Page 6

BÛVÖS EREJÛ SELLÕT HORD A BÕRMÛVES „A magyarság bõrrel való bánni tu dá sa, kikészítése, ru há za ti és hasz ná la ti eszközzé való feldolgozása õsfoglalkozásnak te kint he tõ. Dí szí té se népünk mû vész ke dé sé nek leg ré gibb formáiból is sokat megõrzött.” (Magyar Néprajzi Lexikon) Elõdeink állati bõrökbõl készítették ruházatukat, lábbelijüket, edényeiket, hangszereiket, sátraikat, vízi köz le ke dés re hasz ná la tos alkalmatosságaikat. Magyarországon a tímárok foglalkoztak a marha és a borjú bõrének kikészítésével, a vargák e mellett láb be li ket is varr tak csakúgy, mint a bocskorosmesterek vagy a csizmadiák. A szûcsök a szõrös bõrt öltözékké alakították, a szíjgyártók és a nyer ges mes te rek ló szer szá mo kat fon tak. A per ga men ké szí tõ ket a könyvkötõk kö vet ték, majd több bõrös szakma egyesítésébõl jött létre a bõrdíszmûvesség. E mes ter ség létrejöttét az indokolta, hogy a XIX. században új használati tárgyakra volt szükségük az embereknek: pénz- és irattárcára, tolltartóra, szemüvegtokra. És divatba jöttek a nõi táskák, retikülök is – sorolja a mesterség eredetérõl Lukovszy Ilona Bõrmûvesség címû könyvében. A szakma mestereit kutatva egy Heves megyei házaspárt ke res tünk fel. A bõr használati tárgyak alkotója, a míves szakma mestere, a füzesabonyi Hor váth Tibor népi ipar mû vész és Hor váth Tiborné Csanálosi Ka ta lin. A há zas pár négy éve kapta meg a rangos Gránátalma - díjat. Munkáik év ti ze dek óta sze re pel nek honi és kül föl di ki ál lí tá so kon, vásárokon. A látogatók a Budai Várban, az Augusztus 20-i Mesterségek Ünnepén és az egri Dobó-téren találkozhatnak velük és a Magyar Néprajzi Múzeumban rendezett Országos Népmûvészeti Kiállításon is megcsodálhatják kézi munkáikat. A mûhelyükben fém és fa szer szá mok a falon, összegöngyölt táblabõrök, gépek, s formára kivágott bõr da ra bok, szíjak, apró csa tok, fém da ra bok, fe hér re fõzött apró cson tok, mind-mind a mes ter ség kellékei. – Édesapám cipész volt, de jó ma gam nem sûrûn fordultam meg a mû hely ben. A megyei Kö jál környezetvédelmi osztályán dolgoztam

6

– meséli a kezdetekrõl a népmûvész, immár saját mûhelyében. – Egy alkalommal a fõiskolások jelvénykészítéssel bíztak meg, ami olyan jól sikerült, hogy kedvet kaptam a bõrrel való foglalkozáshoz. Sok éven át autodidakta módon sajátítottam el és fizetés kiegészítésnek tekintettem a bõrözést. Hamarosan azonban szükségét éreztem, hogy szak ava tot tak tól tanuljak, így meg ke res tem a szakma mestereit. Kádár Gyu la deb re ce ni szíj gyár tó tól, a nép mû vé szet mesterétõl a lószerszámdísz készítést, a sallangozást, a kabai Csávás Andris bácsitól a hajcsár és a csikós ostor fonását tanultam meg. A ványolásos technikát a hajdúszoboszlói Vágó Laci mutatta meg. Kezdetekben nyakba való pénztárcák, virágkitûzõk, övek, saruk, ékszerek kerültek ki a kezem közül. Életem elsõ kiállításán a fõdíjat hoztam el sallangfonásos könyvborítómmal. – Az inas évek letelte után a bõrmûvesség melyik ágát választotta? – A pásztor-bõrmûvesség felé ori en tá lód tam. Nagyon meg tet szett Tüttõ Gábor hortobágyi pásztor ta risz nyá ja. Az életét ele ve ní tet te meg raj ta. Bõr da rab kák ból egész pász tor je le ne tet varrt rá: ju hászt bárányaival, terelõ kutyájával. Csipkés, le vél mo tí vu mos réz csat éke sí tet te. Egyszer én is megcsinálom ezt a táskát a saját stílusomban. – Az egyik tarisznyáján madáranya tárja szét vé del me zõ en szár nya it, tátongó fiait etet ve, a másikon két kakas viaskodik egymással. Mi adta e motívumokhoz az ihletet? – Ásatás során bukkantak a nyomára a kakaskodó kakasoknak. Réges-régen, idõszámításunk elõtt 400 körül egy tarsolyt díszített. Magam is végeztem gyûjtõmunkát. Eredeti motívumokat kutatva jártam a mezõkövesdi, egri, debreceni múzeumokban, de sajnos nem találtam egyet sem. Szétmállottak az idõ múlásával. – Táskáival a ha gyo má nyo kat menti át korunkba, megõrizve újítja meg a mesterséget. Hogyan teszi a ma emberének is használhatóvá a régi tárgyakat? – A klasszikus szeredás szõrrel kifelé fordított borjúbõrbõl készült, rendeltetése szerint elfért benne egy meg nyú zott, ki zsi ge relt kis bá rány. Nagy súlyt kellett elbírnia, ezért a táska és a vállszíj összekapcsolására szolgáló csatként rézkarika vagy csontkupáncs szol gált. Pász tor ta risz nyá im formá-

folkMAGazin

ja, meg je le né se népi, ki vi te le zé se, beosztása mai funkciójának megfelelõ. Szõrtelen mar ha bõr rel dol go zom, ványolásos technikával, de ugyanúgy fel hasz ná lom a szi ro nyo zást és a rátétes motívumokat is a díszítéshez. Ked ven cem a hon fog la lás kori tarsolylemezzel díszített tarisznyám, amelynek az el ké szí té sé hez egy év kellett. Középen a mágikus erejû életfa motívum helyezkedik el, mellé egy-egy orosz lán, az erõ, a hatalom jel ké pe került. A növény- és állatábrázoláso kon kívül varázslatos jelek és számok is sze re pel nek rajta. Másik be cses darabom a kalotaszegi sellõ motívumos táska – a hiedelmek szerint – megvédi viselõjét a rontástól. – De ne csak a táskákról legyen szó! – szól Horváth Tibor és bemutatja feleségét, Katót, aki tíz éve vált meg óvónõi állásától a közös munkálkodás, alkotás öröméért. Egy népmûvészeti bemutatóra invitálnak, együtt mutatják be, hogyan készül el a szemüvegtok. A hatalmas munkaasztalon formára vágott bõrdarabot vesz kezébe a mester. A dom bo rí tás nyomán meg je le nik a bõrön a tu li pán mo tí vum. Olyan hí vo ga tó an nyit ja szirmait, hogy a látogatónak is kézbe kell venni, közelrõl is meg kell szemlélni. A har ma dik fá zis, a cson to zás kemény fizikai munkát igényel, mégis Kató fog hozzá, csakúgy, mint a festéshez és a fényezéshez amelyek nyomán a barna bõrbõl kitûnik a világosbarna körvonalú szirom, a termékenység, az élet motívuma. Aztán a varrógép mögé ül, hogy összeillessze a díszes elõlapot a díszítetlen hátlappal. Amikor készen van még alaposan megnézi, tökéletese a munka. Végül a meózott darab a polcra kerül. – A kettõjük közötti mun ka meg osz tás hasonló a most látottakhoz? – Az utolsó simításokat szeretem elvégezni a darabon – mondja az aszszony. – Kivágni, felvarrni a ráté tet vagy cson toz ni a mo tí vu mot, fes tés után ki fé nye sí te ni a bõrt. Ti bor ral nagyszerûen kiegészítjük egymást. Õ a munka nagyját szereti elvégezni, és a tervezést, a szervezést. Én az aprólékos finomításokat csinálom, nagy kedvvel. De én is terveztem szironyozott pénztárcát, fonott karkötõt, kisebb, nõi táskákat, színes hajcsatokat, fülbevalót, gyûrût, amelyeket a Népi Iparmûvészeti Tanács zsûrizett le.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

Advertisement