__MAIN_TEXT__

Page 1

© 2019, Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva

LY N D VA M U S E U M 1 3

Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán

Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... Na naslovnici / A borítón Banffyjev kelih / Bánffy-kehely

V počastitev 500. obletnice reformacije A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére

CHRISTOPHORVS·BANFI· L·BARO·DE·ALSO·LINDVA·1608 (Župnija Lendava / Lendvai Plébánia)


LY N DVA M USEU M 13


Sveti Štefan Ogrski, detajl krilnega oltarja, Selo, okoli leta 1490 (Madžarska narodna galerija) Szent István-király, szárnyasoltár részlete, Nagytótlak, 1490 körül (Magyar Nemzeti Galéria) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)


Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán

Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... Sakralna dediščina Lendave z okolico in narodnostnega območja Lendva-vidék és a nemzetiségi terület szakrális öröksége

V počastitev 500. obletnice reformacije A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére

Lendava • Lendva 2019


Trden grad je naš Bog … Sakralna dediščina Lendave z okolico in narodnostnega območja V počastitev 500. obletnice reformacije Namen razstave Galerije-Muzeja Lendava z naslovom Trden grad je naš Bog … je v prvi vrsti predstaviti in interpretirati sakralno dediščino na območju Občine Lendava in narodnostnega območja z madžarskim prebivalstvom v Sloveniji, s posebnim poudarkom na katoliških, evangeličanskih, kalvinskih in judovskih cerkvah. Rdeča nit občasne razstave na lendavskem gradu je široko razumevanje pojma svetosti. Prizadevali smo si zbrati vse, kar je v našem okolju drugačno od vsakdanjega, vse, kar je nad profanim. Iskali smo osebe, dejanja, predmete in objekte, ki so jih ljudje posvetili Bogu. Kot nakazuje tudi sam naslov, je razstava po eni strani slovenska in madžarska predhodnica obeležitve 500. obletnice reformacije, po drugi strani pa želimo v duhu ekumenizma usmeriti pozornost na tiste svete osebe, svete čase, svete kraje, sveta dejanja in svete predmete, ki nas vodijo po poti k Bogu.

Erős vár a mi Istenünk… Lendva-vidék és a nemzetiségi terület szakrális öröksége A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére A Lendvai Galéria és Múzeum Erős vár a mi Istenünk… című kiállítása elsősorban a Lendvai község területének és a szlovéniai magyarságnak a vallásos tárgyi emlékeit gyűjti egybe, különös tekintettel az úgynevezett történelmi egyházak: a katolikus, az evangélikus, a református és a zsidó emlékanyagára. A kiállítás vezérfonala a szent fogalom széleskörű értelmezése. Igyekeztük összegyűjteni mindazt, ami a környezetünkben más, mint a hétköznapi, ami felülemelkedik mindazon, ami profán. Kerestük mindazon dolgokat, amelyek az Isten számára elkülönítettek. Ez a kiállítás – mint ahogy azt a cím is sugallja – egyrészt előfutára a reformáció 500. évfordulójára való magyar és szlovén megemlékezésnek, másrészt az ökumenizmus szellemében szeretnénk ráirányítani a figyelmet azokra a szent emberekre, szent időkre, szent helyekre, szent cselekedetekre és szent tárgyakra, amelyek az Isten felé vezetnek bennünket.


Scenarij razstave sta napisala in razstavo pripravila A kiállítás forgatókönyvét írták és a kiállítást rendezték dr. KEPÉNÉ BIHAR Mária PhD zgodovinarka, etnologinja • történész, néprajzkutató dr. LENDVAI KEPE Zoltán PhD višji kustos, etnolog • főmúzeológus, néprajzkutató Pri pripravi razstave so sodelovali A kiállítás rendezésénél közreműködtek Petra BANFI Piroška BERNARD Dubravko BAUMGARTNER Marta FERLETIČ Jožef GOMBOC Beata LAZAR Karel TOMŠIČ Anamarija VIDA Grafično oblikovanje razstave A kiállítás grafikai tervezői Dubravko BAUMGARTNER dr. LENDVAI KEPE Zoltán PhD Na naslovnici / A borítón Banffyjev kelih / Bánffy-kehely CHRISTOPHORVS·BANFI·L·BARO·DE·ALSO·LINDVA·1608 (Župnija Lendava / Lendvai Plébánia)

Razstava je prejela nagrado Bátkyja Zsigmonda, 2017 Bátky Zsigmond-díjas kiállítás, 2017 Lendava, lendavski grad, 18. november 2016 - 31. januar 2017 Lendva, lendvai vár, 2016. november 18. - 2017. január 31.


Zahvaljujemo se vsem, ki so podprli razstavo Köszönjük támogatóink nagylelkű segítségét

Ministrstvo za kulturo Republike Slovenije

Občina Lendava Lendva Község

Bethlen Gábor Alap

Pomurska madžarska samoupravna narodna skupnost Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

Madžarska samoupravna narodna skupnost Občine Lendava Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség

LINDVA

LINDVA Društvo zbirateljev Pomurja LINDVA Muravidéki Régiséggyűjtők Egyesülete


Župnija Lendava Lendvai Plébánia

Reformatorska krščanska cerkev Slovenije Szlovéniai Református Keresztyén Egyház

EVANGELIČANSKA CERKEV AUGSBURŠKE VEROIZPOVEDI V REPUBLIKI SLOVENIJI

Evangeličanska cerkev augsburške veroizpovedi v Republiki Sloveniji

Družina Cigan / Cigan család, Tešanovci Družina Kepe / Kepe család, Lendava / Lendva Družina Koren / Koren család Lendavske Gorice / Lendvahegy Družina Kovač / Kovač család Pince Marof / Pince Major Lázár Lenke, Dolina pri Lendavi / Völgyifalu Družina Rožman / Rožman család Dolga vas / Hosszúfalu


Lendavska sodobna sakralna likovna umetnost v sklopu razstave z naslovom Trden grad je naš Bog ... ZALA György: Marija Magdalena (Bolečina), 1884, bron Mária Magdolna (Fájdalom), 1884, bronz FARAGÓ Márton: Ecce Homo, 1942, olje, platno Ecce Homo, 1942, olaj, vászon GÁBOR Zoltán: Jezus na Oljski gori, 1964, olje, platno Jézus az Olajfák-hegyen, 1964, olaj, vászon GALIČ Štefan: Brez naslova, 1967, olje, platno Cím nélkül, 1967, olaj, vászon HUZJAN Zdenko: Pred nevihto, 1980, akril, platno Zivatar előtt, 1980, akril, vászon KIRÁLY Ferenc: Znamenje, 1992, polikronirani les, kovina Jel, 1992, festett fa, fém BAUMGARTNER Dubravko: Corpus, 2002, olje, platno Korpusz, 2002, olaj, vászon


Lendva modernkori szakrális képzőművészete az Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás keretében GÖNTÉR Endre: Zvonik, 2014, akril, platno Harang, 2014, akril, vászon DANČ-ROTH Marika: Ranjene korenine, 2016, grafit in barvni svinčnik Sérült gyökerek, 2016, grafit és színesceruza KIRÁLY-MOSS Suzanne: Mantra – Mandala, 1998, barvni svinčnik, papir Mantra – Mandala, 1998, színes ceruza, papír ORBAN Peter: Načrt za okna župnijske cerkve v Dobrovniku, 2013, mešana tehnika A dobronaki plébániatemplom üvegablakjainak terve, 2013, vegyes technika HOJNIK Cvetka: Slika is ciklusa En Soph, 2014, platno, akril, mešana tehnika Kép az En Soph ciklusból, 2014, vászon, akril, vegyes technika ČASAR Sebastijan: Brez naslova I-III, 1996-2016, mešana tehnika Cím nélkül I-III, 1996-2016, vegyes technika ŠINKO Sabina: Črne ovce, bele ovce, črno-bele ovce II, 2016, mešana tehnika Fekete bárányok, fehér bárányok, fekete-fehér bárányok II, 2016, vegyes technika


Lendavska sodobna sakralna likovna umetnost v stolpni dvorani lendavskega gradu Lendva modernkori szakrális képzőművészete a lendvai vár toronytermében (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)


András Bertalan Székely

»Beseda Božja je krepka …«1 Trden grad je naš Gospod Bog, on ščit nam in orožje. Zakaj, kdo reši nas nadlog, če ni pomoči božje? Napel je moči sovrag davnih dni, zvijača in moč so vsekdar mu v pomoč, na svetu ni mu para!

In če bi svet še bolj divjal in vrag še bolj se srdil, veliko svojo moč bi zbral in krivo vero trdil. Naj se knez sveta še tako peha, ne premaga nas, proklet je večni čas, beseda stre ga Božja.

Prerevne naše so moči, da bi se upirali, a drugi se za nas bori, z Njim bomo le obstali. Vprašaš, kdo je ta? On je, Sin Boga, Jezus Kristus je, za nas bojuje se, Njegova le je zmaga!

Beseda Božja je krepka, se ne pusti zatreti. Kristusova Cerkev močna ne more se podreti. Zakaj Oče Bog, Sin in Sveti Duh pri nas vedno so. Pred zlom nas branijo, nihče nas ne premaga.

Avtor besedila in glasbe te najbolj znane evangeličanske pesmi je Martin Luther. Napisal ga je po 46. psalmu, v katerem med drugim lahko preberemo: Bog nam je zatočišče in moč, pomoč v stiskah, vedno navzoča (46,2), ter: Gospod nad vojskami je z nami, trdnjava nam je Bog Jakobov (46,12). Luther je na temelju psalma ustvaril pravo koračnico, zato velja 254. pesem Evangeličanske pesmarice za himno luteranov. Pesem je priljubljena tudi med kalvinci, v Reformatorski pesmarici pa se hvalnica nahaja pod zaporedno številko 390. Manj znano je, da je v 20. stoletju pesem prevedel tudi pesnik Attila József. V številnih državah sveta, tako tudi na Madžarskem in v Sloveniji, se evangeličani med seboj pozdravljajo z besedami: »Trden grad je naš Gospod Bog!«2

1

Otvoritveni nagovor dr. Andrása Bertalana Székelya na razstavi Galerije-Muzeja Lendava z naslovom »Trden grad je naš Bog …« 18. novembra 2016.

2

http://www.onlinehittan.hu/h-1-24.htm

12


Székely András Bertalan

„Az ige kőszálként megáll…”1 Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.

E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.

Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Luther Márton szerezte az evangélikusok fenti legismertebb énekének a szövegét és dallamát egyaránt. A szöveg alapjául a 46. zsoltár szolgált, amelyben egyebek között ezt olvassuk: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (46,2), valamint „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” (46,12). Luther valóságos indulót szerzett a zsoltár nyomán, így az Evangélikus énekeskönyv 254. énekét a lutheránusok himnuszának is tekinthetjük. A kálvinisták hasonlóképp előszeretettel éneklik, a Református énekeskönyvben is megtaláljuk a 390. sorszám alatt ezt a dicséretet. Nem közismert, hogy a XX. században József Attila is lefordította Luther szerzeményét. A világ számos országában, így Magyarországon és Szlovéniában is, az „Erős vár a mi Istenünk!” formulával köszöntik egymást az evangélikusok.2 1

Dr. Székely András Bertalan 2016. november 18-án, a Lendvai Galéria és Múzeum „Erős vár a mi Istenünk…” c. kiállításának megnyitóján elhangzott beszéde.

2

http://www.onlinehittan.hu/h-1-24.htm

13


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)

14


15


Menim, da je javni zavod Galerija-Muzej Lendava z naslovom svoje zgodovinske, etnološke in likovne razstave o sakralni dediščini Lendave z okolico in narodnostnega območja – snovalec in avtor katere je etnolog dr. Zoltan Lendvai Kepe, za kar se mu še posebej zahvaljujemo –, zadel v polno, saj so izbrali začetno vrstico Luthrove himne. Le-ta namreč presega tradicionalne meje ene religije in simbolično povezuje vse kristjane, do neke mere celo vse monoteistične vernike, vključno z ljudstvom stare zaveze. Zato lahko njeno vsebino obravnavamo kot ekumensko misel, kajti kot verujejo unitarci: »Bog je eden.« Prisotnim je najverjetneje znano, da živijo v pokrajini ob Muri v večini pripadniki rimskokatoliške veroizpovedi.3 Iz razstave zvemo tudi, da je luteranska in kalvinska reformacija dala verskemu življenju pokrajine močan pečat: protestantsko vero je prevzela tudi družina Bánffy, ki je v 16. stoletju na svojem posestvu z veseljem gostila številne pridigarje. Po rekatolizaciji družine Bánffy je v 18. stoletju protireformacija 3

Popis prebivalstva v Sloveniji leta 2002 je bil zadnji, ki vsebuje podatke o narodnostni in verski pripad­ nosti. Ob popisu se je v Sloveniji po narodnostni pripadnosti opredelilo za Madžara skupaj 6243 oseb, od tega je bilo 5016 oseb katoliške, 524 evangeličanske, 158 druge protestantske (najverjet­neje reformatorske), 8 druge krščanske, 8 islamske in 9 druge veroizpovedi. 65 oseb se je opredelilo za vernika, ki ne pripada nobeni veroizpovedi in 159 za ateista. 259 oseb ni želelo odgovoriti na vprašanje, za 37 oseb pa ni podatka. (www.stat.si/popis2002/)

16


Prizor z otvoritve razstave z naslovom Trden grad je naš Bog ... Jelenet az Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás megnyitójáról (Arhiv GML • GML Archívum, 2016)

Telitalálatnak érzem, hogy a Lendvai Galéria és Múzeum – illesse köszönet a megálmodó és megvalósító Dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutatót, a kiállítás rendezőjét –, Luther énekének a kezdősorát választotta a Lendva-vidék és a nemzetiségi terület szakrális életét bemutató történeti, néprajzi és képzőművészeti kiállításának a címéül. Hiszen túlmutat egy vallás hagyományvilágán, szimbolikusan összeköti a keresztény/keresztyén hívőket, sőt bizonyos fokig valamennyi egyistenhívőt, beleértve az ószövetségi népet is. Tekinthetjük ökumenikus gondolatnak tehát a benne foglaltakat, hisz, ahogy az unitáriusok vallják: „Egy az Isten”. A jelenlévők számára bizonyosan ismert, hogy a Mura-mentén többségben vannak a római katolikusok3. A kiállításból az is kiderül, hogy a lutheri, majd a kálvini 3

Szlovéniában a 2002. évi népszámlálás volt az utolsó, amely rögzítette a nemzetiséghez és vallási felekezethez való tartozást. Az összeírás szerint Szlovéniában 6243 személy vallotta magát magyarnak, ebből 5016 katolikusnak, 524 evangélikusnak, 158 egyéb protestánsnak (valószínű, hogy reformátusnak), 8 egyéb keresztény egyházhoz tartozónak, 8 az iszlám hívének, 9 egyéb vallásúnak, 65 pedig olyan hívőnek, aki nem gyakorolja a vallását. 159 személy ateistának tartotta magát, 259 nem adott választ a kérdésre, 37 személyről pedig nincs adat. (www.stat.si/popis2002/)

17


dosegla nas­protni učinek. Razstava osvetli tudi vlogo judovske skupnosti pri razvoju meščanstva v pokrajini. Dovolite mi, da se v 500. letu reformacije nekoliko podrobneje posvetim pomenu te prenove, ki krepko presega ožje okvire verskega življenja. Ne samo v povezavi z oblet­ nico, temveč tudi zato, ker se je reformacija na ozemlju današnje Slovenije ukoreninila praktično samo v Prekmurju. Martin Luther, avguštinski menih in profesor teologije, je 31. oktobra 1517 na vrata grajske cerkve v Wittenbergu izobesil svojih 95 tez, kar se je kasneje izkazalo kot začetek gibanja svetovnega pomena. Njegovo osrednje načelo je bilo, da je za človekovo zveličanje potrebna samo vera. Geslo njegovega nauka je „Sola Scriptura”, kar pomeni, da pravo vero razkriva samo Sveto pismo oziroma da ima v Bibliji zapisano prednost pred vsakršno človeško razlago. Po njegovem nauku človeka lahko odreši grehov edinole Bog, in sicer brezplačno, z milostjo; da obstajata samo dva zakramenta, in sicer krst in sveto obhajilo; da se odpravi duhovniški celibat; da je čaščenje svetnikov in podob neprimerno, saj posredniki med Bogom in človekom niso potrebni. Biblijo je prevedel v nemški jezik in s tem dal vernikom katekizem v maternem jeziku. Zahvaljujoč njegovi dejavnosti so pri bogoslužjih namesto latinskega začeli uporabljati jezike ljudstev. Spodbujal je razvoj pismenosti ter ustanovitev šol, tiskarn in knjižnic. Utemeljil je posebno protestantsko poklicno etiko. Izven nemških dežel se je luteranstvo razširilo predvsem v Skandinaviji. Načela protestantizma sta v Švici nedolgo za tem začela udejanjati v praksi najprej züriški pridigar Ulrich Zwingli, nato pa še francoski duhovnik Jean Calvin, ki se je moral umakniti tja zaradi svojih verskih načel. Slednji je temeljna načela protestantizma zajel v poseben sistem, po katerem sta pri bogoslužjih dovoljena le molitev in petje psalmov. V cerkveni organizaciji, ki temelji na verski skupnosti, sodelujejo pri sprejemanju odločitev tudi laični člani prezbiterija. »Kalvinska reformacija si je za preoblikovanje in spremembo družbe prizadevala na trajen in učinkovit način. S prodorom kalvinskih naukov v vsakdanje življenje le-ti niso vplivali samo na versko, temveč tudi na domala celotno javno in zasebno življenje. Pomemben del Calvinovega učenja je nauk o predestinaciji. V smislu tega nauka naj bi bila človekova usoda določena že v trenutku njegovega rojstva. Bog je brezmejen gospodar vsemirja: že v naprej je določil, kdo bo po smrti deležen blaženosti (večnega življenja) in kdo bo prepuščen pogubljenju (…). Calvinova etika – podobno Luthrovi – je zahtevala spoštovanje do dela, njegovo učinkovitost pa povzdignila v versko vrlino. To je imelo resen vpliv ne le na teološko/duhovno življenje, temveč tudi na gospodarstvo. Luteranska delovna etika in kalvinski puritanizem – delati je treba Bogu v slavo – sta postala resni gonilni sili pri razvoju evropskega gospodarstva (glej dela Maxa Webra in drugih).«4

4

BIRKÁS Szilárd: A reformáció és annak hatása Európára. In: Dr. BIRKÁS Antal, PhD (ur.): Luther, Kálvin – politika, jog, világi felsőbbség. A Kereszténydemokrata Néppárt Protestáns Műhelyének füzetei IV. KDNP Protestáns Műhely, Budapest, 2015. 31-32.

18


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)

19


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... • Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás 20 (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)


reformáció számottevő nyomot hagyott a vidék hitéletén: a Bánffy-család maga is protestánssá vált, így a XVI. században örömmel fogadta az igehirdetőket a birtokán. Az ellenreformáció azután a XVIII. században – a földbirtokos család rekatolizációja után – ellenkező irányú folyamatot eredményezett. A kiállítás a zsidóság szerepét is megvilágítja a környék polgárosodásában. Engedjék meg, hogy a reformáció 500. évében kissé részletesebben foglalkozzam e megújulásnak messze a szűkebben vett vallási életen túlmutató jelentőségével. Nemcsak az évforduló kapcsán, hanem azért is, mert a mai Szlovénia területén gyakorlatilag csak a Muravidéken hódított teret a reformáció. Luther Márton Ágoston-rendi római katolikus szerzetes, teológiai professzor 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára ama 95 tételét, amely később e világjelentőségű mozgalom kezdetévé vált. Központi gondolata, miszerint egyedül a hit által üdvözül az ember. Tanításának jelmondata: „Sola Scriptura”, azaz egyedül a Szentírás, azaz a Bibliában foglaltak minden emberi magyarázatnál előbbre valók. Tanai szerint a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg – ingyen, kegyelemből –, a szentségek közül csak a keresztség és az úrvacsora fogadható el, a papi nőtlenség eltöröltetik és a szentek képeinek nincs helye a templomokban, hisz szükségtelen közbenjárókat iktatni Isten és ember közé. Lefordította németre a Bibliát, anyanyelvű kátét adott az emberek kezébe. Tevékenysége nyomán a nemzeti nyelvek léptek az addigi latin helyére az egyházi szertartásokon. Ösztönözte a műveltség fejlesztését, iskolák, nyomdák, könyvtárak alapítását. Sajátos protestáns hivatásetikát alapozott meg. A lutheri reformáció a német nyelvterületen kívül döntően Skandináviában terjedt el. Nem sokkal később Svájcban először Ulrich Zwingli zürichi prédikátor kezdte áttenni a protestáns elveket a gyakorlatba, azután a Franciaországból a hitelvei miatt oda menekült Kálvin János foglalta rendszerbe a reformáció alapelveit. Az istentiszteleti rendbe ezután az igehirdetésen kívül csak az imádság és a zsoltáréneklés fért bele. Közösségi alapon működő egyházszervezetében a döntéshozatal részévé váltak a presbitérium világi tagjai. „A kálvini reformáció tartósan és eredményesen törekedett a társadalom átformálására és megváltoztatására. A kálvinista tanok nem csak a hitéletet, de annak a mindennapi élet területére való kiterjesztésével a nyilvános és magánélet szinte minden egészét áthatotta. Kálvin tanításának fontos része az eleve elrendelés (predestináció) tana. Ennek értelmében a születés pillanatában meghatározott az ember sorsa. Isten korlátlan ura a világmindenségnek: eleve elrendelte, hogy kire vár túlvilági boldogság (örök élet), és kire vár örök kárhozat (…). Kálvin etikája – Lutheréhoz hasonlóan – megkövetelte a munka tiszteletét és vallási erénnyé emelte annak eredményességét. Ennek komoly hatása lett nem csak a teológiai/lelki életre, de a gazdaságra is. A lutheri hivatásfelfogás és a kálvini puritanizmus – az Istent a munkában is dicsőíteni akaró 21


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)


Kalvinizem je po Švici postal nacionalna vera še na Nizozemskem in Škotskem, v Angliji pa je reformacija privedla do ustanovitve anglikanske cerkve. Novi nauki so naleteli na posebno rodovitno prst tudi na Madžarskem in v Transilvaniji. Medtem ko so se Sasi, v manjši meri pa tudi Slovaki in Slovenci, priključili luteranom, je pod vplivom delovanja teologov in študentov, ki so se vrnili z nemških in nizozemskih univerz, do konca 16. stoletja približno polovica prebivalcev Kraljevine Madžarske prevzela reformatorsko, četrtina pa evangeličansko veroizpoved. Le okoli četrtina prebivalcev države je ostala pri rimskokatoliški veri. V Transilvaniji je bil delež kalvinizma med prebivalstvom še večji, ob tem pa se je razširila še ena, in sicer edina vera in cerkev z madžarskimi temelji: unitarizem, ki ga je ustanovil Ferenc Dávid. Na severu Kraljevine Madžarske in v Prekodonavju so večinoma sledili luteranski, v trgih Velike madžarske nižine oziroma Alfölda in na severovzhodu države pa kalvinski veji reformacije, zaradi česar je Debrecen postal znan tudi kot „kalvinski Rim”.

Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... (Arhiv GML, 2017) Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (GML Archívum, 2017)

24


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)

igyekezettel – komoly hajtóerejévé vált az európai gazdaság fejlődésének (lásd Max Weber és mások munkáit).”4 Svájc után Németalföldön, Hollandiában, Skóciában lett nemzeti vallássá a kálvinizmus, Angliában pedig a reformáció az anglikán egyház létrejöttét eredményezte. Magyarországon és Erdélyben is különös táptalajra találtak az új tanok. Amíg a szászok, kisebb részben a szlovákok és a szlovének a lutheri irányzathoz csatlakoztak, addig a német és németalföldi egyetemekről hazatérő teológusok és diákok tevékenysége nyomán a 16. század végére az ország lakosságának mintegy fele reformátussá, egynegyede evangélikussá vált, csupán a maradék egynegyed maradt meg katolikusnak. Erdélyben a kálvinizmus aránya még nagyobb volt, emellett az egyetlen magyar alapítású vallás és egyház: a Dávid Ferenc alapította unitarizmus is teret hódított. A Felvidék és a Dunántúl inkább a reformáció lutheri ágát követte, az alföldi mezővárosok és Északkelet-Magyarország pedig a kálvinit, így lett Debrecen a „kálvinista Rómává”. Mindez történt közvetlenül Mohácsot követően, a nagy nemzeti tragédia idején, a három részre szabdalt országban! A török által megszállt középső, s a Habsburg uralta nyugati, északi területek földi nyomorúsága, próbatétele következtében kialakult lelki

4

BIRKÁS Szilárd: A reformáció és annak hatása Európára. In: Dr. BIRKÁS Antal, PhD (szerk.): Luther, Kálvin – politika, jog, világi felsőbbség. A Kereszténydemokrata Néppárt Protestáns Műhelyének füzetei IV. KDNP Protestáns Műhely, Budapest, 2015. 31-32.

25


Vse to se je dogajalo takoj po bitki pri Mohaču, v času velike narodne tragedije, v državi, razkosani na tri dele! Vzrok za to, da so se ljudje čedalje intenzivneje obračali pod okrilje Boga in božje milosti, je treba iskati v duhovnem stanju, ki je bilo rezultat bede in preizkušenj prebivalcev osrednjega dela Madžarske pod turško zasedbo ter zahodnih in severnih pokrajin države pod habsburško oblastjo. Moj spoštovani profesor, literarni zgodovinar Mihály Czine, je zapisal: »Skrivnostna ´cvetlična pridiga´ obupanega srca so bili Biblija in psalmi, politični forum po Mohaču pa je postala cerkev (…). Prvi nemški prevod celotne Biblije je izšel leta 1534, leta 1535 angleški, leta 1541 švedski, leta 1584 slovenski in leta 1590 madžarski prevod Stare in Nove zaveze (…). Do Petőfija in Aranya ni bilo knjige, ni bilo pisatelja, ki bi madžarski slog in madžarsko besedo tako močno obarval in opredelil, kot je to uspelo ´božanskemu starcu´ Gáspárju Károlyiju s prevodom Biblije.«5 Razširjevalci reformacije – v najrazličnejših žanrih – so nauke reformacije posredovali tudi v pisni obliki. Njihova zasluga je, da je govorni jezik postal pisni, tiskani, kar je pri nas na Madžarskem ustvarilo tudi temelje knjižnemu jeziku. Poučevali so v jeziku našega ljudstva, ustanavljali šole in kolegije v mestih, kot so Sárospatak, Debrecen, Pápa, Mezőtúr, Békés, Sopron, Eperjes, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Kolozsvár, Maros­ vásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy in povsod drugod, kjer se je za to pokazala možnost, tudi v Dolnji Lendavi. Skozi štiri stoletja so v teh šolah vzgajali na tisoče duhovnikov in učiteljev, pomembne osebnosti madžarske književnosti in javnega življenja, ki so, če je bilo treba, prijeli tudi za meč. V Dolnji Lendavi, pomembnem prizorišču delovanja Györgya Kultsárja, najbrž ni potrebno posebej poudarjati, da so glavni podporniki nove vere, protestantski višji plemiči, za razmnoževanje učbenikov in verske literature ustanovili številne tiskarne. Leta 1568, v obdobju vladavine transil­vanskega vojvoda in kneza Jánosa Szapolyaija, je parlament v Tordi kot prvi na svetu razglasil, da je vera stvar posameznika. Edinstven zakon o verski strpnosti je zajel vse štiri veroizpovedi v Transilvaniji – rimskokatoliško, evangeličansko, refor­ matorsko in unitarno – ter razglasil njihovo svobodno izvajanje. Ob koncu svojega otvoritvenega govora vam želim priporočiti besede treh visokih duhovnikov. Ottokár Prohászka, pionir medverskega dialoga, katoliški škof v Székesfehérváru, je v dvajsetih letih prejšnjega stoletja izjavil: »… verski in posvetni spomini preteklih stoletij nas postavljajo v veliko skupno zgodovinsko realnost, kjer lahko začutimo, da so omenjeni spomini eno in da ni madžarske kulture, ki ne bi bila krščanska. Korenina te kulture je vera, gostota njenih veja pa so krščanski ideali, življenje in umetnost, popolnost in ljubezen. V žaru slednje si sezimo prijateljsko v roke in si prizadevajmo za razumevanje, ki gradi zlate mostove med Pannonhalmo 5

CZINE Mihály: Protestantizmus és irodalom. In: CZINE Mihály: Németh László eklézsiájában. Püski Kiadó, Budapest, 1997. 7-8.

26


Žalostna Mati Božja, olje na platnu • Fájdalmas Szűz Mária, olajfestmény (Zbirka družine Kepe • Kepe család gyűjteménye)

27


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)

in Debrecenom, med Esztergomom in Eperjesem, med kristjanom in kristjanom v boju proti velikemu skupnemu sovražniku, skrunilcem (...), grobarjem našega krščanstva.«6 Evangeličanski škof Sándor Raffay je v istem obdobju zapisal: »Podobno kakor katolicizem predstavlja konservativizem krščanstva, tako predstavlja protestantizem njegovo progresivnost. Bratska združitev obeh lahko krščanstvo usmeri v tisto zdravo smer, ki prerojenja željnemu madžarskemu narodu navznoter ustvari novo življenje, navzven pa priznanje in ugled.«7 Transilvanski škof Áron Márton, za katerega pravkar poteka postopek beatifikacije in katerega 120. obletnico rojstva smo slavili v letu 2016, je skladno z navedenim nakazal: »Sintezo nasprotij lahko ustvari krščanstvo samo: v enaki meri se zavezujem, da spoštujem drugačnost, medtem pa ostanem takšen, za kakršnega sem se rodil in te pravice tudi drugim ne oporekam.«8 Na podlagi omenjene verske in 6

MÓZESSY Gergely: Prohászka Ottokár és a protestantizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2016. 29-30.

7

MÓZESSY Gergely: Prohászka Ottokár és a protestantizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2016. 33-34.

8

Mons. Dr. MARTON József: Márton Áron az eszmék harcának kereszttüzében. In: Székelyföld 2016/10. Csíkszereda, 2016, 127.

28


állapot a magyarázat arra, hogy az emberek minden korábbinál intenzívebben fordultak Isten megtartó kegyelme felé. Ahogy a kedves irodalomtörténész professzorom, Czine Mihály fogalmazott: „A csüggedő szívnek a Biblia és a zsoltár lett a rejtjeles ’virágbeszéde’, s Mohács után a templom lett a politikai fórum (…). 1534-ben jelent meg a teljes Biblia első német fordítása, 1535-ben az angol, 1541-ben a svéd, 1584ben a szlovén Biblia és 1590-ben a magyar ó- és újtestamentum (…). Nem volt könyv, nem volt író Petőfiig és Aranyig, amely a magyar stílust, a magyar beszédet annyira színezte, sőt meghatározta volna, mint Károlyi Gáspárnak, az ’istenes vénembernek’ – a bibliafordítása.”5 A reformáció terjesztői – a legkülönbözőbb műfajokban –, írásban is közvetítették a reformáció tételeit. Övék az érdem, hogy a beszélt nyelv írott, nyomtatott nyelvvé vált, amely nálunk az irodalmi nyelvet is megteremtette. Tanítottak a népünk nyelvén, iskolákat, kollégiumokat alapítottak Patakon, Debrecenben, Pápán, Mezőtúron, Békésen, Sopronban, Eperjesen, utóbb Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön s mindenütt, ahol erre mód nyílt, egyebek között Alsólendván is. Négy évszázadon keresztül e skólák hitvalló papok s tanítók ezreit, a magyar literatúra és közélet kimagasló jeleseit nevelték, akik ha kellett, a kardot is megmarkolták. Kultsár György működésének fontos színhelyén, Alsólendván talán nem is kell külön hangsúlyoznom, hogy az új hitre áttért protestáns főurak a tankönyvek s a hitbuzgalmi irodalom sokszorosítására számos nyomdát létesítettek. János Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt, 1568-ban a tordai országgyűlés mondta ki a világon elsőként, hogy a hit pedig kinek-kinek a maga dolga. Az egyedülálló vallási türelmet megfogalmazó törvény az Erdélyben bevett mind a négy vallásra – a római katolikusra, az evangélikusra, a reformátusra és az unitáriusra – nézvést szabad gyakorlást hirdetett. Megnyitó beszédem végéhez közeledvén három magyar főpap szavait szeretném a figyelmükbe ajánlani. A vallásközi párbeszéd úttörője, Prohászka Ottokár székesfehérvári katolikus püspök mondta a múlt évszázad húszas éveiben: „… a múlt századok vallásos és profán emlékei egy közös nagy történelmi valóságba állítanak bele s megérintik s megéreztetik velünk, hogy a kettő egy, s hogy nincs magyar kultúra, mely nem keresztény. E kultúra gyökere a hit, ágainak erdeje pedig a keresztény eszményiség, élet és művészet, tökéletesség és szeretet. Ez utóbbinak hevében fogjunk baráti kezet s dolgozzunk a megértésen, mely építi s íveli az aranyhidakat Pannonhalma és Debrecen, Esztergom és Eperjes közt, keresztényt keresztényhez a közös nagy ellenség, kereszténységünk megmételyezői (…), sírásói ellen.”6 5

CZINE Mihály: Protestantizmus és irodalom. In: CZINE Mihály: Németh László eklézsiájában. Püski Kiadó, Budapest, 1997. 7-8.

6

MÓZESSY Gergely: Prohászka Ottokár és a protestantizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2016. 29-30.

29


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... • Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)


Otrok Jezus, mavčni kip (Zbirka družine Cigan) Gyermek Jézus, gipsz szobor (Cigan család gyűjteménye)

narodnostne strpnosti lahko upravičeno pričakujemo, da bo Stvarnik tudi madžarski narodni skupnosti v Sloveniji dal možnost ustanoviti lasten narodnostni muzej, ki ne bo deloval samo virtualno na spletu, temveč tudi v realnosti. Takšnega, kot ga že dolgo imajo Italijani v Sloveniji, Slovenci na Štajerskem, Koroškem in v okolici Trsta, Lužiški Srbi, južnotirolski Nemci, Švedi na Finskem ter Slovenci, Hrvati, Nemci, Slovaki, Romuni in drugi narodi na Madžarskem. Vsak narod, ki nekaj velja, skrbi za svoje zamejske sonarodnjake ter njihove inte­lektualne in materialne vrednote obravnava (tudi) kot lastno kulturno dediščino. V preteklih več kot treh desetletjih, odkar se ukvarjam z raziskovanjem sobivanja obeh narodov, skrb Slovenije za svoje zamejske skupnosti vedno omenjam kot pozitiven primer. Enako velja tudi za naš madžarski narod, ki so ga razkosale mirovne pogodbe, veliko posameznikov pa se je po svetu razpršilo tudi zaradi drugi vzrokov. Naša kul­ turna dediščina je ena in nedeljiva, ne glede na to, če je nastala v okviru matične države, v zamejstvu ali v diaspori. Madžarska intelektualna in stvarna kulturna dediščina je čezmejni pojem; kjer koli se nahaja, je vrednota in dediščina madžarskega naroda. Zato je skrb zanjo (zbiranje, dokumentiranje, varovanje, preučevanje in promoviranje) nacionalna naloga. Veseli nas, da se danes ta duh ne zrcali samo v madžarski ustavi, temveč tudi v narodnopolitični praksi. Soli Deo gloria! Samo Bogu slava! 32


Raffay Sándor evangélikus püspök szintén ugyanabban az időszakban írta le: „Amint a katolicizmus a kereszténység konzervativizmusát, úgy a protestantizmus a kereszténység progresszivitását képviseli. A kettőnek testvéries egyesülése adhatja meg a keresztény kurzusnak azt az egészséges irányát, amely befelé új életet teremt, kifelé pedig elismerést és tekintélyt szerez az újjáépítésre vágyakozó magyarság számára.”7 A boldoggá avatás útján haladó Márton Áron erdélyi püspök – aki születésének a 120. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban – a fentiekkel egybecsengően mutatott rá: „Az ellentéteket a kereszténység tudja szintézisbe fogni: egyformán kötelez arra is, hogy a másét tiszteljem, hogy megmaradjak annak, aminek születtem, de ezt a jogot ne tagadjam meg másoktól sem.”8 Ezen vallási és nemzetiségi türelem jogos elvárásából az is következik, hogy erősen hinnünk kell benne, miszerint a Teremtő egyszer megadja a szlovéniai magyarságnak azt a lehetőséget, hogy ne csak virtuálisan a világhálón, hanem tárgyi valóságában is megteremtődjenek a saját nemzetiségi múzeumának a feltételei. Ahogy ez már réges-régen a sajátja a szlovéniai olaszoknak, a stájerországi, karintiai és Trieszt környéki szlovénoknak, a szászországi szorboknak, a dél-tiroli németeknek, a finnországi svédeknek, a magyarországi szlovénoknak, horvátoknak, németeknek, szlovákoknak, románoknak és más nemzetiségűeknek. Minden valamire való nemzet számon tartja a külhoni nemzetrészeit és saját kulturális örökségeként (is) kezeli a bárhol a világon született szellemi és tárgyi értékeket. Az elmúlt több mint három évtizedben, amióta kutatom a két nép együttélésének tényeit, mindig pozitív példaként említem a szlovénség odafigyelését a határon túli közösségeire. Nos, a mi magyar nemzetünk vonatkozásában – amelyet békediktátumokkal szétszabdaltak és más okokból is a világba szétszóródtak egyénei –, ugyanúgy igaz ez. A kulturális örökségünk egy és oszthatatlan, független attól, hogy az anyaországon belül, a határon túl vagy éppen a diaszpórában jött létre. A magyar szellemi és tárgyi kulturális örökség országhatárokon átívelő fogalom, akárhol is található, az a magyar nemzet értéke és öröksége. Következésképp gondoskodni róla (összegyűjteni, dokumentálni, védeni, tanulmányozni és népszerűsíteni) nemzeti feladat. Örvendjünk, hogy ma már nemcsak a magyarországi Alaptörvény, hanem a nemzetpolitikai gyakorlat is ezt a szellemet tükrözi. Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

7

MÓZESSY Gergely: Prohászka Ottokár és a protestantizmus. Szent István Társulat, Budapest, 2016. 33-34.

8

Mons. Dr. MARTON József: Márton Áron az eszmék harcának kereszttüzében. In: Székelyföld 2016/10. Csíkszereda, 2016, 127.

33


Razstava z naslovom Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... című kiállítás (Arhiv GML • GML Archívum, 2017)

34


35


Zgodovinske cerkve Lendave z okolico in narodnostnega obmoÄ?ja


Történelmi egyházak Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen


Katoliška cerkev Najstarejšo cerkveno zgodovino v Prekmurju ima katoliška cerkev, saj so krščanski misijonarji s svojo dejavnostjo zagotovo začeli že v 9. stoletju. Območje je najprej spadalo k salzburški škofiji, po naselitvi Madžarov v Karpatski bazen pa je del, ki je spadal k Železni županiji, pripadel győrski škofiji, območje v Županiji Zala pa veszprémski škofiji. Slednje območje Prekmurja je od leta 1077 vse do 18. stoletja spadalo v pristojnost zagrebške škofije. Naslednja večja sprememba se je zgodila leta 1777, ko je Marija Terezija ustanovila sombotelsko škofijo, h kateri je vse do leta 1920, torej do vzpostavitve trianonske meje, sodilo tudi katoliško prebivalstvo Prekmurja. Po letu 1923 je območje pripadlo mariborski škofiji, ki verskemu delovanju v madžarskem jeziku ni bila preveč naklonjena. Za časa druge svetovne vojne je območje za kratek čas znova prešlo v pristojnost sombotelske škofije, po letu 1945 pa je ponovno postalo del mariborske Sveta Trojica, olje na platnu (Župnija Lendava) Szentháromság, olajfestmény (Lendvai Plébánia) škofije. Leta 2006 je papež Benedikt XVI. izdal dovoljenje za ustanovitev novih škofij v Sloveniji. Tako so katoliško prebivalstvo Lendave z okolico in tudi ostali Madžari na narodnostnem ozemlju prešli v pristojnost novoustanovljene murskooboške škofije. Slovenska katoliška cerkev po letu 1920 dejansko ni ovirala rabe madžarskega jezika v verskem življenju. Vendar je po drugi svetovni vojni prišlo do pomanjkanja duhovnikov, še posebej tistih, ki so obvladali tudi madžarski jezik. Del svetih maš in verskih obredov je postal »dvojezičen«, kar pomeni, da je bilo v celoti prepuščeno dušnim pastirjem, ki služijo na narodnostnem območju, v kolikšni meri se naučijo madžarskega jezika in uporabljajo madžarščino pri svojem delu. Izkušnje kažejo, da madžarsko katoliško identiteto v Prekmurju ohranja predvsem ljudska vernost. 38


A katolikus egyház A Muravidéken a katolikus egyház története nyúlik vissza legrégebbre. A keresztény térítő papok minden bizonnyal már a 9. század táján megkezdték itt tevékenységüket. A terület kezdetben a salzburgi püspökséghez tartozott, majd a magyar honfoglalás után a Vas megyei része a győri, a Zala megyei része pedig a veszprémi püspökséghez. Az utóbbi 1077-től a zágrábi püspökség fennhatósága alatt állt egészen a 18. századig. A következő jelentős változás 1777-ben következett be, amikor Mária Terézia létrehozta a szombathelyi püspökséget, amelynek fennhatósága alá tartozott a Muravidék katolikus lakossága is egészen a trianoni határ 1920-ban bekövetkezett meghúzásáig. 1923 után a területet a maribori püspökséghez csatolták, ami a magyar nyelvű vallásgyakorlásnak nem igazán kedvezett. A II. világháború alatt a terület egy rövid időre újra a szombathelyi püspökséghez került vissza, majd 1945 után ismét a maribori püspökséghez. 2006-ban XVI. Benedek pápa engedélyt adott új püsŽupnijska cerkev svete Katarine Aleksandrijske v Lendavi • Alexandriai Szent Katalinpökségek létrehozására Szloplébániatemplom Lendván véniában. Ennek következté(Razglednica, okoli 1930 • Képeslap, 1930 körül) ben a Lendva-vidék katolikus lakossága és a muravidéki magyarok az újonnan létrejött muraszombati püspökség fennhatósága alá kerültek. 1920 után a szlovén katolikus egyház a Muravidék magyarlakta területén különösebben nem gátolta a magyar nyelv használatát a vallásgyakorlatban. A II. világháborút követően azonban paphiány mutatkozott, különösen a magyar nyelvet beszélő 39


Cerkveni trg v Dolnji Lendavi s cerkvijo svete Katarine Aleksandrijske (Razglednica, okoli 1910) Templomtér Alsólendván Alexandriai Szent Katalinplébániatemplommal (Képeslap, 1910 körül)


Detajl monštrance, donacija Márie Cuk, 1916 (Zbirka Župnije Lendava) Szentségtartó részlete, Cuk Mária adománya 1916 (Lendvai Plébánia gyűjteménye)

Po cerkvenih podatkih je število aktivnih katoliških vernikov v lendavski župniji okrog 1500. Središče lendavske župnije je župnijska cerkev svete Katarine, k župniji pa sodijo še kapelice in cerkve naselij Dolnji Lakoš, Čentiba, Gornji Lakoš, Gaberje, Kapca, Kot, Lendavske Gorice, Petišovci, Pince in Dolina. Kot župnik lendavske župnije od leta 2010 dalje službuje župnik Martin Dolamič – Konrad, ki je rojen v Podgradu. Svete maše v madžarskem jeziku ob njem služi tudi upokojeni župnik, duhovni pomočnik József Bernád in občasno še gostujoči duhovniki iz Madžarske. Verouk, ki poteka na župnišču, obiskuje približno 400 otrok ločeno v madžarski in slovenski skupini. Za obiskovalce verouka vsako poletje organizirajo enotedenski oratorij, v okviru katerega potekajo programi za razvoj duhovnosti in za krepitev skupnosti. Pomembno vlogo v življenju župnije imajo tudi različne organizacije in skupine, kot so na primer Karitas, otroški in odrasli pevski zbori, skupina poročenih ter skupina animatorjev in ministrantov. Vernikom županije redno omogočajo tudi udeležbo na božjih/romarskih poteh in sodelovanje na verskih predavanjih. Prva pisna omemba dobrovniške cerkve svetega Jakoba izvira iz leta 1334. Konec 16. stoletja je cerkev služila protestantskim vernikom. Zabeležka iz leta 1661 pa dokazuje, da je v Dobrovniku takrat že znova delovala katoliška cerkvena skupnost. Glede zgodovine katoliške skupnosti naselja vsekakor velja omeniti, da je v Dobrovniku rojen znameniti madžarski jezuitski znanstvenik iz 17. stoletja György Dobronoki, ki je bil prvi lektor univerze v Trnavi na severozahodu Kraljevine Madžarske in eden najbližjih sodelavcev znamenitega madžarskega protireformatorja, jezuitskega teologa, 42


Monštranca, donacija Márie Cuk, 1916 (Zbirka Župnije Lendava) Szentségtartó, Cuk Mária adománya 1916 (Lendvai Plébánia gyűjteménye)

43


Mašni plašč, bogato izvezen s kovinskimi nitmi, s podobo Srca Jezusovega Fémszálakkal díszesen hímzett miseruha, Jézus Szíve ábrázolással 44 (Zbirka Župnije Lendava • Lendvai Plébánia gyűjteménye)


papokat tekintve. A szentmisék és a vallási szertartások egy része „kétnyelvű” lett, ami a gyakorlatban annyit jelentett és jelent, hogy az itt szolgáló lelkipásztorokra van bízva, mennyire tanulnak meg magyarul és milyen arányban alkalmazzák azt a munkájuk során. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Muravidéken a magyar katolikus identitás őrzője elsősorban a népi vallásosság. Az egyház adatai szerint a lendvai plébániában 1500-ra tehető a vallásukat rendszeresen gyakorló katolikusok száma. A lendvai plébánia központja a Szent Katalinplébániatemplom, emellett pedig még ide tartoznak a következő települések kápolnái is: Alsólakos, Csente, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Lendvahegy, Petesháza, Pince és Völgyifalu. A plébánián 2010 óta szolgál a podgradi születésű Martin Dolamič Konrad plébános. Rajta kívül a magyar nyelvű miséket még Bernád József nyugalmazott plébános, püspöki tanácsos tartja, valamint az időnként Magyarországról hívott vendégpapok. A hittanórákat mintegy 400 gyermek látogatja külön magyar és szlovén csoportban. A hittanórákat a muravidékiek által fáraházának nevezett plébánia hittantermében tartják. A hittanosok részére minden nyáron egyhetes oratórium keretében kínálnak lélek- és közösségépítő programokat. A plébánia életében jelentős szerepet

Velum, izvezen z zlato in kovinsko nitjo (Zbirka Župnije Lendava) Arany- és fémszállal hímzett vélum (Lendvai Plébánia gyűjteménye)

45


pisatelja, estergomskega škofa in kardinala Pétra Pázmánya. Cerkev, katere zavetnik je apostol sveti Jakob, je dal med leti 1794 in 1796 na novo zgraditi cerkveni in župnijski pokrovitelj Miklós Esterházy II. Dobrovniško cerkev so za svojo matično cerkev skozi mnoga stoletja imeli tudi prebivalci celotne pokrajine Hetiš, ki jo je leta 1920 trianonska državna meja prepolovila med Kraljevino SHS in Madžarsko. Vse do leta 1920 so katoliški verniki hetiških vasi Žitkovci, Kamovci, Genterovci, Radmožanci ter naselij Szijártóháza, Zalaszombatfa, Jósecz, Bödeháza in Gáborjánháza obiskovali dobrovniško cerkev, tudi njihovo pokopališče se je nahajalo v soseščini župnijske cerkve. Po tria­ nonski pogodbi so hetiška naselja Jósec, Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza in Zalaszom­batfa ostala na območju Madžarske, zato je zanje leta 1928 takratni županijski

Kadilnica (Zbirka Župnije Lendava) Tömjénező (Lendvai Plébánia gyűjteménye)

46


töltenek be a különféle hitbuzgalmi csoportok, amelyek itt tevékenykednek, mint például a Karitász, a gyermek és felnőtt énekkarok, a házasok csoportja, valamint az animátorok és a ministránsok csoportja. A plébániához tartozó hívőknek rendszeresen van lehetőségűk zarándokutakon és vallási előadásokon részt venni. Dobronak Szent Jakab templomát a történeti források 1334-ben említik először. A 16. század végén a templom a protestáns vallásgyakorlatot szolgálta. 1661-ben egy feljegyzés már újra azt tanúsítja, hogy Dobronakon katolikus egyházközség működött. Dobronak katolikus közösségének múltja szempontjából megkerülhetetlen tény, hogy innen származik Dobronoki György, a 17. szá­ zadban élt híres jezsuita tudós, a nagyszombati egyetem első rektora, Pázmány Péter egyik legközelebbi munkatársa. Esterházy II. Miklós, a templom és a plébánia kegyura 1794 és 1796 között építtette újjá a templomot, amelynek patrónusa máig is Szent Jakab apostol. A dobronaki templom kapcsán mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy ezen templomot tartották anyaegyházuknak a hetési hívek is, ez volt a Hetés plébániája is egészen 1920-ig, Trianonig. Nemcsak a dobronaki hívők látogatták, de ide jártak szentmisére Zsitkócból, Kámaházáról, Göntérházáról, Radamosból és Szijártóházáról, Zalaszombatfáról, Jósecből, Bödeházából és Gáborjánházáról is. Az 1920-as trianoni döntés után Jósecz, Bödeháza, Gáborjánháza, Szijártóháza és Zalaszombatfa Magyarország területén maradtak, ezek részére az akkori szombathelyi megyéspüspök 1928-ban az újonnan épített gáborjánházi templomot jelölte ki plébániaként. A Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került dobronaki plébániához pedig hozzácsatolták Szentlászlót, amely addig a szentgyörvölgyi plébánia része volt. 1938-ban újabb változás következett be, amikor Kebele mint önálló kirendeltség levált a dobronaki plébániáról és 1944-ben Szentlászlót is idecsatolva önálló plébániaként kezdett működni. A dobronaki plébániához jelenleg öt település tartozik: Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Cerkveni svečnik Göntérháza és Radamos. A hívek száma 1700, (Zbirka družine Kovač) • Templomi gyertyatartó közülük mintegy 600 hívő rendszeresen vesz részt (Kovač család gyűjteménye) a szentmiséken. A plébánián 2009 óta szolgáló 47


škof za matično župnijsko cerkev določil na novo zgrajeno cerkev v naselju Gáborjánháza. Dobrovniški župniji, ki je po letu 1920 pripadla Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev, pa so priključili Motvarjevce, ki so pred tem sodili k župniji Szentgyörvölgy. Leta 1938 se je Kobilje kot samostojna izpostava izločilo iz dobrovniške župnije in začelo delovati kot samostojna župnija, h kateri so leta 1944 priključili še Motvarjevce. K dobrovniški župniji trenutno sodi pet naselij, in sicer Dobrovnik, Žitkovci, Kamovci, Genterovci in Radmožanci. Župnija ima okoli 1700 vernikov, od teh se jih približno 600 redno udeležuje svetih maš. Od leta 2009 službuje v župniji župnik mag. Simon Štihec, ki obvlada tako slovenski kot madžarski jezik na ravni maternega jezika. Ker se dobrovniška župnija nahaja na narodnostno mešanem območju, potekajo božja služba, obredi in verouk v slovenskem in madžarskem jeziku. Verouk poteka v Domu svetega Jakoba, ki se nahaja ob župnijski cerkvi. Sveta maša se redno služi v treh naseljih, Dobrovniku, Radmožancih in Genterovcih, vsak prvi petek v mesecu pa tudi v Žitkovcih. Na župnišču deluje več skupin prostovoljcev, med njimi Karitas, Slomškovo

Svečnik in pušica iz medenine (Zbirka družine Kepe) Gyertyatartó és persely sárgarézből (Kepe család gyűjteménye)

48


Dvig novega zvona v zvonik župnijske cerkve svete Katarine v Dolnji Lendavi, 1932 Új harang felvontatása az alsólendvai Szent Katalinplébániatemplom tornyába, 1932 (www.fortepan.hu, Karabélyos Péter, 57174)

49


bralno tekmovanje, skupina ministrantov in animatorjev ter pevski zbor. Odrasli se lahko priključijo skupinam za zakonce, k bralcem svetega pisma in različnim molilnim skupinam. Vsakega junija v letu poteka oratorij za otroke, ob tem pa organizirajo duhovne vaje za različne skupine in božje poti oziroma romanja. Pod okrilje dobrovniške župnije sodi tudi tako imenovano Marijino drevo, sveti romarski kraj v Črnem logu pri Radmožancih. Ne glede na to, da omenjenega kraja katoliška cerkev uradno še ni kanonizirala, velja Marijino drevo za urejeno božjepotno točko. Znotraj območja današnje občine Lendava, vendar izven narodnostno mešanega območja, se nahaja hotiška župnija, ustanovljena leta 1924. Katoliško prebivalstvo naselja in bližnje okolice lahko svoje versko življenje živi v župnijski cerkvi svetega Petra in Pavla, zgrajeni leta 1926. Versko življenje naselja bogati tudi križni pot, posvečen spominu na župnika Danijela Halasa, čigar postopek razglasitve za blaženega pravkar poteka. Ob spominski poti potekajo vsako leto različne slovesnosti v spomin na dolnjelendavskega kaplana in župnika Velike Polane, ki je leta 1945 umrl mučeniške smrti. Število katoličanov na Goričkem in na območju zgodovinske Stražne krajine, še posebej tistih madžarske narodnosti, je majhno v primerjavi s številom prebivalcev protestantske veroizpovedi. Katoličani na tem delu narodnostnega območja lahko mesečno obiskujejo svete maše v kapelici v Prosenjakovcih, v cerkvi svetega Martina v Domanjševcih in v kalvinski cerkvi v Motvarjevcih, oziroma v večinoma slovenskih katoliških cerkvenih skupnostih v Kančevcih in na Kobilju. V zvezi z zgodovino katoliške skupnosti v Prosenjakovcih je vsekakor potrebno omeniti, da sta po rodu od tod benediktinski menih in teolog Flóris Kühár (1893-1943) ter njegov nečak, prav tako benediktinski menih Ede Kühár (1928-2013), ki je bil profesor na benediktinski gimnaziji v Győru, spovednik in vodnik slovenskih in madžarskih romarjev v Mariazellu ter predan negovalec kulta znamenitega madžarskega metropolita Józsefa Mindszentyja.

Kropilo (Zbirka družine Koren) Szenteltvízhintő (Koren család gyűjteménye)

50


plébános, mag. Simon Štihec mind a szlovén, mind a magyar nyelvet anyanyelvi szinten beszéli. A dobronaki plébánia a nemzetiségileg vegyesen lakott területen található, ezért az istentisztelet, a szertartások és a hittan szlovén és magyar nyelven folynak. A hittanórák helyszíne a plébániatemplom melletti Szent Jakab Otthon. Szentmisét a plébánia három településén, Dobronakon, Radamosban és Göntérházán tartanak rendszeresen, a hónap minden első péntekén pedig Zsitkócban is. A plébánián belül több önkéntes csoport is működik: a Karitász, a Slomšek olvasóverseny, a ministránsok és az animátorok csoportja, valamint az énekkar. A felnőttek a házastársi, a Szentírás-olvasói és a különböző imacsoportokhoz csatlakozhatnak. A gyermekek részére minden év júniusában oratóriumot szerveznek, a különböző lelkiségi csoportoknak pedig évente lelkigyakorlatokat tartanak, valamint évi rendszerességgel járnak zarándokutakra is. A dobronaki plébánia területéhez tartozik a radamosi Fekete-erdőben található Mária-fa elnevezésű, az egyház által hivatalosan még nem kanonizált, de gondozott zarándokhely is. A Lendvai község közigazgatási határain belül, de már a nemzetiségi területen kívül található az 1924-ben alapított hotizai plébánia is. A település és környékének katolikus lakosai az 1926-ban megépült, Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelt plébániatemplomban gyakorolhatják hitüket. A település vallási életét gazdagítja a boldoggá avatását váró Halász Dániel plébános emlékére készített keresztút, amely minden évben ünnepségek helyszíne az 1945-ben mártírhalált halt alsólendvai káplán és nagypalinai plébános emlékére. Még ha a protestáns lakossághoz képest csekély számban, de az őrségi, dombvidéki részen is élnek katolikusok, közöttük magyar anyanyelvűek is, akik a pártosfalvi katolikus kápolnába, a domonkosfai Árpád-kori Szent Márton-templomba és a szentlászlói református templomban havi rendszerességgel tartott katolikus szentmisékre járnak. A dombvidéki nemzetiségi települések katolikusai a kančevci és a kebelei, többségében szlovén katolikus egyházközségekbe tagolódva gyakorolhatják hitüket. Pártosfalva katolikus közösségének múltja kapcsán mindenképpen megemlítendő, hogy innen származik Kühár Flóris (1893–1943) bencés szerzetes és hittudós, valamint unokaöccse, a szintén bencés szerzetes Kühár Ede (1928–2013), a győri bencés gimnázium egykori tanára, a Mariazellbe látogató szlovén és magyar zarándokok gyóntatója és kalauza, valamint Mindszenty József hercegprímás kultuszának elkötelezett ápolója.

51


Blagoslov križa, Dolina pri Lendavi, 1951 • Keresztszentelés, Völgyifalu, 1951 (Zbirka Lenke Lázár • Lázár Lenke gyűjteménye)


Reformatorska cerkev Reformatorska krščanska cerkev Slovenije je bila uradno ustanovljena leta 1993 z namenom nadaljevati skrb za vernike kalvinske veroizpovedi, ki v teh krajih živijo od 16. stoletja naprej. Zgodovina kalvinske skupnosti tega območja je bila stoletja povezana z zgodovino cerkvene županije madžarske Stražne krajine. Na tem območju je za časa reformacije delovalo kar pet cerkvenih županij, vendar so se te po protireformaciji leta 1634 združile v eno cerkveno županijo. Na temelju sklepa madžarskega državnega zbora v Sopronu leta 1681 so versko življenje kalvinske skupnosti dovolili le v dveh gmajnah Stražne krajine, in sicer v naseljih Felsőőr in Kustánszeg. Od leta 1709 vse do leta 1808 sta bili preostali gmajni Stražne krajine priključeni cerkveni županiji Pápa, nato pa k na novoustanovljeni cerkveni županiji Stražne krajine. Po sprejetju tolerančnega patenta se je ob artikularnih gmajnah na novo organiziralo še devet cerkvenih občin. Motvarjevska madžarska kalvinska gmajna je stoletja delovala kot filiala cerkvene občine Szentgyörgyvölgy. Ena od tragedij kalvinskih verskih skupnosti na današ­njem narodnostnem območju je bila po trianonski pogodbi ta, da v Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev ni bilo več matičKalvinova spominska plaketa, 1936 (Zbirka družine Kepe) ne gmajne, kjer bi imeli svojo cerkev in Emlékérem Kálvin Institutiójának duhovnika. V začetku je cerkveno službo 400 éves emlékezetére (Berán Lajos, 1936) opravljal kalvinski učitelj Imre Kovács iz (Kepe család gyűjteménye) Motvarjevcev, leta 1935 pa je bila v Mot­ varjevcih vzpostavljena duhovniška služba, kajti sem se je iz Baranje priselil dušni pastir Károly Póth. Po drugi svetovni vojni so duhovnika Pótha aretirali, njegovo družino pa internirali v koncentracijski tabor v Hrastovcu. Družina Póth je bila leta 1947 prisiljena zapustiti Motvarjevce in se je vrnila v Baranjo. Duhovno oskrbo kalvinskih gmajn, ki so v tem času že spadale k Jugoslovanski reformatorski krščanski cerkvi, so do leta 1952 opravljali duhovniki, ki so prihajali predvsem iz Vojvodine. Zaradi jugoslovanske državljanske vojne in osamosvojitve Slovenije pa duhovniki iz Bačke več niso mogli prihajati, zato so se prekmurski madžarski kalvinski verniki obrnili po pomoč na Prekodonavski reformatorski cerkveni okraj. Tako prihajajo od leta 1991 reformatorski glasniki božje besede iz Madžarske. 54


A református egyház A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház hivatalosan 1993-ban alakult meg, hogy a 16. századtól itt élő reformátusok lelki gondozásának folytonosságát biztosítsa. A vidék reformátusságának története évszázadokon át összefonódott az Őrségi Egyházmegye történetével. Ezen a hatalmas területen a reformáció korában öt egyházmegye működött, az ellenreformáció eredményeként az öt egyházmegye 1634-ben egy egyházmegyébe csatlakozott. Az 1681-es soproni országgyűlés határozata alapján csupán két őrségi gyülekezetben engedélyezték a reformátusok vallásgyakorlatát, Felsőőrben és Kustánszegen. 1709-ben a megmaradt két őrségi gyülekezet

Prezbitri reformatorske cerkvene skupnosti Motvarjevci, 1935 A szentlászlói református egyházközösség presbiterei, 1935 (Reformatorska krščanska cerkev Slovenije • Szlovéniai Református Keresztyén Egyház)

55


Reformatorska krščanska cerkev v Motvarjevcih, okoli 1970 A szentlászlói református templom, 1970 körül (www.ecclesia-reformata.si)

56


Reformatorji, oljni tisk • Reformátorok, olajnyomat (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye)

a Pápai Egyházmegyéhez csatlakozott és 1808-ig oda is tartozott, majd az újra megalakult Őrségi Egyházmegyéhez. A türelmi rendeletet követően a két artikuláris gyülekezeten kívül még kilenc egyházközség szerveződött újjá. A szécsiszentlászlói reformátusság Szentgyörgyvölgy fiókegyházközségeként működött évszázadokon át. A vidék református gyülekezeteinek az egyik tragédiája Trianon után az volt, hogy az akkori Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban nem maradt anyagyülekezet, ahol lelkész is élt és templom is lett volna. Kezdetben a szécsiszentlászlói református tanító, Kovács Imre végezte az egyházi szolgálatokat, majd 1935-től létrehoztak egy lelkészi állást Szécsiszentlászlón, és Póth Károly lelkipásztor költözött ide Baranyából. A második világháború után azonban Póth lelkészt börtönbe zárták és a családját a hrastoveci koncentrációs táborba hurcolták. A család végül 1947-ben kénytelen volt elhagyni Szécsiszentlászlót és Baranyába költöztek. Az ekkor már a Jugoszláv 57


Jeseni leta 2008 je cerkveno vodstvo povabilo v gmajno samostojnega duhovnika, ki mu je zagotovilo stanovanje in plačo. Na poziv se je odzval Tamás Bódis, ki je tako od leta 2008 duhovnik Reformatorske krščanske cerkve Slovenije, svojo službo pa opravlja ob podpori soproge Emőke Rozgonyi, prav tako reformatorske duhovnice. Po najnovejših podatkih živi v Prekmurju okrog 200 vernikov kalvinske veroizpovedi. Središče Reformatorske krščanske cerkve Slovenije je v Motvarjevcih. Leta 1901 zgrajen zvonik v naselju so leta 1968 preoblikovali v cerkvico, ki so jo leta 2015 v celoti prenovili. V cerkvenem zvoniku bijeta dva zvonova. Vodilo Reformatorske krščanske cerkve Slovenije je: »Gospod je moja moč in moj ščit, vanj je zaupalo moje srce; prejel sem pomoč in srce mi vriska, s svojo pesmijo se mu zahvaljujem.« (Psalm 28,7.) Redno dušno pastirstvo trenutno poteka v štirih gmajnah: v Motvarjevcih, Središču, Čikečki vasi in Domanjševcih. Reformatorska krščanska cerkev Slovenije je pravi zgled vztrajanja pri veri, maternem jeziku in madžarski kulturi, saj med leti 1946 in 2008 ni imela svojega duhovnika. Kljub temu je skupnost celo po 60 letih zapuščenosti vztrajala pri svoji veri in madžarskih koreninah. Njeni verski spomeniki in kulturne vrednote vsekakor kličejo po posebni pozornosti in zaščiti. Reformatorska krščanska cerkev Slovenije, ki opravlja madžarsko dušno pastirstvo, ima izjemno pomembno vlogo pri negi maternega jezika ter ohranjanju samobitnosti in duševnega zdravja prebivalcev madžarske narodnosti na Goričkem. Delo z mladimi in skrb za duhovni blagor, za katera skrbita reformatorska duhov­nika, je ekumensko delo in ni odvisno od verske pripadnosti.

Kelih za obhajanje Gospodove večerje • Úrvacsorakehely (www.ecclesia-reformata.si)

58


Keresztyén Egyházhoz tartozó gyülekezetek gondozására 1952-ig felváltva érkeztek lelkészek elsősorban a Vajdaságból. A jugoszláviai polgárháború és Szlovénia 1991-ben bekövetkezett önállósulása után Bácskából nem tudtak lelkészek jönni, ezért a Dunántúli Református Egyházkerülethez fordult segítségért a muravidéki magyar reformátusság. 1991-től Magyarországról érkeztek ide az igehirdetők. 2008 őszén az egyházi vezetés önálló lelkészt hívott a gyülekezetbe, lakhatást és fizetés biztosítva, ennek köszönhetően 2008 óta Bódis Tamás a Szlovéniai Refor­ mátus Keresztyén Egyház lelkésze, aki szintén lelkész felesége, Rozgonyi Emőke támogatásával végzi munkáját. Jelenleg mintegy 200 reformátusról tudunk a Mura­vidéken. A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház központja Szentlászló. A település 1901-ben épült haranglábát 1968-ban kis templommá alakították, amely 2015-ben teljes megújuláson esett át. A tornyában két harang lakik. A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház jelmondata: „Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7.) Jelenleg négy gyülekezetben folyik rendszeres gyülekezeti munka, Szentlászlón, Szerda­ helyen, Csekefán és Domaföldön.

Napisna tablica z Božjo besedo • Igéstábla (Zbirka družine Kepe • Kepe család gyűjteménye)

A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház szép példája a hithez, az anyanyelvhez és a magyar kultúrához való ragaszkodásnak, hiszen 1946 és 2008 között nem volt saját, helyben lakó lelkésze, de a közösség 60 évnyi „árvasága” alatt is kitartott hite és magyar gyökerei mellett. A mintegy 200 lelket számláló közösség vallási emlékei és kulturális értékei fokozott figyelmet és védelmet igényelnek. A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház a magyarul történő lelki gondozással komoly szerepet tölt be az őrségi emberek anyanyelvápolásában, identitásának és lelki egészségének megőrzésében. Lelkészeik ifjúsági nevelőmunkája és lelkigondozói tevékenysége felekezetektől független, ökumenikus jellegű. 59


Konfirmandi reformatorske cerkvene skupnosti Motvarjevci in duhovnik Károly Póth, 1935 (Reformatorska krščanska cerkev Slovenije)


A szentlászlói református egyházközösség konfirmáltjai és Póth Károly lelkész, 1935 (Szlovéniai Református Keresztyén Egyház)


Kulturno-zgodovinske vrednote madžarske reformatorske skupnosti Slovenije Ob predstavitvi zgodovine Reformatorske krščanske skupnosti Slovenije je že bilo omenjeno, da so sakralne in kulturne vrednote te majhne skupnosti veliko obsež­ nejše, kot bi lahko sklepali na osnovi njihove številčnosti. Med te vrednote sodi tudi pokopališka kultura prekmurskih Madžarov kalvinske veroizpovedi. Človek si je že od samega začetka civilizacije prizadeval označiti počivališča mrtvih, tako so pokopališča postala kultna mesta. Pripadniki kalvinske in unitaristične veroizpovedi označujejo grobove svojih bližnjih z lesenim nagrobnim spomenikom. Različna območja, kjer živijo madžarski pripadniki reformatorske veroizpovedi, uporabljajo različne nazive za tovrstni nagrobnik. Starejši prebivalci Stražne krajine mu v madžarščini pravijo šökfa ali šögfa. Evangeličani pa grobove označujejo s križem. Lesena obeležja pokopališč v naseljih Stražne krajine so dveh vrst: nagrobni spomeniki iz enega kosa debla in tisti s tablico. Starejša so obeležja iz enega debla, ki se končujejo v obliki piramide. Podobno kot tesane skrinje je večina teh obeležij okrašenih s šesterokrako rozeto. Preprostejša lesena obeležja s tablico pa so se razširila v drugi polovici 20. stoletja. Nekoč so obeležja izdelovali iz hrastovih debel, ki so jih vnaprej shranili izključno za ta namen. Celotna dolžina obeležja je merila 2-2,5 metra, premer debla pa je bil približno 40 centimetrov. Obeležje so vkopali v tla približno en meter globoko, iz zemlje pa ga je štrlelo približno meter in pol. Izdelovali so ga kmečki mojstri s sekiro, s kolarskim rezilnikom, dletom in kladivom. Del debla, ki so ga nameravali vkopati, so ožgali, da bi ga čim bolj obvarovali pred razpadom. Potrebne so bile spretne roke in veliko izkušenj, da so lahko nanj vklesali ime in starost pokojnika, morebiti še besedilo »Tu počiva« ali »Naj počiva v miru«. Raziskave Elle Pivar Tomšič kažejo na to, da je bilo v kalvinskih madžarskih naseljih na narod­ nostnem območju več izdelovalcev nagrobnih obeležij iz debla, med drugimi Ferenc Antal, Sándor Vörös in Gyula Horváth iz Središča, Sándor Jakosa in Imre Horváth iz Čikečke vasi ter János Vugrinec, Jenő Dóra in Sándor Varga iz Motvarjevcev. Od začetka 20. stoletja naprej so se zgodile pomembne spremembe pri postav­ ljan­ju nagrobnih obeležij tudi med kalvinci. Namesto lesenih obeležij so vse pogosteje postavljali nagrobnike iz umetnega kamna ali marmorja. Strohnelih lesenih obeležij nikoli niso nadomeščali z novimi, tako ne preseneča, da danes prevladujejo kamniti nagrobniki. Ella Pivar Tomšič je leta 2006 v kalvinskih madžarskih naseljih Slovenije naštela 33 lesenih nagrobnikov, njihovo število pa se iz leta v leto manjša. Z njihovim izginotjem se izgublja več stoletna dediščina, naša skupnost pa bo revnejša za pomembno kulturno vrednoto. 62


A szlovéniai magyar református közösség kultúrtörténeti értékei A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház történetének bemutatásából is kiderült már, hogy a maroknyi közösség vallási emlékei és kulturális értékei jóval nagyobb jelentőségűek, mint azt a közösség lélekszámából elsőre felszínesen gondolhatnánk. Ezen értékek közé tartoznak a szlovéniai magyar reformátusságnak a temetőkultúrával kapcsolatos emlékei. Az ember a civilizáció hajnalától igyekezett megjelölni a halottak nyughelyeit, így a temetők kultikus hellyé váltak. A reformátusok és az unitáriusok fejfával jelölik elhunyt szeretteik sírját. A fejfát református vidékeken különféleképpen nevezik, az Őrségben például az idősebbek sökfának vagy sögfának. Az itt élő evangélikusok pedig nem fejfát, hanem keresztet alkalmaznak sírjelként. A szlovéniai őrségi települések sökfái lénye­ gében két típusba sorolhatók: fatönkös és táblás fejfák. A fatönkös fejfák a régebbiek, süvegalakban végződnek. Legtöbbjük hatszirmú rozettával díszített, akárcsak az ácsolt ládák. A 20. század második felétől az egyszerűbb táblás fejfák váltak dominánssá. A fejfákat abból a tölgyfából faragták ki, amelyet az elhunyt még életében erre a célra tett félre. A fejfának 2–2,5 méter hosszúnak és mintegy 40 centiméter átmérőjűnek Vrč za obhajanje Gospodove večerje • kellett lennie. Ebből körülbelül 1 méteres részt ástak a Úrvacsorakorsó földbe, fölül pedig 1–1,5 méteres rész maradt. A sökfákat (www.ecclesia-reformata.si) a helyi ezermesterek, paraszti specialisták készítették plankács, bárd vagy nagyfejsze, szijukés, véső és kalapács segítségével. A földbe kerülő részt gyakran megpörkölték, hogy tartósabb legyen és lassabban korhadjon. Ügyes kezeket és nagy gyakorlatot igényelt, hogy a sökfákra felvéssék az elhunyt nevét, életkorát és esetleg az „Itt nyugszik”, illetve a „Béke hamvaira” kísérő szöveget. Pivar Tomšič Ella kutatásai szerint ismert sökfacsinyálu mesterek voltak Szerdahelyen Antal Ferenc, Vörös Sándor és Horváth Gyula, Csekefán Jakosa Sándor, Horváth Imre és Szentlászlón Vugrinec János, Dóra Jenő, Varga Sándor. A sírjelek állításának szokása a 20. század elejétől a református vidékeken is jelentős változásokon ment keresztül. A fából készült sírjelek helyébe a műkő- és márványsíremlékek léptek. Az elkorhadt sökfák helyett pedig nem szokás újat készíteni, 63


Pokopališče v Motvarjevcih skriva številne dragocene ostaline. Ob klesanih lesenih nagrobnikih je tu tudi nekaj kamnitih obeliskov, ki pričajo o dobrem okusu in premožnosti njihovih naročnikov. Posebnost teh nagrobnih obeležij sta njihova zadržana okrasitev in fotografija pokojnika v ovalnem okencu. Ohranilo se je več nagrobnikov z epitafom, ki pričajo o tem, da je v skupnosti živel tudi izobraženec, duhovnik, kantor ali učitelj. Z njegovo pomočjo so žalujoči lahko svoje žalovanje izrazili v madžarskem jeziku v obliki pesmi, vklesani na nagrobni spomenik preminulega. Epitaf je literarna zvrst, ki je bila priljubljena že v antični dobi. Žal je avtor nagrobnih napisov na motvarjevskem pokopališču zaenkrat neznan, nanj naj nas spomnijo verzi z enega od najlepših nagrobnih spomenikov: Tu počiva vdova Gyule Vida, roj. Katalin Both 1880-1949 Malo veselja, a tem več žalosti je bilo v mojem življenju. Mož mi je leta 1914 umrl herojske smrti In sin me je zapustil 1925. leta. Vdovstvo je sirota, takšno življenje je sama žalost. A me je Gospod poklical in moja duša se je pomirila. Živela bom v tistih, ki sem jim premoženje zapustila. Postavila reformatorska cerkev Motvarjevci.

Napisna tablica z Božjo besedo • Igéstábla (Reformatorska krščanska cerkev Slovenije • Szlovéniai Református Keresztyén Egyház)

64


Adaptacija kapelice v Središču, 1967 (Reformatorska krščanska cerkev Slovenije) A szerdahelyi kápolna felújítása, 1967 (Szlovéniai Református Keresztyén Egyház)

65


Lesen kalvinski nagrobnik, Središče • Református fejfa, Szerdahely (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 1997)

66


manapság a kőlapos sírokkal állítunk „örök” emléket szeretteinknek. 2006-ban Pivar Tomšič Ella 33 fejfát számolt össze a szlovéniai protestáns magyar falvakban, azóta minden évben egyre kevesebb a számuk. Eltűnésükkel egy több évszázados hagyomány szűnik meg, közösségünk pedig szegényebb lesz egy sokrétű kulturális értékkel. A szentlászlói temető is számos értéket rejt magában. A fából faragott fejfák mellett akad itt jónéhány olyan obeliszk, amely a megrendelők igényességéről és tehetősebb vagyoni helyzetéről tanúskodik. Ezen sírjelek egyediségét tovább fokozza, hogy visszafogottan díszítettek és gyakori rajtuk az ovális alakú, az elhunytakról még életükben készült portréfénykép. Több sír is akad, amelyen a megszokott feliratok mellett alkalmi sírvers, latinul epitáfium olvasható. Ezek arra utalnak, hogy a faluban élt olyan tanult ember, lelkész, kántor vagy tanító, aki segített abban a gyászolóknak, hogy bánatukat ékes magyar nyelven, verses formában szeretteik sírkövére vésessék. A sírvers igen nagy múltra visszatekintő irodalmi műfaj, amelyre már az ókorban is nagy igény mutatkozott. A szentlászlói temetőben olvasható sírversek szerzője egyelőre még ismeretlen. Íme, közülük az egyik legszebb: Itt nyugszik özv. Vida Gyuláné szül. Both Katalin 1880–1949 Kevés öröm, de sok bánat volt az életemben Férjem hősi halállal halt 1914-ben Fiam is 1925-ben hagyott itt engemet. Özv árva nincs boldogság szomoru az élet. De szólt az Ur, elszállt lelkem megnyugodott most már. Azokban majd élni fogok kire vagyonom száll. Emeltette a Szécsi Szent Lászlói református egyház.

Napisna tablica z Božjo besedo • Igéstábla (www.ecclesia-reformata.si)

67


Blagoslov kapelice, Središče, 19. 5. 1968 (Reformatorska krščanska cerkev Slovenije) Kápolnaszentelés, Kisszerdahely, 1968. 5. 19. (Szlovéniai Református Keresztyén Egyház)


Evangeličanska cerkev Na območju Slovenije je danes 13 evangeličanskih gmajn, od teh 10 v Prekmurju. Na narodnostno mešanem območju se nahajajo hodoška, domanjševska in lendavska gmajna. Pred letom 1920 so prekmurski evangeličani spadali pod zahodnomadžarski evangeličanski okraj, pozneje pa so se preko murskosoboške evangeličanske dekanije vključili v Evangeličansko cerkev Slovenije. Murskosoboška evangeličanska dekanija je del evangeličanske škofije s sedežem v Moravskih Toplicah. Za versko življenje dvojezičnih evangeličanskih gmajn je značilno, da je bil zadnji duhovnik, ki je opravljal

Načrt dolnjelendavske evangeličanske cerkve, 1906 Az alsólendvai evangélikus templom tervrajza, 1906 (Evangeličanska cerkvena občina Lendava • Lendvai Evangélikus Egyházközösség)

70


Az evangélikus egyház Szlovénia területén jelenleg 13 evangélikus gyülekezet található, ebből 10 a Muravidéken. A muravidéki evangélikus gyülekezetek közül a hodosi, a domonkosfai és a lendvai gyülekezetek találhatók a nemzetiségi területen. A muravidéki evangélikusok 1920 előtt a magyarországi nyugati evangélikus egyházkerülethez tartoztak, azt követően pedig a muraszombati evangélikus esperesség részeként tagolódtak be a szlovéniai evangélikus egyházba. A muraszombati evangélikus Luthrova roža • Luther-rózsa esperesség a Moravske Toplice-i székhelyű evangélikus püspökség része. A kétnyelvű evangélikus gyülekezetek vallásgyakorlatára jellemző, hogy a 2006-ban nyugalomba vonult Skalič Gusztáv volt az utolsó olyan lelkészük, aki a magyar anyanyelvű lelki gondozást is fel tudta vállalni. Utána erre csak nagyon akadályoztatva volt lehetőség. 2007-ben a szlovén evangélikus egyház a sebeborci születésű Andrejek Mitját irányította Budapestre az Evangélikus Teológiai Akadémiára, amelynek elvégzése után szintén lelkész feleségével Andrejek Györfi Judittal visszatért a Muravidékre. Az ő szolgálatuk újonnan lehetőséget nyithat a szlovéniai magyar evangélikusoknak is az anyanyelven történő vallásgyakorlásra. Az első ismert alsólendvai protestáns prédikátor Tőke Ferenc volt, aki a 16. század elején Bánffy Miklós meghívására valószínűleg a Felvidékről érkezett Alsólendvára. Ugyancsak ebben az időszakban tevékenykedett a városban Orbonai Rácz György is. Őt a későbbi püspök, Beythe István követte, aki egy ideig Kultsár Györggyel párhuzamosan tartózkodott Alsólendván. Kultsár igen művelt prédikátor volt, akinek kívánságára Bánffy nyomdát is hozatott a városba, hogy művei szélesebb körben is terjeszthetők legyenek. Alsólendván három könyve jelent meg nyomtatásban, de főleg posztilláival aratott nagy sikert. A 16. század folyamán még kétszer kinyomtatták a posztillák vaskos, 1200 oldalas kötetét. A türelmi időszak azonban ekkor még messze volt. Kultsár 1577-ben, utolsó művének megjelenése után három évvel meghalt. Az alsólendvai evangélikusok újabb kori története a 20. század fordulójához, a nyomdászat és a gyors sajtó újbóli megjelenéséhez köthető. Ekkor ugyanis Balogh Árpád nyomdatulajdonos beépíthető parcelláját és minden ingatlanját az evangélikus gyülekezetnek adományozta. A parcellán épült fel 1906-ban az első paplak. 71


verske obrede tudi v madžarskem jeziku, Gustav Škalič, ki se je upokojil leta 2006. Pozneje je bilo le malo možnosti za uporabo madžarskega jezika. Leta 2007 je Slovenska evangeličanska cerkev poslala na Evangeličansko teološko akademijo v Budimpešto Mitjo Andrejka iz Sebeborcev, ki se je po končanem študiju skupaj s soprogo Judito Andrejek Györfi, prav tako duhovnico, vrnil v Prekmurje. Zahvaljujoč njunemu službovanju lahko Madžari evangeličanske veroizpovedi v Sloveniji znova živijo versko življenje v maternem jeziku. Prvi znani dolnjelendavski protestantski pridigar je bil Ferenc Tőke, ki je prišel v Dolnjo Lendavo na povabilo Miklósa Bánffyja v začetku 16. stoletja - najverjetneje z območja severne Madžarske. V tem obdobju je v mestu deloval tudi György Orbonai Rácz, ki mu je sledil poznejši reformacijski škof István Beythe. Beythe je nekaj časa živel v Dolnji Lendavi, in to prav v obdobju, ko je tu deloval György Kultsár. Kultsár je bil izjemno izobražen pridigar. Na njegovo željo je Miklós Bánffy povabil v mesto potujočega tiskarja, da bi njegova dela lahko širili po celotnem madžarskem govornem področju. V Dolnji Lendavi so bile natis­ njene tri Kultsárjeve knjige, največji odziv pa je dosegel s Napisna tablica z Božjo besedo • Igéstábla (Evangeličanska cerkvena občina Lendava • svojimi Postilami. Omenjeno Lendvai Evangélikus Egyházközösség) knjigo, ki obsega okoli 1200 strani, so nato v 16. stoletju še dvakrat ponatisnili. A v tem obdobju še ni bilo sledi o verski toleranci. György Kultsár je umrl leta 1577, tri leta po objavi svojega zadnjega dela, najverjetneje v Dolnji Lendavi. Novejša zgodovina dolnjelendavskih evangeličanov je povezana z obdobjem na prelomu med 19. in 20. stoletjem in s ponovnim pojavom tiskarstva v Dolnji Lendavi. V tem času je namreč lastnik tiskarne Árpád Balogh svojo zazidljivo parcelo in vse svoje nepremičnine podaril evangeličanski gmajni. Na tej parceli je bilo leta 1906 zgrajeno prvo stanovanje za duhovnika. V tej začetni fazi sta Ferenc Unger in Miklós Esterházy ustanovila sklad za prebivalce evangeličanske veroizpovedi, tako so z zbranim denarjem kupili dodatno parcelo za načrtovano šolo in molilnico. Slednja je začela delovati leta 1908. Vedno številčnejša dolnjelendavska gmajna je leta 1925 sklenila zgraditi svojo cerkev, katere temeljni kamen je bil položen leta 1931. Kmalu so pridobili tudi načrte od gmajne v Csorni, tako so na osnovi načrtov arhitekta Antala Kelemena mlajšega 72


Ezen kezdeti szakaszban Unger Ferenc és Esterházy Miklós alapítványt hoztak létre az evangélikus vallású lakosok számára, amelyből hamarosan egy újabb parcellát sikerült vásárolni, ezúttal iskola és imaház céljára. Utóbbi 1908-ban kezdte meg működését. 1925-ben az egyre szaporodó gyülekezet elhatározta, hogy saját templomot fog építeni, és 1931-ben megtörtént az alapkőletétel is. Hamarosan a templom tervrajzait is megszerezték, éspedig a csornai gyülekezettől, így Lendván a csornaival

Evangeličanska cerkev, Dolnja Lendava, 1943 • Evangélikus templom, Alsólendva, 1943 (Arhiv GML • GML Archívum)

73


Evangeličanska cerkev, Murska Sobota (Razglednica, 1911) Evangélikus templom, Muraszombat (Képeslap, 1911) (Arhiv GML • GML Archívum)

74


megegyező templomot építettek fel ifj. Kelemen Antal tervező rajzai alapján. A sok nehézség ellenére 1934-ben a teljesen elkészült templom felszentelésre került Papp Fülöp zágrábi püspök által. A templom azóta több felújításon is átesett. A templom belseje a protestáns hagyományoknak megfelelően szerény díszítésű, az oltárkép (Jézus lecsillapítja a háborgó tengert) Pandur Lajcsi lendvai festőművész alkotása. A díszes keresztelővíz-tartó Sával Károly ajándéka. Az alsólendvai evangélikus lelkészek közül az első Skalics Sándor volt, aki 1927-től 1961-ig teljesített szolgálatot. Őt Kercsmár Sándor követte 1961 és 1971 között, Skalič Gusztáv pedig 1972-től 2006-ig állt a gyülekezet élén. Őt ifj. Jana Kerčmar követte, most pedig Andrejek Mitja látja el a lelkészi teendőket. A gyülekezet 120 tagot számlál. Őrihodos evangélikus gyülekezetéről mindenképpen érdemes lejegyeznünk, hogy az itt élők már nagyon korán, alig néhány esztendővel a reformáció magyarországi megjelenése után az új hit követőivé váltak. Egészen 1732-ig a falu akkori katolikus templomát használták az istentiszteletek megtartására. Az ellenreformáció idején a vidék evangélikus gyülekezetei közül egyedül az őrihodosiak maradtak hűek a reformációhoz, ennek emlékét őrzi a Luther-rózsa Hodos Község címerében. II. Ferenc József 1871-es türelmi rendeletének életbe lépése után, 1783-ban került sor az egyházközség új, hivatalos megalapítására. Még ebben az évben a mai lelkészlak helyén egy fatemplomot építettek. 1835-ben a gyülekezet első lelkészét, Cipot Györgyöt Kardos János váltotta fel. Az ő szolgálata idején, 1840-ben kezdték el építeni az új,

Konfirmandi evangeličanske cerkvene skupnosti Lendava in duhovnik Aleksander Škalič, 1930-ta leta • A lendvai evangélikus egyházközösség konfirmáltjai és Skalics Sándor lelkész, 1930-as évek (Zapuščina družine Škalič • Škalič család hagyatéka)

75


Prenosni komplet za obhajanje Gospodove večerje (Evangeličanska cerkvena občina Lendava) Úti úrvacsora-készlet (Lendvai Evangélikus Egyházközösség)

v Dolnji Lendavi zgradili podobno, nekoliko pomanjšano cerkev po zgledu tiste v Csorni. Kljub številnim težavam je bila gradnja cerkve leta 1934 končana; blagoslovil jo je zagrebški škof Fülöp Papp. Cerkev je bila v preteklosti večkrat prenovljena. V skladu s protestantsko tradicijo je notranjost cerkve le skromno okrašena, oltarna podoba (Jezus pomiri razburkano morje) je delo lendavskega slikarja Lajčija Pandurja. Lepo okrašeno posodo za krst je podaril Károly Sával. Prvi evangeličanski duhovnik, ki je v Lendavi služboval od leta 1927 do leta 1961, je bil Aleksander Škalič. Med leti 1961 in 1971 mu je sledil Aleksander Kerčmar, Gustav Škalič pa je bil na čelu gmajne od leta 1972 do leta 2006. Njega je nasledila Jana Kerčmar mlajša, danes pa opravlja duhovniško službo Mitja Andrejek. Gmajna šteje 120 članov. O hodoški evangeličanski skupnosti je treba vsekakor omeniti, da so tukajšnji prebivalci zelo kmalu, le nekaj let po pojavu reformacije na Madžarskem, začeli slediti novi veri. Vse do leta 1732 so imeli bogoslužje v prejšnji katoliški cerkvi v naselju. V obdobju protireformacije so od vseh evangeličanskih skupnosti v okolici edino prebivalci Hodoša ostali nepretrgoma zvesti protestantizmu. Spomin na te čase ohranja Lutrova vrtnica v občinskem grbu. Po uveljavitvi tolerančnega patenta Franca Jožefa II. je bila leta 1783 tudi uradno ustanovljena nova cerkvena gmajna. Še istega leta so na mestu današnjega duhovniškega stanovanja postavili leseno cerkev. Prvega duhovnika gmajne Györgya Cipota je leta 1835 zamenjal Janoš Kardoš. Za časa njegovega službovanja se je leta 1840 začela gradnja današnje protestantske cerkve. Končana 76


ma is álló evangélikus templomot, amelyet két évvel később fejeztek be és szenteltek fel. Kardos János (1801–1873) kiváló lelkipásztor és gazda volt, de mint író, költő és fordító is hírnevet szerzett. Szépirodalmi fordításai közül legismertebbnek Arany János Toldija számít. A hodosi hívek Kardos János vezetésével 1845-ben iskolát és lakást is építettek a kántortanító számára. Kardos János Őrihodoson lelte meg végső nyughelyét is. Ma a hodosi egyházközség valamivel több mint 300 hívőt számlál, akik a zömében magyar lakosságú Hodos és Kapornak, valamint a szlovén lakosságú Šalovci, Dolenci és Budinci falvakból valók. Az első evangélikus templomot Domonkosfán 1800-ban építették fából. 1870-ben az evangélikus hívők önálló gyülekezetet alakítottak, amihez Bükkalja, Szomoróc, Kercza, Kisszerdahely, Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér is tartozott. A gyüle­ kezet első lelkésze Kuzma István volt. Az új, mai templomot 1901-ben kezdték el építeni és 1902-ben fejezték be. A neoromán stílusban épült templom terveit Kleiber Alojz építész készítette, a munkálatokat pedig Tivadar Rátkol vezette. A templom építése és berendezése 45 ezer aranykoronába került, amelyet a hívők maguk adományoztak. 1932-ben ismét adományokból felújították a templom belsejét, a tanítólakást és az iskolát is. 1995-től mag. Štefan Beznec lelkész áll a gyülekezet élén, amelynek jelenleg mintegy 400 tagja van.

Notranjost evangeličanske cerkve v Lendavi • A lendvai evangélikus templom beltere (Foto • Fotó: ORBAN Peter, 2007)

77


in blagoslovljena je bila čez dve leti. Janoš Kardoš (1801-1873) je bil izjemen dušni pastir in gospodar, sloves pa si je pridobil predvsem kot pisatelj, pesnik in prevajalec. Od njegovih prevodov leposlovnih del je najbolj znan prevod epske pesnitve Toldi Jánosa Aranya. Leta 1854 so hodoški verniki pod vodstvom Janoša Kardoša zgradili šolo in učiteljsko stanovanje. Tudi zadnje počivališče Janoša Kardoša je povezano z naseljem Hodoš. Današnja hodoška evangeličanska gmajna šteje nekaj čez 300 vernikov, katerih večina izvira s Hodoša in iz Krplivnika, naselij na narodnost­ nem ozemlju, ter iz Šalovcev, Dolen­ cev in Budincev. Prva evangeličanska cerkev v Napisna karta s podobo Martina Luthra Domanjševcih je bila lesena, zgrajeLuther Mártont ábrázoló igéskártya na leta 1800. Leta 1870 so evangeli(Evangeličanska cerkvena občina Lendava • čanski verniki ustanovili samostojno Lendvai Evangélikus Egyházközösség) gmajno, h kateri so spadala tudi naselja Bükalja, Szomoróc, Kercza, Središče, Magyarszombatfa, Gödörháza in Velemér. Prvi duhovnik gmajne je bil István Kuzma. Gradnja nove cerkve, ki še danes stoji, se je začela leta 1901, končana pa je bila naslednje leto. Načrte za cerkev v neoromanskem slogu je pripravil arhitekt Alojz Kleiber, dela pa je vodil Tivadar Rátkol. Cerkev in njena oprema sta stali 45 tisoč zlatih kron, ki so jih zbrali verniki. Leta 1932 so prav tako s pomočjo donacij prenovili notranjost cerkve, učiteljsko stanovanje in tudi šolo. Od leta 1995 vodi gmajno, ki ima trenutno približno 400 članov, mag. Štefan Beznec.

Pečat Evangeličanske cerkvene skupnosti Dolnje Lendave, 1941 (Evangeličanska cerkvena občina Lendava) Az alsólendvai evangélikus gyülekezet bélyegzőjének lenyomata, 1941 (Lendvai Evangélikus Egyházközösség)

78


Zapis žene duhovnika Aleksandra Škaliča v Bibliji, ki jo je darovala lendavski evangeličanski cerkveni skupnosti, 1934 • A Skalics Sándorné által a lendvai evangélikus egyház számára ajándékozott Biblia előlapjának adományozási szövege, 1934 79• Lendvai Evangélikus Egyházközösség) (Evangeličanska cerkvena občina Lendava


Židovska skupnost Židje so se na območje današnjega Prekmurja, ki je bil del Madžarske Kraljevine od 10. stoletja vse do leta 1920, začeli naseljevati v 18. stoletju, še posebej pa po tako imenovanem Tolerančnem ediktu, ki ga je izdal cesar Jožef II. leta 1781. Od tega obdobja naprej, vse do razpada Avstro-Ogrske Monarhije, oziroma pripojitve Prekmurja h Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev leta 1920, je njihovo število naraščalo. Po letu 1920 pa se je njihovo število, v prvi vrsti zaradi splošnega neprijaznega odnosa do Židov v državi, krepko zmanjšalo. Po tragičnih dogodkih med 2. svetovno vojno pa so Židje iz prekmurskega prostora malodane popolnoma izginili. Za sabo pa so pustili izjemno dragoceno kulturno dediščino. Prekmurski Židje so po poreklu v glavnem izvirali iz Madžarske, Avstrije, Nemčije in Češke. Na Madžarskem so v Zalski županiji v 18. stoletju izvedli štiri popise židovskega prebivalstva. Ob popisu leta 1853 so zabeležili 383, leta 1899 pa že 1107 pripadnikov židovskega rodu. Največ jih je živelo v Dolnji Lendavi,

Sinagoga, Murska Sobota (Razglednica, okoli 1930) Zsinagóga, Muraszombat (Képeslap, 1930 körül)

80


A zsidó közösség A 10. századtól 1920-ig a Magyar Királysághoz tartozó Muravidéken a zsidók letelepedése a 18. században, különösen pedig II. József császár 1781-es türelmi rendeletének elfogadása után kezdődött. Számuk az Osztrák–Magyar Monarchia széthullásáig, illetve 1920-ig, a Muravidéknek a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolásáig folyamatosan növekedett. Ezt követően elsősorban a délszláv államban uralkodó ellenséges hangulat miatt a zsidó népesség aránya jelentősen lecsökMenora iz medenine (Zbirka družine Koren) kent. A második világháború tragikus eseményeit követően a zsidóság szinte eltűnt a Muravidékről, Réz menóra (Koren család gyűjteménye) ugyanakkor rendkívül értékes kulturális örökséget hagyományoztak a közösségre. A muravidéki zsidók többsége Magyarországról, Ausztriából, Németországból és Csehországból származott. Magyarországon, Zala megyében a 18. században négyszer írták össze a zsidó lakosságot. Az 1853-as népszámláláskor 383, 1899-ben pedig már 1107 zsidó származású lakost jegyeztek fel. Többségük Alsólendván (322), illetve Muraszombatban (311) élt. Belatincon abban az évben 152 zsidó élt, míg a többi 322 a környező falvakban lakott. 1918 után igencsak visszaesett a muravidéki zsidók száma, mivel többségük a zsidó- és magyarellenesség miatt Magyarországra, Ausztriába, illetve az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Tény, hogy az itteni zsidók többsége kettős, a zsidó mellett magyar identitással is rendelkezett. A Muravidéken 1921-ben már csak 624, 1931-ben 476 és 1937-ben alig 417 zsidó élt. A muravidéki zsidóság askenázi volt, a Muravidékre a német és a magyar zsidó kultúrkörből érkeztek. Egymás között a jiddis, a magyar, a német és a horvát nyelvet használták. A vallási szertartásokat és a vallásgyakorlást illetően a muravidéki zsidók többsége neológ volt. A belatinci zsidóságnak már 1861 előtt, a zsidó hitközség megalapításának idején volt zsinagógája, amely a mai Mladinska utcában állt. A belatinci zsinagógát idővel kikezdte az idő vasfoga, mivel a zsidók többsége a zsidóellenesség miatt 1918-ban elhagyta a települést. Az utolsó belatinci rabbi Adolf Kaufmann volt. Mivel a településen már nem működött a zsidó közösség, a hatóságok 1937-ben lebontatták a belatinci zsinagógát. A zsinagógához hasonló sorsra jutott a belatinci zsidó temető is, amelyre már csak 81


in sicer 322, oziroma v Murski Soboti, kjer so jih popisali 311. V Beltincih je bilo v tem letu 152 Židov, v nekaterih večjih vaseh pa še nadaljnjih 322. Po letu 1918 je število Židov v Prekmurju začelo naglo upadati. Večina se je zaradi protižidovskega in proti­madžarskega vzdušja preselila na Madžarsko, v Avstrijo ali v Združene države Amerike. Dejstvo je, da je veliko tukajšnjih Židov imelo dvojno, poleg židovske tudi madžarsko identiteto. Leta 1921 je bilo v Prekmurju le še 624 Židov, leta 1931 so jih popisali 476 in leta 1937 le še 417. Prekmurski Židje so bili aškenazi. V Prekmurje so prišli iz nemške in madžarske židovske kulture. Med seboj so govorili jidiš, madžarsko, nemško ter hrvaško. Glede verskih obredov in pojmovanja vere so bili prekmurski Židje večinoma neologi. V Beltincih so imeli Židje svojo sinagogo že pred letom 1861, v času, ko se je beltinška izraelitska verska občina ustanovila. Sinagoga je stala na današnji Mladinski ulici. Beltinsko sinagogo je z leti načel zob časa, saj se je večina Židov iz naselja zaradi sovražnega odnosa odselilo leta 1918. Zadnji rabin v Beltincih je bil Adolf Kaufmann. Sinagogo v Beltincih so oblasti porušile leta 1937, ker v naselju in okolici ni bilo več židovske skupnosti, ki bi skrbela zanj. Tudi pokopališče beltinskih Židov je doživelo podobno usodo, kakor njihova sinagoga. Spomin nanj ohranja le skromna plošča z napisom v vhodni veži pokopališča v Dolgi vasi. V Pokrajinskem arhivu Maribor pa so ohranjeni dvojniki židovskih matičnih knjig za versko občino Beltinci in Dolnjo Lendavo. Sinagogo v Lendavi, ki je ena od dveh še obstoječih na ozemlju današnje Slovenije, so pričeli graditi leta 1866. Pred tem so opravljali svoje verske obrede v molilnici na Glavni ulici, v dvorišči stavbi današnjega Centra Bánffy. Lendavska židovska skup­ nost je premogla sinagogo, rabina, osnovno šolo, kulturna društva in pokopališče v Dolgi vasi. Židovsko osnovno šolo v Lendavi, ki je bila zadnja na ozemlju današnje Slovenije, so mestne oblasti porušile leta 1999. V Murski Soboti je že leta 1853 omenjena sinagoga, saj je bilo v mestu v tem letu 180 Židov. Sinagoga je bila, kot je razvidno iz zemljiške knjige, v središču mesta, v tako imenovani Küčanovi hiši. Iz zemljiško knjižne dokumentacije je še razvidno, da je bila sinagoga v Murski Soboti nato na današnji Len­davski ulici. Lastniki tega zem­ ljišča so bili soboš­ki grofje Szapáryji. Na tej parceli je bil leta 1907 položen temeljni kamen nove murskosoboške sinagoge, katere načrte je izdelal znani madžarski arhitekt židovskega rodu Lipót Baumhorn. V osnovi je bila podobna sinagogi v Szege­du, le izvedba je bila manj veličastna. Novozgrajeno impozantno sinagogo v Murski Soboti v madžarskem arhitekturnem slogu so blagoslovili avgusta leta 1908. Zadnji soboški rabin je bil dr. Lázár Roth, ki je umrl v Auschwitzu. Že od leta 1944 je → Notranjost murskosoboške sinagoge (Razglednica, okoli 1930) A muraszombati zsinagóga beltere (Képeslap, 1930 körül)

82


83


sinagoga služila za skladišče. Preživeli Židje po vojni jo niso bili sposobni obnoviti, zato so jo ponudili evangeličanski cerkveni občini v Murski Soboti, a ti niso potrebovali še ene stavbe. Sinagogo je nazadnje z vsem zemljiščem in župniščem kupila mestna občina leta 1949. Oblast objekta ni želela nameniti za kulturne namene, kot so med drugim predlagali murskosoboški Židje, temveč se je odločila, da sinagogo porušijo. Aprila leta 1954 so začeli z rušenjem, na njenem mestu pa so sezidali stanovanjski blok, ki so ga, kot najvišjo stavbo v mestu, poimenovali za "soboški nebotičnik", domačini pa ga imenujejo "židovski blok". Židovsko pokopališče v Murski Soboti je po drugi svetovni vojni prav tako ostalo brez lastnika. Oblast je izdala odlok, naj vse tiste, za katerih grobove želijo skrbeti, prenesejo posmrtne ostanke na mestno pokopališče. Ker svojcev ni bilo, tega niso mogli opraviti. Pokopališče je samevalo neurejeno vse do leta 1987, kadar se je Krajevna skupnost dokončno odločila za razpis dražbe 30-ih najvrednejših nagrob­ nikov. Nagrobniki so bili pretežno iz granita in črnega marmorja. Osem nagrobnikov so izločili in z njimi pozneje na tem pokopališču oblikovali spominski park mursko­ soboškim Židom. V Sloveniji sta bili v času Kraljevine Jugoslavije le dve izraelitski verski občini, in sicer v Murski Soboti in Dolnji Lendavi. Židje v Prekmurju so ob koncu 19. in

Notranjost lendavske sinagoge • A lendvai zsinagóga beltere (Arhiv GML • GML Archívum, 2014)

84


a hosszúfalui zsidó temető halottasházának keleti részén található szerény tábla emlékeztet. A belatinci és az alsólendvai zsidó hitközség anyakönyveinek másolatát a Maribori Területi Levéltár őrzi. A mai Szlovénia területén még álló két zsinagóga egyikének, a lendvainak az építése 1866-ban kezdődött. Előtte a zsidó hitközség szertartásait a Fő utcán, a jelenlegi Bánffy Központ udvari épületében lévő imaházban végezték. A lendvai zsidó közösség zsinagógával, rabbival, általános iskolával, kulturális egyesületekkel és a Hosszúfaluban lévő zsidó temetővel rendelkezett. A mai Szlovénia teStenska ura lendavske sinagoge A lendvai zsinagóga faliórája rületének utolsó zsidó iskoláját, a lendvait a (Arhiv GML • GML Archívum, 2014) városi hatóságok 1999-ben lerombolták. A muraszombati zsinagógát már 1853-ban említik, a városban akkor 180 zsidó élt. A telekkönyv szerint a zsinagóga a városközpontban, az úgynevezett Küčan-házban, majd később a mai Lendvai utcában állt. A telek a muraszombati Szapáry grófi család tulajdonában volt. Ezen a telken rakták le 1907-ben a muraszombati új zsinagóga alapkövét, amelynek terveit a zsidó származású neves magyar építész, Baumhorn Lipót készítette. Alapjaiban a szegedi zsinagógához hasonlított, csupán szerényebb kivitelezésben. A magyar építészeti stílusban megépített új zsinagóga impozáns épületét 1908 augusztusában áldották meg. Az utolsó muraszombati rabbi, dr. Roth Lázár Auschwitzban halt meg. A zsina­gógát már 1944-től raktárként használták. A háborút túlélő zsidóság nem tudta felújítani, ezért felkínálták azt a muraszombati evangélikus hitközségnek, amelynek viszont nem volt szüksége még egy épületre. A zsinagógát a telekkel és a rabbilakással együtt 1949-ben a városi önkormányzat megvásárolta. Noha a muraszombati zsidók kulturális célokra ajánlották fel a zsinagógát, a hatóságok ezt nem fogadták el és a bontás mellett döntöttek, amit 1954 áprilisában kezdtek meg. A zsinagóga helyére a város akkori legmagasabb lakótömbjét, az úgynevezett „muraszombati felhőkarcolót” építették, a helybéliek azonban „zsidó blokknak” nevezik. A második világháború után gazdátlanul maradt a muraszombati zsidó temető is. A hatóságok ezért elrendelték, hogy a városi temetőbe kell átvinni mindazoknak a földi maradványait, akiknek rokonai gondozni kívánják a sírokat. Mivel azonban nem voltak hozzátartozók, így ezt nem tehették meg. A temető egészen 1987-ig elhagyatottan állt, amikor a Muraszombati Helyi Közösség a 30 legértékesebb síremlék 85


začetku 20. stoletja imeli izjemno pomembno vlogo pri razvoju gospodarstva, trgovine, gostin­ stva in tiskarstva ter bili pomembni predstavniki meščanstva. V letih po prvi svetovni vojni se je veliko Židov zaradi protižidov­ skega in protimadžarskega vzdušja iz Prekmurja izselilo. Iz strahu pred nacis­t ično nevarnostjo so mnogi prekmurski Židje v 1930-ih letih prestopili v druge veroizpovedi, predvsem v evangeličansko in katoliško Cerkev ter hkrati zamenjali židovske priimke. Šivalna škatla v obliki Davidove Leta 1941 je v Prek­murju živelo 460 Judov. zvezde Nemški vojaki in kulturbundovci so ob za(Arhiv GML, 2014) sedbi Prekmurja 6. aprila 1941 izropali židovske trgovine, tudi mnoga stanovanja, pod pretvezo Dávid csillag alakú varródoboz hišnih preiskav. Glavni udarec so prekmurski Židje (GML Archívum, 2014) doživeli po nemški zasedbi Madžarske 19. marca leta 1944. Že prve dni aprila so na Madžarskem izšli ostri ukrepi proti Judom, ki so konec aprila prizadeli tudi prekmurske Žide. Začele so se množične aretacije Židov, ki so jih madžarske nacistične oblasti iz Dolnje Lendave in Murske Sobote odpeljale v Čakovec. Tam so jih izročili gestapu, ki jih je dalje odpeljal v Nagykanizso. Od tam so jih v živinskih vagonih vozili do Birkenaua, kjer je bilo zbirno mesto za zloglasno taborišče smrti Auschwitz. Večina prekmurskih Židov je končala prav v tem taborišču 21. in 22 maja leta 1944. Tovarne, delavnice, trgovine in zasebno stanovanjsko opremo so jim potem zasegli ali izropali. Preostale Žide so v Prekmurju aretirali še jeseni leta 1944. V taboriščih je končalo 387 prekmurskih Židov, preživelo jih je le 65. Ti so se vrnili nazaj v Prekmurje, kjer so jih prizadeli ukrepi nove komunistične oblasti, najprej prva in leta 1948 še druga nacionalizacija z odvzemom tovarniških in drugih objektov ter nepremičnin. Veliko jih je po letu 1948 odšlo v novoustanovljeno državo Izrael ali v Združene države Amerike. Izraelitska verska skupnost, kot organizacija, je po drugi svetovni vojni v Prekmurju prenehala delovati. Danes med nami živijo le posamezniki, ki skupaj z zavestnimi prebivalci pokrajine skrbijo za dediščino nekdanje židovske skupnosti v Prekmurju. 86


elárverezéséről döntött. A síremlékek többnyire gránitból és feketemárványból voltak. Nyolc síremléket tartottak meg, a megsemmisített temetőben ezekből alakítottak ki emlékparkot a muraszombati zsidóságnak. A Jugoszláv Királyság idején Szlovénia területén mindössze két izraelita hitközség működött, az egyik Muraszombatban, a másik Alsólendván. A zsidók rendkívül fontos szerepet töltöttek be a 19. század végén, illetve a 20. század elején a gazdasági, kereskedelmi, vendéglátó- és nyomdaipari fejlődésben, valamint a polgárosodási folyamatokban. A zsidó- és magyarellenes hangulat miatt az első világháborút követő időszakban nagyon sok zsidó elhagyta a Muravidéket. A náci veszély miatt a 20. század harmincas éveiben nagyon sok muravidéki zsidó kikeresztelkedett, elsősorban az evangélikus és a katolikus felekezethez csatlakozott, és zsidó vezetéknevét is megváltoztatta. A Muravidéken 1941-ben 460 zsidó élt. A német katonák és hazai csatlósaik a Muravidék 1941. április 6-án bekövetkezett elfoglalásakor kifosztották a zsidó üzleteket és házkutatás ürügyén a zsidó lakások egy részét is. A muravidéki zsidóságra a legnagyobb csapás Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállását követően várt. Magyarországon már április első napjaiban szigorú zsidóellenes intézkedéseket vezettek be, amelyek április végén már a muravidéki zsidókat is sújtották. Megkezdődött a zsidók tömeges letartóztatása. A magyar nyilas hatóságok Alsólendváról és Muraszombatból Csáktornyára szállították őket, ahonnan a Gestapo Nagykanizsára vitte tovább a begyűjtött zsidókat, ahol marhavagonokba zsúfolták és Birkenauba, a hírhedt auschwitzi haláltábor gyűjtőhelyére szállították őket. A muravidéki zsidók többsége 1944. május 21-én és 22-én került ebbe a táborba. Gyáraikat, műhelyeiket, üzleteiket és lakásaikat elkobozták vagy kifosztották. A még a Muravidéken maradt zsidókat 1944 őszén vitték el. Összesen 387 muravidéki zsidó került a különböző táborokba, a borzalmat csak 65-en élték túl. Amikor visszatértek a Muravidékre, az új kommunista hatalom sújtotta őket, először az első, majd 1948-ban a második államosítással, amely során elvették tőlük gyáraikat és egyéb létesítményeiket, illetve ingatlanjaikat. 1948 után sokan kivándoroltak az újonnan létrejött zsidó államba, Izraelbe, illetve az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború után a muravidéki izraelita közösség szervezett működése megszűnt. Napjainkban csak néhányan élnek közöttünk, akik a vidék lelkiismeretes lakóival együtt ápolják az egykori muravidéki zsidóság örökségét. Jad iz srebra (Zbirka družine Koren) Ezüst tóramutató (Koren család gyűjteménye)

87


Sveti kraji v okolici Lendave in na narodnostnem obmoÄ?ju


Szent helyek Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen


Po poteh romanskih cerkva Biseri sakralne in arhitekturne zgodovine v pokrajini ob Muri so cerkve iz obdobja dinastije madžarskih kraljev Arpadov, ki so čudoviti dokazi skupnih duhovnih in kulturnih korenin, iz katerih se prebivalci panonske regije skozi stoletja napajajo, določajo pa tudi njihov odnos do svetih stvari. Prva pisna omemba selanske rotunde svetega Nikolaja izvira iz leta 1365, večina strokovnjakov pa meni, da je bila zgrajena vsaj eno stoletje prej. Skoraj do najnovejše dobe je razmeroma nedotaknjena ohranila svojo srednjeveško podobo, vendar pa so leta 1845 prezbiterij porušili in namesto njega zgradili zvonik. Ta grob poseg v starodavno cerkev je odpravilo strokovno restavriranje, ki se je začelo leta 1978. Notranjost cerkve je bogato poslikana, poslikave pa so nastale vsaj v treh fazah; ena izmed teh je najverjetneje povezana z učenci iz delavnice Janeza Aquile. Na steni rotunde so še vedno vidni ostanki izvirne poslikave iz 13. stoletja, večino zidov pa prekrivajo freske iz 15. stoletja. V dveh pasovih je upodobljeno Jezusovo življenje od rojstva do smrti na križu. Stropna poslikava prikazuje zmagovalnega Kristusa in Sveto trojico s simboli evangelistov. K cerkveni opremi je nekoč sodil tudi poznogotski krilni oltar, ki so ga leta 1864 prepeljali v Pešto, danes pa je na ogled v Madžarski narodni galeriji.

Rotunda svetega Nikolaja, Selo • Szent Miklós-körtemplom, Nagytótlak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

90


Árpád-kori templomok útján A Muravidék vallás- és építészettörténetének gyöngyszemei az Árpád-kori templomok, amelyek ékes bizonyítékai annak a közös lelki és kulturális gyökérzetnek, amelyből a pannon táj embere évszázadok óta táplálkozik és amely meghatározza a szent dolgokhoz való viszonyát. A nagytótlaki Szent Miklós-körtemplomot először 1365-ben említik, de az építése a szakemberek szerint legalább egy évszázaddal korábbra tehető. Egészen az újkorig viszonylag érintetlenül megőrizte középkori formáját, 1845-ben azonban lebontották a szentélyt és a helyére tornyot építettek. Ez utóbbi durva beavatkozást csak az 1978-ban kezdődő helyreállítások tüntették el. A templom belseje gazdag festéssel díszített, a falképek legalább három periódusra tagolhatók, közülük az egyik Aquila János tanítványi köréhez köthető. A rotunda belső falán egy kisebb felületen látható még az eredeti, 13. szá­zadi festés maradványa is. A falai nagyobb részét 15. szá­zadi festmények díszítik, két sávban Jézus élete követhető nyomon a születéstől a kereszthalálig. A szentély boltozatán a diadalmas Krisztus és a Szentháromság képe látható az evangélisták szimbólumaival kísérve. A templom berendezéséhez tartozott egykoron azon késő gótikus szárnyas oltár, amelyet 1864-ben Pestre szállítottak, ma pedig a Nemzeti Galériában látható. A domonkosfai Szent Márton-templom minden valószínűség szerint 1241 előtt épült. A település a Hahót nem­beli Dominikról kapta a nevét, akitől 1265-ben vette Cerkev svetega Martina, Domanjševci meg a birtokot a Jure család. Szent Márton-templom, Domonkosfa A templom 1366-ban már a (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 1997) ve­leméri plébániához tartozott. 91


Cerkev Marijinega vnebovzetja, Turnišče, 1933 A Mennybe fölvett Szűzanya-templom, Bántornya, 1933 (www.fortepan.hu, Somlai Tibor, 24199)

Domanjševska cerkev svetega Martina je bila po vsej verjetnosti zgrajena pred letom 1241. Naselje je bilo poimenovano po Dominiku iz rodbine Hahold, od katere je družina Jura leta 1265 kupila posestvo. Leta 1366 je cerkev že spadala k župniji Velemér. Med leti 1560 in 1714 je bila cerkev posest evangeličanske cerkve. Leta 1872 je bila prezidana v neoromanskem slogu, v letih 1971 in 1972 pa restavrirana v okviru raziskav slovenskega spomeniškega varstva. Med znamenitosti cerkve spada posebna upodobitev Božjega jagnjeta v timpanonu nad vhodom. Posebnost domanjševske upodobitve v kamnu je v tem, da križa ne drži jagnje, ampak levinja ali panter. Dela srednjeveškega slikarja in arhitekta Janeza Aquile so v panonskem prostoru ohranjena v petih naseljih. Ena od teh cerkva, ki je posvečena svetemu Martinu, je bila zgrajena v Martjancih ob koncu 14. stoletja v gotskem slogu. Od začetka 17. stoletja do začetka 18. so cerkev uporabljali protestanti, po rekatolizaciji pa je bila prezidana v baročnem slogu. Baročni oltar je bil po načrtih Jožeta Plečnika prenovljen leta 1925, ko so nanj namestili kip svetega Martina. Že prve cerkvene vizitacije omenjajo freske Janeza Aquile, nastale leta 1392, po katerih je Ferenc Stornó v drugi polovici 19. stoletja izdelal kopije. Med poslikavami ima posebno mesto serija, ki 92


1560 és 1714 között az evangélikus egyház vette birtokába. 1872-ben neoromán stílusban átépítették. 1971-ben és 1972-ben műemléki kutatás során restaurálták. A templom egyik különlegessége a bejárat feletti különleges Agnus Dei-ábrázolás. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem nőstény oroszlán vagy párduc tartja a keresztet. Aquila János muravidéki középkori freskófestőnek és építésznek öt településen maradtak fenn munkái a pannon térségben. Ezek közül az egyik Mártonhelyen épült a 14. század végén gótikus stílusban Szent Márton tiszteletére. A 17. század elejétől a 18. század elejéig a templomot a protestánsok használták, a rekatolizáció után pedig az épületet barokk stílusban alakították át. A barokk oltárt 1925-ben Jože Plečnik tervei alapján felújították és egy Szent Márton-szobrot helyeztek el rajta. Már a korai egyházlátogatások is említést tesznek Aquila János 1392-ben készült falképeiről, amelyekről a 19. század második felében Stornó Ferenc készített másolatokat. A festmények között kiemelt helyet kap a Szent Márton életét bemutató sorozat. A freskóalakok között az építtető Erasmus plébános, sőt maga az építő- és festőmester, a regedei Aquila János is látható. A templom külső falát pedig egy hatalmas Szent Kristóf-freskó – vállán a kis Jézussal – díszíti. Bántornyán, az alsólendvai Bánffy család ősi birtokán áll a településnek a 15. század második felében épült gótikus stílusú temploma. A templom freskóit 1383 körül Aquila János festette, amelyek közül a leghíresebb a Szent László-legenda falképsora. Az egységes, kilenc falképből álló kompozíció a Szent László-legenda egyetlen teljes Kárpát-medencei ábrázolása. Magyarországon a 13. század végén épült, a késő román és kora gótikus stílus jegyeit egyaránt magán viselő veleméri templomot is Aquila János freskói tették világhírűvé. A freskók egy része az elmúlt évszázadok folyamán megsemmisült, a 19. század második felében Gózon Imre és Rómer Flóris hívta fel a figyelmet az állapotukra. A templom legnevezetesebb freskói a hajó északi falán a Háromkirályok vonulása, amelyben Szent László és Szent Miklós alakja is látható. A szentély északi falán felfedezhető Aquila János önarcképe is, amely az első ismert szignózott önarckép a világon. Az Ausztriában, a művész szülőhelyén, Radkersburgban levő Keresztelő Szent János-plébániatemplomhoz fűződő hagyomány szerint annak eredeti freskókincse, amely 1509-ben tűzvész áldozata lett, Aquila János műve volt. A templom bejáratától jobbra egy 1400 körül festett freskó töredéke látható. A képen felismerhető az adományozó keze egy templom modelljével, egy felirati szalag és egy ornamens maradványa. Aquila másik radkersburgi műve az úgynevezett Pistor-ház, egy nemesi lakóház pincéjében található. A stájerországi Fürstenfeld településen lévő Ágoston-rendi kolostor freskóit, amelyeket szintén Aquila mester látott el kézjegyével, a kutatók 1405-re datálják. 93


prikazuje življenje svetega Martina. Med upodobljenimi liki se nahajata tudi župnik Erazem, ki je naročil gradnjo cerkve, in arhitekt - slikar Janez Aquila iz avstrijske Radgone. Zunanjost cerkve krasi freska svetega Krištofa z otrokom Jezusom na ramenih. V Turnišču, ki je nekoč bilo v posesti dolnjelendavske družine Bánffy stoji gotska cerkev, zgrajena v drugi polovici 15. stoletja. Cerkvene poslikave so delo Janeza Aquile, nastale so pa okrog leta 1383. Med njimi je zagotovo najbolj znamenita serija, ki prikazuje legendo o svetem Ladislavu. Enotna kompozicija iz devetih slik je edina celovita upodobitev legende svetega Ladislava v Karpatskem bazenu. Tudi cerkev v Veleméru, ki je bila zgrajena ob koncu 13. stoletja in ki ima znake poznoromanskega in zgodnjegotskega sloga, je postala svetovno znana prav zaradi fresk Janeza Aquile. Del fresk se je v preteklih stoletjih sicer uničil, na njihovo stanje pa sta v drugi polovici 19. stoletja opozorila Imre Gózon in Flóris Rómer. Najznamenitejši fragment stenskih slik cerkve v Velemérju se nahaja na severni steni cerkvene ladje; upodablja pohod svetih treh kraljev. Med njimi sta upodobljena tudi sveti Ladislav in sveti Nikolaj. Na severni steni prezbiterija pa se je ohranil avtoportret Janeza Aquile, ki velja za najstarejši znani signiran avtoportret na svetu. Po izročilu je bil Janez Aquila tudi avtor prvotnih stenskih poslikav cerkve svetega Janeza Krstitelja v svojem rojstnem kraju, v avstrijski Radgoni, a so bile le-te uničene v požaru leta 1509. Desno od cerkvenega vhoda je viden fragment freske, ki je bila naslikana okrog leta 1400. Na upodobitvi je prepoznavna roka donatorja z modelom cerkve, trak z napisom in ostanek ornamenta. Drugo delo Janeza Aquile v Radkersburgu pa je tako imenovana Pis­torjeva hiša, ki se nahaja v kleti plemiške stanovanjske hiše. Freske samostana avguš­tincev v Fürsten­feldu na avstrijskem Štajerskem, ki so prav tako delo mojstra Aquile, so po mnenju strokovnjakov nastale leta 1405. Izjemno prikupna je upodobitev Veronike s prtom ter podoba prerokov Jeremije in Daniela. Podobno kot v Martjancih lahko tudi tu vidimo grb s tremi ščiti slikarskega mojstra. Po najnovejših raziskavah so zidne poslikave v Fürstenfeldu zadnje pomembnejše delo Johannesa Aquile in članov njegove delavnice.

Avtoportret Janeza Aquile (1392), cerkev svetega Martina, Martjanci • Aquila János önarcképe (1392), Szent Márton-templom, Mártonhely (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2006)

94


Nagyon megkapó Szent Veronika ábrázolása a Bibliából ismert kendővel, valamint Jeremiás és Dániel próféták képe. Ahogy Mártonhelyen, itt is láthatjuk a festőmester hárompajzsos címerét. A jelenlegi kutatások állása szerint a fürstenfeldi freskók együttese Johannes Aquila és műhelye utolsó jelentősebb műve.

Avtoportret Janeza Aquile (1377-1378), najstarejši znan signiran avtoportret na svetu, cerkev Svete trojice, Velemér • Aquila János-önarcképe (1377-1378), a legrégibb ismert szignózott önarckép a világon, Szent Háromság-templom, Velemér

95


Turnišče Naselje Turnišče je od Lendave oddaljeno približno 15 kilometrov in leži na desnem bregu Ledave. Prva pisna omemba kraja z imenom Toronhel izvira iz leta 1379. Pred 13. stoletjem sta bila naselje in njegova ožja okolica v posesti družine Jure, nato pa sta prešla v posest družine dolnjelendavskih Bánffyjev. Po izumrtju Bánffyjevih leta

Cerkev Marijinega vnebovzetja, Turnišče A Mennybe fölvett Szűzanya-templom, Bántornya (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

96


Bántornya Bántornya település, szlovénul Turnišče Lendvától 15 kilométerre fekszik a Lendvavíz jobb partján. A hely eddig ismert első írásos említése 1379-ből származik Toronhel néven. A 13. század előtt a település és szűkebb környezete a Jura családhoz tartozott, ezt követően a Bánffy család alsólendvai ága birtokolta, a Bánffyak 1645-ben történő kihalása után pedig a Csáky család birtokába jutott. A település 1548-ban mezővárosi rangot kapott. A falu a 19. század második feléig általában Turnischa néven szerepelt a térképeken. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A település 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került, amely később Jugoszláviává alakult át, ma pedig az önálló Szlovéniához tartozik. A település egyik ékessége és minden bizonnyal legismertebb nevezetessége középkori temploma. A település egykoron két részből állt, a templom az úgynevezett Chernech (Csörnec, Črnec) településrészen épült. A román és a gótikus stílus jegyeit hordozó templom téglából épült, a szakrális épület legkorábbi részének a szentélyt tekinthetjük. A szentély zárófalának külsején megfigyelhetők a román kori ablaknyílások és a 13. századi pártázat részei. A román stílusjegyek mellett markánsan megjelennek a gótikus átépítés jelei is. A templomot belülről Aquila János freskói ékesítik, amelyek 1380 és 1390 között több szakaszban készültek el. A templom falait borító freskókat 1863-ban fedezték fel újra a rámázolt festékrétegek alatt. A freskók közül talán a legértékesebb a Szent Lászlólegenda falképsora, amely a Kárpátmeden­cében legteljesebb módon őrizte meg a legenda minden egyes epizódját. Szent László nemcsak a katonák és határ­ Gotsko okno, cerkev védők oltalmazója, de minden bizon�Marijinega vnebovzetja, Turnišče • nyal az egyik építtető Bánffy férfiú védő­ Gótikus ablak, a Mennybe fölvett szentje is lehetett. A freskósorozatban Szűzanya-templom, Bántornya (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012) látható épületek megjelenítése alapján a 97


1645 pa je postala lastnica posesti družina Csáky. Leta 1548 je dobilo naselje status trga. Do druge polovice 19. stoletja je bilo ime vasi na zemljevidih večinoma zapisano kot Turnischa in je sodilo k dolnjelendavskemu okraju zgodovinske Županije Zala. Leta 1919 je naselje pripadlo Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev, ki se je pozneje preoblikovala v Jugoslavijo. Danes je del samostojne Slovenije. Največja znamenitost in dragocenost naselja je zagotovo njegova srednjeveška cerkev. Nekoč je bilo naselje sestavljeno iz dveh delov, opečna cerkev v deloma romanskem in deloma gotskem slogu pa je bila sezidana v delu naselja z imenom Črnec (Chernech). Najstarejši del sakralne stavbe je prezbiterij. Na zunanji strani zaključne stene prezbiterija se nahajajo romanske okenske line in ostanki venčnega zidca iz 13. sto­letja. Ob romanskih slogovnih elementih so markantno zastopani tudi elementi gotske prezidave. Notranjost cerkve krasijo freske Janeza Aquile, ki so nastale v več fazah med leti 1380 in 1390. Freske so bile pod sloji premazov znova odkrite leta 1863. Med najbolj dragocene freske vsekakor sodi serija slik o legendi svetega Ladislava, saj je to v Karpatskem bazenu edini primer upodobitve omenjene legende z vsemi ohranjenimi epizodami. Sveti Ladislav ni le zavetnik vojakov in graničarjev, temveč je bil najverjetneje tudi zavetnik enega od moških članov družine Bánffy, ki je naročila pozidavo cerkve. Na osnovi različnih upodobitev zgradb na freskah meni večina umet­ nostnih zgodovinarjev, da je bil slikarski genij 14. sto­ letja, Janez Aquila, tudi mojster arhitekture. Ob mnogih prezidavah se je izgubilo oziroma uničilo precej vrednot stare cerkve. Ena največjih prezidav se je odvijala v 18. stoletju, v dobi baroka. Današnji zvonik je bil zgrajen v 19. stolet­ ju, o njegovem predhodniku pa zaenkrat ne vemo nič zanesljivega. Današnja turniška cerkev je sestavljena iz dveh vzporednih zgradb. Gradnja novega dela se je začela leta 1914, blagoslovili Iz turniške cerkve odstranjen nagrobnik Banffyjev pa so ga 26. decembra 1915. iz rdečega marmorja • A bántornyai templomból Pobudnik gradnje je bil beleltávolított vörösmárvány Bánffy-sírkő tinski grof Avgust Zichy, (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 1997) 98


mű­vészet­történészek többsége úgy véli, hogy a 14. századi festőzseni, Aquila János az építészet mestere is volt. Az átépítések során a régi templom számos értéke elveszett vagy megsemmisült. Az egyik legnagyobb mérvű átalakítás a 18. században, a barokk korban érte a templomot. A most látható torony a 19. században épült, az elődjéről egyelőre semmi bizonyosat nem tudunk. A bántornyai templomot ma két párhuzamos épület alkotja. Az új részt 1914-ben kezdték építeni és 1915. december 26-án szentelték fel. Az építkezés kezdeményezője a belatinci gróf Zichy Auguszt volt, az építész pedig Max Ferstel bécsi báró. A templom bővítésére a nagyszámú zarándok miatt volt szükség, így mára ez az új rész lett a búcsújárás központja. A kegyhely legnevezetesebb ünnepe a minden év augusztus 15-én tartott Nagyboldogasszony-napi búcsú. A barokk stílusú főoltáron az öltöztethető Mária és Kisjézus-szobor mellett Poškodovan nagrobnik Banffyjev iz rdečega marmorja na dvorišču turniške cerkve • a magyar szentkirályok, Szent István és A megcsonkított vörösmárvány Szent László szobrai is megtalálhatóak. A régi épület fala az új templom közfala Bánffy-sírkő a bántornyai templom udvarán (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2004) lett, így a régi épületrész természetes megvilágítása megszűnt. Arról sincs tudomásunk, mi történhetett az épület gótikus boltozatával. Aquila János és műhelye a szentély egyik falára megfestette a Bánffy családot is mint donátorokat, de ez a freskó egy szakszerűtlen lefejtési kísérlet alkalmával 1928-ban megsemmisült. Mára nem maradt más emlék róla, mint egy fekete-fehér fénykép. A bántornyai templom volt az alsólendvai Bánffy család egyik temetkezőhelye is. A Bánffy-napló egyik bejegyzése szerint az 1572-ben Alsólendván 12 éves korában elhunyt Bánffy Katalin testét apja sírboltjába fektették „Thornistya”-ban. A bántornyai templom kriptája még régészeti feltárásra vár. A templom padlózatában sok évszázadon át egy vörösmárvány sírkő is feküdt a Bánffyak ökörfejes címerpajzsával, amit az 1863-as feljegyzések még említenek. A reliefdíszes kőlemez valószínűleg 1928-ban kikerült a templomból. Egy darabig az udvaron hevert, de azóta onnan is eltűnt, ki tudja, hova?! A bántornyai templom valamely zugában az építtető és ott nyugvó Bánffy család tagjai bizonyára megérdemelnének egy többnyelvű emléktáblát! 99


arhitekt pa dunajski baron Max Ferstel. Širitev cerkve je bila nujna zaradi vse večjega števila romarjev, tako da je postal novi del cerkve osrednji objekt romarskega središča. Najznamenitejši praznik romarskega kraja je vsakoletno proščenje 15. avgusta, ob dnevu Velike gospe. Na glavnem baročnem oltarju se ob podobi Marije in Jezusa nahajata tudi podobi dveh svetih madžarskih kraljev, svetega Štefana Ogrskega in svetega Ladislava. Stara in nova cerkev imata skupno vmesno steno, tako da stari del objekta ni deležen naravne svetlobe. Zaenkrat tudi ni jasno, kaj se je zgodilo z gotskim stropom stare cerkve. Janez Aquila in člani njegove delavnice so na zidu prezbiterija naslikali tudi donatorje - družino dolnjelendavskih Bánffyjev, vendar pa je bila freska zaradi nestrokovnega posega leta 1928 uničena. Dokumentirana je le na eni črno-beli fotografiji. Stara turniška cerkev je služila tudi kot mesto zadnjega počitka članov družine dolnjelendavskih Bánffyjev. Po zapisih v Bánffyjevem dnevniku so telo 12-letne Katarine Bánffy, ki je umrla leta 1572 v Dolnji Lendavi, pokopali v očetovo grobnico v kraju »Thornistya«. Arheološka raziskava grobnice turniške cerkve še ni bila opravljena. V cerkvenem podu je dolga stoletja ležal nagrobni kamen iz rdečega marmorja z grbom oziroma s podobo volovske glave družine Bánffy, ki jo omenjajo tudi zapisi iz leta 1863. Izklesana kamnita plošča Bánffyjevih je bila iz cerkve odstranjena najverjetneje leta 1928. Nekaj časa je ležala na dvorišču cerkev, nato pa je izginila. Družina Bánffy, ki je naročila gradnjo turniške cerkve in katere družinski člani počivajo v njeni grobnici, bi si vsekakor zaslužila večjezično spominsko tablo v katerem od kotičkov tega pomembnega sakralnega objekta.

Nagrobni kamen Jóžefa Némethija, vgrajen v steno turniške cerkve (1868) Némethi József sírköve beépítve a bántornyai templom falába (1868) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

100


Grb dolnjelendavskih Bánffyjev s podobo vola v turniški cerkvi (1380-1389) Az alsólendvai Bánffy család ökörfejes címere a bántornyai templomban (1380-1389) 101 (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2006)


Romanska cerkev v Domanjševcih Romanska cerkev v Domanjševcih, posvečena svetemu Martinu, sodi med tiste arhitekturne kulturne spomenike, ki so najverjetneje obstajali že v času pohoda Tatarov na Madžarsko v 13. stoletju. Po raziskavah Ilone Valter - na osnovi zapisov iz leta 1208 - nekateri raziskovalci menijo, da je tu nekoč stala cerkev svetega Vendelina.

Portal cerkve Svetega Martina v Domanjševcih A domonkosfai Szent Márton-templom bélletes kapuja (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

102


A domonkosfai Árpád-kori templom A domonkosfai Árpád-kori Szent Márton tiszteletére szentelt templom egyike azon műemlékeinknek, amelyek már a tatárjárás korában is állhattak. Valter Ilona szerint az egykori Szent Vendel-templomot egyes kutatók e helyre lokalizálják egy 1208. évi oklevél szerint. Németh Zsolt és Simon Attila Az Őrség Árpád-kori templomai című könyvükben azonban ezt másként publikálták. Egyrészről már magának az egykori templomnak a Szent Vendelről való elnevezése is kétségbe vonható, ugyanis az 554 és 617 között élt Vendel nevű skót királyfi tiszteletéről úgy tartják, hogy csak a 18. szá­zadban terjedt el Magyarországon a német telepesek hatására. Szerintük inkább egy másik, hasonló nevű szentről, a cseh királyi sarj Vencelről lehet szó, akinek tisztelete már a 11–12. században ismert volt a magyarság körében. Másrészről a már említett könyvben a Szent Vencel-templom egykori helyét nem Domonkosfára, hanem a mai Kercaszomor határába helyezik.

Jagnje Božje v obliki panterja, portal cerkve Svetega Martina v Domanjševcih Agnus Dei párduc alakjában, Szent Márton-templom főbejárata, Domonkosfa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

103


Cerkev Svetega Martina, Domanjševci Szent Márton-templom, Domonkosfa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)


Vendar pa Zsolt Németh in Attila Simon v svoji knjigi z naslovom Cerkve iz obdobja Arpadov v Stražni krajini trdita drugače. Avtorja menita, da je dvomljivo že samo poimenovanje nekdanje cerkve po svetem Vendelinu. Čaščenje škotskega kraljeviča Vendelina, ki je živel med leti 554 in 617, naj bi se na Madžarskem razširilo šele s prihodom nemških priseljencev v 18. stoletju. Avtorja menita, da gre v tem primeru najverjetneje za zamenjavo s podobnim imenom, oziroma za češkega kraljevskega potomca Venceslava, katerega čaščenje med Madžari poznamo že iz 11. in 12. stolet­ja. Nadalje avtorja v omenjeni knjigi dokazujeta, da bi naj nekdanja cerkev svetega Venceslava stala v bližini vasi Kercaszomor, ne pa v Domanjševcih. Po vsej verjetnosti je bila domanjševska cerkev svetega Martina zgrajena pred letom 1241. V obdobju madžarske kraljevske dinastije Arpadov so na območju današnjih Domanjševcev živeli mejni stražarji. Naselje je dobilo ime po Dominiku iz rodbine Hahold, od katere je leta 1265 posestvo kupila družina Jura. Cerkev je leta 1366 spadala k župniji Velemér. Med leti 1560 in 1714 je bila v posesti evangeličanske cerkve. Cerkev so leta 1872 prezidali v neoromanskem slogu. V letih 1971 in 1972 je na objektu potekalo obsežno spomeniškovarstveno raziskovanje, v okviru katerega so cerkev strokovno restavrirali. Opečna cerkev stoji na griču južno od naselja, okoli nje pa se nahaja katoliško pokopališče. Zsolt Németh in Attila Simon omenjata tudi, da so srednjeveške cerkve običajno gradili tako, da je na praznik zavetnika sakralnega objekta sonce vzhajalo v smeri dolžinske osi zgradbe in posijalo na fresko zavetnika. Prostorska postavitev domanjševske cerkve kaže na to, da bi moral biti praznik njenega zavetnika aprila ali septembra. Na podlagi tega menita Németh in Simon, da prvotni zavetnik domanjševske cerkve najverjetneje ni bil sveti Martin. Cerkev je enoladijska s polkrožnim prezbiterijem in zvonikom pred zahodnim pročeljem. Ob zahodnem koncu cerkvene ladje se vidi ostanek stebra, kar verjetno kaže na to, da je tu nekoč bil kor. Notranjost cerkve so po vsej verjetnosti krasile freske, saj so o njih poročali tudi v obdobju rekatolizacije leta 1732. V naslednjih stoletjih pa so freske zaradi nemarnosti ali zlonamernosti uničili. Osrednji okras zgradbe je stopničasto členjen kamnit romanski portal, katerega avtorji so bili najverjetneje madžarski mojstri delavnice iz Jáka. Na obeh straneh portala so trije stebri. Vrh enega stebra je brez okraskov, drugega krasi rastlinska ornamentika, na vrhu notranjega stebra pa je upodobljena mitološka ptica. V timpanonu nad vhodom je prav posebna upodobitev božjega jagnjeta, ki je simbol Kristusove žrtve in zmagoslavja nad smrtjo. Posebnost domanjševske upodobitve je v tem, da križa ne drži jagnje, temveč levinja ali panter, čigar rep je v konici oblikovan v trovejno lilijo. Upodobitev je pritegnila zanimanje številnih strokovnjakov, a dokončne razlage zaenkrat še nimamo.

106


A domonkosfai Szent Márton-templom minden valószínűség szerint 1241 előtt épült. Az Árpád-korban a mai Domonkosfa vidékén határőrök éltek, a falu Bükkalja nevű része a történeti Őrség egyik települése volt. Domonkosfa a Hahót nembeli Dominikról kapta a nevét, akitől a birtokot 1265-ben a Jure család vette meg. A templom 1366-ban már a veleméri plébániához tartozott. A reformáció kibontakozásának időszakában, 1560 és 1714 között az evangélikus egyház vette birtokába, utána vis�szakerült a katolikus egyház tulajdonába. 1872-ben neoromán stílusban átépítették, 1971-ben és 1972-ben pedig műemléki kutatás során restaurálták. A templom egy dombon, a falu határának déli részén áll, körülötte katolikus temető található. Építőanyaga tégla. Németh Zsolt és Simon Attila könyve arról is említést tesz, hogy a középkori templomokat szerették úgy építeni, hogy a védőszentjük ünnepén a Nap pontosan az épület hossztengelyében keljen fel. A domonkosfai templom tájolása így arra mutat, hogy patrónusa ünnepének áprilisban vagy szeptemberben kellene lennie, így szerintük a domonkosfai templom eredeti patrónusa nem valószínű, hogy Szent Márton volt. A templom egyhajós épület félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt torony áll. A hajó nyugati végében egy karzattarUpodobitev mitološke ptice tó pillér látható, amely az egykori karzatra utal. na kapitelu, Cerkev Svetega A templom belsejét minden bizonnyal freskók Martina, Domanjševci • díszítették, ezek létezéséről még a rekatolizáció Mitológiai madár ábrázolása az idején, 1732-ben is beszámoltak. A freskók azóta oszlopfőn, Szent Márton-templom, megsemmisültek vagy megsemmisítették őket. Domonkosfa Az épület fő ékessége a déli béletes kapu, amit (Foto • Fotó: LKZ, 2012) a jáki műhely alkotásának tartanak. A kapu íveit 3–3 oszlop tartja. Az oszlopfők közül egy dísztelen, egyet növényi motívumok díszítenek, a legbelső tetején pedig mitológiai madár látható. A bejárat feletti tizenkét ívű timpanon-koszorúban egy nagyon különleges Isten Báránya-ábrázolás kapott helyet. Az Agnus Dei-jelkép a halál felett diadalmaskodó, megdicsőült Krisztus áldozatát szimbolizálja. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem nőstény oroszlán vagy párduc tartja a keresztet a már megszokott Isten Báránya testtartásban. A párduc farka háromfelé ágazó liliomformát mutat. A domonkosfai Agnus Dei-ábrázolás számos történész és művészettörténész érdeklődését felkeltette, de megnyugtató magyarázat mindmáig nem született róla. 107


Kapela Svete trojice v Lendavskih Goricah Kapela Svete trojice, ki stoji v idiličnem okolju Lendavskih goric v objemu vinogradov se zdi, kot da bi želela s pogledom na dolino ob potoku Ledava varovati mesto Lendava pod seboj. Na mestu, kjer stoji kapela, je bila verjetno že v srednjem veku vojaška utrdba, ki je bila strateškega pomena pri varovanju mesta. Prav zahvaljujoč dobri obrambni legi utrdbe je Turki v 16. in 17. stoletju niso uspeli osvojiti. Po nekaterih zgodovinskih virih je utrdba igrala odločilno vlogo tudi v bitki Lendavčanov proti Turkom leta 1603. Po končanih turških bojih na Madžarskem je družina Gludovácz, katere glava družine je bil upravnik dolnjelendavskega Esterházyjevega posestva, v letih 1727-28 dala pobudo, da bi v znak hvaležnosti za zmago nad Turki na hribu tik nad mestom izgradili kapelo Svete trojice. Meščani, ki so predlog z veliko podporo sprejeli, so se odločili za postavitev cerkve v baročnem slogu.

Oltar kapele Svete trojice, Lendavske Gorice A Szentháromság-kápolna oltára, Lendvahegy (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2013)

108


A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna Szelíd szőlőhegyektől körülölelve, festői környezetben áll a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna, amely a Lendvavíz völgyére tekintve őrzi az alatta lévő Lendva várost. Valószínűleg már a középkor óta katonai erődítmény állott ezen a helyen, amely a város védelme szempontjából stratégiai fontosságú volt. Ezen erődítményt jó védhetőségének köszönhetően még a törökök sem tudták elfoglalni a 16–17. századi csatározások folyamán. Egyes történeti források szerint a török ellen zajló, 1603-as „csonkadombi csatában” is jelentős szerep jutott az egykoron ezen a helyen álló erődítménynek. A törökellenes háborúk lezajlása után 1727–28-ban az előkelő Gludovácz család – amelynek családfője az Esterházyak gazdatisztjeként vált ismertté – kezdeményezte, hogy a török felett aratott győzelemért hálaadásul a Szentháromság tiszteletére kápolnát emeljenek a város fölé magasodó Csonkadombon. A város polgárai a kor szellemének megfelelően egy barokk stílusú kápolnát emeltek.

Notranjost kapele Svete trojice, Lendavske Gorice A Szentháromság-kápolna beltere, Lendvahegy (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2013)

109


Kapela Svete trojice, Lendavske Gorice A Szentháromság-kápolna, Lendvahegy (Foto • Fotó: LÁZÁR Lenke, 2013)


Enoladijsko kapelo s sedlasto streho zapira petosminska apsida. Visok zvonik, ki v spodnjem delu omogoča vhod v notranjost cerkve, je bil k stavbi dozidan kasneje. V manjši vdolbini stolpa tik nad vhodom se nahaja baročni kamniti kip Svete trojice. Glavni oltar krasijo podobe desetih priljubljenih svetnikov baročne dobe. Leta 1945 je kapelo poškodovala topovska granata, zato je bila potrebna temeljite prenove. Pri cerkvi sta letno dve proščenji: spomladi ob dnevu Svete trojice in oktobra ob prazniku angelov varuhov. Ob teh priložnostih se pri dvojezični sveti maši srečujejo verniki iz okoliških krajev in romarji. V kapeli je na ogled naravno mumificirano truplo Mihaela Hadika, ki je bilo odkrito ob eni od prenov sakralnega objekta in ga spremljajo številne legende. Po ljudskem izročilu počiva v cerkvi kapetan Hadik Mihael, eden od slovitih madžarskih junakov iz bojev proti Turkom. Sodeloval naj bi tudi v hudem spopadu s turško vojsko znamenitega leta 1603, ko je Dolnjo Lendavo s svojo vojsko branil Kristóf Bánffy. Tako pravi legenda, dejstvo pa je, da so Mihaela Hadika, očeta slovitega vojskovodje in huzarskega generala Andrása Hadika, položili k večnemu počitku šele leta 1733. Mrtvo telo kapetana Mihaela Hadika se je v apnenčasti zemlji naravno mumificiralo. Po opisu Kálmána Dervaricsa, prvega zgodovinarja Dolnje Lendave, je kapetan Mihael Hadik: »... zaradi posledic poškodbe glave, ki jih je utrpel v bitki leta 1733, umrl od srčne kapi in bil položen v grobnico pod kapelo Svete trojice, a se njegovo telo v zračni, visoko ležeči grobnici, zgrajeni iz apnenca ni razkrojilo. Mumija

Mumija Mihaela Hadika, kapela Svete trojice, Lendavske Gorice Hadik Mihály-múmia, Szentháromság-kápolna, Lendvahegy (Razglednica, okoli 1935 • Képeslap, 1935 körül)

112


Az egyhajós, nyeregtetős barokk kápolnát ötnyolcados apszis zárja. A testes harangtornyot, amely belépőként is szolgál, később építették a kápolnához. A felette lévő kis szoborfülkében megkapó szépségű Szentháromság-szobor látható. A templom főoltárát 10, a barokk korban nagy tiszteletnek örvendő szent szobra díszíti. A kápolnát 1945-ben ágyúlövés érte, ami után jelentősebb felújításra volt szükség. A templom búcsúnapjai a Szentháromság vasárnapja és az Őrangyalok ünnepe. Ilyenkor búcsúi szentmisét celebrálnak és szép számmal találkoznak itt a környékbeli hívők, zarándokok és szőlősgazdák. A kápolnában őrzik Hadik Mihály természetes módon mumifikálódott földi maradványait is, a mumifikálódott holttest a kápolna egyik felújításakor került elő. A múmia köré az itt élők számos legendát fűztek. A néphagyomány szerint az 1603-as, Bánffy Kristóf vezette törökellenes csatározások egyik hőse pihen itt. A legújabb kutatások Dervarics Kálmán nyomán viszont más véleményen vannak. Szerintük az

Mumija Mihaela Hadika, kapela Svete trojice, Lendavske Gorice Hadik Mihály-múmia, Szentháromság-kápolna, Lendvahegy (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2013)

113


je popolnoma nepoškodovana, posušena, na njej ni najmanjših sledi balzamiranja in prav zato spada med naravne čudeže.« V cerkveni grobnici je pokopanih več znamenitih Lendavčanov. V kapeli je tudi grobnica družine Kakasdi Hajós. Najbolj znan član družine je bil odvetnik in kraljevi svetnik Mihály Kakasdi Hajós, ki je bil v 19. stoletju pobudnik številnih aktivnosti, ki so prispevale k razvoju meščanstva in gospodarstva Dolnje Lendave. Med drugim je bil pobudnik ustanovitve gasilskega društva v mestu. Okoli kapele Svete trojice se nahaja najstarejše mestno pokopališče s številnimi umetniško izklesanimi nagrobnimi kamni. Ob kapeli na hribu Svete trojice stoji tudi kip svete Ane z majhno Devico Marijo. Kapela Svete trojice s pokopališčem, baročnimi kipi in Hadikovo mumijo v stekleni krsti spada med najzanimivejše in najdragocenejše kulturno-zgodovinske spominske točke Lendave in Madžarov v Sloveniji.

Kip Svete trojice v niši zvonika kapele Svete trojice, Lendavske Gorice Szentháromság-szobor a Szentháromság-kápolna toronyfülkéjében, Lendvahegy (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)

114


egykoron megtalált koporsón az 1733-as évszám állt, ami arra utal, hogy Hadik II. Mihálynak, a híres Hadik András generális atyjának a holtteste mumifikálódott a meszes talajnak köszönhetően természetes módon. Dervarics Kálmán leírása szerint „a fejére kapott csata-sebek folytán 1733-ban szívszélhűdésben meghalt, s a Szentháromság-kápolna sírboltjába tétetvén, a mésszel épített, magasan álló, léghuzamos száraz sírboltban a feloszlásnak ellenállt. Ez teljesen ép, összeszáradt múmia, melyen a balzsamozásnak semmi nyoma, s épp ezért a természeti csodák közé tartozik.” A kápolna altemplomában több jeles alsólendvai polgárt temettek el. A kápolnában található a Kakasdi Hajós család sírboltja is, akik közül a legismertebb az ügyvéd és királyi tanácsos Kakasdi Hajós Mihály volt. A város polgári fejlődésének élharcosaként az ő nevéhez fűződik az első muravidéki önkéntes tűzoltóegylet megalakítása is. A kápolna környékén található Lendva legrégebbi, ősi temetője számos művészi kidolgozású régi sírkővel. A Csonkadombon a kápolna mellett csodálható meg a Szent Annát és a kis Szűz Máriát ábrázoló barokk-kori szoborkompozíció is. A Szentháromság-kápolna a körülötte lévő temetővel, a barokk szobrokkal és a kápolnában üvegkoporsóban őrzött Hadik-múmiával együtt Lendva és a szlovéniai magyarság egyik legizgalmasabb és legértékesebb kultúrtörténeti emlékhelye.

Zvonik kapele Svete trojice, Lendavske Gorice A Szentháromság-kápolna tornya, Lendvahegy (Foto • Fotó: LKZ, 2012)

115


Vidov izvir in kapelica svetega Vida Voda je eden od praelementov in predpogojev za zemeljsko življenje. Številni kulti in vere označujejo izvire, reke, potoke in kraje, kjer se nahaja voda, za svete. Na dejstvo, da so Madžari že od davnin spoštovali vodo, kaže zakon madžarskega kralja svetega Ladislava, ki je prepovedal pogansko žrtvovanje ob studencih in izvirih. V poznejšem času se voda, studenec oziroma izvir pojavijo kot eden osrednjih elementov proščenj v krščanski veri. Naselje Strehovci oziroma prekmursko Strejovci, pred letom 1920 uradno mad­ žarsko Őrszentvid, ljudsko Sztrelec, ki je po letu 1867 spadalo k dolnjelendavskemu okraju, danes pa k občini Dobrovnik, ima 232 prebivalcev slovenske narodnosti, večinoma rimskokatoliške veroizpovedi. Izvir svetega Vida se nahaja na madžarsko-slovenski jezikovni meji, zato ni naključje, da obe skupnosti spoštujeta ta sveti kraj. Izvir se nahaja v Bukovniškem gozdu, v bližini Dobrovnika, nedaleč od obale umetnega Bukovniškega jezera. Prebivalci slovenske narodnosti pravijo izviru, ki se nahaja v eni od gozdnih dolin, Vidov izvir, Madžari pa ne uporabljajo poimenovanja izvir, ampak studenec, starejši mu pravijo Baba-kútja, zadnje čase pa tudi Víg-kút. Lokalna legenda pravi, da so drvarji nekoč med delom v gozdu, v mlaki pred izvirom, opazili sijočega otročička v beli obleki. Menili so, da gre za nebeško bitje, saj je vsakič izginilo, ko so se mu približali. Nekateri menijo, da so prav zato izvir v madžarščini poimenovali Baba-kútja, kar pomeni Dojenčkov studenec. V ljudskem izročilu je ohranjenih več čudežev, povezanih z zdravilno močjo Vidovega izvira. Govori se, da se je vid vrnil slepim oziroma slabovidnim moškim in ženskam, mladim in starim, ki so se umili v izvirski vodi. Čeprav zapisi pričajo o tem, da je voda pomagala tudi pri lajšanju drugih zdravstvenih težav, kot so boleče noge, glavobol in splošna slabost, se je v ustnem izročilu do danes ohranilo le verovanje, da je učinkovita edino pri obolenjih oči oziroma pri jasnejšem telesnem in duhovnem vidu. Na vzpetini poleg strehovskega izvira so v prvi polovici 20. stoletja postavili kapelico, posvečeno svetemu Vidu. Domačini sicer pravijo, da je tu stala cerkev od »pamtiveka«, oziroma da je v srednjem veku v bližini bil samostan, vendar pa zgodovinski in arheološki viri tega še niso potrdili. Sveti Vid, po katerem je izvir imenovan, je eden od štirinajstih priprošnjikov. Kult štirinajstih pomočnikov je najverjetneje nastal v 14. stoletju v južni Nemčiji. Na območju Madžarske so kult razširili nemški naseljenci sprva v 15., nato pa še v 18. stoletju. Njegov god katoličani praznujejo 15. junija. Strehovski Vidov izvir še pred kratkim ni bil pretirano znan, kult romarskega kraja pa pretirano razširjen. Ob proščenjih so ga v skupinah obiskovali le prebivalci 116


A Szent Vid-forrás és a kápolna A víz a négy őselem egyike, a földi lét egyik alapfeltétele. Számos kultuszban, vallásban szent helyként jelennek meg a források, a folyók, a patakok és a víznyerő helyek. A magyar nép korai víztiszteletére utal Szent László királyunk azon törvénye is, amelyben megtiltja a kutaknál, forrásoknál való pogány áldozást. A későbbiekben azonban a víz, a kút és a forrás a keresztény vallás, ezen belül is a búcsújárás egyik fontos elemeként jelenik meg. Őrszentvid, népi nyelven Sztrelec, szlovénul pedig Strehovci egykoron az alsólendvai járáshoz, napjainkban pedig a dobronakihoz tartozó, 232 lakosú, zömében római katolikus vend település. A Szent Vitus-forrás a magyar–szlovén nyelvhatáron fekszik, így tehát nem meglepő, hogy tiszteletét mindkét nép a magáénak vallja. A forrás a Dobronak melletti Bakonaki-erdőben, a mesterséges Bakonaki-tó partjától nem messze található. Az erdő egyik völgyében fakadó forrást a vendek egyszerűen csak Vidov izvir-nek, azaz Vid forrásának mondják, a magyar ajkú lakosság azonban nem forrásnak, hanem az idősebbek Baba-kútjának, újabban pedig Vid-kútnak vagy Víg-kútnak emlegetik. A hely egyik legendája szerint egykoron az erdőben dolgozó favágók a forrás előtt kialakult kis tókában egy ragyogó fehérruhás Kapelica svetega Vida, Strehovci gyermeket láttak, aki szerintük egy égi lény leheA Szent Vid-kápolna, Őrszentvid tett, mert közeledésükre mindig eltűnt. Egyesek (Foto • Fotó: LKZ, 2014) szerint ezért nevezik a forrást Baba-kútjának. A forrás gyógyító erejével kapcsolatosan a népi emlékezet számos csodát őrzött meg. Ezek szerint a vízben arcukat, szemüket megmosó vak, szembajos, szembetegségekkel küzdő férfiak, nők, fiatalok és öregek nyerték vissza látásukat. Bár többféle betegségben reméltek gyógyulást a forrás vizétől, lábfájás, fejfájás, általános gyengeség esetén is, mégis ma csak a látás, a testi és lelki értelemben véve tisztán látás és a szem különböző betegségei esetén tartják hatékonynak. Az őrszentvidi forrás melletti domboldalon a 20. század első felében Szent Vitus tiszteletére kápolna épült, de a helyiek szerint „emberemlékezet óta” állt ott templom, amit azonban hiteles források nem támasztanak alá. A szent kút névadója Szent 117


okoliških slovenskih in madžarskih vasi, ki so običajno peš prehodili romarsko pot. Ob teh priložnostih so mašo darovali tako v madžarskem kot slovenskem jeziku. Običajno se je obeh maš udeležilo po tisoč ljudi, ki so po obredu krenili k izviru, si umili lica in oči ter v vrčke zajeli vodo, ki so jo odnesli domačim. Za časa Jugoslavije, v komunističnih časih, so romanja k Vidovem izviru občutno upadla. V tem obdobju je okolica umetnega jezera veljala predvsem kot prijetno mesto za šotorjenje, ribarjenje, oddih in rekreacijo. Večja sprememba statusa romarskega kraja je nastala po padcu komunističnega režima v Jugoslaviji. Po letu 1999 območje Bukovniškega jezera obiskalo več radiestezistov, ki so v okolici Vidovega izvira, na območju s premerom 450 metrov, določili okrog 50 zdravilnih točk in jih 26 tudi označili. Zahvaljujoč učinkoviti domači in mednarodni reklamni promociji območja, ki je leta 2003 pos­ talo sestavni del Krajinskega parka Goričko-Őrség-Raab, obišče Bukovniško jezero, gozd, Vidov izvir in energijske točke veliko turistov. Občina Dobrovnik je proščenje pri kapelici sv. Vida oziroma dneve okoli 15. junija razglasila za teden turizma v Dobrovniku. Za simbol turističnega središča, vzpostavljenega okrog Bukovniškega jezera, pa je bila izbrana pütra oziroma lončen vrček s sveto vodo iz Vidovega izvira.

Izvir svetega Vida, Strehovci • A Szent Vid-forrás, Őrszentvid (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2014)

118


Vid, a Tizennégy Segítőszent egyike. A Tizennégy Segítőszent kultusza valószínűleg Dél-Németországban alakult ki a 14. század táján. Előbb a 15., majd azt követően a 18. században német telepesek közvetítésével jutott el Magyarországra is. Az egyház június 15-én tartja az emléknapját.

Sveta maša pri kapelici svetega Vida, Strehovci Istentisztelet a Szent Vid-kápolnánál, Őrszentvid (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2005)

Az őrszentvidi forrás és kápolna körül kialakult kegyhely kultusza a közelmúltig nem számított túlságosan elterjedtnek. Csak a környékbeli falvak lakói látogatták a helyet búcsújának napján, mintegy 10–15 kilométeres körzetből érkeztek gyalogos zarándokcsoportok. Mind magyar, mind szlovén szentmisét tartottak ez alkalomból. A két szentmisén mintegy ezer-ezer ember vett részt, akik a szertartás után a forráshoz járulva arcukat, szemüket megmosták, megmerítették kis bugyogóskorsóikat, hogy vigyenek a vízből az otthoniaknak is. A jugoszláv kommunista éra alatt a Baba-kútjának mint kegyhelynek a látogatása igencsak visszaszorult. A mesterséges tó környékét leginkább mint a szabadidő kellemes eltöltésére alkalmas helyet tartották számon. A jelentőségéből nagymértékben veszítő kegyhely sorsának alakulásába a kommunista rendszer bukásának utóévei hoztak nagyobb változást. Néhány szlovéniai radiesztéta ellátogatott a Bakonaki-tóhoz, és a Baba-kútja 450 méteres átmérőjű körében mintegy 50 gyógyító energiájú pontot határoztak meg, melyek közül 26-ot ki is jelöltek. A közben natúrparkká nyilvánított terület hatékony hazai és nemzetközi reklámozásának köszönhetően egész évben sok látogatót vonzanak a Bakonaki-tó körül kijelölt energiapontok, az erdő, a forrás és a tó. A dobronaki önkormányzat pedig a búcsú, azaz június 15-e hetét a Dobronaki Turizmus Hetének nyilvánította. A Bakonaki-tó körül kiépült turisztikai központ jelképe pedig a kis szenteltvizes bugyogóskorsó lett. 119


Marijino drevo v Radmožancih Kmalu po končani drugi svetovni vojni leta 1947, za časa Titove Jugoslavije, se je po Radmožancih razširila novica o posebnem dogodku. Vaškemu pastirju Józsefu Füleju se je v Črnem logu v Radmožancih 15. junija 1947, na dan svetega Vida, nad hrastom v gozdu prikazala Devica Marija. Vest o videnju se je hitro razširila po vasi in po celem kraju. Vendar pa nova oblast, ki je sledila ateistični ideologiji, ni bila navdušena nad versko gorečnostjo in jo je želela zatreti v kali, zato so priletnega

Marijino drevo, Radmožanci • Mária-fa, Radamos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2010)

120


A radamosi Mária-fa 1947-ben a titói Jugoszláviában, a II. világháború befejezése után két évvel Radamosban különös esemény híre terjedt el: Füle József falusi pásztornak a radamosi Fekete-erdőben 1947. június 15-én, Szent Vid napján egy tölgyfa felett megjelent Szűz Mária. A jelenés híre gyorsan terjedt a faluban és az egész vidéken. Az ateista ideológiát valló új államhatalomnak nem volt ínyére a vallásos felbuzdulás, igyekezett csírájában elfojtani, ezért Füle Józsefet, az idős látnokot öt napra bebörtönözték, és amikor kiengedték, a lányát börtönözték be három hónapra, majd további öt embert Radamosból. De hiába volt a látnokok bebörtönzése, a jelenés híre futótűzként terjedt, és hamarosan özönlöttek a zarándokok Radamosba csodát látni. A visszaemlékezések szerint többen láttak is. A hatóságok a Radamosba érkező zarándokokat minden lehetséges módszerrel igyekeztek elrettenteni, majd meg is tiltották a Mária-fa látogatását. Nemcsak az akkori hatalom nézte rossz szemmel a radamosi eseményeket, a katolikus egyház is szkeptikusan figyelte a történéseket és igyekezett távol tartani magát az állítólagos Mária-jelenésektől. A visszaemlékezések szerint a radamosi Fekete-erdőben a Mária-jelenések mellett csodás gyógyulások és más megmagyarázhatatlan események is történtek. A hely különlegessége abban is megmutatkozott, hogy a népi emlékezet szerint azok, akik igyekeztek betiltani a Mária-fa látogatását, üldözték a zarándokokat vagy ki akarták vágni a Mária-fát, azok mind pórul jártak, „Mária megbüntette őket”. Az első látnok, Füle József 1949-ben meghalt és történetét magával vitte a sírba. Leszármazottainak nincs tudomása arról, hogy tanúvallomásának egyházi rögzítése, vizsgálata megtörtént volna. A hatóságok nyomása és az egyház közömbössége miatt az 1940-es évek végére már egyre kevesebben mertek a Mária-fához látogatni, elmaradtak a tömeges zarándoklatok. Csak lopva, titokban merészkedtek ki néhányan az erdőbe, ahol a szent helyet fokozatosan benőtte a bozót. A fa, amelynek kérgét csodatévő ereklyeként elhordták a zarándokok, idővel kiszáradt, majd egy vihar kidöntötte, így csak a fa csonkja és kidőlt törzse maradt. Szlovénia 1991-es önállósulása és a rendszerváltás után a szabadabb politikai légkörben a vallási élet gyakorlása is szabadabbá vált, így a Mária-fa kultusza is újra feléledt. Már nemcsak Füle József leszármazottai és a legbuzgóbb radamosiak látogatták, hanem egyre több távoli zarándok is érkezett. Ez az emberek által szentnek tartott hely a népi vallásosság megnyilatkozásának szép példájává vált. Akik eljártak ide fohászkodni, ajándékokat hoztak Szűz Máriának szentképekkel, keresztekkel, szentolvasókkal, Mária-szobrocskákkal díszítették a fa megmaradt csonkját. Az első, a jelenésre utaló emlékszobrot 1991-ben Jalšovec Béla tanár kezdeményezésére 121


pričevalca poslali za pet dni v zapor. Ko so ga izpustili, so za tri mesece zaprli tudi njegovo hčerko, nato pa še pet drugih prebivalcev Radmožancev. Vendar so vidca zaman aretirali, kajti novica o prikazovanju Device Marije se je ognjevito širila po pokrajini ob Muri in kmalu so v Radmožance začele prihajati množice, da bi videle čudež. Dejstvo je, da jih je veliko trdilo, da so čudež resnično videli. Oblasti so si prizadevale romarje, ki so prihajali v Radmožance, zavrniti z vsemi možnimi sredstvi, na koncu so celo prepovedali obiskovanje Marijinega drevesa. Vendar pa dogodki v Radmožancih niso motili le takratne oblasti, tudi katoliška cerkev je s skepso spremljala dogodke in si prizadevala čim bolj distancirati se od domnevnih Marijinih prikazovanj. Po pričevanjih so se v Črnem logu v Radmožancih poleg prikazovanja Device Marije dogajale tudi čudežne ozdravitve in drugi skrivnostni dogodki. Po ljudskem izročilu se je posebnost kraja pokazala tudi v tem, da se je vsem, ki so želeli prepovedati obiske pri Marijinem drevesu, preganjali romarje ali želeli posekati Marijino drevo, zgodilo nekaj slabega, skratka »Marija jih je kaznovala«. József Füle, prvi pričevalec čudeža, je umrl leta 1949 in je svojo zgodbo ponesel s seboj v grob. Njegovi potomci nimajo informacij o tem, ali je cerkev morebiti zabeležila oziroma raziskala njegovo pričevanje. Zaradi strahu pred pritiskom oblasti in ravnodušnosti cerkvenih organov je bilo ob koncu 40-ih let 20. stoletja vse manj obiskovalcev Marijinega drevesa, tudi množičnih romanj ni bilo več. V gozd k svetemu drevesu si je na skrivaj upalo le nekaj posameznikov, in tako je sveti kraj počasi zaraslo grmičevje. Drevo, katerega lubje so kot čudodelno relikvijo pobrali romarji, se je sčasoma posušilo, nato ga je podrl vihar. Ostal je le podrt hlod in drevesni štor. Po osamosvojitvi Slovenije leta 1991 in spremembi sistema se je politično vzdušje sprostilo, kar je privedlo tudi do svobodnejšega verskega življenja in kult radmožanskega Marijinega drevesa je znova oživel. Kraj več niso obiskovali le potomci Józsefa Füleja in najbolj verni prebivalci Radmožancev, prihajalo je tudi vse več romarjev. Kraj, ki ga imajo ljudje za svetega, je postal pravi zgled ljudskega verovanja. Tisti, ki so sem prihajali molit, so Devici Mariji prinašali darila in so štor okrasili s svetimi podobami, križi, rožnimi venci in Marijinimi kipci. Prvi spomenik prikazovanju, ki ga je takratni dobrovniški župnik tudi blagoslovil, so na pobudo profesorja Bele Jalšovca pri Marijinem drevesu postavili leta 1991. V okolici romarskega kraja pa so se znova zgodili čudeži, ozdravitve ter dogodki, za katere ni razumske razlage. Devica Marija je znova varovala prebivalce Radmožancev, med drugim je rešila smrti fantiča,

→ Marijino drevo, Radmožanci • Mária-fa, Radamos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2010)

122


123


ki se je med nabiranjem zvončkov v poznem zimskem času izgubil v gozdu in ledeno noč brez posledic prespal pod Marijinim drevesom. Ob prelomu tisočletja je Marijino drevo pri Radmožancih tudi brez cerkvenega priznanja postalo priljubljen romarski kraj v Prekmurju in na območju južne Zale. Prihajali so Marijini častilci, bolniki, ki so si želeli ozdravitve, in avtobusi, polni turistov. Leta 2001 so bili blagoslovljeni novi Marijini spomeniki, pri Marijinem drevesu pa vsako leto poteka spominska maša, ki ji lokalni prebivalci pravijo proščen­ je. Ker so prepoznali pomen romarskega kraja, je poleg vernih prebivalcih vasi in prekmurskih družin začelo za kraj skrbeti tudi vodstvo naselja. Pridobili so ustrezna dovoljenja in začeli urejati okolico ter leta 2007 postavili leseno kapelico. Uredili so tudi 1,5 kilometrov dolgo gozdno cesto, da je postala prevozna tudi za avtomobile in avtobuse. Z izgradnjo pomurske avtoceste v letih 2003-2008 je bila vas odrezana od romarskega kraja, tako so morali prebivalci Radmožancev znova posredovati pri oblasteh, da je bil zgrajen avtocestni nadvoz do Marijinega drevesa. Marijino drevo pri Radmožancih sodi s cerkvenega vidika v pristojnost dob­ rovniške župnije oziroma soboške škofije. Upoštevaje želje vernikov dobrovniški župniki od leta 1991 vsako leto služijo sveto mašo pri Marijinem drevesu. Pod nadzorom dobrovniške župnije so leta 2013 uredili do Marijinega drevesa križev pot. Sicer je slovensko cerkveno vodstvo še vedno izjemno zadržano glede dogodkov pri Marijinem drevesu v Radmožancih. Med ljudmi krožijo zgodbe o okrog 150 prikazovanjih in čudežnih dogodkih pri Marijinem drevesu, za katere ne najdemo razlage. Marijino drevo v Črnem logu imajo od leta 1947 za svoje prebivalci tega območja, ne glede na nacionalno pripadnost. Tu se slišijo madžarska, slovenska in hrvaška pesem in molitve. Za Madžare iz pokrajine Hetiš in Zale pa ima Marijino drevo še poseben pomen. Po trianonski odločitvi leta 1920 je bila pokrajina neusmiljeno razdeljena na dva dela, strogo varovana meja pa je pretrgala stoletne sorodstvene in prijateljske vezi. Tako je Marijino drevo postalo tudi simbol njihovega ponovnega snidenja.

Veja Marijinega drevesa iz Radmožancev • Mária-fa ága Radamosból (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2017)

124


állították fel a Mária-fánál, amit az akkori dobronaki plébános fel is szentelt. A kegyhely körül pedig újra megszaporodtak a csodás esetek, gyógyulások, emberi ésszel megmagyarázhatatlan történések. Szűz Mária újra őrködött a radamosiak felett, egyebek között megóvott a fagyhaláltól egy késő téli napon hóvirágszedés közben eltévedt kisfiút, aki a radamosi erdőben éjszakázott. Az ezredfordulóra a radamosi Mária-fa egyházi elismerés nélkül is a Muravidék és a dél-zalai térség népszerű, szívesen látogatott kegyhelyévé vált. Jöttek Mária tisztelői, a betegek, a gyógyulni vágyók, az autóbuszos turisták. 2001-ben újabb Mária-szobrokat szenteltek fel, és azóta minden évben a helyiek által búcsúnak nevezett megemlékező szentmisét tartanak a Mária-fánál. A kegyhely jelentőségét megértve már nemcsak a buzgó radamosi, muravidéki családok gondoskodtak a kegyhelyről, hanem a falu vezetősége is. A hatóságok engedélyével tereprendezést végeztek és 2007-ben egy kis fakápolnát is állítottak. A szent helyhez vezető másfél kilométeres erdei utat pedig lekövezték, hogy autóval, autóbuszokkal is járhatóvá tegyék. Az autópálya muravidéki szakaszának 2003–2008 közötti építésekor az autópálya elvágta a kegyhelyet a falutól. Ekkor is a radamosiaknak kellett közbeavatkozniuk az autópálya feletti, a Mária-fához vezető híd megépítése érdekében. A radamosi Mária-fa egyházilag a Dobronaki Plébánia és a Muraszombati Püspökség fennhatósága alá tartozik. A dobronaki plébánosok a hívők buzgóságára és ragaszkodására tekintettel 1991 óta végeznek szentmiséket a Mária-fánál. A Dobronaki Plébánia felügyelete alatt álló kegyhelyen 2013-ban keresztút is készült. A szlovén egyházi vezetés azonban rendkívül tartózkodó a Mária-fánál történt események kapcsán. A muravidéki közbeszéd mintegy 150 jelenést, csodás, megmagyarázhatatlan eseményt tart számon, ami a Mária-fánál történt. A radamosi Mária-fát 1947 óta nemzetiségüktől függetlenül magukénak érzik a vidék lakói. A magyar, a szlovén és a horvát ének és ima jól megfér itt egymás mellett. A hetési és a zalai magyarok életében azonban különleges jelentőséggel bír a Mária-fa: a trianoni döntések következtében 1920-ban könyörtelen módon kettévágott térségben, ahol a szigorú határőrizet miatt évszázados rokoni, baráti kapcsolatok szakadtak meg, a Mária-fa az újbóli egymásra találás szimbóluma is lett.

125


Svetost človeškega življenja


Az emberĂŠlet szentsĂŠge


Svetost človeškega življenja Večina predmetov na razstavi z naslovom Trden grad je naš Bog … izvira iz obdobja od 18. stoletja do druge svetovne vojne. V tem času sta v Prekmurju odločilni vodili družbenih odnosov in verskega svetovnega nazora - tako kmečkega kot meščanskega sloja prebivalstva - predstavljali judovsko-krščanska vera in morala z dodatkom protestantske etike. Podobno kot drugje po Evropi v tradicionalnih skupnostih so tudi v pokrajini ob Muri imeli Boga za vsemogočnega, človeško življenje pa, katerega zametek, začetek in konec je v božjih rokah, za sveto. Človeško življenje, podarjeno od Boga, je tako rekoč od spočetja do zadnje ure spremljalo versko spoštovanje. Za glavni cilj zemeljskega življenja sta veljala vstajenje in odrešitev. Pripadniki različnih verskih skupnosti so dobili od svoje cerkve močno podporo, da so si lahko posvetili vsako pomembno življenjsko postajo pa tudi vsakdane in praznike. Sveti časi, sveti kraji, sveta dejanja, sveti predmeti in svete osebe so jim pomagali živeti na tem svetu v tesnem stiku z nebesi in z Vsemogočnim. In če so kljub temu imeli občutek duhovne praznine, so lahko posegli v bogato zakladnico ljudskega verovanja. Že ob samem začetku življenjske poti posameznika so si prizadevali čim prej krstiti novorojenca, da ne bi umrl nekrščen in zaradi tega ne bi bil deležen odrešitve. Za krstne botre so vabili prijatelje iz otroštva, saj so z botrstvom vzpostavili nove sorodstvene vezi. Po krstu so organizirali »poset« oziroma pogostitev ob krstu. Kasneje je za vzgojo otrok ob starših skrbela še celotna skupnost, pri vzgoji pa so namenili posebno vlogo tudi cerkvi. Po nepisanem pravilu je skupnost od staršev pričakovala,

Krst v reformatorski cerkvi v Motvarjevcih Keresztelés a szentlászlói református templomban (Foto • Fotó: ŠVARDA ROŽMAN Szilvia, 2015)

128


Az emberélet szentsége Az Erős vár a mi Istenünk… című kiállítás tárgyi anyaga nagyrészt a 18. századtól a második világháborúig terjedő korszakból származik. Ebben az időszakban a Muravidéken a paraszti és a polgári réteg életének is meghatározó kerete, viszonyítási rendszere a zsidó-keresztény hit és erkölcs volt, protestáns etikával árnyalva. A Muravidéken is – akárcsak Európa más hagyománytisztelő közösségeiben – Isten mindenhatónak, az emberi élet pedig szent dolognak számított, amelynek keletkezése, kezdete és vége egyedül az Úr kezében van. Az Istentől kapott emberi élet szinte vallásos tiszteletet érdemelt a fogantatástól a végóráig. A földi élet legfőbb céljának a feltámadást és az üdvözülést tekintették. A különböző felekezetek tagjai hathatós segítséget kaptak egyházuktól, hogy életük minden jelentős állomását, hétköznapjait és ünnepnapjait lehetőségük legyen megszentelni. Szent idők, szent helyek, szent cselekedetek,

Prvoobhajanke, Dolnja Lendava, 1949 Elsőáldozó lányok, Alsólendva, 1949 (Zbirka Lenke Lázár • Lázár Lenke gyűjteménye)

129


Procesija ob blagoslovu kapele, Dolina pri Lendavi, 1939 (Zbirka Lenke Lรกzรกr)


A kápolnaszentelés körmenete, Völgyifalu, 1939 (Lázár Lenke gyűjteménye)


da svoje otroke čim prej vključijo v različne verske obrede: udeleževanje bogoslužij, proščenj, pogrebov. Večina prekmurskih šol je bila ustanovljena kot cerkvena, kjer je bil verouk del učnega načrta. Sándor Payr je zabeležil, da je bila s podporo Istvána Bánffyja v Dolnji Lendavi leta 1544 ustanovljena protestantska šola, ena prvih na Madžarskem. Katoliš­ki šoli v Dolnji Lendavi in Dobrovniku sta prvič omenjeni leta 1688, evangeličanska šola pa je začela v Dolnji Lendavi delovati leta 1908. V mestu so leta 1850 ustanovili tudi judovsko šolo, ki je delovala do leta 1921. Po letu 1921 je začela judov­ ska šolska stavba propadati, še posebej pa po holokavstu dolnjelendavskih Judov, ko zgradba več ni imela gospodarja. Leta 1999 jo je občinsko vodstvo sklenilo porušiti. Naslednji korak vključevanja katoliških otrok v versko skupnost je prvo obhajilo. Temu pozneje sledi razglasitev za polnopravnega člana cerkvene skupnosti oziroma priz­ nanje krščanske polnoletnosti: pri katolikih je to birma, pri protestantih pa konfirmacija. Nekoč so odraščajoča dekleta in fante pripravljali na življenje v Marijinih družbah ter fantovskih in dekliških skupinah, tudi z namenom, da bi si življenjskega partnerja izbrali iz teh skupnosti. Krščanska etika je prav v zakonski zvezi in na zakonski zvezi temelječi družini videla rešitev, da bi zadržala seksualnost v ustreznih okvirih, hkrati pa s tem zagotovila primerno čustveno in materialno varnost odraščajočim otrokom. Od Boga blagoslovljene cerkvene poroke, katere je od konca 19. stoletja uzakonila tudi država, je skupnost potrdila z udeležbo na gostijah. V preteklosti so bile za našo pokrajino značilne večdnevne gostije, tako pri hiši neveste kot ženina. Cerkev si je prizadevala

Dekliška Marijina družba z duhovnikom Danijelom Halasom (na levi), Lendava, okoli 1935 Mária-lányok Halász Dániel lelkésszel (balodalt), Lendva, 1935 körül (Zbirka Lenke Lázár • Lázár Lenke gyűjteménye)

132


Blagoslov kapele, Dolina pri Lendavi, 1939 Kápolnaszentelés, Völgyifalu, 1939 (Zbirka Lenke Lázár • Lázár Lenke gyűjteménye)

szent tárgyak és szent emberek segítették az éggel, a Mindenhatóval szoros összeköttetésben leélni az életüket. S ha még ezután is hiányérzetük támadt volna, a népi vallásosság gazdag kincsestárához nyúlhattak. Az egyéni életút kezdetét jelentő születés után a Muravidéken is lehetőleg minél hamarabb igyekeztek megkeresztelni az újszülötteket, nehogy kereszteletlenül haljanak meg és emiatt ne üdvözüljenek. Keresztszülőnek szívesen hívtak gyerekkori barátokat, hogy komaságot hozzanak létre, ami által rokonná váltak. A keresztelő után paszitát, azaz keresztelői lakomát tartottak. Később a gyermekek nevelése nemcsak a család személyes ügye volt, hanem az egész közösséggé, amelyben jelentős szerepet szántak az egyháznak is. A szülőkkel szembeni íratlan elvárás volt, hogy a gyermekeket minél hamarabb bekapcsolják a vallási szertartásokon való részvételbe: ott legyenek az istentiszteleteken, búcsúkon, temetéseken. A muravidéki iskolák jelentős része egyházi iskolaként jött létre, ahol a tanterv részeként folyt a hitoktatás. Payr Sándor szerint Alsólendván már 1544-ben, Magyarországon az elsők között protestáns iskola alakult Bánffy István támogatásával. A katolikus iskolákat Alsólendván és Dobronakon először 1688-ban említik, evangélikus iskola pedig a vidékünkön 1908-ban kezdte el működését Alsólendván. A városban 133


134 A Sakralna beležka, z ročno izvezeno sprednjo platnico (Zbirka družine Rožman) Vallásos füzetke kézzel hímzett előlappal (Rožman család gyűjteménye)

134 B Sakralna beležka, z ročno izvezeno zadnjo platnico (Zbirka družine Rožman) Vallásos füzetke kézzel hímzett hátlappal (Rožman család gyűjteménye)

134


Molitvenik s platnico iz lesa, izrezljane kosti in z okraski iz medi, okoli 1900 Kapcsos imakönyv előlapja csontberakás- és rézdíszítéssel, 1900 körül (Zbirka družine Koren • Koren család gyűjteménye)

135


Svatba, 1920-ta leta, Motvarjevci (Zbirka KD Jรณzsef Attila Motvarjevci)


Lakodalom, 1920-as évek, Szécsiszentlászló (Szentlászlói József Attila ME gyűjteménye)


pokazati primerno pot tudi odraslim osebam, pa naj je šlo za blagoslov vojakov, ki so odhajali v vojno, za blagoslov domačije ali pa za romanja, ki so poleg sakralne funkcije veliko prispevala k temu, da je tudi kmečko prebivalstvo spoznalo daljne kraje. Proti koncu življenjske poti, ko doleti človeka vse več telesnih in duševnih tegob, se ljudje vse bolj obračajo k Bogu. Tudi v tem življenjskem obdobju cerkev daje upanje in tolažbo z naukom, da bo duša našla blaženost v nebesih. Umirajoče posameznike pripravi cerkev na zadnje veliko potovanje z maziljenjem oziroma s sveto večerjo. In ko je nastopila smrt, so nekoč pripadniki skupnosti z modrimi psihološkimi orodji ljudske vernosti oziroma z objokovanjem, bedenjem, slovesom in sedmino pomagali v tragični situaciji tistim, ki so ostali na tem svetu. Cerkev je ob pogrebih blagoslovila kraje slovesa, grobove in pokopališča, žalujočim pa je pomagala do spokoja z molitvijo. Človek je od vere dobil pomoč ne le ob najpomembnejših dogodkih svojega življenja, temveč mu je pomagala posvetiti tudi vsakdanje dogodke. Z najrazličnejšimi sakralnimi dejanji je človek posvetil cel svoj dan in vsa svoja dejanja: dan je začel z jutranjo molitvijo, pred jedjo je zamrmral blagoslov, na hlebec kruha je z nožem zarisal križ, ob zvonjenju cerkevnega zvona je vedno molil, pred obcestnimi križi je snel klobuk, ob viharju je prižgal blagoslovljeno svečo, zvečer pa je dan končal z zahvalo. Na osnovi dosedanjih raziskav upravičeno sklepamo, da razpolaga pokrajina ob Muri z izjemno bogato zakladnico arhaičnih ljudskih molitev, ki bi jih morali nemudoma zbrati. Vera je nudila smerokaz tudi pri načrtovanju tedenskega življenjskega ritma. Tudi za najbolj marljive katolike naše pokrajine je bil torek dan Device

Procesija, Dobrovnik, 1930-ta leta (Zbirka družine Varga) Körmenet, Dobronak, 1930-as évek (Varga család gyűjteménye)

138


1850-ben izraelita iskolát is alapítottak, amely 1921-ig működött. Az épület állaga 1921 után folyamatosan romlott, különösen az alsólendvai zsidóság holokausztja után, amikor már nem igazán akadt gazdája az épületnek, így 1999-ben az akkori községi vezetés lebontásra ítélte. A vallási közösségbe való beavatás következő lépcsőfoka a katolikus gyermekeknél az elsőáldozás. Ezt később a keresztény nagykorúság kinyilvánítása, az egyházközség teljes jogú tagjává válásának elismerése követi: katolikusoknál a bérmálkozás, protestánsoknál a konfirmáció. Egykoron a serdülő leányokat és legényeket az egyházak égisze alatt létrejövő Mária-társulatokban, legény- és leányegyletekben készítették fel az életre, azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy párválasztásuk is ebben a közegben történjen. A keresztény erkölcs a házasságban és az így létrejövő családban látta annak megoldását, hogy a szexualitást megfelelő keretek közt tartsa és a gyermekek jövője szempontjából szükséges érzelmi és anyagi hátteret biztosítsa. Az Istentől megáldott egyházi házasságokat, amelyeket az állam is törvényesített, a közösség a lakodalomban való részvétellel hitelesítette. A Muravidéken igyekeztek ennek szépen megadni a módját a mennyasszony és a vőlegény házánál is megtartott többnapos lakodalmakkal. Az egyház a felnőttkorban is próbált útbaigazítást adni, legyen szó a harcba induló katonák megáldásáról, a felépült ház megszenteléséről, avagy az emberek világlátását biztosító zarándoklatokról. Az életút vége felé közeledve, amikor egyre csak sokasodnak a testi és lelki bajok, az emberek mindinkább Isten felé fordulnak. Az egyház ekkor is vigaszt szolgáltat azzal a tanításával, hogy a boldogság a mennyországban várja a lelket. A végső nagy utazásra a betegek szentségével vagy az úrvacsoravétellel készíti fel a haldoklót az egyház. S ha bekövetkezett a vég, a népi vallásosság bölcs pszichológiai eszköztárával: a siratással, virrasztással, búcsúztatással, torral segítette át a hátramaradottakat a válságos élethelyzeten. A temetés során megszentelte az emlékezés színhelyét, a sírhelyeket és a temetőt, a gyászban pedig imákkal segítette a lelket megnyugodni. Az emberi életnek nemcsak a teljes folyama, de a mindennapos folyása is segítséget kapott a vallástól a megszentelődésre. A napot indító reggeli imával, a harangszóra felhangzó fohásszal, az étkezés előtti áldással, a kenyérre rajzolt kereszttel, az útmenti keresztek előtt megemelt kalappal, a viharban meggyújtott szentelt gyertyával és a nap végén felhangzó hálaadással megszentelődött az egész nap. Az eddigi kutatások alapján joggal feltételezhető, hogy a Muravidék igen gazdag archaikus népi imakinc�csel rendelkezik, amelynek összegyűjtését nem volna szabad elszalasztani. Az élet heti rendjének szervezésében is útmutatást jelentett a vallás. A muravidéki katolikusok dolgos hétköznapjai közül a kedd a Boldogasszony napja volt, a szerda és a péntek a bűnbánaté és a böjté, a vasárnap az Úré. A gyáripar elterjedése és a mások által megszabott munkaidő korszaka előtt még a hétköznapra eső egyházi ünnepeket is igyekeztek megtartani a saját napjukon. Az esztendő napjainak egymásutániságát az 139


Marije, sreda in petek sta bila dneva kesanja in posta, nedelja pa Gospodov dan. Pred obdobjem industrializacije oziroma v časih, ko ljudem delovnega časa še niso določali drugi, so se trudili praznovati cerkvene praznike ob s koledarjem določenih dneh. Zaporednost dni v letu so členili posebni dnevi cerkvenega leta ter z njimi povezani religijski, sakralni in profani običaji. Adventno pričakovanje, božični prazniki, veliki post, velikonočni in binkoštni prazniki, dan vseh svetih, zahvalnice ob koncu leta, blagoslov prihajajočega leta in godi svetnikov so razgibali monotonijo ponavljajočih se letnih časov in življenje naredili pestrejše ter sprejemljivejše.

140


egyházi év naptárának jeles dátumai és a hozzájuk kötődő szokások, népszokások tagolták. Az adventi várakozás, a karácsonyi ünnepkör, a nagyböjt, a húsvéti és a pünkösdi időszak, a Mindenszentek ünnepe, az év végi hálaadás, az új esztendőre való áldáskérés és a szentek névünnepei tették változatosabbá, tagoltabbá az évet, élhetőbbé az életet. Procesija, Kamovci, med leti 1941-1945 (Zbirka družine Varga) ↓ Körmenet, Dobronak, 1941-1945 között (Varga család gyűjteménye)

141


142 A

Moleka (Zbirka družine Koren) Szentolvasók (Koren család gyűjteménye)

142 B


143 A

Angela iz lesa, okraska z nekdanjega pogrebnega voza Angyalpár fából, egykori halottaskocsi díszítményei (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye)

143 B

Opornika za knjige v podobi angela iz umetne smole Angyalos könyvtámaszok műgyantából (Zbirka družine Kepe • Kepe család gyűjteménye)

143


Pogrebna povorka, Radmožanci, 1960-ta leta (Zbirka Janeza Biroja) Temetési menet, Radamos, 1960-as évek (Bíró János gyűjteménye)


Svete osebe v okolici Lendave in na narodnostnem obmoÄ?ju


Szent emberek Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen


Svete osebe Glavni akterji verskega življenja Prekmurja so Bog in človek, nebeški in zemeljski svet ter posredniki med tema dvema. Zahvaljujoč spletu sakralne etnologije in razis­ kovanja osebnosti, se od nastanka znamenitega dela Sándorja Bálinta z naslovom En madžarski sveti človek (Egy magyar szentember) lahko pojem svete osebe uporab­ljamo v zelo širokem pojmovanju. Med svete osebe štejemo ne le tradicionalne katoliške svetnike, temveč tudi dušne pastirje, duhovnike, kantorje, vodje molitev, molivke, zdravilce, vodje romanj in pričevalce, ki jih ljudje imajo za svete ljudi, saj so to zaslužili s svojim načinom življenja. V številnih primerih gre za promotorje duhovnega življenja skupnosti. Začnimo predstavitev svetih oseb s svetniki katoliške cerkve. Prebivalci Prekmurja, ki so v večini katoliške vere, so že stoletja prepričani, da je brez pomoči nebeških zavet­nikov vsako človeško dejanje usojeno na neuspeh. Podobno kot verniki po vsem 148 A Sveta Ana, lesen kip (Zbirka družine Rožman) Szent Anna, faszobor (Rožman család gyűjteménye)

148 B Sveti Jožef, lesen kip → (Zbirka družine Koren) Szent József, faszobor (Koren család gyűjteménye)

148


Szent emberek A Muravidék vallási életének főszereplői az Isten és az ember, az égi és a földi világ, valamint e kettő közötti közvetítők. A vallási néprajz és az egyéniségkutatás szerencsés egymásra találásának köszönhetően, Bálint Sándor jeles munkája, az Egy magyar szentember óta igen széles körben értelmezve használhatjuk a szent ember kifejezést. A szent emberek nemcsak a hagyományos értelemben vett katolikus szentek, boldogok, hanem ide sorolhatók azok a lelkipásztorok, lelkészek, kántorok, előimádkozók, imádkozóasszonyok, gyógyítók, búcsúvezetők, látnokok, akiket a nép szentéletűnek tart, akik életszentségükkel kiérdemlik azt. Sok esetben a közösség lelki életének motorjait, működtetőit tisztelhetjük bennük. A szent emberek bemutatását kezdjük a katolikus egyház szentjeivel. A Muravidék túlnyomó részben katolikus lakossága is évszázadok óta meg van győződve 149 A ← Marija Brezmadežna, lesen kip (Zbirka družine Koren) Mária Immaculata, faszobor (Koren család gyűjteménye)

149 B Jezus, lesen kip → (Zbirka družine Koren) Jézus, faszobor (Koren család gyűjteménye)

149


svetu, si posredovanje svetnikov prizadevajo pridobiti s posedovanjem njihovih relikvij, s postavljanjem njim priporočenih svetišč oziroma s postavljanjem spomenikov. Od krščanskih svetnikov tudi v Prekmurju najbolj cenijo Devico Marijo. Po splošnem prepričanju Marija ni le Božja mati, temveč nebeška zavetnica vseh kristjanov. Njeno osebnost in življenjsko zgodbo poznamo iz Svetega pisma. Marija je tudi glavni navdih krščanske umetnosti. Tesno povezano z njenim kultom je češčenje svete Ane in Svete družine. Zahvaljujoč svoji trdni veri, ponižnosti in materinskemu samožrtvovanju je prav ona osrednji lik ljudskega verovanja. Prebivalci Lendave in okolice častijo Devico Marijo predvsem s praznovanjem Marijinih praznikov, romanjem na proščenje v turniško cerkev Marijinega vnebovzetja in k Marijinemu drevesu v Radmožancih ter z arhaičnimi molitvami. Nad mirom in varnostjo mesta Lendava bdi nadvse prikupen spomenik svete Ane in Marije pri kapeli Svete trojice. Podobo Device Marije srečamo tudi v Kolodvorski ulici v Lendavi, kjer stoji pozlačen spomenik Brezmadežne Device. Več legend in pisnih virov govori o tem, da so gospodarji dolnjelendavskega gradu med najvišjima oknoma grajskega stolpa naročili izdelavo freske črne Marije. Mir prebivalcev Trimlinov varuje sveta Ana, Petišovcev pa Marijin spomenik. Spomenik v Trimlinih kliče po čim prejšnji prenovi, saj ga je zob časa že dodobra nagrizel. Zanimivost spomenika v Petišovcih pa je, da prebivalci naselja v kipu častijo sveto Ano, čeprav so strokovnjaki na osnovi krščanske ikonografije ugotovili, da gre za podobo Device Marije. Odvisno od izzivov, s katerimi se človeštvo sooča, se v različnih obdobjih spreminja tudi češčenje svetnikov. V obdobju preganjanja kristjanov so bili najbolj priljubljeni mučeniki, v vojnih časih vojaški svetniki, za časa protireformacije svetniki misijonarji, v letih pomanjkanja pa svetniki, ki so znameniti po svoji dobrotnosti. So pa tudi svetniki, katerih kult traja neprenehoma vse od zgodnjega srednjega veka, med te sodijo na primer sveti Vid, sveti Florijan in sveta Katarina, ki jih dobro poz­ najo tudi v pokrajini ob Muri. Od svetega Vida verniki pri­ča­kujejo pomoč pri raznih teles­nih obolenjih. Prebivalci teh krajev pripisujejo vodi iz Vidovega izvira pri Bukovniškem jezeru čudežno moč pri zdravljenju očesnih obolenj in motenj vida. Ferenc Gönczi je zapisal, da so nekoč k izviru po zdravje prihajali tudi tisti z bolečinami v nogah. Na bregu ob strehovskem izviru je bila v prvi polovici 20. stoletja sezidana kapelica v čast svetega Vida. Čeprav za to ni nobenih zanesljivih dokazov, pa so domačini prepričani, da je tu že stala cerkev od »pamtiveka«. Sveti Vid, po katerem je poimenovan izvir, je eden od štirinajstih zavet­ nikov v sili oziroma priprošnjikov. Kult štirinajstih zavetnikov v sili se je najverjetneje izob­likoval okrog 14. stoletja na območju južne Nemčije, čeprav nekateri raziskovalci menijo, da se je to zgodilo veliko prej. V Karpatskem bazenu so njegov kult razširili nemški kolonisti, najprej v 15., nato pa v 18. stoletju. Po legendi se je sveti Vid rodil na Siciliji, njegovi vzgojitelji pa so ga kljub nasprotovanju poganskega očeta vzgajali v krščanski veri. 150


arról, hogy az égiek pártfogása nélkül hiábavaló minden emberi fáradozás. A világ minden részén élő hittársaikhoz hasonlóan a szentek közbenjárását évszázadok óta ereklyéik birtoklásával, nekik ajánlott szent helyek létesítésével, szobraik állításával igyekeznek biztosítani. A keresztény szentek sorában a Muravidéken is legkiemelkedőbb tiszteletnek Szűz Mária örvend. Máriát nemcsak az Isten anyjának, hanem valamennyi keresztény égi pártfogójának tekintik. A Bibliából ismerhetők meg jellemvonásai és élettörténete. Ő a keresztény művészet egyik legfőbb ihletője. Kultuszához szorosan kapcsolódik Szent Annának és a Szent Családnak a tisztelete is. Szilárd hitének, alázatosságának és anyai önfeláldozásának köszönhetően a népi vallásosság központi alakja is. A Muravidék népe elsősorban a különböző Mária-ünnepek megtartásával, a bántornyai Nagyboldogasszony-napi búcsúra és a radamosi Mária-fához való zarándoklataival, valamint archaikus imádságaival emlékezik Szűz Máriára. Alsólendva város békéje és biztonsága felett őrködik a Szentháromság-kápolnánál Szent Anna és Mária megkapóan kedves szoboregyüttese. Szűz Mária ábrázolásával találkozhatunk Lendván a Vasút utcában is, ahol egy aranyozott Mária Immaculata-szobor látható. Több legenda és írásos forrás maradt fenn arról is, hogy az alsólendvai vár urai a torony felső két ablaka közé is a fekete Mária képét festették. Hármasmalomban Szent Anna, Petesházán pedig Mária szobra védelmezi a falvak békéjét. A hármasmalmi szobor sürgős restaurálásra szorulna, mielőtt a felismerhetetlenségig roncsolja az idő vasfoga. A petesházi szobor érdekessége az, hogy a keresztény ikonográfia szabályait alapul véve megállapították a szakemberek, hogy Szűz Máriát ábrázolja, ám a falu lakossága Szent Annát tiszteli benne. A szentek tisztelete koronként változik annak megfelelően, hogy az emberiségnek éppen milyen kihívásokkal kell szembenéznie. A keresztényüldözések idején a mártírok, a háborúskodások alatt a katonaszentek, az ellenreformáció idejében a térítőszentek, a szűk esztendőkben a jótékonyságukról nevezetes szentek voltak a legnépszerűbbek. Vannak szentek, akiknek a kultusza a középkor óta folyamatos, közéjük tartoznak a Muravidéken jól ismert Szent Vid, Szent Flórián és Szent Katalin is. Szent Vidtől különféle testi nyavalyák esetében remélnek segítséget. A Bakonakitónál található, róla elnevezett forrás vizét a vidék lakossága szembetegségek, látás­ zavarok, esetében tartja foganatosnak, Gönczi Ferenc leírása szerint pedig egykoron a lábfájósok is itt kerestek gyógyulást. Az őrszentvidi forrás melletti domboldalon a 20. század első felében Szent Vitus tiszteletére kápolna épült, de a helyiek szerint „emberemlékezet óta” állt ott templom, amit azonban hiteles források nem támasztanak alá. A szent kút névadója Szent Vid, a Tizennégy Segítőszent egyike. A Tizennégy Segítőszent kultusza valószínűleg Dél-Németországban alakult ki a 14. század táján, de egyes kutatók szerint jóval korábban. Előbb a 15., majd azt követően a 18. században német telepesek közvetítésével jutott el a Kárpát-medencébe. Szent 151


Sveta Ana z Marijo, Lendavske Gorice Szent Anna Mรกriรกval, Lendvahegy (Foto โ€ข Fotรณ: LENDVAI KEPE Zoltรกn, 2008)


Ko je fant dopolnil 12 let, je guverner ukazal njegovemu očetu, naj iz fantove glave izbijejo krščanstvo, vendar jim to ni uspelo ne s šibanjem, ne s prisilnim stradanjem. Po izročilu je Vida in njegove vzgojitelje iz ječe osvobodil angel ter jih povedel do Italije. Tu ga je k sebi poklical cesar Dioklecijan in ga prosil, naj njegovega sina pozdravi obsedenosti. Potem, ko je Vid otroka ozdravil, ga je cesar prisiljeval, naj se odreče krščanske vere. Vid tega ni želel storiti, zato je moral prestati hudo trpljenje. Po izročilu je skupaj s svojimi vzgojitelji leta 305 umrl mučeniške smrti. V 9. stoletju so bile njegove relikvije prenesene na Saško, njegov kult pa se je razširil po vsej Nemčiji. Središče češčenja svetega Vida je pozneje postala Praga, njemu je posvečena tudi praška stolnica. Bil je zelo priljubljen svet­nik srednjega veka, k njemu so molili ob številnih boleznih, še posebej tistih, ki so jih ljudje imeli za demonske, kot je na primer padavica, obsedenost, steklina ali vidovica. Za zavetnika ga štejejo med drugimi na Češkem, v Pragi, v Pomeraniji, na Siciliji in na Saš­ kem, za svojega zavetnika pa ga imajo tudi mladeniči, bakrorezci, Kip svetega Vida, kapelica svetega Vida, Strehovci Szent Vitus-szobor, Szent Vid-kápolna, Őrszentvid kovači, pivovarji, igralci, kletarji, (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008) lekarnarji in rudarji. Na osnovi njegove legende so njegovi glavni atributi palmina veja v roki, za njim stoječi bolniki ali pohabljenci, na rame obešena bisaga in knjiga v roki, ptice ob njem, še posebej petelin ali vrana, pri nogah ležeči lev in oprema za mučenje, kot so kotel, peč, žerjavica in žar. Cerkev slavi njegov god 15. junija. Na ta dan poteka tudi proščenje pri Vidovem izviru pri Bukovniškem jezeru. Obiskovalci izvira so prepričani, da je tukajšnja voda zdravilna, zato kraj obiskujejo čez celo leto. Potem, ko so Bukovniško jezero in okolico svetega izvira obiskali tudi nekateri slovenski radiestezisti ter ugotovili, da se ob izviru in v bližini kapelice nahajajo ti. energetske točke, Vidov izvir po letu 2000 doživlja pravo renesanso. Od svetega Florijana, zavetnika mesta Lendava, si občani obetajo zaščito pred požarom. Človeštvo je v zgodovini vzpostavilo prav poseben odnos do ognja, ki 154


Vid a legendája szerint Szicíliában született, akit pogány apja akarata ellenére a nevelői keresztény hitben neveltek. 12 éves korában a helytartó parancsot adott az apjának, hogy a fiú fejéből verjék ki a kereszténységet, de ez nem sikerült sem vesszőzéssel, sem éheztetéssel. A hagyomány szerint Videt és nevelőit egy angyal szabadította ki börtönükből és Itáliába vezette őket. Itt Diocletianus császár magához hívatta és arra kérte, gyógyítsa ki a fiát megszállottságából. Miután Vid meggyógyította a fiút, a császár arra akarta kényszeríteni, hogy tagadja meg hitét. Mivel ezt nem tette meg, szörnyű kínokat kellett kiállnia. A hagyomány szerint nevelőivel együtt 305-ben halt vértanúhalált. Ereklyéi a 9. században Szászországba kerültek, ezután kultusza egész Németországban elterjedt. Később Prága vált a Szent Vid-tisztelet egyik központjává, neki szentelték a prágai dómot. A középkorban igen népszerű szentnek számított, sokféle betegségben hozzá fohászkodtak, főleg olyanokban, amiket démoninak tartottak, mint például az epilepszia, a megszállottság, a veszettség vagy a vitustánc. Védőszentjüknek tekintik többek között Csehország, Prága, Pomeránia, Szicília, a szászok, az ifjak, a rézművesek, a kazánkovácsok, a sörfőzők, a színészek, a vincellérek, a gyógyszerészek és a bányászok. Fő attribútumai legendájából eredően a kezében tartott pálmaág, a háta mögött lévő betegek vagy nyomorékok, a felakasztott tarisznya, kezében a könyv, a mellette lévő madarak, különösen kakas vagy holló, a lábainál oroszlán és a kínzóeszközei, úgymint üst, kemence, parazsas katlan és rostély. Az egyház az emléknapját június 15-én tartja. Ekkor van a Bakonaki-tó mellett álló Szent Vid-kápolna búcsúja is. A kegyhelyet egész évben látogatják az emberek a gyógyhatásúnak tartott forrás miatt. A forrás a 2000-es évek óta újra reneszánszát éli, amióta néhány szlovéniai radiesztéta a Bakonaki-tónál a forrás és a kápolna körül gyógyító energiájú pontokat jelöltek ki. Szent Flóriántól, Lendva város védőszentjétől az egyik őselem, a tűz megfékezésekor remélnek oltalmat. Az emberiség a történelme folyamán igen sajátos viszonyt alakított ki a tűzzel. A tűz egyfelől védelmet jelentett a hideg és a sötétség ellen, másfelől állandó, megkülönböztetett figyelmet érdemlő veszélyforrás is volt. Vidékünk falvainkra egészen a 19. század végéig jellemző volt a faboronás és zsúpfedeles építkezés. Sv. Florijan, lesen kip Hogy milyen óriási veszélyt jelentett a tűz, arra példa a (Zbirka družine Koren) dobronaki 1947. október 18-i tűzvész, amelynek során Sz. Flórián, faszobor szinte az egész Tüskeszer porig égett. Az 52 károsult (Koren család gyűjteménye) 155


po eni strani varuje pred mrazom in razblinja temo, po drugi strani pa je večni vir nevarnosti in zahteva stalen nadzor. Vse do konca 19. stoletja so za naše kraje bile značilne hiše iz brun obite z ilovico, ki so bile pokrite s slamnato streho. Grozljiv primer, kako nevaren je bil ogenj za nekdanja naselja, je velik požar v Dobrovniku 18. oktobra 1947, v katerem je pogorel velik del zaselka Tüskeszer. Da bi lahko ponovno sezidali domačije 52-im lastnikom, so porušili del obzidja lendavskega gradu in so opeko uporabili za gradnjo novih stanovanjskih in gospodarskih poslopij. Ni naključje torej, da se tudi danes bojimo požarov, življenje naših prednikov pa je bilo polno verovanj, ki bi naj odgnale ognjeno nesrečo. V katoliškem svetu je pred izbruhom požarov bdel sveti Florijan, ki so ga izredno spoštovali. Legenda pravi, da se je sveti Florijan rodil kot sin rimskega visokega vojaškega oficirja v 2. stoletju po Kristusu na območju današnje Avstrije, v nekdanjem Noricumu. Tudi sam je

Glavni oltar župnijske cerkev Svete Katarine Aleksandrijske, Lendava Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom főoltára, Lendva (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2013)

156


gazda lakó- és melléképületeinek újjáépítéséhez a lendvai várfalat bontották le és annak tégláit használták fel. Nem csoda tehát, hogy ma is tartunk a tűzvésztől, őseink élete pedig tele volt bajelhárító hiedelmekkel. A katolikus világban a tűzoltás felett a nagy tiszteletnek örvendő Szent Flórián őrködött. Legendáinak tanúsága szerint Szent Flórián a mai Ausztria területén, az egykori Noricumban született a Krisztus utáni 2. században egy magas rangú római katonatiszt gyermekeként. Jómaga is a császári hadsereg katonatisztje lett, majd mint sok más katona, kereszténnyé vált. 303-ban, Diocletianus császár uralkodása alatt ő is a keresztényüldözés áldozatául esett. Mivel nem volt hajlandó a pogány isteneknek áldozni, egy nagy malomkövet akasztottak a nyakába és úgy dobták az Enns folyóba, amiben halálát lelte. Legendája szerint már gyermekkorában megmentett az imájával egy házat attól, hogy porrá égjen, római katonaként pedig részt vett tűzoltási feladatokban. Tisztelete elsősorban Közép-Európában terjedt el, ahol úgy tartották, hogy Flórián képe vagy szobra megvéd a tűztől. Szent Flórián a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védőszentjévé lett, a kovácsok, a kéményseprők, a tűzoltók, a kályhások, de a fazekasok, a serfőzők és a pékek is tisztelik. Alsólendva történetében is több tűzvészről tudunk, az utolsó nagyobb kiterjedésű 1838-ban volt. Lendva egyik legrégibb vallási építménye, a templomtéren lévő Szent Flórián-szobor is a tűz elleni védekezésnek állít emléket. Csente legrégebbi vallásos építménye is egy Szent Flórián-szobor. A tűz és Szent Flórián tiszteletére emlékeztetnek a muravidéki tűzoltóotthonok is, amelyek külső falfestményein gyakran megjelenik a tűzoltók védőszentje. Szent Flórián a patrónusa a zsitkóci kápolnának is. Szent Katalin a 4. században az egyiptomi Alexandriában élt. Legendája szerint szép és okos királyleány volt, akit egyik látomásában Jézus eljegyzett, és ezért nem volt hajlandó férjhez menni senkihez, még atyja parancsára sem. Keresztény hitéért később mártírhalált halt, kerékbe törték. A barokk kori alsólendvai plébánia­templom az építtető Esterházy család egyik nőtagjának tiszteletére Szent Katalint kapta patrónájául. Alexandriai Szent Katalin nemcsak a lendvai templom védőszentje, hanem az egész plébánia védőszentje is. E naphoz, november 25-höz kötődve búcsúi szentmisét tartanak, néhány éve pedig újjáélesztésre került a lendvai a Katalin-napi vásár is. Katalint a Muravidéken is úgy tartják számon, hogy a házasságra vágyó leányok, az egyetemek, a diákok, a fuvarosok, a bognárok, a molnárok és a fazekasok védőszentje is. Ünnepnapjához több népszokás kötődik. A Muravidéken például egykoron Katalin-ágat is szoktak hajtatni. Egy gyümölcsfaágat tettek a vízbe, amiről azt tartották, ha kihajtott karácsonyig, akkor a lány farsangkor férjhez megy, ha nem, akkor bizony várnia kell majd a következő farsangig. A középkor óta tisztelt szentek között mindenképpen említést kell tennünk Szent Mártonról, aki személyesen is kötődik Pannóniához. Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában, a mai Szombathelyen született Kr. u. 316-ban vagy 317-ben. A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a mai Szent Márton157


158 A

158 B

Marija Brezmadežna, lesen kip (Zbirka družine Koren) Mária Immaculata, faszobor (Koren család gyűjteménye)

158


Oblečena črna Marija z detetom, lesen kip (Zbirka družine Koren) Öltöztetős Fekete Mária gyermekével, faszobor (Koren család gyűjteménye)

159


postal oficir cesarske vojske, nato pa je, podobno kot veliko drugih rimskih vojakov, prestopil v krščanstvo. Leta 303, za časa vladavine cesarja Dioklecijana, je postal žrtev preganjanja kristjanov. Ker je odklonil žrtvovanje poganskim bogovom, so mu okrog vratu obesili mlinski kamen in ga vrgli v reko Enns. Po legendi je že v otroštvu z molitvijo rešil neko hišo, da ni pogorela do tal, kot rimski vojščak pa je sodeloval pri gašenju požarov. Spoštovanje svetega Florijana se je razširilo predvsem po Srednji Evropi, kjer so bili prepričani, da jih bo njegova podoba obvarovala pred požarom. Sveti Florijan je postal zavetnik gasilcev in vseh, ki delajo z ognjem, zato ga spoštujejo kovači, dimnikarji, gasilci, pečarji, pa tudi lončarji, pivovarji in peki. Tudi v zgodovini Dolnje Lendave je bilo več velikih požarov, največji leta 1838. Kip svetega Florijana na lendavskem Cerkvenem trgu, ki sodi med najstarejše verske spomenike mesta, je bil postavljen v spomin varstvu pred požari. V Čentibi je prav tako najstarejši sakralni objekt spomenik svetega Florijana. Na spoštovanje ognja in svetega Florijana kličejo tudi prekmurski gasilski domovi, kjer je na njihovih pročeljih velikokrat upodobljen zavetnik gasilcev. Sveti Florijan je zavetnik kapelice tudi v Žitkovcih. Sveta Katarina je živela v 4. stoletju v Aleksandriji. Njena legenda pravi, da je bila lepa in pametna kraljična, ki je doživela privid, v katerem jo je zasnubil Jezus, zato se kljub očetovemu ukazu ni hotela poročiti z nikomer. Zaradi svoje krščanske vere je umrla mučeniške smrti, obsodili so jo na smrt s kolesi. V čast družine Esterházy je zavetnica baročne župnijske cerkve v Dolnji Lendavi postala sveta Katarina. Sveta Katarina Aleksandrijska je zavetnica tako lendavske cerkve, kakor tudi celotne žup­ nije. Ob njenem godu 25. novembra je organizirano proščenje s sveto mašo, pred nekaj leti pa je pri župnijski cerkvi znova zaživel Katarinin sejem. Katarina je tudi v naši pokrajini zavetnica za poroko godnih deklet, univerz, dijakov, prevoznikov, kolarjev, mlinarjev in lončarjev. Z njenim godom je povezanih več ljudskih običajev. Starši deklet so nekoč ti. Katarinino vejico, oziroma odrezano vejo sadnega drevesa ob svetničinem dnevu dali v posodo z vodo, da bi preverili ali bo ta pognala do božiča. Če je veja pognala, so pričakovali, da se bo dekle v naslednjem pustnem obdobju poročilo, če pa ni, je to pomenilo, da bodo s poroko morali počakati vsaj še leto dni. Med svetniki, ki se spoštujejo vse od srednjega veka, je vsekakor treba omeniti svetega Martina, ki je osebno povezan s Panonijo. Sveti Martin je rojen leta 316 ali 317 po Kristusu, na območju Rimskega imperija v mestu Savaria oziroma današnjem Sombotelu. Po izročilu bi naj bila njegova rojstna hiša na kraju, kjer stoji danes žup­ nijska cerkev svetega Martina. Sveti Martin je zavetnik Evrope in eden najbolj priljubljenih zavetnikov Francije, z njim je močno povezan tudi benediktinski meniški red. Sveti Martin spada med ti. karitativne svetnike, saj je osrednji element njegove legende dejanje v mestu Amiens, ko je berača pokril s polovico svojega plašča, ki ga je razsekal z mečem. Kmalu pa se je pokazalo, da je revni berač bil sam Bog. V naših krajih je sveti Martin zavetnik treh cerkva: v Martjancih, v Domanjševcih in na Kobilju. 160


plébániatemplom. Szent Márton Európa védőszentje, Franciaország egyik legkedveltebb patrónusa, akihez erősen kötődik a bencés rend is. Egyike a karitatív szentjeinknek, ugyanis a legendájának egyik legfontosabb eleme, hogy Amiens városánál egy szegény koldust betakart saját köpenyének a felével, amit a kardjával hasított ketté. A szegény, nélkülöző koldusról pedig utóbb kiderült, hogy maga volt az Isten. Vidékünkön Szent Márton a mártonhelyi, a domonkosfai és a kebelei templom patrónusa. A legendáját bemutató, Aquila János által készített mártonhelyi freskósorozat kiemelt művészettörténeti értéket képvisel. A néphagyomány szerint Márton napjához a Muravidéken is bőséges étkezések kötődnek, főleg a sült libahúst részesítik előnyben, valamint Mártont tartják az újbor bírájának is. Márton napján Muravidék-szerte mustkereszteléseket tartanak, amelyek során egy Márton püspöknek öltözött személy humoros jelenet keretében megkereszteli az újbort.

Legenda svetega Martina, freska Janeza Aquile v cerkvi v Martjancih Szent Márton-legendája, Aquila János freskója a mártonhelyi templomban

A szentek körében különleges csoportot képeznek az első magyar uralkodóház, az Árpád-ház szentjei, akiket Európában egyedülálló módon a szent királyok nemzetségének is szokás nevezni. A kereszténység európai megerősödésében játszott kulcsfontosságú szerepüknek köszönhetően ábrázolásaik a történeti Magyarország egész területén megtalálhatók. A Szent István, Szent Imre és Szent László nevével fémjelzett csoporthoz mintegy húsz Árpád-házi szent és boldog tartozik. Szent István 161


Freske Janeza Aquile v martjanski cerkvi, ki prikazujejo legendo svetega Martina, predstavljajo prav posebno sakralno in umetnostnozgodovinsko vrednoto. Po ljudskem izročilu so z dnevom svetega Martina tudi v naših krajih povezane bogate pojedine, še posebej priljubljena je gosja pečenka. Sveti Martin je sodnik tudi novega vina, ki na Martinovo krsti mošt. Krst poteka tako, da se nekdo od domačinov preobleče v škofa Martina in v okviru krajše duhovite predstave krsti mlado vino. Med svetniki katoliške cerkve tvorijo posebno skupino svetniki prve madžarske vladarske hiše, dinajstije Arpadovcev, ki jim v Evropi pravijo tudi rodovina svetih kraljev. Zahvaljujoč njihovi osrednji vlogi pri utrjevan­ ju krščanstva v Evropi se njihove upodobitve nahajajo na celotnem območju zgodovinske Mad­ž arske. V skupino, ki je znana po svetemu kralju Štefanu, svetemu Emeriku in svetemu kralju Ladislavu sodi še približno 20 svetnikov in blaženih iz dinastije Arpada. Najpomembnejši atributi svetega Štefana so njegovi vladarski simboli: madžarska sveta krona, državno jabolko in žezlo. Velikega kralja so za svetnika razglasili leta 1083 na pobudo svetega Ladislava. Sv. Štefan ponudi Ogrsko Devici Mariji, olje na platnu • Szent István felajánlja Kip svetega Štefana oziroMagyarországot Máriának, olajfestmény ma svetega Ladislava krasi (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye) po enega stranskih oltarjev cerkva v Lendavi in v Bogo­ jini, medtem ko sta v turniški cerkvi dobila svoje mesto med podobami glavnega oltarja. Edini prekmurski spomenik svetega Štefana na prostem se nahaja na lendavskem Cerkvenem trgu, ki ga je izdelal kipar Ferenc Király. Osnutek spomenika manjših dimenzij pa se nahaja v Gornjem Lakošu v kapelici, ki je posvečena svetemu Štefanu. Svetega Ladislava praviloma upodabljajo v viteški opravi, z mečem ali bojno sekiro. Zahvaljujoč svojemu viteštvu in vernosti je v svojem času veljal za popolnega moškega. Vladar iz dinastije Arpadovcev, ki ga omenjajo tudi kot Kristusovega 162


legfontosabb attribútumai az uralkodói jelképei: a magyar Szent Korona, az országalma és a jogar. Nagy királyunkat 1083-ban Szent László kezdeményezésére avatták szentté. Szent István és Szent László szobrai díszítik a lendvai és a bagonyai templom egy-egy mellékoltárát, a bántornyai templomban pedig a főoltár szoboralakjai között kaptak helyet. A lendvai templomtéren található a Muravidék egyetlen köztéri Szent István-szobra, amelynek alkotója Király Ferenc szobrász. Ennek kisméretű tervezete a Szent István tiszteletére szentelt felsőlakosi kápolnában kapott helyet Szent László királyt lovagi öltözetben, karddal vagy harci bárddal illik ábrázolni. A maga korában vitézségének és vallásosságának köszönhetően ő testesítette meg a tökéletes férfit. A Krisztus katonájaként is emlegetett Árpád-házi uralkodó a belatinci templom patrónusa. A Bánffy család által építtetett bántornyai régi templom falain pedig Szent László legendájának a Kárpát-medencében legteljesebb állapotban megmaradt freskóciklusát láthatjuk. A freskó nemcsak felbecsülhetetlen művészetMolitev svete Marjete Ogrske, olje na platnu történeti értéket képvisel, Árpádházi Szent Margit imája, olajfestmény de a korabeli mentalitás (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye) és életmód megismerésében is nagy jelentőségű. A falképciklus néhány részlete, például a kun vitéznek a leány általi megsebzése, különlegesen ritka ábrázolásnak számít, csakúgy, mint a zárókép, ahol egy szent remete adja át a koronát Lászlónak, aki a vele sokáig trónviszályban álló Salamont jelképezi. A barokk korban, az ellenreformáció időszakában a szentkultusz minden addiginál nagyobb virágzásnak indult. Nepomuki Szent János az egyik legkiváltságosabb alakja a magyar népi vallásosságnak. Gyakran találkozhatunk oltalmába ajánlott templommal, malommal és híddal, szobrai pedig Európa-szerte ott állnak a folyóknál, a hidaknál és a főtereken. Mindenekelőtt életének és vértanúságának történetét kell felidéznünk, hogy világossá váljék, miként lett belőle a vízen járók és a rágalomtól tar163


Detajl kipa svetega Štefana Ogrskega, Cerkveni trg, Lendava Szent István király szobrának részlete, Templomtér, Lendva (Foto • Fotó: LÁZÁR Lenke, 2012)


vojaka, je zavetnik cerkve v Beltincih. Na zidovih stare turniške cerkve, ki jo je dala sezidati družina Bánffy, je na ogled popoln cikel fresk s prizori legende svetega Ladislava. Cikel, ki spada med najbolj ohranjene v Karpatskem bazenu predstavlja izjemno dragoceno umetnostnozgodovinsko vrednoto, hkrati nam prikazuje mentaliteto in življenjski slog 14. stoletja. Nekateri prizori na freskah, kot so npr. prizor dekleta, ki rani Kumana, še posebej redki, podobno kot zaključni prizor, kjer sveti puščavnik – ki predstavlja Salomona Ogrskega, s katerim sta se dolgo časa borila za prestol – predaja krono Ladislavu. Do pravega razcveta kulta svetnikov je prišlo v baročnih časih, v času protireformacije. Sveti Janez Nepomuk spada med posebej čaščene like madžarskega ljudskega verskega življenja. Velikokrat ga zasledimo v cerkvah, pri mlinih in mostovih, ki so jih priporočili njegovemu zavetju, njegovi spomeniki pa stojijo tudi ob rekah, mostovih in glavnih trgih po vsej Evropi. Naj spomnimo na njegovo življenjsko in mučeniško zgodbo, saj ni naključje, da je postal zavetnik vseh ljudi, ki so imeli opravka z vodo, pa tudi tistih, ki so se bali obrekovanja. Zaradi življenja ob reki Muri svetega Janeza Nepomuka častijo po vsem Prekmurju, o čemer pričajo številni njemu posvečeni spomeniki z visoko umetniško in kulturnozgodovinsko vrednoto. Eden od teh spomenikov stoji v Lendavi na Glavni ulici, ki upodablja kanonika v čipkas­tem mašnem plašču, z biretom na glavi in s kazalcem na ustih, kot znak molčečnosti. Podobi sv. Janeza Nepomuka v Lendavi ob mostu na Ledavi in v Dobrovniku ob potoku Bukovnica na poti, ki vodi proti Murski Soboti, pa v rokah nosita na križ razpetega Jezusa. Na osnovi dosedanjih raziskav so znani trije svetniki, ki Sveti Janez so ne le simbolično, temveč tudi osebno stopili med lendav­ Nepomuk ske mestne zidove. To so blaženi Buzád Bánffy, sveti Janez (Zbirka družine Koren) Kapistran in Danijel Halas. Blaženi Buzád Bánffy izhaja iz rodbine Hahold-Buzád oziroma iz poznejše dolnjelendavske Nepomuki Szent János družine Bánffy. Rojen je proti koncu 12. stoletja in je bil prvi (Koren család iz rodbine Hahold-Buzád, ki je prišel do državniške funkcije, gyűjteménye) saj je med leti 1231 in 1232 bil hrvaško-slavonski ban. Buzád je že leta 1233 bil član dominikanskega meniškega reda. Po legendi je v času, ko so Tatari vdrli na območje Madžarske, prior samostana ukazal menihom umik na varno, vendar pa je Buzád prosil, če lahko ostane tolažiti svoj narod. Kot da bi bil razpet na križu, je v cerkvi, pred oltarjem, molil z razprtimi rokami. Po izročilu so ga Tatari 8. decembra 1242 ubili v tem položaju. Nekaj dni po pogrebu 166


tók védőszentje. A Muramenti vízi életmódhoz kapcsolódóan Nepomuki Szent János az egész Muravidéken különös tiszteletnek örvend. Több jelentős művészi és kultúrtörténeti értéket képviselő szobra tanúskodik erről. A lendvai Fő utca szentjánosi részén álló, kanonoki csipkés karinget és bitériumot viselő szoboralak mutatóujját szájára illesztve őrzi titkát. Lendván a Lendvavíz hídjánál és Dobronakon a Muraszombat felé vezető főút mellett, a Bakonaki-patak partján látható szoboralakok pedig a keresztre feszített Krisztust hordozzák. Az eddigi kutatások alapján három szentéletű személyről van tudomásunk, akik nemcsak szimSveti Janez Nepomuk, Kolodvorska ulica, Lendava bolikus formában, de vaNepomuki Szent János, Vasút utca, Lendva lóságosan is megfordultak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008) Lendva város falai között: Boldog Bánffy Buzád, Kapisztrán Szent János és Halász Dániel. Boldog Bánffy Buzád, a Hahót–Buzád nemzetségből származott, a későbbi alsólendvai Bánffy családból. Valamikor a 12. század végén született. Ő volt a Hahót–Buzád nemzetség első olyan tagja, aki országos méltóságot viselt, 1231 és 1232-ben horvát-szlavón bán volt. Buzádot 1233-ban már a domonkos szerzetesrend tagjai között találjuk. Legendája szerint amikor a tatárok Magyarországra törtek, a kolostor priorja megparancsolta szerzeteseinek, hogy meneküljenek, de Buzád kérte, hogy maradhasson és vigasztalhassa a népet. A templomban – mintha feszületen lenne – kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt. Legendája szerint így ölték meg a tatárok 1242. december 8-án. Temetése után néhány nappal egyik szerzetestestvérének megjelent álmában és így vigasztalta: „Nemde Krisztusnak 167


se je enemu od menihov Buzád prikazal v sanjah in ga potolažil z besedami: »Tudi Kristus je moral trpeti, da bi lahko vstopil v Njegovo slavo, mar ne? Sedanje trpljenje je nič v primerjavi s prihodnjo slavo!« Janez Kapistran se je rodil 24. junija 1386 v južnoitalijanskem mestu Capestrano. Na univerzi v Perugii je študiral pravo in dobil prvo službo na dvornem sodišču v Neap­ lju, kasneje pa je postal sodnik v Perugii in župan domačega mesta. Kot uspešnega mladeniča so se ga dotaknile božje besede in je vstopil v frančiškanski red observantov. Z Madžarsko je povezano zadnje obdobje Janezovega življenja, saj je razglašal, da je prihodnost Evrope odvisna od Madžarske, ki bije težak boj proti Turkom. Sveti Janez Blaženi Buzád Bánffy Boldog Bánffy Buzád Kapistran je na Madžarsko prišel čez Dolnjo (HEVENESI Gábor: Ungaricae Lendavo maja leta 1455 in po naročilu Sanctitatis Indicia, 1692) papeža objavil križarski pohod proti Turkom. János Hunyadi in Janez Kapistran sta se skupaj odpravila na obrambo Beograda, ki je bila glavna utrdba južnega dela Kraljevine Madžarske. Janez je z dvignjenim križem spodbujal vojake, ki so z božjo pomočjo premagali turško vojsko. Janez Kapistran je umrl 23. oktobra 1456, le nekaj tednov po uspešni zmagi nad Turki pri Beogradu. Pokopali so ga v Sremski županiji, v Iloku, vendar je njegov grob izginil v zgodovinskih viharjih naslednjih stoletij. Družbene in politične spremembe sodobne družbe so prinesle pomembne spremembe tudi v kultu svetnikov. Namesto na svetnikih je danes večji poudarek na blaženih, kar pomeni, da se je v skladu s sodobnim življenjskim slogom povečalo število tako imenovanih civilnih svetnikov, torej blaženih, med katerimi je vse več zdravnikov ali učiteljev. Ker so diktatorski režimi 20. stoletja preganjali vero, se je povečalo število mučenikov in oseb, ki so izpovedali svojo vero. V naših krajih je najbolj aktualen spomin na župnika Danijela Halasa, ki je deloval tudi v Lendavi. Okoliščine njegovega uboja so bile dolgo časa neznanka, danes pa vse več pričevanj dokazuje, da so ga ubili komunisti oblečeni v madžarske vojaške uniforme. Naj na njegov lik spomnimo z besedami njegovega sodobnika, Ivana Camplina, ki je umrl spomladi leta 2008: »Se veselim, da imam mučenika v nebesih, ki mi bo prav tako pomagal. Bil je kaplan v Lendavi, tam se je lepo naučil madžarščine in podpiral Mad­ žare. Danijel Halas je bil blaženo dober človek. Resnično dostojen mučeništva …«. 168


is szenvednie kellett, és így bemennie az Ő dicsőségébe. A jelen szenvedései nem arányosak az eljövendő dicsőséggel!” Kapisztrán János 1386. június 24-én született Dél-Itáliában, Capestrano városá­ ban. Iskolái befejezése után Perugia város főbírája, majd kormányzója lett. Sikeres fiatalemberként megérintette Isten hívó szava és belépett a ferences rend obszerváns ágába. János életének utolsó szakasza kapcsolódik Magyarországhoz, ő ugyanis azt hirdette, hogy Európa jövője Magyarországtól függ, amely ádáz küzdelmet vív a török ellen. Kapisztrán Szent János 1455 májusában Alsólendvát érintve érkezett Magyarországra, ahol a pápa megbízásából törökellenes keresztes hadjáratot hirdetett. Hunyadi János és Kapisztrán János közösen vonultak a Magyar Királyság déli vidékét őrző Nándorfehérvár védelmére. Itt János keresztet ragadva buzdította a sereget, amely így diadalmat aratott a török haderő felett. Az ostrom visszaverése után néhány héttel, 1456. október 23-án Kapisztrán János meghalt. Testét a Szerém vármegyei Újlakon helyezték nyugalomra, de sírjának az idők folyamán nyoma veszett. A modern kor társadalmi és politikai változásai a szentek kultuszában is jelentős változásokat hoztak. A hangsúly a szentekről áttevődött a boldogokra, illetve a ma emberének életformájához igazodva megnövekedett az úgynevezett polgári szentek, boldogok száma is, így egyre több orvost, tanárt emeltek a soraikba. A 20. század diktatórikus rendszereinek a vallásüldözése következtében újra megnövekedett a hitvallók és mártírok száma. Az Alsólendván is tevékenykedő Halász Dániel plébános emléke él vidékünkön a legélénkebben. Meggyilkolásának körülményeit sokáig homály fedte, mára azonban egyre több tanúvallomás bizonyítja, hogy magyar katonaruhába öltözött kommunisták oltották ki az életét. Alakját 2008 tavaszán elhunyt kortársa, Ivan Camplin visszaemlékezéseivel idézzük fel: „Én pedig örülök, hogy egy vértanúm már biztosan van a mennyországban, aki majd szintén segít. Lendván káplán volt és ott Lendván szépen tanult magyarul és pártolta a magyarokat. Halász Dániel áldott jó ember volt. Ő volt az idősebb és igazán kitűnő ember volt. Igazán méltó a vértanúságra...” A 20. században, a kommunizmus vallásüldözésének idején szenvedett vértanúságot Halász Dániel, aki 1908. június 24-én cserencsóci szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. 1928-ban Mariborban lépett be a papi szemináriumba, 1933-ban szentelték pappá, 1934 és 1938 között Alsólendván káplánként működött, 1938-tól haláláig pedig Nagypalina plébánosa volt. A tanúk visszaemlékezései szerint minden generációval és társadalmi helyzetű emberrel megtalálta a hangot, de rendkívüli módon értett a fiatalok nyelvén. Gyümölcsöző vallásos ténykedése egyeseknek szemet szúrt. 1945. március 16-án későn este Hotizánál több lövéssel megölték és a Mura folyóba dobták, holttestét három nap múlva találták meg Kótnál. Március 21-én hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a nagypalinai temetőben. Halász Dániel emléke annak ellenére sem halványodott el, hogy 40 éven keresztül nem volt tanácsos beszélni róla. Boldoggá avatási eljárásának megkezdését 2002-ben hirdették ki. 169


Blagoslov križa Danijela Halasa, Kot Keresztszentelés. Halász Dániel-emlékpark, Kót (Foto • Fotó: TOMŠIČ Tibor, 2006)


Danijel Halas je postal mučenik ko­munističnega preganjanja vere v 20. stoletju. Rodil se je 24. ju­ni­ja 1908 slovenskim staršem v Črenšovcih. Leta 1928 je stopil v semenišče v Mariboru, v duhovnika je bil posvečen leta 1933, med leti 1934 in 1938 je kot kaplan služboval v Dolnji Lendavi, od leta 1938 do svoje smrti pa je bil župnik v Veliki Polani. Po spominu prič je našel skupni jezik z vsemi generacijami in ljudmi različnih družbenih položajev, ne glede na njihovo nacionalno pripadnost, še posebej priljubljen pa je bil med mladimi. Nekatere sta njegova uspešna verska dejavnost in priljubljenost očitno zelo motili. 16. marca 1945 so ga na Danijel Halas (1908-1945) Hotizi ubili z več streli, nato pa ga vrgli v reko Muro. Njegovo truplo so čez tri dni našli pri Kotu. 21. marca ga je na zadnjo Halász Dániel pot na pokopališče v Veliki Polani pospremila izjemno velika (1908-1945) (www.skofija-sobota.si) množica ljudi. Kljub temu, da o Danijelu Halasu štiri deset­ letja ni bilo zaželeno govoriti, spomin nanj nikoli ni zbledel. Postopek njegove beatifikacije se je začel leta 2002. Med najnovejše svetniške kulte v Prekmurju sodi kult mariborskega škofa, Antona Martina Slomška, ki je bil razglašen za blaženega leta 1999. Njegov kip je bil postav­ ljen leta 2001 na lendavskem Cerkvenem trgu, ob spomeniku svetega Štefana. Osebnost Danijela Halasa je že prehod k pojmu svetega človeka, omenjenega na začetku tega poglavja, saj tudi brez razglasitve za svetega uživa posebno spoštovanje. Ob duhovnikih imajo v katoliški veri pomembno vlogo tudi kantorji, vodje romanj, molilke, pričevalci. Eden kantorjev, ki je najdalj časa služboval v teh krajih, je bil Ferenc Hack, ki se je svoj čas bojeval tudi pri Donu in je desetletja bil kantor dobrovniške župnije. S petjem madžarskih cerkvenih pesmi je bogatil svete maše, s poslovilnimi pesmimi z osebno noto pa je na zadnjo pot pospremil na stotine prebivalcev Dobrovnika. Najbolj znan pričevalec Lendave in okolice 20. stoletja je bil József Füle, pastir iz Radmožancev, ki se mu je 15. junija 1947 – na dan svetega Vida – v Črnem logu nad mogočnim hrastom prikazala Devica Marija. Priletnega pričevalca so komunistične oblasti za pet dni poslale v zapor, nato pa so, da bi ljudi odvrnili od pričevanja, za tri mesece zaprli tudi njegovo hčerko Juliško, ki je sploh ni bilo zraven, ko se je očetu prikazala Devica Marija. Vaščani se spominjajo, da so zaradi dogodka ob Marijinem drevesu aretirali še nadaljnjih pet oseb. Vendar pa so oblasti zaman zaprli vidca, novica o prikazovanju se je ognjevito širila po pokrajini. V Radmožance so kmalu začele prihajati množice, da bi videle čudež in veliko med njimi jih je trdilo, da so čudež resnično videli. → Kip blaženega Antona Martina Slomška, Cerkveni trg, Lendava Boldog Anton Martin Slomšek szobra, Templomtér, Lendva (www.zupnija-lendava.si)

172


173


Sveti Anton Padovanski, lesen kip (Zbirka družine Koren) Páduai Szent Antal, faszobor (Koren család gyűjteménye)

174


A muravidéki szentkultusz legújabb rétegéhez tartozik a maribori püspök, az 1999-ben boldoggá avatott Anton Martin Slomšek tisztelete. Egészalakos szobra a lendvai templomtérre Szent István szobra mellé állíttatott fel 2001-ben. Halász Dániel személye már átmenetet képez a tanulmányunk elején említett széles körben értelmezett szent ember fogalmához, hiszen szentté avatás nélkül is megkülönböztetett tiszteletnek örvend. A katolikus vallásban a szentek mellett nemcsak a lelkipásztoroknak jut fontos szerep, hanem a kántoroknak, búcsúvezetőknek, imádkozóasszonyoknak, látnokoknak is. A vidék egyik leghosszabb ideig szolgálatot teljesítő kántora volt, a Don-kanyart is megjárt Hack Ferenc, aki 2011-ben bekövetkezett haláláig évtizedeken át volt a dobronaki plébánia kántora. Magyar egyházi énekeivel nemcsak a szentmisét tette gazdagabbá, de dobronakiak százainak segített megadni a végtisztességet egyéni hangvételű búcsúztató énekeivel. A 20. század legismertebb muravidéki látnoka Füle József radamosi pásztor volt, akinek a falu melletti Feketeerdőben 1947. június 15-én, Szent Vid napján egy tölgyfa felett megjelent Szűz Mária. Füle Józsefet, az idős látnokot a kommunista hatóság öt napra be is börtönözte, majd elrettentésül lányát, Juliskát is három hónapra, aki egyébként jelen sem volt, amikor az édesapjának megjelent Szűz Mária. A falusiak emlékezete szerint Radamosból további öt embert letartóztattak akkor a Mária-fánál történtek miatt. De hiába volt a látnok bebörtönzése, a jelenés híre futótűzként terjedt, és hamarosan özönlöttek a zarándokok Radamosba csodát látni, akik közül többen állítják, hogy láttak is. A Mária-fa azóta is híres zarándokhely, egyházi kanonizáció hiányában is. A protestáns felekezetek már óvatosabban, de ugyanakkor bőkezűbben is bánnak a szent fogalmával, hiszen minden ember számára feladatul állítják, hogy törekedjen az életszentség megvalósítására. Bizonyos értelemben minden ember szent. Lelkipásztoraik, akiket Kálvin követői, a magyar reformátusok nagytiszteletű úrnak szólítanak, egyszerre a közösség megbecsült alakjai és szolgálattevői is. Sveti Frančišek Asiški, lesen kip (Zbirka družine Koren) Az igehirdetés mellett népnevelői funkciót is betöltenek, életpéldájukkal hatnak a közösségre. Assisi Szent Ferenc, faszobor (Koren család gyűjteménye) Példaként állhat itt Póth Károly lelkész neve, aki 175


Kljub temu, da cerkev ni kanonizirala prikazovanja, je Marijino drevo v Radmožancih tudi danes znamenit romarski kraj. Protestantske verske skupnosti so veliko previdnejše, po drugi strani pa veliko radodarnejše glede pojma svetnikov, saj vsem ljudem nalagajo prizadevanje za ures­ničitev svetosti življenja. V določenem pogledu so vsi ljudje svetniki. Njihovi dušni pastirji, ki jim madžarski pripadniki kalvinske vere pravijo visoko spoštovani gospod, so spoštovane osebe, ki dejansko služijo svoji gmajni. Ob razglašanju božje besede imajo tudi prosvetno nalogo, s svojim življenjem pa so zgled skupnosti. Kot primer naj omenimo duhovnika Károlya Pótha, ki je skupaj s člani svoje gmajne doživel tudi internacijo leta 1945. Tragedija kalvinskih gmajn našega območja po trianonski pogodbi je bila, da v takratni Kraljevini Srbov, Hrvatov in Slovencev niso več imeli svoje matične skupnosti, torej kraja, kjer bi živel duhovnik, kjer bi imeli duhovniški urad in tudi cerkev. V začetku je cerkveno službo opravljal kalvinski učitelj Imre Kovács iz Motvarjevcev, leta 1935 pa je v Motvarjevcih bila ustanovljena duhovniška služba. Za opravljanje službe se je iz Baranje priselil dušni pastir Károly Póth. Po drugi svetovni vojni je komunistična oblast duhovnika zaprla, njegovo družino pa internirala v koncentracijski tabor Hrastovec. Najmlajša od treh hčera, ki je imela le 15 mesecev, je umrla zaradi posledic nečloveških razmer v taborišču le nekaj dni po vrnitvi domov. Družina je leta 1947 zapustila svojo gmajno in se vrnila v Baranjo. Življenje Károlya Pótha je lahko za zgled vztrajanju pri duhovniški službi. Z namenom zagotovitve dušebrižništva kalvinski skupnosti, ki v naših krajih obstaja vse od 16. stoletja, je bila leta 1993 ustanovljena Reformatorska krščanska cerkev Slovenije v kateri imata osrednjo vlogo zakonca duhovnika Tamás Bódis in Emőke Rozgonyi. Z njima je ta skup­ nost po šestdesetih letih znova dobila duhovnika, ki živita med člani verske skupnosti. Lep zgled dušebrižništva maternega jezika protestantskih vernikov je pokazal duhovnik Gustav Škalič, ki je lendavsko evangeličansko skupnost vodil med leti 1972 in 2006. Gustav Škalič je bil evangeličanski duhovnik, ki je najdalj časa, vse do svoje smrti leta 2015 služil madžarski skupnosti v Sloveniji. Gospod Škalič je bil rojen 18. januarja 1932 v Dolnji Lendavi, kjer je njegov oče služil kot evangeličanski duhovnik. Ob koncu 20. stoletja pa je bil edini evangeličanski duhovnik v Prekmurju, ki je aktivno obvladal madžarski jezik in vodil bogoslužja v madžarskem jeziku. Zahvaljujoč duhovnikoma, zakoncema Andrejek-Györfi se skupnosti znova ponuja ta možnost. Glede uporabe jezika, svojega rodu in socializacije je Gustav Škalič izrekel pripadnost tako madžarskemu, kot slovenskemu narodu. Od njega izvira danes že znameniti rek, ko je v duhu apostola Pavla nekoč dejal: »Za Madžare sem Madžar, za Slovence pa Slovenec«. Žal pa je versko življenje Madžarov v Sloveniji vse bolj izpostavljeno asimilaciji, posledično pa je doživljanje vere v maternem jeziku vse bolj odrinjeno v zasebno živ­ ljenje. Prav zaradi tega imajo vse več nalog in odgovornosti vsi, ki čuvajo madžarsko versko življenje, pesmi, madžarske molitve in ki se molijo pri zadnjem slovesu. Vse bolj bi potrebovali svete ljudi, ki bi tudi v verskem življenju uspeli ohraniti madžarski jezik. 176


gyülekezetének tagjaival együtt szenvedte el 1945-ben az internálást is. A vidék református gyülekezeteinek a tragédiája a trianoni kiegyezés után az volt, hogy az akkori Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban nem maradt anyagyülekezet, tehát olyan hely, ahol lelkész él, van lelkészi hivatal és templom. Kezdetben a szécsiszentlászlói református tanító, Kovács Imre végezte az egyházi szolgálatokat, majd 1935-től létrehoztak egy lelkészi állást Szentlászlón. Póth Károly lelkipásztor Baranyából költözött ide, hogy betöltse ezt a tisztséget. A második világháború után a lelkészt börtönbe csukták és a családját a hrastoveci koncentrációs táborba hurcolták. Három lányuk közül a legkisebb, akit mindössze 15 hónaposan vittek el a lágerbe, az ott uralkodó emberetlen körülmények miatt hazatérése után néhány nappal elhunyt. A család végül 1947-ben elhagyta a gyülekezetet és visszaköltözött Baranyába. Póth Károly élete példa lehet a lelkészi hivatásban való kitartásra. A Szlovéniai Református Keresztyén Egyházban, amely 1993-ban alakult meg, hogy a 16. századtól itt élő reformátusok gondozásának folytonosságát biztosítsa, ma kulcsszerep hárul Bódis Tamásra és Rozgonyi Emőkére, a lelkészházaspárra, akik közel 60 év kihagyás után az első újra helyben lakó lelkészek. A protestáns hívek anyanyelvi lelki gondozásában mutatott szép példát Skalics Gusztáv lelkész, aki 1972-től 2006-ig állt a lendvai evangélikus gyülekezet élén. Skalics Gusztáv volt a szlovéniai magyarok között legtovább szolgáló evangélikus lelkész, 2015-ben bekövetkezett haláláig. Skalics tiszteletes úr 1932. január 18-án született Alsólendván, ahol édesapja is evangélikus lelkészként tevékenykedett. A 20. század végére pedig ő maradt az egyetlen evangélikus lelkész a Muravidéken, aki aktívan beszélte a magyar nyelvet és az istentiszteleteket is magyarul tartotta. Szerencsére azóta újabb lehetőség van erre az Andrejek–Györfi lelkészházaspárnak köszönhetően. Skalics Gusztáv nyelvhasználatát, származását és szocializációját tekintve mind a magyar, mind a szlovén néphez tartozónak vallotta magát. Tőle származik a Pál apostol szellemében megfogalmazott, azóta híressé vált mondás: „A magyaroknak magyar, a szlovénoknak szlovén vagyok.” A szlovéniai magyarság vallásgyakorlatára jellemző, hogy napjainkban egyre erőteljesebben rányomja a bélyegét az asszimiláció, amelynek következtében a vallásosság anyanyelven történő megélése mindinkább visszaszorul a magánélet berkeibe. Éppen ezért azokra, akik még utolsó őrszemként vigyáznak a magyar vallásos életre, énekekre, virrasztókban mondott magyar imákra, halotti búcsúztatókra, egyre nagyobb feladat hárul. Egyre nagyobb szükség lenne olyan szent emberekre, akik a közösség vallási életében is meg tudnák tartani a magyar nyelvet.

177


Sveti predmeti na domu


Szent tรกrgyak az otthonokban


Sveti predmeti na domu Ljudsko verovanje je tisti del prakticiranje vere, ki ga ljudje živijo ob uradni verski praksi, organizirani s strani cerkve. Lahko bi dejali, da gre za samosvojo vsakdanjo veroizpoved. V lendavski regiji obstajajo številne tovrstne duhovne vrednote. Dovolj je, če pomislimo na arhaične ljudske molitve, na proščenja oziroma običaje ob prelomnicah v človeškem življenju in krščanskih praznikih. Te duhovne vrednote so v številnih primerih opredmetene in posvetijo lokalne skupnosti, domove in tudi osebe, ki v njih živijo. Večina prebivalcev Prekmurja je rimokatoliške veroizpovedi, tako tudi njihovi sakralni predmeti odsevajo svetovni nazor te vere. Sakralni predmeti v evangeličanski in kalvinski veroizpovedi nimajo takega kulta kot v katoliški. »Oprem­ ljanje« predmetov s svetimi lastnostmi in z njimi povezano versko spoštovanje je v določenem pogledu celo v nasprotju s protestantskimi verskimi načeli.

Izrezljano leseno pročelje napušča, Dolnji Lakoš • A tornác fűrészelt oromzata, Alsólakos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

180


Szent tárgyak az otthonokban A népi vallásosság alatt a vallásgyakorlat azon részét értjük, amely az egyház által szervezett vallásgyakorlat mellett él, ezért a mindennapok vallásosságának is nevezzük. A lendvai régióban ennek számtalan szellemi kincse él. Elég, ha csak az archaikus népi imákra, a búcsújárásra vagy az emberi élet fordulóihoz és a keresztény ünnepekhez kapcsolódó szokásokra gondolunk. Ezek a szellemi értékek sok esetben tárgyiasulnak és megszentelik a közösségi helyeket, az otthonokat és az ott élőket is. A Muravidék lakosságának többsége a római katolikus vallást gyakorolja, így szakrális tárgyaik is ennek a vallásnak a világképét tükrözik. Az evangélikus és református vallásban a szent tárgyaknak nincs olyan kultusza, mint a katolikus vallásban. Sőt bizonyos értelemben ellenkezik is a protestáns hitelvekkel a tárgyak szent tulajdonságokkal való felruházása, a hozzájuk kapcsolódó vallásos tisztelet. A Muravidék katolikus lakossága gondosan ügyelt otthonai megszentelésére is. Ez sok esetben már a ház külső megjelenésében is megmutatkozott. Kropilček, lončenina (Zbirka družine Koren) Még ma is számos olyan házat és szőlőhegyi pincét láthatunk, amelynek oromzatát kereszt, gyertya vagy Szenteltvíztartó, kerámia kehely díszíti. A lakóházak szakralizációját szolgál(Koren család gyűjteménye) ta a vízkeresztkor történő házszentelés is, illetve a virágvasárnap hazavitt szentelt barka, amelyet otthonaikban helyeztek el. A világ hagyományos kultúráiban gyakran a lakóhelynek is van egy szakrálisan kiemelt része. A Muravidéken a 20. század elejéig ezt a szerepet az úgynevezett szent sarok töltötte be. Itt, a sarokpad fölötti részen egy tékában vagy üvegezett kis szekrényben kaptak helyet a család búcsúkról hozott kegytárgyai, a szentelt gyertyák, a szentképek, az imaés énekeskönyvek, valamint a Biblia. A Muravidék módosabb családjainak otthonát díszesebb kidolgozású, festett üveggel fedett, óraszerkezettel kombinált szent szekrénykék díszítették. A vallásos tárgyak és képek nem csupán dísztárgyak voltak a házban, hanem oltalmazták és segítették a ház lakóit és közvetítették a kéréseiket az Isten felé. Nemcsak a szent sarokba, hanem a fiókos sublótok tetejére is szívesen helyeztek el szakrális tárgyakat, vagy ahol voltak, családi fényképeket. A sokszorosító grafikai eljárá181


Za prekmurske prebivalce katoliške vere je bil velikega pomena blagoslov hiše, kar se je velikokrat pokazalo že na samem zunanjem videzu objekta. Tudi danes vidimo številne hiše in zidanice v vinogradih, katerih pročelja krasijo križ, sveča ali kelih. Posvetitvi hiše je služil tudi blagoslov ob svetih treh kraljih oziroma blagoslovljene mačice na cvetno nedeljo, ki so jih namestili v svojih domovih. V tradicionalnih kulturah sveta v domovanjih pogosto uredijo poseben posvečen del prebivališča. Do konca 20. stoletja je v Prekmurju temu služil tako imenovani sveti vogal, kjer so v manjši skrinjici nad kotno klopco namestili svete predmete, ki jih je družina prinesla s proščenj ali romanj, blagoslovljene sveče, svete podobice, pesmarice in molitvenike ter Sveto pismo. Pri premožnejših prekmurskih družinah je dom krasila lepo oblikovana sveta skrinja z barvnim steklom, ki je bila kombinirana z uro. Verski predmeti in podobe niso bili le okras hiše, ampak so varovali in pomagali domačinom ter posredovali njihove prošnje Bogu.

Kropilček iz medenine (Zbirka družine Kepe) Szenteltvíztartó, réz (Kepe család gyűjteménye)

182


Žalostna Mati Božja, tisk na steklu (Zbirka družine Koren) Üvegre nyomtatott Fájdalmas Szűzanya-kép (Koren család gyűjteménye)

sok elterjedésével már egyre többek számára vált elérhetővé, hogy otthonuk többi részét is szentképekkel díszítsék. A Muravidéken különösen a Jézus Szíve-, a Hétfájdalmú Szűz- és a Szent Katalin-képek voltak népszerűek. A Házi Áldás szövegének képpé komponált változata is elmaradhatatlan része volt az otthonoknak. Ezt különösen a konyhában szerették kifüggeszteni, sőt sokszor falvédő formájában is elkészítették. A szent tárgyak külön, figyelemre méltó csoportját képezik azok, amelyek nem sorozatgyártásban készültek, hanem egyedi alkotások. Ezeket tanult művészek készítették, vagy népi, naiv művészeti alkotásnak tekinthetők. A hitbéli elmélyülést, 183


Ne le v svetem kotičku, tudi na komode so z veseljem postavljali sakralne predmete, morebiti tudi družinske fotografije, če so jih imeli. Zahvaljujoč tehniki grafičnega razmnoževanja podob je od začetka 20. stoletja naprej vedno več družin okraševalo sveti kot v hiši s slikami svetnikov, kasneje pa so z njimi krasili tudi ostale prostore svojih domov. V Prekmurju so bile najbolj priljubljene upodobitve Jezusovega srca, Žalostne Matere božje in svete Katarine. Skoraj v vsakem domu je bilo izobešeno tudi besedilo hišnega blagoslova, ki so ga običajno namestili v kuhinji, pogosto v obliki zidnega prta. Posebej zanimivi so sveti predmeti, ki niso izdelki serijske proizvodnje, temveč edinstveni primerki, ki so jih izdelali izobraženi umetniki, ali pa so unikatni izdelki ljudske naivne umetnosti. Odvisno od gmotnega stanja naročnika so bili ti predmeti, ki so služili poglabljanju duhovnosti in verski milosti, izdelani iz najrazličnejših materialov. Najplemenitejši materiali verskih predmetov so bili od nekdaj zlato, srebro, bron, baker, porcelan, steklo in kamen. Potem ko so se v 19. stoletju razširile tiskarne, so se na tržišču pojavili sakralni predmeti iz papirja, ki so bili plod serijske proizvodnje, vendar izjemno raznovrstni. V vseh obdobjih je bilo popularno upodabljanje svetnikov v lesu. Najbolj umetelno so bile izdelane upodobitve iz specializiranih cerkvenih delavnic. Vaški mojstri pa so v okviru svojih sposobnosti, ne glede na cerkvene predpise, oblikovali velikokrat naivne, vendar toliko bolj unikatne upodobitve svetnikov. Tudi vezilje in čipkarice so svoja verska čustva ovekovečile na različnih tekstilijah. S sakralnimi motivi pa je lahko sleherni posameznik okrasil na primer velikonočne pirhe ali kateri koli uporabni predmet iz vsakdanjega življenja. Zahvaljujoč tehnološkemu razvoju 20. stoletja pa danes verniki svoje domove krasijo s sakralnimi predmeti iz najrazličnejši zlitin in umetnih materialov. Hišni oltar pod steklenim zvonom s podobo Marije (Zbirka družine Rožman) Máriát ábrázoló házioltár üvegburában (Rožman család gyűjteménye)

184


a vallási kegyességet szolgáló alkotások a legkülönfélébb anyagokból készülhettek a megrendelő anyagi helyzetétől függően. A kegytárgyak legnemesebbik anyaga az arany, az ezüst, a bronz, a réz, a porcelán, az üveg és a kő. A nyomdák 19. századi elterjedésével pedig papíralapú szakrális termékek jelentek meg a piacon, igaz, hogy sokszorosított, de rendkívül változatos formákban. A fából faragott szentek ábrázolása minden korszakban népszerű volt. A legigényesebb képzőművészeti alkotások nevezetes művészek által és az egyházi műhelyekben születtek. A falusi mesterek pedig saját tehetségük szerint – eltérve a merev egyházi szabályozásoktól – formálták meg a gyakran naiv, de annál egyedibb szentábrázolásokat. A hímző- és csipkeverőasszonyok akár textíliáikon is megörökíthették hitbuzgalmukat. Húsvéti tojásokra vagy a mindennapi élet használati tárgyaira azonban mindenki által kerülhettek vallási motívumok. A 20. századi technológiai fejlődésnek köszönhetően pedig a legkülönbözőbb anyagokból, fémötvözetekből és műanyagból készült szakrális tárgyak is ékesítik már a vallásos emberek otthonait.

Baročni relikviar, delo redovnic (Zbirka družine Kepe) Barokk ereklyetartó, apácamunka (Kepe család gyűjteménye)

185


Sveta Trojica, tisk na steklu (Zbirka družine Koren) Üvegre nyomtatott Szentháromság-kép (Koren család gyűjteménye)

186


Barvani kipi iz porcelana (Zbirka družine Cigan) Festett porcelánszobrok (Cigan család gyűjteménye)

187 A

Sveta Ana z Marijo Szent Anna Máriával

Marija z detetom Mária gyermekével

187 B

187 C

Angel varuh z otroki Őrangyal gyermekekkel

Angel Angyal

187 D

187


Velika noÄ? v okolici Lendave in na narodnostnem obmoÄ?ju


A húsvéti ünnepkör Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen


Velika noč Večina prebivalcev pokrajine ob Muri je katoliške veroizpovedi, ki so jim v obdobju priprav na veliko noč postni dnevi igrali pomembno vlogo. Velja pa omeniti, da so se tudi mnogi verniki protestanskih cerkva v tem obdobju odločili za določeno mero vzdržnosti. V postnem času, ki se je pričelo na pepelnično sredo, so se katoliki poskušali vzdržati uživanja mesa. Med postom pa se niso vzdržali le uživanja mesa, temveč so se izogibali tudi veseljačenju in ustvarjanju hrupa. V tem obdobju se niso organizirale niti veselice, niti gostije, pa tudi na obisk k sosedom se ni spodobilo hoditi. Ljudje so veliko pogosteje obiskovali cerkve in nekateri so se celo oblačili v črna oblačila. Nekoč je vsak posamezni postni teden imel svoje ime. Tako so na primer teden pred velikim tednom imenovali cvetni teden. Na cvetno nedeljo so v lendavski regiji blagoslavljali rese, katerim so pripisovali magično moč odganjanja težav. Menili so, da v hišo, kjer hranijo blagoslovljeno reso, ne bo udarila strela. Tako kot danes, je tudi nekoč preporod narave in pričakovanje praznika ljudi spodbujalo k urejanju okolice

Stenski križ iz lesa (Zbirka družine Koren) Fából faragott fali kereszt (Koren család gyűjteménye)

190


A húsvéti ünnepkör A Muravidék lakosságának túlnyomó része a katolikus vallás követője, akiknél a húsvétra való előkészületben a böjti időszak igen fontos szerepet töltött be. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogyha nem is olyan mértékben, mint a katolikusok között, de a Muravidék protestáns közösségeiben is jellemző volt az ünnepre való előkészület jegyében az önmegtartóztatás lelki cselekedeteinek gyakorlása. A katolikusok a hamvazószerdával induló nagyböjti időszakban igyekeztek magukat megtartóztatni a húsételektől. A nagyböjtben azonban nemcsak a hústól igyekeztek távol tartani magukat, hanem a vigadozástól és a hangoskodástól is. Gyakrabban jártak templomba, sőt sokan még fekete ruhát is öltöttek. Egykoron a nagyböjt minden egyes hetének megvolt az elnevezése, így például a nagyhét előtti hetet virághétnek nevezték. Virágvasárnapkor a Muravidéken is a cicukának vagy macukának nevezett barkát szenteltek, aminek bajelhárító erőt tulajdonítottak. Úgy tartották, amelyik házban ilyet tartanak, oda nem csap be a villám. A természet tavaszi megújulása és az ünnepvárás egykoron is környezetük rendbetételére, lakásuk kitakarítására ösztönözte az embereket. A húsvéti nagytakarítás részeként a ház körül összegyűjtött gallyakat és száraz leveleket nagycsütörtökön égették el, amit a Muravidéken júdáségetésnek neveztek. Mint az elnevezése is utal rá, a gonoszűző és téltemető mágikus szokások éltek benne tovább. A húsvétot megelőző hétnek, a nagyhétnek a napjai különösen gazdagok egyházi szertartásokban és néphagyományokban a muravidéki régióban is. A katolikus liturgia szerint nagycsütörtöktől megszűnik a harangozás, egészen nagyszombatig kereplő vagy más zajkeltő eszköz helyettesíti a harangokat, csengőket. Nagypéntek, Krisztus kereszthalálának emléknapja az esztendő legszigorúbb dologtiltó napjának számított a Muravidéken is. Nagypénteken nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, nem szőttek, fontak és varrtak. A keresztény világban a húsvét megünneplésének egyik legfontosabb mozzanata a nagyszombaton este vagy húsvétvasárnap hajnalban tartott szentmise és az azt követő feltámadási körmenet. A feltámadás megünneplése egybekapcsolódik a böjt befejeződésével és a népi vallásosság részeként az ételszentelés szokásával is. A muravidéki Dobronakon az ételszentelésre a sonka mellé a pompos nevű kis cipó, tojás, torma és só került. A húsvéti körmenet a történeti Zala megye több településén valóságos határjárássá vált, a dobronaki körmenet útvonala is ennek emlékét őrzi mind a mai napig. A húsvétvasárnap és húsvéthétfő azonban már nemcsak a vallási hagyományokról szól, hanem a közös családi ünneplésről is. A Kárpát-medence más tájaival ellentétben ezen a vidéken nem a húsvéti locsolás szokása terjedt el, hanem a gyermekeknek 191


192 A Velikonočni pirhi, barvani s čebuljo lupino • Hagymahéjjal festett húsvéti tojások (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

192 B

Pieti iz porcelana • Porcelán Piéták (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye)

192

192 C


Pokopališki križ, Kapca Temetői kereszt, Kapca (Foto • Fotó: LKZ, 2002)

193


in pospravljanju stanovanja. Med velikonočne opravke je spadalo tudi pospravljanje suhega vejevja in listja okoli hiše, zbrano pa so navadno zažgali na veliki četrtek. Ta obred so Madžari v okolici Lendave imenovali zažiganje Judeža in je ostanek magičnih navad odganjanja zla in zime, kar nam daje slutiti tudi samo poimenovanje. Tudi v Prekmurju so bili zadnji dnevi pred veliko nočjo še posebno bogati s cerkvenimi obredi in ljudskimi običaji. Od velikega četrtka utihnejo vsi zvonovi, ki jih vse do velike sobote nadomeščajo klopotci ali druge ropotajoče naprave. Veliki petek je dan spomina na Kristusovo smrt in tudi v pokrajini ob Muri je na ta dan delo bilo strogo prepovedano. Na veliki petek niso zanetili ognja, niti pekli kruha in prav tako niso predli ali šivali. Za krščane je eden izmed najpomembnejših trenutkov praznovanja velike noči sveta maša v soboto zvečer ali v nedeljo zjutraj ter vstajenjska procesija. Praznovanje vstajenja je povezan tudi z zaključkom posta in z blagoslovom hrane. Med Madžari v Dobrovniku je bilo v navadi, da so v košaro z blagoslovljeno hrano, poleg šunke, položili še hlebec, imenovan pompoš, jajca, hren in sol. V številnih naseljih zgodovinske Zalske županije je bila velikonočna procesija pravcat pohod po območju naselja. V Dobrovniku se je ta stara navada ohranila vse do današnjih dni. Velikonočna nedelja in ponedeljek pa nista bila le v znamenju verskih običajev, temveč tudi skupnega, družinskega praznovanja. V nasprotju z drugimi madžarskimi območji v Karpatskem bazenu se v naših krajih ni udomačilo velikonočno polivanje, temveč obiski botrov in obdarovanje otrok. Navadno so darila bili okrašeni pirhi in kosi oblačila. S podarjanjem pirhov je bil povezan še en zanimiv običaj, ko so se otroci na velikonočni ponedeljek popoldan zbrali na pašniku in tekmovali v metanju jajc v višino. Jajca so imela pomembno vlogo tudi na nedeljo za veliko nočjo, na tako imenovano belo nedeljo, ko so si dekleta med seboj izmenjevala pirhe v potrditev prijateljstva za celo življenje. V Prekmurju so najbolj znane tradicionalne metode okraševanja jajc enobarvno barvanje, praskanje, okraševanje z voskom in s polaganjem listov. Za Dobrovnik z okolico so najbolj značilni rdeče-črni voskani pirhi, na Goričkem in v Stražni krajini pa so jajca okraševali predvsem s praskanjem. V začetku 90-ih let 20. stoletja je kazalo, da bo tradicija izdelovanja pirhov na tem območju dokončno izumrla. Toda raziskovanja upokojene učiteljice iz pokrajine Hetiš Elizabete Urisk ter razstave pirhov v Dobrovniku so to uspele preprečiti. Zbrali so vse preostalo znanje ter stare običaje okraševanja, s čemer so voskanje pirhov ponovno obudili. Danes se s to tradicijo ukvarja že veliko ljudi, ki jo hkrati tudi ohranjajo in poučujejo. Še več, iz ohranjanja tradicije se je omenjena veščina razvila v pravo ljudsko obrt, lendavska regija pa je dobila tudi prve mojstre ljudske obrti v izdelovnju pirhov.

194


Kristus na križu, olje na platnu (Zbirka družine Cigan) Krisztus a keresztfán, olajfestmény (Cigan család gyűjteménye)

195


196


a keresztszülők általi meglátogatása és megajándékozása. A 20. század derekán az ajándék legtöbbször szépen festett hímes tojás és valami ruhanemű volt. A hímes tojás ajándékozásához kapcsolódó kedves szokás volt, hogy húsvéthétfő délutánján a gyermekek a tojásokkal a legelőn gyülekeztek és abban versengtek, ki tudja magasabbra dobni azokat. A tojások fontos szerepet töltöttek be a húsvéthétfőt követő fehérvasárnapon is, amit mátkálóvasárnapnak is neveztek. A leányok a mátkaság megerősítése érdekében hímes tojást is cseréltek egymással. A hímes tojás hagyományos készítési technikái közül az egyszínűre festés, a karcolás, a berzselés és a batikolás ismert a Muravidéken. Dobronak környékére és a Hetés vidékére a piros-fekete batikolt tojás, míg az Őrségre inkább a karcolásos technika volt a jellemző. Az 1990-es évek elején még úgy tűnt, a hímestojás-festés eltűnőfélben van a Muravidéken. Ekkor azonban Urisk Erzsébet hetési származású nyugdíjas tanárnő kutatásai és a dobronaki hímestojás-kiállítások újra ráirányították a figyelmet. A még meglévő tudást felgyűjtötték, segítettek feleleveníteni, illetve visszatanítani a tojásírást. Napjainkban már számosan gyakorolják, őrzik és tanítják ezt a hagyományt. Mi több, a hagyományőrzés ezen ágában már népi iparművészeket is termett a Muravidék.

Hetiški velikonočni pirhi v tehniki batika • Batikolt hetési húsvéti tojások (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

Podoba Jezusa z obcestnega križa, Gornji Lakoš, 1903 A Vida-sarki kereszt Jézusa, Felsőlakos, 1903 (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2001)

197


BoĹžiÄ?ni prazniki v okolici Lendave in na narodnostnem obmoÄ?ju


A karácsonyi ünnepkör Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen


Božični prazniki Star madžarski naziv za mesec december je »božični mesec«. Praznik zimskega solsticija oziroma rojstva Sonca je za kristjane utelešenje Kristusovega prihoda na svet. Obdobje priprav na praznik oziroma štirje tedni adventa se začenjajo na predvečer nedelje po dnevu svetega Andreja. Po katoliškem koledarju se v adventnem času drug za drugim vrstijo svetniki, njihovo praznovanje pa je duše vernikov vedno bolj in bolj bližalo k dostojnemu praznovanju božiča. Pred uvedbo gregorijanskega koledarja (1582) je bil Lucijin dan (13. december) najkrajši dan leta oziroma praznični dan sončnega obrata. Pred nekaj desetletji so v pokrajini ob Muri na ta dan otroci koledniki hodili od hiše do hiše ter za skromna darila domačinom zaželeli rodovitnosti in blagostanje. V takšnem ritmu so se počasi bližali trije najpomembnejših dnevi božičnega časa, 24., 25. in 26. december. Dnevu Adama in Eve pravijo tudi božični post, saj je sveti večer mineval v postnem pričakovanju Jezusovega rojstva. Ker so se postili, so uživali

Sveti Nikolaj, detajl krilnega oltarja, Selo, okoli leta 1490 (Madžarska narodna galerija) Szent Miklós, szárnyasoltár részlete, Nagytótlak, 1490 körül (Magyar Nemzeti Galéria) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)

200


A karácsonyi ünnepkör A december népi elnevezése karácsony hava. A téli napfordulónak, azaz a Nap születésének ünnepe a kereszténység számára Krisztus világrajövetelében testesült meg. Az ünnepre való előkészületi idő, azaz a négy hétből álló advent a Szent András napját követő vasárnap előestéjén vette kezdetét. A katolikus naptár szerint az adventi időben jelesebbnél jelesebb szentek ünnepei sorakoznak, ezek megtartása pedig egyre közelebb vitte az emberek lelkét a karácsony méltó megünnepléséhez. A Gergely-féle naptárreform előtt (1582) Luca napja (december 13.) volt az esztendő legrövidebb napja, azaz a téli napforduló ünnepnapja. A Muravidéken még néhány évtizeddel ezelőtt is lucázó gyerekek jártak házról házra, hogy termékenységet és bőséget kívánjanak a háziaknak némi adomány fejében.

Jezusovo rojstvo, detajl krilnega oltarja, Grad (Gornja Lendava), 1500-1510 (Madžarska narodna galerija) • Jézus születése, szárnyasoltár részlete, Felsőlendva, 1500-1510 között (Magyar Nemzeti Galéria) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)

201


bolj enostavne jedi, vendar so se trudili pripraviti čim več teh, da bi s tem simbolno nakazali željo po obilju in raznovrstnosti jedi tudi v naslednjem letu. Ob tej prilož­ nosti so bili posebej priljubljeni fižol, buča, mak, orehi, testenine, suho sadje, česen, čebula, med, vino in žganje. Seveda pa je bilo pomembno tudi, kako je bila ta večer pogrnjena miza. Tudi v naših krajih so ohranjeni številni običaji priprave božične mize. V Radmožancih so na primer v enega od vogalov namiznega prta položili kruh, čezenj pa so razprostrli drugi prt, s katerega so jedli. Na tako pogrnjeno mizo so položili korito za gnetenje kruha in valjar za testo. Pod mizo so položili polno košaro semen, malce slame in lemež. Semena pod božično mizo naj bi zagotovila dobro letino in blagostanje tudi v prihodnjem letu, zato so po božiču del semen primešali k semenom za setev, drugi del pa h krmi za perutnino, da bi le-ta bogato nesla. Po božiču so s slamo izpod božične mize postlali živini, seno pa primešali h krmi, da bi bila živina zdrava in bi se uspešno razmnoževala. Kmetijsko orodje so položili pod božično mizo z namenom, da bi le-to gospodarju dobro služilo in bilo učinkovito. Predmete z božične mize so odstranili na praznik nedolžnih otrok, ob novem letu ali pa ob svetih treh kraljih. Da bi bila letina dobra in da bi kruh primerno vzhajal, so namizni prt na spomlad uporabili kot setveni prt ali pa so z njim pokrivali vzhajajoče

Marija z detetom, prerokom Simeonom in svetim Janezom Krstnikom, olje na platnu Mária gyermekével, Simeon prófétával és Keresztelő Szent Jánossal, olajfestmény (Zbirka družine Cigan • Cigan család gyűjteménye)

202


Marija z detetom Jezusom, olje na platnu (Zbirka Župnije Lendava) Mária a gyermek Jézussal, olajfestmény (Lendvai Plébánia gyűjteménye)

Így érkezett el az idő a karácsonyi ünnepkör három legnagyobb jelentőségű napjához, a december 24-hez, 25-höz és 26-hoz. Ádám–Éva napját karácsony böjtjének is nevezik, hiszen a szenteste még a Kisjézusra váró böjtölés jegyében telt. A böjt miatt szegényesebb ételeket ettek ezen az estén, de igyekeztek sokat és sokfélét, hogy a következő esztendőben elegendő és változatos ételük legyen. Különösen kedvelt volt a bab, a tök, a mák, a dió, a tészta, az aszalt gyümölcs, a fokhagyma, a vöröshagyma, a méz, a bor és a pálinka. Természetesen az sem volt mindegy, hogy milyen asztalról fogyasztották el ezeket az étkeket. A karácsonyi asztal elkészítésének emléke számos változatban maradt fenn vidékünkön is. Radamosban például az asztalra terített első abrosz egyik sarkába kenyeret tettek, erre került rá az a másik, amin étkeztek, majd a dagasztóteknő a sodrófával. Az asztal alá pedig egy szakajtóban magvak, egy kis köteg szalma és az ekevasak kerültek. A magvak a következő év jó termését és a bőséget voltak hivatottak biztosítani, így ezeket az ünnep elmúltával hozzákeverték a vetőmaghoz a jó termés reményében, vagy a baromfinak adtak belőle, hogy legyen elegendő tojás. Karácsony után a szalmát az állatok alá tették, a szénát pedig megetették velük, hogy szaporák és egészségesek legyenek. A gazdasági eszközöket azért helyezték a karácsonyi asztal alá, hogy jól szolgáljanak és hatékonyak legyenek. A karácsonyi asztalra helyezett tárgyakat aprószentek napján, újévkor vagy vízkeresztkor szedték le.

203


testo ob peki. Vrhunec božičnega praznovanja med katoliki je bila polnočna sveta maša, ko se je z Jezusovim rojstvom izpolnil misterij praznika. Ko se je družina vrnila iz cerkve, je na tramu že viselo božično drevo življenja ali veja zimzelenega grma, ki sta bila prednika današnje božične jelke. 25. december je za kristjane po vsem svetu sakralni družinski praznik, ki ga praznujejo tudi mnogi ateisti. Štefan je prvi mučenik katoliške cerkve ter svetnik, po katerem je dobil ime tudi ustanovitelj madžarske države, sveti Štefan Ogrski. Tudi danes je zelo razširjen običaj, da 26. decembra, torej na štefanovo, čestitamo Štefanom. Nekoč so ob tem dnevu tudi koledovali. V preteklih stoletjih je bilo osebno ime Janez - podobno kakor Štefan - zelo priljubljeno. 27. decembra, na dan apostola svetega Janeza, so nekoč po cerkvah blagoslovili vino. Praznik nedolžnih otrok pa je dan spominjanja na dojenčke, ki so v Betlehemu kot mučeniki umrli za Jezusa. Prav zaradi tega se 28. decembra spominjamo tudi umrlih, nedolžnih dojenčkov. 31. december, zadnji dan v letu oziroma novoletna vigilija, je po katoliškem koledarju praznik papeža svetega Silvestra. 6. januar pa je dan svetih treh kraljev – oziroma, kot so nekoč dejali - dan treh modrecev. Tega dne se cerkev spominja Gašperja, Mihe in Boltežarja, treh vzhod­njaških učenjakov, ki so se prišli pokloniti novorojenemu Jezusu, hkrati pa je tudi spomin na Jezusov krst v reki Jordan. Živa dediščina božičnih praznikov je najboljši dokaz za to, kako pomembno je ohraniti od prednikov podedovane vred­ note in jih predajati novim generacijam, kajti v sebi nosijo bistvo in smisel življenja.

204 A

Praška Jezuščka iz porcelana (Zbirka družine Cigan) Prágai Kisjézus porcelánszobrok (Cigan család gyűjteménye)

204

204 B


Az asztalterítőt később vetőruhának vagy sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, a kenyér pedig megkeljen. A katolikusok ünneplésében az éjféli mise volt a nap csúcspontja, amikor Krisztus születésével beteljesült az ünnep misztériuma. Mire a család hazatért a templomból, a mestergerendáról már lógott a karácsonyi életfa vagy egy örökzöld ág, aminek napjainkban továbbélő változata a karácsonyfa. December 25-e a keresztény világban a családi együttlét szakrális ünnepe, amely erőteljesen jelen van az ateisták között is. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk, Szent István névadó szentje. Ezen a napon, azaz december 26-án még ma is élénken él az istvánozás, az István-napi névnapköszöntés szokása. Ehhez az alkalomhoz fűződött egykoron a regölés szokása is. Az egykori névadási szokásokban az Istvánhoz hasonlóan népszerű név volt a János is. Szent János apostol ünnepén, azaz december 27-én a katolikus templomokban egykoron borszentelést tartottak. Az aprószentek napja a kis Jézusért vértanúhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, ezért december 28-án azokra a csecsemőkre is gondolnak, akik bűntelenül, aprócska korukban hunytak el. A polgári év utolsó napja, december 31. az új esztendő vigíliája, a katolikus naptár szerint Szent Szilveszter pápa ünnepnapja. Január 6-án van a három királyok, avagy ahogyan régebben értelmezték, a három bölcsek napja. Ezen a napon emlékezik meg az egyház a keletről érkező három mágus, azaz Gáspár, Menyhért és Boldizsár Jézus előtti tiszteletadásáról, valamint Jézusnak a Jordán vizében történő megkeresztelkedéséről. A karácsonyi ünnepkör ma is élő hagyománya bizonyítja, hogy szükségünk van az őseinktől örökölt értékek megőrzésére és továbbadására, hiszen azok az élet lényegét és értelmét hordozzák magukban. 205 A ← Marija Mariagyűdska iz porcelana (Zbirka družine Cigan) Máriagyűdi Mária porcelánszobor (Cigan család gyűjteménye)

205 B Marija Mariazellska → iz porcelana (Zbirka družine Cigan) Máriazelli Mária porcelánszobor (Cigan család gyűjteménye)

205


Nepremična sakralna dediščina Lendave z okolico in narodnostnega območja


Lendva-vidék és a nemzetiségi terület épített szakrális öröksége


Dolnji Lakoš Naselji Dolnji in Gornji Lakoš ležita ob glavni cesti, ki povezuje Lendavo z Mursko Soboto. Po ohranjenih listinah sega zgodovina kapelice Svetega križa v Dolnjem Lakošu v leto 1845. Prebivalci naselij Dolnji in Gornji Lakoš so namreč tega leta položili temelje, na katerih so namesto lesenega križa, ki je bil v zelo slabem stanju, zgradili kapelico, v katero so namestili iz kamna izklesan križ Odrešitelja. Tako je bila na kraju med naseljema zgrajena predhodnica današnje kapelice, ki so ji okrog leta 1890 prizidali še zvonik in s tem je dobila svojo današnjo podobo. Zavetnik kapelice je Sveti križ. Kamniti križ ob glavni cesti, ki je bil večkrat prenovljen, je bil postavljen leta 1863 in še danes varuje naselje.

Kapelica Svetega križa, Dolnji Lakoš Szent Kereszt-kápolna, Alsólakos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

208


Alsólakos A Lendvát Muraszombattal összekötő főút mellett fekszenek Alsólakos és Felsőlakos települések. Az alsólakosi Szent Kereszt-kápolna történetét a fennmaradt írott dokumentumok 1845-re vezetik vissza. Az említett esztendőben Alsó- és Felsőlakos települések lakosai alapítványt tettek arra, hogy a rossz állapotú fakereszt helyett egy kápolnácskát építenek, amelybe a Megváltó kőből faragott keresztjét helyezik el. Így jött lére a két település közötti térségben a ma is álló kápolna elődje, amelyre 1890 körül tornyot is építettek, ekkor nyerte el most is látható alakját. A kápolna védőszentje a Szent Kereszt. A település főút menti kőkeresztjének létrehozására 1863-ban tettek alapítványt, mely többször megújítva azóta is őrzi a települést.

Obcestni križ, Dolnji Lakoš Kopinya-kereszt, Alsólakos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

209


Banuta Banuta, eno najmanjših naselij na madžarskem narodnostnem območju v Sloveniji, leži neposredno ob Črnem logu. Zvonik sredi prijazne vasice je duhovno središče naselja. Opečni zvonik je bil zgrajen v letih 1923-24. Vaško proščenje, posvečeno svetemu Juriju, je vsako leto prvo nedeljo po prazniku svetnika. Vsekakor velja omeniti, da je iz Banute ob potoku Ginja mogoč dostop do tako imenovanega Marijinega drevesa, svetega kraja v bližini Radmožancev. Med Banuto in Radmožanci oziroma med Mostjem in Genterovci poteka tudi simbolična meja med lendavsko in dobrovniško župnijo. Medtem ko spadata Banuta in Mostje k lendavski župniji, so Radmožanci in Genterovci že del dobrovniške župnije.

Bánuta Bánuta a szlovéniai magyarság egyik legkisebb települése, amely közvetlenül a Fekete-erdő szomszédságában fekszik. A barátságos kis falu közepén álló harangláb jelenti a település lelki központját. A téglából épült harangtornyot 1923–24-ben emeltették. A település búcsúját Szent György tiszteletére a szent ünnepét követő első vasárnapon tartják. Érdemes megemlíteni, hogy a Ginya-patak mentén Bánuta irányából megközelíthető a Radamos határában lévő szent hely, a Mária-fa. Bánuta és Radamos, illetve Hídvég és Göntérháza között húzódik a lendvai és a dobronaki plébánia jelképes határa is, hiszen míg Bánuta és Hídvég a lendvai plébániához tartozik, addig Radamos és Göntérháza már a dobronakihoz.

Obcestni križ, Banuta Útmenti kereszt, Bánuta (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

210


211

Zvonik svetega Jurija, Banuta Szent Gyรถrgy-harangtorony, Bรกnuta (Foto โ€ข Fotรณ: LENDVAI KEPE Zoltรกn, 2007)


Čikečka vas Naselje Čikečka vas leži med Motvarjevci in Selom. Njeni prebivalci so že v 16. stoletju začeli slediti kalvinski veri. Najprej so bili filiala gmajne na Vaneči, ko pa se je leta 1667 Vaneča pridružila evangeličanom, so prebivalci Čikečke vasi pripadli matični kalvinski gmajni v Kerci, od katere jih je leta 1920 ločila trianonska pogodba. Od takrat spadajo k Motvarjevcem. Edina cerkev v naselju je bila zgrajena leta 1901, vendar še danes ni popolnoma jasno, v kolikšni meri je pri njeni gradnji sodelovala kalvinska in koliko evangeličanska cerkev. Danes je v lasti evangeličanske cerkve, vendar jo uporabljajo skupaj z verniki kalvinske veroizpovedi. Pokopališče Čikečke vasi sodi med tista gorička pokopališča, kjer so še vidna zadnja kalvinska lesena nagrobna obeležja iz debel.

Lesen nagrobnik, Čikečka vas Táblás fejfa, temető, Csekefa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2006)

212


Csekefa A Szentlászló és Tótlak települések között fekvő Csekefa lakói már a 16. században a reformáció követőihez csatlakoztak. Eleinte Vaslak, szlovénul Vaneča filiája voltak, de Vaslak 1667-ben az evangélikusokhoz csatlakozott, és ekkor a csekefaiak a kercai református anyaegyházhoz kerültek. Egyházilag Kercától az 1920-as trianoni döntés miatt elszakadtak és ettől kezdve Szécsiszentlászlóhoz tartoztak. A település egyetlen temploma 1901-ben épült. Egyértelműen még nem tisztázott, hogy építésében milyen formában és mértékben vett részt a református és az evangélikus egyház. Jelenleg az evangélikus egyház tulajdona, de közösen használják a reformátusokkal. Csekefa temetője egyike azoknak a dombvidéki temetőknek, amelyek az utolsó református fejfákat rejtik.

Kamniti reformatorski nagrobniki, Čikečka vas • Református sírkövek, temető, Csekefa (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2015)

213


Protestantska cerkev, Čikečka vas Protestáns kápolna, Csekefa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)


Čentiba Čentiba, ki je eno največjih naselij v okolici Lendave, leži pod jugozahodnim delom Lendavskih goric. Jeseni, ko odpade listje, se tudi z glavne ceste vidi kapela sredi naselja. Kapela je bila blagoslovljena leta 1923, njena zavetnica pa je Mala Gospa, tako da je tukajšnje proščenje organizirano 8. septembra. Najstarejši sakralni spomenik Čentibe je kamniti kip svetega Florijana, ki so ga leta 1827 postavili čentibski jobagioni. Katoliška ljudska šola v naselju je bila zgrajena in predana v službo javne prosvete leta 1913. Vaški zvonik je bil postavljen leta 1924. Lokalni vinogradniki so leta 1999 ob cesti pri šoli postavili spomenik svojemu zavetniku - svetemu Urbanu. Naselje Čentiba premore tudi lastno pokopališče. Po vasi in ob vinogradniških poteh je postavljenih več obcestnih križev. Znamenita čentibska rojaka sta nekdanji pomožni škof v Pécsu dr. József Horvát in upokojeni lendavski župnik, duhovni pomočnik József Bernád.

Kapela Marijinega rojstva, Čentiba Kisboldogasszonykápolna, Csente (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

216


Csente Csente a Lendva-vidék egyik legnagyobb települése, amely a Lendva-hegy délnyugati lejtőinél terül el. Ha a lombok lehullnak, már a főútról is jól látható 1923-ban felszentelt kápolnája, melynek patrónája a Kisboldogasszony, így búcsúját szeptember 8-án tartják. Csente legrégebbi vallásos építménye egy Szent Flórián-szobor, amelynek felállítására a csentei jobbágyok tettek alapítványt 1827-ben. A falu katolikus népiskolája 1913-ban készült el és állt a köznevelés szolgálatába. A településen álló harangláb 1924-ben épült fel. A helyi szőlőtermelők 1999-ben emeltettek szobrot az iskola melletti útnál védőszentjüknek, Szent Orbánnak. Csente saját temetővel rendelkezik. A települést és szőlőhegyeit több útmenti kereszt is gazdagítja. Csente híres szülöttei dr. Horvát József egykori pécsi segédpüspök és Bernád József nyugalmazott lendvai plébános, püspöki tanácsos.

Zvonik, Čentiba Harangtorony, Csente (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

217


Dobrovnik Dobrovnik je drugo največje naselje na narodnostno mešanem območju in hkrati sedež Občine Dobrovnik. Dobrovniška cerkev svetega Jakoba je bila stoletja duhovno središče ne le nekdanjega trga, ampak tudi etnološke pokrajine Hetiš, znane po svoji značilni ljudski obrti. Prva pisna omemba cerkve svetega Jakoba izvira iz leta 1334. Konec 16. stoletja je cerkev služila vernikom protestantske veroizpovedi. Zapis iz leta 1661 pa potrjuje, da je takrat v Dobrovniku znova delovala katoliška cerkvena občina. Vemo tudi, da je bila cerkev leta 1662 razširjena, prizidali so zakristijo in samostoječi lesen zvonik, ki pa sta bila žrtvi velikega požara, ki je prizadel naselje leta 1747. V naslednjega pol stoletja, vse dokler Miklós Esterházy II., pokrovitelj cerkve in župnije, ni dal med leti 1794 in 1796 cerkve na novo sezidati, so se verniki zbirali v skromni leseni zgradbi. Nova cerkev je dobila obokan strop in zvonik v višini strehe. V zvezi z dobrovniško cerkvijo je vsekakor treba omeniti, da so jo do trianonske pogodbe leta 1920 imeli za svojo matično cerkev verniki pokrajine Hetiš. Poleg dobrovniških vernikov so sveto mašo obiskovali še katoliški prebivalci naselij Žitkovci, Kamovci, Genterovci in Radmožanci ter prebivalci naselij, ki so ostala na ozemlju Madžarske, in sicer: Szijártóháza, Zalaszombatfa, Jósec, Bödeháza in Gáborjánháza. Ohranil se je celo rek »Hetišanci so prispeli, lahko začnemo z mašo!«, kar je pomenilo, da so župniki praviloma počakali vernike, ki so peš množično prihajali po mašni poti iz Hetiša. Oltarno podobo je leta 1914 naslikal lendavski slikar Lajči Pandur, ki je tudi avtor zidnih poslikav, vendar so se te čez čas uničile. Načrt ureditve okolice cerkve je pripravil znameniti slovenski arhitekt Jože Plečnik. Ob cerkvi je bila pozneje postavljena kapelica svete Žalostne matere. Slike postaj križeve poti v cerkvi so prav tako delo Lajčija Pandurja iz leta 1954. Današnjo značilno zunanjo podobo je cerkev dobila s povišanjem zvonika po načrtih ljubljanskega profesorja in arhitekta Janeza Valentinčiča leta 1963. Veličastna zidna poslikava v prezbiteriju cerkve je delo mariborskega slikarja Jožeta Zela iz leta 1982. Na freski so upodobljeni trije prizori, na vsakem pa je podoba apostola svetega Jakoba starejšega: na levi je prizor obuditve Jairove hčerke, v sredi Jezusovo vstajenje in na desni molitev v vrtu Getsemani. Cerkvene orgle iz leta 1930 so delo svetovno znanega mojstra, graditelja orgel iz Pécsa Józsefa Angsterja. Leta 2011 je bila cerkev ponovno adaptirana, istočasno pa so prenovili tudi znamenite orgle. Med najpomembnejše sakralne spomenike Dobrovnika sodi tudi spomenik svetega Janeza Nepomuka, ki se nahaja pod nadstreškom pri mostu čez Bukovnico ob cesti proti Murski Soboti. Leta 1997 je Sándor Varga o zgodovini tega sakralnega 218


Dobronak Dobronak a szlovéniai magyarság második legnagyobb települése, Dobronak Község székhelye. A dobronaki Szent Jakab-templom évszázadokon át jelentette nemcsak az egykori mezőváros, de a népművészetéről méltán híres Hetés néprajzi tájegység lelki központját is. Szent Jakab templomát a történeti források 1334-ben említik először. A 16. század végén a templom a protestáns vallásgyakorlatot szolgálta. 1661-ben egy feljegyzés már újra azt tanúsítja, hogy Dobronakon katolikus egyházközség működött. Tudomásunk van arról is, hogy 1662-ben a templomot kibővítették, az épülethez sekrestye és különálló fa harangtorony is tartozott, amelyek a települést sújtó 1747-es nagy tűzvészben a lángok martalékai lettek. Ezt követően közel fél évszázadon át egy szegényes faépületben gyűltek össze a hívek, mígnem Esterházy II. Miklós, a templom és a plébánia kegyura 1794 és 1796 között újjá nem építtette a templomot. Az épületnek boltozatos mennyezete és a tetővel azonos magasságú tornya volt. A dobronaki templom kapcsán mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy e templomot tartották anyaegyházuknak a hetési hívek is, ez volt a Hetés plébániája egészen 1920-ig, Trianonig, így nemcsak a dobronaki hívők látogatták, de ide jártak szentmisére a később Szlovéniához csatolt Zsitkócból, Kámaházáról, Göntérházáról, Radamosból, valamint a magyar területen maradt Szijártóházáról, Zalaszombatfáról, Jósecből, Bödeházából és Gáborjánházáról is. Fenn is maradt egy mondás, miszerint: „Megjöttek a hetésiek, kezdődhet a mise!”, vagyis a szentmise kezdetével a plébánosok mindig megvárták a tömegesen és gyalogosan a miseúton érkező hetési híveket. A templom oltárképét 1914-ben Pandur Lajcsi lendvai festőművész festette, csakúgy, mint a templomot díszítő freskókat, amelyek később megsemmisültek. A templom környékének rendezési tervét Jože Plečnik, neves szlovén építész készítette. A templom mellett később helyet kapott a Fájdalmas Szűzanya-kápolna is. A templomban található keresztút állomásainak megfestése szintén Pandur Lajcsi nevéhez fűződik, ezeket az alkotásokat 1954-ben készítette a művész. A templom a sajátos toronnyal 1963-ban kapta meg jellegzetes arculatát, amikor a tornyot megmagasították. Ez a ljubljanai Janez Valentinčič építész és professzor tervei alapján készült. A plébániatemplom szentélyében található hatalmas freskó a maribori Jože Zel festőművész nevéhez fűződik, aki 1982-ben készítette el a templomot díszítő alkotásokat. A freskó három jelenetet ábrázol, mindegyiken ott látható idősebb Szent Jakab apostol: a bal oldalon Jairus leányának feltámasztása, középen Urunk Jézus Krisztus színeváltozása és a jobb oldalon ima a Getszemáni kertben. A templom orgonája 1903-ból való, amelyet a világhírű pécsi Angster József orgonaépítő mester készített. A templom 2011-ben jelentős átalakításon és felújításon esett át, amelynek során az orgonáját is felújították. 219


Župnijska cerkev svetega Jakoba, Dobrovnik Szent Jakab-plébániatemplom, Dobronak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)


spomenika na prostem zapisal: »O tem, kdaj je bil spomenik postavljen in kdo ga postavil, ni verodostojnih zapiskov, na žalost pa nam o tem niti najstarejši prebivalci naselja niso vedeli povedati ničesar. Spominjajo se le, da je imel nadstrešek do leta 1923 obliko piramide in je bil pokrit s strešniki, nov nadstrešek pa je dobil obliko kupole. Po mnenju strokovnjakov naj bi bil spomenik postavljen okrog leta 1850. Po drugi svetovni vojni so eno od rok kipa odlomili.« Kamniti kip je bil v naslednjih

Spomenik svetega Janeza Nepomuka, Dobrovnik Nepomuki Szent János-szoborfülke, Dobronak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)

222


Dobronak jelentős műemlékei közé tartozik a Muraszombatba vezető út mentén, a Bakonaki-patakon átvezető híd mellett álló szoborfülke és benne Nepomuki Szent János szobra. Varga Sándor 1997-ben így írt e szabadtéri szakrális műemlék történetéről: „A szobor emeltetési évéről és emeltetőjéről nincs feljegyzés, a falu legidősebb polgárai sem tudnak rá adatot szolgáltatni. Arra azonban emlékeznek, hogy már nem egészen az eredeti formájában van, hiszen 1923-ig piramis alakú, cseréppel fedett teteje volt, s az említett évben ezt átépítették kupolaszerű tetőzetre. A szakemberek véleménye szerint 1850 táján emelhették. A második világháború után a szobor egyik kezét letörték.” A szobrot azóta már helyreállították, így mindkét keze ép, azonban a „Nepomuki Szent János könyörögj érettünk!” felirat nem került rá vissza. A dobronaki Nepomuki Szent János-szobor alakja a keresztre feszített Krisztust hordozza egy pálmaággal együtt, öltözéke pedig a szent ábrázolásainál megszokott: a dobronaki Nepomuki is szakállat visel, valamint birétumot, azaz papi fejfedőt, pelerint, kanonoki csipkés karinget és reverendát. A szobor további érdekessége, hogy a minden bizonnyal homokkőből faragott szobrot festés díszíti. A festés még élőbbé, realisztikusabbá teszi a szent alakját. Közigazgatásilag Dobronak Községhez tartozik a Bakonaki-tó melletti erdőben álló Szent Vid-forrás és kápolna, amely a vidék lakói szerint „emberemlékezet” óta ott található. A Szent Vid-forrás vizét szembetegségek esetén tartja foganatosnak a környék lakossága. A kápolna búcsúját pedig a Szent Vid ünnepéhez, június 15-éhez legközelebb eső vasárnapon ünneplik. Dobronak településen egykor két temető is volt. Az egyik az egykori mezőváros saját temetője, amely ma is megtalálható a Muraszombat felé vezető út mellett és több régi, míves sírkövet őriz. A temetőben lévő egykori kis kápolnáról már a 18. századból is vannak adataink, de 1923-ban lebontották. A település legrégebbi temetője minden valószínűséggel a plébániatemplom körül lehetett, ennek egyik része pedig az úgynevezett hetési temető volt. Miután az 1870-es években szinte minden falu önálló temetőt létesített, a hetési temetőt felszámolták, az elhagyott telken pedig 1942-ben futballpályát alakítottak ki. Ma tömbház található ott. Dobronak településen és annak határában hét útmenti kereszt áll, amelyekhez érdekes történetek kötődnek. Dobronak keresztjei közül jelentős eszmei értéke van a felsőhegyi Deák-kút felett álló kőkeresztnek, amelyet az 1940-es években a hetési temetőből szállítottak oda. A keresztnek csak az alsó része eredeti, a felső részét újrafaragták. A Renkóc felé vezető útnál a Bakonica hídjától nem messze található az a kereszt, amit 1912-ben Santag János és neje, Szunyog Anna állíttatott. Az egyedi megjelenésű, szépen kivitelezett kereszt Magyarországon, egy celldömölki műhelyben készült. Igazi különlegességnek számít a tüskeszeri falurészen álló kereszt is, amelyet 1933-ban emeltetett a falu népe. A keresztről már első látásra megállapítható, hogy egy különleges népi, naiv művészeti, egyedi alkotással állunk szemben. 223


desetletjih restavriran, saj ima danes obe roki, napisa v madžarskem jeziku, ki se je glasil »Sveti Janez Nepomuk, prosi za nas!«, pa niso namestili. Dobrovniški spomenik svetega Janeza Nepomuka drži v rokah križ z razpetim Kristusom in palmovo vejo. Njegova obleka je običajna, oziroma podobna drugim upodobitvam svetnika: tudi dobrovniški Nepomuk ima brado, na glavi nosi biret oziroma duhovniško pokrivalo, oblečen pa je v pelerino, kanoniški čipkast mašni plašč in talar. Spomenik je izklesan iz peščenjaka in pobarvan, in zaradi tega je podoba svetnika videti še bolj življenjska. K občini Dobrovnik spadata tudi Vidov izvir in kapelica svetega Vida ob Bukovniškem jezeru. Kapelica naj bi po ljudskem izročilu tu stala že od pamtiveka. Okoliško prebivalstvo je prepričano, da voda iz Vidovega izvira zdravi očesne bolezni. Proščenje ob kapelici je vsako leto v nedeljo, ki je najbližja 15. juniju oziroma cerkvenemu prazniku svetega Vida. Nekoč sta bili v Dobrovniku dve pokopališči. Eno je bilo pokopališče nekdanjega trga, ki služi svojemu namenu še danes in se nahaja na desni strani ceste proti Murski Soboti. Na tem pokopališču se nahaja več starih, umetelno izdelanih kamnitih nagrobnikov. O pokopališki kapelici obstajajo verodostojni podatki že iz 18. stoletja, vendar so objekt leta 1923 zaradi dotrajalosti porušili. Najstarejše dobrovniško pokopališče pa se je najverjetneje nahajalo okoli današnje župnijske cerkve, del le-tega pa je bilo tudi tako imenovano hetiško pokopališče. Potem ko so v 70-ih letih 19. stoletja domala v vseh naseljih v okolici Dolnje Lendave in Dobrovnika uredili samostojna pokopališča, je hetiško pokopališče izgubilo svojo funkcijo. Na opuščeni parceli so leta 1942 uredili nogometno igrišče, danes pa tam stoji stanovanjski blok. V Dobrovniku in njegovi bližnji okolici stoji sedem obcestnih križev. Z nekaterimi so povezane prav zanimive zgodbe. Med križi na območju Dobrovnika ima posebno vrednost kamniti križ nad Deákovim studencem v goricah z ledinskim imenom Felsőhegy, ki so ga s hetiškega pokopališča premestili sem v 40-ih letih 20. stoletja. Na žalost je izvirno ohranjen le spodnji del križa, gornji del pa je na novo narejen. Nedaleč od mostu na Bukovnici, ob cesti proti Renkovcem pa stoji križ, ki sta ga leta 1912 postavila János Santag in njegova soproga Anna Szunyog. Lepo ohranjen križ estetske vrednosti in edinstvene izvedbe je nastal na Madžarskem v eni od delavnic v mestu Celldömölk. Prava posebnost je tudi obcestni križ v delu naselja Tüskeszer, ki so ga leta 1933 postavili vaščani. Že na prvi pogled lahko ugotovimo, da gre za edinstveno delo, narejeno v ljudskem, naivnem umetniškem slogu.

→ Deakov studenec in križ, Dobrovnik A Deák-kút és kereszt, Fösühegy, Dobronak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2015)

224


225


Obcestni križ, Dobrovnik Tüskeszeri kereszt, Dobronak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2003)


Domanjševci Domanjševci, naselje idilične lepote, ležijo v dolini Male Krke in so sestavljeni iz dveh delov: iz Domanjševcev in iz majhnega naselja Bükalja, ki je spadalo med naselja zgodovinske Stražne krajine. Najbolj dragocena nepremična sakralna dediščina Domanjševcev je zagotovo cerkev svetega Martina, ki je bila najverjetneje zgrajena pred letom 1241, leta 1366 pa je pripadla župniji Velemér. Cerkev je bila med leti 1560 in 1714 v posesti evangeličanske cerkve. Leta 1872 je bila prezidana v neoromanskem slogu. Cerkev je bila restavrirana v letih 1971 in 1972. Med posebnosti cerkve sodi neobičajna upodobitev Božjega jagnjeta nad vhodom v sakralni objekt. Posebnost upodobitve je, da križa ne drži jagnje, ampak levinja ali panter. Prva evangeličanska cerkev v Domanjševcih je bila lesena, zgrajena leta 1800. Leta 1870 so evangeličanski verniki ustanovili samostojno gmajno, h kateri so spadala tudi naselja Bükalja, Szomoróc, Kercza, Središče, Magyarszombatfa, Gödörháza in Velemér. Gradnja današnje nove cerkve se je začela leta 1901 in bila končana leto kasneje. Načrte za cerkev v neoromanskem slogu je pripravil Alojz Kleiber, dela pa vodil Tivadar Rátkol. V delu domanjševskega naselja Bükalja se nahaja star zvonik, ki ni elektrificiran in deluje na osnovi arhaične tehnologije. Zgodovina zvonika in zvona sega vsaj do začetka 19. stoletja in je povezana z družino Osvald, ki je imela nemške in transilvanske korenine. Po mnogih prenovah in premestitvah stoji zvonik od leta 1998 na sedanjem mestu. Skrbnik in zvonar je Edvard Pocak, potomec družine Osvald. A da bi še dolgo prijetno zvonil, kliče zvonik po čimprejšnji prenovi.

Evangeličanska cerkev, Domanjševci • Evangélikus templom, Domonkosfa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

228


Domonkosfa Domonkosfa a Kerca-patak völgyében elterülő festői szépségű település, amely napjainkban két részből tevődik össze: Domonkosfából és az egykoron a történeti Őrséghez tartozó Bükaljából. Domonkosfa legféltettebb szakrális építészeti emléke, a Szent Márton-templom minden valószínűség szerint 1241 előtt épült. A templom 1366-ban már a veleméri plébániához tartozott. 1560 és 1714 között az evangélikus egyház vette birtokába. 1872-ben neoromán stílusban átépítették, 1971-ben és 1972-ben műemléki kutatás során restaurálták. A templom egyik különlegessége egy nagyon különleges Agnus Dei-ábrázolás a bejárat felett. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem egy nőstény oroszlán vagy párduc tartja a keresztet. Az első evangélikus templomot Domonkosfán 1800-ban építették fából. 1870-ben az evangélikus hívők önálló gyülekezetet alakítottak, amihez Bükalja, Szomoróc, Kercza, Kisszerdahely, Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér is tartozott. Az új, mai is látható templomot 1901-ben kezdték el építeni és 1902-ben fejezték be. A neoromán stílusban épült templom terveit Kleiber Alojz építész készítette, a munkálatokat pedig Rátkol Tivadar vezette. Domonkosfa bükaljai részén található a vidék legarchaikusabb technikával működő, még nem villamosított haranglába is. A harangláb és a harang története legalább a 19. század elejéig nyúlik vissza, és a német, valamint erdélyi gyökerekkel is rendelkező Osvald családhoz köthető. A harangláb több felújítás és áthelyezés után 1998 óta áll jelenlegi helyén. Gondozója és harangozója Pocak Edvard, az Osvald család leszármazottja. A haranglábnak sürgősen felújításra lenne szüksége, hogy még sokáig szólhasson a harangja.

Zvonik, Domanjševci Harangláb, Domonkosfa (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

229


Gornji Lakoš Najstarejši sakralni spomenik Gornjega Lakoša je križ pri odcepu stranske ulice pri hiši Vidovih in spada med zadnje umetnine sakralnega kiparstva v lesu v okolici Lendave. Leseni križ ob glavni cesti je leta 1903 postavil János Vida, ki je hkrati ustanovil sklad za vzdrževanje križa. Gre za zadnji leseni križ v okolici Lendave, na katerem se še vedno nahaja izviren, lepo izklesani korpus. Posebnost lesenega križa dodatno stopnjuje estetsko ukrivljen zaščitni pločevinast nadstrešek. Vaščani Gornjega Lakoša so že leta 1914 dali pobudo za izgradnjo kapelice v vasi, a je prva svetovna vojna prekrižala njihove načrte. Namesto kapelice je bila zgrajena vaška šola. Svoje načrte pa so uspeli uresničiti leta 1930, ko je bila zgrajena kapelica blagoslovljena in priporočena zavetniku svetemu Štefanu Ogrskemu. V kapelici se nahaja osnutek spomenika svetega kralja Štefana, ki je postavljen na cerkvenem trgu v Lendavi in je delo lendavskega kiparja Ferenca Királya. Skupno pokopališče Dolnjega in Gornjega Lakoša je bilo urejeno okrog leta 1860. Vaščani so leta 1874 skupno postavili tudi kamnit pokopališki križ, ki so ga prenovili leta 1981.

Kapela sv. Štefana Ogrskega, Gornji Lakoš Szent István király-kápolna, Felsőlakos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

230


Felsőlakos Felsőlakos legrégebbi szakrális műemléke az úgynevezett Vida-sarki kereszt, amely a muravidéki szakrális faszobrászat egyik utolsó köztéri remeke. A főút mentén lévő fakeresztet 1903-ban Vida János állíttatta, amelynek fenntartására a felállítás évében alapítványt tett. Ez a kereszt vidékünk utolsó olyan fakeresztje, amelyen még az eredeti, szépen faragott fakorpusz található. A fakereszt különlegességét fokozza a védelmét szolgáló, szépen hajlított pléhtető. A felsőlakosi kápolna építését már 1914-ben kezdeményezte a falu lakossága, de az I. világháború kitörése miatt ez akkor elmaradt. A kápolna helyett iskola épült e faluban. Terveiket 1930-ban sikerült valóra váltani, mikor is felszentelhették a Szent István király oltalmába ajánlott kápolnájukat. Ebben a kápolnában található a Király Ferenc által készített lendvai István király köztéri szobor kisméretű tervezete. Alsó- és Felsőlakos közös temetőjét 1860 táján nyitották meg. A temető kőkeresztjét is közösen emeltette a két település lakossága 1874-ben, 1981-ben pedig felújíttatták.

Obcestni križ, Gornji Lakoš Vida sarki-kereszt, Felsőlakos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

231


Genterovci Genterovci so bili nekoč središče pokrajine Hetiš, vedno pa so spadali k dobrovniški župniji. Najstarejši sakralni objekt v naselju je lesen zvonik, ki ga v madžarščini oz. v hetiškem narečju imenujejo »krilast zvonik« in je bil po mnenju nekaterih zgrajen leta 1860, po drugih virih pa leta 1889. Zvon so za časa prve svetovne vojne zaplenile oblasti za potrebe vojske. Današnji zvon so vaščani kupili leta 1924 in ga še istega leta blagos­ lovili. Vrh stolpa krasita kovinska krogla in dvojni križ s petelinčkom vremenarjem. V naselju in zunaj njega stojijo trije obcestni križi, eden pa na pokopališču. Predhodnika lesenega križa, ki stoji na robu vasi ob nekdanji hiši Károlya Benczeja, so vaščani postavili leta 1888. Križ, ki ga prebivalci v madžarščini imenujejo Rdeča slika, je bil večkrat prenovljen, nedavno pa so celo ulico, v kateri stoji, uradno poimenovali po njem. Naselje Genterovci premore od leta 1880 svoje pokopališče, ki so ga leta 1928 razširili. Katoliški prebivalci Genterovcev so od 60-ih let 20. sto­ letja vse do leta 1978 hodili ob nedeljah na sveto mašo v molilnico, ki je bila v hiši Ádáma Bencze­ja. Šele leta 1978 je naselje dobilo novo katoliško cerkev, ki so jo istega leta tudi blagoslovili. Cerkev, katere zavetnica je Marija Snežna, stoji neposredno ob vaš­ kem pokopališču.

Kapela svete Marije Snežne, Genterovci Havas Boldogasszonykápolna, Göntérháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)

232


Göntérháza Göntérháza a Hetés tájegység központja volt egykoron, és a dobronaki plébániához tartozik a mai napig. Legrégibb vallásos építménye a szoknyásharanglábja, amely egyes források szerint 1860-ban készült, míg mások szerint 1889-ben. A benne lévő harangot az első világháború idején, 1917 végén a hatóság elvitte háborús célokra. A mai harangot a falu lakói 1924-ben vásárolták és ebben az évben fel is szentelték. A torony csúcsdísze fémből készült gömb és kettős kereszt, amelynek tetejét szélkakas ékesíti. A település utcáin és határában három útmenti kereszt áll, valamint egy a temetőjében. A faluvégen, egykor Bencze Károly házánál álló, Piros-képnek nevezett fakereszt elődjét a göntérháziak 1888-ban emeltették, amely több felújítás után, de ma is áll, sőt az utat, ami mellett található, Pirosképi utcának nevezik hivatalosan is. Göntérháza saját temetővel rendelkező település, a temetőt 1880-ban létesítették, 1928-ban pedig kibővítették. A gön­­tér­h áziak az 1960-as években még a Bencze Ádám házában létesített imaházba jártak imádkozni, ahol 1978ig minden vasárnap tartottak szentmisét. A település új, a temető mellett álló, Havas Bol­d og­a sszony oltal­m ába ajánlott templomát 1978-ban szen­telték fel.

Lesen zvonik, Genterovci Harangláb, Göntérháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2007)

233


Gaberje Naselje Gaberje je sestavljeno iz dveh delov: iz starega dela, ki ga naseljujejo večinoma Madžari, in iz novega dela, tako imenovane Kolonije, kjer živijo večinoma Slovenci, ki so prišli iz slovenskih prekmurskih vasi, predvsem iz Odrancev, in se po prvi svetovni vojni tam naselili. Naselje ima svoje pokopališče, pripada k lendavski župniji, šolo pa ima od leta 1914. Prva rimokatoliška kapelica v naselju je bila zgrajena leta 1924, na njenem mestu pa je bila leta 1995 zgrajena cerkev, posvečena Karmelski Materi božji. Gradnja cerkve se je zaključila leta 1997, od takrat imajo okoliški verniki možnost udeleževati se svetih maš ob nedeljah in praznikih. Na travniku med spodnjim in gornjim delom naselja stoji star zvonik, najverjetneje zgrajen že v prvi polovici 19. stoletja. Njegov zvon so leta 1989 prenesli v mrtvašnico na gabrskem pokopališču. Prebivalce naselja in popotnike spominja na Kristusovo vstajenje več obcestnih križev.

Cerkev Karmelske Matere Božje, Gaberje Kármelhegyi Boldogasszony-templom, Gyertyános (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

234


Gyetyános Gyertyános település két részből áll: a többségében magyarok lakta régi falurészből és az úgynevezett Kolóniából, az I. világháború után a szlovén Mura-menti falvakból, főként Odriáncról idetelepített szlovének településrészéből. A falu önálló temetővel rendelkezik, a lendvai plébániához tartozik és 1914 óta van iskolája. A településen 1924-ben építettek római katolikus kápolnát, amelynek helyére 1995-ben új, a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmába ajánlott templomot állítottak. A templom építése 1997-re fejeződött be, azóta minden vasárnap és ünnepnap szentmisén vehetnek itt részt a környékbeli hívek. Gyertyánosban a falu alsó és felső része között egy réten áll a falu régi haranglábja, amely minden bizonnyal a 19. század első felében épült, harangját azonban 1989-ben a temető halottasházába helyezték. A település lakóit több útmenti kereszt is emlékezteti Krisztus feltámadására.

Obcestni križ, Gaberje Útmenti kereszt, Gyertyános (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

235


Trimlini Naselje Trimlini je poimenovano po nekdanjih znamenitih vodnih mlinih, zaradi bližine Lendave pa je bilo vedno tesno povezano z njo. Tudi cerkveno sodi kraj pod lendavsko župnijo. Najstarejši sakralni spomenik naselja je spomenik svete Ane. Napis na stebru kipa ni izviren, v madžarskem jeziku so ga zapisali po enem od obnovitvenih posegov; glasi se: »Postavila Anna Szíjártó, vdova Pétra Tótha, 1856«. Pobarvan kamniti kip na vrhu približno tri metre visokega stebra je oblikovan v baročnem slogu. Tudi vaško proščenje poteka vsako leto julija pri tem spomeniku. Spomenik svete Ane v Trimlinih sodi med tiste verske spomenike na območju Lendave, ki ga je potrebno nemudoma strokovno restavrirati. Drugi pomemben sakralni objekt naselja je zvonik, ki so ga postavili verni vaščani. Trimlini nimajo svojega pokopališča, svoje umrle pokopavajo v Lendavi ali v Petišovcih.

Zvonik, Trimlini Harangtorony, Hármasmalom (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

236


Hármasmalom Hármasmalom, az egykori híres vízimalmairól elnevezett település közelsége miatt mindig is szoros kapcsolatot tartott fenn Lendvával, egyházilag pedig a lendvai plébániával. Legrégebbi szakrális műemléke egy Szent Anna-szobor. A szobron olvasható felirat már nem az eredeti, felújításkor került rá az alábbi szöveg: „Tóth Péter özvegye Szíjártó Anna buzgóságából 1856.” A mintegy három méter magas oszlop tetején álló festett kőszobor barokk stílusú. A falu búcsúját is ezen szobornál tartják minden év júliusában. A hármasmalmi Szent Anna-szobor egyike a Lendva-vidék azon vallási emlékeinek, amelyek a legsürgősebben szakértő restaurálásra szorulnának. A falu másik fontos vallási építménye a harangtorony, amelyet a falu népe emeltetett keresztényi buzgóságból. Hármasmalom nem rendelkezik saját temetővel, ezért lakosai főként Lendván és Petesházán temetkeznek.

Kip svete Ane, Trimlini Szent Anna-szobor, Hármasmalom (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2015)

237


Mostje Mostje je naselje s posebno strukturo, saj je sestavljeno iz dveh delov, in sicer iz tako imenovanega Starega Mostja s pretežno madžarskim prebivalstvom in iz Novega Mostja, ki so ga po letu 1920 ustanovili slovenski kolonisti. Najstarejša sakralna stavba Starega Mostja je bil leseni, tako imenovani krilast zvonik, postavljen okoli leta 1870, ki so ga porušili in namesto njega leta 1966 zgradili opečni zvonik. V bližini pokopališča, ki je skupno za naselji Mostje in Banuto, stoji šolska zgradba, zgrajena v letih 1912-13, ki je danes preurejena v vaški in gasilski dom. Kot zanimivost naj omenimo, da v Novem Mostju vse do leta 1987 ni bilo obcestnega križa. Križ s slovenskim napisom je dala postaviti družina Koštrica. Vaško proščenje v Mostju je vsako leto prvo nedeljo v avgustu na pokopališču pred mrtvašnico.

Zvonik, Mostje Harangtorony, Hídvég (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

238


Hidvég Hídvég a szlovéniai magyarság egyik sajátos szerkezetű települése, ugyanis két részből áll, az úgynevezett Öreghídvégből és az 1920 után betelepített szláv kolonisták által létrehozott Újhídvégből. Öreghídvég első vallási építménye az 1870 táján fából ácsolt úgynevezett szoknyásharang lehetett, de ezt a haranglábat lebontották és a helyére 1966-ban téglából harangtornyot építettek. A Bánutával közös temető közelében áll az 1912–13-ban épített iskolaépület, amely ma falu- és tűzoltóotthon. Az Újhídvég nevű részről érdekességként megemlíthető, hogy az itt élő szlovénoknak egészen 1987-ig nem volt saját útmenti keresztjük, amikor is a Koštrica család állított egyet szlovén nyelvű felirattal. A település búcsúját a temetőben lévő halottasház előtt tartják augusztus első vasárnapján.

Obcestni križ, Mostje Koštrica-kereszt, Hídvég (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

239


Hodoš in Krplivnik Hodoš je največje naselje slovenskega dela zgodovinske Stražne krajine, katere prebivalci so večinoma evangeličanske veroizpovedi, tako so tudi sakralni spomeniki povezani s to veroizpovedjo. Prebivalci Hodoša so že konec 16. stoletja prevzeli protestantsko vero. Podobno kot prebivalci ostalih naselij Stražne krajine so najprej tudi oni sledili kalvinski smeri reformacije, okoli leta 1678 pa so se pridružili evangeličanom. Bogoslužje je do leta 1732 potekalo v takratni katoliški cerkvi v naselju, cerkev pa so katoliki v obdobju protireformacije ponovno prevzeli, a je žal pogorela. Zato so prebivalci Hodoša leta 1783 postavili novo leseno cerkev. Leta 1840, v obdobju službovanja duhovnika Janoša Kardoša, se je začela gradnja današnje evangeličanske cerkve. Dela so bila končana v dveh letih, nato so cerkev blagoslovili. Po ustnem izročilu so za gradnjo cerkve prispevali tako evangeličani kakor tudi kalvinci. Leta 1845 so hodoški verniki pod vodstvom Janoša Kardoša zgradili tudi šolo in stanovanje za učitelja - kantorja. Tudi zadnje počivališče Janoša Kardoša je na Hodošu, njegov grob pa se nahaja na starem pokopališču, ki prav tako šteje za pomembno sakralno dediščino.

Evangeličanska cerkev, Hodoš Evangélikus templom, Hodos (Foto • Fotó: ABRAHAM Klaudia, 2016)

240


Hodos és Kapornak Őrihodos a szlovéniai Őrség legnagyobb lélekszámú települése, amelynek lakói túlnyomórészt az evangélikus vallás követői, így vallási emlékei is ehhez kapcsolódnak. A hodosiak már az 1500-as évek végén protestánssá lettek. Előbb az Őrség többi falujához hasonlóan a kálvinista irányzatot követték, majd 1678 táján az evangélikussághoz csatlakoztak. Az istentiszteletek megtartására 1732-ig a falu akkori katolikus templomát használták, amit aztán a katolikusok visszafoglaltak, majd pedig leégett. Ennek pótlására 1783-ban egy fatemplomot építettek. Kardos János lelkészsége idején, 1840-ben kezdték el építeni az új, ma is álló evangélikus templomot, amelyet két évvel később fejeztek be és szenteltek fel. A szájhagyományban az is fennmaradt, hogy a templom építéséhez nem csak az evangélikus, hanem a református hívek is hozzájárultak. A hodosi hívek Kardos János vezetésével 1845-ben iskolát és lakást is építettek a kántortanító számára. Kardos János Hodoson lelte meg végső nyughelyét is, a szintén kiemelten értékes szakrális örökségnek számító hodosi régi temetőben nyugszik.

Evangeličanski, rimskokatoliški in reformatorski leseni nagrobniki, Krplivnik Evangélikus, római katolikus és református fejfák, Kapornak (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2001)

241


Dolga vas Dolga vas se je popolnoma zrasla z mestom Lendava, s katero tvori povezano naselje. Svojega imena ni dobila po naključju, saj je glavna vaška ulica dolga skoraj tri kilomet­ re. Sredi naselja se nahaja opečnat zvonik, posvečen svetemu Florijanu; leta 1924 so ga zgradili na mestu lesenega zvonika. Zvonik svetega Florijana je bil obnovljen leta 1978. Naselje premore svoje katoliško pokopališče, kjer se nahaja eden od najstarejših pokopaliških križev na območju Lendave in je bil že večkrat prenovljen. V Dolgi vasi se nahaja tudi drugo največje ohranjeno judovsko pokopališče v Sloveniji. Člane dolnjelendavske in okoliške judovske skupnosti so tukaj polagali k zadnjemu počitku vse od tridesetih let 19. stoletja. Mrliška vežica je bila zgrajena leta 1904. Na obeh straneh vhoda so zapisana imena tistih, ki so nesebično pomagali pri izgradnji mrtvašnice, ter seznam članov dolnjelendavske chevre kadishe. Po drugi svetovni vojni so bili sem preneseni zemeljski ostanki Judov iz ukinjenega beltinskega judovskega pokopališča.

Zvonik svetega Florijana, Dolga vas Szent Flóriánharangtorony, Hosszúfalu (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

242


Hosszúfalu Hosszúfalu Lendvával teljesen összenőtt, így azzal egybefüggő települést alkot. Méltán viseli a Hosszúfalu nevet, hiszen főutcája közel három kilométer hosszúságú. A település központjában látható az 1924-ben téglából épített Szent Flórián-harangláb, amelynek helyén eredetileg egy fából készült harangláb állt. A harangtorony 1978-ban nagyobb felújításon esett át. A település saját katolikus temetővel rendelkezik, itt áll a település egyik legrégebben alapított, azóta sok felújításon átesett keresztje is. Hos�szúfaluban található Szlovénia második legnagyobb megmaradt zsidótemetője. Alsólendva és vidéke zsidóságának temetője volt ez, ahova az 1830-as évektől temetkeztek az izraelita közösség tagjai. A halottasházat 1904-ben építették, a bejárat két oldalán olvasható az építtetők neve, az alsólendvai chevra kadisha egylet tagjainak névsora. Ebben a temetőben leltek végső nyughelyre a felszámolás után az egykor a belatinci temetőben nyugvók földi maradványai is.

Obcestni križ, Dolga vas Útmenti kereszt, Hosszúfalu (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

243


Židovsko pokopališče, Dolga vas Zsidótemető, Hosszúfalu (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)


Dolgovaške Gorice Nad mirom vinogradov v Dolgovaških Goricah bedijo štirje obcestni križi. Križ na Dolacu je bil postavljen leta 1901, pri Piramidi leta 1906, v zaselku Bükkhegy leta 1907, v delu goric z ledinskim imenom Szenegető pa leta 1936. Na Dolacu so verniki iz Dolgovaških Goric leta 1901 postavili lesen križ, ki sta ga - po zapisu na križu - leta 1940 verna zakonca v slavo Gospoda in Device Marije nadomestila s kamnitim.

Obcestni križ, Dolac, Dolgovaške Gorice Útmenti kereszt, Dolac, Hosszúfaluhegy (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

246


Hosszúfaluhegy A Hosszúfalu-hegyen is négy útmenti kereszt őrzi a szőlőhegyek nyugalmát. A dolacit 1901-ben, a lármafait 1906-ban, a bükkhegyit 1907-ben, a szenegetőit 1936-ban állíttatták. A dolaci részén a Hosszúfalu-hegyi hívek 1901-ben állíttattak egy fakeresztet, amelyet 1940-ben kőkereszttel cseréltetett le egy hitben buzgó házaspár Isten dicsőségére és a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, ahogy a felirata is hirdeti.

Obcestni križ, Senegető, Dolgovaške Gorice Útmenti kereszt, Szenyegető, Hosszúfaluhegy (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

247


Hotiza Hotiza je edino naselje v občini Lendava, ki ni del tako imenovanega narodnostno mešanega območja, kjer v Sloveniji živijo prebivalci madžarske narodnosti. Župnijska cerkev sv. Petra in Pavla, ki so jo zgradili leta 1926, stoji ob glavni cesti v vzhodnem delu naselja.

Župnijska cerkev svetega Petra in Pavla, Hotiza Szent Péter és Pál-plébániatemplom, Hotiza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

248


Hotiza Hotiza a szlovéniai magyarság által is lakott Lendva Község egyetlen olyan települése, amely nem tartozik az úgynevezett nemzetiségileg vegyesen lakott területhez. A település 1926-ban épített Szent Péter és Pál plébániatemploma a település keleti részén, a főút mellett áll. Az önálló plébánia 1955-ös megalapításáig Hotiza az aslsólendvai plébániához tartozott. Amikor 1920-ban Nagypalinán templomépítésre készültek, a hotizai hívőket is meghívták, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A hotizaiak viszont 1924-ben inkább úgy döntöttek, kibővítik a Jézus Szívének szentelt kápolnájukat és a saját plébánia megalapítását szorgalmazzák. Korábban a horvátországi Muraszentmártonba, Cserencsócra vagy Alsólendvára jártak szentmisére. A Jugoszláv Királyság idején az állami előírások miatt igencsak bonyolult és hosszadalmas volt a plébániák és önálló lelkészi hivatalok alapítása. Az eddigi jelek szerint a hotizai filiára vonatkozóan sosem állítottak ki önállósodási okiratokat. Ennek ellenére a hivatalos dokumentumokban önálló filiaként emlegették Hotizát, 1924-ben pedig már hivatalos bélyegzője is volt. Hotiza a Szent Péter és Pál önálló plébánia címet csak 1955. június 15-én nyerte el hivatalosan. Hotiza lakosai 1924-ben megkezdték a kápolna templommá alakítását. A kápol­ na bővítési terveit 1924-ben Aschlaj Josip alsólendvai építészmester készítette el. Az átlós szentély hozzáépítése következtében az épület kereszt alaprajzú lett és egy kisebb sekrestye is tartozik hozzá. A templomtorony nélküli hossza 20 méter, sajátossága pedig a tetőzet alatt körbefutó, neoromán stílusú, díszítőkoszorús támpillérrendszer. A templom palatetős, a templomtorony pedig bádoglemez borítású. Új főoltárát 1927-ben Mariborban készítették. Az oltár bal oldalán egy Krisztus-relief látható, amelyen átadja a kulcsokat Szent Péternek, a jobb oldalon Szent Pál megtérése, az oltár közepén lévő vásznon pedig Szent Péter a kulcsokkal, valamint Szent Pál a karddal és a könyvvel látható. A korábbi Jézus Szíve-főoltárt a templomhajó jobb oldalán helyezték el, a bal oldalon pedig 1928-ban neoromán stílusú, gazdag díszítésű Mária-oltárt állítottak. A karzaton a kezdetektől harmónium van, nem pedig hagyományos templomi orgona. A templom szószékét és gyóntatószékét a második világháború előtt készítették. A templomtoronyban három harang lakik. Az első még a korábbi kápolnából származik, a másik kettőt pedig 1954-ben vásárolták. A település szakrális emlékei közül – a temető és az út menti keresztek mellett – kétségkívül Halász Dániel keresztútja a legfontosabb. A keresztút részét képezi a Cserencsóc plébániatemplomától Hotizán és Kóton keresztül a lendvai templomig, majd onnan Nagypalináig és egészen Ljutomerig vezető Halász Dániel zarándokútnak. 249


Hotiza je do ustanovitve samostojne župnije leta 1955 spadala v dolnjolendav­ sko župnijo sv. Katarine. Ko so se v Veliki Polani leta 1920 pripravljali na gradnjo cerkve, so vabili tudi vernike s Hotize, naj se jim priključijo. Hotižani pa so se leta 1924 odločili, da bodo razširili ladjo vaške kapele Srca Jezusovega in si prizadevali za samostojno župnijo. Prej so obiskovali svete maše v Svetem Martinu na Hrvaškem, v Črenšovcih in v Dolnji Lendavi. V Kraljevini Jugoslaviji je bilo ustanavljanje župnij in samostojnih duhovnij dokaj zapleteno in zamudno, ker so morali upoštevati tudi državne predpise. Zdi se, da ustanovne listine o hotiški ekspozituri sploh niso izstavili. Kljub temu so uradni akti vodili Hotizo kot samostojno ekspozituro, nekdo je celo že 1924. leta priskrbel uradni pečat. Hotiza je postala uradno samostojna župnija sv. Petra in Pavla šele 15. junija leta 1955. Prebivalci Hotize so se lotili preureditve kapelice v cerkev leta 1924. Načrte za povečavo kapelice v cerkev je leta 1924 izdelal gradbeni mojster Josip Aschlaj iz Dolnje Lendave. Tloris ima zaradi dozidave križnega prezbiterija obliko križa. Zgradili so tudi manjšo zakristijo. Cerkev je brez stolpa dolga 20 metrov. Posebnost cerkvene stavbe so gotski podporniki z romanskim okrasnim vencem okoli strehe. Pokrili so jo z eternitnimi ploščami, zvonik pa s pločevino. Glavni oltar je ostal isti, kot so ga imeli prej v kapelici, torej oltar Srca Jezusovega. Nov glavni oltar so dali izdelati leta 1927 v Mariboru. Na levi strani oltarja je relief Kristusa, ki izroča ključe sv. Petru, na desni pa je relief spreobrnjenja sv. Pavla in sredi oltarja slika na platnu, na kateri sta upodobljena sv. Peter s ključi in sv. Pavel z mečem ter knjigo. Prejšnji glavni oltar Srca Jezusovega so pozneje prestavili v desni del cerkvene ladje, v levem delu pa so 1928. leta postavili nov Marijin oltar, ki je izdelan v romanskem slogu in ima bogato ornamentiko. Na koru že od začetka stoji harmonij, torej v cerkvi ni klasičnih cerkvenih orgel. V cerkvi so v letih pred drugo svetovno vojno postavili prižnico in spovednico. V cerkvenem stolpu so nameščeni trije zvonovi. Eden je iz prvotne kapelice, dva pa so kupili leta 1954. Med sakralnimi spomeniki naselja je poleg pokopališča in obcestnih križev zagotovo najpomembnejši križev pot Danijela Halasa, del Halasove romarske poti, ki vodi od župnijske cerkve v Črenšovcih preko Hotize in Kota do župnijske cerkve v Lendavi, od tam pa naprej do Velike Polane in vse do Ljutomera. Križev pot so postavili leta 2011 v spomin Danijela Halasa, župnika iz Velike Polane in dolnjelendavskega kaplana, pričevalca, ki so ga tragičnega večera 16. marca 1945 morilci odvlekli do reke Mure in ga tam na bregu ustrelili v glavo, nato pa truplo vrgli v reko. Danijel Halas je bil še posebej spoštovan kot goreč dušni pastir in izreden častilec Matere Božje. Uradni postopek za ugotovitev mučeništva Božjega služabnika Danijela Halasa so začeli leta 2002. Zadnja pot Danijela Halasa postaja za prekmurske katolike vedno bolj obiskan križev pot. 250


A keresztutat 2011-ben alakították ki Halász Dániel nagypalinai plébános, alsólendvai káplán és mártír emlékére, aki 1945. március 16-án tragikus esemény áldozata lett. Gyilkosai a Mura folyóig vonszolták, majd ott több lövéssel megölték és testét a folyóba dobták. Halász Dániel rendkívül odaadó lelkipásztor és a Szűzanya nagy tisztelője volt. Boldoggá avatási eljárása 2002-ben kezdődött el. Halász Dániel életútjának utolsó szakasza a muravidéki katolikusok által egyre látogatottabb keresztúttá válik.

Znamenje križevega pota Danijela Halasa, Hotiza Halász Dániel halálának emlékhelye, Hotiza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)

251


Kamovci Tudi Kamovci sodijo med naselja pokrajine Hetiš. Obcestna vas z eno samo ulico ob glavni cesti med Lendavo in Dobrovnikom sodi med tista naselja na narodnostnem območju, v katera so jugoslovanske oblasti takoj po letu 1920 naselile večje število slovenskih prebivalcev. Najpomembnejši sakralni spomenik Kamovcev je zagotovo hetiški »krilast zvonik« sredi naselja. Po izročilu so ga vaščani postavili leta 1737, na podlagi drugih virov pa lahko sklepamo, da je bil zvonik postavljen okrog leta 1870. Zvonik prvotno ni stal na sedanjem mestu, temveč na drugi strani ceste. Vrh zvonika je piramidalne oblike, okrašen s kovinsko kroglo in križem. Omembe vreden je tudi obcestni križ, ki ga je leta 1873 postavila družina Soós in je še vedno ohranjen v prvotni obliki. Naselje ima svoje pokopališče.

Lesen zvonik, Kamovci Harangláb, Kámaháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2007)

252


Kámaháza Kámaháza a Hetéshez tartozó települések egyike. A főút mellett fekvő egyutcás település, egyike azon muravidéki magyar településeknek, ahova 1920 után a jugoszláv hatóság nagyobb számú szlovén lakosságot telepített. Kámaháza legjelentősebb szakrális emléke a falu közepén álló szoknyásharang, amelyet egyes források szerint 1737-ben, míg mások szerint 1870 táján építtettek a község lakói. A szakrális építmény eredetileg nem a mostani helyén állt, hanem az út másik oldalán. A szoknyásharang toronysisakja gúla alakú, csúcsdísze fémből készült gömb és kereszt. A település szakrális emlékei közül figyelemre méltó még a Soós család által 1873-ban állíttatott kereszt, amely eredeti formájában őrződött meg. A település saját temetővel rendelkezik.

Obcestni križ, Kamovci • Soós-kereszt, Kámaháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

253


Kapca Naselje Kapca leži na slovensko-madžarski jezikovni meji, verniki vasi pa spadajo k lendavski župniji. Vaško pokopališče je obstajalo že pred letom 1844, kar pomeni, da je v lendavski župniji takoj za lendavskimi pokopališči najstarejše. Katoliška šola v naselju je bila zgrajena leta 1850, do leta 1886 so jo obiskovali otroci iz Kapce, Kota in Hotize. Sklad za postavitev kapelice na Kapci so verniki ustanovili leta 1855, torej letnica 1879, ki jo najdemo na njenih vratih, najverjetneje kaže na katero izmed poznejših prenov. Zavetnik kapelice, ki je bila nazadnje prenovljena leta 2013, je sveti Jakob. Po podatkih lendavske župnije je največ verskih fundacij in postavitev križev povezanih prav z verniki iz Kapce. Zanimivost križa ob glavni cesti je v njegovi zgodovini, saj je na njem naslednji madžarski napis: »V slavo Gospoda postavili verniki iz Kapce, ki so se izselili v Ameriko 1911«. Na obeh straneh križa so našteta imena devetnajstih oseb, ki so prispevale k postavitvi. Ta križ je večni pomnik dogajanju v Evropi, ki je prizadelo večino družin tudi z našega območja - izseljevanju. Tudi kapelico Popotni Materi božji so leta 2009 pos­ tavili izseljenci.

Kapelica svetega Jakoba, Kapca Szent Jakab-kápolna, Kapca (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

254


Kapca Kapca a szlovén–magyar nyelvhatáron fekvő település, az itt élő katolikus hívők a lendvai plébániához tartoznak. A faluban a temető már 1844 előtt létezett, a lendvai plébániában a lendvai temetők után ez a legrégebbi. A falu katolikus iskolája 1850-ben épült, és 1886-ig a kapcai és a kóti gyerekek mellett a hotizaiak is ide jártak. A kapcai kápolna állítására 1855-ben tettek alapítványt a hívek, ezért az ajtaján olvasható 1879-es évszám inkább egy későbbi felújításra utalhat. A kápolna patrónusa Szent Jakab, legutóbbi felújítása pedig 2013-ban történt meg. A lendvai plébániában a források szerint a kapcai hívekhez kapcsolódott a legtöbb vallási alapítvány és keresztállítás. A kapcai „országút” mellett álló keresztet a története teszi különösen értékessé számunkra. A kereszt felirata a következő: „Az Isten nagyobb dicsőségére állíttatták a Kapcza községből Amerikába vándorolt hívek 1911.” A kereszt két oldalán pedig annak a 19 személynek a neve olvasható, akik a keresztet állíttatták. Ezen kereszt örök emléket állít annak az európai társadalmi jelenségnek, ami vidékünk szinte minden családját érintette, a kivándorlásnak. 2009-ben szintén a településről kivándoroltak állították az Úti Boldogasszony kápolnácskát.

Obcestni križ izseljencev, 1911, Kapca Kivándorlók keresztje, 1911, Kapca (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2000)

255


Detajl vhodnih vrat kapelice svetega Jakoba, Kapca (Foto: LENDVAI KEPE Zoltรกn, 2008)


A Szent Jakab-kápolna bejáratának részlete, Kapca (Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)


Pordašinci Pordašinci so majhna vasica med Motvarjevci in Prosenjakovci z eno samo ulico in skrbno obdelanimi njivami, ob državni meji pa meji tudi na naselje Velemér na Mad­ žarskem. Večina vaščanov je evangeličanske veroizpovedi. Edini sakralni spomenik v vasi je zvonik, ki se nahaja v osrednjem delu naselja. Zgradili so ga leta 1926, obnovili pa leta 1995. Nov zvon je naselju podaril domačin Jožef Antalič. Zvon so leta 2004 elektrificirali in avtomatizirali. Vaško pokopališče se nahaja na idiličnem gričku ob meji z Madžarsko v soseščini po svoji cerkvi znamenitega Velemérja.

Kisfalu Kisfalu Szentlászló és Pártosfalva között elhelyezkedő, a magyarországi Velemérrel határos egyutcás dombvidéki falucska, amely híres gondosan megművelt határáról. A falu lakóinak nagy része evangélikus vallású. Egyetlen vallási műemlékét, a település központi részén található haranglábat 1926-ban építették és 1995-ben újították fel. Az új harangot Antalič Jožef helyi lakos adományozta a településnek, a harangozást pedig 2004-től villamosították és automatizálták. A falu temetője egy festői szépségű dombocskán, a Velemérrel szomszédos határrészen található.

→ Lesen zvonik, Pordašinci Fa harangláb, Kisfalu (Foto • Fotó: Franc LANJŠČEK, 2006)

258


259


Kot Vas Kot je najmanjše naselje v Občini Lendava; leži v idiličnem okolju ob mrtvici reke Mure. Verniki vasice, ki spada k lendavski župniji, so kapelico, posvečeno svetemu Antonu, zgradili leta 1874. Vaško pokopališče je bilo urejeno ob koncu 19. stoletja. Postavitev pokopališkega križa kot tudi tako imenovanega »križa Pepijevih« iz leta 1911, je povezana s predniki družine Király, ki so bili lastniki uspešne gostilne v soseščini mlinov na reki Muri. Na pokopališču je nekoč stal lesen križ, ki so ga leta 1937 nadomestili s kamnitim. Postavila ga je Matild Zobay, rojena Király, hčerka Józsefa Királya, ki je leta 1911 postavil »križ Pepijevih«. Križ so prebivalci naselja Kot prenovili in ga ob sveti maši leta 1988 znova blagoslovili. Med tragične znamenitosti Kota pa sodi spominski park Danijela Halasa, ki spominja na dogodek, ko je reka Mura prav tukaj naplavila truplo župnika Danijela Halasa, zločinsko umorjenega leta 1945.

Kapelica svetega Antona, Kot Szent Antal-kápolna, Kót (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

260


Kót Kót a Lendvai község legkisebb települése, amely festői környezetben, a Mura-folyó holtágánál fekszik. A lendvai plébániához tartozó település hívei 1874-ben építettek kápolnát Szent Antal tiszteletére, a falu temetője a 19. század végén létesült. A teme­ tőben álló kereszt és az 1911 óta a településen álló „Pepik körösztyik” állíttatása is a Király család őseihez kötődik, akik jól menő kocsmát üzemeltettek a murai vízimalmok szomszédságában. A temetőben egykor egy fakereszt állt, amit 1937-ben kőkereszt váltott fel. A temetői kőkereszt állíttatója Zobay, leánykori nevén Király Matild volt, az 1911-ben a „Pepik körösztyit” állíttató Király József leánya. A „Pepik körösztyit” 1988-ban felújíttatta a kóti lakosság és mise keretében újonnan fölszentelték. Kót szomorú nevezetességei közé tartozik a Halász Dániel Emlékpark, amely annak a mementója, hogy az 1945-ben meggyilkolt Halász Dániel plébános holttestét itt vetette ki a Mura folyó.

Pokopališki križ, Kot Temetői kereszt, Kót (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)

261


Lendava Lendava ni le upravno in gospodarsko, temveč tudi duhov­ no in versko središče madžarske skupnosti v Sloveniji. Žup­ nijska cerkev svete Katarine in Cerkveni trg ob njej zagotovo spadata med najpomembnejša duhovna središča okolice in narodnostnega območja. Cerkvenoupravno je dolnje­ lendavska župnija do leta 1093 spadala k veszprémski, nato do leta 1777 k zagrebški in zatem k sombotelski škofiji. Po prvi svetovni vojni so jo priključili k mariborski oziroma lavantinski škofiji, od leta 2006 pa spada k novousta­novljeni murskosoboški. Zgodovina sakralne dediščine Lendave skriva še mnoge skrivnosti. Nekateri zgodovinarji menijo, da je bila prva dolnjelendavska krščanska cerkev zgrajena že v 9. stoletju, drugi pa, da se je to zgodilo v 12. stoletju. Po nekaterih zapisih naj bi dolnjelendavski János Bánffy v začetku 16. stoletja na severnem delu mesta ustanovil samostan s pripadajočo cerkvijo, ki so ju Turki porušili. Dejstvo pa je, da o obstoju teh objektov vse do današnjega dne nimamo nobenih arheoloških dokazov. Predhod­ nica današnje župnijske cerkve svete Katarine je bila verjetno cerkev, ki jo je leta 1608 v spomin na boje s Turki naročil sezidati Kristóf Bánffy. Konec 17. stoletja, po izumrtju družine dolnjelendavskih Bánffyjev, so postali lastniki mesta Esterházyji, ki so bili med največjimi podporniki katoliške cerkve. Kot cerkveni patroni so naročili gradnjo manjše cerkve na kraju, kjer stoji sedanja, nato pa med leti 1749 in 1751, za časa župnika Jánosa Ferenca Pénteka, zgradili današnjo baročno cerkev.

Župnijska cerkev svete Katarine, Lendava • Szent Katalin-plébániatemplom, Lendva (Foto • Fotó: www.zupnija-lendava.si)

262


Lendva Lendva a szlovéniai magyarságnak nemcsak közigazgatási, gazdasági, de szellemi és vallási központja is. Lendván belül is a Szent Katalin-plébániatemplom és a körülötte lévő tér jelenti a Muravidék egyik lelki központját. Az alsólendvai plébánia egyházszervezetileg 1093-ig a veszprémi püspökséghez tartozott, majd 1777-ig a zágrábihoz, ezt követően pedig a szombathelyi püspökséghez. Az első világháború után a maribori, illetve Lavant-menti, 2006 óta pedig az újonnan alapított muraszombati püspökség része lett. Lendva város szakrális helyeinek története még számos rejtélyt tartogat. Egyes történészek Alsólendva első keresztény templomának keletkezését a 9. századra teszik, míg mások a 12. századra. Írásos emlékek szerint a 16. század elején az alsó­lendvai Bánffy János zárdát és egy hozzá tartozó templomot alapított a város északi határában, amit a törökök döntöttek romba. Ezekről azonban mind a mai napig semmiféle régészeti bizonyíték nem áll rendelkezésünkre. A mai Szent Katalin-plébániatemplom elődje feltehetően az a templom volt, amelyet 1608-ban Bánffy Kristóf építtetett törökellenes harcai emlékére. A Bánffy család kihalása után, a 17. század Notranjost župnijske cerkve svete Katarine, Lendava Szent Katalin-plébániatemplom beltere, Lendva végén Lendva a katolicizmus (Foto • Fotó: LÁZÁR Lenke, 2011) egyik fő támogatójának számító Esterházy család birtoka lett. Ők mint kegyurak a mai templom helyén először egy kisebbet, majd 1749 és 1751 között, Péntek János Ferenc plébános szolgálata idején a most látható barokk templomot építtették. 263


Nad cerkvenih vhodom se nahaja kronogram, ki ga je obdelal nekdanji mariborski pomožni škof Jožef Smej. HonorI sanCtae CatharInae VIrgInIs et MartIrIs fVnData eX pIIs VotIs sVrreXI. Latinski stavek skriva v sebi letnico 1751, njegov pomen pa je: »Zgrajen sem iz verne zaveze v čast device in mučenice svete Katarine.« Napis verjetno označuje tudi dejstvo, da je postala v čast članice družine Esterházy zavetnica nove cerkve sveta Katarina Aleksandrijska. O nekdanji notranjosti sakralnega objekta je Kálmán Dervarics, prvi kronist mesta, zapisal: »Po uničenju v 19. stoletju je notranjost cerkve sedaj tako lepo okrašena, da bi lahko stala celo v prestolnici.« Osrednji cerkveni oltar je zadržano, a kljub temu prekrasno baročno delo. Na okrašenem glavnem oltarju je upodobljena sveta Katarina s palmovo vejo in kolesom mučeništva. Upodobitev je delo italijanskega mojstra Felixa Barazuttija iz leta 1888. Okoli glavnega oltarja so nameščeni štirje cerkveni očetje: sveti Avguštin, sveti Ambrož, sveti Gregor Veliki in sveti Urban. Med štirimi baročnimi oltarji po svoji umetniški vrednosti izstopa oltar Svetega križa. Oltar Device Marije krasita kipa dveh svetih madžarskih kraljev iz dinastije Arpada, sveti Štefan Ogrski in sveti Ladislav. Izjemne lepote je tudi baročna prižnica s krono, ki jo krasijo podobe in simboli štirih evangelistov, na njenem vrhu pa bedi kip nadangela Mihaela. Žal pa so bile baročne freske, ki so krasile notranjost cerkve, ob različnih prenovitvah uničene. V grobnici pod prezbiterijem najverjetneje počivajo mestni patroni in pomembne cerkvene osebnosti, vendar njihova identifikacija še ni bila opravljena. Med sakralnimi stavbami mesta vsekakor velja omeniti tudi lendavski grad, saj veliko virov dokazuje, da je bila grajska kapelica vedno pomemben del utrdbe. Palatin

Freska črne Marije na stolpu lendavskega gradu Fekete Mária freskója a lendvai vár tornyán (Razglednica, okoli 1910 • Képeslap, 1910 körül)

264


A templom bejárata felett egy kronogramma olvasható, amelyet Smej Jožef egykori maribori segédpüspök dolgozott fel. HonorI sanCtae CatharInae VIrgInIs et MartIrIs fVnData eX pIIs VotIs sVrreXI. A latin mondat az 1751-es évszámot rejti, jelentése pedig a következő: „Szent Katalin szűz és vértanú tiszteletére kegyes fogadalomból alapítva épültem.” A felirat is jelzi, hogy a templom patrónusa az Esterházy család egyik női tagja tiszteletére Alexandriai Szent Katalin lett. Az egykori templombelsőről a város első krónikásának, Dervarics Kálmánnak a leírása tudósít bennünket: „A templombelső egy 19. századi pusztulás után olyan díszessé tétetett, hogy akár a fővárosban is megállná a helyét.” Központi oltárépítménye visszafogott, mégis magával ragadó barokk alkotás. A díszes főoltár képe Szent Katalint ábrázolja a vértanúság pálmaágával és egyik legfontosabb attribútumával, a kerékkel. A képet 1888-ban Felix Barazutti itáliai mester készítette. A főoltár két oldalán négy szentéletű püspök, illetve egyházatya, Szent Ágoston, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely és Szent Orbán életnagyságú szobra áll. A négy barokk oltár közül a Szent Kereszt-oltár művészi értéke miatt emelkedik ki. A Szűz Mária-oltárt az Árpád-ház szent királyai, István és László szobrai díszítik. Kiemelkedően szép a koronás barokk szószék is, amelyet a négy evangélista szobrai és jelképei ékesítenek, a tetején pedig Szent Mihály arkangyal szobra őrködik. A templombelsőt díszítő barokk freskók sajnos a különböző felújítások során megsemmisültek. A szentély alatti kriptában minden valószínűség szerint a város kegyurai és jeles egyházi személyiségei alusszák örök álmukat, beazonosításuk azonban még várat magára. A város szakrális építményei között a lendvai várat is meg kell említenünk, hiszen több forrás is bizonyítja, hogy a várkápolna mindig is fontos része volt az erődnek. Esterházy Pál nádor „Az egész világon levő csudalatos Boldogsagos Szüz Kepeinek röviden föl tett eredeti...” című, 1690-ben Nagyszombatban kiadott könyvében Alsólendvát is a jelentős Mária-kegyhelyek sorában említi. Emellett a várról fennmaradt egy olyan történeti monda is, amely példásan alátámasztja az emberben mélyen ott élő szándékot, hogy megszentelje életterét. A monda szerint Piroska, a vár egyik tulajdonosának leánya szerelmi bánatában elkövetett öngyilkosságának emlékére a vár ormára festették a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát, mellé két lámpást is téve, amit minden szombaton meggyújtottak. A legújabb kutatások szerint azonban többről van szó, mint legendáról, ugyanis a régi fényképek és a visszaemlékezők szerint a vár ormán egészen az 1940-es évek második feléig valóban volt egy vakablak a két oldalán fáklyatartóval. Lendva egyik legrégibb vallási építménye, a templomkertben lévő Szent Flóriánszobor a tűzvész elleni védekezésnek állít emléket. Az 1778-as vizitációs jegyzőkönyvben már említik, hogy a templom közelében Szent Flórián-szobor is létezik. Tarnóczy Antal császári és királyi kapitány 1824-ben a szobor fenntartására alapítványt tett. Amikor a szent szobrát 1875-ben ismét javították, akkor még egy latin felirat olvasható 265


Pál Esterházy je v svoji knjigi z naslovom Az egész világon levő csudalatos Boldogsagos Szüz Kepeinek rövideden föl tett eredeti ..., ki je izšla leta 1690 v mestu Nagyszombat, tudi Dolnjo Lendavo uvrstil med pomembna Marijina svetišča. V zvezi z dolnjelendav­ skim gradom se je ohranila legenda, ki vzorčno prikazuje človeško željo po posvetitvi svojega življenjskega prostora. Po legendi je eden od graščakov, potem ko je njegova hčerka Piroška storila samomor zaradi nesrečne ljubezni, dal na pročelje gradu naslikati podobo črne Marije Čestohovske, poleg nje pa pritrditi dve svetilki, ki so ju vsako soboto prižgali. Najnovejše raziskave kažejo, da gre za veliko več kot legendo, saj stare fotografije in pričevanja dokazujejo, da je na stolpu lendavskega gradu vse do druge polovice 40-ih let 20. stoletja resnično obstajala lina s fresko in z držaloma za bakli ob njej. Eden najstarejših sakralnih spomenikov Lendave, kip svetega Florijana na cerk­ venem trgu, je postavljen v spomin na obrambo pred požari. Kip svetega Florijana je prvič omenjen v vizitacijskem zapisu iz leta 1778. Cesarski in kraljevski kapetan Antal Tarnóczy je leta 1824 ustanovil sklad za vzdrževanje kipa. Ob prenovi kipa svetnika leta 1875 je bil še viden napis na podstavku v latinskem jeziku »Quas tuae Floriane Has laudi struxerat aedes Floreat ignivorsis libera Lendva rogis« oziroma v slovenščini »Slavljena naj bo Lendava brez požarov, ki je postavila znamenje tebi, Florijan«. Iz raziskav upokojenega mariborskega škofa Jožefa Smeja vemo, da je bil napis kronogram oziroma besedilo, katerega poudarjene črke predstavljajo določeno letnico. V primeru lendavskega kipa svetega Florijana je ta letnica 1797, vendar je vse do danes nejasno, ali označuje leto ponovne postavitve ali prenove. Kulturni spomenik je bil leta 2013 v celoti restavriran, tako da je na podstavku znova viden latinski napis. Izvirni kip svetega Florijana je bil prenesen v lapidarij lendavskega muzeja, natančna replika iz umetnega kamna pa na Cerkvenem trgu še dalje bedi nad varnostjo v mestu. Poleg njega se na Cerkvenem trgu nahajata še bronasta kipa svetega Štefana Ogrskega, ki ga je v čast madžarskega milenija izdelal lendavski kipar Ferenc Király, ter kip blaženega mariborskega škofa Antona Martina Slomška, postavljen leta 2001. Ob nekdanji dolnjelendavski poštni cesti - v današnji Kolodvorski ulici - se nahaja eden najlepših javnih spomenikov Prekmurja, kip Marie Immaculate oziroma Brezmadežne Device. Želja po postavitvi znamenja Brezmadežni Devici v Dolnji Lendavi sega verjetno v pozno baročno obdobje. Po listinah sombotelske škofije je kip leta 1826 postavil József Levasits, vernik iz Dolnjega Lakoša. V preteklosti je bilo znamenje večkrat obnovljeno in je šlo skozi različne preobrazbe; verjetno je v tem treba iskati razlog, da je podstavek kipa narobe obrnjen. Povrh tega pa se je zaradi izgradnje okoliških cest znamenje znašlo v precej nedostojnem okolju. Zaradi življenja ob mnogih vodah v pokrajini ob Muri je Janez Nepomuk v pretek­losti užival veliko spoštovanje, o čemer pričajo njegovi številni kipi. Nekateri med njimi predstavljajo pomembno umetniško in kulturnozgodovinsko vrednoto. Eden izmed njih stoji na vrtu zasebne hiše na lendavski Glavni ulici proti Dolgi vasi. 266


Kip svetega Florijana, Lendava. Postavil: Antal Tarnóczy, 1824 Szent Flórián-szobor, Lendva. Állíttatta: Tarnóczy Antal, 1824 (Foto • Fotó: LÁZÁR Lenke, 2014)


Kip Marije Brezmadežne, Lendava. Postavil: József Levasits, 1826 Mária Immaculata-szobor, Lendva. Állíttatta: Levasits József, 1826 (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)


volt rajta: „Quas tuae Floriane Has laudi struxerat aedes Floreat ignivorsis libera Lendva rogis”, ami magyarul annyit tesz, hogy: „Dicsőülj Lendva tűzvésztől mentesen, amely szobrot állí­ tott néked, Flórián”. Smej Jožef nyugalmazott maribori püspök kutatásaiból tudjuk, hogy a felirat egy kronogramma volt, azaz olyan szöveg, amelynek kiemelt betűiből évszám olvasható ki. A lendvai Szent Flórián-szobor esetében ez az évszám 1797. Mindmáig bizonytalan, hogy ezen évszám újraállítást vagy felújítást jelöl. A szobrot 2013-ban teljességében restaurálták, így a latin felirat is visszakerült a talapzatára. Szent Flórián eredetije a lendvai múzeum kőtárába került, hajszálpontos műkőmásolata pedig továbbra is a templomtéren őrködik a város biztonsága felett. Mellette Szent István bronzszobra található, amelyet Király Ferenc lendvai művész alkotott a magyar millennium tiszteletére, valamint a szentéletű maribori püspök, Boldog Anton Martin Slomšek szobra, amelyet 2001-ben állítottak fel. Az egykori alsólendvai postaút mellett, a mai Vasút utcában áll a Muravidék egyik legszebb köztéri szobra, a Maria Immaculata, azaz a Szeplőtelen Boldogasszony. Az alsó­lendvai Maria Immaculata-szobor állításának szándéka valahol a kései barokk korban gyökerezhet. A szobrot a szombathelyi püspökség vallásalapítványi iratai szerint 1826-ban emeltette Levasits József alsólakosi hívő. A szobrot azóta többször felújították és több átalakításon ment át, talán ezért kerülhetett végül a fordítva felállított talapzatra. Ráadásul a környező utak építése miatt mára kissé méltatlan környezetbe került. A Mura folyó menti vízi életmódhoz kapcsolódóan Nepomuki Szent János az egész Muravidéken különös tiszteletnek örvend. Több jelentős művészi és kultúrtörténeti értéket képviselő szobra tanúskodik erről. Az egyik a lendvai Fő utca szentjánosi részén áll egy magánház kertjében. Igényesen kidolgozott csipkés karinget visel, mutatóujját pedig a szájára téve emlékeztet bennünket legendájának egyik kulcsmozzanatára. A másik Nepomukiszobor a Lendvavíz és a Kebelei-patak között áll. Ez is kanonoki öltözetben Kip svetega Janeza Nepomuka, Lendava. Postavila: Ferencné Pőszer, 1851 • van és a szenvedő Krisztust hordozza, Nepomuki Szent János-szobor, Lendva. arra utalva, hogy Nepomuki Szent JáÁllítatta: Pőszer Ferencné, 1851 (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008) nos is vállalta a mártírhalált. 269


Svetnik je oblečen v umetelno izdelan čipkast mašni plašč, kazalec pa ima položen na ustnice, s čimer nas spominja na ključni moment svoje legende. Drugi kip Janeza Nepomuka v Lendavi se nahaja med reko Ledavo in Kobiljskim potokom. Tudi ta je v kanoniški opravi in nosi trpečega Kristusa, s čimer simbolizira dejstvo, da je tudi sveti Janez Nepomuk sprejel mučeniško smrt. Čeprav je večina Lendavčanov katoliške vere, pa dediščino mesta bogatijo tudi spomeniki drugih veroizpovedi, tako na primer evangeličanska cerkev in judovska sinagoga. Sinagoga je najpomembnejši arhitekturni spomenik dolnjelendavskih Judov. V njej se odražajo celotna zgodovina, družbena vloga in kultura tukajšnje judovske skupnosti. Gradnja sinagoge, v kateri je bilo 80 se­dežev za moške in na galeriji 60 sedežev za ženske, se je začela leta 1866 v času službovanja rabina Mózesa Schacherlsza. NotraSinagoga, Lendava • Zsinagóga, Lendva njost sinagoge krasi šest (Foto • Fotó: ORBAN Peter, 2009) pozlačenih železnih korintskih stebrov, ki so oporniki galerije. Od izvirne opreme je preostala le ura. Poleg mariborske je to edina ohranjena sinagoga v Sloveniji. Dolnjelendavska družina Bánffy je kmalu po pojavu reformaciji začela slediti protes­tantski veroizpovedi, kar je izjemno pomembno vplivalo na kulturnozgodovinski razvoj mesta. Res je sicer, da sega zgodovina protestantizma v mestu do daljnega 16. stoletja, vendar je evangeličanska gmajna svojo prvo cerkev zgradila šele v začetku 20. stoletja, potem ko je evangeličanski tiskar Árpád Balogh vso svojo nepremičnino podaril dolnjelendavski verski skupnosti. Tako je bilo leta 1906 zgrajeno duhovniško stanovanje, leta 1908 pa še evangeličanska šola. Verska skupnost se je leta 1925 odločila zgraditi cerkev, katere temeljni kamen je bil položen leta 1931. Iz Csorne na Madžarskem so uspeli pridobiti načrte arhitekta Antala Kelemena, tako je lendavska cerkev postala dvojček cerkve iz Csorne pri Győru. Kljub številnim težavam je bila gradnja leta 1934 končana, istega leta pa je bila cerkev tudi slovesno predana svojemu namenu. Zvonik se nahaja na vzhodni strani cerkve. Notranja oprema je sicer puritanska, vendar svečana in elegantna. Oltarna podoba je delo lendavskega slikarja Lajčija Pandurja (1913-1973) iz leta 1934. 270


Bár Lendva lakossága túlnyomó részben a katolikus vallást gyakorolja, más vallások emlékei is gazdagítják örökségét, így például az evangélikus templom és a zsinagóga. A zsinagóga az alsólendvai zsidó közösség legfontosabb építészeti műemléke. Benne tükröződik a zsidó közösség történelmi múltja, társadalmi szerepe és kultúrája. 1866-ban, Schacherlsz Mózes rabbi szolgálata idején kezdték meg az építését, az épületben 80 ülőhely volt a férfiak és 60 a nők számára a galériarészen. Jelenleg a zsinagóga belsejét a galériát támasztó hat aranyozott vaspillér díszíti korinthoszi oszlopfőkkel. Az eredeti berendezésből csupán az óra maradt meg. Ez a maribori zsinagóga mellett az egyetlen még ma is álló zsinagóga Szlovéniában. Az alsólendvai Bánffy család már a reformációt követő években a protestáns vallás követője lett, és ennek jelentős kulturális és történelmi következményei voltak a városra nézve. Igaz, a város protestáns felekezetének története igen becses és régre, a 16. századra nyúlik vissza, de önálló, saját célra épített temploma csak a 20. század elején lett az evangélikus gyülekezetnek. Ennek lehetőségét az teremtette meg, hogy Balogh Árpád evangélikus nyomdász az alsólendvai hitközösségnek ajándékozta összes ingatlanát, így építették fel 1906-ban a parókiát, 1908-ban pedig az iskolát. A hitközösség 1925-ben elhatározta, hogy új templomot építtet, amelynek 1931-ben tették le az alapkövét. Kelemen Antal építész terveit Magyarországon, Csornán szerezték be, ezzel a lendvai templom a Győr melletti Csorna ikertemploma lett. Számos nehézség ellenére a templom 1934-re felépült, ebben az évben volt az ünnepélyes felavatása is. A templom keleti oldalán harangtorony található. A belső berendezése puritán, de igen ünnepélyes és elegáns. Az oltárkép a lendvai születésű Pandur Lajcsi (1913–1973) festőművész 1934-ben készített alkotása.

Evangeličanska cerkev, Lendava • Evangélikus templom, Lendva (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

271


Lendavske Gorice Na hribu tik nad mestom Lendava se razprostira naselje Lendavske Gorice, ki je sicer upravno ločeno od Lendave, a sta naselji zaradi zemljepisne lege tesno povezani. Tudi popotnik, ki prihaja iz daljnih krajev, lahko že od daleč opazi enega najpomembnejših sakralnih spomenikov Lendave in njene okolice, kapelo Svete trojice. Izgradnjo baročne kapele je v letih 1727-28 naročila družina Gludovácz; glava družine je bil upravnik dolnjelendavskega gospostva družine Esterházy. V manjši vdolbini zvonika se nahaja prikupna upodobitev Svete trojice v kamnu. Vsakoletni proščenji pri cerkvi sta ob dnevu Svete trojice in prazniku angelov varuhov. V kapeli je na ogled naravno mumificirano telo Mihaela Hadika. Ob kapeli Svete trojice se nahaja najstarejše lendavsko pokopališče. S kulturno-zgodovinskega in umetniškega vidika pomembni nagrobniki bi si zaslužili posebno dodatno zaščito. Ob kapeli bedi nad Lendavo kip svete Ane z majhno Devico Marijo iz 17. ali 18. stoletja, ki spada med najdragocenejše sakralne spomenike širše okolice. Umetnina priča o izjemno nadarjenem mojstru, ki je za seboj pustil edinstven, karakteren izdelek. Leta 1845 je Anna Gyurka, vdova cesarskega in kraljevskega kapetana Antala Tarnóczyja, ustanovila poseben sklad za vzdrževanje spomenika. Kip je bil leta 2002 žrtev vandalizma, Marijina glava se je odlomila in izginila. Restavriranje kulturnega spomenika je leta 2005 izvedel javni zavod Galerija-muzej Lendava, nakar so izvirnik razstavili v sklopu stalne razstave na lendavskem gradu, pri kapeli Svete trojice pa so postavili repliko iz umetnega kamna. V lapidariju lendavskega muzeja se nahaja tudi kamniti kip svetega Janeza Krstnika, ki so ga prebivalci v madžarščini poimenovali za »čepečega svetnika«, ker je upodob­ ljen le gornji del svetnikovega telesa. Kip, ki ga je okrog leta 1870 postavila Teréz Jodolka, je približno eno stoletje stal v Lendavskih Goricah, a so ga ob asfaltiranju vinogradniške ceste v osemdesetih letih 20. stoletja odstranili, ga prenesli v skladišče in naposled v lapidarij muzeja. Ena od zanimivosti kipa so dobro ohranjene plasti barv. Janez Krstnik je oblečen v rjavo kameljo kožo s pasom. Modrooki lik bradatega in brkatega moškega drži v levi roki zaprto knjigo, na kateri leži jagnje. K Lendavskim Goricam spada tudi tako imenovano srednje mestno pokopališče, kjer sanjajo svoj večni sen veliki graditelji mesta iz dobe meščanstva. Grobove nekaterih izmed njih krasijo estetski nagrobniki v secesijskem slogu.

272


Lendvahegy Lendvahegy Lendvától közigazgatásilag elkülönülő településnek számít, de fekvését tekintve szorosan hozzátartozik, mivel a Lendva felett húzódó „hegyen”, a Lendvahegyen alakult ki. A messziről jövő utazó számára is rögtön észrevehető itt a Lendvavidék egyik legfontosabb vallási műemléke, a Szentháromság-kápolna. A kápolna 1727–28-ban épült barokk stílusban, építtetője az Esterházyak gazdatisztjeiként ismertté vált Gludovácz család volt. A testes harangtorony kis szoborfülkéjében egy megkapó szépségű Szentháromság-szobor látható. A templom búcsúnapjai: Szentháromság vasárnapja és az Őrangyalok ünnepe. A kápolnában őrzik Hadik Mihály kapi­ tány természetes módon mumifikálódott földi maradványait is. A Szentháromságkápolna körül található Lendva legrégebbi temetője, amelynek komoly kultúrtörténeti és művészi értéket képviselő sírkövei fokozottabb védelmet érdemelnének. Lendva fölött, a Szentháromság-kápolnánál őrködik Szent Anna és Mária szoboregyüttese is, amely vidékünk egyik legbecsesebb köztéri szakrális műemléke. Vitatott, hogy a

Kapela Svete trojice, Lendavske Gorice Szentháromság-kápolna, Lendvahegy (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

273


274


17. vagy a 18. században keletkezett-e. Az alkotás igen tehetséges mesterről árulkodik, aki egyedi, karakteres alkotást hagyott hátra. A szobor fenntartására 1845-ben tett alapítványt Tarnóczy Antalné Gyurka Anna, császári és királyi kapitány özvegye. Szent Anna és Mária szobra 2002-ben vandáltámadás áldozata lett, Mária feje letört és eltűnt. A szobrot a Lendvai Galéria és Múzeum restauráltatta 2005-ben. A helyreállított alkotás a Lendva-vidék szakrális emlékei című állandó kiállításon kapott helyet a múzeumban, az eredeti helyére pedig annak hajszálpontos műkőmásolata került. A Lendvai Galéria és Múzeum kőtárában pihen már az a Keresztelő Szent János-szobor is, amelyet a nép csak „kukorculu szentnek”, mivel a készítője csak deréktől felfelé formálta meg alakját. A szobrot 1870 táján Jodolka Teréz emeltette és egy évszázadon át a Lendva-hegyen állt, de az egyik hegyi út aszfaltozásakor, az 1980-as években eltávolították, így a múzeum raktárába, majd lapidáriumába került. A kőszobor érdekessége, hogy az egykori festés rétegei jól megőrződtek. János barna teveszőr csuhát visel a derekán övvel. A kékszemű, szakállas és bajuszos férfialak a bal kezében egy zárt könyvet tart, amin bárány ül. Lendvahegyhez településhez tartozik a város középső temetője, ahol a polgári korszak városépítő nagyjai alusszák örök álmukat. Néhányuknak igen szép kidolgozású, szecessziós stílusú síremlék jutott osztályrészül.

Mumija Mihaela Hadika, Lendavske Gorice Hadik Mihály múmiája, Lendvahegy (Foto • Fotó: www.zupnija-lendava.si)

← Kip svete Ane in Marije, Lendavske Gorice Szent Anna és Mária-szobor, Lendvahegy (Foto • Fotó: KEPÉNÉ BIHAR Mária, 2013)

275


Kamniti nagrobniki na pokopališču pri Sveti trojici, Lendavske Gorice A Szentháromsági-temető régi sírkövei, Lendvahegy (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)


Prosenjakovci Zahvaljujoč nekdanji tekstilni tovarni in pozneje ustanovljeni dvojezični osnovni šoli imajo Prosenjakovci osrednjo vlogo med goričkimi naselji na narodnostno mešanem območju. Prebivalci naselja so večinoma pripadniki protestantske in katoliške veroizpovedi. Zgodovina evangeličanske kapelice sega v čas po prvi svetovni vojni, ko so si prebivalci vasi zaželeli zvonik, ki je bil zgrajen leta 1927. Trideset let pozneje so k zvoniku dogradili še kapelico, ki je bila blagoslovljena jeseni leta 1964. Leta 2001 je potekala notranja obnova kapelice, posodobili so gretje, prepleskali zidove in zamenjali pod. Leta 2002 so obnovili pločevinaste elemente, leta 2008 pa notranjo opremo kapelice. Evangeličanska kapelica v Prosenjakovcih spada pod okrilje gmajne v Domanjševcih. Rimskokatoliška kapelica v Prosenjakovcih, ki je bila zgrajena leta 1985 in je filiala kančevske župnije, pa je posvečena svetemu Jožefu. Obe cerkvici stojita v popolnem sožitju, ena nasproti drugi na griču tik nad naseljem. Danes je ekumensko tudi vaško pokopališče, nekoč pa so preminule katoliške vernike pokopavali na pokopališču ob selanski rotundi.

Evangeličanska kapela, Prosenjakovci • Evangélikus kápolna, Pártosfalva (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

278


Pártosfalva A goricskói, azaz dombvidéki települések között az egykor itt működő textilgyárnak és a később itt épült központi általános iskolának köszönhetően központi szerepet tölt be Pártosfalva. A településen protestánsok és katolikusok is élnek. Az evangélikus kápolna története az első világháború idejére tekint vissza, amikor is a pártosfalviak szerettek volna egy harangtornyot. Ez a kívánságuk 1927-ben teljesült is, 1957-ben pedig a harangtorony mellé kápolnát is építettek, amelyet 1964 őszén fel is szenteltek. A kápolnában 2001-ben belső munkálatokra volt szükség, a fűtés korszerűsítésére, falfestésre és padlócserére. 2002-ben a bádogozást újították fel, 2008-ban pedig a belső berendezés is felújításra került. A pártosfalvi evangélikus kápolna a domonkosfai evangélikus egyházközség fennhatósága alá tartozik. A katolikus kápolna Pártosfalván 1985-ben épült fel Szent József tiszteletére, amely a kančevci plébánia filiája. A két templom egymás szomszédságában, a település fölé magasodó dombtetőn áll teljes egyetértésben. Ma már a település temetője ökumenikus, korábban a katolikusok Nagytótlakra temetkeztek a körtemplom szomszédságában levő temetőbe.

Rimskokatoliška kapela sv. Jožefa s kipom Flórisa Küharja, Prosenjakovci Szent József római katolikus-kápolna Kühár Flóris szobrával, Pártosfalva (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

279


Petišovci Naselje Petišovci, ki leži v neposredni bližini reke Mure, sodi med večja naselja Občine Lendava. Vas je sestavljena iz dveh delov, poleg starega dela naselja je po prvi svetovni vojni s prihodom slovenskih priseljencev zrasla še naselbina, tako imenovana Kolonija. Najstarejši sakralni spomenik naselja je kip z letnico 1800, ki se nahaja na stebru višine približno štirih metrov. Kljub temu, da gre po atributih sodeč nedvomno za kip Device Marije, ki jo uvrščamo v tipologijo upodobitev Brezmadežne gospe, jo vaščani častijo kot sveto Ano. Katoliška ljudska šola v naselju je bila zgrajena leta 1906, ob njej pa so namesto nekdanjega lesenega zvonika postavili zidanega. Cerkev svete Rozalije je bila zgrajena leta 1994. Naselje Petišovci ima tudi svoje pokopališče.

Cerkev svete Rozalije, Petišovci • Szent Rozália-templom, Petesháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

280


Petesháza Petesháza a Lendvai község egyik legnépesebb települése, amely a Mura folyó közvetlen közelében terül el. A település két részből áll, a falu régi része mellett az I. világháború után szláv telepesekből álló úgynevezett kolóniát hoztak létre. A település legrégebbi vallásos műemléke az 1800-as évszámot viselő köztéri szobor, amely mintegy négy méter magas oszlop tetején látható. A lakosság által Szent Annaábrázolásnak tartott szobor az attribútumai alapján Szűz Máriát ábrázolja, amely a Mária Immaculata-ábrázolástípusba sorolható. A település katolikus népiskoláját 1906-ban építették és ekkor került mellé a harangtorony is, a korábbi fából épült harangláb pótlására. A település Szent Rozália temploma 1994-ben épült. Petesháza saját temetővel rendelkezik.

Kip Marije Brezmadežne, Petišovci Mária Immaculataszobor, Petesháza (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

281


Pince Pince so najbolj vzhodno ležeče naselje v lendavski občini in na narodnostno mešanem območju s pretežno madžarskim prebivalstvom v Sloveniji. Sredi vasi stoji pravi okras naselja, majhen lesen zvonik. Zanesljivih podatkov o njegovi postavitvi ni, zgrajen naj bi bil v prvi polovici 19. stoletja. Zapisnik cerkvene vizitacije iz leta 1828 že omenja preprost vaški zvonik z zvonom, težkim 50 funtov. Vrh zvonika ima obliko piramide, pločevinasto streho pa so ob prenovi leta 2010 zamenjali z leseno kritino. Katoliški verniki iz vasi Pince spadajo danes k lendavski župniji, pred trianonsko mejo pa je bila njihova matična župnija v naselju Kerkaszentmiklós. Kapelica pri pokopališču je bila sezidana leta 1980. Med križi, ki stojijo v Pincah, velja vsekakor omeniti vsaj dva. Sodeč po napisu je bil križ ob lesenem zvoniku postavljen leta 1811. Tako oblika križa kot upodobitev Kristusa in Marije kažeta na naročnika in ustvarjalca s prefinjenim okusom. Na križu iz peščenjaka na pokopališču pa najdemo napis v madžarskem jeziku: »Jaz sem vstajenje in kdor veruje vame, bo živel, tudi če umre. Križ je postavila skupnost vasi Pince leta 1886.« Adaptiran križ iz 19. stoletja velja za pravo lepoto.

Pokopališki križ, 1866, Pince Temetői kereszt, 1886, Pince (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)

282


Pince Pince a szlovéniai magyarság legkeletibb települése, amelynek egyik ékessége a falu közepén álló takaros kis harangláb. E szakrális építmény állítási dátuma bizonytalan, valószínűleg a 19. század első felében ácsolhatták. Egy 1828-as egyházlátogatási jegyzőkönyv már említést tesz róla, hogy a faluban egy egyszerű harangláb áll 50 font súlyú haranggal. A toronysisak maga gúla alakú, amelynek bádogfödémét a legutolsó, 2010-es felújításkor fára cseréltek. Pince katolikus hívői jelenleg a lendvai plébániához tartoznak, de a trianoni határ meghúzása előtt Kerkaszentmiklós volt az anyaplébániájuk. A település 1980-ban kapott saját kápolnát, amely a temető mellett áll. A Pincén álló keresztek közül kettőt is érdemes kiemelnünk. A harangláb mellett álló keresztet feliratának tanúsága szerint 1811-ben állították. Mind a kereszt formája, mind a rajta látható Krisztus és Mária alakja is mutatja, hogy igényes megrendelőről és alkotóról volt szó. A temetői kereszt is egy értékes, homokkőből készült faragvány, felirata a következő: „Én vagyok a föltámadás, aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog. Felállította Pincze község közönsége 1886-ik évben.” Ezen 19. századból származó alkotás így felújítva méginkább megkapó szépségű.

Lesen zvonik s križem, 1811, Pince Harangláb kereszttel, 1811, Pince (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

283


Radmožanci Radmožanci, ki ležijo na robu Črnega loga ob cesti med Genterovci in Turniščem, so bili nekoč največje naselje zgodovinske pokrajine Hetiš. Podobno kakor Kamovci spadajo tudi Radmožanci k dobrovniški župniji. Najstarejši sakralni spomenik v vasi je bil hetiški »krilasti zvonik«, zgrajen med leti 1865 in 1870, ki so ga na žalost leta 1972 dokončno odstranili. Zvonik je stal tik ob nekdanji vaški šolski zgradbi, ki je tudi že porušena. Zvon iz lesenega zvonika so leta 1917 zaplenili za vojaške namene, leta 1923 pa je bil iz Zagreba pripeljan nov zvon, težak 110 kg, ki se danes nahaja v zvoniku nove kapelice. Gradnja kapelice se je začela leta 1970, blagoslovljena in posvečena obiskanju Device Marije pa je bila leta 1972. Pokopališče na robu vasi je v uporabi od leta 1872. Naselje se ponaša s petimi obcestnimi križi. V bližini Radmožancev skriva Črni log znamenit Kapela Marijinega obiskanja, Radmožanci sveti kraj z imenom Szűz Mária látogatása-kápolna, Radamos Marijino drevo. Po (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019) izročilu naj bi se leta 1947 vaškemu pastirju Józsefu Füleju sredi gozda nad krošnjo mogočnega hrasta prikazala Devica Marija. Vest se je hitro razširila po pokrajini, ljudje pa so množično prihajali videt čudež. Takratni komunistični oblasti ta verska gorečnost nikakor ni bila po godu, zato je pričevalca aretirala, romarje pa ustrahovala s prisilnim delom. Kljub vsemu oblastem ni uspelo zatreti kulta svetega kraja. Čeprav vse do danes ni točnih podatkov, po neuradnih pričevanjih lahko sklepamo, da je bilo v Črnem logu v tistem obdobju približno 150 oseb priča kakšnega čudežnega dogodka. V komunističnem obdobju je romarski kraj izgubil na priljubljenosti, vihar pa je Marijino drevo podrl. Po letu 1990 je kult Marijinega drevesa v Radmožancih ponovno oživel in kraj je postal urejen romarski center. Marijino drevo v Radmožancih je vzorčni primer ljudskega verovanja; sem prihajajo romarji, ki iščejo duhovni mir, tolažbo in doživetje čudeža. 284


Radamos A szintén a Hetés tájegységhez tartozó Radamos település a Göntérházát Bántornyával összekötő út mentén terül el, a Fekete-erdő szomszédságában. Akárcsak Kámaháza, Radamos is a dobronaki plébániához tartozik. A falu legrégebbi vallási műemléke az 1972-ben lebontott szoknyásharang volt, amely 1865 és 1870 között épült. A harangláb a régi, mára szintén lebontott iskola épülete mellett állt. A benne lévő harangot 1917-ben hadi célokra elvitték, az új harangot 1923-ban Zágrábból hozták. A mintegy 110 kilogrammos harang az új kápolna tornyába került. A kápolnát 1970-ben kezdték építeni és 1972-ben szentelték fel Sarlós Boldogas�szony (Szűz Mária látogatása Erzsébetnél) tiszteletére. A falu határában létesített temetőt 1872-ben kezdték használni. A település öt útmenti kereszttel büszkélkedhet. Radamos határában a Fekete-erdő mélye egy szent helyet rejt magába. A visszaemlékezések szerint 1947-ben Füle József falusi pásztornak itt jelent meg egy tölgy tetején Szűz Mária. A látomásnak gyorsan híre ment és jöttek az emberek csodát látni. A kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a vallási felbuzdulást, ezért a látnokot börtönbe záratta, a zarándokokat pedig kényszermunkára fogta. De ezzel sem sikerült a szent hely hírét és kultuszát megsemmisíteni. Bár hivatalos adatok nincsenek róla, a visszaemlékezések szerint a Fekete-erdőben mintegy 150 embernek volt látomása vagy történt vele csoda a radamosi Mária közbenjárására. A kegyhely népszerűsége a kommunista éra alatt alábbhagyott, a fát pedig egy szélvész kidöntötte. A szent hely népszerűsége az 1990-es években újra fellendült és takaros kis búcsújáróhely épült ki körülötte. A kegyhely a népi vallásosság egyik szép példája. A radamosi Mária-fához máig érkeznek zarándokok megbékélést, vigasztalást, csodát keresve.

Obcestni križ, 1927, Radmožanci Rétesék-keresztje, 1927, Radamos (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

285


Motvarjevci Sedež Reformatorske krščanske cerkve Slovenije se nahaja v Motvarjevcih. Zvonik kalvinske cerkve so postavili leta 1901, leta 1968 pa so ga z dogradnjo preoblikovali v manjšo cerkev. V cerkvenem zvoniku bijeta dva zvonova. Skupnost, ki je bila s trianonsko pogodbo odrezana od matične gmajne na Madžarskem, je po drugi svetovni vojni več kot pol stoletja ohranjala vero brez svojega duhovnika. Gmajna je dobila dušnega pastirja šele leta 2008, in sicer v osebi Tamása Bódisa, ki mu pri delu pomaga soproga Emőke Rozgonyi. V duhu okrepljena gmajna je leta 2004 začela s prenovo cerkve, da bi ta postala dostojna svojega imena in ustrezna namenu kalvinske skupnosti Slovenije. Tudi motvarjevsko pokopališče skriva številne sakralne vrednote. Poleg pokopališča v Čikečki vasi in Središču namreč prav to pokopališče ohranja zadnje primerke nekdanjih lesenih nagrobnih obeležij, ki so bila značilna za madžarske vernike kalvinske veroizpovedi. Ob lesenih nagrobnikih, izrezljanih iz celega debla, je tu kar nekaj granitnih in marmornatih obeliskov, ki pričajo o dobrem okusu in premožnosti njihovih naročnikov. Posebnost teh nagrobnih obeležij sta njihova zadržana okrasitev in fotografija pokojnika v ovalnem okvirju. Obstaja več grobov, na katerih se poleg običajnih podatkov nahaja tudi priložnostna nagrobna pesmem oziroma epitaf.

Reformatorska cerkev s kipom Jeana Calvina, Motvarjevci Református templom Kálvin János szobrával, Szentlászló (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2019)

286


Szentlászló A Szlovéniai Református Keresztyén Egyház központja Szentlászló. A település 1901-ben épült haranglábát 1968-ban kis templommá alakították. A tornyában két harang lakik. A Trianon után anyaegyházától elszakított közösség, amely a második világháború után több mint fél évszázadon át saját helyben lakó lelkész nélkül őrizte hitét, 2008-ban kapott újra saját lelkészt Bódis Tamás és felesége, Rozgonyi Emőke személyében. A lelkiekben is egyre erősödő gyülekezet 2014-ben annak szellemében látott hozzá a templom teljes felújításához, hogy ez a templom Szlovénia egyetlen református temploma és erre a felújítás után méltónak is kell lennie. A (szécsi)szentlászlói temető is számos szakrális értéket rejt magában. Ez a temető őrzi a csekefai és a szerdahelyi mellett a magyar reformátusokra jellemző fejfás temetkezés utolsó emlékeit. A fából faragott fejfák mellett akad itt jó néhány olyan gránit- és márványobeliszk is, amely a megrendelők igényességéről tanúskodik. Ezek egyediségét tovább fokozza, hogy visszafogottan díszítettek és gyakori rajtuk az ovális alakú, az elhunytakról még életükben készült portréfénykép. Több sír is akad, amelyen a megszokott feliratok mellett alkalmi sírvers, latinul epitáfium olvasható.

Kamniti reformatorski nagrobniki, Motvarjevci Református sírkövek, temető, Szentlászló (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2012)

287


Središče Vasica Središče, ki je bila nekoč znana po odličnih lončarjih, leži v idiličnem okolju ob slovensko-madžarski meji. V naselju živijo verniki katoliške, kalvinske in evangeličanske veroizpovedi. Sakralna zgodovina vasi je bila stoletja povezana z zgodovino kalvinskega cerkvenega okraja Stražne krajine. Od srede 16. stoletja so spadali k reformatorski matični cerkvi Kerca. Do leta 1732 je njihova cerkev, ki je bila skupna za celotno matično gmajno, stala na hribu med naselji Kerca, Szomoróc, Središče in Magyarszombatfa. Molilnica v Središču, ki je hkrati kalvinska in evangeličanska, je bila zgrajena leta 1902, a se je sčasoma tako močno poškodovala, da so v letih 1966–1968 sezidali novo. V zvoniku bijeta dva zvonova. Matična gmajna tu živečih kalvincev so po letu 1920 postali Motvarjevci. Molilnica danes deluje v ekumenskem duhu, v njej vodijo bogoslužje duhovniki različnih verskih skupnosti. V Središču so nekoč živeli znameniti ljudski mojstri, izdelovalci nagrobnih obeležij iz debel. Tudi na tukajšnjem vaškem pokopališču je ohranjenih nekaj arhaič­nih reformatorskih lesenih nagrobnikov, ki jih domačini v madžarščini imenujejo »šökfa«.

Protestantska molilnica, Središče Protestáns imaház, Szerdahely (Foto • Fotó: www.ecclesia-reformata.hu)

288


Szerdahely Az egykor fazekasságáról nevezetes Szerdahely település festői környezetben terül el a szlovén–magyar határszélen. A településen katolikusok, reformátusok és evangélikusok egyaránt élnek. A falu egyháztörténete évszázadokon át összefonódott az őrségi református egyházmegye történetével. A 16. század közepétől a kercai református anyaegyházhoz tartoztak. 1732-ig az anyaegyházzal közös templomuk egy dombon állt a Kerca, Szomoróc, Kisszerdahely és Magyarszombatfa térség közepén. A szerdahelyi imaház, amely egyben református és evangélikus, 1902-ben épült, de szerkezetében úgy megrongálódott, hogy 1966–1968-ban újat építettek. Tornyában két harang lakik. 1920 óta az itt élő reformátusok anyaegyháza Szentlászló. Az imaház jelenleg ökumenikus szellemiséggel működik, így különböző felekezetek lelkipásztorai tartanak benne istentiszteleteket. Szerdahelyen egykoron fejfafaragó mesterek is éltek, így a település temetője is őriz ritka, eltűnőben lévő református sírjeleket, fejfákat, vagyis ahogyan itt nevezik, sökfákat.

Leseni nagrobniki ob pokopališki vežici, Središče Temetői épület sírjelekkel, Szerdahely (Foto • Fotó: www.eorsegh,bloghspot.com, 2019)

289


Dolina pri Lendavi Osrednji sakralni spomenik naselja Dolina pri Lendavi je kapelica svetega Duha, ki stoji sredi vasi in je bila zgrajena leta 1937, blagoslovljena pa leta 1939. Proščenje je ob binkoštih, verniki pa tudi danes tedensko redno obiskujejo svete maše. Katoliška ljudska šola, v kateri danes deluje kulturni dom in je središče družabnega življenja, je bila zgrajena leta 1882. Pokopališče naselja se nahaja ob križišču cest proti Čentibi. Prikupna kapelica, ki jo je dal leta 1932 sezidati István Csótár, stoji na dvorišču zasebne hiše na koncu vasi ob glavni cesti proti naselju Pince. Zanimivi so tudi obcestni križi v naselju, zgodbe in okoliščine postavitve marsikaterega izmed njih pa so na srečo znane. Zgodovina križa, ki stoji pod predelom goric, imenovanem Tamáskút, sega v leto 1900, ko ga je postavil András Matyasec. V preteklih desetletjih je bil križ večkrat obnovljen.

Kapelica svetega Duha, Dolina Szentlélek-kápolna, Völgyifalu (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2008)

290


Völgyifalu Völgyifalu a Lendva-vidék egyik települése, amelynek fő vallási műemléke a település központjában álló, 1937-ben épült, majd 1939-ben felszentelt Szentlélek-kápolna. Búcsúját pünkösdkor tartják, és napjainkban is heti rendszerességgel járnak ide szentmisére a hívek. A falu római katolikus népiskolája 1882-ben épült, amely ma kultúrotthonként működik és a közösségi élet központja. Völgyifalu temetője a Csente felé vezető útkereszteződés mellett található. A megkapó szépségű, Csótár István által 1932-ben építtetett kis kápolna pedig a Pince felé vezető főút mellett, a falu végén egy magánház udvarán áll. A település útmenti keresztjei is figyelemre méltóak, többjük állításának körülménye és története is ismeretes. A Tamáskúti-hegy aljában álló fakereszt története egészen 1900-ig nyúlik vissza, akkor állíttatta Matyasec András. A keresztet azóta többször is felújították.

Obcestni križ, Dolina pri Lendavi Sári-kép, Völgyifalu (Foto • Fotó: Lázár Lenke, 2013)

291


Obcestni križ, Dolina pri Lendavi Tamáskúti kereszt, Völgyifalu (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)


Žitkovci Žitkovci, kjer zvesto negujejo kult Ferenca Deáka, znamenitega madžarskega državnika, so postali znani prav po predhodnikih »modreca domovine«, ki so živeli v naselju. Sredi urejenega in idiličnega naselja stoji kapelica, posvečena svetemu Florijanu. Prva kapelica naj bi bila zgrajena leta 1893. Madžarsko ljudsko izročilo jo omenja kot kapelico za šest konjev. Ker za gradnjo kapelice niso dobili cerkvenega dovoljenja in temeljni kamen ni bil blagoslovljen, v njej nikoli ni bilo cerkvenih obredov. Zato so začeli zgradbo uporabljati za gasilski dom. Omenjeno stavbo so leta 1969 porušili, na njenem mestu pa zgradili današnjo kapelico, ki so jo leta 1970 priporočili svetemu Florijanu, zavetniku gasilcev in vseh, ki delajo z ognjem. Za kapelico svetega Florijana v Žitkovcih stoji tudi privlačen obcestni križ iz peščenjaka, ohranjen v izvirni obliki in z madžarskim napisom: V slavo Gospoda in čast Device Marije postavila Rozália Végi 1912.” Na voljo nam je tudi izvirna ustanovna listina križa, ki priča o tem, da je Rozália Végi v blagajno dobrovniške župnije vplačala 100 kron za stroške vzdrževanja križa.

Kapela svetega Florijana, Žitkovci Szent Flórián-kápolna, Zsitkóc (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2011)

294


Zsitkóc A haza bölcsének, Deák Ferencnek az ősei által vált ismertté Zsitkóc település, amely hűséges ápolója a Deák-kultusznak. A rendezett és hangulatos település központjában áll a Szent Flórián tiszteletére szentelt kis kápolna. A kápolna 1893-ra épült fel és a népnyelv „hatlóállásos” kápolnaként is emlegeti. Ennek magyarázata a népemlékezet szerint az, hogy az építésre nem volt egyházi engedély, az alapkövét nem szentelték fel, ezért sosem végeztek benne egyházi szertartást, így idővel tűzoltószertárként kezdték használni az épületet. Ezt az építményt 1969-ben lebontották és a helyére a mai kápolnát építették, amelyet 1970-ben Szent Flórián, a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védőszentjének oltalmába ajánlottak. Zsitkócban a Szent Flórián-kápolna mögött is áll egy szép, eredeti formájában megőrzött homokkőkereszt a következő felirattal: „Isten Dicsőségére és a Szűz Mária tiszteletére emeltette Végi Rozália 1912.” A kereszt eredeti alapítólevele is ránk maradt, amelynek tanúsága szerint a lendvavásárhelyi plébánia pénztárába Végi Rozália 100 koronát helyezett el a kereszt fenntartási költségeire.

Obcestni križ, Žitkovci Útmenti kereszt, Zsitkóc (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)

295


Literatura


Irodalom


Literatura · Irodalom BARNA Gábor – SIMON András 2009 A Muravidék néprajzi vizsgálata a szegedi egyetem néprajzi tanszéke határon túli kutatásaiban. In: HALÁSZ Albert (ur./szerk.): A muravidéki magyarok. Narodopisje prekmurskih Madžarov. Lendva-Lendava – Ljubljana. 141-159. BELLON Tibor 1999-2000 Karácsonyi asztal. In: Néprajz és Nyelvtudomány 40. Szeged. 279-286. BENCE Lajos 1979

2013

Hetési haranglábak. In: Naptár '80. A szlovéniai magyarok szemléje. Murska Sobota. 181-187. Az evangélikus gyülekezet és templom. Evangeličanska občina in cerkev. In: KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.) Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 142-145.

BENCZIK Gyula – GÖNCZ László – KERMAN Branko – NAGY Zoltán – PAPP József – PIVAR TOMŠIČ Ella – N. SZABÓ Magdolna 2005 Hodos és Kapornak története. Zgodovina Hodoša in Krplivnika. Lendva-Lendava. BENCZIK Gyula 2005 Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól egészen a 19. század közepéig. In: BENCZIK Gyula – GÖNCZ László – KERMAN Branko – NAGY Zoltán – PAPP József – PIVAR TOMŠIČ Ella – N. SZABÓ Magdolna: Hodos és Kapornak története. Zgodovina Hodoša in Krplivnika. Lendva-Lendava. 13-52. BIHAR Mária 2002

A vízenjárók és rágalomtól tartók védelmezője: Nepomuki Szent János. In: Naptár 2003. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 189-194. 298


BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2001 A kóti „Pepik körösztyik”. In: Naptár 2002. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 115-121. 2002

„Ige-mige madárnak szárnya alatt…” Archaikus népi imádságok Hetésből. In: Muratáj 2001/2. Lendva. 184-195.

2003

„Nagy Jó Uram” a muravidéki magyarok között – Dr. Bellon Tibor (1941-2002). In: Muratáj 2003/1. Lendva. 163-171.

BOROS Zoltán 2015

Kühár Flóris bencés szerzetes életútja. In: KOVÁCS Attila (ur./ szerk.) Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből. Obmejna stikanja. Poglavja iz zgodovine Čikečke vasi, Motvarjevcev, Pordašincev, Prosenjakovcev in Središča. Pártosfalva-Ljubljana-Lendva / Prosenjakovci-Ljubljana-Lendava. 159- 169.

FERKOV Jakab 2005 Egy szabadkai imakönyv Lendva-vidéki emlékekkel. In: BARNA Gábor – MÓD László – SIMON András (ur./ szerk.): ”Szent ez a föld...” Néprajzi írások az Alföldről. Szeged. 133-141. GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata 1997 Židje v Lendavi. A lendvai zsidóság. Lendava. GÖNCZ László 1996

Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva.

2000

Karácsony Hetésben. In: Millenniumi Muratáj. Lendva. 136-140.

2001

A muravidéki magyarság 1918-1941. Lendva.

2006

Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941-1945. Lendva.

2006

Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből. Budapest.

2009

Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége. Lendva. 299


GÖNCZ László 2015

Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig. In: KOVÁCS Attila (ur./szerk.) Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből. Obmejna stikanja. Poglavja iz zgodovine Čikečke vasi, Motvarjevcev, Pordašincev, Prosenjakovcev in Središča. Pártosfalva-LjubljanaLendva / Prosenjakovci-Ljubljana-Lendava. 61-157.

GÖNCZI Ferenc 1914 Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár. HALÁSZ Albert 1999 Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva. HALÁSZ Albert (ur./szerk.) 2009 A muravidéki magyarok. Narodopisje prekmurskih Madžarov. Lendva-Lendava – Ljubljana. HORVÁTH Sándor 1942 Alsólendva múltja és jelene. Alsólendva. HÖFLER Janez – BALAŽIC Janez 1992 Johannes Aquila. Murska Sobota. HUBERT Ildikó 2011 "Az mit Istennek mívelhetek, örömest kész vagyok hozzája". Kulcsár György és művei. Budapest. KEPÉNÉ BIHAR Mária 2009 Néprajzi kutatások a muravidéki magyarság körében. In: HALÁSZ Albert (ur./szerk.): A muravidéki magyarok néprajza. Narodopisje prekmurskih Madžarov. Lendva-Ljubljana. 45-56. KEPÉNÉ BIHAR Mária – LENDVAI KEPE Zoltán 2005 A szlovéniai magyar reformátusok a változó időben. In: Muratáj 2004/2. Lendva. 126-135. 2005

Útmenti keresztek a magyar-szlovén nyelvhatáron. In: Klamár Zoltán (ur./szerk.): Etnikai kontaktzónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében. Múzeumi Füzetek Aszód 53. Aszód. 227-233. 300


2007

Az őrszentvidi forrás különleges reneszánsza. In: S. LACKOVITS Emőke – SZŐCSNÉ GAZDA Enikő (ur./szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy-Veszprém. 237-243.

2008

A vendvidéki útmenti keresztek „kálváriája”. In: GRYNAEUS Tamás (ur./szerk.): Köztéri szakrális kisépítmények. Szeged. 22-35.

2010

Áttekintő a szlovéniai magyarok népi vallásosságának kutatásáról. In: DÉVAVÁRI BESZÉDES Valéria – SILLING Léda (ur./szerk.): Szenvedély és szolgálat. Tanulmányok a hatvanesztendős Silling István tiszteletére. Szabadka. 395-404.

2011

Kő kövön maradjon! Lendva.

2013

Renesansa Vidovega izvira pri Bukovniškem jezeru. In: LINDUA 15. Lendava-Lendva. 14-18.

2013

Az égi pártfogók. Nebeški zavetniki. In: KIRÁLY. M. Jutka (ur./szerk.): Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. 30-33.

2014

Renesansa Vidovega izvira pri Bukovniškem jezeru. In: HORVÁTH Sándor (ur./szerk.): Kultúrák peremén – tudomány közepén. A 60 éves M. Kozár Máriát köszöntő kötet. Etnologija Slovencev na Madžarskem. A magyarországi szlovének néprajza 6. Budimpešta-Budapest. 96-106.

KERCSMÁR Rózsa 1990 Domonkosfa krónikája. Lendva KIRÁLY M. Jutka (ur./szerk.) 2013 Lendva 820 éve. 820 let mesta Lendava. Lendva-Lendava. KOVÁCS Attila 2011 Dobronaki életképek a 20. század első feléből. Lendva-Lendava. 301


KOVÁCS Attila 2015 Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely népesedése, anyanyelvi és nemzetiségi, valamint vallási megoszlása a 18. század végétől a 21. század elejéig. In: KOVÁCS Attila (ur./szerk.) Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből. Obmejna stikanja. Poglavja iz zgodovine Čikečke vas, Motvarjevcev, Pordašincev, Prosenjakovcev in Središča. Pártosfalva-Ljubljana-Lendva / Prosenjakovci-LjubljanaLendava. 181-228. KOVÁCS Attila (ur./szerk.) 2015 Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből. Obmejna stikanja. Poglavja iz zgodovine Čikečke vasi, Motvarjevcev, Pordašincev, Prosenjakovcev in Središča. Pártosfalva-Ljubljana-Lendva / Prosenjakovci-Ljubljana-Lendava. KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt (ur./szerk.) 2009 A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760. Pápa. KUZMIČ Franc 1993 A reformáció kezdetei Murántúlon. In: Naptár ´94. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 115-122. 1995

A Muravidék egyháztörténete. In: Naptár ´96. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 99-104.

1997

Konfesionalna podoba Prekmurja. In: BALAŽIC Janez – KERMAN Branko (ur./szerk.): Pokrajinski muzej Murska Sobota. Katalog stalne razstave. Murska Sobota. 89-94.

LENDVAI KEPE Zoltán 2002 Húsvét egy kapcai családban 2002-ben. In: Muratáj 2002/1-2. Lendva. 150-157. 2007

Boldogulás Hetésben. Blagor v Hetésu. Hetés falvai a történelem, a néprajz és az ökológiai antropológia tükrében. Lendvai Füzetek – Lendavski zvezki 20. Lendva-Lendava.

2013

40 let Galerije-Muzeja Lendava. A Lendvai Galéria és Múzeum 40 éve. Lyndvamuseum 5. Lendava-Lendva.

2014

Znameniti Lendavčani. Nevezetes lendvaiak I. Lyndvamuseum 8. Lendava-Lendva. 302


MAYER László – MOLNÁR András (ur./szerk.) 2008 Források a Muravidék történetéhez. 1. Viri za zgodovino Prekmurja 1. Szombathely-Zalaegerszeg. MÉSZÁROS Klára 2004 Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból. Jezuit iz 17. stoletja. Lendva-Lendava. MÓD László – SIMON András 2002 A hajtástól az újborig. A szőlő és bor ünnepei Lendva-vidéken. Lendva. 2004

„Így támad egyre jobban híre a Mária-látásnak”. A radamosi Mária-fa és mai kultusza. In: S. LACKOVITS Emőke – MÉSZÁROS Veronika (ur./szerk.): Népi vallásosság a Kárpátmedencében VI/ 2. Veszprém. 205-212.

2005

„Vannak, valóságosan vannak, akik látták”. A radamosi Máriajelenés. In: BARNA Gábor (ur./szerk.): Idő és emlékezet. Tanulmányok az időről az ezredfordulón. Budapest. 151-165.

PAYR Sándor 1924

A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története I. Sopron.

PIVAR TOMŠIČ Ella 1997 Kálvint vagy Luthert követni? Vallási dilemmák a 16. század után. In: Naptár ´98. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 125-133. 1999

Úgy járnak oda, mint a búcsúra (A szlovéniai magyarlakta falvak búcsúi). In: Naptár 2000. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 142-155.

2005

Erős vár a mi Istenünk. In: BENCZIK Gyula – GÖNCZ László – KERMAN Branko – NAGY Zoltán – PAPP József – PIVAR TOMŠIČ Ella – N. SZABÓ Magdolna: Hodos és Kapornak története. Zgodovina Hodoša in Krplivnika. Lendva-Lendava. 164-192.

2005

Bog je naše zavetje. In: BENCZIK Gyula – GÖNCZ László – KERMAN Branko – NAGY Zoltán – PAPP József – PIVAR TOMŠIČ Ella – N. SZABÓ Magdolna: Hodos és Kapornak története. Zgodovina Hodoša in Krplivnika. Lendva-Lendava. 193-218.

2006

Söügfám, sírhalmomnak jele. A muravidéki református temetők sírjelei. In. Naptár 2007. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 157-177. 303


SISA Béla 2001

A Kárpát-medence fatornyai. Nyíregyháza-Sóstófürdő.

TANTALICS Béla 2009 A Bánffy család szellemi hagyatéka. Lenti. TOŠ Marjan 2012 TÓTH Ferenc 2004

Zgodovinski spomin na prekmurske Jude. Ljubljana.

Üdvözlégy, Mária! In: Naptár 2005. A szlovéniai magyarok évkönyve. Lendva. 178-182.

TÖRŐCSIK István 1999 „Aztán elsőben sötétség lesz…”. Világvége jövendölések Radamosból. In: Néprajzi Látóhatár 1999/1-4. 415-424. VARGA Sándor 1992 A lendvai plébániatemplom történetéből. Győr. 1994

A zsidók története a lendvai községben 1773-1944 között. In: GRÁFIK Imre (ur./szerk.): Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Budapest. 145-178, 184.

1997

A dobronaki plébánia történetéből. Lendva.

VARGA Sándor – PIVAR Ella 1979 Dobronak, Göntérháza, Kót helytörténete. Lendava. VARGA Sándor – POZSONEC Mária - PIVAR Ella 1982 Hosszúfalu, Hodos és Lendvahegy múltja és jelene. Lendva. ZÁGOREC-CSUKA Judit 2006 A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig. Lendva. ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs 2015 Prosznyákfalva a középkorban. In: KOVÁCS Attila (ur./szerk.) Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből. Obmejna stikanja. Poglavja iz zgodovine Čikečke vasi, Motvarjevcev, Pordašincev, Prosenjakovcev in Središča. Pártosfalva-LjubljanaLendva / Prosenjakovci-Ljubljana-Lendava. 17-36. 304


Sveti Emerik, detajl krilnega oltarja, Selo, okoli leta 1490 (Madžarska narodna galerija) Szent Imre, szárnyasoltár részlete, Nagytótlak, 1490 körül (Magyar Nemzeti Galéria) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)


Kazalo Razstava »Trden grad je naš Bog …« .............................................................. 4 András Bertalan Székely: »Beseda Božja je krepka …« . ............................. 12 Zgodovinske cerkve Lendave z okolico in narodnostnega območja . ........ 36 Katoliška cerkev..............................................................................................38 Reformatorska cerkev..................................................................................... 54 Kulturno-zgodovinske vrednote madžarske reformatorske skupnosti Slovenije..........................................................62 Evangeličanska cerkev.....................................................................................70 Židovska skupnost..........................................................................................80 Sveti kraji v okolici Lendave in na narodnostnem območju ..................... 88 Po poteh romanskih cerkva ...........................................................................90 Turnišče..........................................................................................................96 Romanska cerkev v Domanjševcih .............................................................. 102 Kapela Svete trojice v Lendavskih Goricah.................................................. 108 Vidov izvir in kapelica svetega Vida.............................................................. 116 Marijino drevo v Radmožancih.................................................................... 120 Svetost človeškega življenja......................................................................... 126 Svete osebe v okolici Lendave in na narodnostnem območju.................. 146 Sveti predmeti na domu.............................................................................. 178 Velika noč v okolici Lendave in na narodnostnem območju . ................. 188 Božični prazniki v okolici Lendave in na narodnostnem območju . ....... 198 Nepremična sakralna dediščina Lendave z okolico in narodnostnega območja.......................................................................... 206 Dolnji Lakoš.................................................................................................208 Banuta........................................................................................................... 210 306


Tartalomjegyzék „Erős vár a mi Istenünk…” című kiállítás...................................................... 4 Székely András Bertalan: „Az ige kőszálként megáll…”.............................. 13 Történelmi egyházak Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen.............. 37 A katolikus egyház..........................................................................................39 A református egyház.......................................................................................55 A szlovéniai magyar református közösség kultúrtörténeti értékei.............................................................................63 Az evangélikus egyház..................................................................................... 71 A zsidó közösség............................................................................................. 81 Szent helyek Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen............................ 89 Árpád-kori templomok útján . ....................................................................... 91 Bántornya....................................................................................................... 97 A domonkosfai Árpád-kori templom............................................................ 103 A Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna....................................................... 109 A Szent Vid-forrás és a kápolna.....................................................................117 A radamosi Mária-fa..................................................................................... 121 Az emberélet szentsége................................................................................ 127 Szent emberek Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen........................147 Szent tárgyak az otthonokban..................................................................... 179 A húsvéti ünnepkör Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen.............. 189 A karácsonyi ünnepkör Lendva-vidéken és a nemzetiségi területen........ 199 Lendva-vidék és a nemzetiségi terület épített szakrális öröksége............................................................................ 207 Alsólakos.......................................................................................................209 Bánuta........................................................................................................... 210 307


Čikečka vas................................................................................................... 212 Čentiba......................................................................................................... 216 Dobrovnik..................................................................................................... 218 Domanjševci.................................................................................................228 Gornji Lakoš.................................................................................................230 Genterovci....................................................................................................232 Gaberje.........................................................................................................234 Trimlini........................................................................................................236 Mostje...........................................................................................................238 Hodoš in Krplivnik....................................................................................... 240 Dolga vas....................................................................................................... 242 Dolgovaške Gorice........................................................................................ 246 Hotiza........................................................................................................... 248 Kamovci........................................................................................................252 Kapca............................................................................................................254 Pordašinci.....................................................................................................258 Kot................................................................................................................260 Lendava.........................................................................................................262 Lendavske Gorice......................................................................................... 272 Prosenjakovci................................................................................................ 278 Petišovci........................................................................................................280 Pince.............................................................................................................282 Radmožanci..................................................................................................284 Motvarjevci...................................................................................................286 Središče.........................................................................................................288 Dolina pri Lendavi.......................................................................................290 Žitkovci.........................................................................................................294 Literatura...................................................................................................... 296 Kazalo........................................................................................................... 306

308


Csekefa.......................................................................................................... 213 Csente............................................................................................................217 Dobronak...................................................................................................... 219 Domonkosfa.................................................................................................229 Felsőlakos...................................................................................................... 231 Göntérháza...................................................................................................233 Gyetyános.....................................................................................................235 Hármasmalom.............................................................................................. 237 Hidvég...........................................................................................................239 Hodos és Kapornak...................................................................................... 241 Hosszúfalu.................................................................................................... 243 Hosszúfaluhegy............................................................................................. 247 Hotiza........................................................................................................... 249 Kámaháza......................................................................................................253 Kapca............................................................................................................255 Kisfalu...........................................................................................................258 Kót................................................................................................................ 261 Lendva..........................................................................................................263 Lendvahegy................................................................................................... 273 Pártosfalva..................................................................................................... 279 Petesháza....................................................................................................... 281 Pince.............................................................................................................283 Radamos.......................................................................................................285 Szentlászló..................................................................................................... 287 Szerdahely.....................................................................................................289 Völgyifalu...................................................................................................... 291 Zsitkóc...........................................................................................................295 Irodalom....................................................................................................... 297 Tartalomjegyzék........................................................................................... 307

309


Izdajo knjige so omogočili A könyv kiadását támogatták

Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság


Sveti Ladislav, detajl krilnega oltarja, Selo, okoli leta 1490 (Madžarska narodna galerija) Szent László király, szárnyasoltár részlete, Nagytótlak, 1490 körül (Magyar Nemzeti Galéria) (Foto • Fotó: LENDVAI KEPE Zoltán, 2009)


LYNDVAMUSEUM 13 Založila in izdala • Kiadó Galerija-Muzej Lendava • Lendvai Galéria és Múzeum Bánffyjev trg 1 • Bánffy tér 1, 9220 Lendava • Lendva, Slovenija • Szlovénia www.gml.si Zanjo • Felelős kiadó Dubravko Baumgartner Prevod • Fordítás Jolanda Császár Harmat (v slovenščino • szlovén nyelvre) Zoltán Lendvai Kepe (v slovenščino • szlovén nyelvre) Jezikovni pregled • Nyelvi lektorálás Mária Kepéné Bihar (madžarščina • magyar) Nándi Böröcz (madžarščina • magyar) Olga Paušič (slovenščina • szlovén) Grafično oblikovanje • Grafikai tervezés Peter Orban Fotografije • Fényképek Zoltán Lendvai Kepe Lázár Lenke Tisk • Nyomda DigiFot, Lendava Naklada • Példányszám 100

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 719(497.4Lendava)(083.82) KEPÉNÉ Bihar, Mária       Trden grad je naš Bog --- : sakralna dediščina Lendave z okolico in narodnostnega območja : v počastitev 500. obletnice reformacije = Erős vár a mi Istenünk --- : Lendva-vidék és a nemzetiségi terület szakrális öröksége : a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére / Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán ; [prevodi Jolanda Császár Harmat, Zoltán Lendvai Kepe ; fotografije Zoltán Lendvai Kepe, Lázár Lenke]. - Lendava : Galerija-Muzej = Lendva : Lendvai Galéria és Múzeum, 2019. - (Lyndvamuseum ; 13) ISBN 978-961-6695-29-9 1. Lendvai Kepe, Zoltán 298727680


© 2019, Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva

LY N D VA M U S E U M 1 3

Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán

Trden grad je naš Bog ... Erős vár a mi Istenünk... Na naslovnici / A borítón Banffyjev kelih / Bánffy-kehely

V počastitev 500. obletnice reformacije A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére

CHRISTOPHORVS·BANFI· L·BARO·DE·ALSO·LINDVA·1608 (Župnija Lendava / Lendvai Plébánia)

Profile for Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

LYNDVAMUSEUM 13  

Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Trden grad je naš Bog ... / Erős vár a mi Istenünk... Sakralna dediščina Lendave z okolico in na...

LYNDVAMUSEUM 13  

Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Trden grad je naš Bog ... / Erős vár a mi Istenünk... Sakralna dediščina Lendave z okolico in na...

Profile for gmlendava
Advertisement