{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 35

LEMEZPOLC FÜZES ÖRDÖGEI A füzesi öregek beszélik: Réges-régen olyan kicsi volt ez a falu, hogy ki sem látszott az õt körülvevõ óriási nádasból. A végeláthatatlan posványos, gázos mocsárban vénséges fûzfák nõttek. Éjjel, ha a kutyák elcsendesedtek, s már csak az állatok tompa dobbantása hallatszott az istállókból és pajtákból, a porladozó fûzfacsutkók, revék világítani kezdtek. A falut keresztül-kasul kajtató éjjeliõr ilyenkor megbabonázva a templomkapu alá húzódott. Ördögök lakták a nádast, azok világítottak Füzesen minden éjjel. A népek tudták, hogy tisztátalanok laknak ott, mert csak azoknak látszik éjjel a világjuk. Azt a nagy mocsaras, szavattyús rétet az ördögök világították, a kísértetek. Egyszer aztán a templomi parókiára jött egy új pap. Annak volt egy szépséges szolgáló leánya. Az nagybeteg lett. Ordított, tépte le a ruháját, harapta a kezeit. A népek tudták, hogy az ördögök költöztek a leányban. Még a papilak is ördögös lett. A pap kétségbeesésében a környék összes papját összehívta. Csak segítsenek, mentsék meg a leányt. A sok pap egy hosszú éjjelen át egyebet sem csinált, csak letérdelve imádkozott. És a leány másnap jobban lett. A sok pap és imádság kiûzte az ördögöket a papnak a szolgáló leányából. Aztán a népek mindjobban kezdtek hallgatni az új papokra. S ahogy szaporodtak, s népesedett be a falu, kezdték kiirtani az éjszakákon át világoló vén nádast. Többet már nem világítottak a fûzfacsutkók, s a revék. Kivilágosodott a rét. Elmentek az ördögök, mert azok csak a sötétséget szeretik. Ott már nem volt helyük, mert világosság lett. De az ördögök nem mentek el Füzesrõl. Ezentúl a Zsádem árkában laktak, alól a falun. Oda költöztek a füzesbõl.

Legényes verseny A „Tedd ki a pontot...!” III. Nemzetközi Legényes versenyt és Emlékmûsort 1999. április 24-én, Szent György napján rendezték meg a Budapesti Mûvelõdési Központban (BMK). A helyszín és az idõpont nem véletlen: A Bartók Táncegyüttes vezetõi és táncosai a BMK-val szoros együttmûködésben rendezték meg a nemes versengést az együttes székhelyén. Azért György-napon, mert így kívántak tisztelegni Martin György emlékének, aki a legényes táncok legkiválóbb ismerõje, elemzõje, gyûjtõje és mûvelõje is volt. Különös jelentõséget adott e megmérettetésnek az is, hogy a II. versenyen megjelent Fekete János („Poncsa”) után ez alkalommal ismét egy „élõ legenda” volt a rendezõk és a versenyzõk vendége, s a zsûri egyik tagja: Karsai Zsigmond. A vele való találkozás, történeteinek, dalainak hallgatása, táncainak tanulmányozása önmagában is nagy élmény táncosok és érdeklõdõk számára egyaránt. Többek között ezért is sajnálatos, hogy a jelentkezését elõzetesen benyújtott 22 versenyzõ közül mindösszesen tízen jöttek el! A verseny nemzetköziségét az az öt ember jelentette, akik közül kettõ Belgiumból, kettõ Romániából, egy pedig Szlovákiából érkezett. A magyar mezõnyt egy-egy galgahévízi, jászberényi, siófoki, nyíregyházi és hajdúböszörményi versenyzõ képviselte. Martin György emléke a legkiválóbb „Adatközlõink” jelenléte, s a legényes táncoknak a magyar és az európai tánckultúrában betöltött helye, fantasztikus formakincse, a férfi virtus kifejezésére való

A falu pedig egyre csak nõtt-növekedett. Kellett a kõ háznak, pajtának, kalyibának. A népek a Zsádem nagy árkából bányászták a köveket a házaknak, a pajtáknak, a kalyibáknak. A régi öregek azt mondják, hogy az ördögök csak a kövek közt is szeretik. Eddig Ördöngösfüzes históriája. S ha nem motozna fejemben a védangyalommal állandó harcban álló ördögöcske, be is fejezném itt a történetet. De izgatnak a házak, pajták s kalyibák falába zárt füzesi ördögök. Mert nem Ördögök-füzese lett a falu neve, hanem Ördöngösfüzes. Ördöngös szavunk pedig nem az ördög emberen vett hatalmát jelenti, hanem olyan valakire mondjuk, aki rendkívüli, természetfeletti erõvel rendelkezik. Füzes zenéje õrzi még ezt az ördöngöset. Különleges képességekkel megáldott, gyógyító és vigasztaló muzsika.

Hajdú-Farkas Zoltán alkalmassága mind-mind azt is eredményezhetné, hogy többen, sokkal többen szeretnének részt venni a versenyen. A legényes táncok hallatlan népszerûsége a fiatal fiúk és a felnõtt táncosok körében mégsem jelenti automatikusan a versenyzési hajlamot is. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a fiatalok legjobbjai egy-egy ilyen rendezvényen „elsõ kézbõl” kapjanak információt, útmutatást a legényes táncok funkciójáról, elõadásmódjáról, és esetleg azok elsajátításának különbözõ lehetõségeirõl. Talán hiányzik a verseny országos hirdetése, propagandája is, mindenesetre a különbözõ csoportok, mûhelyek vezetõi is jobban ösztönözhetnék tanítványaikat a békéscsabai szólótáncverseny mellett a legényes versenyen való részvételre is. Az egyébként egyre jobb színvonalon megrendezett versengés ezek híján az ország központjában történt megrendezése ellenére a jövõben sem tölti majd be azt a helyet a szólótáncos megmérettetések sorában, amely megilletné. A zsûri tagjai András Mihály, Demarcsek György, Könczei Árpád, Szûcs Gábor és Karsai Zsigmond voltak. Értékelésükben õk is a legényesek tanulásának pedagógiai, tánctechnikai és folklorisztikai fontosságát emelték ki az együttesvezetõk felelõsségének hangsúlyozása mellett. E cikk írója, aki maga is szívügyének érzi a hosszú évszázadok alatt kikristályosodott legényes táncaink megfelelõ életkorban történõ elsajátítását, s az érett férfikorban a lehetõ legtökéletesebbre csiszolását, bízik abban, hogy a IV. Legényes versenyen, 2000. április 29-én még magasabb színvonalú Küküllõ-menti pontozókat láthat majd a remélhetõleg nagyobb létszámú közönség!

1999. december 1.

folkMAGazin

Demarcsek György

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

Advertisement