Page 1

1


RODRIGUEZ PROJEKT Béta verzsön I. Fejezet

Írta: Mariska, a pizzaember Ihletet adott: Mademoiselle Linczy Kiadja a Mariska Csudálatos Könyvei kiadó 2018 ©

2


I. FEJEZET Egyszer egy nap, egy bankrablásra alkalmas csodálatos reggelen egy embert éppen bankrablásért üldöztek a rendőrök. Egy sivatagi benzinkútról lopott lángoló motorral száguldott az utcán, a rendőrök szirénázása pedig mindenhová elhallatszott. Nemsokára a rabló egy tóhoz ért. A motorján egy gombnyomással bekapcsolta az antigravitációs libegtetőt, s mikor a tó felett repülésbe kezdett, a rendőrautók a vízbe zuhantak. A rabló egy időre megmenekült. Pénzzel és boldogsággal telve sétált be a kedvenc francia kávézójába, amely Guadalajara központjában volt megtalálható. Hangos léptekkel sétált el a pénztáros pultig, rácsapott az asztalra, majd így szólt: – Kérek öt darab, a chouquette hazájából származó eredeti, csokoládéval töltött croissantot! Erre a pénztáros idegesen megszólalt: – Ember, ez nem egy kocsma, hanem egy francia kávézó! Ez a fajta viselkedés itt nem megengedett! – Engem nem érdekel, mi van ebben a kávézóban megengedve! – csapott rá még egyszer az asztalra – Kérem a crossantjaimat, most! – Sajnálom, de ha folytatja ezt a fajta viselkedést, nem szolgálhatom ki! Ekkor a rabló az idegességtől teljesen elvörösödött fejéről lekapta a sombrero kalapját, majd egy hirtelen mozdulattal frizbiként dobta a pénztáros felé. Alig telt el egy pillanat, a kalap széléből pengék nyíltak ki, amelyek levágták a 3


pénztáros fejét. A kávézó vendégei sikoltozni és menekülni kezdtek, azonban a rabló ezt már annyira megszokta maga körül, hogy tudomást sem vett róla. Máson járt az esze. A croissantokon. Rögvest el is indult a konyha felé, majd elkezdte a croissantokat, amiket talált bepakolni a zsákba, amibe nemrég a bankból lopott pénzt is tette. Ez volt a kedvenc rablózsákja. A színe lila volt, szíves mintával volt díszítve. Azonban nem csak simán rárajzolva voltak. Igazi volt mindegyik. Mikor a croissantokkal teli zsákkal kirohant a konyhából, odament a földön heverő pénztáros mellé. Leguggolt, majd valamilyen sátánista szertartás szövegét kezdte el halkan mormolni. Elővett egy svájci bicskát, kinyitotta, majd felvágta a pénztárost. Egy teáskanálba sót tett, s kiemelte vele a szívét. Egy ideig a levegőben tartotta a kanállal, majd egy hosszú, rózsaszín tűvel a zsákjára tűzte. Ezután egy kettétört klarinétot hagyott a tett helyszínén. Kirohant a kávézóból. A szirénák már hallatszottak a távolból, így hát a rabló felpattant a motorjára. A motor brümmögött, a kerék pörgött, a rabló pedig eltűnt. Mexikóváros felé vette az irányt. A napnyugta vörös fényében száguldott az országúton. Nem sokkal később, mikor estére egy erdőbe ért, tábort vert. A lángoló motorját használta tábortűzként. Már nagyon éhes volt. Az esti sötétségben az egyetlen fényforrást a motorja jelentette, ami egyben arra is jó volt, hogy ételt sütögessen rajta. Ekkor támadt egy ötlete. Mi lenne, ha megsütné a croissantokat? A zsákja felé nyúlt, s mikor a croissantokat vette volna ki belőle, feltűnt neki, hogy a teljesen üres.

4


– Hová tűntek a croissantjaim?! Elvitte őket tán az erdei mumus?! – Kiáltott fel kétségbeesetten, mikor rájött, hogy az ízletes francia ételei eltűntek. Mikor jobban megnézte, egy nagy, kormos szélű lyukat vett észre a zsák oldalán. Körbenézett a táborhelye környékén, de nem talált semmit, csak néhány papírszatyrot. Szomorúan és csalódottan aludt el aznap. Mikor másnap reggel felkelt, még mindig a croissantok jártak az eszében. Éhes, volt, még éhesebb, mint tegnap este. Úgy döntött, elindul egy vadászatra, hogy ennivalót szerezzen magának. Azonban volt egy problémája. Nem volt nála semmilyen vadászatra alkalmas eszköz, a sombreroja túl rövidtávú fegyver volt, messzire célozni sem lehetett vele jól, pláne egy erdőben, ahol mindent fák borítanak. A környék kietlen és félsivatagos volt, a legközelebbi város több száz kilométerre volt tőle, így újabb croissant adagot sem tudott lopni. Csak a svájci bicskája volt nála, de mivel éhes volt, elindult vele vadászni. Teltek a percek, az órák. Semmit nem talált. Visszatért a táborhelyéhez, leült egy kidőlt fa tövébe, és reményvesztetten sírni kezdett. – Ez is biztosan az erdei mumus műve! Ha nem jöttem volna ide, nem történt volna ez! Muszáj lesz megta… – Ekkor hirtelen egy rémisztő hangot hallott. Körülnézett, de semmit nem látott. – Biztosan csak hallucinálok ebben a melegben – gondolta. – Quién se atrevió a perturbar el silencio del bosque?!! – szólt erős szél kíséretében egy suttogás szerű, még rémisztőbb hang, ami átvisszhangozta az egész erdőt. A rabló nagyon megrémült, nem tudta, hallucinál-e, ezért amilyen gyorsan csak tudott, felült a motorjára, bekapcsolta az antigravitációs

5


libegtetőt, és addig suhant a fák felett, míg ki nem ért az erdőből. Úgy döntött, nem Mexikóváros felé fog menni, hanem vissza Guadalajara irányába, ahol valószínűleg elveszítette a croissantjait. Kétségbeesetten kutatott, hová tűnhettek az értékes croissantok. Az egész napját a megkeresésükkel töltötte. Az úton, amin az erdőbe jött gyalogolt oda-vissza, az útszéli kiszáradt bokrokat is mind megnézte, de hiába. A croissantok sehol. Szomorúan elindult a közeli kocsmába, amit régi ismerőse, Pablo vezetett. A nap már kezdett lemenni, mire odaért. A motorját a földre döntötte, és sírva elindult befelé. – Hát magával meg mi történt, Rodriguez? – szólt a pultos, Pablo, aki már jól ismerte a rablót. – Soha nem láttam még így magát. – Elhagytam a… – szólt a rabló. Csak idáig jutott a mondatában, mikor a kocsma rádiójában meghallotta: croissantokat. Erre egyből felkapta a fejét, és még a sombreroját is levette, hogy jobban hallhassa. Visszatért számára a remény. Az ezután következő hírek a rádióban így szóltak: – Tegnap egy rejtélyes, sombrero kalapot viselő bajszos embert a lila zsákjával látták távozni egy égő motoron a Guadalajara központjában található kávéházból. Nagy mennyiségű croissantot vitt el illegálisan, megölte a pénztárost és egy kettétört klarinétot hagyott a tett helyszínén. Bárki, aki látott vagy hallott valamit, jelezzen a guadalajarai rendőrségen! Ekkor a hírek más témákra tértek. A rabló most még keservesebb sírásban tört ki. Pablo, aki egyébként már gyerekkorában is ismerte, próbálta megvigasztalni.

6


– Nyugodj meg, Rodriguez. Ketten együtt kétszer ennyi croissantot tudnánk lopni, sőt, még egy kis chouquettet is! – Hagyj békén! Itt van rajtam a kalapom, te is tudod, mi lesz, ha nem hagyod abba! – kiáltott a rabló Pablora – egyébként is, a nevem nem Rodriguez, hanem Viktórió! Viktórió Rodriguez! De te ezt azzal a kis agyaddal soha nem bírtad felfogni! Ahogyan Viktórió sírt és veszekedett Pabloval, a rádióban ez hallatszódott: – Új hírek a klarinéttörő sorozatgyilkossal kapcsolatban! – erre mindenki felkapta a fejét, aki a kocsmában volt, de főleg Viktórió. – Alapos vizsgálódások után gyanúsan magas szénatom tartalmú csíkot fedeztek fel a helyszínelőink, amely nagy valószínűséggel az égő motornak tulajdonítható. A csíkot egy különleges szerrel sikerült szabad szemmel láthatóvá tennünk, amely végül egy kupac croissanthoz vezetett el. Ezután a nyomoknak nyoma vész, a gyilkos nagy valószínűséggel antigravitációs libegtetőt használt. A croissantokat a madridi DNS kivizsgáló központba küldtük, a teszt eredménye csak egy hónap múlva lesz elérhető, mert már megromlottak, amely nagyon megnehezíti a DNS kutatók dolgát. A híreink mára véget értek, most DJ Valika legújabb slágere következik! Viktórió idegességében megfogta a rádiót, majd teljes erőből a földhöz csapta. Nagy csend lett. Megfagyott a kocsmában a levegő. Mindenki Viktóriót figyelte. Nemsokára megtört a csend. Viktórió felállt, felemelte a széket amin ült, majd úgy a földhöz csapta, hogy darabokra tört. Egy pillanatig állt és a széket nézte, s utána sírva a földre feküdt. – A croissantjaim! Ha nem lángolna a motorom, nem gyulladt volna ki a zsák és… – a sírástól már nem bírt tovább beszélni.

7


Senki sem tudta megnyugtatni. Egész éjszaka a földön sírt. Másnap reggel egy pohár vodka-licqueur volt mellette. – Ki tette ezt ide?! – kiáltotta. – Én voltam, – válaszolt Pablo – gondoltam örülni fogsz neki. Ekkor Viktórió felállt és Pablora kiáltott: – Te idióta, mikor jegyzed már meg végre, hogy alkoholallergiám van?! Ilyesmit én nem ihatok, csak vizet meg szörpöt! Levette kalapját, s már majdnem készült a régi ismerősére dobni, mikor Pablo rákiáltott: – Ne csináld, Viktórió! – s ekkor a pult mögül ki tudja honnét összelopkodott klarinétokat adott neki –Törd szét őket! Nagyon jók stresszlevezetőnek! Viktórió gondolkodott egy darabig, majd Pablora repítette kalapját. Ezután rádobta a klarinérokat amiket az előbb kapott tőle. A sátánista szertartást és a majáktól átvett, ősi szívkiszedő szertartást nem végezte el ezúttal, mert a croissantok elvesztése nagyon megviselte a tulajdonképpen nem is létező lelkét, így sírva távozott a kocsmából. Felült a motorjára és elindult.

8


Szia Linczy :D

9


Furcsa hátszöveg ami minden könyvön van Ismerd meg egy mexikói pszichopata kalandos utazásait, kelj át sivatagokon, tengereken, erdőkön! Tapasztalj meg családi drámákat, rejtélyekkel átszőtt történeteket és súlyos kajakríziseket! Tapasztald meg, ahogyan a sátán meztelenül előbújik a csatornából, és egy hősies dagadt ember visszatuszkolja oda! Tapasztald meg Jézus visszatérését! Kalandozz Mexikóban, Spanyolországban, Magyarországon és Nigériában! Nézz végig vérre menő focimeccseket Viktike és Gabika között! Találkozz személyesen GyuriFerivel! Igazi kalandok várnak rád, már csak arra várnak, hogy elolvasd őket!

10

Rodriguez - Béta verzsön - I. fejezet  

Ismerd meg egy mexikói pszichopata kalandos utazásait, kelj át sivatagokon, tengereken, erdőkön! Tapasztalj meg családi drámákat, rejtélyekk...

Rodriguez - Béta verzsön - I. fejezet  

Ismerd meg egy mexikói pszichopata kalandos utazásait, kelj át sivatagokon, tengereken, erdőkön! Tapasztalj meg családi drámákat, rejtélyekk...

Advertisement