Lajči Pandur (2013) by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Lajči

Lajči Pandur

08. 03. –14. 04. 2013 Lendavski grad | Lendvai vár

Lajči Pandur

Ko se po štirih desetletjih ponovno vračam k pisanju o slikarstvu Lajčija Pandurja in prebiram že napisano, spoznavam, da je ob vseh hvalah in tudi kritikah najbolj prepričljivo posegla v jedro slikarjevega ustvarjanja misel Andreja Ujčiča, zapisana v katalogu razstave v Murski Soboti leta 1968. »Seveda predstavlja tako slikarstvo ne samo v mariborskem, ampak tudi v slovenskem merilu prav zaznavno posebnost ... Ob njegovem slikarstvu se pravzaprav prvikrat umetnostno polno in v prepričljivi podobi srečujemo s panonskim umetniškim hotenjem, z nekakšnim geniusom loci Pannonicae, vsekakor pa vsaj z dramatičnim realizmom pomunkacsyjevske dobe.«

tridesetih let, za katero je značilno obujanje estetskih norm t. i. hrvaške šole, navezane predvsem na München, se je doma uveljavila še pred drugo svetovno vojno. Barvni realizem, kot je označil njihovo slikarstvo prof. France Stele, je postal platforma različnih slikarskih smeri, ki so se začele v Sloveniji uveljavljati v petdesetih letih, ko je politična odjuga popustila svoje socrealistične vajeti. Lajči Pandur se je vrnil v domačo Lendavo šele leta 1945. Najprej je moral plačati svoj davek povojnemu času, v službi ruske komandature je namreč opravljal delo slikarja propagandista in dekoraterja. Leto kasneje je dobil službo profesorja na gimnaziji v Ravnah, leta 1949 pa v Mariboru in se tako dokončno ustalil v Sloveniji.

Pandur, rojen v Lendavi, je že od mladosti doživljal nacionalno in s tem predvsem kulturno mešano okolje kot nekaj povsem normalnega in nekonfliktnega. Obiskovanje gimnazije v Zalaegerszegu, nato študij in skoraj desetletno življenje v Zagrebu ter študijsko izpopolnjevanje v Budimpešti je gotovo vplivalo na njegov pogled na svet, ga oblikovalo v odprtega, za različne vplive dojemljivega, a vendarle samosvojega človeka. Leta, ko je dozorevala njegova umetniška in človeška osebnost, so mu bila naklonjena. Tako v Zagrebu kot kasneje na specializaciji v Budimpešti je imel odlične profesorje, ki so mu nudili izredno metjejsko znanje in mu odkrivali različne ravni vizualne govorice. Njihove ideje so v mladem Pandurju našle plodnega in nadarjenega nadaljevalca. S pridobljenim znanjem pa je z leti razvil svojo individualno slikarsko vizijo.

Odsotnost in življenje v drugačnem okolju, tako v Zagrebu kot v Budimpešti, sta pustila seveda posledice. Čeprav se je sprva izobraževal pri istih profesorjih kot številni slovenski umetniki njegove generacije, sta ga fascinacija nad prvinskostjo panonske pokrajine in ljudi ter srečanje z umetnostjo madžarskih učiteljev usmerila na povsem samosvoja pota. Umetniška občutljivost, povezana s slikarskim temperamentom, je v bogato barvitost vpetih žanrskih kompozicijah, krajinah in ekspresivnih človeških likih odkrila prav tisti likovni credo, s katerim je slikar vse do smrti izpovedoval svoja videnja in se bolj malo oziral na take ali drugačne umetniške smeri svojega časa. Razstava, ki je posvečena štirideseti obletnici Pandurjeve smrti in stoletnici njegovega rojstva, v zgoščeni obliki ponuja tako poznavalcem umetnosti Lajčija Pandurja kot tudi tistim, ki bodo šele odkrili njegovo temperamentno muzo, vpogled na razvojni lok njegovega opusa. Zlasti risbe in grafike ter nekaj portretov so plod začetnih let umetnikovega študija v Zagrebu. Tihožitje v čast Manetu z njegovim Piskačem v ozadju gotovo sodi mednje. Podiplomski študij slikarstva in grafike pri Ljubu Babiču in Tomislavu Krizmanu odseva v tonsko plastični gradnji ter racionaliziranem odnosu do vsebine slike. Pri grafiki in risbi pa se ob že takrat opazni risarski samozavesti mladega umetnika pokaže ob

V Zagrebu je poleg največjih imen hrvaškega slikarstva prve polovice 20. stoletja spoznal tudi izredno nadarjene slovenske kolege, od Stupice do Preglja in Miheliča. Ti so kasneje kot člani skupine Neodvisni oblikovali ključna izhodišča za problematiko slovenskega povojnega slikarstva. Pandur se je srečeval z njimi le na razstavah in cehovskih shodih, sicer pa ga je njegova življenska, s tem pa tudi umetniška pot vodila mimo modernističnih iskanj ljubljanske šole. Skupina Neodvisni, ki jo je povezoval študij v Zagrebu in s tem vpliv hrvaške umetnostne situacije

obveznih aktih njegov interes za socialnokritično motiviko, ki so jo upodabljali predvsem zemljaši. Ta kasneje v blažji obliki in vselej z veliko mero radožive naklonjenosti postane ena izmed osrednjih umetnikovih slikarskih vsebin. Risarsko senzibilnost Pandur razvija ob ilustracijah del prekmurskih književnikov in ob beleženju popotnih vtisov.

kakšen umetnikov eksodus, saj je bil izbran zavestno in izvira iz pristnega razumevanja ter čutenja njegovega utripa, je med obema poloma opazna razlika. Slikar ob delih »meščanskega« realizma uživa predvsem v svojem metjejskem znanju, pridobljenem na zagrebški akademiji, pa tudi s samostojnim odkrivanjem kvalitet slikarske govorice v galerijah in literaturi. Naslikati sence na belini poškrobljenih rokavov bluze mladega dekleta, z barvno modulacijo oblikovati trdnost proporcev obraza, nanizati cvetove v ubrano koloristično celoto ali s čopičem vdahniti življenje ženski polti so klasične naloge slikarstva, kjer ni toliko pomembno kaj kot predvsem kako. Na to najzahtevnejše vprašanje je slikar odgovarjal z večjim ali manjšim uspehom, a gotovo z velikim kreativnim žarom. Prav ta ustvarjalni užitek, optimizem in vera v smisel umetniškega početja, dajejo Pandurjevim delom, ne glede na letnico nastanka in izbor motivike, svežino, ki jih ohranja žive.

Le nepolnih trideset let zrele ustvarjalne moči je bilo dano Lajčiju Pandurju, da je izpolnil svoje umetniško poslanstvo. Po vrnitvi v Slovenijo lahko sledimo njegovemu razvoju od postimpresionističnih različic parka pred ravensko gimnazijo k vse bolj temperamentnemu slikarstvu močnih barvnih poudarkov in plastične predmetnosti. To je čas, ko se slikar najbolj intenzivno posveča prekmurski tematiki. To je tudi čas, ko figura v skupini ali posamezno zaživi na Pandurjevih platnih z neobvladljivo prezenco življenja samega. Velike kompozicije, preplet človeških in živalskih teles, se zlivajo s slikovitim ozadjem. Pokrajina je prepoznavna le po lokalni barvni tipiki in visokih horizontih. Realistični prostorski označevalci so opuščeni. Letom prevlade gostih barvnih nanosov in svetlobnih prepletov, ki na nekaterih slikah, predvsem v krajinah in na večjih figuralnih kompozicijah, privedejo slikarja prav do skrajne meje predmetnega, sledi nepričakovan korak k linijskemu slikarstvu. Pandur z obrisno risbo zameji shematizirano telo ali predmet, linija postane povezujoč likovni element. Barva je utišana, slikar le še redko uporablja lopatico, nadomesti jo čopič, ki nanaša na platno tanke barvne sloje. Razbrzdana prešernost pivcev, ciganov in maškar se je umaknila turobnejšim prizorom kmečkega vsakdana, kot da se je v slikarju ponovno prebudil duh Hegedušićevih zemljašev.

Življenje umetniških del ni odvisno od časa, ki odmerja naše dneve. Njihovo življenje je odvisno od moči in pristnosti njihove izpovedi. Če je ta močna, delo izstopi iz časa svojega nastanka. Vsi parametri, ki so takrat opredeljevali njegov pomen, izgube svojo moč. Ostane ali zbledi le izpovedna moč umetnine.

Ob poudarjanju izjemnosti Pandurjevega žanrskega slikarstva v okviru slovenske likovne scene prejšnjega stoletja ne smemo povsem zanemariti drugega pola njegove ustvarjalnosti: cvetličnih tihožitij, družinskih portretov, zlasti soproge, gledaliških scen, aktov ter številnih risb in akvarelov, nastalih na potovanjih. Čeprav bi bilo zmotno in nepošteno trditi, da je Pandurjev panonski svet ne-

Meta Gabršek Prosenc

Pandur Lajcsi

Négy évtized elteltével, most, amikor újra Pandur Lajcsi festészetéről írok és a már leírtakat olvasgatom, jöttem rá arra, hogy a dicséretek és kritikák közül Andrej Ujčič tapintott rá legmeggyőzőbben a festő munkásságának lényegére, megállapítása az 1968-ban Muraszombatban megrendezett kiállítás katalógusában áll ekképpen: „Persze az effajta festészet nem csak maribori, de egész szlovén viszonylatban is különlegességnek számít. … Festészete tulajdonképpen az első, művészeti szempontból teljes és meggyőző találkozásnak számít a pannon művészet világával, egyfajta genius loci Pannonicae, de mindenképpen a Munkácsy utáni korszak dramatikus realizmusával.”

A Függetlenek csoport tagjainak közös vonásai közé tartozott, hogy mindannyian Zágrábban folytatták tanulmányaikat és a harmincas évek horvát művészetének hatása alatt voltak, amely főleg Münchenhez kapcsolódott, és a csoport már a második világháború előtt hallatta a hangját. A színes realizmus, ahogy France Stele professzor jellemezte festészetüket, különböző festészeti irányzatok platformjává vált, amelyek Szlovéniában az ötvenes években kezdtek érvényesülni, amikor az enyhülő politikai nyomás némiképp lazította a szocreál gyeplő szorítását. Pandur Lajcsi csak 1945-ben tért haza Lendvára. Először „törlesztenie kellett adósságát” a háború utáni időszak hatalmának elvárásai felé, így az orosz kormányzóhatóság szolgálatában tevékenykedett mint propagandista és dekorátor festő. Egy évvel később tanári állást kapott a ravnei gimnáziumban, 1949-ben pedig Mariborban – és így véglegesen Szlovéniában – telepedett le.

Pandur Lajcsi Lendván született, ami már ifjúkorában is nemzetiségileg vegyes és multikulturális környezet volt, ez hagyományosan teljesen normális és konfliktusmentes közegnek számított. A gimnáziumot Zalaegerszegen végezte, majd Zágrábban folytatta tanulmányait, ahol majdnem egy évtizedet töltött, miután Budapesten részesült szakmai továbbképzésben, és mindez bizonyára olyan hatással volt világnézetére, hogy nyílt, a különböző hatásokat befogadó, de mindemellett önálló személyiséggé fejlődött. A művészi és emberi személyiségét formáló évek kedvezően alakultak számára. Zágrábban, majd később Budapesten is kitűnő tanárai voltak, akiktől rendkívüli szakmai ismereteket kapott és akik a vizuális kifejezésmód különböző lépcsőfokait tárták fel előtte. Termékeny és tehetséges követőjükre találtak a fiatal Pandurban, az elsajátított ismeretek pedig hozzájárultak egyéni festői világképe kialakulásához.

Az otthonától távol töltött évek és a más környezetben folytatott életmód, akár Zágrábot vagy Budapestet említjük, következményekkel járt. Habár kezdetben ugyanazoknál a tanároknál folytatta tanulmányait, mint számos szlovén művészkortársa, a pannon vidék és az itteni emberek természetes elemi létezésének bűvöletébe esett, és mindez a magyar művészeti tanárokkal való találkozás után teljesen új utakra sodorta. A festői temperamentummal összekapcsolódó művészi érzékenység a zsánerkompozíciók, tájak és expresszív emberi alakok gazdag színvilágában azt a képzőművészeti credót alakította ki, amelyben aztán a festő az elképzeléseit és a rálátásait fejezte ki egészen haláláig, és nemigen volt figyelemmel kora művészeti irányzataira.

Zágrábban a huszadik század első felének legnagyobb horvát festőin kívül megismerkedett az igen tehetséges szlovén kollégákkal is, úgymint Stupicával, Pregeljjel és Mihelič-csel. Ők később Függetlenek néven megteremtették a háború utáni szlovén festészet kiindulópontjait. Pandur azonban csak kiállításokon és a céhek összejövetelein találkozott velük, életútja és ezzel művészi pályája is a ljubljanai iskola modernista útkeresésein kívül zajlott.

A kiállítás, amely Pandur Lajcsi halálának negyvenedik és születésének századik évfordulója alkalmából került megrendezésre, a festő művészetét jól ismerőknek – és azoknak is, akik még csak most fedezik fel temperamentummal teli ihletettségét – egyfajta betekintést nyújt opusa fejlődési ívébe. Főleg a rajzok, a grafikák és néhány portré jelenti a művész Zágrábban folytatott tanulmányainak obu-

lusát. Mindenképpen ide tartozik a Manet tiszteletére festett csendélet a fuvolás fiúval a háttérben. A Ljubo Babičnál és Tomislav Krizmannál folytatott posztgraduális képzése során készített alkotásai a kép tárgyának árnyalt plasztikus felépítését és racionális viszonyulását tükrözik. A grafikánál és a rajznál pedig az akkori fiatal festőművész önbizalma mellett a kötelező aktokon kívül megfigyelhető a kritikus érdeklődés a szociális motívumvilág iránt, amit főleg az úgynevezett „zemljaši” fogalomkörbe tartozó művek ábrázoltak. Ez válik később enyhébb formában, de mindig nagyléptékű, életvidám, szeretettel teli megközelítéssel a művész egyik központi festői tartalmává. A művészi érzékenységet Pandur a muravidéki irodalmárok alkotásainak illusztrálása és az utazásai során készített alkotásaival is fejlesztette.

cigányokat, maskarákat a borongós paraszti élet mindennapjainak jelenetei váltják fel. Mintha csak újra feléledt volna a festőben Hegedušič alakjainak szelleme. Amikor Pandur zsánerfestészetének jelentőségéről beszélünk a szlovén képzőművészet keretén belül, nem szabad teljesen figyelmen kívül hagynunk alkotásainak egy másik csoportját sem: virágos csendéleteit, a családi portrékat, főleg feleségéről, a színházi jelenetek ábrázolásait, az aktokat, az utazások során készített számos képet és akvarellt. Téves lenne az állítás, hogy Pandur pannon világa a művész egyfajta exodusát jelképezi, hiszen annak elemeit tudatosan választotta, és e képi világ a táj lüktetésének meghitt átéléséből és megérzéséből ered, így a két pólus között látható különbség van. A festő a „polgári” realizmus jegyében fogant műveiben főleg a zágrábi akadémián szerzett szakmai ismereteit hasznosítja, emellett a festészet önálló felfedezésére tesz kísérleteket különböző galériákban és a szakirodalom által. Árnyékot festeni a fiatal lány keményített fehér ingujjára, színes modulációval megalkotni az arc proporciójának szilárdságát, virágokat rajzolni a harmonikus kolorizmusba vagy ecsettel életet lehelni a női bőrbe – ezek mind a festészet klasszikus feladatai közé tartoznak, amikor nem annyira fontos a „mi”, mint inkább a „hogyan”. Erre az igen nehéz kérdésre a festő kisebb-nagyobb sikerrel válaszolt, de mindenképp erős kreatív lánggal. Éppen ez az alkotói öröm, optimizmus és a művészeti cselekvés értelmébe vetett hit kölcsönzi Pandur műveinek azt az üdeséget, amely életben tartja őket, tekintet nélkül keletkezésük évére és a motívumvilág megválasztására.

Pandur Lajcsinak csupán csonka harmincévnyi érett alkotóerő adatott meg, hogy teljesítse művészi küldetését. Szlovéniába való visszatérése után alkotásain megfigyelhető a fejlődés a ravnei gimnázium parkjának posztimpresszionista árnyalataitól az egyre temperamentumosabb, erőteljes színhatásokkal és plasztikus tárgyiassággal teli festészetig. Ebben az időszakban foglalkozik a festő a legintenzívebben a muravidéki tematikával. Ez egyben az az időszak is, amikor az alak Pandur vásznain – akár csoportban, akár önállóan – az élet legyőzhetetlenségét hordozva kel életre. Nagy kompozíciók, emberi és állati testek összefonódása folyik egybe a színes háttérrel. A táj csak a tipikus helyi színekről és magas horizontról ismerhető fel. A konkrét helyi elemeket mellőzi. A sűrű színrétegek és fényösszefonódások uralmának évei után – amelyek néhány kép, főleg tájkép és nagyobb figurális kompozíció esetében egészen a tárgyiasság végső határáig vezetik a festőt – váratlan lépéssel jut el az alakfestészetig. Pandur körvonalazza a rajzot, ezzel behatárolja a sematizált testet vagy tárgyat, a vonal összekötő képzőművészeti elemmé válik. A színek lecsitulnak, a festő már csak ritkán alkalmaz spaknit, azaz festőlapátot, ezt ecsetre cseréli, amellyel vékony festékrétegeket visz fel a vászonra. A zabolátlan mulatozókat,

A műalkotások élettartama független attól az időtől, amely a mi napjainkat határozza meg. Életük a kifejezésmód erejétől és hitelességétől függ. Ha ez erős, a mű kilép a keletkezés idejéből. Erejét veszíti az összes olyan paraméter, amely abban a korban határozta meg jelentőségét. Csupán a műalkotás kifejezőereje marad fenn vagy vész homályba.

Meta Gabršek Prosenc

Študija akta | Akt tanulmány

Ženski sedeči akt | Női ülő akt

1936, črna kreda | fekete kréta, 36,3 x 17,9 cm, Umetnostna galerija Maribor

črna kreda | fekete kréta, 33,6 x 24,4 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Dekliška glava | Leányfej

Slikar in model | A festő és a modell

jedkanica | rézkarc, 26 x 20 cm, Umetnostna galerija Maribor

1936-1938, jedkanica | rézkarc, 22,5 x 19 cm, Umetnostna galerija Maribor

Toskana | ToszkĂĄna akvarel | akvarell, 27 x 34 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Ĺ ibenik akvarel | akvarell, 24 x 33 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Guštanjevski park | Guštanj-i park 1947, olje-platno | olaj-vászon, 58 x 40,5 cm, Ludvik Pandur, Maribor

LajÄ?ek z medvedkom | Lajcsika macival 1951, olje-karton | olaj-karton, 34 x 24,5 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Bik | Bika okrog 1951, olje-lesonit | olaj-farostlemez, 68 x 77 cm, Umetnostna galerija Maribor

Prekmurska tiĹĄina | MuravidĂŠki csend 1955-1956, olje-platno | olaj-vĂĄszon, 54 x 68 cm, Umetnostna galerija Maribor

Kmečka rapsodija | Paraszt-rapszódia 1960, olje-platno | olaj-vászon, 75,5 x 86,2 cm, Umetnostna galerija Maribor

Pred gostüvanjem | A lakodalom előtt 1960, olje-platno | olaj-vászon, 60,5 x 70 cm, Pomurski muzej Murska Sobota

Prekmurka | Muravidéki nő 1962, olje-platno | olaj-vászon, 70 x 60 cm, Jurij Pandur, Lendava

Krizanteme (Cvetlično tihožitje) | Krizantém (Virág csendélet) olje-karton | olaj-karton, 47 x 57 cm, Pomurski muzej Murska Sobota

Pred gostilno | A vendéglő előtt 1972, olje-platno | olaj-vászon, 75 x 77 cm, Umetnostna galerija Maribor

Brod na Muri | Murai komp 1973, olje-platno | olaj-vรกszon, 70 x 100 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Foto: Dragiša Modrinjak, 1972

Biografija

Biográfia

1913 Rojen 25. oktobra v Lendavi. 1920–1925 Obiskuje osnovno in meščansko šolo v Lendavi. 1925–1930 Obiskuje realno gimnazijo v Zalaegerszegu. 1930 Vpiše se na obrtno šolo v Zagrebu. 1932 Sprejet je na Akademijo likovnih umjetnosti v Zagrebu. Profesorji: Ljubo Babić, Joza Kljaković, Tomislav Krizman, Omer Mujadžić in Maksimiljan Vanka. 1936 Diplomira pri prof. Ljubu Babiću. 1936–1938 Izpopolnjuje se na slikarski (pri prof. Ljubu Babiću) in grafični (pri prof. Tomislavu Krizmanu) specialki. 1942 Zaposli se kot učitelj risanja na meščanski šoli v Lendavi. 1942–1944 Poslan je na izpopolnjevanje v slikarstvu na Akademijo za likovno umetnost v Budimpešto. Profesorji: Vilmos Aba Novák, István Szönyi, Gyula Rudnay. 1945 V službi na ruskem poveljstvu v Lendavi dela kot slikar pro pagandist in dekorater. V Lendavi priredi svojo prvo samostojno razstavo. 1946–1949 Nastopi službo profesorja risanja v gimnaziji na Ravnah na Koroškem. 1949 Nastopi mesto likovnega pedagoga v Prvi gimnaziji Maribor. 1953 Izvoljen je za predsednika Društva slovenskih likovnih umet nikov, pododbor Maribor. 1954 Pomaga pri organizaciji slikarske kolonije v Lendavi in se je tudi sam udeleži. 1955 Dobi štipendijo Sveta za prosveto in kulturo okraja Maribor za študijsko potovanje po Italiji, ki ga izredno prevzame. To je razlog, da kasneje pogosto obiskuje to deželo. 1956 Nastopi službo likovnega pedagoga na Učiteljišču Maribor. 1960 Prejme nagrado IV. mariborske kulturne revije za slikarsko delo. 1962 Postane profesor slikanja na Pedagoški akademiji v Mariboru. 1968 Retrospektiva ob 30-letnici njegove ustvarjalnosti v Lendavi in Murski Soboti. 1973 7. maja nepričakovano umre.

1913 Október 25-én született Lendván. 1920–1925 A lendvai elemi, majd polgári iskolán tanult. 1925–1930 A zalaegerszegi reálgimnázium diákja. 1930 Beiratkozott a zágrábi iparművészeti középiskolába. 1932 Felvételt nyert a zágrábi Képzőművészeti Akadémiára. Tanárai: Ljubo Babić, Joza Kljaković, Tomislav Krizman, Omer Mujadžić és Maksimiljan Vanka. 1936 Ljubo Babić professzornál oklevelet szerzett. 1936–1938 Festészeti (prof. Ljubo Babić) és grafikai (prof. Tomislav Krizman) kiegészítő tanulmányokat folytatott. 1942 Rajztanárként tanított a lendvai polgári iskolán. 1942–1944 Festészeti továbbképzésre küldték a budapesti Képző művészeti Főiskolára. Tanárai: Aba Novák Vilmos, Szőnyi István, Rudnay Gyula. 1945 Lendva – az orosz parancsnokság szolgálatában festő propagandistaként és díszítőként dolgozott. Lendván meg rendezte első egyéni kiállítását. 1946–1949 Rajztanárként dolgozott a Ravne na Koroškem-i gim náziumban. 1949 A maribori I. Gimnáziumon tanított. 1953 Megválasztották a Szlovén Képzőművészeti Egyesület maribori albizottságának elnökévé. 1954 Közreműködött a lendvai művésztelep szervezésénél, és maga is részt vett az alkotótáboron. 1955 Megkapta a maribori járás Oktatási és Kulturális Tanácsának ösztöndíját egy olaszországi tanulmányi útra, utóbbi rendkívüli hatást gyakorolt rá. Ez az oka annak, hogy később olyan gyakran utazott ebbe az országba. 1956 Képzőművészeti tanárként alkamazták a Maribori Tanítóképzőn. 1960 Festészeti munkásságáért elnyerte a IV. Maribori Művelődési Szemle díját. 1962 Kinevezték a maribori Pedagógiai Akadémia rajztanárává. 1968 Retrospektív tárlat művészi működésének harmincéves jubileuma alkalmából Lendván és Muraszombaton. 1973 Május 7-én teljesen váratlanul elhunyt.

Spominjajo se Lajčija Pandurja

Így emlékeznek Pandur Lajcsira

Ferenc Hajós, veleposlanik v pokoju

Hajós Ferenc, nyugalmazott nagykövet

Spominjam se ga kot dobrega soseda, pa tudi drugih članov njegove družine, z vsemi smo se skozi okno naše kuhinje, in sicer preko notranjega dvorišča, videvali in pogovarjali vsak dan. Pogosto sem ga videl, kako je na balkonu pred vhodom v stanovanje slikal. V beli halji, z brado in baretko na glavi je v meni vzbujal pariško vzdušje. Bil pa je tudi moj učitelj risanja v nižji gimnaziji v Lendavi. Ponosen sem, da je tako priznan umetnik doma iz Lendave. Globoko sem prepričan, da si zasluži, da njegovo ustvarjanje ustrezno ovrednotimo in cenimo.

Pandur Lajcsira és családjára mint kedves, jó szomszédokra emlékszem, akiket a konyhaablakunkon keresztül láttunk naponta, s azt kitárva beszélgetni is szoktunk. Sokszor láttam őt a bejárat melletti erkélyen festeni fehér köpenyben, szakállal, valamint a barettnek, vagy szlovénul baretkának is nevezett franciás művészsapkában, és az bennem mindig Párizs hangulatát idézte fel. Emellett ő volt a rajztanárom is a lendvai algimnáziumban. Büszke vagyok arra, hogy Lendvának ilyen színvonalú, ennyire meghatározó művésze van, így mély meggyőződésem szerint megérdemli, hogy a művészetét megfelelően értékeljük és becsüljük.

Ferenc Király, akademski kipar, prejemnik nagrade Munkácsy

Király Ferenc, Munkácsy-díjas szobrászművész

Z Lajčijem Pandurjem sva bila zelo dobra prijatelja in veliko sva se pogovarjala, pravzaprav razpravljala o umetnosti. Leta 1968 sem v galeriji na lendavskem gradu organiziral njegovo samostojno razstavo in veliko razstavljenih umetniških del nam je tudi uspelo prodati. V njegovo čast smo leta 1973 organizirali prvo mednarodno likovno kolonijo. Žal je ni dočakal, kljub temu pa me veže nanj veliko lepih spominov.

Pandur Lajcsival nagyon jó barátok voltunk, sokat szoktunk beszélgetni a művészetről. 1968ban a lendvai várban önálló kiállítást szerveztem Pandur Lajcsi műveiből, s a kiállított festményekből sokat sikerült is eladnunk. És valahogy az ő tiszteletére kezdtük el 1973-ban szervezni a nemzetközi művésztelepet, de sajnos azt már nem élte meg… Számos szép emlékem fűződik hozzá.

Endre Göntér, slikar

Göntér Endre, festőművész

Na Lajčija Pandurja, mojega dragega profesorja s pedagoške akademije v Mariboru, me vežejo zelo lepi in prijetni spomini. Poučeval je slikarstvo in kot dober mojster se je sprehajal po ateljeju in nas popravljal. Ni bil širokobeseden, zato smo morali biti zelo pozorni na njegove poteze s čopičem. Ko smo naučeno s pridom uporabili, je le pripomnil: „No, to si dobro opazoval, gremo naprej.” Bil sem vesel, da sva se lahko pogovarjala madžarsko.

Pandur Lajcsiról, kedves főiskolai tanáromról nagyon kellemes és szép emlékeim vannak. Festészetet tanított, s mint jó mester, járta a műtermet, közben korrigált. Nem volt bőbeszédű, ezért úgy kellett tőle ellesni az ecsetvonásokat, aztán a következő alkalomkor csak odaszólt, hogy „na, ezt jól megfigyelted, mehetünk tovább”. Örültem annak, hogy mindig magyarul szóltunk egymáshoz.

Galerija-Muzej Lendava Beata Lazar Meta Gabršek Prosenc Bence Utroša Gabriella, Claude Domonkos Lendvay Ivanka Bratkovič, Böröcz Nándor Dubravko Baumgartner, Ivan Leskošek, Damjan Švarc

Grafično oblikovanje | Katalógusterv

Dubravko Baumgartner

Tisk | Nyomda

Digifot, Lendava, 2013

Razstavo je podprla | A kiállítás támogatója

Hvala vsem, ki ste prispevali slike za razstavo | Köszönet a kiállított anyag kölcsönzőinek

Jurij Pandur, Lendava Ludvik Pandur, Maribor Marjeta Vasari, Graz Pomurski muzej Murska Sobota Okrajno sodišče Lendava Umetnostna galerija Maribor

Na platnici: | A borítón: Lepa ciganka | Szép cigányasszony, 1945, olje-platno | olaj-vászon, 85 x 74 cm, Ludvik Pandur, Maribor

Lajči