__MAIN_TEXT__

Page 34

TÁBORRÓL-TÁBORRA Vaj daszentivány 1999. augusztus 15-22. között harmadik alkalommal találkoztak a vajdaszentiványi, a marossárpataki és mezőpaniti táncok szerelmesei a vajdaszentványi népzenei és néptánctáborban. A 645 „füstből” (házból) álló nagy részben református falu a többi tábortól eltérő módon szervezte meg a közel kétszáz vendég fogadását és ellátását: az étkezés, az elszállásolás, az adminisztráció és a pénzügyek in té zé se a helyiek feladata és fe le lős sé ge volt, míg a magyarországi előkészítő munka és reklámozás, az oktatás és a szakmai háttér biztosítása, valamint a műsor összeállítása a vajdaszentiványiakkal testvérvárosi kapcsolatban álló zalaegerszegi Zala Táncegyüttes tagjaira hárult. Ennek a munkamegosztásnak az eredménye meg is látszott a tábor han gu la tán. A konyhások; a falu „dokija”; a polgármester; a vendégeket fogadó recepcionista; a kultúrház-igazgató Mező Palkó István és a zalaegerszegi táncmesterek – Varga János „Bokszos”; Hajdú Flórián; Fitos Dezső; Antal Áron és párjaik – is végig bírták energiával és türelemmel a több száz vendég és közreműködő kívánságainak teljesítését. Külön dicséret illeti a környékbeli zenészeket: Horváth Eleket, akinek Elekes nevű kocsmáját idén zárva találtuk, így a tavalyi, haj na lig tartó énekelgetések sajnos elmaradtak, valamint Horváth Mihály prímást; a tizenegy éves korától kontrázó péterlaki Lunka Albertet; Toni Árpádot, a virtuóz cimbalmost; Marton Lászlót, a Maros Mű vész együt tes bő gő sét és Moldován H. Istvánt a Maros Együttesből, aki a hegedűsök oktatásába is be se gí tett, valamint a Jurta együttes tagjait. A rendezők hozzáállásának komolyságát bizonyítja, hogy az iskolában falumúzeumot rendeztek be a tábor idejére, ahol többek között megcsodálhattuk a fából készült szövőszéket, a motollát, fonógépet, tekerőt és a „vetüllőt” (vetélőt) is. Reméljük, hogy jövőre a népviseletekből is több kerül majd elő a padlások mélyéről és a bővített anyagú kiállítás tovább öregbíti a táncáról és zenéjéről ismert Vajdaszentivány hírnevét. Bartha Zoltán, Vajdaszentivány falumonográ fiájának elkészítője megígérte, hogy minden segítséget meg fog adni ehhez a bővítéshez. A tánctanítás színvonalát tovább emelte, hogy az adatközlők – ez a szakmai ber kek ben használatos furcsa szó a helyi hagyományőrző táncosokat jelenti – végig jelen voltak az oktatásnál és bemutatójukkal, észrevételeikkel segítették a vajdaszentiványi, mezőpaniti és marossárpataki táncok alaposabb elsajátítását. Külön köszönet érte Mező Palkó Istvánnak, Bartha Gergelynek, Székely Jánosnak és pár ja ik nak! A tábor végére már sokan megérezték a három oktatott tánc jellegzetességeit, így a sárpatakiak kétszer visszafelé forgatását, a paniti táncnál a mezőségihez hasonló átvetőt és a lány balkezes forgatását, valamint a vajdaszentiványi táncrend egyedi forgatási sorozatait. Este

34

leginkább a házigazdák táncát járták a táborlakók, mivel csak a haladó csoportban jutott idő és energia a környező falvak táncaival való megismerkedésre. Engedtessék meg, hogy három apró hi á nyos ság ra is felhívjam a rendezők figyelmét. Reméljük, hogy jövőre az ének ta ní tás ra na gyobb hangsúlyt sikerül fektetni, lesz elegendő WC papír reggelente az illemhelyeken és az oktatást tizenöt percen belüli késéssel sikerül majd elkezdeni. A precizitáshoz szokott amerikai és holland vendégek számára szokatlan dolognak számítottak az előbb említett problémák. Ezek azonban nem veszélyeztették a vajdaszentiványi táborról kialakult jó összképet: az Erdélyben megrendezett több mint tíz tánctábor közül az egyik leghangulatosabb, szakmailag a legtöbbet nyújtó és az ellátás színvonalában is kiemelkedő táborban tölthettünk el egy hetet. Remekül sikerült a Lopótök színtársulat „vajdaszentiványi cirku sza”: Boka Gábor egyéni ötleteit ötszáz ember tapsa jutalmazta. A táncprodukciók iránt érdeklődők igényeit a Maros Művészegyüttes és az Or da sok Tánc együt tes műsora elégítette ki magas színvonalon. A kiváló prímás Zerkula János és felesége pedig igazi gyimesi zenét muzsikált a tábor vendégeinek. Jó ötletnek bizonyult, hogy szombat délutánra tették a hagyományőrzők bemutatóját. Így este jutott idő a tábortűz körül megrendezett tombolahúzásra, melynek fődíja egy kétszemélyes részvétel a 2000es tánctáborban; a táncversenyre, melynek győzteseit babérkoszorúval jutalmazták és szekérrel vitték körbe a táborban, valamint a TÁNCOLÁSRA! Végezetül álljon itt egy rövid összefoglaló a gálából a néptánc iránt komolyabban érdeklődők számára. A műsorból kiemelkedett a marossárpataki hargyományőrző csoport hét táncospárja, akik a verbunkot, a sebes fordulót, a csárdást, a korcsost és a cigánycsárdást is magas színvonalon mutatták be. Nagy kontrasztot jelentett az előbbihez képest az őket követő fiatal marosszentgyörgyi táncosok táncbeli „összeszokatlansága” és táncaik egysíkúsága. Reméljük, hogy a jövő évi fesztiválon való részvétel lehetősége további munkára sarkallja majd az Arany Kalász együttest. A nyárádmagyarósi lányok ügyes cséphadarós tánca a zenei kíséretet feldobó klarinét hangjára nagy elismerést váltott ki a közönségtől – ezt az élményt még a kellemesen hamis hegedűjáték sem tudta csökkenteni. A kisfülpösi négy magyar táncospár magnózenére mutatta be „emlékkereső” táncát – programjuk végére szerencsére belejöttek és a fokozatosan eszükbe jutó figuráknak megörülve még mosolyra is fakadtak. Román táncostársaik viszont kiemelkedőt produkáltak: szakítva a román együtteseknél megszokott kötött koreográfiai szerkezettel, élvezettel improvizálták végig műsorukat. A Kolozs megyei Mocsról érkezett három román táncospár – az akasztósra és a magyar mezőségi csárdásra erősen emlékeztető – tánca, valamint a balkezes prímás vezette profi zenekar még az ínyencek igényeit is teljes mértékben kielégítette.

folkMAGazin

Blága Károly »Kicsi Kóta« és felesége Gyimesi Táncház-tábor, 1998. Tündik Tamás felvétele

A mezőbándi fiataloknak azt kívánjuk, hogy jövőre sikerüljön dinamikusabbá tenni táncaik előadásmódját. Viszont csak dicsérettel lehet beszélni énekesük ízes hangjáról. A mezőrücsi román népdalkórus virágcsokor lengetéssel színesített éneke és tánca túl hosszúra sikeredett. Figyelemre méltó volt viszont az az udvariassági gesztus, hogy szólóénekesük egy magyarnótát is elénekelt, méghozzá magyarul. Többen megjegyezték, hogy a „Szépasszonynak urizálok…” nem sorolható egyik falu népdalai közé sem, a cikk szerzője azonban velük szemben inkább a közeledés és tiszteletadás tiszta szándékát vélte felfedezni ebben. A nyárádselyeiek improvizatív tánca is külön dicséretet érdemel. Feltűnő volt, hogy körtáncukban nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy belső vagy külső lábban kezdjék el a táncot. A többségükben cigány gernyeszegi fiatalok Küküllő-menti hangulatot idéző virtuóz tánca is nagy tapsot váltott ki, különösen a négyéves szólistájuk produkciója ragadta magával a közönséget. Kár, hogy nem a táborban koncertező szászcsávási zenekar, hanem egy orgona-szaxofon-nagybőgő összeállítású csapat húzta nekik a talpalávalót. A német táncokat bemutató marosvásárhelyi Nyitott szívek együttes színes viseletei és akrobatikus körhinta-figurái zárták az estig eltartó programot. Vacsora utánra már csak a helyi hagyományőrzők bemutatója maradt, ami alatt a kezdő és középhaladó táncosok még egyszer átismételhették, mit is tanultak 1999-ben a vajdaszentiványi tánctáborban. Reméljük, hogy otthon is gyakorolni fogják és 2000-ben majd a haladó csoportban ismerkednek tovább a táncok finomságaival. Ehhez kíván minden jót a cikk írója:

Záhonyi András

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement