__MAIN_TEXT__

Page 35

TÁBORRÓL-TÁBORRA 1.

1. Közös muzsikálás a jurtában (Tordas)

2.

2. Aprók tánca a Téka-táborban 3. Moldvai tánc a Téka-csűrben (Nagykálló-Harangod) 4. Lovas íjászat (Kaposmérő)

T. Asztalos Zoltán fotói

3.

Nyolc éve, minden nyáron arra várt, hogy elkezdõdjön végre a Méta tábor. Mint egy mágikus varázsszót, úgy mondogatta magában: ,,Július 3-tól július 11-ig, Köveskál.” Sátor, hálózsák, konzervek, és persze a hangszer. Haverok, tanárok, – akik mellesleg haverok – éjszakába nyúló dumálgatások, táncok, muzsika. Azon a bizonyos szombati napon (július 3.), bepattant lepattant Trabantjába, és meg sem állt a Kálimedencéig. A sátorveréssel nem bajlódott sokat, inkább megkereste Almási Zsuzsit, és befizette a 8.000.- forintos tábordíjat. A ,,mocskos anyagiakon” jobb minél elõbb túl lenni. Majd letelepedett a büfében egy pohár Meggy Márkával, – gyermekkora óta nem látta ezt az üdítõt – és várta a régi cimborákat. Sorra jöttek az ismerõsök, mindenki dumált, dumált, és dumált. Lassan elõkerültek a hangszerek, és mire besötétedett, azt vették észre, hogy már órák óta együtt zenélnek. A reggel az keserves volt. Kicsit zúgott a feje, hiszen a Meggy Márkát egy idõ után felváltották a nemesebb italok. Erõt vett magán, és

4.

elindult Salamon Bea (Beja) órájára, ahol egész héten ördöngösfüzesi muzsikát tanult. Beja foglalkozásain néha feltûnt egy vagány kisfickó is, aki nyolc hónapos kora ellenére imádta a mezõségi táncokat. Amikor meghallotta, hogy húsz prímás húzza, azonnal álomba szenderült. Muzikális gyerek. Nem csoda, a Beja fija. A szomszéd teremben Vavrinecz András prímás csapata – õk is voltak vagy húszan – péterlaki tán co kat ta nult. Mohácsy Al bert bõgõsei, Koncz Gergõ és Nagy Zsolt brácsásai is keményen dolgoztak. Muszáj volt tartani a tempót, hiszen 40 prímásra jutott 10 bõgõs és 20 kontrás. Zsolinak ,,tanársegéde” is volt. kétéves kislánya, mûanyag brácsával a kezében segített a papának. Este pedig, amikor az egész tábor együtt muzsikált, (általában kilenctõl fél egyig) akkor olyan szép volt minden, hogy az már szinte giccses. Éjjel egykor jött el a táncosok – Palkovics Zoltán és Papp Anikó – ideje. Szállingóztak a környékbeli tánccsoportok tagjai is. A legjobb az egészben mégis az volt, ahogy a zenészek táncolni tanultak. A bonchidai román forgatós nehéz részét elõször szóban, ,,tititázva” jegyezték meg, azután ment minden, mint a karikacsapás. A negyedik nap eleredt az esõ. Rutinos Méta táborlakó nem csodálkozott. Ez minden évben így van. Mint ahogy minden évben itt ünnepli Csipike, a fehérvári bõgõs a szülinapját. Direkt ekkorra tetette a születését, mert tudta, hogy ilyenkor jár neki egy nóta. Idén is kihívta egy meccsre a helyi vagányokat Nagy Zsoli és csocsó-csapata. Természetesen õk nyertek. Hiába, a tradíció az tradíció! Aztán vége lett ennek a tábornak is. Lebontotta a sátrát, bevágta a csomagtartóba a hálózsákot, gondosan elpakolta a hangszerét, bekászálódott a Trabantba és hazafelé mint egy mágikus varázsszót, úgy mondogatta magában: ,,2000. július 3-tól július 11-ig Méta tábor. Már csak háromszázhatvannégyet kell aludni.”

Csak pár nap a világ

Csontos Gabriella Fotó: Salamon Beáta

folkMAGazin

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement