__MAIN_TEXT__

Page 1

&HZMFOEWBJGFTUลฉBGSPOUPOt-FOEBWTLJTMJLBSOBGSPOUJ Faragรณ Mรกrton ยฉ 2017

Galerija-Muzej LendavBp(BMรƒSJB.ร”zeum Lendva Banffyjev trg 1/Bรกnffy tรฉr 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si

Faragรณ Mรกrton Egy lendvai festล‘ a fronton t Lendavski slikar na fronti


Lendvai Kepe Zoltán

Egy lendvai festő a fronton Lendavski slikar na fronti

Faragó Márton

Lendva, Polgárság Múzeuma 2017. augusztus 26. – szeptember 30. Lendava, Muzej meščanstva 26. avgust – 30. september 2017


Az I. világháború 100. évfordulója emlékére V počastitev stote obletnice prve svetovne vojne In Memory of the Centenary of the First World War Zum Gedenken an den 100. Jahrestag des Ersten Weltkrieges


Faragó Márton hadnagy, 1914 és 1918 között Poročnik Márton Faragó, med leti 1914 in 1918

4


Faragó Márton (Alsólendva, 1880 – Nagykanizsa, 1947)

Egy lendvai festő a fronton rét is készített. A helyi hetilap, az Alsólendvai Hiradó 1906 és 1914 között számos alkalommal közölt hírt az ígéretes fiatal festő tevékenységével és sorsával kapcsolatosan. Az első írás róla 1906. január 14-én jelent meg két portré elkészítésének a megrendeléséről. Ugyanis az Alsólendvai Polgári Olvasó Egylet 1906. január 6-án tartott éves közgyűlésén egyebek között úgy döntött, hogy Kossuth Lajos és Deák Ferenc egyforma méretű portréit rendeli meg Faragó Mórtól.2 Az egyesület tagjai és vezetői minden bizonnyal elégedettek lehettek az eredménnyel, ugyanis mintegy másfél évvel később ugyancsak az Alsólendvai Hiradó 1907. július 28-án ezt adta hírül: „A helybeli Iparos-Olvasókör Pataky Kálmán váratlan áthelyezése alkalmából mindenképpen kiakarja mutatni ragaszkodását alapitó elnökének személyéhez. Tervezi ugyanis, hogy Pataky Kálmán arcképét megfesteti a Kör számára s azt ünnepség keretében avatja föl. Pataky megörökítését – hír szerint – Faragó-Freyer Mór, tehetséges földink ecsetjére bizzák.”3 A portré átadására idősebb Pataky Kálmánnak 1908. március 7-én került sor nagy ünnepély keretében Alsólendván a Ferency-vendéglőben. A megbecsült polgár ünnepélyes búcsúztatásáról, aki a városunkban „23 éven át fáradozott az ideális társadalmi élet kiépitéséért” az Alsólendvai Hiradó terjedelmes beszámolót adott közre, a Faragó által készített arckép átadásáról pedig így írt: „Pataky arcképe az Olvasókör helyiségében volt elhelyezve, körülötte zöld koszoru, előtte lepel. Mindenki kiváncsi volt a képre, melyről már előzőleg az a hir volt elterjesztve, hogy egyik legsikeresebb munkája Faragó Marcinak, e tehetséges fiatal

Az életút és a festői pálya kezdete Faragó Márton festőművész Freyer Mórként született 1880. május 21-én Alsólendván Freyer Fülöp és Rosenberg Borbála nyolcadik, legifjabb gyermekeként. Városunk azon nevezetes szülöttei közé tartozik, akikről az utókor a 20. század második felében hálátlanul megfeledkezett. Éppen ezen elfeledettség miatt jelentőségéhez képest kevés életrajzi adatot tudunk róla. Az általános iskolát 1885-ben szülővárosa izraelita iskolájában kezdte meg, majd 1889 és 1895 között az alsólendvai polgári iskolában folytatta.1 1895-ben kezdte el képzőművészeti tanulmányait Budapesten az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában, amelynek díszítő festészeti szakosztályát 1900 júniusában fejezte be jeles eredménnyel. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói között is megtaláljuk Freier Faragó Mór (sic!) nevét, ahol a képzés kezdeténél az 1907-es, a képzés végénél pedig az 1908-as év szerepel. Festői képességeit Hollósy Simon, a nevezetes nagybányai és a técsői festőiskola alapítója mellett tökéletesítette. Hollósy Simon a 19–20. század fordulójának egyik legkiválóbb iskolateremtő festőmestere volt, akinek tanítványi köréhez olyan híres magyar festők tartoztak, mint például Réti István, Thorma János, Rudnay Gyula vagy éppen Csontváry Kosztka Tivadar. Hollósy 1886-ban Münchenben alapított magániskolát, amely hamarosan híres lett és köré csoportosultak az újat akaró fiatal festők. Faragó Márton alsólendvai képzőművészeti működéséről annyit bizonyosan tudunk, hogy több port1

GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata 1997. 45–54.

2

Közgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 1906.1.14., old. 2. Alsólendva.

3

Pataky Kálmán arcképe. In: Alsólendvai Hiradó, 1907.7.28., old. 3. Alsólendva.

5


Faragó Márton születési anyakönyvének másolata 1941-ből a névváltoztatására vonatkozó bejegyzéssel Kopija rojstne matične knjige Mártona Faragója iz leta 1941 z opombo o spremembi imena

6


Faragó alkotói virágkora

festőnek.” 4 Ebben az időszakban Faragó legalább még egy lendvainak a portréját elkészítette, mégpedig városunk egyik legnevezetesebb polgárának, Kakasdi Hajós Mihály ügyvédnek az arcképmását. A lendvai tűzoltóegylet alapítójának és a városunk felvirágoztatásáért fáradhatatlanul küzdő személynek az arcképét a lendvai múzeum munkatársai felfedezésének köszönhetően5 2015 novemberében tekinthette meg a közönség Faragó Márton lendvai kiállításán.6 Érdekes módon a korabeli városi újság, az Alsólendvai Hiradó 1906-ban említést tesz arról, hogy a helybeli kaszinó szeretett elnökét, Hajós Mihályt az elmúlt 20 évben az egyesület érdekében kifejtett buzgó fáradozásáért egy őt magát ábrázoló „olajfestményű mellképpel” lepték meg.7 Sajnos a híradásból kimaradt a megbecsült elnök portréját elkészítő művész kiléte, ám mivel Hajós Mihály 2015-ben felfedezett arcképe a lendvai tűzoltóegylet épületében egyértelműen Faragó Márton alkotása, nagy bizonysággal feltételezhető, hogy egyazon festményről van szó. A felfedezés megható érzése és azon tudat mellett, hogy városunk is rendelkezik Faragó egy ilyen becses alkotásával, nagy jelentőséggel bír azon tény, hogy Kakasdi Hajós Mihály ügyvéd portréját a szerző F. Faragó M. szignóval látta el. Egy másik korai művét pedig Freyer-Faragó M.-ként írta alá az ifjú művész. Ezen különleges, városunk és elődeink műveltségi igényét bizonyító műalkotás az Alsólendvai Iparos Olvasókör díszoklevele, amely Zala György alsólendvai származású szobrászóriás számára készült 1907-ben.8 Annak ellenére, hogy Freyer Mór személynevének megváltoztatását az illetékes magyar minisztérium hivatalosan 1913. szeptember 10-én hagyta jóvá, a magyar társadalom már jóval előbb Faragó Mártonként ismerte meg az alsólendvai festőt munkássága és az újsághírek révén.

Egyes feltevések szerint Faragó Márton Técsőn, a Hollósy által alapított művésztelepen ismerkedett meg Sass Brunner Ferenccel. A két festőbarát 1908-tól kezdődően mesterük, Hollósy Simon buzdítására számos városban alapított képzőművészeti magániskolát, elsőként Szombathelyen 1908-ban, majd néhány hónap múlva Nagykanizsán, 1911-ben Pécsett és Kaposvárott, majd 1913-ban Zalaegerszegen. A festőiskola keretében azonban nem csak a festői képességek gyakorlati fejlesztése volt a cél, hanem a képzőművészet széleskörű népszerűsítése is. Több újságcikk beszámolója is bizonyítja, hogy Faragó festészetről szóló előadásait népes közönség látogatta. Egy ilyen méltatást vett át a szombathelyi Vasvármegye újságból az Alsólendvai Hiradó 1909 decemberében: „Faragó e hó 6-án, vasárnap délután a szabadliceum vezetőinek felkérésére előadást tartott a festészetről. Említett lap igy ir: Vasárnap délután zsufolásig megtöltötte a közönség a polgári iskola nagytermét, ahol Faragó Márton festőművész tartott könnyen folyó, igen értékes és tanulságos előadást a művészetről. Faragót érdekes és nagy tetszésben részesült előadásáért viharosan megéljenezte a lelkesült közönség.”9 1909 márciusában, a boszniai annexiós válság utolsó heteiben Faragót besorozták katonának és Boszniába vezényelték,10 de a válság lezárásával hazatért és áprilisban már a nagykanizsai festőiskola növendékeivel tevékenykedett. Az 1908 és 1914 közötti időszakban Faragó Márton számára gyors ütemben egymás után következtek élete legizgalmasabb képzőművészeti eseményei, amelyek többségét a nevezetes Sass Brunner festőházaspárral közösen szervezték és élvezték. Ezeket az éveket több festőiskola alapítása és festőtanfolyam működtetése, több népszerű képzőművészeti előadás megtartása,

4

Pataky Kálmán ünneplése. In: Alsólendvai Hiradó, 1908.3.8., old. 1–2. Alsólendva.

5

Lendvai Kepe Zoltán és Vida Annamária.

6

Egy elhallgatott történet… Zamolčana zgodba… Faragó Márton. Lendva, Polgárság Múzeuma, 2015. november 9–30. A kiállítás kurátora és a kísérő katalógus szerkesztője: Lendvai Kepe Zoltán.

7

Diszgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 1906.1.14., old. 3. Alsólendva.

8

LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.) 2015. 6.

9

Faragó Marci a szabadliceumban. In: Alsólendvai Hiradó, 1908.12.13., old. 2. Alsólendva.

10 Megy a gőzös Boszniába. In: Alsólendvai Hiradó, 1909.3.28., old. 4. Alsólendva.

7


Faragó Márton végbizonyítványa (Orsz. Magy. Kir. Iparművészi Iskola, Budapest, 1900. június 15.) Zaključno spričevalo Mártona Faragója (Državna kraljevska šola za uporabno umetnost, Budimpešta, 15. junij 1900)

8


szülővárosában mentül több képe legyen elhelyezve –, hogy a legszerényebb fizetésü tisztviselő is vásárolhat a képekből. Sőt részletfizetésre is ad el képet Faragó mester.”11 Az I. világháború előtti években Faragó előszeretettel részt vett Budapesten a Műcsarnok, a Művészház és a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain is, 1921-ben pedig zalai tájképeiből a Nemzeti Szalonban rendezett önálló kiállítást. Faragó Márton 1909-ben és 1910-ben vasutasként dolgozott Szobon,12 majd ekkortájt költözött Nagykanizsára. 1911 novemberében Párizsban járt, majd Münchenben Hollósy Simon mesternél, ahol a Sass Brunner házaspárral festőiskolát nyitottak és kiállítást rendeztek ott született műveikből.13 1913. május 24-én Nagykanizsán házasságot kötött a szekszárdi születésű és római katolikus vallású Katzenbach Ida Saroltával.14 A házaspár 1914-ben rövid ideig Budapesten, majd 1914 és 1929 között Letenyén lakott, házasságukból pedig három gyermek születet: József 1914-ben, Márton 1915-ben és Margit 1917-ben.

néhány tanulmányi út megszervezése, a művészeti körökben folytatott életvitel, újságcikkekben való szereplés, számos egyéni és csoportos kiállítás megrendezése, tehát felívelő festőművészi pálya jellemzi. Faragó Márton és a Sass Brunner házaspár Szombathelyen, az 1908-ban közösen alapított szombathelyi festőiskolájuk keretében kiállítást is szerveztek. Faragó 1909-ben, 1911-ben, 1912-ben és 1913-ban Nagykanizsán, 1910-ben, 1911-ben és 1914-ben Pécsett, 1911-ben Zalaegerszegen, Siklóson és Barcson, 1912-ben Keszthelyen és Alsólendván, 1913-ban Kaposvárott és Fiuméban, 1914-ben pedig Alsólendván, Veszprémben és Budapesten mutatkozott be önálló vagy kollektív tárlaton. Az Alsólendvai Hiradó a város szülöttjének második helyi kiállítását, amely 1914. július 5-én nyílt meg, imígyen népszerűsítette a lakosság körében: „Ma, vasárnap délelőtt 10 órakor nyilik meg a közönség számára tehetséges földinknek, Faragó Márton festőművésznek kollektív képkiállítása a polgári iskola rajztermében. (…) Egy kisded képkiállitás tárul elénk, mely telve van a természet ezerféle gyönyörüségével. – A tavasz és a nyár illatos levegője rezg vissza Faragónak minden egyes vásznáról. Faragó Mártonnak már láttuk a munkáit, mikor két évvel ezelőtt rendezett kiállitást minálunk, és éppen ez az, amiért oly nagy a meglepődésünk, midőn most ismételve felkeressük a munkáit és látjuk az aránytalan haladást. (…) Hatalmas lapozatos kezelése kicsinyt sem bántja, sőt mondhatjuk, frappáns hatással van a nézőre. Szinei pompás, intenziv hatásuak és a rajz konturjai finoman emelkednek ki a háttérből. Egyszóval elmondhatjuk a legnagyobb büszkeséggel, hogy Faragó Márton egy igazi művész, kiben az idea­ lizmus minden más érzés fölé halmozódik, és ezért van minden egyes képe tele a természettől ellesett hangulattal. A kiállitás naponként délelőtt 10-től 12-ig s délután 3-tól 6 óráig lesz nyitva. Belépődij egyszer és mindenkorra 50 fillér. A kiállításon körülbelül 45–50 szebbnél-szebb festmény van csoportosítva izléses elrendezéssel. A képeknek mindegyike eladó és pedig olyan jutányos árakat szabott a müvész – csakhogy

Egy lendvai festő a balkáni fronton Faragó Márton az I. világháború éveit katonaként élte át. Ebből az időszakból több, tintaceruzával készített boszniai és montenegrói tájkarcolata, valamint néhány frontképe és portréja ismert. Az 1918-ban véget érő I. világháború és az 1920-ban bekövetkezett trianoni békediktátum azonban Magyarországot, a magyarországi művészeti életet és egyben Faragó Márton felívelő festői pályáját egy teljesen új vágányra terelte. A rohamosan fejlődő és gazdag, a művészeteknek is kedvező Osztrák–Magyar Monarchia helyébe egy területében megcsonkított, lelkében megtört és gazdaságilag elszegényedő Magyarország lépett. Teljesen új politikai, gazdasági és szellemi körülmények között találta magát a magyar nemzet, a magyarországi társadalom, a magyarországi művészet és természetesen a magyarországi festőművészek is. 1914. augusztus 22-én jelent meg azon bevonulási rendelet, aminek alapján a 34 éves Faragó Mártonnak

11 Faragó Márton képkiállitása. In: Alsólendvai Hiradó, 1914.7.5., old. 4. Alsólendva. 12 A vasutas piktor. Zala, 1909.6.6., old. 1–2. Nagykanizsa. 13 Faragó-Sassék tárlata. A müncheni világsajtó kritikái. In: Zala, 1912.3.10., old.4. Nagykanizsa.. 14 Vezetékneve később szerepel Kaczenbach változatban is.

9


Hollósy Simon Faragó Márton ügyében írt levele (München, 1904. április 23.) Pismo Simona Hollósyja v podporo Mártonu Faragóju (München, 23. april 1904) 10


mint a többi. Faragó festői attitűdjére vall, hogy a rajzok kétharmada nem háborús jeleneteket ábrázol, hanem tájképeket magas hegyekkel, településekkel és templomokkal. A rajzok között találunk idilli falurészleteket, állatábrázolásokat, török és katonai szobabelsőket Trnovica, Srebrenica, Rasovačići, Fakovići, Popovići, Rogatica, Čajniče és Goražde boszniai településekről 1915-ből, valamint Tivat, Kotor, Kavač és Budva montenegrói településekről 1916-ból. A világháborús rajzgyűjteményből mindenképpen érdemes kiemelni egy tájképet és két portét, egy muzulmán férfiét és egy nőét. Mindkét portré 1915 év elején készült Trnovica településen, a Huso Mandić nevű férfi arcképe január 19-én, a név nélküli nőé pedig január 20-án. Hogy miként jutott Faragó Márton akvarellhez Montenegróban a véres és fagyos téli harcok közepette, az talán mindörökké rejtély marad. A tájkép kapcsán felmerülhet, hogy nem véletlenül festette éppen 1916. január 13-án a Kotori-öbölt ábrázoló, mediterrán meleget sugárzó, kisméretű, 17,5x11 centiméteres akvarell-tájképét, hiszen éppen ezen a napon roppant meg véglegesen Montenegró és kért fegyverszünetet a Monarchiától. Minden bizonnyal a közeli kőház szilárdsága, az örökzöld fák és a hegyek tövében elterülő kék tenger síkja a békét és a hazatérést juttatta eszébe. Valószínűleg abban reménykedett, hogy Montenegró kapitulálásával véget ér a Nagy Háború is… Mint vérbeli képzőművésznek, akinek életét végigkísérte a festőállvány, az ecset, a feszített festővászon és az olajfesték illata, az emberi testet és lelket szétmarcangoló háborús évek alatt egy üres papírlapocska és egy ceruza is lelki megnyugvást tudott nyújtani. Faragó Márton balkáni frontnaplója nem a leírhatatlan tragédiák nyomasztó szavait tartalmazza, hanem véres és sáros bakanyállal életre keltett tintaceruzarajzokat a tenyérnyi levelezőlapok hátoldalán.

48 órán belül jelentkeznie kellett Nagykanizsán az ezrednél. Az alakulata, a Magyar királyi 20/I. népfelkelő hadtápzászlóalj 1914. szeptember 1-jén hagyta el Nagykanizsát a pályaudvarról induló vonattal, amely Nagykanizsa – Gyékényes – Zágráb – Nova Kapela – Brod – Olovo útvonalon érte el Boszniát. A 6. hadsereg parancsnoksága a nagykanizsai 20/I., 20/II. és 20/III. népfelkelő hadtápzászlóaljakra az utánpótlási hadtápútvonalak biztosítását rendelte el, mégpedig a Zavidovići – Vlasenica – Han Pjesak – Milići – Drinjaća útvonalat és a Milići – Srebrenica – Bratunac leágazást. A Szerbia elleni második osztrák–magyar támadás 1914. szeptember 7-én indult meg a Drina folyó mentén, emiatt került tehát a három nagykanizsai 20. népfelkelő hadtápzászlóalj Boszniába. Faragó az alakulatával 1914-ben és 1915ben Bosznia területén tartózkodott, a front előrenyomulásával 1916-ban pedig Montenegróban. Sérülései miatt kórházba került, és 1917. szeptember 20-án küldte Esztergomból az utolsó ismert tábori levelezőlapját Letenyén élő családjához. Az alsólendvai születésű festő a Nagy Háborúba tizedesként vonult be és hadnagyként szerelt le. Faragó Márton Boszniában és Montenegróban 1914 és 1917 között postai levelezőlapokra és vázlatfüzetekbe alkotott rajzai mindmáig ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt. Talán ő maga sem sejtette, hogy a Letenyén aggódó és várakozó családtagoknak küldött, inkább rajzokat, mint szavakat tartalmazó katonai levelezőlapok egyszer majd különleges és ritka hadtörténeti értéket jelentenek. A 40, ma ismert I. világháborús Faragó-rajzból a legtöbb boszniai jeleneteket tartalmaz 1914-ből és 1915-ből, nyolc montenegrói települést vagy tájképet 1916-ból, valamint egy magyarországi tájat, pontosabban Esztergom látképét a bazilikával. Egyébként az esztergomi levelezőlap, amely 1917. szeptember 20-án készült és egy nappal későbbi postabélyegző került rá, éppen az utolsó alkotás Faragó I. világháborús rajzgyűjteményéből. A 40 világháborús rajzból 14 tábori postai levelezőlap hátlapján található, amelyek kettő kivételével tintaceruzával készültek, a két kivétel pedig tustollal. Ebből az egyik levelezőlap nincs sem megnevezve, sem datálva, sem megcímezve, tehát nem került elküldésre,

Újra béke A Faragó család 1929-ben Nagykanizsára költözött,15 ahol a mester 1928-ban, 1929-ben, 1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban is rendezett önálló és közös kiállításokat. 1933-ban

15 Zalai Közlöny, 1929.9.19., old. 5. Nagykanizsa.

11


Faragó Márton a bajtársakkal (1915, első balról) Márton Faragó med sobojevniki (1915, prvi z leve)

12


az Evangélium szeretete sugározta be, ami művészetében is egész életén át kísérte és irányította. A szegénység festője volt, kis falusi vályogházaké, amelyeket a tavasz derűjével mosolygósakká tett, mintha mondaná: a napsugár fénye és melege mindenkié.”17 Síremléke a nagykanizsai temetőben a hősi halottak parcellájában található.

Zalaegerszegen is bemutatkozott a megyei képzőművészeti tárlaton. Nagykanizsán egyéni foglalkozások keretében magánórákat adott, tanítványokat vállalt, az akadémiára készítette fel őket. Tervei között pedig egy festőiskola működtetése is szerepelt, de ennek megvalósítása nem bizonyított. A két világháború közötti nehézsorsú Magyarországon Faragót olyan szakmabeli kritika is érte, hogy alkotásainak idillikus tematikája és élénk színfoltjai nem időszerűek. Tény, hogy Faragó festményeinek szinte elmaradhatatlan motívuma a virág vagy egy apró élénk színfolt, csakhogy ez inkább a művész lelkének, mintsem a társadalmi körülményeknek volt a tükre.

Epilógus A 19. század második felében Európában és Magyarországon zajló polgári, demokratikus és gazdasági fejlődése annyira jelentős folyamat volt, hogy Alsólendva és a Mura-menti vidék is ki tudta formálni, nevelni a saját képzőművészeit. Kétségtelen, hogy az 1858-ban született Zala György szobrász vidékünk első képzőművészeti képzésben részesült alkotója. A festőművészet területén azonban mindeddig bizonytalanság létezett, volt-e a vidéknek képzett festője Vrecsics Lajos előtt is? Most már teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a Vrecsicsnél 20 évvel idősebb Faragó Márton az, aki városunk és vidékünk első képzett festőművésze volt. A Lendvai Galéria és Múzeum és a Lindva Muravidéki Régiséggyűjtők Egyesülete 2015 novemberében Lendván rendezett emlékkiállítással ismertette meg újra szülővárosával Faragó Márton festészetét.18 Az intézmény most egy új, a nyilvánosság elé még soha nem tárt anyaggal, Faragónak az I. világháború alatt a balkáni fronton készült rajzainak kiállításával kívánja megajándékozni a muravidéki és zalai közönséget, valamint a magyar hadtörténet-kutatást. A Lendvai Galéria és Múzeum az alsólendvai születésű Faragó Márton világháborús rajzaival kíván emlékezni a Nagy Háborúra a centenárium alkalmával.

Az utolsó évek Faragó 1942-ben a Zala megyei Sand település evangélikus templomának oltárképét festette meg, a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust. Ebből az időszakból való Ecce Homo című festménye is, amely expresszív erejével szinte kilóg a festő impresszionista tájképfestészetéből, ám annál őszintébben tükrözi lelki állapotát és véleményét a második világháború szörnyűségeiről. Talán itt érdemes megemlíteni azon tényt, hogy a zsidó származású Faragó Márton 1919. október 5-én, 39 évesen vette fel az evangélikus vallást,16 amely áttérése megmentette a 20. század egyik legborzalmasabb genocídiumának következményeitől. Faragó Márton Nagykanizsán halt meg 1947-ben. Nekrológjában a nagykanizsai Zala című napilapban 1947. október 18-án történő temetése alkalmából az ismeretlen szerző így jellemezte a festőt: „Elévülhetetlen érdemeket szerzett itt Nagykanizsán, ahol egész életét leélte, mert megtanította az embereket a szépet meglátni, a nemeset és jót értékelni. Az ő érdeme, hogy a kis keresetű emberek otthonainak faláról lekerültek az olajnyomatok, hogy helyet adjanak egyegy kedves tájképnek, amit Faragó Márton festett mindig hittel, mindig szeretettel. (…) Művészlelkét 16 A nagykanizsai evangélikus egyház Áttértek anyakönyvéből, 6/42. 17 Zala, 1947.10.18., old. 3. Nagykanizsa.

18 BENCE Lajos: Zala György után Faragó Márton is hazatért. A szegénység festője volt. In: Népújság. 2015.11.12., old. 7. Lendva; GYURICA Ferenc: Egy szinte elfeledett festőművész. Képeinek elmaradhatatlan motívuma volt a virág vagy egy apró, élénk színfolt. In: Zalai Hírlap, 2015.11.14. Zalaegerszeg; HORVAT M.: Legenda: Márton Faragó. Zamolčana zgodba, ki je veliko več kot razstava. In: Vestnik, 2015.11.26., old. 28. Murska Sobota; JERMAN Vladimir: Prekmurski zbiratelji odkrili velikega slikarja. In: Slovenske novice, 2015.11.16., old. 6. Ljubljana.

13


Faragó Márton a fronton (1914 és 1918 között) Márton Faragó na fronti (med leti 1914 in 1918)

14


Márton Faragó

(Dolnja Lendava, 1880 – Nagykanizsa, 1947)

Lendavski slikar na fronti O ustvarjalnem delu slikarja Mártona Faragója v Dolnji Lendavi z gotovostjo vemo, da je naslikal več portretov. Lokalni tednik Alsólendvai Hiradó (Dolnjelendavske novice) je med leti 1906 in 1914 večkrat poročal o dejavnosti in usodi obetavnega mladega slikarja. Prvi zapis o njem je bil objavljen 14. januarja 1906, ko so v časopisu poročali o naročilu dveh portretov. Meščansko bralno društvo Dolnje Lendave je namreč na svojem letnem občnem zboru 6. januarja 1906 med drugim sklenilo pri Móru Faragóju naročiti portreta Lajosa Kossutha in Ferenca Deáka enakih velikosti.2 Očitno so bili člani in vodstvo društva zadovoljni z rezultatom, saj je isti tednik poldrugo leto zatem, 28. julija 1907, objavil naslednjo novico: „Ob nepričakovani premestitvi Kálmána Patakyja želi lokalno Obrtniško bralno društvo izraziti svojo privrženost svojemu predsedniku in ustanovitelju. Načrtuje namreč naročiti potret Kálmána Patakyja, in sicer pri našem nadarjenem slikarju Móru Faragó-Freyerju.”3 Portret so Kálmánu Patakyju starejšemu slavnostno predali 7. marca 1908 v Dolnji Lendavi v Gostilni Ferency. Ob slovesu od cenjenega meščana, ki si je „23 let prizadeval za vzpostavitev idealnega družbenega življenja v mestu”, je tednik Alsólendvai Hiradó objavil obsežen članek, o predaji potreta, ki ga je naslikal Faragó, pa je zapisal naslednje: „Patakyjev portret je bil nameščen v prostorih bralnega društva, okrog portreta je bil položen zelen venec, prekrivalo pa ga je belo platno. Vsi so radovedno pričakovali odkritje slike, o kateri se je že govorilo, da gre za eno najboljših

Življenjska pot in začetek slikarske kariere Slikar Márton Faragó se je rodil kot Mór Freyer 21. maja 1880 v Dolnji Lendavi kot osmi, najmlajši otrok staršev Fülöpa Freyerja in Borbále Rosenberg. Sodi med tiste znamenite rojake našega mesta, ki so ga kasnejši rodovi v drugi polovici 20. stoletja nehvaležno pozabili. Prav zaradi tega razpolagamo z malo podatki o njegovem življenju. Osnovno šolo je začel obiskovati leta 1885 v judovski šoli v svojem rojstnem kraju, nato pa je šolanje med leti 1889 in 1895 nadaljeval v dolnjelendavski meščanski šoli.1 Leta 1895 je začel študirati likovno umetnost na Državni kraljevski šoli za uporabno umetnost v Budimpešti, kjer je leta 1900 z odličjem končal študij na Oddelku za dekorativno slikarstvo. Ime Mór Freier Faragó (sic!) najdemo tudi med študenti Madžarske univerze likovnih umetnosti; kot začetek študija je zapisano leto 1907, študij pa je končal leta 1908. Svoje slikarske veščine je izpopolnjeval pri Simonu Hollósyju, ustanovitelju znemenitih madžarskih slikarskih šol v Nagybányi (Baia Mare) in Técsőju (Tyachiv). Simon Hollósy je bil eden od najeminentnejših slikarskih mojstrov in ustanoviteljev slikarskih šol na prelomu 19. in 20. stoletja. Med njegove učence spadajo Isván Réti, János Thorma, Gyula Rudnay in celo Tivadar Csontváry Kosztka. Hollósy je leta 1886 osnoval zasebno šolo v Münchnu, ki je kmalu zaslovela, v njej pa so se zbirali mladi slikarji, ki so težili k novostim.

1

GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata 1997. 45–54.

2

Közgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906, str. 2. Alsólendva.

3

Pataky Kálmán arcképe. In: Alsólendvai Hiradó, 28.7.1907, str. 3. Alsólendva.

15


Faragó Márton a katonaszobában (1914 és 1918 között) Márton Faragó v vojaški sobi (med leti 1914 in 1918)

16


Na podbudo mojstra Simona Hollósyja sta prijatelja slikarja od leta 1908 ustanovila več zasebnih likovnih šol v različnih krajih: najprej leta 1908 v Sombotelu, čez nekaj mesecev tudi v Nagykanizsi, leta 1911 v Pečuhu in Kaposváru ter leta 1913 v Zalaegerszegu. V teh slikarskih šolah pa niso poučevali le slikarskih veščin, temveč so promovirali likovno ustvarjanje in umetnost nasploh. Več časopisnih člankov priča o tem, da so Faragójeva predavanja o slikarstvu pritegnila široke množice poslušalcev. Decembra leta 1909 je na primer tednik Alsólendvai Hiradó povzel novico sombotelskega časopisa Vasvármegye: „V nedeljo popoldne je Faragó v liceju na povabilo ravnatelja predaval o slikarstvu. V omenjenem listu je zapisano: V nedeljo popoldne se je velika dvorana meščanske šole, kjer je imel slikar Márton Faragó lahkotno, vendar pomembno in poučno predavanje o umetnosti, napolnila do zadnjega kotička. Navdušeno občinstvo je Faragójevo zanimivo in poučno predavanje nagradilo z viharnim aplavzom.”9 Marca leta 1909, v zadnjih tednih bosanske aneksijske krize, so Faragója vpoklicali v vojsko in ga poslali v Bosno,10 vendar se je po koncu napetosti med avstro-ogrsko monarhijo in Srbijo vrnil domov ter aprila že delal z učenci zasebne slikarske šole v Nagykanizsi. Med leti 1908 in 1914 so se v življenju Mártona Faragója zvrstili izjemno vznemirljivi likovni dogodki, katerih večino je organiziral in v njih užival skupaj z znamenitima slikarjema, zakoncema Sass Brunner. V teh letih so ustanovili več zasebnih slikarskih šol in organizirali slikarske tečaje v raznih madžarskih krajih, pripravljali so priljubljena likovna predavanja, organizirali slikarske študijske poti ter pripravili številne samostojne in skupinske razstave, o katerih so poročali mnogi časopisi; skratka, to je bilo obdobje vzpona Faragójeve slikarske kariere.

del nadarjenega mladega slikarja Marcija Faragója.”4 V tem času je Faragó naslikal portret vsaj še enega Lendavčana, in sicer enega najbolj znanih meščanov, odvetnika Mihálya Kakasdija Hajósa. Zahvaljujoč odkritju sodelavcev lendavskega muzeja5 je bil portret ustanovitelja lendavskega gasilskega društva in človeka, ki si je neutrudno prizadeval za razvoj našega mesta, na ogled na razstavi slik Mártona Faragója novembra leta 2015 v Lendavi.6 Tednik Alsólendvai Hiradó je leta 1906 zapisal, da so predsedniku lokalnega kazina Mihályu Hajósu za dvajsetletno predano delo predali portret, naslikan v olju.7 Žal časopis ne omenja avtorja slike, ker pa je potret Mihálya Hajósa, odkrit leta 2015 v zgradbi lendavskega gasilskega društva, nedvomno delo slikarja Mártona Faragója, lahko z veliko gotovostjo trdimo, da gre za v časopisu omenjeno upodobitev. Ob ganljivem občutku odkritja in ponosu, da se tudi v našem mestu nahaja cenjena Faragójeva umetnina, je pomembno tudi dejstvo, da je avtor potreta odvetnika Mihálya Kakasdija Hajósa opremil s podpisom F. Faragó M. Neko drugo umetnino iz svojega zgodnjega obdobja pa je mladi umetnik podpisal kot Freyer-Faragó M. Gre za častno diplomo Obrtniškega bralnega društva Dolnje Lendave, ki jo je Faragó ustvaril leta 1907 znamenitemu kiparju lendavskega rodu Györgyu Zali.8 Čeprav je spremembo osebnega imena Móru Freyerju pristojno ministrstvo odobrilo 10. septembra 1913, ga je madžarska družba, zahvaljujoč njegovi ustvarjalnosti in časopisnim novicam, že veliko prej spoznala kot Mártona Faragója. Faragójev ustvarjalni razcvet Po nekaterih predpostavkah naj bi Márton Faragó slikarja Ferenca Sassa Brunnerja spoznal na likovni koloniji v Técsőju, ki jo je osnoval Hollósy.

4

Pataky Kálmán ünneplése. In: Alsólendvai Hiradó, 8.3.1908, str. 1–2. Alsólendva.

5

Zoltán Lendvai Kepe in Annamária Vida.

6

Egy elhallgatott történet… Zamolčana zgodba… Faragó Márton. Lendava, Muzej meščanstva, 9. –30. november 2015. Kurator razstave in urednik kataloga: LENDVAI KEPE Zoltán (ur.) 2015.

7

Diszgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906, str. 3. Alsólendva.

8

LENDVAI KEPE Zoltán (ur.) 2015. 6.

9

Faragó Marci a szabadliceumban. In: Alsólendvai Hiradó, 13.12.1908, str. 2. Alsólendva.

10 Megy a gőzös Boszniába. In: Alsólendvai Hiradó, 28.3.1909, str. 4. Alsólendva.

17


Faragó Márton (1914 és 1918 között) Márton Faragó (med leti 1914 in 1918)

18


Márton Faragó in zakonca Sass Brunner so v okviru svoje slikarske šole v Sombotelu, ki so jo ustanovili leta 1908, pripravili več likovnih razstav. Faragó se je s svojimi deli predstavil na samostojnih in skupinskih razstavah leta 1909, 1911, 1912 in 1913 v Nagykanizsi, leta 1910, 1911 in 1914 v Pečuhu, leta 1911 v Zalaegerszegu, Siklósu in Barcsu, leta 1912 v Keszthelyu in Dolnji Lendavi, leta 1913 v Kaposváru in na Reki ter leta 1914 v Dolnji Lendavi, Veszprému in Budimpešti. O njegovi drugi razstavi v rojstnem kraju, ki so jo odprli 5. julija 1914, je mestni tednik Alsólendvai Hiradó med drugim zabeležil naslednje: „Danes, v nedeljo dopoldne ob 10. uri, se v likovni dvorani meščanske šole odpira razstava slik našega nadarjenega rojaka, slikarja Mártona Faragója. (…) Odpira se manjša razstava slik, polna tisočerih lepot narave. – S slehernega Faragójevega platna je čutiti prijeten dih pomladi in poletja. Pred dvema letoma smo na razstavi že videli dela Mártona Faragója, in prav zaradi tega smo precej prijetno presenečeni, ko pri vnovičnem ogledu njegovih slik ugotavljamo tako neverjeten razvoj. (…) Široke poteze njegovega čopiča niso niti najmanj moteče, lahko bi celo dejali, da delujejo na gledalca frapantno. Barve so prekrasne in intenzivne, konture risbe se lepo dvigujejo iz ozadja. Skratka, z največjim ponosom lahko povemo, da je Márton Faragó pravi umetnik, v katerem idealizem premaga vsa druga čustva in zato so vse njegove slike polne naravnega vzdušja. Razstava bo odprta vsak dan dopoldne od 10. do 12. ure in popoldne od 15. do 18. ure, vstopnina pa znaša 50 filerjev. Na razstavi je razstavljenih okoli 45-50 prelepih slik, ki so okusno razvrščene po tematskih skupinah. Prav vse razstav­ ljene slike so naprodaj, da pa bi čim več del ostalo v umetnikovem rojstnem kraju, je umetnik določil tako ugodno ceno, da si nakup slike lahko privošči vsak uradnik, tudi tisti z najskromnejšo plačo. Še več, mojster Faragó je omogočil celo plačilo na obroke.”11 V letih pred 1. svetovno vojno se je Márton Faragó

z veseljem odzval povabilom za sodelovanje na skupinskih razstavah v Razstavišču sodobne umetnos­ ti (Műcsarnok) in Hiši umetnikov (Művészház) v Budimpešti, leta 1921 pa se je na Narodnem salonu predstavil s samostojno razstavo zalskih pejsažev. Márton Faragó je v letih 1909 in 1910 delal kot železničar v Szobu,12 od tam pa se je preselil v Nagy­ kanizso. Novembra leta 1911 je bil na potovanju v Parizu, nato pa še v Münchnu pri svojem mojstru Simonu Hollósyju, kjer je skupaj z zakoncema Sass Brunner odprl zasebno slikarsko šolo in organiziral razstavo tam nastalih del.13 24. maja 1913 se je v Nagykanizsi poročil z Ido Sarolto Katzenbach iz Szekszárda,14 ki je bila rimskokatoliške vere. Zakonca sta leta 1914 nekaj časa živela v Budimpešti, med leti 1914 in 1929 pa v kraju Letenye. V zakonu so se jima rodili trije otroki: leta 1914 sin József, leta 1915 sin Márton in 1917. hčerka Margit. Lendavski slikar na balkanski fronti Čas 1. svetovne vojne je Márton Faragó preživel kot vojak. Iz tega obdobja poznamo več njegov risb bosanskih in črnogorskih krajev, nekaj prizorov s fronte in nekaj portretov. Konec 1. svetovne vojne leta 1918 in trianonska mirova pogodba iz leta 1920 pa sta pomenila popoln prelom tako za Madžarsko kakor tudi za madžarsko umetniško življenje in slikarsko kariero Mártona Faragója. Na mesto intenzivno razvijajoče se in bogate Avstro-Ogrske, ki je nudila plodna tla vsem umetnostnim zvrstem, je stopila teritorialno pohabljena, duhovno potrta in gospodarsko zlomljena Madžarska. Madžarski narod, madžarska družba, madžarska umetnost in seveda tudi madžarski slikarji so se znašli v popolnoma novem političnem, gospodarskem in duhovnem položaju. 22. avgusta 1914 je bila objavljena uredba, na podlagi katere se je moral takrat 34-letni Márton Faragó v 48 urah oglasiti pri svojem polku v

11 Faragó Márton képkiállítása In: Alsólendvai Hiradó, 5.7.1914, str. 4. Alsólendva. 12 A vasutas piktor. Zala, 6.6.1909, str. 1-2. Nagykanizsa. 13 Faragó-Sassék tárlata. A müncheni világsajtó kritikái. In: Zala, 10.3.1912, str.4. Nagykanizsa. 14 Njeno ime pozneje zasledimo tudi v obliki Kaczenbach.

19


Faragó Márton hadnagy (1914 és 1918 között) Poročnik Márton Faragó (med leti 1914 in 1918)

20


visokimi gorami, naselji in cerkvami. Med risbami najdemo upodobitve idiličnih zaselkov, živali ter turških in vojaških sob iz bosanskih naselij Trnovica, Srebrenica, Rasovačići, Fakovići, Popovići, Rogatica, Čajniče in Goražde iz leta 1915 ter iz črnogorskih naselij Tivat, Kotor, Kavač in Budva iz leta 1916. Iz zbirke Faragójevih vojnih risb velja posebej omeniti en črnogorski pejsaž in dva portreta. Potreta muslimanskega moškega in ženske sta nastala v začetku leta 1915 v naselju Trnovica, potret Husa Mandića 19. januarja, potret neznane ženske pa 20. januarja. Kako je Márton Faragó prišel do akvarelnih barv sredi krvavih zimskih bitk v Črni gori, verjetno nikoli ne bomo izvedeli. Verjetno pa ni naključje, da je prav 13. januar­ja leta 1916 naslikal majhen, 17,5x11 centimetrov velik akvarel s podobo Kotorskega zaliva, saj je Črna gora prav ta dan prosila Avstro-Ogrsko za premirje. Trdnost bližnje kamite hiše, zimzelena drevesa in modrina morja pod visokimi gorami so v njem verjetno vzbudili občutek miru in željo po odhodu domov. Verjetno je upal, da se bo s kapitulacijo Črne gore končala tudi velika vojna … Kot pravemu slikarju po duši, ki so ga vse življen­ je spremljali slikarsko stojalo, čopič, napeto platno in vonj oljnih barv, sta košček papirja in svinčnik v tistih, dušo in telo uničujočih vojnih letih prav gotovo pomenila duhovno zatočišče. Balkanski frontni dnevnik Mártona Faragója ne vsebuje depresivnih misli o nepopisnih tragedijah, temveč risbe na majhnih vojaških dopisnicah, ki so oživele s pomočjo tintnega svinčnika ter krvave in blatne vojakove sline.

Nagykanizsi. Vlak njegove vojaške enote je zapustil mesto 1. septembra 1914 in krenil proti Bosni v smeri Nagykanizsa – Gyékényes – Zagreb – Nova Kapela – Brod – Olovo. Poveljstvo 6. armade je oskrbovalnim bataljonom 20/I., 20/II. in 20/III. iz Nagykanizse naložilo varovanje oskrbovalne vojaške poti Zavidovići – Vlasenica – Han Pjesak – Milići – Drinjaća ter odseka Milići – Srebrenica – Bratunac. Druga avstro­ogrska ofenziva proti Srbiji ob reki Drini se je začela 7. septembra 1914. To je bil vzrok, da so bili omenjeni trije bataljoni iz Nagykanizse napoteni v Bosno. Faragó se je v letih 1914 in 1915 s svojo enoto zadrževal na območju Bosne, z napredovanjem fronte leta 1916 pa v Črni gori. Zaradi poškodb se je znašel v bolnišnici, zadnje nam znano vojaško pismo pa je družini, ki je živela v naselju Letenye, poslal 20. septembra 1917 iz mesta Esztergom. Dolnjelendavski slikar je v veliko vojno krenil kot desetnik in se vrnil iz nje kot poročnik. Risbe, ki jih je Márton Faragó med leti 1914 in 1917 narisal v Bosni in Črni gori na vojaške poštne dopisnice in v majhne risalne bloke, so bile doslej javnosti neznane. Verjetno nikoli niti slutil ni, da bodo njegove vojaške dopisnice, ki so sicer vsebovale več risb kakor besed in ki jih je pošiljal svojim zaskrb­ ljenim in čakajočim družinskim članom v Letenye, nekoč postale zanimiva in redka vojaško-zgodovinska posebnost. Na večini štiridesetih znanih Faragójevih risb iz časa 1. svetovne vojne so prizori iz Bosne med leti 1914 in 1915, osem risb predstavlja črnogorska naselja ali pejsaže iz leta 1916, na eni risbi pa je upodobil madžarsko mesto Esztergom z baziliko. Prav dopisnica z upodobitvijo Esztergoma, ki je nastala 20. septembra 1917 in je bila - kar dokazuje poštni žig - poslana naslednjega dne, je zadnja iz zbirke Faragójevih risb iz 1. svetovne vojne. Štirinajst od njegovih štiridesetih vojaških risb se nahaja na vojaških dopisnicah. Vse risbe so nastale s tintnim svinčnikom, razen dveh, ki sta narisani s tušem. Ena od dopisnic nima naslovnika in tudi datuma ne, kar pomeni, da za razliko od ostalih ni bila nikoli odposlana. Za Faragójev slikarski pristop je značilno, da na večini risb ni upodobil vojnih prizorov, temveč pejsaže z

Znova mir Družina Faragó se je leta 1929 preselila v Nagy­ kanizso,15 kjer je mojster v letih 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1934, 1935 in 1936 organiziral samostojne in skupinske razstave. Leta 1933 se je predstavil tudi na županijski likovni razstavi v Zalaegerszegu. V Nagykanizsi je poučeval v individualnih delavnicah in svoje učence pripravljal za sprejem na likovno akademijo. Ponovno je načrtoval ustanovitev zasebne slikarske šole, vendar zaenkrat ni dokazov, da mu je

15 Zalai Közlöny, 19.9.1929, str. 5. Nagykanizsa.

21


Faragó Márton ima közben (1914 és 1918 között) Márton Faragó med molitvijo (med leti 1914 in 1918)

22


to tudi uspelo. V težkih časih med dvema svetovnima vojnama so kritiki Faragóju očitali, da idilična tematika in živahne barve niso primerne času in stanju v družbi. Dejstvo je, da je skoraj na vseh Faragójevih slikah prisoten kakšen cvet ali vsaj odsev živahnih barv, le da gre tokrat za odraz umetnikove duše in ne za odraz družbenih okoliščin.

Epilog Meščanski, demokratični in gospodarski razvoj v drugi polovici 19. stoletja je bil po Evropi in na Madžarskem tako izrazit, da sta tudi Dolnja Lendava in pokrajina ob Muri uspeli vzgojiti svoje likovne umetnike. Nedvomno je kipar György Zala, rojen leta 1858, prvi umetnik našega območja, ki je bil deležen likovnega izobraževanja. Na področju slikarstva pa je vse doslej obstajala negotovost glede tega, ali je pred Ludvikom Vrečičem imelo naše območje šolanega slikarja. Danes lahko z gotovostjo potrdimo, da je bil od Vrečiča 20 let starejši Márton Faragó prvi učeni slikar našega mesta in pokrajine. Galerija-Muzej Lendava in Društvo zbirateljev Pomurja Lindva sta novembra leta 2015 s spominsko razstavo, organizirano v Lendavi, znova predstavila rojstnemu mestu slikarsko ustvarjalnost Mártona Faragója.18 Tokrat želi javni zavod Galerija-Muzej Lendava pomurski in zalski javnosti ter madžarskim raziskovalcem vojaške zgodovine predstaviti Faragójeve risbe iz časa 1. svetovne vojne, nastale na balkanski fronti, ki javnosti doslej niso bile dostopne. Hkrati želi Galerija­ Muzej Lendava z risbami dolnjelendavskega rojaka Mártona Faragója iz obdobja prve svetovne vojne počastiti spomin na stoto obletnico velike vojne.

Zadnja leta Leta 1942 je Faragó v evangeličanski cerkvi naselja Sand v Zalski županiji naslikal oltarsko sliko na temo Jezusove molitve v vrtu Getsemani. Iz tega obdobja je tudi slika Ecce Homo, ki s svojo ekspresionistično močjo izstopa od impresionističnih upodobitev pokrajin, vendar pa v celoti odraža njegovo duševno stanje in mnenje o grozotah druge svetovne vojne. Naj omenimo, da je Márton Faragó, ki je bil judovskega rodu, 5. oktobra 1919, pri svojih 39-ih letih, prevzel evangeličansko veroizpoved,16 kar ga je rešilo pred posledicami enega najbolj groznih genocidov 20. stoletja. Márton Faragó je umrl leta 1947 v Nagykanizsi. V nekrologu, ki je bil 18. oktobra 1947 objavljen v dnevniku Zala na dan njegovega pogreba, je neznani avtor zapisal: „V Nagykanizsi, kjer je preživel vse svoje življenje, ima trajne zasluge za to, da je ljudi naučil videti lepoto, ceniti plemenitost in dobroto. Po njegovi zaslugi so iz domov siromašnejših meščanov izginili oljni ponatisi in njihovo mesto zavzeli prijazni pejsaži, ki jih je Márton Faragó vedno slikal z vero in ljubeznijo. (…) Njegova umetniška duša je bila prežeta z ljubeznijo evangelija, ki ga je spremljala in usmerjala vse življenje. Bil je slikar siromašnih, slikar majhnih vaških hiš, v katere je vnašal nasmeh pomladi, kot da bi dejal: svetloba in toplota sonca pripadata vsakomur.”17 Njegov nagrobnik se nahaja med grobovi herojev na pokopališču v Nagykanizsi.

16 Matična knjiga oseb, ki so prešli na evangeličansko veroizpoved evangeličanske cerkve v Nagykanizsi, 6/42. 17 Zala, 18.10.1947, str. 3. Nagykanizsa. 18 BENCE Lajos: Zala György után Faragó Márton is hazatért. A szegénység festője volt. In: Népújság. 12.11.2015, str. 7. Lendva (Lendava); GYURICA Ferenc: Egy szinte elfeledett festőművész. Képeinek elmaradhatatlan motívuma volt a virág vagy egy apró, élénk színfolt. In: Zalai Hírlap, 14.11.2015. Zalaegerszeg; HORVAT M.: Legenda: Márton Faragó. Zamolčana zgodba, ki je veliko več kot razstava. In: Vestnik, 26.11.2015, str. 28. Murska Sobota; JERMAN Vladimir: Prekmurski zbiratelji odkrili velikega slikarja. In: Slovenske novice, 16.11.2015, str. 6. Ljubljana.

23


Faragó Márton hadnagy (1914 és 1918 között) Poročnik Márton Faragó (med leti 1914 in 1918)

24


Márton Faragó

(1880 in Alsólendva – 1947 in Nagykanizsa)

Ein Lindauer Maler an der Front München, die bald Ruhm erlangte, und um die sich die jungen und innovativen Maler sammelten. Was die Aktivitäten Márton Faragó’s in Unterlimbach im Bereich der bildenden Kunst angeht, ist es gewiss, dass er mehrere Portraits malte. Das lokale Wochenblatt Alsólendvai Hiradó brachte zwischen 1906 und 1914 zahlreiche Male Berichte über die Tätigkeit und das Schicksal des vielversprechenden jungen Malers. Der erste Artikel über ihn erschien am 14. Januar 1906 aus Anlass der Bestellung zweier Portraits. Der Bürgerliche Leseverein Unterlimbach entschied nämlich im Rahmen seiner jährlichen Hauptversammlung u.a. dahingehend, dass Mór Faragó mit der Fertigstellung zweier gleichgroßer Portraits von Lajos Kossuth und Ferenc Deák beauftragt werden soll.2 Die Mitglieder und Leiter des Vereines waren mit dem Ergebnis wohl zufrieden gewesen, anderthalb Jahre später wurde nämlich am 28. Juli 1907 ebenfalls im Alsólendvai Hiradó folgendes bekannt gegeben: „Der lokale Lesezirkel der Gewerbetreibenden möchte aus Anlass der unerwarteten Versetzung Kálmán Pataky ’s unbedingt seine Verbundenheit mit dem Gründungsvorsitzenden zum Ausdruck bringen. Es ist daher vorgesehen ein Portrait von ihm für den Zirkel malen zu lassen, und dieses im Rahmen einer Feier einzuweihen. Mit der Verewigung Pataky‘s soll - wie man hört - unser begabter Landsmann Mór Faragó-Freyer beauftragt werden.”3 Zur Übergabe des Portraits an Kálmán Pataky Sen. kam es am 7. Marz 1908 im Rahmen eines großen Festes im Wirtshaus Ferency in Unterlimbach,. Über die

Anfang des Lebensweges und der Malerlaufbahn Der Kunstmaler Márton Faragó ist am 21. Mai 1880 als Mór Freyer in Alsólendva (Unterlimbach), als achtes und jüngstes Kind von Fülöp Freyer und Borbála Rosenberg auf die Welt gekommen. Er gehört zu den großen Söhnen unserer Stadt, die von der Nachwelt in der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts undankbarer Weise vergessen worden sind. Gemessen an seiner Bedeutung liegen uns eben wegen dieser Vergessenheit nur wenige biographische Daten vor. Die Schulzeit begann für ihn 1885 in der israelitischen Schule seiner Heimatsstadt; von 1889 bis 1895 besuchte er dann die dortige Bürgerschule.1 1895 nahm er das Studium der bildenden Kunst in Budapest, an der Nationalen Ungarischen Königlichen Kunstgewerbeschule auf, deren Fachrichtung für verzierende Malerei er im Juni 1900 mit ausgezeichnetem Erfolg absolvierte. Auch in der Liste der Studenten der Ungarischen Akademie der bildenden Künste scheint der Name Mór Freier Faragó (sic!) auf. Laut Eintrag studierte er hier von 1907 bis 1908. Seine malerischen Fähigkeiten perfektionierte er neben Simon Hollósy, dem Gründer der renommierten Malerschulen Nagybánya und Técső. Hollósy ist einer der bedeutendsten schulschaffenden Meister unter den Kunstmalern der Jahrhundertwerde vom 19. zum 20. Jh., zu dessen Schülern bekannte ungarische Künstler wie z.B. István Réti, János Thorma, Gyula Rudnay oder gar Tivadar Csontváry Kosztka gehörten. Hollósy gründete 1886 eine Privatschule in

1

GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata 1997. 45-54.

2

Közgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906. Seite 2. Alsólendva (Unterlimbach).

3

Pataky Kálmán arcképe. In: Alsólendvai Hiradó, 28.7.1907. Seite 3. Alsólendva (Unterlimbach).

25


Faragó Márton hadnagy (1914 és 1918 között) Poročnik Márton Faragó (med leti 1914 in 1918)

26


mit dem Signum M. F. Faragó versehen worden ist. Ein anderes frühes Werk signierte der junge Künstler als M. Freyer-Faragó. Dieses besondere Kunstwerk, das den Kulturanspruch unserer Stadt und unserer Vorfahren belegt, ist die Prachturkunde des Lesezirkels der Unterlimbacher Gewerbetreibenden, die 1907 für den aus Unterlimbach stammenden großen Bildhauer György Zala ausgestellt wurde.8 Zwar wurde die Namensänderung von Mór Freyer vom zuständigen ungarischen Ministerium offiziell erst am 10. September 1913 bestätigt, war der aus Alsólendva/Unterlimbach stammende Kunstmaler der ungarischen Gesellschaft durch sein Schaffen und die Zeitungsartikel bereits viel früher unter dem Namen Márton Faragó bekannt.

feierliche Verabschiedung des geschätzten Bürgers, der in unserer Stadt „über 23 Jahre hindurch um den Ausbau des idealen Gesellschaftslebens bestrebt war” berichtete das Alsólendvai Hiradó umfangreich, und schilderte die Übergabe des von Faragó gemalten Portraits wie folgt: „Pataky’s Portrait war - umrahmt von einem grünen Kranz, davor ein Tuch - im Raum des Lesezirkels untergebracht. Alle waren neugierig auf das Gemälde, über das schon vorausgehend die Nachricht kursierte, eine der am besten gelungenen Arbeiten von Marci Faragó, diesem talentierten jungen Maler, zu sein.”4 Zu dieser Zeit verewigte Faragó mindestens noch einen weiteren bekannten Lindauer, und zwar einen der renommiertesten Bürger unserer Stadt, den Anwalt Mihály Kakasdi Hajós. Das Portrait des Gründers des Lindauer Feuerwehrvereines, der unentwegt für den Aufschwung unserer Stadt kämpfte, konnte das Publikum dank der Entdeckung der Mitarbeiter des Lindauer Museums5 im November 2015 im Rahmen der Ausstellung Márton Faragó‘s in Lindau besichtigen.6 Interessanterweise kommt es in der damaligen städtischen Zeitung Alsólendvai Hiradó 1906 zur Erwähnung, dass der beliebte Präsident des lokalen Kasinos, Mihály Hajós, als Dank für seine im Laufe der letzten 20 Jahre im Interesse des Vereines unternommenen großen Anstrengungen mit einem „Brustbild in Öl” überrascht wurde.7 Leider fehlt aus dem Bericht der Name des Künstlers, der das Portrait des geschätzten Präsidenten malte, da jedoch das 2015 entdecke Portrait von Mihály Hajós im Gebäude des Feuerwehrvereins Lindau eindeutig von Márton Faragó stammt, kann es mit hoher Wahrscheinlichkeit angenommen werden, dass es sich um ein und dasselbe Gemälde handelt. Nebst dem rührenden Gefühl der Entdeckung und dem Bewusstsein, dass auch unsere Stadt ein derart niveauvolles Werk von Faragó besitzt, ist auch die Tatsache von großer Bedeutung, dass das Portrait des Anwaltes Mihály Kakasdi Hajós vom Künstler

Die schöpferische Blütezeit von Faragó Laut einzelner Mutmaßungen hatte Márton Faragó seinen Kollegen Ferenc Sass-Brunner in Técső, in der durch Hollósy gegründeten Künstlerkolonie kennengelernt. Auf Anregen ihrer beider Meisters Simon Hollósy gründeten die zwei befreundeten Maler ab 1908 in zahlreichen Städten Privatschulen für bildende Kunst: zuerst 1908 in Szombathely, dann in einigen Monaten in Nagykanizsa, 1911 in Pécs und Kaposvár und 1913 in Zalaegerszeg. Ziel der Künstlerschulen war nicht nur die Förderung der praktischen malerischen Fähigkeiten, sondern auch die breite Popularisierung der bildenden Kunst. Es ist u.a. durch Berichte in mehreren Zeitungsartikeln belegt, dass Faragó’s Vorträge über die Malerei sehr gut besucht waren. Das Wochenblatt Alsólendvai Hiradó übernahm im Dezember 1909 eine Würdigung aus der Zeitung Vasvármegye (Szombathely): „Faragó hielt am sechsten dieses Monats, am Sonntagnachmittag, auf Einladung der Leiter des Freien Lyzeums ein Referat über die Malerei. Das oben genannte Blatt schreibt: Sonntagnachmittag war

4

Pataky Kálmán ünneplése. In: Alsólendvai Hiradó, 8.3.1908. Seite 1–2. Alsólendva (Unterlimbach).

5

Zoltán Lendvai Kepe und Annamária Vida.

6

Eine verschwiegene Geschichte… Zamolčana zgodba… Egy elhallgatott történet… Márton Faragó. Museum des Bürgertums, 9.-30. Novermber 2015. Kurator der Ausstellung und Editor des Begleitkatalogs: Zoltán Lendvai Kepe.

7

Diszgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906. Seite 3. Alsólendva (Unterlimbach).

8

LENDVAI KEPE Zoltán (Editor) 2015. 6.

27


Faragó Márton és Katzenbach Ida házasságmegkötési tanúsítványa ( Nagykanizsa, 1913. május 24.) Potrdilo o sklenitvi zakonske zveze med Mártonom Faragójem in Ido Katzenbach (Nagykanizsa, 24. maj 1913)

28


Bilderausstellung unseres talentierten Landsmannes, dem Kunstmaler Márton Faragó für das Publikum eröffnet werden (…) Es präsentiert sich eine junge Gemäldeausstellung, welche vor Naturschönheiten nur so strotz – der Duft von Frühjahr und Sommer strömen von jeder einzelnen Leinwand Faragó’s. Wir sahen bereits Arbeiten des ihm, als er vor zwei Jahren bei uns ausstellte, und eben deshalb sind wir nun, nach wiederholter Betrachtung seiner Werke, derart überrascht, da wir den unglaublich großen Fortschritt sehen (…) Die breiten Pinselstriche sind überhaupt nicht störend, man kann vielmehr sagen, dass diese sich auf den Betrachter frappant auswirken. Die Farben wirken prächtig und intensiv, die Konturen der Zeichnung treten aus dem Hintergrund fein heraus. Es kann also mit größtem Stolz verkündet werden, dass Márton Faragó ein wahrer Künstler ist, bei dem der Idealismus sich über alle anderen Gefühle erhebt, und daher jedes einzelne Bild von ihm voll mit aus der Natur geschöpften Eindrücken ist. Die Ausstellung ist täglich vormittags von 10 bis 12 Uhr, nachmittags von 3 bis 6 Uhr geöffnet. Der Eintritt kostet für einund-allemal 50 Heller. Bei der Ausstellung sind etwa 45-50 Gemälde – eins schöner als das andere – geschmackvoll in Gruppen arrangiert. Alle Bilder sind käuflich zu erwerben, und zwar legte der Künstler derart günstige Preise fest – um in seiner Geburtsstadt so viele Werke als möglich unterzubringen –, dass auch Beamte mit bescheidenem Einkommen zum Zug kommen. Meister Faragó ermöglicht sogar die Ratenzahlung.”11 In den Jahren vor dem Ersten Weltkrieg nahm Faragó gerne an Gruppenausstellungen in der Kunsthalle (Műcsarnok), im Künstlerhaus (Művészház) und auch im Nationalen Salon in Budapest teil. 1921 hatte er eine Einzelausstellung seiner Zalaer Landschaftsbilder im Nationalen Salon. Márton Faragó arbeitete 1909 und 1910 als Eisenbahner in Szob,12 und zog dann nach Nagykanizsa. Im November 1911 war er in Paris und dann in München bei seinem Meister Simon Hollósy gewesen, wo

der große Saal der Bürgerschule prall gefüllt, wo der Kunstmaler Márton Faragó einen eloquenten, äußerst wertvollen und lehrreichen Vortrag über die Kunst hielt. Faragó wurde für das interessante und großes Gefallen auslösende Referat vom begeisterten Publikum stürmisch bejubelt.”9 Der Maler musste im März 1909, in den letzten Wochen der bosnischen Annexionskrise, einrücken, und er wurde nach Bosnien dirigiert.10 Nach Ende der Krise kehrte er heim, und konnte im April bereits mit den Schülern der Künstlerschule Nagykanizsa arbeiten. Im Zeitraum zwischen 1908 und 1914 folgten für Márton Faragó im schnellen nacheinander die spannendsten Ereignisse seines Lebens als bildender Künstler, die er überwiegend gemeinsam mit dem renommierten Malerehepaar Sass-Brunner hervorrief und genoss. Diese Jahre waren von der Gründung mehrerer Malerschulen, der Betreibung von Malerkursen, mehreren populären Vorträgen zur bildenden Kunst, dem Veranstalten einiger Exkursionen, der Lebensführung in Künstlerkreisen, dem Aufscheinen in Zeitungsartikeln und Organisieren zahlreicher Einzel- und Gruppenausstellungen, also von einer kunstmalerischen Laufbahn im Aufschwung gekennzeichnet. Márton Faragó und das Ehepaar Sass-Brunner organisierten in Szombathely, im Rahmen ihrer 1908 gemeinsam gegründeten Szombathelyer Malerschule auch Ausstellungen. Faragó stellte sich 1909, 1911, 1912 und 1913 in Nagykanizsa, 1910, 1911 und 1914 in Pécs, 1911 in Zalaegerszeg, Siklós und Barcs, 1912 in Keszthely und Unterlimbach, 1913 in Kaposvár und Fiume, 1914 in Unterlimbach, Veszprém und Budapest in Rahmen von Einzel- oder Gruppenausstellungen vor. Die am 5. Juli 1914 eröffnete, zweite lokale Ausstellung des Sohnes der Stadt, wurde in der Wochenzeitung Alsólendvai Hiradó im Kreise der Bevölkerung folgendermaßen beworben: „Heute, am Sonntag, vormittags um 10:00 Uhr wird im Zeichensaal der Bürgerschule die kollektive

9

Faragó Marci a szabadliceumban. In: Alsólendvai Hiradó, 13.12.1908, Seite 2. Alsólendva (Unterlimbach).

10 Megy a gőzös Boszniába. In: Alsólendvai Hiradó, 28.3.1909, Seite 4. Alsólendva (Unterlimbach). 11 Faragó Márton képkiállitása. In: Alsólendvai Hiradó, 5.7.1914. Seite 4. Alsólendva (Unterlimbach). 12 A vasutas piktor. Zala, 6.6.1909. Seite 1–2. Nagykanizsa.

29


Faragó Mártonné Katzenbach Ida két gyermekével (1915) Ida Katzenbach, žena Mártona Faragója z otroki (1915)

30


die Sicherung der Nachschub-Versorgungsrouten, und zwar der Route Zavidovići – Vlasenica – Han Pjesak – Milići – Drinjaća und den Abzweigung Milići – Srebrenica – Bratunac vor. Der zweite österreichisch-ungarische Angriff gegen Serbien startete am 7. September 1914 entlang der Flusses Drina, derart gelangten also die drei 20er Landsturm-Versorgungsbataillons aus Nagykanizsa nach Bosnien. Faragó hielt sich mit seiner Truppe 1914 und 1915 in bosnischem Gebiet auf, und dann 1916 mit Vordringen der Front in Montenegro. Er kam wegen seiner Verletzungen ins Krankenhaus, und sandte seine letzte bekannte Militärpostkarte am 20. September 1917 aus Esztergom an seine in Letenye lebende Familie. Der in Unterlimbach geborene Maler rückte in den Großen Krieg als Obergefreiter ein, und er kehrte als Leutnant zurück. Die zwischen 1914 und 1917 in Bosnien und Montenegro auf Postkarten und in Skizzenhefte kreierten Zeichnungen von Márton Faragó waren dem breiten Publikum bislang unbekannt. Womöglich ahnte nicht mal er selbst, dass die an die besorgten und auf seine Rückkehr wartenden Familienmitglieder in Letenye geschickten, eher Zeichnungen als Wörter enthaltenden militärischen Postkarten mal einen besonderen und seltenen militärhistorischen Wert aufweisen werden. Die Mehrheit der 40 heute bekannten Faragó-Zeichnungen aus dem Ersten Weltkrieg stellt bosnische Szenen dar. Auf acht von ihnen sind montenegrinische Siedlungen oder Gegenden aus 1916 zu sehen, und auf einer Karte ist eine ungarische Landschaft, genauer gesagt das Esztergomer Panorama mit der Basilika abgebildet. Übrigens ist die Postkarte aus Esztergom, die mit 20. September 1917 datiert ist und den Poststempel vom Folgetag trägt, die letzte Erster-WeltkriegZeichnung von Faragó. 14 der 40 Werke befinden sich auf Rückseiten von Militärpostkarten, und wurden mit zwei Ausnahmen mit Tintenstift gezeichnet (letztere mit Zeichenfeder). Eine dieser Postkarten ist weder datiert, noch adressiert, sie wurde also im Gegensatz zu den anderen nicht versendet. Es zeugt von der Malerattitüde von Faragó, dass zwei Drittel

er zusammen mit das Ehepaar Sass-Brunner eine Malerschule eröffnete, und beide aus den dort entstandenen Werken eine Ausstellung organisierten.13 Am 24. Mai 1913 ging er in Nagykanizsa mit der gebürtigen Szekszárderin, der römisch-katholischen Ida Sarolta Katzenbach den Bund der Ehe ein.14 Das Ehepaar lebte 1914 kurzzeitig in Budapest, dann von 1914 bis 1929 in Letenye. Aus ihrer Ehe gingen drei Kinder hervor: József (1914), Márton (1915) und Margit (1917). Ein Lindauer Maler an der balkanischen Front Márton Faragó erlebte die Jahre des Ersten Weltkrieges als Soldat. Aus dieser Zeit sind zahlreiche bosnische und montenegrinische Landschaftsskizzen und gezeichnete portraits bekannt. Durch den 1918 beendeten 1. Weltkrieg und das Friedensdiktat von Trianon 1920 wurden jedoch Ungarn, das ungarische Kunstleben und gleichzeitig auch die im Aufschwung begriffene künstlerische Laufbahn von Márton Faragó in eine vollkommen andere Bahn geleitet. An die Stelle der sich stürmisch entwickelnden und reichen, auch die Künste begünstigenden Österreichisch-Ungarische Monarchie trat ein gebietlich verstümmeltes, seelisch gebrochenes und wirtschaftlich verarmendes Ungarn. Die ungarische Nation, die ungarische Gesellschaft, die ungarische Kunst fand sich auf einmal unter vollkommen veränderten politischen, wirtschaftlichen und geistigen Umständen, und davon waren natürlich auch die ungarischen Kunstmaler betroffen. Am 22. August 1914 kam die Einberufungsverordnung heraus, aufgrund derer der 34-jährige Márton Faragó sich binnen 48 Stunden in Nagykanizsa bei seinem Regiment melden musste. Seine Truppe, der ungarische königliche Landsturm-Versorgungsbataillon 20/I verließ den Bahnhof Nagykanizsa mit dem Zug am 1. September 1914 und erreichte Bosnien über die Route Nagykanizsa – Gyékényes – Zágráb – Nova Kapela – Brod – Olovo. Das Kommando der 6. Armee schrieb den Nagykanizsaer Landsturm-Versorgungsbataillons 20/I, 20/II und 20/III

13 Faragó-Sassék tárlata. A müncheni világsajtó kritikái. In: Zala, 10.3.1912. Seite 4. Nagykanizsa. 14 Sein Nachname kommt auch in der Version Kaczenbach vor.

31


A Faragó házaspár gyermekei (Margit, Márton, József, 1925 körül) Otroci zakoncev Faragó (Margit, Márton, József, okoli leta 1925)

32


Friede kehrt ein

der Zeichnungen nicht kriegerische Szenen, sondern Landschaften mit hohen Bergen, Siedlungen und Kirchen darstellen. Wir fanden unter ihnen auch idyllische Dorfausschnitte, Tierdarstellungen, türkische und militärische Innenräume aus den bosnischen Siedlungen Trnovica, Srebrenica, Rasovačići, Fakovići, Popovići, Rogatica, Čajniče und Goražde aus dem Jahr 1915, und aus den montenegrinischen Siedlungen Tivat, Kotor, Kavač und Budva aus 1916. Ein Landschaftsbild und zwei Portraits – die eines muslimischen Mannes und einer Frau – sind von den Werken aus dem Weltkrieg unbedingt erwähnenswert. Beide Gemälde entstanden Ende 1915 in der Gemeinde Trnovica: das männliche Portrait, nämlich das von Huso Mandić, am 15. Januar, und das von der anonymen Frau am 20. Januar. Wie kam Márton Faragó in Montenegro inmitten der blutigen und eisigen Winterkämpfe an Aquarellfarben? Die Antwort bleibt wohl für immer verborgen. Es ist aber wahrscheinlich kein Zufall, dass er ausgerechnet am 13. Januar 1916 sein Aquarell-Landschaftsbild über die Bucht von Kotor als Miniatur von 17,5x11 Zentimeter Größe malte, zumal Montenegro zu dieser Zeit bei der Monarchie um Waffenruhe ansuchte. Die Robustheit des nahegelegenen Hauses, die immergrünen Bäume und das Blau des am Fuße der Berge liegenden Meeres verband er aller Wahrscheinlichkeit nach mit dem Frieden und der Heimkehr. Er hoffe wohl, dass mit der Kapitulation Montenegros auch der Große Krieg zu Ende geht … Als echtem bildenden Künstler, der Zeit seines Lebens von Staffeleien, Pinseln, gespannten Leinwänden und dem Duft der Ölfarben begleitet war, konnten ihm in den Körper und Geist zermürbenden Kriegsjahren sogar ein leeres Papierblatt und ein Stift seelische Beruhigung liefern. Das balkanische Fronttagebuch von Márton Faragó enthält keine bedrückenden Berichte von unbeschreiblichen Tragödien, sondern durch blutige und dreckige Soldatenspucke zum Leben erweckte Tintenstiftzeichnungen auf den Rückseiten von handgroßen Postkarten.

Die Familie Faragó zog 1929 nach Nagykanizsa, wo der Meister 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1934, 1935 und auch 1936 Einzel- oder Gruppenausstellungen veranstaltete. 1933 stellte er sich auch in Zalaegerszeg, bei der Ausstellung der bildenden Künstler des Komitates vor. In Nagykanizsa nahm er Schüler zum Einzelunterricht an, gab Privatstunden, bereitete sie auf ihre akademischen Studien vor. Unter seinen Plänen befand sich auch die Betreibung einer Malerschule, es ist aber nicht bewiesen, dass er dieses Vorhaben auch tatsächlich verwirklichte. In der Zwischenkriegszeit wurde im schwer getroffenen Ungarn Faragó vom Fach dahingehend kritisiert, dass die idyllischen Themen und lebhaften Farben seiner Werke nicht zeitgemäß seien. Zweifelsohne sind Blumen oder kleine lustige Farbtupfer fast unentbehrliche Motive auf den Gemälden Faragó’s, diese widerspiegeln aber viel mehr die Seele des Künstlers, als die gesellschaftlichen Umstände. 15

Die letzten Jahre Faragó malte 1942 das Altarbild der evangelischlutherischen Kirche der Gemeinde Sand im Komitat Zala, den im Garten Gethsemane betenden Jesu. Aus dieser Zeit stammt auch sein Gemälde Ecce Homo, das mit seiner expressiven Kraft fast schon der impressionistischen Landschaftsmalerei des Künstlers fremd ist, jedoch seinen Seelenzustand und seine Meinung zu dem Grauen des Zweiten Weltkrieges umso ehrlicher ausdrückt. Es ist vielleicht an dieser Stelle erwähnenswert, dass Márton Faragó, der jüdischer Abstammung war, am 5.10.1919, im Alter von 39 Jahren die evangelisch-lutherische Religion aufnahm,16 welcher Übertritt ihn vor den Folgen einer der schrecklichsten Genozide des 20. Jahrhunderts bewahrte. Márton Faragó verstarb 1947 in Nagykanizsa. In seinem Nekrolog wurde er durch den unbekannten Autor aus Anlass seiner Beerdigung am 18.10.1947

15 Zalai Közlöny, 19.9.1929. Seite 5. Nagykanizsa. 16 Aus dem Matrikel „Übertretene” der evangelisch-lutherischen Kirche von Nagykanizsa, 6/42.

33


Faragó Márton Budva városánál Montenegróban 1916-ban Márton Faragó pri Budvi v Črni gori leta 1916

34


Die Galerie und das Museum Lindau und der Verein Lindva der Antiquitätensammler des Übermurgebietes stellten die Werke von Márton Faragó mit der im November 2015 in Lendava/Lindau veranstalteten Gedenkausstellung seiner Geburtsstadt erneut vor.18 Die Institution möchte nun das Publikum des Übermurgebiets und des Komitats Zala und die ungarische militärhistorische Forschung mit einem neuen, der Öffentlichkeit bisher noch nie präsentierten Material, nämlich mit der Ausstellung der während des Ersten Weltkrieges an der balkanischen Front entstandenen Zeichnungen Faragó’s beschenken. Die Galerie und das Museum Lendava/Lindau wünschen mit den Zeichnungen aus dem Ersten Weltkrieg des hier geborenen Márton Faragó aus Anlass des Zentenariums dem Großen Krieg zu gedenken.

in der Tageszeitung Zala wie folgt charakterisiert: „Er erwarb unvergängliche Verdienste hier in Nagy­ kanizsa, wo er sein ganzes Leben verbrachte, weil er es den Menschen beibrachte das Schöne zu erkennen, das Erhabene und das Gute zu schätzen. Es ist sein Verdienst, dass von den Zimmerwänden der Menschen mit kleinem Einkommen die Öldrucke herunterkamen, um manchem lieblichen Landschaftsgemälde Platz zu machen, das von Márton Faragó – stets voller Glaube und Liebe – gemalt worden ist. (…) Seine Künstlerseele war durch die Liebe zum Evangelium durchdrungen, was ihn auch in seiner Kunst ein ganzes Leben hindurch begleitete und leitete. Er was der Maler der Armut, der Maler der kleinen dörflichen Lehmzielgel-Häuser, denen er durch die Heiterkeit des Frühlings ein Lächeln aufsetzte, als ob er sagen würde: Das Licht und die Wärme der Sonnenstrahlen gehören Allen.”17 Sein Grabmal befindet sich im Friedhof Nagykanizsa in der Parzelle der Heldentoten. Epilog Die bürgerliche, demokratische und wirtschaftliche Entwicklung Europas und Ungarns in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts war ein derart bedeutungsvoller Prozess, dass auch Alsólendva/ Unterlimbach und das Prekmurje/Übermuhrgebiet ihre eigenen bildenden Künstler herausbringen bzw. großziehen konnten. Zweifelsohne ist der 1858 geborene Bildhauer György Zala der erste Künstler aus unserem Raum, der eine akademische Ausbildung genoss. In der Kunstmalerei herrschte jedoch bisher Ungewissheit, ob denn diese Gegend auch schon vor Lajos Vrecsics einen akademischen Maler aufweisen konnte? Es kann nunmehr mit voller Gewissheit behauptet werden, dass der um 20 Jähre ältere Márton Faragó der erste gebildete Kunstmaler unserer Stadt und unseres Landstriches gewesen ist.

17 Zala, 18.10.1947. Seite 3. Nagykanizsa. 18 BENCE Lajos: Zala György után Faragó Márton is hazatért. A szegénység festője volt. In: Népújság. 12.11.2015. Seite 7. Lendva; GYURICA Ferenc: Egy szinte elfeledett festőművész. Képeinek elmaradhatatlan motívuma volt a virág vagy egy apró, élénk színfolt. In: Zalai Hírlap, 14.11.2015. Zalaegerszeg; HORVAT M.: Legenda: Márton Faragó. Zamolčana zgodba, ki je veliko več kot razstava. In: Vestnik, 26.11.2015. Seite 28. Murska Sobota; JERMAN Vladimir: Prekmurski zbiratelji odkrili velikega slikarja. In: Slovenske novice, 16.11.2015. Seite 6. Ljubljana.

35


Faragó Márton hadnagy (1914 és 1918 között) Poročnik Márton Faragó (med leti 1914 in 1918)

36


Márton Faragó (1880, Lendava – 1947, Nagykanizsa)

A Lendava painter on the Front a private school in Munich in 1886, it quickly gained fame and gathered many young, new painters. Regarding Márton Faragó’s artistic endeavours in Lendava, we can ascertain that he painted many portraits. Several articles reporting on the talents and activities of the promising young painter appeared in the weekly local newspaper The Alsólendvai Hiradó between 1906 and 1914. The first published article about Faragó was on January 14, 1906 and reported on the commissioning of two portraits. In its annual meeting held on January 6, 1906, the Lendava Civic Reading Association decided, among other things, to commission Mór Faragó to paint two identicallysized portraits of Lajos Kossuth and Ferenc Deák.2 Members and leaders of the association must have been immensely pleased with the results, which were reported by the Alsólendvai Hiradó six months later on July 28, 1907 in the following manner: “To mark the occasion of the unexpected relocation of Kálmán Pataky, the local Trade-Reading Association wishes to express reverence to its founding president. The association plans to commission a portrait of Kálmán Pataky and have a celebratory unveiling. Word has it Mór Faragó Freyer’s talented paintbrush has been commissioned to capture Pataky's likeness.”3 The unveiling of the portrait of the elder Kálmán Pataky occurred in the Ferency Restaurant in Lendava on March 7, 1908; by all accounts it was a grand cere­ mony. The Alsólendvai Hiradó published a lengthy report on the ceremonial farewell of the esteemed citizen who had “worked for 23 years for the creation

Early life and the beginnings of a painting career Painter Márton Faragó was born in Alsólendva (the Hungarian name for Lendava at the time) on May 21, 1880. His name at birth was Mór Freyer and he was the youngest of Fülöp Freyer and Borbála Rosenberg’s eight children. He belongs to a group of renowned Lendava-born citizens that posterity callously allowed to drift into obscurity in the second half of the twentieth century. This obscurity has left us with little biographical information about Faragó despite his significance as an artist. He entered elementary school at the Israeli­ te School in his hometown in 1885 and continu­ed his studies at the Lendava Civic School from 1889 to 1895.1 He enrolled in The Royal National Hungarian School of Applied Arts in 1895 where he began his art studies and completed them in the decorative painting department in June 1900 with excellent results. The name Mór Freier Faragó (sic!) appears on enrolment lists at The Hungarian University of Fine Arts at the beginning of studies in 1907 and at the end of studies in 1908. He perfected his painting skills under the tutelage of Simon Hollósy, the founder of the Nagybánya and Técső schools of painting. Simon Hollósy was one of the most remarkable schoolfounding masters at end of the nineteenth century and at the turn of the twentieth; his students and disciples included famous Hungarian painters such as István Réti, János Thorma, Gyula Rudnay, and even Tivadar Kosztka Csontváry. When Hollósy founded

1

GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata 1997. 45–54.

2

Közgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906. pg. 2. Alsólendva.

3

Pataky Kálmán arcképe. In: Alsólendvai Hiradó, 28.7.1907. pg. 3. Alsólendva.

37


Faragó Márton evangélikus vallásra való áttérését hitelesítő dokumentum (Nagykanizsa, 1919. október 5.) Potrdilo o prestopu Mártona Faragója v evangeličansko cerkveno skupnost (Nagykanizsa, 5. oktober 1919)

38


Zala.8 Although the Hungarian Ministry officially approved Mór Freyer’s change of name on September 10, 1913, Hungarian society had acknowledged the painter from Lendava as Márton Faragó well before that through his work and through newspaper reports of him.

of ideal social life” in our city; it wrote the following concerning the portrait created by Faragó: “Pataky’s portrait was placed in the reading room, veiled and surrounded by green wreaths. Everyone was eager to see the painting for it was rumoured to be one of the most successful works the young, talented painter, Marty Faragó has completed.”4 During this period Faragó painted at least one other portrait of a notable Lendava citizen, the lawyer Mihály Kakasdi Hajós. Thanks to its discovery by the staff of the Lendava Museum,5 this portrait of Hajós, the founder of the Lendava Fire Association and a citizen who worked ceaselessly for the prosperity of our city, was made available for public viewing in November 2015 during the Márton Faragó Exhibition in Lendava.6 Interestingly, in 1906 the Alsólendvai Hiradó mentions that the casino association surprised its beloved local casino president with an “oil painting portrait” of him to show their gratitude for the 20 years of ceaseless and tireless work and dedication he had given to the association.7 Unfortunately, the identity of the artist who created the esteemed president’s portrait was not included in the report; however, since the Mihály Hajós portrait discovered in the Lendava Fire Station Building in 2015 was one of Márton Faragó’s creations, it is extremely likely that the two are the very same painting. In addition to the thrill and appreciation of the discovery of a precious Faragó work, which the city now possesses, it is of great significance that the portrait of lawyer Mihály Kakasdi Hajós carries the signature of the artist: F. Faragó M. The young painter signed another one his early works as FreyerFaragó M. This particular unique piece of art, which is a testament to the culturally refined tastes of our city and its predecessors, is the honorary degree of the Alsólendvai Trade Reading Association created in 1907 for the Lendava-born master sculptor, György

Faragó’s creative heyday It is assumed Márton Faragó became acquainted with Ferenc Sass Brunner at the artist colony in Técső founded by Hollósy. With Simon Hollósy’s encouragement, the two painters established private art schools in numerous cities with the first opening in Szombathely in 1908 followed by another one in Nagykanizsa a few months later. They also opened a school in Pécs in 1911 and one in Zalaegerszeg in 1913. However, the focus within the framework of the painting schools was not merely the practical development of painting skills, but also the widespread popularization of fine art. Many newspaper articles attest that large audiences attended the lectures Fara­gó gave about painting. The praise he received in the Vasvármegye newspaper in Szombathely was reported by the Alsólendvai Hiradó in December 1909 in the following manner: “At the request of the leaders of the open-air club, on the sixth of this month, on Sunday afternoon, Faragó gave a lecture about painting. The mentioned newspaper writes: on Sunday afternoon the audience packed the great hall of the civic school where painter Márton Faragó delivered an easy-flowing, valuable, and informative lecture about art. Faragó’s immensely interesting and pleasing presentation aroused enthusiastic applause from the audience.”9 In the final weeks of the Bosnian Annexation Crisis in March of 1909, Faragó was drafted into the army and deployed to Bosnia

4

Pataky Kálmán ünneplése. In: Alsólendvai Hiradó, 8.3.1908. pg. 1–2. Alsólendva.

5

Zoltán Lendvai Kepe and Annamária Vida.

6

Egy elhallgatott történet… Zamolčana zgodba… Faragó Márton. Lendava Civic Museum, 2015. november 9–30. Curator of the exhibition and editor of the accompanying catalog: Zoltán Lendvai Kepe.

7

Diszgyülés. In: Alsólendvai Hiradó, 14.1.1906. pg. 3. Alsólendva.

8

LENDVAI KEPE Zoltán (editor) 2015. 6.

9

Faragó Marci a szabadliceumban. In: Alsólendvai Hiradó, 13.12.1908. pg. 2. Alsólendva.

39


Faragó Márton hímestojás-festés közben (1918 és 1947 között) Márton Faragó med slikanjem velikonočnih pisanic (med leti 1918 in 1947)

40


and the contours of the painting gently rise out of the background. In brief, we can say with the greatest pride that Márton Faragó is a true artist, an artist in whom idealism accumulates above all other feelings, and that is why each and every image brims with of the mood of nature. The exhibition will be open every day from 10am to 12pm and from 3pm to 6pm. The entry fee is 50 fillér. About 45-50 beautiful paintings are tastefully organized into groups. Every painting is for sale. In an effort to ensure a number of the paintings remain in his hometown, the artist has set affordable prices for his works. Even buyers of humble means can acquire them. In fact, Master Faragó even provides the opportunity to purchase his paintings through installments.”11 In the years preceding the First World War, Faragó was delighted to participate in group exhibitions at the Art Gallery, Művészház (Artist House), and National Salon in Budapest; in 1921, he organized an independent exhibition of Zala County landscapes at the National Salon. Márton Faragó was employed as a railway worker in Szob in 1909 and 191012 and then moved to Nagykanizsa afterward. He went to Paris in November 1911 and then travelled to Munich to stay with Simon Hollósy. In Munich, Faragó opened a painting school with Mr. and Mrs. Sass Brunner and organized an exhibition of the paintings they created there.13 On May 24, 1913, Faragó married Sarolta Ida Katzenbach in Nagykanizsa.14 Originally from Szekszárd, Katzenbach was a Roman Catholic. The couple lived in Budapest for a brief spell and then settled in Letenye from 1914 to 1929. They had three children: Jószef in 1914, Márton in 1915, and Margit in 1917.

as a soldier,10 but he returned home after the crisis ended. In April he was already back working with students at the art school in Nagykanizsa. The most exciting artistic events and experiences of Márton Faragó’s artistic life occurred in rapid succession during the period between 1908 and 1914; most of these were experienced and enjoyed together with renowned artistic Sass Brunner couple, Ferenc and Erzsébet. The experiences that marked these years included the founding of several painting schools and painting courses, the delivery of several popular fine arts lectures, the organization of some educational trips, the lifestyle of art circles, the appearance of newspaper articles, and the organization of a number of individual and joint exhibitions. Simply put, it all amounted to an ascending career in painting. Márton Faragó and Mr. and Mrs. Sass Brunner organized an exhibition in Szombathely in 1908 within the framework of their jointly founded art school in the city. Faragó exhibited individually or jointly in the following cities in the following years: in Nagykanizsa in 1908, 1911, 1912, and 1913; in Pécs in 1910, 1911, and 1914; in Zalaegerszeg, Siklós, and Barcs in 1911; in Keszthely and Lendava in 1912; in Kaposvár and Fiume in 1913; and in Lendava, Veszprém, and Budapest in 1914. The Alsólendvai Híradó eagerly promoted and spread the news about the second local exhibition of the city’s native-born painter, which opened on July 5, 1914: “Today, on Sunday at 10 o'clock, a collective exhibition of paintings by Lendava’s own talented artist Márton Faragó opens in the civic school's drawing room. (...) He presents with a small art exhibition filled with nature’s beauty – Fragrant spring and summer air wafts from each of Faragó’s canvases. We saw Márton Faragó’s work when he exhibited here two years ago and when we look upon his work again now, we are astounded by the amazing progress (...) The broad strokes Faragó employs harm nothing; in fact, it has a brilliant effect on the viewer. The colours are gorgeous and intense,

A Lendava painter on the Balkan Front Márton Faragó served a soldier in the First World War. Many of his sketches of Bosnian and Montenegrin landscapes and pencil portraits emerged and are known from this period. The end of the First World

10 Megy a gőzös Boszniába. In: Alsólendvai Hiradó, 28.3.1909. pg. 4. Alsólendva. 11 Faragó Márton képkiállitása. In: Alsólendvai Hiradó, 5.7.1914. pg. 4. Alsólendva. 12 A vasutas piktor. Zala, 6.6.1909. pg. 1–2. Nagykanizsa. 13 Faragó-Sassék tárlata. A müncheni világsajtó kritikái. In: Zala, 10.3.1912. pg. 4. Nagykanizsa. 14 Her surname also later appears as Kaczenbach.

41


Faragó Márton (1880, Alsólendva – 1947, Nagykanizsa) a két világháború között Márton Faragó (1880, Dolnja Lendava – 1947, Nagykanizsa) med dvema svetovnima vojnama

42


sketches rather than words, would one day possess special and rare military historical value. The majority of the 40 known Faragó drawings from the First World War contain Bosnian scenes, but there are also eight sketches of Montenegrin settlements and landscapes from 1916, as well as a Hungarian landscape, more precisely a view of the basilica in Esztergom. It is noteworthy that this Esztergom postcard completed on September 20, 1917 and postmarked the next day is the last completed work from the Faragó First World War sketch collection. Out of the 40 Great War drawings, 14 can be found on the backs of regimental postcards. Eleven of these were completed in indelible ink pencil while two were drawn using a fountain pen. Unlike the others, one of these postcards was never mailed as it contains no name, date, or address. Faragó’s attitude to painting is confirmed by the fact that two-thirds of the drawings are of mountainous landscapes, settlements, and temples rather than scenes of war. The drawings contain idyllic villages scenes, animal illustrations, Turkish and military room interiors from the villages of Trnovica, Srebrenica, Rasovačići, Fakovići, Popovići, Rogatica, Čajniče and Goražde in 1915, and from the Montenegrin settlements Tivat, Kotor, Kavač and Budva in 1916. It is worth highlighting three works from the Great War collection, one landscape and two portraits. One portrait is of a Muslim woman, the other of a Muslim man. Both portraits were completed in Trnovica in 1915. The portrait of the Muslim man named Huso Mandić was completed on January 15; the portrait of the unnamed woman was finished on January 20. How Márton Faragó managed to procure aquarelle in Montenegro in the middle of the bloody and cold battles being waged there at the time will most likely forever remain a mystery. It is possible that his small 17.5x11 centimetre aquarelle landscape painting of Kotor Bay on January 13, 1916 carries a deeper meaning as Montenegro requested a ceasefire from the Monarchy during this time. Certainly the sturdiness of the nearby family house, the evergreen trees, and the blue sea at the foot of the mountains reminded Faragó of peace and the desire to return home. It is likely that he also hoped that the Great War would come to an end with Montenegro’s capitulation...

War in 1918 and the subsequent Treaty of Trianon in 1920 completely altered Hungary and Hungari­ an art as well as Márton Faragó’s ascending artistic career; all were diverted onto a new track. A rapidly developing and wealthy Austro-Hungarian Mo­ narchy, which had been beneficial for artists and art in general, was replaced by a territorially butchered, spiritually broken, and economically impoverished Hungary. Hungarian society, Hungari­a n art and, of course, Hungarian painters were all forced into completely new political, economic, and intellectual circumstances. The military conscription order upon which 34-year-old Márton Faragó was mandated to enlist within 48 hours at the Nagykanizsa regiment arrived on August 22, 1914. The Hungarian Royal 20/I. militia military battalion formed from the regiment left Nagykanizsa by train on September 1, 1914 and travelled to Bosnia via the Nagykanizsa - Gyékényes - Zagreb - Nova Kapela - Brod - Olovo route. The commanders of the sixth army ordered the 20/I, 20/II. and 20/III militia military battalions to reinforce the military lines and called for the recapture of military lines at Zavidovići Vlasenica - Han Pjesak - Milići - Drinjaća and the Milići - Srebrenica - Bratunac. The second Austrian-Hungarian offensive against Serbia started on September 7, 1914 along the banks of the Drina; this was how the three Nagykanizsa 20th militia military battalions found themselves in Bosnia and Herzegovina. Faragó and his regiment were stationed in Bosnian territory in 1914 and 1915; they were later stationed in Montenegro in 1916 as the front lines advanced. Faragó was wounded and admitted to hospital; on September 20, 1917 he mailed his last known field postcard from Esztergom to his family living in Letenye. The Lendavaborn painter enlisted as a corporal when the Great War began and achieved the rank of second lieutenant before he returned to civilian life. The drawings and sketches Márton Faragó completed on the backs of postcards and in sketchbooks in Bosnia and Montenegro between 1914 and 1917 were unknown to the general public. Perhaps even he never suspected that the postcards he sent his worried family in Letenye, postcards that contained

43


Faragó Márton névjegykártyája Vizitka Mártona Faragója

44


expressiveness more sincerely reflects the painter’s spiritual condition at the time and also the negative views he held regarding the horrors of the Second World War. At this point it is perhaps worth mentioning that Márton Faragó, who was of Jewish origin, converted to evangelical Christianity on October 5, 1919 at the age of 39;16 his decision to convert saved him from the consequences of one of the most gruesome genocides of the twentieth century. Márton Faragó died in Nagykanizsa in 1947. An obituary noting the painter’s funeral on October 18 was published in the daily newspaper, Zala. The unnamed author described the painter in the following way: “He gained imprescriptibly merits in Nagykanizsa where he spent his whole life teaching people to see beauty and to appreciate the noble and the good. It is his merit that people of humble means removed the oil splotches that marred the walls of their homes to make room for a pleasant Márton Fara­gó landscape, which were always painted with faith, always with love. (...) His artistic spirit was inspired by his love of the Gospel, which accompanied and directed his art throughout his life. He was a painter of poverty, of small village loam houses, which he brightened with light as if to say: the sunshine and the warmth of the sun belong to everyone.”17 His tomb is located in the roll of honour parcel in the Nagykanizsa cemetery.

As an inveterate artist whose life was accompanied by the easel, the brush, the canvas, and the scent of oil paint, Faragó found spiritual reprieve in a blank sheet of paper and a pencil during the war years that ground away at both the human body and the soul. Márton Faragó's diary from the Balkan front does not contain overwhelming words of indescribable tragedies, but rather the blood-stained and muddy lifelike indelible pencil drawings on the back of postcards. Peace anew The Faragó family moved to Nagykanizsa in 192915 where the master painter held independent and joint exhibitions in 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1935, and 1936. He also introduced himself at the county art exhibition in Zalaegerszeg in 1933. In Nagykanizsa, he conducted individual private lessons during which he prepared students for the academy. Among his plans was the operation of a painting school, but there is no proof that this ever came to be. In the difficult times Hungary experienced between the two world wars, Faragó also received some harsh professional criticism, namely that the idyllic themes and vibrant colours contained in his work were outdated. It is a fact that flowers or tiny bright flecks of colour were the almost unmistakable motifs of Faragó's paintings, but these were more a reflection of the artist’s soul rather than a reflection of the prevailing social conditions at the time.

Epilogue The civic, democratic, and economic developments in Europe and Hungary in the second half of the nineteenth century were so significant that the Lendava and the Mura regions could shape and educate their own artists. There is no doubt that sculptor György Zala, born in 1858, was the first regional artist who possessed formal fine arts educational training. In the field of painting, however, uncertainty exists. Did the region have a formally trained painter before Lajos Vrecsics, too? We can now say with cer-

The final years In 1942, Faragó completed an altarpiece painting for the evangelical church in the town of Sand in Zala County the altarpiece painting depicts the scene of Jesus praying in the garden of Gethsemane. Faragó’s painting, Ecce Homo, also hails from this period. With its expressive power, Ecce Homo contrasts with Faragó’s usual impressionist landscape style, but this

15 Zalai Közlöny, 19.9.1929. pg. 5. Nagykanizsa. 16 In the Evangelical Church of Nagykanizsa registery of converts, 6/42. 17 Zala, 18.10.1947. pg. 3. Nagykanizsa.

45


Faragó Márton (Alsólendva, 1880 – Nagykanizsa, 1947) Márton Faragó (Dolnja Lendava, 1880 – Nagykanizsa, 1947)

46


now intends to exhibit works never before seen by the public: Faragó’s First World War drawings created on the Balkan Front. The exhibited drawings are a gift for the people of the Mura and Zala regions, as well as for Hungarian military research. The Lendava Gallery and Museum wishes to remember the centenary of the Great War through the wartime drawings of the Lendava-born artist Márton Faragó.

tainty that Márton Faragó, who was twenty years older than Vrecsics, was the first trained painter of our town and region. In November 2015, the Lendava Gallery and Museum and the Lindva Mura Region Antiquarian Association organized a new memorial exhibition of Márton Faragó’s paintings in Lendava to reintroduce the painter’s hometown to his work.18 The institution

Faragó Márton sírköve a nagykanizsai temetőben Nagrobni kamen Mártona Faragója na pokopališču v Nagykanizsi

18 BENCE Lajos: Zala György után Faragó Márton is hazatért. A szegénység festője volt. In: Népújság. 12.11.2015. pg. 7. Lendva; GYURICA Ferenc: Egy szinte elfeledett festőművész. Képeinek elmaradhatatlan motívuma volt a virág vagy egy apró, élénk színfolt. In: Zalai Hírlap, 14.11.2015. Zalaegerszeg; HORVAT M.: Legenda: Márton Faragó. Zamolčana zgodba, ki je veliko več kot razstava. In: Vestnik, 26.11.2015. pg. 28. Murska Sobota; JERMAN Vladimir: Prekmurski zbiratelji odkrili velikega slikarja. In: Slovenske novice, 16.11.2015. pg. 6. Ljubljana.

47


Faragó Márton rajzait tartalmazó tábori postai levelezőlapok a balkáni frontról, amilyeneket családjának küldött 1915 és 1917 között Vojaški dopisnici z risbami Mártona Faragója, kakršne je pošiljal svoji družini iz balkanske fronte med leti 1915 in 1917

48


Irodalom és források Literatura in viri Literatur- und Quellenverzeichnis Literature and resources

BORBÁS György: Faragó (Freyer) Márton – Rippl-Rónai József is elismerte az Alsólendván született festőművészt. In: Muratáj. 2011/1–2. Lendva – Lendava, 2011. 72−80. GAŠPAR Mirjana – LAZAR Beata: Židje v Lendavi. A lendvai zsidóság. Lendava – Pince, 1997. KOSTYÁL László: Nagykanizsa képzőművészete a kapitalizmus időszakában (1849–1945). In: KAPOSI Zoltán (szerk.): Nagykanizsa. Városi monográfia III. (1850–1945). Nagykanizsa, 2014. 549–573. LENDVAI KEPE Zoltán: Egy elhallgatott történet… Faragó Márton. In: LINDUA 17. Lendava – Lendva, 2015. 62–66. LENDVAI KEPE Zoltán (szerk.): Zamolčana zgodba… Egy elhallgatott történet… Faragó Márton. Lendava – Lendva, 2015. Faragó Márton. In: http://gocsejimuzeum.hu/zalai-muveszek-kislexikona/farago-marton (2017.8.3. / 3.8.2017) Faragó Márton. In: http://www.kl-kl.si/hu/honismeret/muveszeti-arckepcsarnok/farago-marton/ https://www.kl-kl.si/domoznanstvo/lendavski-umetniski-portreti/marton-farago/ (2017.8.3. / 3.8.2017) Alsólendvai Hiradó, (1906 – 1919). Alsólendva. Somogyi Hirlap, (1913). Kaposvár. Veszprémmegyei Ujság, 1914.4.9 / 9.4.1914. Veszprém. Zala, (1909 – 1947). Nagykanizsa. Zalai Közlöny, (1909 – 1938). Nagykanizsa.

49


Mehana Bukovska 1914. december 3. / 3. 12. 1914 ceruza, papĂ­r / svinÄ?nik, papir, 14,5 x 21,8 cm

50


Biela Crkva 1914. december 5. / 5. 12. 1914 ceruza, papĂ­r / svinÄ?nik, papir, 14,5 x 21,8 cm

51


Huso Mandić arcképe / Portret Husa Mandića 1915. január 19. / 19. 1. 1915, Trnovica ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

52


Női portré / Portret ženske 1915. január 20. / 20. 1. 1915, Trnovica ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

53


Srebrenica 1915. február 20. / 20. 2. 1915 ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

54


Az ablakomból látható tájkép havas esőben / Krajina iz mojega okna ob sosnežici 1915. március 10. / 10. 3. 1915 tustoll, levelezőlap / tuš, dopisnica 8,8 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Postázva: 1915. III. 11. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy 9. Hadtápdandár 20/I népfelkelő zászlóalj Bélyegző: M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Édes Szivem! Kinnt havas eső, gondolkozva mit irjak haza ilyen szomorú időben, lerajzoltam az ablakomból látható tájképet, ezt küldöm, amig levelet nem írhatok. Csókol benneteket szerető Marcid

55


Boszniai település / Bosansko naselje 1915. március (?) / marec 1915 (?) tustoll, levelezőlap / tuš, dopisnica 9 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Szöveg, dátum és bélyegző nélkül! / Brez besedila, datuma in žiga!

56


Pihenő disznók / Svinje med počitkom 1915. április 23. / 23. 4. 1915, Rasovačići ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

57


Őrálláson / Na straži 1915. április 28. / 28. 4. 1915, Rasovačići ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

58


A legújabb lakásberendezésem / Moje najnovejše pohištvo 1915. április 28. / 28. 4 .1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 8,8 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Postázva: 1915. IV. 30. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Nagyságos Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Hogy némi kis fogalmad legyen legujabb lakás berendezésemről. Csókol Marcid

59


Bagolyfiókák / Sovja mladiča 1915. május 11. / 11. 5. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 13,8 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Postázva 1915. V. 12. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Tek. Faragó Muki urfinak, Letenye, Zala megye Édes Muki fiam! Két kis bagolyfiókát találtunk az erdőben, ugy szeretném haza vinni őket, hogy játszadozhatnál velük, de mivel nem lehet, hát csak lerajzoltam neked, lásd, hogyan néznek ki. Számtalanszor csókol téged és anyikádat, szerető apád: Marci f

60


Templomtorony a fák között / Cerkveni zvon med krošnjami dreves 1915. július 26. / 26. 7. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 8,9 x 13,2 cm

Feldpostkorrespondenzkarte Postázva 1915. VIII. 27. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ng. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye

61


Templomunk hősi sírral / Naša cerkev z grobom junaka 1915. augusztus 10. / 10. 8. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 8,9 x 13,8 cm

Feldpostkorrespondenzkarte Postázva 1915. VIII. 12. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Édes Szívem! Igy néz ki a mi templomunk. Mellette fekszik egyik hősünk. Az asztalon szoktunk ebédelni. Csókol benneteket szerető Marcid

62


Hidunk / Naš most 1915. augusztus 11. / 11. 8. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 8,9 x 13,8 cm

Feldpostkorrespondenzkarte Postázva 1915. VIII. 12. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Édes Szívem! Ez a mi nagy hidunk, a folyó tulsó partján lévő hegyekről az ellenség kacsingat ránk. Közben azonban még egy nagyon nagy folyó fekszik. Ujság nincs. Csókol benneteket szerető Marcid

63


Fakovići 1915. augusztus 13. / 13. 8. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 13,8 cm

Feldpostkorrespondenzkarte Postázva 1915. VIII. 14. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Édes Szivem! Egy ujabb részlet a mi falunkból. Csókol szerető Marcid

64


Popovići 1915. augusztus 20. / 20. 8. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye

65


Kilátás a tulsó oldalra! / Pogled na drugo stran! 1915. augusztus 24. / 24. 8. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 14 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Postázva 1915. VIII. 25. K.u.K. Feldpostamt 315 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 315. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye

66


Pihenő kecske / Koza med počitkom 1915. augusztus 30. / 30. 8. 1915 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 8,6 x 13 cm Szöveg a hátoldalán / Besedilo na hrbtni strani: A kis Mukinak! szeretettel Csókolja ezerszer Apikája

67


Rogatica. Török lakás belseje / Rogatica. Notranjost turške sobe. 1915. szeptember 13. / 13. 9. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 14 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Postázva 1915. IX. 13. K.u.K. Feldpostamt 227 Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Tábori posta 227. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye

68


A legújabb lakásunk / Naše najnovejše stanovanje 1915. november 14. / 14. 11. 1915 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Bélyegző: Nagykanizsa, 1915. november 16. Faragó Márton hadnagy M. kir. nagykanizsai 20/I népfelkelő hadtáp-zászlóalj Odžak via Rogatica, Bosnia Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye

69


Átkelés Gorázsdánál (?) / Prehod pri Goraždah (?) 1915. november 27. / 27. 11. 1915 színes ceruza, papír / barvni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

70


Zupčići, katonai tábor / Zupčići, vojaški tabor 1915. (?) november 28. / 28. 11. 1915 (?) színes ceruza, papír / barvni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

71


Katonai tábor / Vojaški tabor 1915 novembere (?) / november 1915 (?) színes ceruza, papír / barvni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

72


Tábori konyha / Vojaška poljska kuhinja 1915 novembere (?) / november 1915 (?) színes ceruza, papír / barvni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

73


Drina folyó (?) / Reka Drina (?) 1915 novembere (?) / november 1915 (?) színes ceruza, papír / barvni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

74


Čajniče 1915. november 30. / 30. 11. 1915 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

75


Čajniče 1915. december 2. / 2. 12. 1915 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

76


Matelka / Metaljka (?) 1915. december 10. / 10. 12. 1915 tintaceruza, papĂ­r / tintni svinÄ?nik, papir, 11,1 x 17,6 cm

77


Goražde 1915. december 30. / 30. 12. 1915 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

78


Teodó / Tivat 1916. január 11. / 11. 1. 1916 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

79


Kavač 1916. január 13. / 13. 1. 1916 akvarell, papír / akvarel, papir, 11,1 x 17,6 cm

80


Cattaro / Kotor 1916. január 16. / 16. 1. 1916 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

81


Nikita nyaralója ablakából / Iz okna vile kralja Nikole 1916. január 16. / 16. 1. 1916, Njeguši tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

82


Ubli 1916. január 18. / 18. 1. 1916 tintaceruza, papír / tintni svinčnik, papir, 11,1 x 17,6 cm

83


Rieka, Montenegró (?) / Rijeka Crnojevića, Črna gora (?) 1916. január 31. / 31. 1. 1916 tintaceruza, levelezőlap / tintni svinčnik, dopisnica 9 x 14,1 cm

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP Szöveg, dátum és bélyegző nélkül! / Brez besedila, datuma in žiga!

84


Montenegrói táj / Črnogorska pokrajina 1916. március 16. / 16. 3. 1916 ceruza, papír / svinčnik, papir, 14,5 x 21,8 cm

85


Budva 1916. október 4. / 4. 10. 1916 ceruza, papír / svinčnik, papir, 11 x 16 cm

86


Géppuskafészek / Mitraljezno gnezdo ceruza, papír / svinčnik, papir, 11 x 16 cm

87


Kártyázó katonák / Vojaki med kartanjem 1917 ceruza, papír / svinčnik, papir, 11 x 16 cm

88


Esztergom 1917. szeptember 20. / 20. 9. 1917 ceruza, levelezőlap / svinčnik, dopisnica 8,8 x 14 cm

LEVELEZŐLAP Bélyegző: Esztergom, 1917. szeptember 21. Ngs. Faragó Mártonné urasszony, Letenye, Zala megye Csókol szerető Marcid.

89


Faragó Márton I. világháborús rajzblokkja, 11,5 x 16,5 cm Risalni blokk Mártona Faragója iz I. svetovne vojne, 11,5 x 16,5 cm

90


Izdajatelj / Kiadó / Herausgeber / Publisher

Za izdajatelja / Felelős kiadó / Für den Herausgeber / For the Publisher Spremni esej / Bevezető tanulmány / Aufsatz / Essay Prevodi / Fordítások / Übersetzungen / Translations

Galerija-Muzej Lendava / Lendvai Galéria és Múzeum Beata Lazar Zoltán Lendvai Kepe Jolanda Császár Harmat (slovenščina) Frank Berger (english) Dr. Gyöngyi Mátyás (deutsch)

Jezikovni pregled / Nyelvi lektorálás / Korrektur / Language editors

Nándor Böröcz (magyar) Olga Paušič (slovenščina)

Grafično oblikovanje / Grafikai tervezés / Gestaltung / Graphic design

Dubravko Baumgartner Zoltán Lendvai Kepe

Tisk / Nyomda / Druck / Printed by

Digifot, Lendava 2017

Zahvaljujemo se vsem, ki so podprli projekt / Köszönjük támogatóink nagylelkű segítségét Ivancsóné Dr. Horváth Zsuzsanna és családja Družina Dr. Zsuzsanne Ivancsóné Horvátha

Na platnici / A borítón: Faragó Márton: Kártyázó katonák / Vojaki med kartanjem 1917, svinčnik, papir / ceruza, papír, 11 x 16 cm


&HZMFOEWBJGFTUลฉBGSPOUPOt-FOEBWTLJTMJLBSOBGSPOUJ Faragรณ Mรกrton ยฉ 2017

Galerija-Muzej LendavBp(BMรƒSJB.ร”zeum Lendva Banffyjev trg 1/Bรกnffy tรฉr 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si

Faragรณ Mรกrton Egy lendvai festล‘ a fronton t Lendavski slikar na fronti

Profile for Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Faragó Márton: Egy lendvai festő a fronton / Lendavski slikar na fronti (2017)  

Faragó Márton: Egy lendvai festő a fronton / Lendavski slikar na fronti (2017) A lendvai Polgárság Múzeumának galériahelyiségében, a Fő utc...

Faragó Márton: Egy lendvai festő a fronton / Lendavski slikar na fronti (2017)  

Faragó Márton: Egy lendvai festő a fronton / Lendavski slikar na fronti (2017) A lendvai Polgárság Múzeumának galériahelyiségében, a Fő utc...

Profile for gmlendava
Advertisement