Page 14

2

kerekasztal beszélgetés

LACK: A MOME-n is szerepelnek hasonló „ösztönző-segítő” képzések? LACK: Nem tudjuk, mire számítsunk, mivel olyan téma apropóján ülünk itt, amely alapvetően meghatározza a hazai divatszakma létét és mindennapjait. Azt gondoljuk, hogy itthon a divatszakmát igencsak mostohán kezelik – talán haszontalannak is tartják... –, és fel sem merül, hogy a gazdaság egyik meghatározó eleme lehetne. Ez pedig minden bizonnyal kihatással lehet az oktatásra is. Harmati Hedvig: Szerintem ez túlzó kijelentés. Például a Széchenyi-tervnek is vannak a kreatív ipart támogató passzusai, és szerintem ez nem is ország-, hanem elsősorban régióspecifikus probléma. Közép-Európa átalakult társadalmi közegének egyszerűen meg kell érnie, hogy a többi kreatív iparágra is tudjon fókuszálni. A fejlődés jeleit már látni, az iskolába jelentkezők állandó száma pedig azt jelzi, hogy az érdeklődés is megvan. Ez pedig nagy feladatokat ró az oktatásra: fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a külső helyzetekre reagálni kell, a divatot pedig nem önálló entitásként, hanem a különböző részterületek lehetséges halmazaként kell kezelni, amiben így, együttesen rejtezik a gazdasági erő. A MOME például amellett, hogy öltözködési formatervezéssel is foglalkozik, átjárhatóságot biztosít a különböző területek között, amely adott esetben lehet a média, vagy éppen az építészet is. A divat, így a divatoktatás is „átfogó” terület, ahol eltérő eszközökkel dolgozó projektekben lehet kommunikálni a hallgatók felé, hogy diplomájuk megszerzése után ne találkozzanak ismeretlen szituációkkal.

Írta: Szántó Anna

Divatiskolák Magyarországon

Sokadik vagy, aki elsô lehet...

Alapvető kérdésekre kerestük a választ, amikor meghívtuk Magyarország jelentős divatiskoláinak vezetőit, munkatársait, hogy együtt próbáljuk megfejteni: milyen helyzetben vannak azok, akik pad előtt, vagy éppen pad mögött próbálják a jövőt befolyásolni. Milyen alapvető gondokkal küzdenek a diákok, milyen mechanizmusok alapján dolgoznak a tanárok, egyáltalán: Magyarországon milyen rendszerben oktatják azt, amit a Nagy Divatipar a X XI. század eljén elvár. Helyeslések, árnyalások, elvarrások és modellezések – Harmati Hedvig, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil Tanszék vezetője, Horváth Szilvia, a Modart Művészeti és Divatiskola oktatási igazgatója és Bucsuházy Piroska, a Budapesti Divatiskola óradója mesél élményeiről, benyomásairól és a diákokról. Diák a diákokról – ha szabad ilyen elképesztően kreatív szóviccet idecsempészni.

Horváth Szilvia: Köztudott, hogy a rendszerváltás után nehéz helyzetbe került a ruhaipar, de úgy en bloc, az egész feldolgozóipar. Szinte az összes céget felszámolták, a vállalatok megszűntek; az akkoriban végző hallgatók lehetőségei nagyon korlátozottak voltak. Ahogy azonban a magyar gazdaság picit kezd magához térni, és mivel már kineveltünk szakembereket, egyre többen látnak lehetőséget a divatszakmában. Megjelentek a külföldi cégek, és sorra alakulnak az itthoniak is. A kinevelt generációnak pedig nemcsak vágya, hanem érdeke is, hogy a magyar és a külföldi piacon megtalálja a helyét. A magyar képzés – azt gondolom – ugyanolyan magas színvonalú, mint bárhol másutt a világon, csak eddig nem volt lehetőség ezt megmutatni. Most azonban már minden adott ahhoz, hogy a hallgatók ugyanolyan eséllyel induljanak a karrierépítésben, mintha külföldön rakták volna le az alapokat. Az viszont nagyon fontos, hogy nem szabad hitegetni őket – őszintén el kell mondani, hogy a jövőben milyen lehetőségekkel számolhatnak, és el kell mondani azt is, hogy sok minden egyedül csak rajtuk múlik. Mennyi ambícióval, mennyi alázattal, mennyi munkabíró képességgel áldották meg őket – ezeket mind latba kell vetni. Harmati Hedvig: Ez szerintem nagyon fontos pont, mert a felsőoktatásban több az olyan helyzet, ahol magad hozod meg a döntéseket és ezekért vállalnod is kell a felelősséget. LACK: Önök egyaránt jól ismerik a „divatoktatás” régi és új vállfajait. Van, ami mostanság különösen hangsúlyosabb szerepet kap, mint régebben? Horváth Szilvia: A divatvilág sajátosságai miatt ma sokan és sokat foglalkozzunk azzal, hogy a diákok problémák nélkül tudjanak integrálódni egy-egy cég munkájába. Nagyon fontos, hogy a hallgatók azt érezzék, hogy ez ugyanolyan izgalmas feladat, mint saját céget alapítani. Ma már elkerülhetetlen, hogy gyorsan és jól tudjanak bármilyen stílushoz, bármilyen szektorhoz, bármilyen árfekvéshez idomulni. Ha valaki csak a saját ötleteit akarja rákényszeríteni a kliensekre, úgy nehezebb lesz eredményt elérnie. Flexibilisnek kell lenni, és minden szituációhoz tudni kell alkalmazkodni.

LACK: Kicsit távolodni az önkifejezés misztikumától, és sokkal inkább iparágként közelíteni a divathoz. Ez a lényeg? Harmati Hedvig: Az itt jelen lévő három iskola oktatási programja sokat foglalkozik ezzel a kérdéskörrel: hogy épül fel a teammunka, hogyan dolgozunk csoportban, hogyan dolgozunk egy-egy csoport részeként? Nálunk például a tanulóidőszak alatt nemcsak önálló tervezési feladatokat kell végrehajtani, hanem kifejezetten olyanokat is, amelyek a csapatmunkáról szólnak. A hallgatók itt megtapasztalják azt a helyzetet, amelyben maguk választják meg társaikat és azt is, amelyben nem, tehát fontosak az emberi tényezők, a feladatok megoszthatók és a felelősség vállalás is közös! Ebben próbálunk minél többet adni; a mindennapi munkában szokványosnak mondható szituációk ne váratlanul érjék a hallgatókat. Bucsuházy Piroska: Ettől függetlenül a lehetőségek – azt gondolom – még mindig erősen korlátozottak. Nekem az a tapasztalnom, hogy a diákok kétségbeesetten keresik a lehetőségeket. Egyetértek az elmondottakkal, de tegyük hozzá, hogy akik egyedi elképzeléseket szeretnének megvalósítani, minimális lehetőséggel bírnak. A média által preferált magyar tervezők – vagy éppen néhány külföldi tervező... – teljesen lefedi a piacot. Holott nagyon sok tehetséges fiatal van, aki egyáltalán nem akar teamben dolgozni, és a munkája megérdemelné a reflektorfényt. Harmati Hedvig: A média torz hatásait a divatszakmában mindenki tapasztalja, de szerintem ezzel nem érdemes érdemben foglalkozni, mert ez adottság, ez jelenség, ez van. Ezt lehet objektíven értékelni és együtt lehet vele élni. Magam is úgy látom, hogy sokkal több tehetséges ember dolgozik a szakmában, mint amennyiről írnak az újságok, vagy akiknek éppen a bemutatóit látjuk... Bucsuházy Piroska: ...igen, de én szeretném, ha ezen lehetne valtoztatni. Sokkal több embert lehetne bemutatni a divatlapokban… Harmati Hedvig: Ez nem feltétlenül a médiumok feladata. A „tudattágítás”, az érdeklődés felkeltése, nem a média feladata. Progresszív, tehetséges, külföldön is elismert tervező lényegesen több van, mint azt a köz gondolná, de őket csak egy-egy vájtfülű, -szemű sajtóképviselő fedezi fel. LACK: Ez viszont tovább nehezíti a diákok helyzetét, mert amellett, hogy elsajátítják a szakmai fortélyokat, a gazdasági ismereteket, azzal is tisztában kell lenniük, hogy miként adják el magukat. Tervezők, modellezők, varrónők, PR-szakemberek egy személyben... Horváth Szilvia: Ez mindig így volt, és külföldön is erre készítik fel a diákokat. Ennek fényében nekünk is az a dolgunk, hogy a diákokat – az alternatívák felvázolásával – minden oldalról segíteni kell, mert ezek ismeretében lelhetnek rá a saját útjukra. Szerintem az a legfőbb gond, hogy eleddig nem voltak ebben a szellemben felnőtt magyar divattervezők, nem voltak olyan társterületeken dolgozók, akik tudtak volna segíteni. Ezért az oktatásban ma már nem is feltétlenül a művészeti képzés a leginkább kiemelt feladat; az összes divat körül „forgó” szakmai képzésre is hangsúlyt kell fektetni. Mi például ezért indítottuk el a divatmenedzser-képzést. Párizsban kétszáz divattervező hallgatóra hatszáz divatmenedzser jut! Azt tudni kell, hogy többnyire az utóbbiak tudásán és felkészültségén múlik egy-egy cég sikere vagy éppen sikertelensége.

Harmati Hedvig: A MOME programjában szintén tetten érhető ez a szándék, csak nálunk nem divatmenedzsernek, hanem design menedzsernek hívják a terület hallgatóit. Ez – önálló szakként – BA-s és MA-s szinten is elérhető. Az oktatás kiterjed a marketing-, a gazdasági, a jogi ismeretekre, tehát olyan elméleti tudást próbálunk közvetíteni, ami elengedhetetlen az önálló munkához, vagy amivel könnyebb a teammunka elsajátítása. Ez ma már éppolyan evidencia, mint a művészettörtenet vagy a divattörténet beépítése a tantervbe. LACK: Külföldi oktatási mintákat mennyire vesznek át a hazai iskolák? Nyilván a Modart – mivel franchaiserendszerben működik – száz százalékban.

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

2

Horváth Szilvia: Persze, mi a francia oktatási rendszert követjük, aminek az a leglényegesebb húzómondata, hogy az „életre nevel”. Mondok egy példát: egy létező cégnek kell tervezni kollekciót, szabott határidővel, szabott mennyiséggel, minőséggel és szabványokkal. Amikor én diák voltam, ilyenben nem volt részünk. Az oktatás nem létező klientúra nem létező elvárásaihoz alkalmazkodott. Mi azonban már más utat járunk: azt szeretnénk, ha a diákok akárhova is kerülnek, rögtön tudják, mit és hogyan kell tenniük. Bucsuházy Piroska: A Budapesti Divatiskola a Bécsi Divatiskolával működik együtt, így nálunk is élő, intenzív külföldi mintákat láthatnak a hallgatók. Egyébként a szakmai gyakorlatokon, a működő szalonokban, a ruhacégeknél szintén ilyen és ehhez hasonló konkrét feladatokat kapnak a diákok, ami ugyanezt a tudásgyarapodást szolgálja. Harmati Hedvig: Azt gondolom, hogy a nemzetközi kapcsolatok kiépítése elemi érdeke minden intézménynek. De erre az is rákényszerít mindenkit, hogy több olyan pályázatot írnak ki európai szinten, amin csak külföldi egyetemekkel való együttműködéssel lehet elindulni. A mi tanszékünknek kifejezetten széles nemzetközi kapcsolatai vannak angol egyetemekkel, francia, skandináv iskolákkal: bemutatókat, találkozókat, kiállításokat szervezünk. A magyar oktatókat pedig sűrűn hívják vendégtanárnak külföldi egyetemekre, ami szintén nagyon fontos, mert ezzel az adott iskola saját minőségét tudja bizonyítani. Ez ma már elengedhetetlen része az oktatásnak, és kifejezetten nagy kihívás elé állítja a tanárokat. LACK: A tábla előtt tehát lehet cserélni a szereplőket, de lehet-e a padokban? Hogy látják: van különbség a magyar és a külföldi diákok hozzáállásában? ig – MOME Harmati Hedv felsôoktatási g finanszírozott Egyetem államila i zet roméves BA vés há y Mû eg – gy A Moholy-Na nek megfelelôen zer ds ren i na log tanszéken a l bo a elérhetô. A Texti intézmény, ahol – , mesterképzés is formaterMA ési öd az özk tve ölt ille st, , alapképzés tt kiegészítôtervezé lle me ai ág zô bö textiltervezés külön forvezést is tanítanak. gy az öltözködési gyobb feladata, ho na zleg ke be yik ô eg k els s na zá ká i a bemutatko „A MOME textil sza sét érintse” – mesél Tanszék en l xti gm Te sze en tem nd ye mi Eg i mater vezés Nagy Művészet Hedvig, a Moholydésében Harmati vezetôje.

lack fashion summer2011  

fashion magazine, Lack

lack fashion summer2011  

fashion magazine, Lack

Advertisement