__MAIN_TEXT__

Page 1


TÖMJÉN Kocsis Fülöp

TÖMJÉNEZÉS RENDJE Bizánci rítusunk egyik fontos jellemzője a tömjénezés. Néha csodálkozva, megbecsüléssel, olykor inkább értetlenkedve, sőt némi gúnnyal is szoktak beszélni rólunk, hogy a „görögök sokat füstölnek”. Egyszer egy magas rangú politikus kérte, hogy szenteljem meg az irodáját, mert ízig-vérig keresztén�nyé kívánta tenni az elődeitől örökölt helyiséget. Ragaszkodott hozzá, hogy a füstölőt is vigyem, jóllehet, ő maga református ember. Ha már erről vagyunk nevezetesek, illő, hogy ismerjük közelebbről is rítusunknak ezt a sajátosságát. Mostani írásunk azt a rendet mutatja be, hogyan kell a templomainkban tömjénezni. Ennek három fajtáját különböztetjük meg: nagy-, közép- és kistömjénezés. Amikor a diakónus kezébe veszi a tömjénezőt, abban már a tömjénnel ékesített izzó parázs van. Nem a papnak vagy a diakónusnak kell a tömjént rátenni a parázsra. Ez a római katolikusoknál van előírva. A bizánci szertartás szerint bárki ráteheti a parázsra a tömjénszemeket, mert a szent cselekmény majd csak akkor kezdődik, amikor arra áldást adott a pap – vagy, ha jelen van, a püspök. Amikor a diakónus áldást kér a tömjénezőre, akkor ehhez kissé fölemeli, és azt mondja: „Áldd meg, Uram, a tömjént!” Ehhez nem szükséges a láncot középen, a kis tartó fölött is megfogni. E mozdulatnak megint a római szertartásban van helye, ugyanis, ők a tömjénezés alatt is így tartják, két kézzel fogva a láncot. Emiatt kérnek ugyanezzel a mozdulat-

2

tal áldást. Mi a tömjénezés közben, az áldáskérés pillanatában és körmenetek alkalmával is mindig a lánc legtetején, a kialakított fogantyúnál fogjuk meg a tömjénezőt. A tömjénező megáldása után kezdődik a tömjénezés. Mit és milyen sorrendben tömjénezünk? A Szent Liturgián, de csaknem minden más szertartásunkon is a nagytömjénezés az oltár előtt kezdődik. A diakónus – vagy a pap – négy oldalról megtömjénezi az oltárt és a magas trónt, majd a szentély északi részéhez érve, az ott található előkészületi asztalt, illetve az azokra helyezett adományokat. Majd még arról a helyről a szentélyben lévő ikonokat, vagyis, nyilván azokat a szenteket, akiket az ott lévő ikonok ábrázolnak. Az északi ajtón kilépve elkezdi tömjénezni az ikonosztáz szentjeit. Természetesen először az alapképeket: Krisztust, az Istenszülőt, Szent Miklóst és a másik oldalon lévő védőszentet vagy címünnepet ábrázoló ikont. Míg átjön ide a Szent Miklós ikontól, közben az ikonosztázion többi szentjét és ünnepi ikonjait is megtömjénezni. Nem feltétlen mindegyiket külön-külön, ez Máriapócson vagy Hajdúdorogon meg még egy-két templomunkban igen hosszadalmas lenne. Az ikonosztáztól ellépve elindul a templomban körbe megtömjénezni az ott található szenteket. Ennek érdekében körbemegy a templom fala mellett. Ekkor szintén nem kell minden egyes ikont külön lendítéssel megtisztelni. Persze, ahol kevés ikon van a falon, ott akár ezt is lehet. Reméljük, folytatódik az a folyamat, hogy templomainkban egyre több ikont tudunk elhelyezni, vagy a falra festeni. Fontos,


TÖMJÉN hogy érzékelhetővé váljon számunkra az egész egyháznak, a szenteknek, szent angyaloknak a jelenléte. Amikor a diakónus a fal mentén körbe haladva újra az ikonosztázhoz ért és elment a Szent Miklós ikon mellett, akkor középről kezdi tömjénezni a küzdő egyház tagjait, vagyis a jelenlévő híveket. Remélhetően ők is többen vannak annál, semhogy mindenkit külön

dítéssel, majd a többi szolgálattevőt. Végül az oltár elé áll, és ott fejezi be az egész templom tömjénezését, ahol elkezdte. Egy legutolsó mozdulattal azt a szolgálattevőt tömjénezi meg, akinek visszaadja a füstölőt. Ez a nagytömjénezés rendje. Mivel több templomunkban nem lehetséges végig elmenni a fal mellett, emiatt alakulhatott ki az a szo-

lendítéssel lehetne tisztelni. Többnyire három-három lendítést teszünk balra, jobbra majd közép irányba. Ezután megfordul, és mielőtt a déli ajtón vis�szamenne a szentélybe, tiszteletből még újra megtömjénezi Krisztus és az Istenszülő ikonját. Bent a szentélyben az ott lévő személyeket is megtömjénezi. Ha jelen van ott más pap, akkor először őket külön három-három len-

kás, hogy csupán a két padsor között középen megy végig a pap, előbb az egyik oldal felé, aztán a másik oldal felé tömjénezve. Az is okozhatta ezt a kialakult gyakorlatot, hogy kevés szentet látunk a falakon megfestve, és mintegy elsikkadt annak a gondolata, hogy az első kör nekik szól. Ám akkor is megtehetnénk ezt a nekik szóló külön kört, ha most még nincsenek ott

3


TÖMJÉN a képek, mert a szentek azért jelen vannak. Sokat jelent papnak, hívőnek egyaránt az a mozdulatsor, amely tudatosítja, hogy ha ikonjaik nincsenek is, de testvéreink, a szentek azért jelen vannak velünk. Ha csak középen lehet elmenni, akkor a bejárat felé haladva az egyik oldalra, visszafelé közeledve pedig a másik oldalra tömjénezve mehet „körbe” a pap, majd középre érve a hívek felé fejezheti be, az imént leírt módon. Ezt a nagytömjénezést a Szent Liturgia elején szoktuk alkalmazni. A középtömjénezés rendje a következő. Ugyanúgy kezdődik, mint az előző, tehát az oltárt, a magas trónt, az előkészületi asztalt és a szentély szentjeit tömjénezi először a diakónus, majd a királyi ajtóból a híveket három oldalra. Mikor tőlük visszafordul, akkor még a

amikor már az olvasó azt befejezte és a paptól áldást kapott. Erősen zavarja ugyanis a figyelmet, nem tudunk kellőképpen összpontosítani a felolvasásra, ha közben csörög a tömjénező. A régebbi tömjénezőkön ugyan nincsenek csengettyűk, de azok láncának zörgése illetve a pap mozgása mégis zavaró. Ugyanakkor éppen ennek az Evangélium előtti szép tömjénezésnek az idejére írja elő a liturgiánk az Alleluja verseket. Az is értékes előrelépés, ha egyre több helyen újra visszavezetjük. Sajnos egyelőre csak a Zsolozsmáskönyvünk tartalmazza a Prokimen és Alleluja verseket, de reméljük, hamarosan lesz mindenki számára elérhető kiadványunk, amely ezen a hiányosságon is segít. Miközben tehát a hívek többször is éneklik az Alleluja verseket, az énekes pedig

Gyújtsd föl szívünkben, emberszerető Urunk, istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére! Oltsd belénk a te boldogító parancsolataid félelmét, hogy minden testi kívánságot legyőzvén lelki életet éljünk, mindent tetszésed szerint gondolva és cselekedve! Mert te vagy lelkünk és testünk megvilágítója, Krisztus Isten, és téged dicsőítünk kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos s elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. Evangélium előtti imádság. Az Apostol elhangzása után, miközben a diakónus tömjénezik, a pap a következő szép imát mondja csöndesen. (Ha nincs diakónus, akkor tömjénezés közben végzi el ezt az imát.) szentélyben lévő személyeket. Ezt a rendet használjuk az Evangélium fölolvasása és a nagybemenet előtt. Szintén kiigazított gyakorlat, hála Istennek, egyre több templomunkban térünk vissza arra, hogy nem az Apostol éneklése alatt kezdődik meg ez a középtömjénezés, hanem csak,

4

a hozzá előírt verseket, a középtömjénezést nyugodtan és rendben el tudjuk végezni, a pap pedig el tudja imádkozni az Evangélium előtti imát. (folyt.köv.)


ZENEI ÍZLÉS Bődi Kármen

A ZENEI ÍZLÉS FORMÁLHATÓSÁGÁRÓL NAPJAINKBAN

I. Tudomány, művészet és a keresztény egyház

Európa kulturális fejlődésének történetét nagyobb történelmi perspektívába helyezve, központi tényezőként jelentkezik a keresztény ideológia és eszmerendszer hatása, később pedig az ezzel szembe helyezkedő politikák térnyerése. Az oktatás és ezen belül a zenei képzés története, mint egy röntgenfelvétel, sejtetni engedi az adott korban élő emberek mentális státuszát, logikai gondolkodásmódját, az élethez, a Teremtőhöz és a teremtett világhoz való viszonyát. Az európai kereszténység korai történetének egyik legfontosabb fordulópontja Nagy Konstantin uralkodása idején 313-ban kiadott rendelet, amely megteremtette a keresztény vallásnak a többi valláshoz mért egyenjogúságát. A következő vízválasztó esemény pedig a 325-ben megtartott Nikaiai Zsinat, amely immár a szervezett egyház alapkövét jelentette. Kialakul az istentiszteletek és ünnepek szertartásrendje, létrejön a szerzetesség intézménye. Ez az időszak a kolostorok alapításának korszaka is. A 4-7. században, az apostoli korban felhalmozott teológiai és liturgiai kincsestár megőrzését, fejlesztését kiváló egyházatyák, püspökök, pátriárkák végezték el (nyugaton: Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Leó pápa stb., keleten: Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely stb.). Az utánpótlás nevelése intézményes formát öltött előbb a nagy bazilikákban, majd más templomokban is. Az énekmesterek vezetése alatt létrejövő szkólák nemcsak a tanítás bázisai voltak, hanem az ének megőrzésének, gyarapításának műhelyei is. Az egyházi zenében különböző liturgiák és éneklési módok éltek egymás mellett: keleten Bizánc, Jeruzsálem, Alexandria, Antiokheia, központtal a bizánci, a kelet- és nyugatszír, kopt liturgiák, míg nyugaton Itália, Hispania és Gallia területén a római és milánói (ambrozián), spanyol (mozarab), gallikán és ír-brit (kelta) liturgiák. A keresztény zenekultúra történetének meghatározó állomása volt a 7. század, amikor az addig szájhagyomány útján örökített, pusztán az emberi elmék tárházában nyilvántartott dallamanyag lejegyzése megkezdődött. Nagy Károly frank király uralkodása idején, 781-ben már a zenei írás reformjáról és a liturgia egységesítését célzó törekvésekről beszélnek a kutatók. Az is kiderül, hogy az újítások, a mind tökéletesebb grafikai megoldások fölbukkanása az akkor már régen virágzó énekes iskolák működéséhez kapcsolható. A 9-10. század fordulójára pedig, a párhuzamosan fejlődő, különböző iskolákhoz köthető írásmódok egységesültek. Képzeljük el, ma mire lehetünk képesek a számítógépek és az internet világában, ha ezek az emberek pusztán konstruktivitással és alázattal, egységes

5


ZENEI ÍZLÉS keresztény gondolkodással, ilyen felbecsülhetetlen értéket hoztak létre az utókor számára! A magyar énekes iskolák történetét kutatva szintén fölfedezhetjük a szinkronitást európai társaikkal. A 11. században, amikor az itáliai Arezzói Guido megalkotja vonalrendszerét és a neumák dallamfrázisait felváltó önálló hangjegyértelmezést, Magyarország már rendelkezik liturgikus énekeskönyvekkel (Codex Albensis) Szent István király egyházszervező rendeleteinek köszönhetően. A német Szt. Galleni neuma írásmód használatát azonban, amely ezekben az első énekeskönyvekben föllelhető, hamar fölváltja az Esztergomi érsekség iskolájában kialakuló írásmód. Az esztergomi notáció legkorábbi emlékeit abban az 1192-1195-ös években megkezdett, világörökség szempontjából is jelentős könyörgésgyűjteményben (Pray-kódex) találjuk, amely a magyar nyelv első ös�szefüggő nyelvemlékét, a Halotti beszédet is tartalmazza. A témából kicsit kitekintve fontosnak tartom megjegyezni ezen ősi magyar kódexünk, a Pray-kódex különleges bizánci vonatkozását is. Öt miniatúrájának egyike azt a Bizáncban tisztelt „Mandolini” leplet ábrázolja, amelyet ma tudósok, a Torinóban őrzött, Jézusnak tulajdonított halotti lepellel azonosítanak. A Mandolini és a Torinói lepel jellegzetességeinek egyezése, a tűz által ütött L-alakú lyuksor, halszálkás szövésminta, a holttest egyedi kéztartása komoly érvek a tudományos azonosítás folyamatában.

Visszatérve a magyar énekes iskolákhoz, a 15. századig szinte töretlen fejlődést, az iskolák társadalmi státuszának megszilárdulását figyelhetjük meg. A Királyi Magyarország három részre szakadása azonban, a török hódoltság, majd a Habsburg elnyomó politika, összességében a történelmi környezet a 16-18. században, megakadályozta egy egységes oktatási rendszer kialakulását. A reformáció és az ellenreformáció idején a régi gregorián dallamkincs a latin mellett a magyar nyelv térnyerése mentén is alakult, formálódott. A felvilágosodás után a szekularizáció erősödésével, az I. és II. világháború politikai eszmerendszerei - amelyek szakítani látszottak minden keresztény etikával - a 18. század végén meginduló oktatásügyi reformok talaján, illetve ezek kézben tartásával, irányításával is igyekeztek erejüket megszilárdítani. Az 1989-es rendszerváltást megelőzően generációk nevelkedtek szélsőséges, diktatórikus világnézetet hallgatva az iskolapadokban. (folyt. köv.)

6


VILÁGBAN BIZÁNCI RÍTUSÚ ÉNEK EURÓPA SZERTE Jó egy olyan kultúrát képviselni, ami a hitből fakad, ami a lélekre és a szívre hat, amely nem befolyásolni, manipulálni, megváltoztatni, kicserélni, fölpörgetni, feledtetni akar, hanem mindössze helyretenni, elfogadni, imádkozni tanít. az Egyház hitéből. Magában hordozA mi bizánci liturgikus kultúránk za az egész történelmet, ám mégis ilyen: legyen az egyszólamú magyar sokkal több, mint az emberiség törének, sokszólamú szláv kórusmű, díténelmének terméke. A liturgia alakuszes görög kántorének, vagy egyszerű lásában nem minden lépcsőfok volt balkáni többszólamúság. Ezért jó minlogikus, néha túl bonyolultnak tűnt a den olyan közegben énekelni, ahol szöveg, és sokszor nem volt könnyű a erre a közönség, vagy a hívek fogéhelyes fejlődési irányt megtalálni. De konyak, s most a Szent Efrém Kóruséppen ez által lett ez az építkezés csosal lezajlott nyugat- és közép-európai dálatossá és ez tette otthonossá.” turnén mindenütt ezt éreztük. A liturgikus létforma – úgy vélem Padova, Ravenna, Ljubjana, Brecl– mindenki számára vágyott állapot, av, Plock és Varsó voltak a fellépémég ha nem is vallásos az illető, vagy sek színhelyei, különböző nagyságú, nem tudja, hogy az. Erről is beszélt más-más elrendezésű és akusztikájú Plock római katolikus püspöke, az templomok, a közönség is nagyon ősi lengyel városban adott hangverkülönböző emberekből tevődött ös�senyünk után. Máriapócs, a magyar sze – látszólag. Amikor azonban felCzestochowa címmel fotókiállítás mucsendültek a bizánci liturgia melódiái tatja be becses búcsújáróhelyünket – hamarosan az a fajta csönd „vette Lengyelország tizenkét városában ebkezdetét”, amelyet az imádkozó emben az évben. Ez annak is köszönhető, ber óhajt, azért, hogy a lélek a Lélekhogy a Varsói Magyar Kultúrintézet kel beszéljen immár. vezetője Tischler János máriapócsi XVI. Benedek pápa írja Életutam származású, s bár római katolikus, c. könyvében a gyerekkori élményeúgy gondolta, hogy meg kell mutatiről: „Nagy élményt jelentett minden nia a lengyel hittestvéreinek és az érújabb lépcsőfok a liturgiához való ködeklődőknek az egyik legfontosabb zeledésben. Az új könyvek olyan nagy magyar búcsújáróhelyet, a „magyar értékűek voltak, hogy álmodni sem Czestochowát”. Itt Plockban nagyon tudtam volna szebb ajándékot. Lebisok ember volt kíváncsi a kiállításra és lincselő kaland volt az oltáron előttünk a koncertre, s jövőre is várnak minket lejátszódó titokzatos liturgia világába tavasszal – az ugye a lehető legjobb lassan egyre mélyebbre hatolni. Mind kritika, ha visszahívják az előadót… világosabbá vált számomra, hogy nem Breclav ősi morva város, a egy kitalált, vagy egy hivatal által létrecseh-osztrák-szlovák határcsücsökhozott valósággal találkozom ilyenkor. ben. Nagyon kedves emberek lakják, A szöveg és a cselekmény titokzatos s ide már „visszahívottként” érkeztünk, egysége évszázadok alatt fejlődött ki

7


VILÁGBAN hogy együtt ünnepeljük a várossal Szent Cirill és Metód püspököket, a két görög ifjút, Thesszaloniki szülötteit, akik által a szlávok a „kereszt édes igájába hajtották fejüket”– ahogy ezt Liszt Ferencnek a két aposotol milleniumára komponált dicsőítő énekében hallhatjuk. Számunkra a legemlékezetesebb ezen az estén a gyönyörű belső terű és remek akusztikájú modern, római katolikus templom volt, amely Szent Adalbert tiszteletére 2000-ben lett fölszentelve. Bárcsak sok ilyen minőségű és szépségű templom épülne, ahol jó és könnyű imádkozni, énekelni. Talán még jobban megemeli a breclav-i modern szentegyház dicséretét az a tény, miszerint két nappal előtte a világ egyik legszebb templomában koncertezhettünk: a ravennai San Vitale-Bazilikában. Életünk egyik legszebb pillanata volt ez, s nekem egy régi személyes álmom teljesedett

be, hála az Úrnak, aki ezt engedte megérnem. Meg se próbálom szavakkal leírni azt az érzést, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor 1300 éves, gyönyörűséges mozaikok közt kezdheti énekelni: Dicsérjétek az Úr nevét, alleluja, dicsérjétek szolgák az Urat!... A közönség nagy része itt előkelő, láthatóan igen jómódú olasz és amerikai emberekből állt – a Ravenna Fesztivál az egyik legnevesebb olaszországi nyári esemény. Kicsit izgultam, hogyan fogják fogadni a bizánci műsort, hiszen láthatólag ettől nagyon messzi kultúrában élnek. Nos, nem kellett volna tartanom semmitől, a bizánci liturgikus zene pár perc után már őket is elragadta, s vitte, hét határon túl, a csodás építmény pedig belső tereivel, mozaikjaival adta a segítséget az időtlenségbe irányuló lelki utazáshoz.

Belics Katalin

EGYHÁZZENEI KURZUS GYŐRBEN 2013. július 10–13.

Negyedik alkalommal vettem rész Dr. Bubnó Tamás tanár úr által szervezett egyházzenei kurzuson. Ebben az évben Győr adott otthont nekünk, házigazdánk Tóth András győri parókus és felesége volt, valamint a csodálatosan szép rác templom. Szállást a Szt. Cirill és Metód alapítvány vendégházában biztosítottak számunkra. Az egyszerű, tiszta szobákban pihentük ki a napi munka fáradalmait. Reggelinket közösen, ébredési sorrenden bekapcsolódva készítettük el. A délelőtti munkát követően 12 órakor elsétáltunk Győr történelmi városközpontjába, ahol a Katalinkert étteremben fogyasztottuk el bőséges ebédünket. Ebéd után jutott idő nézelődésre a városközpontban, majd visszasétáltunk a rác templomba és folytattuk a munkát 18 óráig. Ismét séta következett az étterembe ahol este is jóízű ételekkel és finom desszerttel kényeztettek bennünket. Séták és étkezések alkalmával fiatal és idős egyaránt megtalálta azt, akivel beszélgetni tudott.

8


KURZUS A kurzusokon minden évben más témát dolgozunk fel, ez segít alaposan megismerni, megérteni szertartásainkat. Az elmúlt években sorra vettük a liturgiát, a vecsernyét az utrenyét. Megismerkedtünk elfeledettnek hitt dallamokkal, gyakoroltuk a ritkábban énekelteket. Az eredetileg szláv hagyományokból merített prozódiai kiosztást átültettük a magyar nyelv sajátosságainak megfelelően. Úgy érzem, így még szebbé, még magasztosabbá váltak szertartásaink. Tanár úr azonban soha nem felejti el hangsúlyozni, hogy ezek a finomítások nem kötelező érvényűek, csupán ajánlások, és nagyon fontos, hogy megmaradjanak a helyi dallamvariációk is, hiszen azok között is vannak értékesek, melyek tovább színesítik liturgikus alkalmainkat. Ebben az évben is, mint minden évben, folyamatosan napközben készültünk a szertartásokra, minden nap vecsernyét, utolsó nap reggelén pedig Kocsis Fülöp püspök atyával Szent Liturgiát végeztünk. Átnéztük az állandó és változó részeket is. Így ismerkedhettünk meg az elveszettnek hitt „Jelül rendelted” mintadallammal, mely igen különleges és szép. Található benne mélyre lefutó dallam, szép hajlítások, sorismétlés, mindez méltósággal telivé tette az eredetileg normál 4. hangon énekelt sztihirákat. Olyannyira megfogott ez a dallam, hogy azóta is gyakran dúdolgatom magamban . Idén, a korábbiak gyakorlása mellett, az esküvő és a temetés szertartását vettük át részletesen. Ez örömmel töltött el, hiszen már mindkét szertartáson részt vettem, de úgy gondolom, mostantól liturgikusan is aktív résztvevőjévé válhatok azoknak, hiszen megismerkedtünk felépítésükkel (az eddig hiányzó részekkel is), dallamaikkal, szövegeik mélységes szépségével. Pénteken, az utolsó vecsernyét követően, kötetlen beszélgetésre gyűltünk össze a parókia udvarán. Püspök atya hangsúlyozta, hogy a Szent Liturgiánk attól lesz szép, ha azt elvégezzük, vagyis beletesszük, amit bele kell tenni, figyelembe véve a tempók váltakozását, hiszen van, amit tempósabban, van, amit méltóságteljesebben kell énekelni. Másnap, szombaton, a Szent Liturgián érezhető volt munkánk gyümölcse. Együtthangzó, felemelő volt mindannyiunknak. Gyors csomagolást követően elköltöttük búcsúebédünket az étteremben, melyet Fülöp püspök megkoronázott egy közös fagylaltozással. A résztvevők nevében is szeretném megköszönni a szervezők és a vendéglátó parókus munkáját, a kapott támogatást, mely sokunk számára lehetővé tette, hogy részt vegyünk a programon és nem utolsó sorban Tanár Úr odaadó szakmai munkáját. Évek folyamán kialakult egy mag, akik minden évben lelkesen jönnek a kurzusra, egyre mélyítve tudásukat. Ez alkalommal is jó volt együtt lenni régi ismerősökkel és új érdeklődőkkel, akik mindannyian azért vettünk részt ebben a munkában, hogy liturgiáink zeneiségének fejlesztésével még méltóbban és magasztosabban dicsőítsük Istent.

9


SZENT MIKLÓS Bódi Viktória és Szabadosné Majoros Gabriella

A NYÍREGYHÁZI SZENT MIKLÓS GÖRÖGKATOLIKUS ÁLTALÁNOS ISKOLA KÓRUSAI Mi szükséges ahhoz, hogy kórusaink létezzenek, eredményesen működjenek, és a magunk és mások számára is élményt adóan szólaljanak meg? Elsősorban aranyos, a zene iránt érdeklődő és énekelni szerető gyerekek, az ügyet fontosnak tartó szülők és támogató iskolavezetés. Iskolánkban két kórus működik: a 3-4-5. osztályosokból álló Kicsinyek Kórusa, és a 6-7-8. osztályosokból álló Gyermekkar, mely kisebb létszámú kamarakórus. Ezek sikeres működéséhez a fentebb felsoroltakon kívül elengedhetetlenül szükséges a délelőtti emelt óraszámú énekóra, és az a fontos tényező, hogy ugyanaz a pedagógus foglalkozzon délelőtt a gyermekekkel,

10

aki a délutáni kóruspróbákat tartja. Ezért néhány gondolatban az iskolában folyó ének-zenei nevelésről és oktatásról is írunk. Iskolánkban az alsó tagozatban heti három énekóra van, ez a felső tagozat éveire sajnos heti kettő (5-6. osztályban) és heti egy (7-8. osztályban) órára csökken. Öt éve lehetőségünk nyílt a csoportbontásban történő tanításra, ami azt jelenti, hogy első osztálytól kezdve a gyermekeket zenei képességeik alapján két vagy három csoportban fejlesztjük. Az énekórák állandó része a liturgikus ének, a gyerekek felszereléséhez tartozik a Dicsérjétek az Urat! című énekeskönyv. Minden órán elénekel-


SZENT MIKLÓS jük az aznapi tropárt, az adott hangú feltámadási tropárt, Miatyánkot, ha pedig ünnep következik, akkor az adott ünnep változó részeit. Minden iskolai liturgián három gyermek önálló szolgálatot lát el: a konták előtti Dicsőség…, a prokimen és az apostoli szakasz éneklése. A különböző liturgikus időszakok kiemelt dallamait is megtanuljuk, azaz a húsvéti és karácsonyi ünnepkör szertartásainak az énekeit, Előszenteltek liturgiáját, Parakliszt. Hetente egy alkalommal tartunk próbát az énekkarainknak. Fellépésekben nem szűkölködünk, minden hónapra jut legalább egy. Éneklünk iskolai rendezvényeken, évente két alkalommal pedig Hajdúdorogon a Szent Bazil Oktatási Központ gimnáziumában. Köszönjük Csinószki Mária tanárnőnek a kedves meghívást és vendéglátást! Jártunk már a Felvidéken, kórusversenyen is több alkalommal részt vettünk: Érden, Budapesten, és ötödik éve minden alkalommal indulunk az Éneklő Ifjúság megyei kórustalálkozóján, ahol arany minősítéseket kapunk. A 2012-es centenáriumi esztendőben együtt ünnepeltünk egyházmegyénkkel Budapesten a Művészetek Palotájában tartott csodálatos ünnepségen. A kicsinyek repertoárja általában kétszólamú, ritkábban három szólamú kórusmű. Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Szőnyi Erzsébet, Kocsár Miklós és Tóth Péter gyerekkarait szoktuk előadni. A nagyobbak több alkalommal háromszólamú darabokat énekelnek, szintén az előbb felsorolt zeneszerzők műveiből, kiegészülve reneszánsz madrigálok és barokk kórusművekkel. Több-

szólamú liturgikus művek terén sajnos kevés olyan kórusmű áll rendelkezésünkre, amely a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelne. Ennek ellenére, ami fellelhető görögkatolikus egyházunkban, azokat a darabokat ismerjük és énekeljük. Nemcsak szakmailag, de közösségileg is erősítjük az énekkarainkat. Olyan programokat szervezünk a gyerekeknek, ahol kötetlen, játékos együttlét keretein belül örülünk egymásnak, nemcsak a közös éneklések kapcsán, de például a közös táborozás idején is. Minden évben legalább egy alkalommal, egy téli próba idején a Bujtosi Szabadidő Csarnok melletti jégpályán korcsolyázunk, a nagyoknak pedig tavasszal (az iskolában) „bentalvós” hétvégét is felvállalunk, ahol játékkal, énekléssel és pizzázással töltjük el az időt. Tizenöt éve újraindult iskolánkban, sikerült már egyfajta zenei színvonalat megteremteni, reményeink szerint ez csak fejlődni és növekedni fog, a gyerekek, szülők, tanárok segítségével, és a Jó Isten áldásával.

11


SZENT DEMETER

Vatamány Sándorné Kiss Krisztina

A BUDAÖRSI SZENT DEMETER KÓRUS

„Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek valamíg leszek.” (103. zsoltár) Sokan kérdezik: „Hogyan jöhet létre egy kórus?” Kell hozzá néhány jó hangú, nyitott szívű, alkalmazkodni akaró személy, akiket egy ember a jó Isten segítségével, zenei képességeivel irányít. Fontos, hogy meghatározzuk a közösség célját, haladásunk útját, s annak mikéntjét. Így maradhatunk együtt a nehezebb időszakokban is. Már görögkatolikus papgyerekként is fontosnak tartottam az egyházi zene felkarolását, segítését. Szép hangú papédesapám szertartás végzései nagy hatást gyakoroltak rám. Diákkoromban szerveztem „hittanos” kórust lakóhelyemen, Hajdúdorogon, s Miskolcon is, ahol tanultam. Egyházmegyénk névadó helyén, (Hajdúdorogon) az első görögkatolikus gimnáziumban 1991-ben sikerült összehozni a diákokból a legelső iskolai kórust. 1 évig vezethettem. Később, papfeleségként próbáltam ugyanezt folytatni. Korábbi szolgálati helyünkön (Kisvárdán) is alakítottunk kórust, melyet még elköltözésünk után is évekig működtettem. Ebben férjem korábban is támogatott, akárcsak most. Szükség is van rá, mert 6 gyermekünk, az egyházközség, és a „civil” munkám mellett kell a kórus vezetésére időt találni.

12


SZENT DEMETER Püspök atya négy éve helyezett minket Budaörsre. Itt többek között templomot, parókiát s közösségi termet is szeretnénk építeni. Jelenleg egy temetőkápolnában jön össze kis közösségünk, akik között sok lelkes énekes van. Ideérkezésünk után már az első szertartásokon feltűnt, mennyire szeretnek énekelni itt is az emberek. Ekkor éreztem meg, hogy itt igény van egy kórusra. Kórusunk megalakulásának „ürügye” a városi, ökumenikus szervezésű, adventi gyertyagyújtási szertartás volt 2010-ben. Szerettük volna, ha megismernének bennünket, görögkatolikusokat, s erre ez az ökumenikus imádság jó lehetőséget nyújtott. Kórusunk révén énekeinket is megmutathattuk. A muzsika mindenkit megérint, s közelebb visz a Teremtőhöz és egymáshoz. Választottunk néhány „saját” karácsonyi éneket, s megkezdődtek a rendszeres próbák. Igen, rendszeres! Ami sokszor megterhelő, (de a zene szépsége ezt feledteti,) ám csak így lehet közösséget formálni, s eredményes munkát elérni. Kórusunkat, egyházközségünk és épülő templomunk védőszentjéről, Szent Demeterről neveztük el. Tagjaink életkora nagyon vegyes: a középiskolások mellett aktív dolgozók és nyugdíjasok is lelkesen dalolnak. Van ugyan közöttük zenész, de a tagok nagy részéről ez mégsem mondható el. Mindannyian áldozatot hozunk a kórusért. Mindenki szabadidejét áldozza fel a próbákra, szereplésekre. Többen vannak, akik a próbára 10-20, sőt akár 60 km-t utaznak! Talán Magyarország keleti részén élő ember számára ez elképzelhetetlen, hiszen ott sok görögkatolikus egy tömbben él. Itt a szórványban ez csak így működik. De lelkesen működik! Első karácsonyi szereplésünk óta rendszeresen színesítjük közösségünk ünnepeit. Kápolnánk búcsúján mindig „fellépünk”. Húsvét fényét anyanyelvünk mellett görögül s ószlávul is megénekeljük. Májusban „Akatisztoszt” imádkozunk több szólamban. Nyaranta, az esküvői szertartásokon is rendszeresen éneklünk. Sok ismeretlen ember jön egy-egy ilyen szertartás után gratulálni, hogy milyen gyönyörűek ezek az énekek. Ez is hozzátartozik kórusunk apostoli feladatához! Nagy lendületet adott számunkra az elmúlt év budapesti kihívása: a Görögkatolikus Egyházművészeti Nap. Örültünk, hogy mind a kórustalálkozón, mind pedig a Művészetek Palotájában gyönyörűen helytálltunk! (Személyes élményem, hogy a „családi kórusunkkal” is énekelhettem ezen a napon. Istennek legyen hála érte!) Adja Isten, hogy ebben az évben is legyen lehetőségünk ehhez hasonló megmérettetésen résztvennünk! Egyházközségi kórusunkkal (az idén először) már Előszenteltek Liturgián is énekeltünk. Fokozatosan próbáljuk megismerni és megismertetni a sokféle szertartásunk szépségeit, és minden hónap első vasárnapján a Szent Liturgián, néhány részt a kórus szólaltat meg. Szívesen jövünk össze énekelni és beszélgetni. Bízunk benne, hogy lelkesedésünk átragad másokra is és szeretettel csatlakoznak hozzánk! Most még a kápolnánkban lehetséges ez, de már épül a „Szent Demeter Templom”. Reméljük, Isten és a jó szívű adakozók segítségével mihamarabb elkészül az új templom, s a közösségi ház, s így a közös énekléseknek és a próbáknak is még alkalmasabb helyet találunk. Úgy legyen, AMEN!

13


EVANGÉLIUM CSÓKOLÁS EVENGÉLUIM CSÓKOLÁSI SZTIHIRÁK

14


EVANGÉLIUM CSÓKOLÁS

IDÉN IS MEGRENDEZZÜK A GÖRÖGKATOLIKUS KÓRUSOK TALÁLKOZÓJÁT, AMELYRE SZERETETTEL VÁRJUK EGYHÁZKÖZSÉGEINK ÉS INTÉZMÉNYEINK KÓRUSAIT S TERMÉSZETESEN, MINDEN KEDVES ÉRDEKLŐDŐT. Időpont: 2013. november 16. 14.00 Helyszín: Nyíregyháza, Szent Miklós görögkatolikus iskola csarnoka A találkozót a 18.00 órakor kezdődő közös vecsernyével szeretnénk befejezni. Kórusok jelentkezését az iroda@gorogkatolikus.hu címre várjuk. (A kórusok 10 perces fellépéssel készülhetnek, a közös éneklés kottája szeptember 15. után lesz letölthető a www.gorogkatolikus.hu oldalról.) Jelentkezési határidő: 2013. október 31. „Tégy méltókká minket, Krisztus Istenünk, hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged!” (1. hangú dicséreti sztihira)

15


Profile for Hajdúdorogi Egyházmegye

Ezért 2013/3 szeptember  

• A Tömjénezés rendje • A zenei ízlés formálhatóságáról napjainkban • Bizánci rítusú ének Európa szerte • Egyházzenei kurzus Győrben • Bemut...

Ezért 2013/3 szeptember  

• A Tömjénezés rendje • A zenei ízlés formálhatóságáról napjainkban • Bizánci rítusú ének Európa szerte • Egyházzenei kurzus Győrben • Bemut...

Advertisement