Page 9

kezdeményeznünk nemzetközi fórumokon is. Az Európai Folklór Központ képviseletében Verebélyi Kincső, a Magyar Zenei Tanács részéről pedig Gyímesi László foglalkozik pl. a folklór és a jogvédelem problémakörével, az UNESCO és az Európa Tanács ezzel kapcsolatos álláspontját ők ismerik. Az eredményekről, változásokról azonban még a szűk szakma sem kap semmilyen tájékoztatást. Fontos lenne mozgalmon belül is egy egészséges munkamegosztást kialakítanunk. Van, aki az operatív, szervezési munkához rátermettebb, mint a másik. Van, akiben a teoretikus, vagy tudományos hajlam a nagyobb. Rengeteg a teendő, tehát természetes a szakosodás. Lehet etnikumokra , területekre specializálódni (a cigány népzene pl. abszolút nincs rendszerezve), nagyon lényeges, megoldásra váró fel ada tok pl. a le jegy zés problematikája (di gi tá lis le he tő sé gek, pl. kottakép felismerés és értelmezés, szólam szétválasztás, stb.), az osztályozás kérdései, ritmus-, díszítés-, frazírozási problémák,

játékmód, játéktechnika, hangszerek; stb.). Kísérletet kell tennünk az alapfogalmak, terminológiák jelentéseinek tisztázására (parasztzene, világzene, folk-rock, folk-beat, tradicionális, autentikus, folktemporain, revival, „azonosságzene”, organikus zeneszerzés, népies műdal, magyarnóta stb.), és a műfaji, stiláris, területi, etnikus szempontok szerinti osztályozásra (kelta, latin, afro stb.). Számtalan kérdés vetődött fel bennem felkészülésem során. Talán közérdekű, azért vetettem fel a legtöbbjét. Ezeken a problémákon érdemes elgondolkodnia egyrészt a szakmának, másrészt a kultúra alakulását befolyásoló intézmények vezetőinek is. A jó megoldások csak közös munkával, nyitott és őszinte közegben születhetnek meg.

Kiss Ferenc (Az írás a Magyar Zenei Tanács felkérésére – 1997 őszén – készült tanulmány befejező része.)

  

M I - Mesterünkre emlékezem. Annak az ihletett alkotónak és szuggesztív erejű tanítónak az emlékét idézem, aki nemcsak közvetlen tanítványainak adott élet re szóló, meg ha tá ro zó élményt, hanem a néptánc és népművészet számtalan hívének és művelőjének egy aránt. A néptánc hí ve i nek és művelőinek lelkes táborát nemcsak a szín pa don be mu ta tott mű ve i vel, hanem személyesen is gyarapította, amikor a társadalom minden rétegében népszerűsítette a hagyomány értékéről vallott nézeteit és a hagyományból sarjadó művészet erejébe vetett hitét. Jelentős, szinte prófétai szerepet vállalt abban a munkában, mely a negyvenes években a népművészeti mozgalom társadalmi hátterének a megteremtésére törekedett. Muharay Elemérrel, Szabó Ivánnal paraszt fiatalokat tanított a KALOT Népfőiskolán, egyetemisták, kö zép is ko lás ok és mun kás fi a ta lok szá má ra te rem tett al ko tó mű helyt a Szent Imre kollégium, a veszprémi gim ná zi um, a Rug gyan ta gyár együtteseiben és Balla Péterrel közösen a Csokonai Együttesben. A Bartók és Kodály szellemében kiművelt művészi és művészet pe da gó gi ai kon cep ci ó já ban méltán tá masz kod ha tott Mol nár Ist ván arra, a maga ko rá ban egye dül ál ló nép tánc is me re té re, mely a gyimesi csán gók tól a Rá ba kö zig terjedő hagyományt ölelte fel. A kutatásait összegező Magyar tánchagyományok című kö te té vel, a köz lés és rendszerezés módszerével egyúttal a korszerű táncfolklorisztikai kutatásunk alapjait vetette meg, és ezekre az is me re tek re tá masz kod va alakította ki a moz gás kul tú rá ra ne ve lő

sajátos technikai rendszerét. És erre a néptáncismeretre alapozva művelte ki a hagyomány ápolásának és művészi feldolgozásának azt a sokrétű felfogását, mely főbb vo ná sa i ban nap ja in kig érvényes. Előadóművészként ő maga is kö te les sé gé nek tar tot ta az ere de ti néptánc bemutatását, ezzel is inspirálva tanítványait a mindenkor friss élményt adó rögtönzésre. A hagyomány ilyen mű vé szi új ra al ko tá sa volt játékos elemekkel átszőtt székely verbunkja, mely Ta má si Áron jel lem áb rá zo lásaival egyenrangú élményt nyújtott, le gé nye sé be pedig úgy szőtte bele Mundruc pontjait, hogy előadása két nagy táncos egyé ni ség egy más ba fonódását tárta elénk. Ugyancsak a hagyomány iránti tisz te let jegyében szü let tek azok a koreográfiák, melyekben a néptáncról szóló köl tői val lo má sa it fo gal maz ta meg. Ilyen vallomásként tarthatjuk számon a néptánc egy-egy jellemző vonását hangsúlyozó, stílusjegyeit összegező műveit: az egyszerűségében is monumentális Huszár verbunkot, a lírai szépségű Dobozi csárdást, a romantika hangvételét idéző Ver bunk és csárdást vagy a néptánc apoteózisaként megfogalmazott Magyar Képeskönyvet. S ugyanilyen hangvétellel vall magyarságélményé ről, a rítusok erejéről és mítoszokkal átszőtt világáról Kardtáncában, Sinka: Anyám balladát táncol című művének színpadi adaptációjában vagy a magyar történelem jelentős fordulópontjait idéző I. Szvitjében. Az egyén és közösség sorskérdéseit drámai erővel megjelenítő ballada feldolgozásaiban pedig ráérzett a műfaj kor sze rű sé gé re, ki mű vel te a mozga-

folkMAGazin

lom korai periódusában tartalmilag és for ma i lag egy aránt idő sze rű, az éneket, táncot, szöveget és színjátszást egységbe fogó komplex műfajt. Mindezeken túl kiművelte azt a nagy ívű szuverén formanyelvét is, melyben biztos kézzel ötvözte néptáncismerete és a modern táncművészet tanulságait. Az ezek alapján leszűrt esztétikai normák szintéziseként olyan egyéni hangvételű nemzeti stílust teremtett, mely méltán volt alkalmas arra, hogy nagy zeneszerzőink – Bartók, Ko dály és Liszt – műveire készített ko re og rá fi ák ban fo gal maz za meg szép ség gel, har mó ni á val és vívódásokkal átszőtt világképét. Műveinek közös vízjelére ismerhetünk tehát egyéni látásmódja és formateremtő készsége alapján, a múltat és jelent egységbe fogó szemléletében és abban, ahogy gondolatainak egyetemességét átszövi magyarságélménye. Művei alapján feltárul előttünk a dráma sötét színeivel és a líra meleg tónusaival egyaránt mesterien bánó művész érzékeny világa, és az a rendíthetetlen hite, hogy a modern művészet nemcsak akkor tölti be küldetését, amikor a lét és lélek válságainak megrázó pillanatairól szól, hanem akkor is, amikor vigaszt ad. Mindez bizonysága annak, hogy Molnár István hányatott sorsa ellenére megőrizte a művészet erejébe és az emberségbe vetett hitét, s hogy mindezzel olyan jelentős örökséget hagyott ránk, melyért – Sárközi György szép szavaival szólva – „megindul a csillag és útra kelnek a pásztorok.” Pesovár Ernő (Elhangzott a mester tiszteletére rendezett bemutatón, 1998. október 12-én.)

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement