Page 1

MAGAZIN

Rejtőzködő ragadozó

MAGAZIN

2012/1

Ötven év természetvédelem a fajokért

A hiúz a hazai erdők vadásza


köszöntő Kedves Olvasó! A WWF Magyarország nemrég ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Ez azt jelenti, hogy a hazai természetvédelemben immár két évtizede alkalmazzuk a nemzetközi tudás és a hazai szakértői tapasztalatok ötvözetét azért, hogy minél többet mentsünk meg Magyarország természeti értékeiből. Alapítványunk elsősorban az élőhelyek megmentéséért száll harcba, de a fajok megóvasat is a szívünkön viseljük. Magazinunk legújabb számában az ikonikus fajokkal ismerkedhetsz meg. Nemcsak a hazai őshonos állatokat mutatjuk be, hanem a Föld egyéb védett fajaival is találkozhatsz, hiszen tevékenységünk globális és hazai területekre egyaránt kiterjed. Az egyes fajok jelenléte mutatja az adott élőhely ökológiai állapotát, így méltán kapták az ökoszisztéma-mérnök jelzőt. Mások az erdőink egyensúlyának őrei lehetnek. Ami biztos, hogy

A WWF Magyarország csapata

20 éve

küzd a hazai természeti értékek megőrzéséért A hazai erdők vadásza – 2

minden élőlénynek helye van ott, ahol eredetileg őshonosként jelen volt valaha. Az ökoszisztémák részeként fontos, hogy megőrizzük, vagy adott esetben helyreállítsuk az élőlények fennmaradásának feltételeit. Ezért dolgozik a WWF a Föld élővilágának megőrzéséért ötven éve. És ezért dolgozik 25 fős csapatunk itthon, a magyar tájak természetességéért.

Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója

Tartalomjegyzék Hírek.........................................................4. Interjú: Carlos Drews, Fajvédelmi Programvezető..... 16 Ki tocsog a Tisza partján?.................................5 Veszélyben az Északi-sark királya...................... 18 Fókuszban: Hiúzok nyomában..............................8 A vadon gyermekei....................................... 20. Helyreáll a dunai halbölcső............................... 13. Ajánló...................................................... 22 Impresszum Szerkesztôk: Antal Alexa, Szabó Dóra Közremûködôk: Ahsbahs Krisztina, Gálhidy László, Siposs Viktória, Bera Márta, Fáth Ákos, Figeczky Gábor

További információ: www.wwf.hu

A hazai erdők vadásza – 3


HÍREK

Ki tocsog a Tisza partján?

Jó reggelt, Mocsári Teknősök! 2012 tavaszán is újra felébredtek téli álmukból a mocsári teknősök. Május hónapban párzanak, a nőstény azután június végén gödörbe rakja puha héjú tojásait, majd a gödröt betemeti és felületét simára döngöli. Magyar­or­szágon egyetlen vadon élő teknősfajunk fennmaradásának kulcsa a tojások kikeltetésére alkalmas, meleg, nyílt, de zavartalan fészekrakó hely. Az erre alkalmas terület azonban egyre szűkül, a vizek kiszáradása és a beépítés miatt, a teknősök vízpartra jutását pedig a megnövekedett forgalom nehezíti. Az utóbbi évtizedekben állományaik egész Európában csökkentek. A WWF Magyarország 2002-ben indította Mocsári Teknős Védelmi Programját. Önkéntesek bevonásával országszerte foglalkozott adatgyűjtéssel, a terepmunkák egyik mintaterülete pedig a Budapest melletti Naplás‑tó volt. A WWF a mintaterületen állományfelmérést végzett, rádio­telemetriás eszközökkel nyomon követte az állatok mozgását, valamint fészkelő helyek kiépítésére és napozóhelyek kialakítására is sor került. 2012 áprilisában a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapjának tám­o­gat­ásával új információs táblát avattunk fel, ami a Naplás-tó látogatóinak tájé­koz­tatásával szolgálja a természeti értékeink megőrzéséhez elengedhetetlen szemléletformálást.

A hazai erdők vadásza – 4

Madárszámlálás a BioszféraRezervátumban Összesen 163 291 vízimadarat figyeltek meg a Mura, a Dráva és a Duna árterei mentén a 2012 januárjában végzett vízimadár-számlálás során. Szlovén, horvát, magyar és szerb civil szervezetek fogtak össze telelő madarak után kutatva, mintegy 470 kilométernyi folyószakaszon. Az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak a jelenleg is madárvédelemre nevesített helyszínek kiemelkedően fontosak, hanem a többi folyószakasz, és azok árterületei is jelentős értékekkel bírnak. Az egyedülálló természeti és ökológiai értékek ellenére a három folyót további mesterséges átalakítások fenyegetik. A WWF ez ellen egy petícióval tiltakozott az év első hónapjaiban, amit több mint 20 000-en írtak alá. Továbbra is elszántan küzdünk az 5 országon átnyúló bioszféra-rezervátum megalapítása érdekében. Ez a világ legnagyobb összefüggő és védett vizes élőhelye lenne, Európa szívében.

A bivaly, vagy más néven vízibivaly őshonos magyar háziállatunk. Őseink félvad, rideg állattartó életmódjához remekül alkalmazkodott: jól bírja a gyaloglást, az időjárás viszontagságait, és a legelő minőségére sem túl érzékeny. Nagyon szereti az iszapfürdőt: a nyári hőségben gyakran előfordul, hogy vonuló bivalygulyát látnak a pusztában, majd egyszer csak eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket. És nem tévednek sokat, ugyanis legtöbbször csak az állatok feje látszik ki a maguk által kialakított, kidagonyázott sarasgödörből. Figyelembe véve, hogy a kisebb bivalynőstények is 500600 kilogrammosak, és a bikák akár az 1000 kilót is elérhetik, egy 10-20 fős gulya befogadására alkalmas gödröt kidagonyázni nem kis feladat. De mindez a bivalynak nem jelent gondot, ugyanis az elefánt után a világ legerősebb állata.

A bivaly természetvédelmi jelentősége elsősorban a vizes élőhelyek, nedves rétek növényzetének karbantartásában mutatkozik meg. Remekül használhatók az elhanyagolt, ám természetvédelmileg potenciálisan jó területek rendbetételére. Ilyenek pedig akadnak bőven, mert a rendszerváltás következtében jelentősen megváltozott a mezőgazdasági területek használata. A legeltetéses állattartás erősen visszaszorult, így a gyepek karbantartás nélkül maradtak. A gyengébb szántókon pedig felhagytak a műveléssel, így ezeken a részeken többnyire csak a gyom nő. Emellett probléma még, hogy mindkét

területtípuson egyre nagyobb gondot jelentenek az őshonos növényzetet kiszorító, idegen földrészekről bekerült és nagy sebességgel terjeszkedő gyomnövények, gyomcserjék. Mindezek miatt a nem legeltetett területek nemcsak hogy elindultak a beerdősülés útján, hanem ráadásul idegen vidékek gyomnövényei terjednek rajtuk homogén, sokszor csak egyetlen fajból álló, áthatolhatatlan dzsumbujt alkotva. A bivaly szerepe azért is különleges, mert kész hasig vízben állva is legelni, ezzel a nemkívánatos vízinövényzetet is karban lehet vele tartatni. Leggyakrabban természetvédelmi területen, nemzeti parkokban találkozhatunk vele. A hazai erdők vadásza – 5


A bivalytartása manapság egyre népszerűbb. Terjedésével egyre inkább megismerjük szokásait, így a bivalytól esetleg óvakodó gazdák is megbarátkozhatnak a gondolattal, hogy ilyen állatot tartsanak. Ha a bivaly ember közelében van tartva, megszokja a közelségét és nem fél. Kézhez szoktatni a bivalyteheneket szokták, azokat is csak annyira, hogy jól tűrjék a fejést. Régen kifejezetten kedvelt volt a bivalytej, ezt a sűrű, zsíros, tartalmas italt nagy becsben tartották. Az igazi mozzarella sajt egyes olasz vidékeken ma is bivalytejből készül.

A bivaly az elefánt után a legerősebb állat a világon

Kissé paradoxnak tűnhet, hogy a legelők számára oly fontos „karbantartó”, a bivaly érdemeit a konyhában betöltött szerepével zárjuk. Ám tudnunk kell: egy ilyen állat nem lehet hobbiállat, fennmaradása csakis akkor garantált, ha gazdasági hasznot hoz. Ezek az állatok azonban természetes módon élnek, tartásuk valóban megfelel a „boldog állat” tartásának. Így a bivaly egyszerre elégítheti ki a természetvédelmi és gazdasági érdekeket. Siposs Viktória

A WWF Magyarország négy hátrányos helyzetű Tisza menti településen folytat legeltetéses programot, melyben a bivalyok szerepe a területek karbantartása. A legnagyobb mintaterület Tiszatarjánban van. Először a férfiak levágják a gyalogakác fás szárait, és a település biomassza tüzelésű kazánjában az önkormányzati intézmények fűtésére használják fel. Ezután a sarjadó növényzetet a bivalyok lerágják, füves rétté alakítva a területet. Ennek egy részén a későbbiekben energiaültetvényt telepítenek, a másik felén ártéri legelő marad facsoportokkal, vizes tocsogókkal, melyet később is a bivalyok tartanak jó ökológiai állapotban, védve ezzel a természet értékeit. A hazai erdők vadásza – 6

A hazai erdők vadásza – 7


Kevesen tudják, hogy a Kárpátok nagyobbik macskaféléje, a hiúz, Magyarországon, az Északi-középhegység erdeiben is előfordul. Igaz, harminc évvel ezelőtt még a kihalt fajok listáján szerepelt. A hiúzok ma is nagyon ritkák, és olyan embert találni, aki vadon megpillantotta őket legalább egyszer, még nehezebb. Fotó: © David Lawson - WWF UK

Az eurázsiai hiúz 30-40 kg súlyt is elérő, jellegzetes külsejű macskaféle. Bár pettyes bundát más macskaféléknél is találunk, a hiúz bojtos füle és rövid farka összetéveszthetetlenné teszi. Hosszú lábai, széles mancsai a havon való mozgásban és a fára mászásban segítik, a pofáját keretező szakálla pedig az erdő legapróbb neszeit is felerősíti az éles fülek számára. A hiúz igazi erdőlakó, szinte láthatatlan, és a párzási időszakot leszámítva magányos állat. A hiúzok évszázadokkal ezelőtt Magyarország egész területén éltek. A síkságok és a hegyvidékek erdeinek őshonos ragadozói voltak, és vitathatatlanul fontos szerepet töltöttek be a természeti rendszerek működésében. Mint minden csúcsragadozó, a hiúz is több állatfaj előfordulását, egyedszámát szabályozta. Étlapján a madarak, kisemlősök – különösen a pockok – mellett a nagyobb testű növényevők borjai, legyengült egyedei is szerepeltek. Nemritkán A hazai erdők vadásza – 8

Fotó: © Hartmut Jungius - WWF Canon

FÓKUSZBAN: Hiúzok nyomában

A hiúz igazi erdőlakó, szinte láthatatlan, és a párzási időszakot leszámítva magányos állat Hazánk területén ma öt és tíz között van a hiúzok száma

az útjába kerülő róka is bajba sodródott, ami éppenséggel az ő zsákmányainak adott a mainál több esélyt a túlélésre. Két másik nagyragadozó, a farkas és a medve mellett a hiúz biztosította, hogy az említett fajok egyedei ne szaporodjanak túl, állományaik egészségesek maradjanak. A középkortól kezdve a nagyragadozók ideje Európa nagy részén lassan leáldozott. A mezőgazdasági területek létrehozásával megszűntek alapvető élettereik, a nagy, összefüggő erdők. Elkóborló példányaikat a háziállataikat féltő pásztorok éppúgy irtották, mint a nagyragadozókra előszeretettel vadászó főurak. Magyarországon a hiúz utolsó példányát a Pilis-hegy oldalában, 1915-ben lőtték ki. Sok más országban is hasonló sorsra jutottak. Nagyragadozókkal jelenleg a sűrűn lakott Nyugat-Európában már alig találkozni. A kultúrtájak, a magas hegyvidékekre is felkúszó legelők, települések, a mindenhová elérő úthálózat szövedéke reménytelen helyzet elé állítja a jelentős vadászterülethez szokott, általában hosszú útvonalakat bejáró hiúzt is. Európa északi és keleti felén azonban fennmaradtak állományaik, különösen a hegyvidékeken. A Kárpátok hegylánca például kétezer-ötszáz példánynak biztosít élőhelyet. Szlovákia területén a 80-as évek elején érvényre jutó szigorúbb vadászati korlátozások nyomán megnövekedett a hiúzok létszáma, melyek közül néhány egyed hozzánk is eljutott. Óvatos becslések alapján ma úgy tudjuk, hogy a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, vagyis a Kárpátok hazánkba átnyúló hegyeiben élhet még 5-10 példányuk. Vannak, amelyek A hazai erdők vadásza – 9


A macskaféle ragadozó vadászterülete gyakran eléri a hatvan négyzetkilométert

Sajnos a megtelepedésük óta eltelt mintegy három évtizedben kevés forrás állt rendelkezésre a hiúzok vizsgálatára. Miközben Nyugat-Európában több sikeres visszatelepítési program indulhatott el a szabadon engedett példányok módszeres nyomon követése mellett, nálunk egyelőre keveset tudunk az őseik vadászterületére „hazalátogató” leszármazottak sorsáról. Nem tudjuk, mennyi ideig tartózkodnak a magyar oldalon, milyen kapcsolatban vannak az északabbra élő fajtársaikkal, szaporodnak-e nálunk, mire vadásznak elsősorban, milyen útvonalakat használnak. Jelenleg az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai vizsgálják nyomaikat. Egyelőre főként a lábnyomaikat tudják követni a téli időszakban, emellett szőr-, ürülék-, vér- és vizeletmintákat gyűjtenek. Az ismeretszerzés révén pontosítható a faj jelenlegi elterjedésének térképe, ami segíthet a hatékonyabb védelmi stratégiák kidolgozásában.

Fotó: © Staffan Widstrand - WWF

A WWF Magyarország 2000 után kezdett el foglalkozni a hazánkba látogató hiúzokkal. Hiszünk benne, hogy ha mi is teszünk annak érdekében, hogy a fajra több figyelem irányuljon, valamint támogatjuk a hozzá kapcsolódó kutatásokat, azzal hozzájárulunk hazai fennmaradásához. Első kiadványunk 2003-ban jelent meg a hiúzok és farkasok szlovákiai és magyarországi jelenlétével kapcsolatban, amelyben a téma szakértői – köztük Magyarországról a gödöllői Szent István Egyetem vadbiológusai – foglalták össze a legfontosabb tudnivalókat. A kétnyelvű szóróanyagok és a több helyszínen megtartott előadások elsősorban a nagyközönség ismereteinek bővítését, a téveszmék eloszlatását tűzték ki célul. Népmeséink nem mindig népszerű hősei ugyanis többnyire sokkal ártalmatlanabbak annál, mint amit a régi korok történetmesélői rájuk ruháztak. Bár a farkasok és a medvék okozhatnak balesetet, ám ez rendkívül ritkán fordul elő. Halálos medvetámadásról például sem Szlovákiában, sem Romániában nem tudunk az elmúlt évtizedekből, holott aki arrafelé gyakran túrázik, szinte biztosan találkozott már velük egyszer-egyszer. A rejtőzködő életmódú hiúz pedig szinte soha nem támad emberre. Ha a környező országokban kirándulunk, mi is gyakran olyan tájakon járunk, ahol mindhárom nagyragadozó előfordul. Óvintézkedésként bőven elég, ha nappal és társaságban közlekedünk; biztosak lehetünk benne, hogy a ragadozók messze elkerülnek bennünket. A kiadványok arra is felhívják A hazai erdők vadásza – 10

Fotó: © WWF-Canon

„csak” átlátogatnak, mintegy kiterjesztve Magyarországra a sokszor hatvan négyzetkilométernyi vadászterületüket, mások láthatóan hozzánk tették át székhelyüket. Így például a Zempléni-hegységben élő egyedek már alighanem „magyar hiúzok”.

A hiúz a hazai erdők őshonos ragadozója, ma is előfordul az Északi-középhegységben

a figyelmet, hogy aki a háziállatait félti, elég, ha a jól bevált módszert követve pásztorkutyát tart a védelmükre. Sajnos erre egyre kevesebb szükség van, hiszen vidéki tájainkról egyre inkább eltűnnek a régen oly megszokott juhnyájak. Az utóbbi években nemcsak a hiúzok tulajdonságaival igyekszünk megismertetni a közvéleményt, hanem arról is fontosnak tartunk szót ejteni, hogy milyen az a táj, ahol a faj egyedei képesek tartósan megtelepedni. Mindenekelőtt nagyobb kiterjedésű, háborítatlan erdőkre lenne szükség fennmaradásuk érdekében. Kiterjedtebb erdőkkel még úgyahogy rendelkezik hazánk is, ugyanakkor a háborítatlanság jelenleg a védett területeken sem teljesül kellő mértékben. Az erdőgazdálkodás szinte minden hektáron jelen van, és mindez zavaró körülményt jelent az erdei fajok egy része számára. Általánosságban sajnos elmondható, hogy nagyon sok erdei állat- és növényfaj megritkul az intenzív erdőgazdálkodás következtében – még ha nem is tűnnek el a területről. A hiúz azok közé a fajok közé sorolható, amelyik kedveli a háborítatlan, természetes erdőket, ezért támogatjuk az olyan, legalább néhány száz hektáros területek kijelölését a nemzeti parkok állami erdőterületein belül, amelyekben nem folyik erdőgazdálkodás. A nemzetközileg elfogadott alapelvek szerint ilyen zónákat minden nemzeti parkban létre kellene hozni. A hazai erdők vadásza – 11


Helyreáll a dunai halbölcső A Duna és a Tisza egykori halbősége legendás: a mendemonda szerint egy rész vizet és két rész halat tartalmazott. De az ember a folyókon annyi változtatást tett az idők során, hogy ma már ez szinte hihetetlennek tűnik. Fotó: © Anton Vorauer - WWF Canon

A hazánkban élő hiúzokat ma is az illegális vadászat veszélyezteti

A hiúzokra mindemellett ma is az illegális vadászat jelenti a legnagyobb veszélyt. Bár jelentős bírsággal, illetve többéves elzárással sújtható az, aki fegyvert emel e ritka ragadozóra, sajnos a bűntett felderítése nem mindig sikeres. Még kölyök hiúz elejtéséről is tudunk, holott ilyen egyedszám mellett minden példány elvesztése nehezen pótolható veszteséget jelent a teljes hazai állomány szempontjából is. Mindezek miatt jelenleg arra törekszik a WWF Magyarország, az Aggteleki Nemzeti Parkkal együttműködésben, hogy a terepen történő kutatásokat a legmodernebb eszközök beszerzésével támogassa. Hő- és mozgásérzékelő kamerák elhelyezése segíthet az egyedek tartózkodási helyének felderítésében, bizonyos tartózkodási pontok megfigyelésében. A befogott és a kutatások céljából rádiótelemetriás nyakörvvel felszerelt példányok hollétéről pedig órára pontos képet kaphatunk, ami alighanem elrettentő lehet minden illegális elejtő számára. Reméljük, hogy az ismeretek megszerzése minden természetet szerető ember figyelmét felkelti, és a hiúz előbb-utóbb újból otthonra talál Magyarország erdőségeiben. Gálhidy Lászó

Fotó: © Staffan Widstrand - wwf

De nézzük csak, hogyan hozhatnánk vissza a régi szép időket! A Duna esetében a folyószabályozás következtében az árterület jelentősen beszűkült, mellékágai lassan feltöltődnek, eltűnnek, ezzel a halbölcsők is megfogyatkoznak. A halbölcsők felélesztéséhez és újabbak kialakításához a természetes élőhelyeket kell felélesztenünk. A WWF Magyarország a Dunán Mohács mellett, a Szabadság-sziget mellékágát alakítja élő mellékággá. Halfajaink különböző ökológiai igényűek, így szaporodásukhoz is eltérő élőhelyet keresnek fel. Hazai halaink jelentős hányada ártéren vagy a folyók lassú sodrású mellékágaiban ívik, de vannak erős sodrásra specializált fajok is. A mellékág felélesztése kedvezni fog a homokos, sóderes aljzatot és az áramlást kedvelő fajoknak. A jelenlegi körülmények a mellékágban A hazai erdők vadásza – 12

A hazai erdők vadásza – 13


Fotó: © Sallai Zoltán

az alacsony oxigéntartalmú, algás, állóvizet kedvelő, többségében idegen vidékekről behurcolt halfajoknak kedveznek, mint például a naphal, a razbóra, a törpeharcsa vagy az ezüstkárász, amik óriási szaporulatukkal egyre inkább kiszorítják a hazai halfajokat. Pedig az őshonos élővilág változatosságával, a helyi adottságokhoz és az esetleges változásokhoz leginkább alkalmazkodni tudó fajösszetétellel hosszú távon az ember számára is a legtöbbet nyújtja. A védett és sokszor apró testű halfajok a nagy táplálékhálózat részei, fontos szerepük van a víz tisztán tartásában, más fajok számára táplálékot jelentenek, így a teljes rendszer fenntartásában is óriási a szerepük. Fotó: © Sallai Zoltán

Magyar bucó

A halványfoltú küllő a pontyfélék családjához tartozó, védett halfajunk. Közeli rokonai a fenékjáró küllő, a felpillantó küllő és a homoki küllő. Testhossza 8-10 cm, feje kúpos, orra lekerekített, szemei nagyok és felfelé pillantók, szája mellett kétoldalt egy-egy bajuszt visel. Rajokban él, fenéklakó hal, tápláléka apró férgekből és rákokból áll, de algát, növényi és állati eredetű szerves törmeléket is fogyaszt. Csoportosan szaporodik május-júniusban.

A magyar bucó fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft A hazai erdők vadásza – 14

A selymes durbincs a sügérfélék családjába tartozó védett halfajunk. E család jellemzője, hogy hátán két hátúszója van, egyikben tüskék, másikban lágy sugarak állnak. Magyarországon őshonos halfaj, közepes és nagyobb folyóink mederfenekén él. Kizárólag a Duna vízrendszerének nagyobb folyóiban található meg. Táplálékát apró fenéklakó szervezetek, férgek, rákok, rovarlárvák, halivadék jelenti, de a sodort szerves hulladékból is hasznosít. Mérete 15-25 cm, súlya 250 gramm lehet. A magyar bucó szintén a sügérfélékhez tartozó, fokozottan védett halfajunk, eszmei értéke 100 000 Ft. Fenéklakó halfaj. Teste általában 25-30 cm hosszú, orsószerű, feje felülről lapított, háromszög keresztmetszetű. Úszóhólyagja nincs. Szája alsó állású, amit a mederfenéken való táplálék (apró csigák, rákok, férgek) felvételekor használ, de idősebb korában az apró halivadékot is elkapja. Szaporodási időszaka március végétől májusig tart. Az ikrás (nőstény) az aljzaton kis gödröt, fészket készít, majd a lerakott ikrákat a tejes (hím) megtermékenyíti.

A Szabadságsziget mellékág a helyreállítással újra megfelelő élőhelyet és táplálékbázist jelent majd több ritka halfajunk számára

Fotó: © Sallai Zoltán

Selymes durbincs

Halványfoltú küllő

Ezek a ritka és veszélyeztetett áramláskedvelő fajok a Duna főágában jelenleg is előfordulnak, de számuk igencsak megfogyatkozott. Célunk, hogy a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen mellékág rehabilitációja lehetővé tegye e halfajok visszatérését. A rehabilitáció során a kő keresztgát megnyitásával és az iszap kikotrásával helyreáll a vízáramlás, így a friss, oxigéndús, hűvösebb víz egész évben folyni tud a mellékágban. A homokos aljzatot kedvelő apró élőlények is újra meg tudnak telepedni, megfelelő élőhelyet és táplálékbázist jelentve több ritka halfajunk számára. Siposs Viktória

A hazai erdők vadásza – 15


INTERJÚ

Mivel foglalkozott, mielőtt a WWF Nemzetközi Fajvédelmi Programjának vezetője lett?

Carlos Drews a WWF Nemzetközi Fajvédelmi Programjának vezetője. A kolumbiai származású tudós zoológiából szerzett doktori címet a Cambridge-i Egyetemen, és kiterjedt kutatásokat folytatott a vadállatok viselkedéséről Afrikában és LatinAmerikában.

Egy programot hoztam létre, amely azt vizsgálja, képesek-e a tengerpartok alkalmazkodni a klímaváltozáshoz

Az Ön munkája jelenleg a Föld élővilágának és emblematikus fajainak megőrzése. Melyek azok a kiemelt fajok, amelyeket ez érint? Jelenleg a WWF fajvédelmi programvezetőjeként kollégáimmal azon dolgozom, hogy megmentsük az elefántokat, orrszarvúkat, főemlősöket, pandákat, jegesmedvéket, tigriseket, tengeri teknősöket és ceteket a kihalástól. Emellett igyekszem rávilágítani munkám során azokra a problémákra, melyekkel sok fajnak kell szembenéznie. De többek között vizsgáltam a hím páviánok pszichológiai hadviselésnek is nevezhető versengését, tanulmányoztam, hogy a nőstény antilopok miért egyszerre szoptatják kicsinyeiket, valamint felmértem, mekkora szerepük van a denevéreknek a faültetvények beporzásában.

Elsőként a Vadvilág Megőrzésének és Fenntartásának Nemzetközi Szervezete tudományos csapatát erősítettem a Costa Rica-i Nemzeti Egyetemen. Ezután 2003-ban csatlakoztam a WWF-hez, a WWF tengeri programjának vezetője voltam Latin-Amerikában, ahol a tengeri teknősök, bálnák, delfinek védelmével és tengeri élőhelyek megőrzésével foglalkoztam 2009-ig. Ennek során egy egyedülálló programot hoztam létre, amely azt vizsgálja, hogy a tengeri teknősök tojásainak lerakására alkalmas tengerpartok képesek-e alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Ezek szerint Ön is kulcsfontossagunak tartja a klimaváltozást? A legújabb munkám éppen arról készít útmutatót, hogyan képes a tengerparti élővilág alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Milyen megközelítésben vizsgálja mostanság az élővilágot?

Fotó: © David Lawson - WWF Canon

Fotó: © David Lawson - WWF Canon

Nemrég megjelent munkáimban a társadalom és a biodiverzitás közötti kapcsolatot kutatom, különös figyelmet fordítva a társadalom viselkedésformáira, valamint a természeti környezetet érő beavatkozásokra és gyakorlatokra Közép-Amerikában. Emellett foglalkozom még a tengeri teknősök fogyasztásának és megőrzésének gazdasági .kérdéseivel, és dolgozom egy módszertanon, amely az élőhelyi adottságokon keresztül vizsgálja a fajok megőrzését.

A hazai erdők vadásza – 16

A hazai erdők vadásza – 17


Fotó: © Kevin Schafer - WWF Canon

A jegesmedve bőre fekete, bundája pedig valójában színtelen

Veszélyben az Északi-sark királya Az Északi-sark fenséges élőlénye, a jegesmedve a legnagyobb szárazföldi ragadozó. Latin neve (Ursus maritimus) tengeri medvét jelent, ami jól kifejezi életmódját, hiszen főleg a tengerben, annak környékén, de legfőképpen az azon úszó jégtáblákon él. A 20-25 000 egyedet számláló világállomány nagy része (kb. 60 %) Kanadában él, de Alaszkában, Oroszországban, Grönlandon és Norvégiában is megtalálhatóak.

Kevesen tudják, de a jegesmedve szőre valójában színtelen, vagy ha úgy tetszik, átlátszó, bőre fekete, nyelve pedig kék vagy fekete. Az átlátszó szőrzetet úgy kell elképzelnünk, mint az üvegszálakat: fehérnek látszanak, de valójában nem azok. A medve a szőrét arra használja, hogy a napsugárzás hőjét eljuttassa a bőréhez, amely elnyeli azt, és így felmelegíti az állatot.

A felmelegedés hatására folyamatosan tűnik el az összefüggő jégborítás, mely élelmet és menedéket biztosít a jegesmedve A hazai erdők vadásza – 18

A kihalással fenyegetett fajok vörös listáján a jegesmedve státusza „fenyegetett”, ezen belül pedig a „sebezhető” kategóriába tartozik. Mindez azt jelenti, hogy már csak egyetlen lépés választja el attól, hogy veszélyeztetett fajnak nyilvánítsák, sőt az USA-ban már most annak számít. A világ 19 jegesmedve-állományából 7 egyedszáma csökkenő tendenciát mutatott egy 2011-ben készített felmérés szerint, melyből kettőnél ez egyértelműen a tengeri jégtáblák olvadásának tudható be. A 19 állomány többi része sincs biztonságban, a populáció bizonytalan, csak néhol stabil, és csupán egy-kettő mutat növekedést. Amennyiben folytatódik a jelenlegi felmelegedési trend, a jegesmedvék a következő század végére kihalhatnak. A kutatók szerint 2040-re teljesen eltűnhet a nyári jégtakaró és csupán Kanada északkeleti és Grönland déli részén marad majd belőle egy vékonyka sáv. A WWF azon munkálkodik, hogy megmentse a jegesmedvét a kihalástól. Ennek érdekében folyamatosan dolgozik a kibocsátások csökkentésén és a klímaváltozás lassításán. Ezenkívül néhány megjelölt egyedet folyamatosan nyomon követünk, hogy tágabb képet kapjunk a faj vándorlási szokásairól, mindennapi életéről és a klímaváltozás hatásairól. Mindezek alapján folyamatosan együttműködünk az egyes helyi szervekkel, a különböző iparágak képviselőivel és magánszemélyekkel egyaránt, hogy megfelelő védelmet kapjanak az állatok és azok élőhelyei. Ahsbahs Krisztina

Fotó: © Martin Harvey - WWF Canon

A jegesmedve a klímaváltozás emble­ma­ tikus faja lett, a medvét érő hatások nagyon jól leképezik az éghajlatváltozás döbbenetes hatásait és következményeit az Arktiszra. A hőmérséklet itt majdnem kétszer olyan gyorsan emelkedik a klímaváltozásnak köszönhetően, mint a Föld más tájain, így nem csupán a jegesmedvék, de az Északisark teljes ökoszisztémája is veszélyben van.

számára. A nyári jégtakaró közel 30%-kal csökkent 1979 óta. A medve bundájának fehéres színe arra is szolgál, hogy könnyen el tudjon rejtőzni, azonban az olvadásnak köszönhetően ez igencsak nehézzé válik. Fő zsákmányát, a fókát a jégtáblákról vadászva ejti el, ám azok olvadásával egyre messzebbre kell úsznia a jeges vízben, hogy ehhez megfelelő területet találjon magának. Sajnos mindez a bocsok halálozási arányának emelkedésével is jár. Kutatók megfigyelték, hogy azon felnőtt állatok bocsai, akik több mint 48 km-t úsznak egyszerre a megfelelő vadászhely reményében, 45 %-os halálozási rátával bírnak, míg normál körülmények között ennek csupán 18 % körül kellene mozognia.

Mancsa természetes hótaposóként működik, mellyel biztonságosan tud mozogni a csúszós jégen vagy a mély hóban is

Ez a súlyukon is meglátszik, melyből átlagosan 15 %-ot vesztettek az elmúlt 20 évben, ami a szaporulatukra is hatással van. Ráadásul az éhes medvéknél előfordul, hogy akár kannibalizmusra is vetemednek.

Szintén a felmelegedés hatásának tudható be, hogy a medvék számára kevesebb idő áll rendelkezésre a vadászatra a kritikus időszakban, hiszen a jégtáblák sokkal előbb elolvadnak a nyári hónapok beköszöntével. A hazai erdők vadásza – 19


Fotó: © Kristin Babender

A vadlófajmentő-program célja, hogy a faj genetikai változatosságát a lehető legnagyobbra téve megmentsük a vadlovat, s a természeteshez közeli életkörülményeket teremtve megfigyeljük őket. A vadlókutatások további célja a vadló társas viselkedésének, táplálkozási szokásainak és szaporodási jellemzőinek a megismerése.

A vadon gyermekei A vadló minden háziló őse. A szabad természetből kihalt, de állatkertekből elinduló példátlanul sikeres fajmentő program megmentette ezt a csodaszép fajtát.

Az eurázsiai vadló együtt alakult a Kárpát-medence ökológiai rendszerével

A hazai állomány életét ma már webkamerákon keresztül nyomon követhetjük. A WWF Magyarország által telepített kamerák a további kutatásokat is segítik, a kutatók szeme előtt is eddig rejtve maradt jelenségek megfigyelésére nyílik lehetőség, mint például a csikók születése. /www.vadlo.hu/ Siposs Viktória

Fotó: © Kristin Babender

Ma a Hortobágyon él a világ 2. legnagyobb vadon élő vadlópopulációja közel 200 egyeddel

Faj vagy fajta? Valójában a vadló fajta, hiszen kereszteződni tud a nemesített házilófajtákkal, de mint hogy eredetileg faj volt a vadonban, a vadlovat ma is fajnak tekintjük. A fajmentő program egyik fontos elve, hogy nem engedik házilovakkal kereszteződni. Korábban ugyan próbálkoztak, hogy a vadló hihetetlen szikárságával feljavítsák valamelyik nemesített lófajtát, de egyúttal továbböröklődtek a „vadság” tulajdonságai is: a bizalmatlanság, az embertől való félelem, a kezelhetetlenség, így elvetették ezt a fajtajavító módszert.

Hazánkat képviselve a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság csatlakozott a nemzetközi programhoz: 1997‑ben 21 vadló érkezett a Pentezugba. Ez a fokozottan védett természetvédelmi területek közt is a legszigorúbb védelmet élvezi: emberi tevékenység nem folytatható a területen. A faj védelme mellett fontos cél a terület, a hortobágyi puszta élővilágának megőrzése, fenntartása, amit legjobban a legelő állatállomány tud biztosítani. Az elgondolás szerint ugyanis azok a legelő fajok képesek tökéletesen fenntartani a pusztát, melyek itt voltak már a Kárpát-medence élővilágának a kifejlődése során is, így együtt alakultak a Kárpát-medence ökológiai rendszerével. Ezen állatfajok egyetlen ma is élő képviselője az eurázsiai vadló.

A kipusztultnak hitt vadlovat 1879-ben pillantotta meg Belső-Ázsiában Przsevalszkij cári orosz kutató. Innen ered neve is. Húsz évvel később sikerült a Przsevalszkij vadlóból néhány élő példányt befogni, amit továbbiak befogása követett. A háborút viszont már csak 12 példány élte túl, egy kivételével mindegyikük állatkertben élt. A vadonból 1968-ban ténylegesen eltűnt. A ma élő állomány ezeknek az állatkerti egyedeknek a leszármazottaiból áll. A fajmentő programot a genetikai állomány folyamatos ellenőrzése mellett folytatták. A szaporítás eredményeként a WWF később néhány példányt visszatelepített Mongóliába az eredeti élőhelyükre.

A hazai erdők vadásza – 20

A hazai erdők vadásza – 21


Ajánlók Fotó: © Antal Alexa

Hódrágta fák a láthatáron! A WWF Magyarország 12 éven át dolgozott azért, hogy a hódok újra otthonra találjanak hazánkban. Az őshonos és termetes rágcsálók elsősorban a vadászat miatt az 1860-as évekre teljesen eltűntek Magyarország területéről. A nagy metszőfogaikról híres ököszisztémamérnökök alkalmazkodóképességük révén ma is jól érzik magukat vizeink partján. A WWF Magyarország ezért hódtelepítő program mellett döntött, amely hazánkban az első sikeres emlős-visszatelepítéssé vált! Az évek során 234 egyedet engedtünk szabadon több Duna és Tisza menti vizes élőhelyen, és közben a természetes vándorlás is megindult. Mára közel hatszázra tehető a hazánk területén élő hódok száma. Az itthoni rágcsálók életét a a telepítések befejezése után is nyomon követjük, így az érdeklődők egtudhatják mely élőhelyeken lakik a legtöbb belőlük, vagy honnan költöztek el és miért. Emellett az idei év elejére elkészült a hódtelepítések teljes körű értékelését tartalmazó, tudományos vizsgálati kritériumoknak is megfelelő tudományos elemzés. Részletek: www.wwf.hu/hod

Vízlábnyom Roadshow Már második éve turnézik Magyarországon és határokon túl is a WWF Vízlábnyom Roadshow-ja. Idén a Sziget Fesztivál, az Ultra Balaton és a Duna Nap eseményeit színesíti majd az interaktív oktatóprogram. A résztvevők az eszközökön keresztül megismerhetik, mit tesz a parti kavics az ivóvíz-bázisunkkal, mi történik, ha árad a folyó vize vagy ha duzzasztógátak állják el a hömpölygő vízfolyás útját, de azt is, hogy milyen gyümölcs érlelődik az egészséges ártéren. A halfajokat is közelebbről szemügyre vehetjük, és azt is megtudhatjuk, mit jelent a vízlábnyom és hogyan lehet azt csökkenteni. Ha szívesen találkoznál velünk és a Vízlábnyom Roadshow-val, vagy csak érdekel a vízlábnyom fogalma, látogass el a www. vizesturne.hu oldalra! A hazai erdők vadásza – 22

Válts! új honlapot indítottunk A WWF Magyarország új honlapot indított, melynek célja, hogy bemutassa, milyen egyszerű egy kis odafigyeléssel környezettudatosabb vezetővé válni, ami nem utolsósorban a pénztárcánkra is kedvező hatással lehet. Vezetési tippek tippekkel, érdekes cikkekkel és tanulságos információkkal találkozhatnak a látogatók, valamint egy izgalmas játékra invitálunk mindenkit, mely során megtudhatjuk, mennyire vagyunk tudatos sofőrök. Látogass el: www.valts.hu!

Kiszagolja életed legdrágább szuvenírjét. A határátkelőhelyeken a veszélyeztetett fajok keresésére kiképzett kutyák akár a személyes poggyászokba is beleszagolhatnak. Csempészett veszélyeztetett fajokat keresnek: állatokat, növényeket, azok részeit, vagy a belőlük készült termékeket. Ezek némelyike ajándéktárgyként kapható külföldön, de megvételükkel, esetleg tudtán kívül is, természetkárosításhoz járul hozzá a vásárló. Ilyen emléktárgyak engedély nélküli behozatala jogellenes cselekmény és büntető eljárást vonhat maga után, ami természetvédelmi bírságot és akár 3 évig terjedő szabadságvesztést is jelenthet. Kérjük, utazása előtt tájékozódjon az országba legálisan behozható termékek köréről. A hazai erdők vadásza – 23 További információ: www.nav.hu, www.cites.hu, www.wwf.hu, www.traffic.org.

Prevention of and fight against Crime 2009 With the finanCial suPPort of the Prevention of and fight against Crime Programme of the euroPean union. euroPean Commission – direCtorate-general home affairs


Tudtad, hogy Magyarországon is élnek hiúzok? Számuk azonban már nem éri el a 10-et sem!

A Te segítségedre van szükségük! Fogadj örökbe egy bojtos fülű szőrmókot, és magadénak tudhatod plüss formájában ezt a ritka ragadozót!

Támogasd a WWF hiúzvédelmi programját! www.wwf.hu/hiuz

WWF_Magazin  

WWF hazai erdők magazin

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you