__MAIN_TEXT__

Page 23

olyan rossz idő is vót, hogy hat kerek hétig a napot nem láttuk az égen, mikor hat hét kitelt csak akkor láttuk meg a napot.Hideg eső vót, a juhok döglöttek meg a mezőbe. Kankós pácákka is foglalkozok nyáron. A katonaságná 32-be olyan helyt dógoztunk a koncsetrán, mind a Firtos, jávor erdő vót hol ásattak, vót egy siklódi kollégám, mondtam hozzunk ebbőlk a sövényből, hogy csináljunk pácát. Dugtuk belé a kazánba, mikó megsült a héja annyira, hajtottuk meg, megköttük. Visszadugtuk a tűzbe, s hideg vízbe dugtuk, s mikó megedződött, olyan erős vót mind a vas. Öt lej vót akkó pácája, annyi pénzünk lett akkó, éppen szépecskén. Cserépnyomtatássa is foglalkoztunk egy ideig már a demokráciába, készítettünk mindenféle dolgot, kecskét, kutyát, őzet, olyan giccs dolgok voltak. Nyolc esztendőt az aragonitgyárnál vótam, 5-től. Megnősültem közben. A gyár megszűnt. Közbe vesebajt kaptam, jártam a kórházakat is, de közbe toplásztam is, kellett a megélhetésé. Mentem a kollektívbe is, a bányába is aztán. A földeket elvették 62-be, március ötödikén. Két borjús tehenem vót, s az egyiket evették, kifizették ahogy akarták. A szekeremet ehúzták, adtak 1500 lejt azért, de sokka többet ért. Egysze a nagyobb gazdákat fogták be a kollektívbe, s aztán a szegényebbeket kényszerítették, aki nem állt, vót úgy, hogy megpallották, ha nem egyéb, mind a lovat. A toplót nem hagytuk akko se, a nyár nem sikerült úgy ahogy ke, a topló nagy segí1tség vót ennek a korondi népnek, érti-e? – A toplászok milyen mintákat használnak? – Sablonokat használnak, papírra lerajzolják, aztán kifaragják a fába. Nem mindenki tud modelleket vágni. Árpi fiam erre a legalkalmasabb, nagy türelme van ehhez s jó keze. Főleg cserelapit, szilfalapit, szőlőlapit, herelapit, fűzfalapit szoktak faragni. Egyik asszony szebben kirakja a mintát mind a másik. 90 %-ban mindenki magának rakja ki a mintát. A modelleket lenézik, hasonlítsák egyik a másikához. Minden fajta dísz ki van verve. Valaki úgy találják szép lapit rakott ki, ellopják,

tudja, a másik is kezdi csinálni aztán, ha lehet még jobban. – Hogy készítették az övet? – Rózsát tettek egyik végire. Cserelapit, szilfalapit tettek az övre. Belsejibe lámpabél került, vászonba vonták. Több méretbe csinálták régebb, most nem is csinálnak már övet. – Az egereket mire használták? – Nem nagy érték, de ördöngölnek velek. A fiatalság ugye egyik a másikan kacagnak, nincs azon semmi különös, ijesztgetik vele a leányokat. Van aki ki is tűzi a mejjibe. Kacagnak egyet rajta. – Hol volt a legnagyobb sikere a toplóáruval? – Egysze ementem vót, első unokatestvérem vót akive egysze ementem. Hárman ementünk ki Pestre. Megérkeztünk a Keleti állomásba, szétnéztünk ott az ócskapiacon, aztán Pestrő bémentünk vót Bácskába. Egy helyen a vendéglőbe tettük a bőröndünket, pakoltunk a kezünkbe amennyi árut lehetett. Megyünk az utcán, egy nagy irodaházba bementem. Fementem az emeleten. Bényitok egy nagy ajtón. Ülnek az asztalnál asszonyok, férfiak. Mondom: – Tessék parancsolni, szép székely kézimunka! Odajöttek s a kezembő mindent kivettek. megyek le, mondom öcsémnek, né mindent megvettek. Aztán jó vásárt repesztettünk Pesten is. A szép székely kézimunkának egyelőre csupán a nyersanyagát készíti elő Vince bácsi és fia Vencel. A kemény kérget faragják le a sarlóhoz hasonlító taplófaragó késsel. – A toplóba olyan gáz van, fölmelegedik erősen – magyarázza Vince mester. – A tehénjászolba is szokták bétenni, bémelegedik erősen, magába kifúl. Nyáron vót szedve ez, amive most dolgozunk. Nem fejeztük be a beszélgetést, csak berekesztettük, mert nekem mennem kellett, ők pedig tovább munkálkodtak, nagy hozzáértéssel gyakorolták ezt a világon sehol másutt csak Korondon honos népi mesterséget, a népi iparművészet eme egyedülálló ágát, vállfaját.

Barangolás Erdélyben Paula A. White 1999 júliusában hat országból 45 fõ egy egyedülálló zenei és tánc barangolásra indult Erdélybe. A hat ország magában foglalta Kanadát, Hong Kong-ot, Magyarországot, Új-Zélandot, Svájcot és az Egyesült Államokat. Az utazás tíz napig tartott, Budapestrõl indult busszal Romániába több megállóval Kalotaszeg, Mezõség és Székelyföld falvaiban. A new jersey-i Magyar Kálmán volt a túra szervezõje, aki a helyi vendéglátókkal együtt szervezte a szállást, turistaprogramokat és a táncos összejöveteleket. Az út nagyon sok lehetõséget kínált a kultúrák találkozására, mivel betekinthettünk a vendéglátók életébe, vallási és egyéb helyi szokásaikba. Az utazók között mérnökök, mûvészek, egészségügyi szakemberek, jogászok, kutatók és diákok voltak. Többféle etnikum is képviseltette magát, beleértve az amerikait, kínait, horvátot, csehet, németet, lengyelt, szlovákot. Több olyan résztvevõ volt, aki Magyarországon vagy Erdélyben született de kivándorolt Kanadába vagy az Egyesült Államokba. A tagság kora 11 éves és nyugdíjkor között mozgott,

de a legtöbb a középkorú volt (30-45 év közötti). Többféle hobbink mellett mindnyájan megegyeztünk abban, hogy a magyar népzene és néptánc iránt különös érdeklõdést tanúsítunk. Az út teljes költsége a repülõjegyen felül 500 dollár volt, ami magában foglalta az étkezéseket és a szállást. Az utazás alatt és után kérdõívet osztottunk ki, hogy megtudjuk, ki

folkMAGazin

Zsigmond Győző

miért csatlakozott, mit tapasztalt és tanult az út folyamán és melyek voltak az utazás kiemelkedõ aspektusai. A következõkben a válaszokat összegezzük kilenc fõ kérdésre. A válaszok mind pozitívan értékelik az utat. Nem mindenki válaszolt minden kérdésre, így az alábbiakban a legjellemzõbbekbõl válogattunk. »Az utazás célja« A csoport fõ célja az volt, hogy információt gyûjtsön az erdélyi népzeifj. Toni Rudi, Fodor Neti Sándor, Magyar Kálmán és a csoport tagjai

23

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

Advertisement