__MAIN_TEXT__

Page 1

Hommage à Picasso © 2015 Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva Banffyjev trg 1/Bánffy tér 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si

GML


Hommage à

17. 4.–30. 9. 2015 Lendavski grad/Lendvai vár/Burg Lendava/Lendava Castle Slovenija/Szlovénia/Slowenien/Slovenia


Organizator razstave • Szervező • Organisator • Organisator

Galerija-Muzej Lendava/Galéria-Múzeum Lendva Kontakt Verlag, Neufahrn bei Freising Iz zbirke • A gyűjtemény neve • Aus der Sammlung • From the collection of

Richard H. Mayer, Kunstgalerien Böttingerhaus, Bamberg

Izdajatelj/Kiadó/Herausgeber/Publisher Za izdajatelja/A kiadásért felel/für den Herausgeber/For the Publisher Besedila/Szövegek/Texte/Text

Prevod/Fordították/Übersetzung/Translation

Jezikovni pregled/Lektorálták/Korrektur/Language editors

Galerija-Muzej Lendava Beata Lazar mag. Anton Balažek mag. Julijana Bizjak Mlakar mag. Breda Škrjanec Lendvay Claude Domonkos (magyarra) Valerija Kalmar (deutsch) Mozeg, d.o.o. (deutsch, english) Suzanne Király-Moss (english) Ivanka Bratkovič (slovenščina) Böröcz Nándor (magyar) Valerija Kalmar (deutsch) Ildikó Kühn (deutsch) Suzanne Király-Moss (english)

Fotografija/Fotók/Fotos/Photography

Dubravko Baumgartner

Grafično oblikovanje/Grafikai terv/Gestaltung/Graphic design

Dubravko Baumgartner Peter Orban

Tisk/Nyomda/Druck/Printed by

Digifot, Lendava 2015


Uvodne misli in spremna besedila Bevezető gondolatok és kísérőszövegek Vorwort und Einführung Forword and accompanying text


Razstavi na pot

A kiállításhoz útravalóul

Ni veliko galerij, ki bi lahko vsako leto gostile razstavo velikanov umetnosti, vendar je v zadnjih letih med njimi prav Lendava. Čeprav sodi med manjše kraje, smo zaradi obmejnega območja intenzivno vpeti v več kulturnih okolij, kar nas še posebej bogati. Pestrost in raznolikost pa sta zaznamovala tudi najslavnejšega likovnega umetnika 20. stoletja, Pabla Picassa. Tokratna razstava, ki jo je pripravil zavod GalerijaMuzej Lendava, ponuja izjemno priložnost za vpogled v različna Picassova umetniška obdobja in likovno umetnost 20. stoletja. Veseli nas, da lahko delček njegove bogate, vendar zelo raznolike umetniške dediš­ čine občudujemo na lendavskem gradu, hkrati pa je to tudi priložnost, da naredimo korak naprej k svojemu likovnemu izobraževanju. Razstava Hommage à Picasso je izjemna čast za naš kraj in njegove prebivalce, še dokaz več o uspešnosti projekta Velikani svetovne umetnosti na lendavskem gradu. Ta žanje zanimanje domačih in tujih ljubiteljev umetnos­ti, ki lahko razen v umetnosti uživajo tudi v raznoliki turistični ponudbi Lendave. Čut za lepoto ali celo umetnost je v glavnem ljudem prirojen, saj v takšni ali drugačni obliki biva v vsakem izmed nas ali pa se nas vsaj dotakne. Zato želim obiskovalcem razstave obilo užitkov med ogledovanjem razstave Hommage à Picasso in prijetno počutje pri nas.

Kevés település galériái büszkélkedhetnek azzal, hogy kiállításaikon évről évre neves művészek alkotásait prezentálják. Kicsinysége ellenére az utóbbi években már Lendva is ezek sorát gyarapítja. Határközeli fekvésének köszönhetően a város több kulturális környezetbe is intenzíven beágyazódik, ami különösképpen gazdagít bennünket. Koncepciónknál, amelynek célja a 20. század híres művészeinek, köztük Pablo Picasso alkotásainak bemutatása, Lendva kedvező elhelyezkedését is figyelembe vettük. A Lendvai Galéria-Múzeum jelenlegi kiállítása rendkívüli alkalmat nyújt ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk Picasso különböző művészeti korszakaiba és a 20. század képzőművészetébe. Örömünkre szolgál, hogy gazdag és igen sokrétű hagyatékának egy szeletét a lendvai várban is bemutathatjuk és ezzel egyidejűleg képzőművészeti ismereteink, látókörünk további tágítására is nagyszerű lehetőség kínálkozik. Az Hommage à Picasso kiállítás rendkívüli megtiszteltetés a település és lakói számára, egyben további bizonyítéka annak, hogy az évente megrendezésre kerülő A világ művészóriásai a lendvai várban című projektünk eredményes. Utóbbi mind a hazai, mind a külföldi művészetkedvelők érdeklődését felkeltette, akik a kulturális programok mellett városunk gazdag idegenforgalmi kínálatában is örömüket lelhetik. A szépérzék, a művészet iránti affinitás többnyire velünk születik, mindannyiunkban ott lakozik, megérint bennünket. Ennek kibontakoztatásához szeretnénk hozzájárulni. Az Hommage à Picasso kiállítás látogatóinak a bemutató megtekintése során sok örömöt és kellemes itt tartózkodást kívánok!

Mag. Anton Balažek

Mag. Anton Balažek

župan Občine Lendava

Lendva Község polgármestere

4


Kurze Wegbegleitung zur Ausstellung

Upcoming exhibitions Few galleries are able to host exhibitions of the art world's giants annually, but in the last couple of years, Lendava has managed to do just that. Even though Lendava is a small town, its border location makes it a part of various cultural settings that enrich the town's culture. Variety and diversity was also the hallmark of one of the most recognised fine artists of the 20th century, Pablo Picasso. The current exhibition organised by the institute, Gallery-Museum Lendava, offers an exceptional opportunity to observe Picasso's various artistic periods and the fine arts of the 20th century. We are happy that we can admire a small part of his rich but extremely diversified artistic legacy in the Lendava castle. We also see this event as a great opportunity to move forward in enriching our own knowledge of the fine arts. The Hommage à Picasso exhibition is a great honour for our town and its inhabitants and added proof of the success of our Giants of the Art World in the Lendava Castle project. This project has awakened the interest of many local and foreign art enthusiasts, who can enjoy not only art, but also Lendava's varied tourist attractions. The sense of beauty and even of art is inherent in most people, for in one or another form it resides in each of us or at least touches upon us. Therefore, I wish the visitors of this exhibition great enjoyment and pleasure in the Hommage à Picasso exhibition and a pleasant stay in our lovely town.

Lendava hat eine der wenigen Galerien, die mit

jährlich wiederkehrender Regelmäßigkeit in ihren Räumen Arbeiten von international bekannten Künstlern

vorstellt. Obwohl Lendava zu den kleineren Städten ge-

hört, ist sie durch ihre geographische Lage in mehreren kulturellen Regionen eingebettet, was sie besonders bereichert und attraktiv macht. Der Gedanke, Bilder von

namhaften Künstlern des 20. Jahrhunderts zu zeigen, unter anderem von Pablo Picasso, basiert auch auf diese günstige Lage der Stadt.

Die aktuelle Ausstellung im Galerie-Museum

Lendava bietet die außergewöhnliche Gelegenheit, einen

Einblick in die verschiedenen künstlerischen Phasen von

Pablo Picasso, sowie in die bildende Kunst des 20. Jahr-

hunderts zu gewinnen. Es freut uns sehr, Ihnen einen Teil dieses reichen und vielfältigen Kunsterbes im Schloss

Lendava präsentieren zu können. Zugleich betrachten

wir diese Veranstaltung als eine gute Chance, unseren Besuchern Kunst auf hohem Niveau näherzubringen.

Die Ausstellung Hommage à Picasso ist eine beson-

dere Ehre für die Stadt und ihre Bewohner, gleichzeitig ein zusätzlicher Beweis dafür, dass unser jährliches Pro-

jekt Künstler-Giganten der Welt im Schloss Lendava sehr erfolgreich ist. Die Präsentation weckt das Interesse der Kunstliebhaber von nah und fern und alle die in unsere

Stadt kommen, nicht nur die gezeigten Grafiken, sondern auch die unterschiedlichsten touristischen Angebote besichtigen können.

Das Gespür, die Affinität für Schönheit und Kunst,

sind den meisten Menschen angeboren. Diese befinden sich in einer sehr individuellen Form in uns allen und be-

rühren auch jeden von uns auf eine sehr persönliche Art und Weise. Ich wünsche den Besuchern der Ausstellung

Hommage à Picasso viel Freude und einen angenehmen Aufenthalt in unserer Stadt Lendava.

Mag. Anton Balažek

Mag. Anton Balažek

Bürgermeister der Gemeinde Lendava

Mayor of the Lendava Municipality

5


Hommage à Picasso V Sloveniji se lahko pohvalimo s številnimi raznolikimi razstavnimi dogodki. Nekateri muzeji in galerije, med njimi tudi Galerija-Muzej Lendava, nudijo kakovostne programe, s katerimi privabljajo obiskovalce iz domovine in tujine. Lendava je kraj izvirne kulturne dediščine, ki so jo skupaj ustvarjali Slovenci in Madžari, svojo sled pa so v njej pustili še mnogi drugi. Če smo v še ne tako oddaljeni preteklosti pozabili na nekdanje slavne meščane in usodne dogodke, marsikdaj prepletene z miti in legendami, kamor vsekakor sodijo pogumni vitez Mihael Hadik, pa pravljični kralj Matija Korvin, znamenit avstroogrski kipar György Zala in ne nazadnje izvrsten grafik Štefan Galič, je Lendava že nekaj desetletij med priljubljenimi destinacijami kulturnega turizma. K temu je veliko prispeval zavod Galerija-Muzej Lendava, o katerem je bilo med eno izmed razstav zapisano, da galerija v svoje prostore privabi več ljudi, kot ima mesto stalnih prebivalcev. Res nam je zavod Galerija-Muzej Lendava v Slovenijo pripeljal mnogo velikanov svetovne umetnosti. Victor Vasarely, Alfons Mucha, Françoise Gilot, Rembrandt, Francisco de Goya je le nekaj imen, ki so zadnja leta privabila množice ljubiteljev, zdraviliških turistov in tudi strokovnjakov s področja umetnostne zgodovine in likovne kritike. V tej galeriji je bila tudi prvič v srednji Evropi razstavljena znamenita, za naš prostor morda kontroverzna, vsekakor pa mojstrska in izzivalna Shunga. Velikokrat imamo občutek, da nam zmanjkuje izvirnih zamisli, kako privabiti občinstvo, da se znova zaljubi v podobe, v njihove oblike in barve, da odkrije čar uspavanih človekovih čutov in spodbudi domišljijo. V Lendavi ste k temu izzivu pristopili na pravi način. Javnosti predstavljate zbirke zasebnih zbirateljev. Teh pri oblikovanju zbirk pogosto niso vodila toliko strokovna priporočila kustosov in kuratorjev kot ljubezen do določenih umetnikov in njihovih del. Morda so prav zato zbirke zasebnih zbirateljev še posebej zanimive. Take zbirke imamo možnost občudovati tudi pri nas po zaslugi Galerije-Muzeja Lendava in pripravljenosti lastnikov, da vrata v svet svojih intimnih dragocenosti odprejo še drugim. Ne dvomim, da bo širšega zanimanja javnosti deležna tudi domiselna razstava Hommage à Picasso. Razstava ob dela enega največjih umetnikov vseh časov postavlja tudi stvaritve njegovih sodobnikov in mlajših avtorjev.

Mag. Julijana Bizjak Mlakar ministrica za kulturo Republike Slovenije

6


Hommage à Picasso Szlovéniában büszkék lehetünk rá, milyen sok változatos kiállítást rendezünk. Néhány múzeum és galéria, köztük a lendvai is, színvonalas programokat kínál, amelyek mind bel-, mind külföldről vonzzák a látogatókat. Lendva egy szlovének és magyarok által közösen létrehozott kulturális örökségnek ad otthont, amelyre számos más nép is rányomta a bélyegét. Még ha a nem is oly távoli múltban megfeledkeztünk a sorsfordító, gyakran mondákkal és legendákkal átszőtt eseményekről és az egykori híres személyekről, akik közül mindenképp említést érdemel Hadik Mihály, a hős lovag, a mesebeli Hunyadi Mátyás király, Zala György, a híres magyar szobrász, és nem utolsósorban Gálics István, a rendkívüli grafikusművész; immár néhány évtizede Lendva a kulturális turizmus népszerű célpontjai közé tartozik. Ebben a Lendvai Galéria-Múzeumnak is nagy szerepe volt – egy kiállítás kapcsán valaki megjegyezte, hogy a galéria több látogatót vonz termeibe, mint ahány állandó lakosa van a városnak. És valóban, a Lendvai Galéria-Múzeum az egyetemes művészet számos óriását hozta el hozzánk. Victor Vasarely, Alfons Mucha, Françoise Gilot, Rembrandt és Francisco de Goya csupán néhány azon nevek közül, amelyek az utóbbi években művészetkedvelők, gyógyfürdői vendégek vagy akár művészettörténész vagy művészeti kritikus szakértők sorát vonzották. Ráadásul Közép-Európában elsőként ebben a galériában mutatták be a híres, a térségünkben állítólag ellentmondásos hatást kiváltó, de mindenképpen mesteri és kihívó Shungát. Gyakran támad az az érzésem, hogy híján vagyunk az eredeti ötleteknek, amelyek segítségével a közönséget rávezethetnénk, hogy újra megszeresse a képeket, azok formáit és színeit, hogy felfedezze az elszenderült emberi érzékek varázsát és szabadon engedje a képzeletét. Lendván megfelelő módon reagáltak a kihívásra: magángyűjtők kollekcióit tárják a közönség elé. Őket gyűjteményeik kialakítása során a kusztoszok és kurátorok szakmai ajánlásai helyett inkább az adott művészek és alkotásaik iránti lelkesedés vezérelte. Talán épp ennek köszönhető különleges vonzerejük. E gyűjteményeket a Lendvai Galéria-Múzeumnak és a tulajdonosok arra való hajlandóságának köszönhetően, hogy mások előtt is kitárják a bensőséges kincseik világába vezető ajtót, nálunk is lehetőségünk adódik megcsodálni. Nem kétlem, hogy az Hommage à Picasso címet viselő ötletes kiállítás is nagyon sok látogató érdeklődését kelti majd fel. A kiállítás minden idők egyik legnagyobb művészének alkotásai mellett kortársai és fiatalabb szerzők műveit is felsorakoztatja.

Mag. Julijana Bizjak Mlakar a Szlovén Köztársaság kulturális minisztere

7


Hommage à Picasso In Slowenien können wir alle stolz auf zahlreiche und unterschiedlichste kulturelle Ereignisse zurückblicken. Einige Museen und Galerien, zu denen auch das Galerie-Museum Lendava gehört, organisieren niveauvolle Programme, welche für Besucher aus dem In- und Ausland sehr attraktiv sein können. Lendava, beheimatet ein reiches Kulturerbe, welches durch fruchtbare Zusammenarbeit der hier lebenden Slowenen und Ungarn erschaffen wurde, an dem auch zahlreiche anderen Völker ihre Spuren als Bereicherung hinterließen. Auch wenn in der jüngsten Vergangenheit einige schicksalhaften, nicht selten legendären und mythischen Ereignisse oder berühmten Persönlichkeiten - zu denen unter anderem der heldenhafte Ritter Mihály Hadik oder König Matthias Corvinus, Hauptfigur in zahlreichen Märchen, sowie der ungarische Bildhauer György Zala aus der Zeit der Österreichisch-Ungarischen Monarchie und nicht zuletzt der ausgezeichnete Grafiker Štefan Galič gehören - in Vergessenheit geraten sind, zählt Lendava seit einigen Jahrzehnten zu den beliebten Zielen und Orten des Kulturtourismus. Dazu hat das Galerie-Museum Lendava zweifellos sehr viel beigetragen. Nach internen Aussagen, die Galerie habe mehr Besucher, als Einwohner der Stadt. Das Galerie-Museum Lendava ermöglichte uns tatsächlich, dass Werke von namhaften Vertretern der Kunstgeschichte hier präsentiert werden konnten. Victor Vasarely, Alfons Mucha, Françoise Gilot, Rembrandt, Francisco de Goya sind nur einige von den vielen Namen, die in den letzten Jahren Kunstliebhaber, Fachleute, wie Kunsthistoriker oder Kunstkritiker, aber auch Touristen und Gäste des Thermalbades angelockt haben. In Mitteleuropa wurde in dieser Galerie zum ersten Mal die berühmte, für diese Region etwas provokative und vieldiskutierte Shunga Sammlung vorgestellt. Ich werde öfters den Gedanken nicht los, dass es uns an originellen Ideen mangelt um das Publikum wachzurütteln, gute Kunst näherzubringen, neu zu entdecken und damit Neugier zu wecken, Kreativität und Phantasie freizusetzen. In Lendava hat man auf diese Herausforderung mit Vorstellung von Privatsammlungen richtig reagiert. Sammler folgen nicht Kuratoren und Kustoden, sie setzen andere Prioritäten beim Zusammentragen ihrer Schätze. Bei ihnen zählt die Begeisterung für die ausgewählten Künstler und deren Kunstwerke. Möglicherweise sind Ausstellungen aus privaten Sammlungen gerade deswegen besonders attraktiv und interessant. Die Kunstliebhaber bekommen die seltene Gelegenheit, Sammlungen mit bewusst ausgewählten Exponaten sehen zu können. Hier haben wir dem Galerie-Museum Lendava und den kooperierenden Sammlern viel zu verdanken. Ich habe keinen Zweifel daran, dass die außergewöhnliche Ausstellung Hommage à Picasso das Interesse des Publikums auf sich ziehen wird. Neben bedeutenden grafischen Arbeiten des Künstlergenies, werden auch Bilder seiner Zeitgenossen und Künstler der jüngeren Generation zu sehen sein.

Mag. Julijana Bizjak Mlakar Kulturministerin der Republik Slowenien

8


Hommage à Picasso Slovenia's numerous and varied exhibition events are worthy of praise. Some museums and galleries, among them Gallery-Museum Lendava, provide quality programs to attract visitors from home and abroad. Lendava is a town with an original cultural heritage, created jointly by Slovenians and Hungarians, but also marked by many others. If we may have forgetten once-famous former citizens and fateful events of the not so distant past, often intertwined with myths and legends, among which definitely belong the brave knight, Michael Hadik, the legendary King Matthias Corvinus, the famous Austro-Hungarian sculptor, György Zala and, finally, the excellent graphic artist, Štefan Galič, over more recent decades, Lendava has been a popular destination for cultural tourism. A major contributor toward this end has been Gallery-Museum Lendava, about which, at the time of one of its exhibitions, it was written that its gallery rooms attract more people than there are residents in the town. And indeed, Gallery-Museum Lendava has brought many giants of the art world to Slovenia. Victor Vasarely, Alfons Mucha, Françoise Gilot, Rembrandt, Francisco de Goya are just a few names that have attracted crowds of enthusiasts and health resort tourists in recent years, as well as experts in the fields of art history and critique. Also this gallery was the first in Central Europe to show the celebrated, although for our area perhaps controversial, but undeniably masterful and provocative, Shunga exhibition. We often feel we are running out of original ideas on how to attract audiences, to make them fall in love again with images, with shapes and colors, so they may discover the charm of latent human senses and spur their imagination. In Lendava you have approached this challenge in the right way. You present the public with the collections of private collectors. In compiling their collections, private collectors were often not so much led by recommendations from expert curators as they were by their own fondness for certain artists and their works. Perhaps that is why private collections are of particular interest. Thanks to Gallery-Museum Lendava and the willingness of the owners to open the door to their world of intimate treasures to others, we, too, have been given the chance to admire these collections. I have no doubt that a wide public interest will also be present at the reflective exhibition, Hommage à Picasso. This exhibition of works by one of the greatest artists of all time also displays the creations of his contemporaries and younger artists.

Mag. Julijana Bizjak Mlakar Minister of Culture of the Republic of Slovenia

9


Hommage legendi Pablo Ruiz Picasso (1881–1973) je v očeh javnosti personifikacija genija moderne umetnosti. Idoliziran je do te mere, da uteleša celotno umetniško življenje svojega časa in zato ostaja večen v spominski galeriji človeštva. Tam stoji skupaj z velikani preteklosti, kot so Shakespeare in Beckett, Michelangelo in Rembrandt, Cezar in Napoleon, Galileo in Einstein ... V resnici je bil Picasso že za časa življenja najslavnejši živeči umetnik. Danes, štirideset let po njegovi smrti, ni njegova karizma nič manjša. Njegovo delo in osebnost nas še vedno fascinirata. Razlog za Picassovo globalno privlačnost, zaradi katere na njegove razstave derejo množice ljudi in kupujejo knjige o njem, in njegov obsežni vpliv sta izjemna različnost in vitalnost njegovega dela. Bil je najuglednejši kot slikar, grafik, kipar, obvladal je številne kreativne obrti in bil odličen scenograf. Obsežna zapuščina njegovega dela še ni bila v celoti katalogizirana, opisana, analizirana in dostopna javnosti. V tem besedilu nas zanima Picasso predvsem kot grafik. Njegovo delo na grafičnem področju je bilo v primerjavi z drugimi mediji, ki jih je uporabljal, bolj umirjeno in konzervativno, zato pa je bil njegov odnos do izdelave grafik zelo pomemben za prihodnost grafične podobe, kot je zapisala Riva Castleman1. Do konca dvajsetih let prejšnjega stoletja se je Picasso z grafiko ukvarjal bolj občasno. V Picassovi grafiki iz tega obdobja dominirajo klasični motivi, kar je razvidno iz dveh, t. i. livre de paintre2, ki ju je opremil z jedkanicami, tj. iz Balzacove novele Neznana mojstrovina (Le Chef-d'œuvre inconnu) in Ovidovih Metamorfoz. Prvo mu je naročil njegov agent, Ambroise Vollard, drugo pa je izdelal za založnika

Alberta Skiro. Klasični temi sta Picassu dovoljevali motivno svobodo, ki je segala od božanskih aktov do pobesnelih konj in bikov. Naj se osredotočim na Balzacovo Neznano mojstrovino. 24 grafik na razstavi v Lendavi, ki so bile dokončane leta 1931, je prav iz te livre de paintre. Originalna Vollardova izdaja je vsebovala 13 jedkanic brez besedila, 67 gravur v lesu, ki jih je po Picassovih risbah izdelal George Aubert, in 16 strani reprodukcij linijsko-točkastih risb. Balzac je v noveli Neznana mojstrovina razvil pripoved o ostarelem slikarju, sicer spoštovanem in slavnem v slikarskih krogih, ki v svojem ateljeju že celo desetletje skuša ustvariti slikarsko mojstrovino, podobo lepotice, ki naj bi bila več kot samo podoba ženske. Na platno je želel ujeti njenega duha. Ta ideja ga je tako obsedla, da je zaničeval svoje ostale izjemne umetnine, ki jih je občudovala vsa slikarska srenja. Ko sta njegov kolega Porbus in mlad slikar Poussin poslušala starčevo strastno in zanosno pripoved o ultimativni umetnini, ju je zmeraj znova zavračal, češ da še zdaleč ni dokončana. Ko je Poussinu in Porbusu končno uspelo videti slikarjevo skrivnostno mojstrovino, sta se zgrozila. Zdela se jima je le nerazločna zmešnjava črt, barv in oblik. Iz starejšega slikarja sta se norčevala, saj se jima je zdelo, da se je njunemu slavnemu prijatelju zmešalo. Naslednji dan

1

Riva Castleman, Prints of the Twentieth Century, A history, Thames and Hudson, London 1988.

2

Ker je slovenski izraz za livre de paintre (knjiga slikarja) dokaj okoren in ne opredeljuje zadovoljivo tega modernističnega umetnostnega fenomena, sem se odločila, da v tem besedilu uporabim izvoren, francoski izraz. Gre za nov način gledanja na odnos med literaturo in likovno umetnostjo, katerega iniciator je bil Ambroise Vollard. Knjige slikarjev niso samo ilustracije literarnega dela, ampak samostojna likovna umetniška dela. Tovrstne knjige so predhodnice knjige umetnika, ki je svoj razcvet doživela v šestdesetih in sedemdesetih letih prejšnjega stoletja in je danes ponovno zelo aktualna.

10


gravura, natisnjena in podpisana v 50 izvodih. Izdal in založil jo je umetnik sam. Picasso je bil vedno odprt za novosti in tako je bilo tudi v grafiki. Po letu 1940 je odkril litografijo. V Mourlotovem ateljeju v Parizu je nastala vrsta litografij, ko je umetnik odkril eksperimentalni potencial litografskega procesa. Nastale so številne litografske različice iste teme, ena najbolj znanih je Ženska v naslonjaču, ki obstaja v 30 različicah. Ko se je konec petdesetih let prejšnjega stoletja preselil na jug Francije, kjer ni bilo specializiranih grafičnih ateljejev za globoki tisk ali litografijo, ga je spodbudila možnost za tiskanje linoreza. Začel je s serijo eksperimentov, in sicer s tiskanjem barvnega linoreza z ene plošče. Najbolj znano delo iz tega obdobja je barvni linorez Tihožitje pod svetilko iz leta 1962. Od konca petdesetih let prejšnjega stoletja pa do smrti se je umetnik posvečal delu s poudarkom na osebnih temah in ponavljanju obstoječih motivov in kompozicij. Leta 1955 je kupil vilo La Californie v Cannesu in nastala je vrsta risb, grafik in slik, povezanih z motivi iz ateljeja in življenja v vili in okolici. Zdi se, kot da je na stara leta Picasso v svojo umetnost prenesel izražanje vitalnosti, ki je izginjala iz njegovega življenja. Od tod dela, ki so, če so bila uspešna, jasno izražala življenjske radosti, četudi so nastala kot skice ali krokiji. Taka je na primer serija grafik Tavromahija iz leta 1957, ki se kot mnoga Picassova dela zgleduje po zgodovini, tokrat po Goyevi grafični seriji. Vse jedkanice oziroma akvatinte so natančen zapis bikoborskih scen, vendar ob uporabi minimalnih likovnih potez. Omenim naj še serijo grafik, ki je umetnika intenzivno zaposlovala proti koncu življenja, ko je bila njegova glavna ustvarjalna skrb uničiti koncept končanega dela. Leta 1968 je v seriji Suita 347 nastalo 347 grafičnih plošč z izrazito erotično vsebino in odkritim voajerizmom. Erotika je bila v njegovem delu

sta izvedela, da je stari slikar ponoči umrl, še prej pa sežgal vse svoje slike. Vollardova izbira Balzacove novele o slikarjevem iskanju absolutnega je dala Picassu možnost, da se poistoveti z lastno dilemo. V enem od pisem prijateljem je napisal, da se je sam soočil s podobno osuplostjo svojih kolegov, ko jim je pokazal revolucionarno protokubistično mojstrovino Les Demoiselles d'Avignon3. 13 jedkanic je nastalo med letoma 1927 in 1931, njihov osrednji motiv pa sta umetnik in njegov model. Riva Castleman je zapisala, da »umetnik dela za svojim slikarskim stojalom in pred realnostjo4 ustvarja podobo, ki je v svoji temeljiti zmedi realnost sama«. Te grafike mnogi smatrajo za enega od mejnikov v zgodovini grafike. Picassovo grafično ustvarjanje v klasičnih tehnikah globokega tiska in neoklasicističnem slogu se je nadaljevalo do leta 1937, ko je končal zadnje grafike za t. i. Vollardovo suito. Aprila 1937 so nemška letala bombardirala špansko baskovsko mesto Guernico. Picasso je najel atelje na ulici Rue des Grands Augustins v Parizu, v hiši, za katero so mnogi verjeli, da je bila prizorišče scene v Balzacovi Neznani mojstrovini. Umetnik je opustil vse dotedanje projekte in se posvetil svojemu slavnemu velikemu platnu Guernica, ki ga je končal junija istega leta. Serija 100 grafik za Vollardovo suito5 je nastala med letoma 1933 in 1937. Tematsko so bila dela kombinacija obeh tem, s katerima se je ukvarjal v že omenjenih knjigah, in sicer mitologija in umetnik v ateljeju, ki kažeta avtorjevo naklonjenost alegoriji in nadrealističnemu zanimanju za podzavestno. Umetnik je s pomočjo mojstra tiskarja v grafiko vnesel številne nove tehnične postopke, npr. akvatinto in tehniko mehke prevleke, da bi dal podobi bolj slikarski učinek. V tem obdobju je nastala tudi Picassova grafična mojstrovina Minotavromahija (1935), jedkanica in

3

Slavna Picassova slika je Avignonske gospodične, ki jo je naslikal leta 1907. Z njo se je radikalno odmaknil od tradicije evropskega slikarstva. Prvič jo je razstavil leta 1916 in takrat je požela začudenje in celo zgražanje. Danes jo smatramo za ključno delo, ki je vplivalo na razvoj kubizma in moderne umetnosti.

4

Ta realnost je njegov model.

5

Picasso je serijo zaključil leta 1937. Tiskar Roger Lacouriére je 260 edicij tiskal še naslednji dve leti, zaradi Vollardove smrti leta 1939 in vojne pa je na tržišče prišla šele leta 1950. Izvodi tega dela so po številnih muzejih po svetu, posamezni listi iz »suite« so zbirateljski predmeti. 11


v raznih slogovnih različicah, npr. pri P. Buryju, E. Paolozziju, A. Tàpiesu, HAP Grieshaberju, L. Riversu, E. Schumacherju, J. Dineju, C. Oldenburgu. David Hockney je upodobil sebe, kako ponižno gre mimo kipa slavnega mojstra, Andy Warhol je v svojem značilnem slogu portretiral Palomo Picasso, W. de Maria je v portretu, ki je obris afriške celine, namignil na vpliv afriške ljudske umetnosti na Picassa. V nekaterih delih avtorji parafrazirajo Picassova znana dela, npr. A. Hrdlicka, R. Hamilton, J. Castillo, R. Guttuso, J. Manzù, R. Matta. Michelangelo Pistolleto je v serigrafiji preprosto upodobil goloba, sedečega na ograji in s tem aludiral na znano Picassovo Golobico svobode, litografijo, ki je bila izbrana za plakat prvega mednarodnega mirovniškega kongresa v Parizu leta 1949 (World Congress of Advocates of Peace) in postala nenavadno močan in trajen politični simbol za vse prihodnje mirovniške dejavnosti. Nekateri umetniki so v grafikah poudarili elemente iz Picassovega življenja in poklica, npr. A. Jones, R. Indiana, E. Pignon, R. Rauschenberg, J. Rosenquist, J. Tinguely, J. Voss idr. Christo, V. Vasarely, D. Judd, J. Beuys, J. Miró, R. Motherwell, L. Nevelson, W. Lam, C. Twombly idr. pa so velikemu mojstru posvetili po eno delo v svoji prepoznavni maniri. Če se na koncu še enkrat vrnem k trditvi, da je imel Picassov odnos do grafike velik pomen za razvoj tega medija po vojni, lahko zaključim, da je glede na to, da so se na projekt Hommage Picassu v grafičnem mediju odzvala velika imena umetnosti po letu 1945, ta projekt tudi neke vrste hommage grafiki, ki je najbolj cvetela prav v šestdesetih in sedemdesetih letih prejšnjega stoletja.

bolj ali manj prikrito prisotna ves čas, v tej seriji pa je postala osrednja tema, nekaj kar ruši družbene tabuje. Picasso je umrl leta 1973 v starosti 92 let. Njegov grafični opus je eden največjih grafičnih opusov modernizma in obsega več kot 1900 kompozicij po 25 do 150 izvodov. Mnogi umetnostni zgodovinarji so složni v utemeljevanju pomembnosti njegovega dela za razvoj grafike po drugi svetovni vojni. Pomen za razvoj grafičnega medija pripisujejo zlasti Picassovemu raziskovalnemu pristopu pri ukvarjanju z grafičnimi tehnikami in vnašanju inovacij v grafične procese. Dejstvo, da zgornje navedbe držijo, dokazuje tudi iniciativa avstrijskega umetnostnega zgodovinarja Wielanda Schmieda, ki je po Picassovi smrti uspel pritegniti 69 umetnikov s celega sveta k sodelovanju v skupnem projektu Hommage Picassu. Med letoma 1972 in 1975 so umetniki ustvarili grafike v čast velikemu mojstru modernizma. Med njimi najdemo pomembna imena tako Picassovih sodobnikov kot drugih umetnikov, ki so zaznamovali razvoj umetnosti po letu 1945, kot so npr. Pierre Alechinsky, Enrico Baj, Joseph Beuys, Pol Bury, Christo, Jim Dine, Dan Flavin, Richard Hamilton, Hans Hartung, David Hockney, Alfred Hrdlicka, Robert Indiana, Donald Judd, Roy Lichtenstein, Walter de Maria, Roberto Matta, Joan Miró, Robert Motherwell, Eduardo Paolozzi, Michelangelo Pistoletto, Robert Rauschenberg, Emil Schumacher, Frank Stella, Antoni Tàpies, Jean Tinguely, Cy Twombly, Victor Vasarely, Andy Warhol idr. Vsak umetnik je izdelal grafiko z naslovom Hommage Picassu v svojem značilnem slogu in grafični tehniki, ki najbolje ustreza njegovi umetniški govorici. Gre za umetnike, ki so ustvarjali v različnih umetnostnih slogih, kot so nadrealizem, informel, tašisem, abstraktni ekspresionizem, lirska abstrakcija, kinetična umetnost, pop art, nove tendence, op art, minimalizem idr. Vsaka od 71 grafik je nekaj posebnega. Med njimi najdemo Picassove portrete

Breda Škrjanec umetnostna zgodovinarka

12


Hódolat egy legendának

Pablo Ruiz Picasso (1881–1973) a közönség számára a modern művészet zsenijének a megszemélyesítője. Kora művészetére óriási hatással volt, az emberiség emlékezetgalériájában olyan múltbeli nagyságok között említhetjük, mint Shakespeare és Beckett, Michelangelo és Rembrandt, Caesar és Napóleon, Galilei és Einstein... nöke, Ambroise Vollard, utóbbié pedig Albert Skira kiadó volt. A klasszikus témák szabad motívumválasztást tettek lehetővé Picasso számára, amellyel messzemenően élt is, hiszen képei az isteni cselekedetektől a megvadult lovakig és bikákig terjedtek. Engedjék meg, hogy vizsgálódásom középpontjába Balzac Az ismeretlen remekmű című művéhez készített grafikákat állítsam. A lendvai kiállításon szereplő 24 darab, 1931-ben befejezett grafika pontosan ebből a livre de peintre-ből származik. Vollard eredeti kiadása 13 szöveg nélküli rézkarcot, valamint 67, Picasso rajzai alapján Georges Aubert által kidolgozott fametszetet és 16 oldalnyi vonalas-pontos rajzmásolatot tartalmazott. Balzac Az ismeretlen remekmű című elbeszélésben egy festőkörökben nagy tiszteletnek és hírnévnek örvendő elaggott festőről mesél, aki műtermében már egy évtizede eredménytelenül igyekszik létrehozni egy festészeti remekművet: egy szépséges nő portréját, amely több volna puszta női arcmásnál – a vásznon a nő lelkét kívánta ugyanis megragadni. Ez az elképzelés oly mértékben elhatalmasodott rajta, hogy semmibe vette többi, az egész festőtársadalom által csodált remekművét. Valahányszor csak kollégája, Porbus és a fiatal Poussin hallgatták az öregember szenvedélyes és lelkesült elbeszélését a végső műtárgyról, elutasította őket, mondván hogy a mű még koránt sincs kész. Amikor Porbus és Poussin végre szemügyre vehette a festő titokzatos remekművét,

Picasso azonban már a maga idejében is a leghíresebb művésznek számított. Karizmája a halála óta napjainkig eltelt negyven évben semmit sem halványult; műve és személyisége még mindig lenyűgöz bennünket. Kiállításait látogatók milliói tekintik meg, a róla és munkáiról megjelent könyvek keresettek. Picasso erőteljes befolyásának oka alkotásainak rendkívüli sokszínűségében, a művész kiapadhatatlan kreativitásában és vitalitásában keresendő. A legtekintélyesebb festőnek, grafikusnak és szobrásznak számított, számos iparművészeti ághoz értett és kitűnő díszlettervező volt. Kiterjedt művészeti hagyatékát máig nem sikerült teljes mértékben katalogizálni, leírni, elemezni és a közönség számára hozzáférhetővé tenni. Jelen összefüggésben Picasso mindenekelőtt grafikusként érdekel bennünket. A grafika terén kifejtett tevékenysége a többi műfajhoz viszonyítva, amelyben alkotott, nyugodtabb és konzervatívabb volt, mindazonáltal – miként Riva Castleman fogalmazott1 – a grafikakészítéshez való hozzáállása nagy jelentőséggel bírt a grafikai ábrázolás jövője szempontjából. A múlt század húszas éveit megelőzően Picasso inkább csak időnként foglalkozott grafikával. Az ezen időszakból származó grafikai alkotásain a klasszikus motívumok dominálnak. Ez látható a két úgynevezett livre de peintre2 esetében is, amelyeket rézkarcokkal látott el: Balzac Az ismeretlen remekmű (Le Chef-d'œuvre inconnu) című novellájáról és Ovidius Átváltozások című alkotásáról van szó. Előbbi megrendelője ügy1

Riva Castleman, Prints of the Twentieth Century, A history, Thames and Hudson, London 1988.

2

A kifejezés (melynek szó szerinti fordítása: festőkönyv) egy új szemléletet takar az irodalom és képzőművészet viszonyában, amelynek kezdeményezője Ambroise Vollard volt. A livres de peintre nem csupán az irodalmi alkotás illusztrációit, hanem önálló képzőművészeti alkotásokat is jelent. Ezek a könyvek a művészkönyv elődei, amely a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben élte virágkorát, s ma ismét nagyon időszerű. 13


nak. A művész számos új technikai eljárást vitt be grafikáiba, például az akvatintát és olyan technikát, amellyel a képnek lágyabb, festőibb hatást kölcsönzött. Ebben az időszakban keletkezett, illetve jelent meg saját kiadásában 50 nyomtatott és szignált példányban Picasso grafikai mesterműve, a La Minotauromachie (1935) is, amely rézkarc és metszet egyben. Picasso mindig nyitott volt az új iránt, és ez grafikai téren sem volt másképp. 1940 után felfedezte a litográfiát. Mourlot párizsi műtermében litográfiák sora keletkezett, amikor a művész felfedezte a litográfiai eljárásban rejlő kísérleti lehetőséget. Számos litográfiaváltozat készült ugyanarra a témára. Ezek közül az egyik legismertebb a Nő karosszékben, amely harminc változatban ismert. Amikor a múlt század ötvenes éveinek végén DélFranciaországba költözött, ahol nem voltak mélynyomtatásra vagy litográfiára szakosodott grafikai műtermek, a linómetszetek nyomtatásának lehetőségéből merített ösztönzést. Kísérletsorozatba kezdett, mégpedig az egylemezes színes linómetszetek nyomtatásával. Az e korszakból származó leghíresebb műve a Csendélet lámpa alatt című 1962-es linómetszete. A művész a múlt század 50-es éveitől haláláig a személyes témákat előtérbe helyező és a meglévő motívumokat és kompozíciókat ismétlő alkotásnak szentelte figyelmét. 1955-ben megvásárolta a La Californie villát Cannes-ban, ahol számos rajz, grafika és festmény keletkezett, amelyekhez a műtermi motívumok, valamint a művész villájában és annak környékén zajló élet szolgáltak alapul. Úgy tűnik, hogy idős éveire Picasso a saját életéből egyre inkább eltűnő vitalitás kifejezését határozta meg művészete feladatául. Ezért születtek az életörömet világosan kifejező művek, amelyek akkor is sikert arattak, ha vázlatként vagy krokiként keletkeztek. Ilyen például az 1957-es Bikaviadal grafikasorozat, amely Picasso számos művéhez hasonlóan a múltban, ezúttal Goya grafikasorozatában talált mintaképet. Az

elborzadtak: csupán vonalak, színek és formák kivehetetlen kavargását érzékelték. Kigúnyolták az idős festőt, hiszen úgy tűnt nekik, hogy híres barátjuk megzavarodott. Másnap megtudták, hogy az idős festő az éjszaka során meghalt, de még előtte minden alkotását tűzre vetette. Az, hogy Vollard választása Balzac az abszolútnak a festő általi kereséséről szóló novellájára esett, Picassónak saját dilemmája miatt lehetőséget biztosított az idős festővel való azonosulásra. Barátainak írt levelei egyikében lejegyezte, hogy maga is pályatársai hasonló megrendülésével szembesült, amikor megmutatta nekik forradalmi protokubista mesterművét, Az avignoni kisasszonyokat.3 A 13 rézkarc 1927 és 1931 között keletkezett, központi motívumuk pedig a művész és modellje. Riva Castleman szerint „a művész festőállványa mögött dolgozik, és a valóság4 előtt állva olyan képet alkot, amely alapvető zavarában maga a valóság”. E grafikák sokak szemében mérföldkőnek számítanak a grafika történetében. Picasso 1937-ig, a Suite Vollard számára készített utolsó grafikák befejezéséig alkotott mélynyomásos hagyományos technikákban és neoklasszicista stílusban. 1937 áprilisában a német légierő gépei lebombázták a spanyolországi baszk Guernica városát. Picasso műtermet bérelt Párizsban a Rue des Grands-Augustins-ben, abban a házban, amelyben sokak feltételezése szerint Balzac Az ismeretlen remekművének jelenete játszódott. A festő minden addigi projektjével felhagyva teljes egészében híres nagyméretű vásznának, a Guernicának szentelte magát, amelyet még az év júniusában befejezett. A Suite Vollard5 számára készült, 100 grafikából álló sorozat 1933 és 1937 között keletkezett. Témájukat tekintve e művek a már említett könyvekben is megjelenített két téma, a mitológia, illetve a művész és modellje kapcsolatát tartalmazzák. Mindezek az alkotó allegória iránti fogékonyságára és szürrealista érdeklődésére utal3

Picasso híres festménye az 1907-ből származó Az avignoni kisasszonyok, amellyel radikálisan elmozdult az európai festészeti hagyománytól. Először 1916-ban állította ki, és csodálkozást, sőt megbotránkozást váltott ki vele. Ma a kubizmus és a modern művészet fejlődésére alapvetően ható kulcsműként tekintünk rá.

4

Ez a valóság a modellje.

5

Picasso 1937-ben fejezte be a sorozatot. Roger Lacouriére nyomdász a 260 kiadást még a következő két évben is nyomtatta, Vollard 1939-ben bekövetkezett halála és a háború miatt pedig csak 1950-ben jelent meg a piacon. A mű példányai a világ számos múzeumában fellelhetők, a szvit egyes lapjai magángyűjtemények részét is képezik. 14


rással. Olyan különféle művészeti irányzatok híveiről van szó, mint a szürrealizmus, az informel, a foltfestés, az absztrakt expresszionizmus, a lírai absztrakció, a kinetikus művészet, a pop art, az új tendenciák, az op art, a minimalizmus stb. A 71 grafika mindegyike különleges. Megtalálhatók közöttük a különféle stílusváltozatokban készült Picasso-portrék, például P. Bury-nél, E. Paolozzinál, A. Tàpies-nél, HAP Grieshabernál, L. Riversnél, E. Schumachernél, J. Dine-nál és C. Oldenburgnál. David Hockney saját magát ábrázolta, amint alázatosan elhalad a híres mester szobra előtt, Andy Warhol jellegzetes stílusában Paloma Picassóról készített arcképet, W. de Maria pedig az afrikai földrész körvonalait hordozó portréval az afrikai népművészet Picassóra gyakorolt hatására utalt. Néhány művész, például A. Hrdlicka, R. Hamilton, J. Castillo, R. Guttuso, J. Manzù és R. Matta Picasso híres műveit fogalmazták újra. Michelangelo Pistoletto például a szitanyomatán egyszerűen egy kerítésen ülő galambot ábrázolt, és ezzel Picasso híres Békegalamb című litográfiájára utalt, amelyet az 1949ben Párizsban megrendezett I. Béke Világkongresszus plakátjának fő motívumául választottak és minden jövőbeni békemozgalmi tevékenység szokatlanul erős és tartós szimbólumává vált. Néhány művész, például A. Jones, R. Indiana, E. Pignon, R. Rauschenberg, J. Rosenquist, J. Tinguely és J. Voss a grafikájában a Picasso életéből és munkásságából merített elemekre helyezte a hangsúlyt. Christo, V. Vasarely, D. Judd, J. Beuys, J. Miró, R. Motherwell, L. Nevelson, W. Lam, C. Twombly és mások pedig a nagy művésznek egy-egy, a maguk jellegzetes modorában készített művet szenteltek. Ha befejezésképpen még egyszer visszatérünk ahhoz az állításhoz, hogy Picasso grafika iránti viszonya jelentősen hatott e médium háború utáni fejlődésére, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mivel az Hommage à Picasso című grafikai projektben való részvételre való felhívásnak az 1945 utáni művészet nagy nevei tettek eleget, ez a projekt egyben a grafika előtti hódolatnak is tekinthető, amely épp a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben élte virágkorát.

összes rézkarc, illetve akvatinta a bikaviadal jeleneteinek pontos leírása, miközben a művész minimális számú képzőművészeti eszközt alkalmazott. Meg szeretnék említeni még egy grafikasorozatot, amely élénken foglalkoztatta a művészt élete alkonyán, amikor fő alkotószándéka a befejezett munka koncepciójának a megsemmisítése volt. 1968-ban a Suite 347 című sorozatban 347 leplezetlen erotikájú és nyíltan vouyerista jellegű metszetet készített. Az erotika kisebb vagy nagyobb mértékben állandón jelen volt Picasso munkásságában, e sorozatban azonban központi szerepet kapott és olyasvalamiként ábrázolta, ami ledönti a társadalmi tabukat. Picasso 1973-ban, 92 éves korában hunyt el. Grafikai életműve a modernizmus egyik legnagyobb grafikai opusa, és több mint 1900, egyenként 25–150 példányban megjelent kompozíciót tartalmaz. Számos művészettörténész egybehangzó véleménye szerint munkássága alapvető hatással volt a grafika második világháború utáni fejlődésére. A grafikai hordozók fejlődésének jelentőségét mindenekelőtt Picassónak a grafikai technikákkal való foglalkozása során tanúsított kutató megközelítésében és az újítások grafikai eljárásokba való átemelésében látják. Az elmondottak igazságtartalmát erősíti meg Wieland Schmied osztrák művészettörténész kezdeményezése is, akinek Picasso halálát követően a világ különböző tájairól 69 művészt sikerült megnyernie ahhoz, hogy közreműködjenek egy közös projektben, amelynek az Hommage à Picasso címet adta. 1972 és 1975 között a művészek a modernizmus nagymesterének tiszteletére hozták létre grafikáikat. Mind Picasso kortársai, mind a művészet fejlődését 1945 után meghatározó művészek közül olyan fontos neveket találunk köztük, mint Pierre Alechinsky, Enrico Baj, Joseph Beuys, Pol Bury, Christo, Jim Dine, Dan Flavin, Richard Hamilton, Hans Hartung, David Hockney, Alfred Hrdlicka, Robert Indiana, Donald Judd, Roy Lichtenstein, Walter de Maria, Roberto Matta, Joan Miró, Robert Motherwell, Eduardo Paolozzi, Michelangelo Pistoletto, Robert Rauschenberg, Emil Schumacher, Frank Stella, Antoni Tàpies, Jean Tinguely, Cy Twombly, Victor Vasarely és Andy Warhol. Minden művész egy Hódolat Picassónak című grafikát készített a saját jellegzetes stílusában és a művészi nyelvezetének leginkább megfelelő grafikai eljá-

Breda Škrjanec művészettörténész

15


Eine Hommage an die Legende

Pablo Ruiz Picasso (1881–1973) ist in den Augen der Öffentlichkeit die Personifikation eines Genies der modernen Kunst. Er wurde so sehr idealisiert, dass er heute die ganze Kunstwelt seiner Zeit verkörpert und für ewig in den Erinnerungen der Menschheit erhalten bleibt. Dort nimmt er seinen Platz zusammen mit Giganten der Vergangenheit wie Shakespeare und Beckett, Michelangelo und Rembrandt, Cäsar und Napoleon, Galilei und Einstein…, ein. zu anderen Kunstgattungen zurückhaltender und konservativer, dennoch – als Riva Castleman1 formulierte - sein Verhältnis zu dieser Ausdrucksform war für die Zukunft der grafischen Darstellung von großer Bedeutung. Bis zum Ende der zwanziger Jahre des vergangenen Jahrhunderts beschäftigte sich Picasso nur gelegentlich mit Grafik. Auf seinen grafischen Arbeiten aus dieser Schaffensperiode dominieren klassische Motive. Diese sind bei den zwei sogennanten livre de paintre2 die er als Radierungen bearbeitete, ersichtlich. Hier handelt es sich um Balzacs Novelle mit dem Titel Das unbekannte Meisterwerk (Le Chef-d'œuvre inconnu) und die Metamorphosen von Ovid. Auftraggeber für die Balzacs Illustrationen war der Verleger Ambroise Vollard, für Ovids Metamorphosen Albert Skira. Die beiden klassischen Themen erlaubten Picasso eine Darstellungsfreiheit, die er auch weitgehend nutzte. Auf seinen Bildern zeigte er eine breite Palette der Motivwelt: von göttlichen Handlungen bis zu rasenden Pferden und Stieren.

Picasso zählte schon in seiner Lebenszeit zu den berühmtesten zeitgenössischen Künstlern. Sein Charisma verblasste bis heute, vierzig Jahre nach seinem Tod, nicht. Seine Werke und Persönlichkeit faszinieren uns immer noch. Die Ausstellungen mit Picassos Bildern ziehen Millionen von Besuchern an. Die über ihn und seine Kunst veröffentlichten Bücher sind immer sehr beliebt. Die Gründe seines enormen Einflusses und seiner unendlichen Wirkung auf die zeitgenössische Kunst sind in der außergewöhnlichen Vielfältigkeit, Kreativität und schöpferischen Vitalität zu suchen. Er war ein angesehener, hoch geachteter Maler, Grafiker und Bildhauer. Picasso beherrschte auch zahlreiche Arten des Kunsthandwerks und war ein großartiger Bühnenbildner. Sein umfangreicher Nachlass wurde bis heute nicht vollständig katalogisiert, beschrieben, analysiert und in der Öffentlichkeit präsentiert. Diese Ausstellung bringt uns Picasso vor allem als Grafiker näher. Sein grafisches Werk war im Vergleich

1

Riva Castleman, Prints of the Twentieth Century, A history, Thames and Hudson, London 1988.

2

Weil der slowenische Ausdruck für livre de paintre (das Buch des Künstlers) ziemlich ungelenk ist und nicht annehmbar dieses modernistische Kunstphänomen bestimmt, entschloss ich mich, dass ich in diesem Text den ursprünglichen, französischen Ausdruck benutze. Es geht um eine neue Art des Betrachtens des Verhältnisses zwischen der Literatur und der bildenden Kunst, dessen Initiator Ambroise Vollard war. Die Bücher der Maler sind nicht nur Illustrationen eines literarischen Werkes, sondern eigenständige Werke der bildenden Kunst. Diesartige Bücher sind Vorgänger des Künstlerbuches, das seine Blütezeit in den sechziger und achtziger Jahren des vorigen Jahrhunderts hatte und heute erneut aktuell ist.

16


dem eigenen Dilemma auseinander zu setzen. In einem seiner Briefe schrieb er, dass er selber mit ähnlichem Erstaunen seiner Kollegen konfrontiert wurde, als er ihnen das revolutionäre protokubistische Meisterwerk Les Demoiselles d'Avignon3 zeigte. Picassos 13 Radierungen entstanden zwischen den Jahren 1927 und 1931. Seine Kernmotive sind der Künstler und sein Modell. Riva Castleman schrieb, dass »der Künstler hinter seiner Staffelei und gleichzeitig vor der Realität4 arbeitet, er schafft ein Bild, das grundlegend die Realität selbst ist«. Diese Grafiken halten viele für einen Meilenstein in der Geschichte der Grafik. Picassos grafische Arbeiten in klassischen Techniken des Tiefdrucks und im neoklassizistischen Stil wurden bis zum Jahr 1937 fortgesetzt, als er seine letzten Grafiken für die sogenannte Suite Vollard beendete. Im April 1937 folgten deutsche Luftangriffe auf die spanisch-baskische Stadt Guernica. Picasso mietete ein Atelier in der Rue des Grands Augustins in Paris, im Haus, von dem viele glaubten, dass es der Schauplatz der Szene aus Balzacs Unbekanntes Meisterwerk war. Der Künstler setzte alle bisherigen Projekte aus und widmete die Zeit seinem berühmten großen Gemälde Guernica, das er im Juni desselben Jahres vollendete. Die Serie von 100 Grafiken für die Suite Vollard5 entstand zwischen 1933 und 1937. Thematisch waren die Werke eine Kombination von zwei Themen: Mythologie sowie der Künstler und sein Modell. Ersichtlich sind die Affinität nach Allegorie sowie ein Interesse für das Unterbewusste. Picasso verwendete bei seinen Grafiken zahlreiche Neuigkeiten, zum Beispiel. die Aquatinta und solchen technischen Lösungen, die seinen Arbeiten mehr Weichheit und malerische Wirkung verliehen.

Bei dieser Ausstellung möchte ich die Aufmerksamkeit auf die Grafiken zu Balzacs Novelle Das unbekannte Meisterwerk lenken. Die in Lendava präsentierten 24 Arbeiten, welche im Jahr 1931 vollendet wurden, stammen genau aus dieser livre de paintre. Die Original Vollard-Ausgabe beinhaltete 13 Radierungen ohne Text, 67 Holzschnitte, die von Georges Aubert nach Picassos Zeichnungen bearbeitet wurden und 16 seitige Linien-Punkte-Zeichnungen. Balzac erzählte in seiner Novelle eine Geschichte über einen betagten Maler, der in Künstlerkreisen sehr geehrt war und einen guten Ruf hatte. Er versuchte in seinem Atelier seit einem Jahrzehnt einen Meisterwerk zu schaffen, das Portrait einer wunderschönen Frau. Das Bild sollte mehr als eine Wiedergabe der Gesichtszüge sein, der alte Maler wollte auf der Leinwand auch die Seele der Schönheit festhalten und verewigen. Er war von dieser Idee so besessen, dass er seinen, von der Künstlerwelt hochgeschätzten Werken keine Achtung schenkte. Jedes Mal, als sein Kollege Porbus und der junge Maler Poussin die leidenschaftliche und begeisterte Erzählung des alten Mannes hörten, wies er die beide mit der Erklärung immer wieder zurück, dass das Kunstwerk bei Weitem noch nicht vollendet sei. Als es Poussin und Porbus endlich gelang das geheimnisvolle Meisterwerk zu erblicken, waren sie entsetzt. Sie beschrieben es als ein chaotisches Durcheinander von Linien, Farben und Formen. Sie machten sich über den alten Maler lustig, da sie dachten, dass ihr berühmter Freund verrückt geworden sei. Am nächsten Tag erfuhren sie, dass der alte Künstler in der Nacht verstarb, zuvor aber noch alle seine Bilder verbrannte. Vollards Wahl auf die Balzacs Novelle - über den Maler und seinen Versuch nach der absoluten Vollkommenheit - gab Picasso die Möglichkeit, sich mit

3

Das berühmte Bild von Picasso ist Les Demoiselles d'Avignon, dass er im Jahr 1907 malte. Damit entfernte er sich radikal von der Tradition der europäischen Malerei. Das erste Mal stellte er es im Jahr 1916 aus und damals erntete es eine Verwunderung und sogar Entrüstung. Heute wird das Werk als Schwerpunkt gesehen, welches auf die Entwicklung des Kubismus und der modernen Kunst Einfluss nahm.

4

Diese Realität ist sein Modell.

5

Picasso hat die Serie im Jahr 1937 beendet. Der Drucker Roger Lacouriére druckte 260 Editionen noch weitere zwei Jahre, wegen Vollards Tod im Jahr 1939 und des Krieges wegen kam sie erst im Jahr 1950 auf den Markt. Exemplare dieses Werkes befinden sich weltweit in zahlreichen Museen, die einzelnen Blätter aus der »Suite« sind Sammlerobjekte.

17


Picasso starb im Jahr 1973 im Alter von 92 Jahren. Sein grafisches Gesamtwerk ist eines der Größten der modernen Kunst und besteht aus mehr als 1900 Blättern die von 25 bis 150 Exemplaren herausgegeben wurden. Etliche Kunsthistoriker sind sich einig, dass seine Werke für die Entwicklung der Grafik nach dem zweiten Weltkrieg von großer Bedeutung seien. Diese ist vor allem in der Experimentierfreudigkeit und unbändigen Kreativität Picassos, sowie mit den neuen Verfahren der grafischen Techniken und innovativen Lösungen zu suchen.  Diese Ausstellung Hommage à Picasso basiert auf die Initiative des österreichischen Kunsthistorikers Wieland Schmied. Ihm gelang es 69 Künstler aus aller Welt zu einem gemeinsamen Projekt zu bewegen. Zwischen den Jahren 1972 und 1975 haben die aufgeforderten Künstler ihre Grafiken zu Ehren des großen Meisters der modernen Kunst gewidmet. Unter ihnen finden wir bedeutende Namen, sowohl Picassos Zeitgenossen, als auch andere, die die Entwicklung der Kunst nach dem Jahr 1945 prägten. Zu denen gehören - unter anderem - Pierre Alechinsky, Enrico Baj, Joseph Beuys, Pol Bury, Christo, Jim Dine, Dan Flavin, Richard Hamilton, Hans Hartung, David Hockney, Alfred Hrdlicka, Robert Indiana, Donald Judd, Roy Lichtenstein, Walter de Maria, Roberto Matta, Joan Miró, Robert Motherwell, Eduardo Paolozzi, Michelangelo Pistoletto, Robert Rauschenberg, Emil Schumacher, Frank Stella, Antoni Tàpies, Jean Tinguely, Cy Twombly, Victor Vasarely, sowie Andy Warhol. Jeder Künstler in seinem charakteristischen Stil und Technik, die seiner künstlerischen Sprache entspricht, widmete eine Grafik an Picasso. Diese Künstler waren in verschiedenen Kunstrichtungen, wie Surrealismus, Informel, Tachismus, abstrakter Expressionismus, lyrische Abstraktion, kinetische Kunst, Pop Art, Neue Tendenzen, Op Art, Minimalismus usw. tätig. Jede einzelne der 71 Grafiken ist etwas Besonderes. Unter ihnen finden wir Picassos Porträts in verschiedenen Stilvarianten, z. B. bei P. Bury, E. Paolozzi, A. Tàpies, HAP Grieshaber, L. Rivers, E. Schumacher, J. Dine, C. Oldenburg. David Hockney dagegen bildete sich selbst ab, wie demutsvoll er an der Statue des berühmten Meisters vorbeigeht, Andy Warhol hat in seinem eigenen Stil

Auch in dieser Zeit entstand das grafische Meisterwerk Minotauromachie, Picassos Radierung aus dem Jahre 1935. Es wurden 50 Exponate gedruckt und signiert. Picasso war immer experimentierfreudig und offen für etwas Neues und so war es auch mit der Technik der Grafik. Nach dem Jahr 1940 entdeckte er die Lithografie. Im Mourlots Atelier in Paris entstand eine Reihe von Lithografien, nachdem der Künstler das Potenzial des lithografischen Prozesses entdeckte. Es entstand eine Reihe von Varianten auf dasselbe Thema; eines der bekanntesten ist die Schlafende Frau in dem Armsessel, von der es 30 Variationen gibt. Als er am Ende der fünfzigen Jahre des vergangenen Jahrhunderts nach Südfrankreich zog, wo es kein spezialisiertes Ateliers für den Tiefdruck oder die Lithografie gab, setzte er sich mit der Möglichkeit des Linolschnitts auseinander. Er begann mit farbigem Linolschnitt zu experimentieren. Das bekannteste Werk aus dieser Periode ist der Stillleben unter der Lampe aus dem Jahr 1962. Vom Ende der fünfzigen Jahre des 20. Jahrhunderts bis zu seinem Tode stellte Picasso in seinen Arbeiten persönliche Themen in Vordergrund, sowie Wiederholungen bereits vorhandener Motiven und Kompositionen. Im Jahr 1955 kaufte er die Villa La Californie in Cannes und es entstand eine Reihe von Zeichnungen, Grafiken und Bildern mit Motiven aus dem Atelier und über dem Leben in der Villa und ihrer Umgebung. Es scheint, dass Picasso in den späten Jahren in seinen Werken den Ausdruck der Vitalität, die langsam aus seinem Leben verschwand, übertrug. So entstanden Arbeiten, die klare Lebensfreude ausdrückten, auch wenn sie nur als Skizzen oder Croquis  waren. Solche ist zum Beispiel die Tauromachie aus dem Jahr 1957. Diese greift auf Goyas Serie zurück. Alle Radierungen bzw. Aquatinta sind bei minimaler Linienführung die genaue Wiedergabe der Stierkampfszenen. Ich möchte auch noch eine Grafikserie erwähnen, die den Künstler intensiv gegen Ende seines Lebens beschäftigte. 1968 entstanden 347 grafische Platten in der Serie Suite 347 mit einem ausgeprägten erotischen Inhalt und offensichtlichem Voyeurismus. Die Erotik war in Picassos Werken mehr oder weniger präsent, aber in dieser Serie wurde sie zum Hauptthema, etwas, dass die gesellschaftliche Tabus sprengte.

18


Christo, V. Vasarely, D. Judd, J. Beuys, J. Miró, R. Motherwell, L. Nevelson, W. Lam, C. Twombly widmeten dem großen Meister eines ihrer Werke in eigenen Erkennungsmerkmalen. Zum Schluss möchte ich noch einmal zur Behauptung zurückkehren, dass Picassos Beziehung zur Grafik von großer Bedeutung für die Entwicklung dieser künstlerischen Ausdruckform nach dem Krieg war. Hinsichtlich darauf, dass an dem Projekt Hommage à Picasso namhafte Künstler – die nach 1945 aktiv waren - mitwirkten, kann man dieses Projekt auch eine Art Hommage an die Grafik betrachten. Schließlich kennzeichnen deren Blütezeit gerade die sechziger und siebziger Jahre des vorigen Jahrhunderts.

Paloma Picasso porträtiert, W. de Maria deutete im Porträt, der ein Umriss des afrikanischen Erdteils ist, auf den Einfluss der afrikanischen Volkskunst auf Picasso an. In einigen Werken paraphrasieren die Künstler Picassos bekannte Werke, z. B. A. Hrdlicka, R. Hamilton, J. Castillo, R. Guttuso, G. Manzù, R. Matta. Michelangelo Pistoletto deutete in der Seriegraphie schlicht und einfach die Taube, sitzend auf dem Geländer und damit auf die bekannte Friedenstaube von Picasso an. Diese Lithografie, die als Plakat des ersten internationalen Friedenskongresses in Paris im Jahr 1949 (World Congress of Advocates of Peace) war, zählte als ein ungewöhnlich starkes und dauerhaftes politisches Symbol für alle zukünftigen Friedensprozesse. Einige Künstler haben in den Grafiken Elemente aus Picassos Leben und Beruf hervorgehoben, z. B. A. Jones, R. Indiana, E. Pignon, R. Rauschenberg, J. Rosenquist, J. Tinguely, J. Voss .

Breda Škrjanec Kunsthistorikerin

Hommage à

19


Hommage to a Legend In the eyes of the public, Pablo Ruiz Picasso (1881–1973) is the personification of a modern art genius. The artist is idolized to such an extent that he embodies the entire artistic life of his time and therefore remains forever in humankind's gallery of memories. He stands there together with titans of the past such as Shakespeare and Beckett, Michelangelo and Rembrandt, Caesar and Napoleon, Galileo and Einstein, etc. In fact, Picasso was the most famous living artist of his time. Today, forty years after his death, his charisma hasn’t lost its power. His work and personality still fascinate us. The reason for Picasso’s global appeal, because of which crowds of people rush to his exhibitions and buy books about him and his wideranging influence, are the remarkable diversity and vitality of his works. He was distinguished mostly as a painter, print maker and sculptor; he mastered a number of creative crafts and was an excellent scenographer. The enormous legacy of his work has not yet been fully cataloged, analyzed, described and presented to the public. In this context, we are interested in Picasso mainly as a print maker. His graphic work was subdued and conservative compared to the other media he used, so his attitude towards printmaking was very important for the future of graphic images, as Riva Castleman1 has written. By the end of the 1920s, Picasso’s creativity in printmaking was sporadic. Classical motifs dominated his prints from that era, which is evident in two so-called livre de paintre, that he furnished with etchings, namely from Balzac’s novel, The Unknown Masterpiece, and Ovid’s Metamorphoses.2 His first etching

was ordered by his agent, Ambroise Vollard, and his second was designed for the publisher, Albert Skira. Classical subjects afforded Picasso freedom in his motifs, which ranged from marvelous nudes to raging horses and bulls. Let me say a few words about Balzac’s The Unknown Masterpiece. The 24 prints in the Lendava exhibition, completed in 1931, are from the livre de paintre. Vollard’s original edition contained 13 etchings without texts, 67 woodcuts executed from Picasso’s drawings by George Aubert and 16 pages of reproductions of other intaglio drawings. Balzac’s novel, The Unknown Masterpiece, developed a narrative about an aged painter, respected and renowned in painting circles, who had been trying for decades to create a masterpiece in his studio, the image of beauty, which was to be more than just the image of a woman. He wanted to capture her spirit on canvas. This idea obsessed him to such an extent that he began to scorn his other extraordinary works, which were admired by the entire art community. Whenever his colleague, Porbus, and a young painter named Poussin listened to the old man’s passionate and heroic tale about his ultimate work of art, they always heard him say it was still far from

1

Riva Castleman, Prints of the Twentieth Century, A history, Thames and Hudson, London 1988.

2

Because the Slovene expression for livre de paintre (painter's book) does not sufficiently describe this modernistic art phenomenon, I have decided to use the original French expression in this passage. It concerns a new perspective on the relationship between literature and the fine arts whose initiator was Ambroise Vollard. Painter's books are not only illustrations of literary works, but independent fine art pieces. These types of books are predecessors of the artists' books, which flourished in the sixties and the seventies of the previous century and are popular again today.

20


books, namely mythology and the artist in his studio, and show the author’s inclination towards allegory and a surrealistic interest in the subconscious. The artist, with the help of printing masters, introduced numerous new technical procedures into his prints, for example aquatint and a technique of soft coatings to give the images a more painterly effect. Picasso’s graphic masterpiece, Minotauromachy, (1935), emerged in that period, etched and engraved, printed and signed in 50 copies. It was issued and published by the artist himself. Picasso was always open to new approaches, also in his printmaking. After 1940, he discovered lithography. A series of lithographs came forth in [Fernand] Mourlot’s studio in Paris, when the artist discovered the experimental potential of the lithographic process. Numerous variations of the same lithographic themes were produced; one of the most famous was Woman in an Armchair, which exists in 30 different variances. When he moved to the south of France in the late 1950s, and there where no specialized printmaking studios available for etching or lithography, Picasso was encouraged by the possibility of printing linocuts. He started with a series of experiments, namely by printing coloured linocuts from a single plate. His most famous work from this period is his 1962 coloured linocut, Still Life Under the Lamp. From the 1950s until his death the artist devoted his work to the emphasis of personal themes and the repetition of existing motifs and compositions. In 1955 he bought the La Californie villa in Cannes, where a series of drawings, graphics and images emerged, connected with motifs from his studio and life in the villa and its surroundings. It seems as though in his later years Picasso transferred to art those expressions of vitality which had disappeared from his life. This is where his art

complete. When Poussin and Porbus finally saw the artist’s mysterious masterpiece, they were appalled. It seemed to them nothing more than a vague mess of lines, colors and shapes. They made fun of the older painter because they thought their famous friend had gone crazy. They learned the following day that the old painter had died that night, but first he had burned all his paintings. Vollard’s selection of Balzac’s novel about the painter’s search for the absolute provided Picasso with the possibility of identifying his own dilemma. In one of his letters to his friends, he wrote how he met with a similar amazement from his colleagues when he showed them his revolutionary proto-Cubism masterpiece, Les Demoiselles d’Avigno3. He made thirteen etchings between 1927 and 1931; their central motif was the artist and his model. Riva Castleman wrote that „the artist works by his easel and before reality4 creates an image that, in its thorough confusion, is reality itself.“ Many people consider these graphics one of the milestones in the history of printmaking. Picasso’s creativity in printmaking, using classical deep etching techniques and in the neoclassical style, continued until 1937, when he finished the last prints for the so-called Vollard Suite. In April 1937, German airplanes bombed the Spanish Basque capital, Guernica. Picasso rented a studio on Rue des Grands Augustins in Paris, in a house which many believe to have been the scene of Balzac’s The Unknown Masterpiece. The artist abandoned all other projects and focused on his famous, large canvas, Guernica, which was finished in June of the same year. The series of 100 graphics for The Vollard Suite5 were made between 1933 and 1937. Thematically the works were a combination of both topics with which the artist had dealt already in the fore-mentioned

3

Picasso's famous painting, The Young Ladies of Avignon, was done in 1907. With it, he moved away radically from European painting traditions. It was first exhibited in 1916 and invoked astonishment and indignation. Today it is considered the key work of art that influenced the development of Cubism and Modern Art.

4

That reality is his model.

5

Picasso finished the series in 1937. Printer Roger Lacouriére produced an additional 260 editions during the next two years, but due to the War and Vollard's death in 1939, it first arrived on the market in 1950. Copies of this work can be found in numerous museums all over the world; individual sheets from the Suite are collectors' items.

21


Each artist produced a print entitled Hommage to Picasso in his own typical style and printing technique, which suited his artistic expression to the greatest extent. These are artists who worked in different styles, such as Surrealism, Art Informel, Tachisme, Abstract Expressionism, Lyrical Abstraction, Kinetic Art, Pop Art, New Trends, Op Art, Minimalism and others. Each of the 71 prints is something special. Among them, Picasso’s portraits can be found in numerous stylistic variations, for example in the works of P. Bury, E. Paolozzi, A. Tàpies, HAP Grieshaber, L. Rivers, E. Schumacher, J. Dine, C. Oldenburg. David Hockney depicted himself humbly going past a statue of the famous master; Andy Warhol portrayed Paloma Picasso in his own typical style; in a portrait outlining the African continent, W. de Maria hinted at the influence of African folk art on Picasso’s creations. In some of the prints, their authors paraphrased Picasso’s renowned works, for example, A. Hrdlicka, R. Hamilton, J. Castillo, R. Guttuso, J. Manzù, R. Matta. In a silkscreen, Michelangelo Pistolleto simply depicted a dove sitting on a fence, thereby alluding to Picasso’s famous Dove of Peace lithography, which had been chosen for the poster of the first World Congress of Advocates of Peace in Paris in 1949 and became an unusually strong and durable political symbol for future peace activities. Some of the artists emphasized elements from Picasso’s life and profession in their prints, like A. Jones, R. Indiana, E. Pignon, R. Rauschenberg, J. Rosenquist, J. Tinguely, J. Voss and others. Christo, V. Vasarely, D. Judd, J. Beuys, J. Miró, R. Motherwell, L. Nevelson, W. Lam, C. Twombly and others dedicated one work each to the great master in their recognizable manner. Finally, let me once again return to my statement that Picasso’s attitude towards printmaking had a great impact on the development of this medium after the War; therefore, I can conclude that, considering the great names in art after 1945 who responded with their prints to the project, Hommage to Picasso, this project is also a sort of a hommage to the graphic artists that flourished at their best in the 1960s and 1970s.

works, if they were successful, clearly expressed the joy of life, even when they emerged as sketches or croquis. A series of prints from 1957 called Tauromachy is an example of how strongly Picasso’s work was inspired by history, this time after a series of prints by Goya. All Picasso’s etchings or aquatints, respectively, represent precise records of bullfighting scenes, but with a minimum of artistic features. Let me mention one other series of prints that occupied the artist intensely toward the end of his life, when his main creative concern was to destroy the concept of the finished work. In 1968, 347 printing plates with distinctively erotic content and outright voyeurism appeared in his series, Suite 347. Erotica was more or less covertly present in the artist’s works the entire time, but it was the focal point of this series, something that shatters social taboos. Picasso died in 1973, aged 92. His printing oeuvre is one of the largest graphic end products of Modernism and encompasses more than 1900 compositions of 25 to 150 copies. Many art historians are in agreement in verifying the importance of his work for the advance of printmaking after World War II. The significance of graphic media development is credited especially to Picasso’s exploratory approach towards working in printmaking techniques and introducing innovations to printing processes. The fact that the above is true was validated also by the initiative of the Austrian art historian, Wieland Schmied, who managed to attract 69 artists from the entire world to cooperate in the joint project, Hommage to Picasso. Between 1972 and 1975 the artists created graphics in honour of the great master of Modernism. Important works of Picasso’s contemporaries, as well as other artists who marked the development of art after 1945, can be found among them, such as Pierre Alechinsky, Enrico Baj, Joseph Beuys, Pol Bury, Christo, Jim Dine, Dan Flavin, Richard Hamilton, Hans Hartung, David Hockney, Alfred Hrdlicka, Robert Indiana, Donald Judd, Roy Lichtenstein, Walter de Maria, Roberto Matta, Joan Miró, Robert Motherwell, Eduardo Paolozzi, Michelangelo Pistoletto, Robert Rauschenberg, Emil Schumacher, Frank Stella, Antoni Tàpies, Jean Tinguely, Cy Twombly, Victor Vasarely, Andy Warhol and others.

Breda Škrjanec art historian

22


Foto: Irving Penn


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Naslovna stran/Címlap/Titelblatt/Front-page, 1926 Lesorez/Fametszet/Holzstich/Wood engraving (Xylography), 32,5 x 25 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

24


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Registracijska stran/Regisztrációs lap/Registerblatt/Register sheet, 1931 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 32,5 x 25 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

25


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

26


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

27


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

28


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

29


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

30


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 32,5 x 25 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1927 Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 25 x 32,5 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

31


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1926 Lesorez/Fametszet/Holzstich/Wood engraving (Xylography), 32,5 x 25 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

32


Pablo Picasso Honoré de Balzac: 'Le chef D'ŒUVRE InconNu' Ilustracija/Illusztráció/Illustration/Illustration, 1926 Lesorez/Fametszet/Holzstich/Wood engraving (Xylography), 32,5 x 25 cm Paris, Ambroise Vollard, 1931

33


Pablo Picasso Hibou à la chaise, 1947

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography, 64,5 x 49 cm

34


Pablo Picasso Torero, 1949

Jedkanica in akvatinta/RĂŠzkarc ĂŠs akvatinta/Aquatinta-Radierung/Etching and aquatint, 36 x 26 cm

35


Pablo Picasso Atelier, ‘La Californie’, 1955

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography, 26,5 x 42 cm

Pablo Picasso Atelier, ‘La Californie’, 1955

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 26,5 x 41,5 cm

36


Pablo Picasso La Danse des faunes, 1957

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 48 x 64 cm

Pablo Picasso Portrait d' Arthur Rimbaud, 1960

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 48,5 x 37 cm

37


Pablo Picasso Le Picator II (A los toros), 1961

Barvna litografija/SzĂ­nes litogrĂĄfia/Farblithografie/Color lithography, 25 x 31 cm

38


Pablo Picasso La Pique (A los toros), 1961

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 25 x 31 cm

Pablo Picasso Jeu de la Cape (A los toros), 1961

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 25 x 31 cm

Pablo Picasso Les Bandarilles (A los toros), 1961

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 25 x 31 cm

39


Pablo Picasso Femme nue cueillant des fleurs, 1962

Barvni linorez/Sz铆nes lin贸metszet/Farblinoschnitt/Color linocut, 41 x 32 cm

40


Pablo Picasso Faune et vieux roi, 1963

Barvni linorez/Sz铆nes lin贸metszet/Farblinoschnitt/Color linocut, 76 x 63 cm

41


Pablo Picasso Peintre et son modèle, 1965

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint, 33 x 44 cm

Pablo Picasso Celestine, Client et petite Maja nue sans visage, 1968

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint, 32,5 x 40 cm

42


Pablo Picasso Peintre et modèle, 1966

Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 42 x 50 cm

Pablo Picasso Peintre et modèle, 1966

Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching, 42 x 50 cm

43


Pablo Picasso Danseur, musicien et chèvre, 1959

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography, 65 x 50 cm

44


Pablo Picasso Le vieux roi, 1959

Litografija/Litogrรกfia/Lithografie/Lithography, 66,5 x 51 cm

45


Hommage Ă


Enrico Baj (1924 Milan — 2003 Vergiate) Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy, 100 x 69 cm

48


Gerhard Altenbourg

(1926 Roedichen-Schnepfenthal — 1989 Meißen)

Ariadne (Hommage à Picasso), 1973

Barvni lesorez/Színes fametszet/Farbholzschnitt/Color woodcut 57 x 76 cm

Pierre Alechinsky (1927 Brussels — )

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija, jedkanica in akvatinta/Színes litográfia, rézkarc és akvatinta/ Farblithografie, Radierung und Aquatinta/Color lithography, etching and aquatint 75 x 56 cm

Shusaku Arakawa

(1936 Nagoya — 2010 New York)

Dear Picasso (Hommage à Picasso), 1973 Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 57 x 76 cm

Arman

(1928 Nice — 2005 New York)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color Lithography 76,5 x 57 cm

49


Pol Bury (1922 Haine-Saint-Pierre — 2005 Paris) Etudes pour Les Demoiselles d'Avignon (Hommage à Picasso), 1973 Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 71 x 51 cm

50


Joseph Beuys

(1921 Krefeld — 1986 Düsseldorf)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 56 x 75,5 cm

Hans Bellmer

(1902 Kattowitz — 1975 Paris)

Hommage à Picasso, 1973

Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching 66 x 50 cm

Jorge Castillo (1933 Pontevedra - )

Hommage à Picasso, 1973

Max Bill

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint 58 x 76,5 cm

(1908 Winterthur —1994 Berlin)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 76 x 56 cm

51


Corneille (1922 Lüttich — 2010 Auvers-sur-Oise) L'arbre extatique (Hommage à Picasso), 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 66 x 50 cm

52


Eduardo Chillida

Lynn Chadwick

(1924 San Sebastián — 2002 San Sebastián)

(1914 London — 2003 Stroud/Gloucestershire)

Hommage à Picasso, 1973

Hommage à Picasso, 1972

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/ Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint 76 x 56,5 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 76 x 56 cm

Christo

Allan D'Arcangelo

(1935 Gabrovo — )

(1930 Buffalo/New York — 1998 Buffalo/New York)

Hommage à Picasso, 1973

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 65 x 50 cm

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 55,5 cm

53


Jim Dine (1935 Cincinnati/Ohio — ) Big Red Wrench in a Landscape (Hommage à Picasso), 1973 Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 76 x 57 cm

54


Alan Davie

(1920 Grangemouth — 2014 Hertford)

Hommage à Picasso, 1972

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 50 x 65,5 cm

Öyvind Fahlström

(1928 Sao Paulo — 1976 Stockholm)

Column No2, Picasso 90 (Hommage à Picasso), 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 56 cm

Dan Flavin

(1933 Jamaica/New York — 1996 Riverhead/New York)

Hommage à Picasso, 1974

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography 57 x 76,5 cm

HAP Grieshaber

(1909 Rot an der Rot — 1981 Eningen unter Achalm)

Hommage à Picasso, 1973

Barvni lesorez/Színes fametszet/Farbholzschnitt/Color woodcut 65,5 x 50 cm

55


Richard Hamilton (1922 London — 2011 London) Picasso's Meninas (Hommage à Picasso), 1973

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint, 75,5 x 56,5 cm

56


Renato Guttuso

(1912 Bagheria/Palermo — 1987 Roma)

Hommage à Picasso, 1973

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint 56 x 76 cm

David Hockney

(1937 Bradford/Yorkshire — )

The Student (Hommage à Picasso), 1973

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/ Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint 75,5 x 56,5 cm

Alfred Hrdlicka (1928 Wien — 2009 Wien)

Hans Hartung

(1904 Leipzig — 1989 Antibes)

Tauromachie (Hommage à Picasso), 1973

Hommage à Picasso, 1973

Jedkanica/Rézkarc/Radierung/Etching 63 x 90,5 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 56 x 75,5 cm

57


Jiří Kolář (1914 Protivin/Prague — 2002 Prague) Triptychon (Hommage à Picasso), 1972

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy, (I.) 56 x 76 cm, (II.) 76 x 56 cm, (III.) 56 x 76 cm

58


Allen Jones

(1937 Southampton/Hampshire — )

French Cooking (Hommage à Picasso), 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 60 x 79,5 cm

Robert Indiana (1928 New Castle/Indiana — ) Picasso (Hommage à Picasso), 1974

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 55,5 cm

Donald Judd

(1928 Excelsior Springs/Missouri — 1994 New York)

Untitled (Hommage à Picasso), 1974 Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography 57 x 75,5 cm

Ronald B. Kitaj

(1932 Chagrin Falls Cleveland/Ohio — 2007 Los Angeles)

Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 75,5 x 53 cm

59


Roy Lichtenstein (1923 New York City — 1997 New York City) Still Life with Picasso (Hommage à Picasso), 1973 Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy, 76 x 56 cm

60


Nicholas Krushenick

Wifredo Lam

(1929 New York City — 1999 New York City)

(1902 Sagua la Grande — 1982 Paris)

Picasso (Hommage à Picasso), 1973

Acide doux (Hommage à Picasso), 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 56 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 75,5 x 56 cm

Heinz Mack

Jacques Lipchitz

(1931 Lollar/Hessen — )

(1891 Druskininkai — 1973 Capri)

Hommage à Picasso, 1973

Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 56 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 78 x 57,5 cm

61


Joan Miró (1893 Mont-Roig del Camp/Tarragona — 1983 Palma de Mallorca) Hommage à Picasso, 1973

Barvna jedkanica in akvatinta/Színes rézkarc és akvatinta/Farbradierung und Aquatinta/Color etching and aquatint, 57 x 76 cm

62


Walter de Maria

Giacomo Manzù

(1935 Albany/California — 2013 Los Angeles)

(1908 Bergamo — 1991 Ardea/Rome)

Hommage à Picasso, 1974

Hommage à Picasso, 1973

Sitotisk/Szitanyomat/Serigrafie/Serigraphy 76 x 56 cm

Barvna jedkanica in akvatinta/Színes rézkarc és akvatinta/ Farbradierung und Aquatinta/Color etching and aquatint 78 x 58 cm

Roberto Matta

(1911 Santiago de Chile — 2002 Civitavecchia)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna jedkanica in akvatinta/Színes rézkarc és akvatinta/ Farbradierung und Aquatinta/Color etching and aquatint 76 x 56,5 cm

André Masson

(1896 Balagny-sur-Thérain/Oise — 1987 Paris)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna jedkanica in akvatinta/Színes rézkarc és akvatinta/ Farbradierung und Aquatinta/Color etching and aquatint 75,5 x 57 cm

63


Claes Oldenburg (1929 Stockholm — ) Picasso's cufflink (Hommage à Picasso), 1974

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 91,5 x 68 cm

64


Henry Moore

(1898 Castleford/Yorkshire — 1986 Much Hadham/Hertfordshire)

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 55 x 76 cm

Robert Motherwell

(1915 Aberdeen/Washington — 1991 Provincetown/Massachusetts)

Hommage à Picasso, 1973

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography 76,5 x 56,5 cm

Louise Nevelson

Blinky Palermo

(1900 Kyiv — 1988 New York)

(1943 Leipzig — 1977 Kurumba)

Hommage à Picasso, 1974

Hommage à Picasso, 1974

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 51 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 66 x 50 cm

65


Eduardo Paolozzi (1924 Leith/Edinburgh — 2005 London) Hommage à Picasso, 1972

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 77,5 x 56 cm

66


Michelangelo Pistoletto (1933 Biella — )

Columba (Hommage à Picasso), 1974

Édouard Pignon

(1905 Bully-Mines/Arras, Pas-de-Calais — 1993 Couture-Boussey)

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 56 x 75 cm

Picasso Soleil (Hommage à Picasso), 1972 Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 54,5 x 75,5 cm

Larry Rivers

(1923 New York City — 2002 New York City)

Hommage à Picasso, 1974

Mešana tehnika/Vegyes technika/Farbige Mischtechnik/Color mixed technique 56 x 77 cm

Robert Rauschenberg

(1925 Port Arthur/Texas — 2008 Captiva Island/Florida)

Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76,5 x 56,5 cm

67


James Rosenquist (1933 Grand Forks/Nord Dakota — ) Flame Out for Picasso (Hommage à Picasso), 1973 Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 77 x 57 cm

68


Niki de Saint Phalle

(1930 Neuilly-sur-Seine/Paris — 2002 San Diego/California)

Hommage à Picasso, 1973

Mešana tehnika/Vegyes technika/Farbige Mischtechnik/Color mixed technique 55,5 x 76 cm

Bernard Schultze

(1915 Schneidemühl/Westpreußen — 2005 Köln)

Hommage à Picasso, 1974

Barvna jedkanica in akvatinta/Színes rézkarc és akvatinta/ Farbradierung und Aquatinta/Color etching and aquatint 76 x 53,5 cm

Frank Stella

Emil Schumacher

(1936 Malden/Massachusettes — )

(1912 Hagen/Westfalen — 1999 San José/Ibiza)

Sidi Ifni (Hommage à Picasso), 1973

Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 55,5 x 76 cm

Jedkanica in akvatinta/Rézkarc és akvatinta/ Radierung und Aquatinta/Etching and aquatint 76 x 55,5 cm

69


Antoni Tàpies (1923 Barcelona — 2012 Barcelona) Hommage à Picasso, 1973

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography, 59 x 76 cm

70


Hervé Télémaque (1937 Port-au-Prince — )

Nature morte (Hommage à Picasso), 1972

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 56 x 75,5 cm

Koumi Sugaï

(1919 Kobe — 1996 Paris)

Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 71 x 53,5 cm

Walasse Ting

(1929 Shanghai — 2010 New York)

Hommage à Picasso, 1972

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 56 x 76 cm

Joe Tilson

(1928 London — )

Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 102,5 x 70 cm

71


Victor Vasarely (1908 Pécs — 1997 Paris) Hommage à Picasso, 1973

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy, 76 x 56 cm

72


Ernest Trova

(1927 St. Louis/Missouri — 2009 Richmond Heights, St. Louis/Missouri)

Jean Tinguely

(1925 Fribourg — 1991 Bern)

Hommage à Picasso, 1974

Hommage à Picasso, 1972

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 59 x 59 cm

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy 76 x 56 cm

Günther Uecker

Cy Twombly

(1930 Wendorf/Mecklenburg — )

(1929 Lexington/Virginia — 2011 Rome)

Hommage à Picasso, 1974

Hommage à Picasso, 1973

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography 73 x 56 cm

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 76 x 55,5 cm

73


Andy Warhol (1928 Pittsburgh — 1987 New York City) Paloma Picasso (Hommage à Picasso), 1975

Barvni sitotisk/Színes szitanyomat/Farbserigrafie/Color serigraphy, 103,5 x 70 cm

74


Jan Voss

(1936 Hamburg — )

Hommage à Picasso, 1972

Barvna litografija/Színes litográfia/Farblithografie/Color lithography 56 x 75,5 cm

Stefan Wewerka

(1928 Magdeburg — 2013 Berlin)

Fritz Wotruba

Hommage à Picasso, 1972

(1907 Wien — 1975 Wien)

Jedkanica in akvarel/Rézkarc és akvarell/Radierung, aquarelliert/Etching, watercolor

Hommage à Picasso, 1973

55,5 x 75,5 cm

Litografija/Litográfia/Lithografie/Lithography 56,5 x 76,5 cm

75


Razstavo so omogočili: • A kiállítás létrejöttét támogatták: • Diese Austellung wurde ermöglicht mit Hilfe von: • This exhibiton was made possible by:

Kontakt Verlag, Neufahrn bei Freising

Aus der Sammlung Richard H. Mayer, Bamberg in Zusammenarbeit mit den Kunstgalerien Böttingerhaus, D-96030 Bamberg Pokrovitelja: • Támogatók: • Sponzoren: • Sponsors:

Pokrovitelja pogostitve: • Az állófogadás támogatói: • Sponzoren des Empfanges: • Sponsors of the catering:

Medijski pokrovitelji: • Médiatámogatók: • Mediensponsoren: • Media sponsors:


Hommage à Picasso © 2015 Galerija-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva Banffyjev trg 1/Bánffy tér 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si

GML

Profile for Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

Hommage à Picasso  

Lendavski grad/Lendvai vár/Lendava castle, 17. 4. –30. 9. 2015

Hommage à Picasso  

Lendavski grad/Lendvai vár/Lendava castle, 17. 4. –30. 9. 2015

Profile for gmlendava