a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 10

A mesélõ huszárok Nézd a bakát, mikor masírozik, négyesivel sorába, büszke káplár utána, iceg-biceg a baka a nagy sárba. Én meg csak úgy huszárosan, csinosan Csizmám szára lagosan, sarkantyúm tallérosan, Ölelem a babámat huszárosan. Bartók Béla gyûjtése (Jánoshida, 1918.)

G

aal György, a magyar népmesegyûjtés úttörõje az 1800-as évek elején Bécsben állomásozó jászkun Máriássy-huszárezredben gyûjtött meséket. Felmerült bennem a kérdés, hogy ezek a mesék – melyek nyomtatásban 1822-ben Bécsben németül jelentek meg (Marchen der Magyaren, bearbeitet und herausgegeben von Georg von Gaal, Wien, 1822.) –, mennyire tartoznak, mennyire kapcsolódnak a jászok hagyományaihoz. Nem vállalkozom arra, hogy itt és most mesérõl mesére boncolgassam a gyûjteményt, csak arra, hogy egy kicsit megvilágítsam az érdeklõdõk számára, ezek a mesék jász emberek sorsát, életét, örömeit, bánatait, kívánságait tárják elénk. Ortutay Gyula a következõket írja a Magyar népdalok (Budapest, 1970.) címû kötetben: „Sajátos iróniája népköltészetünk történetének, hogy elõbb jelent meg nagyobb gyûjteményben a magyar népmese németül és angolul a magyar népdal, mint idehaza magyarul.” Ahhoz, hogy bizonyságát adhassuk annak, hogy a mesék nagy része jász mese, vissza kell pörgetni az idõt a török megszállás utáni évekre. A Jászság mocsaras vidéke jobban megvédte az itt élõ embereket a török uralom ideje alatt , ezzel szemben a Kis- és Nagykunság sík vidékein élõ kunoknak kevés természetes búvóhely állt rendelkezésükre. A török idõk elvonultával az Alföld és a Kunság szinte elnéptelenedett. Ekkor indult meg a viszonylag sûrûbben lakott Jászságból a kitelepülés az elhagyott, elnéptelenedett vidékekre. Az elsõ jelentõsebb kiköltözést a következõképpen írja le Dr. Fodor Ferenc a Jászföld (Budapest, 1942.) címû kötetében: „Az elsõ jelentékenyebb szervezett kiköltözés mégis Apátiból történt 1719-ben. Ezt a kitelepülést a következõképen beszélte el Radics István, a kiköltözködõk vezetõje 1761-ben, amikor azután okmányba is foglalták Kunszentmártonban: «A Jászapátiban az elszaporodott lakosság a nagy teher miatt és a föld szûk volta miatt kitelepedett egy részében. Az elöljáróság 6 tagja lóháton ment új hazát keresni. Jártak Tiszasülynél, azután Tiszabõ pusztára mentek, s azt karók leszúrásával elfoglalták maguknak, de azután megtudták, hogy az egy uraság földje. Ezért elmentek a kunok földjére, hogy földesúr igájától mentesek maradjanak. Így választották Csorba pusztát, ahol a puszta templom mellett megszállottak, de mivel vizet nem találtak, ott hagyták, elmentek a Turi szállások között a Mesterszállási puszta felé a Turi Kalapos-halomhoz, de a Mesterszállási pusztát a Körös mellett kicsinek találták. Innen Szolnok felé

10

mentek, majd a Jenei-pusztára, mely az Alattyánban lakó Nagy János barátok tiszttartójának gondjára volt bízva, akivel nem tudtak megegyezni a puszta megszállására, azért hazamentek. Három év múlva egy koldus tanácsára a Körösön túl fekvõ Szent Márton kun puszta megvizsgálására mentek. Megfelelõnek találván, megindították a kiköltözést Apátiból. Megszállók voltak: Tóth Mátyás, Radics Gergely, Nagy Miklós, Faragó Péter, Baktai Márton, Rendte István, Józsa János, Kiss Balázs, Szilvási Márton, Kovács János, Juhász Gáspár, Gyenes Albert, Gyenes János, ezenkívül más szegény sorsú emberek. A megszállás volt 1719 pünkösdkor.» E romantikus kitelepülés valóban pompásan jellemzi, hogy milyen üres volt a törökvilág után az Alföld, s hogy miképpen ment akkor annak új betelepülése. Jellemzõ arra is, hogy a letelepedésben milyen fontos szerepet játszott az ivóvíz kérdése. Mindenesetre azonban kétségtelen, hogy a török alatt teljesen elnéptelenedett Nagykunság Apátiból kezdett betelepülni, s hogy Kunszentmárton törzslakossága a város kun neve ellenére sem kun, hanem jász. ... Az elsõ szervezett kitelepülés tehát a kunszentmártoni volt, s a nagykunságba irányult, de azután csakhamar követte ezt a szintén teljesen elnéptelenedett Kiskunság betelepítése is. ... Érdekes, ha meggondoljuk, hogy századokig észre sem vették õket a kunok között, most éppen megfordult a helyzet: ma a kunságok vannak tele jászokkal...” A Kiskunságra történõ jász betelepülést megemlíti Kósa László és Szemerkényi Ágnes az Apáról fiúra (Budapest, 1973.) címû kötetben a következõképpen: „Sokan jöttek a Tiszántúl északi felébõl, még többen a Jászságból, például a Kiskunfélegyháziak...” Ezeket a körülményeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a mai kunság lakosságának legalább 60%-át, már az 1719es évtõl kezdõdõen, jász emberek alkotják. Ezt a számítást alkalmazhatjuk Gaal György Máriássy-huszáraira is; tehát Gaal György huszárainak legalább 60%-a jász származású ember volt, míg a fennmaradó részt alkották a kun emberek és más betelepülõk. Így van ez a mesékkel kapcsolatban is; a mesék legalább 60%-a jász, a fennmaradó rész kun és más betelepülõk meséi. Ortutay Gyula a következõket írja a Magyar Népmesék (Budapest, 1960.) címû kötetben Gaal György gyûjtésérõl: „A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában ott van a Máriássy-huszárezred katonáinak lejegyzése, akik óbesterük parancsára nehézkes vonásokkal leírták emlékezetbõl meséiket. Némelyik mese aztán így kezdõdik: «Vitéz Óbester úrnak Kovács János közhuszár alássan jelenti, hogy .... Hol volt, hol nem volt...» Könyvének elõszavában maga is megírja, hogy tíz év nehéz munkájába telt, amíg gyûjteményét összeállíthatta.” Furcsa elképzelni mai világunkban a harcias, keménykötésû, nagybajszú huszárokat, amint jelentik parancsnokuknak, hogy tudnak mesét mondani. Soltész István a következõket írja Szoross poroncsolat eljött (Budapest, 1986.) címû könyvében a mesék jelenlétérõl a katonák világában: „A sajátos tapasztalatcserének igen nagy kohói voltak maguk a katonaközösségek, hiszen viszonylagos zártságuk, az egymásrautaltság még jobban összehozta tagjait. Magam is emlékszem a régi világ katonaéletébõl például arra, hogy a takarodó utáni lefekvéskor, lámpaoltás után a szobaparancsnok, õrvezetõ,

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1999/1  

A TARTALOMBÓL: Soós János: A furulyás vagyona; Takács András: Gondolatok a Néptáncantológia kapcsán; Simoncsics János: Gyöngyöspárta és szal...

folkMAGazin 1999/1  

A TARTALOMBÓL: Soós János: A furulyás vagyona; Takács András: Gondolatok a Néptáncantológia kapcsán; Simoncsics János: Gyöngyöspárta és szal...

Advertisement