Alsó-Lendvai Hiradó, 1890. 08. 17., Alsó-Lendva, oldal 1-3
Hadik.
– Történeti életrajz. – E. Dervarics Kálmántól. (Folyt.)
Gyermekkoromban, de különö sen ifju koromben én is igen nagy tisztelője voltam szentháromsági Hadikunk holttetemének s mindent megmozditottam, hogy élet-törté netét kitudhassam ; ily kutatásom közben jelent meg a Nagy Iván által irt »Magyarország családai« czimü müve ötödik kötetének első füzete, melynek 6–14 lapján a Hadik csa lád története közöltetett; a 13-ik lapon szemembe tünt gróf Hadik Gusztáv cs. k. kamarása ki 1848-ban forradalmi tábornok és a szege di hadtest főparancsnoka volt, ugyanott olvastam azt is, hogy az aradmegyei birtokán Szemlak hely ségben lakik ; – égvén a vágytól a mi Hadikunk felől bizonyosat meg tudhatni, 1864-ik évi február 25-én kelt levelet intéztem hozzá Szem lakra s megkérdeztem tőle, valjon van e tudomása, a szentháromsági Hadik tetemének jelenlegi állapo táról. Erre gróf Hadik Gusztávtól Pesten 1864. évi március 5-én kelt következő levelet kaptam : Tisztelt polgártársam ! Mult hó 25-ről kelt igen becses sorai Szemlakra intézvék, ott nem leltek, miután itt Pesten, Váczi utcza 15-ik sz. a. lakom. Késedelmes válaszom csak is innen ered, különben megtiszte lő sorait, melyek reám nézve nagy érdeküek, nem hagyhattam volna rögtöni válasz nélkül.
85
Dédősöm s rothadásnak eddig el lent állt, állapota ösmeretes előttem, – sőt láttam őt, kezeimben tartám 1815-ben, midőn mint 14 éves had nagy (e tiszti állásomat egy későbbi korban eléggé megsajnálva) Lend ván keresztül utaztam, az olasz háboruba sietve. Ez alkalommal többen jelentek meg nálam, kérve eszközleném ki a Pápánál szentté nyilvánitását, és nagy nehezen győz hettem csak meg a jó embereket en nek lehetetlenségéről mig a család fennáll. Ekkor kértem a Plebánust hagyná szegény elődömet békében, sőt még a koporsót sajátkezüleg le is pecsételtem ; s az akkori lelkész szavát is adta hogy nem bontatja föl, – de szives levelének tartalmából látom, hogy ez igéret nem tartatott követője által. Fenntartatván magamnak a szegény elhunytnak legközelebb egy köpenyt csináltatni, – egyszersmint kérem kegyedet miután oly szives a tárgy eránt magát nem csak közö nyösen érdekelni, kipuhatolni azt, vajjon nem volne-e czélszerü, hogy a Lendvai lakosság kedvébe járjunk, dédősömnek egy üveg koporsót készitetni, mely az oltár közelében fölállittatnék. Sajnálatomat kell egyuttal a fe lett kifejeznem, hogy miután birtok változás miatt, levéltárom igen mé lyen el van jelenleg pakolva, pár hó előtt alapos adatokkal, okmányok kal nem szolgálhatnék, de melyek mégis szép müveinek kidolgozását igen gazdagitanák és könnyitenék. Ez idő lefolyta alatt azonban küld hetnék minden nemü levelezéseket a mult századból és különféle rész letes iratokat, melyek egyszersmint Lendva akkori viszonyaira való szinüleg fölvilágositólag hatnának. Mindazonáltal addig is sietek tudat ni, hogy nagy atyám Kőszegen szü letett, és e szerint gyanitható, hogy