Issuu on Google+

Rembrandt Harmenszoon van Rijn

© 2013 Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1, 9220 Lendava - Lendva, Slovenija tel: +386 (0)2 578 92 60, e-mail: info@gml.si, www.gml.si

Grafike | Grafikák | Graphics


Rembrandt Harmenszoon van Rijn

Grafike | Grafikák | Graphics

19.04. – 29.09.2013 Lendavski grad | Lendvai vár | Lendava Castle


Razstava del enega največjih umetnikov 17.

stoletja, ki je bil ob svojem izjemno impozantnem slikarskem opusu tudi mojster grafike, je za Lendavo in širše okolje izrednega pomena. Prvič zato, ker gre za izjemnega umetnika, ki je ob velikih zasebnih tragedijah raziskoval veličino in bedo človeške osebnosti ter v svojih delih prikazoval človeka in njegovo dojemanje sveta. Drugič pa zato, ker ta zbirka jedkanic v Sloveniji še ni bila razstavljena in bo po končani razstavi iz raziskovalnih razlogov za nekaj časa umaknjena iz javnosti. Ne nazadnje pa je pomembna tudi zaradi povezanosti s kulturno dediščino našega kraja. Razstavo jedkanic lahko namreč povežemo z nosilcem te umetniške zvrsti v Lendavi, z domačim umetnikom, akademskim slikarjem in grafikom Štefanom Galičem.

Razstava Rembrandtovih grafik v Lendavi Rembrandt rézkarcai Lendván Exhibition of Rembrandt graphics in Lendava

Razstava Rembrandta, ene najpomembnejših osebnosti v zgodovini evropske umetnosti, predvsem pa nizozemske, ima pozitivne učinke tudi na turizem. K temu pa pripomore še odlična lega našega kraja, ki zagotavlja relativno hitro dostopnost, in sicer vse od Budimpešte, Zagreba, Ljubljane in Dunaja. Prijaznost in gostoljubnost domačega prebivalstva daje omenjeni razstavi posebno noto in poleg izjemnih umetniških užitkov zaokroža prijetno počutje v majhnem, a hkrati velikem kraju. Vsem obiskovalcem želim obilo užitkov in prijetno počutje. mag. Anton Balažek župan Občine Lendava

2


A 17. század egyik legnagyobb művészének

The exhibition of works from one of the grea-

kiállítása, aki felettébb impozáns festői munkássága mellett a grafika mestere is volt, Lendva és szélesebb térsége számára kimagasló jelentőséggel bír. Elsősorban azért, mert egy rendkívüli művészről van szó, aki magánéleti tragédiái árnyékában az emberi jellem nagyságát és nyomorúságát kutatta, alkotásaiban megjelenítve az embert és annak világképét. Másodsorban a lendvai kiállításon egy olyan rézkarcgyűjteményt láthat a közönség Rembrandtól, amelyet eddig soha nem állítottak ki Szlovéniában, és amelyet a kiállítást követően kutatási célokból huzamosabb időre elzárnak a nyilvánosság elől. Végül, de nem utolsósorban nem feledkezhetünk meg e tárlat kapcsán a városunk kulturális örökségével való kapcsolatról sem, a rézkarckiállítás ugyanis összefűzhető e művészeti ág lendvai művelőjével, Gálics István képzőművésszel, akadémikus festővel és grafikussal.

test artist of the 17th century, who not only created an imposing opus of paintings but was also a great master of prints, is of a remarkable significance for Lendava and wider. Mostly because Rembrandt was an exceptional artist who, while enduring his own personal tragedies, explored the greatness and the misery of human condition and demonstrated the human and his perceptions through his works. The second reason this exhibition of etchings is so special is that it hasn’t been exhibited in this extent before in Slovenia and it will be temporarily withdrawn from public due to research. Last but not least, this exhibition is also connected with the cultural heritage of Lendava, with Štefan Galič, who was the master of this art form in our region. The exhibition of Rembrandt, who was one of the most important personalities in the history of European and, above all, Dutch art, has positive consequences for tourism. This is facilitated by excellent geographical location of our town, relatively quickly accessible from Budapest, Zagreb, Ljubljana and Vienna. The kindness of our people gives this exhibition a special note and rounds up the exceptional artistic pleasures with the personal well-being in our small, yet big town of Lendava.

Az európai és különösen a holland művészettörténet egyik legjelentősebb alakja, Rembrandt műveinek kiállítása a turizmus terén is pozitív hatásokat fejt majd ki. Ehhez városunk kiváló földrajzi fekvése is hozzájárul, hiszen lehetővé teszi a viszonylag gyors eljutást hozzánk akár Budapestről, Zágrábból, Ljubljanából vagy Bécsből. A helyiek kedvessége és vendégszeretete különleges háttérhangulatot ad az említett kiállításnak, és a kimagasló művészeti élvezetek mellett teljessé teszi a kellemes ittlétet – egy kicsi, ugyanakkor mégis nagy városban.

I wish all the guests to enjoy the exhibition! mag. Anton Balažek Major of Lendava

Minden látogatónak kellemes műélvezetet és itt-tartózkodást kívánok! mag. Anton Balažek Lendva Község polgármestere

3


Avtoportret v čepici s peresom Önarckép tollas barettban Self-Portrait with Plumed Beret 1638, jedkanica | rézkarc | etching, 13,4 x 10,3 cm

4


Z velikim veseljem izrekam čestitke Galeriji-

jejo 400-letnico, ponovno pa ne bodo otvorili samo Rijksmuseuma, ampak tudi bližnji Van Goghov muzej. Naj citiram Lonely Planet, ki je Amsterdam razglasil za drugo najlepšo destinacijo letošnjega leta, potem zagotovo velja: “Ne morete prehoditi niti kilometra, ne da bi pri tem trčili ob kakšno izjemno mojstrovino mesta”3.

Muzeju Lendava in Združenju upodabljajočih umetnikov Avstrije, Künstlerhaus z Dunaja za pripravo in organizacijo razstave Rembrandtovih del. V celoti razumem ponos muzeja, ki je prvi pripeljal razstavljeno zbirko v Slovenijo, še posebej zato, ker je zbirka morda tokrat zadnjič zapustila Künstlerhaus. Tako si lahko tukaj, v bližini avstrijske, madžarske in hrvaške meje, ogledate približno petino Rembrandtovih jedkanic in uživate v pogledu nanje.

5. Rembrandt je znan po svoji radovednosti in zanimanju za ljudi. Pozivam vas, da se osredotočite na vse osebe, prikazane na jedkanicah. Rembrandt je upodobil biblične prizore in mitološke podobe, prikazal vsakdanje življenje – včasih samo v nekaj potezah – in izrazil svoje dojemanje ljudi od daleč. To dokazuje, da je tipičen predstavnik Republike Nizozemske in predvsem Amsterdama 17. stoletja. Republika z glavnim mestom je bila resnično svetovljanska in eden izmed razlogov za njuno širitev v 17. stoletju in gradnjo kanalov ni bila samo masovna imigracija iz drugih provinc, ampak tudi iz tujine.

Menim, da je ravno zdaj pravi čas za to razstavo. Razlogov, ki so me privedli do tega spoznanja, pa je več: 1. Nizozemska kraljica je 13. aprila otvorila prenovljen Rijksmuseum v Amsterdamu, ki gosti največjo zbirko Rembrandtovih del1. 2. Februarja lani je Rijksmuseum objavil sedem novih knjig v seriji Hollstein, ki zelo eksaktno katalogizirajo nizozemske jedkanice in litografije posameznih umetnikov iz obdobja med leti 1450 in 1700. Teh sedem knjig je posvečenih vsem znanim Rembrandtovim imitacijam. Erik Hinterding (upravitelj Rijksmuseuma) in Jaco Rutgers sta prepotovala svet, da bi pregledala več kot 18.000 imitacij vseh 315 jedkanic, ki jih je umetnik ustvaril med leti 1625 in 16652.

Želim vam veliko užitkov! Jos Douma

veleposlanik Kraljevine Nizozemske v Sloveniji

3. Avtorji serije Hollstein so uporabili nove tehnike in najnovejše strokovno znanje, da bi določili, katere od jedkanic so avtentične. Na podlagi teh novih spoznanj se lahko zainteresirana javnost v lendavskem gradu, prepriča, zakaj je 63 Rembrandtovih jedkanic predstavljenih kot avtentičnih, ostalih devet pa ne.

1 Za celotno zbirko: https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the-collecti on/overview/rembrandt-harmensz-van-rijn 2 Erik Hinterding & Jaco Rutgers, Rembrandt. Jedkanice, litografije in leso- rezi iz serije New Hollstein Dutch & Flemish, Sound & Vision Publishers v tesnem sodelovanju z Rijksmuseumom Amsterdam, Ouderkerk aan den IJssel 2012/13. 3 Več lahko preberete na: http://www.lonelyplanet.com/the-netherlands/ amsterdam#ixzz2NAwqeOJ6

4. Razstava bi lahko navdušila javnost, da letos obišče Amsterdam. Kanali namreč praznu-

5


Rendkívüli örömmel fejezem ki elismerésem a

Negyedszer, a kiállítás hatására a látogatók kedvet kaphatnak, hogy idén meglátogassák Amszterdamot. A híres csatornák ugyanis négyszázadik évfordulójukat ünneplik, és nem csupán a Rijskmuseum, hanem a közeli Van Gogh Múzeum is újra megnyitja kapuit a közönség előtt. Hadd idézzek a Lonely Planetből, amelynél az idei év top 10 városi úticél-listáján Amszterdam a 2. helyre került: „Egy kilométert sem tehetünk meg úgy a városban, hogy ne bukkannánk mesterműre”3.

lendvai Galéria-Múzeumnak és az Osztrák Képzőművészek Egyesületének a jelen Rembrandtkiállítás megrendezéséért. Tökéletesen értem a múzeum afelett érzett büszkeségét, hogy elsőként hozta el ezt a tárlatot Szlovéniába, annál is inkább, mert meglehet, ez az utolsó alkalom, amikor a gyűjtemény elhagyta a Künstlerhaust. Itt, az osztrák, a magyar és a horvát határ közelében a látogatók Rembrandt rézkarcainak mintegy ötödét tekinthetik meg és gyönyörködhetnek bennük. A kiállítás megrendezésére választott időpont véleményem szerint több okból is kiváltképp szerencsés. Mindenekelőtt azért, mert a holland királynő április 13-án nyitotta meg a felújított amszterdami Rijksmuseumot, amely a Rembrandt-művek legnagyobb gyűjteményével rendelkezik1.

Végezetül pedig azért is, mert Rembrandt közismert volt kíváncsiságáról és emberek iránti érdeklődéséről. Arra szeretném kérni Önöket, hogy figyeljenek oda, alaposan vegyék szemügyre a rézkarcok összes szereplőjét. Rembrandt bibliai jeleneteket és mitológiai alakokat ábrázolt, máskor – olykor csupán néhány vonással – megörökítette a mindennapi életet és kifejezésre juttatta a távoli vidékek embereiről alkotott felfogását. Ilyen értelemben a 17. századi Holland Köztársaság és különösen Amszterdam jellemző képviselője volt. A köztársaságot és a várost is világpolgári szellemiség hatotta át, és a város 17. századi bővítésének, valamint a csatornák kialakításának egyik oka épp a nem csak a többi tartományból, hanem külföldről is felé irányuló tömeges bevándorlásban keresendő.

Másodszor azért, mert a Rijsksmuseum tavaly januárban jelentette meg a Hollstein-sorozat hét új kötetét. A sorozat nagy gonddal és alapossággal katalogizálja az 1450-től 1700-ig terjedő időszak holland mestereinek rézkarcait és rézmetszeteit. Ezt a hét kötetet teljes egészében a közismert Rembrandt-nyomatoknak szentelték. Erik Hinterding, a Rijksmuseum kurátora és Jaco Rutgers beutazta a világot, hogy a művész által 1625 és 1665 között készített mind a 315 rézkarc több mint 18.000 nyomatát szemügyre vehessék2.

Kellemes kulturális utazást kívánok! Jos Douma

Harmadsorban, a Hollstein-sorozat szerzői azon kérdés eldöntéséhez, hogy a sok rézkarc közül melyek eredetiek, új technikákat alkalmaztak és a legújabb szaktudásra támaszkodtak. Az új ismeretek révén a közönség itt, a lendvai várban megkísérelheti megállapítani, miért kerül 63 Rembrandt-rézkarc eredetiként, kilenc másik pedig másolatként bemutatásra.

a Holland Királyság nagykövete Szlovéniában

1 A teljes gyűjtemény itt érhető el: https://www.rijksmuseum.nl/en/explore the-collection/overview/rembrandt-harmensz-van-rijn 2 Erik Hinterding & Jaco Rutgers: Rembrandt. Az új Hollstein, Holland és flamand rézkarcok, rézmetszetek és fametszetek, Sound & Vision Publishers, szoros együttműködésben a Rijksmuseum Amsterdam, Ouderkerk aan den IJssellel 2012/13. 3 További olvasnivaló: http://www.lonelyplanet.com/the-netherlands/ amsterdam#ixzz2NAwqeOJ6

6


With great pleasure I congratulate the Gallery-

brate their 400th anniversary, and not only the Rijksmuseum will be reopened, but also the nearby Van Gogh museum. To quote the Lonely Planet – putting Amsterdam number 2 on its top ten cities destinations this year: “You can’t walk a kilometre without bumping into a masterpiece in the city”3.

Museum Lendava and the Association of Austrian Fine Art (Künstlerhaus) from Vienna with this Rembrandt exhibition. I can fully understand how proud the museum is to have brought this collection to Slovenia for the first time, especially since it might also be the last time the collection has left the Künstlerhaus. Around a fifth of Rembrandt’s etchings can be enjoyed and observed near the borders with Austria, Hungary and Croatia.

Lastly, Rembrandt is known for his curiosity and his human interest. I would like to invite you to focus on all the characters on the etchings. Rembrandt has depicted biblical scenes and mythological figures; captured everyday life – sometimes in just a few scratches – and expressed his perception of people from far away. In so far he was typical for the 17th century Republic of the Netherlands and for Amsterdam in particular. Republic and city were truly cosmopolitan and one of the reasons for the 17th century expansion and construction of the canals was massive immigration, not only from other provinces, but also from abroad.

To me this exhibition is for a number of reasons very timely. In the first place since on the 13th April the Queen of the Netherlands has opened the renovated Rijksmuseum in Amsterdam, host to the largest collection of Rembrandt’s work1. In the second place because last January the Rijksmuseum published seven new volumes of the Hollstein series, which accurately catalogues Dutch etching and engraving by individual artists in the period 1450 to 1700. These seven volumes are devoted to all known Rembrandt impressions. Erik Hinterding (a curator at the Rijksmuseum) and Jaco Rutgers travelled the world to examine more than 18,000 impressions made from all 315 etchings produced by the artist between 1625 and 16652.

Please enjoy your journey! Jos Douma

Ambassador of the Kingdom of the Netherlands in Slovenia

Thirdly, the authors of the Hollstein series have used new techniques and latest expertise to decide which of all the etchings are authentic. With these new insights the interested public can try to find out here, in Lendavski grad, why 63 Rembrandt etchings are presented as genuine and why the other nine are not.

1 For the entire collection: https://www.rijksmuseum.nl/en/explore-the collection/overview/rembrandt-harmensz-van-rijn 2 Erik Hinterding & Jaco Rutgers, Rembrandt. The New Hollstein Dutch & Flemish Etchings, Engravings and Woodcuts, Sound & Vision Publishers in close cooperation with the Rijksmuseum Amsterdam, Ouderkerk aan den IJssel 2012/13. 3 Read more: http://www.lonelyplanet.com/the-netherlands/amsterdam #ixzz2NAwqeOJ6

Fourthly, the exhibition could inspire the public to visit Amsterdam this year. The canals cele-

7


Gesellschaft der bildenden Künstler Öster-

reichs (Združenje upodabljajočih umetnikov Avstrije) je najstarejše združenje umetnikov v Avstriji, ki ga je leta 1861 ustanovila skupina najbolj znanih slikarjev, kiparjev in arhitektov iz obdobja med leti 1857 in 1914 (Ringstraßenzeit). Z velikodušno donacijo cesarja Franca Jožefa I. je bil poleg stavbe svetovno znanega Musikvereina na trgu Karlsplatz, ki se nahaja v središču Dunaja, postavljen razstavni prostor, ki se imenuje Künstlerhaus. To je bil eden najsodobnejših prireditvenih in razstavnih prostorov vseh časov.

Rembrandtove jedkanice in Künstlerhaus Zgodba o velikodušnosti

Letnica 1868 predstavlja dva pomembna mejnika v zgodovini združenja, in sicer otvoritev sedeža združenja umetnikov in nepričakovan, zato pa še toliko bolj neprecenljiv prispevek Aloisie Ranftl, vdove slikarja Johanna Ranftla, ki je združenju podarila moževo umetniško zbirko. Johann Ranftl (1804–1854) je bil uspešen slikar v obdobju bidermajerja in velik zbiratelj. Bil je tudi ugleden zagovornik ideje o ustanovitvi Združenja avstrijskih umetnikov, projekta, ki je potekal še nekaj let po njegovi prezgodnji smrti, ki je nastopila po izbruhu epidemije. Predvideva se, da je bila Aloisiina donacija 14 let po Ranftlovi smrti želja njenega pokojnega moža. Ranftlove zbirateljske interese je zaznamovalo njegovo delo, predvsem pa zanimanje za portrete in žanrske slike. Bil je zagovornik popolne zvestobe naravi, snovnosti teksture, jasnosti svetlobe in spokojnega ter razsežnega osvajanja prostora. Kot veliko drugih slikarjev iz tega obdobja, med njimi je bil Ferdinand Georg Waldmüller, se je tudi Ranftl ukvarjal z žanrskimi prizori in slikovitimi portreti, ki jih zaznamujeta udobna preprostost in domačnost buržo-

8


aznega življenja v obdobju pred radikalnimi spremembami in socialnimi prevrati, ki sta jih s seboj prinesla industrijska revolucija in evropski nacionalizem.

Rembrandt ni bil samo eden izmed najproduktivnejših umetnikov v zgodovini jedkanic, ampak je znan tudi po svojem nenehnem stremenju k odličnosti in raznolikosti. Večina njegovih jedkanic je doživela številne različice oziroma šla skozi faze. Pogosto je mogoče naslednjo fazo doseči z dodajanjem linij k že zaključeni kompoziciji. Nadvse zanimivo je, da je večina jedkanic iz zbirke v Künstlerhausu že v zaključni fazi. Nekaj v razstavo vključenih jedkanic, kot je Čaščenje pastirjev z lučjo (la Nativité) je šlo skozi osem faz, medtem ko so bile druge, npr. Abraham in Izak zaključene v eni sami fazi.

Ni presenečenje, da se je Ranftl, kot tudi veliko njegovih sodobnikov, slikarjev, zgledoval po starih nizozemskih mojstrih slik in jedkanic, ki so ustvarjali v 17. stoletju, predvsem pa po Rembrandtu. Kako je Ranftl prišel do 63 Rembrandtovih originalov, nekaj sodobnih kopij in zadnjih svetlotiskov, ostaja uganka. Čeprav je Rembrandt močno vplival na njegova dela, ni znano, da bi Ranftl kdaj koli neposredno kopiral Rembrandtova dela.

Rembrandt je bil priljubljen. Najbolj neposreden rezultat njegove priljubljenosti predstavljajo kopije njegovih del. Kopije, vključene v razstavo, so dela njegovih privržencev, ki so želeli dokazati svoj tehnični talent, predstavljajo slabe negative originalov, ki so jih izdelali neznani posnemovalci, ali pa zadnje odtise iz 18. stoletja. V 19. stoletju se je med ljudmi razširilo veliko svetlotiskov Rembrandtovih del in postavilo temelje eni najuspešnejših blagovnih znamk v zgodovini umetnosti, ki še vedno zagotavlja uspešnost razstav, čeprav se na njih predstavljajo “zgolj” jedkanice in ne umetniške slike.

Videti je, da Künstlerhaus dolgo ni dojel, kako pomembna je ta zbirka, ki lahko služi kot študija na področju sociologije zbirateljstva, pripomore k taksonomiji jedkanic in predstavlja edinstveno zalogo dobro ohranjenih in izbranih kosov likovne umetnosti. Zato so Rembrandtove jedkanice preživele prvo in drugo svetovno vojno v Künstlerhausu in sefih muzeja Albertina in niso bile predstavljene javnosti vse do leta 1968. Od takrat pa vse do danes so jih razstavljali že v številnih krajih širom po svetu in jih predstavili širši javnosti, predvsem v ZDA, kjer so med leti 1985 in 1987 prepotovale 20 muzejev.

dr. Peter Zawrel direktor Künstlerhausa, Dunaj

Vendar pa jedkanice iz 17. stoletja niso v stanju, primernem za prenašanje in transportiranje. Če jih želimo ohraniti za prihodnje generacije, moramo z njimi ravnati zelo previdno. Zato bo zbirka za nekaj časa umaknjena iz javnosti iz raziskovalnih razlogov (zadnja raziskava je bila opravljena leta 1966, ko so zbirko prvič opisali) in zaradi restavriranja. Obstaja velika verjetnost, da bo razstava v Lendavi zadnja in jedkanice dolgo let ne bodo več na ogled.

9


A

„Gesellschaft der bildenden Künstler Österreichs” (Osztrák Képzőművészek Egyesülete) Ausztria legrégebbi művészeti egyesülete, amelynek 1861-es alapító tagjai az úgynevezett „Ringstraßen-Zeit” legjobb festői, szobrászai és építészei közül kerültek ki. Ferenc József császár nagylelkű adományának köszönhetően a Künstlerhaus a Bécs központjában található Karlsplatzon épült fel, a Musikverein szintén világhírű épülete mellett. Elkészültekor korának egyik legkorszerűbb rendezvényhelyszínének és kiállítóterének számított.

Rembrandt rézkarcai és a Künstlerhaus Történet a nagylelkűségről

Az 1868-as évben két igen fontos esemény történt az egyesület életében. Ekkor nyitották meg az épületet, valamint váratlanul felbecsülhetetlen értékű ajándékban részesültek: Aloisia Ranftl, Johann Ranftl festő özvegye hagyatékaként ekkor került az egyesület tulajdonába a festő műgyűjteménye. Johann Mathias Ranftl (1804–1854) a biedermeier időszak sikeres festője és lelkes műgyűjtő volt, ezenfelül tekintélyes szószólója egy osztrák művészeti egyesület létrehozásának; ez az elképzelés azonban csak korai, járvány okozta halála után néhány évvel válhatott valóra. Az elfogadott vélekedés szerint 14 évvel később Aloisia a saját végrendelete összeállításakor valójában férje végakaratát követte. Ranftl gyűjtői érdeklődését saját munkája határozta meg, különösen az arckép- és az életképfestészet iránti vonzalma. Az abszolút természethűség, a szövet anyagszerűsége, a világos fények és a nyugodt, széles térkezelés híve volt. Korának sok festőjéhez, mindenekelőtt Ferdinand Georg Waldmüllerhez hasonlóan Ranftl a zsánerjeleneteket, a polgári élet kellemes egyszerűségének és meghittségének ábrázolá-

10


sait előnyben részesítette az ipari forradalom és az európai nacionalizmusok megjelenése által okozott gyökeres változások és a társadalmi felfordulás bemutatásával szemben.

Rembrandt nem csupán a rézkarc történetének volt az egyik legtermékenyebb alkotója, hanem tökélyre és változatosságra törekvéséről is híressé vált. Legtöbb rézkarca több változatot megélt és különféle fázisokon ment keresztül. Az új változatot gyakran csak néhány vonal hozzáadása jelenti az amúgy már kész kompozícióhoz. Figyelemre méltó, hogy a Künstlerhaus gyűjteményében őrzött rézkarcok legnagyobb része a befejezettek közé tartozik. A rézkarcok némelyike, mint például A pásztorok imádása – éjjeli jelenet című, nem kevesebb, mint nyolc fázison ment keresztül, míg más alkotások – így például az Ábrahám és Izsák – azonnal elnyerték végső formájukat.

Nem meglepő, hogy miként a kor sok más festője, Ranftl is a 17. századi holland festészet és rézkarc mestereihez, mindenekelőtt Rembrandthoz fordult példamutatásért. Nem tudjuk, kiktől szerezte a 63 eredeti Rembrandt-nyomatot, a néhány kortárs másolatot és friss fénynyomatot. Annak ellenére, hogy Rembrandt jelentős hatást gyakorolt rá, nem rendelkezünk adattal arra vonatkozóan, hogy Ranftl bármilyen közvetlen másolatot készített volna Rembrandt műveiről. Úgy tűnik, a Künstlerhaus sokáig nem döbbent rá a gyűjtemény jelentőségére, amely gyűjtésszociológiai tanulmányként, rézkarcosztályozási leckeként, valamint válogatott és nagyon jó állapotban lévő képzőművészeti alkotások egyedi kollekciójaként is értelmezhető. Ezért a Rembrandt-rézkarcok a két világháborút a Künstlerhaus és az Albertina trezorjában vészelték át, s a gyűjteményt a közönség először csak 1968-ban láthatta. Azóta már a világ számos városába eljuttatták a műveket, és az Egyesült Államokban, ahol 1985 és 1987 között húsz múzeumban állították ki a kollekciót, különösen zajos közönségsikert aratott.

Rembrandt népszerű volt, és népszerűségének legközvetlenebb hozadékai a műveiről készített másolatok. A kiállításon látható másolatok a művészetet tanulók technikai jártasságának megcsillogtatásaként jöttek létre, némely esetben ismeretlen másolók által készített gyenge minőségű nyomatmásolatok vagy pedig kései darabok a 18. századból. A 19. században a fénynyomat-technikának köszönhetően Rembrandt képei széles körben elterjedtek, ez vezetett a művészettörténet egyik legsikeresebb védjegyének, Rembrandt hírnevének felépítéséhez, amely napjainkban is biztosíték arra, hogy egy kiállítás rendkívüli sikert arasson, még akkor is, ha „csupán” rézkarcokat, és nem festményeket mutat be.

A 17. századi rézkarcok mindazonáltal nem alkalmasak a gyakori utaztatásra. Ha a jövő nemzedékei számára is meg akarjuk őrizni jó állapotukat, óvatosan kell kezelnünk őket. Ezért valószínű, hogy a művek lendvai bemutatása hosszabb ideig az utolsó alkalom lesz, amikor a nagyközönség is láthatja e páratlan gyűjteményt – időszerűvé vált ugyanis kutatásuk és restaurálásuk (előbbire a gyűjtemény első leírása, 1966 óta nem került sor).

dr. Peter Zawrel

a Künstlerhaus igazgatója, Bécs

11


The „Gesellschaft der bildenden Künstler Ös-

terreichs“ is Austria’s oldest artist association, founded in 1861 by some of the best known painters, sculptors and architects of the so called „Ringstraßen-Zeit“. Thanks to a generous donation by the Emperor Franz Josef I the Künstlerhaus was built on the centrally located Karlsplatz next to the equally world famous building of the Musikverein. It was one of the most modern event sites and exhibition houses of the time.

Rembrandt’s Etchings and the Künstlerhaus. A story of generosity.

The year 1868 marks two milestones in the history of the Association: The opening of the building and the unexpected and even more invaluable donation of the painter Johann Ranftl’s art collection as a bequest from his widow Aloisia Ranftl. Johann Ranftl (1804-1854) was a successful painter in the „Biedermeier“ period as well as a collector. Furthermore he was a respectable supporter of the idea to found an Austrian artists’ society, a project that took some more years after his early death caused by an epidemic. It is assumed Aloisia’s bequest 14 years later was given with her husband’s wishes in mind. Ranftl’s interest as a collector was determined by his own work, especially by his interest in portraits and genre painting. He was a proponent of absolute faithfulness of nature, materiality of texture, clarity of light, and a still, expansive treatment of space. As many other painters of the time, above all Ferdinand Georg Waldmüller, Ranftl was concerned with genre scenes, picturesque portraits of the comfortable simplicity and coziness of bourgeois life before the radical changes and social unheaval of the Industrial Revolution and European nationalism.

12


It is no surprise Ranftl, as many other painters of the time, was looking up to the old masters of Dutch 17th century painting and etching, above all to Rembrandt. We do not know from which sources Ranftl acquired the 63 original prints by Rembrandt, some contemporary copies and the recent collotypes. Although greatly influenced by Rembrandt, Ranftl is not known to have produced any direct copies of Rembrandt’s work.

in the Künstlerhaus collection are in their final state. Some of the included etchings, such as “The Adoration of the Shepherds: A Night Piece” went through as many as eight states while others such as “Abraham and Isaac” were completed in only one state. Rembrandt was popular. The most direct outcome of this popularity was the copy. The copies that are included in this exhibition are done by scholars to prove their technical talent, or they are poor reverse images of the original by unknown copyists or late impressions from the 18th century. In the 19th century a lot of collotypes spread Rembrandt’s images out to everybody and led the basis for one of the most successful brandmarks in art history that is still a garant for blockbuster exhibitions, even they “only” show the etchings and not the paintings.

It seems the Künstlerhaus did not realize the importance of the collection for a long time, as a study in the sociology of collecting, as a lesson in etching taxonomy, as a unique stock of exquisite pieces of fine art in a very good shape. Consequently, the Rembrandt etchings survived WWI and WWII in the Künstlerhaus and the Albertina safes and have not been presented to the public earlier than in 1968. Since then they have been sent to many places around the world and reached a wide audience especially in the US, where from 1985-1987 they travelled through 20 museums.

dr. Peter Zawrel

the director of Künstlerhaus, Vienna

However, etchings from the 17th century are not made for travel. If we want to preserve them for future generations we should handle them with care. So it might be the presentation in Lendava is the last one for a longer time of research which was not done since the first description of the collection in 1966 - and for restoration, too. Rembrandt was not only one of the most productive artists in the history of etching but famous for his constant striving for excellence and variety. Most of his etchings went through several different versions or states. Often a different state may be defined by adding only a few lines to an otherwise complete composition. It is remarkable that most of the etchings

13


Berač z leseno nogo Falábú koldus Beggar with a Wooden Leg ca. 1630, jedkanica | rézkarc | etching, 11,4 x 6,6 cm

14


Pogovor med beračem in beračico Koldus férfi és koldusasszony beszélget Beggar Man and Beggar Woman Conversing 1630, jedkanica | rézkarc | etching, 7,8 x 6,6 cm

15


Perzijec A perzsa fĂŠrfi The Persian 1632, jedkanica | rĂŠzkarc | etching, 10,8 x 7,9 cm

16


Kristus in Samarijanka sredi ruševin Jézus és a szamáriai asszony a romok között Christ and the Samaritan Woman among Ruins 1634, jedkanica | rézkarc | etching, 12,3 x 10,6 cm

17


Poulični glasbeniki Vándormuzsikusok The Wandering Musicians ca. 1635, jedkanica | rézkarc | etching, 13,8 x 11,5 cm

18


Pekovka palačink A lepénysütő asszony The Pancake Woman 1635, jedkanica | rézkarc | etching, 10,9 x 7,7 cm

19


Križanje Keresztrefeszítés Crucifixion ca. 1635, jedkanica | rézkarc | etching, 9,5 x 6,7 cm

20


Vrnitev izgubljenega sina A tékozló fiú hazatérése The Return of the Prodigal Son 1636, jedkanica | rézkarc | etching, 15,6 x 13,6 cm

21


Jožef pripoveduje o svojih sanjah József álmát meséli Joseph Telling his Dreams 1638, jedkanica | rézkarc | etching, 11 x 8,3 cm

22


Na tleh sedeči moški akt Földön ülő férfi akt Male Nude Seated on the Ground 1646, jedkanica | rézkarc | etching, 9,7 x 16,8 cm

23


Berači prejemajo miloščino na hišnem pragu Koldusok alamizsnát kapnak egy ház ajtajánál Beggars Receiving Alms at the Door of a House 1648, jedkanica | rézkarc | etching, 16,5 x 12,8 cm

24


David pri molitvi Dávid imádkozás közben David in Prayer 1652, jedkanica | rézkarc | etching, 14,3 x 9,3 cm

25


Čaščenje pastirjev (la Nativité) Pásztorok imádása (la Nativité) The Adoration of the Shepherds (la Nativité) ca. 1654, jedkanica | rézkarc | etching, 10,5 x 12,9 cm

26


Kristus v Emavsu JĂŠzus Emmauszban Christ at Emmaus 1654, jedkanica | rĂŠzkarc | etching, 21,1 x 16 cm

27


Avtoportret s čepico in izvezenim telovnikom Önarckép lapos sapkában és hímzett ruhában Self-Portrait with Flat Cap and Embroidered Vest ca. 1642, jedkanica | rézkarc | etching, 9,3 x 6,2 cm

28


Rembrandt Harmenszoon van Rijn Biografija Rembrandt se je rodil 15. julija 1606 v Leidnu kot mlinarjev sin. Njegovo polno ime je Rembrandt Harmenszoon van Rijn. Čeprav je izhajal iz družine s skromnimi prihodki, so mu starši omogočili šolanje. Sprva je obiskoval latinsko šolo, nato pa se je s 14 leti vpisal na univerzo v Leidnu. Ker ga izbran program ni veselil, je kmalu pustil šolo, da bi postal umetnik. Sprva se je učil pri lokalnem mojstru Jacobu van Swanenburchu, nato pa v Amsterdamu pri Pietru Lastmanu, ki je znan po slikah z zgodovinskimi motivi. Po šestih mesecih, ko je osvojil vse, kar so ga lahko naučili, se je vrnil v Leiden, kjer je bil kmalu, kljub svojim 22 letom, tako cenjen, da je že našel prve učence. Eden izmed njih je bil znan umetnik Gerrit Dou. Rembrandt se je leta 1631 preselil v Amsterdam, kjer se je leta 1634 poročil. Poroka s Saskio van Uylenburgh, sestrično uspešnega prodajalca umetnin, je veliko prispevala k uspešnosti njegove kariere, saj ga je njen bratranec povezal s premožnimi meceni, ki so vneto naročali potrete. Izjemno lep primer iz tega obdobja predstavlja portret Nicolaesa Rutsa (1631, Frick Collection, New York). Zelo zaželene so bile tudi Rembrandtove mitološke in verske stvaritve, naslikal pa je tudi številne dramatične mojstrovine, kot je Oslepitev Samsona (1636, Städelsches Kunstinstitut, Frankfurt). Ker je slovel kot zelo dober učitelj, je bil njegov atelje poln učencev, nekateri izmed njih (npr. Carel Fabritius) pa so bili že izkušeni umetniki. V 20. stoletju so učenjaki številne slike ponovno prisodili njegovim pomočnikom. Prepoznavanje Rembrandtovih del je aktivno področje, ki ga podpirajo s štipendijami za umetnike. Rembrandt je veliko svojih del ustvaril v moderni meščanski hiši v Amsterdamu. Hišo je kupil leta 1639, ko je bil star 33 let, vendar se je izkazalo, da je postala prizorišče njegove osebne tragedije, v njej so umrli žena in trije od njunih otrok. Hiša je kmalu postala zanj veliko finančno breme, zato se je moral leta 1660 izseliti. Nov lastnik je hiši dodal še zgornje nadstropje in streho in to podobo je hiša ohranila vse do danes. Leta 1911 je nizozemsko gibanje poskrbelo, da je bila hiša spremenjena v Rembrandtov muzej, ki predstavlja grobnico cenjenega državnega umetnika in občudovanja vreden primer nizozemske arhitekture 17. stoletja. V nasprotju z njegovo uspešno poklicno kariero so Rembrandtovo družinsko življenje zaznamovale številne tragedije. Med leti 1635 in 1641 mu je Saskia rodila štiri otroke, vendar je na koncu preživel samo njun najmlajši sin Titus. Saskia je umrla leta 1642, ko je bila stara 30

let. Hendrickje Stoffels, ki je bila pri Rembrandtu zaposlena kot gospodinja okrog leta 1649, je čez sčasoma postala njegova zunajzakonska partnerica in slikarski model za številne slike. Kljub Rembrandtovemu finančnemu uspehu, ki ga je dosegel kot umetnik, učitelj in prodajalec umetnin, ga je nagnjenost k zapravljivemu načinu življenja leta 1656 privedla do bankrota. Popis njegove kolekcije umetniških del in antikvitet, ki je bil narejen pred dražbo, jasno kaže, kaj je zanimalo in navduševalo Rembrandta, tj. starodavne skulpture, slike iz obdobja flamske in italijanske renesanse, umetnost Daljnega vzhoda, sodobna nizozemska dela, orožje in vojna oprema. Žal pa sta bila izid dražbe in prodaja njegove hiše pravo razočaranje. Te težave pa niso vplivale na Rembrandtovo delo, ampak ravno nasprotno, postal je še uspešnejši. Nekatere izmed njegovih znanih slik, ki so nastale v tem obdobju, so: Judovska nevesta (1665), Predstojniki tekstilnih cehov (1661, Rijksmuseum, Amsterdam), Bathsheba (1654, Louvre, Pariz), Jakob blagoslovi Jožefove sinove (1656, Staatliche Gemäldegalerie, Kassel, Nemčija) in njegov avtoportret (1658, Frick Collection). V zasebnem življenju pa ga je še naprej razžirala žalost. Njegova ljubljena Hendrickje je umrla leta 1663, sin Titus pa pri 27 letih leta 1668. Enajst mesecev pozneje, 4. oktobra 1669, je v Amsterdamu umrl tudi sam.

Biografija povzeta po viru: WEB GALLERY OF ART, http://www.wga.hu/index1.html

29


Rembrandt Harmenszoon van Rijn Életrajz: Rembrandt – teljes nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn – 1606. július 15-én Leidenben egy molnár fiaként született. Annak ellenére, hogy viszonylag szerény anyagi körülmények között élő családból származott, szülei nagy gondot fordítottak az oktatására. Tanulmányait a latin iskolában kezdte, majd 14 évesen beiratkozott a Leideni Egyetemre. Mivel a képzés nem érdekelte, rövid idő után ott is hagyta az intézményt, hogy művészetet tanulhasson – először Jacob van Swanenburch helyi mesternél, majd Amszterdamban, a történeti festészetéről híres Pieter Lastmannál. Hat hónap elteltével már birtokában volt minden ismeretnek, amit tanítani szándékoztak neki, így visszatért Leidenbe, ahol csakhamar olyan elismert lett, hogy 22 éves kora ellenére már tanítványok jártak hozzá. Ezek egyike a híres művész, Gerrit Dou volt. Rembrandt 1631-ben Amszterdamba költözött. 1634-ben Saskia van Uylenburggal, egy sikeres műkereskedő unokahúgával kötött házassága jelentős lökést adott a karrierjének, mivel ennek köszönhetően sok gazdag patrónussal került kapcsolatba, akik lelkesen rendelték tőle a portrékat. Kivételes alkotásnak számít ebből az időszakból Nicolaes Ruts arcképe (1631, New York, Frick Collection). Ezenfelül mitológiai és vallási tárgyú művei iránt is élénk kereslet mutatkozott, számos drámai jelenetet is festett, mint például a Sámson megvakítása (1636, Frankfurt, Städelsches Kunstinstitut). Mivel tanárként is nagy hírnévnek örvendett, műhelyét tanítványok sora látogatta, akik közül néhányan, például Carel Fabritius is, már képzett művészek voltak. A 20. században a műkritikusok számos festményét tévesen a tanítványok alkotásaként azonosították; a Rembrandtnak tulajdonított művek szerzőségének megállapítása továbbra is aktív tudományterület. Rembrandt több műve ebben az előkelő amszterdami polgárházban készült. A ház, amelyet a festő 1639-ben, 33 évesen vásárolt meg, személyes tragédiái helyszíne is volt: itt hunyt el felesége és három gyermeke is. A ház fenntartása idővel jelentős anyagi terhet rótt rá, ezért 1660-ban Rembrandtnak ki kellett költöznie belőle. A ház mai arculata az új tulajdonos idejéből származik, aki új szinttel és tetővel bővítette. 1911-ben egy holland mozgalom Rembrandt-múzeummá alakította át a házat, egyszerre őrizve meg ezáltal egy megbecsülésnek örvendő nemzeti művész kegyhelyeként és a 17. századi holland építészet impozáns példájaként. Eredményes szakmai pályafutásával ellentétben Rembrandt családi életére a balsors nyomta rá a bélyegét.

1635 és 1641 között Saskia négy gyermeknek adott életet, azonban közülük csak a legfiatalabb, Titus élte meg a felnőttkort; majd Saskia is elhunyt 1642-ben, 30 éves korában. Hendrickje Stoffels, aki 1649-től Rembrandt házvezetőnőjeként dolgozott, idővel az élettársává vált, és számos festményéhez modellt is ült. Anyagi sikerei ellenére, amelyeket művészként, tanárként és műkereskedőként ért el, a fényűző életmód iránti vonzalma következtében Rembrandt 1656-ban kénytelen volt csődöt jelenteni. A felvett hitelek visszafizetését szolgáló árverés előtt a műtárgyairól és régiségeiről felvett leltár jól mutatja, milyen kiterjedt volt Rembrandt érdeklődési köre: ókori szobrok, flamand és olasz reneszánsz festmények, távol-keleti műtárgyak, kortárs holland művek, fegyverek és páncélok egyaránt fellelhetők voltak a gyűjteményben. Az árverés eredménye, amely magába foglalta a ház eladását is, csalódást keltett. Ezek a gondok azonban semmilyen látható negatív hatást nem gyakoroltak Rembrandt munkásságára, épp ellenkezőleg, művészi tökélye még inkább kiteljesedett. Ebből az időszakból származó jelentős festményei többek között a Zsidó menyasszony (1665), A posztós céh elöljárói (1661, Amszterdam, Rijksmuseum), Bethsábé a fürdőben (1654, Párizs, Louvre), Jákob megáldja József fiait (1656, Kassel, Németország, Staatliche Gemäldegalerie), és egy Önarckép (1658, Frick Collection). Magánéletét azonban továbbra is a keserűség kísérte. A szeretett Hendrickje 1663-ban meghalt, és 1668-ban, alig 27 éves korában fia, Titus is. Tizenegy hónappal később, 1669. október 4-én Amszterdamban ő is követte őket a sírba.

A fenti rövid életrajz a következő oldalról származik: WEB GALLERY OF ART, http://www.wga.hu/index1.html

30


Rembrandt Harmenszoon van Rijn Biography: Rembrandt was born in Leiden on July 15, 1606 - his full name Rembrandt Harmenszoon van Rijn. He was the son of a miller. Despite the fact that he came from a family of relatively modest means, his parents took great care with his education. Rembrandt began his studies at the Latin School, and at the age of 14 he was enrolled at the University of Leiden. The program did not interest him, and he soon left to study art - first with a local master, Jacob van Swanenburch, and then, in Amsterdam, with Pieter Lastman, known for his historical paintings. After six months, having mastered everything he had been taught, Rembrandt returned to Leiden, where he was soon so highly regarded that although barely 22 years old, he took his first pupils. One of his students was the famous artist Gerrit Dou. Rembrandt moved to Amsterdam in 1631; his marriage in 1634 to Saskia van Uylenburgh, the cousin of a successful art dealer, enhanced his career, bringing him in contact with wealthy patrons who eagerly commissioned portraits. An exceptionally fine example from this period is the Portrait of Nicolaes Ruts (1631, Frick Collection, New York City). In addition, Rembrandt’s mythological and religious works were much in demand, and he painted numerous dramatic masterpieces such as The Blinding of Samson (1636, Städelsches Kunstinstitut, Frankfurt). Because of his renown as a teacher, his studio was filled with pupils, some of whom (such as Carel Fabritius) were already trained artists. In the 20th century, scholars have reattributed a number of his paintings to his associates; attributing and identifying Rembrandt’s works is an active area of art scholarship. Rembrandt produced many of his works in this fashionable town house in Amsterdam. Purchased by the artist in 1639, when he was 33, it proved to be the scene of personal tragedy: his wife and three of his children died here. The house became a financial burden, and in 1660 Rembrandt was forced to move. A new owner added the upper story and roof, giving it the appearance it still bears. In 1911 the Dutch movement made it a Rembrandt museum -preserving it both as a shrine of a revered national artist and as an imposing example of 17th Century Dutch architecture. In contrast to his successful public career, however, Rembrandt’s family life was marked by misfortune. Between 1635 and 1641 Saskia gave birth to four children, but only the last, Titus, survived; her own death came in 1642- at the age of 30. Hendrickje Stoffels, engaged

as his housekeeper about 1649, eventually became his common-law wife and was the model for many of his pictures. Despite Rembrandt’s financial success as an artist, teacher, and art dealer, his penchant for ostentatious living forced him to declare bankruptcy in 1656. An inventory of his collection of art and antiquities, taken before an auction to pay his debts, showed the breadth of Rembrandt’s interests: ancient sculpture, Flemish and Italian Renaissance paintings, Far Eastern art, contemporary Dutch works, weapons, and armor. Unfortunately, the results of the auction - including the sale of his house were disappointing. These problems in no way affected Rembrandt’s work; if anything, his artistry increased. Some of the great paintings from this period are The Jewish Bride (1665), The Syndics of the Cloth Guild (1661, Rijksmuseum, Amsterdam), Bathsheba (1654, Louvre, Paris), Jacob Blessing the Sons of Joseph (1656, Staatliche Gemäldegalerie, Kassel, Germany), and a self-portrait (1658, Frick Collection). His personal life, however, continued to be marred by sorrow. His beloved Hendrickje died in 1663, and his son, Titus, in 1668- only 27 years of age. Eleven months later, on October 4, 1669, Rembrandt died in Amsterdam.

Brief biography above from: WEB GALLERY OF ART, http://www.wga.hu/index1.html

31


Izdajatelj | Kiadó | Publisher Za izdajatelja | A kiadásért felel | For the Publisher Spremno besedilo | Kisérőszöveg | Text Prevod | Fordították | Translation

Lektura | Lektorálták | Language editors

Galerija-Muzej Lendava Beata Lazar mag. Anton Balažek, Jos Douma, dr. Peter Zawrel Alneja Gašpar, Milena Lebar (v slovenščino) Lendvay Claude Domonkos, Szücs Luca (magyarra) Suzanne Király-Moss, Milena Lebar (english) Ivanka Bratkovič, Böröcz Nándor

Fotografija | Fotó | Photography

Dubravko Baumgartner

Grafično oblikovanje | Katalógusterv | Graphic design

Dubravko Baumgartner

Tisk | Nyomda | Printed by

Digifot, Lendava, 2013

Razstavo so podprli | A kiállítás támogatói | Supported by:


© 2013 Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1, 9220 Lendava - Lendva, Slovenija tel: +386 (0)2 578 92 60, e-mail: info@gml.si, www.gml.si


Rembrandt Harmenszoon van Rijn