Page 36

ebből kifolyólag e pozíció elfoglalásához egyfajta mentalitásbéli rátermettség is szükséges. Egy többtagú hangszeregyüttesben a belső szereposztásnál is többször megfigyelhető, hogy az egyes hangszerek mellé a mulattatásban vállalt aktivitás szerint különböző lelkialkatú egyéniségek kerülnek. Ezek az összetevők alapfeltételei annak, hogy a gyermekből zenész válhassék. A tradicionális zenészképzésben is a vázolt képességek határozzák meg azt, hogy érdemes-e a gyermek tanításával, vagy éppen taníttatásával foglalkozni, illetve hogy később, a muzsikálás gyakorlatában kire milyen szerep hárul. A magyar népzenei szakirodalomban viszonylag kevés írás foglalkozik a hagyományos hangszeres zenepedagógia kérdésével, s ennek táji változatairól szinte alig tudunk valamit. Jelen előadásomban - az eddig közölt fontosabb tanulmányok érintésével - a saját gyűjtéseim során szerzett tapasztalatokról szeretnék beszélni.. Szlovákia magyarlakta területeinek teljes szélességében végzett vizsgálataim révén alkalmam nyílt megismerkedni sok olyan cigányzenésszel, akik a zenei tudásukat még a hagyományos közösségi élet keretein belül szerezték meg. Mint ahogyan azt az előttem szóló Juhász Zoltán is említette - ti. hogy a pásztorok kb. hétéves korukig otthon „hallgatóznak” - a hagyományos zenei nevelés már kisgyermekkorban elkezdődik. Így van ez a felvidéki cigányzenészek közösségeiben is. A gyerekek itt is először csak hallgatóznak, és az első „teljes értékű” zenei teljesítmény náluk is az éneklés. Általában az ötödik-hatodik évet betöltve kerül a gyermek kezébe hangszer. Természetesen, rendszerint már a család

felnőtt tagjai között is vannak zenészek, tehát a gyermek nemcsak hogy énekel, de már egész zsenge korától rengeteg hangszeres zenét is hallhat. A muzsikálás első lépéseiről szóló visszaemlékezések gyakran arról tudósítanak, hogy a zenész az első dallamokat „saját magától”, vagy valamelyik közeli rokonától tanulta meg. Az „első nótát” rendszerint elő is tudják adni, mégpedig általában azzal az egyszerű dallamvezetéssel és hangszerkezeléssel, ahogyan az a maga idejében a valóságban is hangozhatott. Itt érdemes megjegyezni azt, hogy a cigányság körében nem azért van annyi jó zenész, mert bizonyos genetikai adottságok ezt úgymond „fajilag” lehetővé teszik. Sokkal inkább arról van szó, hogy köreikben évszázados hagyományai voltak a zenész életmódnak, így a tehetséges gyermekek itt eleve sokkal nagyobb arányban lettek muzsikusnak nevelve,

mint a nemcigány közösségekben, ahol a (hivatásszerű) zenélés sokszor lenézett és „tisztátalan” tevékenységnek számított. A gyermek tehát énekel és tisztában van a hangszerjáték alapjaival. Ez utóbbihoz hozzátartozik, hogy általában minden olyan dallamot, amelyet előzőleg megtanult énekelni, igyekszik áttenni a hangszerre is. Természetesen, az így szerzett zenei alapműveltség mértékét és minőségét nem lehet széles körben egységesnek nevezni. E két egymást követő lépcsőfok azonban a vizsgált terület teljes szélességében elengedhetetlen előfeltétele a tulajdonképpeni oktatásnak. A továbbiakban a hagyományozódás folyamatát kifejező, oly sokszor parafrazált „apáról-fiúra” modell itt másodrendűvé válik; a „mesterség” elsajátítása már specialisták segítségével történik. Ez azt jelenti, hogy a gyermeket

36

folkMAGazin

elviszik egy, a környéken elismert, kiemelkedő képességű, rendszerint idősebb muzsikushoz, aki oktatással is foglalkozik. A cigányzenészek körében tehát kialakult egy teljesen autentikus zeneoktatási intézményrendszer. Ennek talán az egyik legfontosabb jellemzője az, hogy benne az oktatási folyamat mellőz mindennemű írásbeliséget, minden a szájhagyomány törvényei szerint történik. Az oktató és a gyermek között teljesen szabályos mester-inas viszony alakul ki: a tanítvány ott lakik a mester házában (sokszor 30-40 kilométerre a szülői háztól), segítkezik a ház körüli munkákban és a mester e szolgálataiért természetesen kiegyezett fizetséget kap. A tanmenet felvételi vizsgával kezdődik, melynek keretében a mester meghallgatja a gyereket, hogy alkalmas-e a továbbfejlesztésre. Ha elvállalja, az oktatás óraadással folytatódik. A mester csak korlátozott mennyiségű dallamot tanít meg a tanítványnak, ezeket viszont a legapróbb részletekig kidolgozva, esetenként több hangnemben, többféle ujjrenddel, valamint (a hegedűnél) a fekvésváltások lehetőségeit is megmutatva adja át a tanítványnak. Itt a legfontosabb, amit észre kell vennünk, az az, hogy a mester (általában 30-40 dallamon bemutatva) csak egy mintát, egy előírást ad a tanítvány kezébe, mely tartalmazza a helyi hagyomány által rögzített játéktechnikát az összes táji jellegzetességgel együtt. Az összes többi zenei anyag végső formába öntése a fiatal muzsikus tehetségére van bízva, ami továbbra is segít megtartani a népzene improvizatív jellegét - és utánozhatatlan varázsát. Ebből pedig legalább két oknál fogva érdemes nekünk is tanulni. Egyfelől azért, mert - - véleményem szerint

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement