__MAIN_TEXT__

Page 14

Szabó Zoltán

Hol található manapság Kelet-Szlavónia? (és »Alsóbaranya« – »Baranya háromszög« – »Drávaköz« – »Drávaszög« – és »Hegyalja«) Örömmel olvastam Avar Panni: „Mohács” című – a magyarországi tamburazenét bemutató – cikkének első részét a folkMAGazin előző számában. Nagyon helyesen és szemléletesen mutatja be a magyarországi horvátok Baranya és Bács-Kiskun megyében élő etnikai csoportját, a sokácokat, akik a XVI-XVII. században az ismert történelmi tények miatt hagyták el akkori hazájukat, Bosznia-Hercegovinát. Egyes feltételezések szerint ferences papjaik vezették őket észak felé, –főként Mohács környékére, ahol a ferencesek is letelepedtek, – tehát a történelmi Baranya vármegyébe, valamint Szlavónia északkeleti részére. Avar Panni így fogalmaz cikkében: „... 4. Dráva-menti sokácok (Kásád, Beremend, Alsószentmárton – elcigányosodott, és a sokác lakosság zöme Siklósra költözött.) Mára a sokácok nagy többsége Kelet-Szlavóniában él, és az ottani horvátság zömét képezi....” Felvetődik a kérdés: a fent említett utolsó mondat a sokácok egészére vonatkozik, vagy csak a Dráva-menti sokácokra, illetve mit ért a szerző Kelet-Szlavónián. Hiszen a Dráva-menti sokácok többsége a trianoni határok megrajzolását követően a történeti Baranya vármegye akkor Jugoszláviához került részében él, és a Duna és Dráva folyók szegletében az ottani horvátság nagyobb hányadát alkotja. Az utóbbi évtizedben a volt Jugoszlávia területén zajló – a trianoni békeszerződés dokumentumaival nehezen összeegyeztethető – területszerző háborúk kapcsán egy új gyűjtőfogalom alakult ki, amit a tömegtájékoztatás feltétel nélkül használt, hiszen „KeletSzlavónia” hovatartozásáról ment a politikai huzavona Szerbia és Horvátország között. A megszállók, illetve a később visszafoglalók a „kelet-szlavóniai szerb” majd horvát hadsereghez tartoztak és a Magyarországgal közös 82 km hosszú aláaknázott jelenlegi határszakasz a „kelet-szlavóniai területekkel” volt határos. A különböző híradások anyagából válogatva a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a Kelet-Szlavónia területén élő 4-5 ezer fős magyarság került szóba, mivel nem lehetett tudni, hogy az Eszéktől délre levő négy falu magyar lakosságáról van-e szó, vagy hozzágondolják a Baranya háromszögben (Drávaszögben)

14

élő magyarokat is. A földrajzi fogalmak pontatlan használata nem új keletű probléma, hiszen Hölbling Miksa »Baranya vármegye orvosi helyirata« című munkájában, amit 1845-ben a Pécsre sereglett magyar orvosok és természetvizsgálók VI. nagygyűlésének tiszteletére jelentetett meg, ekképpen fogalmaz: „Baranya melly egy részét tette a’ nagy terjedelmű Pannoniának ... fekszik Magyarország déli végrészeiben ... mellyet hibásan neveznek még most is némellyek Slavoniának, ... Határai: Keletről a’ Duna, melly által Bács vármegyétől választatik el; délről a’ Dráva, melly leszakadván a’ stájer hegyekből, Baranyának és szomszéd Verőczének alacsony partjai között sebes futtában számtalan kanyarulatokkal hömpölyög, ...” – írja Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen jól beékelődött fogalommal nagyon nehéz hadakozni, de úgy érzem, ezt kötelességem megtenni több szempontból is. 1. A tudományos kutató szakmai önérzetét állandóan bántja egy rosszul használt tájnév bevezetése és széles tömegek felé közvetítése. 2. A Táncházmozgalom egyik hatalmas eredménye, hogy a táncokzenék gyűjtése, feldolgozása kapcsán a mozgalomhoz tartozók pontos és alapos – az iskolarendszerben nehezen elsajátítható – ismeretekre tettek szert a Kárpát-medence rendkívül sokszínű etnikai képéről, így továbbra is rendkívül fontosnak vélem a vitás, félreérthető, kétértelmű helynévhasználat pontosítását. De menjünk sorjában, és először vizsgáljuk meg, hogy a történeti idők során mely területeket hívtak Szlavóniának? A Dráva és Száva folyók közti terület közigazgatási hovatartozása és neve a magyar történelem folyamán többször változott. Az Árpád-korban még csak Zágráb környékét jelentette Szlavónia. Az elnevezés fokozatosan kiterjedt kelet felé és a XIX. században már Zágrábtól egészen a Dráva torkolatáig tartó vidéket hívták így. Ezért nevezzük a néprajzi szakirodalomban a Vuka menti magyar településeket (Szentlászlót, Harasztit, Kórógyot) és az Eszék tőszomszédságában lévő Rétfalut szlavóniai magyar falvaknak, jóllehet a terület a Szerémséggel érintkező

folkMAGazin

határvidékre esik, és Kórógy éppenséggel Szerém vármegyéhez tartozott 1918 előtt. A Duna és a Száva, Dráva folyók torkolata közti vidéket illették a nagy múltú Szerémség tájnévvel, amely Fiume városáért cserébe 1764-ben lett Horvátország része. Tehát leszögezhetjük, hogy Kelet-Szlavónia a Dráva folyótól délre eső területeket takarhatja, mely nagy részében egybeesik a történeti Szerémséggel. De akkor mi a helyzet a Dráva, a Duna és a jelenlegi országhatár közti területtel? Ez a terület 1918-ig a történeti Baranya vármegye szerves része volt. Alsó-Baranyához tartozott, népi neve: Hegyalja. A XX. század közepétől a néprajzi szakirodalomban Gönyei (Ébner) Sándor kutatásait követően Drávaszög (Drávaköz) néven vált ismertté, a történeti irodalomban pedig Baranya-háromszög néven említik. A néprajz által használt tájnév pontosságát egy Haas Mihály által 1845-ben publikált munkában is megerősíteni véljük (»Baranya Földirati Statiszticai és Történeti tekintetben« 1845.), ahol a szerző így fogalmaz: „Legkiterjedtebb rónasága (Baranya vármegyének) az, melly a’ Dráva mentén 2 mérföldnyi szélességgel, hosszúsággal terül el; továbbá azon szeglet, mellyet a’ Duna és Dráva összefolyása képez Mohács, Villány és Bellye helységek között.” A Drávaszög (maradjunk ennél a kifejezésnél) 1100 km2-es területén 1696ban 24 falu található. A magyarság a török megszállás alatt ugyan jelentősen meggyérül, de a terület így is komoly szerepet kap a vallási megújhodás, a reformáció történetében, hiszen 1544-ben Sztáray Mihály, a híres prédikátor elsőként a Duna és a Dráva közti Hegyalján kezdi terjeszteni Luther Márton tanításait. Így ír erről ő maga: „Már hét esztendeje, mióta én Isten akaratából a’ török uralom alatt alsó Baranyában Laskó városában a’ keresztnek igéjét kezdém hírdetni, és már a’ Duna és Dráva mentében a’ később hozzám csatlakozó segédek’ közre munkálásával 120 egyházat építettem.” A XVII. században az ott élő lakosok 54,3 %-a magyar, 24,7 %-a horvát, valamint 24 %-a szerb. A XVIII. századi migráció után a sokszínű nemzetiségi összetétel a németséggel is bővül. Így 1839-ben a 35200 lakos többségét (30,6

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement