Page 12

ágát hirdetik, családfájuknak azonban a „Mohácsi cigány zenész-dinasztia” címet adták, amely ily módon hiányos. Az apa utáni első ember itt Peti Kovács István. (1996ban, fél évvel a rivális Toncsi halála után, megkapta a „Tamburások Királya” címet.) A Halászcsárdában játszanak esténként. A zenekar tagjai Peti Kovács István, a fia és két unokája. A hangszerelés prímtambura, brács, basszusgitár, harmonika. Népszerűségük többet köszönhet az „asztalozás művészetében” való jártasságuknak, mint virtuóz és ízes játékuknak. Más a helyzet (sajnos már csak múlt időben) ifj. Kovács Antal, „Toncsi” (19371996) játékát illetően. Toncsi a fentebb már említett (és a családfáról „lefelejtett”) id. Kovács Antal fiaként Kölkeden született. Tamburázni is apjától tanult, aki már hét évesen rábízta a zenekart, az asztalra állítva Toncsit, hogy látsszon. (Később, talán féltékenységből és abból a meggondolásból, hogy ez talán nem túl biztos pénzkereseti lehetőség, megpróbálta megtiltani neki, hogy tamburázzon, de akkor már késő volt). Egyébként nem tanult zenélni, ellentétben öccseivel, Istvánnal, aki Norvégiában zenél, és Józseffel („Maci Laci” sz. 1943), aki – külföldi vendéglátós múlt után – a pécsi horvát iskola növendékeit tanítja tamburázni. (Elsősorban gitáros lévén, tamburásnak kevésbé virtuóz, persze csak ha Toncsival kell összehasonlítanom, viszont félelmetesen jó hallása van, a legutolsó csellószólamot is kihallja a zenekarból, és kapásból papírra is tudja vetni.) Toncsi játékára a mohácsi zamat, a sokácosan sodró lendület mellett a precizitás volt jellemző. (Ez cigány muzsikusoknál ritka erény). Semmi „kanyhalás”, minden „ki van játszva”, futamai még lelassítva is tiszták és pontosak. Fénykorában igen keresett volt, – szerencsére – több rádiófelvétele is van. Ráadásul nem volt „lekötve” egy vendéglőben sem, hanem szabadúszóként ott vállalhatott fellépést, ahol akart. Mi hát az oka, hogy népszerűsége Peti Pista zenekarát nem söpörte le a színről, sőt saját zenekara felbomlása után hozzájuk állt be kontrásnak? A válasz részben a már leírtakban rejlik: Toncsi nem volt jó énekes, habitusától idegen volt a vendég „elvtelen körüludvarlása”. Fiai szerint: „Soha nem azt nézte, kit mire lehet levenni”. „Virtuóz prímás volt, de állt, mint egy kőszikla.” – mondta róla más. (A régi anekdota szerint egy cigány prímás mondta Menuhinról: –Jól játszik, de asztalnál meghalna.) Másrészt Toncsi visszahúzódó és családcentrikus volt, hét gyer-

A Šokadija tamburazenekar (archív felvétel)

mekének kiegyensúlyozott családi légkörben való felnevelését előbbre valónak tartotta, mint karrierjét. Gyermekei közül hárman zenészek. Ők a „modern” zenét művelik, modern hangszerelésben, a dolgok azon rendje értelmében, amiért annak idején a dudát felváltotta az úgymond „korszerűbb” tamburazenekar,. Az együttes vezetője Ivanac Stipa, eredetileg harmonikás, bár a múlt évben, mikor elővette a harmonikáját, a busójárás nosztalgikus igényeket támasztó hatására, döbbenten látta, hogy itt-ott penészes. Nem használja, a szintetizátorra van ma már szükség. Elmondásukból arra következtettem, szívesen játszanának több sokácot, horvátot, szerbet, makedónt, ám ez a nagyszámú rajongói kör erőteljes megcsappanását, ebből kifolyólag a megélhetés veszélyét eredményezné. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még megpróbáltak délszláv zenekarként megélni. Repertoárjuk óriási, így operettrészleteket, standardokat, nótákat, svábot, sokácot stb. is tudnak, de ahol ők megfordulnak, leginkább fiataloknak zenélnek mindenféle futó slágert, azok igényei szerint. A hangszerek: basszusgitár, elektromos dob, szintetizátor, elektromos gitár, trombita, szaxofon. Nagyon tehetségesek és igényesek. Ha svábot játszanak, annak „sváb íze”, ha sokácot..., hát igen, annak aztán „sokác íze” van! És ha ebben a felállásban elvétve még megszólal egy Užičko kóló, egy Čačak, – az ember szíve összeszorul. Hiába, a vér hordozza a tehetséget, a stílusérzéket. Így az ember elfogadja, amit mindenképpen el kell fogadjon, hogy ez a népzene mai formája.

A kosárfonás ifjú mestere

Polgár, Tiszacsege, Egyek, Derecske, Berettyóújfalu mellett leggyakrabban A kaputól sövénykerítés vezet csak a rá szabott munkát végezte el, Bojtra vezetnek, ahol még él a vesszõbõl a házig, a falon vesszõbõl fonott cégér hanem édesanyjától, Kiss Ju li an na font szekérka-sok készítésének emléhirdeti, hogy itt Baji Imre kosárfonó, népi iparmûvésztõl tanult üvegfonás ke. Mivel minden egykor használatos a Nép mû vé szet Ifjú Mestere, népi mûvészetét is gyakorolta. Kosaraiért, darabot szeret elkészíteni, beszerzett iparmûvész él és dolgozik. lámpáiért, demizsonjaiért, lakberende- egy kaskötõ széket és megtanult rajA Népmûvészet Ifjú Mestere zést kiegészítõ tárgyaiért 12 éve kapta ta dolgozni. Szekérkasa, amit régen címen még meg sem száradt a tinta, s meg a népi iparmûvész címet. De nem terményszállításra használtak az alföldi az alkotó csak augusztus 19-én kapta elégedett meg tudásával. Folyamatosan gazdák, a debreceni Tímárház udvarán kézhez a kitüntetést. Pedig a fiatalem- tanul, könyvekbõl, idõs mesterektõl lesi álló szekér dísze lett. Szívesen szerepel ber idestova 17 éve dolgozik. A Békés el az újabb és újabb tudományt. Nem- bemutatókon, mint ahogy augusztus megyei születésû Baji Imrének már a rég fogott bele a bútorfonás tanulásába, 20-án, a Budai Várban megrendezett dédapja, nagyapja és az édesanyja is s mint kis házuk be ren de zé se, a Mesterségek Ünnepén és az év szinte kosárfonó volt, õ pedig a Budapesti régi bú to rok nyírfaháncsba, fûzbe minden napján a Tímárházban. Itt, akit Egyesült Fonottárú Szövetkezet tanu- öl töz te té se jelzi, máris magáénak érdekel, megnézheti és kipróbálhatja lója, majd bedolgozója lett. De nem tudhatja az új szak mát. Gyûjtõútjai a vesszõfonás tudományát. Baji Imre

12

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

folkMAGazin 1999/3  

A TARTALOMBÓL: Timár Sándor: Néphagyományaink, ifjúság, nevelés; Kóka Rozália: „Margitka” kitüntetése; K. Tóth László: Épül a »Bakony, Balat...

Advertisement