Page 13

A GYERTYAMÁRTÓ Az érseki városban, Egerben mindig nagy keletje volt a gyertyának. Az egyházi ünnepek előtt megérkezett a rendelés a Dobó István vára alatt élő gyertyamártó mesterhez. Minden vásárló tudta, hogy a mértékegység egy kilónyi súly volt. Ha egyhatodos oltárgyertyát kértek, 6 darabot mártott a mester egy kilónyi anyagból. Ha egykettedest kívántak, akkor két fél kilósat csinált. Ha szembe miséző oltárgyertyára volt szükség, azt az előírásnak megfelelően rövidre és tömzsire készítette. A húsvéti gyertyával sok munkája akadt, mert egy évig kellett égnie, nem ritkán az öt kilót is elérte a súlya. Manapság is ilyen tradicionális számozással rendelik a templomi lámpást a vár alatti gyertyamártó házban élő Gulyás Bélától. A ház még ma is a régi, bár annak idején államosították – mondván, hogy az egyháznak dolgoznak –, s szétszabdalták, ahogy illett. Még ma sem sikerült minden részét visszavásárolniuk. Az üzletben, ahol mézeskalácsot is gyertyát is árultak, ma egy cukrász méri a fagylaltot, csomagolja a süteményt. – A mézeskalácsosság és a gyertyamártás hajdan egy iparágat alkotott, mert mindkettőhöz ugyanazt az alapanyagot, a méhek „termékét” használták fel – vezet be a mesterség titkaiba a gyertyamártó. Egykor viaszból és állati faggyúból – marha, kecske zsiradékából –, olvasztották a gyertyát. Ki milyen módos volt, olyan árú gyertyát égetett. A legdrágább – ma is – a tiszta méhviasz. Az én gyertyáim paraffin és méhviasz keverékéből készülnek. – Kitől tanulta ezt a ritka szakmát? – Ódry Dánieltől, feleségem nagybátyjától, az iparos família utolsó sarjától. Ők a bácskai Nemesmiliticsről vándoroltak el és telepedtek le Egerben. Miskolcon vizsgáztam, ahol jószerivel azt sem tudták, mi fán terem ez a mesterség. Troicát, a görög katolikusok által használt háromágú gyertyát készítettem vizsgamunkául. Nappal műszaki üzemvezető voltam a VILATI gyárban, munka után pedig Dániel bátyámnál inaskodtam. A ‘80-as évek elején már nem bírtam a kétféle munkát, a gyertyamártás mellett döntöttem. – Mi a különbség a mártó és az öntő között? – A mártó hosszadalmas, időigényes munkát végez, míg az öntő belepréseli a formába a viaszt. Utóbbi munkája az öntőformától függ.

A mester felkészült a jövetelemre. Miután bemutatta a kis műhelyben a táblába préselt fehér paraffint és a napsárga méhviaszt, s szemléletesen elmesélte, melyik szerszám mire való. Levette a gáztűzhely lángjáról az óriási, hosszúkás pléh üstöket, amelyekben áttetsző, vízszerű, folyékony anyaggá olvadt össze a paraffin és a méhviasz. Az áttetsző, forró anyagba belemártja a felsnaflizott mártóringet, vagyis a kör alakú alkalmatosság kiálló végeire kötözött gyertyabeleket. Visszaakasztja a keresztrúdra, s bár egykét csepp fürge viaszcsepp lefut a gyertyabélen, a java rádermed a fonalakra. Vár egy kicsit, hogy megszilárduljon a viasz, majd ismét bemártja a beleket, így hizlalva a gyertyát. Amikor már sokadjára ismétli a mozdulatot, s majdnem készen van a világító eszköz, akkor látszik, hogy nem egyenletes a rúd, lefelé vastagszik. Leszedi a ringről, levág a végükről jó 45 centi viaszt és fordítva kötözi fel, úgy folytatja a munkát addig, míg mindenütt egyforma átmérőjű lesz. Mielőtt kihűl, hármasával-négyesével egyengeti a mángorló alatt, mintha tésztát nyújtana, majd a tutlizóval is munkába veszi, vagyis kialakítja a hegyét. – Nem mindegy, hogy milyen vastagságú gyertyabelet használok – avat be az iparosság fortélyaiba Béla bácsi. – Egy szövőmester készíti a fonalat a legvékonyabb, tortagyertyához valótól a cipőfűzőnél is vastagabb húsvéti gyertyához való bélig. – Mennyi idő alatt készül el egy gyertyával? – Négy óra kell hozzá és sok türelem. A húsvétit hónapokig készítem, naponta növelve méretét. A legkörülményesebb

folkMAGazin

a tortagyertya mártása. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert szinte azonnal megszilárdul a vékony dísz. – Hová készült a legméretesebb munkája? – A szegedi dómnak mártott gyertyám több mint 10 kilogrammot nyomott, hossza egy méter, átmérője 20 centi volt. – Színes és geometriai formájú gyertyákat is látok. – Azokat vagy utólag festem be, vagy már az anyagukba szórok festéket. Utóbbi munkaigényesebb, mert a sűrűbb anyagot nehezebben szívja fel a bél. A különös formákat a vásárlók diktálják. Színesen érdekes a gömb, a háromszög, a négyszög alakú gyertya. Ezeket csak öntőformákban lehet megcsinálni. Magam is újítok. Ebbe a vastag, fehér gyertyába, a bél köré a karácsonyi kaktusz lila virágát tettem – mutat egy jókora gyertyát. – Átsejlik a színe. – Kik keresik leginkább a világítókat? – Eger nemcsak a papok városa, hanem a boroké is. A borászatnak pedig egyik kelléke a gyertya. Égnie kell a must érlelésekor, figyelve a pincében fejlődő életveszélyes gázokat, a bor vizsgálatakor szintén a gyertya lángja világítja át a poharat, a nedű tisztaságát, színét láttatva, s kóstoláskor is e fénynél mondanak véleményt a hozzáértők a hegy levéről. Az éttermek, szállodák vezetői is szívesen visznek e hangulatkeltő eszközből a vendégeik asztalára. A lakosság pedig időszakosan viszi, főleg halottak napja, advent és karácsony előtt.

Császi Erzsébet

13

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

folkMAGazin 1999/4  

A TARTALOMBÓL: Héra Éva: Ünnepek, fesztiválok?!; K. Tóth László: Vujicsics; Kocsán László: Eljöttem én kántálni...; Szánthó Zoltán: Csávás;...

Advertisement