Page 36

A világosi fegyverletétel Történelmünk tükrözõdése a folklórban VIII. A szabadságharc bukásához kapcsolódó két fő esemény a világosi fegyverletétel és az aradi vértanúk kivégzése mély nyomot hagyott a népi emlékezetben. Az 1849. augusztus 13-ai világosi fegyverletétel szívszorító eseményét Horváth Mihály, szabadságharcunk történetírója 1865-ben így írja le Genfben: „Görgey rövid párbeszéd után Rüdrigerrel a hadtestparancsnokokat némi rendeletekkel visszaküldé, s a fegyverek lerakása négy óra tájban az egész seregnél megkezdődött. Sokan a kétségbesés dühében, fegyvereiket eltörték; mások forró könnyek közt csókkal illették a hideg vasat; míg mások szitkozódva kiabálták, hogy vezettessenek az ellenségre, de ily gyalázattól kíméljék meg őket. Voltak elég számosan, kik önmagukat végezték ki. Tisztek és közvitézek zokogva borulának egymásra s vőnnek egymástól bucsút. Más csapatoknál a közlegénység átkozódva tört ki a tisztek ellen, őket önzésről, árulásról vádolván. Legsiralmasabb volt a huszárok tekintete, kiknek lovaiktól kellett megválniok. (...) Sokan kedves lovukat inkább agybalőtték, vagy leszúrták mintsem hogy más kézre kerüljenek. A szomorú műtétel estenden valahára véget ért. A lőfegyverek zászlóaljanként gulába voltak rakva, melyek közepén a zászló lobogott; a kardok rendetlen halmokba hányva heverének.” A világosi síkon a történetírók becslése szerint mintegy 30 000 főnyi katonaság tette le a fegyvert. Az 1948-as országos néprajzi gyűjtés alkalmával lejegyzett elbeszélésekből, az idézett korabeli szemtanú soraiból megismert hat fő gondolatkör rajzolódik ki: 1. A meglett férfiak, harcedzett és addig győzedelmes katonák szeméből hull a könny a fegyverletétel alatt. „Sírtak mérgükben és bánatukban… Minden huszár a lova nyakába borult és sírt keservesen” – emlékeznek vissza a kérdezettek. 2. Az elkeseredésnek ebben a stádiumában a sereg a saját fegyverei ellen fordul; a katonák inkább maguk pusztítják el kardjaikat, puskáikat, semhogy az ellenségnek kiszolgáltassák. 3. Hasonlóan általános motívum a huszárlovak elpusztítása is. 4. Többen önnön kezükkel vetnek véget életüknek. „A tisztek nagyobb része a kardjába dölt...sok magyar fiú volt olyan, hogy önmagátul a szuronyába ereszkedett.” 5. Tragikus momentum a helység neve (Világos) és az országot ért végzetes tragédia ellentmondása jelenik meg az elbeszélésekben: „Világosnál lett nekünk sötét és a kutya Görgey fujta el a lámpást.”

Népdalszövegekben is fellelhető az ellentmondás: „Hej Világos, vén sötét Világos, Te miattad a haza oly gyászos” (Vésztő, 1948) 6. A gúlába rakott, fellobogózott fegyverek képe szintén minden nyomatos ábrázoláson és a népdalokban is megtalálható. Ezt a látványt idézi az a több változatban is élő népdal, amelynek itt közölt szövegét a széki Csorba Jánostól ismerjük: Kis pejlovam megérdemli a zabot Ha Görgey igaz vezér lett volna Kétszer kerülte meg Magyarországot Magyarország német rabja nem volna Harmadikszor is megkerülte volna De Görgey „piramidet” kiáltott Ha Görgey igaz vezér lett volna Szegény magyar azonnal meg is állott S ha Görgey „piramidet” kiáltott Szegény magyar azonnal meg is állott Lerakta a fegyverét s a zászlóját Elvesztette örökre szabadságát

Egy gondolatsor erejéig érdemes még egy kérdéskörrel fog lal koz nunk: a fegy vert letevő főparancsnok, Görgey Artúr személye milyen helyet foglal el az emlékezetben. Az utóbbi 150 évben a közvéleményt napjainkig megosztotta Görgey katonai és politikai megítélése. Mi most a népi emlékezetet vizsgáljuk meg. Az 1948-as centenáriumi gyűjtés során feltett kérdésre – amit reprezentatív mintavételnek is felfoghatunk –, miszerint árulás volt-e Görgey cselekedete, avagy jóhiszeműség, katonai józanság, katonái életét feleslegesen nem kockáztató lépésként ítélik-e meg, az alábbi válaszok érkeztek a 457 megkérdezettől: 204 árulónak tartja (44,64%), 194-en nem árulásnak, hanem józan katonai, hadászati számvetés eredményének tartja (42,25%), további 59 megkérdezett nem tud állást foglalni, bizonytalan a kérdésben (12,91%). Természetesen a Görgey seregében szolgáló katonák az árulás vádját elvetették, s inkább a katonai tényeket sorolták, miszerint a 25-30 ezres Görgey által vezetett hadsereg ekkor már mintegy 200.000-es orosz és osztrák haderővel állt szemben. Minden bizonnyal a Görgeyt pozitívan megítélők körében született az a dunántúli névnapköszöntők szerkezetét követő népdal, amelyben a szabadságharc nagy hősei közül Görgey sem maradt ki: Kossuth Lajos a vezér Perczel Móric kiáltja Benne van a magyar vér Éljen az ő huszárja Éljen a két hazafi Kossuth Lajos virágszál Perczel Mór és Görgey Éljen míg a világ áll Túl a Dunán innen is Éltessen az Isten is Garibaldi téged is Veled együtt minket is Te Görgey téged is Veled együtt minket is

A fegyverletétel szomorú emlékezete a népdalokon kívül a sokszorosított képeken, színes, vagy egyszerű kőrajzokon fedezhető fel. Jellemző, hogy a fegyverletétel első ábrázolása már az 1850-ben kiadott, Szilágyi Sándor: „Görgei és fegyverletétele” című pesti könyvecskéjének kiszedhető mellékleteként is megjelenik. Az ábrázolás népszerűségét mutatja, hogy a Vasárnapi Újság még húsz évvel a gyászos események után is időszerűnek látja a névtelenül közölt egykori rajz újraközlését. A világosi fegyverletétellel kapcsolatos hagyománynak egyik legszebb példája a maga korában népszerű „Honnan jössz te oly leverten jó pajtás ...” kezdetű dal, amelynek sok variánsa közül Bartók 1907-es gyergyócsoma-falvi gyűjtését mutatjuk be.

Szabó Zoltán

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

Advertisement