Page 17

tevékenységi kört vállal, mint a múltban, ha újrafogalmazza „mondanivalóját”, ha létrejön egy olyan intézmény, amely megfelelő állami támogatottsággal kereteket biztosít a hagyományőrzés minden formájának. Mert ilyen intézmény pillanatnyilag nem létezik. Az elmúlt század nagy nemzeti mondanivalója az anyanyelv megőrzése volt, véli Sebő Ferenc, és azt mondja, hogy a XX. század végén az ő nemzedékének a másik nyelv, az emberek között szintén alapvető kommunikációs szerepet betöltő tánc- és zeneanyag megőrzése jutott feladatul. Márpedig a nyelv akkor él, ha beszélik, használják, különben eltűnik. Kell egy hely, ahol a magyaroknak magyarul játszanak, így jött létre a Nemzeti Színház, és a táncnyelv élet ben tartására így kell megszületnie a Nemzeti Táncszínháznak. A Magyar Állami Népi Együttes eddig egy volt a sok közül, persze kiemelkedő színvonalon mű kö dött, ám el ső sor ban rep re zen tá ci ós feladatokat látott el, mint mindenhol az ilyen együttesek a világon. A táncházmozgalom felélte energiáit, halványul, mert nincs kellő motiváció. Az együttesek repertoárja egyre szű kül, köz he lye se dik. Sebő Ferenc azt a zenészt hozza példának, aki megtanulhatná az egész ze ne iro dal mat, de csak három szonátát tud, mert azokból is megél. Ez nem me het így to vább, in téz mé nye sí te ni kell a hagyományőrzést. A Corvin téri Ha gyo má nyok Háza három pilléren állna. Az első lenne a Nemzeti Táncszínház, amelynek az lenne a feladata, hogy egyrészt saját színházi produkciókat, dra ma ti kus ze nés já té ko kat, kon cer te ket hozna létre az állami népi együttes bázisán (magyaroknak és külföldieknek egyaránt, külön figyelemmel a fiatalokra), másrészt befogadna produkciókat, koreográfusokat. Sebő Fe renc hang sú lyoz za, hogy nem egy ko re og rá fus ki rály sá gát kí ván ja meg te rem te ni. Az el múlt negy ven év valamennyi eredményét és törekvését szeretné

e házba befogadni, nyitottan minden irányzat, mű faj, stílus szá má ra. A prog ram tí pu sok kö zött lenne au ten ti kus nép tánc és -zene, az au ten ti kus ha gyo mányt fel hasz ná ló revival műfaj minden fajtája, egyes történeti korszakok művészetét bemutató előadások (li turgi kus és világi tör té ne ti em lé ke ink

Sebő Ferenc és Halmos Béla – archív felvétel

a nép ha gyo mány tük ré ben), ze nés já ték, népszínmű. A másik pillér a mű vé sze ti mű hely, amely Pávai Ist ván ve ze té sé vel már megkezdte működését. Sebő Ferenc szerint olyan műhelyre van szükség, amely „hiteles helyként” szolgálja ki azokat az igényeket, amelyeket az élő színpadi munka, az iskolák és a táncházmozgalom támasztanak. Pedagógiai tevékenysége az együttes utánpótlásának, va la mint szak mai ki su gár zá sá nak forrása. Köz ve tí tő szerepre vál lal ko zik a nagy tudományos kutatóhelyek gyűjteményei és a felhasználók között – karöltve a Művelő-

Kedves Sebő Feri! Széles nyilvánosság előtt szólni, a mi köreinkben keveseknek adatik meg. Faj sú lyos sze mé lyi sé gek ilyen kor arra is ügyelnek, hogy saját dolgaik mellett a népi kultúra egésze iránt igyekezzenek szimpátiát kelteni. Az ok nyilvánvaló: szeretnének a népművészet ismertségén és elismertségén javítani, égető gondjaink megoldásához támogatókat találni. A felelősséget ez alkalommal nem érezted át. Nem a szenynyes takargatását várnám el: megalapozatlan véleményedet vitatom, s az arra épülő központosító törekvéseiddel nehezen tudok azonosulni. «... olyan intézmény, amely megfelelő állami támogatottsággal kereteket biztosít a hagyományőrzés minden formájának ... pillanatnyilag nem létezik.» Legyen-e Hagyományok Háza? Hát persze! De vajon itt mindent és mindent csak itt kell-e gondozni? Való igaz, nincs központi intézmény, élén egy mindent tudó és mindent eldöntő tótum-faktummal. Vannak viszont műhelyek, amelyek állami támogatással vagy civil akaratból, magánerőből egészen jól működnek. Ne tégy úgy, mintha a sötét éjszakában egyedül a te fáklyád lobogna!

dési Intézet megfelelő részlegeivel. Hiába gyarapodnak adófilléreinkből a gondosan elzárt gyűjtemények, ha élő kultúránkban nem fejthetik ki hatásukat. A Hagyományok Házában kialakuló, közszolgálatot is vállaló archí vum ban helyet kapnak a klasszikus gyűjtemények másolatai (lejegyzések, hangés videotár), a tárgyi örök ség vá lo ga tott da rab jai (hang sze rek, viseletek). Min den gyűjteményrész, vagy másolat természetesen letétként kerül ide, az eredeti tulajdonosok min den jogát fenn tart va (be le ért ve a pub li ká lást is). A nagy gyűj te mé nyek (Zenetudományi Intézet, Néprajzi Múzeum) válogatott anyagáért cserébe a műhely által készített komplex számítógépes nyilvántartást ajánlja fel a ház, amely nemcsak a hozzáférés, hanem az együttműködés további lehetőségeit is bővíti. Már üzemel az épületben az Ethnic Hangstúdió. A kép-, hang- és könyvtár, a Tinka Téka (Martin György be ce ne vé ről elkeresztelve) kialakítása a következő feladat. Rendszerezni kell az Állami Népi Együttes történeti anyagát is. És harmadik pillérként a Hagyományok Háza ösz-szefoghatna a szentendrei skanzennel. Ez az álom kellő állami tá mo ga tás esetén megvalósulhat. Sebő Ferenc szerint a Hagyományok Háza évi négyszázmilliós támogatásból működni tudna, ez – céljait tekintve – nem túl nagy összeg. Az intézmény elvi megalapítását külön kell választani a fizikai elhelyezésétől. A Corvin téri Budai Vigadó helyreállításának költsége milliárdos tétel, de a műemlék épületet a kormány az ezredfordulóra minden egyéb elképzeléstől függetlenül fel szeretné újítani, a tervezési munkálatok már el is kezdődtek. Sebő Ferenc hangsúlyozza, hogy az épület jelenleg több együttes, civil szervezet, intézmény otthona, az ő érdekeiket is figyelembe kell venni. Devich Márton (Magyar Nemzet, 1998. október 17.) – A szerző szíves engedélyével –

Másfél évtizede önszántadból ki vo nul tál a tánc ház gya kor la tá ból, ennek ellenére sokan a mai napig veled azonosítják a táncházmozgalmat, ezt jól tudod. Alapító atyaként alaposan farba billentesz bennünket: «A táncházmozgalom felélte energiáit, halványul, mert nincs kellő motiváció. Az együttesek repertoárja egyre szűkül, közhelyesedik.» Azt a ze nészt hozod pél dá nak, «aki meg ta nul hat ná az egész zeneirodalmat, de csak három szonátát tud, mert azokból is megél.» Ki miből él meg, azt hagyjuk. De vajon ismerede egy ál ta lán az együt te sek re per to ár ját, meg for dulsz-e táncházban? Ahol ma már nem is tájegységre, hanem falura-adatközlőre lebontott, hiteles tánc- és zenei folyamatokat láthatnál és hallhatnál, tömegével. Meghallgatod-e azt az évi 30-40 CD-t, amelyen ez a társaság nem éppen a három szonátáját ismételgeti? (Szerényen megjegyezném, egy szonátát tudni sem utolsó...) Nincs igazad, ha azt hiszed, hogy nagyra törő terveidet csak egy szakma nyilvános sárba tiprásával lehet elérni.

További sok sikert, maradok tisztelettel:

folkMAGazin

Berán István

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement