Page 32

TÁBORRÓL-TÁBORRA

Ördöngös virágfa Halason Másodjára találkoztak az Ördöngös Nép ze nei Tábor résztvevõi és oktatói Kiskunhalason a Szilády Áron Református Gimnáziumban augusztus 15-21. között. Táborunk a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Civil Alap Közalapítvány és számos halasi vállalkozó anyagi és erkölcsi támogatásával valósulhatott meg, köszönet érte. A gyerekek a meghirdetett tanszakok szerint hegedülni, brácsázni, bõgõzni, klarinétozni, citerázni, furulyázni és énekelni tanulhattak. A szervezõ Maruzsenszki család fontosnak tartotta, hogy minél több oktató fog lal koz zon a kis táborlakókkal. Így valósulhatott meg az, hogy a gyerekek személyre szabott tananyagot tanultak saját ritmusuknak megfelelõen. A tábor egyedülálló a környéken, mert eddig nem szerveztek ennek a korosztálynak olyan nyári kikapcsolódási alkalmat, ahol lehetõségük nyílik zenei hagyományaink, gyermekjátékaink, népszokásaink megismerésére. Fontos szempont volt, hogy elõször szûkebb környezetük dallamvilágát tanulják meg (így kerültek sorra a halasi dalok), majd ezután tekintettünk ki az öt népzenei dialektus mindegyikére. A tábor vendége volt Hodorog András klézsei furulyás, aki már másodszorra töltött el egy hetet velünk és az Ördöngöscse me ték kel. András bácsi jövõre is Halason „nya ral”, s reményeink szerint harmadik táborunkban még több adatközlõ és hagyományõrzõ segíti majd munkánkat . Az oktatás délelõtt három, délután pedig két órában zajlott. Bár ez elsõ olvasatra nagyon megerõltetõnek tûnik, a gyerekek mindig fel tudtak frissülni egy kis szünet beiktatásával. Ilyenkor gyümölcsöt, süteményt csemegéztek, jókat kacarásztak, kipróbálták egymás hangszereit, együtt daloltak, vagy dajkálták a legkisebb ördöngöst, a négyhónapos Ujvári Marcit. Hogy egy kicsit mi is szusszanhassunk, segítségségünkre voltak az ifik (Emõke és Andi), akik összeterelték a kis palántákat, és együtt töltötték el az értékes szabadidõt. Az oktatók (Hodorog András; Maruzsenszki Endre, Maruzsenszki Andor, Horvát István, Szabadi Tamás – az Ördöngös zenekar tagjai, valamint Ujvári Gábor, Navratil Andrea és Bakó Katalin) délutánonként nagy lelkesedéssel vettek részt a gyerekeknek szervezett szellemi és ügyességi vetélkedõkön. Vendégeink is érkeztek, tavaly Kóka Rozália, idén Petrás Mária látogatott meg minket. Máriától moldvai csángó dalokat tanultunk, alkotásait fényképeken láthattuk, az esti táncházban pedig együtt mulattunk. Eljött hozzánk a budapesti Sültü zenekar is, akik moldvai táncházat tartottak. Esténként közös zenélések folytak, a növendékek az oktatókkal együtt húzták a talpalávalót, egészen takarodóig – és még egy kicsit tovább... Mindenki kedvence volt a virágfa, amelyet a tábor végére felöltöztettünk a jól megtanult dalokért, dallamokért kapott bokrétákkal. Mindenki kedve szerint színezte a virágokat, leveleket, majd felragasztotta a fa egyik ágára. A tábort koncerttel zártuk, itt mutattuk be a szülõknek és minden érdeklõdõ nézõnek a hét nap termését. Idén is a tábor dalával, egy halasi népdallal végzõdött a jól sikerült mûsor, melyet mindenki énekelt. Utána a Szent István napi táncházban folytatódott a mulatság. Reméljük, jövõre is találkozunk a visszatérõ és a leendõ ördöngösökkel.

Navratil Andrea és Bakó Katalin

32

TÉKA-TÁBOR, 1998. T. Asztalos Zoltán felvétele

Felnõttként is gyermeknek maradni A környező falvakban a jobbágytelkieket kalaposoknak csúfolják, mert Marosszéken ők kezdték el először a szalmafonást. Híres szalmakalapjaikat vásárokon ma is árusítják. Őket nem zavarja a csúfolódás – jól megélnek belőle többen is, és tudják: nem az a lényeg, hogy mit beszélnek az emberről, hanem az, hogy egyáltalán beszéljenek róla... Jobbágytelke polgármestere, va la mint Balla Antal, és ha gyo mány őr ző cso port já nak tagjai felismerték, hogy egy népművészeti tábor megszervezése, a 200 vendég ellátása nem csak egy hétre biztosít sok munkát és szórakozási lehetőséget a helyieknek. A Folk Center Alapítvány szervezőivel – Takács Zoltán és Mihály, Czerán Csaba, Puskás Attila – együttműködve magyarországi, ausztriai, németországi, szlovákiai, holland és amerikai vendégeket is fogadtak, akik majd sok helyen elmesélik jobbágytelki élményeiket. A bukaresti, a marosvásárhelyi televízió, az amerikai érdekeltségű ProTV és a vásárhelyi rádió szinte naponta sugárzott műsort a táborról és a vele egyidőben Marosvásárhelyen zajló Etno-Art Összművészeti Fesztivál eseményeiről és vitte jó hírét az eddig inkább csak a népzenei- és néptáncfesztiválokon ismert Jobbágytelkének. Így a tánc és a zene nyelvén szólva a péterlaki zenészek és a jobbágytelki hagyományőrző táncosok szinte „az egész világ” szeme elé varázsolták egy erdélyi magyar falu életét, táncait, régi szokásait. Miért a Nyárád-mentén? Nemcsak a szakemberek, de a tánc há za sok között is járatlanságról árulkodik, ha általában mezőségiről beszél valaki. Falvakra bontva ismerik a virtuóz figurákat, a gyűjtők pedig Ördöngösfüzes, Palatka, Magyarszovát, Vajdakamarás és Válaszút kiemelkedő táncos egyéniségeinek a figuráit is megkülönböztetik. Bizony korunk egyre specializálódó világában már a néptáncból és a népzenéből is tudomány lett! A Maros-menti táncokkal más a helyzet, mint a legnépszerűbb erdélyi tánc, a „mezőségi” esetében. A zenei felvételek, táncgyűjtések ugyanúgy rendelkezésre állnak Budapesten, az MTA Zenetudományi Intézetében és a Néptáncosok Szakmai Házában, mint a kalotaszegi és mezőségi falvak esetében, azonban még a nagy példányszámban megjelenő nemrég kiadott zenei CD-k és kazetták borítóin is „székelyföldi” és „marosszéki” énekekről és dallamokról olvashatunk. A Jobbágytelki Népzenei és Néptánctábor a pillanatnyilag még kevésbé közismert Nyárád-menti tánc- és zenei anyag tanításával és terjesztésével, új gyűjtések végzésével éppen a hasonló jegyeket mutató Nyárád-menti, sóvidéki és Maros-menti zenei és táncanyag különbözőségére kívánta felhívni a figyelmet. Vavrinecz András irányítása alatt, együttese, a Bekecs – amely nevét stílszerűen a Nyárádselye melletti hegyről, a Bekecsről kapta (sőt, az egyik zenész kutyája is ezt a nevet viseli) – most is komoly munkát végzett, Csiszár Aladár zenekara és a helyi szakemberek segítségével.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement