Page 27

– Egy másik CD-t is tervezel, az Izsák száraz fája címû albumot, melyen társaiddal zsidó zenét játszol. Ezzel az anyaggal viszont nem igen bántok szabadon. – Így igaz, itt jóval kevésbé engedjük el magunkat. Sõt, kifejezetten az a célunk, hogy ahol tehetjük – mert van hangzó anyagunk – megõrizzük az archaikus dallamokat és játékmódot, a csak kottában fellelt zenét pedig rekonstruáljuk. Ez a sajátos kelet-európai klezmer nem volt egységes, hiszen mást játszottak Odesszában, mint Bukarestben vagy Szatmárban. Léteznek nagyon is helyi specialitások, ugyanakkor érdekes módon bizonyos dallamok mindenhol ismertek voltak. Elég nagy terület ez a Kelet-Európa, hogy differenciált és árnyalt legyen – mégis van ennek a muzsikának egysége. Részben hangulati oldalról, mégpedig úgy, hogy a lassú darabok hihetetlenül fájdalmasak, a frissek pedig egészen gyermekiek, játékosak, felszabadultak. Másrészt a kelet-európai zsidó zenének külön karaktere van, annak ellenére, hogy sok helyen nem is zsidók játszották, hanem cigányok. Élõben csak falusi cigányoktól hallottam gyûjtõútjaim során ilyen zenét, zsidó elõadók játékával csupán archív felvételeken ismerkedhettem. Nem beszélve arról, hogy egy zárt vidéknek mások a hatásai. Egy ruszin faluban például jobban beépül a többségi lakosság népzenéje a kisebbség muzsikájába, ennek ellenére az ottani klezmerekben is erõsen él egy jellegzetesen zsidó világ és játékmód is. – E lemez kapcsán feltûnõen hangsúlyozod a tradíciókat... – Igen, mert nagy hiány mutatkozik élõ tradicionális zsidó anyagokban – csak a Muzsikás próbálkozott ilyennel –, esztrád, show-szerû klez-

A Maros Művészegyüttes ma gyar ta go za ta május elején a Za la eger sze gi Fesz ti vá lon is be mu tat hat ta Sod rás ban című produkcióját. A marosvásárhelyi néptáncegyüttestől tíz éve még „Mojszejev” stí lu sú elő adá so kat lát hat tunk. Az utób bi néhány évben a teljesen megújult néptáncos műhely szakított a 60-as évek stílusával és az autentikus néptánckultúra tolmácsolásra helyezte a hangsúlyt. Legújabb előadásukban „szín há zi” ele mek is meg ta lál ha tók, szerencsére ezek még nem olyan mértékűek, hogy befolyásolják az együttes törekvését, a mai magyarországi, felvidéki és erdélyi táncok hiteles tolmácsolását. A nehéz romániai gazdasági helyzetben az együttes tagjai rádöbbentek, hogy sokszor saját kezükbe kell venniük sorsuk irányítását, ön me ne dzse lés nélkül ne he zen léphetnek előre. Az új műsor sem jöhetett volna létre, ha Fazakas János »Fazi« japán barátai nem nyújtanak anyagi segítséget a koreográfusok munkájának honorálásához. A Sodrásban című produkció két részből épül fel. Az első, amely eredetileg az „Ide lábam, ne tova ...” címet viseli, Varga János »Bok szos« al ko tá sa. A za la eger sze gi ko re og rá fus az Európa szá má ra is példaérté kű pa raszt kultú ra még ma is élő táncainak, zenéinek állít emléket. Nyárádselye, Nyárádma-gyarós, Marossárpatak, Válaszút és Ke mény tel ke mai la kó i nak táncát egy prog ram ban lát hat juk a 60-as évektől kezdődően gyűjtött és filmre rögzí-

mert viszont sok helyen játszanak Európában. Arra törekszünk, hogy készülõ lemezünkön eredeti formájukban szólaltassuk meg a darabokat, melyeket részben saját – kárpátaljai és erdélyi – gyûjtésembõl, részben barátaim gyûjtésébõl, illetve a bukaresti rádió archívumából és az Egyesült Államokban fellelhetõ archív felvételekbõl válogattunk, de mint említettem, kottákból is merítettünk. Számunkra ez egy zenei kaland, mint amilyen annak idején a Vízöntõvel készített Gitánia Expressz volt. – Egy másik kalandba is belevágtál ... – A Falu rossza címû darab zenéjén dolgozom, melyet a Szentendrei Teátrum mutat be júliusban, õsztõl pedig a nyíregyházi színházban játszanak. Nem szeretem a world music kifejezést, de erre azt mondom, hogy world musical: a múlt századi népszínmû átirata lesz ez a produkció, színpadi és zenei szempontból egyaránt. Szakmailag is izgalmas feladat a mintegy húsz dalbetét elkészítése, mert elõször csinálok ilyet, ráadásul ennek a mûfajnak nincs is elõzménye. Lator Laci bácsi írta a dalszövegeket – no nem az éttermekbõl ismert „világsláger” hangzik majd el, hanem egy frissebb zene, mely várhatóan kazettán is megjelenik majd. – Gondolom az Etnofon Népzenei Kiadó boltjában biztos kapható lesz, mint ahogy a Nagyvárosi bujdosókat is repertoáron tartjátok. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert többektõl hallottam, hogy e lemezedet sok CD-boltban nem lehet megvásárolni. – A Dohány utca 74-ben természetesen nincs hiány a felvételeimbõl.

Sodrásban A Maros Mûvészegyüttes új mûsora tett táncokkal. A Nyárád-menti régi négyes, verbunk, a sárpataki cigánytánc, a bonchidaihoz nagyon hasonló válaszúti ritka magyar, csárdás és cigánytánc, a virtuóz keménytelki román tán cok nagy él ményt je len tet tek a közönségnek. A koreográfus a változatlanság, a hosszú távú érték- és hagyománymegőrzés bemutatásával bizonyítja, hogy a háborút, gazdasági és politikai változást is túlélő falusi közösségi kultúra és hit minta lehet korunk értékválságának küzdelmeiben. A falun élők egyszerű, de a tanult embert is ámulatba ejtő bölcsessége, erős identitástudata, önfenntartó képessége példaként szolgálhat a természettől már elidegenedett városlakók számára is. A második részben a közönség Könczei Árpád alkotását láthatja – egy történetet a katonákról. A „Sodrásban” aktualitása a bemutató óta a Koszovóban történtek miatt tovább növekedett. A koreográfus a magyarlakta vidékek verbunkjait szedte csokorba, azon táncokat, amelyek már a XVIII. századtól összefonódtak a nemzeti öntudat kialakulásával. „Katona vagyok én...”, kezdi az ének, s az ezt követő me ne te lés szag ga tott sá ga fokozódik a jeleneteket lezáró állóképekkel. Arra ösztökél, hogy rádöbbenjünk: a háború kártyapaklijában ott van a fiatalság feláldozása és a halál is. Ezt nem saját akaratukból

K. Tóth László

vállaló szeretteinkről pedig sokszor csak a beállított pillanatfelvételek, fotók maradnak meg számunkra. A Gömöri tréfás verbunk vi dám sá ga sikerrel tudja oldani ezt a feszültséget. Apró ötletek – pl. a karéjban hátul verbunkozó lányok látványfokozó tánca, a hármasával végrehajtott figurázás, az ölbe kapott lányok dobálásában is a kántort követő regruták mulatozása – egyéni színt visznek a felvidéki (ma Szlovákiához tartozó) területről származó tánc előadásába. A két mezőségi és egy kalotaszegi párral előadott átmenetek és az „Árusé” verbunk hitelességét csak tovább fokozza, hogy a kalotaszegit táncoló fiatal legény még mozdulataiban is hasonlít a nemrég elhunyt Berki Ferenc »Árus« virtuóz mérai táncosra és muzsikusra. A szanyi verbunk Rábaköz táncaiból ad ízelítőt a közönségnek. A bodrogközi, ördöngösfüzesi, kiskunsági, vajdaszent-iványi, valamint a kalotaszegi „fehér gyászt” bemutató blokkban döbbenetes volt látni a végletekig lelassított csapásokat fél ho mály ban vég re haj tó, elesett harcosainkat sokkolóan szimbolizáló fér fi tán co so kat, ál lan dó oda fi gye lés re késztetve a nézőket. A zárókép általánosan elterjedt dallama az 1848-49-es szabadságharcban, az első és a második világháborúban elesett magyar honvédek sorsának hasonlóságát szimbolizálja. Az eltérő korok katonaruháiba öltözött táncosok megmerevedett záróképe is arra figyelmeztet, hogy a „katonásdi” nem játék, hanem véres valóság.

Záhonyi András

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

folkMAGazin 1999/2  

A TARTALOMBÓL: Halász Péter: A magyar népzene és a média; Bankó András: Tábortűz; Császi Erzsébet: Bűvös erejű sellőt hord a bőrműves; K. Tó...

Advertisement