Page 5

európai viszonylatban kiemelkedõ helyet foglal el a népzene hangzó anyagának rögzítésében. Csodálatos dolog ez a rendkívül gazdag örökség, de mindez „csupán” száz esztendõt ölel fel. Ez pedig csak egy pillanat a népzene évszázadaiból. Ugyanakkor nem látjuk, és nem érzékeljük, hogyan alakult ki a szer ke ze te, miért lett pont olyan ná, amilyennek ismerhetjük. Kutatóként is ennek elméletével foglalkozom ... Hogy ehhez – többek között – milyen számítógépes modelleket használok fel, azt hiszem, untatná ... – Nem biztos, de azért jobban érdekel, miért éppen az idõs palócról, Pál Istvánról született könyv? – Mert õ az élõ bizonyíték arra, hogy nem halt ki a magyar pásztorzene. Alig hittük el magunk, hogy ez így van, amikor rátaláltunk. Ez az ember mindent tud a falusi életrõl. A családi, rokoni és közösségi kapcsolatok összefüggéseit. A fennmaradás fortélyait, a rendet, ahol mindebben a zenélõ embernek meghatározott helye, szerepe van. Úgy éreztem, már túl kell lépnem azon, hogy megtanuljuk tõle a nótákat, és mi tovább játsszuk. Nem volt mindennapi látvány, amikor fenn a Várban, a Litea könyvesboltban Pál István bácsi hóna alá kapta a dudát, és játszani kezdett. Mintha a világon a legtermészetesebb lenne számára ez a helyszín, meg a sok ismeretlen, mindenféle rendû-rangú ember. A lényeg, hogy büszkén fújta. Annak az embernek az önbizalmával, aki tudja, hogy helye van a világban, és szükség van arra, amirõl szól az élete. Pál István, az utolsó magyar dudás (Tereske, Nógrád m.) Nagy Gábor felvétele

Kormos Valéria

(Magyar Nemzet, 1998. szeptember 26.)

Palóc karácsonyi pásztorszokások „És most te felelj, barátom: bolyongtál te pusztaháton? S volt, hogy életed sárba hullt? Akkor tudod: kedves a könny, az emlék. - Az emlék: a mult! Ha nem tudod, milyen kedves, ereggy, sírj és magadra vess.” Sinka István: Se kedvesem, se szamaram

Sinka István ezen gondolata rádöbbenthet, és felszólíthat bennünket, hogy ismerjük meg múltunkat, ha másképpen nem, akkor emlékek fûzérén keresztül. Én ezt a múltat Pál Pista bácsi emlékein keresztül próbálom szemlélni, jelen írásomban másoknak is bemutatni. A Palócföldön a 60-as évekig nagy hagyománya volt karácsonykor, ÁdámÉva napkor (dec. 24.) a pásztorok veszszõhordásának. A falu pásztora Luca napján (dec. 13.) fokhagymával bekente az ajtókat, mert olyan hiedelem volt, hogy az megvéd a boszorkányoktól, rossz szellemektõl stb., vesszõket szedett, általában veresgyûrûves szõket, az „Aprószenteket”, azokat ekkor lepucolta, majd gúzsba kötötte, majd eltette Ádám-Éva napig. (Ezekkel a vesszõkkel suhintották meg a gyerekeket Aprószentek

A karácsonyi vacsoránál minden egyes ételnek jelentõsége van, pl.: összetartó, vagy napján, december 28-án. Egy gúzsba megy egészségjósló ereje. A pásztor minden ételbõl 25 pár vesszõ, ezek össze vannak kötve, „karácsonyi morzsát” vett, fontos alapja volt minden háznál kihúznak egy vesszõt.) a következõ évbeli állatgyógyításnak, mivel December 24-én elkészítette a karácsonyi ezen ételeket meggyújtotta, és azzal füstölasztalt, majd elindult a vesz-szõkkel a faluba, te fel a beteg állatot, ez „hol segített, hol és minden házba bement, ahonnan állatok nem”. jártak ki a falkába. Minden háznál egy A karácsony egy másik jeles szokása köszöntõ verset mondott, majd a gazdasz- volt, hogy az éjféli mise elõtt a pásztorok szony ruhán át megfogva kihúzta az egy pár kolompokkal, csengõkkel, kürtökkel, és vesszõt a gúzsból, és a pásztor ruháját meg- dudával vonultak fel a faluban, hogy ébveregette vele, ekkor a pásztor azt mondta: resszék a lakosságot, és együtt menjenek az „Uram bocsá’ néped bûneit, mert nem tud- éjféli misére. Néhol még a templomban is ják mit cselekednek! Tehát a pásztor Jézust szerepet kapott a duda a mise után, ekkor személyesítette meg ebben a szertartásban, karácsonyi vallásos énekeket dudáltak, és na gyon érdekes, hogy a ka rá cso nyi énekeltek a pásztorok. szo kás ban Krisz tus kín szen ve dé se it, és Végül Pista bácsi elbeszélése állít ennek ahhoz kapcsolódó gondolatait láthatjuk (ld. a szép szokásnak emléket, akire ráillenek a húsvét), tehát nem az örömöt érezzük, mert következõ sorok: „Krisztus Jézus született, örvendezzünk!”, hanem már kínszenvedéseit jelenítjük meg. „Magános pusztai ember A szokás lényege az volt, hogy a vesszõn át a mindenkitõl kitagadva betegséget, szegénységet, ínséget a gazdaszélt és a síkság hangjait szony, - aki ruhán át fogta a vesszõt, - átadta erõs nagy szívére rakta. a pásztornak, tehát a pásztor Isten Fiaként, Tudta pedig, hogy gazdagabb Jézusként, Messiásként vette magára a nép nem lesz tõle, csak igazabb.” bûneit, és oldozta fel azokat. (ld. Jézus kereszthalála a húsvéti idõben) Sinka István: Barna Imre

folkMAGazin

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement