Page 48

Az 1848-as székelyföldi események Történelmünk tükröződése a folklórban VI. 1848 október 15-16-án, az agyagfalvi mezőn, a székely népgyűlések hagyományos helyén mintegy 30-40 ezren gyűltek össze, hogy a románságot és a szászokat maga mellé állító császári katonaság ellenségeskedésének megtorlásáról tanácskozzanak. A császári erők parancsnoka Puchner volt, aki szinte Erdély teljes területét elfoglalta. (A román népfelkelés is kitört, mert a jobbágyfelszabadításra ezen a területen csak késve és csak korlátozott kiváltságok adásával került sor.) Az agyagfalvi gyűlés főrendezője Berzencey Lász ló volt, aki az azon na li hadbaszállást indítványozta és akit a gyűlés nemzeti kormánybiztossá is választott. Néhány nap múlva már 30 ezernyi székely állott fegy ver ben, akik elő ször a románok radnóti tábora ellen indultak, s azt elfoglalván a császári csapatokat is üldözőbe vették, és Szent-Ivánnál megütköztek vele. A sereg azonban kellő szervezettség és fegyverek hiányában a következő, Marosvásárhelynél vívott ütközetben már alulmaradt. Mindezeket az ese mé nye ket a székelyek dalban is megénekelték. A szöveg korábbi változatát már Kriza János is feljegyezte. Az itt közölt rövidebb változatot Mathia Károly gyűjtötte 1941-ben Siklódon, Udvarhely megyében. Tehát a császári erők egyelőre fö lény ben voltak és hamarosan az egész Székelyföld újra a fennhatóságuk alá került, Háromszék kivételével. Háromszék területén erre másodszor is fellángolt a népfelkelés s a harci kedvet a fegyverhiány sem lohaszthatta le, miután Gábor Áron Kézdivásárhelyen és környékén több ágyúöntödét is létesített. Gábor Áron a háromszéki mes ter le gény no vem ber 4-én jelentkezett kihallgatásra Berde Mózes kormánybiztosnál. Elmondta neki, hogy szerinte azért futottak meg a székelyek Marosvásárhelynél, mert nem voltak ágyú ik. A kor mány ugyan ígéretet tett, hogy hamarosan küld ágyúkat, de kérdéses volt, hogy megérkeznek-e idejében, illetve, hogy átjutnak-e a Puchner báró vezette osztrák haderők által megszállt útvonalakon. Ugyanakkor a mintegy negyvenezer katonából álló, ágyúkkal is jól felszerelt orosz seregek már hetek óta a Havasalföldön és Moldvában állomásoztak bevetésre készen. Ugyan Oroszország hivatalosan nem állt hadban a magyar forradalmi kormánnyal, de a Kárpátokon túlról olyan hírek szivárogtak Erdélybe, hogy az oroszok támadni készülnek. Gábor Áron ágyúk öntésére kért engedélyt a

kor mány biz tos tól. Berde Mózes ele in te ké tel ke dett abban, hogy ez ki vi te lez he tő, de Gábor Áron alaposan átgondolt tervvel jelentkezett nála. A következő napokban pedig Gábor Áron és hűséges bajtársa Thuróczi Mózes, kézdivásárhelyi műhelytulajdonos népgyűlési szónoklatokkal vette rá Háromszék falvainak népét, hogy álljanak az ügy mellé. A lel ke sí tő be szé dek meg hoz ták a várt eredményt, így november 16-án Gábor Áron már teljes meggyőződéssel jelenthette ki a szék tanácskozásán, hogy „Lesz ágyú!” Ez a pillanat vált később legendává, noha hosszas előkészítő munka előzte meg Gábor Áron eme kijelentését, majd ezt követően is komoly összefogással sikerült a tervet megvalósítani. Az első ágyút november 28-án próbálták ki

Sep si szent györ gyön a szék ház mögötti domboldalon. Gábor Áron másik legendás kijelentése itt hangzott el: – Ha ágyúim első lövése nem talál célt, a második golyó engem nyeljen el! Biztos volt a dolgában, a lövés pedig természetesen célba talált. Két nap múlva már a csatában is kipróbálták az új ágyúkat. A Bodzai szoros környékén az osztrákok – a Joseph Gedeon ve zet te nagyszebeni General Commando – 6000 gyalogost, 200 lovast és 8 ágyút vonultattak fel. Heydte császári százados 2400 emberével Erdővidéken táborozott, miután Udvarhelyszéket megszállta. Tervük szerint előbb ezek támadtak a székely csapatokra. Velük szemben és a Bodza irányába mintegy 4000 székely nemzetőr indult el Sepsiszentgyörgyről. Hídvégnél csaptak össze. Roham közben a császáriak számára teljesen váratlanul megszólaltak a székely ágyúk. Ez döntötte el a csatát a háromszékiek javára. Bodola Lajos ütegparancsnok erre később így emlékezett: „Leírhatatlan erkölcsi erőt kölcsönöztek Gábor Áron első ágyúi... nemcsak a fegyveres régi ka to na ság nak és a lándzsás volt job bá gyok nak, hanem ál ta lá ban a falvakban minden osztályú és korú népességnek.” Tari Lujza szerint a Gábor Áronról

szóló népdal a szabadságharc idejénél jóval később keletkezett. Ezt a dallam elemzése alapján állapította meg, mivel az „minden elemében a 20. század elejére megszilárdult új magyar népdalstílust képviseli”. Jagamas János szerint műdalból ered. Az első változatot Mathia Károly jegyezte le 1941-ben Csíkszentdomokoson egy 12 éves fiútól. A többi változathoz sokféle szöveg tartozik, de ezek Gábor Áron személyével nem kapcsolatosak. Így például 1948-ban már Horthy Miklós rézágyúja szöveggel is énekelték a dalt. A dal főleg azután lett népszerű a 48-as vonatkozású szöveggel, hogy az első kiadás nyomán hamarosan számtalan más kiadványba, köztük a tankönyvekbe is bekerült a Mathia Károly által gyűjtött székelyföldi változat. A dallam minden népzenei dialekt usterületen meglehetősen egységes. Gyakori a dallam hangszeres zenei felhasználása. A hangszerjátékosok leginkább lassú, illetve középgyors csárdásnak játsszák a dallamot, mint például az al föl di citerások, vagy a kalotaszegi zenészek. Kalotaszegben az élő tánchagyomány kísérődallamaként maradt fenn. Bo gár tel kén lakodalomban, bálban a 70-es években még táncoltak rá. Kallós Zoltán is egy bálban vette magnószalagra 1977-ben, Boros Samu és a szomszéd Egeres falu cigányzenészei előadásában. (A fenti összeállítás Dégh Linda, Volly István, Beke György és Tari Lujza publikációi alapján készült.)

Juhász Katalin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement