__MAIN_TEXT__

Page 35

fogható a tisztesség: a tisztességes munka, a tisztességes hozzáállás, a tisztességes szándék. Hogy hozzáállásukat már nem az határozza meg, hogy Argentínában táncolnak, vagy Csehországban. Amikor Csehországban is úgy táncolnak, hogy a CIOFF lengyel alelnöke „ellentmondást” nem tűrően hívja meg az együttest a következő CIOFF fesztiváljára, mert érzi az együttes erejét. Amikor a gyerekek maguktól jönnek rá, hogy bár tisztességesnek lenni nem mindig kifizetődő, viszont hosszú távon megéri. Az önbecsülés és egymás megbecsülése miatt. Így akkor már nem is kérdés, hogy megérte-e... Nos, ezek azok az emlékképek, okok, amelyek miatt én azt mondom ez bizony megérte. Az álom megvalósulásáért végzett munka, és kínlódás, újrakezdés és továbblépés abban a szent pillanatban elfelejtődik, amikor az álom megvalósul. Így voltam én ezzel számtalan esetben Argentínában és Uruguayban, amikor azt láttam, hogy táncosaim soha sehol egyetlen lépést, egyetlen mozdulatot sem spóroltak ki a műsorból, hanem mindig újra és újra, ugyanazzal a hittel és alázattal, tisztelettel mentek színpadra, vagy cipelték a bőröndöt, hogy soha semmiért nem méltatlankodtak, nem elégedetlenkedtek, hanem elfogadták a tényt, hogy Argentínából legfeljebb annyit fognak látni, amit majd a Magyar Televízió által készítendő filmben láthatnak. (Biztattuk is a tévéseket készítsenek jó sok tájké-

pet, városképet hogy legalább utólag lássuk, mit kellene elmesélni...) Tarsolyunkban sok mindent hoztunk haza: az argentinok szeretetét, a magyarok könnyeit, a venezuelaiak, a paraguayiak barátságát, újabb meghívásokat. Néhány pillanatot Buenos Airesből, ebből a tízmilliós metropolisból. A Casa Rosada látványát, amelyet még mindig Evita emléke leng körül. A Plasa de Mayo tragédiáját, ahol a hetvenes évek katonai juntája által nyomtalanul eltűntetett emberek édesanyjai (mintegy harmincezer) a mai napig minden csütörtökön fehér kendőben az eltűnt fényképét kezükben tartva egy hang nélkül követelik, hogy megtudhassák, hová tűnt a férj, a fiú a családból. A Buenos Aires-i magyar nagykövetség fogadásának hangulatát, amikor Bardócz Béla nagykövet úr (aki megvallotta, hogy ő is néptáncos volt) nem is sejtette, milyen eufórikus örömet jelentett számunkra a hír, hogy a három hetes „chori-pán” (sültkolbászos kenyér) és sült csirke zöldsalátával kúra után pörkölttel és nokedlival várja az együttest. Dr. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter úr (aki kevés ideje ellenére megjelent a tiszteletünkre rendezett fogadáson) hihetetlen türelemmel viselte, hogy az összes környezetvédelmi szakos egyetemi hallgató „táncos” lefényképeztette vele magát, mondván jól jöhet ez a fénykép a közelgő vizsgaidőszakban az indexben felejtve... Vas Miki barátságát, aki a Buenos Aires-i magyar együttes vezetője, 21 éves, hihetetlenül jó táncos ,s olyan szeretettel vette körül a

Forrást, hogy abból mindenkinek jutott. Aki eljövetelünkkor könnyei záporával ajándékozott meg bennünket. Azt az egy órát, amit novemberben a montevideói tengerparton fürdőzéssel töltöttünk, miközben itthon meg havazott. Mindent egybe vetve: hazahoztuk a mi Argentínánkat, és Uruguayunkat. Mert bár az igaz, hogy az útikönyvekben leírtakból nem sokat láttunk, de láttuk Argentínának és Uruguaynak azt a részét, amit csak mi láthattunk, és érezhettük azt, amit csak kevesen érezhettek. Így vagy úgy gazdagabbak lettünk: élményben, emberségben, tapasztalatban és barátságban. Megtanultuk értelmezni Weörös Sándor üzenetét: A világmindenség törvényeivel könyörtelen, és az embernek nehezen értelmezhető. Egyben azonban biztos lehetsz: bár alattad a föld, és feletted az ég, de benned a létra. Ezúton is köszönöm mindenki segítségét aki a turné megvalósítását lehetővé tette, így köszönjük a fő támogató: Százhalombatta Város Önkormányzata, illetve a MOL Rt, a Budavidék Rt. Mellis Mézüzem, és a PUHI Tárnok Út és Hídépítő Kft támogatását. Köszönöm a Magyar Televízió Zenei Szerkesztőségének, Horváth Tünde szerkesztőriporter és Sasvári Lajos operatőr, valamint a Nők Lapja főszerkesztő helyettesének Schäffer Erzsébet jelenlétét, és értékes munkáját, amely segítségével élményeinket megoszthatjuk az ország közvéleményével. Szigetvári József

Agócs Gergely:

Hagyományos hangszeres zenepedagógia Agócs Gergely: Hagyományos hangszeres zenepedagógia (Elhangzott a Hagyomány az oktatásban c. konferencián 1996. október 4-én) 1. A népzenekutatás területének bővülése Lajtha László „Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés”-ének közzétételével a népzene „életének”, „életmódjának” sajátos értelemben vett vizsgálatára tett kísérletet. Lajtha gyakran hangsúlyozta a zenei hagyományok összetettségét és az adott szociokulturális környezettől való elszakíthatatlanságát: „A zene nem önmagában és önmagáért élő valami, hanem összefüggő, egy egységet alkotó, különböző etnológiai elemek egyike”- olvashatjuk egy későbbi írásában. Ezt a gondolatot a kutatók talán a legeredményesebben a vokális zenei hagyomány előadásmód-vizsgálata terén tudták hasznosítani. A hagyományos hangszeres zenei kultúra terén az első ilyen irányú tanulmányok után csak elég megkésve, a nyolcvanas évek elejétől kezdtek újból

megjelenni a hagyományos hangszerjáték technikai és stílusbeli kérdéseivel is foglalkozó írások. A folklór zenei élet további aspektusairól viszont máig is csak keveset tud a magyar etnomuzikológia. A vokális zenei hagyománnyal foglalkozó monográfiákban találunk ugyan a zene elsajátításához és használatához kapcsolódó adatokat is, a hagyományos hangszeres zenei kultúra hasonló vonatkozásairól viszont még ennél is kevesebb leírás áll rendelkezésünkre. Itt főleg Manga János, Sárosi Bálint és Halmos Béla írásait szükséges kiemelni, akik vizsgálat alá vették a hangszeren való muzsikálásnak, mint néprajzi jelenségnek a közösségi kultúrában megjelenő további aspektusait is. E kutatói munka eredményességének előfeltétele volt az a szemléletváltás, melynek lényege, hogy a vizsgálat a zenei anyagot nem a dallam (tehát nem az etnológiai értelemben vett „végeredmény”), hanem annak előadója (tehát az etnológiai akciót gerjesztő tényező) felől közelíti meg. Ez a módszertani újítás lehetővé

folkMAGazin

teszi, hogy megállapítsuk, miként alakult ki az előadásmód konkrét formája, milyen hagyományozódási folyamatok és mechanizmusok alakítják a népzene előadói stílusát, ennek táji jellegzetességeit, illetve hogy a tradicionális aktív zenehasználat állapotában (szemben a modern passzív zenefogyasztással) milyen szokások, hiedelmek, szabályok, előírások, magatartásformák, stb. egészítik ki teljessé a hagyományos zenei kultúra organikus rendszerét. Az ilyen vizsgálat tehát alkalmas a zene - hagyományos közösségek társadalmi életében betöltött - valós funkcióinak feltárására is. 2. A zenészképzés hagyományai, az „organikus módszertan” A hangszerkezelés elsajátítása a muzikalitás emocionális és hallási tényezőin túl még egy mozgáskoordinációs, mondhatni ügyességi többletkészséget is igényel. A zenész-pozíció emellett a hagyományos zenei kultúrában egy specifikus társadalmi szerepvállalást is jelent, s

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement