Page 27

akarják feloldani, amely által épp a lényeg vész el. Parov szerint a zenei közéletben – elsősorban a szereplőket illetően – nem történt változás. A mai napig érzékelhetőek a kis maffiák, aminek eredményeként hozzá nem értő, tehetségtelen, kapzsi, a pozícióikhoz ragaszkodó emberek a tűz közelébe sem engedik az újonnan felbukkanó tehetségeket. Akik nem juthatnak anyagi forrásokhoz, képtelenek beszerezni a korszerű technikát, elérhetetlenné válik számukra a média. „Nincsenek független, éles látású menedzserek, művészproducer egyéniségek, akik kiszúrják a tehetséget. A zenei élet e részére teljesen igaz, hogy izolált

Nikola Parov 1960-ban született Szófiában, magyar anya és bolgár apa gyermekeként. Apai nagyapja hivatásos zenészként a népzene műveléséből tartotta el családját. Nyikita tíz évesen költözött Magyarországra édesanyjával, de később rendszeresen hazalátogatott Bulgáriába, amely utak alkalmával kívül-belül megismerte a Balkánt. A magyar táncházmozgalom óriási hatással volt rá, idővel azonban ráébredt, hogy az ő zenei világa a Balkán: „Ezt hordozzák a génjeim, ott minden olyan könnyed és egyszerű.” A magyar népzenei közegben ő volt a kicsit lenézett „bolgár gyerek”, amelyet ma már nem sajnál, hiszen még inkább megerősítette, hogy a Balkán zenéje felé forduljon. „Nem vagyok virtuóz egy hangszeren sem, középszinten játszom

klikkecskék határoznak meg ízlést, ezek produktumai folynak a csapból is.” Parov úgy látja: még legalább két évtized szükséges ahhoz, hogy vége legyen az eddigi, használhatatlan sztereotip gondolkodásnak. Olyan tisztességes és rámenős embereknek kell kezükbe venniük a művészetek menedzselését, akik pénzt tudnak kihozni belőle, mert „a magyar művészetből ma elvétve lehet csak üzletet csinálni”. GDÚR Napi Magyarország, 1999. december 10.

a legtöbbjükön.” Lemezein pengetős, húros és fúvós hangszereken egyaránt hallható játéka, így gadulkán, kavalon, buzukin, tamburán, gitáron, bolgár dudán, klarinéton, szaxofonon stb. Első két lemeze a Hungarotonnál jelent meg, a következőket francia, amerikai és angol kiadók jelentették meg. Ez utóbbiakat a magyar közönség nem nagyon ismerheti, mert „enyhén szólva is nehézkes a terjesztés és a marketing”. Zenekara, a Zsarátnok bolgár, román, szerb, macedón, horvát, görög és albán népzenét játszik. Parov zenét is szerez, s ezek mellett ő hangszerelte első feleségének, Sebestyén Mártának a Kismet és Sebő Ferencnek a Szerenád című lemezét. Öt éve a Riverdance első zenekarában zenél az Egyesült Államokban.

„Amerikából jöttem...” – Egy feltámadt zenész Kiss Ferenc zeneszerzõt és lemezkiadót kéretik ismét zenésznek is tekinteni. Az egykori Vízöntõ alapítója nyitányként a tavaly decemberben a Petõfi Csarnokban rendezett Klezmer Fesztiválon szerepelt az általa létrehozott Odessza Klezmer Band tagjaként, majd következett a Nagyvárosi bujdosók címû lemeze az Etnofon Zenei Társulással, októberben pedig amerikai turnén vett részt Szvorák Katival és a Kõfaragókkal. – Úgy tûnt, letetted a lantot – a kobzát, a hegedût –, hiszen zenészként évek óta nem léptél közönség elé. Pedig az Etnofon Records Népzenei Kiadó tulajdonosaként nem kellett volna kilincselned a lemezkiadóknál, hogy megjelenhessél. Az utóbbi idõkben viszont feltámadt benned a muzsikus, ráadásul a legkülönbözõbb mûfajokban játszol alkalmi társulásokban... – Nagy változás az életemben, hogy ismét hangszert vettem a kezembe, s a klezmer és a lemez kapcsán újfent rájöttem, hogy milyen jó zenélni. Így amikor Szvorák Kati meghívást kapott az Egyesült Államokba, és megkért, hogy csináljunk közösen valamit, örömmel mondtam igent. Összehoztuk a Kõfaragók nevû csapatot – az Etnofon irodája ugyanis a Kõfaragó utcában található, s a zenekar itt próbál –, s szeptember 10. és

október 6. között Washingtontól Los Angelesig húsz koncertet adtunk nagy amerikai egyetemeken és kollégiumokban. – Mire szólt a felkérés? – Az Egyesült Államokban a humán egyetemeken létezik világzene fakultás, ám odakinn a world music tágabb fogalom, mint Európában, mert a földkerekség népeinek eredeti zenéjét ugyanúgy ide sorolják, mint az ezekbõl táplálkozó kortárs zenét. Mi pont ennek a kettõs feladatnak tettünk eleget, azaz hogy egyrészt megismertessük a magyar népzenét – a dialektusokat, a hangszereket –, másrészt pedig, hogy mai szerzõk miként használják fel ezt a muzsikát. Az általunk játszott összes zenérõl írtam egy etnomuzikológiai ismertetõt, melyet szórólapon kiosztottunk a közönségnek, de el is mondtuk a tudnivalókat.

folkMAGazin

– Ez elég nagy falatnak tûnik. Miként tudtátok besûríteni a zenei anyagot? – Készítettünk például egy összeállítást, melyet egy, a Kicsi madár, hogy tudsz élni kezdetû dalra hasonlító cseremisz dallammal kezdtünk, majd zenében elindultunk nyugat felé – érintettük például a baskírokat –, s végül megérkeztünk Magyarországra, és bemutattuk a dallam magyar változatát. Emellett játszottunk csángó blokkot, bemutattuk a jellegzetes magyar dudát és a dudacsúfolót, s a velünk együtt élõ népek – cigányok, románok – zenéjébõl is adtunk ízelítõt. A koncertet két olyan számmal fejeztük be, amelyek komponálásánál a népzenébõl merítettünk. – Mennyire ismerte a magyar népzenét a közönségetek? – Semennyire. Ezért népmûvelési miszsziónak is tekintettük a turnét, melynek jelentõségét növeli, hogy egyetemi hallgatók, azaz a jövõ vezetõit adó kör elõtt játszottunk. Nem árt a fejekben rendet tenni, mert még mindig a kávéházi cigányzenét, magyarnótát hiszik magyar népzenének.

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

Advertisement