Page 1

GONDOLAT KIADÓ KORTÁRS EURÓPAI SZÉPIRODALOM

2019

www.gondolatkiado.hu


Gondolat Kiadó • H-1088 Budapest • Szentkirályi u. 16. • Tel.: +36 1 486 1527

30%

A kiadó könyvei nagy kedvezménnyel az interneten is megrendelhetők. www.gondolatkiado.hu facebook.com/gondolat

A katalógust összeállította: Böröczki Tamás • Felelős kiadó: Bácskai István • Kiadványszerkesztő: Lipót Éva • A sorozat borítóit tervezte: Környei Anikó


A GONDOLAT KIADÓ Szépirodalmi katalógusa

2019


Martin Michael Driessen

A pelikán Fordította Fenyves Miklós 176 oldal, 3200 Ft

Jugoszlávia végnapjai, egy tengerparti városka pangó kisvilága. A holland Martin Michael Driessen történetében két férfi zsarolja egymást névtelenül: Andrej, a melák postás és a Monarchia korabeli kábelvasút mindenese, Josip. Mit sem sejtve a másik machinációiról, tettes és áldozat, áldozat és tettes lassanként közel kerülnek egymáshoz. Míg hősei az alvajárók biztonságával csetlenek és botlanak, olvasója pedig beleszédül a cselekmény abszurdabbnál abszurdabb fordulataiba, Driessen magabiztosan zsonglőrködik stílussal és regénykompozícióval, időkezeléssel és jelenetezéssel, hol a 19. századi elbeszélők ráérősségét idézve, hol a burleszkfilmek zaklatott vágásait. Csak a legvégére ocsúdunk fel – amikor már utolsó figuráját is elejtette. Helyszín és hangulat – a kisvárosban időző egzotikus madarak ellenére – ismerős lehet a közép- és kelet-európai irodalmon edzett olvasó számára. Ám ahogy a holland író tollán a talált elemekből egyszerre lesz csavaros és mély értelmű példázat és roppant szórakoztató történet jó és rossz, szerencse és balszerencse, (ön)ismeret és vakság határainak elbizonytalanodásáról, az egészen egyedülálló teljesítmény.


ÚJDONSÁGAINK

Martin Michael Driessen (1954) hosszú időn át opera- és színházi rendezőként dolgozott Németországban. Negyvenöt éves korában jelent meg első könyve, a Gars című lovagtörténet, amelyet újabb regények és novellák követtek, többek között a rangos ECI díjjal kitüntetett  Rivieren, mely hamarosan ugyancsak olvasható lesz magyarul.


Arnon Grunberg

Anyajegyek Fordította Wekerle Szabolcs 386 oldal, 3600 Ft

Arnon Grunberg új regényének főhőse, Otto Kadoke pszichiáterként dolgozik egy krízisambulancián. Öngyilkosság-megelőzésre specializálódott szakemberként az a feladata, hogy életben tartson olyan embereket, akik már nem akarnak élni többé. Egy nyári napon, amikor meglátogatja gondozásra szoruló édesanyját, a fiatal nepáli gondozónők egyike egy szál törülközőben nyit neki ajtót. Kadoke, aki egész életében igyekezett nem átlépni a határokat, ezúttal elveszíti a fejét. Az incidens következményeként a továbbiakban saját magának kell megoldania anyja gondozását. Egy újabb határátlépést követően – melynek kiváltója egy öngyilkos hajlamú fiatal nő – a pszichiáter azon kapja magát, hogy mind szakmai, mind magánélete darabokra hullik, s anyja háza lassacskán egy kihelyezett krízisambulanciára emlékeztet. Az Anyajegyek  kíméletlen regény egy fiú anyja és apja iránti szeretetéről, illetve két emberről, akik nem képesek egymás nélkül élni – sem meghalni. A regény egy új szakasz kezdetéről árulkodik Grunberg gazdag életművén belül: a valakivel való törődés és a szeretet immár nem zárja ki egymást, és az elszenvedett veszteségek és a fájdalom ellenére mintha mégis lehetséges volna szeretni az életet. Megjelenés: május A szerző korábbi kötetei:

‚‚ Mibácsikánk ‚‚ A betegség nélküli ember ‚‚ Tirza ‚‚ Uborkaszezon ‚‚ Fantomfájdalom ‚‚ Ínyencek


Arnon Grunberg (1971) generációja legkiválóbb és külföldön is legismertebb holland írója. New Yorkban él. Regényei mellett rendszeresen ír cikkeket és esszéket holland, német, angol és amerikai folyóiratokba. Eddigi legsikeresebb regénye, a Tirza elnyerte a belga Arany Bagoly- és a holland Libris Irodalmi Díjat, s film is készült belőle. Grunbergnél jobban és kíméletlenebbül egyetlen más író sem képes ábrázolni azt, ahogy az ember gondosan kiépített mentális túlélési stratégiái folyamatosan megbicsaklanak a valóságon – mindezt utánozhatatlan stílusban, abszurd jelenetek sorában és kegyetlen humorral.


Auður Jónsdóttir

Nagyroham Fordította Patat Bence 298 oldal, 2900 Ft

Amikor Saga magához tér egy súlyos epilepsziás roham után, rémülten látja, hogy hároméves kisfia eltűnt mellőle. A kisfiú ugyan később előkerül, de a nő a következő napok során kétségek között hányódik: vele maradhat-e gyermeke egyáltalán, ha ez az eset bármikor megismétlődhet? Ráadásul a rohamot különös emlékezetkiesés követi: Saga a saját múltjának és a körülötte lévő emberekhez fűződő kapcsolatának csak egyes részleteire emlékszik, és sokszor azt sem képes eldönteni, emlékei valósak-e egyáltalán. Mi történhetett vele közvetlenül a rohamot megelőzően? Mit kezdjen a saját érzelmeivel, ha emlékei és így énje is ennyire töredezettek? Kiben bízhat egyáltalán, ha még önmagában sem képes? Saga történetén keresztül (az izlandi saga szó jelentése éppen ez: történet) az izlandi írónő finom humorral és nagy érzékenységgel mutatja meg, mennyire vékonyak a bennünket a valósághoz fűző szálak, és miközben nagy találékonysággal próbáljuk fenntartani a rendezettség illúzióját, a mélyben mindig ott rejlik a káosz.


Auður Jónsdóttir (1973) izlandi írónő. Korábbi regényeivel hazájában elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat (2004) és a Nők Irodalmi Díját (2012) is. Gyermekeknek szóló és ifjúsági kötetei közül említésre méltó A legkülönösebb dolog mindenek közül: önmagunk című könyv, melyben az írónő nagyapjának, a Nobel-díjas izlandi írónak, Halldór Laxnessnek állít emléket. Az Izlandi Könyvkereskedők Díjával kitüntetett Nagyroham a hetedik regénye.


Kätlin Kaldmaa

Izlandon nincsenek lepkék Fordította Segesdi Móni 332 oldal, 3200 Ft

Egy különleges sziget. Egy ház. Egy család. Egy egész évszázad. A  sziget kopár, gyönyörűséges és kiszámíthatatlan. A  család időszámításának kezdőpontja a fjord partján álló fehér ház, melynek lakói nemzedékről nemzedékre szerelembe esnek, tengerre szállnak, járják a hegyeket, vágyakoznak, tűrnek, álmodoznak, hazavárnak, történeteket mesélnek és heringet sóznak. A kis halászfalu életét, miként az egész szigetét is, a föld, víz, levegő és tűz négyessége határozza meg.  A családi saga Jónsival és Gudrúnnal, a ház építőivel kezdődik, s eljut egészen a 21. századig. A történet egyik főszereplője maga az óceán, amely ad és elvesz, összeköt és elválaszt, s a kérdésekre súlyos hullámokat görget válaszul.  A mélyen az izlandi hiedelemvilágban gyökerező, mágikus és meseszerű elemekben bővelkedő regény szálai egészen a görög mitológiáig vezetnek.


Kätlin Kaldmaa (1970) költő, prózaíró, műfordító és irodalomkritikus, az észt PEN Club elnöke, a Nemzetközi PEN Club külügyi titkára. 2012-ben hazájában elnyerte az év legjobb novellájának járó Friedebert Tuglas díjat.  Sűrű szövésű írásaiban női sorsok bontakoznak ki végletekig csiszolt, költői nyelven. Izland a második otthona, bevallása szerint ott megy neki legjobban az írás. Művei eddig egyebek mellett angol, arab, finn, izlandi és spanyol nyelven jelentek meg. Magyarul 2017-ben látott napvilágot egy válogatás a novelláiból Kätlin Kaldmaa breviárium címmel (Észt Intézet – Pluralica).


Leo Perutz

Éjjel a kőhíd alatt Fordította Tatár Sándor 288 oldal, 3200 Ft

Prágában járunk, a 16–17. század fordulójának éveiben. A Német-római Birodalom császárának, II. Rudolfnak a napjait a műkincseiben és szelídített vadállataiban való gyönyörködés, no meg a szerinte trónjára és életére törő öccsétől való egyre erőteljesebb rettegés tölti ki. Az egyetlen gyógyírt az éjről éjre élvezett idill jelenti számára, amikor álmában együtt lehet kedvesével, Eszterrel, a zsidó Mordecháj Meisl világszép feleségével – miután a magasságos Löw rabbi (a legenda szerint a Gólem létrehívója) varázshatalmánál fogva úgy intézte, hogy amikor a Moldva kőhídja alatt általa ültetett vörös rózsa és rozmaring virága összesimul, mind a császár, mind Eszter azt álmodja, hogy egymás karjaiban fekszenek. Ám hiába virtuális csupán Eszter folyamatos házasságtörése, Isten mégsem hagyhatja büntetlenül: a Prágára bocsátott, a zsidó gyermekeket tömegével elragadó járványnak csak az asszony halálával szakadhat vége. A rabbinak nincs más választása: ki kell tépnie a rozmaringszálat… Az egymással lazán összefüggő, a prágai zsidó legendákra és folklórra nagymértékben építő történetekben nemesek és közemberek, udvaroncok és császári szolgák, alkimisták, festők, udvari bolondok, éhenkórász lakodalmi zenészek tűnnek elénk, majd el előlünk a regény lapjain. A tarka kaleidoszkópban minden korból ismerős emberi esendőségek, intrikák, cselvetések, hiúságok és erények tanúi leszünk a hihetetlen plaszticitással és hangulatteremtő képességgel mesélő szerző jóvoltából.


A szerző korábbi kötete:

‚‚ Szent Antal tüze Leo Perutz (1882–1957) osztrák író Prágában született, majd Bécsben élt, ahonnan az anschluss után Palesztinába emigrált. Az ötvenes évek elejétől gyakran visszatért Ausztriába, itt is érte a halál 1957 augusztusában. A matematikus végzettségű Perutz 1923-ig, első átütő sikerű regényének megjelenéséig biztosítási statisztikusként dolgozott. 1915-ben jelentette meg első regényét, amelyet a következő évtizedekben – novellák és színdarabok mellett – tucatnyi további követett. Írásairól, melyek sokszor a történelmi múltból merítik témájukat, miközben pszichológiai thrillerként is olvashatók, és meghatározó elemük a fantasztikum, olyan kortárs írók szóltak elismeréssel, mint Jorge Luis Borges, Robert Musil, Italo Calvino vagy Graham Greene.


Riikka Pulkkinen

A lehetséges világok legjobbika Fordította Panka Zsóka Kb. 340 oldal, 3400 Ft

Riikka Pulkkinen új regényének főhőse egy fiatal színésznő, Aurelia, aki egyidős a szabad Európával: ugyanazon a napon született, amikor a berlini fal leomlott. A szimbolikus esemény, úgy tűnik, továbbra is összefonódik a lány sorsával: a kultrendező őt választja ki készülő darabja főszerepére, mely éppen a berlini fal leomlásáról szól majd. Eközben Aurelia apja a kórházban fekszik, beszédképtelenül egy súlyos stroke után. Aurelia nem reagál anyja ismétlődő telefonhívásaira. Mit mondhatott el neki apja utolsó találkozásuk alkalmával? És ki lehet az az alak, aki árnyként követi a lányt mindenhová, lépten-nyomon rést ütve a valóságon, és aki mintha olyan dolgokat tudna, amelyekről Aurelia maga nem is tudhatna? Az Aurelia útját végigkísérő fejezetek Aurelia anyjának egyes szám első személyű elbeszélésének részleteivel váltakoznak, amelyben a nő elmeséli az ő és a lány apja között kibontakozó szerelem megrendítő történetét – melynek szálai megint csak Berlinbe vezetnek –, és beszámol a tragédiáról, mely mindent megváltoztatott számukra. Megjelenés: 2019. május

A szerző korábbi kötete:

‚‚ Igaz


Riikka Pulkkinen (1980) a finn szépirodalom új generációjának egyik kiemelkedő képviselője, külföldön is széles körben ismert szerző, akinek regényeit közel húsz nyelvre fordították le. Első regénye, a Határ (2006) jelentős kritikai sikert aratott, a második, a magyarul is olvasható Igaz (2010) pedig meghozta számára a nemzetközi elismertséget, jelölték a Finlandia Irodalmi Díjra, s színdarab is készült belőle. Pulkkinen érzékien elegáns és költői képekben gazdag, áradó prózájából erőteljes történetek bontakoznak ki, melyek, különböző generációk nézőpontjából, az emberi élet olyan alapvető elemeit járják körbe, mint a szerelem, a szex, a hit és a halál.


Vlagyimir Szorokin

A fehér négyzet Novellák Fordította M. Nagy Miklós 202 oldal, 3000 Ft

Egy fiatalember egy isten háta mögötti orosz vasút állomáson találkozik egy különös férfivel – talán magával az ördöggel –, aki megosztja vele a Vörös tér alatt rejtőző piramis titkát. A Fehér négyzet című talk show résztvevői egy újonnan kikísérletezett drogot kapnak, aminek következtében némileg elfajulnak az események. A  költőnőt rajongója csak úgy tudná meghódítani, ha képes volna egy olyan verssort idézni a 20. századi orosz költészet nagyjaitól, amelyre az nem tud megfelelni. Egy orosz katona felkeresi hegyi menedékében a csodatévő sztarecet, hogy megkérje, változtassa vissza a kristálycukorrá vált atomtölteteket. Számos regény után első ízben találkozhat a magyar olvasó Vlagyimir Szorokin novelláival. E hos�szabb-rövidebb írások ugyanúgy magukon viselik a jellegzetes szorokini stílusjegyeket, mint a regények, s némelyikük ugyanabban a sosemvolt, de nagyon is valóságos Oroszországban játszódik, amelyet már jól ismerhetünk a szerző más szövegeiből. Valamennyire jellemző az a bravúros könnyedség, amivel a kristálytiszta klasszikus orosz prózaszöveg fokról fokra utat enged az abszurd vagy naturalisztikus motívumoknak és a szerző lenyűgöző látomásainak. A kötetünkben olvasható válogatás különlegessége, hogy azt maga a szerző állította össze a magyar kiadás számára az elmúlt években írt rövidprózai műveiből.


„Oroszország kibújik a bábból! Megrepedt a páncél! Kiszabadul az orosz államiság vakító pillangója, hogy megmutassa magát az emberiségnek a teljes szellemi pompájában! Fénylő rakétahordozóként száll fel a világ fölé, az emberiség új korának hírnökeként! Radonyezsi Szent Szergij és Joszif Sztálin képe van a két szárnyán! Az orosz lelkiség isteni sugarait árasztja, melyek áthatják a földet! Trombitaszó harsan a világ fölött: népek és államok, bánjátok meg bűneiteket, s gyülekezzetek az Ötödik Birodalom lobogói alatt, és látni fogjátok a Föld nagy átalakulását!”


A szerző további kötetei:


Vlagyimir Szorokin (1955) a kortárs orosz irodalom meghatározó alakja. Egy Moszkva melletti kisvárosban született, végzettsége szerint mérnök. Eleinte könyveket tervezett és illusztrált, majd a nyolcvanas években íróként az orosz underground jellegzetes alakja lett. Írásai 1989-ig nem jelenhettek meg hazájában, első regényét egy párizsi emigráns kiadó publikálta. Kezdetben a szexualitást és az erőszakot a maga nyerseségében megjelenítő műveivel keltett feltűnést. Később stílusa valamelyest szelídült, regényeinek világa – a putyini Oroszország valóságától is inspirálva – társadalomkritikai nézőponttal gazdagodott. Mindig fontos számára a klasszikus orosz próza öröksége, amelyet persze előszeretettel és nagy írói bravúrral forgat ki. Az általa elképzelt, a jelen tükreként és a múlt visszatéréseként egyaránt olvasható jövőbeli világo( ka)t iróniával, sok humorral, némi naturalizmussal, s mindig a csakis rá jellemző élőnyelv segítségével jeleníti meg. Szorokin eddigi tizenkét regénye mellett számos novellát, több drámát, filmforgatókönyvet, sőt operalibrettót írt. Regényeit, köztük A jég-trilógiát (2002–2005) világszerte több mint harminc nyelvre fordították le.


Tiit Aleksejev

Az erős város Fordította Lengyel Tóth Krisztina 220 oldal, 2950 Ft

Az Úr 1098. esztendejében járunk. Június elején a keresztes hadak bevették az Orontész-parti Antiokheiát, melynél fényesebb és biztosabban erődített város talán csak Konstantinápoly. A győzelemben kulcsszerepet játszott Dieter, az alacsony sorból származó, bibliofil lovag: ő jutott be elsőként a várba, és ő nyitott kaput az egyik főúr seregének. A  gond csak az, hogy ez a főúr nem az ő hűbérura, viszont ennek az úrnak a kezében van a Dieter által szeretett hölgy házassági engedélye. A  lovag a becsületet, sőt több katonája, barátja életét adta a hölgyért és a városért cserébe. Ráadásul most már attól is állandóan félnie kellene, éppen nem vadászik-e rá valamelyik ellensége. Ahogy bonyolódik a hadi helyzet a várban – két tűz közé szorulnak a keresztény hadak, a fellegvárból támadják őket az eredeti várvédők, kívülről pedig a hitetlenek másik serege keríti be a várost –, úgy bonyolódnak az intrikák a nyugati főurak közt. Alexiosz császár és a tafúrok királya is beszáll a játékba, és Dieter ismét titkos üzletek, zsarolások közt találja magát. A városban izzó hőség, harc, éhség, kövek, titokzatos vasdarabok, nyílvesszők és régi történetek – belül a démonok. Hol itt az „erős város”? És hol van Isten? Van ugyan egy ház, benne a szeretett nő, bor, hűvös, kéziratok, nyugalom, de mindez csak ajándék. Egy kis ráadás idő a vég előtt. Ebben a helyzetben a főhősben meglévő kettősség, a költőien látó, a bibliai mondatokat saját gondolkodásába építő tollforgató és a hazug-szép szavakat gyűlölő, ádáz kard-


KORÁBBI KÖTETEINK

forgató kettőssége mintha egyre mélyebbre vezetne. Nincs királyi út, ami Jeruzsálembe visz. Vagy épp ez lenne az? Az uralkodó útja, az uralkodóé, akinek maga a nap a védelmezője. A trilógia első kötete: ■ A zarándokút Tiit Aleksejev (1968) észt író végzettségét tekintve középkortörténész, tanított a Tartui Egyetemen, valamint dolgozott diplomataként. Eddig megjelent három regénye mellett írt novellákat, színdarabokat és filmforgatókönyveket is. A  zarándokút-­ trilógia megírásához tíz évig gyűjtött anyagot, és bejárta az első keresztes hadjárat csatáinak helyszíneit. A  trilógia első kötetéért 2010-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.


Bendl Vera

A másik férfi 242 oldal, 3200 Ft

Hogy hol húzódik a határ hűség és hűtlenség között, nem mindig egyértelmű. Hogy a szex milyen fájdalomra lehet gyógyír, és mennyi sebet szakít fel, néha csak utólag derül ki. Bendl Vera novelláinak szereplői egy-egy pillanatra kinéznek a szorongó keresésből, és ha nem is a maga teljességében, de megtapasztalják a boldogságot vagy a szabadságot – hogy aztán, sokszor önnön hibájukból, visszazuhanjanak a mindennapos kilátástalanságba. A szerző zavarba ejtő élességgel ábrázolja mindennapi viszonyainkat, erotikus kapcsolódásainkat és azok abszurd, hétköznapi részleteit. Ha valamiért nehéz olvasni ezeket a szövegeket, akkor csak azért, mert a szereplők vívódásaiban néha túlságosan is magunkra ismerünk.

„A Rákóczi út szürkén, forrón porzott, a Puskin mozi csak a régi emlékeket idézte, az Astoria meg a büdös aluljárót, és Lizának úgy tűnt, sosem látta ennél tisztábban, hogy nincs remény. Nemcsak a fantáziája egy klisésorozat, hanem ő maga egy megtestesült, dögunalmas, kibaszott nagy közhely. Egy beteljesült negatív jóslat. A nő, aki nem bírja, ha nem szívatják. Édes istenem, kimondani is unalmas.”


Bendl Vera Budapesten született. Ez az első kötete.


Jana Bodnárová

Szinte láthatatlan Fordította Archleb-Gály Tamara 160 oldal, 2600 Ft

A kötetben olvasható szöveg mindvégig a fikció és az önéletrajz izgalmas határterületén mozog: az írónő visszaemlékezéseit tartalmazza ugyan, mégis a lehető legtávolabb áll valamiféle memoártól. Egy nő tekint vissza saját életének azon kitüntetett pontjaira, meghatározó érzéseire, egészen apró momentumaira, amelyek kívülről akár jelentéktelennek is tűnhetnek, de az egyén szempontjából egzisztenciális jelentőségűek. Az elbeszélés – amelyben az emlékező többek között a család nőtagjairól, a gyermekkorról, az első szerelmekről, az anyaságról, tönkrement házasságáról, az öregedés tapasztalatáról mesél – nem lineárisan halad előre, hanem sokkal inkább köröket ír le. A  szöveg szabadon áramló asszociációkból épül fel, s különböző, olykor egészen triviális mozzanatok gazdagítják: a szerzőhöz közelálló, máskor pedig számára teljesen idegen emberek gesztusainak leírása, valaki más által elmesélt történetek, filozófiai elmélkedések, alapvető érzések lehető legpontosabb rögzítése, képzőművészeti és irodalmi alkotások élménye és lírai betétek – mindez egyetlen személy érzékenységén átszűrve és részévé válva immár nemcsak a szerző, de az olvasó belső világának is.

„A kút a gazdasági udvar szélén állt. Az alján levő kőlapot csaknem méternyi magas kőkerítés vette körül. Az mindig hideg volt, és itt-ott moha borította. A  lányom a mélyén feküdt keresztbe vetett lábbal, mellén a babájával. Olyan volt, akár egy egyiptomi gyermek a kőszarkofágban. Amikor fölé hajoltam, átölelt, és azt mondta, megszomjazott, azért jött a kúthoz, és hogy a babájának is ad vizet. Kiemeltem a kőzárkából. A  lábát a csípőmnek támasztotta, arcát odaszorította a nyakamhoz, mely


még mindig vadul lüktetett. A bőre jéghideg volt. Mintha ott kezdődött volna a halál. Utána megeredt az eső. Sugárban ömlött a víz, akár egy szökőkútból. Akkor végre megkönnyebbültem.”

A szerző korábbi kötete:

‚‚ Insomnia

Jana Bodnárová (1950) szlovák írónő művészetét az állandó kísérletezés és megújulás jellemzi. Ír verseket, színdarabokat, novellákat, regényeket, filmforgatókönyveket és regényeket gyerekeknek is, és a kilencvenes évek közepe óta videoperformance-szal is foglalkozik.


Monica Cantieni

Zöldfülű Fordította Horváth Géza 197 oldal, 2450 Ft

„Apám 365 frankért vett meg a várostól. Sok pénz egy gyerekért, aki nem lát a szemétől. Ezt eltitkoltam a szüleim elől, ameddig csak tudtam. Nem jó, ha már akkor megfosztjuk őket minden reményüktől, amikor belépünk a házba, ha a lányuk akarunk lenni. Ezt a főnökasszony sulykolta belénk. Nem maradhatunk tovább nála. Túl sokan vagyunk, az emberek közé kell mennünk. Jó azoknak, akiknek ilyen szép a szeme, sűrű a haja, és jók a fogai. Csakhogy a fejünk se legyen ám üres. A fej a legfontosabb szerv. A kart is helyettesítheti. Az emberek nem egyformák. A szülők legfontosabb szerve a türelem.” Így kezdődik a kislány története, aki egy svájci nevelőotthonból kerül új szüleihez, az őt örökbe fogadó házaspárhoz. A történetet, mely az 1970-es évek svájci emigráns miliőjében játszódik, maga a kislány meséli el, aki gyufaskatulyákban gyűjtött és sajátos logika szerint rendszerezett szavak segítségével próbál eligazodni a felnőttek különös világában. A  regényt feledhetetlenné teszi kép- és nyelvgazdagsága, egészen egyedi elbeszélésmódja és meglepő humora.


Monica Cantieni (1965) svájci írónő, Wettingenben és Bécsben él. A Svájci Rádió és Televízió (SRF) munkatársa. A  2011-es Svájci Könyvdíjra is jelölt, az olvasók körében nagy sikert aratott Zöldfülűt megelőzően novellákat publikált.


Lars Saabye Christensen

A féltestvér Fordította Patat Bence 650 oldal, 4500 Ft

A féltestvér, ha így nézzük, a klasszikus realista regényeket idéző, nagyszabású családtörténet; ha amúgy, akkor minden ízében mai, extravagáns nagyregény. Narrátora a forgatókönyvíró Barnum: az ő eleven elbeszéléséből, a tünékeny világot mesterien és nagy fantáziával megragadó prózájából bontakozik ki egy oslói család majd fél évszázadnyi története, s az elbeszélőnek a féltestvéréhez, a kiszámíthatatlan, de öc�csét mindig megvédelmező és a világ dolgaiban eligazító Fredhez fűződő viszonya. A  család életét átszövik a titkok, a kimondatlan vagy elhallgatott dolgok. A  történet a második világháború utolsó napján, a béke beköszöntekor kezdődik, amikor Verát megerőszakolja egy ismeretlen férfi – ekkor fogan Fred. S noha később egy időre férfi is kerül a házhoz – Vera férje, s a másik fiú, Barnum apja –, a család rendíthetetlen alapját mégis a három generációt képviselő nők jelentik: Verán kívül Barnum dédnagyanyja, egykori némafilmszínésznő és Boletta, a nagyanya. A  regény középpontjában Barnum felnőtté és egyúttal íróvá válásának története áll, melyben alapvető szerepet játszik a fiú Fred iránt érzett ambivalens szeretete. Christensen komplex, tragédiát és komédiát nagy bravúrral egyesítő, messzemenően irodalmi, ugyanakkor szinte önmagát olvastató szövege mindeközben az emberi érzelmek és viszonyok teljes skáláját feltárja. „A  féltestvér lenyűgöző, nagyratörő, jelentős regény… a történet és a benne foglalt életek olyan lassan bomlanak ki, mint egy virág szirma, ha napfény éri, s a hatás nem kevésbé meglepő és lenyűgöző.” Complete Review


Lars Saabye Christensen (1953) mind népszerűségét, mind írói kvalitásait tekintve egyedülálló jelenség a mai norvég prózairodalomban. Első nagy sikerét Beatles (1984) című regényével aratta, amely a hatvanas években felnőtté váló generáció – a szerző saját nemzedéke – alapélményeiről mesél, és amelyet 2006-ban az egyik legjelentősebb norvég napilap az elmúlt negyedszázad legfontosabb norvég regényének ítélt. A nemzetközi áttörést A  féltestvér (2001) hozta meg számára, amelyből több mint háromszázezer példány kelt el Norvégiában, és számos más elismerés mellett elnyerte az év legjobb skandináv regényének járó kitüntetést, az Északi Tanács Irodalmi díját is.


Leonyid Cipkin

Nyár Badenben Fordította Gábor Sámuel 243 oldal, 2950 Ft

Hetvenes évek, Szovjetunió, tél, vonatút. Lemegy a nap. Egy orosz értelmiségi utazik Moszkvából Leningrád felé, s egy málladozó, forradalom előtti könyvet lapozgat: Anna Grigorjevna Dosztojevszkaja 1867-es, gyorsírással lejegyzett, majd évtizedekkel férje halála után publikált naplóját. Az orosz irodalom klasszikus műveit is megidéző nyitókép, mely után azonban orosz írókra kevéssé jellemző próza következik. A napló szippantja magába olvasóját? Vagy az olvasó írja újra a naplót? A  kérdés nem eldönthető, s a regény olvasójának nincs más választása, mint követni elbeszélőjét, aki térben és időben csapongva hol saját világába, hol a 19. századba, Dosztojevszkij és újdonsült felesége életébe kalauzolja. S ha az olvasó egy-egy vessző után netán elveszíti az események fonalát, a következő gondolatjel után gyakran egy másik szálban tud csak megkapaszkodni. A regény Dosztojevszkij és felesége kalandos utazásáról mesél: hitelezők és ellenséges családtagok elől menekülve az idősödő Fjodor Mihajlovics és fiatal felesége hogyan hagyja el Oroszországot, miként telnek napjaik a németországi Badenben, s miként keríti hatalmába játékszenvedélye az önuralmát mindig is könnyen elveszítő, epilepsziájával egész életében küszködő írót. A  Nyár Badenben lírai nyelven megszólaló életrajzi fantázia, melyben az elbeszélő utazása és kedves regényei írójának badeni kalandja elválaszthatatlanul összefonódik. Vallomás az irodalom és az élet iránti szenvedélyről, olvasó, mű és szerző viszonyáról.


Leonyid Cipkin (1926–1982) zsidó orvoscsaládban született, s maga is kutatóorvosként dolgozott. Szépirodalmi műveit a korabeli Szovjetunióban nem adhatta ki, regényének első sorai néhány nappal halála előtt, Amerikában jelentek meg először nyomtatásban. A 2000-es években a regény nagy sikert aratott a tengerentúlon, mára számos európai nyelvre lefordították. A magyar kiadás a regény mellett a szerző hat novelláját, valamint Mihail Leonyidovics Cipkin apjáról szóló írását is tartalmazza.


Sigrid Combüchen

Resztli Fordította Papolczy Péter 438 oldal, 3600 Ft

Az írónő levelet kap egy figyelmes olvasótól. A levél írója, egy idős hölgy, aki a napfényes Spanyolországban tölti nyugdíjas éveit, felismeri önmagát az egyik családi fényképen, melynek leírása szerepel a szerző egy korábbi regényében. Egymást váltják a levelek szerző és olvasó között, s az idős hölgy élete egyre inkább foglalkoztatni kezdi az írónőt. A  Carlsson családról készült fénykép – és vele együtt Hedda, az egyetlen lánygyermek élettörténete – egyre összetettebbé válik az idős Hedda újabb levelei, valamint a más forrásokból, például régi iskolai évkönyvekből vagy az internetről származó információk fényében. Ezzel párhuzamosan az írónő is mesélni kezdi Hedda történetét: hogyan került el otthonról a tizenkilenc éves lány Stockholmba, és miként vált önálló személyiséggé; hogyan találta meg a szerelmet, és miként tért le arról az útról, amelyet egy felső középosztálybeli fiatal svéd lánytól elvártak a harmincas évek végén. A szerző és az idős Hedda között vita alakul ki arról, hogy mindez hogyan értékelendő. Az írónőt rabul ejti Hedda múltja, mindaz, ami megtörténhetett volna, de sohasem következett be; Heddát viszont a jelen érdekli, és hevesen elutasítja a gondolatot, hogy elvesztegette volna az életét. Hiszen mindaz, ami az igazán fontos dolgokon kívül marad, a resztli – maga az emberi élet. A  Resztli okosan megkomponált, a narratíva tekintetében igen összetett szöveg, ugyanakkor mindvégig élvezetes olvasmány. Páratlanul érzékeny betekintést nyújt egy nem mindennapi nő mindennapi életébe a harmincas években (a szerelemtől a sütés-főzésen és szabás-varráson át a korabeli filmek világáig), ugyanakkor elgondolkodtat a regény mint olyan létmódjáról, valóság és fikció viszonyáról is.


Sigrid Combüchen (1942) svéd író és irodalomkritikus. Német származású, de gyermekkora óta Svédországban él. A nemzetközi hírnevet 1988-as regénye, a Byron hozta meg számára. 1999ben Parsifal című regényéért elnyerte a svéd De Nio irodalmi társaság nagydíját, a Resztliért (Spill) pedig megkapta a legnagyobb presztízsű svéd irodalmi elismerést, az August-díjat.


Stephan Enter

Együttérzés Fordította Fenyves Miklós 130 oldal, 2800 Ft

Frank van Luijnnek a maga módján sikerült megállítania az időt. Negyven körül is ereje teljében, barátnőit váltogatva éli a diákkorában bejáratott, kötetlen és kellemes életét – egészen addig, amíg valamilyen homályos hiányérzettől vezérelve fel nem iratkozik egy társkereső oldalra, és meg nem pillantja az internet habjaiból kilépő Jessicát. Ami újabb kalandnak indul, végül fenekestül felforgatja a férfi életét. Mert Frank, akit jóleső büszkeséggel tölt el a tudat, hogy ügyesen kézben tartja a dolgait, úgy látszik, csak azon az áron talál rá lelki társára, hogy szép lassan elveszíti önmagát – vagy azt, akit önmagának hitt. Szerelmi sorsdráma vagy bizarr alien-­átirat, mediatizált románc a 21. század elejéről vagy filozofikus mese az időbe vetettség szépségéről? Stephan Enter olyan finoman lebegteti mindezt e körül a felejthetetlen történet körül, ahogy csak kevesen tudják. A magyar olvasó már megismerkedhetett a nagysikerű Perem utalásokban gazdag, rétegzett regényvilágával; Enter most megmutatja, hogy egy „egyszerű” elbeszélésben, látszólag eszköztelenül is el tudja érni előző regénye mélységeit. A szerző korábbi kötete:

‚‚ Perem


Stephan Enter (1968) 1999-ben debütált Winterhanden (Fagyos kezek) című novelláskötetével. Első regénye, a Lichtjaren (Fényévek) 2004-ben szerepelt a nagy presztízsű Libris Irodalmi Díj jelöltjei között. Ezt követte a Spel (Játék; 2007), amellyel Enter végérvényesen bizonyította, hogy generációjának legkiválóbb írói közé tartozik. Harmadik regénye, a Perem (Grip), melyet számos holland kritikus az év legjobb holland szépirodalmi művének nevezett, ugyancsak Fenyves Miklós fordításában jelent meg magyarul.


Adam Foulds

Eleven útvesztő Fordította Bényei Tamás 244 oldal, 3400 Ft

1840 körül járunk, egy Londonhoz közeli erdős vidéken, High Beachben. Itt működteti elmegyógyintézetét Matthew Allen, a karizmatikus orvos, aki mindig újabb és újabb nagyszabású tervekkel áll elő, s aki, bár korábban egyszer már súlyosan eladósodott, most éppen soron következő ígéretes vállalkozásához keres befektetőket. Itt, az intézet falai között él John Clare, az egyszerű sorból származó költő, akit egykor ünnepeltek a nagyvárosi kritikusok, de most mentális zavarokkal küzd; és melankóliában szenvedő testvére kíséretében ugyancsak ide érkezik a harmincéves, a hírnév kapujában álló másik költő, Alfred Tennyson, akit Allen kamaszlánya, az okos és büszke Hannah tüntet ki rajongásával. A történelmi tényeket a fikcióval vegyítő történet fő vonulatát Clare fokozatosan elboruló elméjének és elhatalmasodó fantáziavilágának mesteri ábrázolása adja. Ugyanakkor a lírai szépségű, zenei kompozíciójú regény több szereplő nézőpontját váltakoztatja, és egymásba fonódó, impresszionisztikus epizódokban számol be hét évszak eseményeiről és a főszereplők részben összekapcsolódó, részben párhuzamos sorsáról.


Adam Foulds költő és író, 1974-ben született Londonban. Első regényéért (The Truth About These Strange Times, 2007) a Sunday Times az év legjobb fiatal írójának járó díjjal tüntette ki. Ezt követte ugyancsak irodalmi díjakkal jutalmazott elbeszélő költeménye, a The Broken Word (2008). Az Eleven útvesztő (The Quickening Maze, 2009) a Booker Díj egyik esélyese volt, s 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Legutóbbi regénye (In the Wolf’s Mouth, 2014) a második világháború idején játszódik, s hamarosan ugyancsak olvasható lesz magyarul.


Toine Heijmans

A tengeren Fordította Máthé Veronika 222 oldal, 2600 Ft

A férfi már három hónapja hajózik egyedül a tengeren. Hazafelé tart. Az út utolsó szakaszára hétéves kislányát is magával viszi vitorlásán az Északi-tengerre. Az utazás két napig tart majd a dániai kikötőtől a holland partokig. A kislány anyja aggódik, de a férfinek végül sikerül meggyőznie arról, hogy az út a legkevésbé sem veszélyes. Kint a nyílt tengeren, maga mögött hagyva az értelmetlennek érzett irodai munkát és a mindennapos kudarcok világát, a férfi végre újra szabadnak érzi magát. Talán jobb apaként és jobb férjként tér majd haza. A hullámok lágyan ringatják a hajót, a kislány békésen alszik a kajütben. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. Vagy mégsem? A remekül megírt történet mindvégig feszültségben tartja az olvasót, aki csak az utolsó lapokon érti meg, mi is történik valójában.


Toine Heijmans (1969) holland író, újságíróként dolgozik. A tengeren az első regénye, mely hatalmas sikert aratott a holland olvasók és kritikusok körében egyaránt, s azóta németül és franciául is megjelent.


Howard Jacobson

Zs

Fordította Papolczy Péter 345 oldal, 3600 Ft

Howard Jacobson új regénye – egy egyszerre gyengéd és rémisztő, páratlanul furcsa szerelmi történet – egy olyan jövőbeli világban játszódik, amelyben a múlt veszélyes vidéknek számít: a múltról beszélni ugyan nem kimondottan tiltott, de nem is igazán ildomos. A regény minden szereplőjére egy óriási tragédia árnyéka vetül – egy gyanakvásba, tagadásba, mentegetőzésbe burkolózott múltbeli esemény, amelyre csak úgy szokás utalni, hogy AMI TÖRTÉNT, HA  EGYÁLTALÁN MEGTÖRTÉNT.

Két ember egymásba szeret. Kevernnek fogalma sincs, hogy apja miért tette mindig két ujját az ajka elé minden zs betűvel kezdődő szónál. Akárcsak most, már akkoriban sem illett kérdéseket feltenni. Ailinn is úgy nőtt fel, hogy sejtelme sem volt, ki ő, és honnan származik. Az első randevún Kevern megcsókolja Ailinn szeme alatt a zúzódásokat. Nem kérdezi a lánytól, hogy ki bántotta. Miközben szerelmük menedéket nyújt számukra az őket körülvevő különös világ elől, amelyben az erőszak és a kegyetlenség mindennapos jelenség, még azt sem tudják eldönteni, vajon maguktól szerettek-e egymásba, vagy valaki egymás karjába lökte őket. De ki tett volna ilyet, és miért?

„Jacobson disztópiája méltó párja George Orwell 1984ének és Aldous Huxley Szép új világának.” Sunday Times


Howard Jacobson (1942) brit író. Magyarul is olvasható, A Finkler-kérdés című regényéért 2010-ben elnyerte a Man Booker Díjat. Ugyanezen díj egyik nagy esélyese volt a Zs is, a szerző legújabb, s a kritikusok egyöntetű véleménye szerint eddigi legkiválóbb műve.


Katja Kettu

Éjlepke Fordította Bába Laura 352 oldal, 3500 Ft

1937, a vorkutai fogolytáborba tartó rabvonat. Egy finn és egy mari lány, a Lappföldről a Szovjetunióba szökött, kémkedéssel gyanúsított Irga és az önkéntesnek jelentkező Elna életre szóló barátságot köt. A fogolytábor rendkívüli megpróbáltatásai és sajátos hatalmi viszonyai közepette mindketten elszántan küzdenek az életben maradásért. Ám hogy vár-e rájuk élet a tábor kerítésén kívül, arról nemcsak a politikai viszonyok változásai döntenek, hanem az olyan, elementárisan emberi tényezők is, mint a barátság, a hűség és a szerelem. 2015, Mari El Köztársaság. Verna, a finn lány rég nem látott apja segítséget kérő levele nyomán érkezik az apró mari faluba, de már csak a férfi megnyomorított holttestét találja ott. A  lánynak magának kell megpróbálnia fényt deríteni a titokra, mely apja családjának múltjában rejlik, s amely közvetve apja halálát okozta. Mindezt egy olyan faluban, ahol az emberekbe hosszú évtizedek óta beleivódott a bizalmatlanság a külvilág iránt (beleértve a mindenkori – előbb a szovjet, majd az orosz – hatalmat), s ahol láthatólag mindenkinek van rá valamilyen oka, hogy elkendőzze az igazságot. Katja Kettu új regénye, melyet át- meg átsző az ősi mari természethit, bravúrosan fonja egybe a múlt és a jelen szálait. Akárcsak A bába esetében, az írónő szuggesztív, eleven, rendkívül erőteljes prózát hoz létre, mely a groteszk és a mágikus realizmus hagyományait követi, s amelyben teljes természetességgel kerül egymás mellé a szépséges és a taszító.


A szerző korábbi kötete:

‚‚ A bába

Katja Kettu (1978) az észak-finnországi Rovaniemiből származik, író és animációsfilm-rendező. Előző regényét, A bábát (Gondolat, 2013) több mint húsz nyelvre fordították le, és számos irodalmi díjat nyert, többek között Németországban, Svédországban, Norvégiá­ ban és Lettországban. A  regényből készült filmet a legjobb alkotás, a címszereplő Krista Kosonent pedig  a legjobb női főszereplő díjával jutalmazták 2015-ben a Waterloo Történelmi Filmek Nemzetközi Fesztiválján, Belgiumban.


Jonas Hassen Khemiri

Amikre nem emlékszem Fordította Papolczy Péter 252 oldal, 2950 Ft

Egy Samuel nevű fiatalember életét veszti egy autószerencsétlenségben. Baleset volt, vagy öngyilkosság? Egy író, akinek nem tudjuk meg a nevét, megpróbálja rekonstruálni Samuel utolsó napját, hogy választ kapjon a kérdésre. A fiú szerelmével, barátaival és rokonaival készített interjúiból persze nemcsak az utolsó nap története rajzolódik ki, hanem egy ember ellentmondásos, nehezen megragadható alakja is: egy fiatalemberé, aki mindent megtett a barátnőjéért, Laidéért, s mindent megosztott a legjobb barátjával, Vandaddal – legalábbis amíg el nem veszítette mindkettejüket. Az Amikre nem emlékszem magával ragadó történet a szerelemről és az emlékezetről. Ugyanakkor egy író története is, aki, miközben a különböző nézőpontokat képviselő megszólalók elbeszéléseiből összerakja Samuel történetét, voltaképp önmagáról szeretne megérteni valamit. Végső soron mi marad meg tünékeny emlékeinkből? Mennyi minden marad rejtve azok mögött a dolgok mögött, amikre nem emlékszünk? Khemiri új könyve, melyet 2015 legjobb svéd regényének ítéltek a kritikusok, bővelkedik a szerzőtől megszokott, a köznyelv sajátos használatára épülő stilisztikai bravúrokban és humorban, miközben eléri, hogy az olvasó új, olykor sokkoló fényben lássa önmagát és a hozzá legközelebb állókhoz fűződő viszonyát.


A szerző korábbi kötete:

‚‚Montecore Egy párját ritkító tigris

A tunéziai apa és svéd anya gyermekeként született Jonas Hassen Khemiri (1978) a mai svéd irodalom (még mindig) fiatal sztárja, aki mára már drámaíróként is világhírre tett szert. Második regénye, a magyarul is olvasható Montecore – Egy párját ritkító tigris tekintélyes irodalmi díjakat nyert, s számos nyelvre fordították le. Az Amikre nem emlékszem a legújabb regénye, amelyet 2015-ben a legmagasabb rangú svéd irodalmi díjjal, az év legjobbnak ítélt regényéért járó August-díjjal tüntettek ki.


Claire Kilroy

Finomhangolás Fordította Mesterházi Mónika 260 oldal, 2800 Ft

Eva Tyne New Yorkban élő ír hegedűművésznő élete első szólókoncertjét követően rosszul lesz, és kórházba kerül. Még mindig az esemény hatása alatt állva egy bárban összeismerkedik egy férfival. Az élete ettől a ponttól egyre kaotikusabb és veszélyesebb fordulatokat vesz. Szakít barátjával, majd egy orosz emigráns megvételre ajánl neki egy bizonytalan eredetű csodálatos régi hegedűt, amely nélkül, úgy érzi, képtelen lenne többé játszani. A hangszer a következő koncerten igazolja is a beléje vetett bizalmat – csakhogy az árát néhány nap múlva készpénzben ki kell fizetnie. Eva egy elkeseredett pszichológiai játszma kellős közepében találja magát: az érzelmei és az ösztönei irányítják, nem tudja már, kiben bízhat, és kiben nem, s lelkében egyre inkább összemosódik képzelet és valóság. Az Eva összetéveszthetetlen, egyszerre szenvedélyes, szarkasztikus humorral átitatott és kétségeket ébresztő hangján megszólaló regény lendületes és kíméletlen írói precizitással megírt szöveg, mely minden oldalon tartogat meglepetést az olvasó számára.

„Csodálatos regény – fordulatos, félelmetesen pontos, lírai és szenvedélyt ébresztő, nincs benne semmi hivalkodó.” Colum McCann


Claire Kilroy (1973) Dublinban született, a Trinity College-ben tanult angol irodalmat, majd kreatív írást. Négy regény szerzője. Első kötete (All Summer) Írországban elnyerte a rangos Rooney Irodalmi Díjat.


Andrus Kivirähk

Ördöngös idők Fordította Segesdi Móni 206 oldal, 3400 Ft

Ebben a fergeteges humorú, gyilkosan szatirikus regényben krattok, mumusok, rémek és egyéb fura lények segítik vagy éppen riogatják egy észt falucska lakóit. November harminc napjának történéseit meséli el a szerző, melyekben szépen megfér egymás mellett a vaskos realitás és az észt folklór tüneményes világa. Megtudjuk például, hogy a krattot, ezt az igen hasznos segítőt, mi mindenből lehet készíteni, s mi mindenre lehet használni. Nagy ára van egy ilyen jószágnak, hiszen az újdonsült tulajdonos három csepp véren vásárolja meg az Öregördögtől a kratt lelkét, cserébe a saját lelkét adva el a Vén Patásnak. Ám a szegénység találékonnyá teszi az egyszerű embert, vércseppek helyettesítésére például kiválóan megfelel a ribizli, azt pedig lehet lopni az uradalom gyümölcsöséből. A Gonoszt becsapni éppannyira nem bűn, mint az uradalmiakat megrövidíteni, hiszen azok nem is tisztességes észt emberek. Így aztán a jóravaló falubeliek rendre elküldik krattjaikat, hogy dézsmálják meg a báró úr javait, sőt alkalmanként egymáséit is. Csakhogy, ahogy ezt a saját bőrükön kell megtanulniuk, a mértéktelenség soha nem vezet jóra, még akkor sem, ha az embernek olyan nemes indítéka van, mint a szerelem…


Andrus Kivirähk (1970) a legjelentősebb kortárs észt írók közé tartozik, minden fontos irodalmi díjat elnyert már hazájában. Rendkívül sokoldalú szerző: ír regényeket, meséket és színdarabokat is. Végzettségét tekintve újságíró, ma is rendszeresen publikálja tabudöntögető, provokatív és szatirikus jegyzeteit a sajtóban. Kiváló történetmesélő, aki műveiben sajátosan groteszk humorral próbálja újrafogalmazni az észt identitás lényegét. Az Ördöngös időkből, mely minden idők egyik legnépszerűbb észt regénye, 2017-ben mozifilm is készült.


Georg Klein

Gyermekkorunk regénye Fordította Horváth Géza 342 oldal, 4200 Ft

Az 1960-as évek elején járunk. A helyszín: egy német város újonnan épült lakótelepe. A főszereplők: hat–tíz éves gyerekek. Az ő „bandájuk” perspektívájából látjuk annak a bizonyos nyárnak az eseményeit – mégpedig egy még meg nem született, soha meg nem születő, elvetélt, ám újra és újra, örökké jelenlévő, mindentudó, pikareszk, magzatállapotú én-elbeszélő előadásában. A regény olvasója élvezettel fejtheti fel a szerteágazó, majd összeérő cselekményszálakat, melyek snittszerűen váltogatják egymást, és mint kirakós játék darabkáiból áll össze belőlük a történet. Még izgalmasabb azonban a látásmód, mely a valóságos – mert hihető és logikusan követhető – történéseket mágikus-szürreális szférákba ragadja, és amelyben a gyerekek igaz fantáziavilágába olvasztott valós világ valamiféle magasabb szintű realitássá válik. A  gyerekekre halálos veszedelem leselkedik. Segítőik – három veterán hadirokkant – igyekszenek óvni őket, miközben a gyerekek egyik eltűnt (elrabolt?) társuk, a legkisebb lány nyomába szegődnek. Így keverednek el a Bärenkeller, egy ősrégi sörfőzde és fogadó labirintusszerű katakombáiba, ahol a gondtalanul kezdődő nyári vakáció rejtélyes és borzongató kalandba torkollik. A regény 2010-ben elnyerte a Lipcsei Könyvvásár irodalmi díját.


„Georg Klein a kortárs német irodalom egyik legeredetibb elbeszélője.” Die Zeit

Georg Klein (1953) a kortárs német próza egyik legkiválóbb képviselője. Első elbeszélései 1984-ben jelentek meg, azóta rendszeresen publikál. Elsősorban kisprózát és regényt ír. Szépírói teljesítményét jelentős irodalmi díjakkal ismerték el (Brüder-­ Grimm-Preis, 1999; Ingeborg-Bachmann-Preis, 2000; a Lipcsei Könyvvásár Irodalmi díja, 2010; Niedersächsischer Staatspreis, 2012). A német kritika főként újszerű stílusáért, egy új német irodalmi nyelv megteremtéséért dicséri. Legújabb regényét, a Miakrót ugyancsak jelölték a Lipcsei Könyvvásár irodalmi díjára.


Andri Snær Magnason

Időláda Fordította Patat Bence 279 oldal, 3490 Ft

Jó volna-e, ha képesek lennénk megállítani az időt? Mi történne, ha lenne egy csodálatos ládánk, amelybe nem hatol be az idő, és ahová elbújhatnánk a kellemetlen időjárás, az unalmas órák, személyes gondjaink és a világ bajai elől, hogy majd csak akkor jöjjünk elő, amikor újra minden jól megy a világban? E csábító ötlet megvalósulásának csaknem végzetes következményeit meséli el sok izgalommal és kimeríthetetlen fantáziával Andri Snær Magnason izlandi író fantasyjében. A kettős cselekményű regény kerettörténetének főhősei gyerekek, akik magukra maradnak egy elhagyott és pusztulásnak indult városban. Az események szálai egy ősi legendához vezetnek, mely egy mesés hatalmú királyról és egy szépséges hercegnőről szól. Sigrúnnak és barátainak kell megtalálniuk a kapcsolatot a jelenlegi események és az ősi történet között, hogy rájöjjenek, miként menthetik meg a világot.

„A marketingben az érdekelt, hogy milyen lehetőséget rejt egy antiutópia felvázolásához – mert a világon minden utópiának megvan a disztópiája… A LoveStar alapötlete kicsit olyan, mint az 1984-é, ahol mindenkit figyel a Nagy Testvér – de ma már mindenki a saját Nagy Testvére lehet. Harminc éve még el sem tudtuk volna képzelni azt a szörnyű helyet, ahol mindenkit arra kényszerítenek, hogy a nyilvánosság elé tárja még azt is, hogy mit evett reggelire – most az emberek bármikor megteszik a Facebookon.” (Részlet a Magyar Narancs szerzővel készített interjújából)


A szerző előző regénye:

‚‚ LoveStar

Sziporkázóan eredeti, abszurd szatíra a nem túlságosan távoli jövőről, amelyben a marketing és a technológia törvényei uralkodnak.

Andri Snær Magnason (1973) izlandi írónak eddig kilenc kötete jelent meg: írt mesét, verset és a közeli jövőben játszódó szatírát. Ami az eltérő műfajú szövegeket összekapcsolja, az a szerző kimeríthetetlen fantáziája és humora. Az Időláda a szerző legutóbbi regénye, amely gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat és a legjobb észak-európai irodalmi műveknek odaítélt rangos elismerést, az Északi Tanács Irodalmi Díját.


Paavo Matsin

Gogoldiszkó Fordította Lengyel Tóth Krisztina 164 oldal, 3200 Ft

„A kupleráj szent dolog, de ha a kuplerájt szentelik, na, akkor aztán tényleg kupleráj van!” A  regény napjainkban játszódik, de egy alternatív valóságban, ahol a cári Oroszország nemrég győzelmet aratott a NATO fölött, visszafoglalta a balti államokat, az észtek legtöbbjét pedig deportálta egy rejtélyes metróállomásra, ahonnan nincs visszatérés. Az új hatalom hadizsákmány-villamossínt telepít a dimbes-dombos hajdani észt kisvárosba, Viljandiba, ahol a villamosközlekedéssel párhuzamosan megindul a birodalmi népvándorlás is. A járművön egy szép őszi reggelen fölbukkan egy molyrágta úriember talpig földes lepelbe burkolózva. A  város zsebtolvaj-szaktekintélye hirtelen ötlettől vezérelve nem kirabolja, hanem fölkarolja az idegent, és elviszi a barátai közé az Antikvárium nevű antikváriumba. Bezárják az idegent a budiba, és tanakodni kezdenek, mitévő legyen vele a baráti társaság: a zsebtolvaj, a város vezérbitlisze, az antikvárius, a seftes, a sittes csalogány, a mandzsettás haknivirtuóz és a pultoslány, aki fasírttal eteti a vendéget. És ebben a pillanatban elszabadulnak a látomások a kedélyes kisváros utcáin… Velejéig közép-európai könyv ez: mozaikszerűen aprólékos és sokszínű konstrukció, nyelvileg ég és föld lehetőleg egy mondatban; bolond, zavaros, de van benne rendszer, és rúg, mint a kordé elé fogott tunyaszürke állatkerti szamárcsődör, ha vodkába mártott kockacukorral kínálják egy ködös téli délelőtt.


Paavo Matsin (1970) észt író, tanár, irodalomkritikus Tallinnban született, jelenleg Viljandiban él. Teológiából szerzett egyetemi diplomát, diplomamunkájának témája az alkímia volt. Írásait, melyekben a történelem, a fantasztikum és az ezotéria elemei egészítik ki az irodalmi és kulturális hagyományokkal űzött játékot, sűrű szövésű, utalásokban és abszurd humorban gazdag prózanyelv jellemzi. A Gogoldiszkó a harmadik regénye, mellyel a szerző 2016-ban elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.


Pierre Michon

Kisbetűs életek Fordította Szőcs Imre 202 oldal, 2990 Ft

Mások történetein keresztül eljutni saját magunkhoz talán nem is a leghosszabb út. A Kisbetűs életek szerzője mások kitalált élettörténeteit elmesélve sajátos önarcképet vázol fel. És bár a történetek kitaláltak, a hozzájuk tartozó személyek valósak: a szerző nagyszülei, rokonai, iskolatársai és mások, akikkel, sokszor véletlenszerűen, élete során találkozott. Michon a középkori vallásos irodalomból ismert műfaj, a szentéletrajz mintájára mesél el életeket, költ legendákat jelentéktelennek tűnő, hétköznapi személyek köré, de általuk a saját történetét, íróvá válásának kálváriáját beszéli el. Aki egy életet mesél el, véli Michon, ugyanakkor egy halál krónikásává is válik. És a Kisbetűs életek aprócska hőseinek halálában az író a saját halállal való szembesülését, az efölött érzett megrendülését is megírja. Michon szövegének stílusa erősen költői, barokkosan indázó, ugyanakkor célratörően precíz. Éppen ez a rendkívül eredeti és erőteljes, irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal átszőtt prózanyelv az, amely Pierre Michont a kortárs francia próza egyik meghatározó egyéniségévé avatta.


Pierre Michon 1945-ben született Châtelus-le-Marchaix-ben. Az 1984-ben megjelent Kisbetűs életek volt az első regénye, mely komoly kritikai elismerésben részesült, s elnyerte a France Culture díjat. Michon ma már a kortárs francia irodalom egyik legismertebb alakjának számít, munkáit számos nyelvre lefordították.


Andrej Nikolaidis

Kilenc Fordította Rajsli Emese 160 oldal, 2600 Ft

A montenegrói szerző új regényének narrátora egy cinikus újságíró, aki megtudja, hogy nagyanyja, aki felnevelte őt, valójában nem a vér szerinti rokona. Miután személyes múltja egyik pillanatról a másikra darabokra hullik, és az összes meghitt családi történettel és emlékkel együtt puszta fikciónak bizonyul, a férfi élete legfontosabb nyomozásába kezd, amelynek középpontjában anyja titokzatos alakja áll. A múlt utáni kutatás során a főhős útja többek között az egykori jugoszláv titkosszolgálat és a délszláv háború rémtetteinek helyszíneire vezet, s fény derül arra is, milyen szerepet játszott Az eljövetelben megismert ulcinji zsidó misztikus, Sabbataj Cvi az eseményekben. Nikolaidis ezúttal is erőteljes, fekete humorban és filozófiai gondolatokban egyaránt gazdag regénnyel örvendezteti meg olvasóit, amely egyedi történetein keresztül is fikció és valóság kibogozhatatlan viszonyát és az emberi létezés alapkérdéseit boncolgatja.

„A Kilenc… humor és sötétség sajátos egyvelege, letehetetlen regény, amelyben Nikolaidis kegyetlenül leszámol a Balkán összes posztkommunista mítoszával. Igen, miután elolvastad, utálni fogod az életet – de rendkívül élvezetes módon.” (Slavoj Žižek)


A szerző korábbi kötetei:

‚‚ Mimesis / Fiam ‚‚ Az eljövetel

Előkészületben:

‚‚ A magyar mondat

Andrej Nikolaidis (1974) Szarajevóban született montenegrói–görög családban. Ulcinjban, Montenegróban él. A régió egyik legbefolyásosabb értelmiségije, rendszeresen ír boszniai, montenegrói, szerb és szlovén folyóiratokba és az angol The Guardian napilapba. A  Fiam című regényéért 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.


Robert Nye

A néhai Mr. Shakespeare Fordította Bényei Tamás 538 oldal, 3990 Ft

„Mire végzek majd, kegyelmeteknek is muszáj lesz elismerniük: nem hord a föld a hátán olyan embert – sem férfit, sem nőt –, aki az öreg Pickleherringnél többet tudna a néhai Mr. Shakespeare-ről.” Egy londoni bordély manzárdszobájában egy öreg komédiás William Shakespeare első életrajzán dolgozik. Ki volna alkalmasabb erre a feladatra, mint ő, Robert Reynolds, alias Pickleherring, aki zsenge ifjúságától kezdve olyan fontos női szerepek első megformálója volt a Mester társulatában, mint Kleopátra, Júlia, Rosalinda vagy Lady Macbeth? És aki igen közel állt Shakespeare-hez, barátja, sőt tán szerelme volt? Megtudhatjuk e könyvből, hogy milyen szerepet játszott Erzsébet királynő Shakespeare fogantatásában. Vagy hogy mivel foglalkozott Will, mielőtt drámaírásra adta volna a fejét. Avagy hogy kiről mintázta Falstaff alakját. És hogy ki(k) volt(ak) a szonettek titokzatos Fekete Höl­gye(i). Meg hogy pontosan hogyan is halt meg Shakespeare, s melyek voltak az utolsó szavak, melyek elhagyták ajkát. Nem is beszélve egy teljes szonettről és elveszett drámarészletekről, melyek műveinek egyetlen kiadásában sem láttak még napvilágot. És sok-sok egyébről: mesékről, balladákról, dalokról, ízes káromkodásokról, mondókákról, szaftos pletykákról és bölcs elmélkedésekről. Pickleherring írása rendkívül tudós mű, ugyanakkor rendkívül pajzán is; egyszerre a nagy drámaíró életrajza és egy cseppet sem szégyellős bohém önéletrajza. A Robert Nye életművét megkoronázó regény végtelenül összetett játék mindazzal, amit valaha írtak Shakespeare-ről, és mindazzal, amit Shakespeare va-


laha írt: komolytalan, szellemes, szókimondó és frivol, mélyen emberi és megindító szöveg, mely Bényei Tamás ihletett fordításában szólal meg magyarul. „E könyv méltó párja Anthony Burgess Nem fénylik, mint a napjának. Színtiszta szórakozás.” Kirkus Review

Robert Nye (1939) angol költő, író, drámaíró, kritikus. Írországban él. Tizenhat évesen, miután első verse megjelent a London Magazine című lapban, otthagyta az iskolát; azóta írásaiból él. Második regénye, a Falstaff (1976) igen kedvező kritikai fogadtatásban és számos elismerésben részesült (többek között elnyerte a Guardian Fiction Prize-t). Nye gyerekeknek szóló könyvek, a BBC számára írt rádiójátékok és színdarabok mellett összesen kilenc regényt jelentetett meg, közülük ez idáig egy, a Faust (1980) volt olvasható magyarul. Nye egyedülálló jelenség a kortárs irodalomban. Munkái ahhoz a Rabelais-tól és Sterne-től James Joyce-on át vezető irodalmi hagyományhoz csatlakoznak, melynek meghatározó jellemzője a rendkívüli filológiai és történelemi tudásanyagot megmozgató, ugyanakkor szellemes, kegyetlenül ironikus, szókimondó és olykor a pornográfiáig pajzán szöveg.


Tõnu Õnnepalu

Mandala Fordította Lengyel Tóth Krisztina 252 oldal, 2990 Ft

Az ember viharos változásokkal tarkított létét a macska mindig érdeklődéssel vegyes aggodalommal figyeli. Idő, történelem, bank, pénz, utazás, költözés, felújítás és más felettébb gyanús és érthetetlen dolgai teszik az embert oly esendővé. De szórakoztatóvá is. Akit lehet figyelni félig lehunyt szemhéj alól, hogy már megint miben sántikál, de vigyázni is kell rá, nehogy túlzásokba essék. Az ember néha eltűnik. Hogy önszántából megy, vagy viszik, tulajdonképpen ebből a szempontból lényegtelen. A macska marad. Vele nem számol a történelem. Mindig ott van valahol. Hogy ha az ember visszatér, akkor azonnal újra elfoglalhassa hivatalát. Mert az embernek szüksége van macskára, ehhez kétség sem férhet. Nem kell ahhoz bejárni a világot, hogy a maga teljességében megmutatkozzék. A  macskák ezt nagyon jól tudják. Számukra minden pillanat maga a teljesség. Van, ahogy van – ősi bölcsesség. Az ember görcsösen igyekszik elérni ezt a meditatív állapotot. Belenéz egy macska szemébe, és meglátja benne önmagát, ahogy egy macska szemén keresztül szemléli önmagát. Ember legyen a talpán, aki ezt kibírja somolygás nélkül. Az pedig a legjobb út a teljesség felé. Egyedül lenni nem jelent szükségképpen magányt, szomorúságot és félelmet – jelenthet szemlélődést, békét, derűt és természetes csöndet is. A macskák komoly szakértői a csöndnek. És ha egy íróember történetesen épp macskákkal osztja meg az egyedüllétét, ez sül ki belőle. Egy regény. Társasági magányregény. Macskatársasági embermagányregény.


Tõnu Õnnepalu (1962) – más néven Emil Tode, avagy Anton Nigov – észt író, költő, műfordító. Ez idáig nyolc regényt, valamint esszé- és versesköteteket jelentetett meg. Magyarul eddig két (Emil Tode írói álnév alatt publikált) regénye, a Határország és a Hercegkisasszony volt olvasható. A Mandala megjelenésekor a bestsellerlisták élére került Észtországban.


Kjersti Annesdatter Skomsvold

Gyorsuló lépteim távolba tűnnek Fordította Fejérvári Boldizsár 125 oldal, 2400 Ft

Mathea Martinsen a betűk, rímek és számok szerelmese, így tökéletes társra talál férjében, a statisztikai hivatal tisztviselőjében. Eleven pillanatképek során keresztül ismerjük meg kettejük életútját az immár öreg Mathea szemszögéből, aki egy kicsiny lakásban él Oslo külvárosában, és nem egykönnyen nyílik meg mások felé, de a legmindennapibb események is különleges kalanddá nemesednek az életében. Tudja, hány kavics van az iskolaudvaron (ha a kisebbeket és a nagyobbakat is összeszámoljuk), hány lapot kell statisztikailag letépni a vécépapírtekercsről, és hányszor kell átkeverni a kártyapaklit, bár az már nehezebb kérdés, hogy kinek osszon azután. És nem mellékesen kiválasztott: belécsapott a villám – igaz, ez kétes dicsőség, hiszen a villám csapta meg őt, nem pedig megfordítva. Mint minden ember, Mathea is az élet nagy kérdéseire keresi a választ: mi van a „ragadd meg a napot!” vezérelve és a rideg statisztikai igazság, a hírnév és elismerés, illetve az ismeretlenség és láthatatlanság közötti senkiföldjén. Aki pedig elég kitartóan keres, az előbb-utóbb talál, így végül az is kiderül, hogy Mathea életének értelmét egy időkapszula, egy fülvédőkből varrott kabát, egy alkalmi ismerősnek adományozott óra, netán valami más jelenti-e majd.


„Az olvasó mindvégig jól szórakozik, és lépten-nyomon meghökken. A könyv egyszerre kegyetlen és vicces. Az év leghumorosabb kiadványa a gyászkönyv kategóriában.” Sindre Hovdenakk, Verdens Gang

Kjersti Annesdatter Skomsvold 1979-ben született, és első diplomáit matematikából és számítástechnikából szerezte. Harmincéves sem volt még, amikor a Gyorsuló lépteim távolba tűnnek berobbant a norvég irodalomba, elnyervén a legjobb első könyvnek járó Tarjei Vesaas-díjat. 2014-ben a regényből készült színdarabot is bemutatták. A szerző azóta két újabb regényt és egy verseskötetet jelentetett meg.


Emiliosz Szolomu

Egy hűtlenség naplója Fordította Kurtisz Krisztián 198 oldal, 3400 Ft

Jorgosz Dukarelisz régészprofesszor, a görögországi őskori régészet elismert szaktekintélye húsz év után tér vissza a kis szigetre, Kufoniszire, ahol annak idején ásatásokat folytatott. Az itt töltött idő mind a magánéletét, mind a szakmai pályafutását alapvetően megváltoztatta. Miközben az expedíció egy szenzációs régészeti leletre bukkant – egy ötezer évvel ezelőtt meggyilkolt terhes fiatal nő sírjára –, az amúgy boldog házasságban élő professzor szerelmi viszonyba bonyolódott az egyik tanítványával. Dukarelisz feleségének nemrégiben titokzatos módon nyoma veszett, s így most a professzornak újra a múlt relikviái után kell kutatnia – csak éppen ezúttal a saját lelkének mélységeiben. Bejárva személyes múltjának helyszíneit és elmerülve a görög szigetvilág tájainak, a tengernek és az égnek a szépségében, megpróbálja felidézni és rendbe tenni emlékeit, míg lassanként az olvasó számára is összeáll a kép, mi is történt azon a bizonyos nyáron. Az Egy hűtlenség naplója múlt és jelen között folyamatosan ide-oda hullámzó regény az időről, az emlékezetről, szerelemről és csalódásról – no meg a kükladikus régészetről.


Emiliosz Szolomu (1971) ciprusi író régészetet és történelmet tanult az Athéni Egyetemen. Dolgozott újságíróként és középiskolai tanárként. Az Egy hűtlenség naplója a negyedik regénye, amel�lyel 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.


Carl Frode Tiller

Bekerítés 3 Fordította A. Dobos Éva 380 oldal, 3800 Ft

A norvég szerző nagyszabású trilógiájának záró kötete, akárcsak az előző két könyv, három elbeszélő egymást követő, de egymásra reflektáló történeteiből épül fel, melyek célja a megszólaló emberek életében meghatározó szerepet játszó, titokzatos figura, David alakjának bekerítése. Az első rész elbeszélője Marius, az a fiú, akit csecsemőként a szülészeten véletlenül elcseréltek Daviddal. A második részben Susannét halljuk, a megcsalt és elhagyott barátnőt, aki kegyetlen bosszút tervez a fiú ellen. Végül a legeslegutolsó, azaz a trilógia kilencedik történetében végre maga David is megszólal. David történetével az utolsó darab is a helyére kerül abban a nagy kirakósban, amelyet Tiller három regényen keresztül, mesteri alapossággal épít fel. Noha a történetek mindvégig David körül keringenek, messze túlmutatnak a főszereplő életén: a trilógia kíméletlen pontossággal megrajzolt pszichológiai portrék sorát állítja elénk, miközben feltérképezi az alapvető emberi viszonyokat, s nem utolsósorban eleven korrajzot nyújt a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres évek Norvégiájáról.

A trilógia korábbi kötetei:

‚‚ Bekerítés ‚‚ Bekerítés 2


Carl Frode Tiller (1970) a kortárs norvég próza (és dráma) meghatározó alakja, nemzedékének egyik legkiválóbb szerzője. Sodró lendületű prózájával eleven, összetett karaktereket teremt, akiknek a tetteit és másokhoz fűződő viszonyát nagymértékben meghatározza az, hogy képtelenek kitörni a saját közegükből, vagy nem képesek szabadulni saját önpusztításra hajlamos viselkedésmintáiktól. Tiller legnagyobb írói erénye az, hogy miközben a végletekig vitt kíméletlenséggel vet számot az emberi létezés árnyoldalaival, mégis képes úgy ábrázolni szereplőit, hogy az olvasó szimpátiát érezzen irántuk – és saját magát pillantsa meg bennünk. A Bekerítés-trilógia első kötetéért 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.


A. F. Th. van der Heijden

Tonio Fordította Fenyves Miklós 494 oldal, 2990 Ft

A. F. Th. van der Heijden holland író Tonio című regénye szinte napra pontosan egy évvel azután jelent meg, hogy az író huszonegy éves fia, Tonio 2010 pünkösdvasárnapján életét vesztette egy közlekedési balesetben. Van der Heijden saját poklán kíséri végig olvasóját, s megbízható elbeszélő lévén nem engedi el a kezét a könyv végéig. A könyv nem életrajz, nem is feljegyzések füzére vagy napló, hanem megkomponált regény, de minden formai zártsága ellenére is kicsap belőle a gyötrő fájdalom. A szöveg nem terápiás céllal íródott; szerzője az írás médiuma révén próbálja életben tartani szeretett halottját. És csakugyan, ahogy mindinkább összefonódik a Tonio kórházba szállítását követő órák, napok és hetek „sűrű leírása”, a Tonióval töltött évek története és Tonio utolsó napjainak detektívregény-szerű rekonstrukciója, úgy elevenedik meg a fiú (és vele együtt az apa) alakja a könyv lapjain. A  szerző nem kíméli sem önmagát, sem olvasóját; mégis, meglehetősen paradox módon, a könyv letehetetlen – talán mert a nagy nyelvi erővel megírt (például a kisfiú Toniót felidéző) részletekben a szerző valami alapvetőt képes elmondani az emberi létezés szépségéről és fájdalmáról. Mintha a művet létrehozó erőfeszítéssel is csak azt akarná tanúsítani, hogy nem apadt el a Tonióból áradó energia: ha a „Fekete Pünkösd” után is képes tovább írni, az arra bizonyság, hogy fia továbbra is teremtő részese munkáinak. „A  Tonio a legerőteljesebb és leghatalmasabb teljesítmények közé tartozik, amelyeket csak az emberi szellem önmaga ellentétével, a halállal és a semmivel szemben képes felmutatni.” Die Welt


A. F. Th. van der Heijden (1951) az egyik legjelentősebb kortárs holland szépíró. Az Eindhoven melletti Geldropban született, Nijmegenben tanult pszichológiát és filozófiát, majd, miután Amszterdamba költözött, az írással kezdett foglalkozni. Hollandiai hírnevét a De tandeloze tijd (A fogatlan idő) című regényfolyama alapozta meg, melynek 1983 és 1996 között publikált hét kötete a hetvenes– nyolcvanas évek Amszterdamját eleveníti meg. 2003-ban jelent meg a De Movo Tapes, a Homo duplex címet viselő új regényciklus első darabja, amelynek eddigi utolsó kötete 2007-ben látott napvilágot (Het schervengericht, Cserépszavazás). A Tonióért szerzője 2012-ben elnyerte a rangos Libris Irodalmi Díjat.


A Gondolat Kiadó válogatott világirodalmi címlistája 2008–2019

Aleksejev, Tiit: A zarándokút Aleksejev, Tiit: Az erős város Bendl Vera: A másik férfi Bergsson, Gudbergur: Hiány Bernlef: Agyrémek Birch, Carol: Jamrach vadállatai Bodnárová, Jana: Insomnia Bodnárová, Jana: Szinte láthatatlan Bordewijk: Karakter Cantieni, Monica: Zöldfülű Christensen, Lars Saabye: A féltestvér Cipkin, Leonyid: Nyár Badenben Combüchen, Sigrid: Resztli Driessen, Martin Michael: A pelikán de Winter, Leon: SuperTex Elsschott, Willem: Lidércfény / Sajt Enright, Anne: A gyászoló gyülekezet Enright, Anne: Hordozható szűzmária Enter, Stephan: Együttérzés Enter, Stephan: Perem Foulds, Adam: Eleven útvesztő Grunberg, Arnon: A betegség nélküli ember Grunberg, Arnon: Anyajegyek Grunberg, Arnon: Mibácsikánk Grunberg, Arnon: Tirza Heijmans, Toine: A tengeren Jacobson, Howard: Zs Jónsdóttir, Auður: Nagyroham Kaldmaa, Kätlin: Izlandon nincsenek lepkék Kettu, Katja: A bába Kettu, Katja: Éjlepke Khemiri, Jonas Hassen: Amikre nem emlékszem Khemiri, Jonas Hassen: Montecore Kilroy, Claire: Finomhangolás Kivirähk, Andrus: Ördöngös idők Klein, Georg: Gyermekkorunk regénye


Leiber, Svenja: Sipino Magnason, Andri Snaer: Időláda Magnason, Andri Snaer: LoveStar Matsin, Paavo: Gogoldiszkó Meimaridi, Mara: A szmirnai boszorkányok Michon, Pierre: Kisbetűs életek Mitana, Dušan: Jelenés Nikolaidis, Andrej: Az eljövetel Nikolaidis, Andrej: Kilenc Nikolaidis, Andrej: Mimesis / Fiam Nye, Robert: A néhai Mr. Shakespeare Õnnepalu, Tõnu: Mandala Peeters, Koen: Nagy Európai Regény Perutz, Leo: Éjjel a kőhíd alatt Perutz, Leo: Szent Antal tüze Pulkkinen, Riikka: A lehetséges világok legjobbika Pulkkinen, Riikka: Igaz Rosenboom, Thomas: Közmunkák I–II. Skomsvold, Kjersti Annesdatter: Gyorsuló lépteim távolba tűnnek Szolomu, Emiliosz: Egy hűtlenség naplója Szorokin, Vlagyimir: 23000 Szorokin, Vlagyimir: A fehér négyzet Szorokin, Vlagyimir: A jég Szorokin, Vlagyimir: Bro útja Szorokin, Vlagyimir: Cukor-Kreml Szorokin, Vlagyimir: Hóvihar Szorokin, Vlagyimir: Manaraga Szorokin, Vlagyimir: Az opricsnyik egy napja Szorokin, Vlagyimir: Tellúria Tiller, Carl Frode: Bekerítés Tiller, Carl Frode: Bekerítés 2 Tiller, Carl Frode: Bekerítés 3 van der Heijden, A. F. Th.: Tonio Verhaeghen, Paul: Omega Minor


Előkészületben 2019. ősz

Alex Capus: Léon & Louise Tatár Sándor fordítása Martin Michael Driessen: Folyók Daróczi Anikó fordítása Katja Kettu: Rose elment Bába Laura fordítása Andrej Nikolaidis: A magyar mondat Rajsli Emese fordítása Sunjeev Sahota: A szökések éve Papolczy Péter fordítása Sjón: CoDex 1962 Patat Bence fordítása


A GONDOLAT SZÉPIRODALMI KÖTETEINEK TÁMOGATÓI

Az Európai Unió Kreatív Európa programja

Icelandic

literature center miðstöð íslenskra bókmennta


Profile for Gondolat Kiadó

Szépirodalmi katalógus 2019 – Gondolat Kiadó  

A Gondolat Kiadó 2019-es kortárs európai irodalmi katalógusa

Szépirodalmi katalógus 2019 – Gondolat Kiadó  

A Gondolat Kiadó 2019-es kortárs európai irodalmi katalógusa

Advertisement