__MAIN_TEXT__

Page 24

Szent László napja Berszán Lajos plébános, Gyimesfelsõlok, 1992. (T. Asztalos Zoltán felvételei)

24

Szomszédolás Erdélyben, Szlovákiában és Lengyelországban

A folkMAGazin olvasói több alkalommal ol vas hat tak élménybeszámolót a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes külföldi utazásairól. Mivel az együttes az elmúlt években gyakran járt távoli, egzotikus országokban, sokan azt gondolhatják, hogy a Forrás csak az efféle utazásokra specializálta magát. Pedig ez nem így van: a távoli uticélok mellett ugyanilyen jelentõséggel bír a szomszédos országok fesztiváljain való részvétel. Így aztán magától értetõdõ, hogy ebben az évben is sorra látogattuk a környezõ országokat. A sort az Ifjúforrás Táncegyüttes (a legidõsebb korosztály „a forrásos gyerekhierarchiában”) kezdte. Júniusban Erdélyben, Erdõcsinádon töltöttek egy hetet. Úgy gondoltuk, hogy mindenféle nemzetközi fesztivál-szereplésnél többet jelenthet egy kamaszközösség számára az elsõ találkozás Erdéllyel. Erdõcsinád valóságos idõutazást jelent: harmincöt kilométer és száz év Marosvásárhelytõl. Micsoda gyönyörû tájakon jártunk, és micsoda nagyszerû emberekkel találkozhattunk! A faluban mintegy ötszáz ember él, egy 1678-ban épült református temploma van, valamint a „Kultúr”, ahol minden nap több alkalommal is próbát tartottunk. Székelyföldön kezdték táncosaink a székelyföldi táncanyaggal való ismerkedést, Lévai Péter – a Forrás Néptáncegyüttes társ mûvészeti vezetõje – irányításával. Szállásunk a helyi vendégházban volt, ahol a tiszteletes asszony és két segítõje viselte gondunkat. De micsoda ételekkel kényeztettek bennünket! A városi koszthoz szokott meglehetõsen finnyás táncosok – tavaly Franciaországban szabályosan éheztek. (Jó, a tejszínesspenótmártásos párolt lazac nekem sem jött be.) Erdõcsinádon egymás tányérjából is kiették a jobbnál jobb erdélyi ételeket: savanyú paszulyleves, csorba, székelykáposzta, kelt bukta, kemencében sült kalács... Természetesen kirándultunk is: Alsó- és Felsõ-Sófalva, Szováta, Korond, Makkfalva, Parajd, Farkaslaka, nem maradhattak ki. Több alkalommal jártunk Marosvásárhelyen, ahol különösen nagy szerencsénk volt. A marosvásárhelyi színházban olyan csodát láttunk, olyan gyönyörû színházi esténk volt, amilyet nem tudom, hány éve nem éltem meg a budapesti színházakban. Olyan színházat láttunk, ahol biztosak lehettünk abban hogy, a színész mindenét adta azon az estén. És külön öröm volt, hogy a darabot – Goldoni: Chioggiai csetepaté – Novák Eszter rendezte. Másnap – lévén Marosvásárhelyi Napok – volt alkalmunk látni a Maros Mûvészegyüttes mûsorát. Az együttest jó pár évvel ezelõtt, meglehetõsen „lepusztult” állapotban láttam, most azonban nem gyõztem betelni a táncosokkal. Jó koreográfiákat láthattunk nagyszerû táncosok elõadásában. Erdély elvarázsolta fiatal táncosainkat: már hazafelé a következõ utat tervezték, így tehát biztosak voltunk abban, hogy a kirándulás betöltötte „pedagógiai célját”. Június végén nagy várakozással indultunk a Nagyforrás Táncegyüttessel Szlovákiába, a Vychodnai Fesztiválra. A meghívás Juraj Hamartól, a szlovák CIOFF-os barátomtól érkezett, mintegy viszonzásul a pozsonyi Gymnik két évvel ezelõtti százhalombattai vendégszereplésére. A fesztiválról annyit feltétlenül illik tudni, hogy a legrangosabb, a legnagyobb (és egyben a legrégebbi, hiszen ez volt a 45.) a szlovák nemzeti fesztiválok között. Júniusban három nagy nemzeti fesztivál követi egymást Szlovákiában: az elsõ Miyavában, a második Vychod-

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement