology Egy meghatározott módszer numerikus vagy alfanumerikus karakterek vonalkóddal ábrázolására; egy vonalkódtípus.

Keresés (Visszakeresés) Tracing (Tracing Back) Egy adott, az ellátási láncban található nyomon követendõ termék eredetének, tulajdonságainak vagy elõéletének azonosítási képessége a nyilvántartott információk alapján. A „Visszakeresés” és az „Elõre irányuló nyomon követés” a jelen kiadványban használt további kifejezések. Kereskedelmi áru Trade Item Valamely egység (termék vagy szolgáltatás), amellyel kapcsolatban igény az elõre meghatározott információk visszanyerése, és amelyek árazhatók, rendelhetõk, számlázhatók az ellátási lánc bármely pontján. Kereskedelmi mennyiségek trade measures Változó mennyiségû kereskedelmi áruk nettó mennyiségei, amelyeket kereskedelmi áruk számlázására használnak. Kereskedelmi partner Trading Partner Egy vagy több, a kereskedelemben részt vevõ partner. A GS1 üzleti modellek szempontjából a kereskedelmi partnerek elsõsorban kereskedõk, beszállítók, közvetítõk, nagykereskedõk vagy elosztók. Készpénz-átutalási megbízás payment slip A végsõ fogyasztó értesítése számlázható szolgáltatással (például közmûszámla) kapcsolatos fizetési követelésrõl, amely a fizetendõ összeget és a fizetési feltételeket foglalja magába. Kiskereskedelmi fogyasztási cikk retail consumer trade item A végsõ fogyasztónak a kiskereskedelmi értékesítési ponton eladásra szánt kereskedelmi áru. GTIN–13-mal, GTIN–12-vel vagy GTIN–8-cal azonosítják EAN/UPC jelképek használatával. Kiskereskedõ Retailer Közvetlenül a végsõ fogyasztónak árusító partner. Hivatkoznak rá továbbá mint adatfogadó, mivel az adatszinkronizációs modellben a kiskereskedõ a beszállító (adatforrás) által publikált adat fogadója.

221


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

K–M Kiterjesztõ számjegy Extension digit Az SSCC-n (Szállítási egység sorszám kódján) belüli egységszám számkapacitásának növelésére használható számjegy, az SSCC elsõ számjegye balról, amit a felhasználó ad ki. Kombinált Nómenklatúra Combined Nomenclature Termékek kereskedelmének nyilvántartására szolgál statisztikai célokból, amelyet az adózásnál is használják. Korlátozás nélküli térbeli elosztás unrestricted distribution Azt fejezi ki, hogy ilyen rendszer adatai olyan termékeken használhatók, amelyek a világon bárhol, ország-, cég- vagy iparági megkötés nélkül forgalmazhatók. Korlátozott térbeli elosztás száma Restricted Circulation Numbers Olyan GS1 Azonosító számot jelent, amelyet különleges alkalmazásokra használnak, a GS1 tagszervezetek által meghatározott környezetben (meghatározott országon, cégen, iparágon belül). A GS1 adja ki a cégeknek belsõ használatra, vagy GS1 tagszervezeteknek a saját országuk üzleti igényei szerinti számkiadáshoz (például változó mennyiségû kereskedelmi áruk azonosításához). Környezetvédelmi Területi Jel (KTJ szám) A Környezetvédelmi Területi Jel rövidítése. A környezetvédelmi adatszolgáltatások során szintén kötelezõen használandó azonosító, amely valamennyi tevékenységi hely (telephely) országosan és szakágazatilag is egységes, egyedi azonosítására szolgál. (A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet adatlapjainak kitöltéséhez tartozó Útmutató alapján.) Környezetvédelmi Ügyfél Jel (KÜJ szám) A Környezetvédelmi Ügyfél Jel rövidítése. A KÜJ a környezetvédelmi adatszolgáltatások során kötelezõen használandó azonosító, amely a különféle környezetvédelmi ügyekben a környezetvédelmi felügyelõséghez forduló ügyfelek egyszerû és egyértelmû azonosítását szolgálja. (A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrõl szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet adatlapjainak kitöltéséhez tartozó Útmutató alapján.)

222

Központi Statisztikai Hivatal (KSH) törzsszám Hungarian Central Statistical Office (CSO) master number A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kiadott, a gazdálkodók, vállalkozók statisztikai rendszerekben történõ azonosítására szolgáló, 17 számjegyû statisztikai számjel elsõ 15 jegye. Központi termék osztályozás Central Product Classification A CPC minden termék és szolgáltatás átfogó osztályozása. KT (Környezetvédelmi Termékdíj) kód Termékdíjköteles termékek 5 számjegyû környezetvédelmi termékdíjkódja, amely a termékdíjköteles termékek azonosítására szolgál a termékdíjjal kapcsolatos adatszolgáltatásokban. (A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. Törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 7. sz. melléklete alapján.) Kulcsfontosságú teljesítményjelzõk Key performance indicators Jelzik, ha egy folyamat nem mûködik optimálisan és ez a jövõben problémához vezethet. Láncolás concatenation Több elemfüzér összekapcsolása egy vonalkódjelképben. Lineáris vonalkód Linear Bar Code Vonalakat és közöket egy dimenzióban használó vonalkód-jelképrendszer. Logisztikai egység Logistic Unit Bármely összeállítású egység, amely szállítás és/vagy raktározás céljára készült, és az ellátási lánc tárgyát képezi. SSCC-vel azonosítják. Logisztikai mennyiségek logistic measures Ezek a mennyiségek egy logisztikai egység külsõ méreteit, bruttó tömegét vagy térfogatát jelentik, beleértve a csomagolószereket. Bruttó mennyiségként is ismertek. Magasságcsökkentés truncation Adott hosszúságú jelképnek a jelképrendszer-


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

M ben megkívánt legkisebbnél kisebb magasságú nyomtatása, ami nehezítheti a kezelõ részére a vonalkód eredményes leolvasását. Márkatulajdonos brand owner Az a résztvevõ, amely felelõs egy meghatározott kereskedelemi egység GS1 számának meghatározásáért és vonalkódolásáért. Az GS1 cégprefix adminisztrálója. Mennyiség ellenõrzõ számjegy measure check-digit Egy számjegy, amelyet az EAN/UPC jelképrendszer használatával kódolt elemfüzér mennyiségmezõjébõl kalkuláltak. Az adat megfelelõ képzésének ellenõrzésére használják. Méretellenõrzõ számjegy Measure verifier-digit Az áru méretmezõjében levõ számjegyek speciális számításának az eredménye, amely biztosítja az áru méretének pontos olvasását. Nagyítás magnification Vonalkódjelkép különbözõ méretei, amelyet a névleges méret százalékában vagy decimális megfelelõje fejez ki. Nyomathordozó anyag substrate Anyag, amelyre a vonalkód jelképet nyomtatják. Nyomon követés Traceability [ISO 9001: 2000] A nyomon követhetõség képességet jelent a vizsgált dolog elõéletének, felhasználásának vagy helyének a nyomon követésére. Nyomon követés (Elõre irányuló nyomon követés) Tracking (Tracking Forward) A nyomon követendõ termék elérési útjának követési képessége az ellátási láncon át, amint halad a termék a partnerek között. Nyomon követési adat Traceability Data Információ a nyomon követendõ termék elõéletérõl, felhasználásáról vagy helyérõl. Ez lehet törzsadat vagy tranzakciós adat.

Nyomon követhetõ termék Traceable Item Fizikai tárgy, amelyeknél szükséges a termék elõéletérõl, felhasználásáról vagy helyérõl szóló információ visszanyerése. A szint, amelyen a követendõ terméket meghatározzák egy adott termékcsomagoláson belül vagy a logisztikai hierarchiában függ az ágazattól és a szükséges ellenõrzés fokától. Lehet nyomon követhetõ, kereshetõ, érvényteleníthetõ vagy visszavonható. Létezhet több helyszínen egyszerre (például, amikor kereskedelmi áru és gyártási tétel szinten is azonosításra kerül). A nyomon követhetõ termék kapcsolódhat egy másik nyomon követhetõ termékhez. Objektumosztály Object Class Megegyezik a termék típusával vagy a kereskedelmi áru szinttel. Olvasó scanner Elektronikus eszköz vonalkódok olvasására és számítógép által értelmezhetõ elektronikus jellé alakítására. Olvasó kezelés Reader Management EPCglobal szabvány, amely meghatározza az ügyviteli szoftver által a mûködési státusz és az olvasó megfelelõ mûködésének a figyelésére használt wire protocolt. Olvasó protokoll Reader Protocol EPCglobal interfész szabvány, amely meghatározza a tag-ek olvasására/írására alkalmas készülékek és a felhasználói szoftverek közötti párbeszédet. Összetett jelképrendszer Composite Symbology A GS1 rendszer összetett jelképe egy lineáris elembõl áll (az áru elsõdleges azonosítását kódolja), és kapcsolódik hozzá egy szomszédos 2D Összetett komponens (kiegészítõ adatokat kódol, mint gyártási szám vagy lejárati dátum). Az összetett jelkép mindig tartalmaz lineáris elemet, ily módon az elsõdleges azonosítás olvasható az olvasó technológiával, és a 2D képolvasó használhatja a lineáris komponenst keresõ jelként a szomszédos 2D Összetett komponens-hez. Az összetett jelkép mindig tartalmaz egyet a három többso-

223


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

Ö–P–R–S ros 2D Összetett komponens változat (azaz CC-A, CC-B, CC-C) közül a kompatibilitás biztosítása érdekében a lineáris és felületi CCD olvasókkal és a lineáris és letapogató lézerolvasókkal. Összetett komponens Composite Component A vonalkód jelkép valamely része, amely az összetett jelkép egy lineáris vagy egy 2D jelképelemére vonatkozik. Partner Party A partner (vagy) hely bármilyen jogi, funkcionális vagy fizikai entitás, amely be van vonva az ellátási lánc bármely pontján, és amivel kapcsolatban szükséges el?re meghatározott információ fogadása. A partnert egyedien azonosítják a Globális helyazonosító számmal (GLN). Partnerazonosítás Party Identification Az elsõdleges partnerazonosító a Globális helyazonosító szám (Lásd: GLN). Rádiófrekvencia radio frequency Bármilyen frekvencia az elektromágneses spektrumon belül, amely a rádióhullámos terjedéshez kapcsolódik. Amikor egy rádiófrekvenciás feszültségforrást csatlakoztatnak az antennához, akkor elektromágneses mezõ keletkezik, amely aztán képes a térben terjedni. Sok vezeték nélküli megoldás a rádiófrekvenciás mezõ terjedésén alapul. Rádiófrekvenciás azonosítás Radio Frequency Identification Egy adatátviteli technológia, amely jelek segítségével továbbítja az információt az elektromágneses spektrum rádiófrekvenciás részében. A rádiófrekvenciás azonosítási rendszer általában egy olvasóból, egy antennából és RF tag-bõl (címkébõl) áll. RFID címke RFID tag Egy antennához csatlakoztatott mikrocsip, amely adatot küld az RFID olvasóba. Az RFID címke általában minimum egy egyedi sorszámot tartalmaz, de ezenkívül más adatokat is tartalmazhat. Az RFID címke lehet aktív, paszszív, vagy fél-passzív.

224

RFID olvasó RFID reader Író-olvasó egységként vagy olvasóként is ismert, a rádiófrekvenciás azonosító rendszer egyik alapeleme. Az olvasó rádióhullámokon keresztül kommunikál az RFID címkével, és digitális formában szállítja az információt a számítógépes rendszerbe. Segédszéljelek auxiliary guard patterns Az EAN/UPC jelképrendszer elemei. Az egyes jelképekben ábrázolt középsõ elválasztójel, bal széljel és jobb széljel a segédszéljelek speciális típusai. Sorszám Serial Number Egyrészt egy kód, numerikus vagy alfanumerikus, amelyet a termékre adnak ki annak teljes élettartamára. Példa: Mikroszkóp AC–2 modell, 1234568 sorszámmal, és Mikroszkóp AC–2 modell, 1234569 sorszámmal. Egy különálló áru azonosítható a Globális kereskedelmi áruazonosító számmal és a sorszámmal. Másrészt az adathordozóval ellátott objektum osztály specifikus esete. Sorszámreferencia Serial Reference Az adatstruktúra egy része, amelyet a felhasználó ad meg, és amely Kiterjesztõ számmal együtt létrehozza az egyedi SSCC-t az adott GS1 cégprefixhez. Sorszámozott globális helyazonosító szám Serialized Global Location Number A GLN kiegészítve a GS1–128 rendszerben ismert AI(254) elemmel. Sorszámozott globális kereskedelmi áruazonosító szám Serialized Global Trade Identification Number SGTIN egyedi termékek azonosítási módszere egység vagy kiskereskedelmi szinten, valamint doboz vagy karton szinten. Ez a GS1 által kiadott cégprefixbõl és árureferenciából (GTINbõl) áll, amelyet a sorszámmal kombinálnak. A EAN/UCC vonalkódokat hagyományos alkalmazási területén, az SGTIN specifikáció az RFID címkével kombinálva átláthatóságot biztosíthat a árureferencia számon túl egészen a megfelelõ termék sorszámig.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

Sz–T–U Szabványos kereskedelmi árucsoport standard trade item grouping Kiskereskedelmi pénztárnál történõ leolvasásra nem szánt kereskedelmi áruk szabványos összeállítása. Egyedi GTIN–14-gyel, GTIN–13mal, vagy GTIN–12-vel azonosíthatók.

Teljes füzér Full String A vonalkódolvasó által leolvasott adathordozóról továbbított adat, amely tartalmazza a jelképrendszer-azonosítót és az elemfüzér/eke/t.

Szállítási egység sorszám kódja Serial Shipping Container Code Logisztikai egység azonosítására használt 18 számjegyû GS1 rendszerû azonosító kulcs, amely kiterjesztõ számból, GS1 cégprefixbõl, logisztikai egység referenciából és ellenõrzõ számból áll.

Termékek Tevékenységek Szerinti Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben Statistical Classification of Products by Activity in the European Economic Community A CPA a CPC-nek európai változata, rendeltetésük azonos.

Szállítmányozó carrier Az áruszállítási szolgáltatást biztosító partner. Az adatok továbbítása fizikai vagy elektronikus úton történik.

Természetes alaplap Natural Base A szállításra csomagolt árunak az az oldala, amelyet alapoldalként használnak mérettulajdonságok meghatározására, adatcsoportosítás céljára.

Szemmel olvasható megjelenítés Human Readable Interpretation Vonalkódhoz csatlakozó, ember által olvasható karakterek, mint betûk és számok, ellentétben a vonalkódjelképek jelképkaraktereivel, amelyek csak géppel olvashatók.

Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere Standard Industrial Classification of All Economic Activities A Magyar Statisztikai Hivatal általánosan használja statisztikai célokra és használja az adóhivatal, cégbíróság és más jogi területek.

Szinkronizációs lista Synchronisation List Az Értesítési lista része, amit a Forrás adatbank tart fenn az adatértesítések nyomon követésére. A lista tartalmaz minden egyes szinkronizált katalógusárut (GTIN+GLN+TM+GPC). Szolgáltatások Jegyzéke Classification of Services Az SZJ-t szolgáltatásokra vonatkozó statisztikai célokra használják. Szolgáltatás-referencia Service Reference A Globális szolgáltatási kapcsolat szám (GSRN) egyik eleme, amelyet a GS1 cégprefix tulajdonosa ad ki egyedi GSRN létrehozása érdekében. Tárgytípus Asset Type A Globális visszatérõ tárgy azonosító szám (GRAI) egyik eleme, amelyet a GS1 cégprefix tulajdonosa ad ki egyedi GRAI létrehozása érdekében.

Törzsadat Master Data Az adatszinkronizációban minden olyan adat, ami alkalmazható többféle üzleti tranzakcióban. A törzsadat jellemez minden, az ellátási lánc folyamatban részt vevõ árut vagy partnert. UHF passzív tag (címke) UHF Passive Tags Ultra nagyfrekvenciás RFID címke, amely 866MHz és 960MHz között mûködik. A passzív címkék mindaddig nincsenek használatban, amíg az RFID olvasóból jövõ jel nem aktiválja azokat. UN/CEFACT UN/CEFACT Egyesült Nemzetek Szövetsége központ a kereskedelem elõmozdításáért és az elektronikus üzletvitelért. Gyártói beszállító lánc Upstream Azon folyamatok és piaci szereplõk összessége, amelyeket és akiket az ellátási lánc gyártói és beszállítói oldalán találhatunk meg.

225


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

U–V–W–X Ügyfél customer Aki az árut, szolgáltatást kapja, veszi vagy fogyasztja. Üzleti üzenetszabvány Business Message Standard Az Üzleti üzenetszabványok (BMS) dokumentálják a hivatalosan elfogadott üzleti üzenetszabványokat. Minden Üzleti üzenetszabvány összefoglalja az elfogadott osztályokat, attribútumokat és értékeket, amelyek szükségesek, hogy teljesüljön az üzenet célkitûzése. Specifikus definíciókat tartalmaz, biztosítandó az osztályok, attribútumok és értékek átláthatóságát. Szintaxiskorlátozásokat tartalmaz. A szabvány továbbá tartalmazza a magasabb szintû és a részletes osztálydiagrammokat, amelyek szemléltetik az üzenet hatókörét és az elemek közti kapcsolatokat. Változó mennyiségû kereskedelmi áru variable measure trade item Egyrészt lehet olyan egység, amelyet vagy elõre meghatározott azonos változatban (típus, csomagolás stb.) készítenek, és az ellátási lánc bármely pontján értékesíthetõ, és természeténél fogva változik a tömege vagy mérete. Másrészt lehet olyan egység, amelyet nem elõre meghatározott tömegben, méretben vagy hosszban állítanak elõ. Visszatérõ kereskedelmi egység Returnable Trade Item A forgalomban lévõ és kereskedelmi forgalomba rendszeresen visszatérõ újrahasználható csomagolóeszközök, göngyölegek. Visszatérõ tárgy Returnable Asset Többször használható egység, amelyet a cég tulajdonában lévõ termékek szállítására és tárolására használnak, például: raklap. Vonalkód adatátalakítás Bar Code Data Translation Kétirányú fordítási módszer a vonalkód adatformátum és az URN adatformátum között.

226

Web EDI Web EDI A GS1 szabványok javasolt fejlesztése EDI (EANCOM) üzenetek tervezésére, fejlesztésére és feldolgozására, web portálok és webservice alapú kommunikáció támogatásával a GS1 rendszerhasználó kis- és középvállalkozások üzleti igényeinek a kielégítésére. XML XML Egy széles körben elterjedt World Wide Web Consortium (W3C) szabvány, amely a számítógépes alkalmazások közti adatcserét segíti elõ. Az XML hasonló a weblapok esetén használt nyelvhez, a hipertext jelölõ nyelvhez (HTML) abban, hogy mindkettõ jelölõkódokat (tagek) használ. Az XML képessé teszi a fejlesztõket, hogy testre szabott tageket hozzanak létre, amelyek nagyobb rugalmasságot kínálnak az információ rendezésében és megjelenítésében, mint ami a HTML-lel lehetséges. XML kereskedelem XML Commerce Tartalmazza mind a GS1 XML és a RosettaNet XML szabványokat. A GS1 XML szabványok az EANCOM mintájára készültek, amelyet szabványos üzleti információk cseréjére terveztek a kereskedelmi partnerek között Internet feletti kommunikációval. A RosettaNet üzleti folyamat- és XML szabványok üzleti adatok cseréjére szolgálnak elsõsorban a gyártói beszállítói láncban. XML/EDI XML/EDI Az XML nyelvet strukturált üzleti adatok átvitelére használó szabvány. Nem egyenlõ a tradicionális EDI szabványok XML szintaxisba helyezésével.


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A KÖNYVBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK Magyar Angol rövidítés rövidítés AI AI AIDC AIDC ALE ALE an an API API BMS BMS CFPD CFPD CPA

CPA

CPC CPFR eCom EDI EPC EPC DS EPC IS EPC ONS GCI GDD GDSN GDTI GEPIR GIAI GID GLN GPC GRAI GS1 GO GS1 GR GSRN GTIN GTS GUI GUSI HR

CPC CPFR eCom EDI EPC EPC DS EPC IS EPC ONS GCI GDD GDSN GDTI GEPIR GIAI GID GLN GPC GRAI GS1 GO GS1 GR GSRN GTIN GTS GUI GUSI HS

ISIC

ISIC

ISO KN KPI

ISO CN KPI

NACE

NACE

Magyar megnevezés Adattartalom azonosító Automatikus azonosítás és adatgyûjtés Alkalmazási szint esemény Alfanumerikus Alkalmazás programozó felülete Üzleti üzenetszabvány Fogyasztói termékadatok Termékek Tevékenységek Szerinti Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben Központi termékosztályozás Együttmûködésen alapuló tervezés, elõrejelzés és feltöltés Elektronikus kereskedelem Elektronikus adatcsere Elektronikus termékkód EPC Felderítési rendszer-szolgáltatás EPC Információs rendszerszolgáltatások EPC Objektum-megnevezési hálózatszolgáltatás Globális kereskedelmi kezdeményezés GS1 Globális adatszótár Globális adatszinkronizációs hálózat Globális dokumentumtípus azonosító szám Globális elektronikus partnerinformációs adatbázis Globális egyedi tárgyazonosító szám Általános azonosító Globális helyazonosító szám Globális termékosztályozás Globális visszatérõ tárgyazonosító szám GS1 Globális központi iroda GS1 Globális regisztráció Globális szolgáltatási kapcsolat szám Globális kereskedelmi áruazonosító szám Globális Nyomon Követési Szabvány Grafikus felhasználói felület Globális beszállítói szabvány program Harmonizált rendszer Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi ipari klasszifikációja Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Kombinált Nómenklatúra Kulcsfontosságú teljesítményjelzõk Gazdasági Tevékenységek Statisztikai Osztályozási Rendszere az Európai Gazdasági Közösségben

227


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

Magyar Angol rövidítés rövidítés POS POS RDP RDP RFID RFID RSS RSS RTI RTI SDP SDP SGLN SGLN SGTIN SGTIN SIN SIN SSCC SSCC Synclist Synclist SZJ SZJ TARIC TARIC TEÁOR SICAEA UIM UIM UN/ECE UN/ECE

228

Magyar megnevezés Értékesítési hely Fogadó adatbank Rádiófrekvenciás azonosítás Csökkentett helyigényû jelképrendszer Visszatérõ kereskedelmi egység (göngyöleg) Forrás adatbank Sorszámozott globális helyazonosító szám Sorszámozott globális kereskedelmi áruazonosító szám Szállítmány azonosító szám Szállítási egység sorszám kódja Szinkronizációs lista Szolgáltatások Jegyzéke Integrált Közösségi Vámtarifa Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere Upstream integrációs modell Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

2. Függelék A GS1 rendszerben szabványosított GS1 Adattartalom azonosítók (AI)

229


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A GS1 RENDSZERBEN SZABVÁNYOSÍTOTT GS1 ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK (AI) Adattartalom azonosító „AI”

Teljes cím

Formátum

Adatcím

n2+n+n18 n2+n14 n2+n14 n2+an...20 n2+n6 n2+n6 n2+n6

SSCC GTINTM CONTENT BATCH/LOT PROD DATE DUE Date PACK DATE BEST BEFORE vagy SELL BY USE BY vagy EXPIRY VARIANT SERIAL QTY/DATE/ BATCH ADDITIONAL ID CUST. Part No SECONDARY SERIAL REF TO SOURCE DOC. ID GLN bõvítés VAR. QTY

00 01 02 10 11* 12* 13*

Szállítási Egység Sorszám Kódja (SSCC) Globális Kereskedelmi Áru SzámTM (GTIN) Logisztikai egység tartalmának GTIN-je Gyártási tételszám Gyártás napja (ÉÉHHNN) Esedékességi határidõ (ÉÉHHNN) Csomagolás napja (ÉÉHHNN)

15*

Minõségmegõrzési határidõ (ÉÉHHNN)

n2+n6

17*

Fogyaszthatósági határidõ (ÉÉHHNN)

n2+n6

20 21

Termékvariáns Gyártási szám

n2+n2 n2+an...20

22

Második adat egyes egészségügyi termékekhez

n2+an…29

240 241

Gyártó további termékazonosítása Felhasználó termék (alkatrész) száma

n3+an…30 n3+an…30

250**

Második gyártási szám

n3+an…30

251 253 254 30 310n–369n 337n

Forrás dologra hivatkozás Globális dokumentumtípus azonosító szám GLN bõvítõ elem Változó mennyiség (db) (Kereskedelmi és logisztikai mennyiségek) Felülettömeg (kg per négyzetméter) Logisztikai egységben lévõ kereskedelmi egységek száma Mennyiség (db) Fizetendõ összeg (azonos pénzegységterületen belül) Fizetendõ összeg (ISO ország azonosítóval) Változó mennyiségû kereskedelmi áruért fizetendõ összeg (azonos pénzegység területen belül) Változó mennyiségû kereskedelmi áruért fizetendõ összeg (ISO pénznem azonosítóval)

n3+an…30 n3+an…17 n3+an..20 n2+n…8 n4 +n6 n4+n6

**

37 390n 391n 392n 393n

n2+n…8

COUNT

n4+n…15

AMOUNT

n4+n3+n…15

AMOUNT

n4+n…15

PRICE

n4+n3+n..15

PRICE

400

Vevõ rendelési száma

n3+an…30

401 402 403 410 411

Küldeményszám Szállítmányazonosító szám Útvonalkód Szállítási cím (GLN-nel) Számlatovábbítási cím (GLN-nel)

n3+an…30 n3+n17 n3+an..30 n3+an..30 n3+n13

412

Feladó címe (GLN-nel)

n3+n13

413

Áru végsõ szállítási cím GLN-nel

n3+n13

230

KG PER m2

ORDER NUMBER CONSIGNMENT SHIPMENT NO. ROUTE SHIP TO LOC BILL TO PURCHASE FROM SHIP FOR LOC


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

A GS1 RENDSZERBEN SZABVÁNYOSÍTOTT GS1 ADATTARTALOM AZONOSÍTÓK (AI) Adattartalom azonosító „AI”

Teljes cím

Formátum

Adatcím

414 415 420 421 422

Objektumazonosítás (GLN-nel) Számlázó partner azonosítás (GLN-nel) Belföldi szállítási cím postai irányítószámmal Külföldi szállítási cím postai irányítószámmal Kereskedelmi egység származási országa

n3+n13 n3+n13 n3+an…20 n3+n3+an…9 n3+n3

423

Kezdõ feldolgozás országa

n3+n3+n…9

424

A feldolgozás országa

n3+n3

425

A szétszerelés országa

n3+n3

426

Teljes feldolgozás országa

n3+n3

7001 7002

NATO-készletszám UN/ECE Tõkehús- és szeletelthús-osztályozás Feldolgozó jóváhagyási száma ISO országkóddal

LOC No PAY TO SHIP TO POST SHIP TO POST ORIGIN COUNTRY -INITIAL PROCESS. COUNTRY PROCESS. COUNTRY -DISASSEMBLY COUNTRY -FULL PROCESS NSN MEAT CUT

703(s)3 7003

Fogyaszthatósági határidõ (ÉÉHHNNNNPP)

8001 8002 8003 8004 8005 8006 8007 8008 8018 8020

Tekercselt termékek jellemzõi Rádiótelefon-azonosító Visszatérõ tárgyak azonosító száma (GRAI) Leltári tárgyak egyedi azonosító száma (GIAI) Változó tömegû cikk egységára Kereskedelmi egység részeinek azonosítása Nemzetközi bank számlaszám Gyártás kelte és idõpontja Szolgáltatási kapcsolat száma (GSRN) Készpénzátutalás hivatkozási szám GS1–128 Kiterjesztett kupon kód – NSC + + Ajánlatkód GS1–128 Kiterjesztett kupon kód – NSC + + Ajánlatkód + Ajánlat vége GS1–128 Kiterjesztett kupon kód – NSC + + Ajánlatkód Kölcsönös megegyezésû kétoldalú információk (incl. FACT adat azonosítók) Belsõ használat

8100 8101 8102 902 91-992

n4+n13 n4+an…30

n4+n3+an…27 PROCESSOR#s4 USE BY vagy EXPIRY + +TIME n4+n14 DIMENSIONS n4+an…20 CMT No n4+n14+an...16 GRAI n4+an…30 GIAI n4+n6 PRICE PER UNIT n4+n14+n2+r GCTIN n4+an…30 IBAN n4+n8+n..4 PROD TIME n4+n18 GSRN n4+an…25 REF No n2+n10

n4+n1+n5

n4+n1+n5+n4

n4+n1+n1

n2+an…30

INTERNAL

n2+an…30

INTERNAL

* Amikor csak az év és a hónap megadása szükséges, akkor a DD (nap) helyére "00"-t kell beírni. ** A tényleges adat megnevezését az adat kibocsátója határozza meg.

231


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

METRIKUS KERESKEDELMI MÉRTÉKEGYSÉGEK Teljes cím Adatformátum: n6

"AI" 310(n)*

Nettó tömeg

311(n) 312(n) 313(n) 314(n) 315(n)

Hossz vagy 1. Méret (kereskedelmi) Szélesség vagy 2. Méret Mélység, vastagság, magasság vagy 3 méret Nettó felület (kereskedelmi) Nettó térfogat

316(n)

Nettó térfogat

Mértékegység

Adatcím

NET WEIGHT (kg) M LENGTH (m) M WIDTH(m) M HEIGHT (m) Négyzetméter AREA (m2) Liter NET VOLUME (l) NET VOLUME Köbméter (m3) Kg

*(n) a tizedesjel helyét határozza meg.

NEM METRIKUS KERESKEDELMI MÉRTÉKEGYSÉGEK "AI"

Teljes cím Adatformátum: n6

Mértékegység

NET WEIGHT (lb) LENGTH (i) LENGTH (f) LENGTH (y) WIDTH(i) WIDTH(f) WIDTH(y)

320(n)*

Nettó tömeg

321(n) 322(n) 323(n) 324(n) 325(n) 326(n)

Hossz vagy 1. Méret, kereskedelmi Hüvelyk Hossz vagy 1. Méret, kereskedelmi Láb Hossz vagy 1. Méret, kereskedelmi Yard Szélesség vagy 2. Méret, kereskedelmi Hüvelyk Szélesség vagy 2. Méret, kereskedelmi Láb Szélesség vagy 2. Méret, kereskedelmi Yard Mélység , vastagság, magasság vagy 3. méret, Hüvelyk HEIGHT (i) kereskedelmi Mélység, vastagság, magasság vagy 3. méret, Láb HEIGHT (f) kereskedelmi Mélység, vastagság, magasság vagy 3. méret, Yard HEIGHT (y) kereskedelmi Felület, kereskedelmi Négyzethüvelyk AREA (i2) Felület, kereskedelmi Négyzetláb AREA (f2) Felület, kereskedelmi Négyzetyard AREA (y2) Nettó tömeg Troy uncia NET WEIGHT (t) NET VOLUME Nettó térfogat Uncia (US) (oz) Nettó térfogat Quart VOLUME (q) Nettó térfogat Gallon (US) VOLUME (g) Nettó térfogat Köbhüvelyk VOLUME (i3) Nettó térfogat Köbláb VOLUME (f3) Nettó térfogat Köb yard VOLUME (y3)

327(n) 328(n) 329(n) 350(n) 351(n) 352(n) 356(n) 357(n) 360(n) 361(n) 364(n) 365(n) 366(n)

*(n) a tizedesjel helyét határozza meg.

232

Font

Adatcím


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

METRIKUS LOGISZTIKAI MÉRTÉKEGYSÉGEK "AI"

Teljes cím Adatformátum: n6

Mértékegység

Adatcím

330(n)*

Bruttó tömeg

kg

331(n)

Hossz vagy 1. Méret, logisztikai

m

332(n)

m m

HEIGHT (m), log

334(n) 335(n)

Szélesség vagy 2. Méret, logisztikai Mélység, vastagság, magasság vagy 3 méret, logisztikai Felület, logisztikai Bruttó térfogat

GROSS WEIGHT (kg) LENGTH (m), log WIDTH (m), log

336(n)

Bruttó térfogat

333(n)

Négyzetméter AREA (m2), log Liter VOLUME (l), log VOLUME (m3), Köbméter log

*(n) a tizedesjel helyét határozza meg. NEM METRIKUS LOGISZTIKAI MÉRTÉKEGYSÉGEK "AI"

Teljes cím Adatformátum: n6

340(n)*

Bruttó tömeg

341(n) 342(n) 343(n) 344(n) 345(n) 346(n)

353(n) 354(n) 355(n)

Hossz vagy 1. Méret, logisztikai Hossz vagy 1. Méret logisztikai Hossz vagy 1. Méret logisztika Szélesség vagy 2. Méret logisztika Szélesség vagy 2. Méret logisztika Szélesség vagy 2. Méret logisztika Mélység, vastagság, magasság vagy 3. méret logisztikai Mélység, vastagság, magasság vagy 3. méret logisztikai Mélység, vastagság, magasság vagy 3. Méret logisztikai Nettó felület logisztikai Nettó felület logisztikai Nettó felület logisztikai

362(n)

Bruttó térfogat

363(n)

Bruttó térfogat

367(n)

Bruttó térfogat

368(n)

Bruttó térfogat

369(n)

Bruttó térfogat

347(n) 348(n) 349(n)

Mértékegység

Adatcím

Hüvelyk Láb Yard Hüvelyk Láb Yard

GROSS WEIGHT (lb) LENGTH (i), log LENGTH (f), log LENGTH (y), log WIDTH(i), log WIDTH(f), log WIDTH(y), log

Hüvelyk

HEIGHT (i), log

Láb

HEIGHT (f), log

Yard

HEIGHT (y), log

Font

Négyzethüvelyk AREA (i2), log Négyzetláb AREA (f2), log Négyzetyard AREA (y2), log VOLUME (q), Quart log VOLUME (g), Gallon (US) log VOLUME (i3), Köbhüvelyk log VOLUME (f3), Köbláb log VOLUME (y3), Köb yard log

*(n) a tizedesjel helyét határozza meg.

233


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

234


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

3. Függelék EANCOM üzenetek listája

235


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

APERAK – AUTACK – BANSTA – CNTCND – COACSU – COMDIS – CONDRA – CONTRL – CREMUL – DEBMUL – DELFOR – DESADV – DIRDEB – FINCAN – FINSTA – GENRAL – HANMOV – IFCSUM – IFTMAN – IFTMBC – IFTMBF – IFTMIN – IFTSTA – INSDES – INVOIC – INVOIC – INVRPT – KEYMAN – MSCONS – ORDCHG – ORDERS – ORDRSP – OSTENQ – OSTRPT – PARTIN – PAYDUC – PAYMUL – PRICAT – PRODAT – PROINQ – QALITY – QUOTES – RECADV – REMADV – REQOTE – RETANN – RETINS – SLSFCT – SLSRPT – TAXCON –

236

Alkalmazási hiba és visszaigazolás üzenete Biztonsági hitelesítés és visszaigazolás Banki státusz Szerzõdési feltételek Kereskedelmi számla összesítés Kereskedelmi vita Megjelenítés adminisztráció Szintaxis és szolgáltatási jelentés Többszörös jóváírási értesítés Többszörös terhelési értesítés Szállítási ütemezés Feladási értesítés Direkt terhelés Pénzügyi visszahívás Pénzügyi jelentés Általános üzenet Teheráru/áru kezelés és mozgatás Továbbítási és konszolidációs összegzés Érkezési értesítés Foglalás-visszaigazolás Foglalás Szállítási utasítás Szállítási státusz Feladási utasítás Kereskedelmi számla Számla Leltárkészlet-jelentés Biztonsági kulcs és minõsítés kezelés Mért szolgáltatás fogyasztási jelentés Megrendelés módosítása Megrendelés Megrendelés visszaigazolása Megrendelés státusz információkérés Megrendelés státusz jelentés Partnerinformáció Fizetési levonások Többszörös fizetési rendelvény Ár/értékesítési katalógus Termékadat Termékinformáció-kérés Minõségi teszt jelentés Ajánlat Átvételi értesítés Átutalási értesítés Ajánlatkérés Visszaküldési értesítés Visszaküldési utasítás Értékesítési elõrejelzés Értékesítési jelentés Adóellenõrzés


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

4. Függelék Feladási értesítés (DESADV) üzenet példa

237


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

Ez a példa egy feladási értesítés üzenet, amely megadja a szállítmány leírását, amelyet az áru beszállítója indít el. A partnerek és helyek azonosítása GLN számmal történik az alábbiak szerint: A szállító GLN száma: 5411234512309, A vevõ GLN száma: 5412345000013, Fuvaroztató, a raktár, ahova az árut szállítják: 5412345123453. A feladási értesítés üzenet, amelyet 2007 április 1-jén küldenek, azonosító száma: DES587441 Az elküldendõ áru egy teljes küldemény, amelyet a vevõ a 12332 számú dokumentummal, 2007. március 25-én rendelt meg. A szállítmányt 2007 április 3-án indítják, és a tervezett érkezés ideje ugyanaz a nap. A feladási értesítés üzenet tartalmazza az indítandó szállítmány adatait, amely 2 raklapból áll. Mindkét raklapot egyedi SSCC-vel azonosították. Az elsõ raklap SSCC száma: 354107380000001051, 20 kartont tartalmaz, amelyek GTIN száma: 5410738000152. A raklap szabványos (800 mm x 1200 mm) méretû, bruttó súlya: 263,2 kg. A második raklap SSCC száma: 354107380000001068, 5 kartont tartalmaz, amelyek GTIN száma: 5410738000169, és 3 kartont, amelyek GTIN száma: 5410738000176, valamint 12 kartont, amelyek GTIN száma: 5410738000183. A raklap szabványos (800 mm x 1200 mm) méretû, bruttó súlya: 305,1 kg. A feladási értesítés üzenet leírja a szállítmányt az alábbi adatokkal: 2 raklapból áll, mindkettõhöz megadja a raklap típusát, méreteit, súlyát és egyedi azonosítóját, illetve mindkét raklap tartalmát megadja mennyiséggel és egyedi azonosítóval. (Lásd: ábra a 237. oldalon)

238


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

FELADÁSI ÉRTESÍTÉS ÜZENET PÉLDA SEMATIKUS BEMUTATÁSA

Szállító GLN száma: 5411234512309

Feladási értesítés üzenet DES587441 Küldés dátuma: 2007. április 1.

Vevõ GLN száma: 5412345000013

Áru feladásának ütemezett napja: 2007. április 3.

Küldemény rendelési száma: 12332 SSCC 1

20* GTIN 541073800152

Raklap 1 SSCC 1 = 354107380000001051 800 * 1200 mm Bruttó súly 263.2 kg

SSCC 2

5* GTIN541073800169 3* GTIN541073800176 12* GTIN 541073800183

Fuvaroztató GLN száma: 5412345123453 Áru érkezésének ütemezett napja: 2007. április 3.

Raklap 2 SSCC 2 = 354107380000001068 800 * 1200 mm Bruttó súly: 305.1 kg

239


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

DESPATCH ADVICE MESSAGE: UNH+ME000001+DESADV:D:96A:UN:EAN005' BGM+351+DES587441+9' DTM+137:20070401:102' DTM+11:20070403:102' DTM+358:20070403:102' RFF+ON:12332' DTM+171:20070325:102' NAD+SU+5411234512309::9' RFF+VA:6558774' NAD+BY+5412345000013::9' RFF+VA:7002474' NAD+DP+5412345123453::9' RFF+VA:7002474' NAD+SH+5412345123453::9' CPS+1' PAC+2++201' CPS+2+1' PAC+1++201' MEA+PD+AAB+KGM:263.2' MEA+PD+WD+MMT:800' MEA+PD+LN+MMT:1200' PCI+33E' GIN+BJ+354107380000001051' PAC+20++CT' LIN+1++5410738000152:EN' QTY+12:20' CPS+3+1' PAC+1++201' MEA+PD+AAB+KGM:305.1' PCI+33E' GIN+BJ+354107380000001068' PAC+20++CT' LIN+2++5410738000169:EN' QTY+12:5' LIN+3++5410738000176:EN' QTY+12:3' LIN+4++5410738000183:EN' QTY+12:12' CNT+2:4' UNT+40+ME000001'

240

Bevezetõ szakasz Feladási értesítés száma: DES587441 Üzenet dátuma: 2007. április 1. Árufeladás napja: 2007. április 3. Áru megérkezésének napja: 2007. április 3-án vagy az azt követõ napokon. Szállítmány rendelési száma: 12332 Megrendelés dátuma 2007. március 25. Szállító GLN száma: 5411234512309 Szállító adóazonosító száma: 6558774 Vevõ GLN száma: 5412345000013 Vevõ adóazonosító száma: 6558774 Szállítási cím GLN száma: 5412345123453 Vevõ adóazonosító száma: 6558774 Fuvaroztató GLN száma: 5412345123453 Szállítmánycsomagolás elsõ szintû leírása Két db ISO-1 raklap Elsõ raklap második szintû leírása Egy db ISO-1 raklap Raklap súlya 263,2 kg, beleértve az áruk csomagolását Raklapszélesség: 800 mm Raklaphosszúság: 1200 mm Raklap jelölése SSCC-vel SSCC: 354107380000001051 20 karton Ebben a csomagban lévõ termék GTIN száma: 5410738000152 Szállított mennyiség: 20 Második raklap második szintû leírása: Egy db ISO-1 raklap Raklap súlya: 305.1 kg Raklap jelölése SSCC-vel. SSCC: 354107380000001068 20 karton Ebben a csomagban lévõ elsõ termék GTIN száma: 5410738000169 Szállított mennyiség: 5 Ebben a csomagban lévõ második termék GTIN száma: 5410738000176 Szállított mennyiség: 3 Ebben a csomagban lévõ harmadik termék GTIN száma: 5410738000183 Szállított mennyiség: 12 LIN szegmensek száma az üzenetben: 4 Szegmensek száma az üzenetben


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

5. Függelék A GDSN termékattribútum készlete

241


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

1.1 Termékazonosítás 1.1.1 A kereskedelmi egység leírása 1.1.2 GTIN azonosító 1.1.3 Alapegység jelzõje 1.1.4 Fogyasztói egység jelzõje 1.1.5 Szállítási egység jelzõje 1.1.6 Számlázási egység jelzõje 1.1.7 Rendelési egység jelzõje 1.1.8 Változó tömegû egység jelzõ 1.1.9 Változó tömegû termék egységár mértékegysége 1.1.10 Változó tömegû termék típusa 1.1.11 Privát adat jelölése 1.1.12 Privát adat címzettjének GLN száma 1.1.13 Helyettesített termék GTIN száma 1.2 Termékhierarchia 1.2.1 Beépülõ termék összdarabszáma 1.2.2 Beépülési darabszám jellemzõ 1.2.3 Beépülõ termék darabszáma 1.2.4 Beépülõ termék GTIN száma 1.2.5 Sorok száma a kereskedelmi egységben 1.2.6 Sorok száma raklaponként 1.2.7 A kereskedelmi egység egy sorában levõ egységek száma 1.2.8 Kereskedelmi egységek száma raklaponként 1.2.9 Kereskedelmi egységek száma raklap soronként 1.2.10 Belsõ csomagok száma 1.2.11 Belsõ csomagba beépülõ kereskedelmi egységek száma 1.3 Termékbesorolás 1.3.1 Besorolási kategória kód 1.3.2 Besorolási kategória meghatározás 1.3.3 Besorolási kategória név 1.3.4 Import besorolás típusa 1.3.5 Import besorolás értéke 1.3.6 További besorolási szervezet neve 1.3.7 További besorolási kategória kód 1.3.8 További besorolási kategória leírása 1.3.9 EAN.UCC besorolás attribútum típus kód 1.3.10 EAN.UCC besorolás attribútum típus név 1.3.11 EAN.UCC besorolás attribútum típus meghatározás 1.3.12 EAN.UCC besorolás attribútum érték kód 1.3.13 EAN.UCC besorolás attribútum érték név 1.4 Termékmegnevezés 1.4.1 Termék márkaneve 1.4.2 Termék neve 1.4.3 Termékmegnevezés számlára 1.4.4 Termékinformáció 1.4.5 Termék-almárkanév 1.4.6 Kiegészítõ termékinformáció 1.5 Termékleírás 1.5.1 Termék formaleírása 1.5.2 Változat leírása

242


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

1.5.3 Termék leírása (rövid) 1.5.4 Kapcsolat külsõ leírásra 1.5.5 Termékskála 1.5.6 Termékcsoport azonosító kód 1.5.7 Termékcsoport azonosító leírás 1.5.8 Anyagkód 1.5.9 Anyagkódszervezet 1.5.10 Anyagszázalék 1.5.11 Anyagösszetétel 1.6 Termékjellemzõ 1.6.1 Mérettípus 1.6.2 Méret 1.6.3 Méretleírás 1.6.4 Sugárzás érte az összetevõket 1.6.5 Sugárzás érte a nyersanyagokat 1.6.6 Genetikailag módosított tartalom 1.6.7 Sugárzás érte a kereskedelmi egységet 1.6.8 Balling fok 1.6.9 Zsír százalékos aránya 1.6.10 Alkohol százalékos aránya 1.6.11 Leíró méret 1.6.12 Méretcsoport 1.6.13 Méretrendszer 1.6.14 Bio kereskedelmi egység tanúsító szervezete 1.6.15 Bio kereskedelmi egység kódja 1.6.16 Színkódlista szervezete 1.6.17 Színkód értéke 1.6.18 Szín leírása 1.6.19 Termékfelület leírása 1.6.20 Anyag súlya 1.6.21 Szálszám 1.6.22 Általános összetevõ 1.6.23 Általános összetevõ erõsség 1.6.24 Összetevõ erõsség 1.6.25 Méret kódlista szervezete 1.6.26 Méret kódértéke 1.7 Veszélyesáru-információ 1.7.1 Veszélyes áru jelzõje 1.7.2 Veszélyes áru besorolása 1.7.3 Veszélyes áru kockázati kód 1.7.4 Veszélyes áru csomagolási csoportja 1.7.5 Veszélyes áru technikai megnevezése 1.7.6 ENSZ veszélyes áru szám 1.7.7 Veszélyesáru-szabályozás kódja 1.7.8 Gyulladási hõmérséklet 1.7.9 Anyagbiztonsági lap (jelzõ) 1.7.10 Anyagbiztonsági lapszám 1.7.11 Szabályozás megfelelési kód 1.7.12 Veszélyes áru a-margin száma 1.7.13 Veszélyes áru szállítmányozási név

243


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

1.8 Termékinformáció dátum 1.8.1 Az elsõ értékesítés dátuma 1.8.2 Megszüntetés dátuma 1.8.3 Érvényességi dátum 1.8.4 Utolsó módosítás dátuma és ideje 1.8.5 Az információ érvénybe lépésének dátuma 1.8.6 Lemondás dátuma 1.9 Partneradatok 1.9.1 Adatforrás (adatszolgáltató) GLN száma 1.9.2 Adatforrás (adatszolgáltató) neve 1.9.3 Márkatulajdonos GLN száma 1.9.4 Márkatulajdonos neve 1.9.5 Gyártó/Forgalmazó GLN száma 1.9.6 Gyártó/Forgalmazó neve 2.1 Mért értékek 2.1.1 Befoglaló mélység 2.1.2 Befoglaló átmérõ 2.1.3 Befoglaló szélesség 2.1.4 Befoglaló magasság 2.1.5 Bruttó tömeg 2.1.6 Termék nettó tartalma (tömeg, térfogat, száraz tömeg stb.) 2.1.7 Nettó súly 2.1.8 Lecsöpögtetett súly 2.1.9 Kereskedelmi egység rendezett szélessége 2.2 Csomagolási adatok 2.2.1 Csomagolás típusának kódja 2.2.2 Csomagolás típusának leírása 2.2.3 Raklaptípus-kód 2.2.4 Raklapszerzõdés 2.2.5 Csomagolás anyagának típuskódja 2.2.6 Csomagolási anyag típuskód felügyelõ szervezet 2.2.7 Csomagolás anyagának összetétel 2.2.8 Csomagolás anyagának leírása 2.2.9 Csomagolási szerzõdés 2.2.10 Betétdíjas csomagolás betétdíjösszege 2.2.11 Visszatérõ csomagolás betétdíjkódja 2.2.12 Biztonsági címke típusa 2.2.13 Biztonsági címke helye 2.2.14 Felakasztó rudak lyukainak száma 2.2.15 Felakasztó rudak horizontális távolsága 2.2.16 Felakasztó rudak vertikális távolsága 2.2.17 A betétdíjérték érvényességének kezdõ dátuma 2.2.18 A betétdíjérték érvényességének utolsó dátuma 2.3 Kezelési és szállítási információk 2.3.1 Minimum élettartam a gyártástól számítva 2.3.2 Kezelési és tárolási információk kódja 2.3.3 Halmazolhatóság 2.3.4 Terhelhetõség 2.3.5 Maximális tárolási hõmérséklet 2.3.6 Minimális tárolási hõmérséklet

244


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

2.3.7 Minimum élettartam a megérkezéstõl számítva 2.3.8 Az elosztóközpontba történõ szállítási hõmérséklet maximuma 2.3.9 Az elosztóközpontba történõ szállítási hõmérséklet minimuma 2.3.10 Az eladási helyre történõ szállítási hõmérséklet maximuma 2.3.11 Az eladási helyre történõ szállítási hõmérséklet minimuma 2.3.12 Maximális tárolási páratartalom 2.3.13 Minimális tárolási páratartalom 2.4 Csomagolási jelölések 2.4.1 Vonalkód feltüntetésének jelzõje 2.4.2 Visszatérõ csomagolás jelzõje 2.4.3 Az ár feltüntetésének jelzõje 2.4.4 Ár a kereskedelmi egységen 2.4.5 Anyagában való újrahasznosíthatóság jelölése 2.4.6 Vonalkód típusa 2.4.7 Összetétel feltüntetése a csomagoláson 2.4.8 Akciós ajánlat a csomagon 2.4.9 Étrendi vagy allergén jelzés a csomagoláson 2.4.10 Környezetvédelmi jelzés a csomagoláson 2.4.11 Etikus kereskedelem jelzés a csomagoláson 2.4.12 Adott összetevõt nem tartalmaz jelzés a csomagoláson 2.4.13 Felhasználhatósági dátum feltüntetésének jelzõje 2.4.14 Újrahasznosítható csomagolóeszköz jelzése 2.4.15 Gyártási tételszám (sarzs) feltüntetésének jelzõje 2.4.16 Nettó tartalom feltüntetésének jelzõje 3.1 Rendelési adatok 3.1.1 Rendelés mértékegysége 3.1.2 Újrarendelhetõ termék 3.1.3 Termékátadási idõ 3.1.4 Termékkiszállítási idõ 3.1.5 Rendelési mennyiség maximuma 3.1.6 Rendelési mennyiség minimuma 3.1.7 Rendelési többszörös 3.1.8 Megegyezett maximális vásárlási mennyiség 3.1.9 Maximális vásárlási mennyiség kezdõ dátuma 3.1.10 Megegyezett minimális vásárlási mennyiség 3.1.11 Minimális vásárlási mennyiség kezdõ dátuma 3.1.12 Rendelés méretezési szorzója 3.1.13 Elsõ kiszállítás dátuma, ideje 3.2 Értékesítési adatok 3.2.1 Termék forgalomba hozatalának kezdete 3.2.2 Árusítás mértékegysége 3.2.3 Visszáruzható 3.2.4 Termék forgalomba hozatalának vége 3.2.5 Maximális vásárlási mennyiség záródátuma 3.2.6 Minimális vásárlási mennyiség záródátuma 3.2.7 Az exkluzivitás záródátuma 3.2.8 Elsõ rendelési dátum 3.2.9 Utolsó rendelési dátum 3.2.10 Elsõ szállítási dátum 3.2.11 Utolsó szállítási dátum

245


Nyomon követés globális szabványokkal – Függelék

3.2.12 Kampány neve 3.2.13 Kampánykezdõ dátum 3.2.14 Kampányzáró dátum 3.2.15 Speciális termékkód 3.2.16 Termék jellemzõ elõnye 3.2.17 Termék marketingüzenete 3.2.18 Szezonális rendelkezésre állás záró dátuma 3.2.19 Szezonális rendelkezésre állás kezdõ dátuma 3.2.20 Szezon naptári év 3.2.21 Szezon paraméter 3.2.22 Szezon neve 3.2.23 Célközönség korosztálya 3.2.24 Célközönség neme 3.2.25 Kuponcsalád kód 3.3 Cél- és származási ország 3.3.1 Célpiac ország kódja 3.3.2 Célpiac ország megnevezése 3.3.3 Származási ország kód 3.3.4 Célpiac alegység kódja 3.3.5 Összeállító ország 3.4 Áradatok 3.4.1 Összehasonlító ár típusa 3.4.2 Összehasonlító ár mértéke 3.4.3 Katalógusár 3.4.4 Katalógusár érvényességének kezdete 3.4.5 Katalógusár érvényességének vége 3.4.6 Ajánlott fogyasztói ár 3.4.7 Méretalapú ár jelzõje 3.5 Adó információk 3.5.1 Adó kódlista szervezet kódja 3.5.2 Adónem 3.5.3 Adófajta 3.5.4 Adó mértéke 3.5.5 Adó összege

246


Nyomon követés globális szabványokkal – Irodalomjegyzék

Irodalomjegyzék

247


Nyomon követés globális szabványokkal – Irodalomjegyzék

A) FELHASZNÁLT IRODALOM 1. A GTIN számkiadás szabályai – Még egyszerûbben! GS1 Magyarország, 2006 2. AS2 Transport Communications Guide for the EAN.UCC GDSN Community version 1.0. EAN.UCC, 2004 3. Bánáti D. – Hajdú Iné.: Élelmiszerjog. SZIE, Budapest 2002 4. Bánáti D. – Kasza Gy.: Biotechnológia: A magyar fogyasztók és szakemberek élelmiszer-biztonsági kockázatészlelése. BusinessClass Publishing, 2003 5. Bar Code verification for linear symbols, A detailed technical overview for GS1 Member Organisations. GS1, 2006 6. Bodnár Péter: RFID/EPC a gyógyszerhamisítás ellen. GS1 Világa Hírlevél, 2006/3. 7. Bruno Jeanbart: Knowledge, usage and advantages of traceability címû elõadása (Opinion way), GS1 in Europe Forum, 2007. február 14. 8. Claus Heinrich: RFID and beyond. Wiley, 2005 9. EAN.UCC Traceability Implementation. EAN International, 2003 10. EAN-UCC Globális Felhasználói Kézikönyv. EAN Magyarország Kht., 2001 11. Edmund W. Schuster – Stuart J. Allen – David L. Brock: Global RFID – The Value of the EPCglobal Network for Supply Chain Management. Springer, 2007 12. Élelmiszer-biztonság EU-szabályozás. Szerkesztette: Kovács Ferenc-Biró Géza, 2003 13. EPC – A shared vision for transforming business process. GCI, 2005 14. Fekete Balázs – Halpert Dániel – Kelemen István: Környezetvédelmi Termékdíj, 2006. GS1 Magyarország Kht., Budapest 2006 15. Fekete Balázs – Magyar Béla – Vidák Andrea: Környezetvédelmi Termékdíj, 2004–2005. Saldo Rt., Budapest 2005 16. Fekete Balázs: A termékdíjköteles termékek hulladékhasznosítása. Saldo Periodika, 2004/1. szám 17. Global Data Synchronization Network (GDSN) Roadmap for GS1. GS1, 2006 18. Global EAN.UCC Party Information Registry, Interconnection of EAN.UCC Membership Databases, Technical Specifications version 2.0. EAN.UCC, 2001 19. Graham Smith: Supply Chain Integrity, supply integrity címû elõadása (EFPIA – European Federation of Pharmaceutical Industries and Associations), Párizs, 2006. szeptember 20. 20. GS1 Architectura White book version 3.3. GS1, 2007 21. GS1 Data Quality Framework 1.0. GS1, 2006 22. GS1 DataBar Frequently Asked Questions. GS1, 2007 23. GS1 Global User Manual Issue 8.1. GS1, 2006 24. GS1 Globális nyomon követési szabvány: Tudnivalók GS1 – A globális üzleti nyelv. GS1, 2007. 25. GTIN Allocation Rules. GS1, 2005 26. Guidence On The Implementation Of Articles 11, 12, 16, 17, 18, 19, and 20 Of Regulation EC 178/2002 On General Food Law, 2004 27. Implementing Traceability In The Food Supply Chain. CIES, 2004 28. Jean-Claude Müller: Animal Health Products Identification Standard címû elõadása (IFAH – International Federation for Animal Health), Párizs, 2006. szeptember 20. 29. Kecskés Katalin – Kétszeri Dávid: Globális szabványok és megoldások a hulladékkezelésben. GS1 Magyarország Kht., Budapest 2006 30. Kecskés Katalin: A nyomon követés eszköze: UCC/EAN–128 rendszer. EAN-Hírek, 2004/4. 31. Kecskés Katalin: Új kihívás a nyomon követhetõség. EAN-Hírek, 2003/2. 32. Kétszeri Dávid: A GS1-rendszer szabványai az élelmiszerek nyomon követésének s zolgálatában. Minõség és Megbízhatóság, 2006/4. 33. Kétszeri Dávid: Élelmiszer nyomon követhetõség az EAN.UCC-szabványok segítségével. Élelmiszer-vizsgálati Közlemények, LI. kötet, 2. füzet, 2005 34. Kétszeri Dávid: EPC a kiskereskedelemben. GS1-Világa, 2006/2. 35. Kétszeri Dávid: Friss zöldség- és gyümölcsáruk nyomon követési kézikönyve. GS1 Magyarország Kht., 2006 36. Kétszeri Dávid: GS1-szabványok gyártóknak és beszállítóknak. GS1-Világa, 2006/1.

248


Nyomon követés globális szabványokkal – Irodalomjegyzék

37. Kétszeri Dávid: Krízismenedzsment. EAN Hírek, 2004/4. 38. Kétszeri Dávid: Már közeli jövõ az EPC. Mai Piac, XIII. évfolyam, 6. szám 39. Kétszeri Dávid: RFID (EPC) – A legújabb technológia az élelmiszerek nyomon követésére. Élelmiszer-vizsgálati Közlemények 40. Kétszeri Dávid: RFID a gyógyszeriparban. Bizalom és hitelesség a gyógyszeripari logisztikában, 2007 41. Krázli Zoltán: Globális kódok az egészségügyben. GS1-Világa, 2006/3. 42. Krázli Zoltán: Globális megoldások a betegbiztonság érdekében. Bizalom és hitelesség a gyógyszeripari logisztikában, 2007 43. Krázli Zoltán: GS1 Magyarország Számbank Katalógusa. 2006 44. Krázli Zoltán: GS1-szabványok az egészségügyben. GS1-Világa, 2006/1. 45. Krázli Zoltán: GTIN a kereskedelmi termékek azonosítására. GS1-Világa – Hírlevél, 2006/3. 46. Krázli Zoltán: Jelképünk, a GS1–128. GS1-Világa – Hírlevél, 2006/4. 47. Krázli Zoltán: Kereskedelmi termékek megkülönböztetése. GS1-Világa, 2006/2. 48. Krázli Zoltán: Termékazonosítás a pénztárnál. GS1-Világa, 2006/4. 49. Krázli Zoltán: Termékazonosítás, szám- és vonalkódképzés. GS1, 2006 50. Madas A.: Az élelmiszer-gazdaság fejlõdése. Kossuth Kiadó, 1971, pp. 134–135. 51. Marcel van Trier – Jan Willem Rietdijk: Innovative with RFID ont he waves of improvement. GS1 Netherlands, 2006 52. Minõségbiztosítás az agrárgazdaságban. Szerzõi kollektíva. Mûszaki Könyvkiadó, 2000 53. Minõségirányítás az élelmiszer-gazdaságban. Szerkesztõ: dr. Gyõri Zoltán, PRIMOM 54. Nagy A. – Kasza Gy.: A globalizáció hatása az élelmiszer-biztonságra. Budapesti Népegészségügy, 2005/4. 55. Nagy Endre: Foodtrace: az élelmiszerek nyomon követése. EAN-Hírek, 2002/3. 56. Numbering and barcoding, Frequent Asked Questions version 1. GS1, 2005 57. Package Measurement Rules For Data Alignment. GS1, 2005 58. Patrick J. – II Sweeney: RFID for Dummies. Wiley, 2006 59. RFID Tanulmány. Vonalkód Rendszerház Kft., 2005 60. Robert Kleist – Theodore Chapman – David Sakai – Brad Jarvis: RFID Labeling: Smart Labeling Concepts & Applications for the Consumer Packaged Goods Supply Chain,Second Edition (Paperback). Printronix, 2005 61. Sandip Lahiri: RFID Sourcebook. IBM, 2005 62. Sipos Gáborné: Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek szabványai: az ISO 22000-es szabványcsalád. Minõség és Megbízhatóság. 2006/4 63. The Global Food Safety Initiative, Guidance Document. Fourth Edition 64. The Global Traceability Standard. GS1, 2005 65. Traceability In The Food Chain, A Preliminary Stud. Food Standards Agency, 2002 66. UCC/EAN–128 Guidelines version 2, A guide to the implementation of the EAN–128 bar code on pallet and outer case labels in the grocery trade in Ireland. GS1 Ireland, 2004 67. Using Traceability In The Supply Chain To Meet Consumer Safety Expectations. ECR, 2004 68. Útmutató az élelmiszerjogról szóló 178/2002/EK Rendelet 11., 12., 16., 17., 18., 19. és 20.cikkeinek végrehajtásához. Az Élelmiszerlánc és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság Állásfoglalása B) FELHASZNÁLT NEMZETKÖZI ÉS MAGYAR SZABVÁNYOK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

EANCOM 2002 Standards EPC Information Services (EPCIS) version 1.0, EPCglobal Inc., 2007 EPCglobal Architecture Framework, EPCglobal Inc. 2005 EPCglobal Low Level Reader Protocol (LLRP) version 1.0, EPCglobal Inc., 2007 EPCglobal Object Naming Service (ONS) version 1.0, EPCglobal Inc., 2005 EPCglobal Pedigree Ratified Standard 1.0, EPCglobal Inc., 2007 EPCglobal Tag Data Standards version 1.3, EPCglobal Inc., 2006 EPCglobal Tag Data Translation (TDT) 1.0, EPCglobal Inc., 2006

249


Nyomon követés globális szabványokkal – Irodalomjegyzék

9. EPCglobal The Application Level Events (ALE) Specification version 1.0, EPCglobal Inc., 2005 10. EPC™ Radio-Frequency Identity Protocols Class-1 Generation-2 UHF RFID Protocol for Communications at 860 MHz – 960 MHz Version 1.0.9, EPCglobal Inc., 2005 11. GS1 General Specifications version 7.1, GS1, 2007 12. ISO 9000:2000: Minõségirányítási rendszerek. Alapok és szótár 13. ISO 9735:1990 – Az igazgatási, kereskedelmi és közlekedési adatok elektronikus cseréje (EDIFACT). Alkalmazási szintû szintaktikai szabályok 14. ISO/IEC 15417 Információs technológia – Automatizált azonosítási és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelkép-rendszer specifikációk – Kód 128 15. ISO/IEC 16022 Információs technológia – Nemzetközi jelképrendszer specifikáció – Adatmátrix 16. ISO/IEC 16390 Információs technológia – Automatizált azonosítási és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelkép-rendszer specifikációk – Átfedéses 2 az 5-bõl 17. ISO/IEC FDIS 15420 Információs technológia – Automatizált azonosítás és adatleolvasási technikák – Vonalkódjelkép-rendszer specifikációk – EAN/UPC 18. ITS/99-001:1999 – Nemzetközi jelképrendszer specifikáció. Csökkentett helyigényû jelképrendszer 19. ITS/99-002:1999 – Nemzetközi jelképrendszer specifikáció. Összetett jelképrendszer 20. Low Level Reader Protocol (LLRP) version 1.0, EPCglobal Inc., 2006 21. MSZ EN ISO 22000: Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek. Az élelmiszerláncban részt vevõ szervezetekre vonatkozó követelmények (ISO 22000:2005) C) FELHASZNÁLT EU-S ÉS MAGYAR JOGANYAGOK 1. Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveirõl és követelményeirõl, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról 2. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve a hulladékokról 3. Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról 4. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól 5. 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 6. 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról 7. 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérõl 8. 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet a környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirõl 9. 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól 10. 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl 11. 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról

250


Nyomon követés globális szabványokkal – Irodalomjegyzék

D) FELHASZNÁLT INTERNETES OLDALAK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

A Global Commerce Initiative honlapja (www.gci-net.org) A GS1 Globális elektronikus partnerinformációs adatbázis (GEPIR) honlapja (www.gepir.org) A GS1 honlapja (www.gs1.org) A GS1 in Europe honlapja (www.gs1eu.org) A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja (http://www.kvvm.hu/) A Központi Statisztikai Hivatal honlapja (http://www.ksh.hu/) A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal honlapja (www.mebih.gov.hu) A Vám- és Pénzügyõrség honlapja (http://vam.gov.hu/welcome.do) Az EPCglobal honlapja (www.epcglobalinc.org) Az Európai Tanács honlapja, közegészségügyi terület (www.coe.int/t/E/Social_Cohesion/socsp/Public_Health/Pharma_and_Medicine/ Specific_projects.asp#TopOfPage) Az Európai Unió portálja (http://europa.eu/index_hu.htm) Az RFID Journal honlapja (www.rfidjournal.com) Eurostat Home page (http://ec.europa.eu/eurostat) Taric honlap (http://ec.europa.eu/taxation_customs/dds/hu/tarhome.htm) Váminfo: A váminformációs szolgáltatás (http://www.vaminfo.hu/)

251


Az Answare Kft. 1993 óta van jelen a magyar informatikai piacon. Kezdetben adatkommunikációs hálózatok tervezésével, kivitelezésével és hálózatmenedzsment szolgáltatásokkal foglalkoztunk, ebbõl az idõszakból legismertebb referenciánk a Sulinet hálózat-felügyelete. Mára a piaci igényeknek megfelelõen a cég portfoliója kibõvült, szerver és adattárolási, adatbázis-kezelõ, azonosítási rendszereket is szállítunk és integrálunk. Az Answare fejlõdése a több mint 10 év alatt ugyan nem volt töretlen,

Informatikai megoldások a logisztikában

de az IT szektorra kiható recesszió éveiben meg tudta õrizni stabilitását és nyereségességét. Sikere nagyban köszönhetõ az új technológiák kockázatoktól sem mentes gyors adaptációjának, az iparágban megjelenõ változások rugalmas befogadásának. Cégünk motorját mindig is a magas szinten tartott belsõ szakértelmünk adta, 30 fõs

■ Szerver és adattárolási infrastruktúra

létszámunk 70%-a felsõfokú végzettségû, többen posztgraduális diplomával és különbözõ kiegészítõ szakmai képesítésekkel rendelkeznek. Termékeink fókuszát igyekszünk

■ Adatkommunikációs hálózatok

áthelyezni a technológiaszállításról a magasabb hozzáadott értéket képviselõ komplex megoldások szállítására, valamint az in-

■ RFID technológián alapuló megoldások

formatikai rendszerek üzemeltetésére és támogatására. Ezen belül jelenleg kiemelt területként tartjuk számon a rádiófrekvenciás

■ IT rendszerek üzemeltetése és felügyelete

azonosítást, mert a technológia által hordozott elõnyökben hosszú távú lehetõséget látunk. Az RFID technológiák hazai bevezetése érdekében számos fejlesztõ és tesztelõ céggel, gyártóval valamint potenciális felhasználóval vagyunk partneri kapcsolatban.

ANSware Kft. , 1036 Budapest, Lajos utca 74–76. www.answare.hu


Datascan* International AZ ÖN

VONALKÓDTECHNIKAI ÉS MOBIL PARTNERE

A Datascan International Kft. – mint a nemzetközi Datascan csoport magyarországi tagja – az automatikus azonosítási és vonalkódtechnikai megoldások teljes skáláját kínálja. Cégünk 1993 óta dolgozik a kereskedelmi és ipari azonosítási rendszerek értékesítésének piacán. Üzleti filozófiánk alapja a minõség, ezért kizárólag a legmegbízhatóbb beszállítók termékeit forgalmazzuk: a szoftverek közül Akewa, a vonalkód-olvasók és adatgyûjtõk közül Datalogic és Symbol (Motorola), míg a kártya- és címkenyomtatók közül Zebra termékeket kínálunk, amelyeket kiemelkedõ technikai és ügyfélszolgálati háttérrel egészítünk ki, ezzel biztosítva partnereink hosszú távú elégedettségét. A Datascan International csoport leányvállalatai jelen vannak Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Romániában, Lengyelországban, Szlovéniában és az Egyesült Államokban, így ezen országokban is teljes körû szolgáltatást nyújtunk az automatikus azonosítás területén.

Termékskálánk a következõ területeket öleli fel ■ Adatgyûjtõk (ipari PDA-k) ■ RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) ■ Vonalkód olvasók, fixpozíciós olvasók (CCD, lézer, 2D) ■ Címkenyomtatók, címkézési megoldások ■ Szoftverek: leltározás, raktározás, címketervezés ■ Automatizálás: mérési- és biztonságtechnikai eszközök, szenzorok és hõmérséklet szabályzók ■ Vezeték nélküli eszközök

Datascan International Kft. 1023 Budapest, Darázs utca 1. Telefon: 06-1-345-7330 Fax: 06-1-345-7335 Web: www.datascan.hu

Kovács Éva Marketing & sales manager

06 30/682-0818 e.kovacs@datascan.hu


„Informatikában gondolkozunk” A Konzorcia Kft. 2002 óta meghatározó szereplõje a hazai informatikai piacnak. Mint ahogy a mottónk is mondja – „Informatikában gondolkozunk”– a Konzorcia célja az ügyfél megelégedettségét eredményezõ informatikai projektek megvalósítása. Cégünket megbízható partnernek tekintik a tervezéstõl, a megvalósításon és projektellenõrzésen keresztül a rendszer támogatásáig, üzemeltetéséig az informatikai projektek teljes életciklusában. Szolgáltatásaink informatikai tanácsadás üzleti folyamatok informatikai támogatása szoftverek egyediesítése, továbbfejlesztése informatikai projektek megvalósítása projektek teljes életciklusának támogatása ügyfelek, rendszerek, termékek támogatása

Termékeink Oracle technológiai termékek Oracle Alkalmazások IBM Websphere termékek EPCglobal rendszerintegráció KOK help desk és projekt-követés TOK Távoktatási Keretrendszer PC+ azonnali on-line távsegítség

A fejlesztés területén a Konzorcia Kft. fejlesztõi egyedi igények alapján készítenek rendszereket, a célfeladathoz legjobban alkalmazkodó technológiát felhasználva. Fejlesztõink és szakértõink az egyedi rendszerek kialakításán túl nagy tapasztalattal rendelkeznek rendszerintegrációs modellezésben és a rendszerintegrációs feladatok megvalósításában is. Az alkalmazott architektúrában is az elsõdleges cél az ügyfelek igényeinek kiszolgálása, így a kliensszerveres megoldásoktól, a háromrétegû architektúrán át, a legmodernebb Szolgáltatás – Orientált Architektúrák (SOA) megvalósításáig rendelkezünk megoldási javaslatokkal. Fejlesztéseinket jellemzõen az Oracle, az IBM és a Sun technológiáira alapozzuk, változatos felhasználói felületeken megjelenítve az üzleti alkalmazások folyamatait. A konzultációs szolgáltatás legfontosabb iránya az Oracle Alkalmazások bevezetése és verzióváltása (e-Business Suite pénzügyi, logisztikai, CRM rendszerek, Oracle Pénzügyes Special Edition). Fejlesztõink komoly tapasztalattal rendelkeznek az egyedi fejlesztésû rendszerek tervezése és kivitelezése területén. Az alkalmazott technológiák jellemzõen Oracle adatbázisra épülõ Java alkalmazások. A konzultációs szolgáltatások kiterjednek továbbá IBM csoportmunka-szoftverekre és fejlesztõi technológiára. A támogatási üzletág nem csak terméktámogatást, hanem ügyféltámogatást is jelent telefonon, e-mailen, on-line, vagy helyszíni támogatás formájában. Ügyféltámogatás: az üzleti rendszer és a teljes mûködtetõ rendszer támogatása. Alkalmazástámogatás: Oracle technológián megvalósított rendszerek támogatása, karbantartása vagy üzemeltetése. Oracle szervertámogatás: a leginkább elterjedt Oracle termékek, az RDBMS és iAS üzemeltetése és támogatása. PC-támogatás: internet alapú interaktív helpdesk szolgáltatás. Ügyfeleink

www.konzorcia.hu

Magyar Posta Zrt. Elektronikus igénylési rendszer • Magyar Posta Zrt. Postai Elektronikus Piactér • Honeywell Magyarország Oracle e-Business Suite verzióváltás Magyarország és Csehország • Paksi Atomerõmû Zrt. Komplex Oracle humánpolitikai rendszer jogszabálykövetés és támogatás • Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Komplex szerkesztõségi, pénzügyi, kiadói rendszer • Solectron Hungary Oracle pénzügyi rendszer továbbfejlesztés és támogatás • Erste Bank Nyrt. Oracle támogatás és migráció • MTelecom Nyrt. Távsegítség • Paksi Atomerõmû Zrt. Oracle HR Payroll Upgrade • TESCO Áruházak Zrt. DBA support • Lapcom Kft. Az Oracle PénzÜgyes kis- és középvállalati megoldásának bevezetése a Lapcom Kft. és leányvállalatai részére • IBIDEN Hungary Az Oracle PénzÜgyes kis- és középvállalati megoldásának bevezetése • MÁV Zrt. Oracle alvállalkozóként Informatikai rendszer támogatása (Operations Support helyszíni támogatás biztosítása) • Esztergom Portál Elektronikus ügyintézõ


RFID: A JÖVÕ VONALKÓDJA Az iparág vezetõ szaklapja, az RFID Update közel 10.000 végfelhasználó és beszállító körében végzett felmérést követõen kijelenthetõ, hogy az ODIN technologies az RFID rendszerek tervezésében, telepítésében, finomhangolásában egyértelmû vezetõ szerepet tölt be. (forrás: www.rfidranking.com)

ODIN Budapest A 2002-ben alapított ODIN technologies az RFID iparág egyik úttörõ vállalata. Mûködése során a tengeren túli piac meghatározó résztvevõjévé vált. Stabil ügyfélbázisának részét képezik multinacionális vállalatok (pl. Wal-Mart beszállítói Dell, Goodyear) valamit kormányzati szervek (pl. Hadügyminisztérium, US Secret Service). Az ODIN technologies 2006-ban megalapította európai regionális központját, az ODIN Budapest Kft-t. Az ODIN a gyógyszeriparban elsõként kezdte meg az RFID rendszer sikeres tesztelését a Teva Magyarország Zrt. együttmûködésével. Az ODIN Budapest nagy hangsúlyt fektet a tudományos háttér megteremtetésére. Mûködésének biztos alapja a mintegy 800 m2 alapterületû, világszínvonalú tesztlaboratórium, az elhivatott szakembergárda – köztük ketten a 10 elsõ európai CompTia RFID+ vizsgával rendelkezõ mérnök – valamint a Budapesti Mûszaki Egyetemmel kötött stratégiai megállapodás.

Minden sikeres RFID rendszer alapja a 100%-os olvasási arány

Szolgáltatási területek Rendszerintegráció: az ODIN Budapest a felhalmozott tapasztalatok alapján a teljes RFID rendszer kiépítését illetve az egyes részelemek integrálását is képes elvégezni az évek során bizonyítottan bevált módszer alapján. Eszköz-, címke- és helyszínteszt: Az RFID hálózatok mûködése az olvasóantenna, a címke és a környezeti elemek hármasának fizikáján múlik. A társaság saját, a valós életet letükrözõ laboratóriumában, akár a végfelhasználóknak akár a rendszerintegrátoroknak kiválasztja az ideális kombinációt. Az RFID rendszerek implementációja során leggyakrabban ezen hármas nem megfelelõ mûködésébõl erednek a többletköltségek, melyek így elkerülhetõk. A teszteket saját fejlesztésû, a maga nemében egyedülálló szoftverek segítik. ODIN University: Az RFID egy rendkívül gyorsan fejlõdõ és változó iparág. A területen dolgozó általában szerteágazó tevékenységet folytató szereplõknek nincs idejük és kapacitásuk arra, hogy folyamatosan nyomon kövessék ezeket a változásokat. Az ODIN az új eszközök és technológiák állandó tesztelésén keresztül egyedülálló tudásbázissal rendelkezik. Ezt a tudást, mint független tanácsadó osztja meg a végfelhasználókkal, eszközgyártókkal és rendszerintegrátorokkal.

Ha többet szeretne megtudni arról, hogyan telepíthet sikeresen RFID rendszert, keresse fel az ODIN Budapestet az alábbi elérhetõségek egyikén: 1097 Budapest, Táblás u. 29. Tel/fax: +36 1 280 2960 • E-mail: info@odinbudapest.hu www.odinbudapest.hu


A rádiófrekvenciás termékazonosítás (RFID) és az egyéb távérzékelõ technológiák kétségkívül óriási versenyelõnyt és üzleti hasznot jelenthetnek, de csak abban az esetben, ha a vállalat információs infrastruktúrájának és üzleti folyamatainak szerves részévé válnak. Világszerte már számos gyártó érzékeli, hogy kénytelen lesz bevezetni az RFID rendszert. A Meta Group piackutató cég szerint 2008-ra az iparcikkek 30%-át már RFID azonosítóval látják el, és ez az arány 2013-ra 80%-ra nõhet. Egy másik piackutató szervezet, az amerikai Yankee Group hasonlóan bízik a technológia hosszú távú sikerében: a vállalat szerint 2008-ra az RFID piac értéke elérheti 2,35 milliárd dollárt. Az Oracle szerint az RFID bevetetésénél arra is figyelmet kell fordítani, hogy a vállalati értéklánc minden elemét érintõ adatok hatalmas tömege új követelményeket támaszt az információkezelés méretrugalmasságával, megbízhatóságával és biztonságával szemben. TELJES FOLYAMAT Az Oracle nemrég bejelentett Oracle Sensor Based Services (SBS) szolgáltatásával teljes körûen integrálhatók az RFID rendszer és a külsõ érzékelõk által szolgáltatott adatok a meglevõ szoftverekbe. Az Oracle SBS együttmûködik az Oracle Database 10g, Oracle Application Server 10g, Oracle Enterprise Manager 10g és Oracle EBusiness Suite rendszerekkel, tehát begyûjti, kezeli, elemzi és elérhetõvé teszi az információs rendszerben áramló információkat, és képes mindezekre reagálni is. A rendszer mûködésének elsõ lépése a kívánt, szûrt információk begyûjtése a különbözõ olvasókról és érzékelõkrõl. Az Oracle Application Server 10g az olvasóktól és érzékelõktõl érkezõ adatokat megszûri és egységesíti, majd továbbadja egy közös adattárnak, amely elemzi, feldolgozza és az összes üzleti alkalmazás számára hozzáférhetõvé teszi az információkat. Az Oracle Application Server 10g emellett figyeli az eszközök üzemképességét, és frissíti az illesztõprogramokat és a firmware szoftvereket. Következõ lépésként a vállalatoknak kezelniük kell az adatok és események óriási tömegét. Az Oracle megoldása az Oracle Database 10g, a méret-rugal-

mas, megbízhatóbb és biztonságos adatbázis. A konszolidált és megtisztított adatok és események valós idõben elemezhetõk és üzleti tudássá változtathatók, amelyek alapján ellenõrizhetõk és folyamatosan javíthatók az üzleti tevékenységek és folyamatok. Jelenleg csak az Oracle képes feldolgozni például a „Hányszor fordult elõ az elmúlt hat hónapban, hogy elmaradt az alacsony készletszint feltöltése?” típusú kérdéseket. Az Oracle operatív üzleti adatelemzõ megoldása jelentéseket készít, „mi lenne, ha...” elemzéseket és eseti lekérdezéseket végez, szegmentálja a piacot, profilképet készít a vevõkrõl, és általában a vállalat minden szintjén a döntéshozók kezébe adja a döntéshez szükséges tudást. Az RFID és egyéb szenzoros rendszerek bevezetése kapcsán az Oracle megoldásában az utolsó lépés az eseményekre és információkra való automatikus reagálás, hogy a döntéshozóknak csak a rendhagyó esetekkel kelljen foglalkozniuk. Az Oracle Application Server 10g hatékonyan integrálja a különbözõ rendszereket, s ezzel erõteljesen ésszerûsíti az üzleti folyamatokat. Emellett modell-alapú, eseményvezérelt eszközöket kínál az üzleti folyamatok átfogó felügyeletéhez és az üzleti tevékenységek figyeléséhez. A folyamatközpontú Oracle Application Server Integration megoldás az automatikus esemény-feldolgozással, emberi beavatkozással és vállalatközi (B2B) folyamat-protokollokkal kapcsolatos igényeket elégíti ki. AZ ORACLE Az Oracle a vállalati információs rendszerek világpiacának legnagyobb szállítója, az alapítása óta elmúlt 30 évben vezetõ helyet szerzett az adatbázis-kezelõk, az üzleti alkalmazások, üzleti intelligencia rendszerek és köztesszoftverek területén. A cég a folyamatos innováció elkötelezett híve, 145 országban csupán termékeinek fejlesztésére 14 000 munkatársat foglalkoztat. További információk a cégrõl, megoldásairól a www.oracle.com/hu oldalon találhatók.


GS1 – Az üzleti élet közös nyelve Szervezetünk több mint harminc éves nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a globális szabványok terén. 108 nemzeti tagszervezet hálózatán keresztül 140 ország, egymilliót is meghaladó tagvállalatát segíti. A GS1 olyan alkalmazásokat, megoldásokat és szolgáltatásokat kínál, amelyeknek alapvetõ szerepük van az ellátási és kínálati lánc hatékonyságának fokozásában. A GS1 az ellátási és kínálati lánc legelterjedtebb szabványrendszere, több mint 20 különbözõ szektorban van jelen. A GS1 rendszer: • biztosítja a globálisan egyedi azonosítást; • segíti a vonalkód jelképek kialakítását; • lehetõvé teszi az automatikus és elektronikus adatgyûjtést; • hatékonyabbá teszi raktár- és készletnyilvántartását; • támogatja az elektronikus kommunikáció folyamatait; • elektronikus adatcsere szabványokat, és • adatbanki szolgáltatásokat nyújt; • nyomon követési rendszereket ajánl (EPC, RFID).

szaktanácsadás szakképzés szakkönyvek vonalkód minõsítés

www.gs1hu.org

GS1 MAGYARORSZÁG Globális Azonosító és Kommunikációs Rendszereket Mûködtetõ Közhasznú Társaság 1139 Budapest, Fáy u. 1/B Telefon: (06-1) 412-3940 • Fax: (06-1) 412-3949 Ügyfélfogadás: munkanapokon 9.00–12.00 óráig


Mi is a nyomon követés, nyomon követhetõség? A nemzetközileg legelismertebb meghatározása szerint, az a képesség, mely szerint valamely dolog (pl. áru, tétel, termék vagy információ) útját vagy élettörténetét, helyét vagy felhasználását, a folyamatban részt vevõ helyszíneket és szereplõket szabványos azonosítók használatával, az azonosítók közötti kapcsolatok ismeretével nyomon tudjuk követni, és vissza tudjuk vezetni. Az elosztási láncra vetítve mindez megfogalmazható úgy is, mint az a képesség, mellyel aprólékosan és következetesen végig tudjuk kísérni egy árutétel mennyiségi és minõségi változásait mind idõben, mind térben. Beazonosítható az áru, a tétel, annak jelenlegi, illetve korábbi tartózkodási helye. Meghatározható annak eredete, valamint segítségével valamennyi szükséges információ összekapcsolható.

© GS1 Magyarország Kht.

3600 Ft

Tracebility supported by global standards  

many thx for GS1 France & GS1 GO staff