__MAIN_TEXT__

Page 15

Pesovár Ernő: A verbunk fesztivál elé (Elhangzott Gyulán, 1998. június 28-án) A XVIII. század arculatát meghatározó szellemi áramlatok, társadalmi törekvések jegyében fordult a figyelem a néphagyomány felé. Így a felvilágosodás kori Európa megújulásában, majd a romantika korában fontos szerepet kapott a folklór, mint a politikai célok megvalósításának és a nemzeti méltóság megteremtésének az eszköze. Míg Európa-szerte elsősorban a népköltészet állt e gondolatok szolgálatában, addig hazánkban a tánc is méltó helyet foglalt el a nemzeti kultúráért és függetlenségért folytatott küzdelemben. Nem véletlen ez, hiszen a XVIII. század utolsó évtizedeiben teljesedett ki az a folyamat, melynek eredményeként megszületett a korábbi hagyományt átértékelő, korszerű férfitáncunk, az új táncstílusunk jegyeit markánsan hordozó verbunk. Európában szinte egyedülálló jelenség volt az, hogy a kor szellemét híven tükröző férfitánc is megjelent a táncéletben, mégpedig olyan férfitánc, mely meggyőzően ötvözte a népi és nemzeti gondolatot. Csokonai már 1799-ben úgy nyilatkozott, hogy „az igazi magyar tánc a lassú verbunkos”, majd Berzsenyi, Czuczor és Arany egyaránt a verbunk bűvöletében fogalmazta meg a magyar táncról vallott költői gondolatait. És összecseng ezzel a táncunkra rácsodálkozó külföldiek véleménye is, akik nemzeti karakterünk legjellemzőbb kifejezőjeként értékelték a verbunk és verbunk karakterű páros nemes pátoszát, veretes és gazdag formanyelvét. Egyik 1792-ben megjelent német nyelvű írás így összegezi ezt: „A magyar tánc teljesen olyan embert jellemez, aki magát szabadnak és korlátozatlannak érzi.” Méltán ihlette meg tehát e táncstílus a kor olasz és francia koreográfusait, s hódította meg műveikben a balettszínpadot. De táncolták bécsi, párizsi és londoni bálokon, a szentpétervári kadétiskolában, a milánói nemesség pedig gróf Széchenyi Ferenc huszáraitól tanulta meg, majd mutatta be a verbunkot. A megcsodált férfitáncunkban rejlő kifejezőerő, vagy ahogy Berzsenyi jellemezte – a lelkes tűz és szikra –, tette azután alkalmassá a verbunkot arra, hogy a reformkor eszméinek egyik jelképeként hódítsa meg az egész magyar társadalmat. Így formanyelvének kiművelésében és gazdagításában részt vett a társadalom minden rétege, hiszen a bálok szüneteiben a főrangúak is a verbunk bemutatásával tettek hitet magyarságuk mellett, neves táncművészeink pedig a felvonásközökben verbunkkal lelkesítették a nézőket a színpadról. De ne feledkezzünk meg verbuváló katonáinkról sem, akik az országot járva nagy mértékben hozzájárultak az egységes verbunk stílus kialakításához, majd táncukkal mozgósítottak a szabadságharc idején. Mindezen túl meghatározó szerepe volt a verbunknak a magyar romantika tánc és zenei stílusának a kialakításában. Ebből sarjadt az a népies műtánc, mely meghódította a tánctermeket, és mint magyar karaktertánc élt tovább a balettszínpadon. És a verbunk zenéjében gyökerezik a kor dal és kórus irodalma, kamarazenéje és nemzeti operáink hangvétele is. Nagy idők emlékét tehát a tánchagyomány által megőrzött verbunkok különböző típusai és változatai. A művészi élmény erejével éltetik tovább történelmünk egyik legszebb korszakának példa értékű tanulságait. Megérdemli tehát ez a nemes veretű férfitánc, hogy élő hagyományként legyen jelen kulturális életünkben úgy, ahogy ezt a mai bemutató is felidézi számunkra.

Megjegyzés az esemény visszhangjához Falvay Károly szokásához híven az önmagát felnagyító és minden mást eltorzító tükrébe pillantva számol be a gyulai fesztiválról, és összegezi az általa látott és nem látott műsorok tanulságait (Táncművészet, 1998. 4. szám). Méltatja az ötven évvel ezelőtti „Centenáriumi táncversenyt”, ami szerinte annak ellenére sikeres volt, hogy akkor még nem létezett „néptáncmozgalom”, feledve, hogy bokrétás, regös stb. együttesek vettek részt a bemutatókon. Megszokott modorában lesajnál mindent, majd felteszi a költői kérdést a maga „székelyes” stílusában: „S vajon mit kellett volna, hogy tegyenek a verbunktáncok jobb megismerése érdekében a mai táncos alkotók, amikor Pesovár Ernő sem érezte fontosnak Czuczor Gergely verbunkos leírását közreadni Körverbunk című kötetében.” Ez igaz, mivel Körverbunk c. saját művem nincs, viszont csupán a következő kötetekben közöltem a számon kért tánctörténeti emlékünket: A magyar tánctörténet évszázadai. Budapest. (1972) 77-79.; Lányi - Martin - Pesovár: A körverbunk története, típusai és rokonsága. Budapest. 1983. 27-29.; Magyar Néprajz VI. Budapest, 1990. 377.; Tánchagyományunk történeti rétegei. Szombathely. 1994. 47-49. ; A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya. Budapest, 1997. 196-197. Ezen túl felhívtam a figyelmet Czuczor verbunk jellemzésére a Magyar Néprajzi Lexikon, a Zenei Lexikon Verbuválás, valamint a korábbi Zenei Lexikon (1965) verbunk és tánc címszavában.

– APRÁJA – 1998. november 28-án a kiskunhalasi Csipkeházban rendezték „Kicsi madár, hogy tudsz élni?” címmel Bakó Katalin népdalénekes előadóestjét.

*

„Indulj el egy úton” címmel az Építők Kulturális Egyesület Szalmás Kórusa és Vadrózsák Táncegyüttese adta közös műsorát 1998. december 5-én a Pataky Művelődési Központban.

* A budakalászi Faluházban december 4-5-én a hagyományőrző együttesek vezetőinek országos továbbképzését és közgyűlését tartották a Muharay Szövetség szervezésében. * A budakalászi Lenvirág Együttes utánpótlás csoportja 6 éves kortól felvételt hirdet. Próbák szerdai napokon 16.00 - 17.30 óra között. Vezeti Bálint Ákos és Papp Ágnes. Tandíj: 500,- Ft / hó Cím: Faluház 2011 Budakalász, Szentendrei út 1-3. Tel. / fax: 26/340-498, 26/343-418

*

folkMAGazin

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

folkMAGazin 1998/3  

A TARTALOMBÓL: Kormos Valéria: Ahova a tiszta dallam elvezet; Nagy Gábor: Palóc karácsonyi pásztorszokások; Pesovár Ernő: 90 éve született M...

Advertisement