Page 1

secret Life Gjon Mili Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni, szívesen fotózott sportolókat, táncosokat tökéletes mozdulataik közben. Gjon Mili. Mili leghíresebb munkái kétségkívül a Picassóval közös fényrajzok, de a mozgás megörökítése, az idő ilyen értelemben vett megállítása érdekelte igazán: szívesen fotózott spintelőket, atlétákat, balett-táncosokat tökéletesen kivitelezett mozdulatsoraik közben. Albániában született, Romániában nevelkedett, Amerikában tanult, igaz, eredetileg villamosmérnöknek. Így ismerkedett meg Harold Eugene Edgertonnal, az ő stroboszkopikus tanulmányai segítségével egészen új korszak nyílt a fotótörténelemben: megjelent az elektonikus vaku. Mili villamosmérnök volt, kifejezetten világítástechnikával foglalkozott, hobbiból kez-

Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life magazin szerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg…

Life

inden héten áború

1967. június 5-én, a hatnapos háború első napján Paul Schutzer, a LIFE magazin fotósa izraeli katonákkal utazott konvojban, és ezzel véget ért tragikusan rövid fotós pályafutása. Őt lelőtték, a konvoj felrobbant, az utolsó képei szinte csodával határos módon menekültek meg. Ez a legtöbbször elmesélt történet Schutzer kapcsán. Ez nem a legérdekesebb, hanem a legszomorúbb történet róla. Beszélhetnénk a képeiről is. Nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot bármilyen portréban, és a XX. század minden rövid életére eső fontos eseményéről tudósított. Ezek mind tökéletesen különböző fotóshozzáállást és személyiséget igényelnének, de Schutzer békés, kedves természete úgy tűnik, mindenre megoldás volt. Végigkísérte a polgárjogi mozgalmat és Kennedy választási kampányát. Készített egy sorozatot Anne Frank barátnőiről. Fotózta Marilyn Monroe-t, Jackie Kennedyt és Elizabeth Taylort. Bejárta a világot tudósítóként, a hatnapos háborút megelőzően is többször dolgozott a Közel-Keleten és Európában is. Tudósított az iráni földrengésről és az innsbrucki téli olimpiáról is. Tízéves fotós pályafutása alatt rengeteg nagyon erős képet készített, a leghíresebb mégis a legellentmondásosabb képével lett. Schutzer színesben tudósított a vietnami háborúról, így a bekötött szemű és szájú vietkong fotója is színesben került fel a LIFE magazin címlapjára. A vietnami háború nyers valósága: ezt a címet adták a képnek. És aki csak ezt az egy Schutzer-fotót ismeri, könnyen alakíthat ki torz képet arról, hogyan állt a brutalitáshoz vagy erőszakhoz. Schutzer eredetileg festő szeretett volna lenni, és ez a fotóin is meglátszik, lélegzetelállító képeket készített még az iráni földrengésről is. Szép ember volt, biztos ezért volt érzéke a szép dolgokhoz.

A fotótörténelem meghatározó lapja,

lönleges, erős, hatásos képek, címlapok,

szeállítások – ez a Life magazin. Az első,

egészében fotókra épülő hírújság, amely

ljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban.

pAul theSchutzer reporters of Life magazine

Három kemény arcú katona Franco rettegett gárdájából – a kép sokak számára egyet jelent az 1951-ben publikált Spanyol falu sorozattal, pedig Smith összesen 18, egészen más jellegű képet készített az elmaradott spanyol vidékről. Fotó: W. Eugene Smith | Europress | Getty

16

Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni.

És akkor eljött 1949 nyara, Milit Franciaországba küldték Pablo Picassohoz, megmutatott egy párat a korábbi mozgás- és fénytanulmányaiból, aztán rö próbálták, hogyan működik a fényrajz. Picasso egy kis zseblámpával rajzolt (itt éppen egy futó alakot), Mili pedig háromszor exponált a vakujával, így a Picasso is rajta van a képen alkotás közben. A fotós és Picasso barátsága n volt, többször vendégeskedett a festőnél, fotózta a műhelyét, gyerekét, fel színes potrékat is készített virággal vagy éppen minotaurusz maszkkal. Fotó: Gjon Mili | Getty Images

nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot.

Forrás: Index.hu

20

dett fotózn 1937-ben k gozni, ami l ri szem szám is képes leg tette profi f gráfia roham letezésnek – nyilatkozt 1939-től eg zott a Life m a stroboszk valójában so gatásokon fo Eichmann-p meghallgatá a mozgás a alanyok lába

Egy fotó a Freedom Riders-korszakból: Abernathy tiszteletest a templom előtt hallgatják ki a nyomozók. Fotó: Paul Schutzer | Europress | Getty

17


Life

Minden héten háború A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások – ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban.

Három kemény arcú katona Franco rettegett gárdájából – a kép sokak számára egyet jelent az 1951-ben publikált Spanyol falu sorozattal, pedig Smith összesen 18, egészen más jellegű képet készített az elmaradott spanyol vidékről. Fotó: W. Eugene Smith | Europress | Getty

12


Life

Minden héten háború A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások – ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban.

Három kemény arcú katona Franco rettegett gárdájából – a kép sokak számára egyet jelent az 1951-ben publikált Spanyol falu sorozattal, pedig Smith összesen 18, egészen más jellegű képet készített az elmaradott spanyol vidékről. Fotó: W. Eugene Smith | Europress | Getty

12


A

Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá. Ekkor jelent meg az a szám, mindössze 10 centért, amelynek címlapján az azóta már ikonikussá vált Alfred Eisenstaedt-kép volt a Times Square-en csókolózó párról… Terence Spencer pilótaként harcolt, majd fotós­ként tudósított, táskájában mindig lapult egy kis morfium, végszükség esetére. Nem volt rá szüksége: kilencvenéves korában halt meg, éppen február 8-án, 2009-ben.

Háborúban született, háborúban szolgált, háborúban dolgozott. 1918-ban éppen bombázták Angliát, mikor világra jött, így szinte természetes volt, hogy a második világháború kitörésekor azonnal bevonult. Tehetséges pilóta volt, több kitüntetés kapott leszerelé­ sekor. De a békekötéskor sem tudott lemondani az izgalmakról, mindenhol ott volt, ahol történt valami, mégis teljesen ép bőrrel úszta meg, kilencven évet élt. Feleségével 62 évig voltak házasok, annyira szerették egymást, hogy nemcsak közösen írták meg az emlékirataikat (Living Dangerously), de az asszony nem is tudta túlélni a férje halálát, másnap már nem ébredt fel. A lánya gondozza fotós hagyatékát, amelynek legnagyobb részét a Beatlesről készült képek teszik ki, de még ez a több mint 5000 darab is csak csepp a tengerben Spencer hosszú munkásságához képest. A Life ma­gazin számára elsősorban háborúkból tudósított, később a People magazin számára fotózott hírességeket.

Terence Spencer Háborúban született, háborúban szolgált, háborúban dolgozott. 1918-ban éppen bombázták Angliát, mikor világra jött. 1966, Dubliin. A Nelson-oszlopot, Dublin egykori jelképét ebben az évben robbantották fel. A kép egy Dublinhoz közeli táborban készült, itt gyülekeztek az IRA önkéntes terroristái. Fotó: Terence Spencer | Europress | Getty

14


A

Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá. Ekkor jelent meg az a szám, mindössze 10 centért, amelynek címlapján az azóta már ikonikussá vált Alfred Eisenstaedt-kép volt a Times Square-en csókolózó párról… Terence Spencer pilótaként harcolt, majd fotós­ként tudósított, táskájában mindig lapult egy kis morfium, végszükség esetére. Nem volt rá szüksége: kilencvenéves korában halt meg, éppen február 8-án, 2009-ben.

Háborúban született, háborúban szolgált, háborúban dolgozott. 1918-ban éppen bombázták Angliát, mikor világra jött, így szinte természetes volt, hogy a második világháború kitörésekor azonnal bevonult. Tehetséges pilóta volt, több kitüntetés kapott leszerelé­ sekor. De a békekötéskor sem tudott lemondani az izgalmakról, mindenhol ott volt, ahol történt valami, mégis teljesen ép bőrrel úszta meg, kilencven évet élt. Feleségével 62 évig voltak házasok, annyira szerették egymást, hogy nemcsak közösen írták meg az emlékirataikat (Living Dangerously), de az asszony nem is tudta túlélni a férje halálát, másnap már nem ébredt fel. A lánya gondozza fotós hagyatékát, amelynek legnagyobb részét a Beatlesről készült képek teszik ki, de még ez a több mint 5000 darab is csak csepp a tengerben Spencer hosszú munkásságához képest. A Life ma­gazin számára elsősorban háborúkból tudósított, később a People magazin számára fotózott hírességeket.

Terence Spencer Háborúban született, háborúban szolgált, háborúban dolgozott. 1918-ban éppen bombázták Angliát, mikor világra jött. 1966, Dubliin. A Nelson-oszlopot, Dublin egykori jelképét ebben az évben robbantották fel. A kép egy Dublinhoz közeli táborban készült, itt gyülekeztek az IRA önkéntes terroristái. Fotó: Terence Spencer | Europress | Getty

14


Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life magazin szerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg…

1967. június 5-én, a hatnapos háború első napján Paul Schutzer, a LIFE magazin fotósa izraeli katonákkal utazott konvojban, és ezzel véget ért tragikusan rövid fotós pályafutása. Őt lelőtték, a konvoj felrobbant, az utolsó képei szinte csodával határos módon menekültek meg. Ez a legtöbbször elmesélt történet Schutzer kapcsán. Ez nem a legérdekesebb, hanem a legszomorúbb történet róla. Beszél­hetnénk a képeiről is. Nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot bármilyen portréban, és a XX. század minden rövid életére eső fontos eseményéről tudósított. Ezek mind tökéletesen különböző fotóshozzáállást és személyiséget igényelnének, de Schutzer békés, kedves természete úgy tűnik, mindenre megoldás volt. Végigkísérte a polgárjogi mozgalmat és Kennedy választási kampányát. Készített egy sorozatot Anne Frank barátnőiről. Fotózta Marilyn Monroe-t, Jackie Kennedyt és Elizabeth Taylort. Bejárta a világot tudósítóként, a hatnapos háborút megelőzően is többször dolgozott a Közel-Keleten és Európában is. Tudósított az iráni földrengésről és az innsbrucki téli olimpiáról is. Tízéves fotós pályafutása alatt rengeteg nagyon erős képet készített, a leghíresebb mégis a legellentmondásosabb képével lett. Schutzer színesben tudósított a vietnami háborúról, így a bekötött szemű és szájú vietkong fotója is színesben került fel a LIFE magazin címlapjára. A vietnami háború nyers valósága: ezt a címet adták a képnek. És aki csak ezt az egy Schutzer-fotót ismeri, könnyen alakíthat ki torz képet arról, hogyan állt a brutalitáshoz vagy erőszakhoz. Schutzer eredetileg festő szeretett volna lenni, és ez a fotóin is meglátszik, lélegzetelállító képeket készített még az iráni földrengésről is. Szép ember volt, biztos ezért volt érzéke a szép dolgokhoz.

Paul Schutzer 16

Nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot. Egy fotó a Freedom Riders-korszakból: Abernathy tiszteletest a templom előtt hallgatják ki a nyomozók. Fotó: Paul Schutzer | Europress | Getty

17


Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life magazin szerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg…

1967. június 5-én, a hatnapos háború első napján Paul Schutzer, a LIFE magazin fotósa izraeli katonákkal utazott konvojban, és ezzel véget ért tragikusan rövid fotós pályafutása. Őt lelőtték, a konvoj felrobbant, az utolsó képei szinte csodával határos módon menekültek meg. Ez a legtöbbször elmesélt történet Schutzer kapcsán. Ez nem a legérdekesebb, hanem a legszomorúbb történet róla. Beszél­hetnénk a képeiről is. Nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot bármilyen portréban, és a XX. század minden rövid életére eső fontos eseményéről tudósított. Ezek mind tökéletesen különböző fotóshozzáállást és személyiséget igényelnének, de Schutzer békés, kedves természete úgy tűnik, mindenre megoldás volt. Végigkísérte a polgárjogi mozgalmat és Kennedy választási kampányát. Készített egy sorozatot Anne Frank barátnőiről. Fotózta Marilyn Monroe-t, Jackie Kennedyt és Elizabeth Taylort. Bejárta a világot tudósítóként, a hatnapos háborút megelőzően is többször dolgozott a Közel-Keleten és Európában is. Tudósított az iráni földrengésről és az innsbrucki téli olimpiáról is. Tízéves fotós pályafutása alatt rengeteg nagyon erős képet készített, a leghíresebb mégis a legellentmondásosabb képével lett. Schutzer színesben tudósított a vietnami háborúról, így a bekötött szemű és szájú vietkong fotója is színesben került fel a LIFE magazin címlapjára. A vietnami háború nyers valósága: ezt a címet adták a képnek. És aki csak ezt az egy Schutzer-fotót ismeri, könnyen alakíthat ki torz képet arról, hogyan állt a brutalitáshoz vagy erőszakhoz. Schutzer eredetileg festő szeretett volna lenni, és ez a fotóin is meglátszik, lélegzetelállító képeket készített még az iráni földrengésről is. Szép ember volt, biztos ezért volt érzéke a szép dolgokhoz.

Paul Schutzer 16

Nagyon sokoldalú fotós volt: dolgozott forgatásokon, nagyon jól el tudta kapni a pillanatot. Egy fotó a Freedom Riders-korszakból: Abernathy tiszteletest a templom előtt hallgatják ki a nyomozók. Fotó: Paul Schutzer | Europress | Getty

17


Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnámi háborúról – ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin legjobb fotósait mutatjuk be…

Mégis úgy alakult az élete, hogy a téli háborútól kezdődően minden harcnál ott volt és fotózott. Néhány brutálisabb képe nem is tudott nyomtatásban megjelenni. Carl Mydans a legelső pillanattól a legutolsóig a Life magazinnak dolgozott, sőt egy ideig vezette a japán szerkesztőséget is. A magazin történetének első fotós házaspárja voltak, még a bevetésekre is együtt jártak feleségével, Shelley-vel, sőt fogságba is együtt estek: 1941ben előbb a Fülöp-szigeteken, majd Kínában töltöttek egy-egy évet. De ez sem rettentette el Ázsiától, már 1944-ben visszatért a Fülöp-szigetekre MacArthurral, ekkor készült az egyik leghíresebb partraszállós képe, amit so-

Carl Mydans kat vádolnak azzal, hogy megrendezett volt. Márpedig ez igencsak távol állna Mydans világától: mivel eredetileg újságírónak készült, ezt a szemléletmódját a fotózásban is tudta alkalmazni. A történelem szemtanújának tartotta magát, a tudósításait is ennek a jelmondatnak rendelte alá. Részletes naplót vezetett, a nap végén mindig pontról pontra leírta, hogy aznap mit látott és mit hallott. Éppen ezért tudta ellátni a japán megbízást is, jóval több volt mint egy egyszerű fotós, nem csak a képekhez értett, de a történelemhez is. Elsősorban háborús fotósnak tartották, a szovjet–finn háborútól kezdődően minden fontos hadi eseménynél jelen volt, és megrázó felvételeket készített. „Ott kell lenned, ahol zajlanak az események, hogy le tudd őket fotózni. A képet el kell juttatni a szerkesztőségbe, és nagyon pontos jegyzőkönyvet kell vezetned arról, hogy pontosan miről is készült a felvétel” – nyilatkozta egy interjúban. De ez nem jelenti azt, hogy szerette a háborút: „A háború számomra nem élvezet volt, hanem a koromnak egy meghatározó élménye.”

Csungking bombázása Mydans egyik leghíresebb munkája, hasonlóan Paul Schutzer Ivo Dzsimás, robbanós képéhez. A japánok keményen bombázták az akkori kínai fővárost, bár a nagy köd miatt csak nyáron tudtak pontosan célozni. Ez a kép 1941 júliusában készült. Fotó: Carl Mydans | Europress | Getty

18


Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnámi háborúról – ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin legjobb fotósait mutatjuk be…

Mégis úgy alakult az élete, hogy a téli háborútól kezdődően minden harcnál ott volt és fotózott. Néhány brutálisabb képe nem is tudott nyomtatásban megjelenni. Carl Mydans a legelső pillanattól a legutolsóig a Life magazinnak dolgozott, sőt egy ideig vezette a japán szerkesztőséget is. A magazin történetének első fotós házaspárja voltak, még a bevetésekre is együtt jártak feleségével, Shelley-vel, sőt fogságba is együtt estek: 1941ben előbb a Fülöp-szigeteken, majd Kínában töltöttek egy-egy évet. De ez sem rettentette el Ázsiától, már 1944-ben visszatért a Fülöp-szigetekre MacArthurral, ekkor készült az egyik leghíresebb partraszállós képe, amit so-

Carl Mydans kat vádolnak azzal, hogy megrendezett volt. Márpedig ez igencsak távol állna Mydans világától: mivel eredetileg újságírónak készült, ezt a szemléletmódját a fotózásban is tudta alkalmazni. A történelem szemtanújának tartotta magát, a tudósításait is ennek a jelmondatnak rendelte alá. Részletes naplót vezetett, a nap végén mindig pontról pontra leírta, hogy aznap mit látott és mit hallott. Éppen ezért tudta ellátni a japán megbízást is, jóval több volt mint egy egyszerű fotós, nem csak a képekhez értett, de a történelemhez is. Elsősorban háborús fotósnak tartották, a szovjet–finn háborútól kezdődően minden fontos hadi eseménynél jelen volt, és megrázó felvételeket készített. „Ott kell lenned, ahol zajlanak az események, hogy le tudd őket fotózni. A képet el kell juttatni a szerkesztőségbe, és nagyon pontos jegyzőkönyvet kell vezetned arról, hogy pontosan miről is készült a felvétel” – nyilatkozta egy interjúban. De ez nem jelenti azt, hogy szerette a háborút: „A háború számomra nem élvezet volt, hanem a koromnak egy meghatározó élménye.”

Csungking bombázása Mydans egyik leghíresebb munkája, hasonlóan Paul Schutzer Ivo Dzsimás, robbanós képéhez. A japánok keményen bombázták az akkori kínai fővárost, bár a nagy köd miatt csak nyáron tudtak pontosan célozni. Ez a kép 1941 júliusában készült. Fotó: Carl Mydans | Europress | Getty

18


Gjon Mili Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni, szívesen fotózott sportolókat, táncosokat tökéletes mozdulataik közben. Gjon Mili. Mili leghíresebb munkái kétségkívül a Picassóval közös fényrajzok, de a mozgás megörökítése, az idő ilyen értelemben vett megállítása érdekelte igazán: szívesen fotózott spintelőket, atlétákat, balett-táncosokat tökéletesen kivitelezett mozdulatsoraik közben. Albániában született, Romániában nevelkedett, Amerikában tanult, igaz, eredetileg villamosmérnöknek. Így ismerkedett meg Harold Eugene Edgertonnal, az ő stroboszkopikus tanulmányai segítségével egészen új korszak nyílt a fotótörténelemben: megjelent az elektonikus vaku. Mili villamosmérnök volt, kifejezetten világítástechnikával foglalkozott, hobbiból kez-

dett fotózni, saját maga tanulta ki a szakmát. 1937-ben kezdett elektronikus vakuval dolgozni, ami lehetővé tette, hogy az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes legyen lefotózni. Ez a speciális vaku tette profi fotóssá: „Az én időmben a fotográfia rohamosan fejlődött, volt helye a kísérletezésnek és az új megközelítéseknek.” – nyilatkozta egy interjúban. 1939-től egészen haláláig (1984) dolgozott a Life magazinnak, bár legismertebbek a stroboszkopikus technikával készült képei, valójában sok más területen is alkotott, forgatásokon fotózott, riportokat készített az Eichmann-perről Izraelben vagy a Watergatemeghallgatásokról. Mégis minden képében a mozgás a lényeg: nagyon ritkán ér földet az alanyok lába.

Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni.

És akkor eljött 1949 nyara, Milit Franciaországba küldték Pablo Picassohoz, akinek megmutatott egy párat a korábbi mozgás- és fénytanulmányaiból, aztán rögtön ki is próbálták, hogyan működik a fényrajz. Picasso egy kis zseblámpával rajzolt a levegőbe (itt éppen egy futó alakot), Mili pedig háromszor exponált a vakujával, így a rajz mellett Picasso is rajta van a képen alkotás közben. A fotós és Picasso barátsága nagyon szoros volt, többször vendégeskedett a festőnél, fotózta a műhelyét, gyerekét, feleségét, sőt színes potrékat is készített virággal vagy éppen minotaurusz maszkkal. Fotó: Gjon Mili | Getty Images Forrás: Index.hu

20

21


Gjon Mili Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni, szívesen fotózott sportolókat, táncosokat tökéletes mozdulataik közben. Gjon Mili. Mili leghíresebb munkái kétségkívül a Picassóval közös fényrajzok, de a mozgás megörökítése, az idő ilyen értelemben vett megállítása érdekelte igazán: szívesen fotózott spintelőket, atlétákat, balett-táncosokat tökéletesen kivitelezett mozdulatsoraik közben. Albániában született, Romániában nevelkedett, Amerikában tanult, igaz, eredetileg villamosmérnöknek. Így ismerkedett meg Harold Eugene Edgertonnal, az ő stroboszkopikus tanulmányai segítségével egészen új korszak nyílt a fotótörténelemben: megjelent az elektonikus vaku. Mili villamosmérnök volt, kifejezetten világítástechnikával foglalkozott, hobbiból kez-

dett fotózni, saját maga tanulta ki a szakmát. 1937-ben kezdett elektronikus vakuval dolgozni, ami lehetővé tette, hogy az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes legyen lefotózni. Ez a speciális vaku tette profi fotóssá: „Az én időmben a fotográfia rohamosan fejlődött, volt helye a kísérletezésnek és az új megközelítéseknek.” – nyilatkozta egy interjúban. 1939-től egészen haláláig (1984) dolgozott a Life magazinnak, bár legismertebbek a stroboszkopikus technikával készült képei, valójában sok más területen is alkotott, forgatásokon fotózott, riportokat készített az Eichmann-perről Izraelben vagy a Watergatemeghallgatásokról. Mégis minden képében a mozgás a lényeg: nagyon ritkán ér földet az alanyok lába.

Az emberi szem számára nem érzékelhető dolgokat is képes volt lefényképezni.

És akkor eljött 1949 nyara, Milit Franciaországba küldték Pablo Picassohoz, akinek megmutatott egy párat a korábbi mozgás- és fénytanulmányaiból, aztán rögtön ki is próbálták, hogyan működik a fényrajz. Picasso egy kis zseblámpával rajzolt a levegőbe (itt éppen egy futó alakot), Mili pedig háromszor exponált a vakujával, így a rajz mellett Picasso is rajta van a képen alkotás közben. A fotós és Picasso barátsága nagyon szoros volt, többször vendégeskedett a festőnél, fotózta a műhelyét, gyerekét, feleségét, sőt színes potrékat is készített virággal vagy éppen minotaurusz maszkkal. Fotó: Gjon Mili | Getty Images Forrás: Index.hu

20

21


Molnár István-díj pályázati munka Forrás Szöveg: Index.hu Kép: Index.hu - Europress, Getty Images

Készítette Galicz Krisztián info@typiart.hu 30 479 45 05

Istvan Molnar Award  

Molnar Istvan typography Award by The Association of Hungarian Journalists. ...2nd place