__MAIN_TEXT__

Page 1

Lendvai Kepe Zoltán

© 2019, Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva

LY N D VA M U S E U M 14

Legenda in resnica o Hadikovi mumiji Legenda és valóság a Hadik-múmiáról

Na naslovnici / A borítón NÉMETH János: Mihael Hadik capitanus (40 x 23 cm, šamot z glinenim premazom / égetett agyagmázas samott, 2007)


LY N DVA M USEU M 14


Lendvai Kepe Zoltán

Legenda in resnica o Hadikovi mumiji Legenda és valóság a Hadik-múmiáról

Lendava • Lendva 2019


Uvod Vsak imperij, vsaka država, vsak narod, vsaka pokrajina in vsako mesto ima svoje heroje. Vsaka skupnost mora imeti svojega heroja, ki je kakor oče, ki varuje svoje potomce, ali kakor ljubeča, otroka spodbujajoča in doječa mati, in se nahaja tu nekje v naši neposredni bližini ter nam zagotavlja varnost in pomoč v vsakem trenutku. Najznamenitejši in najbolj priljubljen krajevni heroj Lendave in okolice je zagotovo kapetan Mihael Hadik. Ob koncu 19. in v začetku 20. stoletja je bil njegov kult tako močan, da so nameravali sprožiti kanonizacijo in ga proglasiti za svetnika. Življenje, izročilo in zgodba kapetana Mihaela Hadika niso navdihnili le lokalnih prebivalcev, temveč tudi novinarje, umetnike, zgodovinopisce, etnografe in celo turistično gospodarstvo. Elemente Hadikovega kulta je vse pogosteje moč srečati v časopisih in knjigah, v zadnjem času pa tudi na filmu in na svetovnem spletu, predvsem v madžarskem jeziku, vse bolj pa tudi v slovenščini, nemščini in angleščini. Hadikovo ime danes že prinaša oprijemljive koristi nekaterim gospodarskim panogam, saj potrošniška družba z veseljem sprejema z njegovimi zanimivimi zgodbami povezana vina, umetniške stvaritve ali turistične spominke. Vsaka teh zgodb nosi v sebi skupno sporočilo: Mihael Hadik je vrednota, Mihael Hadik je esenca, Mihael Hadik je heroj! Tako rekoč ne poznamo dveh enakih zgodb o Mihaelu Hadiku, in zdi se, da okrog njegove herojske podobe ljudje z veseljem tkejo vedno nove in nove različice. Seveda je bilo tako tudi v preteklosti, ne glede na to, ali so njegovo zgodbo pripovedovali nepismeni kmetje ali izobraženci, vešči pisanja. Skupno vsem zgodbam je, da so ohranile Hadikov značaj heroja in svetnika, ki je svoje življenje žrtvoval za skupnost, kar ne preseneča, saj človeški kolektivni podzavestni nagon po preživetju rabi heroje. Tudi pripovedi o Hadiku dokazujejo, da imajo veliki dogodki naših prednikov in znamenite osebnosti pomembno vlogo pri oblikovanju naše identitete, prav zato jih ohranjamo, se jih oklepamo in jih predajamo zanamcem. Tudi prebivalci Lendave 19. stoletja so čutili, da dediščina Mihaela Hadika povezuje preteklost z njihovo sedanjostjo in da morajo nekaj storiti, da bi to dragocenost ohranili za bodočnost. Na mumificiranem truplu Mihaela Hadika so pustili svoje sledi številni dejavniki, še posebej kaotični politični dogodki 20. stoletja. Ob začetku 21. stoletja, ko si lahko malce oddahnemo od spolitiziranega sveta ljudskih in nacionalnih herojev, menimo, da je končno prišel čas, da k ohranitvi mumije Mihaela Hadika povabimo institucije kulturne dediščine in ga damo na ogled celemu svetu. Glede na dejstvo, da sodobne družbe blagostanja namenjajo veliko denarja za varovanje in promocijo kulturnih vrednot, v globaliziranem svetu pa se informacije 4


Bevezető Minden birodalomnak, minden országnak, nemzetnek, vidéknek és városnak vannak hősei. Minden közösségnek kell hogy legyen hőse, hiszen az mint egy utódait védelmező atya vagy gyermekeit éltető, szerető és tápláló anya itt áll valahol mögöttünk képzeletbeli közelségben, hogy minden pillanatban védelmet és erőt adjon. Lendvának és vidékének legkedveltebb és legismertebb helyi hőse Hadik Mihály kapitány. Kultusza a 19. század végén és a 20. század elején olyan méreteket öltött, hogy felmerült még a szentté avatása is. Hadik Mihály kapitány élete, hagyománya és története nem csak a helyi lakosságot ihlette meg, de az újságírókat, a művészeket, a historiográfusokat, az etnográfusokat és az idegenforgalom iparát is. Számos újságban és könyvben, újabban pedig filmen és az interneten jelennek meg kultuszának elemei elsősorban magyar nyelven, és mindinkább szlovénul, németül és angolul is. Nevéből és történeteiből már a gazdaság némely ágazata is hasznot húz, a fogyasztói társadalom szívesen fogadja az érdekes történettel ékesített borokat, művészeti produkciókat vagy turisztikai emléktárgyakat. Mindezeknek egyetlen közös üzenete van: Hadik Mihály érték, Hadik Mihály esszencia, Hadik Mihály egy hős! Hadik Mihályról két egyforma történetet alig lehet hallani, úgy tűnik, mindenki nagy ihlettel sző hősi alakja köré újabb és újabb történetváltozatokat. Egyértelmű, hogy így volt ez egykoron is, attól függetlenül, hogy írástudók vagy analfabéta mesemondók örökítették át a Hadik-mondakört. Mindettől függetlenül Hadik hősi, szent és a közösségért az életét feláldozó, győztes jellege nem változott, nem halt ki, mert az ember kollektív tudatalatti túlélési ösztönének erre szüksége volt és szüksége van ma is. A Hadik-mondakör is bizonyítja, hogy őseink fontos eseményei és jeles alakjai identitásképző erővel bírnak, amelyeket biztos fogódzóként a világmindenségben megtartunk és utódainknak átadunk. Már a 19. századi lendvaiak is úgy érezték, hogy Hadik Mihály kapitány öröksége összeköti a múltjukat a jelenükkel, és valamit tenniük kell, hogy a becses kincset átadják a jövőnek. Számos tényező, így a 20. század zűrzavaros politikai ámokfutásai is nyomot hagytak Hadik Mihály mumifikálódott holttestén. Kicsit fellélegezve a 20. századi népi és nemzeti hősök átpolitizált világából, ma, a 21. század elején úgy érezzük, végre eljött az ideje annak, hogy Hadik Mihályt felajánljuk az örökségvédelemnek és a nagyvilágnak. Mivel a jóléti társadalmakban jut pénz a kulturális kincsek megőrzésére és népszerűsítésére, globalizált világunkban pedig pillanatokon belül terjednek a hírek bármely nyelven, nem mindegy számunkra, mit is közölnek rólunk és a mi Hadikunkról. 5


v vseh jezikih širijo izjemno hitro, nam ni vseeno, kakšne novice se objavljajo o nas in o našem Hadiku. Pričujoča razstava in z njo povezana publikacija želi javnosti predstaviti edinstvenost in pomen duhovne in materialne kulturne dediščine, povezane z Mihaelom Hadikom. Prizadevali smo si zbrati in zajeti v knjigo najpomembnejše dosegljive podatke v zvezi z unikatno dediščino, kakor tudi dejanja naših prednikov, ki so koristila ali škodovala lendavskemu Hadiku. Naš namen je zagotoviti čim lažji dostop do podatkov o zgodovinski in etnološki dediščini lendavske mumije vsem zainteresiranim. Z razstavo in publikacijo vabimo vse pristojne, da zaščitijo mumificirano telo Mihaela Hadika pred dokončnim propadom. Da bi lendavski mumiji čim prej zagotovili sodoben strokovni poseg, smo naš poziv podkrepili z najraznovrstnejšimi dejstvi. Ob vsem tem pa želi Galerija-Muzej Lendava vse zainteresirane in pristojne opozoriti na dejstvo, da mumificirano truplo Mihaela Hadika, z njim povezana zgodba in izročilo niso le lokalna lendavska vrednota, temveč je zaradi svoje edinstvenosti slovenska in madžarska kulturna dediščina nacionalnega pomena, hkrati pa pomembna evropska in krščanska vrednota. Hadikova mumija je zgodovinska vrednota, ki je povezana s prizadevanji srednjeevropskih narodov in z znamenito družino Hadik. Hadikova mumija je etnološka vrednota, ki spada med najbolj dragocene elemente evropske ljudske, sakralne in krščanske kulture. Hadikova mumija je kulturna vred­ nota, saj je vir številnih umetniških stvaritev. In ne nazadnje je Hadikova mumija turistična vrednota, ki zahteva stalen strokovni nadzor, če želimo, da bi jo tisoči obiskovalcev lahko videli tudi v 22. stoletju.

Panorama Dolnje Lendave. Razglednica Balkányi, med leti 1920-1941 (Arhiv GML)

6


Ezen kiállítás és a hozzá kapcsolódó kötet Hadik Mihály szellemi és anyagi kulturális örökségének egyediségét és jelentőségét mutatja be. A kiadványban törekedtünk összegyűjteni és ismertetni minden hozzáférhető fontos adatot Hadik Mihály szellemi és anyagi kulturális örökségével kapcsolatosan, valamint bemutatni ezzel összefüggésben elődeink jó vagy káros cselekedeteit. Mindezt azon nem rejtett szándékkal, hogy a lendvai múmia történeti és néprajzi örökségét minden érdeklődő számára könnyen elérhetővé tegyük. Kiállításunkkal és könyvünkkel hívunk fel minden illetékest Hadik Mihály mumifikálódott holttestének megvédésére a végső megsemmisüléstől. Tényekkel alapozzuk meg ezen felhívásunkat, hogy a lendvai múmia mielőbb korszerű szakmai beavatkozásban részesüljön. S mindezeken felül a Lendvai Galéria és Múzeum minden érdeklődő és illetékes figyelmét fel szeretné hívni arra, hogy Hadik Mihály mumifikálódott holtteste, története és hagyománya nem csak lendvai, hanem egyedisége révén magyar és szlovén nemzeti érték, egyben pedig fontos európai és keresztény érték is. Olyan történelmi érték, amely a közép-európai népek törekvéseivel és a nevezetes Hadik családdal kapcsolatos. Olyan néprajzi érték, amely az európai népi, szakrális és keresztény kultúrának legbecsesebb részéhez tartozik. Olyan kulturális érték, amely számos műalkotás ihletőjévé vált. És nem utolsó sorban olyan turisztikai érték, amely állandó szakmai felügyeletet igényel, ha azt szeretnénk, hogy megtekinthető legyen az érdeklődők ezrei számára a 22. században is.

Alsólendva látképe. Balkányi-képeslap, 1920-1941 között (GML Archívuma)

7


Kapela Svete trojice v Lendavskih goricah V objemu zelenih vinogradov, v slikovitem okolju Lendavskih goric stoji kapela Svete trojice, ki s pogledom na široko dolino reke Mure varuje pod sabo ležeče mesto Lendavo in okoliška naselja. Domnevajo, da naj bi na tem mestu že od srednjega veka stala manjša vojaška utrdba,1 vendar pa zaradi pomanjkanja arheoloških raziskav to vse do danes ni dokazano. Sama lokacija je idealna za ureditev hribovske vojaške opazovalnice z izvrstnim razgledom, kar je s stališča varovanja mesta v preteklosti verjetno igralo zelo pomembno vojaško-strateško vlogo. S hidrološkega vidika spada Lendava z okolico k porečju reke Mure. Skozi pokrajino tečejo tri reke, več potokov in izvirov. Vodotoki, in sicer Mura z južne, Ledava2 z zahodne, Velika Krka z vzhodne in Kobiljski potok s severozahodne strani, obdajajo gričevje trikotne oblike, katerega stranice merijo okoli osem, devet oziroma deset kilometrov, kot da bi šlo za kakšen otok. Ob severnem vznožju tega trikotnega gričevja se razprostira Lenti, na južnem, izstopajočem delu Tornyiszentmiklós,3 na njegovi najbolj strmi jugozahodni strani pa Lendava.4 Gričevje, katerega najvišja točka se nahaja na 334 metrih nadmorske višine, je na Madžarskem znano pod imenom Tenke-hegy, v Sloveniji pa kot Lendavske gorice. 5 Kapela Svete trojice v Lendavskih goricah, ki leži na nadmorski višini 266 metrov, stoji na jugozahodnem robu Lendavskih goric, na vrhu znamenitega hriba Čonkadomb. 6 Vojaško-strateški pomen tega hriba se skriva v dejstvu, da nudi popoln razgled na dolino Mure proti naselju Letenye, proti Medžimurju in Prekmurju, hkrati pa je izredno težko dostopen iz omenjenih smeri, saj se gruščasto in spolzko pobočje iz ilovnate in peščene puhlice več sto metrov strmo spušča. Iz tega dela mesta na vrh hriba ne vodi nobena cesta. 1

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. HORVÁTH Sándor 1942, 30-31. VARGA Sándor 1992, 42. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2019, 108-109.

2

Potok Ledava se madžarsko imenuje Lendvavíz, pod vplivom slovenščine pa so po letu 1920 ime spremenili v Lendva patak.

3

Izvorno Kerkaszentmiklós, po združitvi z naseljem Lendvaújfalu leta 1937 pa so naselje preimenovali v Tornyiszentmiklós.

4

Lendava (madž. Lendva) ali Dolnja Lendava (madž. Alsólendva). Dolnja Lendava je bila prvič preimenovana v Lendavo leta 1934. Med leti 1941-1952 je bila ponovno Dolnja Lendava. Leta 1952 je bila še drugič preimenovana v Lendavo. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 104-107.

5

LENDVAI KEPE Zoltán – S. SEBESTYÉN József 2014, 13-16.

6

Ljudsko poimenovanje za Čonkadomb je Čukadomb: KASZÁS József 1995, 124.

8


A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna Szelíd szőlőhegyektől körülölelve, festői környezetben áll a Lendva-hegyi Szent­ háromság-kápolna, amely a Mura folyó tágas völgyére tekintve őrzi az alatta lévő Lendva várost és a Lendva-vidék falvait. Egyes feltételezések szerint már a középkor óta katonai erődítmény állhatott ezen a helyen,1 de régészeti feltárás hiányában ez mindmáig nem bizonyított. Önmagában a helyszín tökéletesen alkalmas egy remek kilátást biztosító magaslati katonai megfigyelőpont kialakítására, amely a város védelme szempontjából stratégiai fontosságú szerepet láthat el. A Lendva-vidék vízrajzilag a Mura vízgyűjtő területéhez tartozik. A környéket három folyó szeli át, valamint számos patak, ér és forrás csordogál itt. A Mura délről, a Lendvavíz2 nyugatról, a Kerka keletről, a Kebele-patak pedig északnyugatról szinte szigetszerűen körbeveszi ezt a háromszög alapú dombot, amelynek oldalai körülbelül nyolc, kilenc, illetve tíz kilométeresek. E háromszög alapú domb északi tövében

Mumija Mihaela Hadika. Razglednica Balkányi, okoli leta 1935 (Arhiv GML) Hadik Mihály múmiája. Balkányi-képeslap, 1935 körül (GML Archívuma)

1

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. HORVÁTH Sándor 1942, 30–31., VARGA Sándor 1992, 42. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2019, 108–109.

2

A Lendvavíz elnevezés szlovén hatásra napjainkra hivatalosan Lendva-patakra (potok Ledava) változott.

9


Sveta trojica. Oltar kapele Svete trojice v Lendavskih goricah, 2019 (Arhiv GML) Szentháromság. Szentháromság-kápolna oltára, Lendva-hegy, 2019 (GML Archívum)

Za hribom pa se vrstijo večkilometrski, na dolgo raztezajoči se gozdnati in s trtami zasajeni griči. S te točke je proti severozahodu jasno viden v pobočje hriba grajen len­davski grad, proti jugovzhodu naselje Tornyiszentmiklós, proti severovzhodu pa na še višjem griču tako imenovana Piramida, od koder sta vidna naselje Lenti in tamkajšnji grad.7 Na ravnici ne­posredno pod mes­ tom in Len­d avskimi goricami si je iz­dolbla strugo Ledava, ki izvira pri naselju Kapfenstein v Avstriji. V omenjen vodotok se v okolici Lendave izlivajo vode Kobiljskega potoka in Črnca. Ledava se na območju Ker­k a­ szentkirálya izliva v Veliko Kr­ko, ta pa se pri naselju Mu­ra­sze­me­ nye izliva v Muro. Le­dava je južne, zahodne in severozahodne ob­ronke Len­dave včasih, še celo v 20. stoletju, spreminjala v moč­ virnato območje, ki se je v zgodo-

vini izkazalo kot izjemno dober obrambni pas.8 Zahvaljujoč omenjeni domnevni manjši utrdbi na hribu Čonkadomb in idealnim obrambnim lastnostim Len­davskih goric Turki v času spopadov v 16. in 17. stoletju niso uspeli zasesti Dolnje Lendave in njenega gradu. Po mnenju zgodovinarjev so Turki večkrat, zagotovo pa v letih 1587, 1601, 1603 in 1604 z manjšim ali večjim

7

Izvirno ime Piramide je Lármafa, kar v madžarščini pomeni srednjeveško stražarsko mesto, primerno za prižig opozorilnega kresa; bilo je del srednjeveškega obrambnega sistema Lendave, Lentija in Lendavskih goric. Dejstvo je, da se z lendavskega gradu ne vidita ne Lenti in ne Piramida, toliko bolj pa hrib Svete trojice, od koder pa se vidi do Piramide in od tam do Lentija. Za Lármafa (Piramida) glej: KASZÁS József 1995, 99. VARGA Sándor 1993, 64-65.

8

BENCZE Géza (ur.) 1986, 45-46. Vsebina: PÓKA Antal: Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása.

10


Lenti, déli fokán Tornyiszentmiklós,3 legmeredekebb délnyugati oldalán pedig Lendva4 település terül el. Ez a domb, amelynek legmagasabb pontja 334 méter és 1920 óta a trianoni határ északnyugat-délkelet irányában kettészeli, Magyarországon Tenke-hegy, Szlovéniában pedig Lendva-hegy néven ismeretes.5 A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna, amely 266 méter tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, a Lendva-hegy délnyugati peremén fekszik, a nevezetes Csonkadomb6 tetején. A magaslat hadászati jelentősége abban rejlik, hogy a Letenye, a Muraköz és a Vendvidék felé elterülő Mura-völgyet innen tökéletesen belátni, a megközelíthetősége pedig ebből az irányból nagyon nehéz, mert az agyagos, helyenként löszfalas, csuszamlós és omladékos domboldal meredeken ereszkedik több száz métert. A város ezen részéből a mai napig nem vezet út a dombcsúcsra, mögötte pedig több kilométeres, hosszan elnyúló, erdős és szőlőültetvényes dombhátak sorakoznak. Erről a magaslatról északnyugat irányába tökéletesen látni a domboldalba épült lendvai várat, délkelet felé Tornyiszentmiklóst, északkeleten pedig egy még magasabb dombtetőn a Lármafát, ahonnan Lenti települése és vára is megfigyelhető.7 Közvetlenül a város és a Lendva-hegy alatti síkságon a Lendvavíz vájta ki a medrét, amely a mai Ausztria területén ered Kapfenstein település határában. E vízfolyás Lendva környékén magába fogadja a Kebele-patak és a Fekete-ér vizét, majd Kerkaszentkirály határában a Kerka folyóval egyesül és Muraszemenyénél a Murába ömlik. A Lendvavíz olykor még a 20. században is átjárhatatlan mocsárrá alakította Lendva déli, nyugati és északnyugati határát, ami a történelem folyamán kiváló védőövezetet jelentett.8 Ezen feltételezett váracsnak és az egész Lendva-hegy jó védhetőségének köszönhetően a törökök nem tudták elfoglalni Alsólendvát és várát a 16–17. századi csatározások folyamán. A történészek szerint a török több ízben, így 1587-ben, 1601-ben, 1603-ban és 1604-ben kisebb-nagyobb ostrommal megkísérelte bevenni Alsólendva várát.9 Úgy tűnik, hogy 1603-ban, a „csonkadombi csatában” jelentős szerep jutott a 3

1937-ig Kerkaszentmiklós, amikor is Lendvaújfaluval egyesült és a két település neve Tornyiszentmiklósra változott.

4

Lendva (szlov. Lendava) vagy Alsólendva (szlov. Dolnja Lendava). Alsólendvát először 1934-ben nevezték át Lendvára. 1941 és 1952 között ismét Alsólendva volt a neve. 1952-ben másodszor is átnevezték Lendvára. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 104-107.

5

LENDVAI KEPE Zoltán – S. SEBESTYÉN József 2014, 13–16.

6

A Csonkadomb népi elnevezése Csukadomb: KASZÁS József 1995, 124.

7

A Lármafa, Lármofa dűlő tökéletesen beleillik Lendva, Lenti és a Lendva-hegy középkori katonai védrendszerébe. Igaz, hogy a lendvai várból sem Lenti, sem a Lármafa nem látható, de a Szentháromság-domb igen. A Szentháromság-dombról azonban látható a Lármafa, a Lármafáról pedig Lenti. A Lármafáról: KASZÁS József 1995, 99. VARGA Sándor 1993, 64–65.

8

BENCZE Géza (szerk.) 1986, 45–46. Benne: PÓKA Antal: Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének Vízi Leírása.

9

GÖNCZ László 1996, 76–83.

11


obleganjem poskušali zavzeti grad Dolnje Lendave.9 Zdi se, da je domnevna utrdba, ki je po izročilu bila povezana z gradom s podzemnim rovom, na vrhu hriba igrala pomembno vlogo v tako imenovani bitki pri Čonkadombu leta 1603. Po ustnem izročilu je v tem spopadu padel najpogumnejši vitez in največji heroj bitke kapetan Mihael Hadik. Večina literature omenja, da je po koncu turške nevarnosti v letih 1727-1728 plemiška družina Gludovácz – katere glava družine je bil upravnik gospostva družine Esterházy – dala pobudo, da bi v zahvalo za zmago nad Turki v čast Svete trojice zgradila kapelo na Čonkadombu, ki se dviguje nad mestom. Po podatkih sombotelske kanonične vizitacije dolnjelendavske župnije leta 1778 je družina Gludovácz donacijo namenila za izgradnjo kripte pod oltarjem kapele Svete trojice. Zanimivo, da se hrib svete Trojice omenja že leta 1512 v popisu vinske desetine zagrebškega kapitlja, kanonična vizitacija iz leta 1649 pa kapelo v goricah. K izgradnji nove kapele Svete trojice je upravnik dolnjelendavskega gospostva Mihály Kelcz v svoji oporoki okoli leta 1710 zapustil 150 forintov. Njegov naslednik Ádám Botth pa je lastnikom gospostva posredoval prošnjo dolnjelendavskega župnika, da naj ob obnovitvi lendav­ skega gradu dovolijo postavitev dodatne peči za žganje opeke za novo kapelo Svete trojice.10 V skladu z duhom takratnega obdobja so prebivalci mesta zgradili kapelo v baročnem slogu. Baročno kapelo, pokrito z dvokapnico, sestavljajo enoladijski prostor, prezbiterij s petosminskim zaključkom in visok zvonik. Masivni cerkveni zvonik je bil k stavbi dograjen kasneje. Nad vhodom je niša z baročnim kipom Svete trojice. Glavni oltar cerkve krasi deset kipov v baročnem obdobju cenjenih svetnikov. Kapelo je leta 1945 zadelo več topovskih strelov, po katerih so jo morali prenoviti.11 Proščenja ob cerkvi se navezujejo na praznik Svete trojice ter na praznik angelov varuhov, danes pa jih organizirajo zadnjo nedeljo v maju in prvo nedeljo v septembru. Ob tej priliki darujejo proščenjsko sveto mašo, verniki, romarji in vinogradniki iz bližnje okolice pa se zberejo v lepem številu. V kapeli hranijo po naravni poti mumificirano telo kapetana Mihaela Hadika. Po pisanju nekaterih raziskovalcev so preparirano truplo našli med kopanjem temeljev kapele leta 1728,12 drugi pa menijo, da so ga prinesli iz kripte pri obnovi kapele leta 1795.13 Domačini so na mumijo navezali številne zgodbe oziroma če želimo uporabiti točno strokovno terminologijo gre za več zgodovinskih pripovedi o 9

GÖNCZ László 1996, 76-83.

10

DJ 2004b, 9. Podatke posredoval: Tóth Sándor.

11

VARGA Sándor 1992, 42.

12

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

13

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

12


domb tetején feltételezett erődítménynek, amely a hagyomány szerint alagúttal volt összekötve a várral. A szájhagyomány szerint ebben az ütközetben vesztette életét a csata legbátrabb vitéze és legnagyobb hőse, Hadik Mihály kapitány. Az idevonatkozó irodalom többsége szerint a törökellenes háborúk lezajlása után, 1727–1728-ban az előkelő Gludovácz család – amelynek családfője az Esterházyak gazdatisztjeként vált ismertté – kezdeményezte, hogy a török felett aratott győzelemért hálaadásul a Szentháromság tiszteletére kápolnát emeljenek a város fölé magasodó Csonkadombon. Az 1778. évi canonica visitacio szerint azonban a Gludovácz család adománya által a kápolna szentélye alatti kripta épült. A Szentháromság-hegyet pedig már 1512-ben említi a zágrábi káptalan bortized lajstroma, a hegyi kápolnát pedig az 1649. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. Az új Szentháromság-kápolna építéséhez Kelcz Mihály alsólendvai uradalmi tiszttartó 1710 körüli végrendeletében 150 forintot hagyott, Botth Ádám uradalmi tiszttartó pedig 1716-ban az alsólendvai plébános kérelmét közvetítette a földesúrnak, hogy a vár újjáépítésénél folyó téglaégetésnél egy kemencével többet engedélyezzen az új Szentháromság-kápolna építéséhez.10 A város polgárai a kor szellemének megfelelően egy barokk stílusú kápolnát emeltek. Az egyhajós, nyeregtetős barokk kápolnát ötnyolcados apszis zárja. A testes harangtornyot, amely belépőként is szolgál, később építették a kápolnához. A bejáró feletti kis szoborfülkében megkapó szépségű Szentháromság-szobor látható. A templom főoltárát tíz, a barokk korban nagy tiszteletnek örvendő szent szobra díszíti. A kápolnát 1945-ben több ágyúlövés is érte, ami után jelentősebb felújításra volt szükség.11 A templom búcsúnapjai a Szentháromság vasárnapja és az Őrangyalok ünnepe, amelyeket ma május utolsó, illetve szeptember első vasárnapján tartanak. Ilyenkor búcsúi szentmisét celebrálnak és szép számmal találkoznak itt a környékbeli hívők, zarándokok és szőlősgazdák. A kápolnában őrzik Hadik Mihály kapitány természetes módon mumifikálódott földi maradványait. A preparálódott holttest egyesek szerint a kápolna alapjainak ásásakor, 1728-ban,12 mások szerint pedig az 1795. évi felújításakor13 került elő. A múmia köré az itt élők számos történetet fűztek, vagyis ha egészen pontosan akarunk fogalmazni: több történeti mondát a törökverő magyar vitézhez14 és néhány

10

DJ 2004b, 9. Tóth Sándor közlése.

11

VARGA Sándor 1992, 42.

12

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

13

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

14

DERVARICS Kálmán 1890a. DERVARICS Kálmán 1890b. BELLOSICS Bálint 1892. TOMA Károly 1914. HORVÁTH Sándor 1942, 30–34. HORVÁTH Otília (szerk.) 2007b, 40–42. MAGYAR Zoltán 2009. MAGYAR Zoltán 2010, 75–82.

13


Notranjost kapele Svete trojice v Lendavskih goricah s krsto Hadikove mumije, 2019 A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna beltere a Hadik-múmia koporsójával, 2019 (Arhiv GML • GML Archívuma)

14


legendát a szent kapitányhoz.15 Egyes írások és a néphagyomány szerint is az 1603-as, alsólendvai Bánffy Kristóf gróf vezette törökellenes csatározások legnagyobb hőse pihen itt.16 Dervarics Kálmán helytörténetíró17 véleménye szerint azonban az 1733-as évszám a koporsón arra utal, hogy a nevezetes gróf futaki Hadik András hadvezér, magyar huszártábornok és tábornagy18 atyjának, azaz II. Hadik Mihálynak a holtteste mumifikálódott természetes módon a Lendva-hegyi meszes talajnak, valamint a meszes és huzatos kriptának köszönhetően. A kápolna altemplomában több jeles alsólendvai polgárt temettek el. Itt található a Kakasdi Hajós család sírboltja is, akik közül a legismertebb az ügyvéd és királyi tanácsos Kakasdi Hajós Mihály volt.19 Az úrháza körül Lendva legrégebbi megőrzött temetője terül el számos nevezetes alsólendvai polgár művészi kidolgozású sírkövével. A Szentháromság-kápolna mellett csodálható meg a Szent Annát és a kis Szűz Máriát ábrázoló barokk-kori szoborkompozíció is. A két szent tekintetét és a látogatók figyelmét a kápolna felé irányítja. Egyes mondák és legendák szerint éppen ezen szoborkompozíció alatt temették el Hadik Mihály törökverő kapitány csodalovát.20 A Szentháromság-kápolna a körülötte lévő temetővel, a nevezetes alsólendvai polgárok sírköveivel, a barokk szobrokkal és a kápolnában üvegkoporsóban pihenő Hadik-múmiával együtt Lendva és a szlovéniai magyarság egyik legizgalmasabb és legértékesebb kultúrtörténeti emlékhelye.21

15

A Hadik-mondakör egyes szövegei Hadik Mihály kapitányt szent embernek minősítik. A Hadikmúmiát a nép szentként tisztelte (BELLOSICS Bálint 1892, 210), szent cselekedeteket fűztek hozzá (TOMA Károly 1914. ROŽNIK Pavle 1981. MAGYAR Zoltán 2009, 40.), lova patáinak nyomában liliomok (virágok) nyíltak ki (DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 39–40.), gyógyító erőt tulajdonítottak neki (BELLOSICS Bálint 1892, 210. VARGA Sándor 1993, 66. MAGYAR Zoltán 2009, 40.), holtteste nem porladt el (TOMA Károly 1914.), de kérték szentté avatását is (DERVARICS Kálmán 1890b, 1.)

16

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

17

Egyházasbükki Dervarics Kálmán (1827–1904). LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 32–35.

18

Gróf futaki Hadik András (1711–1790). MERÉNYI-METZER Gábor 2011, 5–11.

19

Kakasdi Hajós Mihály (1836–1912). KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2013a, 90–91.

20

TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

21

KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2019, 108–115.

15


madžarskem vitezu, ki se je bojeval proti Turkom,14 in nekaj legend o svetem kape­ tanu.15 Na podlagi nekaterih zapisov in ljudskega izročila počiva v kapeli največji heroj protiturških bitk, ki jih je leta 1603 vodil dolnjelendavski grof Krištof Bánffy.16 Po mnenju krajevnega zgodovinopisca Kálmána Dervaricsa17 pa letnica 1733 na krsti nakazuje na dejstvo, da truplo pripada očetu znamenitega madžarskega vojskovodje, huzarskega generala in feldmaršala grofa Andrása Hadika18 oziroma Mihaela Hadika II., čigar telo se je - zahvaljujoč apnenčasti prsti ter apnenčasti in prepišni kripti mumificiralo po naravni poti. V grobnici kapele so pokopali več pomembnih dolnjelendavskih meščanov. Tukaj se nahaja tudi grobnica družine Kakasdi Hajós, med katerimi je najbolj znan odvetnik in kraljevi svetovalec Mihály Kakasdi Hajós.19 V okolici Gospodove hiše se nahaja najstarejše ohranjeno lendavsko pokopališče s številnimi umetniško oblikovanimi nagrobnimi spomeniki uglednih dolnjelendavskih meščanov. Ob kapeli Svete trojice lahko občudujemo tudi baročno kiparsko kompozicijo svete Ane z majhno Devico Marijo. Obe svetnici usmerjata svoj pogled in pozornost obiskovalcev na kapelo. Nekatere pripovedi in legende pravijo, da je pod omenjenim kipom pokopan čudežni konj kapetana Mihaela Hadika.20 Kapela Svete trojice z okoliškim pokopališčem, z nagrobnimi spomeniki uglednih dolnjelendavskih meščanov, z baročnimi kipi in s Hadikovo mumijo, ki počiva v stekleni krsti v kapeli, spada med najzanimivejše in najdragocenejše kulturnozgodovinske spomenike Lendave in pomurskih Madžarov.21

14

DERVARICS Kálmán 1890a. DERVARICS Kálmán 1890b. BELLOSICS Bálint 1892. TOMA Károly 1914. HORVÁTH Sándor 1942, 30-34. HORVÁTH Otília (ur.) 2007b, 40-42. MAGYAR Zoltán 2009. MAGYAR Zoltán 2010, 75-82.

15

Nekatera besedila opisujejo kapetana Mihaela Hadika kot svetega človeka. Ljudje so Hadikovo mumijo častili kot sveto (BELLOSICS Bálint 1892, 210), z njim povezovali sveta dejanja (TOMA Károly 1914. ROŽNIK Pavle 1981. MAGYAR Zoltán 2009, 40.), v sledeh kopit njegovega konja so zacvetele lilije ali cvetlice (DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 39-40.), pripisovali so mu čudežno zdravilno moč (BELLOSICS Bálint 1892, 210. VARGA Sándor 1993, 66. MAGYAR Zoltán 2009, 40.), njegovo truplo ni strohnelo (TOMA Károly 1914.), prosili pa so tudi, da ga razglasijo za svetnika (DERVARICS Kálmán 1890b, 1.)

16

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

17

Kálmán Egyházasbükki Dervarics (1827–1904). LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 32–35.

18

Madžarsko: Gróf futaki Hadik András (1711-1790), nemško: Andreas Graf Hadik von Futak. MERÉNYI-METZER Gábor 2011, 5-11.

19

Mihály Kakasdi Hajós (1836-1912). KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2013a, 90–91.

20

TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

21

KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2019, 108–115.

16


Kip svete Ane z Marijo pri kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah Szent Anna Máriával szoboregyüttes a Lendva-hegyi Szentháromságkápolnánál (LKZ–KBM, 2013)

17


Mumija lendavskega kapetana Mihaela Hadika V niši pod korom kapele Svete trojice v Lendavskih goricah je v okrasni stekleni krsti s črnim kovinskim okvirjem položeno k večnemu počitku mumificirano truplo. Vse to pa je le na videz tako, saj je omenjeno truplo največkrat prenašano in najbolj oskrunjeno človeško mrtvo telo ne le na širšem območju Len­ dave, temveč verjetno tudi na območju Slovenije in celotne zgodovinske Madžarske. Takšna izjava nikakor ni pretirana, kajti odkar so to mumificirano telo v 18. stoletju iz kripte kapele Svete trojice prinesli na površje, je bilo po eni strani obdano z ljudskim in nacionalnim sakralnim spoš­ Kapela Svete trojice v Lendavskih goricah. Razglednica Balkányi, detajl, okoli leta 1905 tovanjem, po drugi strani pa je A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna. bilo deležno stalnega nadlego­ Balkányi-képeslap, részlet, 1905 körül vanja in skrunitve. Ob okrasni (Arhiv GML • GML Archívuma) stekleni krsti je k zidu prislonjen pokrov lesene krste, na pokrovu pa napis z žebljički obiskovalcem kapele razkriva, da je nekoč pokrival mumificirano telo kapetana Mihaela Hadika, preminulega leta 1733.

Kálmán Dervarics in zadeva Hadik Kálmán Egyházasbükki Dervarics, prvi zgodovinopisec Dolnje Lendave, ki je bil tudi notar, župan mesta, okrajni podžupan in uradni tolmač prekmurščine,22 je bil

22

Kálmán Egyházasbükki Dervarics (1827-1904). LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 32-35.

18


A lendvai Hadik Mihály kapitány múmiája A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna kórus alatti fülkéjében, egy díszes, fekete fémkeretes üvegkoporsóban egy mumifikálódott holttest alussza örök álmát. De mindez csak látszólagos, hiszen ez a holttest a legtöbbet hurcolt és leginkább meghurcolt emberi földi maradvány nem csak a széles környéken, hanem talán az egész történelmi Magyarország területén és Szlovéniában. Egy csöppet sem túlzás ez a kijelentés, ugyanis amióta valamikor a 18. században a felszínre hozták a Szent­ háromság-kápolna kriptájából, azóta egyfelől népi és nemzeti vallási tisztelet övezte, másfelől állandó zaklatás és számtalan kegyeletsértés érte. A díszes üvegkoporsó mellett egy fakoporsó fedele található ott tanúbizonyságként a falhoz támasztva, amelynek szegecsei azt hivatottak bizonyítani a templom látogatóinak, hogy Hadik Mihály 1733-ban elhunyt kapitány mumifikálódott testét takarta valaha.

Hadikova mumija v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah A Hadik-múmia a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (Arhiv GML • GML Archívuma)

19


med prvimi, ki je poskušal razkriti identiteto mumificiranega trupla iz kapele Svete trojice. V tedniku Alsó-Lendvai Hiradó je v člankih, objavljenih 10. in 17. avgusta 1890, poročal tudi o svojih tozadevnih poskusih iz davnega leta 1846 »… da bi našega Hadika v stekleni krsti položili v glavni oltar. Grofa sem opozoril, da bi bilo najbolj smiselno, če bi svečanost organizirali 5. maja 1864 (…). Hkrati sem ga prosil, da bi dal za našega Hadika izdelati ogrinjalo in škornje, prav tako pa okrasno krsto …« Kálmánu Dervaricsu in grofu Gusztávu Hadiku žal tega načrta ni uspelo izpeljati, ker „… je bil Antal Stirling, takratni dolnjelendavski župnik in dekan (…) odločno proti, da bi Hadikove posmrtne ostanke v stekleni krsti namestili v glavni oltar kapele Svete trojice, zlasti pa je nasprotoval svečanosti, načrtovani 5. maja 1864 …« in ker »… ima sombotelski škof popolnoma prav, saj je v omenjenih okoliščinah vsak kult v spomin pokojnega prepovedan …« Dervaricsu zaradi smrti grofa Gusztáva Hadika žal ni uspelo pridobiti verodostojnih dokumentov o življenjski poti Mihaela Hadika II. Kljub vsemu pa je poskušal Dervarics opisati okoliščine bivanja kapetana Mihaela Hadika v Dolnji Lendavi in okoliščine njegove smrti leta 1733.23 Na podlagi »izročila« oziroma najverjetneje na podlagi pripovedi očividcev pa je podrobno opisal najdbo trupla Mihaela Hadika v grobnici pod kapelo leta 1795. Pomembno je poudariti Dervaricsevo izjavo, da »… v tej grobnici je bila med ostalimi, že poškodovanimi krstami, tudi nepoškodovana, z rdečim žametom prekrita zgoraj omenjena krsta Mihaela Hadika …«,24 torej v kripti ni bila samo Hadikova krsta, temveč so bile tam tudi druge. V letih 1840 in 1843 so v kripto pokopali tudi nova trupla.25 Kálmán Dervarics je bil torej prvi, ki je ugotovil pomen te dragocene kulturne dediščine in je z močjo tiskanega medija seznanil prebivalce in državo, da bi bilo potrebno nameniti posebno varstvo in spoštovanje Hadikovi mumiji. Naj na tem mestu omenimo, da je dve leti pred Dervaricsem, torej leta 1888, časnik Zalai Közlöny v Nagykanizsi v treh delih objavil literarno delo avtorice Sándorné Vachott26 - ki je sicer prebivala v lendavskem gradu - o Mihaelu Hadiku, natančneje o vitezu Hadiku,27 le-to pa je Kálmán Dervarics preprosto ovrednotil za pravljico.28

23

DERVARICS Kálmán 1890a, 2-3. DERVARICS Kálmán 1890b, 1-3.

24

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

25

VARGA Sándor 1992, 42.

26

Sándorné Vachott, roj. Mária Csapó (1830-1896), madžarska pisateljica, urednica in prevajalka, ustanoviteljica madžarske otroške književnosti, mlajša sestra Etelke Csapó, velike ljubezni Sándorja Petőfija. Bila je žena znanega pesnika, pisatelja in odvetnika Sándorja Vachotta (1818–1861), njen sin Károly Vachott pa je bil prvi odgovorni urednik časnika Alsólendvai Hiradó (1889), skupaj s Kálmánom Patakyjem.

27

VACHOTT Sándorné 1888a, 1888b, 1888c.

28

DERVARICS Kálmán 1890b, 3.

20


Dervarics Kálmán és a Hadik-ügy Egyházasbükki Dervarics Kálmán, Alsólendva első hely­történetírója, aki élete során jegyző, városbíró, aljárásbíró és hivatalos vend tolmács is volt,22 az elsők között tett kísérletet arra, hogy minden kétséget kizáróan azonosítsa a Szentháromság-kápolnában található mumifikálódott holttestet. Az Alsó-Lendvai Hiradó című hetilap 1890. évi augusztus 10-én és 17-én megjelent számaiban beszámol a már 1864. évben tett kísérletéről, „... hogy a mi Hadikunk holtteteme üveg koporsóban helyezve a főoltárba tétessék, s figyelmeztettem a grófot, hogy legczélszerűbb volna 1864. május 5-re ünnepet rendezni (...) s egyuttal felkértem őtet, hogy a mi Hadikunk számára köpenyt és csizmát, ugy diszes koporsót is csináltasson...”. Dervarics Kálmánnak és Hadik Gusztáv grófnak sajnos nem sikerült a tervet megvalósítani, mert „... Stirling Antal Egyházasbükki Dervarics Kálmán akkori alsó-lendvai esperes-plébános Kálmán Egyházasbükki Dervarics (...) roppantul ellene volt annak, hogy (1827 – 1904) Hadikunk holtteteme üveg koporsóban a Szent Háromság kápolna főoltárába tétessék s különösen az 1864. évi május 5-re tervezett ünnepélynek...” és mert „... a szombathelyi püspöknek csakugyan igaza van, hogy minden Cultus az elhunyt emlékéért a fennforgó körülmények közt tilos...”. Dervaricsnak gróf Hadik Gusztáv halála miatt sajnos nem sikerült beszereznie a perdöntő dokumentumokat II. Hadik Mihály életpályájával kapcsolatosan. Mindennek ellenére Dervarics megkísérelte megírni Hadik Mihály kapitány Lendva-vidéki tartózkodásának és 1733. évi halálának körülményeit.23 Mi több, a „hagyomány szerint”, vagyis minden valószínűséggel a visszaemlékezők elmondásai alapján részletesen leírja Hadik Mihály holttetemének megtalálását a kápolna alatti 22

Egyházasbükki Dervarics Kálmán (1827–1904). LENDVAI KEPE Zoltán 2014, 32–35.

23

DERVARICS Kálmán 1890a, 2–3. DERVARICS Kálmán 1890b, 1–3.

21


Kálmán Egyházasbükki Dervarics se je desetletja ukvarjal z mumificiranim trup­ lom iz kapele Svete trojice, saj je leta 1890 zapisal, da je že leta 1864 vzpostavil stike z dediči grofovske rodbine Hadik. Z veliko verjetnostjo je s pomočjo informatorjev, živečih ob koncu 18. stoletja, odkril, da so Hadikovo mumijo našla dolnjelendavska dekleta pri eni izmed obnov kapele in so jo takrat prinesli na površje. Ampak kdo je bil Mihael Hadik? Kdaj in na čigavo pobudo so ga položili v kovinsko krsto s stekle­ nim pokrovom? Zakaj so na njegovi glavi, roki in nogi vidne sledi večjih poškodb? Zakaj nima dlani in ne nazadnje, zakaj ni oblečen, zakaj je gol? Dervarics je ime Mihaela Hadika in letnico 1733 »svojeročno« ugotovil, ko je na »starem«, torej najverjetneje izvirnem pokrovu krste določil napis iz okrasnih žebljičkov in potem, ko se je seznanil z biografskimi podatki Mihaela Hadika II. iz knjige Ivána Nagya z naslovom Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal:29 »Ko sem se na podlagi tega popolnoma prepričal, da je naš Hadik iz ka­ pele Svete trojice prav tisti Mihael Hadik II., ki je na 10. strani publikacije omenjen v zgoraj omenjeni zgodbi o družini Hadik, in da je na podlagi te zgodbe Mihael Hadik umrl leta 1733, sem pokrov stare krste našega Hadika še enkrat temeljito preučil. Glavice bakrenih žebljev, s katerimi je bila izpisana letnica Hadikove smrti, so se sicer odlomile in razpadle, vendar pa so žeblji brez glavic ostali v deski krste.

Madžarska sablja FRINGIA, 18. stoletje (Galerija-Muzej Lendava) FRINGIA magyar szablya, 18. század (Lendvai Galéria és Múzeum)

29

NAGY Iván 1859, 6-14. Naslov knjige v prevodu: Rodovine na Madžarskem z grbi in rodovniki.

22


sírboltban 1795-ben. Érdemes megjegyezni, hogy Dervarics úgy nyilatkozott, hogy „... ezen sirboltban több más már megrongált koporsó közt volt Hadik Mihálynak fentebb leirt s vörös bársonynyal bevont ép koporsója is...”,24 vagyis nem csak Hadik koporsója, hanem több másik is volt a kápolna kriptájában. 1840-ben és 1843-ban is új tetemek kerültek a sírboltba.25 Dervarics Kálmán volt tehát az első, aki rádöbbenve az értékes kulturális örökségre, a sajtó erejének segítségével tájékoztatta a lakosságot és az országot, hogy megfelelő védelemben és tiszteletben kéne részesíteni a Hadik-múmiát. Itt mindjárt hozzá kell fűzni, hogy két évvel előtte, azaz 1888-ban a Nagykanizsán megjelenő Zalai Közlöny három részben közölte a lendvai várban lakó Vachott Sándorné26 szépirodalmi írását a lendvai Hadik Mihályról, pontosabban Hadik lovagról,27 amit Dervarics Kálmán nemes egyszerűséggel mesének minősített.28 Egyházasbükki Dervarics Kálmánt évtizedeken át foglalkoztatta a Szentháromságkápolnában lévő mumifikálódott holttest, hiszen 1890-ben írja, hogy már 1864-ben felvette a kapcsolatot a Hadik grófi család leszármazottaival. Nagy valószínűséggel a 18. század végén élő adatközlők segítségével kiderítette, hogy a Hadik-múmiára 1795 nyarán bukkantak az alsólendvai leányok a kápolna egyik felújítása alkalmával és hogy ekkor hozták a felszínre. De ki is volt Hadik Mihály? Mikor és ki által került a díszes üvegburás fémkoporsóba? Miért látszódnak a fején, a karján és a lában súlyos rongálásoknak a nyomai? Miért nincs kézfeje és nem utolsó sorban miért nincs ruházata, miért mezítelen? Dervarics a rézszegecsekkel díszített „régi”, azaz nagy valószínűséggel az eredeti fakoporsó fedelén lévő Hadik Mihály nevet és az 1733-as évszámot „saját kezűleg” állapította meg azután, hogy II. Hadik Mihály kapitány életrajzi adatait a Nagy Iván által írt Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal29 című könyvből megismerte: „S miután ehhez képest teljesen meggyőzödtem a felöl, hogy a mi szentháromsági Hadikunk csakugyan ugyan azonos a Hadik család fenthivatkozott történetében a 10-ik lap elején leirt II. Hadik Mihálylyal ; s miután a család ezen története szerint Hadik Mihály 1733-ik évben halt meg, a mi Hadikunk régi koporsójának födelét ismételve s behatóan megvizsgáltam, – a réz-szegek fejei vagyis gombjai, melyekkel Hadik elhalálozásának évszáma kiverve volt, letöredeztek 24

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

25

VARGA Sándor 1992, 42.

26

Vachott Sándorné, született Csapó Mária (1830–1896) magyar írónő, szerkesztő és fordító, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, Petőfi Sándor szerelmének, Csapó Etelkának a húga volt. A férje a nevezetes Vachott Sándor (1818–1861) költő, író és ügyvéd volt, fia pedig Vachott Károly, az Alsó-Lendvai Hiradó (1889) első felelős szerkesztője Pataky Kálmánnal közösen.

27

VACHOTT Sándorné 1888a, 1888b, 1888c.

28

DERVARICS Kálmán 1890b, 3.

29

NAGY Iván 1859, 6–14.

23


Opral sem pokrov krste in ga drgnil ter ugotovil, da je na krsti izpisana letnica 1733.«30 Pri tem moramo vsekakor dodati, da so današnji pokrov krste, ki se nahaja v kapeli Svete trojice, ter okrasni žebljički na njem v razmeroma dobrem stanju, ve­ čina glavic je še celih, tudi ni na prvi pogled videti, da bi bil pokrov star že 300 let. Vrh vsega pa okrasni žebljički na eni strani krste predstavljajo nečitljiv skupek, iz katerega ni mogoče razbrati ničesar, razen nekaj črk ter letnice 1733, na podlagi tega pa lahko domnevamo, da je nekdo poskusil napraviti »natančno kopijo« že ne­čit­ljivega besedila. Tudi Kálmán Dervarics je že leta 1864 omenjal »stari« pokrov krste, ko je zapisal, da » … pokrov Hadikove stare krste sem še enkrat temeljito preučil«. Je torej leta 1890 obstajal že »nov«, sedanji pokrov? Uničenje izvirnega pokrova Hadikove krste ome­ nja tudi Victor M. Oszeszly,31 urednik tednika Alsólendvai Hiradó, snovalec prvega lendavskega muzeja32 in eden najbolj strastnih zagovornikov ohranitve Hadikove mumije, ki v svojem zapisu iz leta 1910 pravi: »Pokrov krste se je polomil pa tudi njegov prt je začel razpadati. Med razpadajočimi cerkvenimi predmeti in umazanijo čaka v tisti ropotarnici za lesenimi vrati v prav groznem stanju!«33 Vsa ta ugibanja bi se lahko s preprosto dendrokronološko analizo zaključila relativno enostavno. Tre­ nutno lahko samo domnevamo, da današnji pokrov Hadikove krste v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah ne izvira iz leta 1733, temveč je najverjetneje kasnejše delo, kopija ali ponaredek. Verodostojnosti podatkov, izpisanih z okrasnimi žebljički na izvirnem pokro­ vu krste, ki jih je omenjal Kálmán Dervarics, žal danes več ni mogoče dokazati. Po njegovih ugotovitvah je bilo na stranici »starega« pokrova krste »z bakrenimi žeblji izpisano ime Mihaela Hadika«,34 in dalje, da je bila »na krsti izpisana letnica 1733«.35 Dervarics je bil edini, ki je zapisal, da je videl in »lastnoročno« preučil besedilo na originalnem pokrovu Hadikove krste, do črke točnega zapisa pa ni objavil! Leta 1892 je Bálint Bellosics, ki je teoretično še lahko videl originalni pokrov, objavil, da »stara, z rdečim žametom prekrita krsta še danes obstaja, na obeh straneh pa je z medeninastimi žebljički bilo izpisano: S. Ac. G. D. Michael Hadik. S. C. R. Capitaneus.”36 30

DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

31

OSZESZLY Miklós Victor (1886-1940).

32

OSZESZLY M. Victor: Mi lesz a Hadik-üggyel? In: Alsólendvai Hiradó, 23.10.1910, Alsólendva, 1.

33

OSZESZLY M. Victor: Böngészet Hadik Mihály körül. In: Alsólendvai Hiradó, 04.12.1910, Alsólendva, 1-2.

34

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

35

DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

36

BELLOSICS Bálint 1892, 210.

24


s lekoptak ugyan, de a szegek maguk, gomb nélkül benne maradtak a koporsó födele deszkájában s ezt megmosván és dörzsölvén, kideritettem, hogy azon 1733. évszám állt.”30 Itt mindenképpen muszáj hozzáfűzni, hogy a Szentháromság-kápolnában lévő mai koporsófedélnek és szegecseinek állapota viszonylag jó, gombjainak többsége még nem töredezett le, s a fedél sem néz ki első rálátásra 300 évesnek. Ráadásul az egyik oldalon a szegecsek kiolvashatatlan halmazt képeznek, amiből egy-két betűn és egy 1733-as évszámon kívül nem lehet sokkal többet kibogozni, ami arra is utalhat, hogy valaki „pontos másolatot” kísérelt készíteni a már olvashatatlan szövegről. De már Dervarics Kálmán is „régi” koporsófedelet emlegetett 1864-ben, amikor azt írta, hogy „Hadikunk régi koporsójának födelét ismételve s behatón megvizsgáltam”. Ezek szerint 1890-ben már az „új”, a mostani fedél létezett? Az eredeti koporsófedél megsemmisülésére utal Oszeszly Miklós Victor,31 az Alsólendvai Hiradó szerkesztője, az első lendvai múzeum megálmodója32 és a Hadik-múmia egyik legszenvedélyesebb védelmezője is, amikor 1910-ben azt írta, hogy a „koporsójának fedele összetört, köpönyegje meg éppen pusztulásnak indult. Olyan szánalmas állapotban álldogál rozoga kápolnai tárgyak és sok-sok piszok között abban a lécajtós sutban!”33 Mindezen találgatásoknak a mostani koporsófedélnek egy viszonylag egyszerű dendrokronológiai vizsgálata vetne véget. Ám körülményeink egyelőre csak következtetni engednek arra, hogy a mai Hadik-koporsófedél a Szentháromság-kápolnában nem 1733-ból való, hanem nagy valószínűséggel egy későbbi munka, másolat vagy hamisítvány. Az eredeti koporsófedél kiszögecselt szövegének a hitelességét, amit Dervarics Kálmán közölt, sajnos ma már semmi sem bizonyítja. Megállapítása szerint a „régi” koporsófedél „oldalára a Hadik Mihály név volt rézszegekkel kiverve”,34 valamint „azon 1733. évszám állt”.35 Dervarics volt az egyetlen, aki leírta, hogy látta és saját kezűleg is vizsgálta a Hadik-múmia eredeti koporsófedelének a szövegét, de ennél többet nem közölt! 1892-ben Bellosics Bálint, aki elvileg láthatta az eredeti koporsófedelet, közli, hogy a „régi, vörös bársonynyal bélelt koporsója máig is megvan, két oldalán sárgaréz-szögekkel kiverve ezen felírás állt: S. Ac. G. D. Michael Hadik. S. C. R. Capitaneus.”36

30

DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

31

OSZESZLY Miklós Victor (1886–1940).

32

OSZESZLY M. Victor: Mi lesz a Hadik-üggyel? In: Alsólendvai Hiradó, 1910.10.23., Alsólendva, 1.

33

OSZESZLY M. Victor: Böngészet Hadik Mihály körül. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.12.04., Alsólendva, 1–2.

34

DERVARICS Kálmán 1890a, 2.

35

DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

36

BELLOSICS Bálint 1892, 210.

25


Pokrov krste Hadikove mumije v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah (Arhiv GML)

Zdi se, kot da je dolnjelendavski novinar in časopisni urednik Victor M. Oszeszly v članku iz leta 191437 napis, ki ga je objavil Bellosics, dopolnil samo z letnico 1603, izpisano z rimskimi številkami: S. AC G. D. MICHAEL HADIK S. C. R. CAPITANEUS MDCIII Sándor Horváth je v svoji knjigi, objavljeni leta 1942, navedel že nekoliko spremen­ jeno besedilo, in sicer: S. AC. G. D. MIHAEL HADIK S. C. R. CAPITANUS MDCIII z opombo, da je Hadik »ob drugem pokopu dobil krsto, ki je vidna še danes in na kateri je letnica 1733«.38 Za zaključek naj še povemo, da pokrov krste, ki je še danes na ogled, najverjetneje ni prvotni pokrov ter da je del napisa na eni od stranic le množica nejasnih, črkam in številkam podobnih oblik. Zapis, ki ga lahko preberemo, je sledeč: P: ac G. D. Michael Hadik. S: C: R: M: (...) 1733 Popolnoma upravičeno se lahko sprašujemo, zakaj Kálmán Dervarics ni zapisal celotnega besedila, če je prvotni pokrov krste dejansko videl in pregledal, zakaj se je zadovoljil samo s tem, da je ugotovil letnico 1733? Ni zapisal niti tega, ali so bile številke arabske ali rimske … Po drugi strani pa bi bilo dobro vedeti, ali je današnji pokrov krste kopija, ponaredek ali pa je samo turistični predmet brez zgodovinske vrednosti? Ponarejevalci bi na pokrov najverjetneje zapisali letnico 1603. Nečitljivo besedilo, iz­ pisano z okrasnimi žebljički, ter letnica 1733 pa kažeta bolj na to, da sta bili nekomu zgodovinska pristnost in izdelava kopije veliko pomembnejši kot izdelava turističnega predmeta. Res škoda, da so prve fotografije Hadikove mumije zaenkrat še na nezna­ nem kraju,39 da so trenutno nedosegljive40 ali pa so uničene.41 Morda bi se med njimi našlo nekaj takšnih, na katerih je ovekovečen tudi pokrov krste, skupaj z napisom … 37

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

38

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

39

A Hadik-mumia két zalai muzeumban. In: Alsólendvai Hiradó, 26.11.1911, Alsólendva, 3.

40

A Hadik-mumia az Érdekes Ujságban. In: Alsólendvai Hiradó, 20.07.1913, Alsólendva, 4.

41

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 03.09.1908, Zalaegerszeg, 1.

26


A Hadik-múmia koporsófedele a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (GML Archívuma)

Oszeszly M. Victor alsólendvai újságíró és lapszerkesztő 1914-ben egy újságcikkben37 mintha csak kiegészítette volna egy római 1603-as számmal a Bellosics Bálint által közölt feliratot: S. AC G. D. MICHAEL HADIK S. C. R. CAPITANEUS MDCIII Horváth Sándor 1942-ben megjelent könyve már egy kicsit más szöveget közöl, mégpedig a következőt: S. AC. G. D. MIHAEL HADIK S. C. R. CAPITANUS MDCIII azzal a megjegyzéssel, hogy Hadik a „második eltemetés alkalmával kapta azt a koporsót, mely ma is látható és 1733. szerepel rajta.”38 Végezetül annyit tegyünk hozzá, hogy a ma is látható koporsófedél minden valószínűséggel nem az eredeti, és a két oldalán lévő, részben zavarba ejtő betű- és számformákat ábrázoló felirat a következő: P: ac G. D. Michael Hadik. S: C: R: M: (...) 1733 Teljesen jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha Dervarics Kálmán látta és megvizsgálta az eredeti koporsófedelet, akkor miért nem írta le a rajta fellelhető szöveget, miért elégedett meg csak az 1733-as évszám megállapításával? Még azt sem közölte, hogy ezek arab vagy római számok voltak... Másrészről jó volna tudni, hogy a mai koporsófedél másolat, hamisítvány vagy csak értéktelen turistabolondító tárgy? A hamisítók valószínűleg az 1603-as évszámot verték volna rá a koporsófedélre. Az olvashatatlan szegecs-szövegrész és az 1733-as évszám viszont inkább azt sugallja, hogy valakiknek a történelmi hitelesség és egy másolat készítése fontosabb volt, mint egy tetszetős turistacsalogató tárgy. Igazán kár, hogy az első ismert fényképfelvételek a Hadik-múmiáról egyelőre ismeretlen helyen rejtőzködnek,39 még nem elérhetők40 vagy megsemmisültek.41 Köztük talán akadna egy-kettő, amely a szöveges koporsófedelet is megörökítette... 37

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

38

HORVÁTH Sándor 1942, 32.

39

A Hadik-mumia két zalai muzeumban. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.11.26., Alsólendva, 3.

40

A Hadik-mumia az Érdekes Ujságban, In: Alsólendvai Hiradó, 1913.07.20., Alsólendva, 4.

41

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 1908.09.03., Zalaegerszeg, 1.

27


Mumija Mihaela Hadika. Detajl razglednice, okoli leta 1935 (Arhiv GML) Hadik Mihály múmiája. Képeslap részlete, 1935 körül (GML Archívuma)

Čudežna mumija svetega kapetana Da je Mihael Hadik, katerega mumificirani posmrtni ostanki počivajo v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah, postal nesmrtni junak, gre zahvala predvsem ljudski kulturi, ljudski sakralnosti in ustnemu izročilu. Od zadnjega desetletja 19. stoletja pa 28


A szent kapitány csodás múmiája Azt, hogy a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában pihenő mumifikálódott holttestből „Hadik Mihály halhatatlan hős” lett, azt elsősorban a népi kultúrának, a népi vallásosságnak és a szájhagyománynak köszönhetjük. A 19. század utolsó évtizedétől kezdődően a lendvai szent kapitány42 hagyományozódásához hathatósan hozzájárult az írásbeliség is, elsősorban a magyarországi sajtó, amely megnyilvánulásainak egy részét ezen kiadvány is tartalmazza.43 Országos témává válását annak is köszönhette, hogy a lendvai „halhatatlan nevű magyar vitéz” egyben „csodás múmia”44 is volt, és meg kellett menteni az ország történelmének egy különleges tárgyiasult darabkáját a megsemmisüléstől! Hadik Mihály kapitány és múmiájának sorsa azért került a magyarországi újságok hasábjaira,45 mert Oszeszly M. Victor, az Alsólendvai Hiradó szerkesztője megmozgatott mindent, hogy megmentse a pusztulástól és megőrizze Lendvának a történelmi Zala megye egyik legkülönlegesebb kulturális örökségét. Akkor is úgy volt, hogy ezt egyesek értették, mások viszont nem, azért sem! A néphagyomány szerint Hadik Mihály kapitány az 1600-as évek eleji, sőt egyesek szerint határozottan az 1603-as,46 az alsólendvai Bánffy Kristóf vezette török elleni csatározások legnagyobb hőse volt, akinek életéről és szerelméről, a törökökkel való harcáról, haláláról és mumifikálódásáról számos történet, monda és legenda maradt fenn, amelynek többsége megtalálható ezen kötetben magyar és szlovén nyelven. Fontos hangsúlyozni, hogy a Hadik-mondakör egyes szövegei Hadik Mihály kapitányt szent embernek minősítik, de a mumifikálódott holttestet ismertető számos írásban is van erre való utalás. A Hadik-múmiát a Lendva-vidéki nép szentként tisztelte és nagy tiszteletben részesítette, ugyanis: –– Bellosics Bálint szerint „... a vidéki nép kegyelettel tiszteli a ’szent kapitányt’...”,47 –– egyesek szent cselekedeteket fűztek hozzá és az mondták, hogy ima által megmenekült a haláltól és fogadalmat tett a Szentháromság-kápolna építésére,48

42

BELLOSICS Bálint 1892, 210. DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

43

A lendvai Hadik Mihály kapitánnyal kapcsolatos eddig összegyűjtött írásos anyag a Lendvai Galéria és Múzeumban meghaladja a 100 tételt, amelynek többsége 1890 és 1920 között megjelent újságcikk.

44

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.05.08., Alsólendva, 2.

45

Zalai Közlöny, Zalamegye, Magyar Paizs, Muraköz, Pécsi Közlöny, Az Érdekes Ujság, Délmagyarország, Pesti Napló, Magyarország, Zalai Magyar Élet, Zalamegyei Ujság...

46

Az 1603-ban zajló véres csata emlékére Bánffy Kristóf „emlékkövet” vagy „kőszobrot” állíttatott Alsólendva Kanizsai utcájában, amelyet a 19. század második felében Rómer Flóris Budapestre szállíttatott a Magyar Nemzeti Múzeumba. DERVARICS Kálmán 1896, 213–214.

47

BELLOSICS Bálint 1892, 210. DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

48

BELLOSICS Bálint 1892, 210. TOMA Károly 1914. ROŽNIK Pavle 1981. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

29


je k oblikovanju izročila o lendavskem svetem kapetanu42 v veliki meri pripomogla tudi pismenost, predvsem madžarski tisk, ki ga deloma najdemo v tej publikaciji.43 Mumija kapetana Mihaela Hadika je postala zadeva nacionalnega pomena zahvaljujoč temu, ker je bil »madžarski vitez z nesmrtnim imenom« hkrati tudi »čudežna mumija«,44 in ker je bilo treba rešiti pred uničenjem en poseben, materializiran košček zgodovine mad­žarske države! Usoda kapetana Mihaela Hadika in njegove mumije je pristala na straneh madžarskih časnikov tudi zato,45 ker je Victor M. Oszeszly, urednik tednika Alsólendvai Hiradó, storil vse, kar je bilo v njegovi moči, da bi obvaroval pred propa­ dom in Lendavi ohranil eno izmed najbolj posebnih kulturnih dediščin zgodovinske Zalske županije. Že takrat je bilo tako, da so to nekateri razumeli, drugi pa ne, nalašč ne! Po ljudskem izročilu je bil kapetan Mihael Hadik največji junak bitk proti Turkom, bitk, ki jih je vodil dolnjelendavski Krištof Bánffy v zgodnjih 1600. letih, po mnenju nekaterih prav leta 1603.46 O Hadikovem življenju, ljubezni, bojih proti Turkom, smrti in mumifikaciji so se ohranile številne zgodbe, pripovedi in legende, katerih večino lahko najdemo v tej knjigi v slovenskem in madžarskem jeziku. Zelo pomembno je poudariti, da uvrščajo nekatera besedila iz cikla pripovedi kapetana Mihaela Hadika med svete može, enako tudi številni zapisi, ki so se ukvarjali s Hadi­ kovo mumijo. Prebivalci Lendave in okolice so Hadikovo mumijo obravnavali kot posmrtne ostanke svetnika, ki so ga globoko spoštovali, saj: –– po zapisu Bálinta Bellosicsa »… okoliško prebivalstvo ´svetega kapetana´ pobož­ no spoštuje ... «,47 –– so mu pripisovali svetniška dejanja in dejali, da se je z molitvijo izognil smrti ter se zaobljubil, da bo zgradil kapelo Svete trojice,48 –– so pripovedovali, da so na sledeh kopit njegovega konja zacvetele lilije ali druge cvetlice,49 ali pa, da na sledeh kopit nikoli več ni rasla trava, ne grmičevje, ne drevje,50 42

BELLOSICS Bálint 1892, 210. DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

43

V Galeriji-Muzeju Lendava je do sedaj zbranih že več kot 100 kosov pisnega gradiva o mumiji kapetana Mihaela Hadika, večina so časopisni članki, objavljeni med leti 1890 in 1920.

44

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 08.05.1910, Alsólendva, 2.

45

Zalai Közlöny, Zalamegye, Magyar Paizs, Muraköz, Pécsi Közlöny, Az Érdekes Ujsag, Délmagyarország, Pesti Napló, Magyarország, Zalai Magyar Élet, Zalamegyei Ujság...

46

Krištof Bánffy je v spomin na krvavo bitko leta 1603 v ulici Kaniža v Dolnji Lendavi dal postaviti „spominski kamen” ali „kamniti kip”, ki ga je v drugi polovici 19. stoletja Flóris Rómer prepeljal v Madžarski narodni muzej v Budimpešti. DERVARICS Kálmán 1896, 213-214.

47

BELLOSICS Bálint 1892, 210. DERVARICS Kálmán 1890b, 2.

48

BELLOSICS Bálint 1892, 210. TOMA Károly 1914. ROŽNIK Pavle 1981. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

49

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 39-40.

50

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. MAGYAR Zoltán 2009, 36, 39.

30


Oprsje Hadikove mumije, 2019 (Arhiv GML) • A Hadik-múmia mellkasa, 2019 (GML Archívuma)

31


–– so ji pripisovali zdravilno moč: »... pri zobobolu se je treba bolečega zoba dotak­ niti s krpo, ki ste jo podrgnili ob nepoškodovane Hadikove zobe – in bolečina bo izginila …«,51 –– na podlagi zbranega izročila Károlya Tome, Hadikovo truplo ni razpadlo: »…ko so odprli krsto, je bil popolnoma ohranjen, zato so ga ljudje imeli za svetnika…«,52 –– so Dolnjelendavčani prosili, naj kapetana Mihaela Hadika razglasijo za svetnika: »... pri meni so se oglasili številni, ki so me prosili, naj pri papežu dosežem, da ga razglasi za svetnika ...« je grof Gusztáv Hadik zapisal v pismu, ki ga je daljnega leta 1864 poslal Kálmánu Dervaricsu.53 Ugotovitve Kálmána Dervaricsa iz 19. stoletja pa so dale drugačno razlago. Po njego­ vem mnenju je bila na »starem« pokrovu krste zapisana letnica 1733, kar nakazuje, da se je telo Mihaela Hadika II., očeta znanega huzarskega generala Andrása Hadika, mumificiralo po naravni poti zaradi razmer v grobnici. Po njegovem zapisu je »Mihael Hadik zaradi posledic poškodb na glavi, ki jih je zadobil v boju, umrl leta 1733 zaradi možganske kapi, pokopan pa je bil v grobnici omenjene kapele in je zaradi gradnje z apnom, visoke lege in suhe, zračne grobnice kljuboval razpadu. Gre za v celoti ohranjeno, posušeno mumijo, na kateri ni videti sledi balzamiranja in prav zaradi tega spada med čudeže narave.”54 Na tem mestu je vsekakor treba omeniti, da obstajajo indici, ki kažejo, da so se v grobnici kapele Svete trojice na naravni način mumificirala tudi druga trupla, ne samo posmrtni ostanki Mihaela Hadika.55 Na podoben pojav je opozarjal tudi arhitekt Tamás Morandini56 v pris­ pevku, objavljenem v tedniku Magyar Paizs iz Zalaegerszega, v katerem omenja, da naravno mumificirana trupla kot znamenitost razkazujejo tudi v njegovem rojstnem kraju Venzoni.57

51

BELLOSICS Bálint 1892, 210. VARGA Sándor 1993, 66. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

52

TOMA Károly 1914.

53

DERVARICS Kálmán 1890b, 1.

54

DERVARICS Kálmán 1896, 215.

55

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 03.09.1908, Zalaegerszeg, 1.

56

Tamás Morandini (1869-1921) je bil izvedbeni arhitekt stavbe dežnikarne Hungária Hazai Ernyőgyár v Dolnji Lendavi, njegov brat Román Morandini pa zgradbe dolnjelendavskega okrajnega sodišča. LENDVAI KEPE Zoltán (ur.) 2008, 82-83. MEGYERI Anna 2010.

57

BORBÉLY György: Mi van a Hadik-mumia üggyel? In: Magyar Paizs, 10.08.1911, Zalaegerszeg, 3-4.

32


–– mások szerint lova patáinak nyomában liliomok vagy virágok nyíltak,49 vagy a patkónyomok helyén soha nem nőtt fű, sem bokor, sem fa,50 –– sokan gyógyító erőt tulajdonítottak neki: „... ha fogfájós, Hadik ép fogaihoz dörzsölt rongygyal magáét érinti – fájdalma megszünik...”,51 –– Toma Károly gyűjtése szerint pedig Hadik holtteste nem porladt el: „... midőn a koporsót felnyitották, ő teljesen ép volt, ezért a nép szentnek tartotta...”,52 –– de az alsólendvaiak kérték Hadik Mihály kapitány szentté avatását is: „... többen jelentek meg nálam, kérve eszközleném ki Pápánál szentté nyilvánitását...”, írta gróf Hadik Gusztáv Dervarics Kálmánnak még a távoli 1864-ben.53 Dervarics Kálmán 19. századi megállapításai viszont más magyarázatot szültek. Szerinte az egykoron megtalált „régi” koporsófedélen az 1733-as évszám állt, ami arra utal, hogy II. Hadik Mihálynak, a híres Hadik András huszár-generális atyjának holtteste természetes módon mumifikálódott a kriptában lévő körülmények miatt. Leírása szerint „Hadik Mihály a fejére kapott csata-sebek folytán 1733. évben szélhüdésben meghalt s a fenti kápolna sirboltjába tétetvén, a mészszel épitett, magasan álló, léghuzamos száraz sirboltban a feloszlásnak ellenállt. Ez egy teljesen ép, összeszáradt mumia, melyen a balzsamozásnak semmi nyoma s ép azért a természeti csodák közé tartozik.”54 Itt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy vannak arra vonatkozó utalások, hogy a Szentháromság-kápolna kriptájában más tetemek is természetes módon mumifikálódtak, nem csak Hadik Mihály holtteste.55 Hasonló jelenségre figyelmeztetett Morandini Tamás építész56 a zalaegerszegi Magyar Paizs című hetilapban, hogy Venzona nevű szülővárosában is nevezetességként mutogatják a természetesen mumifikálódott holttesteket.57

49

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. TOMA Károly 1914. MAGYAR Zoltán 2009, 39–40.

50

DERVARICS Kálmán 1890a, 2. MAGYAR Zoltán 2009, 36, 39.

51

BELLOSICS Bálint 1892, 210. VARGA Sándor 1993, 66. MAGYAR Zoltán 2009, 40.

52

TOMA Károly 1914.

53

DERVARICS Kálmán 1890b, 1.

54

DERVARICS Kálmán 1896, 215.

55

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 1908.09.03., Zalaegerszeg, 1.

56

Morandini Tamás (1869–1921) a Hungária Hazai Ernyőgyár épületének, testvére, Morandini Román pedig az alsólendvai járásbíróság épületének a kivitelező építészmérnökei voltak. LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.) 2008, 82–83. MEGYERI Anna 2010.

57

BORBÉLY György: Mi van a Hadik-mumia üggyel? In: Magyar Paizs, 1911.08.10., Zalaegerszeg, 3–4.

33


Oblačilo in krsta Hadikove mumije Iz dopisovanja z grofom Gusztávom Hadikom je Kálmán Dervarics zvedel tudi, zakaj je truplo kapetana Mihaela Hadika lahko končalo v grobnici kapele Svete trojice: »... moj stari oče se je rodil v Kőszegu in na podlagi tega lahko domnevamo, da je tam dalj časa živel tudi pradedek in se je kasneje kot upokojen kapetan zadrževal v Lendavi.«58 Če je kapetan Mihael Hadik II. prebival v Dolnji Lendavi ali v eni od okoliških vasi in so ga po njegovi smrti leta 1733 pokopali v grobnici kapele Svete trojice, lahko upravičeno domnevamo, da je gradnjo božje hiše, ki je bila dokonča­ na nekaj let pred tem, tudi izdatno materialno podpiral. Jasno je tudi, da so člani družine Hadik natančno vedeli, kje je kapetan Mihael Hadik II. položen k večnemu počitku. Feldmaršal grof András Hadik Futaki, znameniti sin Mihaela Hadika, je namreč pozlačen srebrni kelih, mašno oblačilo in novo mašno knjigo najverjetneje z razlogom podaril kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah.59 Darove v lendavskem župnišču še vedno skrbno čuvajo.60 Prav tako sta zaviti v skrivnost steklena Hadikova krsta ter golota mumije. Že Kálmán Dervarics in grof Gusztáv Hadik sta v svojem dopisovanju leta 1864 na­ črtovala, da bosta mumificiranemu truplu izdelala »… ogrinjalo, škornje ter okrasno krsto …«, saj je bilo truplo brez oblačil in v zelo nespoštljivem, oskrunjenem stanju. Grof Gusztáv Hadik je v pismu z dne 14. aprila 1864 zapisal: »… na Dunaju bom naročil izdelavo bakrene krste, katere notranjost bo steklena (…). Ko bo ta - vključno s ključavnicami in okrasi - pripravljena, bi jo dal prepeljati v Lendavo in potem bi po proščenju (…) pripravili mašo zadušnico in ustanovil bi sklad v spomin na pokojnega«. Zaman sta bili na razpolago denar in močna želja, svoje zamisli žal nista mogla ures­ ničiti, saj je katoliška cerkev takšnemu negovanju kulta Mihaela Hadika močno nasprotovala. »… z gotovostjo lahko povem, da ima sombotelski škof popolnoma prav, saj je v omenjenih okoliščinah vsak kult v spomin pokojnega prepovedan, Cerkev pa lahko pobudnike celo pozove na odgovornost,« je kasneje, po pogovoru z uglednimi predstavniki cerkve, resignirano zapisal ostareli grof.61 Mumija kapetana Mihaela Hadika torej ni dobila ne novih oblačil ne steklene krste, še naprej je ostala v temni, prašni in pajčevinasti kamri pod korom v navadni leseni krsti.62

58

DERVARICS Kálmán 1890b, 1.

59

DERVARICS Kálmán1890a, 2-3., vendar brez navedbe vira. DJ 2004b, 11. Vir informacije: Sándor Tóth. Prvič omenjeno v vizitacijskem zapisniku iz leta 1778: Canonica visitacio, 1778, Lendava, 310.

60

LENDVAI KEPE Zoltán 2015, 62-63.

61

DERVARICS Kálmán 1890a, 2-3. DERVARICS Kálmán 1890b, 1-3.

62

NÉMETH Elekné ANDAHÁZY Iréne 1907, 1-3.

34


A Hadik-múmia öltözéke és koporsója Dervarics Kálmán azt is megtudta gróf Hadik Gusztávval való levelezéséből, hogy miért is kerülhetett Hadik Mihály kapitány holtteste a Szentháromság-kápolna kriptájába: „... nagy atyám Kőszegen született, és e szerint gyanitható, hogy dédősöm ott lakhatott huzamosb ideig, de későbben Lendván mint nyugalmazott kapitány időzhetett.”58 Mi több, ha II. Hadik Mihály kapitány Alsólendva vagy a környező falvak egyikének lakosa volt és 1733-ban bekövetkezett halála után a Szentháromság-kápolna kriptájában helyezték el, akkor joggal feltételezhető, hogy anyagiakkal is hathatósan támogatta a néhány évvel előtte befejezett Istenháza építését is. Egyértelmű, hogy a Hadik család tisztában volt azzal, hogy hol alussza örök álmát II. Hadik Mihály kapitány. Ugyanis Hadik Mihály nevezetes fia, gróf futaki Hadik András tábornagy nem véletlenül adományozta a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna részére azon gyönyörű barokk aranyozott ezüstkelyhet, miseruhát és új misekönyvet,59 amelyek közül a kelyhet ma is féltve őrzik a Lendvai Plébániahivatalban.60 Ugyancsak rejtély övezi Hadikunk üvegkoporsóját és ruházatának hiányát is. Már Dervarics Kálmán és gróf Hadik Gusztáv 1864-es levelezéseiben a mumifikálódott holttestnek elsősorban „... köpenyt és csizmát, ugy diszes koporsót...” terveztek készíttetni, merthogy ruházat nélkül kegyeletsértő állapotban volt. „Bécsben készitetek egy rézkoporsót, melynek belseje üvegből leend (...), ha az elkészül, zárral, diszitménnyel, – akkor levitetném Lendvára és a bucsu után (...) gyász misét tartatnánk...” – írta 1864. április 14-én kelt levelében gróf Hadik Gusztáv. Hiába volt hozzá pénz és akarat, az elképzelésüket nem tudták megvalósítani, mert a katolikus egyház ellenezte Hadik Mihály kultuszának efféle kibontakozását és ápolását. „A szombathelyi püspöknek csakugyan igaza van, hogy minden Cultus az elhunyt emlékéért a fennforgó körülmények közt tilos, – sőt hogy az illetők kik előidéznék felelősség alá is vonatnának az Egyház által” – írta később beletörődve az egyházi előkelőkkel való tárgyalása után az öreg gróf.61 A Lendva-hegyi Hadik Mihály kapitány múmiájának tehát nem jutott sem díszruha, sem üvegkoporsó, sőt, továbbra is a kórus alatti sötét, poros és pókhálós kamrában maradt eldugva egy fakoporsóban.62 Nem könnyű megérteni, hogy a lendvai Hadik Mihály kapitány múmiájának miért kell évszázadokon át kegyeletsértően ruha nélkül lennie. Hiábavaló volt Dervarics 58

DERVARICS Kálmán 1890b, 1.

59

DERVARICS Kálmán 1890a, 2–3. alapján, de forrás nélkül. DJ 2004b, 11. Tóth Sándor közlése révén. Az 1778. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv említi először: Canonica visitacio, 1778, Lendva, 310.

60

LENDVAI KEPE Zoltán 2015, 62–63.

61

DERVARICS Kálmán 1890a, 2–3. DERVARICS Kálmán 1890b, 1–3.

62

NÉMETH Elekné ANDAHÁZY Iréne 1907, 1–3.

35


Lobanja Hadikove mumije v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah (Arhiv GML) A Hadik-múmia koponyája a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (GML Archívuma)

Težko je razumeti, zakaj mora biti mumija lendavskega kapetana Mihaela Hadika dolga stoletja v oskrunjenem stanju in brez oblačil. Vsa prizadevanja okraj­ nega podžupana Kálmána Dervaricsa, urednikov časopisa iz Dolnje Lendave in Zalaegerszega Victorja M. Oszeszlyja in Györgya Borbélya, generala grofa Gusztáva Hadika, kontraadmirala grofa Béle Hadika ter politika grofa Endreja Barkóczyja­ -Hadika, da bi kapetanu, junaku bojev proti Turkom, nesmrtnemu madžarskemu krščanskemu vitezu, pravljičnemu junaku, čudežni mumiji in znameniti relikviji nadeli ustrezno oblačilo, so bila popolnoma zaman. O tem nerazumljivem dejstvu je István Reverencsics ml., sodelavec tednika Alsólendvai Hiradó, zapisal: »Zakaj duhovniki pred kratkim niso dovolili eni od visoko cenjenih, dobrosrčnih dolnje­ lendavskih gospa, da bi Hadikovo mumijo oblekla v oblačilo, zakaj so ji odgovorili, da tega brez škofovega dovoljenja ne more storiti?«63 Kult lendavskega Hadika je ka­ toliška cerkev zmeraj obravnavala kot bolj ali manj tolerirano ljudsko sakralnost, zato ni dovolila svečanega oblačila, ne steklene krste, ne tega, da bi mumijo premestili v oltar ali njegovo bližino iz razloga, da močno pobožno prebivalstvo in »nevedni obis­ kovalci ne bi molili k mumificiranemu truplu Hadika, misleč, da gre za svetnika.«64 63

Ifj. REVERENCSICS István: A mi ereklyénk. In: Magyar Paizs, 19.07.1909, Zalaegerszeg, 3.

64

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 08.05.1910, Alsólendva, 2.

36


Kálmán aljárásbíró, Oszeszly M. Victor alsólendvai és Borbély György zalaegerszegi lapszerkesztők, valamint gróf Hadik Gusztáv tábornok, gróf Hadik Béla ellentengernagy és futaki, szalai és tavarnai gróf Hadik-Barkóczy Endre politikus arravaló törekvése, hogy egy törökverő hős kapitányra, egy halhatatlan keresztény magyar vitézre, regehősre, csodás múmiára és híres ereklyére megfelelő ruházatot öltsenek. Ifj. Reverencsics István, az Alsólendvai Hiradó főmunkatársa is értetlenül állt a Hadik-múmia felöltöztetésének megtiltása előtt: „És miért nem engedték meg szintén a papok, a közelmúltban egy Alsólendván mindenki által tisztelt, jó, nemesszivünek ismert alsólendvai uriasszony által a Hadik-mumiát felöltöztetni, aki ugyanis azt a feleletet kapta, hogy püspöki engedély nélkül nem lehet.”63 A katolikus egyház a lendvai Hadik-kultuszt mindig is a többé-kevésbé megtűrt népi vallásosság megnyilvánulásaként kezelte, és ezért sem a díszes ruházatot, sem az üvegkoporsót, sem az oltárba vagy annak közelébe való elhelyezését nem engedélyezte, nehogy a hitbuzgó lakosság és a „járatlanok szentnek tartván” a Hadik-múmiához imádkozzanak.64 Az üvegkoporsóval kapcsolatos értesítéseket a korabeli újságokban érdemes körültekintően kezelni, ugyanis gyakran tévesen azt írták, hogy a Hadik-múmia üvegkoporsóban van elhelyezve. Efféle tárgyi tévedés főként az 1910 utáni cikkekben található nagyobb számban,65 amikor üvegfallal lezárt fülkébe helyezték Hadik Mihály múmiáját, de betonra fektetve és nem üvegkoporsóba!66 Hogy ténylegesen csak egy üvegfalról volt szó és nem üvegkoporsóról, alátámasztja az a két, 1926-ban íródott szlovén újságcikk is, amelyek közül az egyik üvegfalat említ,67 a másik pedig vitrint említett és egy üvegfalas rajzot közölt68 a Hadik-múmiáról. Ténylegesen üvegfedeles fémkoporsóba a lendvai Hadik Mihály kapitány múmiáját csak 1944-ben helyezték el.69

Oszeszly M. Victor és a Hadik-ügy A Hadik-múmia országos örökségvédelmi jelentőségére a 20. század első éveiben eszméltek rá, amelyben fontos szerepet játszott Borbély György zalaegerszegi gimnáziumi

63

Ifj. REVERENCSICS István: A mi ereklyénk. In: Magyar Paizs, 1909.07.19., Zalaegerszeg, 3.

64

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.05.08., Alsólendva, 2.

65

Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. In: Magyarország, 1914.02.01., Budapest, 14. A Hadik-mumia megsemmisülése. In: Pesti Napló, 1914.02.08., Budapest, 45–46.

66

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

67

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 1926.10.13., Maribor, 1.

68

Mumija grofa Hadika v Dol. Lendavi – ukradena. In: Jutro, 1926.10.14., Ljubljana, 3.

69

Hadik Mihály teste új koporsóban. In: Zalamegyei Ujság, 1944.07.22., Zalaegerszeg, 5.

37


Objave v zvezi s stekleno krsto v nekdanjih časopisih je treba obravnavati zelo pre­ vidno, saj so pogosto napačno napisali, da se Hadikova mumija nahaja v stekleni krsti. Tovrstne vsebinske napake se v večjem številu pojavljajo predvsem v časopisnih člankih po letu 1910,65 ko so mumijo Mihaela Hadika premestili v nišo, prekrito s stekleno steno, vendar položeno na beton in ne v stekleno krsto!66 Da je res šlo za stekleno steno in ne za stekleno krsto, dokazujeta tudi dva članka v slovenskem časniku leta 1926, ko je v enem od teh omenjena steklena stena,67 v drugem pa vitrina, in ki so jo ilustrirali z risbo Hadikove mumije, ležečo za stekleno steno.68 Lendavsko mumijo kapetana Mihaela Hadika so v kovinsko krsto s steklenim pokrovom namestili šele leta 1944.69

Victor M. Oszeszly in zadeva Hadik Da je Hadikova mumija kulturna dediščina nacionalnega pomena, so spoznali v prvih letih 20. stoletja, pri tem pa sta imela pomembno vlogo György Borbély, gimnazijski učitelj iz Zalaegerszega in lastnik tednika Magyar Paizs,70 ter Victor M. Oszeszly, glavni urednik tednika Alsólendvai Hiradó. Takratni časniki navajajo, da so za mumificirano Hadikovo telo pokazali večje zanimanje muzeji z Dunaja, iz Budimpešte in Zalaegerszega, ki naj bi zanj ponujali visoke zneske.71 Tudi časopis iz Zalaegerszega se je boril za to, da bi mumijo prenesli v tamkajšnji muzej: »... naj cerkvena oblast dovoli njeno izročitev v centru županije delujočemu Muzeju Zalske županije, kjer bi zanjo skrbeli, in sicer kot za javno dragocenost (...)«.72 Zato, da ob začetku 20. stoletja Hadikove mumije niso shranili na varno v katero od muzejskih ustanov, temveč so jo v naslednjih desetletjih v Lendavskih goricah po­ habljali neznanci in da vse do danes razpada brez kakršnega koli strokovnega nadzora, je bilo v veliki meri odvisno od katoliške cerkve, ki se je sklicevala na pobožno prebival­ stvo, mestno vodstvo in urednika časopisa Oszeszlyja. Tudi v tisku so se o zadevi Hadik v smislu varstva dediščine pojavljala številna ostra mnenja za in proti. »Slišimo, da se

65

Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. In: Magyarország, 01.02.1914, Budapest, 14. A Hadik-mumia megsemmisülése. In: Pesti Napló, 08.02.1914, Budapest, 45-46.

66

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

67

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 13.10.1926, Maribor, 1.

68

Mumija grofa Hadika v Dol. Lendavi – ukradena. In: Jutro, 14.10.1926, Ljubljana, 3.

69

Hadik Mihály teste új koporsóban. In: Zalamegyei Ujság, 22.07.1944, Zalaegeszeg, 5.

70

BORBÉLY György (1860-1930). BÉRES Katalin 2001, 205-208.

71

OSZESZLY M. Victor 1914, 2. Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. In: Magyarország, 01.02.1914, Budapest, 14.

72

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 03.09.1908, Zalaegerszeg, 1.

38


tanár és a Magyar Paizs hetilap tulajdonosa,70 valamint Oszeszly M. Victor, az Alsólendvai Hiradó főszerkesztője. A korabeli lapok szerint Hadik mumifikálódott teste iránt komolyabb érdeklődést mutattak bécsi, budapesti és zalaegerszegi múzeumok is, akik állítólag nagyobb összegeket kínáltak érte.71 Még a zalaegerszegi sajtó is Hadiknak a múzeumba szállítása mellett kardoskodott, így írván: „... engedje át az egyházi hatóság a vármegye székhelyén levő Zalavármegyei muzeumnak, a hol gondozzák még pedig közkincsként gondozzák...”.72

Nogi Hadikove mumije v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah (Arhiv GML) A Hadik-múmia lábfeje a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (GML Archívuma)

Az, hogy a Hadik-múmia a 20. század elején nem került biztonságos helyre, egy múzeumi szakintézménybe, hanem a Lendva-hegyen csonkították ismeretlenek a következő évtizedekben és porlad mindmáig minden szakfelügyelet nélkül, az nagyrészt a vallásos lakosságra hivatkozó katolikus egyházon, a városvezetésen és Oszeszly lapszerkesztőn múlott. A sajtóban a Hadik-ügy ezen örökségvédelmi mozzanatáról is kemény vélemények fogalmazódtak meg pro és kontra: „Ugy halljuk, 70

BORBÉLY György (1860–1930). BÉRES Katalin 2001, 205–208.

71

OSZESZLY M. Victor 1914, 2. Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. In: Magyarország, 1914.02.01., Budapest, 14.

72

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 1908.09.03., Zalaegerszeg, 1.

39


Dolnja Lendava mumije krčevito oklepa in je muzeju v Zalaegerszegu ne bi niti izroči­ la,« je leta 1908 zapisal György Borbély in nadaljeval: »Lendavčani bi bili pripravljeni izjaviti in se za to tudi do krvi boriti, da naj rajši propade, samo da bo ostala njihova.«73 Predstavniki lokalpatriotov pa so poudarjali svojo čustveno navezanost na Hadika in svojo trmo: »… Lendavčani, ki jim je bilo odvzetih že veliko zgodovinskih relikvij, bi za vaš muzej žrtvovali morda pol svojega življenja, toda za to, od miši nagrizeno čudežno kožo Hadikove mumije, ki že stoletja leži v prahu, jih prosite zaman, ker vam je ne bodo dali. Ne in še tisočkrat ne.«74 Pri takšnem vprašanju se nikoli vnaprej ne ve, katera rešitev je boljša, kaj bi bilo boljše, kajti to pokaže šele čas. Splošno gledano pa lahko ugotovimo, da predmete »muzejske vrednosti« brez stalnega strokovnega nadzora prej ali slej doleti večja ali manjša poškodba in propadejo veliko hitreje kakor predmeti, ki so za varnimi zidovi ustanove za varstvo dediščine … Približno pol stoletja za tem, ko je Kálmán Dervarics sprožil pobudo za rešitev Hadikove mumije, se je tako rekoč z istim ciljem oglasil mlad novinar in kasnejši urednik tednika Alsólendvai Híradó, Victor Miklós Oszeszly, ki se je v Dolnji Lendavi naselil leta 1905.75 Svojo zamisel je na prvi strani tednika objavil v članku z naslovom Zbirajmo v korist viteza Hadika!,76 njegov poglavitni cilj pa je bilo zbiranje prispevkov za stekleno krsto Hadikove mumije, praznično obleko in predstavitev mumije v kapeli ali na lendavskem gradu. Pred objavo poziva za donacije z dne 18. julija 1909 je ured­ nik Oszeszly objavil še odprto pismo tedanjemu dolnjelendavskemu dekanu-župniku Flóriánu Strauszu, v katerem ga je prosil za sodelovanje cerkve: „... dovolite, prosim, da Hadika, tega madžarskega viteza, ki je padel v boju proti Turkom med služenjem pod praporom krščanstva, uredimo v stanje, kakor mu s spoštovanjem pripada. (...) Ponovno bi Vas zelo lepo prosil, častitljivi gospod, da nam v kapeli (notri v kapeli in ne v kamri ob kapeli!) prepustite za dlan velik prostor, kjer bi postavili Hadikovo stekleno krsto.”77 Uspeh akcije zbiranja denarja za rešitev Hadikove mumije je presenetil celo pobudnika, saj so v pol leta zbrali kar 1000 kron: »Zbiranje se je pričelo. 500 kron smo tako rekoč zbrali po fillerjih. Pisal sem prošnje bankam za donacije - dale so. Težil sem, agitiral, pisal članke in okrožnice ter prosjačil – plod tega je zbranih 500 kron. (Preostalih 500 kron je prispeval eden izmed Hadikovih potomcev, grof Endre Hadik-Barkóczy iz Budimpešte). Poskusil sem tudi še kaj drugega.«78 73

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 03.09.1908, Zalaegerszeg, 1.

74

OSZESZLY M. Victor: Üzenet. In: Alsólendvai Hiradó, 13.09.1908, Alsólendva, 1-2.

75

OSZESZLY Miklós Victor (1886-1940), urednik tednika Alsólendvai Hiradó med leti 1907-1917.

76

Gyüjtsünk Hadik lovag érdekében! In: Alsólendvai Hiradó, 18.07.1909, Alsólendva, 1.

77

OSZESZLY M. Victor: Néhány őszinte szó a Hadik mumia ügyében. In: Alsólendvai Hiradó, 11.07.1909, Alsólendva, 1.

78

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

40


hogy Alsólendva görcsösen ragaszkodik hozzá s nem is adnátok be a zalaegerszegi muzeumba” – írta Borbély György 1908-ban, és folytatta: „A lendvaiak készek volnának azt mondani és vitatni a késhegyig, hogy pusztuljon el inkább, de legyen az övéké.”73 A lokálpatrióta közösség képviselői a Hadikhoz való érzelmi kötődésüket és makacsságukat hangoztatták: „... mert a lendvaiak, akiket már oly sok történelmi nevezetességű ereklyétől kopasztottak meg, talán a fél életüket feláldoznák a muzeumotok javára, de azt az egérfogaktól megrágicsált, évszázad óta porosodó, csudabőrű Hadik mumiát hiába kéritek tőlük, hiába, mert – nem adják. Nem és ezerszer nem.”74 Egy ilyen kérdésről sosem lehet előre megmondani, hogy melyik a jobb megoldás, mi lett volna jobb, mert azt mindig az idő mutatja meg. Általánosságban azonban elmondható, hogy állandó szakfelügyelet nélkül a „múzeum-értékű” tárgyakat előbb-utóbb kisebb-nagyobb csapás éri, és jóval gyorsabban elporladnak, mint az örökségvédelmi intézmény falai mögöttiek... A Hadik-ügyben mintegy fél évszázaddal Dervarics Kálmán kezdeményezése után szinte azonos célkitűzéssel állt elő az Alsólendván 1905-ben letelepedett fiatal újságíró, az Alsólendvai Hiradó későbbi lapszerkesztője, Oszeszly Miklós Victor.75 „Gyüjtsünk Hadik lovag érdekében!” címmel jelentette meg elképzelését a város hetilapja címoldalán,76 amelynek fő célja volt adományokat gyűjteni a Hadikmúmia üvegkoporsójára, díszruhájára és kiállítására a kápolnában vagy a lendvai várban. Az 1909. július 18-i gyűjtési felhívást Oszeszly lapszerkesztő megelőlegezte még egy nyílt levéllel is Strausz Flóriánhoz, az akkori alsólendvai esperes-plébánoshoz, amelyben kérte az egyház együttműködését: „... engedjék meg, hogy egy törökverő, a kereszténység zászlajának szolgálatában elesett magyar vitézt megillető tisztességes állapotba helyezhessük Hadikot. (...) ismét nagyon szépen megkérném Főtisztelendő Uramat, hogy a Szentháromság kápolnában (bent a kápolnában és nem a kápolna melletti kamrában!) engedjen át egy tenyérnyi helyet, hol Hadik üvegkoporsóját felállithassuk.”77 A Hadik-múmia megmentését célzó pénzgyűjtés sikere magát a kezdeményezőt is meglepte, hiszen fél éven belül sikerült mintegy 1.000 koronát összegyűjteni: „A gyüjtés megindult. Ugyszólván fillérenkint kapartunk össze mintegy 500 koronát. Kérvényt irtam a takarékoknak: adtak. Lármáztam, agitáltam, cikkeztem, körleveleztem, koldultam, – ez eredményezte az 500 koronát. (Másik 500 koronát 73

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 1908.09.03., Zalaegerszeg, 1.

74

OSZESZLY M. Victor: Üzenet. In: Alsólendvai Hiradó, 1908.09.13., Alsólendva, 1–2.

75

OSZESZLY Miklós Victor (1886–1940), az Alsólendvai Hiradó lapszerkesztője 1907–1917 között.

76

Gyüjtsünk Hadik lovag érdekében! In: Alsólendvai Hiradó, 1909.07.18. Alsólendva. 1.

77

OSZESZLY M. Victor: Néhány őszinte szó a Hadik mumia ügyében. In: Alsólendvai Hiradó, 1909.07.11., Alsólendva, 1.

41


Kljub temu pa je zadeva Hadik jeseni leta 1909 v celoti zastala, odnosi med po­ budnikom Victorjem M. Oszeszlyjem in dolnjelendavskim dekanatom oz. katoliško cerkvijo so popolnoma zablokirali: „Zadeva Hadik se je nedvomno zataknila. (...) Zataknilo pa se je tam, da sem, medtem ko je denar že bil zbran in je preostalo le še oblačenje, naslovil vprašanje na župnijski urad, kako bi se po njihovem mnenju zadevo dalo najbolje izpeljati. Na gromozansko presenečenje sem dobil odgovor, da se jaz nimam pravice dotakniti mumije.”79 Nefleksibilno stališče katoliške cerkve, da ljudskega svetega moža iz Lendavskih goric ne bo dovolila obleči v praznično oblačilo, je po vsej verjetnosti spremenilo Oszeszlyjevo zamisel o predstavitvi Hadikove mumije. Po tem namreč ni več razmiš­ ljal o kapeli Svete trojice, temveč o lendavskem gradu kot lokaciji, kjer bi varoval in razstavil ter turistom predstavil stekleno krsto s čudežno mumificiranim lendavskim vitezom, skupaj z drugimi starinami: „V primeru uspešnega zbiranja prispevkov sem računal, da zaprosim za sobo na gradu, v kateri bomo položili stekleno krsto z mumijo v svečani uniformi na podest. Nato pa sem načrtoval še akcijo zbiranja starih dokumentov, starega denarja, starega orožja in podobnih starin, da bi tako uredili majhen muzej. Javnost in tuji obiskovalci našega mesta bi zagotovo bili voljni plačati nekaj fillerjev za ogled mumije, iz zbrane vsote pa bi lahko pokrili vse manjše stroške.”80 Nobenega dvoma ni, da je urednik Oszeszly s tem postal pobudnik usta­ novitve prvega lendavskega muzeja v gradu.81 Toda svetega kapetana, Hadikove mumije s čudežno kožo, pravljičnega junaka, znamenite relikvije, nesmrtnega madžarskega viteza urednik Oszeszly ni uspel dobiti niti za načrtovani muzej v gradu. Victorju M. Oszeszlyju in grofu Endreju Hadiku-Barkóczyju Hadikove mumije ni uspelo obleči in je položiti v stekleno krsto, podobno kakor 50 let prej Kálmánu Dervaricsu in grofu Gusztávu Hadiku ne.82 Nasprotno, s strani cerkve se je večkrat omenjalo, da bi mumijo Mihaela Hadika ponovno pokopali oziroma jo položili nazaj v grobnico.83 Nazadnje je gospod Oszeszly, da bi rešil, kar se je rešiti dalo, novembra leta 1910 zbrano donacijo v višini okoli 1000 kron in celotno zadevo Hadik predal komisiji, ki jo je imenoval mestni svet Dolnje Lendave.84 Komisija je v sodelovanju s katoliško cerkvijo leta 1913 mumijo kapetana Mihaela Hadika položila v za ta namen izdol­ beno in z betonom izravnano stensko nišo, ob strani zakrito s steklom, pod korom 79

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

80

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

81

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 06.05.1910, Alsólendva, 2.

82

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1. OSZESZLY M. Victor 1910b, 1-2.

83

OSZESZLY M. Victor 1910b, 1-2.

84

A Hadik mumia ügye jó mederbe terelődött. In: Magyar Paizs, 24.11.1910, Zalaegerszeg, 3.

42


Hadiknak egy élő rokona, gróf Hadik-Barkóczy Endre ur küldött Budapestről.) De egyebet is tettem.”78 Ennek ellenére a Hadik-ügy 1909 őszén teljes mértékben lefagyott és patthelyzet alakult ki Oszeszly M. Victor kezdeményező és az alsólendvai esperesség, azaz a katolikus egyház között: „A Hadik-ügy bizony megakadt (...) Azon akadt meg, hogy midőn együtt volt az összeg és csak a felruházás volt hátra, kérdést intéztem a plébánia hivatalhoz, hogy mikép tartják jónak nyélbeütni a dolgot. Erre a legnagyobb meglepetésemre azt a feleletet kaptam, hogy nekem nincs jogom a mumiához hozzányulni.”79 Minden valószínűséggel a katolikus egyház azon merev álláspontja, hogy nem engedélyezi a Lendva-hegyi népi szentembert díszruhába öltöztetni a Szent­háromságkápolnában, megváltoztatta Oszeszly elképzelését a Hadik-múmia elhelyezésével kapcsolatosan. Ezek után Oszeszly már nem a Szentháromság-kápolnában, hanem a lendvai várban tervezte üvegkoporsóban őrizni és a turistáknak bemutatni a csodásan mumifikálódott lendvai lovagot, több régiséggel egyben: „Ugy számitottam, hogy ha sikerül a gyűjtés, akkor a várból elkérek egy szobát, oda egy emelvényre feltesszük az üvegkoporsót és abba a disz-egyenruhás mumiát. Azután pedig akciót inditok, hogy abba a szobába hordjunk össze régi irásokat, régi pénzeket, régi fegyvereket stb. és csináljunk egy icipici kis muzeumot. A közönség és a városunkba jövő idegenek szivesen adnának néhány fillért azért, hogy a mumiát megtekinthetik, és az igy befolyó összegből a felmerülhető apró-cseprő kiadásokat lehet fedezni.”80 Semmi kétség, hogy Oszeszly lapszerkesztő megálmodta az első lendvai múzeumot a várban.81 Csakhogy a szent kapitányt, a csodabőrű Hadik múmiát, a regehőst, a híres ereklyét, a halhatatlan magyar vitézt nem kapta meg Oszeszly a lendvai várban megálmodott múzeum részére sem. A Hadik-múmia díszruhába öltöztetését és üvegkoporsóba tételét, ahogyan 50 évvel előtte Dervarics Kálmánnak és gróf Hadik Gusztávnak, úgy Oszeszly M. Victornak és gróf Hadik-Barkóczy Endrének sem sikerült megvalósítani.82 Mi több, az egyház oldaláról válaszul többször felmerült azon elképzelés, hogy Hadik Mihály múmiáját egyszerűen újra eltemetik, visszahelyezik a kriptába.83 Végezetül Oszeszly úr, hogy mentse a menthetőt, 1910 novemberében átengedte az összegyűjtött mintegy 1.000 korona adományt és az egész Hadik-ügyet az Alsólendva nagyközség közgyűlése által felállított bizottságnak.84 A bizottság – együttműködve 78

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

79

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

80

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

81

A Hadik-mumia felöltöztetése. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.05.08., Alsólendva, 2.

82

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1. OSZESZLY M. Victor 1910b, 1–2.

83

OSZESZLY M. Victor 1910b, 1-2.

84

A Hadik mumia ügye jó mederbe terelődött. In: Magyar Paizs. 1910.11.24., Zalaegerszeg, 3.

43


Spremembe na lobanji Hadikove mumije • Változások a Hadik-múmia koponyáján

Okoli leta 1935, detajl razglednice 1935 körül, képeslap-részlet

1973, arhiv tednika Népújság 1973, Népújság Archívuma

2019, arhiv Galerije-Muzeja Lendava 2019, Lendvai Galéria és Múzeum Archívuma

44


a katolikus egyházzal – a Szentháromság-kápolnában 1913-ban egy erre az alkalomra kivájt és kibetonozott falmélyedésbe a kórus alatt közszemlére tette ki a lendvai Hadik Mihály kapitány múmiáját, az üreget pedig oldalról egy üveglappal lezárták.85 Elképzelhető, hogy a ma látható kiszegecselt fa koporsófedél is a szóban forgó Hadikbizottság megrendelésére készült 1913-ban. Tán nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ez a megoldás messzemenően alulmúlta a várakozásokat társadalmi, esztétikai és szakmai szempontból. A díszes koporsó és ruházat megvásárlásának elmaradása miatt még az adományozott összeg fele is megmaradt! Még 1914-ben is a város közgyűlése a pénzadomány sorsával „kínlódott”, és úgy döntött, hogy Alsólendva nagyközség „... a még fentmaradt 497 kor. 46 fillért a község saját kezelésébe vegye és ezen összegből tegyen egy 150 koronás misealapitványt azzal a kikötéssel, hogy az alapítvány kamataiból Hadik Mihály emlékére Szent Mihály napkor mise tartandó. (...) A közgyűlés ezután Oszeszly M. Victornak, lapunk szerkesztőjének a ’Hadik-pénz összegyűjtése alkalmával kifejtett buzgó és fáradságos munkájáért’ egyhangulag jegyzőkönyvi köszönetet szavazott.”86 Összegezve Oszeszly M. Victor lapszerkesztő elszánt, felelősségteljes és lokálpatrióta múmia-mentési tevékenységét megállapítható, hogy pénzgyűjtési akciója tökéletesen, a kivitelezési terve viszont teljes kudarccal végződött. A tetemes összeg összegyűjtése ellenére, a szóbeli ígéretek és a teljes körű lakossági és értelmiségi támogatás dacára egyetlen elképzelése sem valósult meg: Hadik Mihály nem kapott díszes üvegkoporsót, de még ruházatot és lábbelit sem, Hadikot nem lehetett elhelyezni a Szentháromság-kápolna oltárába vagy a közelébe, de nem vihették a lendvai várba sem, hogy az elképzelt városi múzeum központi tárgyaként tömegeket vonzzon Lendvára.87 Sőt, állagmegóvási tervei sem sikerültek, hiszen 1914-ben a múmia rothadni kezdett, hat évtizeddel később pedig egy „tisztítási és szárítási” akció közben arról számoltak be, hogy a Hadik-múmia „valójában katasztrofális állapotban volt és sajnos nem is volt egy darabban” – és csak feltételesen lehet múmiának nevezni, akkora károsodás érte.88 Oszeszly kezdeményezése abban volt sikeres: –– hogy sikerült rövid időn belül tetemes összeget összegyűjtenie a múmia megmen­ tése érdekében, –– hogy az alsólendvai Hadik-ügy az I. világháború kitörése és Alsólendva határon túlra kerülése előtt egy-két évre országos témává lett, –– hogy a Hadik-múmia Lendván maradt, 85

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

86

Alsólendva közgyülése. In: Alsólendvai Hiradó, 1914.01.18., Alsólendva, 2.

87

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

88

GÖNCZ László 2008, 8.

45


kapele Svete trojice.85 Prav mogoče, da so pokrov krste z okrasnimi žebljički, kakršne­ ga lahko vidimo še danes, izdelali ob tej priliki po naročilu omenjene komisije. Najverjetneje ni treba posebej poudariti, da je bila z družbenega, estetskega in strokovnega vidika ta rešitev daleč pod pričakovanji. Brez nakupa okrasne steklene krste in prazničnega oblačila je polovica zbranega denarja ostala neporabljena. Mestni svet Dolnje Lendave se je z usodo tega denarja »mučil« še leta 1914, ko so odločili, da: »… vzame mesto v upravljanje ostanek v višini 497 kron in 46 fillerjev ter s tem zneskom ustanovi mašno fundacijo v višini 150 kron, s pogojem, da se s prihodki iz obresti fundacije odslej na dan svetega Mihaela opravi maša v spomin Mihaelu Hadiku.« (…) Mestni svet je v nadaljevanju enoglasno izglasoval zapisniško zahvalo Victorju M. Oszeszlyju, uredniku našega časopisa, za njegovo prizadevno in naporno delo pri zbiranju denarja za Hadika.«86 Če povzamemo odločno, odgovorno in lokalpatriotsko dejavnost urednika Victorja M. Oszeszlyja pri reševanju Hadikove mumije, lahko ugotovimo, da je njegova akcija zbiranja denarja popolnoma uspela, izvajanje načrta pa se je končalo s popolnim polomom. Kljub velikemu zbranemu znesku, ustnim zagotovilom in celoviti podpori prebivalstva in izobražencev se ni uresničila niti ena njegova zamisel: Mihael Hadik ni dobil okrasne steklene krste ne prazničnih oblačil in obutve, v kapeli Svete trojice ga niso položili v oltar ali v njegovo bližino, pa tudi na lendavski grad ga niso uspeli prenesti, kjer bi kot osrednji razstavni predmet zasnovanega me­ stnega muzeja lahko v Lendavo privabljal množico turistov.87 Še huje, tudi njegovi načrti za ohranitev so bili neuspešni, saj je mumija leta 1914 začela trohneti, šest desetletij kasneje pa so med »čistilno in sušilno« akcijo poročali, da je Hadikova mumija »pravzaprav v katastrofalnem stanju in da žal ni v enem kosu,« ter da glede na utrpelo škodo o Hadiku kot o mumiji lahko govorimo le pogojno.88 Oszeszly pa je bil pri svoji pobudi uspešen v sledečem: –– za rešitev mumije mu je uspelo v kratkem času zbrati veliko vsoto denarja, –– zadevo Hadik je za leto-dve aktualiziral na nacionalni ravni v obdobju pred izbruhom 1. svetovne vojne in preden je Dolnja Lendava postala zamejsko madžarsko mesto, –– Hadikova mumija je ostala v Lendavi, –– Hadikov kult je v Lendavi in okolici dobil neslutene razsežnosti in ne nazadnje –– cerkev mumije ni pokopala.

85

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

86

Alsólendva közgyülése. In: Alsólendvai Hiradó, 18.01.1914, Alsólendva, 2.

87

OSZESZLY M. Victor 1910a, 1.

88

GÖNCZ László 2008, 8.

46


Spremembe na rokah Hadikove mumije • Változások a Hadik-múmia kezein

Okoli leta 1935, detajl razglednice • 1935 körül, képeslap-részlet

2019, arhiv Galerije-Muzeja Lendava • 2019, Lendvai Galéria és Múzeum Archívuma

47


Dolnjelendavski urednik časopisa Victor M. Oszeszly je bil v miselnosti pred svojim časom in je verjel, da lahko mumijo kapetana Mihaela Hadika, ki ga je prebivalstvo častilo kot svetega junaka, reši in ohrani za naslednje rodove ter da bo ta duhovna in materialna kulturna dediščina nacionalnega pomena lahko postala temelj za ustanovitev lendavskega muzeja v dolnjelendavskem gradu. V zvezi z namestitvijo Hadikove mumije pa se je komisija mestnega sveta v dogovoru z župnijo - odločila za ničvredno in poceni improvizacijo. Slabo opravlje­ no delo se je kmalu hudo maščevalo. Že naslednje leto je časnik Magyar Paizs širšo javnost in nekdanje donatorje seznanil z najnovejšimi dogodki: »Komisija je namreč v kapeli pod korom naročila izdolbsti v steno nišo, jo s cementno malto poravnati, odprtino pa zastekliti. Mumijo, povito le v žalni trak, so nato položili na vlažen cement. (…) Od lani pa se je vlaga iz cementa vpila v mumijo, ki je začela plesneti, nato pa še trohneti. (…) Mumija propada, vedno bolj in bolj razpada, iz tedna v teden, tako da so pristojni začeli razmišljati v smeri, da bi truplo pokopali ...«89

Mumificirano telo kapetana Hadika Hvala Bogu pa Hadikova mumija ni strohnela, vsaj ne popolnoma. O tem, kakšno je bilo videti mumificirano telo okrog leta 1900, ko so jo še hranili v majhni temni kam­ ri pod korom in so se zanjo zanimali številni muzeji, obstajajo precej natančni opisi. Zapis Irené Andaházy Elekné Németh iz leta 1907 je eden prvih in morda tudi najbolj plastičen: »... pri ogledu Hadikove, po naravni poti konzervirane mumije, si lahko ustvarimo precej jasno sliko o vitezovi vitki postavi, skladnem in lepem obrazu, mladosti in, kar je še najbolj čudovito, lepih modrih očeh! ... Na prvi pogled je najbolj očitna njegova trpeča telesna drža (…) Na glavi, na levi senci ima približno 3 cm dolgo rano od meča, ki je poškodoval tudi lobanjsko kost in ki je bila nedvom­ no smrtna. Njegovo levo oko je popolnoma nepoškodovano, celo do te mere, da lahko ugotovimo plavo-sivo šarenico; nasprotno pa je njegova desna očesna votlina potemnjena in prazna. Opazna ureznina nad čelnico priča o tem, da je morilsko na­ silje viteza oropalo vida na enem očesu. O nedvomnem telesnemu trpljenju pričajo tudi močno stisnjeni zobje kot tudi boleče izkrivljen desni kotiček sicer lepih ustnic; njegovo trpljenje pa najbolj izdaja na desno obrnjena glava, ki, če gledamo mumijo od spredaj, kaže v profilu pravilne poteze obraza. V celoti plešasta glava bi s pravilno okroglo obliko, z visokim čelom, majhnimi uhlji in lepo okroglo lobanjo lahko bila v zadovoljstvo slehernemu kiparju in frenologu. Stanje in barva kože njegovega celot­ nega telesa spominjata na obledelo glacé rokavico. Ob dotiku obraza lahko čutimo 89

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

48


–– hogy a Hadik-kultusz a Lendva-vidéken soha nem látott méreteket öltött és nem utolsó sorban, –– hogy az egyház a múmiát nem temette el. Oszeszly M. Victor alsólendvai lapszerkesztő messze a kora előtt járva hitt abban, hogy a jövő számára megmentheti Hadik Mihály kapitány múmiáját, amelyet a lakosság szent hősnek tartott és hogy ezen országos jelentőségű kulturális tárgyi és szellemi örökség megalapozhatja a lendvai múzeum létrejöttét a lendvai várban. A város közgyűlésének bizottsága pedig a plébániával megegyezve a Hadikmúmia elhelyezésénél egy ócska és olcsó megoldást rögtönzött. A rosszul elvégzett munka hamar megbosszulta magát. A következő évben a Magyar Paizs hetilap ismertette a fejleményeket a nagyközönséggel és az egykori adakozókkal: „A bizottság ugyanis azt tette, hogy a kápolnában a kórus alatt a falba vágatott egy üreget, annak alját és oldalait kiczementeztette, az elejét beüvegeztette és a nedves czementre rátette a mezitelen, csak egy koszoruszalaggal átcsavart múmiát. (...) Tavaly óta pedig az történt, hogy a czement nedvessége felszivódott a mumiába, amely penészedni, majd pedig rothadni kezdett. (...) a mumia pusztul, bomlik hétről-hétre jobban, ugy, hogy illetékes körök most azzal az eszmével foglalkoznak, hogy a holttestet eltemetik...”89

Hadik kapitány mumifikálódott teste Hál´Isten Hadikunk múmiája nem rothadt el, legalábbis nem teljesen. Arról, hogyan is nézhetett ki 1900 körül a feltehetően természetes módon mumifikálódott test, amikor még a sötét, kórus alatti kis kamrában őrizték és a múzeumok érdeklődtek iránta, eléggé pontos leírások léteznek. Németh Elekné Andaházy Iréne leírása 1907-ből az egyik első és talán a legérzékletesebb is: „... Hadik természetes uton conserválódott mumiájának a látásánál, egész biztos képet alkothatunk magunknak a lovag egykori sugár alkatáról, szabályos, szép arczáról, fiatal koráról és a mi legcsodálatosabb: szép tekintetü kék szemeiről!... Az első tekintetre legszembeötlőbb rajta a szenvedő testtartás (...) A balhalántékán t. i. egy körülbelül 3 cm. hosszu, de a koponyacsontot is átjáró s kardvágástól eredő seb tátong, mely feltétlenül halálos volt. De mig balszeme teljes épségben van, ugy annyira, hogy még a kékes-szürke iris is kivehető benne; addig a jobb szemüreg sötéten, üresen tátong, s a homlokcsonton látható becsorbulással arról tesz tanuságot, hogy gyilkos erőszak egyuttal megfosztotta a lovagot egyik szeme világától is. A testi szenvedésnek kétségtelen kinyomatát bizonyitják az erősen összecsikoritott fogak és a különben szép 89

OSZESZLY M. Victor 1914, 2.

49


mehkobo nekajdnevne brade. Pri dotiku roke se koža vdre, podobno kot pri živem človeku, in se med žilavo mišico jasno čutijo kosti. Zaradi rahlo usločene hrbtenice ter malce sključenega kolena je videti postava precej manjša, kot je v resnici in v času svoje mladostne, veličastne viteške drže verjetno bila. Celo v tem stanju doseže višino moškega srednje rasti. Koža nad želodcem in trebušno votlino ima top zvok, enako kot pri živem telesu, roke pa so prekrižane nad tem.«90 Dolnjelendavski urednik tednika Victor M. Oszeszly je nekoliko pristransko, a morda kljub temu upravičeno zapisal, da: »(...) naj povem, da je mumija (…) najlepši primerek, kar sem jih do sedaj videl na Dunaju, v Budimpešti in v številnih drugih večjih muzejih v tujini. Mumija sploh ni bila balzamirana. Prav zaradi tega je kot redkost še bolj čudovita, saj preteklih 300 let na njej sploh ni opaziti, telo je neokr­ njeno, pod kožo pergamentne barve lahko otipamo kosti in še več, prepoznamo celo barvo oči. Resda so na nekaterih delih telesa opazne manjše pomanjkljivosti, ki pa so bolj sledi ostrih mišjih zob kakor pa časa.«91 György Borbély je konzervirano Hadikovo telo pobliže opazoval leta 1908 in svoje vtise takole zapisal: »(...) 8-10 kilogramov je težak (...). Na mestu njegovega des­ nega očesa je velika luknja. Koža na hrbtu je polna luknjic. Ob pogledu in dotiku človeka popolnoma osupnejo njegove kocine na licu. Na elegantno rahlo sključenih rokah in nogah so na vseh prstih ohranjeni nohti v celoti. Na mojo prošnjo je sin dr. Chilka fotografiral mumijo.«92 Bálint Bellosics je v svojem prispevku, objavljenem leta 1892, o Hadiku, zlasti pa o njegovem obrazu, trdil sledeče: »Njegovo truplo je popolnoma nepoškodovano, je posušena mumija, ki ima še lase, na obritem obrazu pa je moč začutiti tedensko brado. (…) Okoliško ljudstvo pobožno spoštuje ´svetega kapetana´, in če koga boli zob, drgne Hadikove zdrave zobe s cunjo, nato pa še svoje – in bolečina preprosto izgine. (…)«93 »Skozi steklo je bilo videti glavo mumije, život in noge, ki so bile le na stopalih zlomljene in koščene. V istem stanju so bile tudi roke,«94 je o Hadiku iz Dolnje Lendave leta 1926 zapisal novinar slovenskega časnika Jutro. Žal pa trenutno stanje Hadikove mumije – in po vsej verjetnosti že tudi leta 1973 – kaže neprimerljivo slabše stanje. Na lobanji so samo še posamezne krpice kože, manjka pa tudi njegovo modro oko. O enotedenski bradi, ki so jo nekoč opisovali, ni ne duha ne sluha, da o laseh ne govorimo. Nima niti ušes, čeprav jih je kar dolgo časa imel. 90

NÉMETH Elekné ANDAHÁZY Irené 1907, 1-3.

91

OSZESZLY M. Victor: Az alsólendvai Hadik-mumia. In: Pécsi Közlöny, 12.09.1909, Pécs, 3.

92

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 03.09.1908, Zalaegerszeg, 1.

93

BELLOSICS Bálint 1892, 210.

94

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 13.10.1926, Maribor, 1.

50


száj jobb szegletének fájdalmasan felhuzódott eltorzulása is; de elárulja a szenvedést leginkább a jobb oldalra elforditott fejtartás, mely a szabályos vonásokat előlről nézve tiszta arczélben tünteti fel. A teljesen kopasz fejnek tökéletes koponya formátiója domboru, s magas homlokával, picziny fülkagylóival, szabályos gömbölyüségével öröme s gyönyörüsége lehetne minden szobrásznak és phrenologusnak. Az egész test bőrének a tapintata és szine pedig olyan, mint a megfakult szürke glacé keztyü bőré. Orczáinak a megérintésénél érezhetők borotvált szakállának a lágy pelyhei. A karok megtapintásánál a bőr benyomul, mint az élő emberénél s a szivós izmok között tisztán megérezni a csontokat. A kissé hajlott gerincz és a roskadni látszó térdek miatt az egész alak jóval kisebb, mint amilyen valóságban és a lovag ifjui délczeg tartása mellett lehetett. De igy is egy középtermetü férfiu magasságát éri el. A gyomor és hasüreg felett a bőr tompán hangzik, mint az élő testen, kezei pedig keresztbe vannak összetéve felette.”90 Oszeszly M. Victor alsólendvai lapszerkesztő kicsit elfogultan, de talán jogosan azt írta, hogy: „... mondhatom, a legszebb példánya azoknak a mumiáknak, melyeket a bécsi, budapesti s több nagyobb külföldi muzeumban eddig láttam. A mumia egyáltalán be sem lett balzsamozva. Annál csodálatosabb mint ritkaság, mert a 300 esztendő egyáltalán nem látszik meg rajta, a teste ép, pergamentszinü bőre alatt a csontok a tapintás által érezhetők, sőt még a szeme szinét is fel lehet ismerni. Csupán a test egyikmásik részén észlelhetünk némi folytonossági hiányt, mely azonban nem annyira az idő vasfogának, mint az egerek éles fogainak a nyomai.”91 Borbély György 1908-ban figyelte meg közelebbről Hadik konzerválódott testét és írta le benyomásait: „... 8–10 kiló nehéz lehet (...). A jobb szeme helyén egész lyuk van. A hátán apró lyukak. De ámulat fogja el az embert, látva és tapogatván érezve az állán a serte-szőrt. Finum hajlásu kezén-lábán mind a husz ujján a körmök is teljes épségben. Kérésemre Dr. Chilkó ügyvéd fia lefotografálta a mumiát.”92 Bellosics Bálint 1892-ben megjelent írásában a következőket állította a mi Hadikunkról, elsősorban az arcáról: „Holtteste teljesen ép, összeszáradott mumia, haja is megvan, borotvált ajakán egyhetes szakáll érezhető. (...) A vidéki nép kegyelettel tiszteli a ’szent kapitányt’ s ha fogfájós, Hadik ép fogaihoz dörzsölt rongygyal magáét érinti – fájdalma megszünik...”93 „Az üvegen keresztül a múmia fején még észlelhető volt az egyéni formája, testének törzse jó állapotban volt, lábai izmosak, egyedül a lábfeje volt csontos

90

NÉMETH Elekné ANDAHÁZY Iréne 1907, 1–3.

91

OSZESZLY M. Victor: Az alsólendvai Hadik-mumia. In: Pécsi Közlöny, 1909.09.12., Pécs, 3.

92

BORBÉLY György: Az ember-bőr. In: Magyar Paizs, 1908.09.03., Zalaegerszeg, 1.

93

BELLOSICS Bálint 1892, 210.

51


Iz ust so mu izpadli številni prednji zobje, manjka jih več, kot jih je ostalo, a ti so v zelo dobrem stanju. Na vratu ni kože, vidijo se samo vratna vretenca. Leve roke ne pokrivajo ne izsušene mišice ne koža, ostale so samo kosti. Na desni roki je nekaj kože sicer še ostalo, manjkata pa obe dlani. Kdo ve, kdo mu je odtrgal desnico in kje bi lahko bila? Morda v kakšni zbirki, na polici kake starinarne ali pa je končala na smetišču? Večji del prsnega koša je prekrit s kožo pergamentne barve. Na dolgih, tankih nogah se je izsušena koža še ohranila, nohti pa so ostali le še na desni nogi, na levi so se mu – najbrž zaradi številnih prenašanj – polomili. Na desnem stopalu se še danes jasno vidi velika razpoka, ki jo omenjajo že prvi opisi. Če povzamemo, današnjega stanja mumije z opisi izpred sto let ali s stanjem, vidnim na Balkányijevi razglednici iz obdobja okoli leta 1935, skorajda ni mogoče primerjati. Nekateri so se krhkosti ene od najbolj znamenitih kulturnih dediščin našega kraja že od nekdaj zavedali. Zato ni presenetljivo, da je István Reverencsics ml., novinar tednika Alsólendvai Hiradó, že leta 1909 prebivalce in odgovorne osebe v svojih prispevkih opozarjal, da: »Ne bom rekel več, samo nekaj let in bo naša Hadikova mumija samo še suh okostnjak, če pravočasno ne bomo poskrbeli zanjo.«95 Le kaj bi rekli zgoraj omenjeni Hadikovi borci, če bi videli sedanje stanje lendavske Hadikove mumije?

Madžarska sablja FRINGIA, 18. stoletje (Galerija-Muzej Lendava) FRINGIA magyar szablya, 18. század (Lendvai Galéria és Múzeum)

95

Ifj. REVERENCSICS István: A mi ereklyénk. In: Magyar Paizs, 19.07.1909, Zalaegerszeg, 3.

52


és törött. Ugyanúgy a keze.”94 – írta 1926-ban a Jutro szlovén újságírója az alsólendvai Hadikról. Sajnálatos módon, a Hadik-múmia mai állapota, de úgy tűnik, hogy már az 1973. évi is összehasonlíthatatlanul rosszabb állapotot tükröz. A koponyáján ma már alig van bőrfolt, és mindkét szeme, az a bizonyos kék is hiányzik. Az egykoron leírt egyhetes borostának szinte semmi nyoma, a hajáról nem is beszélve. Fülei sincsenek, pedig sokáig voltak. Felső elülső fogai közül is, amelyek egyébként nagyon jó állapotban vannak, már több hiányzik, mint amennyi megmaradt. Nyakán sincs bőr, csak a csigolyák látszódnak. A bal karját se megszáradt izomzat, se bőr nem fedi, csak csontokból áll. A jobb karján van még némi megszáradt bőr, de mindkét kézfeje hiányzik. Ki tudja, ki tépte le a jobbját és hol lehet? Egy gyűjteményben, valamely régiségkereskedő boltjában vagy netán a szemétdombon végezte? A mellkasának nagy részét lepelszerűen fedi a pergamen színű, melegen sugárzó bőr. Hosszú, vékony lábain nagyrészt még megőrződött a megszáradt bőr, körmei pedig már csak a jobb lábán maradtak meg, a bal lábán valószínűleg a sok hurcolástól letöredeztek. A jobb lábfején ma is egyértelműen látszódik a nagy hasadás, amit a legelső leírások is említenek. Összességében az állapotát alig lehet összehasonlítani a száz évvel ezelőtti leírásokkal vagy az 1935 körüli Balkányi-képeslapon megfigyelhető állapottal.

94

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 1926.10.13., Maribor, 1.

53


Zamejska Hadikova mumija Glede Hadikove mumije iz Lendavskih goric so leta 1913 uresničili polovično rešitev, za katero se je kaj kmalu izkazalo, da dolgoročno ni dobra. Vendar pa so bile v času 1. svetovne vojne tudi najmanjše težave neprimerljivo večje od slabega stanja lendav­ ske mumije. Enako je bilo tudi po letu 1920, ko sta se Dolnja Lendava in okolica, z njima pa tudi Hadikova mumija, znašli v popolnoma novih okoliščinah in v novi državi. O mumiji Mihaela Hadika je iz obdobja Kraljevine Srbov, Hrvatov in Sloven­ cev ter kasneje iz časa Kraljevine Jugoslavije ostalo le malo informacij. Res je, da so bili med leti 1920 in 1941 o mumiji »grofa Hadika« ali »generala Hadika« objavljeni samo posamezni prispevki, a so ti toliko bolj senzacionalistični. Večina teh prispev­ kov je posredovala presenetljive informacije. Najprej je ljubljanski dnevnik Jutro v svoji velikonočni številki leta 1926 objavil presenetljive reči o življenju junaškega Mihaela Hadika: »Ljudska pripovedka pa pravi, da Hadik ne strohni radi tega, ker je to božja kazen za njegovo grozovitost in neusmiljenost.«96 Za objavo tako invariantne različice pripovedi o Hadiku v enem od slovenskih dnevnikov ni preprosto najti razlage. Najbolj verjetna je morda ta, da je avtor zapisa namerno ignoriral številne znane različice iz cikla pripovedi o Hadiku in si je zlonamerno izmislil negativne lastnosti legendarnega madžarskega junaka. Mariborski časopis Tabor je 13. oktobra 1926 objavil v še bolj negativnem in še bolj protimadžarskem tonu senzacionalno novico, da je dolnjelendavska Hadikova mumija povzročila mednarodni škandal. Časnik je iz Dolnje Lendave poročal, da so madžarski politični krogi organizirali tatvino mumije »generala Hadika« in da bi »tatvina zgodovinske mumije naj pokazala, da bodo Madžari vrnili relikvijo, ko se vrnejo sami.«97 To presenetljivo novico je naslednji dan objavilo tudi ljubljansko Jutro, vendar z razliko, da je bilo tu govora o mumiji »grofa Hadika« in ne generala ter da so od oblasti zahtevali še strožje ukrepe: »… je drzna tatvina te dni silno ogorčila ljudstvo. Čuje se namreč, da so mumijo ukradli Madžari in da bodo zanjo zahte­ vali visoko odškodnino. Baje je mumija grofa Hadika v rokah madžarskih oblasti, pri katerih bo treba nastopiti zelo ostro in zahtevati nazaj relikvijo prekmurskega prebivalstva.«98 Najbolj presenetljiv obrat pa se je zgodil tri dni kasneje, ko je srezki poglavar iz Dolnje Lendave od časopisa zahteval popravek z navedbo, da se mumija generala Hadika danes še vedno nahaja na svojem mestu in da je vse skupaj samo neosnovana lažna novica.99 Brez vsakega posebnega znanja ali dostopa do zaupljivih 96

Dolnja Lendava. In: Jutro, 03.04.1926, Ljubljana, 25.

97

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 13.10.1926, Maribor, 1.

98

Mumija grofa Hadika v Dol. Lendavi – ukradena. In: Jutro, 14.10.1926, Ljubljana, 3.

99

Mumija generala Hadika ni ukradena. In: Tabor, 16.10.1926, Maribor, 1.

54


Egyesek mindig is tisztában voltak azzal, hogy mennyire sérülékeny vidékünk egyik legnevezetesebb kulturális öröksége. Ezért nem meglepő, hogy ifj. Reverencsics István, az Alsólendvai Hiradó újságírója már 1909-ben írásában figyelmeztette a lakosságot és az illetékeseket, hogy: „Nem vetek bele többet, csak néhány évet és a mi Hadik-mumiánk nem lesz egyéb száraz csontváznál, ha idejekorán nem viseli jobban gondját.”95 Ugyan mit mondanának, hogyan fogalmaznának a fenti sorokban ismertetett Hadik-harcosok, ha látnák a lendvai Hadik-múmia mostani állapotát?

A határon túli Hadik-múmia A Lendva-hegyi Hadik-múmiával kapcsolatosan 1913-ban született egy felemás megoldás, amelyről hamar kiderült, hogy hosszú távon nem jó. Csakhogy az I. világháború idején a legkisebb gond is nagyobb lehetett a Lendva-hegyi múmia helyzeténél. Nem volt ez másképp 1920 után sem, amikor Alsólendva és vidéke, vele együtt pedig a Hadik-múmia is egy teljesen új helyzetben és országban találta magát. Nagyon kevés információ található Hadik Mihály múmiájáról a két világháború közötti Szerb– Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszláv Királyság időszakából. Igaz, 1920 és 1941 között alig néhány írás jelent meg „Hadik gróf” vagy „Hadik tábornok” múmiájáról, de azok annál inkább szenzációsak, annál inkább meglepő információkkal szolgáltak. Először a ljubljanai Jutro napilap írt meglepő dolgokat a Hadik mondabeli hős életéről az 1926. évi húsvéti számában: „A népmonda úgy mondja, hogy Hadik azért nem rothad, mert ez Isten büntetése az ő szörnyűségéért és kegyetlenségéért.”96 Nem könnyű magyarázatot találni ezen invariáns Hadik mondaváltozat szlovén országos napilapban való közlésére. A legésszerűbb magyarázat az lehet, hogy a szerző szándékosan mellőzte a számos ismert Hadik-mondát és rosszindulatú megfontolásból céltudatosan negatív tulajdonságokkal ruházta fel a legendás magyar hőst. Még negatívabb és még magyarellenesebb hangnemben jelent meg 1926. október 13-án a maribori Tabor című újságban az a szenzációs hír, miszerint az alsólendvai Hadik-múmia egy nemzetközi botrány okozója lett. A napilap olyan információk birtokába jutott, hogy a magyarországi politikai körök megszervezték a „Hadik tábornok” múmiájának ellopását és hogy „a történelmi múmia ellopásával a magyarok azt akarják jelezni, hogy akkor adják vissza az ereklyét, amikor ők maguk is visszatérnek...”97A meglepő hírt másnap megjelentette a már említett ljubljanai Jutro napilap is, azzal a különbséggel, hogy itt „Hadik gróf” és nem tábornok múmiájáról 95

Ifj. REVERENCSICS István: A mi ereklyénk. In: Magyar Paizs, 1909.07.19., Zalaegerszeg, 3.

96

Dolnja Lendava. In: Jutro, 1926.04.03., Ljubljana, 25.

97

Mumija generala Hadika ukradena. In: Tabor, 1926.10.13., Maribor, 1.

55


informacij je mogoče ugotovili, da je v tem primeru šlo za zlonamerno lažno politič­ no novico, da bi netili negativna čustva do Madžarske in Madžarov v okolici Lendave. Aprila leta 1941 so Lendavo in okolico ponovno priključili k Madžarski. V obdobju, ki je trajalo do leta 1945, so časopisi iz Zalske županije večkrat poročali o potrebni prenovi kapele Svete trojice in o rešitvi »mumificiranih posmrtnih ostankov nekdanjega grajskega kapetana Mihaela Hadika«.100 Po teh prispevkih je moč ugo­ toviti, da je Hadikova mumija sedanjo kovinsko krsto s steklenim pokrovom dobila leta 1944. Zaenkrat to »dokazuje« samo en nam znani vir, in sicer časnik Zalamegyei Ujság iz Zalaegerszega, ki je v svoji številki z dne 22. julija 1944 objavil sledečo po­ mirjujočo novico z naslovom Telo Mihaela Hadika v novi krsti: »Na golem telesu ni znakov razpadanja. Do sedaj je bilo njegovo počivališče izklesana vdolbina v steni kapele, sedaj pa ga je pobožnost krajanov položila v stekleno krsto z železnim okov­ jem, v bližino lepega baročnega oltarja. Odslej lahko madžarski vitez protiturških bojev v miru sanja svoje stoletne sanje.«101 Žal pa do tega ni prišlo. Leta 1945 je kapelo Svete trojice zadelo več topovskih granat,102 saj so ruske vojaške enote tu namestile svoje topove. Ruski vojaki so mu­ mijo oskrunili, jo nespoštljivo zvlekli pred kapelo, kjer so se z njo fotografirali in okostje obstreljevali, kar so med »konzervatorskimi« deli leta 1973 tudi potrdili.103 Poleti leta 1973 je veterinar Bogomil Kotnjek na prošnjo lendavskega turističnega društva mumijo očistil in jo posušil na soncu, nato pa polomljene dele telesa povezal s srebrno žico. V poročilu žal ni omenjen obstoj ali stanje obeh dlani, ki jih je nekdo odtrgal in jih danes več ni. Okoli leta 1935 je tiskarna Ernőja Balkányija v Dolnji Lendavi izdala sicer bizarno in nespoštljivo razglednico, na kateri sta obe Hadikovi dlani še celi. Da Hadikovi mumiji manjka desna dlan in da je na desnem stopalu večja poškodba, je leta 1994 poročal tudi dnevnik Délmagyarország iz Szegeda.104 O tem, kaj in kako se je zgodilo, si je mogoče marsikaj predstavljati, saj je bilo o Hadiku in dogajanju v kapeli Svete trojice v obdobju ateistične Jugoslavije mogoče veliko slišati in brati številne pisane zgodbe…105

100 Összeomlás fenyegeti a Hadik-ereklyét magába foglaló alsólendvai kápolnát. In: Zalai Magyar Élet, 07.03.1942, Zalaegerszeg, 7. Alsólendva intézkedett a Hadik-múmia megmentése érdekében. In: Zalai Magyar Élet, 13.10.1943, Zalaegerszeg, 3. Konzerválják Hadik Mihály múmiáját. In: Zalamegyei Ujság, 14.10.1943, Zalaegerszeg, 3. Kijavítják a Szentháromság-kápolnát. In: Zalamegyei Ujság, 29.12.1943, Zalaegerszeg, 3. 101 Hadik Mihály teste új koporsóban. In: Zalamegyei Ujság, 22.07.1944, Zalaegeszeg, 5. 102 VARGA Sándor 1992, 42. 103 GÖNCZ László 2008, 8. 104 ZELEI Miklós: A béke feneke alatt. In: Délmagyarország, 08.08.1994, Szeged, 2. 105 MAGYAR Zoltán 2009, 41.

56


van szó, és még keményebb fellépést követelnek a hatóságtól: „... ez a vakmerő lopás nagyon felháborította a népet. Azt rebesgetik, hogy a múmiát a magyarországiak lopták el és hogy magas árat akarnak követelni érte. Gróf Hadik múmiája állítólag a magyar hatóság kezében van, akikkel szemben nagyon élesen kell fellépni és visszakövetelni a muravidéki lakosság relikviáját.”98 A legmeglepőbb fordulat pedig három napra rá következett, amikor az alsólendvai járás elöljárója helyreigazítást kért az újságtól, hogy „Hadik tábornok múmiája még mindig a helyén van” és az egész csak egy alaptalan álhír.99 Nem kell semmilyen különösebb tudás vagy háttérinformáció azon megállapításhoz, hogy a hír rosszindulatú politikai álhírként jelent meg, hogy negatív érzelmeket szítson Magyarország és a Lendva-vidéki magyarok ellen. 1941 áprilisában Lendva és vidéke két évtized után ismét visszakerült Magyarországhoz. Az 1945-ig tartó időszakban a Zala megyei sajtó több ízben is beszámolt a Szentháromság-kápolna felújításának szükségességéről és „Hadik Mihály egykori várkapitány múmiaszerű földi maradványainak” megmentéséről.100 Ezen beszámolók szerint úgy tűnik, hogy a Hadik-múmia a jelenlegi üvegfedeles díszes fémkoporsóját 1944-ben kapta. Ezt egyelőre egyetlen ismert forrás „bizonyítja”, mégpedig a Zalaegerszegen megjelenő Zalamegyei Ujság, amely 1944. július 22-i számában „Hadik Mihály teste új koporsóban” címmel a következő megnyugtató hírt adta közre: „Romlásnak, a szétporlásnak semmi jele a ruhátlan porhüvelyen. Eleddíg a kápolna falába vésett üreg volt a nyugvóhelye, de most a kegyelet formás, vaspántos üvegkoporsóba helyezte el a gyönyörű barokk oltár közelében. Most aztán már nyugodtan álmodhatja százados álmait a törökötverő magyar vitéz.”101 Sajnos mégsem ez következett. A Szentháromság-kápolnát 1945-ben több ágyúlövés is érte,102 mert az átvonuló orosz katonai egységek ágyúállást alakítottak ki itt. Az orosz katonák kegyeletsértő módon kihurcolták a múmiát a kápolna elé, ahol fényképezkedtek vele és géppisztollyal lőtték a csontvázat, amit az 1973-ban végrehajtott állagmegóváskor is megerősítettek.103 1973 nyarán Kotnjek Bogomil állatorvos a lendvai turistaegylet felkérésére megtisztította és a napon megszárította a Hadikmúmiát, majd ezüstdróttal rögzítette egymáshoz a letört testrészeket. Sajnos a beszá98

Mumija grofa Hadika v Dol. Lendavi – ukradena. In: Jutro, 1926.10.14., Ljubljana, 3.

99

Mumija generala Hadika ni ukradena. In: Tabor, 1926.10.16., Maribor, 1.

100 Összeomlás fenyegeti a Hadik-ereklyét magába foglaló alsólendvai kápolnát. In: Zalai Magyar Élet, 1942.03.07., Zalaegerszeg, 7. Alsólendva intézkedett a Hadik-múmia megmentése érdekében. In: Zalai Magyar Élet, 1943.10.13., Zalaegerszeg, 3. Konzerválják Hadik Mihály múmiáját. In: Zalamegyei Ujság, 1943.10.14., Zalaegerszeg, 3. Kijavítják a Szentháromság-kápolnát. In: Zalamegyei Ujság, 1943.12.29., Zalaegerszeg, 3. 101 Hadik Mihály teste új koporsóban. In: Zalamegyei Ujság, 1944.07.22., Zalaegerszeg, 5. 102 VARGA Sándor 1992, 42. 103 GÖNCZ László 2008, 8.

57


Na Hadikovi mumiji do sedaj še niso opravili nobene naravoznanstvene raziska­ ve, s pomočjo katere bi lahko izvedeli več o njeni starosti, okoliščinah smrti in sedan­ jem stanju. Nujna bi bila tudi nenehna meritev temperature in vlage v notranjosti steklene krste. Ker sodobna in ustrezna konzervacija mumije ni bila opravljena, bi bilo izredno nujno čimprejšnje posredovanje stroke za varstvo kulturne dediščine in celovita raziskava mumificiranega trupla, s čimer bi preprečili dokončen propad enega najdragocenejših predmetov kulturne dediščine Lendave ter enega najbolj ne­ navadnih kulturno-zgodovinskih spomenikov Slovenije ter zgodovinske Madžarske.

Hadikova mumija v okrasni krsti kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah A Hadik-múmia a díszkoporsóban a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (Arhiv GML • GML Archívuma)

58


moló nem említi a múmia kézfejeinek meglétét vagy állapotát, ugyanis azok mára eltűntek, Hadik karjairól letépettek. Az 1935 körül az alsólendvai Balkányi Ernő nyomdája által kiadott, egyébként bizarr és kegyeletsértő képeslapon Hadik mindkét kézfeje még teljes épségben látható. Arról, hogy a jobb kézfeje hiányzik és a jobb lábfején nagyobb sérülés észlelhető, 1994-ben beszámolt a szegedi Délmagyarország című napilap is.104 Sok minden elképzelhető, hogy mi okozhatta mindezt, hiszen az ateista Jugoszlávia időszakából számos cifra történetet lehetett hallani és olvasni Hadikról és a Szentháromság-templomban történtekről...105 A Hadik-múmiát mindeddig még semmilyen természettudományos vizsgálatnak nem vetették alá, amelynek köszönhetően többet megtudhatnánk a koráról, halálának körülményeiről, jelenlegi állapotáról. Nagy szükség lenne az üvegkoporsón belül a hőmérséklet és a páratartalom állandó mérésére. Mivel korszerű és megfelelő állagmegóvása nem megoldott, ezért nagy szükség lenne az örökségvédelmi szakma mielőbbi beavatkozására és a mumifikálódott holttest teljes körű vizsgálatára, hogy megakadályozzuk Lendva egyik legértékesebb, valamint Szlovénia és a történeti Magyar­ország egyik legkülönlegesebb kultúrtörténeti emlékének végső megsemmisülését.

104 ZELEI Miklós: A béke feneke alatt. In: Délmagyarország, 1994.08.08., Szeged, 2. 105 MAGYAR Zoltán 2009, 41.

59


„Naš” Hadik Poznavalcem madžarske zgodovine družinsko ime Hadik ni neznano. Še več, brez pretiravanja lahko rečemo, da je Hadik postal pojem poguma in je tako rekoč sopomenka vojaškemu junaštvu, viteštvu in huzarstvu. Ime večgeneracijske vojaške družine je v najvišje višave ponesel grof András Hadik (1711–1790), a se tudi drugim članom znamenite družine ni treba sramovati, kar zadeva vojaštvo, predanost in hrabrost. Grofovska družina Hadik iz Futaka izvira iz zgodovinske Županije Turóc in je madžarska plemiška družina s predniki madžarske in slovaške narodnosti ter evangeličanske in katoliške veroizpovedi. Z imenom Mihaela Hadika I. (1650–1680)106 se srečamo že v popisu plemičev Županije Trenčin iz leta 1669, ne glede na to, da je takrat imel komaj 19 let. V sez­ namu se je lahko znašel samo zaradi tega, ker je bil njegov oče plemič, vendar pa v času popisa več ni bil živ. Na podlagi danes znanih virov lahko ugotovimo, da je bil Mihael Hadik I. prvi član družine, ki je izbral vojaško kariero. Bil je praporščak uporniškega polka Županije Nitra in je padel v boju leta 1680. Družina „našega” Hadika, torej Mihaela Hadika II. (1679–1733) je ob njegovem rojstvu živela že v naselju Párovce v zgodovinski Županiji Nitra.107 Njegova mati se je imenovala Júlia Jabloniczky. Ko so njihovo imetje v Županiji Nitra Turki povsem opustošili, se je s stricem umaknil na območje Prekodonavja. Takrat je bila uničena tudi njihova plemiška listina. Sprva je služil osem let kot pisar v polku Pálffy in nato še v polku Ebergény, kasneje pa se je po zahodni Evropi bojeval v španski nasledstveni vojni, najprej v polku Kollonich, potem pa še v polku Nádasdy. Leta 1701 je napredoval v praporščaka, leta 1705 v poročnika, leta 1709 pa je postal stotnik oz. kapetan. Leta 1708 se je poročil s Francisko Hardy, ki je bila luksemburškega, po mnenju nekaterih pa alzaškega rodu. Zaradi vojaških zaslug je leta 1720 od kralja Karla III. prejel plemiško listino.108 Najnovejše raziskave kažejo, da se je paru kot tretji otrok 16. oktobra 1711 v Esztergomu rodil sin András,109 kasnejši znameniti feldmaršal grof András Hadik (1711–1790).

106 ID. FRIVALDSZKY János 2011, 1101-1107. 107 Párutca / Párovce nekoč samostojno naselje v županiji Nitra na Madžarskem, danes je mestni predel Nitre na Slovaškem. 108 NAGY Iván 1859, 6-14. 109 Po najnovejših raziskavah se je András Hadik rodil 1711 v Esztergomu. ZACHAR József 2004, 53. MERÉNYI-METZGER Gábor 2011, 5-11.

60


A „mi” Hadikunk A magyar történelmet ismerők számára a Hadik családnév nem ismeretlen. Sőt mondhatnánk, hogy fogalommá vált, amely egyet jelent a bátorsággal és mintegy szinonimája a katonai hősi­ ességnek, a huszárságnak. A többgenerációs katonacsalád hírnevét gróf Hadik András (1711–1790) repítette a csillagokig, de a többieknek sem kellett szégyenkeznie katonáskodás, elkötelezettség és merészség dolgában. A futaki gróf Hadik család a 16. századi Turóc vármegyéből eredő, magyar és szlovák nemzetiségű, valamint evangélikus és katolikus felmenőkkel rendelkező magyar nemesi család. Grb Mihaela Hadika iz Futaka, 1720 I. Hadik Mihálynak (1650–1680)106 Futaki Hadik Mihály címere, 1720 már szerepel a neve az 1669-es Trencsén vármegyei nemesi összeírásban, annak 1720.11.06. Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest. P-307 Hadik-Barkóczy IV/3. ellenére, hogy ekkor még csak 19 éves volt. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy már legalább az apja, István is nemes volt, de az összeíráskor már nem élt. I. Hadik Mihályról úgy tartják a források, hogy ő volt a családból az első, aki katonai pályára lépett. A Nyitra megyei felkelősereg ezredzászlósa volt, és fiatalon, 1680-ban halt hősi halált. A „mi” Hadikunk, azaz II. Hadik Mihály (1679–1733) születésekor a család már a Nyitra megyei Párutcán élt.107 Anyját Jabloniczky Júliának hívták. Amikor a törökök Nyitra vármegyében elpusztították mindenüket, nagybátyjával a Dunántúlra menekült. Ekkor semmisült meg nemesi oklevelük is. Előbb a Pálffy-, majd az Ebergény-ezredben volt írnok nyolc éven át, ezután a Kollonich-, végül pedig a Nádasdy-ezredben harcolt Nyugat-Európában a spanyol örökösödési háborúban.

106 ID. FRIVALDSZKY János 2011, 1101–1107. 107 Párutca / Párovce egykoron önálló település Nyitra vármegyében Magyarországon, ma Nyitra városrésze Szlovákiában.

61


Grb grofa Andrása Hadika, sina Mihaela Hadika, 1763 Hadik Mihály fia, Hadik András grófi címere, 1763 1763.05.20. Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest. P-307 Hadik-Barkóczy I/25.

62


1701-ben zászlós, 1705-ben hadnagy, 1709-ben kapitány lett. 1708-ban vette feleségül a luxemburgi, mások szerint elzászi származású Hardy Franciskát. Katonai érdemei okán 1720-ban III. Károly királytól címeres nemesi oklevelet nyert.108 A házaspár harmadik gyermekeként a legújabb kutatások szerint 1711. október 16-án Esztergomban született András nevű fiuk,109 a későbbi nevezetes huszártábornok, gróf Hadik András (1711–1790). A tehetséges fiatalember előbb papi pályára készült, de otthagyta az iskolát, és a szélütéstől komolyan betegeskedő apja kérésére 1732-ben a Zala megyei Lentiben állomásozó Dessewffy-huszárezrednél jelentkezett, 110 amelynek állománya az alsólendvai és lenti uradalom településein volt elszállásolva.111 A következő évben, tehát 1733-ban apja, II. Hadik Mihály kapitány kilehelte a lelkét, mégpedig az alsólendvai plébánia 1778. évi vizitációs jegyzőkönyve szerint Portret feldmaršala grofa Andrása Hadika, 1783 Gróf Hadik András tábornagy portréja, 1783 az Alsólendva melletti Kapca 112 Georg Weikert, 1783 (olje na platnu • olajfestmény) településen, ami azt jelenti, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. hogy apja Lendva-hegyi temetésén, a Szentháromság-kápolna sírboltjába való elhelyezésén Hadik András minden valószínűséggel jelen volt. A fiatal, intelligens és tehetséges András gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán és 1734-ben már kapitányi rangfokozatba léptették. Mária Terézia uralkodásának időszaka alatt még tovább nőtt a hírneve, már akkor adomák keringtek katonai bátorságáról 108 NAGY Iván 1859, 6–14. 109 A legújabb kutatások szerint Hadik András 1711-ben született Esztergomban. ZACHAR József 2004, 53. MERÉNYI-METZGER Gábor 2011, 5–11. 110 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 111 DJ 2004b, 11. Tóth Sándor helytörténetíró közlése. 112 DJ 2004a, 9. DJ 2004b, 11. ZÁGOREC-CSUKA Judit 1993, 12. DERVARICS Kálmán 1890, 2–3.

63


Nadarjeni mladenič se je najprej pripravljal na duhovniško življenjsko pot, a je pustil šolanje in se na prošnjo očeta, ki je bolehal za posledicami kapi, leta 1732 javil pri huzarskem polku Dessewffy, ki je taborila v Lentiju v Zalski županiji,110 vojska pa je bila nameščena po naseljih dolnjelendavskega in lentijevskega gospostva.111 Naslednje leto, torej leta 1733, je njegov oče, kapetan Mihael Hadik II., preminil, in sicer - sodeč po vizitacijskem zapisniku dolnjelendavske župnije iz leta 1778 - v naselju Kapca pri Dolnji Lendavi.112 To pomeni, da je bil András Hadik po vsej verjetnosti prisoten na pogrebu svojega očeta v Lendavskih goricah, ko so ga v kapeli Svete trojice položili k večnemu počitku. Mlad, inteligenten in nadarjen András se je naglo vzpenjal po vojaški hierarhiji in je leta 1734 že napredoval v stotnika. Njegov sloves se je še večal v obdobju vladavine Marije Terezije, saj so se že takrat širile zgodbe o njegovem vojaškem pogumu in iznajdljivosti. Leta 1747 je napredoval v generala. Leta 1757 je s svetovno znano vojaško ukano zasedel prusko glavno mesto Berlin, ki mu je vladal Friderik Veliki. V cesarjevi odsotnosti je Hadik s svojimi 3400 možmi uspel v šestih dneh priti do obzidja Berlina, tako da so v sovražnem zaledju jahali ponoči, podnevi pa se skrivali. Zaradi zavrnitve zahtev je s huzarskim naskokom zavzel od presenečenja ohromljeno prusko glavno mesto, njihove voditelje pa zavezal najprej k plačilu 300 tisoč, kasneje pa kar 600 tisoč tolarjev vojaške davščine, od česar so Berlinčani po izteku 8-urnega roka uspeli izplačali le 250 tisoč tolarjev. Zaradi zaslug mu je Marija Terezija leta 1763 podarila madžarski grofovski naziv.113 Kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah, kjer je počivalo telo njegovega očeta, je leta 1771 podaril pozlačen srebrn kelih, komplet mašnih plaščev in nov misal oziroma mašno knjigo.114 Le malo verjetno je, da je vedel za mumificirano telo svojega očeta, saj bi najverjetneje kot ugleden in premožen vojskovodja s posebno pozornostjo poskrbel za čudežno ohranjene posmrtne ostanke. Marija Terezija ga je leta 1774 odlikovala z najvišjim vojaškim činom, imenovala ga je za feldmaršala. Feldmaršal grof András Hadik, najznamenitejši madžarski huzar svetovnega slovesa, je umrl na Dunaju leta 1790, njegove posmrtne ostanke pa so položili k večnemu počitku v družinsko grobnico v Futogu.115 Rodbina Hadik se je kasneje razdelila na dve veji, a ker je ena veja izumrla, so leta 1877 ime rodbine s kraljevim dovoljenjem spremenili

110 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 111 DJ 2004b, 11. Podatek krajevnega zgodovinarja Sándorja Tótha. 112 DJ 2004a, 9. DJ 2004b, 11. ZÁGOREC CSUKA Judit 1993, 12. DERVARICS Kálmán 1890, 2-3. 113 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 114 DERVARICS Kálmán 1890a, 2-3., vendar brez navedbe vira. DJ 2004b, 11. Podatek krajevnega zgodovinarja Sándorja Tótha. Donacijo pvič omenja vizitacijski zapisnik iz leta 1778: Canonica visitacio, 1778, Lendava, 310. 115 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/

64


Jacob Adam: Feldmaršal grof András Hadik na konju, 1789 Jacob Adam: Gróf Hadik András tábornagy a lován, 1789

65


v Hadik-Barkóczy. O članih rodbine lahko ugotovimo, da so bili vedno zavzeti za javne zadeve, rodbina je Madžarom, Slovakom in krščanski Evropi dala veliko duhovnikov, pisateljev, vojaških častnikov, politikov, diplomatov in znanstvenikov.116 Ni dvoma, da so življenje kapetana Mihaela Hadika, njegovo mumificirano telo in zgodbe, povezane z njim, „naše”, last prebivalcev okolice Lendave in Lendavčanov. Besedni zvezi „naš Hadik” in „naš Hadik iz Svete trojice” je najprej uporabil Kálmán Dervarics leta 1890 v svojem prispevku z naslovom Hadik, objavljenem v časopisu Alsó-Lendvai Hiradó.117 Ker pa je edinstvenost Hadikove mumije presegla lokalno raven, Dolnja Lendava pa je v 20. stoletju prišla pod Jugoslavijo in kasneje pod Slove­ nijo, so se ukoreninila tudi popačena mnenja o njegovi nacionalni identiteti. Kapetan Mihael Hadik je v nekaterih slovenskih objavah iz 20. stoletja postal slovaški, luksemburški118 ali celo obubožan češki plemič,119 ki je prišel v Dolnjo Lendavo na dvor Krištofa Bánffyja. Tako slovensko besedilo je bilo objavljeno celo v nemškem prevodu.120 Vse to znova dokazuje, da: –– se je v 20. stoletju vloga ljudskih junakov spolitizirala, posledično so se ljudski junaki preobrazili v nacionalne junake, marsikdaj tudi s šovinističnim značajem, –– nastanek in oblikovanje novih različic pripovedk nima meja, –– pri posredovanju dediščine spadajo zapisana dejstva, razne pripombe in nenavadnosti poglavitni viri za nastanek novih različic. Namigovanja na češko in slovaško narodnost lendavskega kapetana Mihaela Hadika izhajajo verjetno iz tega, da izvira rodbina Hadik iz severnega dela Kraljevine Madžarske, z območja, ki ga je trianonska pogodba leta 1920 prisodila Češkoslovaški, ter iz tega, da nekateri slovaški raziskovalci menijo, da so bili predniki rodbine Hadik slovaške narodnosti.121 Izvor namigovanj na luksemburško narodnost našega Hadika pa je najverjetneje v tem, da je bila njegova cenjena soproga Franciska Hardy luksemburškega rodu.122

116 ID. FRIVALDSZKY János 2011, 1105. 117 DERVARICS Kálmán: Hadik. Alsó-Lendvai Hiradó, 17.08.1890, Alsó-Lendva, 1-3. 118 „... Mihael oziroma Mihály Hadik, plemič slovaškega, ogrskega in luksemburškega rodu ...” PRIVŠEK Marjeta 2011. 13. 119 „... je bil Mihael Hadik obubožan češki plemič.” LUTHAR Oto (ur.) 2010. 58. 120 „... dass Mihael Hadik ein verarmter böhmischer Adeliger war.” LUTHAR Oto (ur.) 2012. 64. 121 SEGEŠ Vladimir 2010, 27. 122 NAGY Iván 1859, 10.

66


és leleményességéről. 1747-ben tábornoki rangot kapott. 1757-ben világraszóló hadicsellel Berlint, a Nagy Frigyes által uralt porosz fővárost is megsarcolta. A császár távollétében, 3.400 katonájával az ellenséges hátországban éjszaka lovagolva, nappal pedig rejtőzködve hat napi menetelés után Berlin falai alatt termett. Követeléseinek megtagadása miatt egy huszárrohammal bevette a meglepetésből felocsúdni sem tudó porosz fővárost, majd annak vezetőit először 300, majd 600 ezer tallér hadisarc megfizetésére kötelezte, amiből végül a berliniek a nyolc óra határidő leteltével 250 ezret bírtak kifizetni. Érdemei okán Mária Terézia 1763-ban magyar grófi címet adományozott neki.113 Az apja, II. Hadik Mihály kapitány holttestét őrző Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna számára 1771-ben egy aranyozott ezüstkelyhet, egy komplett miseruhát és egy új misekönyvet adományozott.114 Nem valószínű, hogy tudomása volt apja holttestének mumifikálódásáról, hiszen rangos és vagyonos hadvezérként minden valószínűség szerint külön intézkedett volna apja csodásan megőrződött földi maradványaival kapcsolatosan. Mária Terézia 1774-ben a legmagasabb katonai ranggal is kitüntette, tábornaggyá nevezte ki. A feldmarschall Hadik András gróf, a legismertebb, világhírre szert tett magyar huszár 1790-ben Bécsben halt meg, földi maradványait pedig Futakon, a családi birtokon helyezték örök nyugalomra.115 A Hadik család idővel két ágra szakadt, de az egyik kihalván, a nevét 1877-ben királyi engedéllyel Hadik-Barkóczyra változtatta. A család tagjairól elmondható, hogy mindig is jeleskedtek a közügyekben, számos lelkészt, írót, katonatisztet, politikust, diplomatát és tudóst adtak a magyarságnak, a szlovákoknak és a keresztény Európának.116 Hogy Hadik Mihály kapitány élete, mumifikálódott holtteste és a hozzá fűződő történetek a Lendva-vidéki embereké és a lendvai polgároké, tehát hogy ő a „mi Hadikunk”, ahhoz nem fér kétség. A „Hadikunk”, a „mi Hadikunk” és a „Szentháromsági Hadikunk” birtokos szerkezetet elsőként Dervarics Kálmán használta 1890-ben az Alsó-Lendvai Hiradóban megjelent Hadik című írásában.117 Ám mivel Hadik múmiájának egyedisége áttörte a lokális jelleget, Alsólendva pedig a 20. században Jugoszláviához, majd Szlovéniához került, a nemzeti identitására vonatkozó elferdítések is gyökeret vertek. Hadik Mihály kapitány egyes 20. századi szlovén nyelvű

113 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 114 DERVARICS Kálmán 1890a, 2–3. alapján, de forrás nélkül. DJ 2004b, 11. Tóth Sándor közlése. Az 1778. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv említi először: Canonica visitacio, 1778, Lendva, 310. 115 FARKAS Gyöngyi 2002. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 116 ID. FRIVALDSZKY János 2011, 1105. 117 DERVARICS Kálmán: Hadik. Alsó-Lendvai Hiradó, 1890.08.17., Alsó-Lendva, 1–3.

67


Hadikov kelih, 18. stoletje, pozlačeno srebro (Župnija Lendava) A Hadik-kehely, 18. század, aranyozott ezüst (Lendvai Plébánia)

68


Grb grofa Andrása Hadika na Hadikovem kelihu, 18. stoletje, srebro (Župnija Lendava) Gróf Hadik András címere a Hadik-kelyhen, 18. század, ezüst (Lendvai Plébánia)

közlésekben szlovák, luxemburgi118 vagy éppen elszegényedett cseh nemes lett,119 aki Alsólendvára szegődött Bánffy Kristóf gróf udvarába. Ilyen szlovén szöveg megjelent már német fordításban is.120 Mindez újonnan bizonyítja, hogy a 20. században: –– átpolitizálódott a hagyományos népi hősi szerepkör, és azóta a magába csavarodott nemzeti hősi soviniszta jelleg érvényesül mindinkább, –– a mondaváltozatok születésének és formájának megszűntek a korlátai, –– a hagyományozódásban az írásban megörökített tények, megjegyzések és cifraságok a további változatok születésének legfontosabb forrásai közé tartoznak.

118 „... Mihael oziroma Mihály Hadik, plemič slovaškega, ogrskega in luksemburškega rodu...” PRIVŠEK Marjeta 2011, 13. 119 „... je bil Mihael Hadik obubožan češki plemič.” LUTHAR Oto (szerk.) 2010, 58. 120 „... dass Mihael Hadik ein verarmter böhmischer Adeliger war.” LUTHAR Oto (szerk.) 2012, 64.

69


Pavle Rožnik123 je leta 1981 v Prekmurskih ljudskih pripovedih124 objavil o Mihaelu Hadiku besedilo z naslovom Turki v Lendavi.125 Slovenska folkloristika je avtorja opredelila kot klasičnega avtorja umetnih pravljic.126 Rožnikova umetna pravljica pa je ohranila nekatere značilne elemente madžarskih pripovedi o Hadiku. V tem je Hadik ostal krščanski kapetan, ki se je boril proti Turkom in ki mu je hudo rano na glavi povzročilo turško orožje. Motiv rešitve, ki ga najdemo tudi v madžarskem izročilu in ki je bil napačno ovrednoten kot invarianten,127 dobi na koncu Rožnikove zgodbe pomembno vlogo. V Rožnikovem besedilu je namreč kapetan Mihael Hadik prosil za pomoč Devico Marijo ter tako preživel bitko in sezidal kapelo, v kateri se je kasneje njegovo truplo svetega junaka mumificiralo. Zelo prirejeno pa učinkuje del zgodbe, ki omejuje Hadikov vpliv vojskovodje le na območje znotraj meja Slovenije oziroma znotraj slovenskega jezikovnega območja med Muro in Rabo oziroma od Doline do Radgone in Monoštra. V kultu Mihaela Hadika se je po letu 1945 pojavil mejnik, saj se je območje Lendave in okolice za okoli pol stoletja znašlo v državi, ki je preteklost obravnavala z ideološko naravnanostjo, sedanjost pa je poskušala oblikovati centralizirano. Krščansko-cerkveni, ljudsko-sakralni in madžarsko-militantni pridih Hadikovega kulta namreč ni ustrezal okvirom jugoslovanskega enopartijskega komunističnega sistema. Hadikov kult je lahko oživel in vzcvetel znova šele po padcu diktatorskega režima v 1990. letih. To obdobje je postalo v srednji in vzhodni Evropi obdobje ponovnega odkritja starih ter odkrivanja novih svetnikov in zgodovinskih junakov. Tako je na začetku 20. stoletja znameniti junak bojev proti Turkom, kapetan Mihael Hadik, postal eden izmed temeljev nove identitete Lendave in okolice, njegova posebna mumija pa atrakcija za privabljanje turistov.128

123 Pravo ime avtorja: Palko GAL. 124 Točneje „Prekmurske slovenske pripovedi”. Pripovedi in pravljice niso zapisane v narečju, v prekmurščini, temveč v slovenskem knjižnem jeziku. 125 ROŽNIK Pavle: Slepi bratec. Prekmurske ljudske pripovedi. Ljubljana, 1981. 175-177. 126 HARAMIJA Dragica: Prekmurske pravljice. In: Otrok in knjiga 65. Ljubljana, 2006, 41-46. 127 MAGYAR Zoltán 2009, 35. Motiv Mihaela Hadika, ki se je srečno rešil iz bitke s Turki, ni invarianten motiv, saj sam Zoltán Magyar omenja dve različici (MAGYAR Zoltán 2009, 39-40.), tudi Bálint Bellosics tako zapiše pripoved Mihaela Hadika (BELLOSICS Bálint 1892, 210.) in takšna varianta obstaja tudi v slovenskem jeziku (ROŽNIK Pavle 1981). 128 https://www.sava-hotels-resorts.com/si/terme-lendava/dozivetja/za-druzine

70


A lendvai Hadik Mihály kapitány cseh és szlovák nemzetiségére vonatkozó utalások valószínűleg abból táplálkoznak, hogy a Hadik család a Felvidékről származik, amely területet a trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiának ítélte, valamint mert egyes szlovákiai kutatók azt feltételezik, hogy a Hadik család ősei szlovák nemzetiségűek voltak.121 Hadikunk mondabeli luxemburgi származásának gyökere pedig minden valószínűséggel abban rejlik, hogy tisztességes neje, Hardy Franciska luxemburgi származású volt.122 Rožnik Pavle123 1981-ben jelentette meg a „murántúli népi mondák”124 kötetében a Törökök Lendván125 című szlovén nyelvű írását Hadik Mihályról. A szlovén folklórkutatás a szerzőt a műmesék klasszikus alkotójának minősítette.126 A műmese azonban megőrizte a Hadikról szóló magyar mondakör némely jellegzetes elemét. Ebben Hadik megmaradt törökverő keresztény kapitánynak és a török fegyver által fejsérülést szenvedett hősnek. Ráadásul a magyar hagyományban élő megmenekülésmotívum, amely tévesen invariánsnak minősíttetett,127 fontos szerepet kap a Rožnikféle történet végkimenetelében. A Rožnik által közreadott szövegben ugyanis Hadik Mihály kapitány Szűz Mária segítségét kérve túlélte a csatát és felépíttette a kápolnát, amelyben szent hősként később mumifikálódott a holtteste. Nagyon erőltetettnek hat azonban az a mozzanat, hogy Hadik hadvezéri hatóköre csak Szlovénia határain vagy a szlovén nyelvhatáron belüli térségre vonatkozik a Murától a Rábáig, Völgyifalutól Regedéig és Szentgotthárdig. Hadik Mihály kultuszában 1945 után komolyabb cezúra következett be, hiszen olyan fél évszázad köszöntött a vidékre, amely a múltat ideológiai célzattal kezelte, a jelent pedig központosítottan törekedett formálni. A jugoszláv kommunista egypártrendszer kereteibe nem illett bele a Hadik-kultusz keresztény egyházi, népi szakrális és militáns magyar árnyalata. A Hadik-kultusz újraéledésére és felvirágzására a diktatórikus rendszer megszűnése után, az 1990-es években kerülhetett sor. Ez az időszak Közép- és Kelet-Európában a szentek és történelmi hősök újonnani felfedezésének

121 SEGEŠ Vladimir 2010, 27. 122 NAGY Iván 1859, 10. 123 A szerző eredeti neve: GAL Palko. 124 Pontosabban „murántúli szlovén mondák”. A mondákat és a meséket nem tájszólásban, nem vendül közölték, hanem szlovén nyelven. 125 ROŽNIK Pavle: Slepi bratec. Prekmurske ljudske pripovedi. Ljubljana, 1981. A monda eredeti szlovén címe: Turki v Lendavi. 175-177. 126 HARAMIJA Dragica: Prekmurske pravljice. In: Otrok in knjiga 65, Ljubljana, 2006, 41–46. 127 MAGYAR Zoltán 2009, 35. A török csatából szerencsésen megmenekülő Hadik Mihály nem invariáns motívum, hiszen maga Magyar Zoltán is kettőt említ belőle (MAGYAR Zoltán 2009, 39–40.), így írja le Hadik Mihály mondáját Bellosics Bálint is (BELLOSICS Bálint 1892–7, 210.) és szlovén nyelven is van egy ilyen verzió (ROŽNIK Pavle 1981).

71


Zgodba Mihaela Hadika je že v 19. stoletju navdihnila pisatelje. Zanimivi motivi cikla pripovedi o Hadiku so postali primerna podlaga za literarne stvaritve. Leta 1888 je v časniku Zalai Közlöny v Nagykanizsi v treh delih129 izšlo literarno delo pisateljice Sándorné Vachott z naslovom Hadik lovag/Vitez Hadik.130 István Reverencsics ml. je leta 1909 na straneh časnika Alsólendvai Hiradó objavil štiriindvajset kitično pesnitev z naslovom Hadik,131 nato pa še spomladi leta 1911 v istem tedniku v petih delih zgodovinske zgodbe z naslovom Hadik-regék/Pravljice o Hadiku.132 Leta 1919 je madžarsko časnikarstvo v Lendavi za obdobje več desetletij ugasnilo, s tem pa tudi nastajanje literarnih del. Večje literarno delo, povezano z našim Hadikom, je izšlo šele leta 2001, in sicer roman z naslovom A lendvai vár kapitánya/Kapetan lendavskega gradu izpod peresa Józsefa Varge.133 Madžarskemu romanu je leta 2011 sledila objava slovenske knjige, pravljice z naslovom Vitez Miha iz Lendave avtorja Žige X. Gombača in ilustratorja Ivana Mitrevskega.134 Na področju likovne umetnosti je navdih časa prvi razumel János Németh, kipar iz Zalaegerszega, dobitnik Kossuthove nagrade, ki je kot gost mednarodne likovne kolonije pod vodstvom Franca Geriča na lendavskem gradu leta 1992 ustvaril glineni lik borca proti Turkom. Relief z naslovom Mihael Hadik capitanus v velikosti 223x111 centimetrov je še danes razstavljen v grajski kapeli Galerije-Muzeja Lendava. Lik junaškega branitelja gradu pa ni navdihnil le njega, temveč tudi več domačih umetnikov ali likovnikov lendavskih korenin. Med njimi naj omenimo Lászla Hermana, ki je svoj cikel Határnál/Pri meji posvetil zgodbi o Mihaelu Hadiku. Leta 2012 je Mihael Hadik navdihnil tudi ljubitelje filma. Na prošnjo RTV Slovenija-Studia madžarskih programov iz Lendave je grafik Peter Orban za kratki film Utrinki iz zgodovine Lendave izdelal animacijsko epizodo z naslovom Piroška Bánffy in Mihael Hadik, ki obravnava eno izmed različic zgodovinske pripovedi.135

129 Sándorné Vachott, roj. Mária Csapó (1830-1896), madžarska pisateljica, urednica in prevajalka, ustanoviteljice madžarske otroške književnosti, mlajša sestra Etelke Csapó, velike ljubezni Sándorja Petőfija. Bila je žena znanega pesnika, pisatelja in odvetnika Sándorja Vachotta (1818–1861), njen sin Károly Vachott pa je bil prvi odgovorni urednik časnika Alsó-Lendvai Hiradó (1889), skupaj s Kálmánom Patakyjem. 130 VACHOTT Sándorné 1888a, 1888b, 1888c. 131 IFJ. REVERENCSICS István: Hadik. In: Alsólendvai Hiradó, 08.08.1908, Alsólendva, 3. 132 IFJ. REVERENCSICS István: Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 12.03.1911, Alsólendva, 1-2. Alsólendvai Hiradó, 19.03.1911, Alsólendva, 1-2. Alsólendvai Hiradó, 26.03.1911, Alsólendva, 2-3. Alsólendvai Hiradó, 09.04.1911, Alsólendva, 2. Alsólendvai Hiradó, 16.04.1911, Alsólendva, 4. 133 VARGA József 2001. 134 https://issuu.com/savahotelsresorts/docs/vitez_miha 135 Bánffy Piroska és Hadik Mihály. https://www.youtube.com/watch?v=clCvIOSUVkc

72


és teremtésének korszaka volt. Így lett a 20. század elején a híres törökverő Hadik Mihály kapitány a Lendva-vidéki identitás kiépítésének egyik alapköve, különleges múmiája pedig turistacsalogató attrakció.128 Már a 19. században megihlette az írástudókat Hadik Mihály kapitány története. A Hadik-mondakör érdekes jelenetei először irodalmi alkotásoknak jelentettek alapanyagot. 1888-ban Vachott Sándorné műalkotása látott napvilágot a Nagykanizsán megjelenő Zalai Közlönyben három részben129 Hadik lovag130 címmel. Ifj. Reverencsics István 1909-ben Hadik címmel 24 versszakos költeményt közölt az Alsólendvai Hiradó oldalain,131 majd 1911 tavaszán öt részben Hadik-regéket publikált ugyanazon hetilapban.132 1919-ben hosszú évtizedekre megszűnt a lendvai magyar nyelvű újságírás, ezzel egyben az irodalmi művek megjelenése is. A mi Hadikunkkal kapcsolatos nagyobb ihletésű irodalmi mű csak 2001-ben született meg A lendvai vár kapitánya133 címmel Varga József tollából. A magyar nyelvű regényt 2011-ben egy szlovén mesekönyv megjelenése követte Vitez Miha iz Lendave134 címmel, amelynek írója Žiga X. Gombač, illusztrátora Ivan Mitrevski volt. A képzőművészet területén az idők szavát elsőként Németh János zalaegerszegi Kossuth-díjas szobrászművész értette meg, aki a lendvai várban működő, Gerics Ferenc vezette nemzetközi művésztelep vendégeként 1992-ben álmodta agyagba a törökverő vitéz alakját. A „Mihael Hadik capitanus” címet viselő, 223x111 centiméter nagyságú domborműve ma is a Lendvai Galéria és Múzeum várkápolnájában látható. De nem csak őt, hanem több helyi kötődésű képzőművészt is megihletett a hős várvédő alakja, egyebek között Herman Lászlót, aki a Határnál című ciklusát külön Hadik Mihály történetének szentelte. 2012-ben Hadik Mihály a mozgókép szerelmeseit is meghódította. A Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiójának felkérésére a Pillanatképek Lendva történetéből című kisfilm egyik epizódjaként Orbán Péter grafikusművész készített animációs kisfilmet a történeti monda egyik variációjából

128 https://www.sava-hotels-resorts.com/si/terme-lendava/dozivetja/za-druzine 129 Vachott Sándorné, született Csapó Mária (1830–1896) magyar írónő, szerkesztő és fordító, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, Petőfi Sándor szerelmének, Csapó Etelkának a húga volt. A férje a nevezetes Vachott Sándor (1818–1861) költő, író és ügyvéd volt, fia pedig Vachott Károly, az Alsó-Lendvai Hiradó (1889) első felelős szerkesztője Pataky Kálmánnal közösen. 130 VACHOTT Sándorné 1888a, 1888b, 1888c. 131 IFJ. REVERENCSICS István: Hadik. In: Alsólendvai Hiradó, 1908.08.08., Alsólendva, 3. 132 IFJ. REVERENCSICS István: Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.03.12., Alsólendva, 1–2. Alsólendvai Hiradó, 1911.03.19., Alsólendva, 1–2. Alsólendvai Hiradó, 1911.03.26., Alsólendva, 2–3. Alsólendvai Hiradó, 1911.04.09., Alsólendva, 2. Alsólendvai Hiradó, 1911.04.16., Alsólendva, 4. 133 VARGA József 2001. 134 https://issuu.com/savahotelsresorts/docs/vitez_miha

73


Ime viteškega kapetana si je za svoj naziv izbrala tudi glasbena skupina v sestavi Peter Koša, Patrick Gyurkač, Filip Novak in Luka Cojhter. Glasbena skupina z bogatim repertoarjem, predvsem v stilu svinga, je ponovno vzbudila zanimanje za Hadika tudi med mladimi.136

Plakat glasbene skupine Hadik Mihály bend iz Lendave (Tamara Németh) Hadik Mihály Bend lendvai zeneegyüttes plakátja (Németh Tamara)

Turistični ponudniki so na začetku 2000. let pričeli dobičkonosen posel, povezan s Hadikovim imenom. Tako so njegovo ime prevzela gostišča, turistični programi, vinotoči137 in dobra vina. Vinarska družina Cuk se je dogodkom iz lendavske zgodovine najprej poklonila leta 2003 z vinom Hadikova kri, leta 2008 spominu Hadikove ljubezni z vinom Piroškine solze, leta 2009 pa z vinom Bánffy.138 Ogled mumije Mihaela Hadika je za organizatorje turistične dejavnosti v Lendavi in Prekmurju ena izmed pomembnih postaj in glavna atrakcija v naš kraj usmerjenega turizma.139

136 https://www.facebook.com/Hadik-Mihaly-band-308359689274028/ 137 http://www.te-kro.si/hadik_splosno.htm 138 http://www.hisa-vina-cuk.si/index.php?id=27 139 http://www.lendava-vabi.si/KapelaSveteTrojice_si.html

74


Bánffy Piroska és Hadik Mihály címmel.135 A vitéz kapitányt 2013-ban választotta névadójának a Kósa Péter, Gyurkács Patrick, Novak Filip és Cojhter Luka által alkotott zenei formáció is. A gazdag repertoárral rendelkező, elsősorban a swing stílusban jeleskedő lendvai zenekar újra népszerűvé tette Hadik nevét és alakját a fiatalok körében is.136

Piroška Bánffy in Mihael Hadik. Animacija legende za film Utrinki iz zgodovine Lendave (Peter Orban, 2012) Bánffy Piroska és Hadik Mihály. Animáció a Pillanatképek Lendva történetéből című filmhez (Orbán Péter, 2012)

A turizmussal foglalkozók a 2000-es évek körül kezdtek tőkét kovácsolni a Hadik névből, és lett vendéglátó helyek és programok, borozók137 és finom borok névadója. A Cuk borászcsalád 2003-ban a Hadik vére elnevezésű, 2008-ban a Hadik szerelmére emlékező Piroska könnye és 2009-ben a lendvai vár urát megidéző Bánffy elnevezésű borral tisztelgett a lendvai történelem ezen fejezete előtt.138 Hadik Mihály múmiájának megtekintését a lendvai és a muravidéki turizmusszervezők az ide irányuló turizmus egyik fontos állomásának, fő attrakciójának tartják.139

135 https://www.youtube.com/watch?v=clCvIOSUVkc 136 https://www.facebook.com/Hadik-Mihaly-band-308359689274028/ 137 http://www.te-kro.si/hadik_splosno.htm 138 http://www.hisa-vina-cuk.si/index.php?id=27 139 http://www.lendava-vabi.si/KapelaSveteTrojice_si.html

75


Kapetan Mihael Hadik je kot vitez, junak in mumija danes že nepogrešljiv element madžarskih, slovenskih, nemških in angleških turističnih knjižic ter prospektov. Da bi se Hadik pojavil v svojemu značaju najbližji vlogi, je bilo potrebno čakati do leta 2013, ko so lendavski lokostrelci za poimenovanje mednarodnega lokostrelskega tekmovanja izbrali prav njegovo ime. Nanj pa ni spominjalo samo ime tekmovanja, temveč tudi vzdušje in zgodovinski pridih športne prireditve, ki jo je navdihnil Hadikov duh.140 Da bi Cerkev nekoga razglasila za svetnika, mora le-ta umreti mučeniške smrti, ali – v kolikor gre za pričevalca vere – mora biti z njim povezan vsaj en čudež. Lendavski kapetan Mihael Hadik je v boju za domovino dal svoje življenje, nakar so ga pokopali v bogve kakšnih nemirnih okoliščinah, po stoletjih so izkopali njegovo truplo, njegovo mumijo so prelagali zdaj sem, zdaj tja, »poziral« je fotografom, pustili so ga gniti, mu odrezali roke, ga uporabljali kot vojaško tarčo, ga vlačili iz krste, plesali z njim, mu dajali v usta cigarete, ga vlačili in skrivali, dokler se mu niso odtrgali udi, da bi mu jih potem pritrdili nazaj z žico. Mar ni čudež, da po vsem tem še obstaja? Obstoj mumije Mihaela Hadika v stanju, kot je, je en sam čudež! Mumificiranega junaka je prebivalstvo Lendave in okolice skozi stoletja imelo za svetnika, svetega kapetana, čudežno mumijo in znamenito relikvijo, ker je mumifikacijo njegovega trupla in z njim povezana dejanja ovrednotilo kot čudež in kot čudežno. In če vse to še ni dovolj: naš Hadik je celo ob takšnem mačehovskem odnosu dobri duh pokrajine, predmet cvetočega kulta, cilj zgodovinskih in etnoloških raziskav, navdih likovnim stvaritvam ter dobrim vinom … Čeprav pohabljen in brez oblačil še vedno kot nebeški priprošnjik v kapeli Svete trojice bdi nad mirom, blagrom in vestjo Lendave in okolice. Do sedaj je on pazil na nas, čas bi bil, da začnemo mi paziti nanj. Žal zaradi nekega prekletstva, zaradi avtokratskega samosvojega interesa Hadikove mumije doslej še nihče ni znanstveno raziskal, nihče je še ni poskusil spomeniško zavarovati, da se ne bi še dalje razkrajala, da ne bi dokončno propadla. Čudež bi bil, če bi se zdaj celovita raziskava in strokovno varovanje našega Hadika dejansko zgodila …

Izletniška kmetija Hadik • Hadik Turisztikai Parasztgazsdaság

140 http://kanizsaijasz.blogspot.com/2013/07/tortenelmi-ijaszverseny-lendva-20130713.html

76


Hadik Mihály kapitány mint vitéz, hős és múmia ma már megkerülhetetlen eleme a magyar, szlovén, német és angol nyelvű helyi turisztikai útikönyveknek és prospektusoknak. Ahhoz, hogy az alakjához közelebb álló szerepkörben is megjelenjen, egészen 2013-ig kellett várni, amikor is a lendvai íjászok őt választották nemzetközi íjászversenyük névadójának. Sőt nemcsak a verseny névadója lett, de annak a hangulatát, történelmi körítését is ő ihlette.140 Ahhoz, hogy valakit szentté avasson az egyház, vagy mártírhalált kell halnia, vagy ha hitvalló személyről van szó, legalább egy csodának kell hozzá kötődnie. A lendvai Hadik Mihály kapitány egy csatában adta életét a hazájáért, utána – ki tudja, milyen vérzivataros körülmények között – eltemették, majd évszázadok múltán kiemelték a holttestét; múmiáját hol ide, hol oda tették, pózoltatva fényképezték, rohasztották, kezeit levágták, katonai céltáblának használták, koporsójából kihúzogatták, táncoltatták, cigarettáztatták, tépték, nyúzták, majd amikor a végtagjai nem bírták tovább és leszakadtak, akkor fémdróttal összeeszkábálták. Hát nem számít-e csodának, hogy mindezek után megmaradt!? Hadik Mihály múmiájának fennmaradása maga a csoda! A mumifikálódott hőst a Lendvai-vidéki lakosság több évszázadon át szentnek, szent kapitánynak, csodás múmiának és híres ereklyének tartotta, mert holttestének mumifikálódását és a hozzá fűződő cselekedeteket csodának és csodásnak minősítette. S ha mindez még nem volna elég: a mi Hadikunk még ilyen mostoha állapotban is a vidék jószelleme, egy virágzó kultusz tárgya. Történelmi és néprajzi kutatások, művészeti alkotások, finom borok ihletője... Ha csonkán és ruhátlanul is, de égi pártfogóként most is őrködik a Szentháromságkápolnában a Lendva-vidék békéje, jóléte és lelkiismerete felett. Eddig ő vigyázott ránk, ideje lenne, hogy most már mi is jobban vigyázzunk rá! Sajnos valamilyen átok, autokratikus, öncélú érdek mentén a Hadik-múmiát még soha senki sem vizsgálta meg tudományosan, még soha senki nem kísérelte meg örökségvédelem alá helyezni, hogy ne porladjon tovább, hogy ne semmisüljön meg véglegesen. Az igazi csoda az lenne, ha a mi csodás Hadikunk vizsgálata és szakszerű megőrzése most bekövetkezne...

Hadikova kri (Hiša vina Cuk) Hadik vére (Cuk Borház)

140 http://kanizsaijasz.blogspot.com/2013/07/tortenelmi-ijaszverseny-lendva-20130713.html

77


Hrbet Hadikove mumije, 1973 (Arhiv tednika Népújság) A Hadik-múmia háta, 1973 (Népújság Archívuma)


Mumija Mihaela Hadika v luči virov Hadik Mihály múmiája a források tükrében


Mihael Hadik v luči virov Dobesedni prepis: Zoltán LENDVAI KEPE, 2019

resnično videti jasno linijo. Še da­ nes velja pripoved, da je Hadik med umikom po bitki pri reki Muri prav tu jezdil v hrib. Obstaja tudi izročilo, ki pravi, da so omenjeno bitko bojevali s Francozi v obdobju našega kralja Karla III., katerega je sreča tako zelo zapustila, da je v kratkem času izgubil celotni Lom­ bardijo in Toskano, njegova vojska pa se je morala umakniti v tirolsko gorovje. S tem se je Francozom od­ prla pot proti Kranjski in Štajerski, čez kateri so hitro napredovali vse do Čakovca, da bi tam zajeli kralja Karla III., ki naj bi se zadrževal v tamkajšnjem gradu pri svoji ljubi­ ci, soprogi grofa Mihálya Althana, rojeni kneginji Agnes Pignatelli. Vendar pa je kralj njihov namen hitro zaznal in čez Dolnjo Lendavo ušel na varno. Ko Francozi kralja v Čakovcu niso našli in so ugotovili, da je pobegnil čez Dolnjo Lenda­ vo, so se obrnili proti Muri, jo pri Murskem Središču prečkali in se na zgoraj omenjeni ravnici spopadli z vojsko Mihaela Hadika. Tako pravi pripoved, vendar o tej bitki oziro­ ma prodoru Francozov do Čakovca v zgodovinskih virih ni prav nobe­ ne sledi. Izročilo pravi, da so na posmrt­ ne ostanke Mihaela Hadika naleteli poleti leta 1795, in sicer tako, da so čistili in popravljali zunanjost in notranjost kapele Svete trojice, tako tudi grobnico pod njo, v katero že dolgo niso položili nikogar. V grob­ nici pa krste niso bile zazidane, kot je to običajno drugod, temveč so bile

Alsó-Lendvai Hiradó, 10. 8. 1890, Dolnja Lendava, stran 2-3

Hadik.

– Zgodovinska biografija. – Od Kálmána E. Dervaricsa.

Legende, ki se nanašajo na živ­ ljenje našega Hadika, pravijo, da je smrtonosni udarec v glavo, ki je vi­ den še danes, zadobil v bitki, ki naj bi se odvijala na ravnici med Gor­ njim Lakošem, Gaberjem in Kapco ter reko Muro. Ljudska pripoved pravi tudi, da je vodil Mihael Hadik svojo stotnijo osebno v boj, ob njem pa se je bojeval tudi njegov edinec, 23-letni András Hadik, takrat še kot kadet v Ghilányijevem huzarskem polku. Po pripovedi pa se je za mad­ žarsko vojsko spopad končal tako nesrečno, da se je Mihael Hadik z dvema smrtnima ranama na glavi poskusil rešiti, tako da je konja na vso moč pognal po hribu Čonka­ domb proti okopom pri kapeli Svete trojice. Hrib Čonkadomb je izjemno strm in visok; po legendi je Hadik jezdil na najbolj strmem delu. Med dirjanjem so pod kopiti njegovega konja pognale rože in na liniji, po kateri je jezdil po strmini Čonka­ domba, kasneje niso rasli ne trava, ne drevesa, niti grmičevje. Južni del tega strmega dela hriba je v mojem otroštvu pokrival gozd, v katerem je bilo v smeri kapele Svete trojice

80


Hadik Mihály a források tükrében Betűhív átírás: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019

Alsó-Lendvai Hiradó, 1890. 08. 10., déli részét még erdő boritotta ezen erdőn át a Szent-Háromság kápol­ Alsó-Lendva, oldal 2-3 na irányában csakugyan látszott egy nyilás s a népmonda maig is azt tartja, hogy Hadik ott nyargalt fel lóháton, midőn a Mura melletti csatából menekült. Van olyan ha­ – Történeti életrajz. – gyomány is, a mely azt tartja, hogy a fent emlitett csata a franciákkal E. Dervarics Kálmántól. vivatott III. Károly királyunk alatt, a kinek a szerencse anynyira hátat A nép monda szerint, mely a forditott, hogy rövid idő alatt egész mi Hadikunk életére vonatkozik, ez Lombárdiát és Toscánát elvesztette fejére a halálos vágást, a mely most s hadai kénytelenek voltak Tyrol he­ is látszik, csatában kapta, mely csa­ gyei közé menekülni ; ezzel Krajna ta ugyanaz szerint Lendva-Lakos, és Stájerország a franciák előtt nyit­ Gyertyános, Kapca falvak és a Mura va állván, ezeken át gyorsan előre­ folyó közötti sikságon vivatott. Ha­ nyomultak egészen Csáktornyáig, dik Mihály, a nép monda szerint hogy a vélekedésük szerint az ot­ személyesen vezette századát, vele tani várban gróf Althan Mihályné harcolt egyetlen fia, a 23 éves Hadik szuletett herceg Pignatelli Agnesnél, András, akkor Ghilányi huszárez­ kedvesénél tartózkodó III. Károly redbeli őrkadet ; az ütközet azon­ királyt személyesen elfogják, a ki ban a népmonda szerint a magyar ezen szándékot jó előre észrevevén seregre nézve oly szerencsétlenül Alsó Lendván át menekült. – a fran­ végződött, hogy Hadik Mihály két ciák tehát III. Károly királyt Csák­ halálos sebet kapván fejére, futás­ tornyán nem találván s megértvén ban keresett menekülést s paripája annak Alsó-Lendván át szökését, a teljes erejéből rohant vele a Cson­ Mura vonalnak fordultak s a Mu­ ka-dombra, a Szent-Háromság ká­ rán Mura-Szerdahelynél átkelvén, polna körüli sáncok mőgé. Ezen a fennt leirt sikon Hadik Mihály Csonka-domb borzasztó meredek századával megütköztek. Ezt tartja és magas ; népmonda szerint Ha­ a népmonda, a történetben azon­ dik ott nyargalt fel lóháton, a hol ban azon csatának, illetve a franciák az legmeredekebb s felnyargaltá­ Csáktornyáig történt nyomulásának ban mindenütt virágok fakadtak a semmi nyoma sincs. Hadik Mihály holt-tetemét ló lába nyomában s ezen vonalban, melyen Hadik a Csonka dombra ha­g yomány szerint 1795. év nya­ felnyargalt, sem fű, sem fa, de még rán találták meg és pedig akkép­ bokor sem nőtt. Gyermekkoromban pen, hogy a Szent Háromság ká­ a Csonka-dombnak ezen meredek polna kivül belül tisztogattatván s

Hadik.

81


preprosto položene na tla, prekrita z opečnato oblogo. V tej grobnici je bila med ostalimi, že poškodovani­ mi krstami, tudi nepoškodovana, z rdečim žametom prekrita, zgoraj omenjena krsta Mihaela Hadika, in medtem ko so zidarji opoldne obe­ dovali in se hladili v senci okoliš­ kih dreves, so se dekleta, ki so jim pomagala, spustila v grobnico ter na silo odprla pokrove krst. Ko so to storila tudi s Hadikovo krsto, so zgrožena videla, da leži v njej popol­ noma posušeno črno truplo; nakar so prestrašena zbežala iz grobnice, in v strahu, da se njihovo dejanje ne bi razvedelo, zidarjem niso poveda­ la ničesar. Med njimi pa je bila tudi navihanka, ki se je prikradla nazaj v grobnico, vzela Hadikovo truplo iz krste, si ga oprtala na hrbet in ga odnesla na prižnico v kapeli, kjer ga je postavila tako, kot da bi pridigal. Ko so zidarji končali z obedom, so vstopili v kapelo, eden izmed njih pa bi moral nadaljevati z ometavanjem stropa prav nad prižnico, zato se je povzpel po stopnicah. Ko je prišel na vrh in na prižnici zagledal ču­ dežno črno postavo, se je s krikom zgrudil in se skotalil po stopnicah navzdol. Na njegov krik so se proti prižnici ozrli tudi ostali zidarji, in ko so opazili, da na njej stoji črn mrlič, so pohiteli iz kapelice in kar­ seda hitro zdrveli k takratnemu žu­ pniku v Dolnjo Lendavo. Na vest o dogodku, ki se je v nekaj minutah razširila po vsej okolici, se je h ka­ peli zgrnila množica ljudi, župnik pa je z najsvetejšim v rokah vsto­

pil v kapelo. Ko je videl, da se nima česa bati, je ukazal, naj Hadikove posmrt­ne ostanke snamejo s priž­ nice. Na dan je prišlo tudi početje pomočnic, ki so jih zaradi tega zas­ lišali. Pokazati so morale, v kateri krsti so odkrile mrtvo telo, da bi jo prinesli iz grobnice. Ko so ugoto­ vili, da je bil mrlič odstranjen iz z rdečim žametom prekrite krste, na stranici katere je bilo z bakrenimi žeblji izpisano ime Mihaela Hadika, so truplo poimenovali za Hadika. In da gre resnično za Hadika, nesporno dokazuje tudi dejstvo, da je njegov sin, grof András Hadik, leta 1771 kapeli Svete trojice podaril kelih. Možno, da je grof András Hadik že leta 1771 vedel, v kakšnem stanju je njegov dragi oče oziroma v kakšnem stanju so posmrtni ostanki njegove­ ga očeta. Mogoče ga je celo videl in ga je prav ta okoliščina spodbudi­ la, da je leta 1771 oziroma 38 let po očetovi smrti, ki ga je doletela leta 1733., kapeli podaril zgoraj ome­ njeni kelih. Posmrtno telo Mihaela Hadika spada med največje naravne čudeže in redkosti, zato ne presene­ ča, da ima Dolnja Lendava in okolica do njega tako častitljiv in spoštljiv odnos. (Nadaljevanje sledi)

82


kijavittatván, ugy a kápolna alatti sirbolt is, melybe már régóta senki se tétetett le ; a sirboltban azonban a koporsók nem falaztattak be, mint sirboltokban másutt szokásban van, hanem egyszerüen a sirbolt padló­ jára, mely tégla burkolattal van ki­ rakva, helyeztettek, illetve tétettek le. Ezen sirboltban több más már megrongált koporsó közt volt Ha­ dik Mihálynak fentebb leirt s vörös bársonynyal bevont ép koporsója is, s a mig délben a kőmüvesek a kápol­ na körüli fák árnyékában étkeztek és hüseltek, addig a segitségükre volt leányok lementek a sirboltba s az ott volt koporsók fedelét felfesze­ gették s midőn ezt Hadik koporsóján elkövették, rémülettel látták, hogy abban egy egészen megszáradott fe­ kete holt tetem fekszik, – megijed­ tek tehát s a sirboltból kifutottak, de a kömüveseknek mit­sem szóltak, nehogy tettük kitudódjék. Azonban közülük az egyik furfangos leány a sirboltba vissza lopódzván, Hadik holt-tetemét a koporsóból kiemelte, hátára vette s felcipelte a kápolná­ ban lévő szószékre s ott felállitotta oly formán, mintha az prédikálna. A kömüvesek az étkezést végezvén, a kápolnába bementek s egynek közülök épen a szószék fölötti va­ kolást kellett volna folytatni s en­ nek folytán a lépcsőkön fölment, de a mint felért, a csodálatos fekete alakot a szószéken állva látván, egy sikoltással összerogyott s a lépcső­ kön hanyatt-homlok legurult ; ezt a többi kőmüvesek meghallván fel néztek a szószékre s a fekete holt tetemet ott látván, kisiettek a ká­ polnából s lélekszakadva futottak le Alsó-Lendvára az akkori plébá­ noshoz. Mind ennek egy pár perc alatt az egész vidéken hire terjed­ vén, tömérdek nép csődült össze s az akkor plébános szentséggel a

kezében ment be a kápolnába s lát­ ván, hogy nincs mitől félnie Hadik holt-tetemét lehozatta a szószék­ ről s a segédkező leányok tettei is kitudódván, azok kihallgattattak a koporsót, melyből az egyik leány a holt tetemet kiemelte, általuk kije­ löltettek s felhozatták, aztán miután határozottan megállapittatott az, hogy a holt-tetem csakugyan azon vörös bársonynyal bevont kopor­ sóból került ki, melynek oldalára a Hadik Mihály név volt rézszegek­ kel kiverve, nevezték a holt-tete­ met Hadiknak, s hogy csakugyan az, igazolja ezt elvitázhatatlanul azon tény, mely szerint annak édes fia gróf Hadik András 1771. évben a Szent-Háromság kápolnának a fen­ tebb leirt kelyhet ajándékozta. Meg­ lehet hogy gróf Hadik Andrásnak már 1771. évben tudomása volt édes atyjának, illetve édes atyja holttes­ tének ily állapotáról s tán látta is azt s ezen körülmény inditotta arra, hogy édes atyjának 1733-ik évben történt halála után 38 év mulva vagyis 1771. évben ajándékozta a fent leirt kelyhet azon kápolnának. Hadik Mihály holt-teteme egyike a legbámulatosb természeti csodák­ nak és ritkaságnak, s igy nem lehet csodálni, hogy Alsó-Lendva és vidé­ ke oly nagy kegyelettel és tisztelettel viseltetik iránta. (Folyt. köv.)

83


membne, ne bi pustil brez takojšnje­ ga odgovora. Telo mojega prednika se je troh­ nenju doslej uspešno upiralo, njego­ vo stanje mi je znano. Leta 1815, ko sem kot 14-letni poročnik (to čast­ niško službo sem v nekem kasnej­ šem obdobju zelo obžaloval) hitel v italijansko vojno čez Lendavo, sem ga videl in ga celo držal v rokah. Ob tej priložnosti so se pri meni oglasili številni prebivalci, ki so me prosili, naj pri papežu dosežem, da ga raz­ glasi za svetnika. Te dobre ljudi sem le stežka prepričal, da dokler dru­ žina obstaja, to nikakor ni mogoče. Takrat sem župnika prosil, naj pusti mojega ubogega prednika pri miru, celo krsto sem lastnoročno zapeča­ til. Takratni duhovnik je dal častno besedo, da krste ne bodo odpirali, vendar kot vidim iz vašega pisma, se te obljube njegov naslednik žal ni držal. Odločil sem se, da bom uboge­ mu pokojniku ob prvi priložnosti dal narediti ogrinjalo, in ker vas ta za­ deva ne pušča ravnodušnega, bi vas lepo prosil, če lahko nekako razišče­ te, ali bi bilo prebivalcem Lendave sprejemljivo, da svojemu predniku naročim izdelati stekleno krsto, ki bi bila postavljena v bližini oltarja. Z obžalovanjem moram hkra­ ti tudi povedati, da je zaradi spre­ membe bivališča moj arhiv trenu­ tno zapakiran nekje globoko med drugimi rečmi, zato vam temeljitih podatkov in dokumentov, ki bi vaše delo bistveno obogatili in olajšali, prej kot v nekaj mesecih ne mo­ rem zagotoviti. V tem času pa bi vam lahko poslal različna pisma iz preteklega stoletja in dokumente s podrobnimi podatki, ki bi takratne razmere v Lendavi zagotovo dodob­ ra razjasnili. Medtem pa vam lahko povem, da se je moj stari oče rodil v Kőszegu in na podlagi tega lahko

Alsó-Lendvai Hiradó, 17. 8. 1890, Dolnja Lendava, stran 1-3

Hadik.

– Zgodovinska biografija. – Od Kálmána E. Dervaricsa. (Nadaljevanje)

V otroštvu, zlasti pa v mladosti, sem bil tudi sam velik Hadikov obo­ ževalec in sem storil vse, kar je bilo mogoče, da se seznanim z zgodbo o njegovem življenju. V obdobju raz­ iskovanja je izšel prvi zvezek pete knjige publikacije z naslovom »Mad­ žarske družine«, katere avtor je bil Iván Nagy. V njem je od 6. do 14. strani zapisana zgodovina družine Hadik; na 13. strani sem postal pozo­ ren na omembo cesarjevega in kral­ jevega komornika, grofa Gusztáva Hadika, ki je bil med revolucijo leta 1848 general in poveljnik korpusa iz Szegeda. Prebral sem tudi, da živi grof na svojem posestvu v naselju Szemlak v Županiji Arad. V goreči želji, da bi o Hadiku izvedel čim več, sem mu 25. februarja leta 1864 na­ pisal pismo in ga poslal v Szemlak; v pismu sem ga povprašal, ali je sez­ nanjen s trenutnim stanjem Hadiko­ vih posmrtnih ostankov, shranjenih v kapeli Svete trojice. Grof Gusz­ táv Hadik mi je odgovoril iz Pešte s pismom, datiranim 5. marca 1864; napisal je: Spoštovani rojak! Vaše dragoceno pisanje s 25. dne preteklega meseca, ki ste ga naslovili v Szemlak, me tam žal ni našlo, saj živim v Pešti na naslovu Ulica Váczi, številka 15. To je tudi vzrok za moj pozni odgovor, saj drugače vaših častitlji­ vih vrstic, ki so zame izredno po­

84


Alsó-Lendvai Hiradó, 1890. 08. 17., Alsó-Lendva, oldal 1-3

Hadik.

– Történeti életrajz. – E. Dervarics Kálmántól. (Folyt.)

Gyermekkoromban, de különö­ sen ifju koromben én is igen nagy tisztelője voltam szentháromsági Hadikunk holttetemének s mindent megmozditottam, hogy élet-törté­ netét kitudhassam ; ily kutatásom közben jelent meg a Nagy Iván által irt »Magyarország családai« czimü müve ötödik kötetének első füzete, melynek 6–14 lapján a Hadik csa­ lád története közöltetett; a 13-ik lapon szemembe tünt gróf Hadik Gusztáv cs. k. kamarása ki 1848-ban forradalmi tábornok és a szege­ di hadtest főparancsnoka volt, ugyanott olvastam azt is, hogy az aradmegyei birtokán Szemlak hely­ ségben lakik ; – égvén a vágytól a mi Hadikunk felől bizonyosat meg­ tudhatni, 1864-ik évi február 25-én kelt levelet intéztem hozzá Szem­ lakra s megkérdeztem tőle, valjon van e tudomása, a szentháromsági Hadik tetemének jelenlegi állapo­ táról. Erre gróf Hadik Gusztávtól Pesten 1864. évi március 5-én kelt következő levelet kaptam : Tisztelt polgártársam ! Mult hó 25-ről kelt igen becses sorai Szemlakra intézvék, ott nem leltek, miután itt Pesten, Váczi utcza 15-ik sz. a. lakom. Késedelmes válaszom csak is innen ered, különben megtiszte­ lő sorait, melyek reám nézve nagy érdeküek, nem hagyhattam volna rögtöni válasz nélkül.

85

Dédősöm s rothadásnak eddig el­ lent állt, állapota ösmeretes előttem, – sőt láttam őt, kezeimben tartám 1815-ben, midőn mint 14 éves had­ nagy (e tiszti állásomat egy későbbi korban eléggé megsajnálva) Lend­ ván keresztül utaztam, az olasz háboruba sietve. Ez alkalommal többen jelentek meg nálam, kérve eszközleném ki a Pápánál szentté nyilvánitását, és nagy nehezen győz­ hettem csak meg a jó embereket en­ nek lehetetlenségéről mig a család fennáll. Ekkor kértem a Plebánust hagyná szegény elődömet békében, sőt még a koporsót sajátkezüleg le is pecsételtem ; s az akkori lelkész szavát is adta hogy nem bontatja föl, – de szives levelének tartalmából látom, hogy ez igéret nem tartatott követője által. Fenntartatván magamnak a szegény elhunytnak legközelebb egy köpenyt csináltatni, – egyszersmint kérem kegyedet miután oly szives a tárgy eránt magát nem csak közö­ nyösen érdekelni, kipuhatolni azt, vajjon nem volne-e czélszerü, hogy a Lendvai lakosság kedvébe járjunk, dédősömnek egy üveg koporsót készitetni, mely az oltár közelében fölállittatnék. Sajnálatomat kell egyuttal a fe­ lett kifejeznem, hogy miután birtok változás miatt, levéltárom igen mé­ lyen el van jelenleg pakolva, pár hó előtt alapos adatokkal, okmányok­ kal nem szolgálhatnék, de melyek mégis szép müveinek kidolgozását igen gazdagitanák és könnyitenék. Ez idő lefolyta alatt azonban küld­ hetnék minden nemü levelezéseket a mult századból és különféle rész­ letes iratokat, melyek egyszersmint Lendva akkori viszonyaira való szinüleg fölvilágositólag hatnának. Mindazonáltal addig is sietek tudat­ ni, hogy nagy atyám Kőszegen szü­ letett, és e szerint gyanitható, hogy


domnevamo, da je tam dalj časa živel tudi pradedek in se je kasne­ je kot upokojen kapetan zadrževal v Lendavi. O tem, da je rane zadobil v boju s Turki, ni nobenega dvoma, ni pa jasno, če je umrl od posledic ran ali zaradi srčne kapi, vendar je prvo veliko bolj verjetno. Gotovo je tudi, da je bila njegova žena iz dru­ žine Hardy. To alzaško družino je lahko spoznal med enim od vojnih pohodov, njen rod pa še danes živi v Alzaciji. Prostor, ki so ga mojemu predniku namenili v grobnici, je bodisi izraz spoštovanja ljudi do ugledne osebe ali pa to, da je bil zelo veren in je znatno prispeval k izgradnji kapele. – V pričakovan­ ju vašega spoštovanega odgovora se vam iskreno zahvaljujem, da tej zadevi ne posvečate samo površne pozornosti, kot bi to storil marsi­ kateri zgodovinopisec, – ter vam svojega prednika hkrati priporo­ čam v varstvo in vas prosim, da ga poskusite zavarovati pred na­ daljnjim pohabljanjem. Kajti če ga prebivalstvo smatra za svetnika, si bom resnično z veseljem prizade­ val za izdelavo steklene krste, po­ leg nje pa bi dal postaviti še pušico, v katero bi lahko verniki darovali za reveže. Na ta način bo mrtvo telo mojega prednika lahko poma­ galo vsaj nekaterim revnim druži­ nam, njegov vnuk pa bo – kot dober zgled, začetnik tega darovanja. Z domoljubnim spoštovanjem in v upanju, da se bova v tem življen­ ju še srečala, vas lepo pozdravljam: Grof Gusztáv Hadik

da je na podlagi te zgodbe Mihael Hadik umrl leta 1733, sem pokrov stare krste našega Hadika še enkrat temeljito preučil. Glavice bakrenih žebljev, s katerimi je bila izpisana letnica Hadikove smrti, so se sicer odlomile in razpadle, vendar pa so žeblji brez glavic ostali v deski krste. Opral sem pokrov krste in ga drgnil ter ugotovil, da je na krsti izpisa­ na letnica 1733. O takšnem stanju zadeve sem ponovno v pis­mu ob­ vestil grofa Gusztáva Hadika ter ga prosil, naj posmrtnim ostan­ kom posveti večjo skrb, posebej pa sem poudaril željo te pokrajine, da bi našega Hadika v stekleni krsti položili v glavni oltar. Grofa sem opozoril, da bi bilo najbolj smi­ selno, če bi svečanost organizirali 5. maja 1864, v sklopu katere bi potem našega Hadika v stekleni krsti položili v oltar. Hkrati sem ga prosil, da bi za našega Hadika dal izdelati ogrinjalo in škornje, prav tako pa okrasno krsto. Na to sem od grofa Gusztáva Hadika dne 28. marca 1864 prejel naslednje pismo: Spoštovani rojak! Zahvaljujem se za vaš prisrčen odgovor in vam karseda hitro želim odgovoriti na cenjeno pismo. Sto­ ril bom vse, kar je v moji moči, da bosta krsta in ogrinjalo do 5. maja pripravljena, vendar sem vas pri tem ponovno primoran zaprositi za uslugo. Potreboval bi namreč mere za izdelavo krste, torej dolžino in širino, prilagojeno prostoru pod ol­ tarjem, ki ga je prebivalstvo spošt­ ljivo namenilo mojemu predniku. Poleg tega bi rad izvedel približno velikost nog, da bomo lahko izdelali par zadaj razprtih škornjev. Za po­ jasnila v zvezi s temi vprašanji vas prosim, če bi se lahko pozanimali pri gospodu dekanu. – Nem vem še, ali bi pokrov krste (notranjost

Ko sem se na podlagi tega po­ polnoma prepričal, da je naš Ha­ dik iz kapele Svete trojice prav tisti Mihael Hadik II., ki je na 10. strani publikacije omenjen v zgoraj ome­ njeni zgodbi o družini Hadik, in

86


dédősöm ott lakhatott huzamosb ideig, de későbben Lendván mint nyugalmazott kapitány időzhetett. Hogy török csatában nyerte a sebeket az kétségtelen, e sebek folytán vagy szélütés következ­ tén mult e ki, bizonytalan, de az első elfogathatóbb. Az, hogy neje Hardy családból származott bizo­ nyos ezen Elsassi családdal had­ járat alkalmával ösmerkedhetett meg, mely nemzetség maiglan is él Elsassban. A hely a sirboltban, mely dédősömnek jutott, vagy következménye a kegyeletnek, melylyel a népség a köztisztelet­ ben álló egyén eránt viseltetett vagy pedig mert igen vallásos volt, hogy nevezetessen járult a kápol­ na fölépitéséhez. – Becses válaszát várva és köszönetemet nyilvánitva, hogy e tárgyat nem csak fölületes figyelemmel illeti, mit több tör­ ténet iró megtenné, – egyuttal szives oltalmába ajánlom ősömet és kérem lehetőleg odahatni, hogy még jobban ne csonkitassék, hisz ha a lakosság szentnek tekinti, örömmel fogom az üveg koporsó elkészitetését szorgalmazni, mel­ léje pedig egy perselyt, hogy a hivő népség adakozzék a szegények szá­ mára. Dédősöm holt teteme az által pár szegény családnak szolgálatot tehet – és unokája ez irányban a példával megteendi a megkezdést. Honfiui tisztelettel s azon re­ ményben hogy találkozandunk még az életben, vagyok készségesse: Grf. Hadik Gusztáv.

1733-ik évben halt meg, a mi Hadikunk régi koporsójának föde­ lét ismételve s behatóan megvizs­ gáltam, – a réz-szegek fejei vagyis gombjai, melyekkel Hadik elhalá­ lozásának évszáma kiverve volt, letöredeztek s lekoptak ugyan, de a szegek maguk, gomb nélkül benne maradtak a koporsó födele deszká­ jában s ezt megmosván és dörzsöl­ vén, kideritettem, hogy azon 1733. évszám állt. A dolognak ily állásá­ ban ismét irtam gróf Hadik Gusz­ távnak s felhivtam tetemének na­ gyobb gondját viseljék, s különösen hangsulyoztam e vidék azon óhaj­ tását, hogy a mi Hadikunk holttete­ me üveg koporsóba helyezve a fő­ oltárba tétessék, s figyelmeztettem a grófot, hogy legczélszerübb volna 1864 évi május 5-re ünnepet ren­ dezni s ekkor lenne a mi Hadikunk üveg koporsóban a fő oltárba he­ lyezve, – egyuttal felkértem őtet, hogy a mi Hadikunk számára kö­ penyt és csizmát, ugy diszes kopor­ sót is csináltasson ; – ezekre gróf Hadik Gusztávtól Pesten 1864 évi március hó 28. kelt következő le­ velet kaptam : Tisztelt hontársam ! Szives válaszát köszönettel véve, sietek becses levelére felelni. MIndent megteendek, hogy 5-ik Májusig a koporsó s a köpeny el­ készüljenek, de hogy ezt eszközöl­ hessem, ujra vagyok kéntelen egy kéréssel kegyedet fárasztani t. i. a mérték volna szükséges a koporsó hosszáról és szélességéről, alkal­ mazva a helyhez az oltár alatt, mely dédősömnek a lakosság kegyelete által szánatik. Egyszersmint lába­ inak körülbelőli nagyságát óhaj­ tanám ösmerni, egy pár hátul föl­ vágott csizma elkészitetése végett. E kérdésekre kérem sziveskedjék ez Esperes urtól tiszteletem mellett fölvilágositást kérni. – Nem tudom

S miután ehhez képest telje­ sen meggyőzödtem a felöl, hogy a mi szentháromsági Hadikunk csakugyan ugyan azonos a Hadik család fenthivatkozott történeté­ ben a 10-ik lap elején leirt II. Hadik Mihálylyal ; s miután a család ezen története szerint Hadik Mihály

87


v glavni oltar kapele Svete trojice, zlasti pa je nasprotoval svečanosti, načrtovani za 5. maj 1864, na katero pa sem grofa Gusztáva Hadika že povabil. Župnika Stirlinga smo na vsak način želeli pridobiti k sode­ lovanju, vendar je bil neomajen. In da bi izvedbo našega načrta še bolj onemogočil, je zadevo nemudoma prijavil sombotelskemu škofu in ga prosil, naj svečanost 5. maja 1864 odločno prepove. Prepoved, ki sem jo sprejel z resnično težkim srcem in o njej obvestil tudi grofa Gusz­ táva Hadika, je prispela zelo hitro. Grofov odgovor iz Pešte sem prejel 14. aprila 1864:

bo steklena) izdelali iz kovine ali iz lesa. Glede tega čakam še na mnen­ je mojega nečaka, mornariškega kontraadmirala grofa Béle Hadika, ki ga v celotni zadevi že zaradi so­ rodstvene naklonjenosti ne morem izpustiti. Na prihajajočo svečanost v Lendavi sem povabil tudi njega, saj sem prepričan, da ne boste imeli nič proti, če v milostljivo povabilo, namenjeno meni, vključim še njega. On se trenutno zadržuje v Trstu in pripravlja odhod mehiškega ce­ sarja, zato me bo lahko obvestil šele nekaj dni kasneje, sicer pa, dokler ne bom razpolagal z merami, ne mo­ remo začeti z izdelavo predmetov. Z Ivanom Nagyem se še nisem uspel srečati, ker sem trenutno nekoliko slaboten, vendar ga bom poiskal ta­ koj, ko bom spet lahko šel iz hiše. Natančne odgovore na preostala vprašanja vam lahko podam šele, ko bom v arhivu, ki ga še nisem prejel, uspel poiskati življenjepis, ki ga je lastnoročno napisal moj stari oče. V njem bo o mojem pradedu zago­ tovo zapisana vsaka najmanjša pod­ robnost. V pričakovanju vašega prijazne­ ga odgovora se vam globoko opravi­ čujem, ker vas obremenjujem z do­ datnimi vprašanji ter se vam iskreno zahvaljujem za vse prizadevanje v tej zadevi. Vnaprej se vas veselim osebno spoznati. – Z odličnim spoš­ tovanjem ostajam vaš iskreni dolžnik : Gusztáv Hadik

Spoštovani rojak! Na vaše spoštovano pismo od­ govarjam šele danes, saj sem med­ tem zaprosil za različna mnenja, daljše posvetovanje pa sem imel zlasti z nadškofom Lonovicsem, po katerem vam z gotovostjo lah­ ko povem, da ima sombotelski škof popolnoma prav, saj je v omenje­ nih okoliščinah vsak kult v spomin pokojnega prepovedan, Cerkev pa lahko pobudnike celo pozove na od­ govornost. Na podlagi tega je moj načrt sledeč: na Dunaju bom naro­ čil izdelavo bakrene krste, katere notranjost bo steklena (takšnih tu ne izdelujejo). Ko bo ta - vključno s ključavnicami in okrasi - pripravlje­ na, bi jo dal prepeljati v Lendavo in potem bi po proščenju, ker je med proščenjem prepovedano organizi­ rati kakršne koli manifestacije, pri­ pravili mašo zadušnico in ustanovil sklad v spomin na pokojnega. Zelo mi je žal, da ta, drugačna stališča niso v skladu z željami prebivalcev Lendave, toda ne glede na to, kako močno bi zadevo podprli, nanjo tre­ nutno ne moremo vplivati. Kakor hitro bom uspel priti do svojih dokumentov, bom poiskal

Po prejemu tega pisma sem sklical inteligenco Dolnje Lendave ter jih seznanil s svojim načrtom o svečanosti 5. maja tega leta. Na to srečanje sem povabil tudi takratnega dolnjelendavskega župnika in deka­ na Antala Stirlinga. Ta je bil odloč­ no proti, da bi Hadikove posmrtne ostanke v stekleni krsti namestili

88


főoltárába tétessék s különösen az 1864. évi május 5-re tervezett ün­ nepélynek, melyre pedig én gróf Hadik Gusztávot meg is hivtam. Stirling esperes-plébánost minden áron megnyerni akartuk, hogy ve­ lünk tartson, de ő hajthatatlan volt s hogy tervünk kivitele elé még nagyobb akadályt görditsen, azon­ nal jelentést tett a szombathelyi püspöknek a mi tervünkről s kérte azt arra, hogy az általunk 1864. évi május 5-re tervezett ünnepélyt ha­ tározottan tiltsa be, nem is késett ezen betiltás, melyet én igazán a leg­ mélyebb fájdalommal vettem tudo­ másul s arról gróf Hadik Gusztávot azonnal értesitvén, ettől arra vonat­ kozólag Pesten 1864. évi ápril 14-én kelt következő levelet kaptam :

még a felső koporsót (a belső üveg­ ből leend) ércz- vagy fából csinál­ tassuk, ez iránt, és miután az egész ügyben rokoni gyöngédségből Grf. Hadik Bélát tengeri alvezért, unoka­ öcsémet nem mellőzhetem, az ő vé­ leményére is várok, valamint őtet is felhivtam, a leendő Lendvai ünnepé­ lyen megjelenni, meglévén győződ­ ve, hogy a kegyetek részéről engem illető szives meghivást, nem lesznek idegenek ő reá is kiterjeszteni. Ő jelenleg Triestben a Meksicói császár elutazásánál lévén csak egy pár nappal későbben értesithet engem ugy is mig a mértéket nem veszem, nem lehetne a tárgyak elkészitetésükbe fogni. Nagy Iván­ nal eddig nem találkozhattam, mert e perczben gyöngélkedő vagyok, de azonnal fölkeresendem ha ismét ki­ járhatok. Többi kérdéseire csak ak­ kor adhatok kegyednek határozott fölvilágositást, ha az eddig keze­ imnél még nem lévő családi levél­ tárból, kiszedendem jelesen Nagy­ atyám, sajátkezü életleirását, ebben bizonyosan dédősömről minden a legkisebb részletekig érintve leend. Szives válaszát várva és elné­ zését kérve, terhelő kérdéseimért, a midőn szivélyes fölkarolását az egész tárgynak buzgóan köszöném, előre is örvendek, kegyeddel szemé­ lyesen megösmerkedhetni. – Kitünő tisztelettel maradok őszinte lekötelezettje : Hadik Gusztáv.

Tisztelt hontársam ! Szives utóbbi levelére csak ma válaszolok, miután több véleményt meghallgatva, de főleg Lonovics Érsek­kel volt hosszabb értekezle­ tem után, egész határozottan tájé­ kozhatom magam, hogy a szombat­ helyi püspöknek csakugyan igaza van, hogy minden Cultus az elhunyt emlekeért, a fennforgó körülmények közt tilos, – sőt hogy az illetők kik elő­ idéznék felelősség alá is vonatnának az Egyház által. – E szerint tervem a következő : Bécsben készitetek egy rézkoporsót, melynek belseje üvegből leend (itt nem készitenek az effélét), ha az elkészül, zárral diszitménnyel, – akkor levitetném Lendvára és a bucsu után, mert a bucsu alkalmával sem szabadna valami Manifestatióba bocsájtkozni, – gyász misét tar­ tatnánk, és egy alapitvány által szentesitenénk az elhunyt emlékét. – Sajnálom, hogy ezen eltérő nézetek nem összhangzók a Lendvai népesség óhajtásaival, – de bármiként is ka­ roltatnék fel ez ügy, pillanatilag nem lehet rajta orvosolni.

Ezen levélnek vétele után én AlsóLendva város intelligenciáját ösze­ hivtam s közöltem velök tervemet a f. é. május 5-én tartandó ünne­ pélyre nézve, s ezen értekezletre meghivtam Stirling Antal akkori al­ só-lendvai esperes plébánost is, – ez roppantul ellene volt annak, hogy Hadikunk holtteteme üveg kopor­ sóban a Szent Háromság kápolna

89


zadevne listine in vam jih nemu­ doma poslal. Zaradi spremembe posest­va in preselitve v novo stano­ vanje je arhiv shranjen v številnih za­ bojih. Svojim ljudem žal ne vem na­ tančno povedati, v katerem zaboju so želeni dokumenti, in iz več razlogov ne želim, da bi celoten arhiv odpirala nepooblaščena roka. Moj nečak Béla Hadik je še zmeraj v spremstvu me­ hiškega cesarja in najverjetneje ga bo spremljal vse do Španije; brez njego­ ve prisotnosti pa svojega prednika ne želim premeš­čati. Ob koncu mojega pisanja vam želim izraziti svojo globoko hvalež­ nost za vaše srčno prizadevanje v tej zadevi, ki ga zagotovo nikoli ne bom pozabil. Vaš iskren dolžnik: Gusztáv Hadik

vojvoda in mehiški cesar Maksimi­ lijan cenil kontraadmirala Bélo Ha­ dika, priča tudi dejstvo, da je pred usmrtitvijo s streljanjem 19. junija 1867 v Queretaru svojemu spovedni­ ku predal zlate manšetne gumbe, re­ koč: »Če se vrnete v Evropo, predajte te gumbe grofu Béli Hadiku v znak moje ljubezni mojemu najzvestejše­ mu prijatelju.« Preden zaključim zgodovinsko biografijo našega Hadika iz kapele Svete trojice, moram obvezno ome­ niti tudi pisanje vdove Sándorné Vachott z naslovom Vitez Hadik, ob­ javljeno v sklopu književnega zvezka časopisa Zalai Közlöny v Nagykanizsi. Omenjena avtorica imenuje svoje delo pripoved, ki pa nikakor ni to, temveč je izmišljena pravljica, saj iz zgodovinskih zapisov vemo, da je s smrtjo Krištofa Bánffyja dolnje­ lendavska družina Bánffy leta 1644 izumrla. V zgornjem besedilu sem razkril, da je naš Hadik umrl leta 1733, ko je Dolnja Lendava že bila v posesti kneza Esterházyja, zatorej trditev pisateljice, da je leta 1733 na­ šega Hadika usmrtil Elemér Bánffy, nikakor ne more biti resnična. Zgo­ dovinska pripoved pa se vedno mora navezovati na kakšen resnični do­ godek ali kraj, in če tega ni, potem zgodba ni več pripoved, temveč pravljica! Na koncu naj omenim še, da se noben član dolnjelendavske družine Bánffy ni imenoval Elemér.

Po škofovski prepovedi je žup­ nik-dekan Stirling proti nam načr­ toval še dodatno dejanje, in sicer je želel truplo našega Hadika položiti v krsto in ga spustiti v grobnico, a si tega kljub vsemu ni upal narediti, saj bi s tem dejanjem močno priza­ del čustva ne le dolnjelendavskih, temveč tudi okoliških prebivalcev. Kasneje sem grofu Gusztávu Hadiku napisal še nekaj pisem, na katera žal nisem prejel odgovora, kmalu zatem pa so budimpeštan­ ski časniki objavili novico o njegovi smrti; neizmerno mi je bilo žal, da zaradi njegove smrti nisem uspel dobiti obljubljenih podatkov o živ­ ljenju našega Hadika. Omeniti želim tudi grofa Bélo Hadika, ki ga grof Gusztáv Hadik omenja v svojem drugem pismu. Ta je nadvojvodo Maksimilijana I., ki mu je izkazoval zelo veliko naklon­ jenost in prijateljstvo, spremljal na vsakem njegovem potovanju, razen v Mehiko. O tem, kako zelo je nad­

90


A midőn irományaimhoz jutha­ tok előfogom a kérdéses okmányo­ kat szedni, és azonnal megküldeni. – Lakás és birtokváltoztatás végett a levéltár, több ládákban el lévén pa­ kolva, nem tudom tisztjeimet egész határozottan azon ládára figyel­ meztetni, – melyben a kivánt iratok leendnek, és több okoknál fogva, az egész Archivum fölbontását, nem szeretem idegen kezekre bizni. Ha­ dik Béla unokaöcsém is, még mindig a Meksicoi császár oldalán van és valószinüleg elkiséri őtet Spanyol­ honig, ő nélküle nem óhajthatnám, dédősöm áthelyezését. Mélyen érzett köszönetemet soraim zártán hozom kegyednek, ki annyi szivvel és fáradsággal foglal­ kozik ez ügy körül, hogy azt soha nem feledendi. őszinte lekötelezettje: Hadik Gusztáv.

iránta, minden utazásában kisérte, kivéve Meksikoba. Hogy mennyire szerette Miksa főherceg s meksikói császár gróf Hadik Béla ellenten­ gernagyot, bizonyitja az a körül­ mény hogy midőn 1867. junius 19-én Queretaróban a vesztőhelyre vite­ tett, agyonlövetése előtt a gyóntató papnak átadta arany inggombjait a következő szavakkal: »Ha vissza­ tér Európába, adja át e gombokat leghivebb barátomnak Hadik Béla grófnak szeretetem jeléül.« Mielőtt Szentháromsági Hadikunk történeti életrajzát a mennyire szerét tehetem, befejez­ ném nem mulaszthatom el megjegy­ zést tenni az özvegy Vachott Sán­ dorné által irt és Nagy-Kanizsán a Zalai Közlöny könyvtára füzetében megjelent Hadik lovagra, – neve­ zett irónő mondának nevezi azon müvét, az azonban nem monda, hanem légből kapott mese, mert a történetirásból tudjuk, hogy az alsó-lendvai Bánffy család Bánffy Kristófban 1644-ik évben kihalt, fentebb kideritettem azt, hogy a mi Hadikunk 1733. évben halt meg a mikor már Alsó-Lendvát herceg Eszterházy birta s igy a valóság­ nak nem felelhet meg az irónő azon állitása, hogy a mi Hadikunkat 1733. évben Bánffy Elemért ölte meg. A mondának pedig mindig valamely valódi eseményhez vagy helyhez ragaszkodnia kell s mihelyt ettől el­ tér, többé már nem monda, hanem mese ! Megjegyzem végre, hogy a alsó lendvai Bánffy család egyetlen egy tagjának sem volt Elemér neve.

Stirling esperes-plébános a fen­ ti püspöki letiltás után ellenünk még azt a tettet akarta el követni, hogy Hadikunk holttetemét koporsóba záratja s a sírboltba téteti le, de ezt még se merészelte megtenni, mert azzal nemcsak Alsó-Lendva, hanem vidéke lakosságának érzetét érzéke­ nyen megsértette volna. Azután még egy pár levelet irtam gróf Hadik Gusztávnak, de választ nem nyertem s végre a bu­ dapesti lapok halálhirét közölték; – rendkivül fájlaltam, hogy tőle a Szentháromsági Hadikunk életraj­ zára vonatkozó adatokat, melyeket igért, elhalálozása miatt nem kap­ hattam meg. Gróf Hadik Gusztáv által má­ sodik helyen közlött levelében emlitett gróf Hadik Béláról is szán­ dékom megemlékezni, – ez Miksa főherceget ki igen nagy ragaszko­ dást és baráti indulatot tanusitott

91


Bálint BELLOSICS: Dolnja Lendava z okolico. Turisták Lapja, 1892, 7. Budimpešta, stran 210

Dolnja Lendava z okolico. (…) Na vrhu hriba Čonkadomb, ki se dviguje južno od mesta, se med orjaškimi lipami skriva kapela Svete trojice. Na mestu te kapele je nekoč nedvomno stala bodisi utrdba bodisi stražni stolp, ki je bil s tunelom pove­ zan z gradom. Kapelo je dala zgraditi leta 1728 družina Gludovácz*), v njej pa počiva kapetan Mihael Hadik**), ki je umrl leta 1733 zaradi možganske kapi. Njegovo truplo je popolnoma nepoškodovano, je posušena mumija, ki ima še lase, na obritem obrazu pa je moč začutiti tedensko brado. Ljudske pripovedke govorijo o njem, kako se je ranjen na konju umikal pred Turki po strmem pobočju. Zaradi srečnega konca - zmage nad Turki - je dala družina Gludovácz zgraditi kapelo. Okoliško ljudstvo pobožno spoštuje „svetega kapetana”, in če koga boli zob, drgne Hadikove zdrave zobe s cunjo, nato pa še svoje – in bolečina preprosto izgine. (…) *) Severni del hriba Čonkadomb se še danes imenuje Gladovácz. **) Iván Nagy. M. O. Cs. V. k. 10 1. Stara krsta, oblazinjena z rdečim žametom, je ohranjena še danes, na obeh straneh pa je z bakrenimi žeblji izpisan sledeč napis: S. Ac. G. D. Michael Hadik. S. C. R. Capitaneus. Andreas Hadik, znameniti vojskovodja v obdobju Marije Terezije, je bil sin Mihaela Hadika. V spomin na svojega očeta je leta 1771 kapeli podaril kelih z družinskim grbom. Na podstavku keliha se nahaja sledeč zapis: darilo grofa Andreasa Hadika iz leta 1771 za kapelo Svete trojice. (E. Derv. K. Alsó-Lendvai Hiradó, letnik II, Hadik.)

Kálmán DERVARICS: Zgodovina Dolnje Lendave. In: HALIS István – HOFFMANN Mór (ur.): Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa, 1896. stran 203-223

Zgodovina Dolnje Lendave, str. 215: boju, umrl leta 1733 zaradi možgan­ ske kapi, pokopan pa je bil v grobnici omenjene kapele in je zaradi gradnje z apnom, visoke lege in suhe, zračne grobnice kljuboval razpadu. Gre za v celoti ohranjeno, posušeno mumijo, na kateri ni videti sledi balzamiranja in prav zaradi tega spada med čude­ že narave. Po izročilu so mumifici­ rano telo kapetana Mihaela Hadika našli leta 1795 v opisanem stanju; z njegovim življenjem je povezanih veliko ljudskih pripovedk.

(…) Na vrhu dolnjelendavske­ ga hriba Čonkadomb je dala dru­ žina Gludovácz leta 1728 postaviti kapelo v čast Sveti trojici; posestvo pred kapelo, ki je danes zasajeno z vinsko trto, se še zdaj imenuje posestvo Gludovácz. Hrib, na ka­ terem stoji kapela Svete trojice, je visok 266 m. Znamenitost te kapele: ohranje­ no truplo kapetana Mihaela Hadi­ ka. Mihael Hadik je zaradi posledic poškodb na glavi, ki jih je zadobil v

92


BELLOSICS Bálint : Alsó-Lendva és vidéke. Turisták Lapja, 1892, 7. Budapest, oldal 210

Alsó-Lendva és vidéke. (...) A várostól délre kiugró meredek csonkadomb tetejében óriási hár­ sak közé rejtőzve áll a Szent-Háromság-kápolna. E kápolna helyén hajdan kétségkivül vagy erőd, vagy legalább őrtorony volt, mely a fellegvárral, alagúttal állott összeköttetésben. A kápolnát 1728-ban a Gludovácz-család építtette*) s benne nyugszik az 1733-ban szélhüdés következtében meghalt Hadik Mihály kapitány.**) Holtteste teljesen ép, összeszáradott mumia, haja is megvan, borotvált ajakán egyhetes szakáll érezhető. A népmonda azt regéli róla, hogy a török háborúban megsebesülve, lovával a meredek domboldalon menekült üldözői elől és szerencsés menekülése emlékére építtette a kápolnát. A vidéki nép kegyelettel tiszteli a „szent kapitányt" s ha fogfájós, Hadik ép fogaihoz dörzsölt rongygyal magáét érinti – fájdalma megszünik. (...) *) A Csonkadomb északi fordulata ma is Gladovácznak neveztetik. **) Nagy Iván. M. O. Cs. V. k. 10 1. Régi, vörös bársonynyal bélelt koporsója máig is megvan, két oldalán sárgaréz-szögekkel kiverve ezen felírás állt: S. Ac. G. D. Michael Ha­ dik. S. C. R. Capitaneus. Hadik András a Mária Terézia korabeli hírneves tábornok Hadik Mihálynak édes fia, atyja emlékére családja czímerével ellátott kelyhet ajándékozott a kápolnának 1771-ben. A kehely talapján latinul ily bevésett felírás olvasható: Gróf Hadik András ajándéka, a Szent-Háromság kápolna számára készítve 1771. évben. (E. Derv. K. Alsó-Lendvai Hiradó. II. évf Hadik.)

DERVARICS Kálmán: Alsó-Lendva története. In: HALIS István – HOFFMANN Mór (szerk.): Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa, 1896, oldal 203-223

Alsó-Lendva története, old. 215: kapott csata-sebek folytán 1733. évben szélhüdésben meghalt s a fenti kápolna sirboltjába tétetvén, a mészszel épitett, magasan álló, léghuzamos száraz sirboltban a fel­ oszlásnak ellenállt. Ez egy teljesen ép, összeszáradt mumia, melyen a balzsamozásnak semmi nyoma s ép azért a természeti csodák közé tartozik. Hagyomány szerént 1795. évben találták meg ezen állapotban ; sok népmonda van életéhez kötve.

(...) Az alsó-lendvai Csonkadomb tetejére Gludovácz-család 1728. év­ ben Szent-Háromság tiszteletére ká­ polnát épittetett ; ezen kápolna előtt terülő birtok, a mely szőlőtővel van ma beültetve, maiglan is Gludováczbirtok nevet visel. Ezen hegy-orom, melyen a Szent-Háromság kápolna áll, 266 m. magas. Ezen kápolnának nevezetes­ sége : Hadik Mihály kapitány ép holtteteme. Hadik Mihály a fejére

93


Magyar Paizs, 12. 9. 1907, Zalaegerszeg, stran 1-3

Dolnjelendavska mumija. Piše: Iréne Andaházy Elekné Németh.

Obiskati Dolnjo Lendavo in si ne ogledati Hadikove mumije je prib­l ižno enako kot obiskati Rim in ne videti papeža! Že sama misel na tak scenarij je za turista absurd­ na! Tudi mi, ki si lahko pravimo, da smo vsaj amaterski turisti, smo med pohajkovanjem nekega lepega av­ gustovskega dne prispeli v krasen emporij južne Zale, v Dolnjo Len­ davo, mesto s prelepo lego, smo se seveda zavezali, da si – med dru­ gim – ogledamo eno najzanimivejših znamenitosti mesta, okoli 300 let staro, slavno viteško mumijo. Zjutraj okoli osme ure smo pris­ peli pred hišo našega dragega gosti­ telja, odvetnika dr. Sándorja Chilka, kjer nas je že čakal pompozen zajtrk: po njem smo se takoj, oboroženi s ključem kapele, ki nam ga je rade volje predalo župnišče, napotili proti dokaj visoko ležeči kapeli. Čeprav je sonce svoje vroče, sijo­ če žarke s silno močjo sejalo na nas na cesti, ki je vodila med vzpenjajočimi se vinogradi, pod listnatim šotorom ukrivljenih dreves in travnato cesto, ki je dišala po materini dušici, je bil to eden mojih najprijetnejših sprehodov. S počasno hojo smo skoraj tri četrt ure hodili do pokopališča, ležečega na vrhu griča, ki je s svojimi nagrob­ niki, polnimi cvetja, s prekrasnim razgledom in z ganljivo tišino zares primeren kraj za večni počitek. Tu, na tem mestu nemotenega miru, na tem lepem koščku naše zemlje, sploh ni skrb vzbujajoča misel še naprej san­ jati pretrgane sanje življenja … S pokopališča se razprostira prekrasen pogled na široko ravnino

in na obsežen travnik, ki ga obkroža gozd ter delita dve reki, kjer pravkar marljivo poteka idilično delo sprav­ ljanja sena in kjer dišečo suho travo zbirajo v goste kupe. Neposredno pod nami se razteza mestece, ki leži ob vznožju vinogradov, iz množi­ ce lepih hiš pa se na večjem bregu dostojanstveno dviguje neokrnjen grad; gre za slikovit prizor, zaradi katerega se vsekakor splača potru­ diti in se sprehoditi do sem; obenem pa opravičuje ponos Lendavčanov, ki ga čutijo do svojega mesta. Naposled smo se le – spočiti od lepot pred nami razgrnjene pok­ rajine - spomnili dejanskega cilja našega obiska: ogleda slavne Hadi­ kove mumije! Ob misli na posmrtne ostanke človeka, ki je pred 300 leti živel, mis­ lil ter čutil podobno kot mi sedaj, nas je popadla nepopisna radovednost. Njegova duša je odšla na večno po­ tovanje, toda telo je ostalo tu, da oznan­ja nenavaden čudež skrivnost­ ne ohranitve … Sveti prag kapele smo prestopili s pobožnim srcem, polnim nepotrpež­ ljive radovednosti; pričakali so nas hladen in vlažen zrak, skrivnosten somrak ter tista določena mešanica svetega kadila in zatohlosti, ki nas tako živo spominja na – minljivost. Vmes se nam je pridružil cer­ kovnik in nas v upanju na bakšiš ta­ koj popeljal k majhnemu prostoru pod korom, v katerem je za pripr­ timi lesenimi vrati domoval skriv­ nostni mrtvec. Z veliko pobožnostjo in trepetajočim pričakovanjem – a priznajmo si, da tudi z nekakšnim

94


Magyar Paizs, 1907. 09. 12., Zalaegerszeg, oldal 1-3

Az alsólendvai mumia. Irta: Németh Elekné Andaházy Iréne.

Alsólendván járni és a hires Hadik-mumiát meg nem nézni, an�­ nyi: mint Romában lenni, s a pápát nem látni! Ilyen eshetőségnek az elképzelése a tourista előtt csupa merő absurdum! S minthogy mi is mondhatjuk magunkról, hogy leg­ alább amateur-touristák vagyunk, s barangolásaink közben egy szép augusztusi napon Délzala csinos emporiumába, a szép fekvésü Alsó­ lendva városába is eljutottunk: ter­ mészetesen első kötelességünknek tartottuk, hogy – többek között – a városnak egyik legérdekesebb ne­ vezetességét, a körülbelül 300 éves hires mumia-lovagot megtekintsük. Reggel 8 óra tájban megérkez­ ve a dr. Chilkó Sándor ügyvéd ur szives vendéglátó házánál már re­ ánk várakozó pompás reggeli után s a plébánián részünkre készségesen átengedett kápolna kulcsaival fel­ fegyverkezve: rögtön utra is keltűnk az elég magasan fekvő kápolna felé, Bár a nap hevesen és pazarul szórta ragyogó sugarait; a lankás szőlőkertek között felfelé vezető ut, a felette csaknem összehajló fáknak lombsátora alatt, kakuk-fűtől illatos gyepszőnyegével: a legkellemesebb séták egyikének bizonyult. Lassu menésben, mintegy ¾ óra alatt fel­ értünk a hegy tetején lévő régi te­ metőbe, mely virágos sirhelyeivel, gyönyörü kilátást nyujtó fekvésével és megható csendjével méltó helye az örök pihenésnek. Egy cseppet sem nyugtalanitó gondolat, a föld­ nek ezen a szép pontján zavartalan békében tovább álmodhatni az élet­ nek megszakadt álmait...

A temetőből elragadó kilátás nyilik az alant elterülő rónára és a két folyótól szeldelt nagy kiterjedésü, erdő övezett rétségre, hol épen seré­ nyen megy a szénagyüjtés idyllicus munkája és sürü boglyákba gyülik az illatos fű. Közvetlen alattunk, a szőlőhegy oldalához simuló város­ ka, a takaros házak tömegéből egy nagyobb dombon méltóságteljesen kiemelkedő s teljes épségben lévő várral; csakugyan festői látvány, s minden tekíntetben megérdemli azt a kis fáradtságot, melybe ez a séta kerül; de igazolja is a lendvaiaknak városkájuk iránt méltán s joggal táp­ lált büszkeségét. Végre is azonban kifáradtunk az előttünk feltáruló tájkép szépsé­ geinek a szemlélésében és eszünk­ be jutott idezarándoklásunknak a tulajdonképeni czélja: a hires Hadik mumia! Mondhatlan kiváncsiság gyö­ tört megláthatni olyan embernek a megmaradt porhüvelyét, ki 300 esztendővel ezelőtt élt, gondolko­ zott és érezett, csak ugy mint mi most. Lelke elszállt ugyan messze világvándorutjára, de a test itt ma­ radt hirdetni talányszerü megmara­ dásának a furcsa csodáját... Áhitatos szivvel, de telve türel­ metlen kiváncsisággal léptük át tehát a kápolna szent küszöbét, melyen be­ lül hüvös, nyirkos levegő, bizonytalan félhomály és az a bizonyos tömjénnel vegyes doh szag fogadott bennünket, mely olyan élénken eszünkbe juttatja a – mulandóságot. Az időközben hozzánk csatla­ kozott templomszolga egy kis baksis

95


komajda kaže kakršno koli človeško podobo. Zaradi povitosti od glave do peta se ohranita le dolžina in izma­ ličena poteza obraza. V nasprotju z opisanim pa si pri ogledu Hadikove, po naravni poti konzervirane mu­ mije, lahko ustvarimo precej jasno sliko o vitezovi vitki postavi, sklad­ nem in lepem obrazu, mladosti in, kar je še najbolj čudovito: lepih pla­ vih očeh! ... Na prvi pogled je najbolj očit­ na njegova trpeča telesna drža, ta domneva pa ob nadaljnjem razisko­ vanju in opazovanju še dodatno pri­ dobi na teži. Na glavi, na levi senci ima približno 3 cm dolgo rano od meča, ki je poškodoval tudi lobanj­ sko kost in ki je bila nedvomno smr­ tna. Njegovo levo oko je popolnoma nepoškodovano, celo do te mere, da lahko ugotovimo plavo-sivo šareni­ co; nasprotno pa je njegova desna očesna votlina potemnjena in praz­ na. Opazna ureznina nad čelnico priča o tem, da je morilsko nasilje viteza oropalo vida na enem očesu. O nedvomnem telesnemu trpljenju pričajo tudi močno stisnjeni zobje kot tudi boleče izkrivljen desni ko­ tiček sicer lepih ustnic; njegovo trp­ljenje pa najbolj izdaja na desno obrnjena glava, ki, če gledamo mu­ mijo od spredaj, kaže v profilu pra­ vilne poteze obraza. V celoti plešasta glava bi s pravilno okroglo obliko, z visokim čelom, majhnimi uhlji in lepo okroglo lobanjo lahko bila v zadovoljstvo slehernemu kiparju in frenologu. Stanje in barva kože nje­ govega celotnega telesa spomin­jata na obledelo glacé rokavico. Ob do­ tiku obraza lahko čutimo mehkobo nekajdnevne brade. Pri dotiku roke se koža vdre, podobno kot pri živem človeku, in se med žilavo mišico jas­ no čutijo kosti. Zaradi rahlo usloče­ ne hrbtenice ter malce sključenega

tihim strahospoštovanjem in med spreletavanjem mravljincev – smo stopali proti skrivnostnemu pros­ toru, v čigar mraku zaradi zunaj bleščečega se sonca sprva ničesar nismo videli. Šele po vztrajnem gle­ danju smo končno prepoznali na pol dvignjeno, neokusno leseno krsto, katere preprostost je – le zakaj bi to zanikali – malce ohladila našo raz­ vneto domišljijo. Skoraj smo že pomislili, da bo­ mo razočarani v naših pričakovanjih in da v tej temi kaj več ne bomo vi­ deli; nakar se je cerkovnik naenkrat podvizal in brez kakršnega koli opo­ zorila in brez večjega napora dvignil iz krste na gromozansko lutko ali na ogromno ptičje okostje spominjajo­ čo podobo in jo postavil pred nas na osvetljeno mesto! … Od presenečenja in obsojanja vrednega početja smo z glasnim krikom izrazili naš protest zaradi te očitne brutalne nespoštljivosti. Cerkovnik kapele pa je z namenom, da nas pomiri, enostavno izjavil, da je v zameno za manjšo napitnino bil to vedno pripravljen narediti za kogar koli. Še več, če je dobre vol­ je, je pripravljen v zabavo otrok in obiskovalcev s »starim« tudi kakšno zaplesati. Začasno smo pozabili na svoje ogorčeno razburjenje, da bi se z nes­ trpnim pričakovanjem in z veliko pozornosti zatopili v raziskovanje znamenitega in nenavadnega prizora. Še nikoli v življenju nisem vide­ la mumije, niti po naravni ali umetni poti konzerviranega človeškega te­ lesa, zato ne morem dati nikakršne primerjave med tistimi in lendavsko Hadikovo mumijo. Toda iz ust znan­ ca, ki je obiskal British Museum, sem slišala in tudi v zapisih prebrala, da večina mumij zaradi posledic balza­ miranja ter več tisoč pretečenih let

96


hasonlitást sem tehetek azok és a lendvai Hadik-mumia között. A Britisch Muzeumban járt egyik is­ merősömtől azonban hallottam és leirásokból olvastam, hogy a legtöbb mumia a balzsamozás és tán az évez­ redek mulása következtében már alig mutat valami emberi formát. A tető­ től-talpig való göngyölés miatt csak az alak hossza és az arcz elmosódott vonásai láthatók. Ellenben a Hadik természetes uton conserválódott mumiájának a látásánál, egész biz­ tos képet alkothatunk magunknak a lovag egykori sugár alkatáról, szabá­ lyos, szép arczáról, fiatal koráról és a mi legcsodálatosabb: szép tekintetü kék szemeiről!... Az első tekintetre legszembe­ ötlőbb rajta a szenvedő testtartás, mely feltevés mind határozottabb támpontot nyer a további vizsgá­ lat és szemlélés nyomán. A balha­ lántékán t. i. egy körülbelül 3 cm. hosszu, de a koponyacsontot is átjá­ ró s kardvágástól eredő seb tátong, mely feltétlenül halálos volt. De mig balszeme teljes épségben van, ugy annyira, hogy még a kékes-szürke iris is kivehető benne; addig a jobb szemüreg sötéten, üresen tátong, s a homlokcsonton látható becsor­ bulással arról tesz tanuságot, hogy gyilkos erőszak egyuttal megfosz­ totta a lovagot egyik szeme világától is. A testi szenvedésnek kétségtelen kinyomatát bizonyitják az erősen összecsikoritott fogak és a különben szép száj jobb szegletének fájdal­ masan felhuzódott eltorzulása is; de elárulja a szenvedést leginkább a jobb oldalra elforditott fejtartás, mely a szabályos vonásokat előlről nézve tiszta arczélben tünteti fel. A teljesen kopasz fejnek tökéletes ko­ ponya formátiója domboru, s magas homlokával, picziny fülkagylóival, szabályos gömbölyüségével öröme

reményében mindjárt ama khórus alatti kis fülkéhez vezetett bennün­ ket, melynek csak könnyedén betá­ masztott léczajtaja mögött lakozik a titokzatos halott. Egész áhitattal és idegbizseregtetö várakozással, – de valljuk csak be: némi csendes bor­ zongással is járultunk a rejtélyes fül­ ke elé, melynek homályában a külső verőfénytől elvakitva egyelőre mit sem láthattunk. Csak erőltetett nézés után láthattuk meg végre a benne fé­ lig feltámasztott, izléstelen fakopor­ sót, melynek egyszerüsége, közön­ ségessége – mi tagadás benne – kissé lehütötte felcsigázott képzeletünket. Már-már azt hittük, csalódni fogunk várakozásainkban, s ebben a sürü homályban sokkal többet lát­ ni ugy sem fogunk; midőn a temp­ lomőr egyszerre csak kapja magát, s minden teketória vagy nagyobb megerőltetés nélkül csak kivesz a koporsóból valami óriás babához vagy madárvázhoz hasonló alakot és odaállitja elénk a világos pikétra!... A meglepetésnek és rosszallás­ nak egy hangosan tiltakozó felkiáltása honorálta részünkről a kegyeletlen­ ségnek ezt a nyilvánvaló brutalitását. A templomnak érdemes őre azonban megnyugtatni óhajtván bennünket egyszerüen kijelentette, hogy némi borravalóért bárki kedvéért ezt min­ denkor szivesen megszokta tenni. Sőt van eset rá, hogy jókedvében a gyere­ kek és látogatók mulattatására meg is tánczoltatja az »öreget.« Egyelőre megfeledkeztünk azonban méltatlankodó felháboro­ dásunkról s egész mohó érdeklődés­ sel és nagy figyelemmel merültünk bele a nevezetes és különös látvány­ nak a szemlélésébe. Életemben még sohasem lát­ tam mumiát, sem egyéb természetes vagy mesterséges uton conservált emberi tetemet. Ennélfogva össze­

97


kolena je videti postava precej manj­ ša, kot je v resnici in v času svoje mladostne, veličastne viteške drže verjetno bila. Celo v tem stanju do­ seže višino moškega srednje rasti. Koža nad želodcem in trebušno vot­ lino ima top zvok, enako kot pri ži­ vem telesu, roke pa so prekrižane nad tem. Telo je skromno in pomanj­ kljivo prekrito z obrabljenim in str­ ganim črnim ogrinjalom. Vendar pa je bil nekoč – v lepi viteški opremi, s čelado in s čap­ ljinim peresom na ponosni glavi, z dobrim mečem na boku in na ognje­ vitem žrebcu - zagotovo pravi vi­ teški junak, zato ne preseneča, da se je prelepa Bánffyjeva hči, hči gospodarja »lindavskega« gradu na smrt zaljubila v lepega mladeniča. Tako zelo na smrt, da se je pogna­ la v strašno smrt z okna v drugem nadstropju lendavskega gradu, ko je opazovala Hadikov boj za njeno naklonjenost z rivalskim vitezom oziroma po spoznanju, da je njen izbranec umrl v dvoboju. Še danes je ohranjeno mesto, kjer je bilo okno, ki ga je dal žalujoči gospodar gradu po usodnem dogodku nemudoma zazidati. Na zazidanem oknu se na­ haja slika Device Marije, pred njo pa ob določenih dnevih v tednu priž­ gejo dve luči v večen spomin na ža­ losten dogodek … To je bolj romantična inačica ljubezenske zgodbe viteza Hadika; po drugi različici ni umrl v dvoboju, temveč so postavnega viteza v tišini umorili najeti morilci … Sama sem bila izjemo srečna in sem hvaležno sprejela možnost,

da sem se lahko seznanila in iz take bližine spoznala, se celo dotaknila znamenite lendavske mumije. Po drugi strani pa sem ogorčena in sil­ no vznemirjena zaradi ravnanja z njo, saj se s takšnim, pogosto po­ navljajočim načinom prikazovanja ta zanimiv in dragocen spomenik Lendave ter celotne Zalske župa­ nije izpostav­l ja najrazličnejšim nevarnos­tim, težavam, tveganjem in skrunjenju, kar zelo lahko postane tudi usodno. Zaradi stalnega nad­ legovanja, motenja in enostavnega dostopa lahko že ena butasta šala, majhna nepazljivost ali vandalizem privedejo do tega, da se mumija uni­ či, jo ukradejo ali se dokončno izgu­ bi za prihodnje rodove. Pomislila sem, da za predmet, ki je izjemno zanimiv in znanstveno pomemben, ki je dragocen spomin na davno preteklost, ki je znamenita zgodovinska redkosti enega izmed slovitih mest Zalske županije, ni nik­jer bolj primernega kraja, kot je za ohranitev zgodovinskih spome­ nikov, dediščine, naravnih redkosti in etnoloških draguljev v Zalaeger­ szegu ustanovljen muzej, katerega bi potem doletela ta zaslužena sreča, da bi si priskrbel Hadikovo mumijo in si z njo obogatil dragoceno zbirko. Nikjer drugje ne bi bila bolj spošto­ vana, bolj zaščitena in bolj varova­ na pred pogubo, izgubo in vandaliz­ mom kot tam, kjer bi ob blagoslovu strokovnega rokovanja, vzdrževanja in pobožnega spoštovanja pogosto nadlegovana in motena Hadikova mumija končno le dobila zaslužen večni mir.

98


s gyönyörüsége lehetne minden szob­r ásznak és phrenologusnak. Az egész test bőrének a tapintata és szine pedig olyan, mint a meg­ fakult szürke glacé keztyü bőré. Orczáinak a megérintésénél érez­ hetők borotvált szakállának a lágy pelyhei. A karok megtapintásánál a bőr benyomul, mint az élő embe­ rénél s a szivós izmok között tisz­ tán megérezni a csontokat. A kissé hajlott gerincz és a roskadni látszó térdek miatt az egész alak jóval ki­ sebb, mint amilyen valóságban és a lovag ifjui délczeg tartása mellett lehetett. De igy is egy középtermetü férfiu magasságát éri el. A gyomor és hasüreg felett a bőr tompán hang­ zik, mint az élő testen, kezei pedig keresztbe vannak összetéve felette. Az egész alakot kopott, rongyos fe­ kete talár-féle köpeny alig-alig fedi be szegényesen, hiányosan. Pedig valamikor, diszes lovag ruhában, kócsag-forgós kalpaggal büszke fején, jó karddal az oldalán, tüzes paripáján ülve hej! be vitéz dalia lehetett s nem csoda bizony, hogy a »lindvai« vár Bánffy nevü urának a szép leánya halálosan be­ leszeretett a délczeg ifjuba. Annyira halálosan, hogy midőn hirét vette kedvesének egy másik vetélytársá­ val érte megvivott s a lovagra néz­ ve halálos kimenetelü párbajának: menten leugrott a vár egy második emeleti ablakából és szörnyet halt. Máig is látható ennek az ablaknak a helye, melyet a megszomorodott várur a gyászos eset után mindjárt befalaztatott. Az üres fülkébe egy Mária kép van illesztve, előtte pedig a hétnek bizonyos napjain két foga­ dalmi lámpa ég a szomoru esetnek az örök emlékezetére... Ez a Hadik-lovag szerelmi his­ tóriájának a regényesebb alakja; a másik versió szerint nem párbajban,

hanem felbérelt gyilkosok ölték vol­ na meg orozva a vitéz leventét... A magam részéről roppantul örültem, s hálásan fogadtam, hogy egész közelből és oly kényelmesen, sőt tapintás által is tudomást és is­ meretet szerezhettem a hires lendvai mumiáról. De másrészt bánt és erő­ sen nyugtalanit annak az elgondolá­ sa, hogy az ilyen gyakran ismétlődő mutogatások alkalmával mennyi ve­ szélynek, bajnak, eshetőségnek, s reá nézve könnyen végzetessé válható inzultusoknak van kitéve Lendvának, egész Zalamegyének ez az érdekes és értékes nevezetessége. A folytonos zaklatások, zavarás és könnyű hoz­ záférhetőség mellett végre is valami buta tréfának, rossz véletlennek vagy vandalisticus rohamnak az áldozata lehetne, s megsemmisülhetne, elkal­ lódhatnék vagy elvezhetne örökre az utókor számára. Eszembe jutott, hogy mint tudo­ mányos és érdekességi szempontból is becses emléke egy rég letünt kor­ nak és közelebbről, mint Zalamegye egyik vidéki városának nagyhirű és nevezetességü érdekessége, s ritka­ sága sehol sem lehetne méltóbb he­ lyen, mint a történelmi emlékek és hagyományok, a természeti ritkasá­ gok és néprajzi kincsek megóvására létesitett zalaegerszegi muzeumban, melyet viszont méltán megilletné ama szerencse, hogy a Hadik-mumiát a maga számára megszerezhesse és vele leendő kincses gyüjteményét gazdagithassa! Sehol sem volna job­ ban megbecsülve, a romlástól, el­ kallódástól, vandalismustól jobban megóvva és megvédve, mind itt, hol a szakszerű kezelésnek és gondozás­ nak, a kegyeletes megbecsülésnek az áldásai és végre a csendes megpihe­ nésnek az örök, s eddig nélkülözött nyugalma is várna a sokat háborga­ tott, zaklatott Hadik-mumiára.

99


Alsólendvai Hiradó, 18. 7. 1909, stran 1

Zbirajmo v korist viteza Hadika! Dolnja Lendava, 17. julij 1909

Zgoraj v kapeli Sv. trojice, v paj­ čevinasti, plesnivi in temni kamri, v družbi neuporabnih cerkvenih pred­ metov leži s prahom prekrito, golo, 300 let staro mumificirano telo vite­ za Mihaela Hadika, enega največjih junakov iz časa protiturških bojev. Sramota za to mesto, za vse nje­ gove prebivalce, da v naših srcih in dušah zaradi sivih vsakdanjikov in pustega življenja ni ostalo več niti kančka pobožnosti in spoštovanja ter da se naša človečnost ne upre krivici, ki se že desetletja dela mu­ miji viteza Hadika! Zakaj ga nismo predali v skrb kateremu od muzejev, če ga nismo znali ceniti? Zakaj ga nismo predali njegovim sorodnikom, ki bi mu za­ gotovili večni mir in pokoj? Zakaj ga nismo pokopali sami, če je bila naša pusta ravnodušnost večja od domoljubja?! Na vsa ta vprašanja ne bomo našli odgovorov, a vprašanja nami­ gujejo na eno: moramo rešiti Hadi­ ka, dokler ni prepozno! Za vsako ceno ga moramo re­ šiti. – Trenutno uredništvo časopi­ sa »Alsólendvai Hiradó« je sprejelo program za rešitev oskrunjene Ha­ dikove mumije in je za to zadevo pripravljeno iti do skrajnih meja. Dosegli smo že, da je širša javnost navdušeno in z enoglasno simpatijo sprejela predlog, izražen v prejšnji številki prav tega časopisa, – častit­ ljivi dekan-župnik Flórián Strausz pa je z izjavo dovolil, da domoljubna

skupnost s svojimi prispevki lahko vrne Hadiku človeško čast. Niti minuto nismo dvomili o tem, da bo ta iniciativa rodila svetle rezultate. Le-ti bodo odškodnina za preteklost, za nečastno preteklost, in prišel bo čas, ko bomo lahko ponosni na naše delo, ki nam ga je narekova­ la naša najgloblja madžarska zavest. Rešiti Hadika ni vrlina, ampak dolž­ nost, – pustiti Hadika trohneti pa je največje ne-domoljubje. Cenjena javnost! Z današnjo številko našega časopisa bomo pri­ čeli z zbiranjem sredstev za ustano­ vitev Hadikovega sklada, v prihaja­ jočih dneh bomo razposlali zbirne liste. Na prebivalcev našega mesta se obračamo s prošnjo, naj vsak pris­ peva po svojih zmožnostih. Pokaži­ mo, da se potomci znamo navdušeno obnašati ne le na sestankih in dru­ žabnih srečanjih, temveč tudi takrat, ko se je treba lotiti dela. Ne želimo si kratkotrajnega gibanja, ampak trajno in uspešno delovanje. Agitirajmo, borimo se za Hadika, za našo relikvijo, za našo slavo – in uspeh bo zagotovljen! Prvih 10 (deset) kron so prispe­ vali lastniki in uredništvo časopisa »Alsólendvai Hiradó«, drugih deset kron nam je poslal gospod odvetnik dr. Sándor Chilkó. Gospod dr. Chilkó je pospremil svoj velikodušni pris­ pevek z naslednjim pismom: Spoštovani gospod Urednik! Veliko polemike je že bilo v zvezi s Hadikovo mumijo, tako v časopisu

100


Alsólendvai Hiradó, 1909. 07. 18., Alsólendva, oldal 1

Gyüjtsünk Hadik lovag érdekében! Alsólendva, 1909. julius 17.

Fenn a Szentháromság-kápolna egy pókhálós, penészes, sötét kam­ rájában, használatból kiment temp­ lomi tárgyak társaságában, porosan, meztelenül hever Hadik Mihály lo­ vag, a törökverő legenda-hős 300 éves mumiája. Szégyene, gyalázata ennek a városnak, ennek a városnak min­ den lakójának, hogy szivünkből, lelkünkből kisodorta a mindenna­ pi szürke, sivár élet a kegyelet és tisztelet érzését és emberi érzésünk fel nem lázadt arra az igazságtalan­ ságra, ami Hadik lovag mumiájával évtizedek óta a legnagyobb kegyet­ lenséggel történik! Mért nem engedtük át vala­ mely muzeumnak, ha nem becsültük semmire? Mért nem engedtük át a rokonainak, akik megadták volna neki az örök nyugalmat? Mért nem temettük el magunk, ha már lel­ künk puszta közönye nagyobb volt honfiui buzgalmunknál?! Mindezekre nem találunk fe­ leletet, de a kérdések sejtetni enge­ dik a választ: meg kell mentenünk Hadikot, mig nem késő. Meg kell mentenünk minden áron. – Az „Alsólendvai Hiradó" jelenlegi szerkesztősége felvet­ te programmjába a kegyeletében mélyen megsértett Hadik-mumia megmentését és ebbeli tevékenysé­ gében kész elmenni a legvégső ha­ tárig. Annyit máris elértünk, hogy a közönség egyhangu szimpátiával, mondhatnók lelkesedéssel fogadta

mult számunk ugyan e helyen kifej­ tett inditványunkat, – főtisztelendő Strausz Flórián esperes-plebános ur pedig egy nyilatkozatában szives volt megengedni, hogy a hazafias közönség adományaiból emberi sor­ ba emeljük a mumiát. Egy percig sem kételkedünk ab­ ban, hogy a meginditandó mozga­ lom fényes eredményre vezet. Ez az eredmény kárpótlás lesz a multért, a dicstelen multért, és eljön az idő, mikor büszkén tekinthetünk mű­ vünkre, amit legmagyarabb önér­ zetünk sugalt. Hadikot megmenteni nem erény, de kötelesség, – Hadikot elpusztulni hagyni a legégbekiál­ tóbb hazafiatlanság! Nagyérdemü Közönség! La­ punk mai számában megkezdjük a gyüjtést egy létesitendő Hadik-alapra s a legközelebbi napokban szétküldjük a gyüjtőiveket is. Azzal a kéréssel fordulunk váro­ sunk minden polgárához, vegye ki részét az adakozásból mindenki a maga módja szerint, mutassuk meg, hogy az utódok igenis tudnak lelke­ sedni nemcsak a gyüléseken, vagy más összejöveteleken, hanem a tettek mezején is. Nem szalmaláng-életü mozgal­ mat akarunk, de kitartó, eredményes munkálkodást. Agitáljunk, harcol­ junk Hadikért, a mi ereklyénkért, a mi dicsőségünkért – és a siker elma­ radhatatlan! Az első 10 (tiz) koronát az „Al­ sólendvai Hiradó szerkesztősége és

101


»Alsólendvai Hiradó« kot tudi v tedniku »Magyar Paizs«, ne da bi dosegli kakršen koli rezultat. A to, da moramo nekaj ukreniti glede te škandalozne situacije, mislim da ra­ zume vsak plemenito razmišljajoč posameznik. V tej zadevi torej nima smisla še naprej polemizirati, tem­ več je potrebno odločno ukrepati. Spoštovani gospod urednik, prosim nadaljujte z vodenjem te za­ deve še naprej in čim prej razpošljite zbirne liste tistim občanom, ki so javno priznani na področju kultur­ nih dejavnosti in si prizadevajo za napredek v Dolnji Lendavi. Sveto sem prepričan, da se bodo zbirni listi napolnili s prispevki in se bo zelo hitro nabrala lepa vsota, s ka­ tero bomo lahko nabavili ustrezno oblačilo in okrasno stekleno krsto za Hadikovo mumijo. Moramo pohiteti, ker bi bilo nečastno in velika sramota za Dol­ njelendavčane, če bi v pravkar nas­ tajajoči praznični knjigi o Zalski županiji, ki bo del velike monogra­ fije z naslovom »Županije in mesta Madžarske« pisali v zvezi s Hadi­ kovo mumijo, ki spada med največ­ je znamenitosti in raritete Dolnje Lendave, da sta med prebivalci Dol­ nje Lendave izumrli pobožnost in požrtvovalnost, ker so pustili mumi­ jo golo v nekem skritem, plesnivem prostoru za mišjo hrano. Dolnja Lendava, 15. julij 1909 Z globokim spoštovanjem dr. Sándor Chilkó, advokat _____________

S prepisom poziva bomo obves­ tili vse lokalne denarne zavode in mestno skupščino Dolnje Lendave. Cenjene gospe mesta bomo pro­ sili za organizacijo dobrodelne pri­ reditve. Vodje društev bomo prosili, da iz svojih blagajn namenijo manjšo vsoto in da organizirajo svoje ve­ selice deloma v korist Hadikovega sklada. Medtem pa bomo prebivalce spodbujali in motivirali v našem ča­ sopisu. Ko bomo zbrali potrebno vso­ to, bomo naročili izdelavo obleke in steklene krste ter poskrbeli za pre­ mestitev mumije na primerno mes­ to, kajti sedanja kamra nikakor ni ustrezno mesto zanj. Skratka, zadevo Hadik želimo usmeriti v široko strugo. Prav zato je domovinska dolžnost vsakega in­ teligentnega človeka, da pomaga pri našem delu, in prav tako je domo­ vinska dolžnost vsakega posamez­ nika pomagati za ta plemenit cilj z denarnim prispevkom po svojih zmožnostih. Rešimo Hadika pred uničenjem! Oddolžimo se Hadiku za pretek­ lost – v imenu prihodnosti! Izprašajmo svojo vest, če smo doslej ravnali prav: in se potem rav­ najmo, kakor nam vest veleva.

Tudi najmanjšo prispevano vso­ to bomo objavili v časopisu. Prispele donacije bomo zaradi varnosti in obrestovanja shranili v obeh hranilnicah našega mesta. Zbirne liste bomo razposlali; za zbiranje bomo prosili vse časopise v županiji.

102

M EG J ELEN IK M IN DEN VASÁRNAP.


kiadóhivatala" adja a hazafias cél­ ra, a második tiz koronát dr. Chilkó Sándor ügyvéd ur küldte hozzánk. Dr. Chilkó ur a következő levél kiséretében juttatta kezeink közé szives adományát: Tekintetes Szerkesztő Ur! Sok hirlapi polemia folyt már le ugy az „Alsólendvai Hiradó,” mint a „Magyar Paizs” hasábjain Hadik lovag mumiája érdekében, anélkül, hogy valami eredményre vezetett volna. Pedig hogy a botrányos állapo­ ton segiteni kell, azt azt hiszem Alsó­ lendva valamennyi nemesebben érző és gondolkozó lakósa magáévá teszi. E kérdésben tehát további polemizá­ lásra nincs szükség, hanem egyene­ sen a cselekvés terére kell lépni. Tessék csak tovább vezetni te­ kintetes Szerkesztő urnak az ügyet s nyomban szétküldeni a gyüjtőiveket azokhoz, akik köztudomás szerint Alsólendva közművelődésén, kul­ turális előrehaladásán fáradoznak s szentűl meg vagyok győződve, hogy a gyüjtőivek egy-kettőre megtelnek kegyes adományokkal s hamarosan oly szép summa fog igy összegyülni, hogy abból a Hadik mumiának illő ruházatot és diszes üvegkoporsót is be lehet szerezni. És ezzel iparkodnunk is kell, mert szégyen és gyalázat lenne az alsólendvaiakra nézve, ha a készülő­ ben levő „Magyarország vármegyéi és városai" monografiának „Zalamegye" cimü diszes kötete Alsólendva nagy­ község egyik nevezetességéről, rit­ kaságáról, a Hadik mumiáról azzal a megjegyzéssel emlékezne meg, hogy nagy kár, hogy Alsólendva nagyköz­ ség közönségéből kihalt a kegyelet­ érzés és áldozatkészség és a mumiát egy eldugott, penészes helyen teljes meztelenségben hagyja az egerek martalékául esni. Ez a szégyen már aztán ország­ ra szóló lenne s soha sem tudnánk

reparálni s magunkról lemosni. – Ezt megakadályozandó, siessen kérem Szerkesztő ur a gyüjtőivek szétosztásával. Alsólendva, 1909. évi julius hó 15-én. Kivaló tisztelettel Dr. Chilkó Sándor, ügyvéd. _____________ A legcsekélyebb adományt is nyugtázzuk lapunkban. A befolyó pénzeket a két hely­ beli takarékpénztárnál helyezzük el megőrzés és kamatozás végett. Gyüjtőiveket küldünk szét; gyüjtésre felkérjük az összes megyei lapokat. Átiratban adakozásra kérjük fel a helybeli pénzintézeteket és Alsólend­ va nagyközség képviselő-testületét. Az alsólendvai uri hölgyeket felkérjük egy mulatság rendezésére. Egyletek vezetőségét felkérjuk, hogy pénztárukból egy csekély ös�­ szeget utalványozzanak ki és mu­ latságaikat részben a Hadik-alap javára rendezzék. Időközben pedig buzditunk, lelkesitünk lapunkban. Ha a kellő összeg együtt lesz, ruhát, üvegkoporsót csináltatunk, a mumia elhelyezéséről gondoskodunk, mert a jelenlegi kamra tudvalevőleg sem nem alkalmas, sem nem megfelelő. Szóval a Hadik-ügyet széles me­ derbe kivánjuk terelni. Éppen ezért hazafias kötelessége minden intelli­ gens embernek segédkezet nyujtani nekünk a munkánkban és ugyan­ csak hazafias kötelessége minden egyes embernek a maga módja sze­ rint leadni filléreit a nemes célra. Mentsük meg Hadikot a pusz­ tulástól! Kárpótoljuk a multért – a jövővel! Kérdezzük meg lelkiismeretün­ ket, hogy helyesen cselekedtünk-e eddig: és a lelkiismeretünk sugallata szerint cselekedjünk!

103


Opazovanja.

Muraköz, 25. 07. 1909, Čakovec, stran 1

Tednika »Alsólendvai Hiradó« in »Magyar Paizs« sta sprožila odmevno gibanje v prid stare mumije, ki se nahaja v skriti, temni kamri dolnjelendav­ ske kapele Svete trojice. Po našem najboljšem védenju truplo grofa Mihaela Hadika že več desetletij propada v najhujši zapuščenosti, v družbi miši in umazanije. Nekoč je Kálmán Egyházasbüki Dervarics objavil celo serijo člankov o Hadiku, češ da ni deležen nobenega spoštovanja. Nato so se začele aktivnosti celo za razglasitev Hadika za svetega oz. za spodobno spoštovanje. Grof Gusztáv Hadik je leta 1864 poskusil z določenimi ukrepi, vendar pa ne vemo, zakaj ni uspel, truplo grofa in vojskovodje Mihaela Hadika II. pa še dandanes propada, pozabljeno med stoletnimi starinami in šaro v enem izmed temnih kamer kapele. *** Toda grof Hadik si vsekakor zasluži, da zdaj, po več sto letih, spregovori njemu v prid – pa čeprav tako zelo pozno – vest družbe, če ne iz drugega razloga, se mora vsaj iz patriotizma nekaj zgoditi. Saj je Hadik madžarski vitez, ki je padel v imenu krščanstva, bil je junaški vojskovodja, o katerem se je spletlo več legend, ki še danes živijo v ljudskem izročilu. Torej je grof Hadik bil Nekdo, zato je naša dolžnost, da mu po smrti izkažemo primerno spoštovanje. Nedavno smo bili seznanjeni, da so bile dejavnosti v zvezi z reševanjem Hadikove mumije v Dolnji Lendavi v okolici sprejete z veliko simpatije in navdušenja. Začelo se je zbiranje sredstev v okviru Hadikove fundacije, s tem pa je uspeh zagotovljen.

Pécsi Közlöny, 5. 9. 1909. Pečuh, stran 5

– Hvaležno potomstvo. Naš dopisnik Iz Dolnje Lendave piše: Poleg gradu Eszterházyjev je največja znamenitost mesta kape­ la, zgrajena na vrhu hriba, kjer so leta 1680 položili k večnemu počitku slavnega protiturškega bojevnika, vi­ teškega kapetana Krupine, Mihaela

Hadika, ki je padel na bojišču pri Krupini. Ko je padel v bitki pri Kru­ pini, so njegovo balzamirano truplo prepeljali v Dolnjo Lendavo in ga tam pokopali. Uprava sombotelske škofije je glavarja današnje družine nedavno presenetila s tem, da naj

104


Muraköz, 1909. 07. 25., Csáktornya, oldal 1

Megfigyelések.

Nagy mozgalmat indított meg az «Alsólendvai Hiradó» és «Magyar Paizs» az alsólendvai Szent-Háromság kápolna egy eldugott, sötét fülkéjében levő régi mumia érdekében. Legjobb tudomásunk szerint már hosszu évtizedek óta a legnagyobb elhanyagoltságban piszok és egerek társaságában pusztul ott gróf Hadik Mihály holtteste. Valamikor egyházasbüki Dervarics Kálmán egész cikksorozatot közölt a legkisebb kegyeletet is nelkülöző Hadikról. Sőt mozgalom is indult meg a mumia szentté avatasá, v. illendő megbecsülése érdekében. Valami Hadik Gusztáv gróf 1864-ben lépéseket is tett, de nem tudjuk miért, miért nem – II. Hadik Mihály gróf és hadvezér holtteste még ma is ott sínylődik százados régiségek és ócskaságok között, a kápolna egyik sötét kamrájában. *** Pedig hát Hadik gróf mindenképen megérdemli, hogy most századok multával, ha jó későn is, a társadalom lelkiismerete megszólaljon s ha egyéb okból nem is, tisztán hazafias kegyeletből, érdekében valami történjék. Mert Hadik a kereszténység szolgálatában elesett magyar vitéz, hős hadvezér, ki­ ről egész legenda alakult ki és él a nép nyelvén. Volt tehát valaki Hadik gróf s kötelességünk, hogy halála után őt megillető tiszteletben és kegyeletben részesítsük. S mint legujabban értesültünk, a Hadik mumia megmentésében kifejtett tevékenység a közönség egyhangu szimpatiájával s lelkesedésével találkozott Alsólendván és egész környékén. Egy létesítendő Hadik-alapra a gyűjtés megindult s a siker elmaradhatatlan.

Pécsi Közlöny, 1909. 09. 05., Pécs, oldal 5

– A hálás utókor. Alsólendváról irja tudósitónk : Az Eszterházyak várán kívül legna­ gyobb a városnak nevezetessége az a hegytetőn épült kápolna, melyben 1680-ban örök nyugvóra helyezték el Hadik Mihályt, a hires törökve­ rőt Korpona vitéz kapitányát, a ki

ott esett el a korponai sáncokon. Mikor Korpona ostrománál elesett, holttestét bebalzsamozva, Alsólend­ vára szállitották s ott el is temették. A család mai fejét nemrégiben azzal lepte meg a szombathelyi püspökség kezelősége, hogy gondoskodjék az

105


poskrbi za vzdrževanje dolnjelen­ davske grobnice, ker oni za to ni­ majo kritja. Glavni dedič družine Hadik-Barkóczy je nato prosil ško­ fijo za zemeljske ostanke starega prednika Mihaela Hadika, da bi ga dali k večnemu počitku v družin­ sko grobnico k ostalim preminu­ lim članom družine Hadik. Škofija je prošnjo družine zavrnila, ker je bila želja pokojnega, da bi počival v Dolnji Lendavi. Poleg tega je znana relikvija ena izmed znamenitos­ ti tamkajšnje kapele, zaradi česar prihajajo romarji od daleč, da bi jo videli. Letos pa se je tudi razkrilo, kako milostljivi potomci ravnajo z znano relikvijo, znamenitostjo Dol­

nje Lendave. Verodostojni turisti pričajo in dokazujejo, da je posu­ šena mumija s pergamentno bar­ vo kože razstavljena v odprti krsti s steklenim pokrovom. Pra-Hadik pravzaprav sploh ne počiva v svo­ jem dolnjelendavskem romarskem kraju, ampak skrbnik groba za dob­ ro napitnino slehernemu radoved­ nemu obiskovalcu odpre pokrov krste in protiturškega heroja raz­ kazuje, držeč ga za glavo. Zdaj pa so dolnjelendavske ženske začele zbirati prispevke, da bi poskrbele za grob in relikvijo primerno oblekle. Glavar družine Hadik pa je ostro nastopil proti izročitvi predniko­ vega trupla.

Pécsi Közlöny, 12. 9. 1909, Pečuh, stran 3

Dolnjelendavska Hadikova mumija. – Odgovor na prispevek z naslovom »Hvaležno potomstvo«. – Spoštovano Uredništvo! Časopis »Pécsi Közlöny« je ob­ javil članek o mumiji Mihaela Ha­ dika v Dolnji Lendavi, v katerem so navedene izjave, ki so zelo daleč od resnice. To me je kot pobudnika in vodjo gibanja, omenjenega v listu, spodbudilo, da v interesu prave res­ nice o omenjeni zadevi povem dolo­ čene stvari. Dejstvo je, da je v kapeli v dol­ njelendavskih goricah mumija, okrog 300 let staro truplo viteza Mi­ haela Hadika, pogumnega madžar­ skega vojščaka, ki se je bojeval proti Turkom, in ki je eden od prednikov še danes obstoječe družine Hadik.

Vendar pa vzrok, da se je omenje­ no truplo vse do danes ohranilo, ni v balzamiranju (kot je to časopis »Pécsi Közlöny« napačno objavil), temveč v prostoru, kamor so ga po­ kopali: naj povem, da je mumija, pre­ perela zaradi visoke vsebnost apna v zemlji dolnjelendavskih vinogradov, najlepši primerek, kar sem jih do se­ daj videl na Dunaju, v Budimpešti in v številnih drugih večjih muzejih v tujini. Mumija sploh ni bila balzami­ rana. Prav zaradi tega je kot redkost še bolj čudovita, saj preteklih 300 let na njej sploh ni opaziti, telo je neokrnjeno, pod kožo pergamentne barve lahko otipamo kosti in še več,

106


alsólendvai sirbolt karbantartásáról, mert arra fedezet nincsen. A HadikBarkóczy-család majoreszkója erre a régi ős, Hadik Mihály, földi ma­ radványait elkérte a püspökségtől, hogy azt a többi elköltözött Hadik mellett helyezze örök nyugalomra a családi sirboltban. A püspökség visszautasitotta a család óhajtását, mert az elhunyt akarata volt, hogy Alsólendván pihenjen. Különben is a hires ereklye egyik nevezetessége az ottani kápolnának, melynek láttára messze vidékről zarándokolnak a kriptába. Az idén azután kipattant, hogyan kezelik a hires ereklyét, Alsólendva nevezetességét, a ke­ gyes utódok. Szavahihető turisták

bizonyitják, hogy a pergamentszinü bőrré porladt mumia, le sem zárt, üvegfedelü koporsóban van kiállitva. A Hadik-ős egyáltalában nem pihen az alsólendvai zarán­ dokhelyen, sőt a sir gondozója, jó borravalóért, minden látogató előtt felnyitja a koporsó fedelét is és a törökverő hőst fejénél fogva mutogatja a kiváncsiaknak. Most az alsólendvai asszonyok gyüjtést inditottak, hogy a sirt gondozzák és köntösbe öltöztessék az ereklyét. A család feje pedig erélyes lépéseket tett az ős holttestének kiadása iránt.

Pécsi Közlöny, 1909. 09. 12., Pécs, oldal 3

Az alsólendvai Hadik-mumia. – Válasz a „Hálás utókor“-ra. – Tekintetes Szerkesztőség ! A „Pécsi Közlöny“ tudósitást kö­ zölt Hadik Mihály Alsólendván levő mumiájáról, melyben olyan kijelen­ tések foglaltattak, melyek az igaz­ ságnak távolból sem felelnek meg. Ez inditott engem, mint a közleményben is szóvá tett mozgalom meginditóját és vezetőjét arra, hogy a való igaz­ ság érdekében a szóbanforgó ügyről egyetmást elmondjak. Tény és való, hogy az alsólend­ vai hegyen álló kápolnában van egy mumia, mely lovag Hadik Mihály, a törökverő magyar vitéz, a még ma is élő Hadik-család egyik ősének hul­ lája s körülbelül 300 esztendős. De ez a hulla (nem mint a „Pécsi Köz­ löny“ tévesen közölte) a balzsamozás folytán maradt máig is épen, hanem ahová annak idején temették : az al­

sólendvai szőlőhegynek nagy mérvű mésztartalma által preparálódván, mondhatom, a legszebb példánya azoknak a mumiáknak, melyeket a bécsi, budapesti s több nagyobb külföldi muzeumban eddig láttam. A mumia egyáltalán be sem lett balzsamozva. Annál csodálatosabb mint ritkaság, mert a 300 esztendő egyáltalán nem látszik meg rajta, a teste ép, pergamentszinü bőre alatt a csontok a tapintás által érezhetők, sőt még a szeme szinét is fel lehet ismerni. Csupán a test egyikmásik részén észlelhetünk némi folyto­ nossági hiányt, mely azonban nem annyira az idő vasfogának, mint az egerek éles fogainak a nyomai. A mumia a kápolna egy kü­ lön fülkéjében, mondhatnám egy penészes, pókhálós lyukban, egy

107


prepoznamo celo barvo oči. Resda so na nekaterih delih telesa opazne manjše pomanjkljivosti, ki pa so bolj sledi ostrih mišjih zob kakor pa časa. Mumija leži v krsti brez pok­ rova, zanemarjena in zapuščena v posebni niši kapele, lahko rečem celo, da v plesnivi, pajčevinasti luk­ nji. Hadikovo telo je tu dolgo ležalo povsem golo, dokler mu neka dobro­ srčna gospa ni nadela nekakšnega ogrinjala iz črnega platna, katerega pa so miši in zob časa prav tako že močno načeli, zato sedaj z njega vi­ sijo le še krpe. To pajčevinasto nišo, ki je trenutno počivališče mumije, nikakor ne moremo imenovati krip­ to, temveč le kot prostor, kamor od­ lagajo odslužene cerkvene reči. Kako se je mumija tu znašla, ne vem. Je pa tu že desetletja. Ni res, da je Hadik imel grob ali da ga ima v kapeli, saj so nanj nale­ teli v goricah med prekopavanjem. – Torej nikakor ni bila njegova želja, da bi ga pokopali v kapeli, ker bi ga potem zagotovo tja tudi pokopali. Prav tako ni res, da je Hadik padel na utrdbah gradu Krupine, temveč tu, v Dolnji Lendavi, in če lahko verjamemo še danes živim legendam o njegovi smrti, je padel v dvoboju za hčer takratnega graj­ skega gospoda Bánffyja. Prav tako je napačna trditev, da je dal kape­ lo zgraditi Hadik v spomin na nek vojaški uspeh. Kapelo je namreč v začetku 17. stoletja zgradila družina Glugovácz, kar prav tako dokazuje, da si Hadik nikakor ni mogel želeti, da bi ga pokopali v kapeli niti ga tja ni bilo moč pokopati. Neposredni Hadikovi potomci, ki živijo še danes, so s tem, kje se na­ haja njihov prednik, že dolgo seznan­ jeni, in vedo tudi za to, kakšnega mačehovskega ravnanja je deležen. V preteklosti je grof Gusztáv Hadik,

eden od družinskih članov, zahteval od sombotelske škofije, da mu izro­ čijo mumijo, a so ga takrat zavrnili, zgodilo pa se je tudi, da je prejšnji dolnjelendavski dekan Pál Kiss po­ tomce zaprosil, naj poskrbijo za mu­ mijo, na kar pa so mu odgovorili, češ – če želijo, naj za mumijo poskrbijo duhovniki, v kolikor pa za to nima­ jo denarja, naj organizirajo zbiranje med dolnjelendavskimi verniki. Vendar pa se to ni zgodilo in tako se je zadeva Hadik, ki nedvom­ no zasluži veliko več pozornosti, za nekaj desetletij zaključila, vse do zdaj, ko je končno zaživelo gibanje, katerega cilj je odeti mumijo v oble­ ko in jo položiti v okrasno stekle­ no krsto. To gibanje pa se ni začelo na pobudo nekoga drugega (in ne na pobudo dolnjelendavskih žena), temveč sem ga sprožil jaz v svojem skromnem časopisu »Alsólendvai Hiradó«, izključno po navdihu svo­ jega čutečega srca ter po številnih člankih in dogovarjanjih, in ga vo­ dim še danes. Res pa je, da gibanje tako rekoč povsod naleti na poziti­ ven sprejem, za mumijo so v ena­ ki meri pripravljeni darovati Judje, kristjani, siromašni in bogati, kar bo omogočilo, da bomo lahko kma­ lu z lepo stekleno krsto in svečano obleko odpravili napake prednikov. To je vse, kar sem si dovolil v interesu resnice zapisati o naši relik­ viji, hkrati pa vas prosim, da naše gibanje za mumijo z dobro voljo spremljate še naprej. V Dolnji Lendavi, 8. septembra Viktor M. Oszeszly, urednik

108


fedél nélküli koporsóban hever gondozatlanul, elhagyatva. Sokáig mezitelenül volt a fülkében, mignem egy jószivü uriasszony egy fekete szövetből készült köntésfélét akasz­ tott a nyakába, amely azonban, szintén az idő és az egerek fogától erősen megviselve, most cafatokban csüng le róla. A pókhálós fülke, a mumia jelenlegi nyugvóhelye egy­ általán nem nevezhető kriptának, hanem inkább olyan hely, ahova a kiselejtezett templomi tárgyakat szórják. Hogy hogyan került erre a helyre a mumia, azt nem tudom. De már évtizedek óta ott van. Az valótlanság, hogy Hadiknak a kápolnában volt vagy van a sirja, mert földforgatás közben a hegyen akadtak rája. – Tehát nem lehetett az a kivánsága, hogy a kápolnába temessék, mert különben bizonyára oda is temették volna. Az sem fedi az igazságot, hogy Hadik a korponai sáncokon esett el a vár védelmében, hanem igenis, itt esett el Alsólendván és ha hitelt lehet adni a haláláról fenmaradt re­ gének, ugy az akkori várur: Bánffy leányáért vivott párbajban esett el. Ugyancsak valótlanság az is, hogy a kápolnát Hadik emeltette, még pedig egy hadi sikere emlékéül. A kápolnát az 1600-as évek elején egy Glugovácz nevü család épittette, ami szintén azt bizonyitja, hogy Hadik nem kivánhatta, hogy a ká­ polnába temessék el, de nem is te­ methették oda. Hadiknak még ma is élő egye­ nes leszármazottai már rég idők óta tudnak ősük hollétéről, sőt arról is, – hogy milyen mostoha bánásmódban részesült. Volt idő, mikor egyik csa­ ládtag, Hadik Gusztáv gróf a szom­ bathelyi püspökségtől követelte a múmia kiadását s ekkor megtagad­ ták a kérését, de volt olyan idő is,

mikor az előbbi alsólendvai esperes, néhai Kiss Pál felkérte a családot a mumia gondozására, azt a választ küldték, – hogy ha tetszik, gondoz­ zák a papok a mumiát, vagy ha erre pénzük nincsen, inditsanak gyüjtést az alsólendvai hivők között. Ez azonban nem történt meg s ezzel néhány évtizedre ismét le­ tárgyaltatott a nagyobb figyelmet érdemlő Hadik-ügy, mig végre most megindult egy mozgalom aziránt, hogy a mumiát felöltöztessük és diszes üvegkoporsóba helyezzük. Azt a mozgalmat pedig hosszu cik­ kezés és tárgyalgatás után senki más unszolására, csupán saját, érző szivem sugallatából szerény lapom­ ban, az „Alsólendvai Hiradó”-ban én inditottam meg (nem pedig az alsólendvai asszonyok) s máig is én vezetem. Az igaz, hogy a meginditott mozgalom iránt uton-utfélen rit­ ka szép rokonszenvet tapasztalok, zsidó, keresztény, szegény és gaz­ dag egyaránt szivesen adakozik a mumia javára, ami lehetővé teszi, hogy nemsokára egy igen szép üveg­ koporsó és diszruha fogja pótolni az elődök mulasztásait. Ennyit voltam bátor az igazság érdekében a mi ereklyénkről elmon­ dani s még kérem, hogy a mumia érdekében folyó mozgalmat kisérjék jóakaró figyelemmel. Alsólendván, szept. 8-án. Oszeszly M. Viktor, lapszerkesztő

109

MEGJE LE NIK HE TE NTE HÁ ROMSZOR.


Alsólendvai Hiradó, 12. 9. 1909, Dolnja Lendava, stran 1

Pet minut pred dvanajsto. Dolnja Lendava, 11. september 1909

Sedaj, ko je velik uspeh našega skrom­ nega gibanja za zbiranje denarja v korist Hadikove mumije zagotovljen; sedaj, ko je gibanje prenehalo biti le gibanje lokalnega pomena, saj zaradi dobronamernosti časnikov iz pres­ tolnice danes cela država zahteva od nas zadoščenje za osramočenega prednika; sedaj se je izkazalo, da gi­ banja za rešitev mumije nismo začeli prerano, temveč skorajda prepozno. Gre za to, da je družina Hadik­ -Barkóczy, ki je dolgo časa samo slu­ tila sramoten način, kako nehvaležni potomci ravnajo s prastarim trup­ lom znamenitega bojevnika proti Turkom, nedavno v pismu prosila škofijo v Sombotelu za izročitev mu­ mije, kar bi se verjetno tudi zgodilo, če mi ne bi pohiteli rešit mumijo pet minut pred dvanajsto. Našega gibanja torej ne bi mogli sprožiti ob ugodnejšem času. Kajti če bi zamudili samo pol leta ali celo leto, vitez Hadik morebiti sploh več ne bi bil naš, ampak bi ga predali rodni zemlji oziroma prenesli k nje­ govemu stricu vitezu in mlajšemu bratu v družinsko grobnico. Kaj bi izgubili? Odgovor na to lahko poda le človek, ki se je že od malih nog naučil ceniti spomine na heroje, v njihov spomin ohranjene relikvije, občudo­ vati njihova viteška dejanja, nekdo, ki se za ohranitev časti vseh tistih, ki so za domovino in nje svobodo dali svoje življenje, ne bori samo z besedičenjem, temveč z močnim in vztrajnim delom. Toda Hadik je sedaj že naš in je z našim gibanjem postal naša večna

last. Z odplačilom dolga z javno zbranim denarjem smo prenehali biti dolžniki družine in ne bomo več tarča posmeha ljudi iz cele države, ki so nam z nesramnimi, a resničnimi besedami vrgli v obraz našo nehva­ ležnost, našo nedomoljubnost. Hadik bo zdaj ostal tukaj, to je jasno. Tudi družina nam ga je ho­ tela vzeti le dotlej, dokler ni dobi­ la od nas ničesar drugega kot grdo nehvaležnost, brezbrižnost in hudo sramotenje svojega prednika. Toda to je minilo. Po našem gibanju je Hadikovo mumijo – in prav je tako – dolnjelendavski župnik in dekan zaprl pred radovednimi pogledi in zaprta bo ostala, vse dokler ta drago­ cena relikvija ne bo oblečena v lepo obleko in položena v stekleno krsto. V javnem interesu je torej, da naše gibanje čim prej zaključi svoje delo s sijajnim rezultatom. V inte­ resu slehernega prebivalca Dolnje Lendave je, da ne bi bilo med nami nikogar, ki ne bi hotel odpreti svoje­ ga srca in denarnice v tej domoljub­ ni zadevi. Brez ozira na status, vero in premoženje, odložite fillerje in krone na oltar spoštovanja, poštenja in domoljubja. To prosimo od javnosti zdaj, pet minut pred dvanajsto.

110


Alsólendvai Hiradó, 1909. 09. 12., Alsólendva, oldal 1

A tizenkettedik órában. Alsólendva, 1909. szept. 11.

Most, mikor a Hadik-mumia érde­ kében meginditott szerény moz­ galmunk fényes sikere bizonyosra vehető; most, mikor a mozgalom megszünt helyiérdekü mozgalom lenni, mivel több fővárosi lap jó­ voltából ma már az egész ország közvéleménye követeli tőlünk a megszégyenitett őssel szemben az elégtételt: most pattant ki, hogy a mozgalmat a mumia megmentése érdekében nem korán, de majdnem későn inditottuk. Arról van ugyanis szó, hogy a Hadik-Barkóczy család, mely soká­ ig csak sejtette azt a szégyenletes bánásmódot, amelyben a hálátlan utódok a hires, törökverő ős vissza­ maradt porhüvelyét részesitik, nem­ rég levélben kérte a szombathelyi püspökségtől a mumia kiadását s ez talán még is történt volna, hogyha mi, a tizenkettedik órában, nem sie­ tünk a mumia megmentésére. Tehát jobbkor, kedvezőbb idő­ ben nem indulhatott volna meg a mozgalom. Mert ha csak egy fél évet, egy egész évet is késünk: Hadik lo­ vag tán már nem lett volna a miénk, átadták volna az anyaföldnek, ott, vitéz bátyja, öccse mellett, a családi kriptában. Mit veszitettünk volna? Erre a feleletet csak egy olyan em­ ber tudja megadni, aki már kicsiny gyermekkorában becsülni tanulta a hősok emlékeit, a fenmaradt erek­ lyéket, bámulni vitéz cselekedetei­ ket, és aki nemcsak szájjal, de erős, kitartó munkával tud küzdeni azok dicsőségének fenmaradásáért, akik

a hazáért, a haza szabadságáért hal­ tak meg. Talán mi sem tudunk arra felelni... De Hadik most már a miénk és a mi mozgalmunkkal örökös tu­ lajdonunkká tettük. A közönség filléreivel lefizetett tartozásunkkal megszününk a családnak adósai len­ ni, de megszününk egy egész ország népének gunytárgyai lenni, akik arcpiritó, de igazságos szavakban vágták arcunkba hálátlanságunkat, hazafiatlanságunkat. Hadik most már itt marad, az bizonyos. A család is csak addig akart tőle megfosztani bennünket, amig nem látott egyebet tőlünk, mint rút hálátlanságot, indolenciát és ősének durva megcsufolását. De ez már elmult. Hadik mumiáját a mi mozgalmunk óta – igen helyesen – elzárta a kiváncsi tekintetek elől az alsólendvai esperes-plébános ur és mindaddig zárva marad, amig csak egy üvegko­ porsó és diszes ruházat nem boritja a drága ereklyét. Tehát érdeke a közönségnek, hogy a mozgalom minél előbb, minél fényesebb befejezést nyerjen. Érde­ ke minden alsólendvai lakósnak, hogy ne legyen egyetlen ember, aki a szivét és az erszényét meg nem nyit­ ja a hazafias ügy érdekében. Tegye le filléreit, koronáit a közönség, rang, vallás és vagyonkülönbség nélkül a becsület, a tisztesség, a hazafiság oltárára. Erre kérjuk a közönséget most, a tizenkettedik óraban.

111


Konec gibanja za Hadika.

Alsólendvai Hiradó, 14. 11. 1909, Dolnja Lendava, stran 1-2

Dolnja Lendava, 13. november 1909

Pred tremi meseci se je na našo pobudo pričelo gibanje v širokem krogu naše skupnosti, katerega glav­ ni cilj je bil rešiti pred propadom mumijo naprednega madžarskega plemiča Mihaela Hadika, ki leži zapuščen v dolnjelendavski kapeli Svete Trojice. Gibanje – za katero gre pohvala celotni požrtvovalni skupnosti – nas je že od prvega tre­ nutka navdalo z občutkom upanja v gotov uspeh. To se je najbolj po­ kazalo pri dejstvu, da so na pomoč prihajali prav vsi: revni in bogati, kristjani in Židje. Celotna skupnost je z edinstveno velikodušnostjo hi­ tela oddati svoje krone in fillerje na oltar tega plemenitega namena. Prvo dajatev, in sicer 10 kron, sta poklonila urednik in izdajatelj na­ šega tednika. Po kratkem času nam je sledil gospod pravnik dr. Sándor Chilkó z novimi desetimi kronami ter z javnim pismom, ki ga je naslo­ vil bralcem in pozval skupnost, da dvig­ne zapornice požrtvovanja. V luči pravičnosti moramo omeniti še druga dela dr. Sándorja Chilka v prid giba­ nju, saj je poleg velikodušne denarne donacije pomagal tudi pri opravljanju administrativnih in pisarniških del, ki zahtevajo veliko truda. Sedaj pa lahko poročamo o dej­ stvu, ki bo nedvomno napolnilo duše naših bralcev z veseljem in ki po­ novno pričuje o tistem določenem sočustvovanju, katero kaže gospod

dr. Sándor Chilkó do gibanja, ki smo ga mi, uredništvo tednika, za­ čeli. Govora je o tem, da je gospod pravnik napisal pismo grofovski družini Hadik-Barkóczy, potom­ cem našega Hadika, in jih prosil za podporo, pomoč in pokroviteljstvo v naši zadevi. Na ta poziv se je član družine, njegova ekscelenca gospod grof Endre Hadik-Barkóczy odzval v pismu, podpisanem 10. novembra. Med drugim mu je odgovoril, da je poslal 500 kron za omenjen namen, s čimer je gibanje povzdignil v tako vzneseno stanje, v katerem je vpra­ šanje uspeha zadanega cilja le še vprašanje zelo kratkega časa. Donacija plemenitega grofa, na katero si niti pomisliti nismo upali, je dala izreden vzgon našemu gi­ banju. Hvala lepa za to donacijo in hvala lepa tudi gospodu pravniku dr. Sándorju Chilku, ki je to veliko donacijo oziroma vsoto zaprosil in priklical. Ne nazadnje se zahvaljuje­ mo vsem, ki so se trudili, se žrtvovali in bili dejavni v prid rešitve mumije. S tem ste nam omogočili, da popra­ vimo večdesetletno napako Dolnje Lendave! (…) * Priloga dopisa vsebuje tudi jav­ no pismo, ki ga je poslal grof Endre Hadik-Barkóczy gospodu pravniku dr. Sándorju Chilku v zadevi mumije. Vsebina javnega pisma je naslednja:

112


Alsólendvai Hiradó, 1909. 11. 14., Alsólendva, oldal 1-2

A Hadik-mozgalom befejezése. Alsólendva, 1909. november 13.

Mintegy három hónappal ez­ előtt kezdeményezésünkre egy tágkörü mozgalom indult meg közönségünk körében, mely Hadik Mihálynak, a törek­ vő magyar főurnak az alsólendvai Szentháromság-kápolnában, kiáltó elhagyatottságban levő mumiájának a pusztulástól való megmentését cé­ lozta. A mozgalom – dicséretére az áldozatkész közönségnek – már az első percekben is a siker biztos re­ ményével töltött el bennünket, ami abban a tényben domborodott ki, hogy szegény és gazdag, keresztény és zsidó példátlan készséggel sietett leadni filléreit vagy koronáit a ne­ mes ügy oltárára. Az első adományt, 10 koro­ nát lapunk szerkesztője és kiadója adta, ezt követte rövid időn belül dr. Chilkó Sándor ügyvéd ur tizkoronás adománya s az a nyilt levél, melyben az ügyvéd ur az áldozatkészség so­ rompójába szólitotta közönségün­ ket. Az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy dr. Chilkó Sándor ur dicséretes buzgalommal szolgálta a mozgalom ügyét és nemcsak az adakozásból vette ki derekasan a részét, de a mozgalomban felmerült s nagy fáradságot igénylő irásbeli teendőket is ellátta. Most pedig olyan tényről van alkalmunk beszámolni, amely kétségkivül örömmel tölti el kö­ zönségünk keblét és mely ujabb

tanubizonysága annak a rokon­ szenvnek, mellyel dr. Chilkó Sán­ dor ur az általunk meginditott mozgalom iránt viseltetik. Arról van ugyanis szó, hogy az ügyvéd ur levélben fordult a gróf HadikBarkóczy családhoz, mint a mi Hadikunk leszármazottaihoz és pártfogásukat, támogatásukat kér­ te ügyünkhöz. Erre a grófi család egyik tagja, Hadik Barkóczy Endre gróf ur ő exelentiája nov 10-én kelt levelében azzal felelt, hogy 500 ko­ ronát küldött az emlitett célra, moz­ galmunkat ezzel olyan örvenedtes stádiumba juttatván, hogy a kitüzött cél sikere immár csak igen rövid idő kérdése lehet. A nemes gróf adománya egy csapásra olyan lökést adott moz­ galmunknak, amelyre számitani se mertünk. Köszönet és hála érte, köszönet és hála dr. Chilkó Sándor ügyvéd urnak, mint aki ezt a nagy összeget kieszközölte. De köszönet és hála mindazoknak, akik a mumia megmentésének érdekében fárad­ tak, áldoztak, lehetőve téve nekünk, hogy Alsólendva évtizedes hibáját helyre pótoljuk! (...) * A levél melléklete egy nyilt le­ vél, melyet gróf Hadik-Barkóczy Endre intézett a mumia ügyében dr. Chilkó Sándor ügyvéd urhoz. A nyilt levél tartalma ez:

113


Spoštovani gospod pravnik DR. SÁNDOR CHILKÓ iz Dolnje Lendave! Lepo se zahvaljujem, da ste me seznanili z pobožnim gibanjem, ki se je pričelo v Dolnji Lendavi v prid spoštljivejše ureditve statusa mumi­ je enega mojih prednikov, ki počiva v dolnjelendavski kapeli Svete trojice. Predvidevam, da bodo cilji gibanja, ki ga vodi tednik »ALSÓLENDVAI HIRADÓ« uresničeni in da bo zade­ va uspešna in s tem rešena. – Pobož­ nemu cilju bi se želel pridružiti tudi sam. V luči tega vam, spoštovani gospod pravnik, kot enemu glavnih borcev tega gibanja pošiljam v roke petsto kron in vas naprošam, da to vsoto dostavite na temu primerno in pristojno mesto. (…) Pravnik iz Budimpešte gospod dr. Gyula Csengey je v letih 1902 in 1903 večkrat obiskal Dolnjo Len­ davo. Na enem od svojih potovanj se je seznanil z obstojem mumije, o čemer je seznanil tudi mene. Sam sem mu naročil, naj župnišču v Dol­ nji Lendavi sporoči mojo željo glede pomoči ureditve statusa mumije, da ta ne bi propadala. Na to pobudo je iz dolnjelendavskega župnišča dobil odgovor, češ naj naša družina doka­ že, da je zadevna mumija dejansko posmrtni ostanek Mihaela Hadika! Tega nisem mogel dokazati, zato sem vsak nadaljnji ukrep moral se­

veda nemudoma preklicati; zato mi je še posebej v veselje, da ureditev statusa mumije oziroma da je zade­ vo spoštljive ureditve družba sama vzela v svoje roke. Potemtakem ni preminuli dekan­ -župnik naslovil poziva naši družini Hadik, ampak sem jaz bil tisti s stra­ ni družine Hadik, ki se je obrnil na župnišče s predlogom, da uredimo status mumije. Današnje stanje mu­ mije torej, ki še vedno zapuščena leži v kamri dolnjelendavske kapele Svete trojice, ni odvisna od družine Hadik. Toliko v interesu resnice. Spoštovani gospod pravnik, prosim prejmite moje iskreno spo­ štovanje. Budimpešta, 10. november 1909 Grof Endre Hadik-Barkóczy. * Po vsem tem naprošamo naše bral­ce, da zbirne obrazce, ki so še zunaj, nemudoma vrnejo na naše uredništvo, da bi lahko preverili, ko­ likšna je končna vsota donacij. Tiste pa, ki še niste uspeli darovali na sve­ tem oltarju v prid našemu junaku slavnega spomina, prosimo, da za donacijo namenjene krone in fillerje čim prej dostavite v naše roke, da bi lahko končno uresničili vsesploš­ no željo, da se dostojno spoštovanje spomina na viteza Mihaela Hadika uredi za vekov veke.

Alsólendvai Hiradó, 8. 5. 1910, Dolnja Lendava, stran 2

Oblačenje Hadikove mumije. Jeseni prejšnjega leta smo aktivirali celotno družbo in pričeli zbirati sred­ stva v korist zapuščenega stanovalca dolnjelendavske kapele Svete trojice, večstoletne mumije viteza Mihaela

Hadika z namenom, da z denarjem od zbranih donacij sešijemo lepo, sveča­ no obleko nekdanjemu madžarske­ mu vitezu nesmrtnega imena in mu kupimo okrasno stekleno krsto. (…)

114


Tekintetes DR. CHILKÓ SÁNDOR ügyvéd urnak Alsólendva. Hálás köszönettel vettem tudo­ mást azon kegyeletes mozgalomról, mely Alsólendván és vidékén az alsó­ lendvai Szentháromság-kápolnában elhelyezett egyik ősöm mumiájának tisztességes eltakaritása érdekében megindulván, a mozgalom élén álló „ALSÓLENDVAI HIRADÓ” által elő­ reláthatólag eredményes befejezésre is fog vezettetni – A kegyeletes czél előmozditásához magam is hozzá­ járulni óhajtván, egyidejüleg ötszáz koronát küldetek tisztelt ügyved ur, mint a mozgalom egyik előhar­ cosa kezéhez, kérvén, hogy ezen összeget illetékes helyre eljuttatni sziveskedjék. (...) Dr. Csengey Gyula budapesti ügyvéd ur 1902. és 1903. években Alsólendván több izben megfordult, egy alkalommal a mumia létezéséről tudomást szerezvén, arról nekem is hirt adott és utóbb megbizásomból az alsólendvai plébánián hajlan­ dóságomat jelentette be a mumia eltakaritása iránt, erre azonban azt a választ kapta, hogy előbb bizonyitsa be a család, miszerint a kérdéses mumia tényleg Hadik Mihály földi maradványa-e? Ilyent bizonyitani nem állván módomban, termé­ szetesen minden további lépést abba kellett hagynom ; annál inkább örü­

lök mostan, hogy a mumia tisztes­ séges eltakaritásának ügyét maga a társadalom vette a kezébe. Ezek szerint tehát nem a bol­ dogult esperes-plébános intézett felhivást a Hadik-családhoz, hanem inkább én fordultam a Hadik-család részéről a plébániához eltakaritás iránti ajánlatommal és nem a Ha­ dik-családon mullott, hogy a mumia még ma is eltakaritatlanul fekszik az alsólendvai Szentháromság-kápolna egyik fülkéjében. Ennyit az igazság érdekében. Fogadja egyebekben tisztelt ügyvéd ur őszinte nagyrabecsülé­ sem nyilvánitását. Budapest, 1909. nov. 10-én. Gróf Hadik-Barkóczy Endre. * Mindezek után pedig arra kér­ jük közönségünket, hogy a még kint levő gyüjtőiveket haladéktalanul juttassák hozzánk, hogy a befolyt összegről fogalmunk lehessen. Azo­ kat pedig, akik még nem rakták le adományaikat a dicső emlékü ősunknek emelt eme szentelt ol­ tárra, arra kérjük, hogy koronáikat, filléreiket juttassák kezeink közé mielőbb, hogy végre-valahára meg­ valósulhasson az az általános óhaj, hogy Hadik Mihály lovag emlékét mumiájának tisztességes megbecsü­ lése tartsa fenn időtlen-időkig.

Alsólendvai Hiradó, 1910. 05. 08. oldal 2

A Hadik-mumia felöltöztetése. Most, mikor a Hadik-mumia érde­ kében meginditott szerény moz­ galmunk fényes sikere bizonyosra vehető; most, mikor a mozgalom megszünt helyiérdekü mozgalom

lenni, mivel több fővárosi lap jó­ voltából ma már az egész ország közvéleménye követeli tőlünk a megszégyenitett őssel szemben az elégtételt: most pattant ki, hogy a

115


Naše gibanje se je končalo z nepričakovanim rezultatom. V le ne­ kaj mesecih smo zbrali skoraj 1000 kron, ki so nam sedaj na razpolago. Zbrana vsota je rezultat mnogih več­ jih in manjših donacij ter plemenite zavzetosti zbiralcev. Mi smo vsako donacijo položili na račun Hadiko­ vega sklada, ki smo ga odprli pri »Dolnjelendavski hranilnici«. Naš cilj je, da z razpoložljivo vsoto mu­ mijo, ki sedaj leži v cunjah, spravimo v spoštljivo stanje, nato pa jo pribli­ žamo občinstvu in tujcem. To želimo urediti tako – v kolikor pridobimo ustrezna dovoljenja od domačega župnišča in kneza (Esterházyja – op. LKZ), – da v prisotnosti enega od članov družine Hadik mumijo oblečemo in jo položimo v okras­ no krsto, nato pa jo prenesemo v prazno sobo na gradu, kjer bi krsto postavili na podij. Vse to želimo organizirati v nedeljo v sklopu slavnostnega do­ godka, ki bi vključeval prebivalce celega mesta in okolice. Kar zadeva premestitev mumi­ je, imamo obljubo domačega gospo­ da župnika-dekana, da nam mumijo preda, saj je grad glede dostopnosti veliko bolj praktičen. Mumijo pa župnik želi predati tudi zaradi tega, ker je potem, ko jo bomo oblekli in

položili v stekleno krsto, ne more obdržati v kapeli, da nevedni obis­ kovalci ne bi molili k mumificira­ nemu truplu Hadika, misleč, da gre za svetnika. Kar pa zadeva uporabo ene od sob lendavskega gradu brez najema, pa verjamemo, da knez ne bo videl nobenega problema v tem našem patriotskem načrtu. Navsezadnje je grad precej velik in se zlahka najde v njem tri metre dolg in dva metra širok prostor, ki bi postal zadnji in dokončni kraj počitka čudotvorne mumije. Sedaj je ostalo odprto le še eno vprašanje : kdaj naj bo Hadi­ kov praznik? Po našem skromnem mnenju bi vsekakor moral biti še v prvi polovici letošnjega leta, pred poslanskimi volitvami pa nikakor ne. In sicer zato ne, ker so politične stranke tako močno razklale lokalno družbo, da enotnega in uspešnega dela ter skupnega praznovanja ni mogoče pričakovati, vse dokler se strasti ne umirijo. Hadikov praznik mora biti or­ ganiziran v znamenju miru in lju­ bezni nad mumificiranim truplom tistega, ki je tako neizmerno ljubil svojo domovino, da je svoje življenje žrtvoval – za nas!

Alsólendvai Hiradó, 23. 10. 1910, Dolnja Lendava, stran 1

Kaj bo z zadevo Hadik? Moj spoštovani kolega urednik in prijatelj György Borbély, gim­ nazijski učitelj v Zalaegerszegu, je v svojem časniku »Magyar Paizs« naslovil name odprto pismo in me v pismu sprašuje kaj bo z zadevo Hadik? (…) No, prosim, na to je zelo

težko odgovoriti, a bom poskusil. Zadeva Hadik se je nedvomno zatak­ nila. Zataknila se je in ne desno, ne levo se ne želi premakniti. Zataknilo pa se je tam, da sem, medtem ko je denar že bil zbran in je preostalo le še oblačenje, naslovil vprašanje na

116


mozgalmat a mumia megmentése érdekében nem korán, de majdnem későn inditottuk. Arról van ugyanis szó, hogy a Hadik-Barkóczy család, mely soká­ ig csak sejtette azt a szégyenletes bánásmódot, amelyben a hálátlan utódok a hires, törökverő ős vissza­ maradt porhüvelyét részesitik, nem­ rég levélben kérte a szombathelyi püspökségtől a mumia kiadását s ez talán még is történt volna, hogyha mi, a tizenkettedik órában, nem sie­ tünk a mumia megmentésére. Tehát jobbkor, kedvezőbb idő­ ben nem indulhatott volna meg a mozgalom. Mert ha csak egy fél évet, egy egész évet is késünk: Hadik lo­ vag tán már nem lett volna a miénk, átadták volna az anyaföldnek, ott, vitéz bátyja, öccse mellett, a családi kriptában. Mit veszitettünk volna? Erre a feleletet csak egy olyan em­ ber tudja megadni, aki már kicsiny gyermekkorában becsülni tanulta a hősok emlékeit, a fenmaradt ereklyé­ ket, bámulni vitéz cselekedeteiket, és aki nemcsak szájjal, de erős, kitartó munkával tud küzdeni azok dicsősé­ gének fenmaradásáért, akik a hazá­ ért, a haza szabadságáért haltak meg. Talán mi sem tudunk arra felelni... De Hadik most már a miénk és a mi mozgalmunkkal örökös tu­

lajdonunkká tettük. A közönség filléreivel lefizetett tartozásunkkal megszününk a családnak adósai len­ ni, de megszününk egy egész ország népének gunytárgyai lenni, akik arcpiritó, de igazságos szavakban vágták arcunkba hálátlanságunkat, hazafiatlanságunkat. Hadik most már itt marad, az bizonyos. A család is csak addig akart tőle megfosztani bennünket, amig nem látott egyebet tőlünk, mint rút hálátlanságot, indolenciát és ősének durva megcsufolását. De ez már elmult. Hadik mumiáját a mi mozgalmunk óta – igen helyesen – elzárta a kiváncsi tekintetek elől az alsólendvai esperes-plébános ur és mindaddig zárva marad, amig csak egy üvegkoporsó és diszes ruházat nem boritja a drága ereklyét. Tehát érdeke a közönségnek, hogy a mozgalom minél előbb, minél fényesebb befejezést nyerjen. Érde­ ke minden alsólendvai lakósnak, hogy ne legyen egyetlen ember, aki a szivét és az erszényét meg nem nyit­ ja a hazafias ügy érdekében. Tegye le filléreit, koronáit a közönség, rang, vallás és vagyonkülönbség nélkül a becsület, a tisztesség, a hazafiság oltárára. Erre kérjuk a közönséget most, a tizenkettedik óraban.

Alsólendvai Hiradó, 1910. 10. 23., Alsólendva, oldal 1

Mi lesz a Hadik-üggyel? Tisztelt szerkesztő-kollegám és barátom, Borbély György zalaeger­ szegi főgimnáziumi tanár, lapjában, a „Magyar Paizs“-ban nyilt levelet intéz hozzám s ebben a levélben megkérdezi tőlem, hogy mi lesz a Hadik-üggyel? (...) Hát kérem, na­

gyon nehéz erre megfelelni; de meg­ próbálom. A Hadik-ügy bizony meg­ akadt. Megakadt és se jobbra, se balra nem akar menni. Azon akadt meg, hogy midőn együtt volt az összeg és csak a felruházás volt hátra, kérdést intéztettem a plebánia hivatalhoz,

117


župnijski urad, kako bi se po njiho­ vem mnenju zadevo dalo najbolje izpeljati. Na gromozansko presene­ čenje sem dobil odgovor, da se jaz nimam pravice dotakniti mumije. Tukaj moram iskreno poveda­ ti nekaj. Ko sem pred štirimi leti prišel v Dolnjo Lendavo, sem si ogledal plesnivo, umazano, golo, v polovični krsti ležečo mumijo med ničvrednimi cerkveni predmeti, mišmi in plesnijo. Ob pogledu na oskrunjeno, zanemarjeno mumijo sem začutil gnus. Odšel sem v mest­ no hišo in vprašal, čigava je Hadiko­ va mumija. Odgovorili so mi, da je last župnije. Odšel sem na župnijo, kjer so mi povedali, da ni njihova. Čudno, sem si mislil. Torej je last vseh. Tudi moja. Kmalu je prispela iz Zalaegerszega v Dolnjo Lendavo delegacija z namenom, da bi prenesli mumijo v muzej. Jaz sem bil prvi, ki sem temu ugovarjal in bil proti premestitvi mumije, pa čeprav je to mene morda najmanj zadevalo. Mumija je torej ostala tukaj in sem s posredovanjem gospoda odvetnika Sándorja Chilkója od župnijskega urada dobil dovoljenje, da lahko s pomočjo prostovoljnih prispevkov mumijo oblečem in jo prenesem iz kapele. V izročitev mumije sem bil prepričan tudi zato, ker sem mislil, da bo le stežka našla mesto v majhni kapeli, če jo bomo oblekli v svečano obleko in položili v stekleno krsto. V primeru uspešnega zbiranja prispevkov sem računal, da zapro­ sim za sobo na gradu, v kateri bomo položili stekleno krsto z mumijo v svečani uniformi na podest. Nato pa sem načrtoval še akcijo zbiranja starih dokumentov, starega denarja, starega orožja in podobnih starin, da bi tako uredili majhen muzej. Javnost in tuji obiskovalci našega mesta bi zagotovo bili voljni plačati nekaj fillerjev za ogled mumije, iz

zbrane vsote pa bi lahko pokrili vse manjše stroške. Zbiranje se je pričelo. 500 kron smo tako rekoč zbrali po fillerjih. Pisal sem prošnje bankam za do­ nacije - dale so. Težil sem, agitiral, pisal članke in okrožnice ter prosja­ čil – plod tega je zbranih 500 kron. (Preostalih 500 kron je prispeval eden izmed Hadikovih potomcev, grof Endre Hadik-Barkóczy iz Bu­ dimpešte). Poskusil sem tudi še kaj drugega. V imenu humanitarnega cilja sem želel zbirati denar tudi med otroki rimskokatoliške osnovne šole, a mi tega niso dovolili. Na žu­ pnijo sem poslal prošnjo za donacijo in za njihovo pomoč pri zbiranju pris­pevkov, a niso ne zbirali ne dali ničesar. Pred proščenjem pri kapeli Svete trojice sem prosil, če bi lah­ ko v sklopu maše opozorili vernike na zbiranje za Hadika v upanju, da zberemo še nekaj dodatnih filler­ jev – toda tudi ta moja prošnja je naletela na gluha ušesa. (…) Nato sem odšel h gospodu dr. Sándorju Chilkóju in ga ponov­ no prosil za posredovanje. Skupaj sva se odločila, da izdelavo Hadi­ kove svečane obleke naročiva pri lokalnem obrtniku, stekleno krsto pa nabavimo s pomočjo lokalnega trgovca. Dr. Chilkó se je obvezal ure­ diti zadeve na župnijskem uradu in glede na to, da je grof Endre Hadik­ -Bárkóczy že vnaprej obljubil, da se bo osebno udeležil dejanja oblačen­ ja mumije, je prevzel tudi ureditev podrobnosti s cerkvijo. Tako se je tudi zgodilo, ko sem naenkrat prejel čudno sporočilo, naj zbrani denar predam župnišču, češ da bodo oni vse uredili. Mumije pa v nobenem primeru ne bodo izročili. Skratka, v trenutku, ko je bil denar zbran, je mumija postala last župnije. Pred tistim pa je ni hotel imeti nihče.

118


hogy mikép tartják jónak nyélbeütni a dolgot. Erre a legnagyobb meglepe­ tésemre azt a feleletet kaptam, hogy nekem nincs jogom a mumiához hozzányulni. Itt el kell mondanom valamit. Mikor négy esztendővel ezelőtt Al­ sólendvára kerültem, megnéztem a penészesen, piszkosan, mezitelenül, egy fél koporsóban, ócska templo­ mi tárgyak, egerek és penészgom­ bák társaságában heverő mumiát. Megundorodtam a kegyeletsértő elhagyatottság láttára. Elmentem a városházára és megkérdeztem, hogy kié a Hadik-mumia. Azt mondták, a plebániáé. Elmentem a plebániára, ott meg azt mondták, hogy nem az övék. Furcsa, gondoltam. Tehát min­ denkié. Az enyém is. Nemsokára egy vendégtársaság jött Zalaegerszeg­ ről Alsólendvára, hogy a mumiát megszerzik a muzeum számára. Én voltam az első, aki felemeltem a sza­ vamat az elvitel ellen; pedig talán nekem volt a legkevesebb közöm a mumiához. A mumia tehát itt ma­ radt és én dr Chilkó Sándor ügyvéd ur közbenjárására engedélyt kaptam a plebánia hivataltól arra, hogy köz­ adakozásból felöltöztethessem és a kápolnából elhozhassam a mumiát. A mumia kiadását már csak azért is biztosra vettem, mert ugy gondol­ tam, hogy ha parádésan felöltöztet­ ve üvegkoporsóba tesszük Hadikot: bajosan adhatnak helyet neki a kis kápolnában. Ugy számitottam, hogy ha si­ kerül a gyüjtés, akkor a várból el­ kérek egy szobát, oda egy emel­ vényre feltesszük az üvegkoporsót és abba a disz-egyenruhás mumiát. Azután pedig akciót inditok, hogy abba a szobába hordjunk össze régi irásokat, régi pénzeket, régi fegy­ vereket stb. és csináljunk egy icipi­ ci kis muzeumot. A közönség és a városunkba jövő idegenek szivesen

adnának néhány fillért azért, hogy a mumiát megtekinthetik, és az igy befolyó összegből a felmerülhető ap­ ró-cseprő kiadásokat lehet fedezni. A gyüjtés megindult. Ugy­ szólván fillérenkint kapartunk ös�­ sze mintegy 500 koronát. Kérvényt irtam a takarékoknak: adtak. Lár­ máztam, agitáltam, cikkeztem, kör­ leveleztem, koldultam, – ez ered­ ményezte az 500 koronát. (Másik 500 koronát Hadiknak egy élő ro­ kona, gróf Hadik-Barkóczy Endre ur küldött Budapestről.) De egyebet is tettem. Gyüjtetni akartam a r. k. ele­ mi iskolában a gyermekek között az emberséges célra, de nem engedték meg. Gyüjtőivet küldtem a plébáni­ ának és külön is felkértem az adako­ zásra, de se nem gyüjtöttek, se nem adtak. A Szentháromsághegyi bucsu előtt pedig azt kértem, hogy szent­ beszéd közben hivják fel a hivők fi­ gyelmét a városban folyó gyüjtésre, hátha adnak néhány hatost, – de ez a kérésem is hiába való volt. (...) Akkor elmentem dr. Chilkó Sándor urhoz és ujból az ő közben­ járását kértem. Együtt elhatároztuk, hogy a diszruhát helybeli iparossal csináltatjuk meg és az üvegkoporsót is itteni kereskedővel szereztetjük be. – Dr. Chilkó ur vállalkozott arra is, hogy elintézi a dolgot a plébáni­ ai hivatallal és miután gróf HadikBarkóczy Endre ur már előzőleg megigérte, hogy a mumia felöltöz­ tetésének aktusánál személyesen részt vesz, eljár az ünnepség egyházi részletei érdekében is. Ez megtör­ tént és ekkor kaptam én azt a furcsa üzenetet, hogy adjam oda a pénzt a plébániának, az majd elintéz min­ dent. De a mumiát már semmi esetre sem adják ki. Szóval, midőn szépen együtt volt a pénz, mindjárt a plebániáé lett a mumia. Azelőtt senkinek sem kellett.

119


In tukaj se je zadeva Hadik za­taknila. Župnija prosi denar, jaz pa mumijo. Mogoče ima ona prav, mogoče jaz. Župnija pravi, da le njih (?) zadeva vse v zvezi z mumijo, ki jo lahko – če tako želijo – tudi po­ kopljejo; jaz pa si upam podvomiti v to in pravim, da požetih sadov dela ne bom delil z nikomer; pravim, da naj Hadika izročijo komisiji, ki se bo obvezala organizirati svečanost ter bo oblečeno in v stekleno krsto položeno mumijo prenesla na grad, kjer bo na ogled kristjanom in Ži­ dom, bogatim in revnim, v dobrem in slabem vremenu. In dokler se mi prerekamo tedne in mesece, se bo družina Hadik naenkrat aktivirala, da bi si prilastila mumijo – za dru­ žinsko grobnico. To bi lahko družini tudi uspelo in molim k Bogu, da jim uspe. 300 let staro truplo Mihaela Hadika, heroja bojev proti Turkom, ni namenjeno temu, da bi se prere­ kali nad njim. Tako trenutno stoji zadeva Hadik. (…) Zbrana vsota se nahaja pri

»Dolnjelendavski hranilnici«, o če­ mer priča bančna knjižica številka 8185, ki je pri meni. (…) Če gibanju ne bi metali polen pod noge pred samim zaključkom izvedbe načrta, bi si sedaj lahko že zadovoljno in ponosno ogledovali naše delo. Tako pa samo čakam, čakam. Enkrat pa se bo na lepem med nami pojavil odposlanec družine Hadik, ki ne bo nič razlagal, ne bo se razbur­ jal, ampak bo odpeljal s sabo svojo lastnino, mumijo. Takrat bo vsaj vsega konec. In kaj bo z denarjem? Tudi na to bom odgovoril. 500 kron bom vrnil grofu Endreju Hadiku-Barkóczyju na enak način, kot smo znesek do­ bili, preostalih 500 kron pa bom – z dovoljenjem darovalcev – predal lo­ kalnemu društvu za urejanje okolja. Tako bomo vsaj v obliki izgrajene­ ga pločnika do železniške postaje imeli kaj od bitke, ki se odvija okoli mumije (…) Urednik Oszeszly M. Victor.

Magyar Paizs, 24. 11. 1910, Zalaegerszeg, stran 3

Zadeva Hadikove mumije se je premaknila v dobro smer. Na pobudo mestnega svetnika Vinczeja Matyasovszkyja so na seji mestnega sveta določili komisijo, katere člani so: dr. Fábián Józsa, József Raffensperger, Vincze Matyasovszky, dr. Márton Filkor in János Toma. S pomočjo zbranih prispevkov v višini tisoč kron, ki jih je zbral urednik Oszeszly, bodo člani komisije zadevo privedli do konca. Na predlog Oszeszlyja bodo mumijo premestili iz kapele Svete trojice v kapelico na lendavskem gradu, kjer bo dostopna širši javnosti in bo varna pred nadaljnjim propadom.

120


Itt aztán megakadt a Hadik-ügy. A plebánia a pénzt kéri, én meg a mumiát. Talán neki van igaza, ta­ lán nekem. A plebánia azt mondja, hogy egyedül csak neki (?) van köze a mumiához, amit – ha akarja – el is temethet; én pedig ezt bátorkodom kétségbe vonni és azt mondom, hogy a parázsból kikapart gesztenyét nem adom oda senkinek; azt mondom, adják ki Hadikot egy bizottságnak, ez a bizottság vállalja el az ünnep­ ség rendezőségét és a felöltöztetett és üvegkoporsóba helyezett mumiát vigyük fel a várba, ahol keresztény és zsidó, gazdag és szegény ember által, jó és rossz időben egyformán megtekinthető lesz. És mig mi ezen vitatkozunk heteken és hónapokon át: a Hadik-család egyszerre csak megmozdul, hogy a mumiát meg­ szerezze a – családi kripta számára. Ez sikerülni is fog a családnak és adja Isten, hogy sikerüljön. Hadik Mihálynak, a törökverö hősnek 300 éves holtteste nem arra való, hogy ellenségeskedjünk felette.

Igy áll a Hadik-ügy most. (...) A gyüjtött összeget az „Alsó­ lendvai Takarékpénztár" kezeli, ami­ ről a kezeim között lévő 8185. számu betétkönyvecske tanuskodik. (...) Ha akadályokat nem görditettek volna a mozgalom befejezése elé, ugy most már önelégülten, büszkén tekint­ hetnénk müvünk felé. Igy azonban csak várok, várok. Majd egyszer csak megjelenik közöttünk a Hadik csa­ lád megbizottja és nem szól, nem lármázik, hanem viszi magával jogos tulajdonukat, a mumiát. Akkor lega­ lább vége lesz mindennek. S mi lesz a pénzzel? Erre is megfelelek. Az 500 koronát ugy, ahogy jött, visszaküldöm gróf Hadik-Barkóczy Endre urnak és a másik 500 koronát – az adakozók engedélyével – átadom a helybeli szépitőegyesületnek. Legalább a vasuti gyalogjáró megépülése révén valami hasznát is látjuk a mumia fölött dúló csatának. (...) Oszeszly M. Victor lapszerkesztő.

Magyar Paizs, 1910. 11. 24., Zalaegerszeg, oldal 3

A Hadik mumia ügye jó mederbe terelődött. Matyasovszky Vincze képviseleti tagnak szép inditványára a községi képvi­ seleti gyülés bizottságot választott Dr. Józsa Fábián, Raffensperger József, Matyasovszky Vincze, Dr. Filkor Márton és Toma János tagokból, kik az Oszeszly szerkesztőtől gyüjtött ezer koronával végire viszik az ügyet, mely ugy történhetik Oszeszly javaslata szerint helyesen, hogy a hegyi kápolná­ ból lehozzák a mumiát a vár kápolnájába, hol az egész közönségnek hozzá­ férhető lesz s a további pusztulástól megvédik.

121


Alsólendvai Hiradó, 4. 12. 1910, Dolnja Lendav, strani 1-2

Paberkovanje po Mihaelu Hadiku. Objavlja: Victor M. Oszeszly

(…) V starih, zbledelih zapisih sem videl, da je eden izmed potom­ cev našega Hadika, grof Gusztáv Ha­ dik, general revolucije leta 1848, ki si je leta 1815 kot 14-letni mladenič ob potovanju skozi Dolnjo Lendavo ogledal vitezovo truplo, po koncu osamosvojitvene vojne na škofiji v Sombotelu naredil odločne korake za izročitev mumije, a je prejel od­ klonilen odgovor. Hja, general re­ volucije! Približno pol stoletja kasneje, leta 1864, je dolnjelendavska jav­ nost na čelu z namestnikom kralje­ vega okrajnega glavarja Kálmánom Egyházasbükkijem Dervaricsem sprožila gibanje za dobrobit mumije in cilj tega gibanja je bil, da se naba­ vijo primerna obleka in škornji za našega Hadika in se tako urejenega viteza nato v stekleni krsti položi na glavni oltar kapele Svete trojice. Na sijajno, obetajočo proslavo se je mrz­lično pripravljala celotna mest­ na javnost. O načrtovani svečanosti so or­ ganizatorji obvestili takrat v Budim­ pešti in kasneje v Szemlaku živeče­ ga grofa Gusztáva Hadika, ki se je takoj obvezal, da bo pokril stroške uniforme, škornjev in tudi krste ter da se bo osebno udeležil svečanega dogodka. (…) Dolnjelendavska javnost je sve­č anost načrtovala na dan 5. maja 1864 pa tudi organizatorji so že dorekli podrobnosti praznika,

toda izpeljavo načrta jim je pre­ prečilo nerazumljivo posredovanje tedanjega dolnjelendavskega žup­ nika in dekana, pokojnega Antala Stirlinga. Ko je namreč župnik-dekan iz­ vedel za domoljubno gibanje, je stra­ hovito nasprotoval zadevi in izjavil, da v nobenem primeru ne bo dovolil nikomur, da se dotakne mumije. Da bi izvedbo načrta še dodatno otežil, je nemudoma pisal sombotelskemu škofu in ga prosil, naj odločno pre­ pove svečanost, ki je bila načrtovana 5. maja 1864. Čez štiri dni je prispela škofova odredba o prepovedi. V upanju, da Stirling naspro­ tuje predvsem svečanemu dogod­ ku, so organizatorji izvirni načrt spremenili, tako da bi oblačenje Hadika in namestitev v stekleno krsto izvedli v tišini brez javnosti. Navkljub pogovorom med grofom Gusztávom Hadikom in nadškofom Lonovicsem o tej zadevi je bil, ob nenehnem nasprotovanju dolnje­ lendavskega župnika-dekana, tudi ta načrt neizvedljiv. V povezavi s tem neupraviče­ nim odporom je v enem izmed za­ pisov, ki so mi dosegljivi, Kálmán E. Dervarics zapisal sledeče: »Po ško­ fovski prepovedi je župnik-dekan Stirling hotel izvesti še naslednje de­ janje, in sicer, da se Hadikovo trup­ lo zapre v krsto in pokoplje, toda tega si vseeno ni upal narediti, ker

122


Alsólendvai Hiradó, 1910. 12. 04., Alsólendva, oldal 1-2

Böngészet Hadik Mihály körül. Közli: Oszeszly M. Victor

(...) Régi, megfakult irásokból látom, hogy a mi Hadikunk egyik őse, gróf Hadik Gusztáv 48-as for­ radalmi tábornok, aki 1815-ben mint 14 éves ifju Alsólendván való átutazása közben megtekintette a lovag holttestét, a magyar szabad­ ságharc lezajlása után a szombat­ helyi püspökségnél lépéseket tett a mumia kiadása iránt, de elutasitó választ kapott. Hja, egy forradalmi tábornok! Mintegy másfél évtizeddel ké­ sőbb, 1864-ben Alsólendva közön­ sége – élén néhai Egyházasbükki Dervarics Kálmán kir. albiróval – mozgalmat inditott a mumia érde­ kében s ennek a mozgalomnak az volt a célja, hogy a mi Hadikunk szá­ mára illő öltözetet és csizmákat sze­ reznek és az igy kiadjusztált lovagot üvegkoporsóba téve a Szenthárom­ ság-kápolna főoltárában helyezik el. A nagyszerűnek igérkező ünnepély­ re az egész város közönsége lázasan készülődött. A készülő ünnepélyről a rende­ zőség értesitette az akkor Budapes­ ten és később Szemlakon élő gróf Hadik Gusztávot, aki azonnal vál­ lalkozott arra, hogy a diszruha és csizma, valamint a koporsó költsé­ geit is ő fedezi és az ünnepi aktuson személyesen részt fog venni. (...) Alsólendva közönsége a szép ünnepélyt 1864. május 5-ikere ter­ vezte s a rendezőség már az ünnep­ ség részleteit is megállapitotta, midőn az egész terv kivitelét meg­

akadályozta az akkori alsólendvai esperesplebános, néhai Stirling An­ tal érthetetlen közbelépése. Az esperesplebános ugyan­ is, mikor a hazafias mozgalomról tudomást szerzett, roppant ellene volt a dolognak és kijelentette, hogy semmiesetre sem enged a mumiához hozzányulni. Sőt hogy a terv elé még nagyobb akadályt görditsen, azon­ nal irt a szombathelyi püspöknek és ezt arra kérte, hogy az 1864. május 5-ére tervezett ünnepélyt határozot­ tan tiltsa be. Négy nap mulva itt lent volt a püspök betiltó végzése. Akkor a rendezőség abban a re­ ményben, hogy Stirlingnek csupán az aktus ünnepélyessége ellen van kifogása, az eredeti tervet oly for­ mán alakitotta át, hogy a felöltöz­ tetést és üvegkoporsóba helyezést teljes csendben, a nyilvánosság kizá­ rásával eszközlik, de dacára annak, hogy gróf Hadik Gusztáv ez ügyben Lonovics érsekkel is tárgyalt, az al­ sólendvai esperesplebános akadé­ koskodása folytán ez a terv sem volt keresztül vihető. Ezzel az indokolatlan ellenál­ lással kapcsolatosan E. Dervarics Kálmán a következőket jegyezte fel egy kezeim között lévő irásában: „Stirling esperesplebános a püspöki betiltás után még azt a tettet akarta elkövetni, hogy Hadikunk holttete­ mét koporsóba záratja és eltemette­ ti, de ezt mégse merészelte megteni, mert azzal nemcsak Alsólendva,

123


bi s tem občutno prizadel čustva ne samo prebivalcev Dolnje Lendave, ampak cele okolice.« Javnost in pobudniki gibanja so zaradi onemogočanja odpovedali iz­ vedbo načrta pa tudi plemeniti grof ni več uspel ukrepati glede oblačenja mumije, saj je kmalu zatem umrl. Naš Hadik dolgo časa ni imel svojega mesta (pa tudi obleke ne!), predevali so ga sem ter tja in ga selili po kapeli. Nekaj časa je ležal tudi pod oltarjem, naposled pa je okoli leta 1884 pristal na trenutnem mestu, v kamri pod korom. Nedolgo zatem, nekje na začetku 1890. let, se je pomilovanja vreden vitez zasmilil preminulemu dolnjelendavskemu župniku-dekanu Pálu Kissu, ki mu je okoli vratu obesil nekakšen črn prt; tistega, ki še dandanes pokriva dragocenega mrliča. Kasneje je ubogi vitez doživljal še hujše čase. V kapeli so se zelo razmnožile miši, ki našemu Hadi­ ku niso prizanesle. Pokrov krste se je polomil pa tudi njegov prt je za­ čel razpadati. Med razpadajočimi

cerkve­nimi predmeti in umazanijo čaka v tisti ropotarnici za lesenimi vrati v prav groznem stanju! Z last­ nimi očmi sem videl (bilo je okoli leta 1907), kako je 5-6 šolarjev priv­ leklo mumijo iz kapele, jo naslonilo na steno in obmetavalo s kamenjem. Spet drugič so z njim izvajali razne nesramnosti, velikokrat pa so tudi plesali z njim. Tako so ravnali s tis­ tim, ki je svoje mlado življenje žrt­ voval za to mesto! Jaz sem bil v tem mestu še tu­ jec, ko sem sprožil še vedno aktivno gibanje za Hadika. In še pred tremi tedni sem stal tam, kjer so leta 1864 stali častilci mumije: nasproti župni­ je. Kdo bo zmagal? – se sprašujejo v tisti beli hiši poleg cerkve. Kdo bo zmagal? sprašujem jaz, ki sem dolgo časa zgroženo gledal tisto grozno zapuščeno človeško kožo v kapeli Svete trojice. Lagal bi, če bi rekel, da mi je za usodo mumije manj mar kot pred tremi leti, toda prisežem pri Bogu, da še enkrat ne bi orga­ niziral Hadikovega gibanja. Ker se ne splača …

Alsólendvai Hiradó, 26. 11. 1911, Dolnja Lendava, stran 3

Hadikova mumija v dveh zalskih muzejih Slike slavnega prebivalca dolnjelendavske kapele Svete trojice oziroma okoli 300 let stare Hadikove mumije so bile predane muzejema v Zalaeger­ szegu in v Keszthelyu. Naš prijatelj Dénes Stessel je namreč nedavno naredil zanimive fotografije o slavni mumiji, ki Hadika prikazujejo v dveh pozicijah, in jih je posredoval našemu uredništvu kot pobudniku gibanja za rešitev Hadika. Mi smo fotografije, na katerih so zelo jasno vidni tudi najmanjši detajli mumije, predali muzejema v Zalaegerszegu in Keszthelyu, kjer bodo zagotovo deležne zasluženega spoštovanja, saj gre za zelo zanimive fotogra­ fije odličnega viteza, čigar videz za oko ni najbolj prijeten, a bi si zaslužil veliko boljši odnos družbe.

124


hanem vidéke lakosságának érzetét érzékenyen megsértette volna.” A közönség és a mozgalom meginditói, az akadékoskodás láttá­ ra lemondtak a terv kiviteléről és a nemes gróf sem intézkedhetett többé a mumia felöltöztetése iránt, amen�­ nyiben rövid idő mulva meghalt. Sokáig nem volt helye (de ru­ házata sem!) Hadikunknak, ide-oda lökték, dobálták a kápolnában, fe­ küdt egy ideig az oltár alatt is és végre körübelül 1884 év táján ke­ rült jelenlegi helyére, a korus alatt levő kamraszerü fülkébe. Nemso­ kára rá, ugy az 1890-es évek ele­ jén néhai Kiss Pál alsólendvai esperesplebános szive megesett a szánalmas állapotban lévő lovagon és egy fekete lepelfélét akasztatott a nyakába; ugyanazt, ami most is fedi a nagybecsü tetemet. Később még rosszabb idők jártak a szegény lovagra. A kápol­ nában nagyon elszaporodtak az egerek, amelyek bizony még a mi Hadikunkat sem kimélték meg. Koporsójának fedele összetört, kö­ pönyegje meg éppen pusztulásnak indult. Olyan szánalmas állapotban

álldogál rozoga kápolnai tárgyak és sok-sok piszok között abban a lécaj­ tós sutban! Saját szemeimmel láttam egyszer (ez 1907-ben lehetett), hogy 5-6 iskolásgyerek kihozta a mumiát a kápolnából, nekitámasztották a falnak és kövekkel hajigálták. Más­ kor mindenféle csufot üztek belőle és nem egyszer meg is táncoltatták. Igy bántak azzal, aki fiatal életét ál­ dozta e városért! Én egészen idegen, olyan jöttment voltam ebben a városban, mi­ dőn meginditottam a még mindig huzódó Hadik-mozgalmat. És még három héttel ezelőtt ott állottam, ahol 1864-ben állottak a mumia tisz­ telői: szemben a plebániával. Ki fog győzni? – kérdezik abban a templom melletti fehér házban. Ki fog győzni? kérdezem én, aki sokáig megborzad­ va néztem a maga rettenetes elha­ gyatottságában azt a Szenthárom­ ság-kápolnai emberbőrt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kevésbbé érdekel a mumia sorsa, mint há­ rom év előtt, de azért Isten bizony nem csinálnám végig még egyszer a Hadik-mozgalmat. Mert nem ér­ demes...

Alsólendvai Hiradó, 1911. 11. 26., Alsólendva, oldal 3

A Hadik-mumia két zalai muzeumban Az alsólendvai Szentháromság-kápolna nevezetes lakójának, a körülbelül 300 éves Hadik mumia képe bekerült a keszthelyi és egerszegi muzeumokba. Stessel Dénes barátunk ugyanis nemrég ügyes fényképfelvételeket eszkö­ zölt a hires mumiáról s a képeket – melyek Hadikot kétféle poziturában ábrázolják – szerkesztőségünknek, mint a Hadik-mozgalom meginditójának ajánlotta fel. Mi a képeket, melyeken a mumia legkisebb része is egészen tisztán látható, a zalaegerszegi és keszthelyi muzeumoknak engedtük át, ahol bizonyára méltó megbecsülésben részesül a jobb sorsra érdemes lovag nem éppen kellemes látványt nyujtó, de mindenesetre érdekes fotográfiája.

125


Alsólendvai Hiradó, 18. 01. 1914, Dolnja Lendava, stran 3

Zahvala Dolnje Lendave. Predstavniki mesta Dolnja Lendava so uredniku našega časopisa prejšnji teden vročili naslednjo pisno zahvalo: Mesto Dolnja Lendava, št. 111 – 914. Izpis iz zapisnika seje mestnega sveta mesta Dolnja Lendava z dne 10. januar 1914. Predmet: Predlog Vinceja Mattyasovszkyja v zadevi Hadikova mumija. Sklep: Vince Mattyasovszky je v imenu komisije, ki je bila imenovana v zadevi Hadik glede ohranitve in vzdrževanja mumije, predstavil podrobno poro­ čilo. Predlaga, da vzame mesto v upravljanje ostanek v višini 497 kron in 46 fillerjev ter s tem zneskom ustanovi mašno fundacijo v višini 150 kron s pogojem, da se s prihodki iz obresti fundacije odslej opravi maša v spomin Mihaelu Hadiku na dan svetega Mihaela. V nadaljevanju predlaga tudi, da mestni svet uredniku Victorju M. Oszeszlyju izglasuje zahvalo za vneto in težko delo pri zbiranju denarja. Mestni svet se je ob sprejetju poročila soglasno odločil, da vzame 497 kron in 46 fillerjev v svoje upravljanje, sprejme predlog glede ustano­ vitve mašne fundacije in izreče zahvalo gospodu Victorju M. Oszeszlyju za predano in težko delo. Za skladnost izvlečka iz zapisnika: glavni notar Grassanovits.

Magyarország, 1. 2. 1914, Budimpešta, stran 14

– Dolnjelendavska Hadikova mumija je razpadla. Kot je znano, hranijo v dolnje­ lendavski kapeli Svete trojice več kot tristo let staro mumijo, ki je truplo viteza Mihaela Hadika, junaškega kapetana iz časa turških bojev. Sto­ letja niso uspela razgraditi trupla, ravno nasprotno, čas ga je na čudo­ vit način prepariral. Gre za eno od najlepše ohranjenih mumij v državi. Na njej se je ohranila junakova na­ ravna barva kože pa tudi barva oči je jasno prepoznavna. Dolnji Lendavi sta ponujala muzeja iz Budimpešte in z Dunaja za mumijo velike vsote, vendar pa se mesto ni želelo odreči svoji čudoviti relikviji. Urednik Vik­ tor M. Oszeszly je s pomočjo tedni­

ka »Alsólendvai Hiradó« nedavno zbral tisoč kron, s pomočjo katerih so mumijo položili v stekleno krsto. Vendar pa se je pobožen namen iz­ pridil: mumija, ki je do lanskega leta prosto ležala v kamri kapele, je zače­ la v izolirani krsti pred nekaj meseci razpadati. Danes je že v tako slabem stanju, da je mumija, ki je nekoč bila vredna celo premoženje, zdaj v nevarnosti, da popolnoma propade. Ker se je od dokončnega razpada več ne da rešiti, sedaj razmišljajo o tem, da bi jo pokopali. Zalska županija bo s tem revnejša za eno svojih najlep­ ših in najčudovitejših zgodovinskih znamenitosti.

126


Alsólendvai Hiradó, 1914. 01. 18., Alsólendva, oldal 3

Alsólendva köszönete. Alsólendva nagyközség elöljárósága a mult héten a következő jegyzőkönyvi köszönetet kézbesittette szerkesztőnknek: 111 – 914. sz. Alsólendva nagyközségtől. Kivonat Alsólendva nagyközség képviselőtestülete által 1914. jan. 10-én tartott gyüles jegyzőkönyvéből. Tárgy: Mattyasovszky Vince előterjesztése a Hadik-mumia ügyében. Véghatározat: Mattyasovszky Vince a Hadik-ügyben kiküldött bizottság nevében a mumia megőrzése és fentartása ügyében részletes jelentést terjeszt elő. – Javasolja, hogy a még fentmaradt 497 kor. 46 fillért a község saját kezelésébe vegye és ezen összegből tegyen egy 150 koronás misealapitványt azzal a kikötéssel, hogy az alapitvány kamataiból Hadik Mihály emlékére Szent Mihály napkor mise tartandó. Javasolja továbbá, hogy Oszeszly M. Victor lapszerkesztő urnak az összeg összegyüjtése alkalmával kifejtett buzgó es fáradságos munkájáért szavazzon köszönetet a képviselőtestület. A kép,viselőtestület a jelentést egyhangulag tudomásul véve elhatároz­ za, hogy a 497 kor. 46 fillért saját kezelésébe átveszi, a misealapitványra vonatkozó javaslatot elfogadja és Oszeszly M. Victor urnak buzgó es fárad­ ságos munkájáért köszönetet szavaz. Kivonat hiteléül: Grassanovits főjegyző.

Magyarország, 1914. 02. 01. Budapest, oldal 14

– Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. Az alsólendvai szentháromság­ hegyi kápolnában tudvalevőleg egy több, mint háromszáz éves mumiát őriznek, mely Hadik Mihály lovag, a törökverő hős kapitány holttete­ me. A holttestet az évszázadok nem őrölték meg, sőt csodálatos mó­ don preparálták, ugy hogy egyike az országban eddig talált legszebb mumiáknak, melynél nemcsak a hős természetes szine maradt meg, ha­ nem még szemek szine is tisztán fel­ ismerhető rajta. A mumiáért a bécsi és budapesti muzeumok jelentékeny összegeket kináltak Alsólendvának, de a város nem akart lemondani cso­ dás ereklyéjéről. Oszeszly M. Viktor lapszerkesztő nemrégiben az „Al­

sólendvai Hiradó”-ban ezer koro­ nát gyüjtött össze s ebből a mumiát tavaly üvegkoporsóba helyezték. A kegyeletes szándék azonban balul sikerült: a mumia, amely tavalyig szabadon volt a kápolna egy kamrá­ jában, az elzárt levegőjü koporsóban néhány hónappal ezelőtt oszlásnak indult s ma már annyira tönkre ment, hogy az egykor vagyont érő mumiát a teljes elenyészés veszélye fenyegeti. Miután a mumiát a tel­ jes megsemmisüléstől megmenteni már nem lehet, most azzal a gondo­ lattal foglalkoznak, hogy eltemetik. Zalamegye igy tehát egyik legszebb és legcsodásabb történelmi neveze­ tességével lesz szegényebb.

127


Pesti Napló, 8. 2. 1914, Budimpešta, stran 45-46

+ Uničenje Hadikove mumije. Kot vemo, v dolnjelendavski kapeli Svete trojice zelo pobožno hranijo več kot tristo let staro mumijo, trup­ lo viteza Mihaela Hadika, kapetana in heroja, ki je premagal Turke. Sto­ letja trupla niso uničila, celo prepa­ rirala so ga na čudovit način, tako da je to ena najlepših mumij, ki so bile do sedaj najdene v državi; ni se ohranila le naravna barva kože, ampak je tudi jasno vidna barva oči. Muzeji na Dunaju in v Budimpeš­ ti so v zameno za mumijo ponujali Dolnji Lendavi znatne vsote, a se mesto ni hotelo odpovedati relikviji. Urednik časopisa Alsólendvai Hi­

radó Viktor M. Oszeszly je z akcijo zbral tisoč kron in s tem denarjem so plačali lansko položitev mumi­ je v stekleno krsto. Toda plemenit namen se je izjalovil. Mumija, ki je ležala do lanskega leta nezaščitena v enem od kamer kapele, je zaradi zaprtega zraka v krsti začela pred nekaj meseci razpadati in je trenut­ no že v tako slabem stanju, da ji grozi popoln propad. Kot nam spo­ ročajo iz Dolnje Lendave, trenutno razmišljajo, da bi truplo pokopali. Zalska županija bo torej revnejša za eno izmed najlepših zgodovinskih znamenitosti.

Magyar Paizs, 5. 3. 1914, Zalaegerszeg, stran 2

Dolnjelendavska Hadikova mumija. – »Človeška koža« propada Časnike iz prestolnice ter ne­ katere regionalne časnike je prepla­ vila novica, da 300 let stara mumija viteza Mihaela Hadika, ki jo vse od leta 1728 hranijo v dolnjelendav­ ski kapeli na hribu Svete trojice, propada. Novica je, žal, resnična. Čudežna človeška koža, za katero bi lahko dejali, da je desetletja v brutalni zanemarjenosti ležala v zakotni kamri kapele in katere ure­ ditev v dostojno stanje je svoj čas v več člankih ogorčeno zahteval ča­ sopis »Magyar Paizs«, v zadnjem

času dejansko razpada, tako da jo je potrebno pokopati. Vitez Mihael Hadik, znamenit heroj in kapetan, borec proti Turkom, je 3. julija leta 1603 umrl viteške smr­ ti med obrambo dolnjelendavskega gradu, čigar lastnik je bil takrat Kriš­ tof Bánffy. Hadik je podlegel tatar­ skemu meču, ki mu je na čelnico nad desnim očesom zadal smrtno rano (mesto reza je še danes razločno vid­ no). Truplo je padlo v globok jarek, se z nogami zataknilo v štrleče korenine in viselo z glavo navzdol. Iz grozovite

128


Pesti Napló, 1914. 02. 08., Budapest, oldal 45-46

+ A Hadik-mumia megsemmisülése. Az alsólendvai szentháromság­ hegyi kápolnában – mint tud­ juk – nagy kegyelettel őriznek egy háromszázévesnél régibb mumiát, mely lovag Hadik Mihály, a törökve­ rő hős kapitány holtteste. Az évszáza­ dok nem porlasztották el a holttestet, sőt csodálatos módon preparálták, ugy hogy egyike az országban eddig talált legszebb mumiáknak, melynél nemcsak a hős természetes szine ma­ radt meg, hanem még a szemek szine is tisztán látható rajta. A mumiáért a bécsi és budapesti muzeumok jelen­ tékeny összegeket kináltak Alsólend­ vának, de a város nem akart lemon­ dani ereklyéjéről. Oszeszly M. Viktor

lapszerkesztő az Alsólendvai Hiradó akciójával ezer koronát gyüjtött ös�­ sze s ebből a mumiát tavaly üveg­ koporsóba helyezték. A kegyeletes szándék azonban balul sikerült. A mumia, amely tavalyig szabadon volt a kápolna egy kamrájában, az elzárt levegőjü koporsóban néhány hónappal ezelőtt oszlásnak indult s most már annyira tönkrement, hogy a teljes elenyészés veszélye fenye­ geti. Mint Alsólendváról jelentik, most már azzal a gondolattal fog­ lalkoznak, hogy eltemetik a holttes­ tet. Zalamegye tehát egyik legszebb történelmi nevezetességével lesz szegényebb.

Magyar Paizs, 1914.03.05., Zalaegerszeg, oldal 2

Az alsólendvai Hadik-múmia. – Pusztulóban az „emberbőr” A fővárosi és egyes vidéki la­ pokat bejárta a minap a hir, hogy Hadik Mihály lovagnak 300 eszten­ dős múmiája – amelyet 1728. év óta az alsólendvai szentháromság-hegyi kápolnában őriznek – pusztulóban van. A hir, sajnos, igaz. A csodás em­ berbőr, amely évtizedeken keresztül mondhatni brutális elhanyagoltság­ ban hevert a kápolna egy félreeső zugában s amelynek méltó állapotba helyezését a »Magyar Paizs« is fel­ háborodás hangján hangosan kö­ vetelte több czikkben annak idején, tényleg oszlásnak indult az utóbbi időben ugy, hogy el kell temetni. Hadik Mihály lovag, a hires tö­ rökverő hős kapitány, mint tudva­

levő dolog, 1603. év julius 3-án halt meg vitézi halállal az alsólendvai vár védelmében, amelynek Bánffy Kristóf volt akkor a tulajdonosa. Egy tatár kardjától halt meg Hadik, amely a fején a jobb szeme felett a homlokcsonton ejtett halálos sebet. (A vágás helye ma is tisztán látha­ tó.) A holttest egy mély vizmosásba esett olyformán, hogy lábainál fog­ va egy kiálló fagyökérben fennakadt s ilymódon a vér a rettenetes fej­ seben át kifolyt. Ilyen állapotban akadtak rá három nap mulva Bánffy Kristóf katonái. Bánffy Kristóf, a Lyndva vár tulajdonosa, a holttestet a Szenthá­ romság hegycsucsán, a mai kápolna

129


rane na glavi se mu je izlila vsa kri. V takšnem stanju so ga našli čez tri dni vojaki Krištofa Bánffyja. Krištof Bánffy, tedanji lastnik gradu Lyndva, je truplo naročil po­ kopati v grobnico manjše utrdbe na vrhu hriba Sveta trojica, tam, kjer danes stoji kapela. Tam je počival Ha­ dik do leta 1728 oziroma dokler neka družina po imenu Gludovácz ni dala odstraniti ruševin manjše utrdbe in grobnice, da bi na tem mestu zgra­ dila še danes stoječo kapelo. Takrat so naš­li mumijo v krsti, na pokrovu katere je bilo z bakrenimi žeblji zapi­ sano: »S. AC G. D. MICHAEL HADIK S. C. R. CAPITANEUS MDCIII.« Truplo je bilo v popolnoma ne­ poškodovanem stanju, koža in kosti so ostale čudežno nepoškodovane, celotno telo se je – verjetno zaradi apnenčaste prsti – prepariralo, tako da je bila vidna celo barva oči. Truplo so nato položili v oltar kapele, od tam pa je bilo pred nekaj desetletji premeščeno v kamri po­ doben prostor pod korom v družbo miši in odslužene liturgične opreme – popolnoma golo, brez krste. V tem času je čudežna mumija – za kate­ ro so dunajski in budimpeštanski muzeji obljubljali pravo bogastvo – služila kot otroška igrača in kot predmet posmeha. Pisec teh vrstic je ničkolikokrat videl, kako so objest­ ni učenci meščanske šole prinesli truplo iz kapele, ga naslonili k steni in streljali nanj s fračami. Spet dru­ gič je bil priča dogodku, ko je vinjen cerkovnik zaplesal z mumijo. Temu stanju je hotel napraviti konec pisec teh vrstic, ko je v časopi­ su »Alsólendvai Hiradó«, ki ga ureja, sprožil gibanje, da bi mumijo oblek­ li in položili v stekleno krsto. Tudi »Magyar Paizs« je prispeval velik de­ lež k temu pozivu in je zaslužen, da se je v nekaj mesecih zbralo 1000 kron za uresničitev tega plemenitega cilja.

Denar – ko je že bil zbran – so prevze­ li dolnjelendavski mestni svetniki, ki so nadaljnje ukrepe nato zaupali lastni ad hoc ustanovljeni komisiji. A plemenit namen se je izja­ lovil. Komisija je namreč v kapeli pod korom naročila izdolbsti v steno nišo, jo s cementno malto poravnati, odprtino pa zastekliti. Mumijo, po­ vito le v žalni trak, so nato položili na vlažen cement. Preostali denar, ki so ga dobrosrčni darovalci namenili za oblačila mumije, pa je komisija namenila za ustanovitev mašne fun­ dacije. To se je zgodilo lani. Od lani pa se je vlaga iz cementa vpila v mu­ mijo, ki je začela plesneti, nato pa še trohneti. Uničujoč vpliv trohnenja so poskusili preprečiti tako, da so mumijo vzeli iz niše in jo prezračili, a to ni kaj dosti pomagalo: mumija propada, vedno bolj in bolj razpada, iz tedna v teden, tako da so pristojni začeli razmišljati v smeri, da bi trup­ lo pokopali, kar bi se kmalu mora­ lo zgoditi, saj bo mumija, ki je bila nekoč vredna bogastva, v kratkem popolnoma strohnela. Torej bo z obličja zemlje izginila 300 let stara mumija viteza Mihae­ la Hadika, z izgubo dediščine zgo­ dovinske vrednosti, ki je bila dolgo časa znamenitost majhne Dolnje Lendave, pa bo revnejši tudi naš, že sicer reven narod! (Dolnja Lendava.) Viktor M. Oszeszly

130


helyén álló váracs-szerü épitmény kriptájában temettette el, ahol 1728. évig, vagyis addig feküdt Hadik, amig valami Gludovácz nevü család a váracs romjait el nem hordatta, a kriptát szét nem bontatta, hogy a váracs helyén a mai kápolnát felépittesse. Akkor találták meg a múmiát egy rézszegekkel kivert ko­ porsóban, amelynek fedőlapján ez volt olvasható: »S. AC G. D. MIC­ HAEL HADIK S. C. R. CAPITANEUS MDCIII.« A holttestet teljesen ép állapot­ ban találták meg, bőre, csontjai cso­ dálatosképpen épen maradtak, az egész test – nyilván a meszes talaj következtében – préparálódott, ugy hogy még a szemek szine is meg­ maradt. A holttestet a kápolna oltárjában helyezték el, honnan néhány év­ tizeddel ezelőtt a kórus alatt levő kamraszerü fülkébe került egerek és használatból kiment templomi kegyszerek társaságába – teljesen mezitelenül, koporsó nélkül. Ebben az időben a csudás mumia – ame­ lyért a bécsi és budapesti muzeumok kincseket igértek – a gyermekek já­ tékszeréül, gunytárgyául szolgált. E sorok irója számtalanszor látta, hogy vásott polgáristák kihozták a kápolnából a holttestet, nekitámasz­ tották a falnak és gummi puskával lövöldözték. Máskor meg annak volt tanuja, hogy a templomszolga boros fővel megtánczoltatta a mumiát. Ennek az állapotnak akart végetvetni e sorok irója akkor, amikor a szerkesztése alatt levő ujságban, az »Alsólendvai Hiradóban« gyüjtést inditott a mumia felöltöztetése és üvegkoporsóba helyezésére. Ebből az agitáczióból a »Magyar Paizs« is bőven kivette a részét s neki is része van abban, hogy néhány hónap alatt 1000 korona összegyűlt a kegyeletes czélra. A pénzt – mikor már együtt

volt – Alsólendva község képviselő­ testülete vette magához s egy saját kebeléből alakult ad hoz bizottságra bizta a további teendőket. A kegyeletes szándék azon­ ban rosszul sikerült. A bizottság ugyanis azt tette, hogy a kápolná­ ban a kórus alatt a falba vágatott egy üreget, annak alját és oldalait kiczementeztette az elejét beüve­ geztette és a nedves czementre rátette a mezitelen, csak egy koszoruszalaggal átcsavart múmi­ át. A fenmaradt pénzt pedig – ame­ lyet a felöltöztetésre adtak a jószivü adakozók – misealapra forditotta a bizottság. Ez történt tavaly. Tavaly óta pedig az történt, hogy a czement nedvessége felszivódott a mumiába, amely penészedni, majd pedig rot­ hadni kezdett. Az enyészetnek ezt a pusztitó munkáját igyekeztek ugyan meggátolni azzal, hogy a mumiát kivették az üregből és megszellőz­ tették, de ez mitsem használt: a mumia pusztul, bomlik hétről-hét­ re jobban, ugy, hogy illetékes körök most azzal az eszmével foglalkoz­ nak, hogy a holttestet eltemettetik, aminek legközelebb már meg is kell történni, mert a valamikor kincseket érő múmia rövid időn belül teljesen elrothad. Hadik Mihály lovag 300 éves mumiája tehát eltünik a föld szinéről s egy történelmi emlékkel, amely a kis Alsólendvának sokáig neveze­ tessége volt, ismét szegényebb lesz amugy is szegény nemzetünk! (Alsólendva.) Oszeszly M. Viktor

131

MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE.


Károly TOMA: Zbirka ljudskega pesništva (Rokopis, 1914) In: Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, 10272. Budapest Pobočje hriba Svete trojice pri Dolnji Lendavi je nekoč pokrival obsežen gozd. Na vrhu hriba je stala manjša utrdba s približno 100 vojaki. Kapetan te utrdbe se je imenoval Mihael Hadik, ki je bil sorodnik kapetana lyndavskega (nekdanje ime Lendave) gradu Krištofa Bánffyja. Utrdbo je z gradom povezoval tunel. Ne­ koč se je zgodilo, da se je Mihael Hadik s svojo kočijo, v katero so bili vpreženi štirje konji, vozil v okolici Lyndve, ko so se nenadoma pojavili roparski Turki in so začeli preganjati Hadika. Ko je Hadik prispel do hriba Svete trojice, je izpregel konje in molil k Bogu, češ da bo sezidal kapelo na vrhu hriba, če mu pomaga uiti pred Turki. Tako je obljubil pod hribom, nato pa zajahal konja in krenil z vsemi štirimi konji po strmem pobočju ter vso pot molil. Po sledeh njegovih konj so pognale lilije. – Tako pripoveduje ljudstvo. – Srečno se je rešil, ker mu Turki po strmem hribu niso uspeli slediti. Torej mu je pomagal sam Bog in zato so rasle lilije na sledeh kopit njegovih konj. Ko je prispel na vrh hriba, je znova molil, nato pa potegnil svojo zlato sabljo iz nožnice in z njo označil mesto, kjer bo stala kapela. – Njegovi konji so kmalu poginili, pokopani so poleg kapele. Nad njimi danes stoji kip sv. Ane. _____________________________ Kapetan lyndavskega gradu je imel hčer, v katero je bil Mihael Hadik zaljubljen. Toda imel je tekmeca, in sicer turškega mladeniča. Zaradi tega je prišlo do dvoboja med njima; dvobojevalca sta se borila na travniku, boju pa je bilo priča tudi dekle, ki ju je opazovalo z grajskega okna. Naenkrat opazi, da je eden od mladeničev padel. Mladenka je mislila, da je padel Hadik – toda boja v resnici ni izgubil Hadik, ampak Turek –, zato ni hotela več živeti in se je vrgla z grajskega okna. Pri priči je umrla. Zato je grajski kapetan dal zazidati okno, s katerega je dekle skočilo, in naročil, naj nanj z zunanje strani naslikajo Marijino podobo, ki je v celoti črne barve in je na grajskem oknu ohranjena še danes. Ker je črne barve, jo imenujejo tudi Črna Marija. Okno pa imenujejo temno okno. Na obe strani okna so namestili po eno luč, ki je spomin na ta dogodek – baje ju vsako soboto zvečer prižgejo še danes. _____________________________ Leta 1603 je kapetan gradu izvedel, da želijo grad zavzeti Turki. Zaprosil je za pomoč na različnih koncih. Poslano pomoč je Bánffy namestil po gozdu. V fron­ talen napad na Turke je moral kreniti Hadik. Hadik jih je napadel, in ko je bil že tako rekoč v brezizhodnem položaju, je Bánffy napadel Turke z boka. Del Turkov je zdaj krenil v napad na grad, kar pa je Hadik opazil in zato krenil proti utrdbi na hribu Svete trojice, da bi po tunelu prišel do gradu in o tem obvestil stražarje. Vendar pa so Turki prepoznali Hadikovo namero in krenili za njim, da bi ga zajeli. Hadik je upal, da ga Turki ne bodo dohiteli, saj je imel spočitega konja. Vendar pa je bilo pobočje hriba tako zelo strmo, da se je njegov konj spotaknil, Turki pa so ga dohiteli. Eden od Turkov ga je s sabljo tako močno udaril po glavi, da je Hadik izgubil zavest, se zakotalil po pobočju in padel v vodotok, kjer so se njegove ostro­ ge tako zapletle v korenine, da je ostal viseti z glavo navzdol. Tako je izkrvavel in umrl. Bánffy ga je do dokončanja kapele dal pokopati v apnenčasti grob. Hadik je namreč na označenem mestu že gradil kapelo, ki so jo pravkar prekrivali s strešniki. Ko so kapelo dokončali, so Hadikov grob odprli. V krsti je bilo njegovo truplo v celoti ohranjeno, zato ga je ljudstvo imelo za svetega. Nato so ga prenesli v kapelo, kjer je še danes; na njegovi glavi se jasno vidijo sledi udarca s sabljo.

132


TOMA Károly: Népköltési Gyűjtemény (Kézirat, 1914) In: Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, 10272. Budapest Az alsólendvai Szent-Háromság hegy oldalát a régebbi időben nagy erdőség borította. Fenn a hegy tetején egy váracs állott, melyben körülbelül 100 katona volt. Ennek a váracsnak a kapitánya Hadik Mihály volt, ki a lyndvai (Lendvának régebbi neve) vár kapitányának, Bánffy Kristófnak rokona volt. Ezt a váracsot alagut kötötte össze a várral. Történt egyszer, hogy Hadik Mihály Lyndva kör­ nyékén volt kocsijával, mely elé 4 ló volt fogva, s egyszerre csak portyázó törö­ kök tüntek fel s üldözőbe vették Hadikot. Ekkor Hadik a Szt-Háromság hegyhez ért, kifogatta a lovakat s imádkozott, kérte az Istent, hogy ha megsegíti őt, hogy megszabadul a töröktől, akkor fenn a hegyen egy kápolnát fog építtetni. Ezt a hegy tövénél lenn megfogadta, azután lóháton megindult mind a négy lovával s egész uton folytonosan imádkozott. Utközben a lovak nyomainak a helyén liliomok nyiltak ki. – Igy beszéli a nép. – Szerencsésen megmenekült ő, mert a törökök a meredek hegyoldalon nem tudták követni, tehát Isten csakis őt segítette meg, azért is nőtt a liliom a lovak patáinak a nyomán. Midőn felért a hegyre, ujra imádkozott s azután kihuzta aranykardját a hűvelyéből s megjelölte vele a kápolnának a helyét. – Lovai nemsokára megdöglöttek s a kijelölt kápolna mellé temették el s azok fölött most egy Szt. Anna szobor áll. _____________________________ A lyndvai vár kapitányának volt egy leánya, kibe szerelmes volt Hadik Mihály. Azonban volt egy vetélytársa s ez egy török ifju volt. Igy párbaj keletkezett köztük; a párbajozók egy réten viaskodtak s ennek a leány is szemtanuja volt, amennyiben ő a vár ablakából nézte őket. Egyszerre csak látja, hogy az ifjak közül az egyik elesik. A leány azt hitte, hogy Hadik esett el – azonban nem Hadik, hanem a török maradt a vesztes – ezért nem akart tovább élni s kiugrott a vár ablakából. Azonnal meghalt. Azért azt az ablakot, amelyiken a leány kiugrott, a vár kapitánya befalaz­ tatta s kivül egy Mária képet festetett, amely egészen fekete s még ma is megvan a vár ablakán s miután már fekete, azért fekete Máriának is nevezik. Az ablakot pedig sötét ablaknak. Az ablak mellé két oldalt egy-egy lámpát tétetett s ez ennek az emlékére – állitólag minden szombaton este meg van gyujtva még ma is. _____________________________ 1603-ban a vár kapitánya megtudta, hogy a várat a törökök el akarják foglalni. Mindenfelől segitséget kért. Bánffy a kapott segitséget az erdőben helyezte el. A törököt szembe megtámadni Hadiknak kellett. Hadik meg is támadta s mármár kétségbeejtő helyzetben volt, midőn oldalt a törököt Bánffy támadta meg seregével. Most a törökök egyrésze a vár támadására indult s ezt Hadik észre­ vette s most ő a szt-háromság-hegyi váracs felé tartott, hogy majd az alaguton keresztül megvigye ezt a vár őrségének. Azonban ezt a törökök is észrevették és Hadik után mentek, hogy elfogják. Hadik abban bizott, hogy a törökök őt úgy sem tudják elérni, mert neki pihent lova volt. Azonban a hegy oldala nagyon meredek volt, lova megbotlott és a törökök elérték. Az egyik török kardjával fejbe vágta őt, eszméletét elveszítette s a hegy oldalán gurult lefelé, végre egy vizmosásba esett, hol sarkantyuja egy gyökérbe akadt, s igy fejjel lefelé fűggött s elvérzés kö­ vetkeztében elhalt. Bánffy egy meszes talaju sirba tetette addig, míg a kápolna el nem készül, mert Hadik a kijelölt helyre tényleg kápolnát építtetett s épen akkor halt meg, midőn a kápolnát zsindelyezték. Midőn a kápolna elkészült, Hadik sirját felbontották. Midőn a koporsót felnyították, ő teljesen ép volt, ezért a nép szentnek tartotta. Azután őt a kápolnában helyezték el s még most is ott van és a fején látható a kardvágás helye.

133


Jutro, 03. 04. 1926, Ljubljana, stran 25

Dolnja Lendava (...) Katoliška cerkev v Dolnji Lendavi ni nič posebnega in bi pri­ čakovali pri tako pobožnem ljud­ stvu, kakor je prekmursko, lepše in prostornejše zgradbe. Pač pa je jako idilična na najvišjem vrhu Dol­ nje lendavskih goric stoječa kapela

Svete trojice, v kateri se nahaja v stekleni rakvi nekake vrste mumija, truplo generala grofa Mihaela Ha­ dika, umrlega 1733. Truplo njegovo, ki je bil tudi lastnik na sliki predo­ čenega Dolnjelendavskega gradu ni strohnelo radi tega, ker je sestavina zemlje na pokopališču pri Sveti Tro­ jici taka, da ne dopušča trohnobe in razpadanja. Ljudska pripovedka pa pravi, da Hadik ne strohni radi tega, ker je to božja kazen za njegovo gro­ zovitost in neusmiljenost. Dirjal je namreč s štirimi belci z vso silo na tedaj brez potno sv. Trojico in tudi prišel na vrh, toda konji pod njim so se zgrudili in tudi on je ostal mr­ tev. Ljudstvo pripoveduje še, da je žena grofa ob novici, da je mož tako končal, iz obupa skočila skozi okno gradu in se ubila.

Mumija generala Hadika ukradena Tabor, 13. 10. 1926, Maribor, stran 1

Maribor, 12. oktobra.

Iz Dolnje Lendave nam poroča­ jo, da je iz kapele sv. Trojice nenado­ ma izginila mumija generala Hadi­ ka. Po vseh znamenjih se sklepa, da so jo ukradli Madžari in že se slišijo glasovi, da zahtevajo zanjo visoko odškodnino. Posrečilo se je celo iz­ vedeti, kje se mumija sedaj nahaja.

Širši javnosti je mumija malo znana, dasi je edina te vrste na slo­ venskem ozemlju. V Prekmurju jo vsi poznajo in spoštujejo. Kdorkoli je prišel v Dolnjo Lendavo, vsak je krenil v lendavske »gorice«, h ka­ pelici sv. Trojice, kjer so mu poka­ zali od prirode mumizirano truplo.

134


Jutro, 1926. 04. 03., Ljubljana, oldal 25

Alsólendva

(...) Az alsólendvai katolikus templom semmi különös, és az olyan vallásos néptől, mint a muravidéki, szebb és tágasabb épületeket vár­ nánk el. Viszont az Alsólendva-hegy legmagasabb csúcsán álló Szent­ háromság-kápolna igen idillikus, amelyben egy üvegkoporsóban va­ lami múmiaféle van, az 1733-ban elhunyt gróf Hadik Mihály teteme. Ő egyben a képen látható alsólend­ vai vár tulajdonosa is volt, a teteme pedig azért nem rothadt el, mert a Szentháromság-kápolnánál lévő te­

mető földjének összetétele megaka­ dályozza a rothadást és a bomlást. A népmonda úgy mondja, hogy Hadik azért nem rothad, mert ez Is­ ten büntetése az ő szörnyűségéért és kegyetlenségéért. Négy fehér ló­ val vágtatott ugyanis úttalan úton a Szentháromság felé, ám felérvén a dombtetőre a lovak összerogytak alatta, és ő is ott maradt holtan. A nép azt is meséli, hogy a gróf fele­ sége a hír hallatán kétségbeesésében levetette magát a vár ablakából, így végzett életével.

Ellopták Hadik tábornok múmiáját Tabor, 1926. 10. 13., Maribor, oldal 1

Maribor, október 12.

Alsólendváról jött a hír, hogy a Szentháromság-kápolnából váratla­ nul eltűnt Hadik tábornok múmiája. A jelek szerint a magyarországiak lopták el és máris beszélik, hogy ma­ gas díjat követelnek érte. Sőt azt is sikerült megtudni, hogy hol tartják jelenleg a múmiát.

A nyilvánosság nem igazán isme­ri a múmiát, noha szlovén terü­ leten az egyetlen efféle. Muravidé­ ken mindenki ismeri és tiszteli. Bárki jött Alsólendvára, mindenki felment a „hegyre” a Szentháromság-kápol­ nához, ahol megmutatták neki a természetes módon mumifikálódott

135


General Hadik, ki je živel na koncu 18. stoletja, je bil v očeh domačega prekmurskega prebivalstva velik junak. Cele legende se pripoveduje­ jo o njem. Padel je v nekem boju in njegovo truplo je ležalo v taki zemlji, da meso ni zgnjilo, temveč se je do­ cela posušilo. V kapelici sv. Trojice je ležalo truplo v nalašč zanj priprav­ ljenem prostoru pod korom, ki je bil spredaj zaprt s steklom. Skozi steklo se je videla mumija z glavo, ki je očitovala — dasi slabo — še ne­ koliko individualnega obličja, život je bil dobro ohranjen, noge so bile mišičaste in le na stopalih zlomjene in koščene. Takisto roke. Prekmurci — tako Slovenci, kakor Madžari — so videli v tej mumiji nekako svojo relikvijo, zato je vest o tatvini vzbudila vsepov­ sod, kamor se je razširila, veliko ogorčenje. Zdi se, da so s tatvino v zvezi izvestni madžarski politični krogi, ki jim ni šlo toliko za zgodo­

vinsko dragocenost, kolikor za to, da obrnejo ljudsko pozornost na Madžare in Madžarsko. Kajti razni prikriti agitatorji še vedno niso ne­ hali širiti med ljudstvom vesti, da bo Madžarska že kmalu obnovila svoje stare meje. Tatvina zgodo­ vinske mumije bi naj pokazala, da bodo Madžari vrnili relikvijo, ko se vrnejo sami . . . Po informacijah, ki pa še niso za javnost in o katerih so obveščene naše oblasti, ni mumija v zasebnih rokah, temveč so o nji prav dobro poučeni službeni krogi. Prebivalstvo naj ohrani mirno kri, naše oblasti pa pozivamo, da zastavijo vse svo­ je moči, da se reši pred obmejnim prebivalstvom prestiž naše države. Madžari morajo vrniti mumijo na njeno staro mesto, ne toliko radi mumije same, kolikor radi tega, da se jim dokaže neosnovanost njiho­ ve agitacije. Mumija mora nazaj. Madžari pa — nem, soha!

Jutro, 14. 10. 1926, Ljubljana, stran 3

Mumija grofa Hadika v Dolnji Lendavi – ukradena Iz kapele sv. Trojice v Dolenji Lendavi na Prekmurskem je te dni na nepojasnjen način izginila mumi­ ja grofa Hadika. Mumija je bila Prek­ murcem prava svetinja. Ljudstvo jo je zelo spoštovalo in jo je prihajalo častit. Grof Hadik je živel koncem 18. veka. Prebivalstvo ga je zelo ljubilo in je videlo v njem velikega junaka. Po njegovi smrti so začele nastajati cele legende. Grof je padel v nekem spopadu, nakar so njegovo truplo zakopali v zemljo. In glej čudež:

Truplo ni segnilo, temveč se je meso samo posušilo. Pozneje so truplo izkopali ter ga prenesli v kapelico sv. Trojice, kjer so ga položili v vitrino pod ko­ rom. Skozi steklo je bilo videti glavo mumije, život in noge, ki so bile le na stopalih zlomljene in koščene. V istem stanju so bile tudi roke. O Hadiku smo podrobneje pisali v velikonočni številki. Prekmursko prebivalstvo brez razlike narodnosti je videlo v tej mu­ miji nekako vrste svetinjo, ki se mu

136


tetemet. Hadik tábornok, aki a 18. század végén élt, a muravidéki lakosság szemében igazi hős volt. Nevéhez számos legenda fűződik. Valamely csatában esett el és teteme oly földben feküdt, hogy a húsa nem rothadt el, hanem egészében kiszá­ radt. A Szentháromság-kápolnában, a kórus alatt erre a célra kialakí­ tott helyen üvegfal mögött feküdt. Az üvegen keresztül a múmia fején még észlelhető volt az egyéni formá­ ja, testének törzse jó állapotban volt, lábai izmosak, egyedül a lábfeje volt csontos és törött. Ugyanúgy a keze. A muravidékiek, szlovénok és magyarok egyaránt, a múmiát egyfajta ereklyéjüknek tartották, ezért a lopá­ sáról szóló hír mindenütt felháboro­ dást váltott ki. A jelek szerint a lopás­ sal bizonyos magyar politikai körök függnek össze, akiknek nem annyira a történelmi érték, hanem inkább az számít, hogy felhívják az emberek fi­ gyelmét a magyarokra és Magyaror­

szágra. Mert egyes rejtett agitátorok még mindig olyan híreket terjesztenek a nép között, hogy Magyarország hamarosan felújítja egykori határa­ it. A történelmi múmia ellopásával a magyarok azt akarják jelezni, hogy akkor adják vissza az ereklyét, ami­ kor ők maguk is visszatérnek… A hatóságaink ismeretei, ám egyelőre nem nyilvános információk szerint a múmia nem magánkézben van, és a magyar hivatalos körök jól tájékozottak róla. A lakosság őrizze meg a hidegvérét, a hatóságunkat pedig felszólítjuk, hogy vessék be minden erejüket, hogy a határ men­ ti lakosság körében megmentsék országunk presztízsét. A magyarok kötelesek visszahozni a múmiát a régi helyére, nem is annyira a mú­ mia miatt, hanem elsősorban azért, hogy bebizonyítsuk nekik agitálásuk alaptalanságát. A múmiának vissza kell kerülnie. A magyaroknak pedig – nem, soha!

Jutro, 1926. 10. 14., Ljubljana, oldal 3

Ellopták gróf Hadik múmiáját Alsólendván Muravidéken, az alsólendvai Szentháromság-kápolnából a na­ pokban megmagyarázhatatlan mó­ don eltűnt Hadik gróf múmiája. A múmia a muravidéiek körében valódi ereklyének számított. Az em­ berek rendkívül tisztelték és csodá­ lattal járultak eléje. Gróf Hadik a 18. század végén élt. A lakosság igencsak szerette és nagy hősnek tekintette. Halála után egész sor vele kapcsolatos legenda született. A gróf egy csatában esett el, holttestét eltemették. És láss cso­

dát: a tetem nem rothadt el, hanem a hús kiszáradt. Később a holttestét kiásták és a Szentháromság-kápolnába vitték, ahol a kórus alatti vitrinbe helyez­ ték. Az üvegfalon keresztül a mú­ mia feje, törzse és lába volt látható, eltörve és csontos csak a lábfeje volt. Ilyen állapotban volt a keze is. Hadikról a húsvéti számunkban írtunk bővebben. A muravidéki lakosság, nemze­ tiségi hovatartozásra való tekintet nélkül a múmiában egyfajta ereklyét

137


ne sme vzeti. Zato je drzna tatvina te dni silno ogorčila ljudstvo. Čuje se namreč, da so mumijo ukradli Madžari in da bodo zanjo zahtevali visoko odškodnino. Baje je mumija grofa Hadika v rokah madžarskih oblasti, pri kate­ rih bo treba nastopiti zelo ostro in

zahtevati nazaj relikvijo prekmur­ skega prebivalstva. Bilo bi primerno, da se za stvar zavzamejo naši pos­ lanci, kajti zadeva je glede na raz­ položenje prekmurskega prebival­ stva zelo delikatna in utegne imeti resnejše posledice.

Tabor, 16. 10. 1926, Maribor, stran 1

Mumija generala Hadika ni ukradena Srezki poglavar v Dolnji Len­ davi nam je poslal sledeči popravek: Z ozirom na članek »Mumija ge­ nerala Hadika ukradena« priobčen v Vašem listu dne 13. oktobra 1926, št. 232, pošiljam temeljem čl. 26 za­ kona o tisku sledeči popravek: Ni res, da bi Madžari ali kdorko­ li ukradel mumijo generala Hadika iz kapelice Sv. Trojice pri Dol. Len­ davi, res pa je, da se mumija gene­ rala Hadika danes še vedno nahaja v svojem mestu v kapelici Sv. Trojice

pri Dolnji Lendavi ter so vse vesti glede izginjenja mumije brez vsake avtentične podlage. ________________________________ Zadeva mumije generala Hadika. Na drugem mestu prinašamo popra­ vek okrajnega glavarja v Dolnji Len­ davi in pristavljamo, da smo dobili informacije iz Dolnje Lendave in da nismo imeli povoda, da bi dvomili o njih avtentičnosti. Zadevo bomo zasle­ dovali, da doženemo, kaj je na stvari.

HORVÁTH Sándor: Preteklost in sedanjost Dolnje Lendave. Dolnja Lendava, 1942, stran 30-34

Verodostojna zgodba Mihaela Hadika. Vitez Mihael Hadik je padel 11. ju­ lija leta 1603 v Dolnji Lendavi, na dan znamenite dolnjelendavske bitke. Kapelo, v kateri se nahaja Hadiko­

va mumija, je dala sezidati družina Gludovácz leta 1728. Velik vinograd pred kapelo se je še kasneje dolgo časa imenoval Gludovac.

138


látott, amelyet nem szabad elvenni tőle. Ezért ez a vakmerő lopás na­ gyon felháborította a népet. Azt re­ besgetik, hogy a múmiát a magyar­ országiak lopták el és hogy magas árat akarnak követelni érte. Gróf Hadik múmiája állítólag a magyar hatóság kezében van, akikkel

szemben nagyon élesen kell fellépni és visszakövetelni a muravidéki la­ kosság relikviáját. Helyénvaló lenne, ha az ügyben a képviselőink lépné­ nek, ugyanis az ügy a muravidéki la­ kosság hangulatára való tekintettel rendkívül érzékeny és akár komo­ lyabb következményekkel járhat.

Tabor, 1926. 10. 16., Maribor, oldal 1

Nem lopták el Hadik tábornok múmiáját Az alsólendvai járási elöljáró az alábbi helyreigazítást küldte nekünk: Az önök lapjában 1926. októ­ ber 13-án közzétett „Ellopták Hadik tábornok múmiáját” című cikkével kapcsolatosan a sajtótörvény 26. cikkelye alapján az alábbi helyre­ igazítást küldöm: Nem igaz, hogy a magyarok vagy bárki más ellopta volna Hadik tábornok múmiáját az alsólendvai Szentháromság-kápolnából, viszont igaz, hogy Hadik tábornok múmiája még mindig a helyén van az alsó­

lendvai Szentháromság-kápolná­ ban, így az eltűnésével kapcsolatos minden hír alaptalan. ________________________________ Hadik tábornok múmiájának ügye. Egy másik helyen az alsólendvai já­ rási elöljáró helyreigazítását közöl­ jük, és hozzátesszük, hogy az infor­ mációkat Alsólendváról kaptuk, és nem volt rá okunk, hogy kételked­ jünk azok hitelességében. Az ügyet továbbra is követjük, hogy kiderít­ sük, mi áll a háttérben.

HORVÁTH Sándor: Alsólendva múltja és jelene Alsólendva, 1942, oldal 30-34

Hadik Mihály hiteles története. Hadik Mihály lovag 1603. julius 11-én, a nevezetes alsólendvai dia­ dal napján Alsólendván esett el. A kápolnát, melyben jelenleg Hadik

mumiája van a Gludovácz-család építtette 1728-ban. A kápolna előtti nagy szőllő sokáig Gludovácz nevet viselt.

139


Dolnjelendavske bitke in v po­ vezavi z njo tudi Hadikove smrti se zgodovina spominja takole: »Leta 1600 je bil lastnik in po­ veljnik gradu Krištof Bánffy. Na mestu sedanje kapele Svete trojice je stala z gradom tesno povezana manjša utrdba, katere poveljnik je bil kapetan Mihael Hadik. Utrdba je bila opremljena z dvema topovoma in se je v njej zadrževala oborože­ na vojska, ki je štela okoli 80 mož. Sredi leta 1603 je dolnjelendavski grajski gospodar Krištof Bánffy do­ bil obves­tilo, da je pod vodstvom turškega age Sinana Küprilija in nekega tatarskega kana namenje­ na proti Lendavi šesttisočglava vojska roparskih Turkov, obložena z izjemno bogatim roparskim ple­ nom. Turki bodo do Lendave pris­ peli najkasneje 11. julija in je ne bodo zapustili, dokler ne zasedejo že tolikokrat oblegano »Lindvo«. Bánffy je nato – ker je straža gradu štela le okoli 800 mož in 12 topov – takoj poslal sla v Čakovec k Zrinjske­ mu in v Beltince k Nádasdyju po po­ moč. Sla se še niti nista vrnila, ko so se Turki 11. julija popoldne ob 16. uri že pojavili na območju Radmožan­ cev. Bánffy je organiziral obrambo, tako kot da bi zaprošene pomožne enote že prispele in zasedle predvi­ dene pozicije. Frontalni napad s 350 razpoložljivimi svobodnimi hajduki je zaupal Mihaelu Hadiku, sam pa je s petstoglavo konjeniško in pehotno vojsko meščanov zavzel položaje v gozdnatem območju v bližini Dolge vasi. Hadik se je popoldne ob pol petih že spopadel s Turki, a se je bil s svojo majhno enoto prisiljen umika­ ti proti Lendavi. Sovražnik se je med strahotnimi kriki »Alah!« zagnal za njimi ter jih tik pod mestom tudi dohitel. Sledil je strašen in krvav spopad. Hadik se je, da bi rešil svoje življenje in da ne bi povedel sovraga

za sabo v bližino gradu, umikal pro­ ti utrdbi na hribu Svete trojice. Na strmem pobočju se je njegov konj spotaknil, tako da so ga turški za­ sledovalci dohiteli ter ga z udarcem s sabljo v glavo ubili. Hadik je med padcem zgrmel v grapo in se z ostrogami zataknil v korenine. Tako visečega z glavo navzdol so ga našli naslednji dan. Bánffy je dal truplo njemu dra­ ge osebe – potem, ko so Turke po nekaj­urnem težkem in krvavem boju preg­nali iz okolice Lendave – z vsemi vojaškimi častmi pokopati na hribu Svete trojice. Preparirano Hadikovo truplo so našli leta 1728 ob gradnji kapele Svete trojice, na krsti pa je bil z bakrenimi žeblji izpisan napis: »S. AC. G. D. MIHAEL HADIK S. C. R. CAPITANUS MDCIII.« (Ob drugem pokopu je dobil krsto, ki je vidna še danes in na kateri je letnica 1733.) Nadaljevanje boja pa je poteka­ lo takole. Po tistem, ko je Krištof Bánffy dal pobrati deske z mostu, se Turki niso mogli več umakniti nazaj. Obe­ nem jim je bilo jasno, da jih hoče Bánffy potisniti v močvirje. Izobli­ kovala se je krvava ulična borba. Najhujši spopad je potekal okoli da­ našnjega gostišča »Krona«. V skraj­ nem obupu so Turkom za zatočišče služili izstopajoči deli hiš. Od tam so streljali na Madžare. Branilci mes­ ta pa so nenehno streljali na njih, s pobočja hriba so pa proti glavam Turkov leteli za pest veliki kamni z ostrimi robovi; končno so bili Turki prisiljeni v umik. Iz sob in podstrešij hiš, zgrajenih ob ulici, ki vodi proti močvirju oziroma do mostu (Uli­ ca Gyule Gömbösa) pa so na Turke streljali Madžari, tako da je napad iz treh smeri povsem zlomil njihov odpor in jih onesposobil za boj. Po­ lovica Turkov je že prej padla, osta­ li pa so odvrgli orožje in brezglavo

140


A történelem így emlékezik meg az alsólendvai diadalról s ezzel kap­ csolatban Hadik eleséséről: „Az 1600-ik évben Bánffy Kris­ tóf volt a vár úra és parancsnoka. A jelenlegi Szentháromság-kápolna helyén akkoriban egy 2 ágyuval és mintegy 80 főnyi fegyveres sereggel felszerelt s a várral szoros összeköt­ tetésben volt váracsszerű „előmű” állott, melynek parancsnoka Hadik Mihály kapitány volt. 1603. év dere­ kán az alsólendvai vár úra, Bánffy Kristóf értesítést kapott, hogy egy 6000 főnyi portyázó török Sinán Küprili aga és egy tatár khán vezeté­ se mellett, roppant dús, rablott zsák­ mánnyal terhelve Lendva felé tart s legkésőbb julius 11-én megérkezik és mig a törökök által annyiszor ost­ romolt „Lindva várát” be nem veszi, nem hagyja el a várost. Bánffy erre, – miután a vár őrsége mindössze 800 főből és 12 ágyuból állott, – rögtön gyors futárt küldött Csáktornyára Zrinyihez és Bellatincra Nádasdyhoz segélycsapatokért. De a futár még vissza sem érkezett, julius 11-én dél­ után 4-órakor a törökök Radamos tájékán már mutatkoztak, mindazon­ által Bánffy úgy intézkedett, mintha a segélycsapatok már a helyükön let­ tek volna. Ennélfogva az arcbani tá­ madást a 350 főnyi szabad-hajdunak rendelkezésére bocsátásával Hadik Mihályra bízta, ő maga pedig egy, a népből toborzott 500 főnyi lovas és gyalog seregével a mai Hosszufalu helyén állott erdőségben foglalt ál­ lást. Délután fél 5 órakor Hadik már összeütközött a törökkel, de hátrálni volt kénytelen s kicsi seregével Lend­ va felé tartott. Az ellenség roppant „Allah”-ordítással rohant utána s közvetlenül a város alatt el is érte. Rettenetes vérengzés következett erre. Hadik az életét megmentendő, meg mert nem engedvén az ellent a várhoz közel férkőzni, a Szenthárom­

ság hegyen álló váracs felé menekült, de a meredek lejtőn lova elesett, mire az őt nyomon követő törökök ráro­ hantak és egy fejére mért vágással megölték. Hadik elesésekor egy vizmosásba hengeredett és sarkantyuinál fogva a gyökerekbe fennakadva, fejjel lefelé lógva másnap akadtak reá. Bánffy a kedves tetemet – miután a törököket néhány órai nehéz küzdelem és vér árán elüzték Lendva környékéről, – fényes katonai pompával a Szenthá­ romság hegyen hantoltatta el. Hadik preparálódott hullájára a Szenthá­ romság-kápolna építésekor, 1728. évben akadtak, koporsóján apró réz­ szegekkel kiverve ezzel a felírattal: „S. AC. G. D. MIHAEL HADIK S. C. R. CAPITANUS MDCIII”.” (A máso­ dik eltemetés alkalmával kapta azt a koporsót, mely ma is látható és 1733. szerepel rajta.) A harc további menete a kö­ zetkező volt. Miután Bánffy Kristóf a hid pal­ lóit felszedette, a török menekülni nem tudott. De tisztában volt a török azzal is, hogy Bánffynak az a terve, hogy őket a mocsárba szoritsa. El­ keseredett útcai harc keletkezett te­ hát. A mai „Korona” nagyvendéglő helyén folyt a legádázabb túsa. De a házak kiugró részei is oltalmul szolgáltak a törököknek – végső el­ keseredésükben. Onnan tűzeltek a magyarokra. Az üldözők azonban folytonosan sortűzet lőttek, a hegy­ oldalból pedig ököl nagyságu éles szélü kövek repültek a török fejek­ hez; végre hátrálni voltak kénytele­ nek, de a mocsárhoz, vagy inkább a hídhoz vezejő útca mellett (Gömbös Gyula-útca) épült házak szobáiból, padlásairól lőttek rájuk a magyarok és e három oldalról jött támadás teljesen megtörte ellenállásukat és harcképtelenné tette őket. Fele már úgyis elesett, a megmaradt rész pedig

141


bežali proti močvirju, da bi ga pre­ gazili ali preplavali. A je bilo moč­ virje globoko in polno žitkega blata, pogreznili so se in izginili brez sledi. Dokler je sonce vzšlo, od tisoč tur­ ških bojevnikov, ki so jih poslali s ponosnega gradu Kaniže, noben več ni bil med živimi. V spomin na bitko, kjer je na delu Kaniške ulice potekal najbolj bridki boj, je Krištof Bánffy v čast Bogu in Sveti trojici dal postaviti kamnit kip s sledečim napisom: »Anno Dni 1603. die oktobris hanc crucem splis ac magfcus D. Christoforus Banffy de Also-Lyndva eques auratus sacratissimae caesa­ rae ac Regiae Majestatis confiniarum

partium Regni Hungariae trans danu­ binarum Generalis da Turcis, idybus superioris arn ... cubicul ... illiari in host ... eo laudes .... sanc .... Trinit ...« Ta spomenik je prepeljal v Mad­ žarski narodni muzej Flóris Rómer. Trupla padlih na obeh straneh je Bánffy – ker ni bilo drugega pri­ mernejšega kraja – ukazal pokopati v skupni grob na hribu, ki se dviga nad gradom. Tu so kasneje uredili kolovoz, ki sta ga dež in brozga s hriba globoko izprala, na obeh stra­ neh ceste pa so se pojavile človeške kosti in lobanje iz skupnega grobiš­ ča. To je bilo »Staro pokopališče« – ali kot ga še danes imenujemo: »Čontoš«.

Zalai Magyar Élet, 7. 3. 1942, Zalaegerszeg, stran 7

Dolnjelendavski kapeli, v kateri se nahaja Hadikova relikvija, grozi sesutje Bog je z žebljastim bičem tisoč let tepel Madžare, a pri tem mar­ ljivo pazil na dušo naroda in ščitil meje njegove domovine. Samo tako je lahko preživel narod, ki je bil v osrčju Evrope le redko deležen mir­ nih časov. To je objektiven pogled na mad­ žarsko zgodovino, ki se je začela s sedmimi poglavarji nejasnega izvo­ ra in ki ji je skozi eno tisočletje pot osvetljevala desnica svetega kralja. Sedaj, ko je božja pravica po­ novno združila Zalsko županijo, ne moremo brez besed mimo spomina na vojskovodjo in viteškega bojev­ nika proti Turkom, grofa Mihaela Hadika. Ohranjeno truplo generala, ki je preminil okoli leta 1560, še dandanes

stoji na straži na hribu nad Dolnjo Lendavo. Takoj, ko železnica zavije v dolnjelendavsko dolino, je že od daleč opazna mala kapela na vrhu hriba. V tej kapeli, ki je pravzaprav grobnica ugledne dolnjelendav­ske družine Hajós, v stekleni krsti, vgra­ jeni v steno, počivajo mumificira­ ni posmrtni ostanki grofa Mihaela Hadika. Grofovo ime je na krsti iz­ pisano z biseri, izginile so le črke njegovega krstnega imena. Truplo je izsušeno, koža počasi temni, sicer pa je nepoškodovan, celo zobje so na mestu. Na podlagi ustnega izročila pre­ bivalcev Dolnje Lendave in na pod­ lagi rezultatov znanstvenih razis­ kav lahko ugotovimo, da je grof do zadnjega branil grad v boju proti

142


elszórta fegyverét és eszeveszetten rohant a mocsárnak, hogy átgázolja vagy átússza. De a mocsár mély és benne híg iszap volt, elmerűltek és nyomuk veszett – és így mire a nap feljött, a bűszke kanizsai török várból küldött egyezer török harcos közül egyetlen egy sem volt már életben. Ezen csata emlékére, a Kanizsaiútcának azon részére, hol a harc legelkeseredetteb volt, Bánffy Kristóf az Isten és Szentháromság tisztele­ tére egy kőszobrott állíttatott ezen felírattal: „Anno Dni 1603. die oktobris hanc crucem splis ac magfcus D. Christoforus Banffy de Also-Lyndva eques auratus sacratissimae caesa­ rae ac Regiae Majestatis confinia­

rum partium Regni Hungariae trans danubinarum Generalis da Turcis, idybus superioris arn ... cubicul ... illiari in host ... eo laudes .... sanc .... Trinit ...” Ezen emlékkövet Rómer Flóris szállíttatta a Magyar Nemzeti Mú­ zeumba. A mindkét részről elesettek holttesteit Bánffy – egyéb alkalmas hely hiányában – a vár fölött emel­ kedő dombon ásatott közös sírba hantoltatta. Itt később szekérutat nyítottak s ezt a hegyről lefolyó eső, hólé, mélyen kiásta, két oldalról előtünt a közös sír temérdek kopo­ nyával s emberi csontokkal. Ez volt az „Ó-temető” – vagy ahogy ma is nevezzük: „Csontos”.

Zalai Magyar Élet, 1942. 03. 07., Zalaegerszeg, oldal 7

Összeomlás fenyegeti a Hadik-ereklyét magába foglaló alsólendvai kápolnát Szeges szíjakból font ostorral sújtot­ ta az Isten ezer éven át a magyart, de gondosan vigyázott a nemzet lel­ kére és a haza végeinek oltalmára. Csak így maradhatott fenn a nemzet, amelynek Európa szívében békessé­ ge csak a legritkább időkben volt. Ez a tárgyilagos szemlélete a magyar történelemnek, amely hét vezér homályos eredetével kezdő­ dött és ezer éven keresztül vezette egy szent király világító jobb keze. Most, amikor az isteni igazság újra egésszé tette Zala megyét, nem mehetünk el szótlanul gróf Hadik Mihály, vitéz törökverő hadvezér emléke előtt. Mint a Délvidék őre áll őrt az 1560 körül elhunyt tábornok épen maradt holtteste ma is az Alsólendva

fölött emelkedő dombtetőn. Ahogy a vasút az alsólendvai völgybe ka­ nyarul, már messzire szembetűnik a dombtetőn emelkedő kis kápolna. Ebben a kápolnában, amely egyéb­ ként az alsólendvai patinás Hajóscsalád temetkezési helye, a falba ágyazott üveg koporsóban pihennek gróf Hadik Mihálynak mumiává aszott földi maradványai. A kopor­ són igazgyöngyökből van kirakva a gróf neve, csak keresztnevének betűi tüntek el. Aszott már a holttest, a bőr lassan feketedik rajta, egyébként ép, még a fogai is helyén vannak. Az alsólendvai nép ajkán élő hagyomány szerint és a tudomá­ nyos vizsgálatok eredménye alap­ ján megállapítható, hogy a gróf a törökök elleni csatában a végsőkig

143


Turkom. Med bojem (času primerno je bil odet v oklep) je prejel močan udarec v zatilje. Od smrtnega udarca pa ni padel z grajskega hriba, ampak se je zataknil za vejo drevesa, viseč z glavo navzdol. Tako je iz telesa ple­ miškega grofa odtekla tudi zadnja kaplja krvi. Ljubezen ljudstva pa ga je položila v stekleno krsto. Obleke na njem so že večkrat razpadle, toda njegovo telo po vseh mogočih teža­ vah še vedno kljubuje razpadu. V brezkončnosti časa je minilo že skoraj 400 let, a prebivalci Dolnje Lendave in okolice so venomer ver­ jeli, da je nepoškodovano telo spod­ buden znak Gospoda ter stražnik madžarskega kraja. Člani družine Hadik so večkrat poskusili prepeljati truplo v družinsko grobnico v nase­ lje Futak, a so Lendavčani venomer tako dolgo moledovali, dokler druži­ na ni uvidela, da grof Hadik pripada ljudem in da jim ga ne smejo vzeti. Pod srbsko vladavino je morala celotna madžarska skupnost Dolnje

Lendave stopiti skupaj, da so lahko ohranili grofovo truplo, in ali se nam ni treba prav tej veliki sveti poveza­ nosti zahvaliti, da je Občina Dolnja Lendava prva zaprosila za madžar­ sko javno upravo, potem ko so se začeli podirati stebri srbske države?! Kapelo je potrebno rešiti Iz Zalaegerszega je obiskalo Dolnjo Lendavo vedno veliko lju­ di ravno zaradi te znamenitosti. Celo pozimi so obiskovali kapelo, ki spada med najredkejše zanimi­ vosti Madžarske. Za kapelo trenut­ no skrbi madžarski domačin József Kovács, toda za vzdrževanje ima le malo moči in denarja. Kapela je za­ radi posledic zadnjega snega utrpela veliko škodo. Grozi ji sesutje, vlaga in plesen pa se širita po znameniti mumiji v stekleni krsti. Za rešitev te dragocene madžar­ ske relikvije bi morala tako Državni odbor za spomenike kakor tudi Ob­ čina Dolnja Lendava nujno ukrepati. ÁDÁM ANTAL HOFMANN.

Zalamegyei Ujság, 14. 10. 1943, Zalaegerszeg, stran 3

Konzerviranje mumije Mihela Hadika Mala skupščina Županije Zala je odobrila odločitev Občine Dolnja Lendava, ki določa, da s stroški tisoč pengőjev opravijo balzamiranje trupla grajskega kapetana Mihaela Hadika, ki se nahaja v kapeli Svete trojice, in njegovo pre­ mestitev na suho mesto, da bi ga s tem rešili pred uničenjem.

Zalamegyei Ujság, 29. 12. 1943, Zalaegerszeg, stran 3 Obnovili bodo kapelo Svete trojice, dobila bo novo streho. Material je že pripravljen. Stene bodo restavrirali in rešili 340 let staro Hadikovo mumijo pred nadaljnjim propadanjem. Načrti, pripravljeni za naštete ukrepe, čakajo na odobritev. Proščenja bodo znova slavna na hribu Svete trojice, kamor so nekoč prihajali pobožni verniki iz daljnih krajev, v prihodnje pa bodo prihajali v še večjem številu, kajti čim večje je trpljenje, tem večja je potreba po tolažbi. (...) H.S.

144


védelmezte a várat. Ütközet közben (az akkori időknek megfelelően pán­ célban volt) súlyos ütés érte tarkó­ ján. A halálos ütéstől azonban a gróf nem zuhant le a várhegyről, hanem fejjel lefelé csüngve fennakadt egy faágon. Így folyt el a nemes gróf vére az utolsó cseppig. A nép szeretete üveg koporsóba fektette. A ruha raj­ ta többször elporladt már, de a test sok viszontagság után is dacol az enyészettel. Közel 400 év tűnt el már az idők végtelenségében, de az alsólendvai és környéki nép mindig változatla­ nul hitte, hogy az épen maradt test az Ur bátorító jele és a hely magyar voltának őrállója. A Hadik-család többször el akarta vitetni a futaki kriptába, de a lendvaiak addig kö­ nyörögtek, míg végül is a család be­ látta, hogy Hadik gróf a népé és nem szabad elvenni tőle. A szerb uralom alatt Alsólend­ va egész magyarságának össze kel­ lett fogni, hogy megőrizhessék a

gróf holttestét és vajjon nem ennek a szent, nagy összefogásnak köszön­ hető-e, hogy Alsólendva község kért először magyar közigazgatást, amikor a szerb állam pillérei omlani kezdtek?! Meg kell menteni a kápolnát Zalaegerszegről is sokan keres­ ték föl mindig ezért a nevezetessé­ géért Alsólendvát. Még télen is töb­ ben megtekintették a kápolnát, mely így egyike Magyarország legritkább érdekességeinek. A kápolnát jelen­ leg egy Kovács József nevű magyar ember gondozza, de ereje és pénze kevés a karbantartáshoz. A kápolna sokat szenvedett legutóbb a nagy hónyomás következtében. Összeom­ lással fenyeget és az üveg koporsó nagy halottjára a nedvesség penész­ gombákat vont. Sürgős intézkedés kellene ré­ szint a műemlékek országos bizott­ sága, részint a hivatalos Alsólendva község részéről, hogy megmentsék ezt a drága magyar ereklyét. HOFMANN ANTAL ÁDÁM.

Zalamegyei Ujság, 1943. 10. 14., Zalaegerszeg, oldal 3

Konzerválják Hadik Mihály múmiáját. A vármegye kisgyűlése jóváhagyta Alsólendva község elhatározását, amely szerint ezer pengős költséggel Hadik Mihály várkapitány épségben maradt holttestét, amely a Szentháromság kápolnában van elhelyezve, bebalzsamoz­ tatja és megbízható száraz helyre teteti, hogy így megóvja a pusztulástól.

Zalamegyei Ujság, 1943. 12. 29., Zalaegerszeg, oldal 3 Kijavítják a Szentháromság-kápolnát, új tetővel látják el, ehhez a faanyag már készen áll. A falakat restaurálják és megmentik a további romlástól a 340 éves Hadik-múmiát. Az erre készített tervek a jóváhagyást várják. Híressé válnak újra a búcsúk, fönt a Szentháromság-hegyen, amelyre méssze környékről jöttek régente a jámbor hívők és jönni fognak megsokszorozódva, mert minél nagyobb a szenvedés, annál inkább kell a vigasz. (...) H.S.

145


Zalamegyei Ujság, 22. 7. 1944, Zalaegerszeg, stran 5

Telo Mihaela Hadika v novi krsti. Kdor obišče Dolnjo Lendavo, ne more zapustiti kraja, ne da bi s se­ boj ponesel vonj vinogradov in da ga pot ne bi povedla po slikoviti str­ mini do kapele Svete trojice. Slav­ na je namreč ta kapela. Čuva ponos prebivalcev Dolnje Lendave, neraz­ krojljivo telo njihovega kapetana, relikvijo, Mihaela Hadika. Minilo je že tristo let, a je njegovo truplo še

vedno neokrnjeno. Na golem telesu ni znakov razpadanja. Do sedaj je bilo njegovo počivališče izklesana vdolbina v steni kapele, sedaj pa ga je pobožnost krajanov položila v stekleno krsto z železnim okovjem, v bližino lepega baročnega oltarja. Odslej lahko madžarski vitez pro­ titurških bojev v miru sanja svoje stoletne sanje.

Hadikova mumija v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah (Župnija Lendava, Igor Kolenko, 2008)

146


Zalamegyei Ujság, 1944. 07. 22., Zalaegerszeg, oldal 5

Hadik Mihály teste új koporsóban. Aki Alsólendvára megy, onnan nem jöhet el a nélkül, hogy ne hozná ma­ gával a szőlőhegyek illatát, útja ne kanyarogjék fel a szímpompás he­ gyi úton, a Szentháromság kápol­ nája felé. Híres ez a kápolna. Őrzi az alsólendvaiak büszkeségét, az elnemporladótestű kapitányának, Hadik Mihálynak reliquiáját. Innenonnan már háromszáz év vonult

el felette, de a tetem még ma is ép. Romlásnak, a szétporlásnak semmi jele a ruhátlan porhüvelyen. Eleddíg a kápolna falába vésett üreg volt a nyugvóhelye, de most a kegyelet formás, vaspántos üvegkoporsóba helyezte el a gyönyörű barokk oltár közelében. Most aztán már nyugod­ tan álmodhatja százados álmait a törökötverő magyar vitéz.

A Hadik-múmia a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában (Lendvai Plébánia, Kolenko Igor, 2008)

147


Turki v Lendavi (In: Pavle Rožnik: Slepi bratec, Prekmurske ljudske pripovedi. Ljubljana, 1981. 175-177.) Bil je cigan, črn kot vsi cigani. In ta cigan je vprašal strašnega Tur­ ka: »Kaj delaš, grdi Turek?« »Vrv pletem, lepi cigan,« je od­ govoril grdi Turek in si z gibčnimi prsti pogladil svojo kuštravo brado. Pravi vrvar ne bi naredil lepše in močnejše vrvi, kot jo je Turek v Ve­ liki Kaniži. Drugi dan spet vpraša cigan Turka: »Kaj delaš, grdi Turek?« »Torbo šivam, lepi sinek. Sam vidiš, če ti ni pokvarilo oči tvoje pogansko življenje.« Tako je povedal Turek. Spet si je gladil svojo kuštravo brado in se jalno smejal kot lisica, ko vidi, da ji pišče ne more uteči.  Tretje jutro je grdi Turek bru­ sil sabljo, ampak takrat že cigana ni bilo v Kaniži. Sam bog ve, po ka­ kšnih stezah je pobegnil iz turške države, sam bog ve, kako je prišel do prve grmade na drugi strani. »Ju­ naki,« je zavpil vojakom, ki so stali ob grmadi, »spanec naj ne premaga vaših oči in rja ostrine vaše sablje! Turek se pripravlja, pride nas po­ bijat!« Samo toliko je povedal, in že so ga nesle suhe pete od dolinskih vrhov proti Lendavi. Njegov črni, raztrgani plašč je plapolal za njim. Veter ne bi hitreje nosil cigana, kot so ga nosile njegove suhe pete. »Dečki, to je cigan našega kapeta­ na!« ga je prepoznal prvi med vojaki. Prižgali so grmado, postavili straže in gledali na dolgo, prašno cesto pro­ ti Kaniži; čakali so Turke. »Kres gori pri Dolini, Turki nas pridejo klat!« so jokali ljudje od Do­ line do Radgone, od Mure do Rabe. Črni oblaki so plavali proti zahodu

in do teh črnih oblakov je segal dim kresov, ki so goreli po bregeh od Do­ line do Monoštra. Tri dni in tri noči so jahali Hadikovi huzarji od vesnice do vesnice. »Vsi možje v lendavski grad! To zapoveduje branilec kristjanov, ka­ petan Hadik!« so bobnali bobnarji. Jok in molitev sta se dvigala v nebo in božje očetovo oko je videlo, kako bežijo ženske, starci in nedolžni otroci v gozdove in med gore.  Voščene sveče so gorele pred podobo matere božje v lendavskem gradu. Vojaki so brusili sablje in na­ bijali topove. Kapetan Hadik je hodil po obzidju od straže do straže in za vsakega je imel lepo besedo. Od vseh strani pa se je slišalo: »Z nami je bog kristjanov, ne bojmo se smrti!« »Junaki, dolgo vrv in novo torbo je prinesel vsak Turek. Vaše otroke, vaše sestre in brate hočejo vezati z vrvjo, za vaše imetje so pripravlje­ ne nove turške torbe! Junaki, od krvi kristjanov morajo rjaveti ostro nabrušene turške sablje! Z roko na srcu, s pogledom na podobi Marije prisežite zvestobo meni in svojim dragim, za katere pripravlja pogan sramoto, mučenje in smrt! Tudi sam prisegam, da grem prvi v bojni me­ tež in – bog ne dopusti, da bi prišlo do tega – zadnji hočem biti, ki za­ pusti trdnjavo kristjanov!« Tako je govoril kapetan Hadik, in potem se je začel krvavi ples. »Napolni, Alah, naše prazne torbe! Sto nevernih psov nam daj na vsako vrv! Poškropi meče s krv­ jo krist­janov!« Tako so molili Turki pod stenami trdnjave. Med dimom in ognjem so se bliskale svete sab­ lje. Med grmenjem topov se je sli­ šalo »Jezus!«  iz gradu in »Alah!«  pod obzidjem. Še dandanes vedo stari ljudje, kje se je začel široki rov, po katerem

148


Törökök Lendván (In: Pavle Rožnik: Vak testvér, Muravidéki népmondák. Ljubljana, 1981. 175-177.) Cigány volt, fekete, mint az ös�­ szes cigány. És ez a cigány megkér­ dezte a félelmetes törököt: „Mit csi­ nálsz, te csúf török?” „Kötelet fonok, szép cigány” – válaszolt a csúf török, majd fürge ujjaival végigsimította bozontos szakállát. Egy vérbeli kö­ télfonó sem készítene szebb és erő­ sebb kötelet, mint amilyet ez a török Nagykanizsán. Másnap a cigány ismét meg­ kérdezte a töröktől: „Mit csinálsz, te csúf török?” „Tarisznyát varrok, szép fiacskám. Magad is láthatod, hacsak pogányságod nem rontot­ ta el a szemedet.” Így válaszolt a török, és ismételten bozontos sza­ kállát simogatta, miközben kajánul mosolygott, mint a róka, amely már becserkészte a tyúkot. A harmadik reggel a rút török a szablyáját élesítette, de a cigány ekkorra már elhagyta Kanizsát. Is­ ten tudja, milyen utakon szökött el a török területről, Isten tudja, hogyan ért el a túloldalon az első tábortűzig. „Hősök!” – riasztotta a tűz mellett álló katonákat. – „Az álom le ne győz­ ze szemetek és a rozsda a szablyátok élét! A török készülődik, gyilkolni jön!” Csak ennyit mondott, és vékony lábai már vitték Völgyifalu domb­ jaitól Lendva felé. Fekete, szakadt kabátja csak úgy lebegett mögötte, vékony lábai szélsebesen repítették. „Fiúk, ez a kapitányunk cigánya!” – ismerte fel őt az első katona. Tüstént máglyát gyújtottak, őrséget állítottak és a Kanizsa felé vezető hosszú, poros utat figyelték. A törököket várták. „Völgyifalunál ég a máglya, gyilkolni jönnek a törökök!” – ríttak

az emberek Völgyifalutól Regedéig, a Murától a Rábáig. A Völgyifalutól Szentgotthárdig lévő dombokon égő máglyák füstje a nyugat felé úszó fekete felhőkig ért. Hadik huszárai három napon és három éjszakán át falutól faluig vágtattak. „Minden férfi a lendvai várba! Ez a keresztények védelmezőjének, Hadik kapitánynak a parancsa!” – hirdették a dobosok. Sírás és imád­ ság emelkedett az ég felé. A nők, az idősek és az ártatlan gyerekek Isten szeme láttára menekültek az erdők­ be és a hegyekbe. Viaszgyertyák égtek a Szűzanya képe előtt a lendvai várban. A ka­ tonák a szablyákat élesítették és az ágyúkat töltötték. Hadik kapitány a várfalon őrponttól őrpontig járt, és mindenkihez volt egy lelkesítő sza­ va. Minden irányból zengett: „A ke­ resztények Istene velünk van, nem félünk a haláltól!” „Hősök, hosszú kötelet és új ta­ risznyát hozott magával mindegyik török. A gyerekeiteket és a testvére­ iteket akarják a kötéllel megkötni, a tarisznyájukba pedig a vagyonotokat rakni. Hősök, keresztények vérétől akar rozsdásodni a hegyes török szab­ lya! Kézzel a szíveteken, tekintetete­ ket Mária felé fordítva esküdjetek hűséget nekem és szeretteiteknek, akiknek szégyent, kínzást és halált tervez a pogány! Én is esküszöm, hogy elsőnek állok harcba és – ne adj Isten, hogy ez megtörténjen – én szeretném utolsóként elhagyni a keresztények erődjét!” Így beszélt Hadik kapitány, majd elkezdődött a véres tánc. „Töltsd meg, Allah, üres tarisz­ nyáinkat! Adj nekünk száz hitetlen kutyát minden kötélre! Fröcsköld be kardjainkat a keresztények vé­ rével!” – így imádkoztak a törökök az erőd falai alatt. A füstben és tűz­ ben felvillantak a szent szablyák.

149


so prišli Hadikovi vojščaki iz gra­ du na vrh brega Svete Trojice. Še dandanes pripovedujejo, da kapetan Hadik ni prelomil svoje prisege. Prvi je bil med bojevniki in zadnji, ki je skočil v podzemski rov, da bi si rešil golo življenje. Turki so ga opazili, kot besna čreda so hiteli za njim. Sto rok, sto ostrih nožev mu je grozilo. Junaški branilec kristjanov, hudo ranjen na glavi, se je le počasi umi­ kal. Ledena roka smrti ga je že pri­

jela, a vendar je z zaupanjem prosil: »Mati Marija, pomagaj, reši me!« Še dandanes pripovedujejo stari ljud­ je, da se je rešil. Srečno je prišel na konec rova, na tisto mesto, kjer stoji kapelica na vrhu brega Svete Trojice. On je sezidal to kapelico in je v njej tudi pokopan. Njegovo telo ni stroh­ nelo in tudi rana na glavi se še vidi, čeprav je minilo že več sto let od takrat, ko so prihajali Turki morit naše prednike.

Népújság, 18. 2. 1994, Lendava, stran 12

SNK: Legenda o Mihaelu Hadiku Če uspemo ob pravi uri prave­ ga dne potrpežljivo čakati in če si ob tem tudi močno želimo, potem dom­nevno še danes lahko na hribu Čukadomb zavohamo vonj konjske pare od boja in galopiranja utru­ jenih vrancev Mihaela Hadika in njegovih vojščakov. In če pozorno opazujemo, bomo na pobočju hriba lahko opazili tudi za dlan velike lise, kjer še danes trava ne rase. (…) Prevod rokopisa Márie Szolarics (Dobrovnik, 1994?), objavljenega v tedniku Népújság: Mihael Hadik je bil kapetan lendav­ skega gradu. Turki so napadali iz dveh smeri, in sicer iz smeri Črnega loga in iz smeri, kjer se danes na­ haja žaga. Celotno območje je bilo močvirnato, tako da so Turki, ki so se mestu približevali s te strani, s konji vred utonili. Turki so prišli z veliko vojsko, Hadik pa je imel malo mož, zato so se branitelji mo­ rali umakniti z bojišča. Edina pot za umik je vodila proti vzpetini Čuka­ domb. Hadik se je odločil s konjem ubežati po hudi strmini tega hriba.

Uspelo mu je priti do samega vrha, kjer pa se je konj spotaknil in od onemoglosti crknil. Turki so Hadika dohiteli in mu odsekali glavo. Gla­ vo so nataknili na konico njegove sablje, ki so jo zabili v zemljo. Ko je za to izvedela Hadikova zaročen­ ka, hčerka gospodarja lendavskega gradu, je od žalosti skočila skozi okno in umrla. Po pripovedi starih Lendavčanov, na hribu Čukadomb, kjer so se kopita Hadikovega konja dotaknila zemlje, trava nikoli ne rase. Hadika so pokopali tam, kjer je umrl. Kasneje je gospodar gradu na tem mestu zgradil kapelo. Ob tem so Hadika odkopali, balzami­ rali in ga položili v kapelo, kjer se nahaja še danes. Pravijo, da vodi od gradu podzemni rov do kapele in do gradu v Lentiju.

150


Az ágyúdörejben a várból a „Jézus!”, a várfal alatt pedig az „Allah!” kiál­ tások hallatszottak. Az idősebbek ma is tudják, hol kezdődött annak a széles alagútnak a bejárata, amelyen Hadik katonái eljutottak a várból a Szenthárom­ ság-domb tetejéig. Ma is mesélik, hogy Hadik kapitány nem szegte meg ígéretét. Első volt a védők kö­ zött és utolsó, aki az alagútba lépett, hogy mentse az életét. A törökök észrevették és futottak utána, mint egy megvadult csorda. Száz kéz és száz éles kés fenyegette. A keresz­

tények hősies védelmezője súlyos sebekkel a fején csak lassan hátrált. A halál szele már megérintette, de ő bizalommal fohászkodott: „Mária, segíts, ments meg!” Az öregek azt mesélik, hogy megmenekült. Sze­ rencsésen ért az alagút végéhez, oda, ahol ma kápolna áll a Szenthárom­ ság-dombon. Ő építtette a kápolnát, amelyben eltemették. Holtteste nem indult bomlásnak, és a fején lévő seb még ma is látható, annak ellenére, hogy már sok évszázad elmúlt azóta, hogy a törökök az elődeinket gyil­ kolni jártak ide.

Népújság, 1994. 02. 18., Lendva, oldal 12

SNK: Legenda Hadik Mihályról Ha ki tudjuk lesni a napot és az órát, és ha erősen akarjuk, akkor állítólag a lendvai Csuka-dombon még most is lehet érezni Hadik Mi­ hály serege lovainak, tajtéktól és hosszantartó ügetésétől áradó sza­ gát. S ha még jobban megfigyeljük, a Csuka-dombon imitt-amott, te­ nyérnyi nagyságú helyen, még ma sem nő fű. (...) Szolarics Mária, a Népújság olda­ lán megjelentetett kézirata (Dob­ ronak, 1994?) A Hadik Mihál a lendvai vár kapi­ tánya volt. A törökök két részről jöttek, innen a Fekete-erdőtől is, meg ahol most a fűrésztelep van. Az az egész mind iszap volt, ugy hogy mellikek arról az oldalról jöt­ tek, azok oda mind belefuladtak, lovastól elnyelte (őket – megj. LKZ) az iszap. A törökök nagy sereggel voltak, a Hadik csapata meg kevés

volt, azért meg kellett hátrálni, me­ nekülni kellett. De már más merre nem lehetett, mint a Csuka-domb­ nak. Arra vágott neki a Hadik. Fel is vitte a lova ott a dombon, csak mikor felért, elesett és megdög­ lött. Ott fogták el Hadik Mihált, a fejét levágták és meghalt. A fejét kitüzték a kardja hegyére és a föld­ be szurták. Ezt amikor megtudta a vár urának a lánya, az meg kiug­ rott a vár ablakából és szörnyet­ halt, mert a Hadik vőlegénye volt neki. A régi monda szerént merre a Hadik lova vágtatott, a négy patkó helén nem nyőtt fü. Ott el is temet­ ték a Hadik Mihált. Azután épült a kápolna, épittette a vár ura és a Hadikot akkor kiásták és bebalzsa­ mozták és a kápolnába elhelyezték. Azóta van ott. Azt mondják, hogy a várból a föld alatt el lehetett men­ ni a kápolnáig meg a Lenti várig alaguton.

151


Népújság, 14. 8. 2008, Lendava, stran 8

Kako so rešili Hadikovo mumijo Hadikova mumija, ki je na ogled v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah, je v minulem stoletju in pol štela za eno najpomembnejših zna­ menitosti okoliškega prebivalstva in obiskovalcev Lendave. Z življenjem znamenitega cesarjevega in kraljevega kapetana Mihaela Hadika so povezane števil­ ne pripovedke in pravljice, z vidika zgodovinske verodostojnosti pa je nedvom­no, da je njegovo le delno raz­ iskano življenjsko pot najbolj temel­ jito preučeval raziskovalec lokalne zgodovine iz 19. stoletja Kálmán Der­ varics. Vendar pa se tokrat ne bomo ukvarjali z novimi zgodovinskimi do­ gnanji, temveč z dejstvom, da je upo­ kojeni živinozdravnik, dr. Bogomil Kotnjek, rojen leta 1933 na Hotizi, z nami podelil dragocene informacije. Kot mlad živinozdravnik se je Bogomil Kotnjek veliko ukvarjal s prepariranjem živalskih trupel in verjetno gre temu pripisati dejstvo,

da ga je lendavsko turistično društvo predlagalo za preventivno konser­ vacijo precej poškodovane Hadikove mumije. (…) Sprva se je otepal naloge, bal se je, da ne bi morebiti povzročil še dodatne škode na že tako ali tako poškodovani mumiji, saj je menil, da ni strokovnjak za tovrstno delo. (…) Poleti leta 1973 se je Bogomil Kotnjek vendarle lotil dela. Svoj »la­ boratorij« je uredil kar na prostem ob kapeli Svete trojice. Imel je srečo, ker je bilo tisto poletje toplo in suho. Užival je tudi zaupanje lendavske­ ga župnika Štefana Zvera, ki mu je na daljši rok zaupal ključe kapele. Delo, ki je trajalo mesec dni, je zah­ tevalo izredno natančnost in potr­ pežljivost. Truplo je bilo dejansko v katastrofalnem stanju in ni bilo v enem kosu. Lobanja je bila še v po­ sebej slabem stanju, bila je v celoti prežeta z vlago in le priložena trupu. Tudi ostale dele telesa je lahko »ob­ deloval« po kosih. Kot je razvidno s

152


Népújság, 2008. 08. 14., Lendva, oldal 8

Hogyan mentették meg a Hadik-múmiát A lendvahegyi Szentháromsági kápolnában megtekinthető Hadikmúmia az elmúlt másfél században a környékbeliek és a Lendva-vidékre látogató vendégek egyik fontos lát­ ványosságának számított, számít. Hadik Mihály, a 18. század elején élt jeles császári-királyi kapitány éle­ téhez különböző mondák és mesék is kapcsolódnak, azonban a történelmi hitelesség szempontjából vitathatat­ lan, hogy a 19. század helytörténeti kutatója, Dervarics Kálmán megál­ lapításai jelentik a hézagosan feltárt életpálya hiteles megrajzolását. Ez­ úttal viszont nem újabb történelmi ismeretek miatt tartjuk fontosnak emlegetését: dr. Kotnjek Bogomil, a Hotizán 1933-ban született nyugal­ mazott állatorvos ugyanis értékes információkat osztott meg velünk. Kotnjek Bogomil fiatal állator­ vosként nagyon sokat foglalkozott különböző állattetemek preparálá­ sával is, s a lendvai turistaegyletnél feltehetően ezért javasolták a nagy­ mértékben károsodást szenvedett Ha­ dik-múmia állapotmegóvására, gon­ dozására is. (...) Eleinte vonakodott, nagy volt benne a félelem, hogy nem okoz-e esetleges további károsodást az amúgy is megrongálódott múmián, hiszen úgy érezte, hogy nem közvet­ len szakembere a munkának. (...) Így Kotnjek Bogomil 1973 nya­ rán hozzálátott a munkához. A „la­ boratóriumot” a Szentháromsági ká­ polna mellett, a szabadban rendezte be. Szerencséje volt, mert egész nyá­ ron meleg, száraz volt az idő. Zver Štefan, lendvai plébános úr bizalmát is élvezte, állandó jelleggel megkapta a templom kulcsát. Bő egy hónapig tartott a rendkívüli pontosságot és

türelmet igénylő tevékenység. A te­ tem valójában katasztrofális álla­ potban volt, és sajnos nem is volt egy darabban. A koponya különös­ képpen rossz, teljesen átnedvesedett állapotban volt és csak oda volt big�­ gyesztve a törzshöz, és egyéb testré­ szeit is darabonként lehetett „kezel­ ni”. Amint az a fényképekről kiderül, Hadik földi maradványaira csak feltételesen szabadott használni a múmia kifejezést, hiszen az utóbbi évtizedek károsodása szemmel lát­ ható volt. Kellő alázattal azonban – darabonként – sikerült megtisztítani és kiszárítani valamennyi csont- és testrészmaradványt. Amint Kotnjek többször hangsúlyozta, leginkább a meleg nyári napsugarak voltak a segítségére, természetszerűen azon­ ban a munkája során különböző, a rendelkezésére álló nedvességtől óvó és konzerválószereket is hasz­ nált. Amikor a csontváz különböző részeit megtisztította és kiszárította, ezüstdróttal rögzítette egymáshoz. A munka során a Hadik-múmiá­ ról különböző információk is eljutot­ tak hozzá. Különösen Szőke Józseftől, a vidékünkről származó tanítótól tu­ dott meg értékes adatokat: a múmia különböző történelmi korszakokban valóságos „kálváriára kényszerült”, volt például időszak, amikor a haran­ gozó-sírásó az ajtó mögé állítva búj­ tatta el és óvta meg. A II. világháború utolsó napjaiban az orosz katonák géppisztollyal lőtték a csontvázat, aminek maradványait ő is felfedezte. Fontos információnak számít Kotnjek megállapítása, hogy Hadik Mihály kardcsapás révén a koponyáján nagy sebet kapott, azonban a sérülést túl­ élte, ami bizonyítja Dervarics Kálmán

153


fotografij, se za Hadikove posmrtne ostanke izraz mumija lahko uporabi le pogojno. Na njem so bile poškodbe zadnjih desetletij vidne s prostim očesom. S ponižnostjo pa je Kotnje­ ku uspelo kos za kosom očistiti vse kosti in druge ohranjene dele telesa. Večkrat je poudaril, da so mu bili v največjo pomoč topli poletni sončni žarki, seveda pa je pri svojem delu uporabil tudi različne pripravke za konzerviranje in sredstva proti vlagi. Očiščene in posušene dele okostja je povezal s srebrno žico. Med delom je slišal najrazličnejše informacije o Hadikovi mumiji. Za­ nimive podatke mu je posredoval učitelj, lendavski rojak József Szőke: v različnih zgodovinskih obdobjih je mumija »doživljala prave kalvarije«, zgodilo se je denimo, da jo je zvo­ nar-grobar rešil s tem, da jo je skril

za vrati. Zadnje dni druge svetovne vojne so ruski vojaki z mitraljezom streljali na okostje, sledi strelov je tudi sam odkril. Pomembna je tudi Kotnjekova ugotovitev, da je Hadik zaradi udarca z mečem zadobil hudo rano na lobanji, a je poškodbo pre­ živel, s čimer je podkrepil trditev Kálmána Dervaricsa, da Hadikove smrti neposredno ni povzročil uda­ rec s sabljo po glavi. Naj dodamo, da je živinozdravnik Kotnjek restavriral tudi izvirno leseno krsto, na kateri je navedena letnica smrti kapetana Hadika (1733). Meni, da je bilo njego­ vo preventivno konservatorsko delo učinkovito; čeprav se stekleni del krste, v kateri je Hadikova mumija še danes na ogled, ne zapira hermetič­ no, večje škode po posegu na mumiji namreč ni videti. (...) László Göncz

Kapetan Mihael Hadik Galerija-Muzej Lendava, zbral Zoltan Lendvai Kepe, 2017 Mihael Hadik je bil kapetan lendav­ skega gradu, ki je bil v lasti družine Bánffy, in to v obdobju, ko je turška vojska pustošila po Madžarski in je zasedla tudi Veliko Kanižo. Turki so sprožili več napadov na dolnje­ lendavski in lentijski grad, najne­ varnejši pa je bil prav tisti v času poveljevanja kapetana Mihaela Hadika. Več tisoč napadalcev je priš­lo v bližino Dolnje Lendave, ka­ petan pa je bil prisiljen organizirati obrambo. Načrtoval je poslati sle v Čakovec k Miklósu Zrinjskemu, v Lenti in v Beltince, da bi s pomočjo tamkajšnjih enot Turke napadli v hrbet, njegova vojska pa bi do pri­ hoda okrepitev zadrževala napadal­ ce. Hadikova majhna bojna enota je skupaj z grajskimi branitelji nekaj

časa zadrževala nevarne napadalce, a pričakovane pomoči, po katero je poslal, še ni bilo od nikoder. Pre­ moč Turkov je kapetana Hadika in njegove vojake prisilila k umiku, a se ti z namenom, da bi turško vojs­ ko zavedli in tako obvarovali samo mesto pred neposrednim napadom, niso zavlekli za varne zidove len­ davskega gradu, temveč na bližnji grič, kjer je stala manjša utrdba. A se je konj kapetana Mihaela Hadi­ ka na strmem bregu hriba Čonka­ domb spotaknil ob drevesno kore­ nino, krvoločni zasledovalci pa so ga dohiteli in mu zadali smrtni udarec v glavo. Neposredno zatem so Turki pričeli napad na mesto in na grad, a so tedaj prispele težko pričakovane okrepitve iz Lentija,

154


állítását, hogy a halálát közvetlenül nem a fején észlelhető kardcsapás okozta. Fontos megemlíteni, hogy Kotnjek állatorvos az eredeti kopor­ sót is restaurálta, amellyen fel van tüntetve Hadik kapitány elhalálozá­ sának éve (1733). Szerinte – bár sajnos

az üvegtér, ahol a Hadik-múmia ma is megtekinthető, nincs hermetiku­ san zárva – a szükségszerű megóvó tevékenység hatékony volt, hiszen akkortól máig nem szenvedett külö­ nösebb károsodást. (...) Göncz László

Hadik Mihály kapitány Lendvai Galéria és Múzeum, lejegyezte Lendvai Kepe Zoltán, 2017 Hadik Mihály a Bánffy család lend­ vai várának kapitánya volt abban az időszakban, amikor a török hadse­ reg Magyarországon garázdálkodott és már elfoglalta Nagykanizsát is. A törökök több támadást indítottak Alsólendva és Lenti vára ellen is, ezek közül a legveszedelmesebbet Hadik Mihály kapitánysága idején. Ekkor több ezer támadó érkezett Alsólendva városa közelébe, a ka­ pitánynak pedig meg kellett szer­ veznie a védelmet. Úgy tervezett, hogy futárokat indít Csáktornyára Zrínyi Miklóshoz, valamint Lentibe és Belatincra, hogy az ottani csapa­ tok segítségével támadja majd hátba a törököket, az ő serege pedig a se­ gítség érkezéséig feltartja a táma­ dókat. Hadik lelkes kis csapata és a

város védői egy ideig fel is tartották a veszedelmes sereget, de a várt se­ gítség, amelyért elküldött, csak nem érkezett meg. A török túlereje Hadik kapitányt és katonáit visszavonu­ lásra kényszerítette, ám ők, hogy félrevezessék a török haderőt és ez­ zel megvédjék a várost a közvetlen támadástól, nem a biztonságos vár falai mögé vonultak vissza, hanem a közeli dombra, ahol kisebb erőd állt. Hadik Mihály kapitány lova azon­ ban a Csuka-domb meredek partján megbotlott egy fa gyökerében, a vér­ szomjas üldözők pedig utolérték és fejére halálos ütést mértek. Ezután a törökök közvetlenül a várost és a vá­ rat kezdték támadni, ám ekkor meg­ érkezett a várva várt segítség Lenti­ ből, Belatincról és Csáktornyáról. A

155


Beltincev in Čakovca. Sedaj so bili Turki prisiljeni k umiku, vendar jih je edina prosta pot vodila pro­ ti Črne­mu logu. Tam so zabredli v razmočeno gozdno močvirje, kjer so madžarski krščanski vojaki, ki so teren dodobra poznali, zlahka po­ razili poganske Turke in si priborili veliko zmago. Po bitki so truplo kapetana lendavskega gradu Mihaela Hadika pokopali pri manjši utrdbi. Mno­ go desetletij kasneje, ko več ni bilo pot­rebe po utrdbi, so se Lendavčani odločili, da na njenem mestu zgra­ dijo kapelo v čast Svete trojice. Pri izkopavanju temeljev so naleteli na krsto, na kateri sta bila z žeblji zapi­

sana ime kapetana Mihaela Hadika in letnica 1603. Ko so krsto odprli, jih je pričakal čudež. Truplo Mihaela Hadika je bilo v čudovitem stanju. V čast velikega kapetana so s pomoč­ jo donacij naročili stekleno krsto, ki vse do današnjih dni varuje mumijo znamenitega kapetana v kapeli Svete trojice v Lendavskih goricah. Na dan proščenja pri kapeli so prišli k maši verniki tudi iz daljnih vasi in prav nihče ni izpustil ogleda čudežno ohranjenega telesa pogum­ nega kapetana. Njegovi zobje so ostali še posebej neokrnjeni, zato so jih ljudje drgnili z rokami, da bi tako odpravili svoj zobobol in se obvaro­ vali te nadloge.

Smrt Piroške Bánffy Galerija-Muzej Lendava, zbral Zoltan Lendvai Kepe, 2017 Ko so Turki zasedli Veliko Kanižo, sta postala Dolnja Lendava in njen grad vedno bolj in bolj izpostavljena turškim napadom. Nekega dne je gospodar dolnjelendavskega gradu, grof Krištof Bánffy, prejel obvesti­ lo, da prihaja proti mestu šesttisoč­ glava turška vojska, ki namerava zavzeti utrdbo. V tistih časih je na mestu kapele Svete trojice v Lenda­ vskih goricah stala manjša utrdba, kjer je grajski kapetan Mihael Hadik čakal prihod turške vojske in pomoč Zrinjskijevih huzarjev iz Čakovca ter Nádasdyjevih hajdukov iz Beltincev. Mihael Hadik pa je imel na lendavskem gradu tudi svojo ljube­ zen, in sicer lepo Piroško, najmlajšo hčerko grofa Bánffyja. Pred bitko sta se ljubimca dogovorila, da se bosta opazovala, Hadik pa bo s hriba Svete trojice proti gradu poslal Piroški znak, da so premagali Turke.

Dolnjelendavski grajski kapetan Mihael Hadik se je s svojo vojsko, ki je štela nekaj sto mož, odpravil na bojišče, da bi zaustavili napredo­ vanje večtisočglave turške vojske. A premoč Turkov je Hadika in mad­ žarske branilce mesta prisilila v umik. Mihael Hadik se je posku­ šal rešiti po strmem pobočju hriba Čuka­d omb proti utrdbi na hribu Svete trojice, a se je njegov konj spo­ taknil, on pa je padel z njega. Turki so ga dohiteli in ga z močnim udar­ cem v glavo ubili. Piroška Bánffy je zaman čakala znak svojega ljubimca s hriba Svete trojice. Tretji dan bitke, ko je izvedela, da je njen ljubi padel, je od žalosti skočila z zgornjega okna najvišjega stolpa lendavskega gradu in umrla. Grof Krištof Bánffy je v spomin na tragedijo svoje hčere in v spomin na zmago nad Turki naročil na vrh stolpa lendavskega gradu na­ slikati fresko Črne Marije.

156


törökök ekkor meghátrálásra kény­ szerültek, ám egyetlen menekülési útjuk a Fekete-erdő felé vezethetett. Itt viszont a vizenyős erdő mocsa­ rába keveredtek, ahol a keresztény magyar katonák, ismervén a terepet, könnyen legyőzték a pogány törököt és nagy győzelmet arattak. A csata után Hadik Mihály lendvai várkapitány holttestét a kis erődnél temették el. Sok évtized után, amikor az erődre már nem volt szükség, a lendvaiak úgy döntöttek, hogy kápolnát építenek a helyére a Szentháromság dicsőségére. Az alapok ásásakor rátaláltak egy ko­ porsóra, amelyre rá volt szegecselve Hadik Mihály kapitány neve és az

1603-as évszám. Amikor kinyitották a koporsót, csoda várta őket: Hadik Mihály holtteste ép állapotban volt. A nagyszerű kapitány tiszteletére adakozásból üvegkoporsót készítet­ tek, amely mindmáig őrzi a dicső kapitány múmiáját a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolnában. Búcsúnapján a katolikus em­ berek távoli falvakból is eljöttek az itteni istentiszteletre és senki sem hagyta ki a bátor kapitány csodásan megmaradt testének megtekintését. Mivel pedig a fogai különös épség­ ben megmaradtak, az emberek a ke­ zükkel megdörzsölték azokat, hogy a fogfájásukat megszüntessék és meg­ védjék magukat ezen nyavalyától.

Bánffy Piroska halála Lendvai Galéria és Múzeum, lejegyezte Lendvai Kepe Zoltán, 2017 Azután, hogy a törökök elfoglalták Nagykanizsát, Alsólendva városa és vára is mindinkább veszélyben volt a török támadásaitól. Egy nyári na­ pon Alsólendva ura, Bánffy Kristóf gróf értesítést kapott, hogy hatezer főnyi török sereg tart a város felé, hogy a fölötte lévő várat bevegyék. Akkor még kisebb erőd állt a Lend­ va-hegyi Szentháromság-kápolna helyén, ahol Hadik Mihály várkapi­ tány várta a török sereget, valamint Csáktornyáról a Zrínyiek huszárai­ tól és Belatincról a Nádasdyak haj­ dúitól a segítséget. Hadik Mihálynak volt egy sze­ relme a lendvai várban, mégpedig nem más, mint gróf Bánffy legki­ sebb leánya, Piroska. A csata előtt a két szerető azt beszélte meg, hogy figyelik majd egymást és hogy Hadik jelezni fog a Szentháromság-domb­ ról Piroskának a várba, amikor le­ győzik a törököket.

Hadik Mihály lendvai várkapi­ tány levonult párszáz katonájával a csatatérre a több ezres török sereg ellen, megállítani azok előrenyomu­ lását. De a törökök túlereje visszavo­ nulásra kényszerítette Hadikot és a magyarok városvédő csapatát. Ha­ dik Mihály a Csuka-domb meredek partján próbált menekülni a Szent­ háromság-dombon álló erőd felé, ám közben megbotlott a lova és leesett róla. Így a törökök utolérték és a fe­ jére mért csapással megölték. Bánffy Piroska hiába várta szeretője jelét a Szentháromság-dombról. A csata harmadik napján, amikor megtud­ ta, hogy a szerelme elesett, a lendvai vár legmagasabb tornyának legfelső ablakából kiugrott és szörnyethalt. Bánffy Kristóf gróf a lánya tragé­ diájának és a törökök felett aratott győzelemnek az emlékére a Fekete Mária freskóját festtette a lendvai vár tornyára.

157


Zoltán Magyar: Cikel Hadikovih pripovedi In: LINDUA 6-7. Lendava-Lendva, 2009, stran 33-42

Pripoved o Mihaelu Hadiku 1. Mária Szolarics, Dobrovnik. Glej: Legenda o Mihaelu Hadiku. In: Népújság, 18.02.1994, Lendava, stran 12. 2. Kálmán E. Dervarics. Glej: Hadik. Zgodovinska biografija. In: Alsó­ -Lendvai Hiradó, 10.08.1890, Dolnja Lendava, stran 2-3.

Hadikova smrt 3. Károly TOMA: Zbirka ljudskega pesništva. (Rokopis, 1914). In: Etno­ grafski muzej, Budimpešta. Podat­ kovna baza: 10272. 4. Sándor HORVÁTH: Preteklost in sedanjost Dolnje Lendave. Dolnja Lendava, 1942, stran 30-34. 5. Zgodbo poznam tako, da so kape­ lo sezidali tam, kjer so našli njegovo ohranjeno telo, in sicer v spomin na ta dogodek. Tako sem slišal. Sli­ šal sem tudi, da je nižje po bregu pod kapelo globok prepad. Njega so vrgli nekam tja, v ta prepad, kjer pa so se njegove ostroge zataknile v korenine in je tam visel z glavo navz­dol, njegova kri pa je povsem iztekla, tako da je še danes ohran­ jen. Lahko povem samo tako, ka­ kor sem slišal. Kakor so v mojem otrošt­vu znali pripovedovati. Jezdil je konja od Lendave in je hotel ube­ žati proti Čentibi ali Dolini. A so takrat Turki že bili tam, čakali so ga na poti, on pa tu, na tem bregu – pravimo mu Čukadomb –, s konjem več ni mogel dalje, pa je šel tja gor, ker se drugam več ni mogel rešiti. S konjem je jezdil po tistem strmem

bregu proti Sveti trojici. Pa so ga nekje gori ujeli in ga tam usmrtili. (Ferenc Marton, 2008, Dolina) 6. Mihael Hadik je bil poveljnik grajske vojske v bojih proti Turkom. Njihov sedež je bil v Kaniži, od tam so krenili, nazaj pa so se vračali na­ loženi z vsem, kar se je dalo odnesti, ukrasti. A se jim je Mihael Hadik zoperstavil. Pa so doživeli dokaj hud poraz. Morali so se umikati, saj je bila turška premoč prevelika. Pa ga je nek Turek na konju dohitel in ga z mečem udaril po glavi. Mihaela Hadika so našli naslednji dan, kako je zapleten z ostrogami visel v neki grapi. Takrat so ga pokopali, na tistem mestu pa so, približno leta 1613, sezidali kapelo. (Ferenc Hancs, 2008, Dolga vas) 7. Toliko so rekli, da je Hadik na kon­ ju v diru jezdil po najvišjem bregu, ko pa je prispel na vrh, ga je nek Turek udaril po glavi. Tam je bila nekakšna grapa in se je tam zataknil za lase, sredi tiste grape je visel. In takrat so tam zgradili kapelo. Če je bilo res tako, ne vem. (Füle Margit, 2008, Radmožanci) 8. Tam je bil tudi Mihael Hadik, ki so ga Turki že preganjali. Imel je močnega konja, na katerem je lahko jezdil po najbolj strmem pobočju, le malo je še manjkalo do vrha, a konj se je spotaknil. In takrat ga je Turek ubil. Za lase zataknjen je Hadik visel tam. Jaz sem tako slišal. Rekli so, da se je zatem še dolgo videla sled pod­ kev njegovega konja. (János Sabján, 2008, Dobrovnik)

158


Magyar Zoltán: A Hadik-mondakör In: LINDUA 6-7. Lendava-Lendva, 2009., oldal 33-42

Hadik Mihály mondája 1. Szolarics Mária, Dobronak. Lásd: Legenda Hadik Mihályról. In: Nép­ újság, 1994.02.18., Lendva, oldal 12. 2. E. Dervarics Kálmán. Lásd: Hadik. Történeti életrajz. In: Alsó-Lendvai Hiradó, 1890.08.10., Alsó-Lendva, oldal 2-3.

Hadik halála 3. Toma Károly. Népköltési Gyűj­ temény (Kézirat, 1914). In: Népraj­ zi Múzeum Ethnológiai Adattára, 10272. Budapest. 4. Horváth Sándor: Alsólendva múltja és jelene. Alsólendva, 1942., oldal 30-34. 5. Én úgy tudom, hogy ezután, hogy a teste épön maradt, hogy aztán utána oda építötték ezt a kápolnát. Annak az emlékére, ahogy én hal­ lottam. No meg aztán még azt is hal­ lottam, hogy ott lejjebb a kápolnátul van egy mély szakadék. És őtet vala­ hová oda dobták, és abban a szaka­ dékban a gyökereken fönnakadott a sarkantyúja, és fejjel lefelé, úgy lógott, és a vére kifolyt tisztára, hogy még mai napig is megvan. Ahogyan hallottam, ezt csak így tudom mon­ dani. Az én gyerekkoromban ahogy szokták mondani, hogy Lendvából lóháton jött végig, erre akart mene­ külni Csente vagy Völgyifalu felé. És akkor ott is vótak már törökök, útonállottak, és ő tovább nem bírt haladni a lóval ezen a dombon, ami van – Csuka-dombnak mondjuk –, és ott ment föl, már nem tudott más­ felé menekülni, ott ment föl azon a hirtelen nagy parton a lóval föl a

Szentháromsághó. És valahol fönn fogták el, és akkor így ott végezték ki. (Marton Ferenc, 2008, Völgyifalu) 6. Hadik Mihály az vót a várkapi­ tány, a törökökkel szemben. Kani­ zsán vót a székhelyük, onnan in­ dultak kü, aztán megrakodva, amit csak lehetött vinni, rabúni, azt vit­ ték. De Hadik Mihály szembeszállt velük. Osztán elég nagy vereséget szenvedtek a törökök általa. De úgy van, hogy később már menekülésre került sor, mert hát tulerő vót ugye. Osztán valami török utolérte, ló­ háton, és kardcsapással fejbevágta. Úgyhogy másik nap találtak rá a Ha­ dik Mihályra, hogy a sarkantyúnál fogva lógott ott egy vízmosásban. Akkor el lett temetve, ott azon a hellen építettek, 1613-ban körülbe­ lül, kápolnát. (Hancs Ferenc, 2008, Hosszúfaluhegy) 7. Annyit mondtak, hogy ez a Hadik lóháton vágtatott föl azon a legma­ gasabb parton, és akkor amíg oda fő­ ért, akkor egy török fejbe vágta. Va­ lami vízmosás vót ottan, és ott akadt meg a hajáve, abba lógott, abba a vízfolyásba. És akkor csinyáták ezt a kápolnát oda. Hogy ez így vót-e, én nem tudom. (Füle Margit, 2008, Radamos) 8. Ott vót a Hadik Mihály is, és ak­ kor már a törökök kergették. Akko­ rán lova vót, hogy a leghirtelenjebb partján lovagolt föl, már csak éppen, a ló meg lebukfencezett. És akkor ot­ tan a török levágta. Úgyhogy a haja végett ottan lógott a Hadik Mihály, én így hallottam. Sokáig mondták, hogy megvót a ló patkóhellye. (Sab­ ján János, 2008, Dobronak)

159


9. Pravijo, da je v času Turkov bilo to območje, kjer so danes nove trgovi­ ne, zelo močvirnato. Ko so Turke že pritiskali k umiku, je Hadik s svojim konjem nekje po hribu Svete troji­ ce jezdil proti vrhu, a se je njegov konj spotaknil in so ga Turki dohi­ teli. Njegovo truplo so našli tam v neki grapi. Takrat so ga pokopali. In ko so gradili kapelo, so našli nje­ govo krsto. Ali pa so izkopali njegov grob, na krsti pa je bilo z bakrenimi žeblji izpisano njegovo ime: Mihael Hadik. Pravijo tudi, da je bilo na strmem pobočju mogoče videti sledi podkev. Slišal sem, da so našli več sledi podkev, kjer je s konjem jezdil po strmem pobočju navzgor. (János Göncz, Radmožanci) 10. Mojega vnuka Tima oče pogo­ sto pelje naokoli. Pa mi je Tim rekel: »Babica, ko mi je ati pripovedoval zgodbo o Hadiku, je nek stric rekel – bil je izletnik –, da je slišal, da so strica Hadika – on ga je pač imeno­ val stric Hadik – zabodli. Pa ni takoj umrl, samo krvavel je. Na vrhu pa, kjer je kapela, je bila lekarna. Pa je hotel prijezditi do lekarne, da prosi pomoč. Medtem pa je njegov konj onemogel in stric Hadik je umrl.« Tima smo velikokrat spraševali: »Je res to nekdo tako pripovedoval, Tim, ali si si to izmislil?« Pa je rekel: »Ba­ bica, ne lažem, stric je tako rekel, ko je ati pripovedoval. Pa je stric še do­ dal, da je on to slišal od nekoga dru­ gega.« (Valéria Berki, 2008, Mostje) 11. Mihael Hadik je dirjal navzgor s konjem. Tam više je velik breg, tam s čentibske strani, tam je tisti veliki breg, od tam je jezdil proti gor, in ravno ko bi prišel do vrha, se mu je konj spotaknil, da je padel nazaj. In v spomin na to so sezidali kapelo. (Rozália Büki, Radmožanci)

12. To zgodbo pripovedujejo v več različicah. Jaz sem najpogosteje sli­ šal, kako se je na konju bojeval s Tur­ ki, nek Turek pa je z mečem udaril Mihaela Hadika in ta je tam takoj umrl. Pa so na tisto mesto postavili kapelo in tja položili njegovo mumijo. (József Csuka, Genterovci)

Hadikova nevesta 13. Károly TOMA: Zbirka ljudskega pesništva. (Rokopis, 1914). In: Etno­ grafski muzej, Budimpešta. Podat­ kovna baza: 10272. 14. Pravili so, da je bila na gradu neka gospodična. Ko je Mihael Ha­ dik dirjal s konjem navzgor po bre­ gu, po hribu Čukadomb, ga je ona opazovala z okna gradu. Videla je, kako mu je Turek odsekal glavo. Tam so ga dohiteli. Ta gospodična pa – ali je bila grofica ali kaj drugega – pa je skočila z okna. To so pripovedovali. Ali je res ali ne, kdo bi vedel? (József Gyuricza, 2008, Petišovci) 15. Slišala sem tudi legendo, da je imel nevesto. Neka Katarina je bila, ne vem pa, kakšna. In ko je ta iz­ vedela, da je Mihael Hadik umrl, je skočila skozi okno sobe v stolpu in umrla. (Mária Szarjas, 2008, Kapca)

Sledi podkev Hadikovega konja 16. Ko smo bili otroci, smo šli v go­ rice, seveda s konjsko vprego, pa so nam vedno kazali hrib, kjer je Hadik bežal pred Turki, kazali pa so tudi sledi, videle so se sledi konjskih ko­ pit. Blizu kapele Svete trojice. To so nam vedno pokazali. (Szarjas Mária, 2008, Kapca) 17. Pripovedovali so, da tam pogos­ to drsi zemlja, tudi sedaj, in da so se dolgo videle sledi podkev, kjer je

160


9. Azt mondják, hogy a török idő­ be nagyon mocsaras volt az a rész, ahol most ezek az új üzletök vannak. Aztán a törököket mikor ottan szo­ rították, aztán ez a lováve valahol ott a szentháromsági parton ment főfelé, a lova elesött, és úgy érte ott a török, és ottan egy vízmosás árokba találták meg a holttestét. És akkor amikor ott eltemették, a ká­ polnát amikor oda építötték, talál­ tak rá a koporsójára. Vagy a sírját fölásták, és rézszögekkel ki vót ver­ ve rajta, hogy ki vót Hadik Mihály. Azt is mondogatták, hogy a magas partnál a patkó nyomait hogy meg lehetött látnyi. Úgy hallottam, hogy több patkónyomot is találtak, hogy hát amerre a lováve vágtatott föl a magas parton. (Göncz János, 2008, Radamos) 10. Az én kisunokám, a Tim, őtet az apja sokat szokta vinni. És azt mondta nekem a Tim, aszongya: Mama, ahogy az apukám mondta ott a Hadiknál a történetét, egy bá­ csi meg azt mondta – egy kiránduló vót –, egy bácsi mondta, hogy hát ő meg úgy hallotta, hogy megszúrták a Hadik bácsit – hát ő Hadik bácsi­ nak mondta –, megszúrták, aztán mindjárt nem halt meg, csak el akart vérezni. És itt volt fönn, itt ahol a kápolna van, egy patika. És ő oda akart föllovagolni a patikába, hogy ő segélyt kér. Közbe összeroggyant a lova, és a Hadik bácsi meghalt. Ezt mi annyit annyit kérdeztük: - Ezt tény­ leg valaki mondta, Tim, vagy te ezt kitaláltad? Aszondta, hogy: - Mama, nem hazudok, a bácsi mondta, mi­ kor apukám elmesélte. És aszondta a bácsi, hogy ő meg mástul hallotta. (Berki Valéria, 2008, Hidvég) 11. A Hadik Mihál rugtatott föl a lováve. Onant felülről nagy part van,

onnan Csentitű, ott van az a nagy part, onnan ment föl, aztán mikorra fölért vóna, ott megbotlott a lova, osztán vissza leesött. Aztán annak az emlékére építötték azt a kápolnát. (Büki Rozália, 2008, Radamos) 12. Ezt többféle formán mesélik, hogy az hogyan volt. Én ahogy leg­ jobban hallottam, hogy lóháton egy törökkel vívott, és az a török levágta karddal a Hadik Mihályt, és aztán ott halt meg ugye. Osztán ott arra a helyre ezt a kápolnát építötték, és ott elhelyezték a múmiáját. (Csuka József, 2008, Göntérháza)

Hadik menyasszonya 13. Toma Károly. Népköltési Gyűj­ temény (Kézirat, 1914). In: Népraj­ zi Múzeum Ethnológiai Adattára, 10272. Budapest. 14. Azt mondogatták, hogy vala­ mi kisasszony vót a várban. Hogy amikor a Hadik Mihály lóval vág­ tatott itten föl, ezen a parton itten, a Csuka-dombon, és hogy a várbúl az ablakon nézte. És látta, mikor a törökök levágták a fejit ottan. Ott megfogták, és hogy ez a kisasszony – most gróf-e vagy mi vót? – az meg az ablakon kiugrott. Ezt mondogat­ ták, hát igaz vót-e, nem-e, ki tudja. (Gyuricza József, 2008, Pestesháza) 15. Legendát azt is hallottam, hogy vót neki menyasszonya. De nem tudom, milyen Katalin. És amikor megtudta, hogy meghalt a Hadik Mihály, leugrott a toronyszobábul és meghalt. (Szarjas Mária, 2008, Kapca)

Hadik lovának patkónyomai 16. Akkor amikor gyerekek vótunk, mentünk a hegyre, természetös ugye, lovaskocsive mentünk, aztán

161


jezdil navzgor. (Rozália Büki, Rad­ možanci)

Ko je prispel na vrh, je tam umrl. (Rozália Bíró, 2008, Radmožanci)

18. Tiste [sledi podkev] so bile na po­ bočju vidne sto petdeset let. A jih je zdaj trava že prerasla. Pravijo, da je bilo to v zemlji. Ko je jezdil s konjem navzgor, je podkev izkopala zemljo, ker je bila podkev zelo velika, sle­ di so bile dolgo vidne. (Margit Füle, 2008, Radmožanci)

Hadikovi zdravilni zobje

19. Pripovedovali so, da na poti, kjer je jezdil po bregu, kjer je stopal konj, nikoli ni rasla trava. Na mestih, ka­ mor je konj stopil, trava nikoli ni rasla. Tam pa so ga potem ustrelili. (Erzsébet Király, 2008, Žitkovci) 20. Lahko rečemo, da imenujejo tisti del hriba Čukadomb; je na poti iz Lendave proti Kaniži, na tisti poti je hrib. Pa se je Hadik po tem bre­ gu napotil proti Sveti trojici, ker je takrat že moral bežati pred turško premočjo. Turek je prijezdil za njim in ga udaril z mečem in on je izkr­ vavel. Pripovedovali so, da na poti, na tistem bregu, kjer je bežal, leta in leta ni rasla trava. (Ferenc Hancs, 2008, Dolga vas) 21. Pravijo, da so na sledeh konjskih podkev rasle neke cvetlice, a ne vem, kakšne. To so pripovedovali. (Gyurica József, 2008, Petišovci)

Izvor kapele Svete Trojice 22. Károly TOMA: Zbirka ljudskega pesništva. (Rokopis, 1914). In: Etno­ grafski muzej, Budimpešta. Podat­ kovna baza: 10272. 23. Mihael Hadik – ne vem več, kdaj, sem pozabil – je med vojno, da ga ne bi ujeli, prosil Boga, naj mu pomaga priti na tisti hrib. In če mu bo Bog pomagal, bo tam dal sezidati kapelo.

24. Bálint BELLOSICS: Dolnja Len­ dava z okolico. In: Turisták Lapja, 1892, 7. Budimpešta, stran 210. 25. Ljudje so takrat [konec 19. sto­ letja] pa tudi kasneje v primeru zobobola boleči zob drgnili s krpo, s katero so se dotaknili Hadikovih zdravih zob, nakar je – po njihovem verovanju – bolečina v zobu izginila. (Sándor HORVÁTH: Preteklost in sedanjost Dolnje Lendave. Dolnja Lendava, 1942, stran 30-34.

Zgodbe o Hadikovi mumiji 26. Kálmán E. Dervarics. Glej: Hadik. Zgodovinska biografija. In: Alsó­ -Lendvai Hiradó, 10.08.1890, Dolnja Lendava, stran 2-3. 27. Slišal sem, da so med obnovo ka­ pele Svete trojice zidarji in pleskarji globoko pogledali v dno kozarcev s sokom iz Lendavskih goric, pa so žene, da bi moške malo podučile reda, iz kripte prinesle mumijo in jo postavile na prižnico. Neka suha žena se je postavila za mumijo in začela kriliti z rokami mumije ter govorila: »Barabe pijane, vam že po­ kažem, kaj se pravi zganjati na tem mestu brezbožno početje!« Ubogi delavci so se tako prestrašili oživele mumije, ki jih kara, da so na vrat na nos zbežali iz Lendavskih go­ ric. Take zgodbe sem slišal. (Zoltán Patyi, 2008, Lendavske Gorice) 28. Tudi sam sem slišal od tukajšnjih ljudi, da je uboga mumija preživela marsikaj. Govorili so, da so sredi 40. let, v času vojne, tod hodili ruski vo­ jaki, ki so se tudi zanimali za mumi­ jo, ji poskušali vsiliti lastno kulturno

162


ott mindig mutatták a hegyet, hogy ott menekült a török elűl, hogy ott még azt a lábnyomot, a lúnak a lába nyomát meg lehetett látni. Közel a Szentháromsági-kápolnához. Azt mindig megmutatták. (Szarjas Mária, 2008, Kapca) 17. Azt mondták, hogy ott mindig leszakadott a főd, még most is, hogy sokáig azokat a patkónyomokat meg lehetött látni, ahol ment föl. (Büki Rozália, 2008, Radamos) 18. Azt [a patkónyomot] százötven évig lehetött a partódalba meglát­ ni. De most már benőtte a fű. Úgy mondták, hogy a fődbe vót ez. Aho­ gyan a lóval vágtatott föl, az a pat­ kó kivágta azt a fődet, mert a patkó ekkora, ollant lehetött látni. (Füle Margit, 2008, Radamos) 19. Azt mondták, hogy merre föl­ ment a parton, ottan soha nem nyőtt fű, amerre a lova ment föl. Soha fű nem nyőtt a lova lábának a helin. Osztán akkor ott agyonlőtték. (Király Erzsébet, 2008, Zsitkóc) 20. Azt lehet mondani, Csuka-domb­ nak nevezik azt a részt, ha Lendvátul Kanizsa felé megyünk, azon az uton, egy hegy. Osztán Hadik itten fel azon a parton a Szentháromságb felé vötte, mer akkor má menekülni köllött a túlerővel szömbe. Aztán már a török utánavágtatott, s a török kardcsapással leütötte, és elvérzött. Úgy mondták, hogy ottan évekszám nem is nőtt fű, merre menekült. Azon a parton. (Hancs Ferenc, 2008, Hosszúfaluhegy) 21. Mondták, hogy a ló nyomából valami virágok nyőttek. De nem tu­ dom, milyen virág. Ezt mondogatták. (Gyurica József, 2008, Pestesháza)

A Szentháromság-kápolna eredete 22. Toma Károly. Népköltési Gyűj­ temény (Kézirat, 1914). In: Népraj­ zi Múzeum Ethnológiai Adattára, 10272. Budapest. 23. A Hadik Mihál – mikor, azt már nem tudom, megfeledtem –, hogy háború volt. S aztán hogy el ne fog­ ják, azon kérte az Istent, hogy se­ gélje ki arra a dombra. És ha meg­ segíti az Isten, ő ottan fölépíttet egy kápolnát. És aztán, hát mint fölért, akkor ott meghalt. (Bíró Rozália, 1986, Radamos)

Hadik gyógyító fogai 24. BELLOSICS Bálint: Alsó-Lendva és vidéke. In: Turisták Lapja, 1892, 7. Budapest, oldal 210. 25. A nép ebben az időben [19. század vége] és később is, fogfájás esetén Hadik ép fogaihoz dörzsölt ruhával érinti a magáét, mire – babonás hitük szerint – a fogfájás megszünik. (Hor­ váth Sándor: Alsólendva múltja és je­ lene. Alsólendva, 1942., oldal 30-34.)

Történetek Hadik múmiájáról 26. E. Dervarics Kálmán. Lásd: Hadik. Történeti életrajz. In: AlsóLendvai Hiradó, 1890.08.10., AlsóLendva, oldal 2-3. 27. Akkor azt hallottam, hogy egy re­n oválás alkalmával, amikor a Szentháromság-kápolnát felújítot­ ták és a kőművesek meg a szobafes­ tők mélyen a Lendva-hegy levéből a pohár fenekére néztek, akkor az asszonyok, hogy rendre tanítsák a férfiakat, fölhozták a múmiát a kriptából, odaállították a szószék mögé, egy sovány asszony mögéje állt, és akkor elkezdett gesztikulálni a kezével a múmiának, hogy: - Részeg

163


identiteto in jo hoteli naučiti plesa­ ti častuško. Torej je ta mumija res morala marsikaj preživeti. (Zoltán Patyi, 2008, Lendavske Gorice) 29. Sem pa slišal tudi, da so v novej­ ši dobi, pred desetimi, dvajsetimi, tridesetimi leti mladi iz hipijevske­ ga gibanja prihajali k propadajoči kapeli – ki je bila urejena šele pred

petnajstimi leti, pred tem pa je bila v slabem stanju – pa so lahko vstopali v propadajočo kapelo in tam notri kresovali, prinesli tudi mumijo in jo posedli k tabornemu ognju, jo ponu­ jali, ji v usta vtikali cigarete z drogo. Torej so tej ubogi mumiji poskušali vsiliti marsikatero kulturno identi­ teto. To sem konkretno slišal. (Zoltán Patyi, 2008, Lendavske Gorice)

Panorama Dolnje Lendave. Iz zapuščine maršala Montecuccolija, 1600-1664. Alsólendva látképe. Montecuccoli tábornagy hagyatéka, 1660-1664. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára, Budapest G.I.h. 403. 63942

164


korhely disznók, majd adok én nek­ tek itten istentelenkedni! S a sze­ gény munkások úgy megijedtek, hogy a múmia életre kelt és rendre utasítja őket, hogy kezüket-lábukat törve rohantak le a Lendva-hegyről. Ilyen történeteket hallottam. (Patyi Zoltán, 2008, Lendvahegy) 28. Hát azt én is csak úgy hallottam az itteniektől, hogy szegény múmia miken ment keresztül. Arról be­ szélnek, hogy mikor a ’40-es évek közepén, a háború idején az orosz katonák erre járkáltak, akkor ők is foglalkoztak a múmiával, kulturális identitásukat próbálták ráerőltetni, hogy csasztuskát tanítottak vele táncolni. Tehát elég sokat kibírha­

tott ez a múmia. (Patyi Zoltán, 2008, Lendvahegy) 29. Még azt is hallottam, hogy hát már a legújabb korban, ezelőtt tizen­ öt-húsz-harminc éve fiatalok, ez a hippi-mozgalom följárt a romos ká­ polnához – mert ezelőtt tizenöt éve lett rendbe téve, azelőtt igen rosszul nézett ki –, és a romos kápolnába ugye be tudtak járni, és ott tábortü­ zet raktak, a kápolnában, fölhozták a múmiát és odaültették a tábortűz mellé, megkínálták, szájába tettek neki ilyen kábítószeres cigarettát – tehát igen sok kulturális identitást próbáltak szegényre ráerőltetni. Ezt konkrétan hallottam. (Patyi Zoltán, 2008, Lendvahegy)

165


Literatura · Irodalom ABRAHAM Klaudia 2013a A Szentháromság kápolna. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 58-59. 2013b Kapelica Svete trojice. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 60-61. BELLOSICS Bálint 1892 Alsó-Lendva és vidéke. In: Turisták Lapja 1892/7. Budapest. 199-213. BÉRES Katalin 2001 Borbély György. Egy vidéki értelmiségi a századfordulón. In: Zalai Múzeum 10. Zalaegerszeg. 205-218. DERVARICS Kálmán 1890a Hadik. Történeti életrajz. In: Alsó-Lendvai Hiradó, 1890.08.10. Alsó-Lendva. 2-3. 1890b Hadik. Történeti életrajz. In: Alsó-Lendvai Hiradó, 1890.08.17. Alsó-Lendva. 1-3. 1896

Alsó-Lendva története. In: HALIS István – HOFFMANN Mór (ur./szerk.): Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa. 203-223.

DJ 2004a A múmia titka – avagy Hadik Mihály és Lenti kapcsolata. In: Lenti és Vidéke, 2004-9. Lenti. 9. 2004b A múmia titka – avagy Hadik Mihály és Lenti kapcsolata. In: Lenti és Vidéke, 2004-12. Lenti. 11. EGYHÁZASBÜKKI DERVARICS Kálmán → DERVARICS Kálmán FARKAS Gyöngyi (ur./szerk.) 2002 Mária Terézia hadvezére. Hadik András Hadtörténelmi Levéltárban őrzött iratainak levéltári segédlete. Budapest. http://mek.oszk.hu/05000/05066/html/ 166


FRIVALDSZKY János 2011 A kardforgató Hadik András tollforgató ősei. In: Hadtörténeti Közlemények 2011-4. Budapest. 1101-1107. GAÁL Ferenc 1994 Hadik Mihály és a lendvai csata. In: Naptár ´95. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 72-74. GOMBAČ X. Žiga – MITREVSKI Ivan 2011 Vitez Miha iz Lendave. Ljubljana. GÖNCZ László 1996 Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva. 2000

Hadik Mihály története (Dervarics Kálmán helytörténeti író kutatása nyomán). In: Naptár 2001. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 82-94.

2001

Hadik Mihályról, Hadik András révén. In: Népújság. A szlovéniai magyarok hetilapja. 2001.02.15. Lendva. 17.

2002

A török elleni győzedelmes csata 400. évfordulója. In: Naptár 2003. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 62-66.

2008

Hogyan mentették meg a Hadik-múmiát. In: Népújság. A szlovéniai magyarok hetilapja. 2008.08.14. Lendva. 8.

HARAMIJA Dragica 2006 Prekmurske pravljice. In: Otrok in knjiga 65. Ljubljana. 41-46. HORVÁTH Otília (ur./szerk.) 2007a Muránia legendái. Lenti. 2007b Legende Muranie. Lenti. HORVÁTH Sándor 1942 Alsólendva múltja és jelene. Alsólendva. KAPOS Ernő 1958 Alsólendvavidéki tájszólással elmondott elbeszélések és kifejezések (Kézirat). In: Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 10142. Budapest. 167


KASZÁS József 1995 A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei. Budapest-Lendva, 1995. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2013a Kakasdi Hajós Mihály. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 90-91. 2013b Mihály Kakasdi Hajós. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 92-93. 2014

Lendavski dragulji in usode. Lendvai kincsek és sorsok. Lyndvamuseum 7. Lendava-Lendva.

2019

Trden grad je naš Bog... Erős vár a mi istenünk. Lendava-Lendva.

KINCSES Katalin Mária 2011 Hadik András műveltsége. In: Hadtörténeti Közlemények 2011-4. Budapest. 1051-1099. KOVÁCS ATTILA 2013a „Hadikok utján” – monda s valóság apáról és fiáról. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 62-63. 2013b Po sledeh Hadikov – mit in resnica o očetu in sinu. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 64-65. LENDVAI KEPE Zoltán 2014 Znameniti Lendavčani I. Nevezetes lendvaiak I. Lyndvamuseum 8. Lendava-Lendva. 2015

A Hadik-kehely. Becses tárgyaink. In: Kerek Perec. Népújság magazin 2015. Lendva. 62-63.

LENDVAI KEPE Zoltán (ur./szerk.) 2008 Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo Lendave. Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása. Obrtništvo Lendave I. Lendva ipartörténete I. Lyndvamuseum 2. Lendava-Lendva. LENDVAI KEPE Zoltán – S. SEBESTYÉN József 2014 Alsólendva vára. Grad Dolnje Lendave. Lyndvamuseum 4. Lendva-Lendava. 168


LUTHAR Oto (ur./szerk.) 2010 Mihael Hadik. Prekmurje za radovedneže in ljubitelje. Ljubljana – Petanjci. 2012

Mihael Hadik. Prekmurje für Neugierige und Liebhaber. Ljubljana – Petanjci.

MAGYAR Zoltán 2009 A Hadik-mondakör. In: LINDUA 6-7. Lendava-Lendva. 33-42. 2010

Muravidéki népmondák. Lendva.

MEGYERI Anna 2010 "A földre építek, az égben bízom": a Morandini építészcsalád a Monarchiában. Zalaegerszeg. MERÉNYI-METZGER Gábor 2011 Hadik András gróf életének anyakönyvi forrásai. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1. Szombathely. 5-11. NAGY Iván 1859

Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal 5. Pest.

NÉMETH Elekné ANDAHÁZY Iréne 1907 Az alsólendvai mumia. In: Magyar Paizs, 1907.09.12. Zalaegerszeg. 1-3. Neznan avtor / Név nélkül 1909 A hálás utókor. In: Pécsi Közlöny, 1909.09.05. Pécs. 5. 1914

Az alsólendvai Hadik-mumia elpusztult. In: Magyarország, 1914.02.01. Budapest. 14.

1914

A Hadik-mumia megsemmisülése. In: Pesti Napló, 1914.02.08. Budapest. 45-46.

OSTERC Štefan 2007 V skrivnost zavita lendavska mumija. In: Tedenska tribuna Slovenskih novic, 28.07.2007. Ljubljana. 15. 169


OSZESZLY M. Viktor 1909 Az alsólendvai Hadik-mumia. In: Pécsi Közlöny, 1909.09.12. Pécs. 3. 1910a

Mi lesz a Hadik-üggyel. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.10.23. Alsólendva. 1.

1910b

Böngészet Hadik Mihály körül. In: Alsólendvai Hiradó, 1910.12.04. Alsólendva. 1-2.

1914

Az alsólendvai Hadik-múmia. Pusztulóban az „emberbőr”. In: Magyar Paizs, 1914.03.05. Zalaegerszeg. 2.

PIVAR Ella 1995

Kdo si S:AC G:D Mihael Hadik capitanus. In: Vestnik Pen. 1995-7. Murska Sobota. 10.

PRIVŠEK Marjeta 2011 Lendavska mumija med legendo in resnico. In: Tedenska tribuna Slovenskih novic. 2011.04.21. Ljubljana. 13. REVERENCSICS István 1911 Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.03.12. Alsólendva. 1-2. 1911

Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.03.19. Alsólendva. 1-2.

1911

Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.03.26. Alsólendva. 2-3.

1911

Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.04.09. Alsólendva. 2.

1911

Hadik-regék. In: Alsólendvai Hiradó, 1911.04.16. Alsólendva. 4.

ROŽNIK Pavle 1981 Turki v Lendavi. In: Slepi bratec. Prekmurske ljudske pripovedi. Ljubljana. 175-177. SEGEŠ Vladimír 2010 Polný maršal Andrej Hadik. In: Obrana. Mesačnik Ministerstva obrany Slovenskej republiky. 2010-9. Bratislava. 27. TOMA Károly 1914 Népköltési gyűjtemény (Kézirat). In: Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 10272. Budapest.

170


TRATNJEK PAVC Marjana 2004 K Hadiku v Lendavske gorice. In: Zgodovina v šoli. 2004, 3-4. Ljubljana. 97-98. VACHOTT Sándorné 1888a Hadik lovag. In: Zalai Közlöny, 1888.08.25. Nagy-Kanizsa. 1-2. 1888b Hadik lovag. In: Zalai Közlöny, 1888.09.01. Nagy-Kanizsa. 1-2. 1888c

Hadik lovag. In: Zalai Közlöny, 1888.09.08. Nagy-Kanizsa. 1-2.

VARGA József 2001 A lendvai vár kapitánya. Lendva. VARGA Sándor 1992 A lendvai plébánia történetéből. Győr. 1993

A Lendva-hegyi bortermelés. Lendva-Lendava.

ZACHAR József 2004 „Jó erkölcsöt és becsületet.” Hadik Andrásról – keresztlevél hiányában. In: CSIHÁK György (ur./szerk.): A magyar huszárság története. A lovasműveltség sajátosságai. Budapest-Zürich. 53-55. ZÁGOREC CSUKA Judit 1993 Adalékok Hadik Mihály krónikájához. Beszélgetés Tantalics Béla helytörténésszel. In: Népújság. A szlovéniai magyarok hetilapja. 1993.11.19. Lendva. 12. ZRUBEC Laco 2001 Slávni Slováci sveta. Nitra.

171


Kazalo Uvod. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Kapela Svete trojice v Lendavskih goricah . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Mumija lendavskega kapetana Mihaela Hadika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Kálmán Dervarics in zadeva Hadik. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Čudežna mumija svetega kapetana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Oblačilo in krsta Hadikove mumije . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Victor M. Oszeszly in zadeva Hadik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Mumificirano telo kapetana Hadika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 Zamejska Hadikova mumija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 „Naš” Hadik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Mihael Hadik v luči virov. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 Literatura. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 Kazalo. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172

172


Tartalomjegyzék Bevezető. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A lendvai Hadik Mihály kapitány múmiája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Dervarics Kálmán és a Hadik-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A szent kapitány csodás múmiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 A Hadik-múmia öltözéke és koporsója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Oszeszly M. Victor és a Hadik-ügy. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Hadik kapitány mumifikálódott teste. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 A határon túli Hadik-múmia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 A „mi” Hadikunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Hadik Mihály a források tükrében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 Tartalomjegyzék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173

173


Izdajo knjige so omogočili A könyv kiadását támogatták

Lindva

Društvo zbirateljev Pomurja Muravidéki Régiséggyú´jtó´k Egyesülete

Družina Koren / Koren család,Lendavske Gorice / Lendvahegy


LYNDVAMUSEUM 14 Založila in izdala • Kiadó Galerija-Muzej Lendava • Lendvai Galéria és Múzeum Bánffyjev trg 1 • Bánffy tér 1, 9220 Lendava • Lendva, Slovenija • Szlovénia www.gml.si Zanjo • Felelős kiadó Dubravko BAUMGARTNER Knjiga je prevedena iz madžarščine. A könyv magyar nyelven íródott. Prevod • Fordítás Kadencia Kft. Lendva (v slovenščino • szlovén nyelvre) Zoltán LENDVAI KEPE (v slovenščino • szlovén nyelvre) Jezikovni pregled • Nyelvi lektorálás Nándor BÖRÖCZ (madžarščina • magyar) Mária KEPÉNÉ BIHAR (madžarščina • magyar) Olga PAUŠIČ (slovenščina • szlovén) Grafično oblikovanje • Grafikai tervezés GRAFOP, Peter ORBAN, s.p. Fotografije • Fényképek Dubravko BAUMGARTNER Zoltán LENDVAI KEPE Tisk • Nyomda DigiFot, Lendava Naklada • Példányszám 150

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 94(497.4Lendava) 929Hadik M. LENDVAI Kepe, Zoltán    Legenda in resnica o Hadikovi mumiji = Legenda és valóság a Hadik-múmiáról / Lendvai Kepe Zoltán ; [prevod Kadencia Kft. Lendva, Zoltán Lendvai Kepe ; fotografije Dubravko Baumgartner, Zoltán Lendvai Kepe]. - Lendava : Galerija-Muzej ; Lendva : Galéria-Múzeum, 2019. - (Lyndvamuseum ; 14) ISBN 978-961-6695-30-5 COBISS.SI-ID 301467904


Lendvai Kepe Zoltán

© 2019, Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva

LY N D VA M U S E U M 14

Legenda in resnica o Hadikovi mumiji Legenda és valóság a Hadik-múmiáról

Na naslovnici / A borítón NÉMETH János: Mihael Hadik capitanus (40 x 23 cm, šamot z glinenim premazom / égetett agyagmázas samott, 2007)

Profile for Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

LYNDVAMUSEUM 14  

Lendvai Kepe Zoltán: Legenda in resnica o Hadikovi mumiji / Legenda és valóság a Hadik-múmiáról

LYNDVAMUSEUM 14  

Lendvai Kepe Zoltán: Legenda in resnica o Hadikovi mumiji / Legenda és valóság a Hadik-múmiáról

Profile for gmlendava
Advertisement