Page 5

Holecz Istvánné elsõ „adatközlõi” a nagyszülei voltak. Õk tanították meg táncolni, énekelni. Késõbb tanult a kortársaitól is, majd együttes-vezetõként nagy tudatossággal kereste az öregeket. Néptáncosok generációi ismerik, szeretik, tanultak, tanulnak Mivel sem képzettsége, sem lehetõsége nem volt a hagyományok tõle. Jeles néptáncosok példaképüknek tekintik s valamennyien szakszerû rögzítésére, mindent igyekezett gondosan és pontosan keresztnevén emlegetik. A Rimóci Hagyományõrzõ Egyesülettel, megtanulni. Így is adja tovább. Gondosan és pontosan a tanultakat. vagy csak a ma már 92 év feletti táncos párjával, Vincze Ferenccel a Egész életén át építgette, építgeti hagyományismeretét. Ismeri, hazai és nemzetközi fesztiválok állandó résztvevõje. Tánctudásával, táncolja faluja hagyományos alkalmain és színpadon a Palócszép énekhangjával, gyönyörû rimóci népviseleteivel s a színpadról vidék tánckultúrájának helyi változatait. (1998-ig táncospárja a is sugárzó kedvességével mindig lenyûgözi a közönséget. most 92 éves Vincze Ferenc, a Népmûvészet Mestere). Gyakorolja Holecz Istvánné, Kanyó Margit Nógrádban, a Palóc-vidék egyik családjában és faluközösségében a jelesnapi szokásokat s ezek festõi szépségû, erõsen hagyományõrzõ falucskájában született sorra megjelennek színpadi elõadásaik alkalmával is. 1945-ben. Édesapját korán elvesztette. Édesanyja és nagyszülei Népdalkincsének teljes felmérésére még nem került sor, de az nevelték. Bár sokoldalú tehetsége már kisgyermekkorában kitûnt, alkalmi gyûjtések (népzenei szakemberek, népzenei táborozók, ráaz általános iskola befejezése után nem tanulhatott tovább. diósok stb.) nagy gazdagságról árulkodnak. Táncai, népdalai csakTizennégy éves nem teljes mértékkorától férjhezmeben az újstílushoz neteléig napszátartoznak. Felölelik mosként dolgozott a falu hagyományédesanyjával. kincsének teljes 1964-ben kötött ke reszt met sze t ét, házasságot Holecz a bölcsõtõl a sírig. Istvánnal. Két gyerEgyüttes-vezetõi temekük született, vékenységét az ügy Gyöngyi és Attila. iránti elkötelezett1966-ban beléptek séggel, szeretettel a helybéli termelõés nagy alázattal szövetkezetbe. A végzi. Figyelmesen „do hány ter mesz tõ és hálásan meghallasszonybrigádban” gatja a szakemberek kapott munkát. A fáészrevételeit, ha rasztó,sokszormonoszükségét érzi, taton munkák közben nácsot kér, s ezeket Fotó: Németh István az asszonyok gyakran énekeltek, a alkalmazza jó érzékkel a néphagyomákiemelkedõen széphangú, jó hallású nyok színpadra állításának kényes és Holecz Istvánné szinte észrevétlenül a kis közösség vezetõjévé nehéz mûveletében. vált. Holecz Istvánné született elõadói tehetség. Hangja, amely 1969-ben, amikor a televízió áldásos közremûködésével a szépséges és a mai napig is nagy terjedelmû, erõs, tiszta. „pávamozgalom” országosan is kibontakozott, felkérte az iskola Elõadásmódja hiteles, a legmagasabb mûvészi kívánalmaknak énektanárát, Pócsik Sándornét, hogy tanítsa õket, álljon a csoport megfelelõen tolmácsolja szülõföldje népdalait. Személyes élére. 1970. május 1-én léptek fel elõször a falujukban. Sokan repertoárja, amelyet egy életre meghatározott az árvaság, szöveg kedvet kaptak, hamarosan férfiakkal és gyerekekkel is kiegészült és dallamvariációkban gazdag. Tánctudását számos szakmai siaz asszonykórus Rimócon, és elindult egy eredményekben gazdag, ker, díj bizonyítja. Példamutató gondossággal, hitelesen megõrzött színes, tudatos hagyományõrzõ tevékenység. népviseletei, együttesének színpadi öltöztetése a hagyomány 1981-ben Holecz Istvánnét választották együttes-vezetõnek. tiszteletének és a szakmai tudatosság jelenlétének legmagasabb Összehívta azokat az idõs embereket, akik 1930-35 között tagjai szintjét tükrözik. voltak a helyi „Gyöngyösbokréta” együttesnek. Megtanulták tõlük 1999 augusztus 19-én vette át a Népmûvészet Mestere a régi táncokat, szokásokat, népdalokat, s egyúttal „hagyományõrzõ kitüntetést Hámori József miniszter úrtól. együttessé” alakultak a korábbi népdalköri forma helyett. Kóka Rozália

„Margitka” kitüntetése

1997. szeptember 20-án kis ün nep ség ke re té ben helyezték el a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a Bakony, Balaton-felvidék tájegység alapkövét, de az igaz ünnepségre jövő év szeptember 22-én kerül sor, amikor átadják az épületegyüttest. S bár néhány objektum feltehetően nem készül el a jelzett időpontig, ez a tájegység rekord idő alatt valósul meg. A helyszínen H. Csukás Györgyi táj egy ség fe le lős mu ze o ló gus kalauzolta végig munkatársunkat. A Bakony, Balaton-felvidék tájegység 2000-re történő felépítése annak köszönhető, hogy a múzeum a millenniumi ünnepségsorozat egyik fő helyszíne lesz, s a „Mindennapi élet az ezeréves Magyarországon” című program

Épül a »Bakony, Balaton-felvidék« tájegység Szentendrén Csak tiszta - köveskáli - forrásból részeként az intézmény külön állami támogatást kapott a tájegység megépítésére. Ennek jelentőségét jól érzékelteti, hogy az 1967-ben alapított múzeumban a kilenc tervezett tájegység közül eddig a Felső-Tiszavidék (1974), a Kisalföld (1987) és a Nyugat-Dunántúl (1993) készült el, s évek óta folyik az Alföld tájegység felépítése, melynek már több épülete – köztük az állattartó tanya, a kékfestő műhely, a tímárműhely, a pékség – látogatható. Az említett rekordidő természetesen csak az építkezésre vonatkozik, hiszen a Bakony, Balaton-felvidék táj egy ség ki vá lasz tott épü le tei közül például a szentjakabfai olajütőt már 1964-ben lebontották eredeti

folkMAGazin

hely szí nén az akkor szer ve ző dő múzeum számára. A VIII. – akkor még Közép-Dunántúlnak nevezett – tájegység a múzeum legelső telepítési terveiben is szerepelt már, mint olyan táj, amely a kőépítkezést fogja megjeleníteni. A Bakony déli sávja és a Balaton-felvidék ugyanis az országnak az a legnagyobb összefüggő területe, ahol a XVIIIXIX. század folyamán a kő építőanyag a társadalom minden szintjén általánossá, sőt sok helyütt kizárólagossá vált. A kő építőanyag elterjedése egyúttal olyan területet is kijelöl, amely ökológiai sajátosságainál fogva gazdálkodásmódjában is eltér a környező sík vidékektől. A gabonatermelés itt a legtöbb

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement