Page 41

Cecil Sharp könyvgyűjteményével alkotják a mai Vaughan Williams Emlékkönyvtár alapját. A Népdal Társaság nemzetközisége folytatódott az új EFDSS-ben. 1935-ben rendezték meg Londonban az első nemzetközi folklór fesztivált, melyen első ízben szerepeltek szovjet néptáncosok Angliában, bár a legnagyobb sikert a román Calusari táncosok aratták. Az EFDSS-ben sokáig a táncos oldal dominált, de az 1940es években, a népzene újjászületésekor a népdal újra domináns erővé emelkedett. Az Államokban Woody Guthrie és Leadbelly dalait Pete Seeger, az Almanac Singers és Alan Lomax népszerűsítette. Lomax Brittaniában is fellépett a Cecil Sharp Házban Ewan MacColl és A.L. Lloyd segítségével, akik mindketten fontos szerepet töltöttek be a népzene és a népi klubmozgalom újjáélesztésében. Tevékenységük kívül esett az EFDSS körein és elképzeléseik sem egyeztek Douglas Kennedy, az EFDSS igazgatója, elgondolásával a népdalok előadásának helyét és stílusát illetően. Douglas Kennedy olyan dalos összejövetelekről írt, „melyeknek megvan a régi idők zenetermeinek hangulata, ahol az éneklés spontán jön és gátlásoktól mentes”. Ez észrevehetően ellenkezett a korábbi évek képzett kari éneklési stílusával. Az 1950-es évektől az EFDSS is részt vett a BBC archí vu má nak készülő hagyományőrző énekesek hangfelvételein. A felvételek másolatai értékes anyagot jelentettek az EFDSS könyvtárának. Kényes egyensúly alakult ki azok között, akik ragaszkodtak a hagyományőrző énekesekhez és a népdal támogatásában látták a haladás útját és azok között, akik a képzett énekesek finomságát részesítették előnyben. Az EFDSS megpróbálta ezeket a csoportokat és alcsoportokat egyrészről mind kielégíteni, másrészről egyiknek sem kedvezni. Mindemellett az EFDSS volt az első olyan szervezet, melynek különböző tevékenységei között minden népzene iránt érdeklődő megtalálhatta a kedvére valót. Az Angol Tánc és Dal magazinban dalokat publikált, a Folk Címtárban információkat közölt a népdal kluboknak és klubokról, lemezeket és daloskönyveket adott ki, fesztiválokat (Sidmouth, Whitby, Keele, Chippenham, Holmfirth) rendezett. Az EFDSS által kialakított ’fesztiválforma’ azóta is követendő példa. Minden pozitívum ellenére, mivel az EFDSS nem akart szembenézni az új kihívásokkal, az 1980-as évek közepére elveszítette népszerűségét. Ami megmaradt az a Vaughan Williams Emlékmúzeum pótolhatatlansága. Ez az ország nemzeti archív- és forrás centruma néptánc, népzene és népdal terén. Egy olyan hatalmas tömegkommunikációs gyűjtemény birtokosa, mely tartalmazza csaknem az összes nagyobb XX. századi angliai gyűjtőkörút anyagának eredetijét vagy másolatát kézirat vagy hangszalag formájában. Mindazoknak, akik előadással foglalkoznak, akár szóban vagy színpadon, ez jelenti az első számú információforrást és repertoárt. Énekesek, táncosok, zenészek, látogatók, tanárok, a média használja ezt a könyvtárat személyesen, levélben vagy telefonon. Az utóbbi hónapokban az EFDSS kemény önvizsgálatot tartott átgondolva a népzene, néptánc, népdal mozgalmak kiszélesítésének lehetőségét, s hajlandóságot mutatva a szükséges változtatások megtételére. Új három évre szóló stratégiai tervet dolgozott ki, melynek végrehajtására biztosíték az új elnök, Martin Frost, aki már eddig is szép sikereket ért el művészeti vezetés és a hagyományőrző zene támogatása terén. A jövő terveinek középpontjában a Vaughan Williams Emlékmúzeum fejlesztése áll. A jelenlegi gyűjtemény fenntartásával és az anyagok beszerzésének kiterjesztésével kívánják segíteni, megőrizni és fejleszteni ezt az értékes nemzeti kincset, biztosítva a nagyközönség hozzáférhetőségét. Tervezik a Könyvtár átköltöztetését a több helyet kínáló Cecil Sharp Házba. Tisztább kép alakult ki a könyvtár gyűjteményének használatáról is a publikálás, az oktatás, műhelyek és mesterkurzusok terén. Az új terv kitér az együttműködés

fontosságára is, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatok jöjjenek létre e területen működő más szervezetekkel és egyénekkel. A Népdal Társaság hagyatéka az intézeti struktúrában nyugszik, mely megengedte a belső és külső tevékenységek fejlődését, biztosította a Társaság lapjának évenkénti megjelenését tele forrásanyaggal és elemzéssel, s elősegítette, hogy az Emlékkönyvtár nemzetközileg elismert centrummá fejlődjön. Ahogy Vic Gammon mondta megnyitó beszédében a júliusi centenáriumi konferencián: ”Fontos, hogy ezt a kincset érő zeneházat átadjuk a jövő generációinak. Nem tudjuk mit fognak belőle vagy vele tenni, de biztosak lehetünk abban, hogy saját fejlődésük és megértésük alapjának tekintik majd. Ez az, amit a Népdal Társaság örökül hagy ránk.”

TISZÁN INNEN, DUBLIN TÚL Serszüreti bál a Fonóban

A szabad embernek nincsenek rögeszméi. A szabadság, az oldottság olyan, mint egy jó rezonátor: felerősíti, sőt feldúsítja a szív rezdüléseit. Ebben a közegben még az is előfordulhat, hogy művészet születik – valami felizzó és elfénylő tünemény –, feltéve, ha valaki megdolgozott azért, hogy megfelelően működő szerszám legyen a keze ügyében. Mondjuk egy hangszer és egy együttes. Ahol pedig működésbe léptek a művészet varázslói, ezek a vásott manók, szembogarak sötétjében, mellények mögé, és, ó jaj, szoknyák alá lopóztak – ott menthetetlenül közösség születik. Semmi több, csak egy kis együtt-táncolás, esetleg összekacsintás... De ez a „semmi több” éppen az a jól ismert melegség, amit oly hiába várunk és oly váratlanul tör ránk. A Greenfields együttes hat hangszerből – hegedű, fuvola, bendzsó, gitár, basszusgitár, dob – és énekhangból áll. A különféle hangszereknek még különfélébb tartozékaik vannak. Elég, bár nagyon kevés, ha annyit mondok: az egyik magyar népzenész és tanár, a másik filozófus, a harmadik ötvös, a negyedik cukrász, az ötödik belsőépítész, a hatodik angol-orosz szakos egyetemista és fordító. Minket a véletlenek sorozata hozott össze; és nem az üzlet, hanem az ír népzene szeretete tart meg egymás mellett. Ez a zenei hagyomány – hasonlóképpen a magyarhoz – az emberi érzelmek kimeríthetetlen gazdagságáról beszél. Évezredes súlyú nyugalom és mozgalmasság, keserűség és vidámság, elementáris szabadságszeretet és hűség (honvágy) az otthoni tájak iránt, komoly felelősségtudat és játékosság, szerelem és hűtlenség ... Mindez ezer színárnyalatban tárul elénk, szinte ellenállhatatlan kedvet érzünk, akármilyen botlábúak vagyunk is, hogy felkeljünk a sörös korsó mellől és táncba fogjunk. Ez a zene – számunkra – minden emberi árulás (beleértve legelsősorban a saját kisded csalásainkat) dacára és ellenében a szabad, igényes, dús és energikus életet hirdeti. Az ír zenészek nálunk magyaroknál oldottabban közelítenek saját hagyományukhoz, bátrabban hajlítják azt a saját korukhoz. Hagyományhűség és feldolgozás arányát minden egyes dal esetében újra és újra ki kell kevernünk. Dallamvariációk, mellékdallamok, ritmusok és akkordozás, a szám felépítése, hogy végtére is mi hangzik jól, azt mi döntjük el, hosszas próbálgatások árán. Ezt a munkát az együttes tagjai közösen végzik, a két maghatározó egyéniség: Mező Győző és Bocskai István vezetésével. November 7-én a Fonóban zenei és nem zenei csemegékkel vártuk a nagyérdeműt: volt szólóének, hegedűnégyes, fuvoladuó, ír kenyér és sör a belépő mellé, River Dance videokivetítőn, táncház. Az est fénypontjaként Nagy Bercel (furulya) és Draskóczy Lídia (hegedű) közreműködésével közösen játszottunk moldvai és ír dallamokat mintegy egymásnak felelgetve, miközben a színpadon ír és moldvai tánc volt látható. Aznap este a régi táncházas időkre emlékeztető ünnep volt a Fonóban, köszönhetően a két kultúra találkozásának, és persze nem utolsósorban mindazoknak, akik rögeszmék helyett az együttlét közösségének erejéből és reményéből táplálkoznak, szabadon és gazdagon.

Fodor Miklós GREENFIELDS: Mező Győző - hegedű, vokál Fodor Miklós - fuvola, vokál Bocskai István - bendzsó, vokál Gombár Péter - gitár, ének Hajnal Péter - basszusgitár Veller Gyöngyi - ének

folkMAGazin

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement