Page 32

PADKAPOROS TÖRTÉNETEK

Az utolsó beszélgetés Bársony Mihállyal Az alábbi beszélgetés Tiszaalpáron készült Bársony Mihállyal (a továbbiakban B. M) és feleségével Rózsi nénivel (R. n.), 1988 november végén. A beszélgetőtárs Havasréti Pál (H. P.), jelen volt még Nagy András és jómagam is. (Tekerő hangolás, próbálgatja Sz. B. tekerőjét, közben egyfolytában sípol a nagyothalló készülék, azt próbálja beállítani) H. P. – Na, az is muzsikál ... (t.i. a fülhallgató) B. M. – Most még azt kapcsoljuk ám ki! (magnót) ... Majd elébb eljátszom csak így, magnó nélkül, mert már rég nem tekerőztem ... (Muzsikál két dallamot. Próbálgatja.) R. n. – Olyan, mintha csúszna a kerék. B. M. – Igen ... olyan ... szalad. Nem jól fogja a gyanta. H. P. – Ez a dal volt a kedvence? – Nem éppen a kedvencem. – De ilyesmi? – Ez nem jó lesz? – De. – Jó lesz. – Persze, hogy jó. – Másik meg mi legyen ... (mármint mit muzsikáljon még). Nem fog az most menni, össze fog kavarodni. (Újabb dallamot próbál) B. M. – Nehéz ... elakad, ugye? H. P. – Nem ... néha egyszer besípol, de nem, nem akad el. R. n. – Nehogy nagyon kifáradj ám! B. M. – Mintha hangok esnének ki belűle. H. P. – Olyan hangzás? – Vagy csak a hallókészülék. – Igen, az lehet inkább ... Ez jó volt. (Újabb dallam, a „Kék ibolya” csárdás.) H. P. – Igen, ez az ... Köszönjük szépen. B. M. – A kék ibolya ... R. n. – Annak a második szövege az, hogy Édesanyám adjon Isten jóestét ... H. P. – Igen, maguk úgy ismerik, Édesanyám ... B. M. – Huszon ... nyóc ... R. n. – De nem azér’ vettem el, hogy szeressem, / Édesanyám könnyebbségét keressem. H. P. – Nincs ennek folytatása? R. n. – Nem tudom, hogy vót e harmadik. B. M. – Minek? R. n. – Ennek, hogy Édesanyám adjon Isten jóestét. B. M. – Huszonnyóc darab van belőle! H. P. – És hol van? – Benne van a könyvbe. R. n. – De ez a szövegét mongya jám! B. M. – Ja? Kellene a szöveg? A Kodály- Vargyas könyvben benne van ... Ilyen vastag! H. P. – Jó. B. M. – Mind a huszonnyóc benne van ... Egy típussal én is növeltem. Sárosi rábukkant. Pedig csak egy hang van áttéve valamelyiktű ... Azt beleírta: Bársony Mihály. H. P. – Nagyon sok változata van. B. M. – Igen, hát ilyen nyilván nincs is másutt ... hát így a csárdáshón kifogástalan vót, szórakoztató dalnak is nagyon megfelelt, mert hát ugye förtelmes hosszú vót. Aztán meg ... tánc alá megint, hát aztán nem csináltuk végig mind a huszonnyócat, nem is tudtuk, hogy annyi van, csak valamennyit ... Még akkor nem tudtuk mink az ilyen problémákat. Gyüttek ezek a kutatók, aztán bámultunk, hogy mit akar ez evvel, mire jó ez. Hát azt ők tudták!

32

H. P. – Mihály bácsi eredetileg klarinétos volt, vagy tekerős? R. n. – Mind a kettő. B. M. – Egyszerre. H. P. – De melyik volt előbb? – Tekerő ... már a citera volt legelsőbb ... Aztán a tekerősöket berángatták katonának, akkor én is hozzáfogtam tekerőn ... aztán a klarnétosokat rángatták be ... nincs klarnétos. – S akkor úgy lett maga klarinétos? – Úgy lettem én. R. n. – Olyan vót ez, mint a szalonnazsír! Mikor minek a szezonja vót, mindent meg tudott csinálni! B. M. – Rögtön nekimentem ... R. n. – Rögtön megtetszett. Meglátta messzirű’, ez má megcsinálta. A zenéhőn jó zenehallása vót, de még fütyűni se tud, nemhogy danóni, e még fütyűni se! B. M. – Már iskolás gyerekkoromba faragtam ... R. n. – 2 éves korára már csinált olyan cséplőgépet, amivel lefaragták a búza kalásszát, és leforgatták. Azt morgott is, mer’ hát vót nekije kis traktor is hozzá csinálva, szíjat is csinált hozzá, azt hajtotta, meg kicsépőte. B. M. – Vót kis szelelője is, azt porót ... Sok mindent csináltam ... Teheneket őriztem, ott vót egy tanyasor, a fődünkkel mezsgyések vótak a tanyák, azt mán délután igen csak három óra, fél három, mikor kihajtottam, de már ott ültek a part szélén, mint a fecskék, a gyerekek ... vártak, hogy majd jönnek a játékok, faragom űket ... Leűtem egy helyen, nekem sehova se köllött menni, a gyerekek forgatták a teheneket, ha arrébb akart menni, nagyon élvezték ... R. n. – Meg egész kicsi vót, akko’ meg aszongya drótbú hajtogatott ablakokat, ajtókat ... a kuckóba, a kemence mellett ... B. M. – Persze ... még akko’ a kuckóba vótam ... vót kis csípő, meg drót, oszt abbú csavargattam össze. ... Soha nem unatkoztam egy percig se ... R. n. – Hajtotta a teheneket, azt kanális vót a fődjükön körösztül. B. M. – Nem olyan nagy csatorna vót az, ilyen fölösleges vizet vitt vóna le, de nem bírta az Istenadta levinni, mer’ hát alacson vót a híd, majdnem egy szintbe vót a talajjal. Hát ez osztán átfagyott, aztá’ meg köllött egy hónap mire kiáradt, ... addig oszt a víz kanyargott kifelé, mindenfelé, csak éppen a híd alatt nem, mer nem tudott menni. Hát akkor még nem olyan mély, térdig érő vót szűken ... s faragtam. Édesapám meg éppen kint vót az udvaron, valamit csinált ottan, főnéztem én sűrűn, hogy itt van-e már a kanális, de még nem, még nem, oszt úgy lassan lépkedtem, egyszer csak: zutty! ... R. n. – Belebukott! ... Másikszó’ meg tökbű’ faragott valamit, ilyen tökmécset vagy mit akart csinálni, akko’ meg a tehén lükte fő’, körösztül gurút a tehénen. B. M. – A tököt véstem ... kis tököt. Szelíd vót különben a tehén, én etettem télen is ... pányázgattam, itattam is, hát nem vót az vad ... Véstem a kistököt, láttam, egyszer sandán odanézett a tehén, hát én csak véstem tovább. Egyszer csak ... neki! ... olyan fainul átgurultam a hátán, a faránál meg leestem ... R. n. – Föl is öklelte, oszt a tököt is megette a tehén! B. M. – Vótak ilyen melléfogások ... de oszt mit se csorbított a többi munkán, semmit se! Másko’ vigyáztam ... Hát így vagyunk.

folkMAGazin

Szerényi Béla

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement